KisbÃró 2012/6. száma (augusztus 11.) - Kisújszállás
KisbÃró 2012/6. száma (augusztus 11.) - Kisújszállás
KisbÃró 2012/6. száma (augusztus 11.) - Kisújszállás
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
4. oldal Kisbíró <strong>2012</strong>. <strong>augusztus</strong> <strong>11.</strong><br />
PRO URBE DÍJBAN RÉSZESÜLNEK<br />
SZENTPÉTERI GÉZA (1937-<strong>2012</strong>)<br />
Bár Budapesten született, de egész<br />
gyermek- és ifjúkorát Kisújszálláshoz<br />
kötötte. Településünket tekintette szülőföldjének,<br />
melynek vonzásából soha nem<br />
tudott – és nem is akart – elszakadni.<br />
Gimnáziumunk öregdiákjaként, helytörténészként<br />
több városi kiadvány és<br />
kalendáriumi közlemény szerzőjeként<br />
ismeri és tiszteli a város közönsége.<br />
2004-ben jelent meg első munkája<br />
,,Adatok Kisújszállás régi nyelvéről,<br />
nyelvjárásáról” címmel. Több éves nyelvi<br />
gyűjtőmunkájának eredménye ez, a<br />
Helytörténeti füzetek 13. kötete, melyben kisújszállási tájszavakat,<br />
szólásokat, tulajdonneveket gyűjtött össze filológusi precizitással. Ez<br />
időtől kezdve publikált a Kisújszállási nagykun kalendáriumban; évről<br />
évre vártuk újdonságot jelentő közleményeit.<br />
Hároméves gyűjtőmunka, levéltári kutatások, személyes interjúk<br />
után adta közre másik kötetét 2010-ben, melynek címe: ,,Prédikátoraink,<br />
Kisújszállás református lelkészpásztorai 1717-től napjainkig”. Ez a<br />
munka a Helytörténeti füzeteink 24. köteteként jelent meg.<br />
Zsoldos István, egykori tanára iránti mély tisztelete vezette akkor,<br />
amikor elhatározta, hogy kedves tanára szórvány publikációit – melyek<br />
időszaki kiadványokban, újságokban jelentek meg – kötetbe rendezi, és<br />
a Helytörténeti füzetek 30. számaként az idén kiadja. A szerkesztőmunka<br />
nagy részét elvégezte, még halála estéjén is a kiadvány szerkesztésével<br />
foglalkozott. Hirtelen halála mindnyájunkat megrendített. Természetesen<br />
az általa szerkesztett könyvet még ez évben megjelentetjük.<br />
Városához való ragaszkodásáért, a városért végzett fáradhatatlan<br />
helytörténeti gyűjtőmunkájáért Pro Urbe díjjal jutalmazta Szentpéteri<br />
Gézát a város önkormányzata. Munkájának díjjal történő elismerése már<br />
korábban is felmerült, de váratlan elhalálozása miatt posztumusz díjjá<br />
vált ez a megérdemelt kitüntetés, mellyel adózunk példaértékű<br />
életművéért, városásához való hűségéért.<br />
Dr. Ducza Lajos<br />
A gödöllői születésű, Budapesten<br />
végzett és évekig ott dolgozó<br />
fiatalember munkájával szakmai<br />
tudást és jó vezetői adottságokat<br />
ígért, amikor 1971-ben közgazdász<br />
tanárként – végzettségét tekintve<br />
okleveles közgazdaként és ipar<br />
szakon végzett könyvelőként –<br />
Kisújszállásra került. Egy<br />
munkatársának, későbbi barátjának<br />
be akarta bizonyítani, hogy nem lesz<br />
„jött-ment” ember Kisújszálláson.<br />
A középiskolánkban eltöltött tizenhárom év már elég<br />
bizonyítás volt. „Szerettem tanítani” – mondja, és ezt számos,<br />
ma a helyi gazdasági, pénzügyi területen dolgozó egykori<br />
tanítvány igazolja vissza azzal, hogy neki köszönheti választott<br />
