2011/1 - Sárospataki Református Teológiai Akadémia

Schreiber-Kovács Gergely
harcot az ellene irányuló mozgalommal. 26 Az egyházi reakció támogatásra lelt az
uralkodónál, így a husziták mozgalmát Jagelló Ulászló (1386-1434) 1424-ben – püspöki
nyomásra – a wieluni edictum kiadásával megkísérelte felszámolni. 27 Az edictum
ellenére a huszitizmus híve lett több lengyel nemes és városi polgár is. Így az
ellentétek fegyveres harccá terebélyesedtek, melyeknek az 1439-es Grotniki mellett
lezajlott ütközet vetett véget. A husziták táborába tartozó lovagi csapat Spytek z
Mełsztyn vezetésével itt csapott össze a Zbigniew Oleśnicki krakkói püspök vezette
csapatokkal. A csatában a husziták vereséget szenvedtek, maga Spytek z Mełsztyn
pedig a csatamezőn lelte halálát. 28 Ezzel a győzelemmel az egyház végleg felülkerekedett
a huszitizmuson, ugyanakkor azt a folyamatot, melynek a husziták voltak az
előfutárai, csak elodázni tudta. Lengyelországban egyre erősebbé váltak az egyházi
vagyon és politikai befolyás csökkentésére irányuló törekvések, és csupán idő kérdése
volt, hogy a nemesség megtalálja e harc ideológiai alapját.
4. A lengyelországi reformáció a kezdetektől a varsói konföderációig
A szükebb értelemben vett protestáns reformáció térhódítása, mint már említettem,
a 16. század 20-as éveiben kezdődött Lengyelországban, melynek alapvetően
három irányzatát különbözteti meg a tudomány: a lutheri és a kálvini alapokon
nyugvót és az antitrinitarizmust, mely ugyan az előző kettőből fejlődött ki, de önálló
irányzattá, és egyes területekenként eltérő egyházakká fejlődött ki. 29 E három
irányzat közül Lengyelország területére a lutheri reformáció érkezett meg elsőként.
Terjedésében és kibontakozásában nagy szerepet játszottak a fent említett kelet-pomerániai
városokban és az ország nyugati határain élő németek, akik között a kezdetektől
fogva igen népszerűek voltak Luther tanai. Gdańskban mozgalmuk olyan
méreteket öltött, hogy I. (Öreg) Zsigmondnak (1506-1548) erőszakkal kellett elfojtania
felkelésüket a patríciusok ellen (1526). 30 Itt fontos kitérnünk a 16. századi lengyel
belpolitikai harcok hátterére. A korszakban a legfőbb hatalmat természetesen a
király birtokolta, ám a hatalomgyakorlásban erősen függött az aktív gazdasági és
politikai tevékenységet folytató, egyre erősödő befolyással rendelkező középnemességtől.
Ez a középnemesség igyekezett befolyásolni a politikát, és ezáltal az arisztokrácia
jogait korlátozni. Mindazonáltal jellemző a mindenkori uralkodó és a nemesség
közötti viszonyra, hogy már 1501-ben írásba foglalták a nemesség ellenállási
jogát az ún. mielniki privilégiumban. 31 Az articulus de non praestanda oboedientia
26 A huszita tanok terjedésének megakadályozására 1420-ban Mikołaj Trąba püspök rendeletben
(Statuty) kötelezte a papokat arra, hogy jól vigyázzanak, nehogy az eretnek tanok cseh földről elterjedjenek
a híveik körében.
27 Az edictum a huszitizmust felségárulásnak minősítette, és halállal sújtotta, mint minden eretnekséget.
Az ediktum – vagyonelkobzás terhe mellett – kötelezte a Csehországban élő lengyeleket a hazatérésre,
illetve hitük megvallására az inkvizíció előtt. TAZBIR, Janusz [TAZBIR 2]: Geschichte
der polnischen Toleranz. Verlag Interpress, Warszawa, 1977.: 14-15 pp.
28 KOLBUSZEWSKI, Kaziemierz: Ruchy husyckie w Polsce i wpływ na piśmiennictwo. In: KOT,
Stanisław (Szerk.): Reformacje w Polsce – Organ towarzystwa do badania dziejów reformacji w
Polsce, r. I. Warszawa, 1921.
29 McGRATH, E. A.: i. m. ill.: CHADWICK, Owen: A reformáció. Osiris Kiadó, Bp. 1997.
30 A királyi seregek sikerében nagy szerepe volt a 8000 lovaggal a király rendelkezésére álló Jan
Łaskinak. TAZBIR 2: 31. p.
31 TOPOLSKI, J.: i. m. 114. p.
66 Sárospataki Füzetek 2011/1