letöltheti itt - Pest Megyei Levéltár

A levéltár kincseiből II.
A kőrösi iparosság írott forrásai
1. tabló: CÉHEK
Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara
(A nagykőrösi céhek élete és története)
ismertető
„Nagykőrösön szervezett ipari életről csak a XVI. század óta beszélhetünk. Azonban ez a
megállapítás nem jelenti azt, hogy a XVI. század előtt az iparnak valamilyen kezdetleges
formája nem volt, vagy mesteremberek ne lettek volna a városban, de ez egyszerű falusi ipar
volt, s csupán a legfontosabb ruházati, gazdasági, háztartási és paraszti cikkek, használati
tárgyak elkészítésére, esetleges javítására szorítkozott. A legszükségesebb iparágakat egy pár
kézműves, céhenkívüli mester – szabó, kovács, varga, szűcs – képviselte különösebb
szakképzettség nélkül.
A fejlettebb ipar, s ehhez szorosan csatlakozó céhélet kialakulására városunkban a török
hódoltság volt döntő hatással.
Kifejlődött tehát és szép virágzásnak indult, a bőr- és az állati bőrökkel dolgozó
kézműipar, mint a cserzővargaság, szűcs-, csizmadia ipar, továbbá az állati faggyúval dolgozó
szappanfőző és a nép ruházatát készítő szabó-ipar, tehát a magyar mívességek vagy iparok.
A kőrösi ipar természetesen nem termelhetett másként mint a kézművesség
hagyományos formájában: a céhéletben. Nem, mert ha boldogulni akart, be kellett
kapcsolódnia az országosan elterjedt céhrendszerbe. A társulási szellem így Nagykőrösön is az
egyforma ipart űző mesterek egyesületeit, az úgynevezett céheket hozta létre. A nagykőrösi
ipar megerősítése kétségtelenül a helybeli céhek érdeme. Városunk ipara 1872-ig a
céhszervezet irányítása alatt áll. A céh pedig az iparűzést erkölcsi szempontból, valamint a
szakképzettség szemmel tartásával igyekezett korlátok közé szorítani.
Így alakultak meg időrendben városunkban a következő céhek:
szabó céh: 1617-ben (esetleg előbb)
szűcs céh: 1628-ban
szappanfőző céh: 1630-ban (esetleg előbb)
varga céh: 1662-ben (1824-ben átalakult tímár céhvé)
csizmadia céh: 1662-ben
takács céh: 1725-ben
lakatos céh: 1742-ben
kovács céh: 1750-ben
egyesült ács, molnár, kőműves céh: 1802-ben
bognár céh: 1803-ban
asztalos céh: 1805-ben
szűrszabó céh: 1829-ben
szíjgyártó céh: 1837-ben
cipész céh: 1845-ben

Összesen 14 céh. Ezen kívül voltak még városunkban más foglalkozású mesteremberek
is, mint borbélyok, kalaposok, kötélgyártók, paplanosok, nyergesek, gombkötők, bábosok, stb.
de olyan csekély számmal (2-3 mester), hogy külön céhet nem alakíthattak, s így valamelyik
helybeli, esetleg szomszéd városbeli céhhez tartoztak.
Hogy kik voltak az első képzettebb mesterek: bennszülöttek-e vagy bevándoroltak, erre
vonatkozólag pontos adatok nincsenek, azonban minden valószínűség a mellett szól, hogy az
első képzettebb mesterek a fejlettebb iparú céhes városokból jöttek Nagykőrösre és telepedtek
le itt. Erre engednek következtetni a legrégibb, ránk maradt mesternevek. A protokollumokba
és más iratokba is kezdetben az illető mester neve mellé írták a származását jelző helység nevét
is. Ilyen nevek: Kanizsai Szűcs István (1628), Pécsi Szűcs Pál (1628), Hatvani Szűcs Gergely
(1628), Szikszai Szőcs István (1630), Békési Szabó János (1630), Nógrádi Szőcs János (1643). {…}
A kezdetben bizony sok nehézség volt. Nagykőrös városa azonban tudatában volt az
ipar fontosságának, s annak fejlődését igyekezett előmozdítani. Erről tanúskodik az 1711-ben
alkotott városi szabályrendelet is, melynek értelmében, ha olyan mesterséget űző iparos akart
letelepedni a városban, amely mesterség még itt képviselve nem volt, annak letelepedési díjat:
24 forintot részben vagy egészben elengedték. {…}
Városunkban is két erős versenytársa és ellensége volt a céhes iparnak: a kontárság és az
idegen, külföldi iparcikkeket árusító kereskedelem. A helybéli céhek igyekeznek fellépni a két
veszélyes ellenféllel szemben, de mezővárosi céheknek hatalmuk kicsiny.”
