1995 - Magyarországi Unitárius Egyház
28.01.2015 • Views
Share Embed Flag

1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

SHOW MORE
SHOW LESS
ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
unitar.hu

You also want an ePaper? Increase the reach of your titles

YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.

START NOW

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.)<br />

évf.<br />

1-2. szám, <strong>1995</strong>. január-február Ára 200 lej.<br />

Reményik<br />

Sándor<br />

A legszebb<br />

szó<br />

Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon.<br />

Hajói nem tudtam volna régesrég,<br />

Most megtanulhattam a betegágyon.<br />

Testvér, testvérem:<br />

Ez a legszebb szó a világon.<br />

Ahogy kitágul ősi jelentése<br />

És túlnő lassan véren és családon<br />

De visszatér mint gazdag bujdosó,<br />

Lélekkel hintve meg<br />

S szentelve meg, mi vérszerint való.<br />

-A-A &V.A-R. frtt T£>mAA<br />

fepli-lT rA K 1V»&Z*A , 'Z>A'Ü'&oMNr<br />

Testvér, testvérem:<br />

Ez a legszebb szó a világon.<br />

Harmat a réten,<br />

Illat a virágon,<br />

Barackvirágszín sejtelem a tájon,<br />

Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.<br />

Testvériség:<br />

Nincs szebb szó a világon.<br />

A szabadság s az egyenlőség álma<br />

Elbukott sodró időn, ezer gáton,<br />

A bebizonyult Lehetetlenségen<br />

S a vérrel mocskolt, őrült akaráson.<br />

A forradalom örökségeképen<br />

A Háromságból lobogó fehéren<br />

Egyedül a testvériség maradt.<br />

Omló virágok romjai alatt.<br />

Testvériség:<br />

Nincs szebb szó a világon.<br />

S én hinni, hinni vágyom.<br />

Én minden széllel szemben hinni vágyom:<br />

Ez az egy álom nem csalóka álom.<br />

Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs:<br />

Eltűnnek egyszer mind e szólamok<br />

És elvesznek a mélyben.<br />

Parttalan semmiségben.<br />

S egy szó zeng majd csak a világ fölött.<br />

Örök Üd vözlégy képen :<br />

Testi ér, testi érem.

A Főiskolát 1844-ben alapították Meadville-ben,<br />

Pennsylvania államban. Mások mellett különösen<br />

Harm Jan Huidekoper és J.C.Church játszott fontos<br />

szerepet annak létrehozásában. A tanítás 1844-ben<br />

kezdődött, 1846-ban megalkották az alapszabályzatot,<br />

amely kimondta, hogy "az Iskolában folyó oktatásban<br />

való részvétel feltételeként sohasem fognak kérni<br />

hittani vizsgát". 1897-ben kibővítették a Szabályzatot s<br />

az iskola célját így határozták meg: "oktatást adni a<br />

vallás, teológia és etika területén, és felkészíteni a<br />

keresztény lelkészségre". És valóban fennállásának<br />

másfélszáz esztendeje alatt az iskola széleskörű teológiai<br />

nevelést biztosított, amely a szabadelvű vallási<br />

hagyományban gyökerezett és kielégítette az egyház<br />

szükségleteit. Vezérelveit nagyszerűen fogalmazta<br />

meg és hangsúlyozta ki első elnöke, Rufus P. Stebbins<br />

megnyitó beszédében, amikor egy átfogó, tudományos<br />

nevelés szükségességéről beszélt, amely<br />

által "olyan lelkészeket nevelni, akik alaposan felkészültek<br />

és odaadóan becsületesek, mint az igazság<br />

prédikátorai".<br />

Nem meglepő tehát, hogy egy iskola, amely ilyen<br />

eszményeket ápol, már a századfordulón kereste egy<br />

nagyobb egyetemhez való csatlakozás lehetőségét.<br />

Időközben, 1892-ben létrehozták a Chicagói Egyetemet,<br />

amely nemsokára a humán tanulmányok és tudományos<br />

kutatás központjává vált. Másik előnye, hogy az<br />

Egyetem egy polgárosodó nyugati nagyváros'szívében<br />

épült, amely abban az időben a társadalmi haladás és<br />

a városfejlesztés kiemelkedő eredményeit érte el. Néhány<br />

éven belül több teológiai főiskola is csatlakozott az<br />

Egyetemhez. Köztük volt a Ryder Theological School of<br />

Lombard College, egy univerzalista intézmény Galesburgból,<br />

Illinois állam. 1912-ben költözött be Chicagóba<br />

és 1917-ben az Egyetem Teológiai Fakultásának társult<br />

intézménye lett.<br />

A Meadville Főiskola 1926-ban tette meg ezt a<br />

lépést és kezdte meg a 82. tanévet a mostani helyén,<br />

az 57. utca és a Woodlawn Avenue sarkán.<br />

1928-ban a Meadville és a Ryder főiskolák társulata,<br />

egyesítvén mind nevelési, mind anyagi forrásaikat,<br />

majd 1964-ben megtörtént a végleges egyesülés. A<br />

főiskola mai neve: Meadville Theological School of<br />

Lombard College. A közhasználatban azonban ezzel<br />

a névvel találkozunk: Meadville/Lombard Theological<br />

School.<br />

A mostani épületet 1930-ban emelték, amely egyben<br />

az iskola adminisztrációját és hatalmas könyvtárát<br />

is magában foglalja. Átellenben az út másik<br />

oldalán található az 1. számú unitáris egyházközség<br />

temploma és adminisztratív épülete. De az iskola melletti<br />

házak is mind a teológiai nevelés célját szolgálják.<br />

A Meadville/Lombard hallgatói, mint a Chicagói<br />

Egyetem társult intézményének a hallgatói a teológiai<br />

tárgyaknak mintegy felét az egyetemen hallgatják és<br />

ott is vizsgáznak. Itt szerzik meg a Master of Arts (A. M.)<br />

150<br />

a Meadville/Lombird<br />

fokozatot is, amely előfeltétele a lelkészi oklevél megszerzésének.<br />

Ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek,<br />

mint az egyetem más hallgatói. A Meadville tanárai is<br />

tanítanak az egyetemen.<br />

A Chicagói Egyetem területén és szomszédságában<br />

a Meadville/Lombardon kívül még másik tizenegy<br />

teológiai főiskola működik. Ezek a főiskolák nemcsak<br />

az egyetemmel, de egymással is társult viszonyban<br />

vannak. 1970-ben megalakult a Chicago Cluster of.<br />

Theological Schools, majd 1984-ben még szorosabb<br />

egyesülés jött létre Association, of Chicago Theological<br />

Schools (ACTS) néven. Ez az együttműködés<br />

különösen a kölcsönös óralátogatásban, könyvtárszolgálatban,<br />

tanárcserében és az iskolák közti<br />

kommunikálás terén volt igen eredményes. Az ACTS<br />

tagságon keresztül az unitárius hallgatóknak lehetőségük<br />

nyílik tandíjmentesen látogatni mintegy 300<br />

tanár évi 1000-nél több kurzusát, s a könyvtárakban<br />

közel másfélmillió kötet és 5000 folyóirat áll rendelkezésükre.<br />

S ami még fontosabb, ez az együttműködés<br />

mind a tanárok, mind a hallgatók munkáját egy, a<br />

sajátjuktól különböző kulturális és vallási hagyományú<br />

háttérbe állítja bele.<br />

A Főiskolának szoros kapcsolatai vannak az 1. számú<br />

unitárius egyházközséggel. Minden pénteken délután<br />

a templom egy mellékhajójában, a Hull<br />

Chapelben tartják az akadémiai istentiszteleteket, a<br />

hallgatók bekapcsolódnak az egyházközségi életbe,<br />

ugyanakkor a lelkészek és más tisztségviselők a teológiai<br />

nevelésben vesznek részt. A Chicago körzetében<br />

és a Central Midwest-i egyházkörhöz tartozó<br />

gyülekezetben, különösen a lelkész nélküliekben, a<br />

2

é v e s<br />

Teológiai Főiskola<br />

hallgatók rendszeresen beszolgálnak s igen sok esetben<br />

gyakorló szolgálatukat is ott végzik.<br />

A Meadville/Lombard egyike az Unitárius Univerzalista<br />

Egyházhoz tartozó két teológiai főiskolának. A<br />

másik a Berkeley-ben, Californiában működő Starr<br />

King School for the Ministry. Mindkettő az unitárius<br />

lelkészképzés szolgálatában áll. Ezért szoros kapcsolatban<br />

van a bostoni egyházi központ Lelkészi és Gyülekezeti<br />

Szolgálat Ügyosztályával, és az egyház<br />

lelkészképzést közvetlenül irányító bizottsága minden<br />

évben rendszeresen találkozik a hallgatókkal és a tanárokkal.<br />

Ugyanakkor a Meadville/Lombard, a Starr<br />

King School és a Harvard Egyetem Teológiai Fakultása<br />

egy közös bizottságot hozott létre, amelyben megpróbálják<br />

összhangba hozni az Egyesült Államokban folyó<br />

unitárius lelkészképzést.<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD<br />

A MEADVILLE/LOMBARD TEOLÓGIAI FŐISKOLÁN<br />

TANULT ERDÉLYI UNITÁRIUS DIÁKOK NÉVJEGYZÉKE:<br />

GYÖRGY JÁNOS<br />

Született: 1877. november 27-én Iklandon.<br />

Tanulmányi éve a M/L Teológiai Intézetben: 1906.<br />

Meghalt: 1929. januárjában Burry, Sao Paolo, Brazilia.<br />

KISS SÁNDOR<br />

Született: 1882. február 13-án, Homoródjánosfalván.<br />

Tanulmányi évei a Manchester College után, a M/L Teológiai<br />

Intézetben: 1907-1908.<br />

1908 és 1952 között lelkész: Füzesgyarmaton, Kolozson,<br />

Székelyudvarhelyen és Homoródjánosfalván.<br />

Meghalt: 1973. december 3-án.<br />

LŐRINCZI GÉZA<br />

Született: 1903. június 16-án Homoródkeményfalván.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1928-1930.<br />

Lelkészi állomáshelyei 1933-1959 között: Lupény, Bukarest,<br />

Nagybánya, Homoródalmás, Kolozsvár.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett 1942-ben.<br />

1959-1967 között az unitárius gyakorlati teológiai tanszék tanára.<br />

Meghalt: 1975. július 27-én.<br />

CSIFÓ NAGY LÁSZLÓ<br />

Született: 1906. augusztus 30-án, Sepsiszentgyörgyön.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1928-1930 (1931-<br />

1932 között az oxfordi Manchester College-ban folytatja).<br />

1933-1941 között hitoktató lelkész a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban.<br />

1935-1943 között az egyházi központ tisztviselője, 1941-től<br />

haláláig egyházi titkár-közigazgatási előadótanácsos.<br />

Meghalt: 1963. szeptember 12-én.<br />

SÍMÉN DÁNIEL<br />

Született: 1903. február 7-én Korondon.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1931-1933.<br />

(Megelőzőleg 1928-1931 között a Pacific Unitarian School<br />

for Ministry hallgatója)<br />

1934-1940 között lelkész Fogarason és Lupényban.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett 1945-ben.<br />

1940-1959 között az unitárius gyakorlati tanszék tanára.<br />

1959-1964 években politikai elítélt.<br />

1964-től haláláig aranyosgyéresi lelkész.<br />

Meghalt: 1969. február 25-én.<br />

SZENT-IVÁNYI SÁNDOR<br />

Született: 1902. január 18-án Marosvásárhelyen.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1932-1933.<br />

Lelkész Kolozsváron, Budapesten majd több észak-amerikai<br />

unitárius gyülekezetben.<br />

Meghalt: 1983. október 23-án.<br />

HARRINGTONNÉ SZÁNTHÓ VILMA<br />

Született: 1913. január 15-én Sepsiszentgyörgyön.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1937-1938.<br />

Donald Harrington New York-i lelkész felesége.<br />

Meghalt: 1982. október 15-én.<br />

LŐRINCZI MIHÁLY<br />

Született: 1911. december 30-án, Sófalván.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1940-1941.<br />

Ezt követően Fogarason gyakorló lelkész 1947-ig, majd marosvásárhelyi<br />

hitoktató lelkész 1948-ban.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett biblia teológiából.<br />

1948-1959 között a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius<br />

Karának egyháztörténelem tanára.<br />

1959-1964 között politikai elítélt.<br />

1964-től 1981-ig nyugalomba vonulásáig szindi lelkész.<br />

Meghalt: 1991. február 24-én.<br />

SZABÓ ÁRPÁD<br />

Született: 1935. április 15-én, Homoródszentpéteren.<br />

A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte tanulmányait<br />

1953-1957 években. Gyakorló segédlelkész Aranyosgyéresen<br />

1957-1958-ban, püspöki titkár 1958-1965<br />

között, majd a kolozsvári egyházközség lelkésze 1965-1972<br />

években.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett biblia teológiából 1974-ben. .<br />

1972-től a Protestáns Teológiai Intézet unitárius tanszékén a<br />

biblia teológia tanára.<br />

A M/L Teológiai Főiskola vendéghallgatója 1977-1978 években.<br />

KISS ALPÁR<br />

Született: 1955. március 13-án Fogarason.<br />

Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius<br />

Karán végezte 1975-1979 években.<br />

Gyakorló segédlelkész Brassóban 1979-1981 években.<br />

A M/L Teológiai Főiskolán tanul 1983/1984 tanévben.<br />

1984-től a baróti egyházközség lelkésze.<br />

ANDRÁSI GYÖRGY<br />

Született: 1938. november 13-án Segesváron.<br />

Teológiai tanulmányait 1955-1959 között végezte a Protestáns<br />

Teológiai Intézet Unitárius Karán.<br />

Gyakorló segédlelkész Magyarszováton 1950-1960, majd<br />

rendes lelkész Oklándon 1961-1977 között. 1977-től az Unitárius<br />

Egyház gazdasági, 1983-tól közigazgatási előadótanácsosa.<br />

1989-1990 években 7 hónapot tölt a M/L Teológiai Főskolán.<br />

KOVÁCS ISTVÁN<br />

Született: 1947. december 15-én Kolozsváron.<br />

Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézetben<br />

végezte 1967-1971 években. Gyakorló segédlelkész Iszlóban<br />

1971-72-ben, rendes lelkész Bözödön 1972-1979-ben<br />

majd Homoródújfaluban 1979-1991 között. 1991-től az unitárius<br />

gyakorlati teológiai tanszék tanára.<br />

1994 júliusától a M/L Teológiai Főiskolán tanul.<br />

ANDRÁSI GYÖRGY<br />

3

Dr.Molnár István<br />

taudációja<br />

A 69/1991 számú Közigazgatási Törvény<br />

II. fejezete 21. paragrafusának V.<br />

pontja kimondja, hogy a helyi Önkormányzatok<br />

a rendkívüli érdemeket szerzett<br />

hazai vagy külföldi személyiségeknek<br />

a helység díszpolgári címet adományozhatják.<br />

Székely keresztúr Önkormányzati<br />

Tanácsa <strong>1995</strong>. január 16-án tartott ülésén<br />

dr. Molnár István nyugalmazott múzeumigazgatónak,<br />

érdemei elismeréséül, Székelykeresztúr<br />

város Díszpolgára címet<br />

adományozta.<br />

Február 12-én - vasárnap - került<br />

sor a Városi Múzeum kiállítótermében<br />

dr.Molnár István díszpolgárrá<br />

való avatására. Ünnepélyességét<br />

az is fokozta, hogy a város történetében<br />

először fordult elő díszpolgárrá<br />

való avatás.<br />

Az erre vonatkozó döntést Benyovszki<br />

Lajos polgármester olvasta<br />

fel és ugyanő adta át a díszoklevelet<br />

az ajándékokkal együtt az ünnepeltnek,<br />

akinek munkásságát Gálfalvi<br />

Sándor nyugalmazott tanár, városi<br />

tanácsos méltatta. A 85 éves igazgatót<br />

utódja, Fülöp Lajos, jelenlegi múzeumigazgató<br />

köszöntötte. A<br />

tanítványok nevében Báró József<br />

unitárius esperes beszélt, méltatva<br />

dr.Molnár István személyében a kiváló<br />

nevelőt.<br />

Az ünnepelt megható szavakkal<br />

mondott köszönetet a megtisztelő<br />

kitüntetésért.<br />

Az ünnepi megemlékezést megtisztelte<br />

jelenlétével Főtisztelendő<br />

dr.Erdő János unitárius püspök és<br />

Andrási György egyházi előadótanácsos,<br />

hiszen dr.Molnár István a<br />

székelykeresztúri egyházkör felügyelő<br />

gondnoka is. De ott volt az<br />

ünnepségen Kányádi Sándor költő,<br />

Csányi Sándor a testvérváros<br />

Karcag alpolgármestere és számos<br />

más személyiség.<br />

A bensőséges ünnepséget magas<br />

színvonalú kulturális műsor<br />

zárta. A termet zsúfolásig megtöltő<br />

közönség egyöntetű véleménye<br />

szerint az első díszpolgári címet a<br />

város arra legérdemesebb személyisége<br />

kapta.<br />

Dr.Molnár István nyugalmazott tanár,<br />

múzeumigazgató egész élete és<br />

tevékenysége szorosan kapcsolódik<br />

Székelykeresztúr kulturális életének<br />

felemeléséhez.<br />

Nemzedékekig visszamenően unitárius<br />

papi családból származik. Bordoson<br />

született 1910-ben. Életének<br />

főbb állomásai: Újszékely, Ftava,<br />

Szentgerice és Székelykeresztúr.<br />

Az elemi iskola elvégzése után<br />

középiskolai tanulmányait 1922-29<br />

között a székelykeresztúri Unitárius<br />

Főgimnáziumban folytatta, majd<br />

egy évi teológiai tanulmányok után<br />

beiratkozott a kolozsvári Tudományegyetemre,<br />

ahol 1935-ben tanári<br />

oklevelet szerzett. Az egyetem<br />

elvégzése után visszatért Székelykeresztúrra<br />

tanárnak. Előbb az Unitárius<br />

Főgimnáziumban, majd<br />

annak megszüntetése után a Tanítóképzőben<br />

végzett jelentős oktatónevelő<br />

munkát.<br />

Iskolai tevékenysége mellett egyre<br />

több figyelmet szentelt a néprajznak,<br />

és Nagy Lajos rajztanár ösztönzésére<br />

helyben és a környező falvakban<br />

szellemi és tárgyi néprajzi tárgyak<br />

gyűjtésébe kezdett. Tanítványaiból<br />

gyüjtőcsoportokat szervezett, akikkel<br />

hétvégeken végigjárta a falvakat,<br />

begyüjtve a népi kultúra értékeit<br />

megőrző, pusztulásnak indult, lomként<br />

hányódó tárgyakat.<br />

A felhalmozódó néprajzi anyag elhelyezésére<br />

a gimnázium által biztosított<br />

terem kicsinek bizonyult, ezért<br />

megfelelő épületről kellett gondoskodni.<br />

A város akkori vezetősége a<br />

begyűjtött múzeumi anyag elhelyezésére<br />

előbb a Flórián-féle üzlethelyiséget,<br />

majd a mellette levő Kaszinó<br />

épületét biztosította. így 1946-ban<br />

megnyithatta kapuit Székelykeresztúr<br />

Városi Múzeuma, amely azóta<br />

állandóan fejlődve, ma már mind<br />

hazai, mind külföldi szakkörökben<br />

elismert kulturális intézménnyé<br />

vált.<br />

A múzeumalapító Molnár István<br />

nemcsak gyűjtő munkát végzett, hanem<br />

gondoskodott annak tudományos<br />

feldolgozásáról is. Néprajzi<br />

ismereteinek elmélyítése érdekében<br />

beiratkozott a kolozsvári Bolyai<br />

Egyetem doktorátusi kurzusára, ahol<br />

1948-ban megszerezte a néprajzi tudományok<br />

doktora tudományos fokozatot.<br />

A múzeumi munkával párhuzamosan<br />

helytörténeti kutatásokat<br />

végzett, melynek során ásatásokat<br />

szervezett, értékes adatokkal gazdagítva<br />

Székelykeresztúr és környéke<br />

őstörténeti és középkori<br />

történelmi adattárát.<br />

Százat meghaíadó tudományos dolgozatait<br />

hazai és külföldi szakfolyóiratok<br />

igényelték és szívesen közölték, amelyek<br />

nyomán Székelykeresztúr neve bekerült<br />

a nyilvántartott múzeumvárosok<br />

névsorába.<br />

Munkatársait is tudományos tevékenységre<br />

ösztönözte, aminek<br />

eredményeit önálló múzeumi kiadványok<br />

tartalmazzák.<br />

Tudományos munkássága mellett<br />

a múzeum keretében rendezett<br />

állandó és időleges kiállításaival<br />

fontos népnevelő munkát is végzett.<br />

Sokoldalú tehetségének köszönhetően<br />

állandóan jelen van a város<br />

művelődési életében: Székelykeresztúrra<br />

való érkezésétől tagja volt<br />

a Filharmóniai Társaságnak és műkedvelő<br />

színészként színvonalas<br />

alakításaival maradandó élményt<br />

nyújtott a város közönségének.<br />

Mindezek alapján elismeréssel<br />

állapíthatjuk meg, hogy dr.Molnár<br />

István életművével, a Városi Múzeum<br />

megalapításával és az ott folyó<br />

tudományos és népnevelő munkásságával<br />

a romániai magyarság<br />

nemzetiségi identitástudata megőrzésének<br />

ügyét szolgálta.<br />

Dr.Molnár István ilyen gazdag,<br />

értékes tevékenységével méltán<br />

érdemelte ki a Székelykeresztúr város<br />

Díszpolgára megtisztelő címet.<br />

GÁLFALVI SÁNDOR<br />

főgondnok<br />

4

A kegyeletnek és tiszteletnek forró<br />

hangulatában, ahogy ott állottam Orbán<br />

Balázs szobra előtt, megrendítő élményben<br />

volt részem. Látom egy pillanatban,<br />

hogy fények gyúlnak ki a bronzóriás<br />

szemében, szíve táján megmozdul a<br />

fém, és én a nagy tömegben egyedül<br />

maradtam Orbán Balázzsal. Ő könnyedén<br />

lelépett a talapzatról, kezét a vállamra<br />

tette és így kettesben leültünk az<br />

alapzat lépcsőjére. Nagy-nagy döbbenetet<br />

láthatott a szememben, mert azt<br />

kérdezte tőlem: milyen bajom van, mi lelt<br />

engemet Ilyen szemekbe nézve nem<br />

lehet hazudni. Ilyen tekintettel szemben<br />

őszintén kell vallani!<br />

Én szobor avatni jöttem - mondom<br />

hogy lássam, a művész hogyan tudta<br />

visszaadni nekünk a szent emlékeket.<br />

Lássam, Orbán Balázsnak népe hogyan<br />

fogadja a szívébe nagy fiát; az ünneplő,<br />

tisztelgő nép milyen emlékekkel távozik<br />

a nagy testvéri találkozás után<br />

Most pedig ezek helyett az élő, eleven<br />

múlt jelenik meg. Látom azt az életet, azt<br />

az áldozatot, azt a szolgálatot, amit megtett<br />

Orbán Balázs. Derűsen állapítom meg,<br />

nem lehet ezt az életet a fém formái közé<br />

bezárni, nem lehet talapzathoz rögzíteni.<br />

Túllépett régen a keretek határain, a formák<br />

vonalain. Fénylő napsugár lett, enyhületet<br />

adó esőcsepp, erőt adó táplálék,<br />

megtartó hit, evangélium, a lángoló szeretet<br />

példája, népe és szülőföldje iránt.<br />

Teológus koromban nagy szomorúsággal<br />

vettem tudomásul, hogy Izrael<br />

népe Istennek kiválasztott népe. Szeretett<br />

népe előtt járt, lángoló fényben és<br />

utat mutató füstoszlopban. Gondjaikról<br />

prófétáin keresztül gondoskodott. Amikor<br />

már-már Isten igazságosságáról<br />

kezdtem töprengeni, világosodott meg<br />

értelmem: "Isten nem igazságtalan!" O<br />

minden teremtményéről egyformán<br />

Orbán Balázs<br />

1830-1890<br />

Szoboravató<br />

beszéd<br />

helyett<br />

gondoskodik. Előtte nincs zsidó vagy<br />

nem zsidó. Isten nem csak a zsidó népnek<br />

adott prófétákat, minden népnek elküldte<br />

kiválasztottjait. A Szent<br />

Királyainkra, Hunyadi Jánosra, Mátyás<br />

királyra, Kossuth Lajosra, Széchenyi Istvánra,<br />

Deák Ferencre, Dávid Ferencre,<br />

Körösi Csorna Sándorra, Bölöni Farkas<br />

Sándorra, Apáczai Csere Jánosra, Baróti<br />

Szabó Dávidra, Brassai Sámuelre,<br />

Orbán Balázsra, Berde Mózsára s az<br />

elfelejtett nagyokra gondoltam. Lelkemben<br />

az öröm és a hála érzései fogalmazódtak<br />

meg: köszönöm Istenem, hogy<br />

életükön keresztül mutattad meg irántunk<br />

való szeretetedet.<br />

Történelmi tény, tiszteletre méltó<br />

igazság, Orbán Balázs katolikusnak<br />

született, a Székelyudvarhelyi Református<br />

Kollégiumban tanult, de lelkének<br />

nyugalmat az unitárius vallásban talált.<br />

Ennek a hitnek igazsága útja volt életének<br />

és vezérlő csillaga.<br />

Fölöttünk áll, mint ahogy a talapzatra<br />

felállították, A szellemi talapzatot ő építette<br />

bölcsességével és népe iránti szeretetével.<br />

Ha a bronz jelkép emlékeztet<br />

nevére, élete számunkra a szülőföld<br />

enyhet adó forrása, egyenes tartása, becsületessége,<br />

a móló acél bójája, amelyik<br />

kötelével a parthoz, gyermekkorod<br />

szép világához láncolja életed himbálózó<br />

hajóját. Lett bástya, amelyik állja az<br />

idők múlását, szirt, amelyen nem vehetnek<br />

erőt a dübörgő hullámok, a száguldó<br />

viharok. Példa, amelyiknek követése<br />

életünk megtartását jelenti. Munkássága<br />

fundamentum, amelyiken biztonságosan<br />

áll történelmünk és kincsestára<br />

a múlt emlékeinek.<br />

Kezének érintésére a valóság zimankós<br />

világába tértem és betöltötte lelkemet<br />

egy zengő figyelmeztetés: Áldjon<br />

vagy verjen sors keze, itt élned s halnod<br />

kell. A szobor állt rendíthetetlen<br />

méltóságával, és szívemből hálaima<br />

fakadt fei: köszönjük Istenünk, hogy<br />

nekünk adtad Őt.<br />

BENCZŐ DÉNES<br />

esperes-lelkész<br />

Hogyan imádkozzuk a<br />

Miatyánkot<br />

A címbeli kérdésre a helyes válasz<br />

igaz emberségünk, istenfiúságunk fő<br />

bizonyítéka!<br />

Van olyan ember, aki csak elmondja<br />

a Miatyánkot, s azt hiszi, hogy ezzel<br />

minden hitbeli kötelességét teljesítette,<br />

s amit elrebegett ajka, az magától<br />

megvalósul. Ez önámítás! így válik az<br />

egyén tehetetlenné, önmagában zárkózottá,<br />

istenfiúsága megtagadójává,<br />

"élő halottá".<br />

Tudnunk kell, "aranybetűkkel kell a lelkünkbe<br />

vésnünk", hogy a Miatyánknak<br />

csak hit- és élethű elmondása a mindenkori,<br />

a naponkénti újjászületés nyitánya,<br />

hivatásvállalás, a jézusi útra készülés,<br />

felzárkózás az isteni világhoz, s ezzel bizonyítani,<br />

hogy Isten gyermekei, munkatársai<br />

vagyunk! Mindezt meg lehet érteni, ha<br />

a Miatyánkot a jézusi élet és tanítás tiszta<br />

fényében nemcsak elmondjuk, de tökéletesen<br />

valóra is váltjuk a benne kifejezésre<br />

jutó kéréseket, vágyakat - Isten segedelmével<br />

az ő dicsőségére, a magunk boldogulására<br />

és üdvére! A kérések, vágyak,<br />

óhajok önmaguktól nem valósulnak meg!<br />

A gondviselő édes Atyánk ránk bízta, a<br />

gyermekeire, munkatársaira az üdvös feladatok<br />

végrehajtását. És mi megtehetjük,<br />

men a jó Isten segítségünkre siet, ő mindig<br />

mellettünk áll, csak meg kell látnunk, fel<br />

kell ismernünk! Ezt szolgálja a Miatyánk<br />

lélekből fakadó elmondása.<br />

Lássuk most már rendre az imádság<br />

tételeit:<br />

1. "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."<br />

Az Isten a mi Atyánk, akinek életünket<br />

köszönhetjük, Ő a világmindenség<br />

teremtője. A teremtés után Ő nem szakadt<br />

el a világtól: mindenkor mindenütt jelen<br />

van mint gondviselő Atya, mint örök teremtő.<br />

Az imádság azon tételetehát, hogy<br />

"ki vagy a mennyekben", nem a csillagok<br />

fölötti világra utal, hanem a mindenséget<br />

kitöltő isteni világra, az isteni eszmék, az<br />

élő hit, a szeretet világára.<br />

2. "Szenteltessék meg a te neved".<br />

Ez csak úgy következik be, ha tetteinkben<br />

felmagasztosulunk Őhozzá, a<br />

gondviselő, mindenható Atyához, és<br />

hűséges gyermekeiként előtte hódolunk,<br />

az Ő örök dicsőségét szolgáljuk,<br />

így a tetteinkben, istenfiúi életünkben<br />

szenteltetik meg az Ő neve.<br />

5

3 "Jöjjön el a Te országod". Karba tett<br />

kézzel, tétlenül hiába várjuk, nem jön el! Lelkünkben<br />

templomot, földi világunkban Isten<br />

országát kell hogy építsük és felépítsük. Isten<br />

a maga képére és hasonlatosságára, valamint<br />

munkatársi szerepre teremtett. Mindez<br />

arra kötelez, hogy derekasan kivegyük részünket<br />

az Ő országa építésében, ahol Ő<br />

uralkodik az üdvöt óhajtó lelkek fölött. Országának<br />

fundamentuma, talpköve a kettős jézusi<br />

szeretetparancs: szeretni Istenünket és<br />

szeretni embertársunkat. A szeretet isteni jegyében<br />

a jó, a szép, az igaz ügy örök győzelméért<br />

kell harcolni. Aki nem ezt teszi,<br />

önmagát, emberi mivoltát, istenfiúságát tagadja<br />

meg, s az eget és a földet kárhoztatja.<br />

Föl hát az isteni munkára, a nagy elődök,<br />

az úttörők, a példamutatók nyomába kell lépnünk,<br />

és felsorakoznunk Isten munkatársai<br />

mellé az Ő országa építésére, az Ő dicsősége<br />

és a mi üdvünk, boldogulásunk, igaz emberségünk<br />

szolgálatára.<br />

4 "Legyen meg a Te akaratod, mint a<br />

mennyben, úgy a földön is." Az Isten országa<br />

építése az Ő akaratának a teljesülése.<br />

Tehát nem önmagától valósul meg. Az<br />

építés folyamán mindig az Ő akarata szerint<br />

kell hogy éljünk. Akkor az Ő akarata nemcsak<br />

"mennyben", az eszmények, a hit világában<br />

érvényesül, hanem itt a földön, a<br />

hétköznapok világában is.<br />

5 "A mi mindennapi kenyerünket add<br />

meg nekünk ma". A mindennapi kenyér<br />

nem "mannaként" hull le az égből! Az ember<br />

lelkes munkájával teremti elő Isten segedelmével.<br />

Égi áldás "gyümölcse" a kenyér az<br />

asztalon, amit a dolgos ember kiérdemel.<br />

6 "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen<br />

mi is megbocsátunk azoknak,<br />

akik ellenünk vétkeztek." A vétkeinket Isten<br />

csak akkor bocsátja meg, ha megbánjuk<br />

bűneinket, és jóvá tesszük. Tehát a<br />

megbocsátást Istentől ki kell érdemelnünk.<br />

Ő mint szerető Atya karjai közé fogadja a<br />

megtérő bűnöst, akárcsak a tékozló fiút az<br />

apa.<br />

7. "Ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts<br />

meg a gonosztól". Isten sohasem<br />

visz kísértésbe. Ősi gyarló ösztöneink térítenek<br />

le a jó útról, s az élet sodra kísért meg.<br />

Emberi, istenfiúi kötelességünk bűnös ösztöneinken<br />

felülkerekedni és Isten segedelmével<br />

szembeszállni a kísértéssel, és így, j<br />

tiszta lélekkel, istenfiúi hűséggel folytatni.<br />

Összefoglalásképpen elmondhatjuk: mindennapi<br />

imádságunk, a Miatyánk szelleme<br />

megkívánja, hogy Jézus útján a gondviselő<br />

édes Atyánk világmegváltó akarata szerint<br />

éljünk, mert Övé "az ország és a hatalom<br />

és a dicsőség most és mindörökké.<br />

Ámen!"<br />

6<br />

IMREH LAJOS, nyugalmazott tanár<br />

Feladatok és lehetőségek<br />

a valláserkölcsi nevelésben<br />

A valláserkölcsi nevelés feladatai abból az elégedetlenségből erednek,<br />

amelyet a hivatását szigorú lelkiismerettel gyakorló lelkész érez a saját<br />

gyülekezetében.<br />

Mi az, ami hiányzik, mi az, ami nem jó, mi az, ami kiküszöbölendő a<br />

mostani gyülekezeti életben Mi az, amit el szeretnénk érni Milyen<br />

legyen a holnapi gyülekezet<br />

F. kérdéscsoportra adott felelet szabja meg a valláserkölcsi nevelés<br />

feladatát gyülekezetenként.<br />

Nálunk - véleményem szerint - sok egyházközségben az egyik így<br />

meghatározható feladat a növendékek templomhoz való szoktatása.<br />

Ehhez példaaclásra volna szükség. A jó példát a szülök adhatnák, de<br />

erre kevés kilátás van. Nem várhatjuk, hogy majd a szülők hozzászoktatják<br />

a templomhoz a gyermeket, maguk sem szoktak hozzá.<br />

A templomlátogatást a gyermekkorban kell megszokni, mint a munkát.<br />

Ha a nevelő a gyermekkorban ezt elmulasztotta, azután már hiába<br />

várja, hogy rendszeres templomlátogató legyen az az egyén. Ezért a<br />

példaadás mellett új lehetőségeket kell keresnünk célunk eléréséhez.<br />

A 727/1990 E.K.T. sz. leirat az iskolai vallásoktatás beindulása idején<br />

úgy intézkedett, hogy az iskolai program mellett a lelkész köteles<br />

tovább is valláserkölcsi nevelési órákat tartani az egyházközségi helyiségekben<br />

is. Ennek az utasításnak az volt a célja, hogy az iskolai<br />

vallásoktatás bevezetésével nehogy még jobban eltávolodjanak a növendékek<br />

az egyházközségtől, nevezetesen a templomtól.<br />

Ez a veszély fennáll még abban az egyházközségben is, ahol a<br />

gyülekezeti teremben, vagy a lelkészi irodán megtartják ezt a második<br />

vallásórát is. A növendékeket be kell vinni a templomba. Nemcsak a<br />

VEN évnyitón és évzárón, anyáknapján és karácsonyfaestélyen, de<br />

min'él gyakrabban, lehetőleg rendszeresen.<br />

Ez azért fontos, hogy a növendék felfedezze, hogy a hittan nem csak<br />

egy tizedrendü fontosságú tantárgy, amelyet az iskolában a többi órák<br />

után szokott tanítani a lelkész, hanem egy életgyakorlat, amelynek<br />

szépsége, áldása van.<br />

Van-e erre lehetőség Ezen gondolkoztunk el mi is az elmúlt télen a<br />

nőszövetségi összejöveteleken. Tanácskozásaink alatt mondta el két<br />

nyolcvan év körüli asszony, hogy Máté Lajos lelkész idejében hogyan<br />

jutalmazták a templomlátogatásban mutatott szorgalmukat.<br />

A növendékeket jutalmazással lehet ösztönözni - került előtérbe a<br />

nevelői elv. Hiszen az érdemjegyek is ezen alapulnak. A nőszövetség<br />

jutalmat ígért a szorgalmas templomlátogató növendékeknek. Az első<br />

jutalmakat az 1993/94. iskolai évi VEN évzárón ki is osztottuk. Ezzel<br />

párhuzamosan az érdemjegyeknél is figyelembe vettük minden esetben<br />

a templomlátogatást.<br />

Eredményekről máris beszélhetünk. Ezek pillanatnyilag azonban<br />

csak kilátást adnak a további gyakorlathoz, hogy majd egy évtized múlva<br />

valóságos eredmény is lehessen belőle, kedvező körülmények esetén.<br />

A templomlátogatást a vakációban is nyilvántartottuk. A szeptemberi<br />

évnyitón következtek ismét a jutalmak. Mindez az elődök örökségének,<br />

az 1958-ig tartó valláserkölcsi nevelési korszak módszereinek újraalkalmazása.<br />

Ne felejtsük el: most mégiscsak jobbak a lehetőségek, mint<br />

1948-58 között.<br />

Ezzel azért kívánok a nyilvánosság elé jönni, hogy ötletet adjak a<br />

nálamnál fiatalabbaknak, akik hasonló feladatot tűztek ki maguk elé.<br />

Hogy jó-e, vagy van ennél jobb, erről érdemes volna eszmecserét<br />

folytatni.<br />

Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga módszere. Ezeket jó volna<br />

rendre közkinccsé tenni.<br />

Dolgozzunk együtt. A feladatok megoldásához mutassunk egymásnak<br />

új lehetőségeket.<br />

JAKAB DÉNES lelkész

Zarándokok és turisták<br />

Testvérgyülekezeti útmutató<br />

Az Unitárius Közlöny 1994 szeptember-októberi számában<br />

olvasott ifj.Török Klek nyárádgálfalvi lelkész<br />

cikke késztet írásra. Örömmel olvastam: végre otthon<br />

is írnak a tetvérgyülekezeli programról De ki is volna<br />

illetékesebb erre, mint egyike azon szerencséseknek,<br />

aki feleségével ellátogathatott Amerikába, akinek testvérei<br />

traktort ajándékoztak Nyárádgálfalvának. Egy dolog<br />

azonban zavarba hozott. A keserű szájíz<br />

emlegetése, a titkozatos és kollektív véleménynek festen<br />

panasz. Es mivel nem tudjuk annak konkrét tárgyát,<br />

így mindenkinek egyformán rossz lesz a<br />

közérzete. Az enyém is, ezért próbálom megválaszolni<br />

ugyanolyan vaktában, de sok körülmény összesített<br />

ismeretében. S azzal a szándékkal, hátha "nem specifikus<br />

gyógyírként" mégis célba talál.<br />

Egyre inkább tapasztalom, hogy a testvéregyház<br />

vagy testvérgyülekezet program mibenlétét, céljait és<br />

működési elveit milyen sokan nem értik vagy félreértik<br />

Ahogy a hasonló jelenséget itt Amerikában következetes<br />

nevelő munkával sikerült szinte teljesen<br />

felszámolnunk, most kötelességemnek érzem, úgyis<br />

mint a program főtitkára, ugyanezt otthon is elősegíteni.<br />

A program végrehajtó szerve, a Testvérgyülekezeti<br />

Tanács célkitűzéseit és programját magyarra<br />

fordítva elküldtem közlés végett, talán meg is jelent<br />

közben.<br />

Egy kis "történelmi" visszatekintéssel kell emlékeztetnem<br />

mindenkit, hogy ehhez hasonló program már<br />

létezett a 2()-as években. Az eredeti listát meg is találtam<br />

a I larvard Iígyetem archívumában és boldogan<br />

vittem a bostoni unitárius univerzalista egyházközpontba,<br />

de az akkori egyik vezető, Natalie Gulbrandsen<br />

ezt nem kívánta figyelembe venni, s az akkor chicagói<br />

ösztöndíjas Andrási György előadó tanácsossal közösen<br />

állítottak össze egy új testvéregyház listát. Látszólag<br />

az elv a/ volt, hogy a nagy erdélyi egyházközségeket a<br />

nagy és gazdag amerikai gyülekezetekkel, a kicsi falvakat<br />

pedig kicsi amerikai egyházközségekkel "testvére -<br />

sítsék". Hz látszólag logikus, ha nem is áldásos. A<br />

program egésze azonban az, hisz immár százezres<br />

nagyságrendű az egyes testvéregyházközségeknek juttatott<br />

segélyek összege.<br />

Volt még egy Achilles sarka az eredeti testvérgyülekezeti<br />

listának: nem tartalmazta a postai irányítószámokat<br />

és városok esetében az utcaneveket. Az akkori<br />

csomagok, levelek soha meg nem érkeztek Erdélybe, s<br />

a program majdnem megbukott. Ekkor léptünk közbe<br />

- a Center for Free Religion -,nem hivatalosan indítottuk<br />

be saját hírlevelünket, hogy minden szempontból<br />

segítsünk a zsenge kapcsolatok kibontakozásában.<br />

Legelső lépésként mind a 130 amerikai testvérgyü le kezeinek<br />

levelet írtunka szükséges útmutatásokkal, ahhoz,<br />

hogy kapcsolatuk eredményes legyen. így aztán<br />

automatikusan - de egyre terebélyesedő munkával - a<br />

Center for Free Religion vált a testvérgyülekezet mozgalom<br />

vezetőjévé.<br />

Egy ilyen nagy horderejű program dinamikája szerint<br />

persze sok amerikai partner időközben lemorzsolódott,<br />

elhallgatott vagy soha meg se szólalt. Mi pedig<br />

folytonosan toborozzuk az új testvéreket és egyúttal<br />

igyekszünk a társítás elvét úgy alkalmazni, hogy a legjobban<br />

segítségre szoruló egyházközségeket tehetősebb<br />

amerikai gyülekezetek gondjaira bízzuk. A<br />

különös anyagi terhet viselőknek igyekszünk egynél<br />

több testvért biztosítani. Szóval semmi sem végleges<br />

vagy lezárt.<br />

Nem tudom elégszer kérni lelkész atyánkfiait, hogy<br />

írjanak nekem vagy legalább az egyházkörök képviselőivel<br />

- Pálfíy Dénes, Nagy László jakab Dénes, Kedei Mózes,<br />

Máthé Sándor - tudassák, ha kapcsolatuk nem működőképes,<br />

ha az amerikaiak nem válaszoltak leveleikre. Minél<br />

előbb jut ez tudomásomra, annál hamarabb tudom a<br />

hallgatás okát tisztázni, illetve új testvén szerezni.<br />

1993-ban egy új fejezetet nyitottunk, amikor megalakítottuk<br />

a Testvérgyülekezeti Tanácsot, mint független<br />

unitárius univerzalista szervezetünket. Ennek minden<br />

testvéregyházközség tagja és tizennégy tagú végrehajtó<br />

bizottság vezeti.<br />

Mi természetesen mindegyik egyházközségnek egyformán<br />

mondjuk: adjatok, segítsetek! Van, aki teszi,<br />

teheti, van, aki nem. De afölött nincs hatalmunk, hogy<br />

irányítsuk: ki kinek vesz traktort, ki kit hív meg Amerikába,<br />

ki kit hív meg segédlelkésznek, kinek adnak havi<br />

vagy évi fizetés pótlékot. Ez a program nem a szocializmus<br />

alatt megszokott központi tervezés elvén alapul.<br />

Tehát választani csak az igazságos semmi - segély vagy<br />

igazságtalan szerencse, gyülekezet-gyülekezet kapcsolata<br />

között lehet. Nem olyan kényelmes helyzet, hogy<br />

az erdélyieknek éppen semmit se kellene tenniük, a<br />

segély ölükbe hull - bár ez is előfordul. Egyet kell<br />

tenniük: mint annyiszor már, most is kérem, hűségesen<br />

levelezzenek testvéreikkel - akár magyarul is. Még mindig<br />

túl sok a néma erdélyi partner, és olyan eset is<br />

előfordul, amikor türelmét vesztve az amerikai fél kérte,<br />

hogy más erdélyi egyházközséggel társítsuk, aki<br />

hajlandó levelezni Az amerikaiak leveleikre nem egy<br />

vagy két év múlva várnak választ, hanem legalább egy<br />

hónapon belül. A kelet-európaias kényelmes időmérték,<br />

a túl hosszú hallgatás nagyon lehűti a gyülekezetek<br />

lelkesedését, viszont egyetlen rövid levélke is ünnepet<br />

varázsol bármelyik amerikai testvérgyülekezetbe.<br />

A fentiekhez valamit még hozzá kell fűznöm: akik<br />

már nagylelkű támogatást kaptak amerikai testvérüktől,<br />

azoktól az erdélyi unitárius közösség joggal elvárhatja,<br />

hogy önként, erkölcsi felelősségből felajánljanak<br />

egy bizonyos pénzösszeget a teológia és az unitárius<br />

gimnáziumok számára. Attól senki se féljen, hogy amerikai<br />

testvére ezért a gesztusért "megszólja". Sőt, igen<br />

nagy meghatódással könyvelnék el, és inspirálná őket<br />

még nagyobb segélynyújtásra. Ezáltal otthon is igazzá<br />

válna, amit itt mindig hangsúlyozunk: a szeretet szeretetet<br />

s a nagylelkűség nagylelkűséget szül. Minél több<br />

7

talentumot - ez esetben segélyt - kap az ember Istentől<br />

vagy felebarátjától, annál több váratik el tőle, hogy<br />

annak a közösségnek, melyet szolgál, visszaadja vagy<br />

legalább megossza.<br />

Lássuk be, arra senki se vállalkozik, hogy az egyes<br />

amerikai segélyeket egy nagy kasszába ömlesztené és<br />

aztán valamilyen szempont szerint "egyenlően" szétosztaná.<br />

Akármilyen szempontot is alkalmaznánk, még<br />

mindig igazságosabb lenne, mint ami most érvényes,<br />

hogy ti. van, aki sokat és van, aki semmit se kap. És<br />

lássuk be, hogy ehhez az érdemnek, sőt még a szükségnek<br />

sincs semmi köze. Persze, mindenki aránylag egyformán<br />

szegény. De valahogy a nagy segélyek mégse a<br />

legszegényebb gyülekezetekbe érkeztek, általában.<br />

Azonban jó, hogy érkeztek, akárhová, hisz egyazon<br />

közösségbe jut mind. S van arra lehetőség, hogy önként<br />

vállalt gesztusokkal szerencsénket megosszuk az<br />

arra még rászorultabbakkal. Hisz ezt az elvet valljuk és<br />

prédikáljuk. Isten konkrét alkalmat ajánl fel, hogy ezt<br />

gyakoroljuk is, s ezzel példát adjunk másoknak.<br />

Hogy ez a jogosnak tűnő elvárás mégis mekkora<br />

akadályba ütközik, arra van már példa. Az Amerikai<br />

Unitárius Univerzalista Lelkészek Egyesülete gyűjtést<br />

rendezett már két alkalommal a lelkészek, tanárok,<br />

nyugdíjasok és teológiai hallgatók megsegítésére,<br />

esetenként 5000 dollárral, melyből 3300 dollárt<br />

szánt az aktív lelkészeknek szétosztásra. És itt egy<br />

nagy félreértést kell tisztáznunk. Ezt céladományként<br />

kizárólag azon lelkészek megsegítésére szánták,<br />

akik a testvéregyház-programon belül még nem kaptak<br />

semmilyen segélyt amerikai testvérüktől. Mint<br />

ahogy az egyes gyülekezeteknek érkezett céladományokra<br />

senkinek se jut eszébe igényt tartani, úgy egy<br />

másik céladományra, mely azoknak szólt, akik távol<br />

estek a szerencsétől, mindenki egyformán pályázott.<br />

Azok is, akik havonta vagy évente már tisztességes<br />

személyi fizetéspótlékot kapnak amerikai testvérüktől.<br />

Tehát ez a pénz nem mindenkinek egyformán<br />

érkezett, ahogy azt esperesi határozat alapján tavaly<br />

kiosztották, s amint idén is ehhez az elvhez ragaszkodtak<br />

a körök vezetői. Az adományozók joggal várják<br />

el a gyűjtés céljának, mint elosztási elvnek a<br />

betartását. Az igazságtalanságot mi még tovább pénzsegéllyel<br />

mélyíteni nem akarjuk.<br />

Érdekes módon azok nem panaszkodnak éppen, akiknek<br />

még testvérük sincs, akiket nem karoltak fel. Tőlük<br />

egyenesen várjuk a panaszt, hogy orvosolhassuk.<br />

Török Elek testvérünk panasza a megterhelő ajándékozást<br />

hozza fel. Jó alkalom, hogy megismételjük, amit<br />

nem tudunk eléggé hangsúlyozni: senkitől senki el<br />

nem várja, hogy erején felül ajándékozzon. A két évvel<br />

ezelőtti felhívásunk a gyülekezetekhez, hogy valami<br />

népművészeti tárgyat ajándékozzanak testvérüknek,<br />

meg is tette a hatását. Egy-egy kézimunka akkora lelkesedést<br />

váltott ki, hogy sok esetben nagy adományokat<br />

eredményezett viszonzásul. Es valljuk be, egy írásos<br />

abrosz minden gyülekezetből kitelik<br />

Az amerikaiak a legjobb szándékkal kívánnak segíteni.<br />

És szinte valamennyien aggódnak, hogy odalátogatásukkal<br />

vajon nem terhelik-e az erdélyi gyülekezetet<br />

Mondjam azt, hogy terhelik Igen, ezt is mondom,<br />

felhívom a figyelmüket, hogy anyagilag (is) legyenek<br />

nagylelkűek, értékeljék a vendégszeretetet, mely nem<br />

kis áldozat egyeiszegényedett közösségtől. Mi időről-időre<br />

a romániai árakat is tudatjuk velük. Most ismét ez<br />

történik. Mert egy nemrég feltűnt gyorstalpalásos, magát<br />

"román-magyar szakértő"-nek reklámozó utazási ügynök,<br />

Ed Litchfield példája erre int. Testvérgyülekezeti képviselőként<br />

lép fel, azonban mi, a Tanács erősen elhatároljuk<br />

magunkat tőle, mint aki az agresszív, komersz kapitalista<br />

szellemet képviseli. Ez az ő dolga, s bár minél többen<br />

nyitnának irodákat s hoznának turistákat és pénzt az<br />

országba. De ő nem azonos a testvérgyülekezeti programmal.<br />

Mi is, személyesen és szervezetileg is dolgozunk a<br />

népek közötti megbékélés ügyén Erdélyben, Ed Litchfield<br />

azonban ezt sokkal buzgóbban és találékonyabban teszi,<br />

amikor az amerikai unitáriusok "átnevelését" is beveszi az<br />

utazás csomagjába. Még engem is célba vett, szívből,<br />

meggyőződéssel, "cáfolhatatlan" érvekkel próbált maradinak<br />

bélyegzett világnézetemen változtatni. Ennek szellemében<br />

beszéli le utasait az unitárius falvakról,<br />

Kolozsvárról, Tordáról és a sokkal szórakoztatóbb fővárosba,<br />

Fekete-tengerre, moldvai kolostorokhoz és természetesen<br />

a saját "testvér egyházközségébe" viszi el a naiv<br />

zarándokokat. Az első általa szervezett túra alapján kötelességünknek<br />

érezzük általában figyelmeztetni egyházközségeinket<br />

és a megfogadott alkalmi tolmácsokat: ne<br />

engedjék senki által kizsákmányolni magukat. A hamis<br />

próféták hasonlata jut eszébe az embernek.<br />

Vigyázzunk: tudjunk éles különbséget tenni turisták és<br />

zarándokok között. Mi a lelki kincseket kereső zarándokokat<br />

pártoljuk, nem az erdélyiek rovására spórolni akaró<br />

turizmust. De legyen az amerikai turista vagy zarándok,<br />

kérünk mindenkit egyházközségeinkben, hogy a még megmaradt,<br />

s főleg a régiségnek számító népművészeti kincseket<br />

ne akasszák le a falról, s ne ajándékozzák oda az azt<br />

megcsodáló amerikaiaknak. Azoknak a tárgyaknak ott a<br />

helyük, Erdélyben. Tudom, nehéz ennek a szívből jövő s<br />

hagyományos kísértésnek ellenállni, amikor a hála és szeretet<br />

esetleg erre indít. De gondoljunk vissza: hogy kifosztották<br />

falvainkat a magyarországi és német felebarátaink a<br />

hetvenes években. Felcsík és Gyergy ó falvaiban házról-házra<br />

jártam, falumúzeum ügyben, s alig találtam olyan családot,<br />

ahol ne ez lett volna a válasz: "Ó. volt irt elcg cserép és<br />

falióra, de mind odaadtuk a külföldieknek autószámra<br />

hordták el. S ó, persze, adtak érte szappant s mindent."<br />

Minden igazi zarándok lelkileg arra készül lei, ami a<br />

valóság Erdélyben: a lélek kincseire, a szeretet ajándékára,<br />

nem lakomákra, nem ajándékokkal való elhalmozásra<br />

- amibe aztán belerokkanunk. A híres erdélyi<br />

vendégszeretet sokkal szerényebb befektetéssel is<br />

nagylelkű és csillog, mert ott van a szív melege benne,<br />

az őszinteség. 1 la túl sok anyagit akarunk belezsúfolni,<br />

visszájára sülhet el: az adakozó szellemet összetévesztheti<br />

a vendég a bőséggel, vagy is az általunk hirdetett<br />

szükség hiányával.<br />

Nos, mindennek helytálló vagy átértékelésre szoruló<br />

részleteit nemsokára személyes tapasztalattal lógjuk<br />

lemérni, amikor isten segítségével május közepén egy<br />

zarándokcsoportot vezetek, felkérésükre, drága szülőföldemre.<br />

Dr. GELLÉRD JUDIT, a Testvérgyülekezeti Tanács főtitkára<br />

8

E m l é k e s ü n k<br />

Fekete<br />

liü őrálló<br />

Lajos<br />

lelkészre<br />

<strong>1995</strong> áprilisában 50 éve költözött<br />

el tragikus hirtelenséggel a brassói<br />

unitárius egyház éléről Fekete Lajos<br />

lelkész. Az unitárius templom<br />

porticusában levő fekete márványtáblán<br />

nem véletlenül olvasható:<br />

"Brassó hű őrálló papja", mert amikor<br />

az 1945-ig dúló második világháború<br />

ide-oda sodorta híveit, nap<br />

mint nap bunkerekben-lágerekben<br />

kereste fel őket, lelkesítette és segítette<br />

a legjobb tudása szerint,<br />

míg egy eltévedt tetűcsípés nyomán<br />

alig 48 éves korában elhunyt.<br />

Ma a padsoraink közt gyéren akad,<br />

aki szelíd arcára visszaemlékezik.<br />

Rövid életpályája: Szentábrahámon<br />

született, Székelyudvarhelyen<br />

nevelkedett, Kolozsváron<br />

végezte a teológiát. Fogaras első<br />

állomáshelye, honnan egy akarattal<br />

Ürmösre hívják meg. Szeretett<br />

híveit 1943-ban otthagyja, Brassó<br />

meghívására. Keserves két esztendőt<br />

szolgált itt, magasztos hivatását,<br />

önfeláldozó munkáját<br />

kettétörte a halál! Ő maga is szöges<br />

drót mögé kerül, lágerbe, fogolytáborba:<br />

megérdemlik a<br />

megemlékezést dr.Papp Márton,<br />

dr.Szabó Zoltán, dr.Vigh Gábor,<br />

kik kiszabadulásuk után tehetetlenül<br />

álltak betegágyánál, mindentudásukat<br />

latbavetve, tehetetlenül.<br />

Fekete Lajos nem csak lelkész,<br />

de író és költő is volt a jövő egyik<br />

erős oszlopaként indult, ígéret volt.<br />

Mind az egyházi, mind a világi újságok<br />

mindig szívesen közölték<br />

írásait, verseit. 1928-ban Fogarason<br />

első verseskötete "Pusztai<br />

vándorlás" címen jelent meg,<br />

1936-ban Ürmösön "Ének a viharban"<br />

című regénye. Itt komponálta<br />

énekvezér feleségével a ma is<br />

örömmel énekelt unitárius indulót:<br />

"Letűnt az éj, köszönt a nap, miénk<br />

az élet, dalra hát!"<br />

Fekete Lajos lelkét ma a templomban<br />

érezzük, a maga költői arcát így<br />

adja tudtunkra: Engem prófétává hívott<br />

el az Úr, hogy küzdjek értetek<br />

minden vészen át. Szerette volna a<br />

népek fülébe kiáltani "nézzétek,<br />

mennyi érték van a földben: dolgozzatok,<br />

hogy előhozzátok az elrejtett<br />

kincset..." Művésznek érezte magát,<br />

kik álmokkal születnek, meghalnak<br />

s a világ semmit sem tud róluk...<br />

Fekete Lajos megpróbált a viharban<br />

is énekelni. Sírva is dalolni<br />

és mindig remélni.<br />

Mintha testamentuma zengne át<br />

a múló időn:<br />

Most egy kissé messzebb megyek<br />

innen<br />

Beszélnem kell az égi Atyával.<br />

Vigyázzatok, míglen visszatérek<br />

Őrködjetek a virágok felett.<br />

Imádkozó lelkem szent otthonát<br />

Ne háborgassák, bűnös, profán<br />

kezek!<br />

S ha tudnék se mennék soha már<br />

innen el,<br />

Mert poromból por lesz. a lelkemből<br />

lélek.<br />

S én őseim földjén örökké itt élek.<br />

Köröttem csend, bennem titok<br />

Mélységes mélyen hallgatok<br />

Csak a szívem ver minden szóra<br />

Mikor emlékek jönnek szent találkozóra.<br />

S tört glóriáimnak egy-egy fakult<br />

szirma<br />

Lehull a néma koporsómra!<br />

Tegyük le mi is az emlékezés<br />

néma virágait. ígérjük meg, hogy<br />

lelke köztünk él, akik őt ismerték,<br />

szerették és nem felejtették el Fekete<br />

Lajost, Brassó hű őrálló lelkészét.<br />

FEKETE KAMILLA, Brassó<br />

Lászlóffy<br />

Aladár<br />

Mária és<br />

Márta<br />

Egyik mint a nyitott vázák<br />

várja igéknek virágát;<br />

másik, a kérlelhetetlen,<br />

süketen és rezzenetlen,<br />

mint a gép és mint a sors ó -<br />

ő a kútra járó korsó.<br />

Együtt viszont ritkán árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Egyik megérti az eszmét,<br />

másik szüntelenül tesz még.<br />

Egyik lelkének tudása<br />

malasztoknak tiszta mása.<br />

Másik nem érzi a lelket,<br />

csak teszi, mit tenni kellett.<br />

Együtt viszont sosem árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Mert amit meg kell itt tenni,<br />

azt se lehet elfeledni.<br />

Kertemet a gyom befutja,<br />

kátyúval tele az útja -<br />

ha kezem ölembe rakva<br />

ébredek egy újabb napra.<br />

Együtt viszont dehogy árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Ám ha lelkem nyíló ágán<br />

nem az ég, hanem a sátán<br />

oltása kap elsőséget -<br />

életemen végig éget,<br />

hogy tudatlan lendületben<br />

ilyen könnyű préda lettem.<br />

Együtt viszont meg nem árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Egyik jámbor, másik áldott -<br />

ketten adják a világot,<br />

ketten teszik ki a megvert<br />

és megáldott földi embert.<br />

Mikor mire kell felelnünk -<br />

másikkal versenyre kelve<br />

azt mutassa, azt viselje,<br />

azzal bírjon épp a lelkünk!