szakmája szeretetét. Az iskolában közgazdasági képzésben az<br />
egyik legmeghatározóbb pedagógussá lett, a tanítás mellett<br />
ugyanis munkaközösség-vezetőként, gyakorlatioktatásvezetőként<br />
és szakmai igazgatóhelyettesként is dolgozott.<br />
1984-től visszatért a gazdasági életbe. A Nagykunsági<br />
Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, egy ideig megbízott<br />
igazgatója, majd a gazdaság Márialakai Mezőgazdasági<br />
Részvénytársasággá történő átalakításától (1993)<br />
vezérigazgató-helyettes volt. Utána az 1995-98. között tartó<br />
felszámolási időszakban irányította a részvénytársaságot. Ezt<br />
követően a Nagykun Mezőgazdasági Szövetkezet gazdasági<br />
igazgatójaként irányította és segítette elő a szövetkezet (ma<br />
részvénytársaság) biztonságos pénzügyi működését.<br />
A rendszerváltás körüli évekről beszélünk, amikor nemcsak<br />
a gazdaságnak, hanem a közéletnek is új, az önállóságról szóló<br />
forgatókönyvet írtak az országos változások. A közéletben ez<br />
az önkormányzati rendszer kiépülésének időszaka volt. Kolics<br />
Károly ott volt az elsők között, akiket a lakossági akarat<br />
szakmai és emberi mérce alapján megválasztott a helyi<br />
KOLICS KÁROLY<br />
képviselő-testületbe. Az azóta eltelt időszakban mindig aktívan<br />
részt vett a városvezetési folyamatokban, döntésekben: három<br />
ciklusban települési képviselőként és pénzügyi bizottsági<br />
elnökként, a mostanit is beleszámítva pedig négy ciklusban<br />
külsős pénzügyi bizottsági tagként.<br />
Véleményét minden közösség mértékadónak tekintette és<br />
tekinti, elfogadva, hogy azok időnként kíméletlenek és<br />
kemények. De hitelesek, őszinték és a dolgok jobb alakulása<br />
iránt elkötelezettek.<br />
Ez a kíméletlen őszinteség azonban önmagával szemben is<br />
megvan: „…mondtam a magamét, akár pozitív, akár negatív<br />
értelemben. Nem vagyok elégedett önmagammal sem. Jobban<br />
örülnék a Pro Urbe Díjnak, ha több olyan eredményt tudtunk<br />
volna felmutatni, ami munkahelyeket teremt, ezáltal<br />
adóbevételeket hoz a városnak. Nem azt mondom, hogy nem<br />
dolgoztunk rengeteget, nem kilincseltünk volna ilyen<br />
beruházásokért, és azt is tudom, hogy nem minden rajtunk<br />
múlt, de mégis hiányérzetem van. És sokat gondolkodom ennek<br />
a kun városnak a szemléletéről is, arról a nehezen érthető<br />
konok magatartásról, ami miatt már több beruházásról<br />
lemaradt a város. Hangsúlyozom, ez nem képviselőtestületekhez<br />
kötődik, ez egy sajátos szemlélet. A Kumánia mint<br />
helyi beruházás nagyon jó, de kevés, több munkahelyteremtő<br />
beruházás kellett volna és kellene. A város szépül, ennek<br />
örülök, de e színvonalnak a fenntarthatósága érdekében sokkal<br />
több bevételre van szükségünk, és nagyobb nyitottságra,<br />
rugalmasságra.”<br />
…van egy kevésbé szigorú arca is Kolics Károlynak.<br />
Barkácsoló, alkotó ember… Ami a városra tartozik az az, hogy<br />
köszönetet mondjon a legrangosabb önkormányzati díjjal, a<br />
Pro Urbe Díjjal az ő évtizedeken át a város működése és<br />
fejlesztése érdekében végzett pontos és szakszerű munkájáért,<br />
és az emberi dolgokhoz való emberséges hozzáállásáért.<br />
Kocsisné Monoki Julianna