Céhekről
Céhek alatt egy városban, esetleg körzetében egy-egy iparág kézművesei által
létrehozott érdekvédelmi tömörülést értjük, amely az adott mesterség kizárólagos
gyakorlásának kiváltságát élvezte a hatóságok által jóváhagyott szabályzatok szerint. A céhek
célja az volt, hogy kiváltságokkal biztosítsák, ill. kizárólagossá tegyék valamely többé-kevésbé
körülhatárolt városgazdasági körzet helyi piacát, védekezzenek a kereskedők által szállított
idegen áruk, a városba beférkőző vagy maguk közül kiemelkedő más – céhen kívüli – iparosok
(ún. kontárok) konkurenciájával szemben.
A céhes ipar fejlődése Magyarországon a 15. században a hazai polgárság
megerősödésével párhuzamosan kezdődött. A céhek jelentős része a mezővárosokban és a
falvakban földesúri kiváltságlevéllel jött létre. A céhek Mária Terézia uralkodásától egyre
inkább a kormányzat felügyelete alá kerültek. A céhek nem élvezték sem a magyar rendek,
sem a Habsburg-uralkodók támogatását. A gyenge céhek a 19. sz. elején már mind kevesebb
ellenállást tudtak tanúsítani a céhen kívüli iparosokkal és iparágakkal, továbbá a lassan
fejlődésnek induló tőkés manufaktúraiparral szemben. Szaporodtak a nem céhes keretben
működő műhelyek. A szervezeti bezárkózás, a mesterré válás nehezítése fokozta a céhek belső
ellentéteit. A gyárak alapítása megtörte a céhek monopóliumát. Az idejétmúlt céhszervezetet
Magyarországon az 1872. évi VIII. tc. szüntette meg: helyükbe az ipartársulatokat szervezték
meg.
A céhek előljárói
A céhek élén a következő elöljárók álltak: céhmesterek, atyamester, nótárius vagy jegyző,
bejáró és szolgáló mesterek és céhbiztos.
Főcéhmester
A város mindenkori főbrája volt a kőrösi céhek főcéhmestere. A céhek a főbíró iránti tiszteletet
akarták kifejezésre juttatni ezzel a tiszteletbeli tisztséggel. Ha a mestereknek és céheknek
valami panaszuk, kérelmük volt, őhozzá , mint „Fő Czéh Mester Urunkhoz” fordultak.
2

Céhmester
A céhek életét tulajdonképpen a céhmester irányította, vezette. A céhmester volt a céh
vezetője, gondviselője, a céh és a céhtagok képviselője, a céh anyagi ügyeinek kezelője, az
articulus őre, vigyázója. Felelőssége kettős: egyrészről a céhnek és céhtagoknak volt felelős,
másrészről a városi magisztrátusnak.
Atyamester
A legények „Kis Társaság”-ának feje és vezetője volt. A legények „pörsölyét” az atyamester
kezelte, ebben állt a kistársaság pénze. Ő volt a legények atyja, nevelője. A vándorló legény az
atyamester házánál szállt meg. Gondoskodott az újonnan érkezett legények ellátásáról a
kistársaság ládája terhére. Ő osztotta el a legényeket a mesterekhez munkára. Elnökölt a
legények gyűlésein. Az atyamestert az idősebb, komoly és tapasztalt mesterek közül
választotta a céh
Nótárius
Minden kőrösi céhnek volt jegyzője, aki vezette és írta a protokollumokat, a szabadulóleveleket,
bizonyítványokat, az inasok tanulóleveleit és a céh leveleit. Rendes, szépírású,
értelmes mestereket választottak erre a tisztségre. A gazdagabb és nagyobb céheknél külön
fizetéses „deák” töltötte be ezt a helyzetet.