Tegyünk meg mindent a bukaresti<br />

egyházközségünk megerősödéséért!<br />

Örömmel veszem tudomásul az elmúlt<br />

néhány év szép eredményét, gondolok itt<br />

az új egyházközségek megalakulására, az<br />

új templomok építésére, a régi templomok,<br />

papilakok megjavítására, a kolozsvári<br />

és keresztúri unitárius gimnáziumok<br />

újraindulására, a teológiánk csodálatosan<br />

szép és eredményes munkájára, az Unitárius<br />

Közlöny újra megjelenésére és arra az<br />

óriási harcra, amit vezetőink folytatnak<br />

egyházi javaink és jogaink visszaszerzéséért.<br />

Köszönöm a fáradtságot nem ismerő<br />

munkát mind vezetőinknek, mind<br />

áldozatkész híveinknek, no meg drága<br />

külföldi testvéreinknek!<br />

E szép eredmények mellett engem nagyon<br />

elszomorít a bukaresti egyházközségünk<br />

jelenlegi helyzete. 1994-ben a<br />

nyilvántartott unitáriusok száma 100, ezek<br />

közül 60-an fizetnek egyházfenntartási díjat.<br />

Az istentiszteleteket a német evangélikus<br />

templomban tartják havonta egyszer.<br />

Júliusban és augusztusban, a nyári szabadság<br />

miatt, nem tartanak istentiszteletet.<br />

A beszolgáló lelkész, Fekete Levente<br />

Sepsikőröspatakról jár le a fővárosba. Az<br />

istentiszteleteken 8-12-en vesznek részt.<br />

Igaz, hogy egy alkalommal 20-an voltak<br />

jelen a templomban.<br />

Bukarestben, ahol a lakosok száma<br />

1940-hez viszonyítva megduplázódott,<br />

minden magyar egyháznak van temploma<br />

és állandó lelkésze. A reformátusoknak<br />

két templomuk és két lelkészük van.<br />

A szomorú emlékű bécsi döntésig az<br />

unitáriusoknak is volt állandó lelkészük.<br />

Ezen lelkészek közül kettőt én is jól ismertem<br />

éspedig Lőrinczi Dénest és Lőrinczi<br />

Gézát. Hogy milyen egyházi<br />

munka folyt a fővárosban, azt megismerhetjük<br />

az Unitárius Közlöny 1940<br />

szeptemberi számából, ahol másfél oldalon<br />

igen áldásos munkáról van szó!<br />

Néhány sort leírok az ott olvasható dolgokról:<br />

istentisztelet minden vasárnap<br />

délelőtt fél 11-kor. A bukaresti lelkész<br />

Ploiesti-ben és Busteni-ben is tartott istentiszteleteket<br />

és vallásórákat. Az iskolás<br />

növendékek számára vasárnapi<br />

iskola volt és még sok szép tevékenység.<br />

Hogy a fővárosban eredményes<br />

munka folyt, erre legjobb bizonyíték az,<br />

hogy a tordaiak 1936-ban az akkori bukaresti<br />

lelkészt választották lelkipásztoruknak.<br />

Lőrinczi Dénes itt Tordán is<br />

csodálatos munkát végzett, az egyházi<br />

teendőkön kívül: feltérképezte az egész<br />

ótordai temetőt, minden sírhantot megszámozott<br />

és kartotékot csinált. Hála és<br />

köszönet érte.<br />

Biztos vagyok benne, hogy mind a<br />

rádió, mind a tévé közölné a bukaresti<br />

unitárius egyházközség híreit, rendezvényeit,<br />

mint ahogy a többi egyházközségekét<br />

közli. Arról is meg vagyok<br />

győződve, hogy a magyar nyelvű lapjaink<br />

is segítenének a fővárosi egyházközségünk<br />

népszerűsítésében.<br />

Sajnos, amíg a fővárosunkban nincs<br />

állandó lelkész, addig erről nem igen<br />

lehet szó, sem pedig a hívek felkutatásáról,<br />

és addig érvényes Tordai Matyó<br />

bukaresti unitárius presbiter és tollforgató<br />

egyik.versének első szakasza:<br />

Mint vergődő beteg lélek<br />

roskadozó testben,<br />

Egy maroknyi unitárius<br />

úgy él Bukarestben.<br />

Más templomban imádkozunk,<br />

idegen a kántor...<br />

Sepsikőröspatakról jő le a lelkész,<br />

havonta, mint vándor.<br />

Mennyivel nyugodtabban mennének<br />

le lelkészeink, sőt híveink is ügyes-bajos<br />

dolgaik elintézésére a fővárosba, hatudnák,<br />

hogy van ott valaki, aki őket útbaigazítja.<br />

Szász Ferenc brassói lelkész és<br />

a brassói unitáriusok sokat segítettek a<br />

bukaresti unitáriusokon, de ennél sokkal<br />

több kell, egységes összefogásra van<br />

szükség, és méghozzá addig, amíg nem<br />

lesz túl késő.<br />

Nekem megvan minden reményem arra,<br />

hogy a fővárosi leány egy ház községünk<br />

a Főhatóságunk irányításával és<br />

komoly segítségével a beszolgáló lelkész<br />

és majd az állandó lelkész szorgalmas<br />

munkájával a fővárosi egyházközségünk<br />

vezetőinek kitartó munkája által Bukarestben<br />

újra önálló és virágzó egyházközség<br />

lesz.<br />

Az unitáriusok összetartása és egymáson<br />

való segítőkészsége mindig híres<br />

volt. Legyünk most is olyanok, mint<br />

amilyeneknek megismert minket Jókai<br />

Mór, és munkáiban be is mutatott.<br />

TOMPA SÁNDOR, tordai nyugdíjas.<br />

A PADOK<br />

BESZÉLNEK<br />

Ringatózik a fa törzse,<br />

de, ritka az ága...<br />

Hova lett az egyházaknak<br />

számos ifjúsága<br />

Erős még a gyökér szála,<br />

de, sárgul a lombja,<br />

Hiányzik a tepmlomokból<br />

az ifjak csoportja.<br />

Egyre nagyobb az ereje<br />

a kegyetlen szélnek...<br />

Nem én szólok tihozzátok,<br />

a padok beszélnek!<br />

Nézzétek mily őszrehajló<br />

virágokat nyitnak,<br />

S orgonaszó kísérettel<br />

oly remegve hívnak.<br />

Keressük a felhők mögött<br />

az igazi kéket,<br />

Kutatjuk az egyre gyérebb<br />

jövő nemzedéket.<br />

Fáradozva táplálgatjuk<br />

e pislogó máglyát,<br />

S aggódunk, hogy holnapután<br />

ki viszi a fáklyát<br />

Ki fog adni a Szószéknek<br />

Bibliai hangot,<br />

Ki fog venni Úrvacsorát,<br />

s ki húz majd harangot<br />

Ifjúságunk kell holnapra<br />

olajágat tépjen,<br />

Isten felé bizalommal,<br />

ős nyomokba lépjen.<br />

Hogy ne lepje el a moha<br />

és ne dűljön romba,<br />

Istenfélő ifjú sereg,<br />

jertek a templomba!<br />

Hozzatok egy derűs tavaszt,<br />

eme, rideg télnek...<br />

Nem én szólok tihozzátok,<br />

a padok beszélnek!!!<br />

TORDAI MATYÓ<br />

10

Vallások<br />

a béke és igazság<br />

szolgálatában<br />

(Beszámoló egy konferenciáról)<br />

1994. október 27 - november 9.<br />

között tartotta a WCRP (World Conference<br />

on Religion and Peace -<br />

Nemzetközi Vallás- és Békekonferencia)<br />

a hatodik összejövetelét Rómában,<br />

illetve Riva del Gardaban<br />

(Olaszország). A program tulajdonképpen<br />

két konferenciát foglalt magába:<br />

egy ifjúságit, mely október 27<br />

- november 1. között zajlott a domonkosrendi<br />

Varone apátságban<br />

és a "nagy" konferenciát, mely november<br />

3-9. között végezte munkálatait<br />

a fent említett két városban.<br />

Mivel a WCRP nálunk ismeretlen<br />

szervezet, szükségesnek tartom,<br />

hogy egy pár szóban bemutassam.<br />

A WCRP olyan nemzetközi fórum,<br />

melynek célja a különböző vallások<br />

képviselői közötti együttműködés<br />

elősegítése a béke és igazság érdekében.<br />

Nemzetközi vallásos mozgalom,<br />

mely azonban tiszteletben<br />

tartja a felekezeti különbségeket.<br />

A mozgalom 1970-ben jött létre,<br />

mint egyfajta "vallásos tiltakozás" a<br />

vietnami háború ellen. Hamar elterjedt,<br />

ma már több mint 60 országban<br />

vannak tagjai és az ENSZ-nél is<br />

képviselteti magát. A szervezet tagjai<br />

a világ nagy vallásai: Baha'i,<br />

Buddhizmus, Kereszténység, Konfucianizmus,<br />

Hinduizmus, Moszlim,<br />

Dzsainizmus, Judaizmus, Shintoizmus,<br />

Sikh vallás, Taoizmus, Zoroasztrianizmus<br />

és bennszülött törzsi<br />

vallások Afrika, Amerika, Ausztrália<br />

és Óceánia területéről.<br />

Ha körülnézünk világunkban, azt<br />

látjuk, hogy a felekezeti különbségeket<br />

arra használták, hogy szabad utat<br />

engedjenek az igazságtalanságnak,<br />

az intoleranciának, a gyűlöletnek, a<br />

politikai ambícióknak. A világ vallásos<br />

közösségének ma megvan az az<br />

egyedi lehetősége, hogy, mint széles<br />

néptömegek felett befolyással rendelkező<br />

hatalom, elősegítse a béke,<br />

az igazság, a vallásszabadság ügyét.<br />

Mai világunkban egy nemzetközi<br />

szövetség többet tud tenni ennek<br />

érdekében, mint egyetlen vallás.<br />

Ezen túl az interkonfesszionális<br />

kapcsolatok elősegítik a tolerancia<br />

megvalósítását, főleg Olyan helyzetekben,<br />

ahol éppen a vallás vagy<br />

vallások váltják ki a konfliktushelyzeteket<br />

vagy az erőszakot.<br />

A WCRP munkálatainak elsődleges<br />

területei: a gyermekek és ifjak jogainak<br />

védelme (ez egy közös program az<br />

UNICEF-fel), konfliktushelyzetek megoldása<br />

nukleáris leszerelés, emberjogi<br />

kérdések, környezetvédelem.<br />

E rövid bemutatás után egy pár<br />

szót szeretnék szólni a két konferencia<br />

munkálatairól, melyeken magam<br />

is részt vettem Günther Gebhardt, a<br />

WCRP titkárának szíves meghívása<br />

alapján.<br />

Az ifjúsági konferencián 120 képviselő<br />

vett részt, mintegy 30 országból,<br />

különböző felekezeteket képviselve.<br />

A jelenlevők beszámoltak az országukban<br />

működő WCRP ifjúsági szervezetek<br />

munkálatairól és közösen<br />

beszéltük meg a felmerült problémákat<br />

és a megoldási lehetőségeket.<br />

Minden reggel más-más vallás tartott<br />

áhítatot és délután is volt egy úgynevezett<br />

"meditációs óra". Mi, protestánsok,<br />

október 3l-én tartottunk egy<br />

ökumenikus istentiszteletet (ugyanis<br />

volt közöttünk lutheránus, református,<br />

anglikán és unitárius), melyen a<br />

reformációról emlékeztünk meg.<br />

Ezenkívül tartottam egy reggeli áhítatot<br />

az 1Ján 4,16 alapján. Örömmel<br />

vettem tudomásul, hogy Bukarestben<br />

működik egy ifjúsági szervezet,<br />

melybe mi is bekapcsolódhatunk. Az<br />

ott tárgyalt problémák közül sok<br />

olyan volt, amelyek, úgy érzem, a mi<br />

problémáink is, és amelyeket csak<br />

egy őszinte és közös párbeszéddel<br />

és feladatvállalással tudunk megoldani.<br />

A konferencia munkálatait mindenképpen<br />

sikeresnek könyveltem<br />

el, és remélem, hogy további együttműködésre<br />

is sor kerül.<br />

A másik konferenciát, a "felnőttek"<br />

konferenciáját, ahogy azt mi viccesen<br />

minősítettük magunk között, II.<br />

János Pál pápa nyitotta meg a Vatikánban,<br />

ahol fogadta a résztvevőket.<br />

A több mint 650 kiküldött<br />

ezután Riva del Gardaban találkozott<br />

a konferencia tényleges munkálataira.<br />

Romániát egy bukaresti ortodox<br />

lelkész és a bukaresti imám képviselte.<br />

Unitárius részről, mint testvéri<br />

küldöttség, részt vettek: Amerikából<br />

J. Buehrens, az Unitárius Univerzalista<br />

Társulat elnöke és Ken<br />

MacLean lelkész, valamint Angliából<br />

Robert Traer, az IARF főtitkára.<br />

Külön kiemelem azt, hogy Robert<br />

Traer egy beszámolót tartott az erdélyi<br />

vallásokat és a kisebbségi kérdést<br />

illetően, melyben főleg az új<br />

tanügyi törvénytervezet kérdését<br />

tárgyalta. Felkérte a konferencia<br />

résztvevőit, hogy amennyiben lehetőségük<br />

van, támogassák az erdélyi<br />

egyházak küzdelmét jogaik<br />

érvényesítésében.<br />

Az érem másik oldala az volt,<br />

hogy szomorúan vettem tudomásul,<br />

miszerint külföldön nagyon kevesen<br />

tudnak rólunk, és általában<br />

az a téves nézet alakult ki nagyon<br />

sok emberben, hogy Erdélyben a<br />

protestánsok mind reformátusok.<br />

Ez egy olyan kérdés, melynek orvoslásáért<br />

remélem, hogy az elkövetkezendőkben<br />

még sokat<br />

tehetünk. Többek között például<br />

bekapcsolódni a WCRP munkálataiba.<br />

Ez egyáltalán nem volna meglepő,<br />

hiszen a szervezet egyik<br />

alapító tagja éppen MacLean Greeley,<br />

híres amerikai unitárius lelkész<br />

volt. Fontosnak tartom még megjegyezni,<br />

hogy a szervezet tagjai nem<br />

csupán beszéd-szinten, hanem aktívan<br />

részt vállalnak az említett kérdések<br />

megoldásában. Az emberi<br />

jogok, az igazságosság és a béke<br />

ügyének szolgálata olyan kérdés,<br />

mely mindnyájunkat érint és amelyben<br />

kötelesek vagyunk részt venni,<br />

függetlenül a felekezeti hovatartozásunktól.<br />

Az IARF és a WCRP is<br />

ezen feladatok megvalósítására törekszik<br />

és hiszem, hogy közösen<br />

hamarabb megtaláljuk a választ<br />

kérdéseinkre és könnyebb lesz a<br />

teher is. Mint ahogy Pál apostol<br />

mondja a Gal 6,2-ben: "Egymás terhét<br />

hordozzátok: és így töltsétek be<br />

Krisztus törvényét."<br />

PAP MÁRIA V. éves teol. hallgató.<br />

11

^ m c í ^ f c f á<br />

á ö ^ e n e ^ c i ^<br />

<strong>1995</strong> január 26, és 27-én különleges rendezvényre<br />

került sor a Berkeley-i unitárius templomban "Fischbowl<br />

(akvárium) Conference"-nek hirdették, amelynek<br />

rendhagyó volta érdeklődést és még nagyobb visszhangot<br />

keltett. A konferencia címe valahogy így fogalmazható:<br />

"Ahogyan az erdélyiek látják. Szeminárium<br />

az unitarizmusról". Hat erdélyi unitárius - abból négy<br />

lelkész - ült a reflektorfényben és beszélgettek - magyarul.<br />

A hallgatóság: lelkészek, professzorok, hívek,<br />

diákok, több nációbeli - lelkes, magukat az erdélyi<br />

unitarizmus iránt elkötelezett amerikai unitáriusokból<br />

tevődött össze. A konferencia kezdeményezője dr.Alicia<br />

Forsey, a Starr King Teológia egyik vezetője, rendezője<br />

Rev. David Keyes lelkész volt, szponzorai pedig<br />

a Center for Free Religion és a Testvérgyülekezeti<br />

Tanács.<br />

A hat erdélyi résztvevő: Kovács István teológiai tanár,<br />

aki jelenleg a chicagói Meadville/Lombard Unitárius<br />

Teológia ösztöndíjasa; Léta Sándor petrozsényi<br />

lelkész, aki a Berkeley-i Starr King Unitárius Teológia<br />

ösztöndíját élvezi; Sándor Szilárd, aki jelenleg a Kirkwood,<br />

Missouri-i Eliot Chapel segédlelkésze; Kelemen<br />

Levente és Éva oklándi lelkész és felesége, akik testvérgyülekezetük,<br />

Oakland, California meghívására tartózkodtak<br />

az Államokban és dr.Gellérd Judit, mint a<br />

Testvérgyülekezeti Tanács, illetve a Center for Free<br />

Religion képviselője. A konferencia hivatalos összefoglalói<br />

(respondensei): dr.George M.Williams egyetemi<br />

tanár és Rev.Robert Eller-lsaacs oaklandi lelkész<br />

voltak.<br />

A magyarul folytatott kötetlen beszélgetést Gellérd<br />

Judit időről-időre angolul összefoglalta a hallgatóság<br />

számára és az általuk feltett kérdésekre az erdélyiek<br />

angolul váfaszoltak. Igy anyanyelvünk gyönyörű dallamán<br />

kívül az amerikaiak arról is meggyőződhettek,<br />

hogy lám, a program az angol nyelvben való előmenetelre<br />

is milyen kiváló lehetőség.<br />

Az első nap a Testvérgyülekezeti Program volt a<br />

téma. Annak fény- és árnyoldalai, céljai, reményei.<br />

Szinte minden ezzel kapcsolatos kérdés felvetődött.<br />

Volt benne önkritika és elvárás, megfogalmazódott az<br />

ideális elképzelés és a sokszor sántító vaíóság. És erre<br />

ugyanilyen szellemben jött az amerikai oldalról is a<br />

válasz. Valódi párbeszéd alakult ki.<br />

A második nap ugyancsak nagyigényű célt tűzött ki,<br />

amikor az erdélyi unitarizmus történelmi, teológiai,<br />

szertartástani és szervezeti kérdéseit kívánta "feldolgozni".<br />

Közös elhatározással a hit kérdésére összpontosítottunk:<br />

annak századokon át megtartó erejére,<br />

pozitív és nem tagadó jellegére, a tolerancia és lelkiismereti<br />

szabadság, a demokratikus hit kérdéseire.<br />

Izgalmas dialógus alakult ki a két tábor között abban<br />

a kérdésben, hogy mi az és mi a határa annak, amit az<br />

erdélyiek elsajátíthatnának amerikai hittestvéreiktől,<br />

anélkül, hogy saját hagyományukat felhígítanák, annak<br />

kincsként őrzött értékeit veszélyeztetnék. Az amerikai<br />

fél nagyon határozottan válaszolt arra, amit nem<br />

szabad eltanulnunk tőlük. Mi az, amit az amerikaiak<br />

valláshagyományukban oly értékesnek, számukra is j<br />

12<br />

követendő példának tartanak, hogy egyenesen elvárják<br />

tőlünk: féltve őrizzük meg számukra is, mint tiszta<br />

forrást.<br />

A tolerancia kérdését mi a mára alkalmazva és annak<br />

komplexitásában tárgyaltuk. A lelkészek egymás iránti<br />

viszonyulása, a sokféle lelki sérülés és az abból fakadó<br />

bizalmatlanság és más negatív megnyilvánulások, illetve<br />

az ezt orvosló terápiás fórumok szükségessége volt<br />

egyik izgalmas téma Lelkünket gyógyítanunk kell, hogy<br />

egymást gyógyíthassuk, önmagunkkal és másokkal<br />

meg kell békélnünk, mert csak így leszünk képesek<br />

egymást szeretni, becsülni, segíteni. Unitárius vallásunk<br />

ehhez minden eszközt felkínál, nem kell azon kívül keresnünk.<br />

Azonban a lélekgyógyászat modern módszereit<br />

sikerrel lehetne ehhez alkalmazni.<br />

A kommunikáció az, amelyben nagyon sokat kell<br />

tanulnunk, tennünk. És mindjárt egy konkrét elhatározás,<br />

feladatvállalás is megszületett az erdélyiek között:<br />

újraindítani az unitárius évkönyvet, mint a lelkészek<br />

közötti egyik kommunikációs fórumot, sőt, ezt kiterjeszteni<br />

a lelkészek és világiak, unitáriusok és nem<br />

unitáriusok közötti párbeszéd fórumává.<br />

Amilyen rendhagyó volt ez a konferencia, amennyiben<br />

magyarul "adott-elő" angol hallgatóságnak, annál<br />

egységesebb volt a végkicsengése, valódi lelki és értelmi<br />

mélységeket érintett a két tábor közeledése, egybekovácsolódása,<br />

Párbeszéd a lelke a megértésnek.<br />

Do re<br />

Mendelsberg:<br />

Mi vagyok<br />

én<br />

Vagyok: egy arc.<br />

Vagyok: egy név.<br />

Vagyok: egy test, egy dolog.<br />

Csak egy dolog<br />

Nem.<br />

Annál több az, mi én vagyok.<br />

Nem, csak egy arc, de<br />

Egy Gondolat:<br />

meghallgatásra érdemes -<br />

Nem csak egy test,<br />

De egy lélek:<br />

Értékes, figyelemre méltó érzelmekkel.<br />

Nem csak egy név<br />

De egy hang is,<br />

melyet értelme van meghallgatni.<br />

Fontos mondanivalóm van —<br />

Valami amire oda lehet figyelni.<br />

Talán nem leszek híres,<br />

Talán nem leszek gazdag,<br />

De én egyéniség vagyok.<br />

Egy emberi lény, én is,<br />

És van mondanivalóm.<br />

Fordította: SÁNDOR SZILÁRD

Csendes napok<br />

Ezzel a névvel illetjük a Protestáns Teológián azt a két<br />

napot, amely időben az első félévi vizsgaidőszak után és<br />

közvetlenül a második félév között van, amelyen a teológusok<br />

részére előadások hangzanak el, melyeket legtöbb esetben<br />

gyakorló lelkészek tartanak. «<br />

Ha célját próbáljuk meghatározni, több szempontot is figyelembe<br />

kell vennünk.<br />

Legfontosabbnak azt tartom, hogy elméleti jellegű oktatásunkat<br />

igyekszik gyakorlati kérdésekkel kiegészíteni.<br />

Ugyanakkor kapcsolatot teremt a meghívott lelkészek és a<br />

teológusok között, alkalmat kínál arra, hogy egymás gondolkodását<br />

megismerjük, hogy egy rövid ideig a gyülekezeti<br />

életet, lelkészi tevékenységet az ők szemszögükből lássuk.<br />

De ugyancsak kiemelendő, hogy az önmagunkra figyelés,<br />

magunkbanézés segítségével - melyet e napok szorgalmaznak<br />

- figyelmünket a vizsgaidőszak megpróbáltatásairól a<br />

tennivalókra irányítja, közelebbről a második félévre, mely<br />

megélésében figyelemmel tudunk lenni az itt hallott gyakorlati<br />

szempontokra.<br />

És nem utolsó sorban a teológusok most együtt tölthetnek<br />

két napot az egyház püspökével, a tanárokkal, s ezzel legalábbis<br />

a külső feltétel adott ahhoz, hogy a felmerült kérdéseket<br />

együtt tárgyalják meg.<br />

A csendes napok célját illetően több teológusban is megfogalmazódott<br />

az a vélemény, hogy ezt a két napot más<br />

módon is lehetne fejlődésünk szolgálatába állítani, talán még<br />

biztosabban. Többünkben ott él a lelki igény egy olyan rendszeressé<br />

tett, szervezett idő eltöltésére, mely valóban közelít<br />

a "csendes nap" megnevezéséhez, vagyis amikor a célpont<br />

nem a külvilág, jövőbeli tevékenységünk, hanem egyéni lelki<br />

életünk dolgainak tisztázása. Nem kimondottan arról van szó,<br />

hogy ezt a két napot át kellene alakítani az utóbbivá, inkább<br />

egy ilyen alkalomnak a megteremtéséről.<br />

Az idéni meghívottak Bíró József kadácsi, Pálfi Dénes sinfalvi<br />

és Fekete Levente sepsikőröspataki lelkészek voltak.<br />

Az első napi tevékenység február 6-án reggel 10 órakor<br />

kezdődött bibliamagyarázattal egybekötött áhítattal, amit Pálfi<br />

Dénes tartott. Textusa a Mt 7,21 volt: "Nem minden, aki ezt<br />

mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába,<br />

hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." Ezt<br />

egyben úgy tekinthetjük, mint az idéni csendes napok útvonala<br />

kijelölőjét, amely a fő hangsúlyt a vallásos élet, lelkület<br />

eredményére, a cselekedetekre helyezte.<br />

Ezt követte 11 órakor Bíró József előadása: "Megtérés<br />

(metanoia) és újjászületés, mint a vallásos élet forrása. Hogyan<br />

jelentkezik ez a teológus és a lelkész életében" Az<br />

előadó a téma kidolgozásában nem az elméleti megalapozás<br />

síkjára építkezett, inkább értékelhetjük előadását egy egyéni<br />

vallomásnak. így sok - elsősorban elméleti - kérdést érintetlenül<br />

hagyott, de gyakorlati szempontból jelentős megfogalmazásokat<br />

tett, a figyelmet a megtérés, újjászületés utáni<br />

cselekedetekre irányította. Tájékoztatóul itt két gondolatot<br />

emelek ki előadásából: a keresztény embernek minden más<br />

útról vissza kell fordulnia, az új út kijelölője pedig a szeretet<br />

kettős parancsolata kell legyen. Nem lehet csak az élet egy<br />

kivételes nagy pillanatáról beszélni, nekünk embereknek minden<br />

nap egy kicsit meg kell halni, és minden nap újjá kell<br />

születni. Ebből is láthatjuk, itt nem valami elmisztifikált fejtegetés<br />

hallgatói voltunk, az előadó mégcsak nem is az elkülönítő<br />

unitárius kifejezést használta, hanem a keresztényt, ő az<br />

emberről általában kívánt beszélni.<br />

A programot délután 5 órától folytattuk. "A templomlátogatás<br />

fokozásának követelményei a prédikálás és a lelkigondozás<br />

terén" címen tartott előadást Pálfi Dénes. Itt szó volt a prédikálásról,<br />

ahítatok tartásáról, a beszédekre való felkészülésről (jogosan<br />

kiemelve a textusszerűséget, mely ugyanakkora készülés biztos<br />

jele is), az anyanyelv helyes használatáról, a fiatalok bevonásának<br />

lehetőségéről, módjáról, családlátogatásról, gyerekekkel<br />

való foglalkozásról és hasonlókról. Az előadásnak, bár<br />

sorban tárgyalta a lelkészi tevékenység területeit, igazán újat<br />

nem sikerült felmutatnia, amit jóindulatúan menthetünk a téma<br />

milyenségével. Talán legkevesebbet épp a címben kiemelt<br />

prédikálásról és lelkigondozásról tudtunk meg.<br />

Ezt követte az esti áhítat. Fekete Levente a Mária és Márta<br />

példázatról beszélt. Ezen keresztül arra hívta fel a figyelmünket,<br />

hogy lelkészekként sose feledjük, hogy számunkra elsősorban<br />

a Mária világa, magatartása a helyes. Bár életünk<br />

anyagi feltételeit is elő kell teremtenünk, de szemünk előtt<br />

mindig lelkészi szolgálatunk álljon, hiszen a lelkész nemcsak<br />

vasárnap kell lelkész legyen, s ha hat napon át voltunk Márták,<br />

aligha tudunk vasárnap Máriává átváltozni.<br />

Es lön este és lön reggel első nap,<br />

A második nap ismét áhítattal kezdődött. Biró József az<br />

IThess 5,16-17 alapján az öröm és imádkozás közti szoros<br />

kapcsolatról beszélt. E szerint akár az egyéni életben, akár a<br />

lelkészi tevékenység nyomán jelentkező öröm mindenkor az<br />

egyik legbiztosabb talaja az imádkozásnak,<br />

Ezt követte 11 órától Fekete Levente előadása: "A lelkész<br />

és feleségének szerepe a gyülekezet életében'. Egy lelkes<br />

ember hangulatos, mindenre kiterjedő, a humort sem nélkülöző,<br />

sok konkrétumot bemutató, szabadon előadott beszámolója<br />

volt a lelkészi élet "titkairól". Sokmindent érdemes<br />

lenne itt kiemelni belőle, de sajnos erre nincs elegendő hely.<br />

Mindenképpen sokat segített a lelkészi pálya, hivatás pozitívabb<br />

megítélésének kialakításában s remélhetőleg majd<br />

megélésében is.<br />

A délutáni előadás közös volt az intézet többi hallgatóival.<br />

Ezen két néprajzkutató (Keszeg Vilmos és Pozsony Ferenc)<br />

beszélt a modern néprajz kutatásainak vallásos «zokásokra<br />

vonatkozó eredményeiről.<br />

Az egész csendes napi tevékenység utolsó pontja a közös<br />

záró áhítat volt, melyet egyházunk püspöke, dr.Erdő János<br />

tartott az Ef 4,5-6 alapján.<br />

_CZIRE SZAB0LCSJV^éves teol. halig.<br />

Köszönetet mondunk...<br />

Az iskolakezdés után, nemsokára október hónap végén, a<br />

i Budapest Bábszínház látogatott el hozzánk, Székelykeresz-<br />

; túrra és vidékére.<br />

A műsor címe "Maki és Tóbiás" volt. Előadásuk nagyon<br />

érdekes és humoros volt, amely jó hangulatot keltett a teremben.<br />

A jelenlévők: idős emberek, ifjak és kisgyerekek nagyon<br />

jól érezték magukat és együttműködtek a szereplőkkel.<br />

A bábjáték után az ott lévőket újabb meglepetés érte. Ez<br />

J egy humoros alak, Micu bohóc társaságából állott, aki a<br />

j közönséggel együtt társalgott. Különböző játékokat játszott<br />

el, főleg a kisebb gyerekekkel, akiknek édességeket és könyveket<br />

osztott.<br />

A közönség - főleg a gyerekek - nagyon megszerették Micu<br />

bohócot, Makit és Tóbiást.<br />

Az előadás végén nagyon nehezen váltak el egymástól.<br />

Végül is nagy tapssal hagyták el a termet a vidám gyerekek.<br />

Előadásuk értékességét növelte az a tény, hogy tiszta jövedelmüket<br />

iskolánk fenntartására ajándékozták.<br />

Mindezt Hosszú Enikőnek is köszönjük, aki az előadást<br />

rendezte. Bámulatos teljesítményt nyújtott a bábos művész,<br />

aki egyedül alakította, működtette a különböző szereplőket.<br />

Nemcsak köszönetet érdemel, hanem dicséretet is e nagy<br />

teljesítményért. Sajnos nevét a plakáton nem tüntették fel.<br />

Kérjük a jó Istent, hogy legyen mindig velük, hogy többször<br />

eljöhessenek még hozzánk és más helyekre is, hogy minél<br />

több, érdekesebb bábjátékkal szórakoztassanak minket.<br />

A székelykeresztúri Unitárius Gimnázium tanulói részéről<br />

fogadják köszönetünket a szellemi és anyagi ajándékért.<br />

FODOR TÜNDE X. oszt.<br />

13

Gyermekoldal<br />

Az ifjú Sámuel<br />

Élt Efraim hegyvidékén egy ember: Eikána.<br />

Feleségét Annának hívták. Annának nagy bánata<br />

volt: nem volt gyermeke. Sokat sírt emiatt.<br />

Elkána ilyenkor vigasztalta:<br />

- Ne sírj! Hát nem többet érek én neked tíz<br />

fiúnál is<br />

Évenként együtt mentek az ország egyetlen<br />

templomába: Siló városába. Itt imádkoztak és<br />

áldozatot mutattak be Istennek. Egy ilyen alkalommal<br />

Anna, teljesen elkeseredve, visszament<br />

délután is a templomba. Sírt, imádkozott<br />

és fogadalmat tett:<br />

- Seregek Ura! Ha gondod lesz rám és nem<br />

feledkeztél meg rólam és fiam lehet: akkor én<br />

őt egész életére néked szentelem!<br />

Még hosszan imádkozott magában. Csak<br />

az ajka mozgott, hangját nem lehetett hallani.<br />

Éli főpap figyelte egy ideje. Csendesen rászólt:<br />

- Lányom, előbb józanodj ki, aztgn gyere<br />

imádkozni!<br />

Riadtan nézett fel Anna:<br />

- Uram, ne tarts engem elvetemült asszonynak!<br />

Nagy bánatom, nagy szomorúságom<br />

miatt beszéltem ilyen sokáig az Úr előtt. Nem<br />

ittam én bort, sem másféle italt!<br />

- Ha így van: menj el békességgel és Izrael<br />

Istene teljesíti szíved kérését!<br />

Annának egy esztendő múltával fia született.<br />

Sámuelnek nevezték el. Amikor már nagyobbacska<br />

lett, elvitték a szülei Silóba. Anna így<br />

beszélt Éli főpaphoz:<br />

- Uram, én vagyok az az asszony, aki itt<br />

voltam évekkel ezelőtt és bánatosan imádkoztam.<br />

Isten teljesítette kérésemet: fiam született!<br />

Én most felajánlom őt az Úrnak. Egész<br />

életében legyen az Úr szolgája!<br />

Anna ujjongva, boldogan adott hálát Istennek.<br />

Amikor a szülők hazamentek, Sámuel ott<br />

maradt a templomban, Silóban. Az Úr szolgája<br />

lett, Éli pap felügyelete mellett. ,<br />

Egyik este aztán, amikor már Éli főpap is,<br />

Sámuel is lefeküdtek, mindegyik a maga szobájában,<br />

Sámuel úgy hallotta, hogy valaki<br />

hangosan mondja a nevét. Kiugrott az ágyból,<br />

bement Élihez.<br />

- Hívtál, itt vagyok.<br />

3Q.A<br />

14<br />

- Nem hívtalak én fiam, feküdj vissza nyugpdtan.<br />

így történt még kétszer. Harmadszorra<br />

eszébe jutott Élinek, hátha Isten szólította a<br />

fiút. Ezt mondta neki: *<br />

- Menj vissza, feküdj le. És ha ismét hallod a<br />

nevedet, mondd ezt: szólj Uram, mert hallja a<br />

te szolgád!<br />

isten újra szólította Sámuelt. Ekkor már így<br />

válaszolt:<br />

- Szólj, mert hallja a te szolgád!<br />

Isten elmondta Sámuelnek, hogy Éli fiait<br />

megbünteti, mert nem végezték hűségesen<br />

papi szolgálatukat. Amikor Éli ,megkérdezte<br />

Sámuelt, mit mondott neki az Úr, ő őszintén<br />

elmondott mindent.<br />

, - Ő az Úr, tegye, r amit jónak lát - fogadta el<br />

Éli alázatosan az Úr ítéletét.<br />

Mindannyiunk ismerőse<br />

S történt, hogy egy prédikátor<br />

Jézusról beszélt. Elmondta,<br />

milyen jó volt - mindenkire<br />

kiterjedt segítő gondja...<br />

Hallgatói közt egy gyermek<br />

- kigyúlt arcú - szólt vidáman<br />

- Én ismerem azt az embert!<br />

Ott lakik a mi utcánkban!...<br />

Be jó volna, hogyha Jézus<br />

nem lenne legendák hőse, ,<br />

de utcáink lakóiban<br />

mindannyiunk ismerőse...<br />

Jézus hívogat<br />

Jöjjetek mind hozzám,<br />

fáradt megterheltek,<br />

énmellettem lelketekben<br />

nyugodalmat leltek.<br />

Vegyétek fél igám,<br />

s mint én, úgy hordjátok<br />

tanuljatok szelídséget<br />

s alázatosságot.<br />

Az én terhem könnyű<br />

és gyönyörűséges -<br />

szolgálat egy békés világ<br />

megte rem téséhez.<br />

NAGY FERENC, lelkész

JELENTŐS ÉVFORDULÓK<br />

455 éve -1540. július 7-én született János Zsigmond Erdély első unitárius fejedelme.<br />

440 éve - 1555. október 6-án Dávid Ferencet kolozsvári főlelkésznek választották.<br />

430 éve -1565-ben vette kezdetét az unitárius reformáció Erdélyben. Vezető teológusa<br />

Dávid Ferenc volt.<br />

425 éve -1570-ben jelent meg az első unitárius énekeskönyv szerzőjének a hagyomány<br />

Dávid Ferencet tartja.<br />

415 éve - 1580-ban jelent meg a Defensio Francisci David is című véd irat. A négy kiadást<br />

megért munka 1983-ban a Bibliotheca Unitariorum sorozatban is megjelent.<br />

395 éve - 1600. október 25 - november 4. napjain, a lécfalvi országgyűlésen először<br />

használták egyházunk megnevezésére az "unitária" elnevezést.<br />

335 éve - 1660-ban a lengyelországi unitáriusokat kiutasították országukból. Az ellenreformáció<br />

szorítására, a lengyel országgyűlés kimondta, hogy az unitáriusok<br />

1660július 10-ig térjenek át a katolikus vallásra vagy hagyják el az országot.<br />

200 éve - 1795. december 14-én született Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai utazó.<br />

180 éve - 1815-ben született Berde Mózes, az unitárius egyház jótevőinek "fejedelme".<br />

155 éve - 1840-ben a bölöni zsinat határozatba foglalta a lelkészi állások pályázatok útján<br />

való betöltésének elvét.<br />

135 éve - 1860-ban kezdte meg tanulmányait Simén Domokos teológiai tanár a Manchester<br />

New College-ban.<br />

130 éve - 1865-ben Orbán Balázs történetíró az unitárius vallásra tért át.<br />

125 éve - 1870-ben jelent meg Channing E. Vilmos amerikai unitárius teológus válogatott<br />

műveinek első magyar nyelvű fordítása.<br />

120 éve - 1875. március 26-án hunyt el Kriza János unitárius püspök. Ugyanebben az<br />

évben jelent meg Ferencz József Unitárius Kistükör című munkája.<br />

110 éve - 1885. augusztus 29-én alakult meg Boros György indítványára a Dávid Ferenc<br />

Egylet.<br />

95 éve - 1900. május 25-én Bostonban megalakult az unitárius és szabadelvű vallások<br />

világszövetsége (I.A.fí.F.)<br />

90 éve - 1905-ben jelent meg az Unitárius Egyház című havi lap Lőrinczi István szerkesztésében.<br />

80 éve - 1915-ben alakult meg az Unitárius Teológiai Akadémia.<br />

75 éve - 1920. augusztus 20-án alakult meg az Unitárius Irodalmi Társaság.<br />

65 éve - 1930.április 6-án kezdte meg működését Balázs Ferenc a mészkői egyházközségben.<br />

60 éve - 1935-ben jelent meg dr.Gál Kelemen: Az unitárius kollégium története című<br />

munkája.<br />

50 éve - 1945. február 10-én hunyt el dr.Gál Kelemen igazgatótanár. 1945. április 23-<br />

án hunyt el Fekete Lajos unitárius lelkész és író.<br />

35 éve - 1960. november 27-én Kelemen Lajost az Egyházi Főtanács főgondnokká<br />

választotta.<br />

20 éve - 1975. augusztus 21-én az I.A.R.F. Montreálban tartott közgyűlésén, dr. Kovács<br />

Lajost a szervezet elnökévé választották.<br />

-ÁCS<br />

15

Egyházi hírek<br />

Dr. Erdő János püspök január 1-én<br />

fogadást adott az egyházi központ hivatalában,<br />

amelyen a kolozsvári egyházközségek<br />

vezetői és hívei vettek részt.<br />

Jegei Dezső főgondnok üdvözlő beszédében<br />

számba vette az elmúlt év megvalósításait<br />

és az új évben egyházunkra<br />

váró tennivalókat. Beszédére a püspök<br />

afia válaszolt. A fogadáson megjelentek<br />

az RMDSZ megyei vezetői és városi tanácsosai<br />

is.<br />

Szentgyörgyi Sándor marosvásárhelyi<br />

segédlelkész meghívás alapján január<br />

1-től kinevezést nyert a désfalvi<br />

egyházközségbe, rendes lelkészi minőségben.<br />

Az országos Unitárius Nőszövetség<br />

január 9-15. között kézimunka-tanfolyamot<br />

tartott kolozsvári központjában.<br />

Esperesi megbeszélést tartottak az<br />

egyházi központban január 18-án, amelyen<br />

megbeszélték az <strong>1995</strong>. évi munkarendet.<br />

A Dávid Ferenc Egylet megtartotta<br />

januári és februári felolvasó ülését. A<br />

január 22-én tartott ülésen Zsakó Erzsébet<br />

tartott előadást: Mária vagy Márta A<br />

nő szerepe az egyház és a nemzet életében<br />

címen. Bartha Lajos, Bartha Mátyás,<br />

Szabó Kóréh István és Kostyák<br />

Előd zeneszámot adott elő, szavalt Fere<br />

nczi En kő IV. éves teológiai hallgató.<br />

A február 19-én tartott ülésen dr.Rezi.<br />

Elek teológiai tanár tartott előadást: Rettegés<br />

vagy biztonság Az erőszak kihívásaival<br />

kapcsolatos társadalmi és<br />

valláserkölcsi felelősség címen. Voisan<br />

Zoe, Ciuca Adrian és Rónai Ádám zeneszámokat,<br />

Koppándi Botond III. éves<br />

teológiai hallgató verseket adott elő.<br />

Kiss László lupény-vulkáni, Mezei<br />

Csaba petrozsényi és Kozma Albert marosvásárhelyi<br />

gyakorló segédlelkészek<br />

javító szakvizsgát tettek február 3-án.<br />

A gondnok-prezsbiteri konferenciákat<br />

február 21 -28. között tartották az egyházkörökben<br />

a következők szerint:<br />

Kolozs-Torda: február 28. Kövenden,<br />

Maros-Küküllő egyházkör február 21-én<br />

Küküllődombón, és február 22-én Csokfalván,<br />

a székelykeresztúri egyházkör<br />

február 23-án Székelykeresztúron, a<br />

székelyudvarhelyi egyházkör február<br />

24-én Homoródszentmártonban, és a<br />

Háromszék-Felsőfehéri egyházkör február<br />

25-én, Brassóban. Az egyházi főhatóságot<br />

a konferenciákon: Gálfalvi Sándor<br />

főgondnok, Andrási György előadótanácsos<br />

és Farkas Dénes levéltáros<br />

képviselték.<br />

A teológiai hallgatók I. félévi vizsgaidőszaka<br />

január 4 - február 4. között volt.<br />

Az eredmények tükrében jó félévet zártunk.<br />

A 33 hallgató közül 15-en jeles<br />

minősítéssel vizsgáztak.<br />

A Teológiai Intézetben február 6-7.<br />

között tartották meg a csendes napokat.<br />

Az unitárius hallgatóknak Bíró József kadácsi-,<br />

Pálfi Dénes sinfalvi- és Fekete<br />

Levente sepsikőröspataki lelkész tartott<br />

előadást és áhítatot. A Teológiai Intézet<br />

közös záróáhítatán dr. Erdő János püspök<br />

végzett szolgálatot. (Lásd a beszámolót.)<br />

Székely Miklós kövendi lelkész és<br />

Kovács Sándor a kolozsvári 3. sz. egyházközség<br />

lelkésze január 26-án sikeresen<br />

versenyvizsgát tettek a külföldi<br />

tanulmányutakra.<br />

A nagyváradi unitárius egyházközség<br />

1994. november 26-án igen kedves vendégeket<br />

fogadott a beregi unitárius szórvány<br />

képviselőinek személyében. Ez<br />

alkalommal a Nagyváradi Disputa 425.<br />

éves évfordulóját ünnepelte a két unitárius<br />

egyházközség.<br />

Az ünnepségen Józsa Lajos V. éves<br />

teológiai hallgató prédikált, majd az egyházi<br />

központ képviseletében Andrási<br />

György egyházi előadótanácsos ismertette<br />

a Nagyváradi Disputa jelentőségét.<br />

Ezt követte Dusa Lajos avatóbeszéde,<br />

minekutánna egy szép beregi faragású<br />

szárnyas emléktáblát (a beregi unitárius<br />

szórvány ajándéka) avattak fel az imateremben.<br />

Kis Törék Ildikó, Bathó Ida, Gulácsi<br />

Albert nagyváradi színművészek<br />

szavalataikkal tették színesebbé, bensőségesebbé<br />

az avatóünnepséget, melyet<br />

Néző László egy Kányádi verssel<br />

egészített ki.<br />

Az ünnepség szeretetvendégséggel<br />

zárult.<br />

A nagyváradi unitárius presbitérium és a beregi<br />

unitárius szórvány.<br />

(Tipirit I.:)<br />

GARAMONDKFT -<br />

Kolozsvár;<br />

KLOSZ<br />

Igpzfptó:<br />

VIKTOR<br />

Halottaink<br />

Szathmáry József alsójárai lelkész<br />

közel öt évtizedes lelkészi szolgálat<br />

után február 10-én, életének 69.<br />

évében, Kolozsváron elhunyt.<br />

1926, június 19-én született Tordán,<br />

1945-ben érettségizett a Kolozsvári<br />

Unitárius Főgimnáziumban,<br />

teológiai tanulmányait a Kolozsvári<br />

Protestáns Teológiai Intézetben végezte<br />

1945-1949 között, 1949-ben<br />

tett szakvizsgát, 1950-ben lelkészképesítő<br />

vizsgát és 1955-ben avatták<br />

lelkésszé. 1949. október 1-től haláláig<br />

volt az alsójárai egyházközség hűséges<br />

lelkésze.<br />

Február 12-én temették az alsójárai<br />

templomból az alsójárai temetőbe. A<br />

temetésen a lelkészi szolgálatot Fazekas<br />

Ferenc tordai lelkész végezte,<br />

majd Székely Miklós esperes és a<br />

helybeli ortodox lelkész búcsúztatta.<br />

Vékás Domokos,volt kolozsvári<br />

magyar főkonzul,69 éves korában,<br />

február 8-án Budapesten elhunyt. A<br />

Küküllő menti Kisgalambfalván született,<br />

a Sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban<br />

érettségizett. Már fiatalon<br />

így határozta meg életcélját: "Népemet<br />

akarom tanítani, nevelni azt a<br />

népet amely engem adott és amelynek<br />

én mindent adni akarok." Tanárnak<br />

készült, majd az egyik<br />

legnehezebb pályán, a diplomáciai<br />

szolgálatban valósította meg azt, amit<br />

fiatalon magára vállalt. Egész pályáján<br />

magyar népe és hazája javát szolgálta,<br />

őszinte megbecsülést és tiszteletet vívott<br />

ki magának.<br />

Temetése február 17-én volt az<br />

Óbudai Temetőben a református és<br />

unitárius egyház szertartása szerint.<br />

Unitárius Közlöny<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztőbizottság:<br />

dr. Szabó Árpád<br />

felelős szerkesztő<br />

dr. Rezi Elek - szerkesztő.<br />

Szerkesztőség és kiadóhivatal:<br />

3400 Kolozsvár,<br />

December 21 sugárút, 9. sz.,<br />

Postafiók 24, Tel: 19 32 36.

