Bősze Ádám zenei antikváriumának árverése Liszt Ferenc emlékére

jelen, mert a műsor sokat ígérő és izgatóan ismeretlen műveket ölel fel [a koncert a Bach- és a Bizet-darab ősbemutatója is
egyben]. Bach kantátája az ő körüknek tetszik, a korabeli közönség ízlésétől azonban még távol áll, nem melegszenek fel
rajta. Annál inkább a műsorzáró Bizet-szviten: átütő siker, némelyek szerint egyenesen zseniális mű. Az est fénypontja mégis
középre esik, a „Jeanne d’Arc a máglyán” drámai jelenetre. Még a Liszt kompozícióit gyakran lekicsinylő Pester Lloyd
kritikusának is módfelett tetszik. Lisztet lelkesen és többször előtapsolják, s a közönség nem nyugszik, amíg e szép mű
ismétlését nem hallhatja.”
81. Liszt, Ferenc: Koronázási Mise. Szerzette Liszt Ferencz. Előadva
Budán 1867 Szentiván hó 8án, midőn ő felségeik Első Ferencz
József Osztrák Császár Magyarország apostoli királyává, Erzsébet
Császárné pedig magyar királynévá koronáztattak – Lipcse, [1871],
J. Schuberth. VN 4898. [4], 76 p. 255 mm – LW I9, Raabe 487. A
zongorakivonat első kiadása. Német, magyar és latin nyelvű
címlappal. Gerince megerősítve. Használt. 20 000,-
A királyi etikett szabályai szerint csak az udvari karmester vezényelhetett olyan
ünnepi alkalmakkor, mint például a koronázás. A magyar főurak engedélyt
kaptak arra, hogy Liszt miséje csendüljön fel, de a mester csak hallgatóként
lehetett jelen az eseményen. „Az történt ugyanis – írja Ábrányi –, hogy Liszt, nem
várva be a megkoronázott király fényes kíséretének megindulását a budai várból,
hogy Pestre jöjjön át, hanem jóval előbb megindult egymaga a belvárosi
plébánia-épületbe. Az úton a népek százezrei képeztek sorfalat. Egyszerre
elementáris erővel éljen-dörgés hallatszott. Mindenki azt hitte, hogy a dörgő
éljenek a közeledő díszmenetet illetik, pedig csak Liszt ünnepélyes alakja volt
látható, ki a nép hosszú kétfelé osztott sorfalai közepén haladt meghatottan,
folyton hajlongva a tömegnek e nem várt ovációjára.”
82. Liszt, Ferenc: Légendes pour Piano. 1. St. François d’Assise. „La prédication aux oiseaux” – Pest,
[1870 körül], Rózsavölgyi és Társa. PN N. G. 1229. 17, [1] p. 325 mm – LW A219, Raabe 17/1, Mona
2054. Az első kiadás címlapkiadása, az eredeti, Lipcsében készült litografált címképpel, Táborszky és
Parsch pecsétjével. 8 000,-
1863-ban, Liszt Római tartózkodása idején, a Madonna del Rosairóban született a két Szent Ferenc-legenda, melynek Assisi
Szent Ferenchez kötődő darabját a szent életét megjelenítő Fioretti című gyűjtemény egy leírása adta: „És legott köré
gyűltek azok a madarak, amelyek a fákon voltak, és egy sem mozdult az egész szentbeszéd alatt, és nem szállának el, amíg a
szent áldásban nem részeltette őket.”
83. Liszt, Ferenc: L’Hymne du Pape. Inno del Papa. Der Pabst Hymnus pour le Piano par F. Liszt –
Berlin & Posen, [1865], Bote & Bock. VN 6845. 9, [1] p. 335 mm – LW A228, Raabe 190. Nagy
valószínűséggel a négykezes változat első kiadása. Meglazult lapok. 15 000,-
84. Liszt, Ferenc: Le Prophète (Les Patineurs) pour Piano par F. Liszt – London, [1870 körül], Augener.
VN 2648. [2], 23, [1] p. 300 mm – LW A165, Raabe 223. Korai angol kiadása az 1850-ben megjelent
műnek. Későbbi félvászon-kötésben. 5 000,-