Bejáró mester
A kontárok tevékenységét figyelemmel kísérték. Ők járták be a vándorló legénynek munkát
adó mesterek műhelyeit kor és rang szerint, s tettek jelentést az atyamesternek, aki azután
döntött a legény helyéről. A remeklés ideje alatt ellenőrizték, hogy a remeklő minden idegen
segítség nélkül, maga erejéből készítse el a remeket. A bejáró mestereket műhelylátogatáskor a
meglátogatott mesterek megvendégelték. A remeklés ideje alatt pedig a remeklő tartozott
étellel és itallal ellátni a bejárókat.
Szolgáló mester
A céhbe legutoljára belépett, tehát a rangban legfiatalabb mestert nevezték így. A szolgáló
mester különféle szolgálatokat teljesített. A céhmesternél naponként jelentkezett és annak
esetleges parancsait azonnal végrehajtotta. A céhgyűlésre ő hívta egybe a mestereket a
táblával. Lakomákon ő szolgált fel, a bort ő töltögette, de vigyáznia kellett, hogy töltögetés
közben a bor el ne cseppenjen, mert megbüntették. Az öregebb mestereket, akiknek a
lakomákon megártott a bor, „vigyázva” hazakísérte. A szolgáló mesterség terhes tisztség volt,
ezért sok esetben pénzzel megváltották, de maga helyett más mestert is fogadhatott a fiatal
mester.
Céhbiztos
A helytartótanács 1805-ben elrendelte, hogy a céhek élére céhbiztosokat (kommisszáriusokat)
kell állítani, mivel egyes céhek hatalmukkal visszaéltek. (Szigorú pénzbüntetések, bőséges
lakomák, magas mestertaxa stb.). A céhbiztos ellenőrizte a hatóság részéről a céhek belső
életét. Ő volt az első felettes és bírói hatóság. Az 1818-i városi statutum értelmében a
tizedszenátorok közül nevezték ki a helybeli mesteremberek céheibe a céhbiztosokat. A
kinevezést a főbíró eszközölte. A csizmadiáknak a mindenkori főbíró volt a biztosa. 1867-től a
3

céh választotta a biztosokat. Ettől az időtől kezdve bármely, helybeli, tisztes polgárt
céhbiztossá választhatták, aki ellen nem emeltek erkölcsi kifogást.
Kezdetben a felsorolt tisztségek tiszteletbeli állások voltak. A XIX. század elejétől, amikor a
céhszellem romlik, minden kőrösi céh fizetést adott előljáróinak.
Legények
„Az inas, ha felszbadult legény lett. A legény idejének nagy része a céhvilágban vándorlásból
állt. A céhszabályok értelmében akár mester fia volt, akár nem három-négy évig más és más
városban vándorolnia kellett, hogy világot lásson és mesterségében tovább képezze magát. A
vándorlásra magával vitte a keresztelő-, vagy származás-levelét és szabaduló-levelét. A
szabaduló-levelet az a céh adta ki, „mérsékletes taksáért”, amely őt felszabadította.
Annak a legénynek, aki már vándorlása előtt legény minőségben dolgozott, bizonyságlevelet is
adtak.
A bizonyságlevélben a céh a legény magaviseletéről a mesterségében való jártasságáról
tájékoztatta mindazokat, akiknél a vándorlása alatt megfordult. A pozsonyi helytartótanács
1780-ban a legények tanúbizonyság-levelének kiállítását pontosan szabályozta.
A helytartótanács felszólította a céheket, hogy nyomtassanak a megadott formára
bizonyságlevelet, melyet a céhládában kell őrizni, s kiállításakor a fő- és kiscéhmester tartozott
aláírni, és rá kellett ütni a céhpecsétet is. Később a legény csak vándorkönyvet vitt magával.”
Ha egy legény a városba jött, és műhelybe akart állni, akkor először az atyamester házához
kellett mennie, aki gondoskodott arról, hogy neki munkát keressen. Amit az atyamester
ajánlott, köteles volt a legény elfogadni és két hét próbaidőt kitölteni.
Amelyik mester legényre tartott igényt, tartozott az atyamesternél nevét felírni, aki azután kor
és rang szerint elosztotta az érkezett legényeket.
Az atyamester tudta és beleegyezése nélkül legényt egy mesternek sem volt szabad felfogadni.