nitárius<br />

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.) évf.<br />

3-4. szám, <strong>1995</strong>. március-április Ára 200 lej.<br />

EGY UJ SZERVEZET ALAKULT:<br />

AZ UNITÁRIUSOK ÉS UNIVERZALISTÁK<br />

NEMZETKÖZI TANÁCSA<br />

Az ez irányú gondolat és igény nem új, már korábban megfogalmazódott,<br />

amikor különböző nemzetközi összejöveteleken<br />

unitárius testvéreinkkel találkoztunk és kifejeztük a szorosabb<br />

együttműködés szükségességét. E kérdés hátterében az a felismerés<br />

állt, hogy az IARF az utóbbi két évtizedben egyre inkább<br />

vallások közti szervezetté alakult át, amikor a vallásszabadság<br />

gondolatát nemcsak az unitárius és szabadelvű keresztény hrtés<br />

életfelfogásban, hanem valamennyi világvallás nyitottabb<br />

irányzatában megismerte<br />

és érvényesítésén ke-<br />

' resztül a vallások közti<br />

megbékélést és szorosabb<br />

együttműködést<br />

kívánta munkálni.<br />

Az igényt hivatalosan 1986-ben egy angol unitárius lelkész,<br />

David Usher fogalmazta meg, aki az Angliai Unitárius Egyház<br />

Közgyűlése elé terjesztett beadványában javasolta egy ilyen<br />

szervezet létrehozását. A Közgyűlés elfogadta és határozattá<br />

emelte a javaslatot és megküldte azt a többi unitárius egyháznak<br />

is. (Mi akkor, nem tudni hogyan, kimaradtunk a tájékoztatásból.)<br />

Csak öt évvel később, 1991-ben került ismét<br />

felszínre a gondolat, de most már az Amerikai Unitárius Egyház<br />

szervezésében. 1992 márciusában Budapestre összehívtak<br />

egy találkozót, amelyen azonban nem mindenik tagcsoport<br />

képviseltette magát, mert időközben nézeteltérések merültek<br />

fel a szervezet jellegét és célját illetően. Az akkori találkozó<br />

újból kifejezte az igényt a szorosabb unitárius együttműködésre,<br />

annak kihangsúlyozásával, hogy a létrehozandó szervezet<br />

nem szándékszik az IARF-et gyengíteni, sőt az unitárius egyházak<br />

annak aktív tényezői kívánnak maradni a jövőben is.<br />

Ez évben újból jelentkezett a szervezet létrehozásának<br />

igénye, de most már konkrét lépések történtek a gondolat<br />

kivitelezésére. Az Amerikai Unitárius-Univerzalista Egyház<br />

anyagi támogatásával beindult a szervezés. Létrehoztak<br />

egy tervezési bizottságot Ken MacLean, Polly Guild, David<br />

Usher (Egyesült Államok), Jeff Teagle (Anglia), Herman<br />

Boerma (Kanada) és Rebbecca Sienes (Fülöpszigetek)<br />

részvételével. A Bizottság meghívta valamennyi unitárius<br />

egyház képviselőjét, hogy vegyen részt a Boston melletti<br />

Essex-ben levő" konferenciaközpontban, március 23-26.<br />

között tartandó alakuló összejövetelre.<br />

A fenti időpontban John Buehrens, az Amerikai Unitárius-Univerzalista<br />

Egyház elnöke nyitotta meg a gyűlést, hangsúlyozva<br />

az unitárius együttműködés fontosságát az ezredfordulón, mivel<br />

csak együtt válaszolhatunk hatékonyan a jelen kihívásaira<br />

és a jövő kívánalmaira. A következő országok unitárius<br />

egyházai, ill. közösségei képviseltették magukat: Anglia,<br />

Ausztrália, Cseh Köztársaság, Dél-Afrika, Dánia, Egyesült Allamok,<br />

Európai Unitárius-Univerzalista Közösség, Fülöpszigetek,<br />

Kanada, Németország, Oroszország, Románia, Sri Lanka,<br />

Új Zéland. Különböző okok miatt nem vettek részt Magyarország,<br />

India, Nigéria és Pakisztán egyházainak a képviselői.<br />

Az első nap valamennyi résztvevő részletesen ismertette az<br />

általa képviselt egyház múltját és jelenét, valamint a jövőt illető<br />

terveit és elvárásait. A következő két nap a szervezet alaptörvényének<br />

megalkotásával telt el. Az Alapszabályhoz kapcsolódó<br />

Bevezetésben (Preambulum) fogalmaztuk meg a szervezet jellegét<br />

meghatározó hitelveket<br />

és célokat. Ezek a következők:<br />

- lelkiismereti szabadság<br />

és egyéni gondolkodás<br />

a hit kérdéseiben,<br />

- minden ember veleszületett értéke és méltósága,<br />

- igazság és részvét az emberi kapcsolatokban,<br />

- felelős gondoskodás földünk élő rendszeréről,<br />

- elkötelezés a demokratikus alapelvek iránt.<br />

Mindezek tudatában a szervezet célját így fogalmaztuk meg:<br />

- szolgálni Istent, az élet végtelen szellemét és az emberi<br />

közösséget unitárius hitünk megerősítésén keresztül,<br />

- kinyilvánítani a mi élő hagyományunk sokszínűségét,<br />

gazdagságát,<br />

- elősegíteni és munkálni a tagcsoportok kölcsönös támogatását,<br />

- terjeszteni hítelveinket és eszményeinket szélesebb körben<br />

a világon,<br />

- gondoskodni olyan modellekről, amelyek a mi szabadelvű<br />

vallásos válaszunkat képviselik a közös értékeket felmutató<br />

emberi élethelyzetekben.<br />

Az új szervezet neveként Az Unitáriusok és UnK/erzalisták Nemzetközi<br />

Tanácsa elnevezést fogadtuk el. Az Alapszabály kimondja,<br />

hogy mindenik tagszervezetnek a maga törvényes testületében<br />

jóvá kell hagynia ez év december 31 -ig a Tanács megalakulását és<br />

Alapszabályát. Csak ettől az időponttól lép hatályba és tekinthető<br />

az illető egyház a Tanács tagszervezetének.<br />

A megalakult szervezet egyben megválasztotta első Végrehajtó<br />

Bizottságát a következő összetételben:<br />

Elnök: David Usher (Egyesült Államok), alelnök: dr.Szabó<br />

Árpád (Románia), titkár: Clifford Reed (Anglia), pénztáros: Jill<br />

McAllister (Egyesült Államok), rendkívüli tag: Wolfgang Jantz<br />

(Németország).<br />

Meggyőződésünk, hogy egy új, szorosabb és termékenyebb<br />

kapcsoíat lehetősége tárul ki egyházaink számára az UUNT<br />

megalakulásával, természetesen csak akkor, ha komolyan<br />

vesszük azt, és tevékenyen bekapcsolódunk munkájába. Isten<br />

áldása kísérje útján új szervezetünket, hogy életképes felnőtté<br />

izmosodjék mindannyiunk hasznára és előmenetelére.<br />

Dr.SZABÓ ÁRPÁD

Az E. K. Tanács I. évnegyedi ülése<br />

JELENTÉS az 1994. november 15. és <strong>1995</strong>. március 20.<br />

között elnökileg elintézett adminisztratív ügyekről<br />

I. Előző ülés határozatainak végrehajtása<br />

Az Énekvezérképesítő Bizottság vizsgajegyzőkönyve és<br />

a Képviselő Tanács jóváhagyó határozata alapján kiállítottuk<br />

és megküldtük az énekvezéri oklevelet Sánta József,<br />

Kelemen Csongor és Soós Éva új énekvezéreknek<br />

(847-1994 EKT).<br />

Az Egyházi Képviselő Tanács vonatkozó számú határozata<br />

szerint a Szervezeti Szabályzat szövegének felül- S<br />

vizsgálására és szükség szerinti módosító javaslattételre<br />

kijelölt bizottság tagjai rendszeresen kéthetenkénti beosztás<br />

szerint tartják kétnapos munkaüléseiket Kolozsváron.<br />

A Bizottság eddig 8 alkalommal ülésezett: 1994-ben: október<br />

19-20, november 2-3, 16-17, 23-24, december 8-9,<br />

<strong>1995</strong>-ben: február 16-17, március 1-2 és 16-17.<br />

A Képviselő Tanács novemberi ülésén elhangzott jelentéseket<br />

és a további intézkedést igénylő határozatokat<br />

az Egyházi Főtanács elé terjesztettük és a Főtanács<br />

decemberi ülésének előkészítésével és megrendezésével<br />

járó feladatokat is elvégeztük.<br />

Január 18-án megtartottuk esperes afiaival a szokásos<br />

év eleji munkaértekezletet, amelyen a következő tárgysorozati<br />

pontok szerepeltek:<br />

- egyházunk anyagi és szellemi erőforrásainak, értékeinek<br />

és lehetőségeinek felmérésére teendő intézkedések;<br />

- az esperesi vizsgálószéki kiszállásokkal kapcsolatos teendők,<br />

a gondnok-prezsbiteri konferenciák előkészítése;<br />

- az <strong>1995</strong> évi lelkészi értekezletek;<br />

- az <strong>1995</strong> évi lelkésztovábbképző tanfolyam;<br />

- az unitárius gimnáziumok működése;<br />

- az észak-amerikai unitárius' testvéregyházközségekkel<br />

való kapcsolatok és segélyek;<br />

- az egyházi és egyházközségi adminisztrációban tapasztalható<br />

hiányosságok felszámolásának lehetősége;<br />

- és végül az <strong>1995</strong> évi ülésezési terv.<br />

Január 9-én a teológiai tanárokkal tartott megbeszélésen<br />

megtárgyalásra kerültek:<br />

- a gyakorló segédlelkészekkel tartandó évnegyedi konzultációk,<br />

- a javító szakvizsa időpontjának kijelölése;<br />

- javaslat a hiterősítő-heti istentiszteletek témájának és<br />

megtartásának időpontjára, amelyre nézve körlevél kiküldésére<br />

került sor valamennyi egyházközségünkbe. (Főtémája<br />

az egyetemes imahét javaslata alapján: Közösségünk<br />

Istennel és emberrel.)-,<br />

- és javaslat a negyedévi lelkész értekezletek teológiai<br />

2<br />

előadásai tematikájára. (I. évnegyed: A reménység teológiája,<br />

az IARF kolozsvári teológiai konferenciája. II.<br />

évnegyedi: A keresztelés problémája - két előadás. III.<br />

évnegyed: Zsidó-keresztény párbeszéd Jézus személyéről,<br />

valamint A homoszexualitás problémája. IV. évnegyed:<br />

A családtervezés és népesedés problémája.)<br />

November 23-án, á kolozsvári Szent Mihály templomban<br />

ünnepélyes gyászistentisztelet volt, az elmúlt 75 év tömegyilkosságaiban<br />

és elhurcolásaiban áldozatul esett erdélyi<br />

magyarok emlékére. Az ökumenikus istentiszteleten a<br />

magyar egyházfők végeztek szolgálatot, majd felolvasásra<br />

került az áldozatok névsora. Egyházunk nevében dr. Erdő<br />

János püspökhelyettes mondott beszédet.<br />

Február 4-én volt Székelyudvarhely főterén Orbán Balázs<br />

szobrának felavatása. Az ünnepélyen, melyen a romániai<br />

és határon túli magyarság nagy számban képviseltette<br />

magát, egyházunk népes csoportját dr.Erdő János püspök<br />

úr vezette, aki a magyar történelmi egyházak püspökeivel<br />

felavató beszédet mondott.<br />

A Dávid Ferenc Egylet havonta tartotta felolvasó üléseit<br />

Kolozsváron. Január 28-án Zsakó Erzsébet előadása<br />

hangzott el: "Mária vagy Márta A nő szerepe az egyház<br />

és nemzet életében" címen.<br />

Február 19-én dr. Rezi Elek előadása: "Rettegés vagy<br />

bizonytalanság Az erőszak kihívásaival kapcsolatos társadalmi<br />

és valláserkölcsi felelősség".<br />

Március 15-én, Kolozsváron, az RMDSZ szervezésében<br />

ünnepélyes rendezvények keretében emlékeztek az 1848-as<br />

szabadságharc évfordulójáról. Este 6 órakor a Farkas utcai<br />

református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak,<br />

ahol egyházunk részéről dr. Erdő János püspök végzett<br />

szolgálatot.<br />

Március 19-én, Bölöni Farkas Sándor születésének 200.<br />

évfordulójára emlékezve, dr. Benkő Samu akadémikus<br />

"Bölöni Farkas Sándor céljai és tettei", valamint dr.Imreh<br />

István "Bölöni Farkas Sándor mindennapjai a költségnaplója<br />

tükrében" címen tartott felolvasást. Az előadásokat<br />

gazdag és színvonalas műsor követte.<br />

II. Személyzeti ügyek<br />

Énekvezéri alkalmazást és állami fizetést kaptak oklevéllel<br />

rendelkező énekvezéreink a következők szerint:<br />

- Kisgyörgy Mihály az árkosi egyházközségbe december<br />

1-től;<br />

- Kibédi Ibolya a gagyi egyházközségbe december 1-től;<br />

- id. Pálfi Dénes a várfalvi egyházközségbe január 1-től;<br />

- Sánta József a szentgericei egyházközségbe január<br />

1-től;<br />

- Kelemen Csongor a csíkszeredai egyházközségbe január<br />

1-től;<br />

- Kiss Rozália tiszteletesasszony a székelyudvarhelyi egyházkör<br />

esperesi hivatalába könyvelői állást tölt be február<br />

1-től;<br />

- Kiss Gyöngyit a lókodi egyházközségbe harangozói<br />

illetve az öregek otthona gondozói állásába kapott kinevezést<br />

január 1-től;<br />

A kolozsvári Belvárosi Egyházközség pénztárosi állásából<br />

nyugalomba vonult Kovács Margit helyébe Bálint<br />

Benczédi Ferencné tiszteletesasszony került.<br />

Az I. negyedévi lelkészi értekezletek megtartására<br />

március 7-11. között került sor az egyházkörök szerint.<br />

Két előterjesztő szerepelt az értekezletek tárgysorozatán:<br />

Szász Ferenc brassói lelkész készítette az elsőt "A<br />

reménység teológiája" címen. A másik dr. Erdő János<br />

püspök úr jelentése volt az Unitárius Világszövetség<br />

1994-ben Kolozsváron tartott teológiai konferenciájáról.<br />

A lelkészi értekezleteken az egyházi központot a<br />

Püspök Úr és alulírott képviselte.

A Teológiai Intézetben február 6-án és 7-én a félévi<br />

vizsgákat követően került sor a csendes napok megtartására.<br />

Az unitárius hallgatóknak Biró József kadácsi, Pálfi<br />

Dénes sínfalvi és Fekete Levente sepsikőröspataki lelkész<br />

tartott bibliamagyarázatot és a gyakorlati lelkészi szolgálattal<br />

kapcsolatos előadást. A közös záró áhítaton dr.<br />

Erdő János püspök végzett szószéki szolgálatot.<br />

Gyakorló segédlelkészeinkkel a szokásos konzultációkat<br />

február 3-án tartottuk.<br />

Kiadványaink közül az <strong>1995</strong>. évi falinaptárt juttattuk el<br />

megrendelőinkhez és természetesen a Keresztény Magvető<br />

és az Unitárius Közlöny megjelent számait.<br />

Az Unitárius Énekeskönyv újranyomtatását a Glória<br />

Nyomdában rendeltük meg. E hónap végére ígérték az<br />

átadásukat.<br />

Jelentésünk elfogadását remélve maradunk atyafiságos<br />

üdvözlettel:<br />

BESZÁMOLÓ<br />

Dr. ERDŐ JÁNOS püspök<br />

ANDRÁSI GYÖRGY előadótanácsos<br />

az 1994. november 17. és <strong>1995</strong>. március<br />

22. között elnökileg elintézett gazdasági ügyekről és az<br />

<strong>1995</strong>. március 23.-án tartott E. K. Tanács ülésének gazdasági<br />

határozatairól<br />

I. Előző ülés határozatainak végrehajtása<br />

Az elmúlt év novemberi gyűlésén hozott határozatokkai<br />

kapcsolatban a következők szerint jártunk el: tudomásul<br />

szolgált a Számvevőség jelentése, gyakorlatba<br />

ültettük az 1994. évi költségvetést módosító, az egyetemes<br />

egyhá/fenntartást és a központi juttatásokat, a gimnáziumok<br />

költségvetését, kiközöltük az alsóboldogfalvi<br />

földeladási engedélyt, előterjesztettük a Főtanácson a<br />

központ <strong>1995</strong>. évi költségvetését és a Nyugdíj- és Segélypénztár<br />

<strong>1995</strong>. évi költségvetését és előkészítettük a püspöki<br />

ház javítását.<br />

II. Központi ügyvezetés - egyházközségi ügyek<br />

A Vallásügyi Államtitkárság irányában hiánytalanul<br />

elszámoltuk az elmúlt évben kapott lemplomépítési támogatásokat:<br />

Sepsiszentgyörgy 4 000 000 lej, Székelyudvarhely<br />

1 500 000 lej és BaróV I 500 000 lej.<br />

Ebben az évben a Vallásügyi Államtitkárságtól sokkal<br />

korábban kaptuk meg a templomépítési segélyeket<br />

16 millió lej értékben, melyeket a következőkben utaltunk<br />

ki: Sepsiszentgyörgy 4 000 000 lej; Bárót 4 000000<br />

lej; Székelyudvarhely 4 000 000 lej; Marosszentgyörgy<br />

2 000 000 lej, Fehéregyháza 2 000 000-lej.<br />

Az elmúlt évre a H-EKS-lől kapott 10 000 SFR összegei<br />

szintén elszámoltuk: 5 000 Sepsiszentgyörgynek és 5 000<br />

Székelyudvarhelynek.<br />

Az Illyés Alapítványhoz benyújtandó pályázatok összeállításánál<br />

segítséget nyújtottunk az illetékes egyházközségeknek.<br />

A pályázati kérések sikerrel járták a következők<br />

szerint: Sepsiszentgyörgy 9 000 000 lej, Székelyudvarhely<br />

5 000 000 lej, Kolozsvár-Belváros 22 000 000 lej, Marosszentgyörgy<br />

5 000 000 lej és Fchéregyháza 5 000 000 lej.<br />

Ezen összegeket az egyházközségek 12 896 USD és 15 947<br />

DEM beváltásával kapták meg. Az egyházi központnál a<br />

központi fűtésre megítélt 8 000 000 lejes összeg még nem<br />

érkezett meg.<br />

Az 1994-es év végén, az utolsó tanácsülés és év vége<br />

között, határozatok szerint még kiutaltunk 10-10 millió<br />

lejt templomépítésre Sepsiszentgyörgynek és Székelyudvarhelynek.<br />

így ezek az egyházközségek 1994-ben 20-20<br />

millió lejt kaptak központi alapból, Bárót pedig 15 millió<br />

lejt. A többi segélyről az előző ülésen beszámoltunk.<br />

Az <strong>1995</strong>-ös évben az E. K. Tanács utólagos jóváhagyására<br />

számítva előlegként Székelyudvarhelynek 5 és 9 milliót<br />

küldtünk. Tarcsafalvának 2 milliót lelkészi lakás<br />

építésére és Alsójára valamint Marosszentgyörgy részére<br />

a tavaly felvett kölcsönök fedezésére kifizettünk 630 000<br />

illetve 1 530 540 lejt.<br />

A Maros megyei Tanács kezdeményezése alapján még<br />

az elmúlt évben az E. K. Tanács hozzájárult ahhoz, hogy<br />

a Bözödújfaluban gátépítés miatt vízbe került templom<br />

kártérítését pénzben fizessék ki Erdőszentgyörgyön építendő<br />

templomunkra.<br />

A Megyei Tanács alelnöke, Virág György és kísérője az<br />

elnökségnek bemutatta a kormányhatározat-javaslatot és<br />

a kártérítési számításokat. Az összeg 70 millió lej, és a<br />

javaslat szerint ezt a kormány rendelkezésére álló költségvetési<br />

tartalékból fizetnék ki. Egyházunk részéről a<br />

megelőző tárgyalások és az E. K. Tanács jóváhagyása<br />

nyomán a püspök úr aláírta a megállapodást. Várjuk a<br />

kormányhatározat meghozatalát.<br />

A püspöki házzal kapcsolatban megemlítjük, hogy<br />

<strong>1995</strong>. február 13-án dr. Kovács Lajos utódaitól a leltárt<br />

hiánytalanul átvettük.<br />

Az egyházi épületek biztosításával kapcsolatban az elnökség<br />

tanulmányozza a valós érték szerinti tényleges<br />

biztosítás és az egyházközségek lehetőségei egyeztetését,<br />

a látszatmegoldások elkerülését.<br />

A Missziói Bizottság javaslata alapján a költségvetésben<br />

rendelkezésre álló alapból az E. K. Tanács a következő<br />

építés-javítási segélyeket utalja ki év végéig:<br />

/. Sepsiszentgyörgy - templomépítés -15 000 000 lej<br />

2. Székelyudvarhely - templomépítés -15 000 000 lej<br />

3. Bárót - templomépítés - 5 000 000 lej<br />

4. Marosszentgyörgy - templomépítés - 2 500 000 lej<br />

• 5. Fehéregyháza - templomépítés -1 000 000 lej<br />

6. Medgyes - toronyépítés - 3 000 000 lej<br />

7. Magyarszentbenedek - templomjavítás - 3 000 000 lej<br />

8. Énlaka - templomjavítás - 3 000 000 lej<br />

9. Homoródalmás - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

10. Homoródkarácsonyfalva - templomjavítás<br />

1 000 000 lej<br />

11. Kolozsvár-Belváros - templomjavítás - 5 000 000 tej<br />

12. Városfalva - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

13. Homoródszentpál - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

14. Cagy-Kismedesér - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

15. Kissolymos-Nagysolymos - templomjavítás -<br />

1 000 000 lej<br />

16. Szőke fa Iva - templomjavítás -1 500 000 lej<br />

17. Bágyon - templomjavítás - 3 000 000 lej<br />

IS. Firtosmartonos - templomjavítás - 1 500 000 lej<br />

19. Bodok - templomjavítás - 500 000 lej<br />

3

20. Alsójára - templomjavítás - 630 000 lej<br />

21. Tarcsafalva - lelkészi lakás építés - 2 000 000 lej<br />

22. Sepsiszentkirály - lelkészi lakás építés -1 000 000 lej<br />

23. Bethlenszentmiklós - fürdőszoba szerelés -1 000 000 lej<br />

24. Komjátszeg - gázbevezetés - 500 000 lej<br />

25. Lupény - lelkészi lakás javítás - 500 000 lej<br />

26. Alsóboldogfalva - gázbevezetés - 500 000 lej<br />

Összesen: 71 130 000 lej<br />

A különbözet 75 millió lejig az E. K. Tanács határozata<br />

szerint tartalékot képez.<br />

Az E. K. Tanács nem tudta támogatni a meghatározott<br />

keretből a következő egyházközségek kérését: Kőhalom,<br />

Csíkszereda, Szentegyháza, Árkos-Tusnád, Sínfalva, Tordatúr,<br />

Fiatfalva, Homoródszentmárton, Lókod. Ezen<br />

egyházközségek kérését 1996-ra újra fogjuk tárgyalni.<br />

Az E. K. Tanács a kolozsvári házak magánlakóinak<br />

bérét több mint tizenötszörösére emelte, az egyházi alkalmozattaknak,<br />

valamint egyházi nyugdíjasoknak ebből<br />

30% engedményt ad. A püspöki ház egyik üzlethelyiségének<br />

részleges bérbeadási ígéretét az E. K. Tanács visszavonta,<br />

hogy az egész területet nyomdatelepítésre lehessen<br />

használni. Az elnökség meghatalmazást kapott arra, hogy<br />

az adott lehetőségek mellett további 45 millió lejt használjon<br />

fel nyomdagépek beszerzésére a költségvetési bevételekből,<br />

és a püspöki ház részleges, belső javítási<br />

munkálatait végezze el 30 millió lej kereten belül.<br />

MIKÓ LŐRINC gazdasági tanácsos<br />

BEVÉTELEK<br />

Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa<br />

Költségvetés-tervezet<br />

az <strong>1995</strong>. évre<br />

KIADÁSOK<br />

1. Allmi fizetés 115 000 000<br />

2. Állami szubvenció építkezésre 16 000000<br />

3. Teológiai szubvenció 15 000 000<br />

4. Teológiai ösztöndíj 3 000 000<br />

5. Kolozsvári, székelykeresztúri<br />

1. Egyenleg 1994-ről 1 900 000 iskolák költségei 12 000 000<br />

2. Állami fizetés 115 000 000 6. Központi juttatás 14 000 000<br />

3. Állami szubvenció építkezésre 16 000 000 7. Nyomdaköltség 20 000 000<br />

4. Kiadványok 15 000 000 8. Személyi illetmény 22 000 000<br />

5. Lakbérek 230 000 000 9. Társadalombiztosítás 6 600 000<br />

6. Egyetemes Egyházfenntartás - 10 000 000 10. Fűtés, világítás, víz 8 000 000<br />

7. Más bevételek 3 000 000 11. Adók 6 000 000<br />

8. Illyés Alapítványtól 38 000 000 12. Posta, iroda, más 6 000 000<br />

13. Kiszállás 2 000 000<br />

Összesen: 428 900 000 14. Gépkocsik 5 000 000<br />

15. Segélyek 1 000 000<br />

16. Protokoll 2 000 000<br />

17. Építkezési segély 75 000 000<br />

18. Épületjavítás 94 000 000<br />

19. IARF tagsági díj 500 000<br />

20. Ifjúsági tábor, ifjúsági<br />

konferencia 1 500 000<br />

21. Egyházon kívüli támogatás 1 000 000<br />

22. Tartalék 3 300 000<br />

Összesen: 428 900 000<br />

S/.ABÓ AN KÓ főszámvevő<br />

4

Emlékezzünk<br />

azokra, akik "előttünk jártak"<br />

Gál Kelemen<br />

1869-1945<br />

Első éves teológusként, amikor kezembe vettem és elolvastam<br />

Gál Kelemennek "Az unitárius kollégium története" című<br />

terjedelmes (1158 oldal) kétkötetes munkáját, a pillanatnyi megdöbbenés<br />

irtán a csodálat és a mélységes tisztelet érzései<br />

töltöttek el, az akkor számomra "ismeretlen" szerző iránt. Ez a<br />

tisztelet még jobban elmélyült bennem, amikor évek múltával<br />

doktori dolgozatom egyik alapvető forrásanyagaként tanulmányoztam<br />

unitárius egyházunk történetének háromnegyedszázadát<br />

kutató, bemutató, igazoló, pátoszteljes, de bírálattól<br />

sem mentes "Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és<br />

kora" című munkáját. Mostmár nem "rácsodálkozó lelkesedéssel",<br />

hanem "kritikus szemmel" lapozgattam írásait. És Gál Kelemen<br />

- a számomra ismeretlen, de mégis ismerős szerző - "kiállta"<br />

a próbát! Csak akkor lehet őt tetten érni forrásanyagainak, évszámainak,<br />

megállapításainak esetleges botlásain, amikor feltör<br />

belőle a határtalan szeretet, buzgalom és rajongás unitárius<br />

vallása és egyháza, valamint magyar népe iránt.<br />

Valahogy egy kissé hasonló Jakab Elek történetírónkhoz.<br />

De csoda-e a hasonlóság, hiszen nemcsak hogy mindketten<br />

szentgericei származásúak, hanem még rokonok is voltak.<br />

Jakab Elek nagybátyja volt Gál Kelemennek. És Gál Kelemenben<br />

volt annyi tartás, hogy a közmegbecsülésnek örvendő<br />

történész-nagybátyjáról könyvet is írjon.<br />

Ki volt Gál Kelemen, aki nagyon gazdag életművet hagyott<br />

maga után és akiről mégis csak az újságokban olvashatunk<br />

szűkszavúan (Pásztortűz), akinek megírták életrajzát, de az<br />

sohasem került nyomtatásra (Benczédi Pál: Gál Kelemen<br />

életrajza),, de akire tisztelettel emlékezik Mikó Imre "A bércre<br />

esett fa" című regényében Mikó Imre írta regénye utószavában:<br />

"Gál Kelement is belefoglaltam a regénybe. Ami Molnos<br />

Dávidban jó, az reá emlékeztet."<br />

Szentgericén született 1869. december 27-én. Iskoláit a<br />

székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte.<br />

Ezután beiratkozott a kolozsvári egyetemre, ahol kiváló<br />

eredménnyel szerzi meg 1892-ben a német nyelvészeti és<br />

filozófiai oklevelet. Tanulmányait továbbfolytatja és 1895-ben<br />

filozófiából doktorál.<br />

Munkássága összefonódik a kolozsvári Unitárius Kollégium<br />

életével. Utolsó éves egyetemi hallgatóként már óraadó<br />

tanára (1891) a kollégiumnak, majd 1893-tól rendes tanára<br />

lesz. Hét év múlva a kollégium igazgatója, s ezt a tisztséget<br />

negyedszázadon keresztül töltötte be nagy ügyszeretettel.<br />

1925-ben lemondott igazgatói tisztségéről. Mi késztette erre<br />

a lépésre Egyháztörténészeink válaszolni fognak erre, de<br />

tény az, hogy az első világháborút követő "mély megrázkódtatás"<br />

még a legerősebbeket is próbára tette. Gál Kelemen<br />

"néma kitartásának" bizonysága, hogy ezután a kollégium<br />

tanára maradt, 1931-ben történő nyugalomba vonulásáig.<br />

Családi élete harmonikus és tartalmas volt. Felesége Fekete<br />

Ilona, Kuncz Aladár sógornője volt. Isten tíz gyermekkel<br />

áldotta meg házasságukat. Visszaemlékezésében így ír: "Egy<br />

hosszú életen át akár a kollégiumban voltam, akár otthon a<br />

családi körömben akartam "pihenni", mindig egy csomó gyermek<br />

és ifjú vett körül. Úgy megszoktam és megszerettem ezt<br />

a környezetet, hogy csendben már csak Íróasztalomnál éreztem<br />

jól magamat."<br />

Életművében ötvöződnek a pedagógus, a filozófus, a nyelvész,<br />

a történész, vallását és egyházát szerető ember jellemvonásai.<br />

Filozófiai gondolkodása a német idealista bölcseleten<br />

alapult, s talán a legjobban Kant filozófiájához vonzódott.<br />

Pedagógusként következetes, az erkölcsi és az iskolai szabályokhoz<br />

szigorúan igazodó nevelő volt. Ennek bizonysága az<br />

a történet is, amelyet Mikó Imre jegyzett fel róla. Igazgatósága<br />

idején egy alkalommal Kelemen Lajos történész a történelem<br />

órán az osztály tanulóit városnézésre vitte. Gál Kelemen, amikor<br />

megtudta, számonkérte tőle, mert az előadások helye a<br />

tanterem: "Kollégám, miért tért el ettől" - tette fel a kérdést. "Mert<br />

nem tudtam Mátyás király szobrát bevinni a tanterembe" -<br />

válaszolta Kelemen Lajos. Nevelői eszményképe Brassai Sámuel<br />

volt, akit személyesen ismert és akiről számos tanulmányt,<br />

de könyvet is írt. Pontossága és szigorúsága ellenére<br />

is szerette az ifjúság. Az unitárius felekezeti oktatás történetében<br />

elévülhetetlen érdemei vannak.<br />

Egyházszolgálatát nemcsak azzal juttatta kifejezésre, hogy<br />

a kolozsvári Unitárius Kollégium tanára és igazgatója volt,<br />

hanem azáltal is, hogy 1910-től 1918-ig szerkesztője és tevékeny<br />

munkatársa volt a Keresztény Magvetőnek. Összesen<br />

mintegy 68 tanulmányt, elmélkedést, ismertetést, cikket stb.<br />

jelentetett meg folyóiratunk hasábjain. De ő szerkesztette a<br />

Magyar Kisebbség tanügyi rovatát is. Szaktekintély volt a<br />

nevelési kérdésekben.<br />

Nyugalomba vonulása után (1931) is egy termékeny korszak<br />

következett. Ekkor írta három legjelentősebb és legterjedelmesebb<br />

munkáját: a bevezetőben már említett két<br />

munka mellett "Jakab Elek élet- és jellemrajza" című művét.<br />

Azt hiszem nem túlzok, ha kijelentem: unitárius egyház- és<br />

iskolatörténetünk nyomonkövetése Gál Kelemen munkái nélkül<br />

elképzelhetetlen.<br />

Tatabányán halt meg 1945. február 10-én.<br />

A szellemi és lelki örökség, amelyet ránkhagyott, tiszteletet<br />

ébreszt iránta halála félévszázados évfordulóján. Milyen jó<br />

lenne, ha valaki megírná életművét és az kiadásra is kerülne.<br />

Ez lenne az iránta érzett köszönetünknek és tiszteletünknek a<br />

legteljesebb kifejezése.<br />

Dr. REZI ELEK<br />

5

Ki a ".nagyember"<br />

(gyermekkori emlék)<br />

A soronlevő püspöki vizitációval kapcsolatosan írásbeli<br />

meghívót kaptam Székely János kökösi lelkész<br />

afiától, hogy június 2-án, azaz szombaton keressem fel<br />

egykori gyülekezetemet s személyesen köszöntsem a<br />

Főtisztelendő Urat és magasrangú kíséretét.<br />

Köszönöm a meghívást. Egészségi állapotom nem<br />

engedi meg, hogy személyesen ott legyek e bensőséges<br />

fogadtatáson, ezért csak írásban tudok eleget tenni a<br />

meghívásnak.<br />

Az ilyen püspöki vizitációval kapcsolatosan gyermekkori<br />

emléket hordok magamban. Ezt akarom elmondani.<br />

Tizenkét éves lehettem, amikor meghallottuk, hogy<br />

akkori püspökünk, dr. Boros György körúton van és<br />

útba ejti a híres bortermő községet, Küküllődombót is.<br />

Ahogy a hír végigszaladt a falun, az emberek csoportokba<br />

verődve tárgyalták a nagy eseményt. Nem emlékeztek<br />

arra, hogy valaha is püspök járt volna ebben a sáros<br />

községben. Mi, gyermekek tátott szájjal figyeltük az<br />

emberek viselkedését, s lehetetlenebbnél lehetetlenebb<br />

kérdésekkel zaklattuk jó szüleinket, mondják<br />

meg nekünk világosan, ki az a püspök, milyen ember<br />

lehet, ha az egész falu, a vidék, sőt maga a város is ilyen<br />

nagy készülődésben, várakozásban van. Ehhez hasonló<br />

eseményről a tiszteletes úr is beszélt egyszer vallásórán,<br />

amikor Jézus vonult be Jeruzsálembe, virágokat<br />

szórtak lábai elé, zöld gallyakat vagdaltak le, dobáltak<br />

az útra. Lámcsak, itt is hordják a szekerek a zöld ágakat<br />

az erdőből, hogy az állomástól a templomig, szinte két<br />

kilométer távolságban az utat feldíszítsék. De ebből<br />

még mi gyermekek nem tudtuk meg, milyen ember<br />

lehet a püspök. Végül is úgy gondoltam, megkérdezem<br />

nagyapámat, aki már a nyolcvanadik életévét is elhagyta.<br />

Egy ilyen öreg, bölcs, világjárt ember csak kell tudja<br />

azt, hogy ki a püspök és milyen ember<br />

így kezdtem a beszélgetést:<br />

- Nagyapó volt-e katona<br />

- Hogyne lettem volna, fiam, - válaszolta pipafüst<br />

mellett.<br />

- Hát királyt látott-e<br />

- Azt is láttam, fiam, mikor kivittek Bécsbe katonáskodni.<br />

Hej, sokmindent megértem hosszú életemben.<br />

- Hát püspököt látott-e<br />

- No, látod fiam, ezt az egyet nem láttam,<br />

- Mégis, mit gondol, nagyapó, milyen ember a püspök<br />

Egy kicsit elgondolkozott, kivette a pipát a szájából,<br />

megsimogatta az arcomat és így felelt:<br />

- Hát, fiam, az nagy ember lehet!<br />

Ebbe belenyugodva pajtásaimnak tudomására hoztam,<br />

hogy az lesz a püspök, aki az érkező vendégek<br />

közül a legnagyobb.<br />

Vártuk a vendégeket. Kigyúlt a sok nép a falu végére,<br />

ott volt a nagy gyermeksereg, szaladgáltunk a tömegben,<br />

egyesek felmásztak a toronyba s onnan figyelték az érkezőket.<br />

A város felől érkezett a menet, nagy harangzúgás<br />

kíséretében, elöl a lovas bandérium. Zsúfolásig megtelt a<br />

nagy templom, mi gyermekek, felszorultunk a karzatra,<br />

onnan bámészkodtunk.<br />

Egyszer megnyílik a templom ajtaja s belép a templomba<br />

egy "nagy ember". Alig volt haj a fején, állán fehér<br />

szakállat viselt, s amikor hirtelen ránéztem, nagyapónak<br />

a mondása jutott az eszembe: valóban "nagy ember<br />

a Püspök".<br />

Aztán, amikor Keresztúrra kerültem a gimnáziumba s<br />

hallgattam egykori vallástanárom magyarázatát unitárius<br />

egyházunk küzdelmes történetéről, nagyapám meghatározása,<br />

a püspök személyét illetően, kezdett megváltozni<br />

bennem. A "nagyember" kifejezés nem annyira külső,<br />

mint inkább belső nagyságról, szellemi, lelki gazdagságról,<br />

tudásról, bölcsességről tanúskodik. így láttam egymás<br />

után felsorakozni egyházunk "nagyjait", püspökeit:<br />

Dávid Ferencet, egyházunk alapítóját, első püspökünket,<br />

Szentábrahámi Mihályt, kiről írva vagyon, hogy ő volt az<br />

unitáriusok szeme, szíve, szája. Lázár Istvánt, kinek idején<br />

negyven templom épült egyházunkban, Kriza Jánost, Erdővidék<br />

nagy szülöttjét, Ferencz Józsefet, unitárius Káténk<br />

megalkotóját, Brassai Sámuelt, a nagy filozófust és<br />

mindazokat, akikre büszkék vagyunk. Valamennyien a<br />

lelki nagyság vonásait hordozták magukban. Ilyen értelemben<br />

gondolunk egyházunk jelenlegi Főpásztorára,<br />

aki tudásával, bölcsességével, népe, egyháza iránti szeretetével<br />

példaképként áll előttünk.<br />

Áprily Lajos<br />

Templom<br />

MÁTYÁS GYÖRGY ny. lelkész<br />

Szóltam: Uram, az én imám merész,<br />

a templom ívük keskeny és nyomott.<br />

És szólt az Úr: Fiam, légy építész,<br />

magadnak építs bátor templomot<br />

6

Egyházi élet<br />

Magyarandrásfalvára is<br />

templomot akarunk építeni!<br />

Szentábrahám és Magyarandrásfalva egy egyházközséget<br />

alkottak. A két falunak a mai napig csak egy temploma<br />

van, a szentábrahámi unitárius templom. Ide járnak le<br />

vasárnaponként és ünnepnapokon az andrásfalviak is. A<br />

hajdani patrónus mindig kocsival jött a templomba, a<br />

hívek pedig gyalog, - emlegetik még ma is az idősebbek.<br />

1800 december végén és 1801 január elején tartotta<br />

Lázár István püspöki látogatását a szentábrahámi és magyarandrásfalvi<br />

egyházközségekben. A látogatásról felvett<br />

jegyzőkönyvben - többek között - az istentiszteleti<br />

rend is le van írva. Eszerint a lelkész és az énekvezér<br />

hetenként egyszer az Andrásfalván lakó Pálfi Antalné<br />

patrónusnál is istentiszteletet szokott tartani. Ez a szokás<br />

aztán lassan elmaradt, de általában a lelkészek magánháznál<br />

mindig osztottak úrvacsorát az öregebbeknek és azoknak,<br />

akik nem tudtak elmenni a templomba.<br />

Az elmúlt ötven eszetndŐ alatt többen beköltöztek az<br />

erdei tanyáról, nőtt a falu. Ezzel egyidőben tekintélyes<br />

épületet emeltek: iskola, óvoda, kultúrotthon céljára,<br />

egyben szövetkezeti bolt épült, mellette tejbegyűjtő központ,<br />

s legutóbb kenyérgyárral gyarapodott a középületek<br />

száma.<br />

Minden van már a faluban, csak templomunk nincs -<br />

mondotta tíz esztendővel .ezelőtt néhai László Áron.<br />

Építsünk templomot! - hangzott a javaslat a falu felé.<br />

Sajnos akkor erre semmi kilátás sem volt. 1989 után<br />

előkerül a javaslat, több reménnyel, határozottabban körvonalazódott<br />

a gondolat.<br />

Láttuk, hallottuk, hogyan kezdtek hozzá, itt is-ott is a<br />

templomépítéshez. Csekély anyagi lehetőségeink mellé<br />

odaszámítottuk az egyetemes egyházi támogatást, az amerikai<br />

test véregyház községek és nemzeti közösségünk jótékonyságra<br />

képes intézményeinek segítségéi is.<br />

így fogalmazódott meg a határozat: Legyen templom Magyarandráslalván<br />

is.<br />

Célunk felé lassan haladtunk, de Isten segedelmével<br />

elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már el tudjuk<br />

képzelni magunk előtt a befödött kicsi templomot. És ez<br />

már nem ábránd. Tények jogosítanak fel elképzeléseink<br />

va 1 óra vá lásá na k Iche tőségé re:<br />

- a megalakult építőbizoltságnak jó képességű tagjai és<br />

tevékeny elnöke van;<br />

- Fodor Béla és neje, Szilágyi Erzsébet, az egykori andrásfalvi<br />

patrónus utódai, lemplomhelyct ajándékozlak a<br />

falu legszebb részén;<br />

- az 1990-ben Goslarban tartott Unitárius Nők Világkonferenciájáról<br />

érkezeit az első komolyabb külföldi segítség,<br />

amiből építőanyagot vásároltunk már akkor;<br />

- az azután jött külföldi segélyekből ma már a tégla,<br />

cserép, a vas és a faanyag, továbbá a bclonkavics készletünk<br />

nagyrésze be van szerezve;<br />

- vannak építőmérnökeink, akik szívükkel hozzánk<br />

kapcsolódnak és a tervrajz elkészítésében önzetlenségükről<br />

tanúskodtak;<br />

- vannak helyi vezetők, akik máris segítettek és hisszük,<br />

hogy ezután is segíteni fognak;<br />

- magunk mellett érezzük a faluból elszármazottakat is,<br />

akik közül már ketten jelentkeztek. Hisszük, hogy példájukat<br />

még mások is követni fogják;<br />

- a székelykeresztúri "Pipacsok" népitánc együttes és a<br />

gagyi házasemberek előadásuk bevételét templomépítésre<br />

adományozták.<br />

Ezek a mi tartalékaink, amit összegyűjtöttünk. S hogy<br />

még mi minden hiányzik, arról talán nem is lenne jó<br />

gondolkozni. Istenre bízzuk gondjainkat. Ő majd gondoskodik<br />

arról, hogy a sok elnémult harang helyett egy az<br />

andrásfalvi toronyban is megszólaljon.<br />

Ezzel a reménnyel adjuk hírül tervünket ezúton is, hogy<br />

tudja meg a mi közösségünk: Magyarandrásfalvára is templomot<br />

akarunk építeni és számítunk mindenkire, akinek<br />

"szíve ide húz". Tudtára akarjuk adni mindenkinek, akit<br />

érdekel: azon fáradozunk, hogy egy Gagy-völgyi kicsi faluból<br />

teljesebb értékű közösség legyen, mely kívülről nézve egy új<br />

templommal szebb, lelkületében nemesebb lesz.<br />

JAKAB DÉNES lelkész<br />

Tordai konfirmáció<br />

1994-ben<br />

Hazánk unitárius egyházközségeiben szorgalmasan<br />

folyik fiataljaink előkészítője a konfirmációra. Lelkészeink<br />

mindent megtesznek, hogy e fölemelő munkából<br />

senki se maradjon ki. Nincs szebb és magasztosabb<br />

feladat mint az, hogy minden fiatal megismerje hitelveinket,<br />

egyházunk történelmét, törvényeit, és nincs<br />

szebb ünnepség mint az, amikor ifjaink szüleik, nagyszüleik<br />

és az egész gyülekezet előtt hitükről bizonyságot<br />

tesznek, és egyházunk önálló tagjai lesznek. Nincs felemelőbb<br />

élmény, mint az, amikor először vesznek úrvacsorát.<br />

F.gy szép konfirmáció emléke örökre megmarad<br />

emlékezetünkben. Éppen ezért szülők, nagyszülők, keresztszülők<br />

tegyenek meg mindent, hogy családjukból<br />

egy ifjú se maradjon megkonfirmálatlanul.<br />

Ünnep a konfirmáció mindenkinek, és egy-egy szép<br />

konfirmáció után mindenki gazdagabban tér haza a<br />

templomból. Ifjaink a hitben megerősödve, egyházunk<br />

önálló tagjaiként térnek vissza otthonukba. A szülők,<br />

nagyszülők boldogan látják, hogy gyermekeik milyen<br />

ügyesek, és örömmel veszik tudomásul azt, hogy nem<br />

éltek hiába, mert van méltó utód, aki tovább folytatja a<br />

megkezdett munkát. A lelkész és a gyülekezet is boldog,<br />

meri látja, hogy van utánpótlás. Tordán 1994-ben is,<br />

mini mindig, szép ünnepség keretében tartottuk meg a<br />

konfirmációt. Fazakas Ferenc lelkészünk kitűnően felkészítette<br />

mind a 23 konfirmálót. Ali lány és 12 fiú<br />

7

nagyon szépen felelt a káténkból feltett kérdésekre, de<br />

e mellett a növendékek külön köszönő beszédet mondottak:<br />

a szülőknek, nagyszülőknek, a jelenlevő gyülekezeti<br />

tagoknak és a lelkésznek. Nagyon megható volt,<br />

hogy a konfirmálók milyen szépen köszöntötték a jelenlevőket:<br />

"Isten hozta" - mondták kórusban, majd az<br />

ünnepség után: "Isten áldja" köszöntéssel búcsúztak. A<br />

konfirmációval kapcsolatos összes énekeket és az unitárius<br />

indülót is nagyon szépen énekelték.<br />

A konfirmáló ifjak az ünnepség előtt kitakaríttatták a<br />

templomot, azt virággal nagyon szépen feldíszítették. Ez<br />

alkalommal beírták nevüket egyházközségünk aranykönyvébe:<br />

150.000 lejt adományoztak új szőnyegek megvásárlására.<br />

Ezen összeget nőszövetségünk kiegészítette<br />

1.000.000 lejre és így megvásárolhatták a perzsaszőnyegeket,<br />

amelyeknek köszönhetően templomunk még otthonosabb<br />

lett.<br />

Miután szent hitükről vallást tettek a konfirmálók<br />

úrvacsorában részesültek Utánuk a szülők, nagyszülők,<br />

testvérek, keresztszülők, felekezetre való tekintet<br />

nélkül szintén úrvacsorával éltek, számuk meghaladta<br />

a 150-et. Ezen a szép ünnepségen a templomban 402-<br />

en vettünk részt.<br />

Az egyházközség részéről berámázott Konfirmációi<br />

emléklapot kapott minden konfirmáló. A konfirmálók<br />

névsora a következő: Bara Erika Mária, Biró Ildikó Irén,<br />

Kiss Erika Erzsébet, Kuk Krisztina Gabriella, Koroni<br />

Adél Erika, Grimm Klára, Nagy Enikő, Simonfíy Imola<br />

Judit,Székely Imola, Sós Katalin Réka, Szász Anikó, Balázs<br />

István, Bardocz Ferencz, Balla Levente, Kerekes<br />

István, Magyari Lóránd Miklós, Pálfy Csaba János, Pálfy<br />

Lóránd, Szolga Lóránd András, Szabó Csaba Levente,<br />

Taar Dezső, Boros Sándor József és Vincellér István.<br />

Ez ünnepély alkalmával mi, öregek, is újra konfirmáltunk.<br />

Felidéztük a mi régi konfirmációnkat és gondolatban<br />

mi is feleltünk a káténkból feltett kérdésekre.<br />

Ezúton is kérem lelkészeinket, a szülőket, no meg az<br />

ifjakat, hogy amennyiben egy-egy kis egyházközségben<br />

vagy szórványban csak egy konfirmáló akadna, akkor is<br />

rendezzék meg a konfirmálást!<br />

TOMPA SÁNDOR tordai nyugdíjas<br />

w í m m<br />

A kitartó levelezés gyümölcse<br />

Nagyon távol van a kaliforniai Oakland az erdélyi Oklándtól.<br />

A levélváltáshoz egy hónap, volt rá eset, hogy egy esztendő<br />

kellett a jól működő postának köszönhetően. Sokszor le is<br />

mondtunk arról, hogy a két helységben levő unitárius gyülekezet<br />

levelezés útján ki tudja építeni a testvéregyházközségi<br />

kapcsolatot. Gyakran a levelek késésekor és néha meg nem<br />

érkezésekor gondolkodtunk azon, érdemes-e ezt így csinálni,<br />

megoldásra vezethet-e ez Valahányszor feladtuk a reményt,<br />

mindig arra késztetett valami, hogy a meg nem érkezett levelekre<br />

is újra írjunk, újra válaszoljunk. Most, visszagondolva a<br />

történtekre, úgy találjuk, a kitartó levelezés nem volt hiábavaló.<br />

A meg nem érkezett és a megérkezett levelek után úgy<br />

éreztük, a kapcsolat mélyebb és bensőségesebb lett, elén/e<br />

azt a szintet, hogy kidolgozhattunk egy falufejlesztési és testvéregyházközi<br />

programot. Ennek érdekében amerikai testvéreink<br />

úgy gondolták, sokat jelentene az, ha az ottani<br />

gyülekezet tagjai személyesen találkoznának velünk, és így<br />

"tiszta forrásból" ismernék meg az itteni gyülekezet életét. E<br />

célból hívtak meg az év elején a kaliforniai First Unitarian<br />

Church of Oakland hívei egyházközségükbe.<br />

Az ott eltöltött időt nehéz lenne itt pár sorban részletesen leírni,<br />

annyira gazdag és élménydús volt. Látogatásunk néhány mozzanatát<br />

fontosnak tartanám azonban kiemelni: Találkoztunk az<br />

oaklandi egyházközség vezetőségével és betekintést nyerhettünk<br />

munkájukba. Megismertük az egyház keretén belül<br />

működő szociális munkát végző csoportot. Nagy élményt<br />

jelentett az egyes istentiszteleteket szervező csoport tagjai<br />

között lenni és látni azt, hogyan szervezik meg a vasárnapi<br />

istentiszteletet. A fiatalokkal való találkozás sem maradt ki a<br />

programból, sikereikről, nehézségeikről beszélgettünk, s a<br />

tapasztalatcsere hasznosnak bizonyult. Szólnom kell a falufejlesztési<br />

programról, amelynek megvalósítása érdekében<br />

egy sor találkozáson gazdasági szakemberekkel egyeztettük<br />

véleményünket.<br />

Ottlétünk fénypontjai a vasárnapi istentiszteletek voltak,<br />

amikor a gyülekezet magyar nyelvű zsoltárokat, a kórus Kodály<br />

és Bartók műveket énekelt.<br />

Megfogalmazódott a közös gondolat, hogy mind a két gyülekezetnek<br />

szüksége van a másikra. Mi, erdélyi unitáriusok, az<br />

ők segítségükkel - bátran kimondhatjuk - anyagi támogatásukkal<br />

új életet nyerhetünk e nehéz válságos időben, ők pedig e<br />

kapcsolat révén megtalálhatják gyökereiket a majdnem 500.<br />

éves erdélyi unitárius talajban. S aki a gyökereit megtalálja, az<br />

életét találja meg!<br />

Ezért fontos minden gyülekezet számára a kapcsolatteremtés,<br />

a kitartó levelezés. Ezúton is köszönetet mondunk mindannyiuknak<br />

áldozatos munkájukért.<br />

KELEMEN LEVENTE lelkész<br />

8

114 Forward through the Ages<br />

Mindig csak<br />

előre<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol.<br />

Szokás, nyelv lehet más, de a szív oly egy,<br />

s minden jó szolgálat összetartó jegy.<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol<br />

Nő Isten világa, a fény, szeretet,<br />

dolgozunk mi érte, míg a hit vezet.<br />

Hirdették próféták, élték vértanúk,<br />

költők dalba zengték, ...hősök járta út.<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol.<br />

Győzhetni csak együtt, baj is együtt ér,<br />

vészben, dicsőségben közös kín s babér.<br />

Isten messzi célja egybefog,<br />

s ahogy együtt lépünk, a lét felragyog.<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol.<br />

