Itt - Holmi

1156 • Schauschitz Attila: A detektív alkonya
lelôsségre. Közeleg az idô, amikor valósággá lehet helyes következtetése: az arctalan
tömeg csak kollektív büntetéssel, közelebbrôl – mintha háborúban – megtizedeléssel
tartható kordában.
Ahogy a legfelsôbb bíró az egész emberiséget látta eleve a vádlottak padján, úgy
büntette Cres válogatás nélkül a bírói kart, végül Richest is beleértve, a rajta esett igazságtalanságért.
Ô maga ugyan nem került volna most halálos veszélybe, de írói szempontból az is
szerencsés körülménynek bizonyulhat, gondolta Cusan, hogy a rendôri megfigyelés
gondatlansága miatt Crest nem sikerült még annak idején, elsô gyilkosságai után a házában
elfogni.
*
Bellodi egy piros spirálfüzetet lapozgatott, amely feljegyzéseit tartalmazta. Mennyire
hiányzott megint jó barátja, Rogas! Ô is azok közé tartozott, akikrôl kései meglepetésként
derül ki, majd kellemetlen idôtöltéssé válik számunkra, hogy elvesztésüket nem
tudjuk kiheverni.
Foglalkozásuk a hagyomány szerint sikereket tartogatott számukra. Szinte egyszerre
vették észre, úgy az ötvenes évek végén lehetett, hogy valami megváltozott körülöttük.
Az élet lett keményebb, vagy mi vagyunk tétovábbak Errôl szeretett volna írni.
Jó, hogy már annak idején jegyzeteket kezdett készíteni, de azok mindmáig törmelékként
hevernek egymás mellett. A kép, akárcsak tárgya, nem áll össze, s minden bizonnyal
így, szétesve marad.
*
Emlékezz vissza, fejtegette annak idején Rogas, hogy a mi történeteinkben eredetileg
a gyilkos kiléte az egyetlen érdemleges kérdés. A kezdeti homályt a jelek helyes értelmezése
és a logikus gondolkodás oszlatja el, a végén pedig a detektív ráhelyezi kezünket
az igazság tiszta fényének kapcsolójára.
A szerepek kiosztva, mint a szentháromságban, csak sokkal egyértelmûbben. Gyilkos,
áldozat és nyomozó nem felcserélhetôk. S. S. van Dine egész szabályrendszert dolgozott
ki a detektívtörténet klasszikus formájára. Jogosan érezte például szakmailag
méltatlannak az olyan eseteket, amikor a komornyik vagy a szobalány a tettes. Ajánlása
szerint e szerepre magas rangú egyházi tisztségviselô vagy jótékonyságáról ismert
aggszûz a legmegfelelôbb. Nônek, szerelmi történetnek sem lehet oktalan helye e történetekben.
S hogy lásd e szabályok komolyságát és szigorúságát, azért említem még
R. A. Knox megszorítását, amely szerint egy bûnügyben semmiképpen sem léphet
színre kínai.
Nagyon fontos ezenkívül az a követelmény, hogy egy ilyen történet nem tartalmazhat
olyan elemet, amelynek nincs köze a gyilkosság felderítéséhez. Mondjuk, hangulatfestô
tájleírásokat, árnyalt jellemrajzokat avagy elmésen öncélú eszmefuttatásokat.
Vagyis nem mondhat többet önmagánál. Persze, ha nem mondja, akkor is többet jelent.
Mert ha mindig van megoldás, akkor a világ megismerhetô és megfejthetô. A gyilkosság
pedig csak rendhagyó cselekedet. Miután elkövetôjére fény vetül, a rend helyreáll.
A világ szokásos állapotát ésszerû megfontolások és erkölcsi normák hálója fogja
össze.
– És ha a mi tapasztalatainkat kellene szabályba önteni – vetette közbe akkor Bellodi.