Miután a legény a kétheti próbaidőt kitöltötte a mesternél, köteles volt ottmaradni és a céhbe
belépni. Iratait elvették és a céhládába zárták.
A próbaidő után a legény a mesterével megállapított idő előtt nem hagyhatta el annak
műhelyét.
Ha a legény a városból tovább akart menni, tartozott mesterének két héttel előbb ezt a
szándékát bejelenteni, hogy ez idő alatt a mester legényt kereshessen. (Horváth Zoltán: Egy
mezőváros céhes ipara, Nagykőrös 1943.)
Mesterek
„A céhet a mesterek alkották. Önállóan folytatták mesterségüket, de a céhszabályok szerint
tartoztak élni.
Hogy ki lehetett a mester, azt az articulusok pontosan meghatározták. A szűcsök
céhszabályzata a következőket írta elő:
• ’„Mesterségét jól kitanult személy
• Aki mind apród, mind vándorló három esztendeit,
• Mind pedig a mester esztendőt a céhnek régi bévett jó szokása szerént híven és
jámborul eltöltötte
• És ezen céhbe beakar állani.
• Egy forintot a táblajárásért (gyűlés összehívásáért) megfizetvén,
• Mind nemzetség, mind tanuló vagy szabaduló levelét a mestereknek előadja
4

• Mellyeket megvizsgálván és helybenhagyván, azt a személyt a magisztárusnak
béjelentsék, kitül is magának lakosi szabadságot nyervén,
• Elsőbben is rendes remeket, melly egy jól elkészült ködmen, megcsinállya, melyet is a
mesterek megvizsgálván és illendőnek hagyván a mesteri taksát az az tizenöt
forintokat fizesse meg,
• Aképpen a czéhbe béállván és hitit letévén szabad mester lehet, ki ha nőtlen lejend, a
tisztátalanságnak eltávoztatásáért egy esztendő elforgása alatt megházasodjék.”
Minden mester istenfélő, betsületes és tiszta légyen, azonkivül ne légyen senki szitkozódó,
átkozódó, kártyával, kotzkával jádzó, hamissan esküvő és más ilyen dologban járó.’
Kezdetben a legény, ha a céhbe akart állani, tartozott a céh által kijelölt mesternél
„mesteresztendőt” tölteni, s ha magát becsületesen viselte, akkor remekelhetett és beléphetett a
céhbe. Mivel a mesteresztendő ellen sok panasz hangzott el, pénzen is megválthatták, majd
később a felsőbb rendeletek el is törölték.
Mester tehát csak az lehetett, aki tisztességes, jóhírű ember volt, remekét a céh elfogadta,
mestertaxát fizetett és a mesterasztalt megadta. Ez utóbbianak étel és italrendje, mennyisége,
különösen a gazdag kőrösi szűcsöknél bőséges volt.
Nemcsak mesterek, hanem mesterasszonyok is tagjai lehettek a céhnek. ’Ha valamely
Mesternek halála történik, és özvegye marad, míglen meghalt ura nevét jámborul viseli,
mindaddig a mesterséget szabadon folytathattya czéh mester néki alkalmatos legényt
rendelvén.’ Ha az özvegy nem mesteremberhez ment férjhez, a mesterség folytatásához való
jogát azonnal elveszítette.” (Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara, Nagykőrös 1943)
Szabadalomlevél
A céhek működését valamely illetékes hatóság (király, világi, egyházi földesúr, városi
tanács) által kiadott s időnként megújított privilégium engedélyezte és szabályozta.
A szabadalomlevelek szövege, articulusai céhenként változtak, alkalmazkodva a
szakmai és helyi sajátosságokhoz. Az egységes szabályzatok bevezetésére Magyarországon
csak Mária Terézia 1760. évi rendelete nyomán került sor. I. Ferenc 1805-ben bevonatta a régi
céhleveleket, s új, magyar vagy német nyelvű nyomtatott privilégiumokat adatott ki. A
szabadalomlevelek szabályozták az inasok és legények ügyeit, az inasévek utáni kötelező
vándorlást, a tisztségviselőinek feladatait, a gyűlések és választások rendjét, a mesterek
szakmai és vallási magatartását, védték a céhek és termékeik érdekeit, megszabták a piaci
árusítás rendjét, a céhbe történő belépés feltételeit, a remekkészítést, a mesterlakomát, kitértek
a kontárok elleni harc módjaira, a céhtag temetésének módjára, a büntetésekre stb.