Fordította:<br />

NAGY FERENC lelkész<br />

A Nőszövetség életéből<br />

A kézimunka<br />

tanfolyamról<br />

Nőszövelségünk szeptemberi közgyűlésén, többek kérésére,<br />

határozat született arról, hogy az 1993-ban rendezett kézimunkatanfolyamot<br />

ismételjük meg. Ennek értelmében ez év január 9-15.<br />

közt sor került a második kézimunkatanfolyamra is. Ezen váltakozó<br />

létszámmal 15-en vettek részt, egyesek hol előadóként, hol<br />

hallgatóként, hiszen mindnyájan tanulhattunk egymástól. Legnagyobb<br />

sajnálatunkra vidéki nőszövetségeinkből csak négyen<br />

jöttek el, mégpedig Sepsiszentgyörgyről Pillingerné Ütő Lenke és<br />

Varga Erzsébet, Marosvásárhelyről Kisgyörgy Zoltánné, Barla<br />

Júlia, Segesvárról pedig Ferencz Irén. Részt vettek viszont a<br />

múltkorinál nagyobb számban kolozsvári tagjaink, valamint a<br />

Római Katolikus Nőszövetség néhány tagja és más érdeklődők.<br />

Tanfolyamunk megpróbálta behelyezni a kézimunkákat a textilipar<br />

általános keretébe, ezt szolgálták a textilipari nyersanyagokról,<br />

azok festéséről, színezéséről, valamint az általános<br />

feldolgozási módokról, technológiákról szóló előadások, melyeket<br />

Zsakó Erzsébet textilmérnök tartott. Ezen belül a hímzésekről<br />

hangzottak el előadások, Balázs Péterné Kőrössy Ibolya iparművész<br />

anyaga alapján, valamint Fintáné Halay Hajnal iparművész<br />

részéről, aki a népi hímzések világába vezetett be minket.<br />

Ugyancsak ő tartott előadást a torockói népi hímzésekről. Neves<br />

néprajzosok vezettek be a különböző vidékek mintakincsébe és<br />

varrástechnikáiba. Igy Cs, Gergely Gizella az udvarhelyi varrottasokról,<br />

valamint a szél-összedolgozások technikáiról tartott érdekes<br />

előadást, bemutatva a kézimunkák helyét a népi életben,<br />

lakásban. Kallós Zoltán érdekes összefüggéseket mutatott be<br />

a Mezőség kevésbé ismert csodaszép kézimunkái és a csángók<br />

ősi mintakincse között. Gazda Klára a székelyföldi mintakincs<br />

bemutatása mellett a mintaelemek szimbólikájáról<br />

beszélt. Orbán Sándorné Forrai Erzsébet pedig a kalotaszegi<br />

varrottasok gazdag anyagát mutatta be, különös hangsúllyal<br />

a válfős mintákra, tekintettel arra, hogy az írásos munkák<br />

általában ismertek, sőt - sajnos - kiszorítják a többi szép népi<br />

kézimunkát.<br />

Az előadásokra az előadók gazdag bemutatóanyagot hoztak,<br />

így megismerhettük az eredeti mintaszerkezeteket, motívumokat.<br />

Délutánonként pedig gyakorlatban sajátíthattuk el a<br />

különböző öltésmódokat, a kalotaszegi, torockói, széki, udvarhelyi<br />

hímzéseket, a szélek összedolgozását, tűcsipkéket.<br />

Úgy érezzük, tanfolyamunk minden résztvevőnek nyújtott<br />

valami újat s mindnyájan gazdagodtunk általa. Kár, hogy oly<br />

kevés nőszövetségünk használta ki ezt a lehetőséget!<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

9

Ökumenikus Nőfórum<br />

Brassóban<br />

<strong>1995</strong>. április 28-29-én Brassóban tartotta az<br />

Európai Keresztény Nők Fórumának romániai<br />

tagozata évi rendes közgyűlését, melyen Nőszövetségünket<br />

Zsakó Erzsébet elnök és Paskuczné<br />

Szathmáry Viola titkár, valamint Vass Ildikó<br />

brassói Nőszövetségünk elnöke képviselték.<br />

A Fórum házigazdája a brassói Katolikus Nőszövetség<br />

volt, munkálatait a Szt. Margit templomban<br />

tartotta. A Fórum keretében érdekes előadásokat<br />

hallhattunk: Shirin Samuel Honkongból az Ázsiai<br />

Fórum üdvözletét hozta s beszámolt "a legkisebb I<br />

pénzérme" nevű mozgalmukról, mely a nagyon<br />

kicsi adományokból komoly segély-alapot teremtett.<br />

Az osztrák Inge Schintelmeier a kisebbségben<br />

s főleg szórványban élő protestáns (evangélikus<br />

és református) nők körében végzett munkáról beszélt,<br />

a szintén osztrák Irma Niederwolfgruber pedig<br />

a fogyatékosokkal együtt élő, őket támogató<br />

mozgalomról beszélt, mely "Hit és Fény" néven<br />

világszerte dolgozik.<br />

Elhangzottak a Romániai Nőfórum Erdélyi és<br />

Királyhágómelléki szervezeteinek jelentései, de<br />

sajnos ezek megvitatására idő hiányában már<br />

nem került sor, amit sokan hiányoltunk. Közös<br />

program keretében az Európai Nőfórum lllyefalván<br />

ülésező vezetői is felkerestek és üdvözöltek<br />

minket.<br />

A közgyűlés legnagyobb részét az alapszabálytervezet<br />

vitája és az új vezetőség megválasztása<br />

töltötte ki. A szervezet most kerül hivatalos bejegyzésre.<br />

Az alapszabályzat szerint célja az<br />

ökumenikus összetartozás ápolása, a diakóniai<br />

munka, tehát szociális és lelki gondozás segíté- j<br />

se, a valláserkölcsi nevelés támogatása és a j<br />

környezetvédelemben való részvétel, így mun- j<br />

kája a jövőépítését szolgálja. A szervezet székhelye<br />

Marosvásárhely, vezetősége egy elnökből, két<br />

alelnökből, titkárból és vezetőtanácsból áll. Elnök<br />

Sóos Nóémi református lelkész Cserefalváról, alelnökök<br />

Andronescu Liliana, a bukaresti AIDROM<br />

ortodox munkatársa és Varga Erzsébet brassói j<br />

katolikus nőszövetségi vezető, titkár Briscan Lucia<br />

orvosnő, aki a marosvásárhelyi Pro Európa Liga j<br />

aktív tagja. A vezető tanács tagjait a tag-felekezetek<br />

jelölik ki, minden felekezetnek két tagra van joga.<br />

Nőszövetségünk Országos vezetőségének<br />

határozata alapján mi is a szervezet tagjai közé<br />

lépünk, így bekapcsolódva a Fórum munkájába.<br />

A Fórumnak vidéki (területi) szervezetei vannak,<br />

melyekben minden ott élő felekezet bekapcsolódhatik.<br />

Kérjük Nőszövetségeinket, keressék a<br />

kapcsolatot a helyi Fórummal s vegyenek részt<br />

annak munkájában.<br />

Öí éve alakult újra a brassói<br />

Unitárius Nőegylet<br />

1990 áprilisában érkezett el az a pillanat, amikor a brassói unitárius<br />

asszonyok úgy érezték, hogy újra kell kezdeni az egyleti munkát.<br />

Ennek folytán indult meg a szen/ezés és alakult újra a Nőegylet<br />

80 taggal. Sajnos az azóta eltelt években ebből a létszámból sokan<br />

lemorzsolódtak, így ma Nőegyletünknek 58 tagdíjat fizető tagja van,<br />

akikre jóban és bajban, munkában és mulatozásban mindig számítani<br />

lehet.<br />

Az eltelt öt esztendő munkáját röviden a következőkben összegezhetném.<br />

Mindjárt kezdetben világos volt, hogy a jó munka érdekében<br />

szükségünk van egy önálló helyiségre, melyet sok-sok munkával<br />

és a San Diego-i testvéreinktől kapott anyagi támogatással sikerült<br />

is kialakítanunk az egyházközség épületének padlásterében. A<br />

termet azóta is "Kuckó" néven ismerik és emlegetik az egyleti tagok<br />

és az egyházközség többi hívei is.<br />

Egyletünk tagjai általában kéthetenként, csütörtökön du. 5 órai<br />

kezdettel találkoznak, de van időszak, amikor hetente gyülünk<br />

egybe. Egyleti összejöveteleink keretében nagyon sok és érdekes<br />

előadást hallgattunk, énekeket tanultunk; akiknek adottsága van<br />

erre, azok nagyon sok szép kézimunkát készítettek, melyeknek<br />

nagy részét a testvérgyülekezetnek küldtük el, ahol azokat értékesítették<br />

és az ebből származó pénzt küldték el egyletünknek és az<br />

egyházközségnek.<br />

Nőegyletünk részt vett és részt vesz a városunkban szervezett<br />

ökumenikus nőegyleti találkozókon, közös szeretetvendégségeken<br />

és mi is szerveztünk egyházközségünkben hasonló találkozókat,<br />

melyek mindig sikerrel jártak és így városszerte elismeréssel nyilatkoznak<br />

az unitáriusok vendégszeretetéről.<br />

Összejöveteleinket mindig áhítattal, bibliamagyarázattal kezdjük,<br />

melyet a két lelkész felváltva végez, majd az alkalomra tervezett<br />

előadás, beszélgetés vagy éppen valamilyen alkalomra való készülés<br />

következik. Asszonyaink szeretnek énekelni, szavalni, és szeretik<br />

az értékes előadásokat, melyeket neves előadók tartanak<br />

különböző témákkal.<br />

Nem feledkézünk meg nőtestvéreink név- és születésnapi köszöntéséről<br />

sem, mert tudjuk, hogy mindenkinek jólesik a figyelmesség.<br />

Bár önerőből és külön programmal dolgozik a Nőegylet, tagjai<br />

mégis jelen vannak egyházközségeink minden jeles napján, azoknak<br />

megszervezésében mindig lelkesen vállalják az áldozatot, a<br />

munkát. Természetesen az egyházközségek is támogatják az egylet<br />

tevékenységét, nemcsak erkölcsileg, de sok esetben anyagiakkal<br />

is. Nem is lehet ez másképpen hiszen Nőegyletünk is tulajdonképpen<br />

a közösségért van és dolgozik.<br />

További feladataink között első helyen áll a valláserkölcsi élet<br />

fejlesztése érdekében segíteni az egyházközségek ilyen irányú<br />

munkáját. Tovább szeretnénk vinni őseinktől örökölt hagyományainkat<br />

a kézimunkák, varrottasok készítésében. Szeretnénk megszervezni<br />

egyletünk szeretetszolgálatát, ami elsősorban magányos<br />

öregeinkre terjedne ki, és természetesen a betegekre, sok gyermekes<br />

családokra s általában azokra, akik lelki, erkölcsi és anyagi<br />

nehézségekkel küzdenek.<br />

Egyletünk választott vezetősége - elnök: Vass Ildikó, alelnök<br />

Érsek Rozália, titkár: Veress Jolán, jegyző: Csekme Kamilla, pénztáros:<br />

Jászfalvi Enikő - igyekszik úgy szervezni asszonyaink egyleti<br />

munkáját, hogy minden együtt eltöltött perc meghozza a maga<br />

gyümölcsét közösségünk javára. Dolgozzunk tovább egymás megbecsülésében<br />

a békés hétköznapokért, egy szebb, áldottabb holnapért.<br />

Isten áldása legyen rajtunk, segítsége mivelünk.<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

CSEKME KAMILLA nőegyleti jegyző<br />

10

AZ UNITÁRIUS NŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE<br />

Csokfalván tartja ezévi Közgyűlését szeptember 3-án<br />

Alig hangzott el 1994 szeptemberében a Marosvásárhelyen<br />

tartott Közgyűlésen a felhívás, amelyben<br />

jelentkezőket kértünk az <strong>1995</strong> évi találkozó megszervezésére,<br />

máris érkezett a levél Benedek Enikőtől, a<br />

csokfalvi Nőszövetség elnökétől. Ebből idézünk:<br />

..."Szívem őszinte és meleg érzésével gondolok<br />

vissza szeptember első vasárnapjára. Hálát adok az<br />

Istennek, hogy részt vehettem ezen a konferencián ...<br />

Gyönyörű élményben volt részünk, szívünk megtelt<br />

szeretettel és hálaadással ... Már a záróünnepélyen<br />

megszületett a gondolat, hogy jó lenne <strong>1995</strong>-ben itt,<br />

Csokfalván megrendezni a Közgyűlést. A jó hírnév és<br />

az illendőség is kötelez... Aztán nagyon szeretném, ha<br />

asszonyaim is részesülnének mindabban a szép és jó<br />

élményben, amiben mi részesültünk Marosvásárhelyen.<br />

Azt hiszem, hogy megérdemlik. így történt, hogy<br />

1994. szeptember 12-én nőszövetségi gyűlést hívtunk<br />

össze, beszámoltunk a közgyűlésről és terveinkről. Az<br />

asszonyok helyeselték és elfogadták a gondolatot..."<br />

A Nagyernyén tartott köri gyűlésen, ahol nőszövetségi<br />

köri találkozó is volt, ünnepélyes keretek között<br />

kapta meg az UNOSZ választmánya a "hivatalos" meghívást<br />

is:<br />

"Hivatkozva az 1994. szeptember 12-én tartott nőszövetségi<br />

gyűlésünk Határozatára, szeretettel értesítjük<br />

az UNOSZ vezetőségét, hogy elvállaljuk<br />

közösen a szovátai és erdőszentgyörgyi leányegyházközségek<br />

segítségével a jövő évi UNOSZ Közgyűlés<br />

megrendezését. (Benedek Enikő, a csokfalvi Nőszövetség<br />

elnöke, Raffai Enikő, titkár.)"<br />

Az <strong>1995</strong>. március 3-án tartott UNOSZ választmányi<br />

gyűlés meghívottjaként Benedek Enikő beszámolt arról<br />

a lelkes készülődésről, amely a csokfalvi, erdőszentgyörgyi<br />

és szovátai nőszövetség minden tagját<br />

megmozgatja a Közgyűlés minél sikeresebb megszervezése,<br />

a résztvevők fogadása érdekében.<br />

A csokfalvi Nőszövetség példája azt bizonyítja, hogy<br />

a maros-küküllői Egyházkör nőszövetségei igazán<br />

eredményes munkát folytatnak. Ebben a körben működik<br />

a legtöbb nőszövetség - 20 helységben - és már<br />

harmadszor, Segesvár és Marosvásárhely után, vállalkoznak<br />

az országos Közgyűlés megszervezésének fáradságos<br />

munkájára. A nőszövetségi munka egyébként<br />

nemes hagyomány folytatója Csokfalván. Özv.Simon Károlyné,<br />

70 éves tevékeny nőszövetségi tag birtokában<br />

levő fénykép tanúsága szerint már 1935-ben tevékeny<br />

nőszövetségi munka folyt Csokfalván. 1948 előtti tevékenységükért<br />

UNOSZ Örökös Tagsági Oklevelet adományozott<br />

a képen szereplő Adorjáni Sándornénak, Raffai<br />

Józsefnénak és Kálmán Lajosnénak, a kép tulajdonosával,<br />

Simon Károlynéval együtt.<br />

Az UNOSZ választmány nevében sok sikert kívánunk<br />

a csokfalvi, szováti, erdőszentgyörgyi asszonyok nőszövetségi<br />

munkájukhoz és az Országos Találkozó sikeres<br />

megszervezéséhez.<br />

PASKUCZ VIOLA az UNOSZ titkára<br />

A csókfalvi Nőszövetség 1935-ben<br />

Az Unitárius Nőszövetség közleményei<br />

• Ez év júliusában megismételjük a homoródszent- munkába részt vennének, küldjenek egy rövid bemártoni<br />

Ifjúsági Központban személyiségfejlesztő mutatkozó levelet az illető idegen nyelven (elsősorcsoportmunkánkat,<br />

amikor egy újabb kört indítunk be. ban angolul) titkárságunk címére.<br />

Kérjük az érdeklődőket, június elejéig jelentsék be •Szeretnénk a nőszövetségek közötti kapcsolatokat<br />

részvételi szándékukat.<br />

köri szinten elmélyíteni. Ezért kérjük vidéki tagjainkat,<br />

• Külföldi kapcsolataink kiépítése érdekében ke- küldjék be erre vonatkozó véleményüket, javaslatairessük<br />

mindazon nőtestvéreinket, akik valamilyen ide- kat, ötleteiket titkárságunkra.<br />

gen nyelvet ismernek. Kérjük mindazokat, akik ilyen<br />

11

Látogatás a testvériskolánkba<br />

Miután a múlt ősszel a székelykeresztúri Unitárius<br />

Gimnázium tizedik osztálya meglátogatta a kolozsvári<br />

párhuzamos osztályt, most rajtunk, kolozsváriakon volt<br />

a sor, hogy felkeressük "rokonainkat".<br />

A látogatás időpontjául az április 28-30-i hétvégét<br />

választottuk. Kolozsvárról pénteken, április 28-árrd.u.<br />

fél háromkor indultunk. Vonattal mentünk Segesvárig,<br />

ahol az összeköttetésre sokat kellett várni, de a szabadidőt<br />

hasznosan töltöttük: két csoportban meglátogattúk<br />

az óvárost és a várat. Majdnem két óra<br />

városnézés után újból vonatra ültünk.<br />

Keresztúri ismerőseink már vártak és nagy örömmel<br />

kísértek bennünket a gimnázium bentlakásába. Vacsora<br />

után elszállásoltak, de a zuhanyozás, beszélgetés<br />

még késő estig eltartott.<br />

Reggel, szombaton nyolc órakor keltünk és reggeli<br />

után kezdődött a napi program. Mindenekelőtt az iskola<br />

történetével ismerkedtünk meg, majd a szomszédban<br />

levő unitárius templomot néztük meg. Az Orbán Balázs<br />

gimnázium előtt álló két szobrot - Berde Mózes és<br />

Orbán Balázs szobrát is - megkoszorúztuk, utána pedig<br />

Petőfi utolsó szálláshelyét, a Gyárfás kúriát és a költő<br />

körtefáját nézhettük meg. Innen a főtérre sétáltunk, ahol<br />

Petőfi Sándor szobrát koszorúztuk meg.<br />

Megtekintettük még a 12. századból való római katolikus<br />

templomot valamint a múzeumot is.<br />

Mindezek után ebédelni mentünk. Másfél óra szabad<br />

időnk is volt, ami alatt a fiúk egy része focizott, mások<br />

lányokkal vagy magukra városnézni voltak, beszélgettek.<br />

A délutáni program nem volt ennyire bő, inkább szívhezszólóbb.<br />

Egy videófilmet néztünk meg, mely a keresztúri<br />

diákok nyári cserkésztáboráról szólt. Találkozhattunk<br />

dr.Gellérd Judittal (a diákok nyelvén Zizi nénivel), az<br />

\ Unitárius Kollégium "védőangyalával", majd mi, kolozs-<br />

\ váriak elvonultunk próbálni, mert hat órától egy zenés,<br />

verses összeállítással léptünk fel, mely Kolozsvárról<br />

szólott. Vacsora után következett a mindenki által óhajtott<br />

buli.<br />

A szombat este még hosszabb volt, mint az előző, de<br />

reggel nyolckor már mindenki fel volt kelve.<br />

Vasárnap autóbusszal ellátogattunk Székelyudvarhelyre,<br />

ahol a honfoglaláskori kápolnát néztük meg,<br />

koszorút helyeztünk el Orbán Balázs nemrég avatott<br />

szobránál. Körbejártuk a "Székely Támad" várat, utána<br />

fagyiztunk egyet és elindultunk Székelyderzsre. A terv<br />

az volt, hogy itt részt veszünk az istentiszteleten, de<br />

sajnos, csak az "ámenre" értünk oda. így csak megtekintettük<br />

a freskókat, a bástyákat és indultunk vissza<br />

Keresztúrra, hogy indulás előtt még ebédelhessünk is.<br />

Negyed négykor indultunk Segesvárra. Útközben<br />

még megálltunk Fehéregyházán, a Petőfi Múzeumnál.<br />

Tervszerint meg kellett volna látogatnunk a segesvári<br />

\ várat, de mivel nem kaptunk helyjegyet, hamarabb keli<br />

lett indulnunk, a személyvonattal.<br />

A kirándulás sokak szerint hasznos volt és senki sem<br />

bánta meg, hogy eljött. A tavalyi találkozáskor még csak<br />

alig mertünk ismerkedni, most azonban az ember már<br />

szinte azt sem tudta, ki kolozsvári és ki keresztúri.<br />

Végezetül, az osztály nevében szeretnék köszönetet<br />

mondani tanárainknak, akik elkísértek és vigyáztak<br />

ránk, a keresztúri diáktársainknak és tanároknak és<br />

mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a felejthetetlen élményhez.<br />

FÜLÖP D. ALPÁR X. osztályos tanuló<br />

HÍVEINK ÉS AZ ÉRDEKLŐDŐK SZÍVES TUDOMÁSÁRA HOZZUK, HOGY AZ<br />

ORSZÁGOS DÁVID FERENC IFJÚSÁGI EGYLET<br />

<strong>1995</strong>. AUGUSZTUS 10-13. NAPJAIN BÖZÖDÖN TARTJA<br />

AZ 1989 UTÁNI ÖTÖDIK KONFERENCIÁJÁT.<br />

A PROGRAMOT, A NAPI DÍJAT ÉS A MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEKET MEG-<br />

FELELŐ IDŐBEN KÖZÖLJÜK KÖRLEVÉLBEN.<br />

RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS: KRIZBAI BÉLA TtTKÁR, KOLOZSVÁR 3400,<br />

DECEMBER 22 u. 9 sz. Tel: 064-193236; Fax: 064-195927.<br />

12

A múlt után kutatva, felmérem a jelent!<br />

- Az olthévízi unitárius templom története -<br />

Olthévíz mesebelinek tűnő részén ballagva, elmélkedtem<br />

az évek, évtizedek, évszázadok lepergésénr az<br />

idő múlik, korok letűnnek, újak jönnek, talán nem<br />

jobbak, mint ami eltelt, lassan elfeledjük múltunkat, nem<br />

harcolunk jelenünkért, sokszor elfeledjük jó intését Jan us<br />

Pannoniusnak: "nézz körül és ne feledd, hogy hű fia légy<br />

a jelennek". De van valami, ami nem változott itt a faluban,<br />

van valami állandó, parázshoz hasonlítható, néha lángol,<br />

máskor pedig hamu lepi el,<br />

de a parázs létezik. A parázs,<br />

ami nem más, mint a<br />

hit, remény és szeretet,<br />

amely összetartja a híveket,<br />

a falu apraját és nagyját,<br />

ha megkondulnak a<br />

harangok, és ott fenn, a<br />

falu magaslatán zokogó<br />

hangon mesélni kezd két<br />

helység legidősebb tanúja,<br />

az unitárius templom<br />

öreg harangja.<br />

Ez a templom a XV-ik<br />

században épült. Átalakítások<br />

után puritán külsejű kőfallal kerítették.<br />

A templom építéstörténete nem ismeretes. Első adat<br />

a templom építéséről 1680-ból való. Ekkor épült a<br />

torony is Toroczkai Kata úrnő adományából. Az 1744.<br />

évi összeírás a megújított templomról azt jegyzi fel,<br />

hogy keleti fele boltos, a nyugati fele pedig gerendás<br />

mennyezetű volt. 1794-ben történt a templom nagyobb<br />

arányú átalakítása. Ekkor építették a díszes oszlopokon<br />

nyugvó szivárványíveket és a magas téglaboltozatot.<br />

1894-ben a templomot kelet felé megtoldották, a csúcsíves<br />

ablakokat körívessel helyettesítették. A templom<br />

piaca alatti két sírkamrát (kriptát) betömték. A javítás<br />

alkalmával a déli és északi belső falakon freskómaradványokat<br />

(Szent László és más szentek képei) találtak,<br />

amelyeket részben a vakolattal levertek, a megmaradtakat<br />

újra bemeszelték. Az úrasztala 1858-ból való, a<br />

szószékkorona 1837-ből.<br />

A villanyvezetés alkalmával bukkantak rá a bejárati<br />

ajtó faragottkő boltozatára, megtörténhet, hogy az egykori<br />

L'ngra és Hévíz közötti római vár kőtömbjeiből<br />

származik, ez mai napig letakarítva vár szakavatott emberre,<br />

aki talán többet is tudna mondani eredetéről.<br />

A templom ajtóján "1733"<br />

évszám látható, a szószékkoronát<br />

a következő felírat<br />

díszíti: "Literati Julianna<br />

hagyománya, csináltatta fia<br />

Kiss József 1837". Az úrasztalát<br />

"Derzsi Zsigmond és<br />

élete párja Demjén Anna<br />

adományozza 1858". A<br />

templomot körülvevő kőfalon<br />

belül papi sírok, azon<br />

kívül az unitárius temető<br />

található, melyben a korhadozó<br />

kopjafák is tudnának<br />

mesélni.<br />

így, a múlt után kutatva, felmérem a jelent is... Haza<br />

felé tartok, visszapillantok arra a falura, amely bár nem<br />

szülőfalum, de amelyben nagyszüleim a kezemet fogva<br />

irányították első lépteim, később nemes eszmét ültettek<br />

el szívemben és eltűnődöm. Eltűnődöm azon, vajon<br />

miért e rohanó kor, amelyben senkinek sem jut arra idő<br />

és lehetőség, hogy ezeket a még létező történelmi jelentőségű<br />

építészeti kincseket, műemlékeket megszabadítsa<br />

a pusztulástól. Mennyivel szebb lenne és békét<br />

nyújtó az, ha a jelen modern vagy csak elhamarkodott<br />

alkotásaival szemközt ott találnok a letűnt kort, méltóságával,<br />

tiszteletet parancsolóan, amint elítél vagy babért<br />

tesz fejünkre tetteinkért.<br />

FEKETE TÜNDE KLÁRA X. osztályos tanuló<br />

Szabédi<br />

László<br />

Hallom a hangot, mit százezer madaracska<br />

csicsereg boldogan, csókra csalogatva.<br />

Minek<br />

örülök<br />

Érzem a barna föld részegítő illatát,<br />

s hogy idegeimen az élet csap át.<br />

Miért búslakodnám Annak orulok,<br />

amit az Isten lenni adott.<br />

Hogy széles mezőkön száz sugár sürög,<br />

s én látom a színt, a fényt, a napot.<br />

Karomat kitárom, féktelenül fütyölök,<br />

Vidáman vallom: íme vagyok!<br />

Miért búslakodnám Annak orulok,<br />

amit az Isten lenni adott.<br />

13

Gyermekoldal<br />

Izrael királyt kíván<br />

Sámuel Izráel bírája lett. Évről évre útrakelt,<br />

bejárta az országot, igazságot szolgáltatott a<br />

városokban. Amikor megöregedett, úgy gondolta,<br />

hogy majd fiai lesznek őutánna bírákká.<br />

A fiai azonban a maguk hasznát keresték:<br />

ajándékokat fogadtak el és elferdítették az<br />

igazságot.<br />

Összegyűltek Sámuelhez Izráel vénei.<br />

-Tégy valakit királyunkká, ahogyan ez minden<br />

más népnél szokás!<br />

Sámuel imádkozott Istenhez:<br />

-Uram, mit tegyek<br />

-Hallgass a nép szavára, Sámuel. Mert nem<br />

téged vetettek meg, hanem engem - válaszolta<br />

Isten -, azt nem akarják, hogy ezután is Isten<br />

legyen a királyuk!<br />

Ekkor elmondta Sámuel a népnek a király<br />

jogait:<br />

-Elveszi a fiaitokat, harci kocsikra osztja be<br />

őket. Elveszi leányaitokat szakácsnőnek, sütőasszonynak.<br />

Elveszi legjobb szántóföldjeiteket<br />

és szőlőiteket. Elveszi szolgáitokat és a maga<br />

munkáját végezteti velük. Tizedet vesz a vetésetekből<br />

és tizedet a nyájaitokból. S hiába panaszkodtok<br />

majd miatta, az Úr nem válaszol!<br />

A vének így feleltek:<br />

-Mégis legyen királyunk! Olyanok akarunk<br />

lenni, mint minden más nép!<br />

-Jól van. Térjen haza mindegyiktek a maga<br />

városába - válaszolta nekik Sámuel.<br />

Közben történt, hogy a legkisebb törzsből,<br />

Benjámin törzséből egy ifjú - Saul - útrakelt,<br />

hogy megkeresse apja elveszett szamarait.<br />

Útközben találkozott Sámuellel. Sámuel megszólította<br />

őt:<br />

-A szamarakért, amik három nappal ezelőtt<br />

elvesztek, ne bánkódj, mert megkerültek. De<br />

különben is, kié mindaz, ami becses Izráelben<br />

A tiéd és a családodé!<br />

Igen elcsodálkozott Saul.<br />

-Miért beszélsz így hozzám<br />

Sámuel elővette az olajos korsót, töltött belőle<br />

Saul fejére:<br />

-Felkent téged az Úr népe fejedelmévé! Menj<br />

el békességgel! Útközben rád száll majd az<br />

Úr Lelke és más emberré leszel. Utána menj<br />

el Micpába, és tudtodra adom, mit kell tenned!<br />

Összegyűjtötte Sámuel a népet Micpába.<br />

-Ti most elvetettétek Istent, aki megszabadított<br />

benneteket minden bajból. Álljatok hát az<br />

Úr elé törzsenként!<br />

Sorsot vetettek: a sors a legkisebb törzsre,<br />

a legkisebb nemzetségre, a legkisebb család<br />

legkisebb fiára esett: Saulra. De amikor a nép<br />

elé állt: mindenkinél egy fejjel magasabb volt.<br />

Kitört az örömujjongás:<br />

-Éljen a király!<br />

Sámuel még figyelmeztető szavakat mondott:<br />

-Ti ugyan helytelenül döntöttetek, de az Úr<br />

mégsem veti el saját népét az ő nagy nevéért.<br />

Neki szolgáljatok, mert ha nem, elvesztek királyotokkal<br />

együtt.<br />

14

Az E. K. Tanács közleménye<br />

Az alábbiakban közöljük az Egyházi Képviselő<br />

Tanács <strong>1995</strong>. március 23-án tartott ülésének<br />

286 sz. határozatát.<br />

Az egyházközségi épületbe, az azt használó<br />

tisztségviselő (lelkész, énekvezér, harangozó,<br />

bérlő) által beépített felszerelések (víz, gáz, villany,<br />

központi fűtés, fürdőszoba, csempekályha<br />

stb.), a beépítő elköltözése esetén sem szerelhető<br />

le.<br />

Az ilyen természetű berendezéseket lehetőség<br />

szerint az egyházközség létesítse, de mindenképpen<br />

legyen jegyzőkönyvi határozatba<br />

foglalva a berendezés költségei elszámolásának<br />

módozata.<br />

Pályázati hirdetés<br />

A szentháromság-kisadorjáni egyházközség<br />

közgyűlésének határozata alapján pályázatot hirdetek<br />

a lelkészi állás betöltésére. A megválasztandó<br />

lelkész fizetését az érvényben levő állami<br />

és egyházi intézkedések határozzák meg.<br />

A "Lelkészek és énekvezérek választásáról és<br />

kinevezéséről szóló szabályrendelet" értelmében<br />

pályázhatnak és megválasztásra jogosultak:<br />

al rendes lelkészek<br />

b/ az E. Protestáns Teológiai Intézet unitárius<br />

vallású, felavatott lelkész-tanárai,<br />

c/ ideigjenesen nyugalmazott lelkészek,<br />

dl lelkészi oklevéllel bíró lelkészhelyettesek,<br />

segédlelkészek és lelkészjelöltek.<br />

A pályázati kéréshez az alábbi iratok csatolandók:<br />

1) lelkészképesítő oklevél, 2) egyházi szolgálati<br />

bizonyítvány, 3) hivatalos igazolás az<br />

illetékes esperesi hivataltól, hogy a pályázó<br />

nem áll fegyelmi vizsgálat vagy ítélet alatt.<br />

Pályázati határidő: <strong>1995</strong>. június 3. Pályázati<br />

kérés a maros-müküllői egyházkör Esperesi Hivatala<br />

címére küldendő be (4300 Tg. Mures,<br />

str.Mierlei nr. 10, jud.Mures).<br />

Énekeskönyvünk új kiadása<br />

Közöljük, hogy megjelent énekeskönyvünk tizennegyedik<br />

kiadása. Az újonnan kiadott Unitárius Énekeskönyv<br />

darabonkénti ára, figyelembe véve a<br />

nyomtatási és kiadási költségeket ,2800 lej.<br />

TÁJÉKOZTATÓ<br />

A Kolozsváron és Székelykeresztúron működő unitárius<br />

középiskolába az <strong>1995</strong>-1996. tanévre is egyegy<br />

humán profilú ÍX. osztályba felvételi vizsgát<br />

hirdetünk. Az itt szerzett érettségi diploma érvényes<br />

bármely egyetemi fakultásra. A tanulmányi eredmény<br />

figyelembe vételével az iskolák ösztöndíjat<br />

biztosítanak a szorgalmas és arra rászoruló tanulóknak.<br />

Mindkét helyen bentlakás és konviktus áll a<br />

vidéki tanulók rendelkezésére.<br />

A felvételi vizsgára való beiratkozás és a felvételi<br />

vizsga időpontja egybeesik az állami középiskolákéval.<br />

A felvételi vizsga írásbeli tantárgyai és anyaga is<br />

azonos az állami iskolák vizsgaanyagával (román,<br />

magyar, matematika), amelyekből külön-külön átmenő<br />

jegyet (5) kell elérni.<br />

A beiratkozáshoz szükséges iratok:<br />

1. kérvény;<br />

2. a VttL osztály elvégzésének igazoló irata;<br />

3. iskolai jellemzés} ajánlás;<br />

4.lelkészi ajánlólevél.<br />

Az iratok benyújtási határideje a vizsga időpontját<br />

megelőző hét.<br />

Az írásbeli vizsgákat szóbeli vallásvizsga •előzi<br />

meg, amelynek tárgya az Unitárius Konfirmációi Káté<br />

és az Unitárius Énekeskőnyvből a 33, 57, 60, 185,<br />

189, 192, 193, 199, 202, 213 számú énekek első<br />

versszaka.<br />

További felvilágosítással az iskólák titkárságán<br />

szolgáinak. {Kolozsváron: December 22 sugárút, 9 f<br />

Székelykeresztúron: Orbán Balázs utca 1 szám)<br />

15

Egyházi hírek<br />

• A lelkészi értekezleteket (I. évnegyed)<br />

március 7-16. között tartották:<br />

a kolozs-tordai egyházkörberi<br />

március 10-én a kolozsvári 3.sz. egyházközségben,<br />

a maros-küküllői<br />

egyházkörben március 14-én Marosvásárhelyen,<br />

a székelykeresztúri<br />

egyházkörben március 16-án Székelyudvarhelyen,<br />

a háromszék-felsőfehéri<br />

egyházkörben március 8-án<br />

Brassóban. Az értekezleteken lelkészeink<br />

két előadást vitattak meg:<br />

Szász Ferenc: A reménység teológiája;<br />

valamint az IARF 1994. évi kolozsvári<br />

teológiai konferenciájáról<br />

szóló jelentést.<br />

• Március 15-én ökumenikus istentisztelet<br />

keretében emlékeztek<br />

meg egyházaink az 1848-49-es forradalomról.<br />

Az istentiszteletet a Farkas<br />

utcai református templomban tartották.<br />

Egyházunk részéről dr.Erdő János<br />

püspök végzett szolgálatot.<br />

• A Dávid Ferenc Egylet március<br />

19-én tartott felolvasó ülésén Benkő<br />

Samu és Imreh István akadémikusok<br />

előadása hangzott el Bölöni<br />

Farkas Sándorról. Ezt követően Szilágyi<br />

Ferenc színművész énekelt és<br />

Katona Éva művésznő szavalt.<br />

Az április 23-án tartott ülésen Fekete<br />

János, a székelykeresztúri Unitárius<br />

Kollégium igazgatója tartott<br />

előadást: A felekezeti iskolák jelentősége<br />

az erdélyi magyar oktatásban.<br />

A felolvasó ülést Márkos Albert<br />

és Rónai Ádám zeneszáma és Vitályos<br />

Ildikó művésznő szavalata<br />

egészítette ki.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

március 23-án tartotta l.évnegyedi<br />

rendes ülését.<br />

• Szathmáry Incze Kornél április<br />

1 -tői lelkészi kinevezést nyert az alsójárai<br />

egyházközségbe.<br />

• Szentgyörgyi Sándor lelkész<br />

beiktatóját április 2-án tartották a<br />

désfalvi egyházközségben. A beiktató<br />

ünnepélyen részt vett dr.Erdő<br />

János püspök.<br />

• Teológiai hallgatóink március<br />

10-11. és 24-25-én közmunkán vettek<br />

részt a fehéregyházi templom<br />

építésénél.<br />

•Dr.Erdő János püspök április 9-<br />

22. között részt vett az Angol Unitárius<br />

Egyház évi rendes közgyűlésén.<br />

• Dr.Szabó Árpád professzor április<br />

18-23. között részt vett az IARF<br />

vezetőtanácsának Oxfordban tartott<br />

ülésén, amelynek egyik fő kérdése az<br />

1996-ban Dél-Koreában tartandó<br />

kongresszus előkészítése.<br />

• Teológiai hallgatóink a húsvéti<br />

ünnepek alkalmával legációs szolgálatokat<br />

végeztek.<br />

• Fekete Levente sepsikőröspataki<br />

lelkész választás alapján rendes<br />

lelkészi kinevezést nyert május<br />

1 -tői a nagyajtai egyházközségbe.<br />

Unitárius Egyházi Műsor<br />

a Rádióban<br />

Egyházunk - Isten segítségével - az<br />

év második felében is folytatni kívánja<br />

rádiós műsoraink sugárzását a<br />

kolozsvári rádió hullámhosszán a<br />

vasárnap délutáni, illetve szerda reggeli<br />

magyar nyelvű adások műsoridejében.<br />

Mint lapunk olvasói előtt ismeretes,<br />

havonta két alkalommal jelentkezünk:<br />

a hó egyik vasárnapján - du.<br />

17,30-tól - istentiszteletet közvetítünk,<br />

egyik szerdán pedig reggel<br />

9,30-tól - az"Elmélkedések" c. műsorszámunkat.<br />

Rádió m űsora inkka l kap csolatosan<br />

hallgatóinktól több pozitív<br />

visszajelzés érkezeit. 1 Ízért indokoltnak<br />

tartjuk az év hátralevő részében<br />

soronkövetkező unitárius istentiszteletek<br />

és elmélkedések pontos közlését<br />

az Unitárius Közlöny olvasóival.<br />

<strong>1995</strong> június -1-én, vasárnap: Ökumenikus<br />

istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• június 7-én, szerdán: lilmélkedés<br />

<strong>1995</strong> június25-én, vasárnap: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>- július 23-án, vasámup: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• augusztus 13-án, vasárnap:<br />

Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• augusztus 16-án, szerdán:<br />

Elmélkedés (ökumenikus)<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 13-án, vasárnap:<br />

Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• szeptember 27-án, szerdán:<br />

Elmélkedés<br />

<strong>1995</strong>• október 8-án, vasárnap: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• október29-én, vasárnap: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• október 31-én kedden: Ökumenikus<br />

istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• november 1-én, szerdán: Elmélkedés<br />

<strong>1995</strong>• november 15-én, szerdán:<br />

Elmélkedés<br />

<strong>1995</strong>• december 3-án, vasárnap:<br />

Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• december 24-én, vasárnap:<br />

Ökumenikus istentisztelet (karácsony)<br />

Hallgassák műsorainkat!<br />

A viszontlátásra! Isten áldja meg!<br />

Helyesbítés<br />

KOVÁCS SÁNDOR<br />

Az Unitárius Közlöny <strong>1995</strong>. január-februári<br />

számának Egyházi<br />

élet - hírek rovatában Mezei<br />

Csaba petrozsényi gyakorló segédlelkész<br />

<strong>1995</strong>. február 3.-án<br />

nem javító szakvizsgát tett, miként<br />

közöltük, hanem az első<br />

negyedévi konzultáción vett<br />

részt.<br />

A szerkesztőség elnézést kér<br />

a tévedésért.<br />

Unitárius Közlöny<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztőbizottság:<br />

dr. Szabó Árpád<br />

felelős szerkesztő<br />

dr. Rezi Elek - szerkesztő.<br />

Szerkesztőség és kiadóhivatal:<br />

3400 Kolozsvár,<br />

December 21 sugárút, 9. sz.,<br />

Rostafiók 24, Tel: 19 32 36.<br />

Nyomtatja: Garamond KFT<br />

Kolozsvár.<br />

Igazgató: Klósz Viktor

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.) évf.<br />

5-8. szám, <strong>1995</strong> május-augusztus. Ára300 lej.<br />

NYILATKOZAT<br />

Az Unitárius Egyház évszázadokon át egyik fontos feladatának tartotta hívei anyanyelvi oktatásának<br />

biztosítását minden szinten.<br />

Egyházunk megdöbbenéssel vette tudomásul az <strong>1995</strong>. június 28-án a Parlament által megszavazott<br />

Oktatási Törvényt, amelynek tartalma egyrészt ellentétben áll az Alkotmánnyal, másrészt figyelmen kívül hagyja<br />

a Románia által vállalt nemzetközi kötelezettségeket, mélyen sértve a kisebbségek egyenjogúságáról hirdetett<br />

elveket.<br />

A törvény alkalmazása gyakorlatilag a romániai magyarság gyors asszimilációjához vezetne. A törvény<br />

továbbá figyelmen kívül hagyja az Alkotmány 11. szakaszát, amely a nemzetközi és a belföldi jog viszonyát<br />

szabályozza:<br />

"(1). A román állam kötelezi magát, hogy pontosan és jóhiszeműen teljesíti az azon<br />

szerződésekből fakadó kötelezettségeit, melynek részese.<br />

(2). A Parlamentben a törvény szerint ratifikált szerződések hozzátartoznak a belföldi<br />

joghoz."<br />

valamint a 20. szakaszban foglaltakat:<br />

"(1). Az állampolgári jogokra és szabadságjogokra vonatkozó alkotmányos rendelkezések<br />

az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával ama paktumokkal és a többi<br />

szerződéssel összhangban értelmezendők és alkalmazandók, amelyeknek Románia<br />

részese.<br />

(2). Amennyiben eltérések állnak fenn az alapvető emberi jogokra vonatkozó olyan<br />

paktumok és szerződések, amelyeknek Románia részese és a belföldi törvények<br />

között, a nemzetközi szabályoknak van elsőbbségük."<br />

A törvény megalkotásakor nem tartották be az Európa Tanács 176-os Véleményezését, melyet Románia<br />

felvételekor, 1993-ban elfogadott és amelynek 8. pontja az alábbiakat tartalmazza:<br />

"8. A közgyűlés felkéri a román kormányt, hogy szolgáltassa vissza az egyházi<br />

tulajdonokat és biztosítsa egyházi iskolák alapítását és működtetését, különös tekintettel<br />

a kisebbségekhez tartozó gyermekek anyanyelvi oktatására."<br />

Külön szót emelünk e törvénynek a történelmi múltú felekezeti oktatás elleni intézkedései miatt, melyek<br />

lehetetlenné teszik annak visszaállítását és megfelelő keretekben történő folytatását.<br />

Az Oktatási Törvény több szakasza, de különösen a XII. fejezet szöges ellentétben áll a Románia által<br />

elfogadott más, nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeivel, valamint Románia Alkotmányával.<br />

Az Unitárius Egyház elvárja az oktatási törvény újratárgyalását és annak olyan megfogalmazását, mely<br />

biztosítja minden nemzetiségi állampolgár jogainak egyenlő gyakorlását és a korlátozás nélküli anyanyelvű<br />

oktatást minden szinten.<br />

Kolozsvár, <strong>1995</strong>. július 24<br />

s.k. Dr. Erdő János<br />

püspök<br />

s.k. Jenei Dezső<br />

főgondnok

Az 1996. évi Kongresszusára készülődően, az azt megelőző<br />

években az IARF regionális konferenciákat szervez.<br />

így került sor 1994 júliusában a Kolozsvárt tartott<br />

konferenciára s ez évben pedig a németországi Bad Bollban<br />

rendezett konferenciára.<br />

A Bad Boll-i konferencia időpontja: július 7-9Témája:<br />

A vallás és a gazdaság volt. A résztvevők a különböző<br />

európai országok IARF tagcsoportjainak tagjai voltak.<br />

Egyházunk részéről heten vettünk részt a konferencián:<br />

Andrási György, Farkas Dénes, Kovács István, Kiss Alpár,<br />

Máthé Sándor, Szász Ferenc és dr. Szabó Árpád. A<br />

nagyszámú részvételt az tette lehetővé, hogy két személygépkocsin<br />

utaztunk, vállalva a hosszú út nem lebecsülendő<br />

nehézségeit és fáradalmait.<br />

A Bad Boll-i Evangélikus Akadémia Konferencia Központja<br />

adott otthont ezúttal<br />

a konferenciának.<br />

A program pénteken<br />

július 7-én du. 3 órakor<br />

kezdődött az európai szabadelvű keresztény egyházak és<br />

közösségek találkozójával. A megbeszélés rendjén kerestük<br />

a szorosabb együttműködés lehetőségét az IARF<br />

szervezeti keretén belül.<br />

Vacsora után került sor az első előadásra a konferencia<br />

témakörében. Dr. Henk Tielemann, az Utrecht-i Teológiai<br />

Fakultás professzora A gazdasági érem másik oldala<br />

címen arról beszélt, hogy az ökonómia (görög eredetű<br />

szó: oikos=ház, nomosz=törvény) eredeti jelentése házunk<br />

rendbetartásának szabályozása volt. Sajnos napjainkban<br />

a mi házunk nincsen rendben, s ha így folytatjuk,<br />

elkerülhetetlen a katasztrófa. Az érem két oldala mástmást<br />

mutat: a gazdasági fejlődéssel és fényűzéssel szemben<br />

ott van a természet szennyezése és egyensúlyának<br />

megbontása és az egyre növekvő szegénység. A tragédiát<br />

fokozza, hogy az eszközök és a célok elkülönítése a gazdaság<br />

és erkölcs összeütközéséhez vezet.<br />

A második előadó szombaton, július 8-án de. Kathleen<br />

Tyson-Quah Londonban élő pénzügyi szakember* aki A<br />

gazdasági erkölcs kiterjesztéséről (globalizációjáról) beszélt.<br />

A gazdasági etika következetlennek látszik, hosszú<br />

távon azonban nem az. Ezt segíti elő az ún. globalizáció,<br />

amely hozzájárul az erkölcsi értékek általános elterjedéséhez<br />

és megerősödéséhez.<br />

A következő előadást dr. George Böckermann római<br />

katolikus szerzetes (Frankfurt, Németország) tartotta: A<br />

keresztények nem lehetnek kapitalisták címen.<br />

Ezt követően a résztvevők háromnyelvű: német, francia,<br />

angol vitacsoportokra oszlottak, hogy a megbeszélések<br />

rendjén mindenki elmondhassa véleményét. A<br />

központi kérdés ez volt: Milyen gazdaságot akarunk<br />

Vélemények: az Adam Smith által megfogalmazott "láthatatlan<br />

lábat/kezet'^ amely mindenkinek hasznot hoz;<br />

- nemcsak haszonra törekszik (profit, beruházás), hanem<br />

a környezetet (helység, ország, föld, természet) és az<br />

embert is figyelembe veszi;<br />

- milyen vonásokkal kell rendelkeznie a gazdaságnak,<br />

pl. megbízhatóság, nyitottság<br />

- az emberi tényező hogyan folyhat be a gazdasági erkölcs<br />

elterjesztésébe<br />

2<br />

JkE. tvií kf iiferem iáia<br />

Szombaton du. két» fiatal francia teológus előadását<br />

hallgattuk meg, akik mindketten a Montpellier-i Teológia<br />

végzettjei voltak. Jean-Marie de Bourqueney, Le Havre-ból,<br />

előadásának témája Az egyéniség fejlődése a<br />

gazdaság és hit területén volt. Marc Boss, Nancy-ból A<br />

vallási értékek felülmúlják a gazdasági értékeket címen<br />

tartotta előadását.<br />

A vitacsoportokban olyan kérdések kerültek megbeszélésre,<br />

mint:<br />

- mit tehetnek a törvényes szervek, a különböző közösségek<br />

és egyének<br />

A vallási közösségeknek tudatosítaniuk kell először<br />

saját maguk, majd tagjaik, de a társadalom számára is,<br />

hogy mi a szerepük ezen a téren és milyen nagy felelőséget<br />

hordoznak.<br />

Reményekre jogosító a jövőt<br />

illetően az a tény, hogy<br />

az Egyesült Nemzetek<br />

Szövetségénél javasolták,<br />

legyen az "aranyszabály" (Mt 7,12) a közösségi, politikai,<br />

gazdasági, társadalmi élet alapja és szabályozója.<br />

Vasárnap reggel a program az istentisztelettel kezdődött,<br />

amelyenJean-Pierre Ruff párizsi és Max Ulrich Balsiger<br />

Meilkrich-i (Svájc) lelkészek szolgáltak.<br />

Ezt követte a közös megbeszélés, amelyen az egyes<br />

vitacsoportok beszámoltak következtetéseikről,amelyek<br />

alapján a konferencia összegezte és megfogalmazta megállapításait:<br />

1. Az alapértékek: munka, környezet megbecsülése, az<br />

erkölcsi magatartás közös és mindenki számára irányadó.<br />

2. A rendelkezésre álló forrásokat felelőséggel kell felhasználni;<br />

itt találkozik egymással a gazdaság és a vallás.<br />

3. A vallás és a gazdaság kapcsolata hasonló a gondolkodás<br />

és cselekvés közti viszonyhoz: először gondolkodni<br />

kell (vallás, filozófia) és azután cselekedni (gazdaság, környezetvédelem,<br />

erkölcs).<br />

4. Az egyén és közösség kapcsolatának modellje az "eklézsia":<br />

az egyén csatlakozása és a közösség elfogadása, amely<br />

kölcsönös kifejezése egymás identitásának.<br />

5. Korunk a változások időszaka, meg kell tanulnunk a<br />

gondolkodás új módszereit és útjait, ezért kell elméleti megközelítésben<br />

nézni a kérdéseket.<br />

Pénteken, július 8-án este vacsora után a program kiegészítéseként<br />

a kelet-európai országokból (Románia, Magyarország,<br />

Oroszország) érkezett résztvevők lehetőséget<br />

kaptak, hogy beszámoljanak országuk gazdasági életében<br />

történt változásokról és ezzel kapcsolatban egyházuk<br />

helyzetéről. Részünkről Máthé Sándor, Kovács István és<br />

dr. Szabó Árpád beszéltek, Magyarországról pedig dr.<br />

Sztankóczi Zoltán ismertette helyzetüket.<br />

Vasárnap délben a konferencia végetért, és így du. szabadok<br />

lévén meglátogattuk a közeli Tübingent, a híres egyetemi<br />

várost, gyönyörködve a történelmi műemlékek<br />

szépségében.<br />

Hétfőn korán hajnalban eszmékben és élményekben<br />

meggazdagodva indultunk haza, nekivágva a hosszú autóútnak.<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD

VIGYAZAT, modern szenvedélyek!<br />

Napjainkban a korábbi "hagyományos" szenvedélyék,<br />

mint pl. az alkoholizmus, szerencsejátékok (kártya)<br />

mellett újabb szenvedélyek lopják be szinte<br />

észrevétlenül magukat életünkbe, amelyek meghatározzák,<br />

sőt károsan befolyásolhatják személyiségfejlődésünket,<br />

emberközi kapcsolatainkat, családi és<br />

vallásos életünket.<br />

A szenvedély ismertető jegye, hogy átmenetileg<br />

kiemel gondjaink közül, de hamar függőséget vált ki.<br />

Ez azt jelenti, hogy az ember képtelen végérvényesen<br />

megszabadulni szenvedélyétől, sőt a függőség érzetét<br />

fokozatosan növelni kell. Pl. az alkoholizmus esetében<br />

az alkoholista a napi adagot fokozatosan emeli "az<br />

általános jó közérzet" érdekében.<br />

A modern szenvedélyek közé sorolják a gyógyszer-,<br />

a tévé-, a számítógép- (esetenként a játékautmoata)<br />

mániát, a túlzásba vitt munkát, a nálunk is lassan-lassan,<br />

de biztosan terjedő kábrtószerfogyasztást és szexmániát.<br />

A modern szenvedélyek is lényegében ugyanazt a<br />

célt szolgálják és ugyanolyan károsak lehetnek, mint a<br />

régebbről ismert társaik: veszélyeztetik egészségünket,<br />

elidegenítenek a helyes életviteltől, rabságba sodornak,<br />

egyoldalúvá, szűklátókörűvé teszik életünket.<br />

Röviden szembesüljünk a modern szenvedélyekkel<br />

azért, hogy elgondolkozva romboló hatásukon,<br />

korlátozhassuk önmagunk életében, de másokon is<br />

segítsünk, ha a szükség úgy kívánja.<br />

A gyógyszerszedés túlzott, mértéktelen és illetéktelen<br />

formája, a vitaminoktól elkezdve az idegnyugtatókon át<br />

az antibiotikumokig, divatossá vált. A gyógyszerek tudatlan<br />

felhasználása (szakember javallata nélkül) "civilizációs<br />

ártalom". Szakemberek megállapították és<br />

hangoztatják, hogy a gyógyszerek nagy része nem olyan,<br />

hogy ha nem használ, nem is árt. Hanem igenis árt. Az<br />

önorvoslásnak is vannak lehetőségei/esélyei, de határai<br />

korlátozottak. Célszerűbb azokra bízni, akik szaktekintéllyel<br />

rendelkeznek ezen a területen. Ne legyünk önmagunk<br />

kísérleti alanyai.<br />

Nyilván a gyógyszerek túlzott fogyasztásához<br />

nagyban hozzájárulnak a reklámok is. Ezt ismerte fel<br />

az Egészségügyi Világszervezet, amikor megtiltotta,<br />

hogy a tejporos dobozokra, pufók, rózsás arcú kisbaba<br />

képét rajzolják, aki éppen cuclisüvegből táplálkozik.<br />

Azért, mert mindez azt a látszatot keltheti, hogy ez<br />

a legideálisabb csecsemőtáplálkozás. Helyette inkább<br />

azt a feliratot kell alkalmazni, hogy a leghelyesebb<br />

a csecsemő emlőből való szoptatása.<br />

A túlzott tévénézés nemcsak időpazarláshoz és a<br />

látóideg kimerüléséhez vezethet, de károsan befolyásolja<br />

a személyközi kapcsolatokat is. A mai gyermek<br />

már jobban ismeri kedvenc filmszínészeit, mint Petőfit,<br />

Adyt, Jókait, nem is beszélve a kortárs költőkről. Egyszerűen:<br />

nem olvasnak! Személyiségfejlődésük, ha<br />

nem vigyázunk, egyoldalúvá válhat, és sajnos az erőszak<br />

felé orientálódhat, mert ezt látja gyakran a tévében.<br />

De tévémániában szenvedhetnek a szülők is. Úgy<br />

vélik, a napi gondok, a holnapi feladatok megbeszélését<br />

minél rövidebben kell elintézni, mert a sorozatfilmekről<br />

még egy másodpercet sem szabad lekésni.<br />

Ugyanez a helyzet a számítógépek vagy a játékautomaták<br />

mellett raboskodó felnőttek vagy gyermekek<br />

esetében. Az élő kapcsolatok megélése helyett géprobotokká<br />

válnak. Számukra már nincs többé idő a<br />

családban a beszélgetésekre, simogatásokra, sokszor<br />

még evésre sem. Ételüket "gépjeik" mellett fogyasztják<br />

el, azok nagy "megelégedésére".<br />

A túlzásba vitt munka is robotokká tehet. A napjainkban<br />

divatos két-három műszakos munka veszélyezteti<br />

az egészséget és lelki szegénységhez vezet.<br />

Az "örökös futásban" nem marad idő a családra, barátokra,<br />

Istenre, templomra.<br />

A kábítószerfogyasztás nem újkeletű probléma, de<br />

nálunk csak most kezd rohamosan elterjedni. Különösen<br />

a fiatalokat veszélyezteti. Félő, hogy éppen olyan<br />

divatjelenséggé válhat, mint más korábbi függőséget<br />

teremtő szenvedély. A veszély nagy, mert a kábítószerfogyasztás<br />

útjáról nem nagyon van visszatérési lehetőség<br />

a helyes életútra.<br />

A szexmánia bármelyik megnyilvánulási formája<br />

(pornográfia, prostitúció) egyre inkább kezd elhatalmasodni<br />

a társadalomban - minden tiltás ellenére. A<br />

nemiség ajándékával való visszaélés súlyos következményekkel<br />

járhat mind testi, mind lelki vonatkozásban.<br />

A modern szenvedélyek azért érintenek egyre több<br />

embert, mert ezeket a "tévelygéseket" a társadalom és<br />

a közvélemény sokszor hallgatólagosan eltűri, vagy<br />

éppen pozitívan értékeli. Pl. a munkamániást sokra<br />

tartják szorgalmáért, az öngyógyítót "csodálják"<br />

ügyességéért, tudásáért, a tévémániást kultúráltnak<br />

minősítik stb. Az is egy téves felfogás, hogy ezek a<br />

modern kor életstílusának a tartozékai, bárhogyan is<br />

éljünk velük.<br />

A modern szenvedélyekkel kapcsolatosan az a véleményem,<br />

hogy mai világunkban valóban illő otthonosan<br />

mozogni, a felkínált új lehetőségekkel élni kell, de<br />

igénybevételükhöz helyes értéktudatra, mértékletességre,<br />

sőt sokszor önuralomra van szükségünk. Nem<br />

mellőzhetjük az alapvető erkölcsi és vallási erényeket,<br />

mert a vesztesek, előbb vagy utóbb, csak mi leszünk.<br />

A modern szenvedélyekre vonatkozóan célszerű<br />

lenne tisztázni önmagunkban, családunkban, baráti<br />

körünkben néhány kérdést: Mennyit Hogyan Mikor<br />

Kiért Miért<br />

írásom célja a gondolatébresztés. És jó lenne, ha<br />

mások is megszólaltatnák észrevételeiket, véleményeiket,<br />

javaslataikat az Unitárius Közlöny oldalain ebben<br />

a témakörben.<br />

Dr. REZI ELEK<br />

3

* AZ UNITÁRIUS LEÁNYNEVELÉS TÖRTÉNETE<br />

1. Küzdelem a leányotthon megalapításáért<br />

Hárman dolgoztunk a kolozsvári nőszövetség munkatermében,<br />

Zsakó Erzsébet elnöknő, Sigmond Júlia,<br />

aki szőtt és én vágtam a rongyot.<br />

Beszélgetés közben megjegyzi az elnöknő, hogy valaki<br />

meg kellene írja az unitárius leánynevelés történetét.<br />

Pillanatokig csönd. Aztán bennem mozdult<br />

valami, valami belső késztetés, hogy én végezzem el ezt<br />

a munkát, mert sokáig, 7 évig voltam az Unitárius Leányotthon<br />

lakója Kolozsváron. Tizenegy éves koromban léptem<br />

át ennek az intézetnek a küszöbét, és hagytam el<br />

mint okleveles tanítónő. Gazdag tarsollyal indultunk az<br />

életnek, magunkkal hozva azt a szellemet, munkavágyat,<br />

amit ez az intézet szigorral, igényességgel épített bennünk.<br />

Én vallottam s mondom most is, nagyon sokat<br />

köszönhetek az unitárius egyháznak. Ezért vállalkoztam<br />

a dolgozat megírására, hogy ezáltal lerójam hálámat s<br />

emléket állítsak azoknak a lelkes unitárius férfiaknak és<br />

asszonyoknak, akik a leánynevelés eszméjéért küzdöttek<br />

és fáradtságot nem ismerve dolgoztak értünk.<br />

Már vénülő kezemmel fogom a tollat azért, hogy az<br />

utókor is megismerje a mi nevelésünk történetét, s ha mi<br />

már nem leszünk, ne merüljön feledésbe ez a szép, küzdelemmel<br />

teli korszak. S még valamit. Boldog lennék, ha<br />

csak néhány fiatalban is, elindíthatnám a másokért tenni<br />

akarás vágyát. Legyünk méltók nagy elődeinkhez, akik<br />

érettünk élték le szép, nemes életüket!<br />

Munkámat az unitárius egyház levéltárában kezdtem,<br />

majd a lelkészi hivatalban kutattam régi Unitárius<br />

Közlönyökben. Levelet küldtem volt intézeti társaimnak,<br />

kértem, írják le emlékeiket a bentlakás életéről.<br />

Mindenki válaszolt, felbecsülhetetlen segítséget kaptam<br />

tőlük, amiért ezúton elismerésemet és hálás köszönetemet<br />

fejezem ki.<br />

Emlékeimet a Leányotthon életéből merítem, de a<br />

nőnevelés folyt falvakon, városokon, nőszövetségekben,<br />

azonban erről az országos tevékenységről egy másik munkában<br />

kellene beszámolni. Lelkes, önfeláldozó lelkészeinkről,<br />

első lelki nevelőimről mégis megemlékezem.<br />

Szülőfalumban, Mészkőn élő és tevékenykedő Balázs<br />

Ferencről, akinek lángja országunk határain túl is<br />

melegít ma is, és a felejthetetlen Kökösi Kálmánról, akik<br />

életükkel utat mutattak és talán még most is fogják a<br />

kezemet. Az ilyen emtífereknek soha sem volna szabad<br />

meghalni.<br />

Az unitárius leánynevelés gondolata, egy leánynevelő<br />

otthon létesítésének szükségessége 1903-ban a Dávid<br />

Ferenc Egylet januári közgyűlésén vetődött fel. Megállapították,<br />

hogy a tanintézetek távolsága és a városi élet<br />

drágasága miatt sokféle akadállyal jár a vidéki leányok<br />

taníttatása.<br />

A Választmány e kérdés tanulmányozására egy bizottságot<br />

küldött ki. Lelkészek útján 12 helyről jött<br />

válasz, de csak elvileg szólottak hozzá, holott a bizottság<br />

aziránt érdeklődött, hogy évente hány leányon kellene<br />

segíteni.<br />

1904 augusztusában Dézsi Mihályné szováti volt<br />

lelkész neje Unitárius Leányotthont óhajt folyó év<br />

őszén megnyitni Kolozsváron tanuló leányoknak, írja<br />

az Unitárius Közlöny.<br />

A Dávid Ferenc Egylet választmánya nőtagjai a felügyeletet<br />

és minden erkölcsi támogatást felajánlanak.<br />

Azok, akik leányaikat vidékről Kolozsvárra akarják hozni,<br />

folyamodjanak a tiszteletes asszonyhoz Nagyajtára.<br />

Ugyancsak 1904-ben a Dávid Ferenc Egylet XX. közgyűlésén<br />

beszámoltak arról, hogy a leányotthon létesítése<br />

ügyében több irányban tettek lépést, de segélyalap<br />

hiányában sikert nem értek el.<br />

1911-ből ismét találtam egy cikket az Unitárius Közlönyben,<br />

amely sürgeti az intézet felállítását. A lelkészkör<br />

az udvarhelyi gyűlésén már indítványt tárgyalt ebben<br />

az irányban. 1912-ben ismét foglalkoznak a kérdéssel.<br />

Égető szükségszerűségnek tartják a vidéki leányok<br />

elhelyezését egy otthonban. Keresik a megoldást.<br />

1916-ban az évi Berde-ebéd 600 koronáját a leányotthon<br />

megalapítására fordítják. Már van egy kis alap.<br />

1917-ben a Berde-ebéd 600 koronája mellé megkaptuk<br />

az első adományt. Dr.Váradi Aurel ügyvéd és egyházi<br />

képviselő-tanácsos Gál Ilonka emlékére koszorúmegváltás<br />

címen adományozott. Kedvesen veszik a bánatos<br />

szülők és hálás lesz majd az utókor, amelynek lesz<br />

leányotthona.<br />

1918-ban folynak az előkészítő tanácskozások. Leányotthon<br />

lesz. Több alapítvány érkezett. Haller Rudolfné<br />

1000 korona, Péter Sándor maecénás lelkész<br />

1000 korona, a küküllői egyházkör Guido Béla esperes<br />

tiszteletére 2000 korona, Móricz Mártonné Vári Eszter<br />

emlékére leánya 100 korona. A leányotthon 1919-ben<br />

fog megnyílni, mivel a hadiállapot miatt az arra szánt<br />

lakást nem lehetett kiüríteni.<br />

2. Az elindulás évei<br />

1919 október 2-án a beindult leányotthon fogadta<br />

az első növendékeket. Termeket az Unitárius Kollégium<br />

(ma Brassai) külön utcai bejárattal bíró, és a többi<br />

részétől teljesen elkülönült részében kaptak. Az Otthonba<br />

felvettek unitárius középiskolás leányokat, és ha<br />

maradt hely, más vallásúakat is.<br />

Havi díj 200 korona, egész évre y \ kg disznózsír és<br />

100 kg búzaliszt. Ágyneműről, mosatásról, evőeszközökről<br />

a tanulók gondoskodtak.Az Otthon felügyeletét<br />

az alkalmazandó anyahelyettes végezte. Hogy ki voll<br />

4

az első nevelő, nem tudjuk. Nem találtunk erre vonatkozó<br />

dokumentumot, csak feltételezzük, hogy Péter<br />

Rózsika lehetett, mivel 1924-ben már olvashatunk róla<br />

az egyház levéltárában. Okleveles tanítónő volt és az<br />

Unitárius Leányiskolából helyezték át az Otthonba. Helyettese<br />

Krassovszkiné volt. A díjakat a kollégium igazgatóságához<br />

kellett fizetni s ide kellett fordulni minden<br />

kéréssel.<br />

1920-ban az Egyházi Képviselő Tanács októberi gyűlésén<br />

kimondja, hogy unitárius vallású leányokat felvesznek<br />

az Unitárius Kollégiumba nyilvános tanulónak.<br />

Elfogadta és életbe léptette a kollégium igazgatósága<br />

által elkészített szabályzatát.<br />

Ebben az évben köszöntötték a Leányotthon növendékei<br />

és Gál Gyula teológus Ferencz József püspök urat<br />

gyémánt lakodalma alkalmából.<br />

1922-ben a Dávid Ferenc Egylet 4000 lej alapítványt<br />

tett a Leányotthon részére. Újabb felhívást intézett alapítványra.<br />

Ebben az évben az intézet még egy helyiséget<br />

kapott. 1923-24-es dokumentumok szerint dr.Boros<br />

György egyházi főjegyző vezetésével a leányok heti egy<br />

órában vallásos, erkölcsi nevelésben részesültek.<br />

"...a leányaink vallásos érzésének, erkölcsi felfogásának<br />

és az unitárius szellemiségnek finomítása, erősítése<br />

és a jövendő unitárius nőinek előkészítése érdekében"<br />

- mondja dr. Boros György.<br />

Ekkor az igazgatói tisztet dr.Gál Kelemen viselte az<br />

Unitárius Kollégiumban.<br />

1925-ben az intézet igazgatónője Kovács Margit tanárnő<br />

lett. A székelykeresztúri főgimnáziumból helyezték<br />

át. Péter Rózsika visszament a Leányiskolába.<br />

Ismét bővült az intézet. A szuterin szoba fülkéjét<br />

berendezték fürdőszobának. Ebben a munkában áldozatkész<br />

unitárius asszonyok segítettek. A Nők Szövetsége<br />

buzgó közreműködésének sokat köszönhetnek a<br />

szülők és a leánynevelés barátai.<br />

Március 29-én házi ünnepély volt, melynek jövedelmét<br />

a növendékek megsegítésére fordították. Dr.Kauntz<br />

Józsefné kalapkészítésre tanította a leányokat.<br />

1926-ban a Leányotthon a templom és a kollégium<br />

között kedves játszóhelyet kapott. Ebben az évben helyezték<br />

át Jobbágyfalváról Sigmond Ilona tanítónőt a<br />

Leányotthonba felügyelőnőnek szeptember 1-től. Ismét<br />

bővült a bentlakás egy hálószobával és egy zongorateremmel.<br />

Az élet az intézetben a megállapított házirend szerint<br />

folyt. Naponta két csoportban jártak sétálni. Halottak<br />

napján a temetőben virágot tettek unitárius<br />

nagyjaink sírjára, kikről Kelemen Lajos tanár mondott<br />

megemlékezést.<br />

Az étkezés év elején a Kollégium konviktusában,<br />

később a bentlakásban történt.<br />

A növendékek eljártak az Unitárius Irodalmi Társaság<br />

felolvasásaira, kollégiumi ünnepélyekre, színházba<br />

ifjúsági előadásra. Többen tagjai voltak az unitárius női<br />

énekkarnak. Vasárnap templomba, vasárnapi iskolába<br />

jártak.<br />

Szomorú esemény is történt ebben az évben. Skarlátjárvány<br />

ütött ki az intézetben. Dr. Márkos György<br />

nem tudott egyedül megbirkózni ezzel a súlyos feladattal,<br />

ezért a püspökség ismerős unitárius orvosokhoz<br />

fordult segítségért. Bentlakó betegápolót fogadtak fel.<br />

Megkezdődött az oltás, fertőtlenítés, meszelés. Az<br />

egészséges növendékeket hazaküldték.<br />

1928-ban a leányotthon kiköltözött a Kollégiumból<br />

és az Egyházi Képviselő Tanács a régi kollégium egész<br />

első emeletét rendelkezésükre bocsátotta. (Ma Liceul<br />

Sanitar, a Sora mellett.) Mindjárt érkeztek adományok<br />

is, pénzben és természetben dr. Mikó Lőrincné és dr.<br />

Borbély Istvánné részéről. A nőszövetségek négy fehér<br />

ágyat ajándékoztak a betegszobának. Ismert jóttevőnk<br />

Mr. és Mrs. Evans Angliából 8000 lejt adományozott a<br />

Leányotthon javára, igazolva, hogy nehéz helyzetünkben<br />

mindig mellettünk álltak külföldi hittestvéreink.<br />

Az unitárius leánynevelés felkarolására segítségüket<br />

többször is megismételték, arcképükkel megajándékoztak.<br />

A betegszoba felszerelésére a nagyajtai nőszövetség<br />

lepedőket, párnahuzatokat, törülközőket és pénzt<br />

küldött. Más nőszövetséggel együtt fehér sodronyos<br />

ágyakat, hozzávaló éjjeliszekrényeket helyeztek a betegszobába.<br />

1929-ben a női felügyelő bizottság és a vidéki nőszövetségek<br />

célul tűzték ki a hálószobák ilyen ágyakkal<br />

való berendezését. Ezért kérte a szülőket, nőszövetségeket,<br />

eklézsiákat, áldozatkész hitrokonokat, segítsenek<br />

a terv kivitelében. Egy ágy ára 1450 lej.<br />

"Nem mindegy, hogy leányaink milyen környezetben<br />

nőnek fel. Szeretnénk a szépség, a rend, tisztaság<br />

iránti érzéket felkelteni és ápolni" - vélekedik a nőszövetség.<br />

Az adakozás ismét beindult. Volt, aki személy szerint<br />

egy ággyal sietett a felhívásnak eleget tenni. A siníalvi<br />

nőszövetség egy ágy költségét vállalta. És most felsorolom<br />

azoknak az unitárius nagyasszonyoknak a nevét, akik az<br />

első perctől szívükön viselték a Leányotthon sorsát:<br />

Fangh Erzsébet, dr. Kauntz Józsefné, dr. Mikó Lőrincné,<br />

dr. Gyergyai Árpádné, Kovács Kálmánné, Kovács Margit,<br />

dr. Jancsó Ödönné, özv. Boros Sándorné, Pál Ferencné,<br />

Csifó Salamonné. Nevüket márványba kellene vésni.<br />

Dr. Mikó Lőrincnét személyesen is ismertem. Úgy<br />

emlékezem rá, mint nagyon szép, nagyon szigorú és<br />

nagyon jó asszonyra.<br />

Ebben az évben a Nőszövetség négy unitárius leányt<br />

helyezett el az intézetben saját költségén.<br />

(Folytatása következő számunkban.)<br />

TÖRÖKNÉ BORBÉLY LENKE<br />

5

a kolozsvári Unitárius<br />

Szemináriumi Líceum<br />

1994/95-08 tanévben kifejtett tevékenységéről<br />

; *<br />

Bencze Ágnes igazgatónő távolléte miatt én próbáltam,<br />

BESZAMOLO<br />

osztályfőnöki minőségemben, egy rövid mérleget készíteni<br />

az elmúlt tanévről.<br />

Kezdeném tehát a IX. osztály tanulmányi és fegyelmi<br />

helyzetének a bemutatásával.<br />

Úgy érzem, hogy egy év alatt sikerült kialakítani közös erővel<br />

Labancz László 8,62; Orbán Balázs 8,60; Szatmári Gabriella<br />

8,44; Korodi Alpár 8,39; Pásztor József 8,11. Az osztály<br />

ós jóakarattal az osztályközösséget. A diákjaink tudnának érdemben<br />

nyilatkozni erről, de úgy érzem, úgy tapasztaltam, hogy Nagy segítséget jelentett a vidéki diákok számára, hogy<br />

éwégi általánosa 7,69.<br />

jól érzik magukat ebben az iskolában, ebben az osztályban. ettől az évtől kezdve igénybe lehetett venni a lányok és fiúk<br />

Komolyabb konfliktusok nem voltak sem a diákok közt, sem a részére a bentlakást. Köszönet érte. Ebben az évben is nagyon<br />

gazdag és élénk volt a kulturális élet. A X.osztály ősszel<br />

diák-tanár kapcsolatban. Az erkölcsi mércét nem engedhetjük<br />

lejjebb, ezért került sor két tanuló eltávolítására, akik nem tudtak vendégül látta a székelykeresztúri testvérosztályt és az első<br />

fegyelmi és etikai szempontból beilleszkedni, nem tudtak megfelelni<br />

a követelményeknek. Tehát 28 tanuló végezte a IX. osz-<br />

a tanárok, mind a diákok közt. Tavasszal mi viszonoztuk a<br />

pillanattól kezdve sikerült őszinte barátságot kialakítani mind<br />

tályt, mindenki átmenő osztályzatot nyert, az osztály általánosa látogatást. Nagy élményt jelentett e pár nap. Reméljük, hogy<br />

7,52. 8-as feletti általános osztályzatot értek el a következő a kapcsolatteremtés folytatódni fog. A két osztály közösen,<br />

tanulók: Varga Kinga 9,22; Zsigmond Júlia 8,82; Kis Júlia 8,64; énekszámokkal és irodalmi összeállításokkal ünnepelte a<br />

Czintos Mónika 8,60; Csiszér Annamária 8,27; Szabó Annamária<br />

8,23 és Lőrincz Andrea 8,07.<br />

Diákjaink több iskolából kerültek hozzánk. Kezdetben a fegyelem,<br />

a pontos megjelenés nem mindenkinek volt erős oldala,<br />

de a 7-es, 8-as és 9-es magaviseletek mindenkit meggyőztek<br />

arról, hogy mi a helyes viselkedés. Ezt a tanulók lll.évharmadi<br />

magatartása is bebizonyította. Én most jó érzéssel és megelégedéssel<br />

köszönök el az osztálytól az őszi viszontlátásig, de<br />

persze mindég lehet jobban és többet, és kell is.<br />

A X.osztály már kiforrott közösségként kezdte a tanévet,<br />

hiszen egy iskolai év állt már a hátuk mögött és egy jól sikerült<br />

magyarországi kirándulás, ami szintén erősítette az összetartozás<br />

érzését. Három tanuló távozott az osztályból különböző<br />

személyes okok miatt és egy új társuk érkezett. A következőképpen<br />

alakult a tanulmányi és fegyelmi helyzet: 8-as fölötti<br />

általános osztályzatot értek el a következő tanulók: Fülöp<br />

Alpár 9,29; Ágoston Délinké 8,95; Varga Zsolt 8,95; Bodor<br />

Tünde 8,89; Sebestyén Ákos 8,89; Czondi Emese 8,78; Kun<br />

Reformáció ünnepét, karácsonyt, március 15-ét, az Anyák<br />

napját és a X.osztály irodalmi összeállítással és kórusművekkel<br />

köszöntötte a székelykeresztúri testvériskolát. Most örömmel<br />

készülünk a torockói kirándulásra. Szeretném<br />

megköszönni az egyház vezetőségének azt az anyagi és<br />

erkölcsi segítséget, támogatást, amit a diákoknak és a tanároknak<br />

nyújtott. Osztályfőnökként szeretném megköszönni a<br />

tanárok igényes, odaadó, becsületes munkáját.<br />

MOLNOS SAROLTA tanárnő<br />

r<br />

a székelykeresztúri Unitárius<br />

BESZÁMOLÓ<br />

Szemináriumi Líceum<br />

1994/95-ős tanévben kifejtett tevékenységéről<br />

v<br />

^<br />

A második tanévet zárta a székelykeresztúri Unitárus Gimnázium.<br />

A kezdeti nehézségek között, két iskolai év tapasztalata<br />

után - még ha általánosítások megfogalmazásához<br />

rövid időszak is ez - megállapítható, hogy a felekezeti iskolák<br />

újraindítása, a jelenlegi korlátozott jelleggel is, szükséges volt,<br />

megéri az áldozatot, fáradozásokat.<br />

Meglátásunk az, hogy a tanulóink nagy része tudatában van<br />

úttörő szerepének: egy új értékrendet, magatartásformát kell<br />

meghonosítani, a valláserkölcsi értékek szellemében. Nehéz<br />

feladat ez, hiszen közel félévszázadon át az iskolákból éppen az<br />

ilyen jellegű nevelés volt kitiltva. Nem véletlen, hogy az anyagi<br />

javak hajszolása az elsődleges érték a mai világban, s mellékvágányra<br />

került az erkölcsi-szellemi értékek megbecsülése. Ennek<br />

a szemléletnek további terjedése olyan erkölcsi válsághoz<br />

vezethet, aminek az élet minden területén beláthatatlan, súlyos<br />

következményei lesznek. Ennek megakadályozásában kell elsődleges<br />

szerepet vállaljanak a felekezeti iskolák.<br />

Örvendetes az, hogy aránylag elég .sokan igénylik a felekezeti<br />

iskolákban való továbbtanulást. Ezt igazolja, hogy két<br />

osztályunkban öt megyéből jelentkeztek a tanulók (Hargita,<br />

Kovászna, Maros, Szeben, Brassó és a júliusi felvételire jelentkezett<br />

Kolozs megyei tanuló is).<br />

A tanév elején beírt tanulóink mindkét osztályban itt maradtak<br />

a tanév végéig. Az Orbán Balázs Gimnázium Igazgatósága<br />

minden tekintetben biztosította a feltételeket munkánk<br />

zavartalan menetéhez (osztálytermek, bútorzat, didaktikai<br />

anyagok, bentlakás, kantin, könyvtár stb.).<br />

A tanulók tanulmányi előmenetele jónak minősíthető. A<br />

statisztikai adatok tükrébe tekintve, a következő a tanulmányi<br />

helyzet a tanév végén:<br />

IX. osztály:<br />

- év elején beírva: 30 tanuló<br />

- leosztályozva év végén: 30 tanuló<br />

- átment: 30 tanuló<br />

- ismétlő- vagy javítóvizsgára utalt tanuló nincs.<br />

A legjobb eredményeket elért tanulók a következők: Soó<br />

Zsuzsa 9,57; Nagy Endre 9,31; Demeter Zsuzsa 9,11; Sípos<br />

István 9,10.<br />

X osztály:<br />

- év elején beírva: 27 tanuló<br />

- leosztályozva év végén: 27 tanuló<br />

- átment 27 tanuló<br />

- javítóvizsgára utalt vagy ismétlő tanuló nincs.<br />

A legjobb eredményt a következő tanulók érték el: Soó<br />

Ágnes 9,78; Fülöp Emőke 9,68; Fekete Tünde 9,43; Csáki<br />

Levente 9,41; Szombatfalvi Zs. 9,33; Fodor Tünde 9,27; Pálffy<br />

Tamás 9,19; Balázs Gyöngyvér 9,15; Cserei Katalin 9,11;<br />

Demeter Sándor 9,05; Albert Edit 9,03.<br />

6

A tantestület nagy része igyekezett odaadó munkát kifejteni.<br />

Említést érdemel Macelar Ludovic következetessége, aki minden<br />

lehetőséget kihasznált (pótórák, helyettesítés) azért, hogy a tanulók<br />

hiányos román nyelv ismereteit pótolja. Segítő órákat tartott<br />

Márton Péter matematika tanár a IX. osztályoknak, különösen a<br />

tanév első részében, mivel több tanuló alapvető kérdésekben<br />

nehézséggel küzdött.<br />

A munkaszellem mindkét osztályban jónak mondható általában,<br />

aminek fenntartásában következetes a két osztályfőnök is,<br />

Székely Anikó és Czire Irma tanárnők.<br />

A tanulók fegyelmével, magatartásával nem volt problémánk.<br />

A III. évharmadban az Orbán Balázs Gimnáziumban megszervezett<br />

iskolahét rendezvényein tanulóink is sikeresen szerepeltek:<br />

-12 tanuló írt dolgozatot a tudományos ülésszakra, amiből 2<br />

tanuló II. helyezést ért el.<br />

- az ünnepi műsoron az énekkar szerepelt, valamint négy<br />

tanuló zongorázott.<br />

Ugyancsak a III. évharmadban a X. osztály csapata az Emese<br />

álma - honismereti vetélkedő során eljutott az erdélyi döntőig és<br />

Fekete Tünde X. osztályos tanuló megyei II. helyezést ért el a<br />

Csíkszeredában rendezett Lucián Blaga szavaló versenyen.<br />

Nagy élményt jelentett a X. osztály tanulóinak, valamint a résztvevő<br />

tanároknak, a kolozsvári Unitárius Kollégium X-es tanulóival<br />

és tanáraival megtartott találkozó Kolozsváron, illetve Székelykeresztúron.<br />

Ezeket a találkozókat - megfelelő tartalom biztosításával<br />

- véleményünk szerint hagyományossá lehetne tenni a következő<br />

tanévek során.<br />

Mindkét osztály tanulói hasznos ismereteket szereztek az<br />

informatika, valamint a gyors- és gépírás órákon, amihez szükséges<br />

gépeket, berendezéseket, szaktanárt az Orbán Balázs Gimnázium<br />

Igazgatósága biztosított. Ezen ismeretek elsajátítása<br />

nagyon előnyös tanulóinknak, hiszen bármely pályán hasznosíthatják.<br />

Tekintettel arra, hogy^profilunk humán jellegű, külön engedélyt<br />

kellett kérnünk a Megyei Tanfelügyelőségtől az informatika<br />

oktatására, mint opcionális tantárgyra. Ezt az engedélyt a Tanfelügyelőség<br />

megadta.<br />

A tanulók egész tanévben, minden reggel áhítaton vettek részt<br />

az unitárius gyülekezeti teremben, nagyrészüktagja a Dávid Ferenc<br />

Unitárius Ifjúsági Egyletnek.<br />

Továbbra is nélkülözhetetlen anyagi támogatást kaptunk E.K.<br />

Tanácstól, a Gyámszülői Közösség Alapítványától, a Gellérd Imre<br />

Alapítványtól (2 számítógép, 4 elektromos orgona). így a bentlakó<br />

tanulóink tanulmányi előmenetelüktől függően anyagi segítségben<br />

részesülhettek, biztosíthattuk az énekvezér-képzést, valamint óradíj-pótlékot<br />

