Faépítés

1. fejezet - Bevezetés
1.
A faépítészet témaköréből hazánkban régészeti leletek csak elszórtan maradtak fenn, a feltárási eredmények
azonban arra engednek következtetni, hogy a fa igen jelentős szerepet játszott a népi építészetünkben. A
nagyobb erdőségek közelében lehettek jelentősebb építkezések, így az erdélyi és felvidéki vármegyéken kívül
Baranya, Bereg, Fejér, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Tolna, Vas és Zala vármegyékben. Az 1700-as évektől
kezdve a faépítkezés egyre inkább a háttérbe szorul. Ennek a visszaesésnek az oka elsősorban az
erdőgazdálkodás hiánya. Igen jelentős mértékben csökken a jó minőségű épületfát adó erdőségek nagysága.
Másodsorban a földesuraknak az a törekvése. hogy az „erdőlés“ jogát kivonják a faluközösségek kezéből.
Épületfát csak tető, ablak és ajtó készítésére adnak jobbágyaik számára. A faházépítkezésnek két fő csoportja
alakult ki: a tömörfalas rendszerek az egyik, míg a gerendavázas (favázas) faltechnikák a másik alapvető típust
jelentik. Népi építészetünkben mindkét csoportra találhatunk példát, amelyek egy-egy tájegységnek
meghatározták az építészeti karakterét. Napjainkban a fenti két említett kategória mellé újként megjelentek a
panelos és a térelemes építési rendszerek, amelyek szinte teljesen ki- szorították a régebbi szerkezeteket
Európában. A felsorolt kategóriák azonban főleg építéstechnológiai különbségeket jelentenek, a lakók
komfortérzete nem különbözik, hiszen a falszerkezetek rétegfelépítése ugyanazokból a korszerű anyagokból
szinte azonos módon történik. Az azonosságok miatt nem szükséges az egyes építési típusokat külön tárgyalni,
jellemzőbb, ha a falszerkezeteket rétegrendjük alapján különböztetjük meg. Ez a tárgyalásmód a régi, de a mai
igények alapján felújított faházakra ugyanúgy érvényes.
A hazai modern faépítészettel és a fa szerkezetekkel, nagyon kevés irodalom foglakozik ezen a hiányon
szeretnénk enyhíteni ezzel a könyvvel.
1
Created by XMLmind XSL-FO Converter.