Bizonyságlevél (tanúságlevél, testimónium)
A bizonyságlevél a céhlegények szolgálati idejét és megfelelő magatartását igazolta.
1816-ban a helytartótanács a bizonyságlevél helyett a vándorkönyvet rendszeresítette, amelyet
1823 óta a városi kapitányság állított ki.
Céhláda
A céhláda, a céhlevél és más, a céhhel kapcsolatos fontos iratok, valamint a céh
vagyonának őrzésére való, céhemblémákkal, címerekkel, feliratokkal ellátott bútordarab. A
benne összpontosuló értékek révén a céh jelképe is volt; a céh minden jelentős eseménye
(ünnepe, gyűlése) a nyitott céhláda előtt történt. A céhládát a céhmester őrizetére bízták, ezért
az egyik kulcs nála, a másik az ún. kulcsosmesternél (alcéhmesternél) volt. A céhlegények
5

külön ládát tartottak (ún. legényláda v. társláda). A legkorábbi céhládák a 15. századból
ismertek.
Behívótábla
A céhbe legutoljára belépett mester, a szolgálómester feladata volt a behívótábla
felmutatásával összehívni a mestereket a gyűlésekre, egyházi szertartásokra.
Cégér (Cégtábla)
Ipari vagy kereskedelmi tevékenység jelvénye, amely az illető foglalkozás jellegzetes
szerszámát, termékét, vagy az üzlet névadóját ábrázolja, többnyire díszes formában,
rendszerint a műhely falára elhelyezve, vagy a bejárat fölé rúdra akasztva. A kovácsoknak a
patkó, a borbélyoknak az olló, kerékgyártóknak a kerék, bognároknak a hordó, csizmadiáknak
a csizma stb. volt a cégérük.
____________________________________________________________________________________
2. tárló
Varga céh szabályzata 1662
Inasok szabályzata 1757-1840
Takács és szűcs mesterek névsora 1761. márc.16.
Asztalos céh szabályzata 1805
____________________________________________________________________________________
3. tárló
Céhlevél – Vasgyártó György tímárlegény szabaduló levele 1826-ból
Vándorkönyv, vándorlókönyv 1843, 1849
Iparosok összeírása 1859
Céhirattár katalógusa 1949-ből, Készítette Dr. Balanyi Béla levéltárnok
4. tárló
Ács, molnár, kőműves céh privilégiuma 1817
A csizmadia céh panasza a városi tanácsnál, a görögök és a vargák tevékenysége ellen, 1746.
április 12-ig tanácsülési jegyzőkönyv
Horváth Zoltán: Egy mezőváros céhes ipara, Nagykőrösi céhek élete és története, Nagykőrös
1943.
____________________________________________________________________________________
5. tabló
Ipartársulatok
(ismertető)
A gazdasági fejlődés során kialakultak a tőkés termelés alapjai, amelyekhez a céhek már
nem tudtak alkalmazkodni. Hanyatlásuk meggátolhatatlan volt, végül megszüntetésük
szükségessé vált.
A céhek mint az ipari közigazgatás alsó szervei, intenzíven lényegében a
szabadságharcig tevékenykedtek, működésük ezután névlegesnek tekinthető. A céheket az
1872. évi VIII. tc. szüntette meg, amely az ipar szabad gyakorlását igyekezett támogatni. E
törvény azonban számos problémát rendezetlenül hagyott.
6

Az 1872-es ipartörvény az ipar süllyedésén, a kézműiparosok szorongatott helyzetén
kívánt enyhíteni, de a céhek megszüntetése révén nem oldotta meg a helyzetet.
A céheknek 3 hónap alatt fel kellett oszlaniuk, utána 9 hónap alatt átalakulhattak
ipartársulatokká, vagyonuk átszállt az új szervezetre. Az ipartársulatokba nem volt kötelező a
belépés; ha viszont valaki be akart lépni, e jogot még akkor sem lehetett megtagadni, ha nem
volt képesítése.
A korábbi kötöttségekkel szemben mindenki szabadon gyakorolhatta a mesterséget, ami
nagy felháborodást keltett. A törvényhozás megalkotta az 1884. évi XVII. törvénycikket. Ennek
a színvonala magasan felülmúlta az első ipartörvényét, és nagyon hosszú időn át érvényben
lévő rendelkezésével a kézműipar talpra állását, fennmaradását és fejlődését is elősegítette.