a tanároknak. Sikerült biztosítani az anyagi fedezetet a<br />

cserkészcsapat július 14-től kezdődő nyári táborozásához a fent<br />

említett támogatásokból. Ugyancsak lehetőségünk volt jutalmazni<br />

az évzáró ünnepségen - ami istentisztelettel kezdődött az unitárius<br />

templomban - az éltanulókat és a tanév folyamán különböző<br />

munkákban kitűnt tanulókat.<br />

A tanév folyamán a különböző kérdések megoldásában az<br />

Unitárius Szemináriumi Líceum Elöljárósága hozott határozatot az<br />

E.K. Tanács képviselőjének, Gálfalvi Sándor főgondnok úrnak<br />

jelenlétében.<br />

Értékeljük az Unitárius Püspökség állandó érdeklődését munkánk<br />

iránt, ami megnyilvánult dr. Erdő János püspök úrnak a tanév<br />

folyamán iskolánknál tett látogatásaiban és a tanórákon való részvételében<br />

is.<br />

FEKETE JÁNOS igazgató<br />

Első évem a kolozsvári<br />

Unitárius Szemináriumi<br />

Líceumban<br />

A kolozsvári Unitárius Szemináriumi Líceum<br />

IX. osztályos unitárius diáklánya vagyok. Kovászna<br />

megyéből, Nagyajtáról jöttem tanulmányaimat<br />

folytatni ebben a kollégiumban.<br />

Az Unitárius Közlönyt rendszeresen és nagy<br />

szeretettel olvassa egész családunk, és ebből értesültünk,<br />

hogy újraindultak az unitárius kollégiumok<br />

Kolozsváron és Székelykeresztúron.<br />

Amikor családunkban felmerült továbbtanulásomnak<br />

lehetősége, szüleim azt tanácsolták,<br />

hogy mindenekelőtt én döntsek és válasszak,<br />

mert én fogom a tanulás legfőbb hasznát élvezni.<br />

Kolozsvárt választottam, mert a város híres múltjáról<br />

sokat hallottam, olvastam róla és vonzott a<br />

sok híres ember Kolozsvárhoz kötődése.<br />

Kezdetben egy kicsit féltem, hogy vajon nem<br />

túl nagy fába vágom-e a fejszémet, vajon megfelelek-e<br />

a követelményeknek!<br />

Az első felvételin már bejutottam, aminek<br />

nagyon örültem. Ezután azzal bíztattam magam,<br />

hogy valahogy el fog telni ez a négy év.<br />

Az első évharmad kissé szokatlan volt az új<br />

környezetben, az új barátok és barátnők között.<br />

A második évharmadban már sokkal közelebb<br />

éreztem magamhoz osztálytársaimat, tanáraimat<br />

és az egész iskolát, úgyszintén a várost is.<br />

Osztálytársaimmal nagyon jól egyezem. Megértjük<br />

egymást az osztályfőnöknővel is, aki nagyon<br />

kedves mindenkihez.<br />

A harmadik évharmad nagyon rövid és zsúfolt<br />

volt, de már véget is ért. Én nagyon szeretem a<br />

kollégiumban és gondolom, hogy az aki az idén<br />

ide fog felvételizni, nemcsak hogy nem fogja<br />

megbánni, de meg is fogja szeretni az itteni életet,<br />

munkát, tanulást.<br />

Mindenik tantárgyat szeretem, de kedvenc<br />

tantárgyaim a magyar irodalom, a vallás és az<br />

angol. Remélem, hogy ebben a nagymúltú iskolában<br />

és ebben a szép városban a tudományok<br />

elsajátítása mellett jó erkölcsöt, helyes viselkedést<br />

és még sok mindent fogok megtanulni. Nagyon<br />

szeretek a templomba járni, ezért gyakran<br />

részt veszek vasárnaponként a belvárosi unitárius<br />

templomban tartott istentiszteleteken. Pünkösd<br />

ünnepén is itt vettem - hazagondolva<br />

Nagyajtára - úrvacsorát.<br />

Gyertek továbbtanulni Kolozsvárra! Sok sikert<br />

kívánok az idei felvételizőknek!<br />

CZINTOS MÓNIKA IX . oszt. tanuló<br />

7

Május végén, június elején országosan<br />

megszaporodnak a közgyűlések, kongresszusok,<br />

emlékülések, ünnepi rendezvények.<br />

Az idén egymást követte a május<br />

24-27. közötti Apáczai-napok és a május<br />

29-től június 3-ig tartó Brassai-hét. A kettő<br />

közé pedig beékelődött az RMDSZ IV.<br />

kongresszusa. Az Apáczai-napok azzal,<br />

hogy egybekapcsolták a nagy író-pedagógus<br />

születése 370. évfordulójának<br />

egyházi megünneplésével, országos jelleget<br />

kapott, s az ünnepséget Gergely István<br />

szobrászművész - eddig a Brassai épületében<br />

őrzött - Apáczai-domborművének<br />

a nevét viselő iskola dísztermében történt<br />

újbóli elhelyezése, felszentelése tette még<br />

emlékezetesebbé.<br />

A Brassai-hét, bár nem igyekezett kitörni<br />

az iskola falai közül, számos újdonsággal<br />

szolgált. Mindazt folytatta, ami az<br />

előző 25 alkalommal bevált, de nem ragaszkodott<br />

mereven a hagyományokhoz.<br />

Mindjárt a május 29-i megnyitó is<br />

eltért a szokásostól. Az eddigi udvari<br />

négyszög helyett az épület művészien<br />

kiképzett előcsarnoka szolgált színhelyül.<br />

Itt dr.Erdő János unitárius püspök<br />

mondotta Brassai és a magyar nyelv<br />

kapcsolatáról a bevezető beszédet,<br />

majd imáját követően Cucu Imola igazgatónő<br />

szólt az egybegyűltekhez, ezután<br />

a VI.-os Dobri Réka Brassai<br />

életpályáját méltatta, Sebestyén Ákos, a<br />

X. unitárius osztály tanulója pedig Berde<br />

Mózsa pályafutását vázolta. A két mellszobor<br />

megkoszorúzását követően az<br />

iskola énekkara Bazsó Dombi Ferenc<br />

vezényletével adott elő néhány számot.<br />

Délben sor került a temetőben Brassai<br />

sírjának a megkoszorúzására is, itt Kovács<br />

Nemere aligazgató megemlékezése<br />

hangzott el. A továbbiakban egymást<br />

követték a kiállítás-megnyitók. A díszteremben<br />

a diákok rajz- és szobor-tárlatának<br />

bemutatásakor az unitárius<br />

osztályok énekkara lépett fel Majó Julianna<br />

vezényletével. Ezt követte egy másik<br />

teremben a kézimunka-kiállítás,<br />

végül pedig a művész-tanárok könyvtárbeli<br />

tárlat-megnyitójára került sor: az<br />

idén is Kováts Ildikó rajztanárnő állította<br />

ki munkáit, két portréja mellett hét tájképpel<br />

szerepelt, ezek mind a torockói hajnali<br />

táj színárnyalatait variálták.<br />

Dr.Teodorescu Réka, az iskola logopédusa,<br />

a tőle megszokott lírai hangvételű<br />

hét csendélettel jelentkezett.<br />

A délután hatkor sorrakerülő második<br />

megnyitó és koszorúzás ismét újdonságként<br />

hatott: ezen az estis tanulók<br />

kapcsolódhattak be a Brassai-hétbe.<br />

Doinalancu aligazgatónő románul, e sorok<br />

irója magyarul ismertette, hogy miért<br />

került a két mellszobor az előcsarnokba,<br />

s milyen hagyományok kötődnek a<br />

Brassai-héthez. Az első napot Csőgör<br />

I I A S V M - I Í I<br />

i<br />

K I I f d I H l i S<br />

Enikő és Tibád Levente magyartanárok<br />

rendezte, a Báthory és Brassai líceumok<br />

tanulóinak közös Radnóti-szavalóestje<br />

zárta a díszteremben.<br />

A második nap kevésbé volt zsúfolt. A<br />

Kovács Nemere aligazgató és diákmunkatársai<br />

délben megnyíló kiállítása a<br />

"Szemléltetés iskolánkban száz évvel<br />

ezelőtt" címet viselte, s az Unitárius Kollégium<br />

egykori, szertárakban található<br />

oktató eszközeit mutatta be. A tanulók<br />

délutáni tudományos ülésszakát most is<br />

a Kriza János Önképzőkör szervezte. A<br />

meghirdetett pályázatokra szakonként<br />

két-három dolgozat érkezett be, közülük<br />

nyolcat minősítettek első helyezéssel.<br />

Iskolatörténeti vonatkozása miatt kiemeljük<br />

Csergezán Heléna (XII.) "Brassai<br />

Sámuel, László Tihamér és Heinrich<br />

László a hőerőgépekről", Pál Renáta<br />

(XI.) "Kolozsvári emléktáblák", Fülöp Alpár<br />

(X.U) "Balázs Ferenc" című dolgozatát.<br />

A pályázat menetét és<br />

eredményeit Kovács Katalin, a kör védnök<br />

tanára értékelte.<br />

A harmadik, szerdai nap újdonsága a<br />

Kovács Katalin vezette filmesztétika kör<br />

bemutatkozása volt. Nyolc X-XI. osztályos<br />

diák egy-egy videofilmjét lehetett<br />

megtekinteni. Utána Lőrinczi László (XI.)<br />

az őszi zwollei látogatáson készített riportfilmje<br />

került műsorra. Délután három<br />

rendezvény futott párhuzamosan. Az<br />

elemistákat a Puck bábszínház szórakoztatta,<br />

a román estisek irodalmi kört<br />

tartottak, atanárok Csortán András szervezte<br />

fizikumbeli felolvasó ülésszakán<br />

pedig 13 dolgozat hangzott el. Közülük<br />

csak az iskolatörténeti vonatkozásúakra<br />

térünk ki. A meghívottként szereplő<br />

dr.Benkő András zenetörténész a száz<br />

éve született kollégiumi tanítvány, Lakatos<br />

István életpályáját ismertette. E sorok<br />

írója a szintén tanítvány és első unitárius<br />

iskolaorvos, dr.Gyergyai Árpád tragikus<br />

sorsát idézte fel születése 150. évfordulója<br />

alkalmából. Darvai Béla "Brassai..."<br />

talányos cím alatt számba vette, hogy<br />

hány Brassai nevűről tudnak a lexikonok,<br />

s rámutatott: csak nálunk jelenti<br />

egyértelműen a polihisztort e név. Fazakas<br />

István a Ratio Educationis (1777)<br />

tanügyi törvény előírásait elemezte.<br />

Csütörtök már hagyományosan a<br />

sportnap. Ekkor játsszák három tornatanár<br />

vezetésével a döntő mérkőzéseket.<br />

Kosárlabdában és kézilabdában a XII. A<br />

csapata került az élre, labdarúgásban a<br />

XI. A nyert. Leánykézilabdában a X. C,<br />

minifutballban a IV. A bizonyult a legjobbnak.<br />

A szünetben gólyalábas és síléces<br />

váltófutás szórakoztatta a<br />

szurkolókat. A versenyek eredményét<br />

Szöllősi Ferenc volt igazgató, a Brassaihét<br />

elindítója értékelte, s ő nyújtotta át a<br />

kupákat, a díjakat.<br />

A sporton kívül gasztronómiai Ki mit<br />

tud verseny, tanároknak szervezett<br />

"pótérettségi", gimnazisták teadélutánja,<br />

valamint a Bogáncs néptáncegyüttes<br />

"Kelekótya" című Könczei Csongor rendezte<br />

előadása színezte a nap műsorát.<br />

Estére pedig megérkezett a debreceni<br />

Brassai Sámuel Szakközépiskola autóbusznyi<br />

diák-tanár küldöttsége.<br />

Pénteken a debreceniek városnézésen<br />

vehettek részt, megismerkedtek az<br />

iskola életével, hagyományaival. Ők<br />

még csak két éve vették fel a nagy kolozsvári<br />

polihisztor nevét. Most a két<br />

"Brassai" testvériskolai kapcsolatot létesített.<br />

A vendégek is eljöttek a délutáni<br />

díjkiosztásra, majd telt ház előtt a Molnos<br />

Sára vezette Mákvirág csoport előadta<br />

Déry Tibor "Képzelt riport egy amerikai<br />

popfesztiválról" című darabját, a Bóbita<br />

együttes (irányítója Jánosi Ibolya) egy<br />

Karinthy-jelenettel szórakoztatott. A tervezett<br />

udvari táncest az eső miatt elmaradt,<br />

így a két iskola diákjai a díszteremben,<br />

tanárai egy tanteremben tartottak ismerkedési<br />

estélyt.<br />

A szombati nap már évek óta a torockói<br />

emlékkirándulásra van fenntartva. Az<br />

idén az iskola legfiatalabb tanárnője, a<br />

földrajz szakos Bán Edit vállalta a szervezést.<br />

Az iskola autóbuszos csoportjához<br />

a debreceniek is csatlakoztak.<br />

Brassai szülőházának emléktáblája előtt<br />

Málnási Ferenc magyartanár mondott<br />

koszorúzási beszédet. A Brassais Véndiák<br />

Alapítvány torockói Ifjúsági Háza<br />

még május 13-án megnyitott Tóbiás Éva<br />

galériájában Vass Albert nagyenyedi<br />

festőművész Hantz Lám írén szervezte<br />

közel félszáz képet bemutató kiállítását<br />

is megtekintették. A képek többsége torockói<br />

vonatkozású.<br />

A sajtó az idén is figyelemmel követte<br />

a hét műsorát. A Szabadság május 27-i<br />

és 30-i, száma jelezte majd ismertette a<br />

megnyitást. Az előbbi számban a torockói<br />

galériáról Hantz Lám Irén cikket közölt.<br />

A sportnapról Turós-Jakab László a<br />

június 3-i számban írt lelkes hangvétellel.<br />

A június 6-i Szabadság oldalain Németh<br />

Júlia a két tanár kiállította képeket ajánlja<br />

megtekintésre. A bukaresti rádió magyar<br />

adása szintén június 6-i 15 órakor kezdődő<br />

adásában számolt be a hét eseménysorozatáról.<br />

Dr. GAAL GYÖRGY<br />

8

Hírek a kövendi<br />

egyházközség életéből<br />

Ünnepélyes keretek között tartottuk<br />

meg ebben az esztendőben is az<br />

Esperesi Vizsgálószéket a kövendi<br />

egyházközségben. Június 18-án d.e. 11<br />

órai kezdettel Nagy Ödön várfalvi lelkész,<br />

mint köri jegyzőhelyettes tartott<br />

istentiszteletet a szép számú gyülekezet<br />

részvételével. Az istentisztelet keretében<br />

évzáró ünnepélyre került sor,<br />

amelyen az óvodások, valamint az iskolaköteles<br />

gyermekek szavaltak. A<br />

mintegy 45 gyermek szavalata előtt a<br />

helybeli lelkész kifejezte azon véleményét,<br />

hogy ha a jövendő Ígérete adva<br />

van számunkra, akkor a lehetőség<br />

kihasználása kötelesség mind a szülők,<br />

mind a nevelők részéről, ellenkező<br />

esetben tetteink híjával találtatnak.<br />

Műsorbevezető beszédében azt is kihangsúlyozta,<br />

hogy a megváltozott körülmények<br />

hatására az iskolai<br />

valláserkölcsi nevelés tágabb és reményteljesebh<br />

lehetőségeket nyitott ebben a<br />

gyülekezetben is, és ezen túlmenően, a<br />

rendszeres templomlátogatás gyermekeink<br />

lelki gazdagodását szolgálták.<br />

A szavalatok elhangzása után Simonfi<br />

Miklós gondhok meleg szavakkal<br />

üdvözölte a Vizsgálószék tagjait és<br />

a kebli-elöljáróság, valamint a hívek<br />

nevében biztosította arról, hogy az<br />

egyházközség a jövőben is megtesz<br />

mindent a jó ügy érdekében istenországa<br />

építéséért.<br />

Az elhangzottak után Pálfi Sz. Ferenc<br />

köri felügyelő-gondnok megköszönte a<br />

meleg fogadtatást és reményét fejezte ki<br />

aziránt, hogy az egyházközségi gondnok<br />

által megfogalmazott ígéretek valóra is<br />

válnak. Felhasználva a lehetőséget, Székelyné<br />

Surányi Ilona tiszteletes asszonynak<br />

tolmácsolta az aranyosszéki<br />

Nőszövetségek üdvözletét, akik örömmel<br />

vették az általa kezdeményezett és<br />

megvalósított élelmiszersegélyt.<br />

Ezek után Pap László esperes-helyettes<br />

megtartotta a Vizsgálószéki<br />

Közgyűlést. Nagymúltú eklézsiában<br />

vagyunk most - mondotta bevezetőjében<br />

- és éppen ezért az ősök iránti<br />

tisztelet felhatalmaz arra, hogy dolgainkkal<br />

a valóság ismérveit szem előtt<br />

tartva foglalkozzunk. Az egyházközség<br />

valláserkölcsi életét tekintve nem kielégítő<br />

a felnőttek templomlátogatásának<br />

vasárnaponkénti száma. Örvendetes<br />

azonban, hogy az ünnepnapokon<br />

ezt a csorbát próbálják kiküszöbölni. A<br />

gyermekek valláserkölcsi nevelése és<br />

az ünnepélyeken való részvétele biztosíték<br />

arra, hogy az új nemzedék be<br />

fogja váltani a hozzáfűzött reményeket.<br />

Az egyházközség anyagi szempontból<br />

jó képet adott és nemcsak saját<br />

gyarapodását tudta elősegíteni (két<br />

perzsaszőnyeg vásárlása a templomba,<br />

200 db. ülőpárna a padokra, garázs<br />

lecementezése, új kapuk elkészítése, a<br />

tanácsterem ablakainak, ajtóinak és<br />

tornácának lefestése, a fürdőszoba modernizálása<br />

- automatikus vízpompa és<br />

elektronikus vízmelegítő rendszer vásárlása<br />

-, végül pedig a torony bádogjának<br />

lefestése) hanem a keresztényi<br />

szeretet jegyében a kisebb egyházközségeknek<br />

is tudott mindezeken felül szerény<br />

anyagi támogatást, segélyt nyújtani.<br />

Ezenkívül pedig az aranyosszéki gyermekek<br />

szavalóversenyéhez 20 000 lej értékben<br />

járult hozzá.<br />

A Nőszövetség működését bizonyította<br />

a február 28-án megrendezett<br />

gondnoki-presbiteri találkozó is,<br />

amelyről a távozó vendégek magukkal<br />

vitték a kövendi asszonyok vendégszeretetének<br />

emlékét.<br />

Az Ifjúsági Egylet tevékenységét az<br />

általuk előadott színdarab (lelkészlelkészné<br />

rendezésében) megtanulása<br />

körvonalazta. Úgy lehet érezni, a régi<br />

Kövend szeretné megtalálni önmagát.<br />

Az előadásokból befolyt összeget a<br />

kultúrotthon javítására szánták.<br />

Pap László esperes-helyettes végül<br />

a gyülekezet életére és további munkájára<br />

Isten áldását kérve a gyűlést<br />

bezárta.<br />

Az énekeskönyv 308. számú éneke<br />

eléneklése után az istentisztelet és az<br />

ünnepély véget ért.<br />

A vendégek, valamint a Keblitanács<br />

tagjai szeretetvendégségen vettek<br />

részt az egyházközség gyülekezeti termében.<br />

Kopjafaavatás és falutörténelemünneplés<br />

Kövenden<br />

<strong>1995</strong>. aug. 6-án ünnepélyes keretek<br />

között került sor a kövendi unitárius<br />

egyházközség valamint a helyi RMDSZ<br />

közös szervezésében a háborúban elhalt<br />

hősök emlékére felállított kopjafa<br />

leleplezésére.<br />

Az ünnepségsorozatot a de. 11 órakor<br />

kezdődő istentisztelet nyitotta<br />

meg, amelyen dr. Szabó Árpád teológiai<br />

professzor prédikált a szép számú<br />

gyülekezet előtt. Professzor afia beszédében<br />

felhívta a figyelmet a keskeny<br />

úton való járás szükségességére,<br />

az élet és a megmaradás érdekében.<br />

Az istentisztelet keretén belül két<br />

keresztelési szertartást is végzett a<br />

helybeli lelkész, amely a jövendő biztosítékát<br />

erősítette és mutatta meg<br />

minden jelenlevőnek.<br />

Utána Székely Miklós helybeli lelkész<br />

ismertette a 704 éves Kövend és<br />

a 13. században épült templom történetét.<br />

Du. fél 2-kor a falu központjában<br />

felállított kopjafa leleplezésére került<br />

sor.<br />

Miután Székely Miklós lelkész Kölcsey<br />

szavaival megnyitotta az ünnepélyt,<br />

Buchwald Péter szenátor<br />

valamint a kolozsvári, tordai és környékbeli<br />

RMDSZ képviselők illetve<br />

elnökök és a várfalvi polgármester, Kanyaró<br />

Pál mondottak köszöntő beszédeket.<br />

Ezek után elhelyezték a kegyelet<br />

koszorúit a fiatalok díszőrségétől körülvett<br />

kopjafa körül.<br />

Dr. Szabó Árpád a leleplezési beszédében<br />

kihangsúlyozta: ez a kopjafa<br />

egy égre mutató jel mindannyiunk<br />

számára, hogyan kell összekötni a<br />

múltat a jövővel.<br />

A lepel lehullása után énekeskönyvünk<br />

77. számú énekével adózott a<br />

mintegy 300 egybegyűlt a hősök emlékének.<br />

SZÉKELY MIKLÓS lelkész-esperes

1. Történeti bevezetés<br />

Korond a Görgényi-havasok utolsó<br />

havasalji települése. A Székelyudvarhelyt<br />

és Marosvásárhelyt<br />

összekötő országút átszeli a községet.<br />

A Firtos aljában a Korond vize és<br />

a Kebele-pataka egybefolyásánál<br />

fekszik. Lélekszáma mintegy ötezer<br />

lélek. A lakosságának vallása róm.<br />

katolikus és unitárius, nemzetisége<br />

magyar (székely) és roma. A falu keletkezésével<br />

kapcsolatban nincsenek<br />

adataink. A település<br />

keletkezésének idejével és helyével<br />

kapcsolatban különböző feltevések<br />

léteznek. A legrégibb utalást Korondra<br />

nézve Orbán Balázs A Székelyföld<br />

leírása c. munkájában találjuk. Esszerint<br />

"Korond Kornud néven már<br />

1332-ben önálló egyházmegye a pápai<br />

dézmák registr urnának 1332-ikévi<br />

rovatában 681. lapon...van bejegyezve."<br />

A falu lakóinak nagy többsége még<br />

a reformáció korában a szomszédos<br />

Atyha településsel együtt unitárius<br />

vallású lesz. Geréb Zsigmond Unitárius<br />

lelkészek 1568-tól című kéziratos<br />

könyvében "Péter pap" nevét<br />

említi, aki 1569-ben Korondon unitárius<br />

lelkész. A reformáció korától<br />

kezdve a többségben levő unitáriusok<br />

és a kisebbségben levő római katolikusok<br />

ugyanazon templomot használták,<br />

amelynek hajóját deszkafallal<br />

kettéválasztották. Ez a templom a 13-<br />

század végén épült romaneszk-gótikus<br />

átmeneti építészeti stílusban. 150<br />

éven keresztül békésen, egymás<br />

mellett megférve élték meg hitéletüket<br />

egy templomban a két felekezet<br />

hívei.<br />

Az erdélyi Gubernium 1719 évi<br />

rendelete, az ellenreformáció nyomására,<br />

a közösen használt templomból<br />

az unitáriusokat<br />

kirekesztette és így egyik napról a<br />

másikra templom nélkül maradtak.<br />

Dávid László A középkori Udvarhelyszék<br />

művészeti emlékei c. könyvében<br />

azt írja, hogy "a korondi<br />

katholikusok csináltattak egy kápolnát<br />

Anno 1648." Ez a kápolna a "parochiális<br />

fundus" észak-keleti<br />

részében állott. Minden valószínűség<br />

szerint az 1719- évi guberniumi<br />

rendelet az unitáriusok veszteségét<br />

a kápolna birtokba adásával pótolta.<br />

Az unitáriusokat azonban nem elégítette<br />

ki a kápolna, amely már méreténél<br />

fogva sem volt megfelelő. Ezért<br />

1720-ban templomépítéshez fogtak.<br />

Uzoni Fosztó István egyháztörténetének<br />

II. kötetében tudósít a templomépítéséről.<br />

Az építés 30 évig tartott.<br />

Ennek oka az volt, hogy az építés terhét<br />

sok unitárius család nem vállalta<br />

és áttért a római katolikus vallásra. A<br />

megmaradt mintegy 30 család nagy<br />

áldozatok árán 1750-ig befejezte a<br />

templom építését. 1749- július 5-én<br />

Kövendi János aranyosköri esperes<br />

körlevelében arról tudósít, hogy "a<br />

korondi unitárius templom különben<br />

készen van, de még nincsen<br />

mennyezete és erre gyűjtés van indítva."<br />

Ez azt bizonyítja, hogy a hitükhöz<br />

hű maradt korondi<br />

unitáriusok az egyetemes unitárius<br />

közösség támogatását is élvezték.<br />

1750-ben tehát készen áll a templom;<br />

építési költségeinek végösszege<br />

407 magyar forint. A templom<br />

alaprajza, a támpilléres tagolás, az<br />

elliptikus ívű ajtókeretek arra engednek<br />

következtetni, hogy a templom<br />

a késő gótika egyik legritkábban<br />

alkalmazott formáját utánozza.<br />

A KORONDI UNITÁRIUS TEMPLOM<br />

1994-<br />

E templom falai fontos egyháztörténeti<br />

és egyben kultúrtörténeti jelentőségű<br />

esemény tanúi voltak.<br />

Gondolunk itt, az 1841. augusztus<br />

22-28. között tartott Zsinati Főtanács<br />

ülésére, amely oktatási reformot fogadott<br />

el az unitárius iskolákba oktatási<br />

nyelvként az anyanyelv bevezetését a<br />

latin helyett.<br />

Az egyházközségben a templom<br />

mellett mindig ott volt az iskola is.<br />

írásos emléket találtunk az énlakai<br />

egyházközség levéltárában, amely<br />

szerint 1696-ban unitárius iskola<br />

működött Korondon. Híveink az évszázadok<br />

küzdelmes éveiben egymás<br />

mellett építették, védték és<br />

őrizték a templomot és az iskolát.<br />

Az egyházközség 1820-ban és<br />

1892-ben végzett nagyobb szabású<br />

javításokat a templomon. 1892-ben<br />

a torony zsindelyfedelét vörösrézlemezzel<br />

cserélték ki, míg a tornyot<br />

díszítő gömböt és csillagot sárgarézlemezből<br />

készítették. Egyházunkban<br />

még csak Firtosváralján<br />

találunk rézlemezzel fedett templomtornyot.<br />

2. A legújabb javítási munkálatok<br />

Közelebbről 1971-ben végzett az<br />

egyházközség külső és belső javítást<br />

a templomon, majd 1982-ben ismét<br />

külső javításra került sor. Az 1990-es<br />

10

KÜLSO ES BELSŐ JAVITASA<br />

<strong>1995</strong>-BEN<br />

évek elejére a földrengés és az 1989-<br />

es vihar eléggé megrongálta mind a<br />

tornyot, mind a templom épületét.<br />

A dél-nyugati fal meghasadt és<br />

süllyedni kezdett. A templom bádogfedelén<br />

rozsdavirágok szaporodtak<br />

a külső oldalfalakon a<br />

vakolat megbomlott, a csatorna elrozsdásodott.<br />

Tehát a templomunk<br />

megérett a külső és belső javításra.<br />

Híveinkkel együtt számtalanszor<br />

tettük fel a kérdést: Miből és hogyan!<br />

A megromlott gazdasági helyzet<br />

és a növekvő infláció is<br />

aggodalomra adott okot.<br />

Lelkes híveink támogatásával<br />

1993 novemberében javítási alapot<br />

létesítettünk. A begyűlt önkéntes<br />

adományokból beszereztük a szükséges<br />

építési anyagokat. 1994 tavaszán<br />

hozzákezdtünk a munkához:<br />

- közmunkával, helyi szakembereink<br />

irányításával alátámasztottuk<br />

a süllyedő falat és a talajvizet<br />

levezettük;<br />

- ezután a templont belső javítása<br />

következett, ami jól sikerült és lelkesített<br />

a további cselekvésre;<br />

- híveink adományai lehetővé tették,<br />

hogy 1994. szeptemberében és<br />

október elején a torony javítását elvégeztük,<br />

a templom bádogfedelét<br />

kijavítottuk és a csatornát 60 m hoszszúságban<br />

kicseréltük;<br />

- <strong>1995</strong>-re a templom külső javítása<br />

maradt, amit május hónapban sikerült<br />

elvégeznünk;<br />

- az adományok végül lehetővé<br />

tették, hogy megjavítsuk a templomot<br />

körülvevő kőkerítést és 35<br />

négyzetméter járdát készítsünk.<br />

A fesorolt munkálatok anyag,<br />

munkadíj és közmunka értéke öszszesen<br />

6 387 611 lej volt. Hangsúlyozni<br />

kívánom, hogy a fenti összeg<br />

híveink önkéntes adománya és közmunkájának<br />

értéke.<br />

Köszönjük mindenekelőtt a mi<br />

egy Istenünk végtelen szeretetét és<br />

gondviselését, amit ez idő alatt is<br />

megtapasztaltunk mint hitünk, lelkesedésünk<br />

és erőnk kiapadhatatlan<br />

kútforrását.<br />

Illesse köszönet az egyházközség<br />

gondnokát, pénztárnokát, jegyzőjét,<br />

lelkes keblitanácsát és minden<br />

egyes áldozatos szívű tagját, akik a<br />

templomépítő ősök hitének szellemében<br />

cselekedtek.<br />

3- A megújított templom felavatása<br />

A külsőleg és belsőleg egyaránt<br />

megszépült templom felavatására<br />

augusztus 13-án ünnepi istentisztelet<br />

keretében került sor. A szószéki<br />

szolgálatot dr. Szabó Árpád teol. tanár<br />

végezte, aki Zsolt 84,1-3-5-6<br />

alapján a templom jelentőségéről és<br />

valláserkölcsi életünkben betöltött<br />

központi szerepéről beszélt. Farkas<br />

László, a gyülekezet lelkésze ismertette<br />

a templom rövid történetét és<br />

a mostani javítási munkálatok lefolyását<br />

és erdeményeit. Az istentisztelet<br />

ünnepélyességét emelte a község<br />

szülöttének, Lőrincz Ágnes színművésznőnek<br />

szavalatai, aki Reményik<br />

Sándor A kövek zsoltára és Akarom<br />

című verseit tolmácsolta valamint<br />

Dinnyés József budapesti előadóművész<br />

énekszámai, aki Szenczi<br />

Molnár Albert zsoltáraiból adott elő<br />

gitárkísérettel. Kiemelkedő jelentőséggel<br />

bírt az egyházközség újonnan<br />

alakult női kórusának szereplése,<br />

amely Farkas Margit énekvezér irányításával<br />

három énekkari számmal<br />

gyönyörködtette a gyülekezetet.<br />

Az istentisztelet második felében a<br />

gyülekezet úrvacsoravétellel adott<br />

hálát Istennek és erősítette testvéri<br />

közösségét a Jézusra való emlékezés<br />

által. Az úrvacsorai szolgálatot<br />

Danes Lajos énlaki lelkész végezte<br />

IIKir 7,9 és Zsolt 67,7 alapján.<br />

Az istentisztelet után a templomkertben<br />

folytatódott az ünnepély.<br />

Az egyházközség - közösen a Firtos<br />

Művelődési Egylettel - kopjafák felállításával<br />

emlékezett azokra a lelkészekre,<br />

akik kezdettől fogva a<br />

gyülekezetet szolgálták. A kopjafákat<br />

a helybeli iskola tanulóiból alakult<br />

fafaragó-kör tagjai faragták<br />

Bandi Dezső tanár úr lelkes és szakavatott<br />

irányításával.<br />

Az ünnepélynek ezt a részét Farkas<br />

László lelkész nyitotta meg, szót<br />

adva Ambrus Lajosnak a Firtos Művelődési<br />

Egylet elnökének, György<br />

Józsefnek, az iskola igazgatójának és<br />

Bandi Dezső tanár úrnak, aki a kopjafák<br />

motívumainak jelképes jelentőségéről<br />

beszélt. Az ünnepély<br />

műsorában ismét részt vettek Lőrincz<br />

Ágnes művésznő és Dinnyés<br />

József előadóművész. A zárószavakat<br />

dr. Szabó Árpád teol. tanár mondotta.<br />

FARKAS LÁSZLÓ lelkész<br />

11

A Nőszövetség<br />

FELHÍVÁS<br />

Kedves nőtestvéreink, édesanyák,<br />

nagymamák!<br />

Hozzátok fordulunk jelen felhívásunkkal:<br />

mentsük meg iskoláinkat,<br />

magyar tagozatainkat!<br />

Rajtatok áll, hogy éljetek az adott<br />

szűk lehetőségekkel és ne vigyétek<br />

gyermekeiteket román iskolába!<br />

Tudjuk azt, ahhoz, hogy az<br />

életben fiataljaink érvényesüljenek,<br />

szükséges a román nyelv<br />

ismerete s a mi érdekünk annak<br />

minél jobb elsajátítása. De ennek<br />

nem az a megoldása, hogy<br />

román osztályba írassuk gyermekeinket,<br />

ahol a román anyanyelvű<br />

gyermekekkel szemben<br />

hátrányban lesznek, mert minden<br />

alapvető ismeretet idegen<br />

nyelven kell elsajátítaniuk. Igy<br />

eleve félszeg-nyelvűvé válnak,<br />

akik egyik nyelvet sem beszélik<br />

tisztán.<br />

Ezzel szemben, ha az alapismereteket<br />

anyanyelvükön tanulják<br />

meg, a tanultakat sokkal<br />

job&an megértik s később a román<br />

kifejezéseket könnyebben<br />

kötik a már elsajátított fogalmakhoz.<br />

Esetek százai bizonyítják,<br />

hogy magyarul tanuló gyermekek<br />

megállták helyüket a román<br />

egyetemen is és jól érvényesültek<br />

az életben, mert tudásuk biztos<br />

alapon állott. Emellett meg<br />

volt az az előnyük, hogy mindkét<br />

nyelven jól ki tudták magukat fejezni<br />

és gazdagabb szakirodalmat<br />

tudtak felhasználni.<br />

Gondoljatok arra is, hogy ha<br />

román osztályba íratjátok gyermeketeket,<br />

számukra népünk<br />

irodalma, Kriza vadrózsái, Petőfi,<br />

Arany, Ady költészete, Jókai,<br />

Mikszáth, Móricz Zsigmond világa<br />

idegen lesz. Ha azt akarjuk,<br />

hogy népi kultúránk kincsei tovább<br />

éljenek sajátos színfoltként<br />

az emberiség színes szőttesében,<br />

támogassátok a magyar iskolákat<br />

és a magyar tagozatokat!<br />

U.N.O.Sz.<br />

életéből<br />

Mi vagyunk<br />

a csíkszeredai Unitárius<br />

Nőszövetség<br />

Csakúgy mint eddig, <strong>1995</strong>-ben is megszerveztük<br />

tevékenységünk programját.<br />

Nemzetiségünket és egyházunkat érintő<br />

eseményekről, történésekről, kimagasló<br />

személyiségeienkről tartott megemlékezések<br />

mellett a gyengébbek, a rászorulók<br />

megsegítése lett a fő célunk. Megtudtuk,<br />

hogy az Udvarhely melletti Lókodban működik<br />

egy öregotthon, ahol nagy szükség<br />

van szeretetre, jó szóra, megértésre. Megszerveztünk<br />

egy programot melynek keretében<br />

tagjaink rendszeres látogatásaikkal<br />

egy kis örömet, színt adnak tizenkét elhagyott,<br />

öreg ember hétköznapjainak.<br />

íme egy látogatás története Kisgyörgy<br />

Borbála nőszövetségi tag tolmácsolásában:<br />

<strong>1995</strong>. április 22 - Gyönyörűen kel fel a<br />

Nap a sok borús, havas, szomorú áprilisi idő<br />

után. Dombi Gyula gondnok a sofőr, vele<br />

tart Dombi Ibolya, Vitos Magdolna és Kisgyörgy<br />

Borbála, valamint a Dombi család A Romániai Keresztény Nők Ökumenikus<br />

Fórumának elnöknője, Soős Nóémi,<br />

IV. osztályos Gyuszika fia. Egészen "feldob"_<br />

az utazás a frissen zöldülő Tolvajoson át.<br />

Udvarhelyen és környékén igazi tavasz van,<br />

virágzó fákkal, lángoló tulipánokkal. Megérkeztünk<br />

Lókodba. A 30 főre apadt faluban<br />

lévő öregotthonba. Szívélyesen fogad<br />

Kis Domokos tiszteletes és Kis Domokosné.<br />

a lelkész felesége, az öregotthon alapítója,<br />

létrehozója, mindenese. Ismerteti velünk<br />

munkájukat, az öregotthon ügyes-bajos dolgait,<br />

gondjaikat, örömeiket, anyagi helyzetüket.<br />

Megmutatják az épületet és<br />

megismerkedünk a lakókkal. Nyolc növelés<br />

négy férfival.<br />

Asztalt, padokat teszünk a verőfényes füves<br />

udvar közepébe, kirakjuk az általunk<br />

hozott tésztát, kávét, "asszonypálinkát". Kínálás<br />

közben elbeszélgetünk a lakókkal. El-<br />

ménia jegyében, megmutatták, hogy az<br />

általunk elkezdett munkaterületünkön<br />

mesélik sorsukat, bánataikat, örömeiket, együtt dolgozhatunk, egymást segítve, lelkünk<br />

közben a keresztúri gyermekotthon művelésére, Istenünk legnagyobb di-<br />

lakói,<br />

középiskolás fiatalok, tevékenykednek: a csőségére.<br />

férfiakat borotválják, hajat vágnak, vetemény<br />

eznek. Tevékenységükkel, sürgés-forgánesebbé<br />

tette a kurzus időszakát, és ráéb-<br />

Az előadás három nyelven folyt, ami szísukkal,<br />

egészséges megjelenésükkel resztett arra, hogy mennyire rá tudunk<br />

"fiatalságot lopnak" az udvara, felderítve a hangolódni egymás problémájára, ha a<br />

ráncos arcú embereket.<br />

megértés út ját keressük.<br />

Dombi Gyuszika verseket szaval, énekel IJgy érzem, hogy a tanultakat nőszövetségi<br />

munkánkban hasznosíthatjuk, ezért a<br />

csengő hangján s utána az örgeotthon lakói<br />

is rázendítenek egy-egy régi nótára, és mi Homoródszentmártoni Unitárius Személyiségfejlesztő<br />

csodálkozunk.<br />

- Tudják meg az énekkarban is énekeltem...<br />

Táborban igyekeztem mind-<br />

ezt társaimmal megosztani.<br />

- mondják többen.<br />

Hálás köszönet illeti dr.Soós Csabát és<br />

kedves feleségét, Nóémil a szeretetteljes<br />

vendéglátásért.<br />

Milyen szép hangúak kerültek ide egy csoportba.<br />

Kis Domokosné megköszöni látogatásunkat,<br />

külön-külön kifejezik hálájukat az<br />

otthon lakói.<br />

- Jöjjenek még!Az Isten áldja meg magukat,<br />

s százannyit adjon, hogy adhassanak<br />

Megelégedéssel, szemünkben könnyel integettünk<br />

a minket kikísérő háziaknak"<br />

1994 őszén a "Hargita Népe" csíkszeredai<br />

napilap közzétette a budapesti Reménység<br />

Szigete erdélyi gyülekezet népfőiskola által<br />

meghirdetett pályázatot, melyben szociális<br />

témakör is szerepelt. Úgy gondoltuk, hogy<br />

benevezünk erre a pályázatra a lókodi programmal,<br />

Meglepetéssel és nagy örömmel<br />

vettük tudomásul az értesítést, miszerint augusztus<br />

1-től egyhetes jutalomtáborozást<br />

nyertünk a Reménység Szigetén, melyen a<br />

nőszövetség minden tagja részt vehet. E nem<br />

várt jutalom még több segítségre és még<br />

nagyobb hozzáállásra kötelez minket, mert<br />

úgy érezzük, hogy minden általunk sikeresen<br />

orvosolt baj a bennünk levő sebekre is orvosság<br />

és minden ilyen célú utunkról lelkileg<br />

feltöltődve, megújulva térünk haza.<br />

KELEMEN BÍBORKA<br />

Felejthetetlen hét<br />

Cserefalván<br />

Cserefalva lelkésznője szervezésében részt<br />

vehettünk egy női csoportvezetőket felkészítőszemináriumon<br />

<strong>1995</strong>. július 10-15» 17-<br />

22-ike között.<br />

A svájci stílusban épült konferenciaközpontban<br />

magyar, német, román nőtestvére -<br />

inkkel együtt sikerült teljes összhangban egy<br />

érzelemdús hetet eltölteni.<br />

Dr.Niederwolfsgruber Irma (Ausztria),<br />

Rácz Sarolta, Himberger Katalin (Magyarország)<br />

előadók apostoli munkát vállaltak<br />

és elhozták nekünk tudásuk legjavát. Játékosan,<br />

sok szemléltetőeszközzel a barátság,<br />

a szeretet hullámhosszán, nemzeti és felekezetre<br />

való tekintet nélkül az áldott öku-<br />

VASS ILDIKÓ<br />

12

BESZÁMOLÓ AZ V. UNITÁRIUS IFJÚSÁGI KONFERENCIÁRÓL<br />

<strong>1995</strong> augusztus 10-13-án a Ma- romtól Szász Ferenc brassói lelkész bözödújfalvi emlékművet tekinthetros<br />

megyei Bözödön gyűlt össze az és Bardócz András tanár "Holtomig- ték meg a múltat s a vallási türelmet<br />

erdélyi unitárius ifjúság a '89-es vál- lan, holtáiglan" címmel tartott előa- értékelni tudók. Este a bethlenszenttozások<br />

utáni V. országos méretű if- dást.<br />

miklósi ifjúság, Tamási Áron: Huljúsági<br />

konferenciájára. A borús idő Péntek estéről nem hiányzott a lámzó vőlegény című színjátékával<br />

ellenére 287 ifjú jelentkezett e ran- kultúrműsor sem. A bözödi kórus, Be- szolgáltatta a hasznos szórakozást,<br />

gos eseményre, melynek megnyitó nedek Mihály kezdeményezésére és Vasárnap került sor az új vezetőség<br />

istentiszteletén, csütörtökön 19 óra- vezetésével egyházi énekekkel és nép- megválasztására. Megelégedéssel takor<br />

Kelemen Levente homoródok- dalokkal kedveskedett a nagyszámú pasztaltuk, hogy unitárius ifjúságunk<br />

lándi- és Ilkei Árpád homoródújfalvi közönségnek. Az erdőszentgyörgyi életképes, tenniakaró ifjúság. Erre<br />

lelkész végzett szószéki szolgálatot, néptánccsoport zenészei és táncosai utalt az is, hogy a választások során a<br />

Ezt követően dr. Erdő János unitári- jóvoltából a jelenlevők megismerhet- jobb működés érdekében a küldöttek<br />

us püspök köszöntötte az egybe- ték a helyi táncokat, népdalokat. A egy része a választást döntően befolyágyűlteket.<br />

A Püspök LJr javaslatára az kultúrest a magyarsárosi unitárius if- soló javaslattal állt elő. A javaslat sajidei<br />

konferencia jelmondata lett: "De jak egyfelvonásos vígjátékával zárult. A nos későn érkezett, ahhoz, hogy<br />

új eget és új földet várunk az ő igére- pénteki napot, úgy éjféltájban, a tá- gyakorlatban alkalmazhassák, ezért a<br />

te szerint, a melyekben igazság lakó- bortűz mellett vidám énekléssel bú- következő elhatározás született: "A vázik"<br />

(2Pét 3,13) Kolcsár Sándor, a csúztatta az ifjúság.<br />

lasztmány úgy határozott, hogy a jemarosi<br />

egyházkör esperese köszön- Szombaton reggel ismét áhítatra lenlegi helyzetből az egyetlen<br />

tő beszédében feltette a kérdést: hívta a falu népét és a konferencia demokratikus megoldás, ha a régi ve-<br />

"Mit jelent ma ifjúnak lenni" Ezek tagjait a harang. A szószéki szolgála- zetőség ideiglenes hatállyal egyelőre<br />

után Krizbai Béla homoródszent- tot Koppándi Botond IV. éves teoló- tovább működik. Jelenleg az egyetlen<br />

mártoni gy .s.lelkész olvasta fel Titká- giai hallgató végezte.<br />

változás az, hogy a választmány egyri<br />

jelentését. Az ünnepélyes Fél tíztől dr. Rezi Elek teológiai hangúlag Kriza János kolozsvári<br />

megnyitó Benedek Mihály helybeli tanár és Bocz Judit pszichológus "A gy.s.lelkészt bízta meg a titkári teenlelkész<br />

egyház- és falutörténetet is- család helyzete Erdélyben" címen dők elvégzésével, tekintettel Krizbai<br />

mertető előadásával ért véget. Az es- tartott előadást, mely után ismét vi- Béla gy.s.lelkész elfoglaltságára. A váte<br />

ismerkedéssel, a régi tacsoportokban folyt a megbeszélés, lasztások lebonyolítására javasoljuk,<br />

"konferenciások" boldog találkozá- Ezen a napon néprajzi ismeretei is hogy az öt egyházkör ifjúsága a jelensával<br />

telt el.<br />

bővültek az ifjúságnak, Barabás Lász- legi kezdeményezést továbbvive,<br />

A konferencia második napját áhí- ló néprajzkutató tartott videofilmes <strong>1995</strong> november l-ig szorosan együtttat<br />

nyitotta meg, melyen Ferenczi Eni- előadást az érdeklődőknek. Ebéd működve állítsa össze a jelöltlistát és<br />

kő V. éves teológiai hallgató szolgált, után az iskolában rendezett kiállítást válassza meg az új vezetőséget."(Rész-<br />

Reggeli után a templomban került sor tekinthették meg a szalmafonást let a választmány nyilatkozatából.)<br />

Kiss Károly medgyesi lelkész 'Van-e kedvelők. A bözödiek kézügyességét Az ideiglenes vezetőség tagjai: eljövője<br />

a családnak Van-e jövő család bizonyította a szalmakalapok, falvé- nök Kelemen Levente oklándi lelkész,<br />

nélkül" című előadására. A mintegy dők, ízléses szalmafonatok sokasága, alelnökök - Ilkei Árpád h.újfalvi, Kohúszperces<br />

előadást az előző években A kirándulni vágyóknak sem maradt vács Sándor Kolozsvár-monostori lelis<br />

jól bevált vitacsoportokban beszél- adósa a szervező bizottság. Szómba- kész, titkár - Kriza János kolozsvári<br />

hették meg a résztvevők. D.u. fél há- ton délután az egy hete felavatott gy.s.lelkész, a jegyzői teendőket ideiglenesen<br />

a titkár végzi, pénztáros - Szabó<br />

László teológiai hallgató.<br />

A konferencia záróistentiszteletén<br />

a helybeli lelkész, Benedek Mihály<br />

végzett szószéki szolgálatot. Az elnöki<br />

zárószavak előtt felolvasásra került a<br />

Konferencia Nyilatkozata, majd Kelemen<br />

Levente bezárta a konferenciát.<br />

A templom előtt a Bözödi Unitárius<br />

Ifjúsági Konferencia Jótékonysági<br />

Bizottsága általános derültség<br />

közepette kiosztotta az arra érdemesültek<br />

okleveleit és ezzel az V., illetve<br />

XIX. ifjúsági konferencia véget ért. Az<br />

Isten áldja meg a Konferencia házigazdáit<br />

és résztvevőit.<br />

Dr. Erdő János püspök és a szervezők egy csoportja<br />

KOVÁCS SÁNDOR<br />

13

NYILATKOZAT<br />

<strong>1995</strong>• augusztus 10-13-án a Maros megyei Bözödön gyűltünk össze a XIX., 1989 utáni V. Unitárius Ifjúsági<br />

Konferenciánkra. Konferenciánk az alábbi nyilatkozatot teszi közzé:<br />

1. Az elhangzott előadások fontos kérdésekre adtak választ. Kiss Károly medgyesi lelkész VAN-EJÖVŐJE A<br />

CSALÁDNAK VAN-EJÖVŐ CSALÁD NÉLKÜL, Szász Ferenc brassói lelkész és Bardócz András tanár HOLTO-<br />

MIGLAN, HOL TMG LAN, dr. Rezi Elek teológiai tanár és BoczJudith pszichológus a SZERELEM, PÁRVÁLASZ-<br />

TÁS, HÁZASSAG útvesztőiben próbáltak eligazítást adni.<br />

2. A résztvevők számát tekintve - 287 személy - örömmel állapíthatjuk meg, hogy sem a távolság, sem az<br />

anyagi nehézségek nem jelenthetnek akadályt az unitárius ifjúság jövőt építő optimizmusának útjában.<br />

3. A megvitatott kérdések, ha nem is teljes mértékben, de részben megvilágították a követendő utat az élet<br />

egyik fontos lépésében, a családalapításban.<br />

4. Jó eredménynek tartjuk, hogy jelen konferencián sikerült megvitatni és szükség szerint kiegészíteni az<br />

új Szervezeti Szabályzatunkat. Ezzel lehetőséget teremtettünk az ifjúsági élet szervezettebb kibontakozására,<br />

önállósulására.<br />

5- Olyan helyen gyűltünk össze - Bözödújfalu közelében -, ahol a múlt szomorú emlékei elevenen élnek az<br />

ittlakók lelkében. A tóból kimagasló eltűnt falu templomtornyai indíttatást jelentettek, hogy számot<br />

vessünk a múlttal és a jelennel s igyekezzünk úgy élni és dolgozni, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődjenek<br />

meg.<br />

6. "De új eget és újföldet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik" (2Pét 3,13) jelszóval<br />

tiltakozunk a Tanügyi Törvény ellen, mely sérti alapvető emberi jogainkat és veszélyezteti kulturális és<br />

vallási fennmaradásunkat.<br />

7. Határozottan kérjük iskoláink, egyetemeink helyreállítását, egyházi vagyonunk visszaszolgáltatását,<br />

hogy ifjúságunk biztos léptekkel indulhasson a tanulás, önmegvalósítás útján anyanyelvünk korlátlan<br />

használatával.<br />

8. Jelen konferenciánkon is tanúbizonyságát tesszük annak, hogy mi maradni kívánunk ősi hazánkban,<br />

társnemzetként vállalva a küzdelmet, hogy gyermekeink új világot örököljenek.<br />

9. Az Unitárius Ifjúság bözödi konferenciája ezúttal is hálás köszönetét nyilvánítja az Egyházi Főhatóság<br />

erkölcsi és anyagi támogatásáért. Illese köszönet a bözödi egyházközség vezetőségét, híveit, ifjúsági- és<br />

nőegyletét, Benedek Mihályt és feleségét, Enikőt, hogy a konferenciának és résztvevőinek otthont biztosítottak.<br />

A gondviselő Isten áldása kísérje további munkánkat és mindnyájunk életét.<br />

' /<br />

Teológiai évzáró és szakvizsga<br />

Június mindig a vizsgák hónapja. Ebben az iskolai<br />

évben a vizsgaidőszak korábban, már májusban megkezdődött,<br />

mert június elején a pünkösdi ünnepek, ili.<br />

legáció megszakították a vizsgázás folytonosságát.<br />

Ennek ellenére a legációs szolgálatok is jól sikerültek<br />

és a vizsgaidőszak is eredményesn zárult. Az évzáró<br />

ünnepély június 25-én volt. Délelőtt a teplomban a<br />

lelkészi szolgálatot dr. Erdő János püspök (IKor<br />

14,15.20) végezte. A délután tartott évzáró ünnepélyen<br />

elkészített mérleg, amely az 1994/95-ös tanévet értékelte,<br />

számunkra igen kedvező képet mutatott. A jutalmak<br />

kiosztásakor, tanulmányi eredményükért<br />

jutalomban részesültek: Pap Mária V., Czire Szabolcs<br />

IV., Kocs Júlia, Lőrinczi Lajos, Gyerő Dávid III. éves<br />

hallgatók, míg Dimény József IV. éves pályamunkájáért,<br />

Szabó László III. éves pedig a prédikációírásban<br />

mutatott eredményéért kapott jutalmat.<br />

Hallgatóink a nyár folyamán a kirendelt egyházközségekben<br />

teljesítenek szolgálatot, de bárhol prédikálnak,<br />

ahol szolgálatukra igény van.<br />

Az V. évfolyamon nyolc hallgató nyert végbizonyítványt<br />

(absolutoriumot) vizsgáik befejezésekor, és<br />

nyert jogot arra, hogy szakvizsgára álljon: Jakab Zsolt,<br />

Józsa Lajos, Kriza János, Krizbai Béla, Lázár Levente,<br />

Molnár Lehel, Papp Mária és Zsigmond Kinga. A szakvizsga<br />

időpontját július 17-22.-re állapította meg a tanári<br />

kar, hogy a hallgatóknak legyen ideje megfelelően<br />

felkészülni a teológiai tanulmányaikat bezáró vizsgára.<br />

A szakvizsgára hét hallgató jelentkezett, mivel Molnár<br />

Lehel egészségi okokra hivatkozva kérte, hogy az<br />

őszi vizsgaidőszakban vizsgázhasson. A hét hallgató<br />

közül hatan sikeresen vizsgáztak, Krizbai Béla szintén<br />

egészségi okok miatt az utolsó szóbeli vizsgáját kénytelen<br />

volt őszre halasztani.<br />

A vizsga eredménye: Jakab Zsolt 7,65; Józsa Lajos<br />

7,54; Kriza János 8,41; Lázár Levente 7,51; Pap Mária<br />

9,77 és Zsigmond Kinga 8,93. A hallgatók, ill. most már<br />

gyakorló segédlelkészek közvetlenül a vizsga befejezése<br />

után megkapták Püspök afiától szolgálati megbízatásukat.<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD<br />

14

Gyermekoldal<br />

Dávid, a pásztorfiú<br />

Saul hamarosan harcba keveredett a filiszteusokkal,<br />

akik erősen szorongatták Izraelt. Váltakozó<br />

szerencsével folyt a háború.<br />

Egy alkalommal két szemközti hegyen táborozott<br />

a két sereg. A filiszteusok közül kivált<br />

egy hatalmas termetű harcos: Góliát volt a<br />

neve. Tetőtől talpig páncél takarta. Amikor<br />

hallótávolba ért, átkiáltott Izrael táborába:<br />

- Válasszatok ki magatok közül egy embert,<br />

hogy megvívjon velem! Amelyikünk győz, annak<br />

a serege legyen a győztes! A másik fél<br />

szolgáljon a győztesnek!<br />

Dermedt csend volt a válasz. Senki sem mert<br />

kiállni Góliát ellen. A filiszteus minden reggel<br />

előállt, és kiáltozott. Egyik reggel jelentették<br />

Saulnak:<br />

- Itt van egy fiatal pásztorfiú, kész a bajvívásra!<br />

- Hozzátok elém! - parancsolta Saul.<br />

Odavezették Saul elé Dávidot. Piros arcú,<br />

kedves tekintetű pásztorfiú volt. Az édesanyja<br />

küldte el a táborba, hogy ennivalót vigyen a<br />

seregben szolgáló bátyjainak. Amikor odaért,<br />

meghallotta, hogy Góliát éppen Izrael Istenét<br />

szidalmazza. Ekkor elszánta magát a bajvívásra.<br />

Bátyjai le akarták beszélni, de ő nem tágított.<br />

így hát a király elé vitték. Saul végigmérte:<br />

- Nem mehetsz a viadalra, fiatal vagy még.<br />

Góliát harcedzett férfi.<br />

Dávid csendesen válaszolt:<br />

- Pásztor a te szolgád, apja juhai mellett. Ha<br />

jött egy oroszlán vagy medve és elragadott<br />

egy bárányt, utána mentem, leterítettem és<br />

megöltem. így jár majd ez a pogány filiszteus<br />

is. Az Úr, aki megmentett engem az oroszlántól<br />

és medvétől, meg fog menteni a filiszteus<br />

kezéből is. .<br />

Saul ráadta Dávidra a maga királyi páncélját.<br />

- Menj el, az Úr legyen veled!<br />

Dávid persze lépni sem tudott a nehéz súlyú<br />

harci felszerelésben. Levetette magáról és<br />

kézbe vette a pásztorbotját. A páráiból öt sima<br />

kavicsot tett a táskájába és parittyával a kezében<br />

közeledett a filiszteushoz.<br />

Góliát már messziről kiabált:<br />

- Kutya vagyok én, hogy bottal jössz hozzám!<br />

és szidta, gyalázta Dávidot és Istenét.<br />

Dávid így válaszolt:<br />

- Te karddal, lándzsával jössz ellenem. Én a<br />

Seregek Urának, Izrael Istenének nevében indulok<br />

ellened! És megtudja mindenki a földön,<br />

hogy van Izraelnek Istene!<br />

Benyúlt a tarisznyájába és kivett belőle egy<br />

kavicsot. Beletette a parittyába és elröpítette.<br />

A kő belefúródott a sisak széle alatt Góliát<br />

homlokába. Az óriás arccal a földre zuhant.<br />

Dávid odafutott hozzá, kihúzta hüvelyéből Góliát<br />

kardját és azzal ölte meg a filiszteust. A<br />

filiszteusok rémülten menekültek, Izrael seregei<br />

üldözték őket.<br />

Dávid a király udvarába került. Valahányszor<br />

gonosz gondolatok gyötörték Sault, Dávid a<br />

hárfát pengette és a király megnyugodott. A<br />

király féltékeny lett Dávidra. Jonatán, Saul fia,<br />

Dávid testi-lelki jóbarátja volt. Saul többször is<br />

Dávid életére tört. Ha Dávidnak menekülnie<br />

kellett, Jonatán készségesen segített barátjának.<br />

Dávid pedig hű embereivel a hegyekben<br />

bújdosott, barlangokban rejtőzködött el. Isten<br />

mindvégig vele volt. Sámuel pedig még halála<br />

előtt megjövendölte, hogy Saul után Dávid<br />

lesz a király.<br />

15

Egyházi hírek<br />

Az Egyházi Képviselő Tanács június<br />

22-én tartotta II. évnegyedi ülését. Az<br />

elnöki megnyitó után az elnökileg elintézett<br />

fontosabb adminisztratív ügyekről<br />

elő térj esztett jelentés hangzott el,<br />

amely beszámolt az előző ülés határozatainak<br />

végrehajtásáról és az alábbi<br />

eseményekről:<br />

• Az angliai unitárius egyház meghívására<br />

dr. Erdő János püspök április<br />

11-23. között látogatást tett az angol<br />

unitáriusok egyházi központjában,<br />

néhány gyülekezetben és részt vett az<br />

április 18-22. napjain Chesterben tartott<br />

évi közgyűlésen (a General Essembly<br />

egyházszervezetileg megfelel a<br />

mi Egyházi Főtanácsunknak).<br />

• A Dávid Ferenc Egylet felolvasó<br />

üléseket tartott havonta Kolozsváron.<br />

Áprilisban Fekete János, a székelykeresztúri<br />

unitárius gimnázium igazgatója<br />

"A felekezeti iskolák jelentősége<br />

az erdélyi magyar oktatásban" címmel<br />

tartott előadást; május 21-én Molnos<br />

Sára, a kolozsvári unitárius kollégium<br />

magyartanárnője tartott előadást "Viharaimban<br />

csoda-szivárvány, dicsőség<br />

néked Anyám" címen; június 18-án<br />

Almási István, egyetemi tanár előadása<br />

hangzott el "A népek testvériségének<br />

eszméje Bartók Béla műveiben"<br />

címen. A felolvasó üléseken meghívott<br />

előadóművészek, illetve a kolozsvári<br />

unitárius kollégium diákjai<br />

szerepeltek.<br />

• A Chicago-i Meadville/Lombard<br />

unitárius teológiai főiskola május 26-<br />

28. napjain fennállása 150. évfordulóját<br />

ünnepelte. Erre az alkalomra küldött<br />

üdvözlő levélben Egyházunk azon reménye<br />

hangsúlyozódott ki, hogy a múltban<br />

kialakított kapcsolatok a jövőben<br />

tovább erősödnek.<br />

• Tabajdi Csaba magyarországi<br />

külügyi államtitkár romániai körútja<br />

során találkozott a kolozsvári székhelyű<br />

magyar történelmi egyházak elöljáróival.<br />

A találkozóra június 8-án<br />

egyházunk tanácstermében került<br />

sor. Jelen voltak a házigazda Unitárius<br />

Egyház képviseletében dr. Erdő János<br />

püspök és Jenei Dezső főgondnok,<br />

Csiha Kálmán, az Erdélyi Református<br />

Egyházkerület püspöke, Kiss Béla a<br />

Lutheránus Egyház főjegyzője, Czirják<br />

Árpád kanonok-érseki helynök,<br />

valamint a kíséretükben levő egyházi<br />

képviselők. A megbeszélések rendjén<br />

kihangsúlyozódott a romániai magyar<br />

egyházak küzdelme a jogtalanul elvett<br />

egyházi vagyon teljes visszaszolgáltatásáért,<br />

valamint a felekezeti<br />

oktatás, illetve az anyanyelvi iskolahálózat<br />

biztosításáról a legalsó szinttől<br />

a legfelsőbbig.<br />

• A lelkésztovábbképzés ügyét szolgáló<br />

értekezleteket június 8-15. közötti<br />

időszakban tartották meg az egyházkörökben.<br />

Június 8-án Alsófelsőszentmihályon,<br />

12-én Magyarsároson, 13-án<br />

Olthévízen, 14-én Székelykeresztúron<br />

és 15-én Székelyderzsben.<br />

Az értekezleten a keresztelés témakörében<br />

hangzott el két előadás.<br />

Dr. Erdő János püspök "A keresztség<br />

és az erdélyi unitarizmus" és dr. Rezi<br />

Elek "A keresztség unitárius értelmezése<br />

napjainkban" előadása.<br />

• A nagyajtai egyházközség lelkészválasztó<br />

közgyűlése jegyzőkönyvi<br />

határozata alapján dr. Erdő János<br />

püspök Fekete Levente sepsikőröspataki<br />

lelkészt Nagyajtára nevezte ki<br />

rendes lelkésznek, <strong>1995</strong> május 1-től.<br />

• A bözödi egyházközség segédlelkészét,<br />

Benedek Mihályt rendes lelkésznek<br />

hívta meg. Püspök afia a<br />

vonatkozó kinevező iratot <strong>1995</strong>. április<br />

1-i hatállyal állította ki.<br />

• Nagy Attila kökösi lelkész június<br />

30-al állásáról lemondott.<br />

• Szentgyörgyi Sándor lelkészt április<br />

2-án iktatták be a désfalvi egyházközségbe.<br />

• A Brassai Sámuel Líceumban<br />

június 10-én tartották meg a ballagást<br />

és június ^5-én az évzáró ünnepélyt.<br />

Egyházunkat a ballagáson Bálint B.<br />

Ferenc kolozsvári lelkész, az évzárón<br />

dr. Erdő János Püspök képviselte.<br />

Unitárius Szemináriumi Líceumainkban<br />

szintén június 15-én tartották az<br />

évzáró ünnepélyt.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

tudomásul vette az Énekvezérképesítő<br />

Bizottság május 9-én tartott vizsgaülésének<br />

jegyzőkönyvéből, hogy<br />

László Árpád homoródszentmártoni<br />

afia énekvezérképesítő vizsgát tett általános<br />

jó eredménnyel. Részére kiállította<br />

az énekvezéri oklevelet.<br />

• Az <strong>1995</strong>-1996. tanulmányi év I.<br />

évfolyamára, tekintettel a szükségletekre,<br />

a felvételi vizsga eredménye<br />

alapján 6 fiú és 1 leány, összesen 7<br />

hallgató felvétele lett jóváhagyva.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

támogatást nyújt az augusztus 10-13.<br />

napjain Bözödön tartandó Ifjúsági<br />

Konferencia, valamint az augusztus<br />

14-24. között sorrakerülő anyanyelvi<br />

táboroztatás rendezéséhez, és azok<br />

kiadásainak fedezésére a költségvetésben<br />

jóváhagyott résztámogatással<br />

is hozzájárul.<br />

• Az 1996. évi falinaptárra a 200<br />

éves kolozsvári belvárosi, az 500 éves<br />

homoródkarácsonyfalvi, valamint a<br />

Baróton felépült új templom képét<br />

irányozta elő.<br />

• A Tanács tagjai aggodalommal<br />

vették tudomásul, hogy a dévai várban<br />

ismeretlen tettesek tovább rongálták<br />

Dávid Ferenc emlékművét és határozatot<br />

hoztak a cellaajtó megjavítattására,<br />

valamint az új márványtábla<br />

felállítására háromnyelvű (magyarromán-angol)<br />

felirattal.<br />

• Rázmány Csaba alsóboldogfalvi<br />

lelkész egészségi okokra és állandó<br />

egészségügyi ellenőrzési kötelezettségére<br />

való hivatkozással engedélyt kért<br />

magyarországi végleges kitelepedésére,<br />

és ott lelkészi szolgálat betöltésére.<br />

A Tanács megértve a felhozott<br />

érvet a kérést jóváhagyta.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

megtárgyalva az egyház jelenlegi gazdasági-pénzügyi<br />

helyzetét úgy határozott,<br />

hogy a belső pénzügyi-ellenőri<br />

állást nem tölti be s az ellenőrzéssel<br />

járó feladatok elvégzését az esperesi<br />

vizsgálószék hatáskörébe utalja.<br />

Halottaink:<br />

Elhunyt Kereki Gábor volt croydoni<br />

lelkész.<br />

Elhunyt Binder Pál brassói tanár,<br />

a Keresztény Magvető hűséges munkatársa.<br />

Emlékük legyen áldott!<br />

Unitárius Közlöny<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztőbizottság:<br />

dr. Szabó Árpád<br />

felelős szerkesztő<br />

dr. Rezi Elek - szerkesztő.<br />

Szerkesztőség és kiadóhivatal:<br />

3400 Kolozsvár,<br />

December 21 sugárút, 9. sz.,<br />

Postafiók 24, Tel: 19 32 36.<br />

Nyomtatja: Garamond KFT<br />

Kolozsvár.<br />

Igazgató: Klósz Viktor

nitárius<br />

ADVENTTOL<br />

KARÁCSONYIG<br />

Ézsaiás 9,13.6-7 versei igen nagy jelentőségűek az<br />

Ószövetség népe messiási reménységének megértésében.<br />

A próféta saját kora valóságába gyökerezteti ezt a váradalmat.<br />

Egyfelől megrajzolja a sötétség képét, amelyet<br />

mint keserű történelmi tapasztalatot élt át népe, amikor<br />

szenvednie kellett az elnyomás megaláztatásában. Egyenesen<br />

a halál árnyékának völgyéhez hasonlítja népének<br />

ezt a szenvedésben reményvesztett állapotát. Úgy látja,<br />

hogy emberileg nincs kiút a jövendő elé, mert a jelen vezetői<br />

alkalmatlanok feladatuk betöltésére.<br />

És itt lép közbe Isten megszabadító szeretete, amelyet<br />

a próféta a természet egyik alapvető törvényében<br />

tesz nyilvánvalóvá. A sötétséget mindig a világosság<br />

követi, nincs olyan nyomasztó éjszaka, amelyet ne váltana<br />

fel a nappal. Isten azt akarja, hogy a szenvedés, a<br />

csüggedés, az elbukás és elnyomás<br />

sötétségét a szabadság, igazság<br />

és béke világossága váltsa fel,<br />

hogy afájdalom könnyeit letörölje<br />

az öröm derűje. A próféta ezt<br />

az örömet a földműves ember<br />

legnagyobb öröméhez hasonlítja, ami eltölti szívét a búza<br />

aratásakor és a termés betakarításakor.<br />

Isten szabadítása mint ígéret hangzik: a jövendő méhe<br />

megszüli azt az eszményi királyt, aki uralmát a törvénnyel és<br />

igazsággal fogja megszilárdítani, aki maga le.sz a békesség<br />

fejedelme. Ezt az eljövendő gyermeket várja, sóvárogja remegve<br />

az elnyomott, a szenvedő, a szegény, az árva, mert ő a<br />

hajnal, a világosság elhozója, aki Isten ígéretét, az ő szabadítását<br />

a jelen sötétségében megvalósítja.<br />

Advent gyökerei mélyre nyúlnak, bár ez a várakozás eredetileg<br />

nem állt kapcsolatban Jézussal. De mivel ezek a jövendőlések,<br />

mint isteni ígéret és az ezekhez kapcsolódó forró<br />

reménység és vágy, nem teljesedtek be senki másban, mint<br />

őbenne, ezért ez az ószövetségi prófécia, mint az örök advent<br />

képe méltán képezi a karácsonyi evangélium részét.<br />

Jézus nemcsak közel hozta hozzánk Isten ígéretét, hanem<br />

életünk részévé tette, amikor evangéliumában meghirdette az<br />

Úr kedves esztendejét, mint a világ új létformáját, amelyben<br />

szabadulás vár a foglyokra és megkínzottakra, a szegényeknek<br />

az örömüzenet hirdettetik, az elnyomás és reménytelenség sötét<br />

éjszakájában megvakult emberek szemei felnyílnak meglátni a<br />

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.) évf.<br />

9-12. szám, <strong>1995</strong> szeptember-december.<br />

Ára: 700 lej.<br />

felragyogó világosságot: Isten országa eljövetelét. Ugyanakkkor<br />

közel hozta Istent, a szerető Atyát minden emberhez,<br />

aki többé nem az éjszaka rabszolgája, hanem a nappal<br />

szabadságában nagykorúvá lett gyermeke Istennek.<br />

A karácsonyi evangéliumban nem véletlenül hangzik<br />

fel az angyali bátorító szózat a gyermek születéséről,<br />

aki azért jött, hogy Megtartója legyen a<br />

világnak. Á keresztény gyülekezet, amely ezt így megfogalmazta,<br />

nemcsak hitte, de önmaga életében meg is<br />

tapasztalta, ezt az örömet, a világosság szépségét. Az<br />

égen felragyogó betlehemi csillag ezt a bekövetkezett<br />

változást érzékelteti, amely a világmindenségben épp<br />

úgy, mint az emberi szívben véghezvitte a hit, remény<br />

és szeretet világosságának uralomra jutását.<br />

Az ember azonban makacs lény, nem egykönnyen adja<br />

fel a megszokottat és változtat<br />

életvitelén. Mert hányszor ismétlődött<br />

meg a történelemben, amikor<br />

újra és újra bel'ekényszerítettek<br />

az elnyomás, üldözés és hontalanság<br />

vaksötét éjszakájába, jogfosztott<br />

rabszolgáiként a hatalomnak. Vagy hányszor szereztünk<br />

mi magunk reménytelennek látszó éjszakákat, amikor<br />

csukott szemekkel és süket fülekkel, önzésünk és<br />

szeretetlenségünk biztosnak látszó váraiba zárkózva válaszfalakat<br />

emeltünk egymás közé s pusztítottuk egymást<br />

farkasaiként az embernek.<br />

Ezért parancsoló szüksége ma egyéni és közösségi életünknek<br />

adventi emberekké válni s meghallani az isteni<br />

szeretet karácsonyi ígéretét: "egy gyermek születik nekünk,<br />

fiú adatik nekünk", s meglátni a végbement váltó-.<br />

zást, amelyet ő vitt véghez a világban: "a nép, amely<br />

sötétségben jár, nagy világosságot lát", és megérteni, hogy<br />

mindez most és itt értünk történik. Azért, hogy karácsonyunk<br />

legyen. Nemcsak jelképeiben gyertyafényes, ragyogó<br />

ünnepe a boldogságra vágyó embernek, hanem,<br />

hogy Jézuson keresztül, benne és általa, Isten szeretetének<br />

fényében átalakuljon egész valónk: gondolkodásunk, világszemléletünk,<br />

érzés- és hitvilágunk, azaz karácsony<br />

gyermekeivé legyünk, amíg csak élünk.<br />

így legyen Istentől áldott és megszentelt az ünnepünk!<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD

Örökkévaló Jóság; Istenünk, édes Atyánk!<br />

Advent van, s mi az eljövendő karácsonyra gondolunk. Nagyon várjuk, hogy már itt legyen! Jézusra<br />

tekintünk, a békesség fejedelmére, és arra az üzenetre figyelünk, mely az első karácsonykor kapott szárnyra<br />

s mely azóta minden karácsonykor újra felcsendül, hogy lelkesítsen minden embert ezen a Földön.<br />

És mégis a gyűlölet mindig ott van a mindennapokban, megkeserítve milliók életét. Midőn halljuk a<br />

híreket, hogy mi történik a világban: emberi életeket követelő oktalan háborúk, emberi tragédiák s az<br />

embertelenség különböző formái, az az érzésünk, hogy megbomlott a világ egyensúlya, hogy az emberiség<br />

vesztébe rohan, hogy nincs semmi erő, amely megmenthetne. Milyen jó, hogy jön újra a karácsony, hogy<br />

figyelmeztessen: újra eljön a szeretet, a békesség áldott embere, a názáreti Jézus, hogy megmutassa, ismételten<br />

tudtunkra adja, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva, velünk vagy Te jó Atyánk; hogy van lehetőség<br />

megváltani az emberiséget. Ennek egyetlen eszköze és útja a szeretet, az a szeretet, mely Jézusban és általa<br />

lett valósággá az Istenben hívők számára. Egyedül ez a szeretet képes felemelni az emberiséget.<br />

Kérünk Téged, Mindenható Isten, hogy segíts minket felismerni életünknek ezt a csodáját, annak<br />

reményét, hogy megújulhatunk lélekben. Add Atyánk, hogy ez a megújulás legyen igazi, szeretetben való<br />

megújulás. Mi ebbe a megújítani képes szeretetbe helyezzük bizalmunkat, a Te soha el nem múló szeretetedbe.<br />

