21.03.2014 Views

Kisbíró 2012/6. száma (augusztus 11.) - Kisújszállás

Kisbíró 2012/6. száma (augusztus 11.) - Kisújszállás

Kisbíró 2012/6. száma (augusztus 11.) - Kisújszállás

SHOW MORE
SHOW LESS

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

4. oldal Kisbíró <strong>2012</strong>. <strong>augusztus</strong> <strong>11.</strong><br />

PRO URBE DÍJBAN RÉSZESÜLNEK<br />

SZENTPÉTERI GÉZA (1937-<strong>2012</strong>)<br />

Bár Budapesten született, de egész<br />

gyermek- és ifjúkorát Kisújszálláshoz<br />

kötötte. Településünket tekintette szülőföldjének,<br />

melynek vonzásából soha nem<br />

tudott – és nem is akart – elszakadni.<br />

Gimnáziumunk öregdiákjaként, helytörténészként<br />

több városi kiadvány és<br />

kalendáriumi közlemény szerzőjeként<br />

ismeri és tiszteli a város közönsége.<br />

2004-ben jelent meg első munkája<br />

,,Adatok Kisújszállás régi nyelvéről,<br />

nyelvjárásáról” címmel. Több éves nyelvi<br />

gyűjtőmunkájának eredménye ez, a<br />

Helytörténeti füzetek 13. kötete, melyben kisújszállási tájszavakat,<br />

szólásokat, tulajdonneveket gyűjtött össze filológusi precizitással. Ez<br />

időtől kezdve publikált a Kisújszállási nagykun kalendáriumban; évről<br />

évre vártuk újdonságot jelentő közleményeit.<br />

Hároméves gyűjtőmunka, levéltári kutatások, személyes interjúk<br />

után adta közre másik kötetét 2010-ben, melynek címe: ,,Prédikátoraink,<br />

Kisújszállás református lelkészpásztorai 1717-től napjainkig”. Ez a<br />

munka a Helytörténeti füzeteink 24. köteteként jelent meg.<br />

Zsoldos István, egykori tanára iránti mély tisztelete vezette akkor,<br />

amikor elhatározta, hogy kedves tanára szórvány publikációit – melyek<br />

időszaki kiadványokban, újságokban jelentek meg – kötetbe rendezi, és<br />

a Helytörténeti füzetek 30. számaként az idén kiadja. A szerkesztőmunka<br />

nagy részét elvégezte, még halála estéjén is a kiadvány szerkesztésével<br />

foglalkozott. Hirtelen halála mindnyájunkat megrendített. Természetesen<br />

az általa szerkesztett könyvet még ez évben megjelentetjük.<br />

Városához való ragaszkodásáért, a városért végzett fáradhatatlan<br />

helytörténeti gyűjtőmunkájáért Pro Urbe díjjal jutalmazta Szentpéteri<br />

Gézát a város önkormányzata. Munkájának díjjal történő elismerése már<br />

korábban is felmerült, de váratlan elhalálozása miatt posztumusz díjjá<br />

vált ez a megérdemelt kitüntetés, mellyel adózunk példaértékű<br />

életművéért, városásához való hűségéért.<br />

Dr. Ducza Lajos<br />

A gödöllői születésű, Budapesten<br />

végzett és évekig ott dolgozó<br />

fiatalember munkájával szakmai<br />

tudást és jó vezetői adottságokat<br />

ígért, amikor 1971-ben közgazdász<br />

tanárként – végzettségét tekintve<br />

okleveles közgazdaként és ipar<br />

szakon végzett könyvelőként –<br />

Kisújszállásra került. Egy<br />

munkatársának, későbbi barátjának<br />

be akarta bizonyítani, hogy nem lesz<br />

„jött-ment” ember Kisújszálláson.<br />

A középiskolánkban eltöltött tizenhárom év már elég<br />

bizonyítás volt. „Szerettem tanítani” – mondja, és ezt számos,<br />

ma a helyi gazdasági, pénzügyi területen dolgozó egykori<br />

tanítvány igazolja vissza azzal, hogy neki köszönheti választott<br />