A levéltár őrizetében lévő nagykőrösi ipartársulások iratai
• Csizmadia Ipartársulat 1868-1884
• Kocsigyártó Ipartársulat 1872-1884(-1914)
• Szabó Ipartársulat 1872-1884
• Magyartímár, Szűcs, Szíjgyártó, Szűrszabó, Cipész,
Kalapos és Köteles Egyesült Ipartársulat, 1872-1885
Építészeti Társulat 1874
Ipartársulatok költségvetési előirányzata 1875
Póka Károly polgármester levele a céhek ipartársulásokká alakulása tárgyában 1873
Ipartársulati igazolvány 1875
Békéltető Bizottság határozata egy tímársegéd és mestere közötti vitás ügyben 1876
Nagykőrös város tanácsának határozata vitás ügyben 1877
Tanoncfelvételi szerződés 1883
Bizonyítvány Kókai János eltöltött tanoncidejéről é.n.
Segédi bizonyítvány, Tischauer István cipész segédlevele 1875
Az egyesült tímár, szűcs, szíjgyártó, cipész, szűrszabó, kalapos és köteles egyesült ipartársulat
tagjai, szűcsök névsora 1873-1887
Fenti társulat segédeinek bevételei és kiadásai 1873-1875
____________________________________________________________________________________
6. tárló
Hegedűs Balázs cipész tanuló levele 1875
Ipartársulatok alapszabályai 1875-1876
Nyerges György kötélgyártó segédlevele 1877
____________________________________________________________________________________
7. tárló
Vasárnapi iskolai bizonyítvány 1873, 1883
Tanoncfelvételi oklevél 1880
Nyugta a Szegényápolda Intézet javára, a csizmadia ifjúság által adott adományról 1875
Kocsigyártó Ipartársulat jegyzőkönyve 1874
Bocskor Ambrus ipartársulati tagságáról lemond 1875
____________________________________________________________________________________
7

8. tárló
Ipartestületek
Az 1884. évi XVII. törvény (ipartörvény) lehetővé tette az ipartestületek megalakítását a
tövényhatósági joggal felruházott és rendezett tanáccsal bíró városokban, továbbá olyan
községekben, melyekben a képesítéshez kötött mesterséggel foglalkozó iparosok száma
legalább száz fő volt. A törvény előírta az ipartársulatok beolvadását az ipartestületekbe és a
képesítéshez kötött mesterséget gyakorlóknak pedig a kötelező tagságot és a tagdíjfizetést.
Az ipartestület célja:
- az iparosok közt a rendet és az egyetértést fenntartani,
- az iparhatóságnak az iparosok közt fenntartandó rendre irányuló működését
támogatni
- az iparosok érdekeit előmozdítani
- s őket haladásra serkenteni
Minden ipartestületnek a közgyűlés által elfogadtatott, és az ágazati miniszternek bemutatott
alapszabállyal kellett rendelkeznie. Az ipartestület a hozzájuk tartozó iparosokra és
segédszemélyzetükre nézve az elsőfokú iparhatóságnak a törvény által meghatározott teendőit
végezte. Az ipartestület szervei:
Közgyűlés
Évente egyszer, de az előljáróság kérésére bármikor összeült. A közgyűlésen a testületbe
tartozó minden iparos szavazati joggal bírt. A közgyűlés hatáskörébe tartozott:
- az előljáróság elnökének és tagjainak megválasztása
- az alapszabály elfogadása, módosítása
- a testület következő évi költségvetésének megállapítása
- a hozzájárulási kulcs megállapítása
- a számadások megvizsgálása
- szövetkezetek alakítása
- az iparosok és a segédek közti viszony, valamint a tanoncok ügyeit szabályzó
szabályzat tervezetének megállapítása
- a testületi vagyon felhasználása
Testületi előljáróság
Az előljáróság 12 iparos tagját a közgyűlés választotta az ipartestület tagjai közül. Az
előljáróság intézte a testület mindazon ügyeit, amelyek a törvény vagy a testület alapszabálya
értelmében nem a közgyűlésnek voltak fenntartva.