Kérünk Atyánk, hogy vezess Magadhoz, s add, hogy másokat is magunkkal vihessünk, megmutassuk a Feléd<br />

vezető utat, hogy együtt érkezhessünk meg Advent útján egy boldog Karácsonyhoz. Áldásod legyen<br />

mirajtunk. Á men.<br />

Advent útja a Jézust út<br />

William Golding A torony című regényében<br />

visszavezet minket a középkori templomépítők világába.<br />

Az építők szándéka olyan magas tornyot<br />

építeni, amilyennek párja nincs. Sem a vállalkozónak,<br />

sem embereinek nincs elképzelése, talán elegendő<br />

tudása sem, hogy miképpen lehetne ezt a<br />

tornyot megépíteni. Ok egyet tudnak csak, azt,<br />

hogy a toronynak fel kell épülni bármilyen áron.<br />

Amidőn nekifognak az építésnek, úgy érzik magukat,<br />

mint akik elindultak az ismeretlenbe anélkül,<br />

hogy tüdnák, hogy milyen az út, melyet végig kell<br />

járjanak. Éppen ezért az egész vállalkozás egy kísérletnek<br />

tűnik, mely utat nyit az ismeretlen világba.<br />

A munka elkezdődik és a vártnál jobb ütemben<br />

halad az építés. Egy napon a lelkész, aki az értelmi<br />

szerzője volt az egész "kalandnak", az építőkkel<br />

együtt felmegy az épülő toronyba, mely akkorra<br />

már tekintélyes magasságot ért el. Ebből a magasságból<br />

tekint szét a környező vidékre, s meglepődve<br />

látja, hogy messze lent a völgyben minden<br />

irányból emberek igyekeznek a város felé. Az a<br />

meglepő tulajdonképpen, hogy a régi ösvényeket,<br />

utakat elhagyva, új utakon tartanak a városnak,<br />

egyenesen az épülő torony irányába, mert ez a legrövidebb<br />

út. Ebben a pillanatban döbben belé a felismerés:<br />

ő ugyan elképzelte, szorgalmazta a<br />

templom és tornyának megépítését, de arra nem<br />

gondolt, hogy annak léte ekkora hatással lesz a vidék<br />

lakóinak életére. Ekkor értette meg, hogy a<br />

tornyot látva, mennyi új ösvényt, utat fognak vágni<br />

az emberek, a vidék lakói, elhagyva a régi, megszokott,<br />

talán évszázadokig járt utakat és ösvényeket.<br />

Az adventben Isten figyelmeztet minket s ismételten<br />

megmutatja nekünk azt, aki út, igazság és<br />

élet. Jézust azért küldte el Isten, hogy útjelző legyen<br />

számunkra, az élet útvesztőiben sokszor eltévelyedő<br />

emberek számára, hogy megváltoztassa<br />

életünk eddigi irányát, menetét.<br />

Ismerjük be, hogy szükségünk van erre az útmutatásra,<br />

hiszen bizonytalankodva járjuk életünk<br />

megszokott útjait, melyekről félünk lelépni,<br />

félünk a következő lépés kockázatától, az azzal járó<br />

felelősségtől.<br />

A Jézus útja az egyenes, sokszor meredek, keskeny,<br />

de mindig, minden esetben az életre, az igazi<br />

szeretet országába vezető út. Igaz, hogy sokszor kényelmetlen,<br />

mert meg kell változtatnuk eddigi életünk<br />

rendjét, ki kell lépnünk a beidegződött<br />

szabványok keretéből, a rosszul értelmezett hagyománytisztelet<br />

fedezékéből, s elindulni azon az új<br />

úton, melyet a Názáreti mutat nekünk. Ő mindig<br />

hív, szólít: Jöjjetek, kövessetek engem! Közben biztat,<br />

bátorít, hogy merjünk szembenézni régi önmagunkkal,<br />

szabjunk új irányt életünknek, merjük<br />

vállalni az új utak kockázatát.<br />

Advent van. Itt az alkalom, hogy valami elkezdődjön,<br />

hogy lerakjuk az első követ, amelyre aztán<br />

építhetünk magunknak igazi lelki otthont, mely<br />

utat mutat és egyben biztonságot és békét ad a közösséghez<br />

tartozóknak. Az új út, természetesen, új<br />

feladatok elé állít mindannyiunkat. Jézus útján<br />

járni nem könnyű és nem is olyan egyszerű, annak<br />

ellenére, hogy ő mindig előttünk megy és hív, vezet<br />

mindeneket, akik ezt az utat választják.<br />

A betlehemi kisdedben Isten egy addig ismeretlen<br />

és mindenekfölött álló erőt szabadított fel: a<br />

szeretet erejét és hatalmát. Ezzel az erővel, hatalommal<br />

kell nekünk dolgoznunk, jövőt építenünk.<br />

Induljuk hát el az advent útján Jézust követve Isten<br />

országa felé. Ámen.<br />

MÁTÉ SÁNDOR, esperes-lelkész

A Romániai Magyar<br />

Keresztény<br />

Egyházak Elöljáróinak<br />

ÁLLÁSFOGLALÁSA<br />

A mai napon, <strong>1995</strong>. október 12-én, Bukarestben<br />

tartott rendkívüli tanácskozásán a Romániai<br />

Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak Állandó<br />

Értekezlete a romániai felekezeti és anyanyelvű<br />

oktatással, valamint az erővel elkobzott<br />

egyházi javakkal kapcsolatban a következő állásfoglalást<br />

teszi közzé és ajánlja a fővárosunkban<br />

ülésező Interparlamentáris Unió figyelmébe:<br />

1. Egyházaink mélységes aggodalmuknak adnak<br />

kifejezést az új romániai Tanügyi Törvény nemzeti<br />

kisebbségeket sújtó,egyházi autonómiájukat sértő<br />

rendelkezései miatt.<br />

Meggyőződésünk, hogy az anyanyelvhez, az<br />

anyanyelven való tanuláshoz való jog Istentől kapott<br />

- demokratikus - szabadság, mely semmilyen körülmények<br />

között.és senki által nem korlátozható.<br />

Egyetlen parlamentnek sem áll jogában jogfosztó<br />

törvényeket hozni. A Tanügyi Törvény olyan jogokat<br />

sért, melyek egyházainkat, híveinket, és híveink<br />

nemzeti közösségét alapvető demokratikus emberi<br />

és kisebbségi jogaik alapján illetnek meg.<br />

A romániai magyar nemzeti közösség számára a<br />

teljes esélyegyenlőséget, az anyanyelvhez és tanuláshoz<br />

való jog maradéktalan érvényesülését csupán<br />

a teljes körű kulturális autonómia szavatolja.<br />

Elutasítjuk a Tanügyi Törvény tetten érhető, a romániai<br />

kisebbségekkel szemben évtizedek óta érvényesített<br />

hatalmi asszimilációs törekvéseket, és<br />

követeljük a törvény azonnali felfüggesztését, illetve<br />

megváltoztatását az Európai Parlament legutóbbi<br />

vonatkozó határozati állásfoglalásának megfelelően.<br />

2. A kommunista diktatúra a romániai történelmi<br />

-köztük a magyar anyanyelvű - egyházakat több évszázados<br />

múltra visszatekintő oktatási intézményeiktől<br />

fosztotta meg. Az 1948-as vonatkozó<br />

kormányhatározat egyházaink 1300 magyar tannyelvű<br />

iskoláját államosította és szüntette meg - a következők<br />

szerint: 531 református, 468 római katolikus,<br />

266 magyar és német evangélikus valamint 35 unitárius<br />

felekezeti tanintézetet. Az új tanügyi jogszabály,<br />

azáltal, hogy a törvény hatályával rendeli el a volt<br />

egyházi iskolák épületeinek az újraállamosítását,<br />

nem csupán egy kommunista visszaélésből fakadó,<br />

teljességgel jogszerűtlen, kisebbség és egyházellenes<br />

intézkedést legitimizál, de egyben annak a<br />

lehetőségét is eleve kizárja, hogy a volt iskolai ingatlanok<br />

visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz és<br />

újra helyreálljon a teljes jogú egyházi-felekezeti iskolarendszer.<br />

Az új Tanügyi Törvény következésképpen szögesen<br />

ellentmond az Európai Tanács azon meghagyásainak,<br />

melyeket Romániának a Tanácsba történt<br />

teljes jogú tagként való felvételekor írt elő, az egyházi<br />

oktatás és ingatlanok tárgyában.<br />

Míg Nyugat-Európában,a demokratikus országokban<br />

a teljes oktatási hálózatnak jelentékeny részét<br />

teszik ki a felekezeti iskolák, ezzel szemben<br />

Romániában a mégis létrehozott magyar egyházi iskolai<br />

intézmények öt év után is többnyire hajléktalanok<br />

és jogfosztottak.<br />

3. Az oktatási intézményeken túlmenően - a zsidó<br />

közösségi tulajdonok visszajuttatását elkezdő folyamat<br />

mintájára - Egyházaink is nyomatékosan kérik,<br />

és már megelőzőleg, 1990-nel kezdődően folyamatosan<br />

kérték, hogy a román állam juttassa vissza birtokunkba<br />

mindazokat az ingó és ingatlan javakat,<br />

amelyeket az elmúlt ötven esztendőben önkényesen<br />

elkoboztak tőlünk.<br />

Jelen pillanatban, öt évvel az 1989-es változások<br />

után, a volt kommunista országok közül Románia az<br />

egyetlen egy, amely törvényes úton még nem rendezte<br />

a volt egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának<br />

a kérdését.<br />

Annak ellenére, hogy egyházaink, jogos igényeik<br />

érvényesítése végett, 1990 óta mintegy 14 alkalommal<br />

fordultak a román állami hatóságokhoz, a folyamodványaikra<br />

mind a mai napig mégcsak választ sem kaptak<br />

- sem az államelnöktől, sem a kormánytól.<br />

Időközben a román kormány különálló módon,<br />

részlegesen kártalanította a román görög-katolikus<br />

egyházat. Ezen túlmenően a Román Ortodox Egyháznak<br />

1990 óta folyamatosan nagy értékű pénzösszegeket<br />

és állami ingatlanokat juttat - beleértve még ipari<br />

létesítményt is. Kísérlet történik a Román Ortodox Egyház<br />

államegyházzá nyilvánítására.<br />

A mintegy kétmilliós romániai magyarságot magukba<br />

foglaló keresztény egyházaink 1989 óta megszakítás<br />

nélkül vívják közös küzdelmüket, és<br />

történelmi hagyományaiknak megfelelően, valamint<br />

az ökumenia szellemében továbbra is hivatásuknak<br />

tekintik annak vállalását.<br />

Ennek értelmében jogosnak és indokoltnak tartjuk,<br />

hogy a hazai és nemzetközi szinten valamennyi<br />

demokratikus utat felhasználjunk jogharcunk érvényesítésére<br />

és ugyanakkor felhívjuk az egyetértő és<br />

együttérző közvéleményt, hogy jogos törekvéseinket<br />

támogassa.<br />

3

Meg vagyunk győződve afelől, hogy küzdelmünk<br />

és céljaink teljes mértékben beilleszkednek<br />

Románia demokratikus átalakításának folyamatába,<br />

hozzájárulnak a román jogállamiság kialakításához<br />

és elősegítik az állam és az egyházak<br />

viszonyának rendeződését, valamint a román-magyar<br />

történelmi megbékélést.<br />

Bukarest, <strong>1995</strong>.október 12. •<br />

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség nevében:<br />

dr. Jakubini György érsek.<br />

Szatmári Római Katolikus Püspökség nevében:<br />

Reizer Pál püspök<br />

Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház nevében:<br />

Mózes Árpád püspök, dr. Podrádszky L ász ló<br />

főgondnok.<br />

Erdélyi Református Egyházkerület nevében:<br />

dr.Csiha Kálmán püspök, dr. Márt ha Ivor főgondnok.<br />

Királyhágómelléki Református Egyházkerület<br />

nevében: Tőkés László püspök, Szilágyi András főgondnok<br />

Unitárius Egyház nevében: dr.Erdő János püspök,<br />

Jenei Dezső főgondnok<br />

Nagyváradi Római Katolikus Püspökség nevében:<br />

TempfH József megyéspüspök.<br />

Horváth<br />

István<br />

Anyanyelvemben őrizlek téged.<br />

Anyám a hangod nem hallom többet.<br />

Anyanyelvemben őrizlek téged<br />

Szavaid szívem mélyén döbörögnek.<br />

Úgy zengik vissza a mindenséget,<br />

ahogy azt tőled szóval tanultam.<br />

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.<br />

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. .<br />

Ez nem szégyenem se büszkeségem.<br />

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!<br />

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,<br />

drágágább a szavad, mélyebben dobban.<br />

Nincs a földön oly kints, se hatalom,<br />

mely megfojthatna fiad ajkán.<br />

Dédunokád is őrzi "Vénnanyót".<br />

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám.<br />

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.<br />

Erdélyi Unitárius Lelkészek<br />

Szövetsége<br />

NYILATKOZAT<br />

az unitárius lelkészek<br />

III. egyetemes konferenciáján<br />

BRASSÓ<br />

<strong>1995</strong>. november 20-21<br />

1. Az Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetsége a<br />

lelkészeket és egyházi társadalmat érintő kérdéseket<br />

vitatott meg.<br />

2. Belső ügyeink mellett az egész magyar nemzeti<br />

közösséget érintő kérdések is megtárgyalást<br />

nyertek.<br />

Az egybegyűltek kifejezték tiltakozásukat az<br />

RMDSZ tiszteletbeli elnökét, Tőkés László püspök<br />

urat ért méltatlan és ízléstelen támadásokkal szemben.<br />

Tesszük ezt teljes egyetértésben Markó Béla<br />

szövetségi elnök úr állásfoglalásával, melyet nyílt<br />

levélben fogalmazott meg.<br />

3. Konferenciánk szolidarizál mindazon intézményekkel<br />

és személyekkel, amelyek és akik szót<br />

emelnek és hosszabb időn át tartó éhségsztrájkot<br />

vállalnak, mint Kozma Szilárd, Katona Ádám és<br />

Kádár Attila:<br />

- a törvény előtti teljes jogegyenlőségért<br />

- az anyanyelvi oktatásért az óvodától az egyetemig<br />

- az államosítás során elkobzott összes egyházi<br />

javak visszaszolgáltatásáért<br />

4. Fenti kérdések alkotmányos megoldása érdekében<br />

létfontosságúnak tartjuk a vallásügyi és<br />

nemzetiségi törvény mielőbbi megalkotását és elfogadását.<br />

5. Az egybegyűlt lelkészek elhatározták, hogy<br />

december 3-án, Advent első vasárnapján a hívekkel<br />

együtt személyszerint és közösségileg a fenti<br />

célokért rendkívüli úrvacsoraosztással egybekötötl<br />

ima- és böjtnapot tartanak.<br />

Helyi lehetőségek szerint egyházközségeink élhetnek<br />

a tiltakozás minden más békés eszközével<br />

is.<br />

4

JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEK<br />

A KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS<br />

TEOLÓGIÁN<br />

<strong>1995</strong>. október 19-21. napjain felemelő és rangos<br />

rendezvénysorozat színhelye volt a kolozsvári Protestáns<br />

Teológiai Intézet. A Református Teológiai Fakultás<br />

"kolozsvári korszakának" 100 éves fennállása szolgáltatta<br />

az alapot a jubileumi ünnepségekre.<br />

Az ünnepségsorozat október 19-én 10 órakor kezdődött<br />

a Farkas utcai református templomban tartott<br />

megnyitó istentisztelettel, amelyen a szószéki szolgálatot<br />

dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Egyházkerület püspöke végezte.<br />

Ezután dr. Geréb Zsolt rektor megnyitó beszéde,<br />

d.Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület<br />

püspökének előadása, majd a Teológiát fenntartó<br />

egyházak püspökeinek és a testvérakadémiák képviselőinek<br />

köszöntő beszédei következtek. Egyházunk nevében<br />

dr. Erdő János püspök méltatta az esemény<br />

fontosságát, kihangsúlyozva az együttmunkálkodás időszerű<br />

követelményeit.<br />

Délután 4 órakor a Magyar utcai református<br />

templomban doktor és díszdoktor avatásra került sor.<br />

Az Intézeti Tanács ünnepi ülés keretében doktorrá<br />

avatta: Fodor Ferenc református, Higyed István református,<br />

Kocsis Attila református lelkészeket, Czirják<br />

Árpád római katolikus kanonok-plébánost és ifj.Fekete<br />

Károly debreceni református teológiai tanárt. Post mortem<br />

doktori címet adományoztak Gellérd Imre unitárius,<br />

Árus Lajos református lelkészeknek és Horváth<br />

István református teológiai tanárnak.<br />

Örömünkre szolgált, hogy Gellérd Imre néhai unitárius<br />

lelkészünk tudományos munkássága végre -<br />

hosszú évtizedek után - nyilvános elismerésben részesült.<br />

A doktori laudációját Dr. Szabó Árpád dékán tartotta.<br />

Népviseletbe öltözött homoródszentmártoni ifjak<br />

köszöntötték a doktori diplomát átvevő néhai lelkészünk<br />

lányát, dr. Gellérd Juditot, valamint édesanyját és testvérét.<br />

Az ünnepélyen a homoródszentmártoni egyházközség<br />

híveinek egy csoportja is jelen volt, akiket Gál Jenő<br />

nyugalmazott esperes-lelkész, valamint Krizbai Béla<br />

gyakorló segédlelkész és felesége vezettek. A csoporthoz<br />

csatlakozott Báró József esperes-lelkész is.<br />

Gellérd Imre<br />

luadációja<br />

Gellérd Imre 1920. január 3-án született Székelybetlenfalván,<br />

Hargita megyében. Középiskolai tanulmányait<br />

Székely udvarhelyen végezte, ahol 1939-ben kitűnő eredménnyel<br />

érettségi vizsgát tett. Ezt követően Kolozsváron<br />

beiratkozik az Unitárius Teológiai Akadémiára, amelynek<br />

elvégzése után, 1944-ben jeles képesítéssel lelkészi oklevelet<br />

szerez. Teológiai tanulmányaival párhuzamosan az itteni<br />

Tudományegyetem bölcsészkarán folytat<br />

tanulmányokat francia-román nyelvből, lélektanból, filozófiából<br />

és pedagógiából.<br />

Tanulmányai befejeztével először Székelykeresztúron<br />

segédlelkész, majd az ottani Unitárius Gimnáziumban<br />

tanárként tevékenykedik, s közben 1946-ban tanári oklevelet<br />

szerez. 1947-től a siménfalvi unitárius egyházközség<br />

lelkésze lesz, ahol teljesen megújítja a valláserkölcsi életet.<br />

De időt szakít a tudományos munka folytatására is, s beiratkozik<br />

a magiszteri tanfolyamra, ahol az unitárius prédikáció-irodalom<br />

történetét tanulmányozza. 1956.<br />

november 6-án summa cum laude minősítéssel elnyeri a<br />

Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának magiszterifokozatát.<br />

Kutatásait a gyakorlati teológia doktorjelöltjeként<br />

folytatta tovább 1959. november 5-ig, amikor letartóztatták<br />

és az akkori idők politikai koncepciós perében 7 évi börtönre<br />

ítélték. 1964-ben az általános közkegyelem<br />

következtében szabadult. Ekkor Homoródszentmártonba<br />

nyert lelkészi kinevezést s folytatta lelkészi szolgálatát az<br />

eddigi igényességgel, 1980január 3-án, á 60. születésnapján<br />

bekövetkezett haláláig.<br />

1947-ben kötött házasságot Kovács Judittal, házasságukból<br />

két gyermek született Judit és Andor.<br />

Gellérd Imre doktori dolgozatát 'Az unitárius egyház<br />

szószéki és szertartási szolgálata a XIX. században"<br />

címen készítette el. Ezt megelőzően magiszteri dolgozatában<br />

az unitárius prédikáció történetét dolgozta fel a<br />

XVI. századtól a XVIII. század végéig. Doktori dolgozata<br />

ezt a munkát folytatja, s a XIX. század unitárius szószéki<br />

és szertartási szolgálat gondos ismertetését adja kritikai<br />

feldolgozásban.<br />

Dolgozatában alapos forrástanulmányok után közelítette<br />

meg témáját. A fentmaradt prédikációs kötetek és<br />

kéziratok felkutatásával s elemzésével sikerült a század<br />

korszakainak homiletikai és liturgikai eszményeit és módszereit<br />

felmutatnia. Helyesen ismerte fel, hogy addig a jelennek<br />

nem adhat a gyakorlati teológia területén újat,<br />

amíg nem ismerte meg és tárta fel a múltat s annak tanulságait.<br />

Jól látja, hogy a gyakorlati teológia nemcsak vertikálisan<br />

tekint problémáira, szükséges a horizontális sík<br />

ismerete is.<br />

A dolgozat három főrészre osztva tárgyalja témáját:<br />

1. A felvilágosodás kora. 2. Negyvennyolc és az abszolutizmus<br />

kora. 3. A XIX. század második fele - a szabad kibontakozás<br />

kora.<br />

A szerző módszere az, hogy minden egyes iránynak<br />

előbb a társadalomtörténeti feltételeit és kifejlődésének folyamatát<br />

igyekszik felmutatni. Ezt követi az illető lelkész,<br />

5

mint prédikátor életrajza és munkái felsorolása. Az egyes<br />

munkákat jellemzi és igyekszik az egész munkásságnak<br />

összefoglaló elemzését nyújtani..<br />

Gellérd Imre dolgozatának igen nagy érdeme az,<br />

hogy eddig fel nem dolgozott területről ad újat teológiai<br />

irodalmunk számára, s így hiánypótló jelentőségű. Alapos<br />

kutatásait a szabatos tudományosság jellemzi. Míg odaadással<br />

mélyült el az egyes korok, irányok és személyiségek<br />

megismerésében, olyan eredményeket nyújt, melyek nyereségetjelentenek<br />

nemcsak az unitárius teológia, hanem kétségtelenül<br />

a hazai protestantizmus számára is.<br />

A doktoravatás után az Intézeti Tanács díszdoktorokká<br />

avatta, tudományos munkásságuk és hűséges<br />

egyházszolgálatuk elismeréseként, a következő<br />

személyeket: Babos Sándor református lelkész, Alta<br />

Loma, Amerikai Egyesült Államok; dr. Abraham<br />

Van De Beek teológiai professzor, Leiden; dr. Bolyki<br />

János, teológiai professzor, Budapest; dr. Eberhard<br />

Busch, teológiai professzor, Göttingen; dr. Czine Mihály<br />

irodalomtörténész, Budapest; dr. Aako Haarbeck<br />

püspök, Lippe-i Tartományi Egyház, Detmold;<br />

dr. Harmati Béla, Magyarországi Evangélikus Egyház;<br />

dr. Hegedűs Lóránd, püspök, Dunamelléki Református<br />

Egyházkerület; dr. Arthur J. Long, teológiai<br />

Professzor, Manchester, Anglia; dr. Dieter Knall,<br />

püspök, Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház,<br />

Ausztria; Hebe Kohlbrugge asszony, Utrecht; dr.<br />

Werner Kramer, teológiai professzor, Zürich; dr.<br />

Spencer Lavan, teológiai professzor, Chicago; Amerikai<br />

Egyesült Államok; Peter Schellenberg, lelkész,<br />

Martin-Luther-Bund, Erlangen; dr. Eduard Schweizer,<br />

teológiai professzor, Zürich; Szebik Imre, püspök,<br />

Magyarországi Evangélikus Egyház és dr. Tóth<br />

Kálmán, teológiai professzor, Budapest.<br />

Nagy megelégedéssel és örömmel láttuk a díszdoktorok<br />

között dr. Arthur J. Long angliai, és dr.<br />

Spencer Lavan észak-amerikai unitárius professzorokat.<br />

Dr. Arthur J. Long laudációját dr. Rezi Elek, dr.<br />

Spencer Lavan laudációját dr. Szabó Árpád dékán<br />

tartotta. Mindketten kiváló tudományos munkásságot<br />

mutattak fel az évek során és egyben egyházunk<br />

buzgó és önzetlen támogatói.<br />

Valószínű, hogy a lelkész édesapa, de általában a család<br />

vallásos szelleme adta az indíttatást arra, hogy a bölcselet<br />

és teológia felé orientálódjon.<br />

Elemi és középfokú iskolái elvégzése után a következő<br />

egyetemeken végezte tanulmányait: Exeter College Oxford<br />

(1938-1941); Manchester College Oxford (1941-1944),<br />

New College Edinburgh (1944-1945). 1945-ben ismét az<br />

Oxford-i Manchester College-ban .találjuk, ahol tovább<br />

mélyíti teológiai ismereteit és elkötelezi magát a teológiai<br />

. tudományosság szolgálatára. Már egyetemi évei alatt különböző<br />

tudományos fokozatokat szerez a bölcsészet és a<br />

teológia körében.<br />

Lelkészi szolgálatát 1945. májusában kezdi meg.<br />

Ennek a hosszú évtizedekre terjedő szolgálatnak fontosabb<br />

állomásai: 1945-1952 között a London-i Blackfriars<br />

Mission és a Stampord utcai-, 1952-1975 között a<br />

Bolton-i Unity, 1963-1975 között a Horwich-i unitárius<br />

egyházközségek lelkészeként szolgák. Lelkészi szolgálata<br />

csak névlegesen szűnt meg nyugalomba<br />

vonulásával, mert azóta is (1988) a szükségeknek megfelelően<br />

mindmáig szívesen vállal szolgálatot és mindenütt<br />

szeretettel fogadják.<br />

Lelkészi tevékenysége alatt kezdi meg tanári, nevelői<br />

munkáját is, a Manchester-i Unitárius Teológiai Főiskolán,<br />

1959-ben. 1974-ben a Főiskola principálisává (dékán)<br />

választják, és ezt a tisztséget nyugalombavonulásáig tölti<br />

be közmegelégedésre. Közben a Manchester-i Egyetem<br />

meghívására (1975) a "Jelenkor teológiája" témakörben<br />

tartott (és tárt) előadásokat a hallgatóknak.<br />

A lelkésznevelést szívügyének tekintette. Szoros személyi<br />

kapcsolatokat épített és épít ki hallgatóival az Intézetben,<br />

azoknak későbbi lelkészi működésük idején is.<br />

Az Angol Unitárius Egyház önzetlen áldozatkész<br />

munkássága elimeréseként, az Egyházi Főtanács elnökének<br />

választja meg (1983-1984).<br />

Figyelemreméltó az ő szerkesztői tevékenysége is.<br />

Társszerkesztője az Angol Unitárius Egyház Hit és Szabadság<br />

című teológiai folyóiratának, állandó rovata van a<br />

Tudósító című egyházi havilapban. 1991-ben ő alapította<br />

és indította útjára az "Unitárius Keresztény Hírnök" című<br />

havilapot, amelynek azóta is a főszerkesztője.<br />

Eredményes teológiai tudományos munkásságának<br />

Dr. Arthur J. Long laudációja<br />

bizonyságai kiadott könyvei, valamint azok a tanulmányok,<br />

értekezések, amelyek különböző teológiai és szakfolyóiratokban<br />

jelentek meg Európában és az Amerikai<br />

Arthur J. Long az angol unitárius rendszeres teológia<br />

és egyháztörténelem kiemelkedő képviselője közel egy fél évszázadon<br />

keresztül. Mint lelkész, tanár, teológus hirdetője és<br />

ihletője volt a jézusi értékrenden alapuló vallásosságnak.<br />

Arthur J. Long, 1920 március 10-én született a Leicestershire-i<br />

Egyesült Államokban.<br />

Arthur ]. Long teológiájának jellegzetes vonása az Isten<br />

és emberszeretet tudatos megélésének a szorgalmazása,<br />

a hit és az értelem konstruktív összekapcsolása a vallás vi-<br />

Loughborough-ban. Édesapja: Walter Miliin Long, lágában. A keresztény értékrend és életszemlélet elkötele-<br />

unitárius lelkész édesanya: Amy Charlotte Rosina volt. zett szószólója a szekularizálódó Angliában.<br />

6

Egész teológiai munkásságát az egyszerűség, a világosság,<br />

az értelmesség, a bizakodás és a melegség jellemzi.<br />

Ezek a sajátosságok egyfelől mély, személyes hitéből áradnak,<br />

amelyet őszinte alázatosságban és egyszerű méltóságban<br />

juttatott mindig kifejezésre. Másfelől intellektuális<br />

képességeiből és a mások (a felebarát) iránti önzetlen segítőkészségéből<br />

fakadnak.<br />

Az Unitárius Egyháznak lelkes, buzgó és önzetlen támogatója.<br />

Akadémitáink egész sora táplálkozott szellemi nagyságának<br />

tárházából.<br />

Arthur']. Longot hosszú, eredményekben gazdag lelkészi<br />

és tanárt működése, elismert teológiai munkássága és<br />

áldozatkész emberszolgálata méltóvá teszik arra, hogy Intézetünk<br />

a díszdoktori címet adományozza neki.<br />

Dr. Spencer Lavatt<br />

laudációja<br />

Dr. Spencer Lavan egyetemi tanulmányai alatt megszerezte<br />

a szükséges tudományos fokozatokat, amelyek biztosították<br />

számára a tudomány magasabb szintű<br />

művelését. így a Tufts Egyetemen BA-t, a Harvard Teológiai<br />

Fakultáson a BD-t, a McGill Egyetemen MA-t és végül<br />

1970-ben a doktori fokozatot összehasonlító<br />

vallástudományból. Időközben mint lelkész tevékenykedett<br />

a Charleston-i (Dél-Karolina), majd a Montreal-i (Kanada)<br />

unitárius egyházközségekben, ez utóbbi helyen egyetemi<br />

lelkészként is szolgált.<br />

1967-ben kezdte meg akadémiai tevékenységét, mint<br />

a Northeastern Egyetem asszisztense. Innen a Tufts Egyetemre<br />

(Medford, hAA), ment ahol az iszlám és az ázsiai vallások<br />

professzoraként dolgozott több mint tíz éven át.<br />

Következő állomása a Biddefordi (Maine) New England<br />

College egyeteme volt, ahol az orvostudományi irodalom és<br />

viselkedés-orvostani tanszéknek vezető professzora. Ez az<br />

időszak a nyolcvanas évek, amelynek végén, 1988-ban a<br />

Meadville/Lombard Teológiai Főiskola dékánnak választja<br />

és meghívja az összehasonlító és alkalmazott vallástudomány<br />

professzorának, ahol jelenleg is dolgozik, most mára<br />

főiskola elnökeként.<br />

1961-ben kötött házasságot Susan Anthony Kohlberggel,<br />

házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg:<br />

Jonathan, Daniel, Timothy és Joanna.<br />

Dr. Spencer Lavan az összehasonlító vallástudomány<br />

új módszereinek alkalmazásával tanulmányozza a<br />

keleti vallásokat, mindenekelőtt az iszlámot és a buddhizmust.<br />

Nem a különbségekre figyel, hanem a párbeszéd lehetőségét<br />

keresi, amely a megértéshez vezet. Nemcsak az<br />

egyetemi katedrán, de számos kiadványban és tanulmányban<br />

ismertette eredményeit. Ilyenek: Az Almadiyah<br />

mozgalom: történet és jövőkép, A Brahmo Samaj és az Almadiyah<br />

moigalom, Unitáriusok és India: találkozás és válasz,<br />

Vallásközi mozgalmak Indiában, Vallásközi Párbeszéd<br />

és a buddhista spiritualitás, Az Iszlám és 'az emberi<br />

sors, Az Iszlám fundamentalizmus megértése stb.<br />

Széleskörű publicisztikai tevékenysége átöleli ugyanakkor<br />

azokat a kérdéseket amelyek e kor amerikai unitarizmusát<br />

foglalkoztatják, és általában a közérdeklődés<br />

homlokterében állnak. Itt megemlítem a következő tanulmányait:<br />

Világosság, spiritualitás és gyógyítás, Unitárius<br />

Univerzalista válasz az AIDS-nek, Vallás, teológia, egészség,<br />

Próféta vagy misztikus: beszélhet-e bármelyikük egy<br />

vallásilag pluralista világnak.<br />

Legalább ilyen fontos iskolaszervezői és -fejlesztői tevékenysége.<br />

Ennek már korábban a Tufts Egyetemen is tanújelét<br />

adta, ahol a bölcseleti katedra dékánja volt.<br />

1988-tól, amióta a Medville/Lombard Főiskola élén áll,<br />

nemcsak az intézmény anyagi alapjai szilárdultak meg,<br />

hanem az akadémiai oktatás és lelkésznevelés is átfogóbb<br />

lett, új diszciplínák bevezetése által. Megerősödtek a kapcsolatok<br />

a Chicagói Egyetem Teológiai Fakultásával,<br />

amelynek társult intézete is egyben. A Chicagói Egyetem<br />

hatókörében létesült református, lutheránus és római katolikus<br />

teológiákkal kiépített együttműködés és gyakorlati<br />

ökumené szép példája.<br />

Ugyanakkor lelkes híve a teológiáink közötti együtt-,<br />

működésnek amelynek története a múlt századba nyúlik<br />

vissza. Nemcsak a múltban nyílott lehetőség arra, hogy<br />

végzett hallgatóink továbbképezhették magukat az ottani<br />

főiskolán, de személyében biztosítékot látunk arra, hogy e<br />

szép hagyomány folytatódni fog. Amikor tehát intézetünk<br />

elismeri őt a tiszteletbeli doktori cím adományozásával,<br />

nemcsak a professzor tudományos eredményeit, a kiváló iskolaszervezőt<br />

tiszteljük meg, hanem egyházunk és teológiánk<br />

igaz barátját is.<br />

Október 20-án de. a tudományos ülésszak következett,<br />

amelyen a díszdoktorok tartottak előadásokat<br />

és üdvözlő beszédeket. Du. és másnap de.<br />

Intézetünk Református Teológiai Fakultásának professzorai<br />

mutatták be tudományos dolgozataikat.<br />

Október 21-én de. dr. Arthur J. Long és dr. Spencer<br />

Lavan unitárius professzorok találkoztak az unitárius<br />

teológiai hallgatókkal és előadásokat tartottak.<br />

Ugyanezen a napon este dr. Erdő János püspök meghívására<br />

közös vacsorára és bensőséges hangulatú<br />

megbeszélésre került sor.<br />

A jubileumi ünnepségek kétségtelenül hozzájárultak<br />

a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hírnevének<br />

emeléséhez, és a kapcsolatok erősítéséhez a<br />

külföldi akadémitákkal és egyházakkal.<br />

Dr. REZI ELEK, teológiai tanár<br />

7

DÁVID FERENCRE EMLÉKEZÜNK<br />

Egyházalapítónkra, Dávid Ferencre emlékezünk,<br />

aki a hagyomány szerint 1579. november<br />

15-én halt mártírhalált Déva várába zárva. Rá<br />

emlékezve magunk elé is tükröt kell tartanunk,<br />

a bennünk megvalósuló folyamatosság mikéntiségét<br />

is meg kell válaszolnunk.<br />

Egyházunkat, unitárius vallásunkat még ma<br />

is sok vád éri, hogy az túlzottan racionális, kevés<br />

benne a transzcendencia, inkább erkölcsi<br />

vallás, hiányzik belőle a vallásos misztika,<br />

amely nélkül - állítják - nem vallás a vallás.<br />

Mindezeket egy jobb öltöztetésben mi magunk is<br />

gyakran dicsekedve megfogalmazzuk.<br />

Mivel a vádak nem teljesen alaptalanok, szükséges<br />

megnéznünk, hogy azok visszavezethetőek-e<br />

egyházalapító püspökünkre, vagy egy<br />

bizonyos "kiürülés" az idők folyamán állt elő.<br />

Dávid Ferenc emlékét a történelmi idők kényszere<br />

igyekezett elhomályosítani, de a múlt század utolsó<br />

negyedében az életmüvével kapcsolatos kutatás óriási<br />

intenzitásúvá vált. A történelem megkopott lepléből<br />

kifejtett arc azonban nagyon eltérő volt<br />

aszerint, hogy a felekezeti elfogultság vagy a rajongó<br />

szeretet volt-e a mozgató erő. Vizsgálták őt már<br />

a filozófiával, folytatták a természettudományok<br />

különböző fajaival, társadalomtudományokkal,<br />

lélektannal, s az eredmény valahogy mindig a kor<br />

saját képére való teremtés lett. így lett belőle a humanizmus<br />

tudósa, a keresésben célját találó<br />

nyughatatlan lélek, a felvilágosodás békeharcosa,<br />

forradalmár és mártírhalált halt hős, aki pedig Féja<br />

Géza szerint először fogalmazta meg nálunk, a maga<br />

teljes tisztaságában, a "lelki ember" mivoltát.<br />

De a mi mulasztásunk talán még nagyobb.<br />

Egyetlen megfelelő szobor sem őrzi emlékét itt Erdélyben,<br />

neve még a magyarság körében is sokhelyen<br />

ismeretlenül cseng, s még nem született meg<br />

a könyv, amely végre tisztázná őt és újra felfedezné<br />

a mai unitarizmus számára. A lexikonok és a<br />

nagy történelmi müvek mindössze néhány felületes<br />

mondat"erejéig méltatják, s a dévai várban elhelyezett<br />

emlékoszlop, az egyetlen, időről-időre<br />

azonban az is a barbarizmus áldozatául esik, az<br />

utóbbi időben egyre gyakrabban.<br />

Dávid Ferenc emléke a 16. századba nyúlik<br />

vissza.<br />

A 16. század szellemi energiája több irányba<br />

árad szét. A cél közös: új értéket adni az emberi<br />

életnek. E kor a Biblia újrafelfedezésének kora<br />

8<br />

is. A Biblia most új távlatokat, új élmény lehetőségét<br />

ígéri, de Dávid Ferencnek korán látnia kellett,<br />

hogy annak betűszerinti értelmezése<br />

hogyan veszített célt. Hivatástudata ekkor már<br />

óriási, érzi, hogy neki kell megtennie, ami másnak<br />

nem sikerült, bár egyelőre nem tudja hogyan.<br />

Az irány azonban már ismert előtte: a<br />

tiszta jézusi kereszténységhez eljutni.<br />

Külföldi tanulmányútjáról hazatérve katolikus<br />

plébános, majd csatlakozik a reformációhoz.<br />

Először lutheránus lelkész, majd hamarosan<br />

püspök, de lemond e tisztségéről mivel úgy találta,<br />

hogy a bűntől való szabadulás lehetőségének<br />

nemcsak az egyedül üdvözítő hit az útja.<br />

Dávid Ferenc Jézus tanításának szellemében<br />

mondja, hogy "A hit olyan legyen, hogy a szeretet<br />

által cselekedjék. Aki nem szeret, nem hisz...<br />

A hit csak szemlélet, a szeretet tevés. A hit csak<br />

Istent illeti, a szeretet Istent és embertársakat:"<br />

Később a svájci reformáció híveként a református<br />

egyház lelkésze, majd püspöke lesz.<br />

Szenvedélyesen hitvitázik, de közben hiányérzettel<br />

küszködik. Az isteni kiválasztás tanát bonyolultnak<br />

és körülményesnek ítéli. Nem lehet<br />

jó - mondja -, mert bizonytalanságban tartja az<br />

embert. Az Istenhez vezető útnak tisztának és<br />

egyszerűnek kell lennie, melyen az ember bizalommal<br />

haladhat.<br />

Miután második püspökségéről is önkéntesen<br />

mond le, nyilvánvaló, hogy valami egészen mást<br />

keres, mint világi érvényesülést és hatalmat. Ezt<br />

igazolja az is, hogy János Zsigmond udvari lelkészeként<br />

és jobbkezeként egyetlen olyan esetről<br />

sem tudunk, amikor hatalmi helyzetével<br />

visszaélt volna. Ez lett volna a természetes Ez<br />

egyetlen korban sem természetes, és különösen<br />

nem a 16. században, amikor Európa testét körös-körül<br />

vallásháborúk szaggatják.<br />

Dávid Ferenc álláspontja az, hogy "A hadakozó<br />

szerszámokban és fegyverekben mutatkozik<br />

meg a különbség, mert a király istápja a szablya...<br />

de a Messiásnak fegyverei nem testiek."<br />

Ez az a pont, amikor a kitaposott út helyett a<br />

másfél évezrede járatlan út fele indul. És ekkor<br />

történik valami, ami minden nagy vallási tanító<br />

hitelességét jelenti. És ez minden vallás lényege<br />

és célja: az egyén belső átalakulásának, megújulásának<br />

történése. Nagy vallásos élmények<br />

nem ott keletkeznek, ahol új tanok, új kultikus

cselekmények születnek, hanem amikor az<br />

egyén az Örökkévaló által megérintett lesz, s a<br />

korábbi zűrzavart új harmónia oldja fel.<br />

"És megismeritek az igazságot, és az igazság<br />

szabadokká tesz titeket." Nem túlozunk, ha azt<br />

állítjuk, hogy Dávid Ferenc innen a megtalált<br />

szabadság apostola. Erről beszélnek könyvei,<br />

egy olyan élményről, amely minden fölé emeli az<br />

embert, amely után már semmi új nem tud jönni.<br />

Erről beszél a hagyomány, amely szerint a<br />

"kerekkőről" elmondott beszéde után Kolozsvár<br />

lakossága unitárius hitre tért át. És erről beszél<br />

unitárius püspökké választása.<br />

Az igazságot megtalált és belső szabadságot<br />

nyert Dávid Ferenc még itt sem állt meg, ahogyan<br />

azt egy humanista tudós tette volna: "Akiket<br />

Isten lelke megvilágosított, nem szabad<br />

hallgatniuk, sem az igazságot el nem rejthetik."<br />

Befolyását a fejedelemnél most már használhatná<br />

arra, hogy erőszakosan terjessze tanait, de ő<br />

azt mondja, hogy nincs nagyobb oktalanság,<br />

mint kényszeríteni a lelkiismeretet, mert abban<br />

csak Isten szólalhat meg. Az igazsághoz vezető<br />

úton mindenkinek magának kell végigküzdenie<br />

magát. Nincsenek dogmákba való kapaszkodások,<br />

nincs teológizáló önigazolás, nincs kibúvó:<br />

"Szükség megismernünk a szeretet útját -<br />

mondja. Szükség meghalni a bűnnek és élni az<br />

igazságnak...".<br />

És az igazságot megtalált megteszi a legtöbbet,<br />

.amit az utána következő igazságkeresőkért megtehet.<br />

Azoknak, akik a belső szabadságot még<br />

nem érték el, a legtöbbet adja: a külső szabadságot.<br />

Nem tanainak üdvözítő voltát hirdeti, hanem<br />

a lelkiismereti választást hangsúlyozza.<br />

Sugalmazására az országgyűlés kimondja a teljes<br />

lelkiismereti és vallási szabadságot a világon<br />

elsőként itt Erdélyben.<br />

Cecidit Babilon! Ledőlt Babilon! - kiált föl újjongva.<br />

Ledőltek a másfél évezredes lelki fogság<br />

falai.<br />

Művét úgy írja alá, hogy "a megfeszített Jézus<br />

Krisztus szolgája", - ő, aki a Mester hangját tette<br />

újra hallhatóvá, s amikor tanai visszavonásáért<br />

cserébe a "humanista" Blandrata kegyelmet ígér<br />

neki, a már szabadságban élő csak ennyit felel:<br />

"Eredj, eredj, végezd be, amit elkezdtél!"<br />

A történet első része a perrel és halálával véget<br />

ér, de folytatódik bennünk-velünk. Büszkék lehetünk,<br />

hogy az általa alapított egyház tagjai vagyunk.<br />

Bennem is megfogalmazódott a vád, amikor<br />

teológiára jöttem, hogy vallásunk eltolódott a ráció<br />

és az erkölcsiség irányába. Dávid Ferenc<br />

munkáihoz azzal a reménnyel közeledtem, hogy<br />

azokban felfedezzem az idők folyamán elveszett<br />

"misztikát". Előítéletes közeledésem csalódással<br />

ért véget...<br />

Most innen visszanézve, teológiai éveim legnagyobb<br />

élményének tartom a Dávid Ferenc életműve<br />

és a jézusi evangélium közű azonosság<br />

felfedezését. A kettő egymást kölcsönösen hozta<br />

közel hozzám.<br />

Életútja nem más, mint a jézusi "kelj fel és<br />

járj!" parancsra adott válasz. A bénaság, a görbeség<br />

levetése és a teremtett egyszerűségben való<br />

kiegyenesedés.<br />

Élete "ballada, ballada idő mértékű út Isten arca<br />

felé" (Féja Géza).<br />

Bizonyságtétel arról, hogy minden ember előtt nyitott<br />

az út Isten megtalálásához. És itt a hangsúly a<br />

minden emberen van. Élete igazolta, hogy nem a tehetség<br />

a fontos, hanem a húség, nem a tanítvánnyá<br />

szegődés, hanem a tanítványi út végigjárása, nem az<br />

előnyös indulás, hanem a folyamatos haladás. Serveto<br />

21 évesen megfogalmazza tanítását. Kálvin húszas<br />

éveiben írja meg az Institúciót, de Dávid Ferenc<br />

csak élete derekán érkezik el oda, ahova egész életébe<br />

vágyakozott. Ebben az életben nincs szükség<br />

csodára, ö a kiküzdött hit apostola, a jézusi utat<br />

vállaló modern ember előképe.<br />

Ezt az embert ítélték el eretnekként és teszi<br />

meg őt az utókor a humanizmus, racionalizmus<br />

és egyéb izmusok képviselőjének És az általa<br />

alapított egyházat vádolják az istenélmény<br />

visszautasításával Ha igaz valami a vádakból,<br />

azért mi is felelősek vagyunk. Úgy viselkedünk,<br />

mint akik már szabadságban élnek, de az igazsághoz<br />

vezető küzdelmes utat még nem vállaltuk.<br />

Még görbeségeket, bénaságokat cipelünk,<br />

nem merünk kiegyenesedni és egyéni vonásainkat<br />

még mindig rejtegetjük.<br />

Ha azt mondom, vissza Dávid Ferenchez, tulajdonképpen<br />

előre mutatok, mert azt mondom:<br />

mi újra szabadon és bizalommal kívánjuk tekintetünket<br />

az égre emelni.<br />

CZIRE SZABOLCS, V. éves teol. halig.<br />

9

LÁMPÁS<br />

Mottó:<br />

"így szólt a Mester tanítványához, aki állandóan nála kereste a választ:<br />

- Minden kérdésedre magadban van a válasz - csak tudnod kellene, hogyan keresd.<br />

Egy másik alkalommal meg ezt mondta:<br />

- A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának a fényében. Te az enyémet akarod kölcsönkérni.<br />

Inkább megtanítalak arra, hogyan készíts lámpát magadnak."<br />

Minden év novemberében arra az emberre emlékezünk, aki megtanított minket arra, hogyan<br />

készítsünk magunknak lámpát a lélek birodalmában. Arra az emberre emlékezünk, aki elindított<br />

minket a vallásos ember önállóságának útján Isten felé, a legnagyobb értéket biztosítva számunkra:<br />

a hívő ember szabadságát.<br />

<strong>1995</strong>. november 12. Szentivánlaborfalva.<br />

Közelít az évforduló. A felgyorsult élettempó, a rohanó idő, a változó valóság nap mint nap<br />

újabb választások elé állít minket. Bármerre forduljunk pártok, reklámok, jelszavak áradata zúdul<br />

ránk. Minden oldalról lámpásokat csillantanak felénk és választásunk függvényében haladunk (haladhatunk)<br />

mások lámpásának fényénél. Kereshetjük a boldogulás, az anyagi biztonság útjait, de a<br />

lélek birodalmában sötétben bolyongunk. Mert ott csak saját lámpánk fényénél járhatunk.<br />

<strong>1995</strong>. november 12-én Szentivánlaborfalván Dávid Ferencre emlékeztünk.<br />

Kis gyülekezetekben az ünnep mindig bensőségesebb, melegebb. Ezt tapasztaltam, ezt tapasztaltuk<br />

a szentivánlaborfalvi unitárius templomban is, amikor egyházalapítónkra emlékeztünk.<br />

Annál is inkább, hogy egy vegyes felekezetű faluban ez az az ünnep, mely sajátosan a mienk. Nem<br />

a "mellveregető unitarizmus" ünnepe ez, hanem hitünk tudatos vállalásának ünnepe. Nem azért<br />

emlékezünk egyházalapítónkra, hogy kölcsönkérjük lámpását, hanem azért, hogy felfedezzük magunkban<br />

a lámpást és lássunk a fényénél.<br />

Ebben segít minket elöljáróink példája, s ennek felismerése az igazi ünnep. Dávid Ferencre<br />

való emlékezésünket Bogáti Fazekas Miklós zsoltárai, Farkas Réka, Miklós Zsófia, Márkos Ervin és<br />

Bódi Attila szavalatai tették emlékezetessé.<br />

A hit Isten ajándéka, de hogy ez a hit élő, életünket meghatározó legyen, az a mi hozzáállásunktól<br />

függ. A jézusi, a Dávid Ferenc-i tanítványság elsősorban önmegvalósítás és csak utána szolgálat.<br />

Aki nem találja önmagában a fényt, hogyan világítson másnak De ha megtalálta - és minden<br />

emlékezés ezt a tudatosodási folyamatot segíti elő - másokat is megtaníthat lámpást készíteni, hogy<br />

beteljesedjenek Jézus szavai:<br />

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék<br />

a ti mennyei Atyátokat."<br />

PAP MÁRIA, szentivánlaborfalvi gy.s. lelkész

Szeptember hónapban Románia erdélyi városaiban tiltakozó<br />

gyűlések tartására került sor a diszkriminatív és a kisebbségek<br />

anyanyelvi oktatását korlátozó, az egyházi iskolák<br />

működését nem szavatoló új Tanügyi Törvény ellen.<br />

Kolozsváron a szélsőségesen jobboldali nacionalistasoviniszta,<br />

magyarellenességéről immár világhírűvé vált<br />

polgármester minden fenyegetése és megfélemlítő szándéka<br />

ellenére szeptember 8-án, a főtéri Szent Mihály templom<br />

zsúfolásig megtelt tiltakozó szándékú emberekkel.<br />

A du. 5 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteleti szolgálat<br />

keretében a római katolikus egyház nevében Czirják<br />

Árpád kanonok, az erdélyi református egyházkerület nevében<br />

dr. Csiha Kálmán püspök, az unitárius egyház képviseletében<br />

Andrási György előadótanácsos, a zsinatprezsbiteri<br />

magyar evangélikus egyház részéről Kovács Erzsébet tanácsos-lelkész,<br />

a magyar baptista egyház képviseletében Borzási<br />

István lelkész tartottak beszédet. Világi részről Szőcs<br />

Judit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kolozs<br />

megyei elnöke, Káli Zoltán a Magyar Diákszövetség elnöke,<br />

dr. Bodor András egyetemi tanár és Molnos Lajos az<br />

RMDSZ megyei szervezetének elnöke fejezték ki tiltakozásukat.<br />

Ezután az egyházak képviselői Isten áldását kérték arra<br />

a tíz ifjú egyetemi hallgatóra, akik saját kezdeményezésre<br />

kerékpárral indultak tiltakozásra az Európa Tanács elé,<br />

Kolozsvárról Strassbourgba, hogy útjuk során minél szélesebb<br />

körben tudassák a nemzetközi közvéleményt a romániai<br />

új Tanügyi Törvény kisebbségellenes jellegéről.<br />

Adrási György előadótanácsos beszéde<br />

Kedves Testvéreim!<br />

Az Unitárius Egyház képviseletében állok meg ezen a szent helyen,<br />

Kolozsvár főterének szívében, amelyhez erdélyi magyarságunk<br />

egész történelme hozzákapcsolódik, hiszen a főtér és a belváros minden<br />

épületébe s az épületek minden kövébe ittlétünk és történelmünk<br />

emlékei és eseményei épültek be és elevenedtek meg, föld felett és<br />

föld alatt egyaránt.<br />

Azt a történelmi egyházat képviselem, amely a reformáció természetes<br />

következményeképpen itt született Erdély földjén, amely<br />

létszámát tekintve nem sorolható a nagy egyházak közé, de amely<br />

több, mint négy és egynegyed százados történelme folyamán, következetes<br />

Isten és emberszolgálatával, egyházi kereteken túlnövő<br />

személyiségeinek munkásságával jelentős mértékben<br />

hozzájárult sajátos erdélyiségünk, de egész magyarságunk kultúrájának,<br />

szellemiségének kialakulásához és gazdagításához.<br />

Minden nép és minden egyház elindul valamiféle bibliaiegyiptomi<br />

helyzetből, állapotból, tengereken vagy éppen pusztaságokon<br />

keresztül, megpróbáló erőfeszítések vagy élet-halál<br />

harcok között "sioni élmények és nébó-hegyi álmok"-kal kevert<br />

hangulatban, egy jobbnak megálmodott jövendő reményében.<br />

A mi népünk is és benne történelmi egyházaink immár<br />

egyezer és egyszáz évhez közeledő európai történelme is egy<br />

állandó küzdelmekkel és nagyon gyakran emberfeletti megpróbáltatásokkal<br />

telített vándorlás képe. És ha időnként néhanéha<br />

eljutottunk egy-egy csendesebb magaslatra, az azért vált<br />

lehetővé, mert zászlóvivőink - hogy bibliai hasonlattal éljek -<br />

a "Mózesek és Áronok", a világi és vallási erők képviselői<br />

összefogtak és egymást kiegészítve jártak elöl. Áldottak voltak<br />

AZ IGAZSÁG VÉDELMÉBEN<br />

azok a történelmi idők, amikor az előttünk járók tűzoszlopként<br />

haladtak az élen, mutatva a célt, a jövendőjárható utait.<br />

És mennyi szenvedés jutott osztályrészül nekünk, Európa szívében<br />

egyedül. Történelmünk, vándorlásunk, majd sorozatos<br />

szétszórattatásunk állandó és megfeszített küzdelmet jelentett<br />

megmaradásunkért. "Ahová a magunk erejéből ezer esztendő<br />

munkájával megkapaszkodtunk és minden lépcsőfokot a magunk<br />

izmaival és eszével láttunk... onnan dobtak le bennünket" - írja<br />

Kós Károly 1921-ben, mint kiáltó szó, "de talpra kell állanunk".<br />

És nekünk az összefogás erejével és a gondviselő Isten segedelmével<br />

sikerült is mindig talpra állanunk.<br />

Ma újra "csillagtalan éjszakák"sötétednek erdélyi magyarságunk<br />

ege felett. Közelebbről: magyar anyanyelvű és egyházi oktatásunk<br />

léte és jövője veszélyben van. Mind az Alkotmánnyal, mind a Románia<br />

által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokkal ellentétben<br />