szakmája szeretetét. Az iskolában közgazdasági képzésben az<br />

egyik legmeghatározóbb pedagógussá lett, a tanítás mellett<br />

ugyanis munkaközösség-vezetőként, gyakorlatioktatásvezetőként<br />

és szakmai igazgatóhelyettesként is dolgozott.<br />

1984-től visszatért a gazdasági életbe. A Nagykunsági<br />

Állami Gazdaság igazgatóhelyettese, egy ideig megbízott<br />

igazgatója, majd a gazdaság Márialakai Mezőgazdasági<br />

Részvénytársasággá történő átalakításától (1993)<br />

vezérigazgató-helyettes volt. Utána az 1995-98. között tartó<br />

felszámolási időszakban irányította a részvénytársaságot. Ezt<br />

követően a Nagykun Mezőgazdasági Szövetkezet gazdasági<br />

igazgatójaként irányította és segítette elő a szövetkezet (ma<br />

részvénytársaság) biztonságos pénzügyi működését.<br />

A rendszerváltás körüli évekről beszélünk, amikor nemcsak<br />

a gazdaságnak, hanem a közéletnek is új, az önállóságról szóló<br />

forgatókönyvet írtak az országos változások. A közéletben ez<br />

az önkormányzati rendszer kiépülésének időszaka volt. Kolics<br />

Károly ott volt az elsők között, akiket a lakossági akarat<br />

szakmai és emberi mérce alapján megválasztott a helyi<br />

KOLICS KÁROLY<br />

képviselő-testületbe. Az azóta eltelt időszakban mindig aktívan<br />

részt vett a városvezetési folyamatokban, döntésekben: három<br />

ciklusban települési képviselőként és pénzügyi bizottsági<br />

elnökként, a mostanit is beleszámítva pedig négy ciklusban<br />

külsős pénzügyi bizottsági tagként.<br />

Véleményét minden közösség mértékadónak tekintette és<br />

tekinti, elfogadva, hogy azok időnként kíméletlenek és<br />

kemények. De hitelesek, őszinték és a dolgok jobb alakulása<br />

iránt elkötelezettek.<br />

Ez a kíméletlen őszinteség azonban önmagával szemben is<br />

megvan: „…mondtam a magamét, akár pozitív, akár negatív<br />

értelemben. Nem vagyok elégedett önmagammal sem. Jobban<br />

örülnék a Pro Urbe Díjnak, ha több olyan eredményt tudtunk<br />

volna felmutatni, ami munkahelyeket teremt, ezáltal<br />

adóbevételeket hoz a városnak. Nem azt mondom, hogy nem<br />

dolgoztunk rengeteget, nem kilincseltünk volna ilyen<br />

beruházásokért, és azt is tudom, hogy nem minden rajtunk<br />

múlt, de mégis hiányérzetem van. És sokat gondolkodom ennek<br />

a kun városnak a szemléletéről is, arról a nehezen érthető<br />

konok magatartásról, ami miatt már több beruházásról<br />

lemaradt a város. Hangsúlyozom, ez nem képviselőtestületekhez<br />

kötődik, ez egy sajátos szemlélet. A Kumánia mint<br />

helyi beruházás nagyon jó, de kevés, több munkahelyteremtő<br />

beruházás kellett volna és kellene. A város szépül, ennek<br />

örülök, de e színvonalnak a fenntarthatósága érdekében sokkal<br />

több bevételre van szükségünk, és nagyobb nyitottságra,<br />

rugalmasságra.”<br />

…van egy kevésbé szigorú arca is Kolics Károlynak.<br />

Barkácsoló, alkotó ember… Ami a városra tartozik az az, hogy<br />

köszönetet mondjon a legrangosabb önkormányzati díjjal, a<br />

Pro Urbe Díjjal az ő évtizedeken át a város működése és<br />

fejlesztése érdekében végzett pontos és szakszerű munkájáért,<br />

és az emberi dolgokhoz való emberséges hozzáállásáért.<br />

Kocsisné Monoki Julianna

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!