Iparhatósági biztos
Az iparhatóság minden ipartestülethez állandó hatósági biztost rendelt ki, aki figyelemmel
volt a törvény és a testület alapszabályainak betartására. A hatósági biztost minden
közgyűlésre és előljárósági ülésre meghívták, aki a meghozott határozatokat ellenezhette.
Békéltető Bizottság
A békéltető bizottságot az iparosok és a segédek közti viszony, valamint a tanoncok ügyeinek
rendezésére szervezték az előljáróság tagjai közül.
Nagykőrösön „Farkas József csizmadia mesteré az igazi érdem, hogy az ipartestület
eszméjének a nagykőrösi iparosság többségét megnyerte, s Ádám László akkori
polgármesterrel karöltve az iparosságot 1886. március 7-ére alakuló gyűlésre hívta össze.” (Dr.
Fodor Lajos: A Nagykőrösi Ipartestület 50 éve)
8

Szabályrendeletek 1884, 1899, 1916, 1924
Iparos és Kereskedő Tanonciskola személyzetének javadalmazása 1924. febr. 29-i közgyűlési
jegyzőkönyv
Szarka Ambrusné „10.000 dínáros” alapítványa alapító levelének elfogadása, melyet az Iparos
és Kereskedő Tanonciskola javára tett. 1926. február 12-i közgyűlési jegyzőkönyv
___________________________________________________________________________________
9. tabló
A Nagykőrösi Ipartestület 50 éves jubileumának tiszteletére rendezett ünnepi program kézzel
festett és írt plakátja (1937. szeptember 5.)
____________________________________________________________________________________
10. tabló
Az ipartestület meghívója „Az iparos tanoncok, segédek és önálló iparosok munkáiból
rendezett kiállításon kiállított tárgyak elbírálására”, 1904
Nagykőrösi iparosok és tanoncok részére jutalom átadása, az 1904. szept. 25-27. között
rendezett kiállításon való részvételért
Jelentés az ipartestület 1912. évi működéséről
Az ipartestület 1913. aug. 7. jegyzőkönyve
A Nagykőrösi Iparos Ifjúság Önképző Egyesületének levele az ipartestülethez, 1924. márc. 3.
Meghívó az ipartestület székházának avatására 1926. nov. 21.
A Nagykőrösi Iparoskör vezetősége 1926 – fényképtabló
Az ipartestület jelentése 1936-ból
Dezső Kázmér polgármester levele a Nagykőrösi Iparoskör elnökségéhez 1933
Meghívó a március 15-i városi ünnepségre – fellép az iparoskör dalkara 1933
Meghívó az ipartestület közgyűlésére 1924
Az iparoskör dalkarának levele, Dezső Kázmér polgármesterhez 1933
__________________________________________________________________________________
11. tárló
Szondi Ferenc csizmadia 48 évig gyakorolta iparát Nagykőrösön 1919-1967
Kérelem iparengedély kiadása iránt 1919. június 12.
A segédidő eltöltését igazoló munkakönyv 1915-1919
Árvaszéki határozat, az önálló ipar gyakorlása tárgyban 1919.
Kérelem nagykorúsítás tárgyban 1919. máj. 10.
Iparengedély, kiadva: 1919. jún. 19.
Határozat a Nagykőrös Városi Tanács VB. Ipari és Kereskedelmi Osztály: Iparmegszüntetés,
haláleset miatt 1967. július 18.
12. tárló
A Nagykőrösi Iparoskör alapszabálya 930
Dr. Fodor Lajos: A nagykőrösi Ipartestület 50 éves 1887-1937, nagykőrös, 1937
A Nagykőrösi Ipartestület levele Dezső Kázmér polgármesterhez, 1937
Mesterségek 1837-1920
Iparengedélyek 1897-1916
____________________________________________________________________________________
9

13. tabló
Iparosok hirdetései a helyi újságokban – Nagykőrösi Híradó, Nagykőrösi Hírlap, Nagykőrös
Népe – 1884-1949
Iparengedély statisztikák, szakmák, ipart űzök felsorolása
____________________________________________________________________________________
14. tárló
Dónáth hentes- és mészáros dinasztia működése 1886-tól napjainkig
____________________________________________________________________________________
15. tárló
Tamási-Varga Pékség működése 1929-től napjainkig
____________________________________________________________________________________
10