értekezés - PTE Egészségtudományi Kar - Doktori Iskola - Pécsi ...

A mozgásterápia során alkalmazott mozdulatok is hatással vannak a discuson belüli
nyomásra (7. ábra).
Az intervertebralis discus nyomásváltozásával kapcsolatos felmérések eredményeit célszerű
figyelembe venni a mozgásterápia során a mozgás kiinduló helyzetének megválasztásánál, a
dinamikus- vagy statikus stabilizáló gyakorlatok alkalmazásakor, a szerek kiválasztásakor
(instabil felület, instabil szer, például physioball, dyn air) (Wilke 1999, Nachemson 2000, van
den Heuvel 2004).
2.4. A testtartás és a gerinchasználat biomechanikai vizsgálati lehetőségei
A biomechanikai mozgáselemzés egyre nagyobb jelentőséggel bír a rehabilitációs
folyamatokban. A mozgáselemzés és a mozgás szimuláció számos új, kiegészítő információt
ad a hatékonyabb rehabilitációhoz. A biomechanikai mozgás vizsgálat használható
állapotfelmérésre, a terápia hatékonyságának nyomon követésére, a hétköznapi helyzetek
modellezésére, mozgások funkcionális elemzésére, a mozgáspálya pontos rögzítésére,
mozgássorok vizsgálatára, kóros mozgás jellemzésére biomechanikai paraméterek
segítségével (Kigmal 2006, Gill 2007). A mozgás szimuláció és a mozgás elemzés lehetőséget
ad a parakoordináció és a komplex mozgás mozgáselemei pontos vizsgálatára valamint a
mozgásminőség kinematikai paraméterekkel történő ábrázolására. (Sefanik 2002, Szilágyi
1996, Zsidai 1999) Biomechanikai mozgáselemzés során a diagnózis felállításához kiegészítő
adatok nyerhetők és a páciens állapota kinematikai paraméterek alapján is értékelhető. A
biomechanika hozzájárulhat a rehabilitációhoz, mert a mozgások kinematikai elemzése
során nyert információk segítséget nyújtanak a rehabilitációs programok tervezéséhez és
kidolgozásához, különböző mozgástípusok és tevékenységi formák elemzéséhez és
szimulációjához. A biomechanikai mozgáselemzés lehetőséget ad az ép és patológiás
mozgások összehasonlításában, elemzésében (Enoch 2011, Schön-Ohlsson 2006).
A rehabilitáció számos területén használják a biomechanikai mozgáselemzést, például
hemiparetikus betegek kezelése és mozgásfunkcióinak nyomon követése (Fazekas 2002,
Fazekas 2009, Sefanik 2002) gerincvelő sérültek rehabilitációja (Pilissy 2008) valamint az
emberi mozgások modellezése és az orvostechnikai berendezések, például neuroprotézisek
tervezése kapcsán (Jobbágy 2010, Laczkó 2011), LBP páciensek és a gerinc mozgásainak
elemzése során (Oakley 2005, Wrigley 2005, Mitchell 2008, Moutzouri 2008, Theilmeier
2010).
22