álló, kisebbség- de főleg magyarságellenes Tanügyi Törvény<br />

nemcsak tiltakozásra, de fokozatos és következetes jogi küzdelemre<br />

és bátor kiállásra kényszeríti magyarságunkat és benne egyházainkat<br />

is. Ennek szellemében valamennyi hazai történelmi testvéregyházzal<br />

és a magyar demokrata érdekképviseleti szen'ezetekkel<br />

együttműködve szeptember 17-re, vasárnapra, TEMPLOM- ÉS IS-<br />

KOLANAPI ISTENTISZTELETEK tartására hívtuk fel egyházközségeinket,<br />

híveinket és lelkészeinket. Tanulóink - gyermekeink és<br />

unokáink - közös érdeke és jövője azt kívánja, hogy határozott módon<br />

juttassuk kifejezésre egyházaink állásfoglalását az anyanyelvi<br />

és egyházi oktatás védelméért.<br />

Meggyőződésünk, hogy az egyház napjainkban nem lehet csupán<br />

egy önmagát körülzáró vallásos csoportosulás. Az egyház<br />

elsősorban az Istenországa ügyének és az embernek a szolgálatáért<br />

és nem önmagáért van. Éppen ezért az egyháznak, mivel felelősségünk<br />

napjainkban megnövekedett, függetlenül teológiai<br />

álláspontjuktól, cselekvő és felelős módon benne kell élniük abban<br />

a világban és abban a társadalomban, amelyben hívei is élnek,<br />

akiknek szolgálatára elkötelezték magukat. Ezt a<br />

felelősséget ma erdélyi egyházaink is megértették, és ezért részt<br />

kívánnak és vállalnak azoknak a problémáknak a megoldásában,<br />

amelyek híveink problémái és amelyek sértik az ember méltóságát,<br />

korlátozzák szabadságát, veszélyeztetik kultúráját, identitását,<br />

jogát az anyanyelven való tanuláshoz és ezen keresztül<br />

jövőjét és megmaradását.<br />

A "kiáltó szó" elhangzott a július 27-i debreceni és a szeptember<br />

2-i székelyudvarhelyi fórumokon is. Kiáltó szavunkat hallatjuk<br />

ma is ezen a helyen a kolozsvári Szent Mihály templomi közös<br />

istentiszteletünkön is. Tiltakozásunkat fejezzük ki az új romániai<br />

Tanügyi Törvény diszkriminatív, anyanyelvi és egyházi oktatásellenessége<br />

miatt.<br />

Itt állunk most mindnyájan, nemzetiségi létünk határkövénél.<br />

Nézzünk előre, mérjük fel teendőinket. Érezzük meg, hogy "életünk<br />

Hóreb hegyén minket is elhívott az Isten ", s határozzuk el,<br />

hogy mindannyian közösen egy akarattal a széthúzás turáni átka<br />

nélkül, keresői és harcosai leszünk az igazságnak. Hogy magunk<br />

is utat mutató tűzoszlopok leszünk, hogy sem jóban, sem rosszban,<br />

sem alkalmas, sem alkalmatlan időben le nem mondunk arról,<br />

hogy közös ügyeinket s az igazságot szolgáljuk. Hogy<br />

imádkozni és dolgozni, küzdeni, és ha kell, harcolni fogunk azért,<br />

hogy megmaradjunk és a minket követőknek, az utánunk jövőknek,<br />

gyermekeinknek, unokáinknak jövőt biztosítsunk.<br />

A gondviselő Isten áldását kérem minden igaz és nemes törekvésünkre,<br />

anyanyelvünk és iskoláink megmaradásáért folytatott<br />

közös küzdelmünkre, népünkre és egyházainkra.<br />

11

Templomavatás Baróton<br />

"A baróti gyülekezet jót cselekedett, amikor templomot<br />

épített" nyilatkozta főtisztelendő' dr. Erdó' János<br />

unitárius püspök a "Háromszék" napilap<br />

újságírójának <strong>1995</strong>. szeptember 10-én a templomavató<br />

ünnepség végén.<br />

Nagy fontosságú eseménynek voltak átélői a baróti<br />

és környékbeli unitáriusok, a külföldi unitáriusok képviselői<br />

és mindazok a más felekezetű meghívottak, valamint<br />

hivatalos személyek, akik jelen voltak a<br />

templomavató ünnepségen.<br />

Történelmi jelentőségű mozzanant volt egyházközségünk<br />

életében a templom felavatása, ami egy<br />

életképes — viszonylag fiatal - gyülekezet évtizedes<br />

álma volt. Ez az álom, amit az unitárius egyházunk<br />

is szívügyének ,, ' ^ _<br />

tekintett, végre valóra<br />

vált. A baróti egyházkö-jf<br />

zségnek végre van sajáUJÉjpjj<br />

temploma, de egybenpp liill "" J1<br />

gazdagodott népünk is f f<br />

"egy erős várral", amely fi-<br />

Isten dicsőségét hirdeti<br />

ezután. Ezt a hajlékot veheti<br />

igénybe bármikor a<br />

szórványokban élőközei<br />

200 unitárius lélek is, itt<br />

tarthatunkolyanösszejöveteleket,amelyeklstenés<br />

emberszolgálat jegyé- SUHITARiÜS" TEMPLOM BARQT<br />

ben teljesednek ki; ebben a tempi ómban fogadhatnak<br />

egymásnakörökh űségetj egyesei nk,kérhetj ü kis tenáldását<br />

megkeresztelt gyermekeink életére; itt nyerhetnekvigasztalástaszeretteiketgyászolók.<br />

Építési tervünk visszanyúlik az 1986-os évre, amikor<br />

a gyülekezet elhatározta egy imaház felépítését, ami<br />

abban az időben, amikor templomokat romboltak, szinte<br />

elképzelhetetlennek tűnt. A hívek megkezdik az<br />

anyagi alap megteremtését, a vezetőség mindent megtesz<br />

a Kovács Kázmér által készített imaházterv jóváhagyatása<br />

érdekében.<br />

1989 tavaszán megkapjuk a megyei hatóság szükséges<br />

jóváhagyását, és megkezdjük az anyag beszerzését.<br />

Ezután következik a decemberi változás, ami számunkra<br />

valóban forradalminak mondható, hiszen tervünket<br />

megváltoztatjuk, és 1990 tavaszán megszületik<br />

az új - ez alkalommal - templomunk terve.<br />

Az események ezután gyorsan peregnek: ősszel már<br />

kiássuk az alapokat, és a következő év tavaszán megkezdődik<br />

az építés. Ezzel párhuzamosan minden bel- és<br />

külföldi ismerőshöz fordulunk anyagi támogatásért, ami<br />

lassan, de biztosítja a munkálatok haladását. A hívek<br />

12<br />

minden tőlük telhetó't megtesznek ahhoz, hogy az építés<br />

haladjon, áldozatkészségből és önkéntes munkavállalásból<br />

jelesre vizsgáznak, külföldi barátaink és hittestvéreink<br />

fokozott érdeklődéssel fordulnak felénk és<br />

támogatnak.<br />

Szüntelen munkavállalás, áldozathozatal, odafigyelés,<br />

biztatás, reménységkeltés, és, nem utolsó sorban a<br />

külföldi kapcsolatok hiánytalan és jó irányú tájékoztatása<br />

által, végre <strong>1995</strong> nyarán elkészült a templom,<br />

megtörténik annak bekerítése, parkosítása, és elérkezik<br />

a pillanat, amikor azt felavathatjuk.<br />

Az avató ünnepség az esős, hűvös idő ellenére nagyszerűen<br />

folyt le, mindenki megelégedésére. Ezt nyilatkozták<br />

a résztvevők, a sajtó és ty munkatársai, ezt<br />

igazolják a már hozzánk<br />

érkezett külföldi visszajel -<br />

zések is.<br />

Ama nevezetes szeptemberi<br />

vasárnapon du. 3<br />

órakor kezdődött az avató<br />

istentisztelet. Az új templom<br />

zsúfolásig megtelt -<br />

I mintegy 300 lélekkel — a<br />

j többi — kevésbé szerenjcsés<br />

500 résztvevő a temp-<br />

|lom előtti térségen<br />

\felállított sátor alatt hall-<br />

Igathatta hangszórókon ke-<br />

Jresztül az istentiszteletet.<br />

Az ünnepi istentiszteleten az ünnepi szolgálatot dr.<br />

Erdő János püspök végezte a Zsolt 100,1-5 versei alapján.<br />

Hálaadó istentiszteletnek nevezte avató ünnepségünket<br />

és kérte Isten áldását az új templomra és a<br />

baróti gyülekezetre.<br />

Ezt követte Máthé Sándor esperes úrvacsorára előkészítő<br />

beszéde a Luk 22,17 alapján. Beszédében ő<br />

is kiemelte az új templom fontosságát, és felszólította<br />

a résztvevőket, hogy úrvacsora vételük legyen elkötelező<br />

jelképe a további egyházépítésnek.<br />

Az úrvacsora kiosztása előtt Austin Fitzpatrick angliai<br />

unitárius lelkész átadta az Oxfordi Manchester College<br />

adományát: ezüst úrvacsorai kelyhet, tányért és<br />

kancsót.<br />

Az úrvacsorát a Főtisztelendő Püspök úr, az esperes úr<br />

és a felkért lelkészek szolgáltatták ki a híveknek. Rendhagyó<br />

úrvacsoraosztás volt, ugyanis a hívek ez alkalommal<br />

vegyesen, férfiak és nők, idősek és fiatalok járultak az<br />

úrasztala köré, a helybeli református és ortodox lelkészt<br />

hívei is követték.<br />

Ezután Kiss Alpár lelkész köszöntötte a résztvevőket,<br />

és ismertette az egyházközség rövid történetét, kii-

lön hangsúlyt fektetve a templomépítésre. Egyben köszönetet<br />

mondott mindazon bel- és külföldi támogatóinknak,<br />

akik lehetővé tették a templom felépítését.<br />

A történeti ismertető' után következtek a külföldi<br />

egyházak, szervezetek és résztvevőit üdvözletei a következő<br />

sorrendben: dr. Murvay Sámuel főgondnok (Magyarország),<br />

David E. Bumbaugh és felesége, lelkészek<br />

(Summit New Jersey), a testvéregyházközség részéről,<br />

Ruth Vogler és Ruth Saw (Egyesült Államok), Austin<br />

Fitzpatrick (Angliai Unitárius Egyház és Leeds városának<br />

képviselője, valamint az "Erdélyi Unitáriusokért"<br />

Alapítvány elnöke). Sorra került külföldi táviratok/levelek<br />

felolvasása: Gyarmathy György (Svájc), a HEKS elnöke,<br />

valamint az Amerikai Unitárius Univerzalista<br />

Egyház üdvözlete.<br />

A beszédeket magyarról angolra és fordítva ismertettük,<br />

mivel ez alkalommal számos külföldi résztvevő" volt<br />

jelen az Egyesült Államokból, Angliából, Írországból,<br />

Hollandiából és természetesen Magyarországról.<br />

Ünnepi műsor emelte az ünnepség színvonalát,<br />

melynek keretében fellépett a helyi "Rozmaring" vegyes<br />

kórus, a baróti "Kájoni Consort" régizene együttes,<br />

szavalt Ráduly Klára (Reményik Sándor: Kövek zsoltára),<br />

orgonán klasszikus darabokat adott elő Benczédi<br />

Hunor orgonista.<br />

Nemzeti imánk eléneklése után a templom kertjében<br />

fogadást tartottunk.<br />

Az esti órákban hivatalos vacsorára került sor, amelyen<br />

pohárköszöntők hangzottak el a polgármester, a református,<br />

az ortodox lelkészek, a felügyelő gondnok és<br />

más egyházi és világi személyek részéről.<br />

Örömmel tapasztaltuk, hogy ünnepségünket több<br />

TV társaság (MTV, UTV, DUNA, RTV) rögzítette és<br />

Tiűsorra tűzte. így szélesebb körben is tudomást szerezhettek<br />

unitárius és más vallású testvéreink, hogy Baróton<br />

felépítettük és felavattuk új templomunkat<br />

dicsőségére.<br />

Isten<br />

KISS ALPÁR, lelkész<br />

HATARON TÚLI ESZREVETELEK<br />

A BARÓTI TEMPLOM ÉPÍTÉSÉRŐL<br />

1990. októberében találkoztam először Kiss Alpár lelkésszel<br />

Bechtsgaden-ben (Németország). Itt tartották évi<br />

gyűlésüket az európai unitárius univerzalisták, akik Nyugat-Európa<br />

különböző országaiban élnek.<br />

Gyűlésükön két vendég is részt vett Erdélyből, Kiss Alpár<br />

baróti lelkész és dr. Rezi Elek kolozsvári teológiai tanár.<br />

Kiss Alpár gyülekezetének, annak ellenére, hogy a lélekszáma<br />

kb. 400 volt, nem volt temploma. A lelkész ez alkalommal<br />

mondta el nagy álmát, hogy szeretne templomot<br />

építeni gyülekezetének. Azonnal gyűjtést szerveztünk és<br />

több mint 100 dollárt nyújtottunk át neki templomépítés<br />

céljára. így a mi szervezetünk volt az első külföldi szervezet,<br />

amely anyagilag is hozzájárult az építéshez.<br />

Alpár és Elek meghívásának 1991. márciusában tettem<br />

eleget. Alpár egy üres telket mutatott a lelkészi lakás mellett.<br />

"Erre a helyre szeretnénk templomot építeni" - mondotta.<br />

Megnéztem a terveket. A lelkész kifejtette, hogy nem<br />

egy hagyományos, hanem egy modern, minden igényt kielégítő<br />

templomot szeretnének építeni. Rámutatott azokra a<br />

téglákra, melyeket a mi pénzadományunkból vásároltak.<br />

Vasárnap istentiszteleten vettem részt, amelyet a lelkészi<br />

lakás egyik szobájában tarottunk, s amelyen kb. 50 ember<br />

vett részt. Este előadást tartottam az amerikai unitarizmusról.<br />

Az előadást szeretetvendégség követte igazi magyaros<br />

ételekkel.<br />

Még azon a nyáron visszatértem Barótra. Az alap kiásását<br />

már megkezdték. Annak ellenére, hogy a munkálatok jól haladtak,<br />

mégis a lelkésznek sok nehézséggel kellett szembenéznie,<br />

különösen az országban elhatalmasodó infláció<br />

miatt. A lelkész, figyelembe véve a helyi nehézségeket, külföldi<br />

szervezetekhez és személyekhez fordult az anyagi alap<br />

előteremtéséért. Ezek közül megemlíthetjük: a Weach Alapítványt,<br />

az Amerikai Unitárius Univerzalista Társulatot, a<br />

Summit-i testvéregyházközséget, a svájci HEKS-et, valamint<br />

angliai és erdélyi unitárius egyházközségeket. Az<br />

egyéni adakozók közül Gyarmathy György és felesége az elsők<br />

között tettek adományt a templomépítés céljaira.<br />

1994. karácsonyára már meg lehetett tartani az új templomban<br />

az ünnepi istentiszteletét. De egy kellemetlen eset<br />

megzavarta az ünneplést. Ügy a lelkész, mint a felesége beteg<br />

lett. Alpár helyett az édesapja, aki nyugalmazott unitárius<br />

lelkész, végezte a szolgálatot. Karácsony óta az<br />

istentiszteleteket az új templomban tartják.<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 10-én avatták fel az új templomot. Az<br />

időjárás nem nagyon kedvezett, azonban a sötét felhők sem<br />

tudták visszatartani a templomba igyekvő 500-600 embert.<br />

Csak 300-at tudtak bevenni a templomba, a többiek a templom<br />

körül elhelyezett hangszórókon hallgatták az istentiszteletet.<br />

Az avatási ünnepségen jelen voltak: dr. Erdő János unitárius<br />

püspök, a helybeli különböző felekezetű lelkészek, David<br />

és Beverly Baumbaugh lelkészek a Summit-i<br />

testvéregyházközség, Austin Fitzpatrich lelkész az angol<br />

unitárius egyház részéről. A szószéki szolgálatot dr. Erdő^<br />

János püspök végezte, ezután Kiss Alpár lelkész beszámolt<br />

a templom építésének történetéről, majd a különböző üdvözlések<br />

és kórusszámok következtek.<br />

Az ünnepség nagyrészt magyar nyelven történt, így én<br />

nem sokat értettem a beszédekből, de mégis szárnyra kelitek<br />

érzéseim és gondolataim. Arra az emberre gondoltam,<br />

aki, valamikor megálmodta ezt a napot, s amelynek megvalósulásáért<br />

éveken keresztül küzdött, és most egy újabb álma<br />

született: egy új tanácstermet építeni a gyülekezetnek.<br />

CHRIS BILLINGS<br />

Angolból fordította: R.E.<br />

13

A MAROSSZENTGYÖRGYI<br />

TEMPLOM AVATÁSA<br />

<strong>1995</strong>. október 15-én du. 2 órai kezdettel került sor az<br />

újonnan épített marosszentgyörgyi unitárius templom<br />

avatására.<br />

A szószéki szolgálatot dr.Erdő János püspök végezte,<br />

a Zsolt 103,2 és a Zsid 10,39 alapján. Az úrvacsorára<br />

előkészítő beszédet Kolcsár Sándor esperes tartotta.<br />

Balázs Sándor, a templomot építő lelkész, és Incze<br />

György gondnok beszámoltak az építkezés történetéről.<br />

Az ünnepség színvonalát Györffy András szavalatai és a<br />

marosszentgyörgyi vegyes kar kórusszámai emelték.<br />

Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.<br />

(Az új templom avatási ünnepségére a következő lapszámunkban visszatérünk.)<br />

Amerikai unitáriusok<br />

mintazarándoklata<br />

Erdélyben<br />

<strong>1995</strong>. május 11. és 24. között dr. Gellérd Judit vezetésével<br />

tizennégy amerikai unitárius látogatta meg<br />

egyházközségeinket. A látogatás zarándoklat mivoltát<br />

az amerikaiak különösen hangsúlyozták, és szellemében<br />

valóban az volt: valamennyiünk lelkét érintő s<br />

őket mélyen átalakító zarándokút. Szerves részét képezte<br />

a testvéregyház programnak, mely már eddig<br />

is oly sok örömet szerzett az erdélyi és tengerentúli<br />

hittestvéreknek.<br />

A tizennégy tagú csoport valamennyi résztvevője<br />

az észak-amerikai és kanadai unitárius univerzalista<br />

egyház illusztris személyisége volt, heten lelkészek.<br />

Nem érdektelen felsorolni nevüket: dr. Peter Raible,<br />

Seattle-i lelkész, a Testvéregyház Tanács újonnan választott<br />

elnöke és a csoport vezetője, dr. Richard Boeke,<br />

a Tanács alelnöke, dr. Jane Mauldin, Rev. Frances<br />

Buckmaster, Rev. Elisabeth Grene, Rev. Sandra Lee,<br />

Rev.Virginia Sparling lelkészek, dr. Barbara Bowman,<br />

dr. Edgar Crane egyetemi tanárok, Midge Jones<br />

a Veatch Program alelnöke, Don Matson, Caroll Payne<br />

világi vezetők, Leona Jona a Honolulu-i kisebbségi<br />

rádióstúdió igazgatója, dr. Gellérd Judit a Testvéregyház<br />

Tanács Főtitkára. A látogatás megszervezésében<br />

és lebonyolításában mindvégig részt vett e<br />

sorok írója is.<br />

Mintazarándoklatnak olyan értelemben nevezhető<br />

e látogatás, hogy eddig szokatlan, de követésre<br />

buzdító precedenst teremtett arra, hogy iktassanak az<br />

útvonalba "Isten -háta-mögötti" falvakat is, ahol amerikai<br />

csoport még sosem járt, hogy a környék lelkészeit<br />

meghívják minden este oda, ahol éppen az<br />

éjszakát töltötték, s így eszmecserére alkalmat adjanak.<br />

Szálláshelyünket is gondosan választották meg.<br />

14<br />

Szállodák helyett a nemzetközi összefogással létrehozott<br />

két ifjúsági központban: a torockói Tóbiás házban<br />

és a homoródszentmártoni Dávid Ferenc Ifjúsági<br />

Központban töltöttünk több éjszakát is. A kényelmen,<br />

a pompás kiszolgáláson és a remek konyhaművészeten<br />

túl nem kis büszkeségünkre szolgált, hogy<br />

egy kicsit az övékben laktak, melyet a közös erőfeszítés<br />

varázsolt ily szépre.<br />

Torockón ekkor nyitották meg a Tóbiás Éva Galériát<br />

Vass Albert festőművész képeinek kiállításával.<br />

Ezt ismét dr. Tóbiás Károly professzor nagylelkű<br />

ajándéka tette lehetővé. A megnyitó ünnepségen Szörényi<br />

Éva neves színművésznő is jelen volt. A Tóbiás<br />

családot felkérésükre dr. Gellérd Judit képviselte.<br />

Mindig öröm Aranyosrákosra látogatni. A lelkészházaspár<br />

és a keblitanács most is kitett magáért:<br />

gazdag kézimunka kiállítással és szeretetvendégséggel<br />

fogadott.<br />

Mészkőn Balázs Ferenc sírjánál mindenki megrendülten<br />

állott.<br />

Az első hétvégét a csoport Kolozsváron töltötte.<br />

Mindhárom templomunkban egy-egy amerikai lelkész<br />

szolgált. A belvárosban dr. Peter Raible a könyörülő<br />

szamaritánus példázatára épített emlékezetes<br />

beszédet, melyet dr. Gellérd Judit tolmácsolt.<br />

Az iríszi egyházközségben Rev. Frances Buckmaster<br />

kanadai lelkésznő, a monostori templomban dr.<br />

Richard Boeke - jelenleg Angliában szolgáló lelkész -<br />

végezte a szószéki szolgálatot. A zarándoklat emocionálisan<br />

is kimagasló eseménye volt dr. Erdő János<br />

püspök úrral és az egyház többi vezetőjével és tanáraival<br />

való találkozás a Tanácsteremben.<br />

A történelmi Torda meglátogatása hasonlóan<br />

megrendítő volt az először Erdélybe zarándokló<br />

amerikaiaknak.<br />

Az egyházközségeink látogatása a következő héten<br />

is folytatódott Marosvásárhelyen, Nyárádszentmártonban,<br />

a Nyikó mentén és a Homoród mentén.<br />

Nyárádszentmártonban Varga Sándor ünnepi fogadtatása,<br />

a 700 éves templomban, majd a fehér asztalnál<br />

feledhetetlen. Sándor János faragóművész munkáival

és a nőszövetség varottasaival ajándékozták meg a<br />

vendégeket, majd mindenkit családoknál szállásoltak<br />

el. Jó volt látni, amint híveink nyelvi korlátok fölé<br />

emelkedve fogták meg az "idegenek" kezeit és csomagjait<br />

és beszélgetni kezdtek a szemek. Sok emberséggel<br />

telítődtünk.<br />

A következő nap Siménfalván minden hatványozottan<br />

ismétlődött. Meglepetésünkre az egész falu<br />

apraja-nagyja vasárnapiba öltözve a papilak udvarán<br />

fogadott. Székelyruhás népes gyermekkórus énekelt<br />

és táncolt, köszöntőbeszédek váltották egymást. A<br />

környék valamennyi lelkésze és feleségeik is jelen<br />

voltak. A Nyikó mentén amerikai csoport eddig még<br />

nem járt. És a forró ünneplés itt Gellérd Judit-Zizinek<br />

is szólt, akinek Siménfalva a szülőfaluja. Aztán megszólaltak<br />

a harangok és mindnyájan bevonultunk a<br />

templomba, ahol Gellérd Judit édesapja hajdani szószékéről<br />

először, s maga is palástosan tartott beszédet<br />

két nyelven a "szent ez a hely" és "az én<br />

gyermekem elveszett és megtaláltatott" bibliai gondolatokra<br />

építve. Szombatfalvi József csehétfalvi lelkész<br />

az imádság ajándékát hozta, Bíró Lajos helybeli<br />

lelkész pedig Richard Boeke-val együtt Marosi Imre -<br />

Gellérd Imre egykori gondnoka - dédunokáját keresztelte<br />

meg. Ünnepi szeretetvendégség után<br />

boldogan engedte át magát mindenki a helyi családok<br />

szerető gondoskodásának.<br />

Noha naponta több egyházközséget is látogattak,<br />

de az élmények jellegükben rendkívül különbözőek<br />

voltak. Abban azonban hasonlítottak, hogy minden<br />

reggel a helybéli templomban reggeli istentisztelettel<br />

nyitottuk a napot, imával töltöttük fel lelkünket, s az<br />

este is a templomban talált ismét.<br />

Székelykeresztúr nagy élmény volt mindnyájunknak.<br />

Báró József esperes, Gálfalvi Sándor főgondnok,<br />

dr. Molnár István, Sófalvi Jenő és a környék lelkészei<br />

köszöntöttek ismét, majd a Gimnázium három unitárius<br />

osztályának tanulóival találkoztunk osztálytermükben,<br />

ahol könnyeket csalt a szemekbe az<br />

egymásnak és együtt éneklés -mindenki a maga nyelvén,<br />

de ugyanazt a dalt. Két hősünk vastapsot kapott:<br />

dr. Edgard Crane elektromos orgonákkal ajándékozta<br />

meg a gyermekeket, melyeknek remek hasznát veszik.<br />

Caroll Payne pedig egy irdatlan méretű<br />

computer rendszert (lézer nyomtatóval) hozott magával<br />

az óceán túlsó partjáról, s ajándékozta a gyermekeknek.<br />

Megjegyzendő, hogy mindketten a<br />

nyolcvanadik esztendejük felé közelednek. Mindnyájan<br />

éreztük, hogy a gyermekek öröme és hálája új<br />

értelmet adott életüknek.<br />

Három új épülő templomunkat nagy érdeklődéssel<br />

keresték fel a látogatók, s főként Midge Jones<br />

asszony, aki annak a nagylelkű Veatch alapítványnak<br />

volt mostanig elnöke, amely templomépítésre<br />

két ötvenezer és egy hatvanezer dolláros adománynyal<br />

segített. A baróti templom éppen elkészült akkorra,<br />

aznap bútorozták be. Látni kellett a csoport<br />

megilletődöttségét és Midge Jones büszkeségét.<br />

Oklándon megtekintettük az amerikai testvér<br />

Oakland, California által megvásárolt istállóépületet,<br />

s az épp itt tartózkodó két lelkész, Rob Eller-Isaac és<br />

David Keyes előadták a nagy tervet: malmot, sütődét<br />

és majdan egy tejfeldolgozó üzemet akarnak felszerelni<br />

ide. Akkorra már minden lelkészben megfogalmazódott<br />

valami terv, amit saját testvéregyházközségében<br />

támogatni szeretne.<br />

A legközvetlenebb ilyen közös terv egy zarándokszolgálat<br />

létrehozása Erdélyben, s ennek legelső<br />

szükséglete: egy mikrobusz.<br />

Aztán jött a várva-várt második hétvége, amikor a<br />

tizennégyből tizenketten más-más egyházközségbe<br />

széledtek szét, hogy mindenikük saját testvérgyülekezetével<br />

ismerkedjék és végezzen szószéki szolgálatot.<br />

Gellérd Judit valamennyiük beszédét magyarra<br />

fordította, így könnyítve meg a helyi lelkésznek tolmácsolási<br />

gondját - no meg a sok szép beszédet publikálásra<br />

alkalmassá tette. A tolmácsolás egyéb<br />

gondjait, ahol szükség volt rá, teológusaink oldották<br />

meg. A három nap, amit mindenki "új családjával"<br />

töltött, olyan rendkívüli feltöltődést jelentett, hog)<br />

amikor Homoródszentmártonba visszatértek, mindenki<br />

sugárzott, az arcok kipirultak és a kezek, karok<br />

egymásba fonódtak. A szeretet valósággal átízzott<br />

mindenkin.<br />

A legtöbb egyházközségben ekkor tartották a<br />

konfirmációt. Nem nehéz hát elképzelni, mekkora élmény<br />

volt az úrvacsora amerikai testvéreinknek.<br />

Azok, akik traktort vettek testvéreiknek, körbeparádézhatták<br />

vele a falut. Mindenki, tele volt tervvel, elképzeléssel<br />

- közös álmokkal arról, hogyan segítsen<br />

jobban az erdélyi unitáriusokon, hogyan viszonozza<br />

a nagy lelki ajándékot, amit ez a testvériség jelent.<br />

FARKAS DÉNES<br />

San Diego-i "zarándokok"<br />

Erdélyben<br />

"Az elmúlt nyár mindannyiunk számára emlékezetes<br />

marad" - így vallanak testvérgyülekezetünk lelkészei,<br />

Tom és Carolyn Owen-Towle, a június végén,<br />

július elején tett brassói látogatásukról készített beszámolójukban.<br />

Valóban emlékezetes napok maradnak<br />

ezek számunkra, brassói unitáriusok számára is.<br />

A testvérkapcsolat a San Diego-i Unitárius Univerzalista<br />

gyülekezettel már 1991-ben elkezdődött, s<br />

azóta tart, és úgy érezzük, hogy egyre erősödik. Ehhez<br />

járult hozzá ez a látogatás és ezt megelőzően<br />

Máthé Sándor lelkész-esperes múlt év novemberében<br />

tett látogatása, amikor a testvérgyülekezet<br />

meghívására utazott San Diegoba, ahol közel két<br />

hetet töltött. E látogatás alkalmával érett meg a gondolat<br />

arra, hogy egy nagyobb csoport látogasson el<br />

Erdély több városába, mindenekelőtt Brassóba.<br />

A látogatásra június 28 - július 14. között került<br />

sor, amikor egy több, mint ötven tagú csoportot fogadhattunk<br />

kedves vendégeinkként Brassóban.<br />

15

A "túra" tulajdonképpen június 29-én kezdődött,<br />

amikor a csoport Bukarestbe érkezett, ahol egy napot<br />

és egy éjszakát töltöttek, majd a következő napon érkeztek<br />

Brassóba, tulajdonképpeni úticéljukhoz.<br />

Nagy volt az izgalom mindkét oldalon: milyen<br />

lesz a vendégfogadás, hogy tudják majd megérteni<br />

egymást a vendégek és vendéglátók Olyan kérdések,<br />

melyekre az elkövetkező napok együttléte kellett<br />

megadja a feleletet. Visszagondolva e néhány hónap<br />

távlatából és a vendégek visszajelzéseiből, elmondhatom,<br />

hogy mindenki jól érezte magát s kellemes<br />

emlékek maradtak a találkozás után.<br />

A Brassóba való érkezés június 30-án, pénteken a<br />

délutáni órákban volt. Egy kis csoport várta vendégeinket<br />

a város végén, hogy aztán a templom udvarán<br />

népes közönség fogadja az érkezőket. Rövid köszöntők<br />

hangzottak el szóban és énekben. Természetesen<br />

a kínálkozás sem maradt el, "jó erdélyi módra" ott<br />

volt a köményes is vendégeink asztalán a körtőssel<br />

együtt. E rövid, de mindenképpen felemelő és<br />

könnyekig megható ünnepélyes fogadás után vendégeinket<br />

elszállásolásra küldtük vendéglátó híveinkhez.<br />

A társalgás megkönnyítése érdekében angolul<br />

beszélő ifjakat is beosztottunk azon családokhoz,<br />

ahol nem beszélte senki vendégeink nyelvét.<br />

A lelkészi család, természetesen, a lelkészházaspárt<br />

látta vendégül, s így alkalom adódott az előbbi<br />

látogatás emlékeinek felelevenítésére és a mostani látogatás<br />

részleteinek megbeszélésére.<br />

A látogatás második napjának fénypontját a Fekete<br />

templomba tervezett esti orgona- és kóruskoncert jelentette,<br />

amelyre évek óta készült testvérgyülekezetünk<br />

kórusa és orgonistája. A koncertet rövid négynyelvű<br />

(német-román, magyar-angol) áhítat vezette be, melyet<br />

Mathias Pfelger és Máthé Sándor lelkészek tartottak.<br />

A felemelő, csodálatosan szép koncert után mindenki<br />

lelki örömmel és érzésekben gazdagodva távozott,<br />

érezve, hogy a zene nem ismer korlátokat,<br />

határokat, mert mindenki által érthető nyelven szól<br />

Isten dicsőségéről, emberségről, barátságról és a legszentebb<br />

emberi értékekről.<br />

A következő vasárnap programja nagyon zsúfoltnak<br />

mutatkozott:<br />

- közös istentisztelet a vendéglelkészek szolgálatával,<br />

- egy amerikai házaspár házassági megáldása,<br />

- közös ebéd a templom udvarán terített asztalok<br />

mellett,<br />

- városnézés a vendéglátó családok kíséretében,<br />

- esküvői vacsora a Citadellában (középkori várkastély).<br />

Az istentisztelet keretében a vendéglelkészek rövid<br />

beszédeket mondottak, melyeket Máthé Sándor lelkész-esperes<br />

tolmácsolt a nagyszámú gyülekezetnek.<br />

Az esketési szertartást is a vendéglelkészek végezték a<br />

helybeli lelkész közreműködésével. Felemelő és megható<br />

volt minden pillanata ennek a közös istentiszteletnek<br />

és szertartásnak, s ismételten meggyőződhettünk<br />

arról, hogy sokszor szavak nélkül is meg tudják érteni<br />

egymást az emberek, ha találkoznak érzéseik.<br />

16<br />

Az esketési szertartás érdekessége az volt, hogy<br />

a vendégek, a menyasszony és vőlegény - mindketten<br />

-, székely népviseletbe voltak öltözve, ezzel is<br />

kifejezve azt, hogy mennyire tisztelnek és szeretnek<br />

minket amerikai testvéreink.<br />

Az előbbiek mellett felejthetetlen élmény volt az esküvői<br />

vacsora, mely az említett romantikus környezetben<br />

zajlott vendégeink nagy örömére. Mindenki jól<br />

érezte magát ,s egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy a<br />

több, mint száz ember szíve egyszerre dobban. Jó volt<br />

így együtt lenni felszabadultan, egy néhány órára elfeledve<br />

a mindennapi gondokat, bajokat.<br />

A késő éjszakába nyúlt "party" után már mindenki<br />

várta, hogy kipihenhesse a hosszú és élményekben<br />

oly gazdag nap fáradalmait.<br />

Másnap, július 3-án vendégeink Segesvárra látogattak,<br />

ahonnan visszatérve az árkosi egyházközséget<br />

látogatták meg. Árkos volt útjuk második<br />

állomása, ahol két éjszakát töltöttek. így alkalmuk<br />

nyílt betekintést nyerni a falusi élet szépségeibe és<br />

nehézségeibe egyaránt.<br />

Július 4-ét, vendégeink nemzeti ünnepét, rendkívüli<br />

módon megszervezett keretek között ünnepelhettük<br />

közösen az egybegyűltekkel: kürtőskalács-sütés, flekkensütés,<br />

népdalok és népi táncok, közös tánc és éneklés<br />

tették élményszerűvé és, gondoljuk, felejthetetlenné<br />

a napot.<br />

Szinte észrevétlenül teltek el mindannyiunk számára<br />

ezek a napok. Amikor elérkezett a búcsúzás pillanata,<br />

egyetlen ember sem volt, sem vendégek, sem<br />

vendéglátók között, akinek könnyes ne lett volna a<br />

szeme. így búcsúztunk, s azzal biztattuk, vigasztaltuk<br />

egymást, hogy fogunk még találkozni.<br />

Vendégeink tovább folytatták útjukat: Nagyszeben<br />

városát látogatták meg, ahol egy éjszakát töltöttek,<br />

majd másnap Gyulafehérváron át Kolozsvárra érkeztek.<br />

Itteni programjukban szerepelt Torda meglátogatása,<br />

ahonnan visszatérve Kolozsvárra a belvárosi<br />

templomban délután 6 órai kezdettel megismételték<br />

brassói koncertjüket a jelenlevők teljes örömére és gyönyörűségére.<br />

Kolozsvári tartózkodásuk alatt a vendéglelkészek,<br />

Carolyn és Tom Owen-Towle, valamint Wendy<br />

Fish, frissen végzett lelkésznő találkoztak Dr. Erdő<br />

János püspökkel, akivel szívélyes beszélgetést folytattak.<br />

Másnap a csoport elhagyta Erdélyt, Budapest felé<br />

folytatva útját.<br />

Befejezésül idézem Carolyn Owen-Towle lelkésznő<br />

szavait: "Zarándokokként mentünk Erdélybe és<br />

barátokként búcsúztunk el brassói hittestvéreinktől.<br />

Jövőképünk mostmár magába foglalja a két gyülekezetet:<br />

Brassót és San Diego-t. Ez a kapcsolat túllépte a<br />

képzelet határát, valósággá lett. Ez pedig arra kötelez,<br />

hogy egy megértésen alapuló kapcsolatot vigyünk<br />

tovább, ami közös történelmünkön, de<br />

ugyanakkor a nagyban különböző társadalmi és politikai<br />

valóságokon is alapszik."<br />

MÁTHÉ SÁNDOR, lelkész-esperes

Hálás szívvel és tisztelettel állunk<br />

meg itt e helyen a mai délelőttön.<br />

Ez a látogatás, ez a vasárnap<br />

ott volt lelkünkben és gondolatainkban<br />

napokkal, hónapokkal, sőt<br />

évekkel ezelőtt. Régóta ten/ezgettük,<br />

előre elképzeltük és gyűjtöttünk<br />

erre az útra, hogy most végre<br />

itt lehessünk veletek, szeretett<br />

unitárius barátainkkal, hittestvéreinkkel.<br />

Köszönjük azt a csodálatos<br />

vendégszeretetet, amivel viszonyultok<br />

irányunkban.<br />

Olyan szép ez a föld, Erdély! Bármerre<br />

nézünk, mindenhol valami<br />

csodálatosat látunk: az erdőborította<br />

hegyeket, százados fák dús lombozatát,<br />

mesterien épített házakat,<br />

gyermekek elevenségét, a felnőttek<br />

mosolytól sugárzó tekintetét.<br />

Miért vagyunk mi itt Azért, mert<br />

nagyon drága érzések kapcsolnak<br />

hozzátok Hozzátok, akik továbbviszitek<br />

a türelem és vallásszabadság<br />

fáklyáját a világnak ezen a<br />

részén, azt a hitet, melyet mi is<br />

örököltünk és amelyet oly nagy<br />

gonddal őrizgetünk mindennapi<br />

életünkben és vallásos közösségeinkben.<br />

Úgy érzem, hogy az élő isten<br />

van jelen közöttünk akkor, amikor<br />

barátságban és szeretetben egybegyűlünk.<br />

Amikor részt vállalunk<br />

a folytonos teremtésben, akkor Istent<br />

hívjuk életre a világban, azt az<br />

Istent, akinek neve: szeretet. Ebben<br />

a közös munkában találjuk<br />

Nyelvében él a nemzet - írta egyik nagy költőnk.<br />

Ennél szebben, tömörebben nem lehet megfogalmazni<br />

a nyelv szerepét, feladatát. Egy nép csak addig él, míg<br />

anyanyelvén fejezi ki gondolatait, érzéseit. Anyjától<br />

tanult szavakkal kéri Isten segítségét, és tanítja meg<br />

gyermekeit az első imádságra. Híd az anyanyelv,<br />

mely összeköti az ősöket az unokákkal.<br />

Ezt a hidat most készülnek szétszakítani. A "hatalmas<br />

Istenkéz" által lekünkbe írt nyelvünket most nagy<br />

veszély fenyegeti. Az elsorvadás, beolvasztás veszélye.<br />

Ez ellen fel kell emelnie a szavát minden becsületesen<br />

gondolkozó és nemesen érző magyar embernek.<br />

meg az erőt, hogy egy ilyen szenvedéssel<br />

és nehézségekkel tele<br />

világban megmaradhassunk.<br />

Azért vagyunk együtt tehát,<br />

hogy erősítsük gyülekezeteink<br />

kapcsolatát, hogy barátságot adjunk-kapjunk<br />

és gazdagítsuk egy-<br />

Carolyn Owen-Towle:<br />

Brassói kapcsolat<br />

mást különbözőségünk által. Csodálatos<br />

napok ezek, amikor tolmácsok<br />

segítségével cserélünk<br />

gondolatokat, ugyanakkor a zene<br />

és művészet segítségével, valamint<br />

az együttlét más alkalmain<br />

egymás szemébe nézve megismerhetjük<br />

egymást. Úgy érzem,<br />

hogy együttlétünk része a teremtésnek,<br />

azt segíti. Olyan ajándéka<br />

ez az életnek, amit soha nem fogunk<br />

elfelejteni. Biztos vagyok,<br />

hogy kapcsolatunk ezután még<br />

erős ebb lesz.<br />

Húsz éwei ezelőtt, amikor készültem<br />

a lelkészi szolgálatra, olvastam<br />

először Blandratáról, Dávid<br />

Ferencről és János Zsigmondról.<br />

Akkor volt az az érzésem, hogy én<br />

ezektől az emberektől származom.<br />

Úgy éreztem, hogy az ők vére folyik<br />

ereimben, annyira hasonlított világképünk.<br />

A mai napig magammal<br />

hordom a képet arról a bátorságról,<br />

melyet ők tanúsítottak, hogy meg-<br />

NYELVEBEN EL A NEMZET<br />

védjék és továbbadják hitüket. Ez<br />

ad nekem erőt arra, hogy megmaradjak<br />

az én unitárius hitemben,<br />

bármilyen nehézségeket is támaszt<br />

az élet.<br />

Ezek az emberek tanítottak meg<br />

arra, hogy éljünk a lehető legjobban,<br />

igazságban, nem azért, mintha<br />

jutalmat várhatnánk, hanem<br />

azért, mert így kell, így érdemes<br />

élni. Ugyanakkor arra is megtanítottak,<br />

hogy a vallásos hit Segít<br />

szembenézni a nélkülözéssel,<br />

szenvedéssel. Számunkra a vigasz<br />

belülről jön, abból a tudatból,<br />

hogy hűek maradtunk elkötelezettségünkben<br />

- családjainkhoz,<br />

egyházunkhoz, vallásos örökségünkhöz<br />

- és abból a tudatból,<br />

hogy egymáshoz tartozunk, hogy<br />

együttérzés vesz körül. Ez a mi hitünk:<br />

egyszerű, nyßt és erős.<br />

Ti itt Erdélyben és mi az Egyesült<br />

Államokban különböző kultúrákhoz<br />

tartozó népek más és más<br />

úton jutottunk el a mai napig. Hitünk,<br />

mely bizonyos szempontból<br />

különbözik, nagyon szembetűnő<br />

hasonlóságokat hordoz: elsősorban<br />

történelmünk, közös értékeink<br />

és unitárius nevünk azok, amelyek<br />

különös tiszteletet érdemelnek.<br />

Minden teológiai elméleten túl tudnunk<br />

kell azt, hogy végső soron a<br />

köte-<br />

mi barátságunk legerősebb<br />

léke az igaz emberség.<br />

Nagyon köszönöm,<br />

hálásan köszönöm!<br />

Tudjuk, egy ember egymagában nem sokat tehet. De<br />

ha összefogunk, ha nem csak önmagunkra gondolunk,<br />

küzdelmünk, hisszük, eredményes lesz. Ha, Reményik<br />

Sándor szavaival élve, minden ember egy tégla lesz, hatalmas<br />

kőfalat építhetünk, mely gátat vet az önkénynek. Ha<br />

minden ember egy-egy lépcső lesz, mely feljebb visz a haladás<br />

útján, utunk célját elérjük. Egy hegedű hangja nyom<br />

nélkül hal el, sok hegedű hangja olyan dallamot eredményez,<br />

mely távoli fülekbe is visszhangzik.<br />

Berde Mária, a harmincas években élt írónő mondja:<br />

"Amiért harcolunk, az a legjogszerűbb a világon.<br />

Akár a testnek, a léleknek is megvannak a maga szükség-<br />

17

letei. Ezek a népi - ősjavak: a templom, az iskola, az erkölcsi<br />

és művészi értékek és a megtartó hagyományok."<br />

Templom, hit, Isten, akit mindenki azon a nyelven<br />

szólít meg, ahogyan édesanyjától tanulta: "Mi Atyánk". És<br />

iskola, ahol az ember felkészül az életre. Ismereteket szerez,<br />

amelyeket aztán maga is embertársai javára gyümölcsöztethet.<br />

De ahhoz, hogy ismeretei mélyen<br />

bevésődjenek, egyedül csak az iskola alkalmas, amely<br />

anyanyelvén szól hozzá. És ezt akarják most elvenni tólünk.<br />

A gyermekeikért aggódó szülők egy része úgy gondolja,<br />

azáltal, hogy feladta az anyanyelvi iskolát, már biztosította<br />

a gyermek jövőjét. De végiggondolták-e, hová<br />

vezet az az út, amelyen elindították őket<br />

Az óvodába induló gyermek egy kis közösségből,<br />

amely féltő gonddal vette őt körül, belekerül egy nagyobb,<br />

számára idegen környezetbe. Még akkor is nehéz a beilleszkedés,<br />

ha az óvónéni anyja nyelvén szól hozzá.<br />

Mennyivel nehezebb a helyzete, ha nem érti a hozzá intézett<br />

szavakat, milyen kiszolgáltatottnak, elveszettnek érzi<br />

magát. Szorongva, félve, kedvetlenül megy abba a közösségbe,<br />

ahol pajtások között boldognak kellene éreznie magát.<br />

Szorongása, félelemérzete fokozódik amikor iskolába<br />

kerül. Az ismeretek elsajátítása amúgy sem könnyű. Ha<br />

nem anyanyelvén kell megbirkóznia a feladatokkal, míg a<br />

szavak megértésével küszködik, elveszíti az összefüggéseket,<br />

ismeretei hiányosak, tudása sekélyes lesz. Lehet bár<br />

nagyon értelmes, okos, mégis lemarad a tanulásban, és kialakul<br />

benne egy súlyos alacsonyabbrendűségi érzés,<br />

amely rányomja bélyegét egész további életére. Még súlyosbítja<br />

a dolgot az a most kialakult gyakorlat, hogy lépten-nyomon<br />

azt kell hallania, a magyar nép kulturálatlan<br />

alsóbbrendű népség, amelynek csak az a létjogosultsága,<br />

hogy kiszolgálja a felsőbbrendű őshonosokat.<br />

Ez a kisebbségi érzés aztán odavezet, hogy megelégszik<br />

a minimális ismeretekkel, mert úgy sem képes többre,<br />

vagy erejét meghaladó erőfeszítéseket tesz, amely állandó<br />

idegfeszültséget okoz és amely súlyos nyomokat hagy serdülő<br />

lelkében.<br />

Az állam nyelvét természetesen meg kell tanulni, de<br />

mennyivel könnyebb, ha a megszerzett ismeretekhez csak a<br />

foglalkozásukhoz szükséges szakkifejezéseket kell elsajátítaniuk.<br />

A beszélt nyelvet amúgy is megismerik a mindennapi<br />

életben.<br />

A szorongó, meghasonlott emberpalántából nem válik,<br />

nem válhat a megpróbáltatásokat vállaló, veszélyekkel<br />

szembenéző felnőtt. Nézzünk körül. Hány magáramaradt,<br />

idős család nélkülözi nem csak gyermekei segítségét, hanem,<br />

ami ennél is fájóbb, gyermekei szeretetét, ragaszkodását.<br />

Mert fiataljaink elszakítják a szülőföldhöz kapcsoló<br />

18<br />

gyökereket a szebb jövő reményében, nem gondolva arra,<br />

hogy a hontalanság odakint "sokszor fájóbb, mint idebent".<br />

A monda szerint egy elsüllyedt földrész, Atlantisz<br />

harangjai a víz alatt is tovább szólnak. Süllyedő világunk<br />

harangjainak hangja jusson el ne csak a fülünkbe, de szívünkbe<br />

is. A vészharang figyelmeztet: a túlélésre, megmaradásra<br />

egyetlen lehetőségünk van: ragaszkodnunk kell<br />

foggal és körömmel hagyományainkhoz, szokásainkhoz,<br />

szülőföldünkhöz, anyanyelvünkhöz. Küzdjünk meg minden<br />

templomért, minden iskoláért, minden egyes gyermeki<br />

lélekért. „Megbecsülünk minden rendet, melyen a béke<br />

alapul", de Isten igéjét továbbra is anyanyelvünkön akarjuk<br />

hallani, azt akarjuk, hogy gyermekeink az iskolában<br />

ezután is szülei szavát hallhassák.<br />

Vigyázzunk! Amit erőszakkal elvesznek tőlünk, azt<br />

még visszakövetelhetjük, de amiről önként lemondunk, az<br />

számunkra örökre elveszett.<br />

Drága anyanyelvünk minden igéjét-, minden szavát<br />

féltő gonddal őrizzük és drága kincsként az utódokra<br />

hagyjuk. Ehhez kérünk erőt, bátorságot és a mindenható,<br />

jó Isten segítségét.<br />

Ajánlom<br />

"...Ott alussza örök álmát egy fiatal<br />

SZÁSZ KLÁRA, ny.tanárnő<br />

nemzedék,<br />

apák, fiak, akiket hiába várt a szülőföld, anya, hitves,<br />

gyermek. Oda temették az én fiatalkori életenergiám,<br />

sorsom, jövőm egy részét is, ott gyúrtak,<br />

faragtak, formáltak az "új idők" szellemében. Úgy<br />

érzem, nincs szükség szépítgetésre. Akit kerékbe törtek,<br />

meggyötörteakivel holtakat temettettek, tragédiákat<br />

szemléltettek, annak joga van a jajra, és<br />

kötelessége a beszéd..."-vallja a most megjelent<br />

könyve (Hadifogságban. Naplótöredékek. Emlékfoszlányok.<br />

1944-1948. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest.<br />

<strong>1995</strong>) előszavában Zsigmond Ferenc, a<br />

maros-küküllői egyházkör volt felügyelő gondnoka.<br />

Megpróbáló, megalázó évekről tanúskodik<br />

az emlékező.<br />

A fogság éveiről, melyeket át- és megélni csak<br />

hittel lehetett. Akik a fogságban<br />

hagyták jövőjük egy<br />

részét, azok számára e könyv, tudom, keserű,<br />

fájdalmas<br />

emlékeket elevenít fel, a fiatalok számára pedig<br />

történelmet.<br />

N.L.

Köztudomású, hogy a számunkra oly nagy értéket<br />

jelentő magyar irodalmi alkotások az idegen<br />

nemzetek széles olvasóközönsége előtt alig,<br />

vagy egyáltalán nem ismertek. Ennek okát általában<br />

a magyar nyelv jellegéből következő elszigeteltségben,<br />

a magyar ember számára sokat<br />

jelentő sajátos nyelvi ízek, szépségek lefordíthatatlanságában<br />

látják.<br />

Kevesebben beszélnek egy másik, és szerintem<br />

mélyebb, komolyabb okról. Egy irodalmi mű akkor<br />

válhat - nyelvétől függetlenül - értékes alkotássá,<br />

ha egyetemes emberi problémákkal<br />

szembesíti olvasóját.<br />

Nem akarom azt állítani, hogy a magyar irodalomból<br />

hiányoznak<br />

az<br />

ilyen jellegű,<br />

az egyetemes<br />

emberi lét<br />

kérdéseire választ kereső művek. Legjobb költőink<br />

nagy versei, Madách Ember tragédiája és a<br />

magyar regények között is jónéhány gondolatébresztő<br />

lehet a világon bárhol. Irodalmi alkotásaink<br />

nagy része azonban magán viseli annak a<br />

sajátos feladatnak a bélyegét, mely a kelet-euró-<br />

nyelv elsajátításával a gyermek a világot veszi<br />

birtokba, s abból annyit ismer, amennyit nyelve<br />

segítségével meg tud nevezni. Személyisége, gondolkodása,<br />

emberi értékei is a nyelv által mutatkoznak<br />

meg.<br />

Úgy gondolom, ebben a tekintetben nem helyes a<br />

feladatot és az azzal járó felelősséget csupán az iskolára<br />

ruházni (hárítani). A család, a szülők - mint<br />

mindenben - ebben is olyan meghatározó erejű példaként<br />

állnak a gyerekek előtt, amellyel az iskola<br />

sokszor képtelen felvenni a versenyt. Ezért tartom<br />

fontosnak, hogy az anyanyelvi nevelés és a példamutatás,<br />

mint annak a része, a család gondja is legyen.<br />

Csak ezzel az összefogással, a család és iskola összhangban<br />

zajló<br />

nevelő munkájával<br />

. érhetjük<br />

el,<br />

hogy gyermekeink<br />

az anyanyelv gazdag lehetőségeivel felvértezve<br />

képesek legyenek gondolataik pontos, véleményük<br />

határozott megfogalmazására, színes<br />

egyéniségük megmutatására. A nyelvi nevelés<br />

személyiségfejlesztés is, és ennek a kis közösségnek,<br />

amelynek tagjai vagyunk, a jövő szempontpai<br />

népek, s ezen belül a magyar nép irodalmára jából elsősorban olyan pozitív személyiségekre<br />

is hárult az évszázadok során.<br />

van szüksége, akiknek azonosságtudatában az<br />

A magyar irodalom politizáló irodalom. anyanyelv ápolásának, gondos használatának,<br />

A magyar írók, költők politikusok is. Nemzeti, megőrzésének feladata is fontos helyen áll.<br />

közösségi létünk fenyegetettségének pillanataiban<br />

A közösség vonatkozásában az anyanyelv a<br />

ők vállalták a veszély kimondásának és az nemzeti azonosságtudat ismérve, kulturális érté-<br />

útkeresésnek a felelősségét. Az ő tollúkon szólalt keink hordozója s így megmaradásunk jelképe,<br />

meg elsősorban a nemzeti függetleség eszméje, a fennmaradásunk feltétele. Használati jogának<br />

közösség vonatkozásában.<br />

Nyelv és gondolkodás szoros kapcsolatára a<br />

tudósok már régóta figyelmeztettek. Az anya-<br />

szülőföldhöz, néphez, anyanyelvhez való ragaszkodás<br />

erkölcsi parancsa. Valahányszor veszély, közösségünk választott képviselőinek, politikusai-<br />

korlátozása politikai kérdés, melynek megoldása<br />

támadás fenyegeti személyes vagy nemzeti azonosságtudatunkat<br />

és e tudatot meghatározó értégyarság<br />

szellemi és politikai vezetőinek harca az<br />

nak feladata. Bízunk benne, hogy a romániai makeinket<br />

- jelen esetben anyanyelvünket -, mindig anyanyelvi oktatásért eredményes lesz.<br />

ezekből a művekből merítünk erőt, tőlük kapunk Segítsük őket jelenlétünkkel, részvételünkkel,<br />

biztatást, reményt.<br />

valahányszor felszólítanak rá, jelezve, hogy követeléseink<br />

egy közösség követelései, egy közösség szel-<br />

Most, amikor a romániai magyarság az anyanyelvi<br />

oktatás ügyében folytatott harcának sikeréért lemi továbbélésének feltételei. És közben végezzük<br />

imádkozik Erdély-szerte a magyar templomokban, el magunkban, családunkban, szűkebb környezetünkben<br />

a ránk háruló feladatot, azt a csendes<br />

én nem akarom irodalmi idézetekkel szaporítani a<br />

szót. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy ez a munkát, amelynek eredményeképpen a magyar<br />

harc nem csupán költőink, íróink, még csak nem is a nyelv szavai, mondatai, sajátos ízei ajkunkon teljes<br />

most már létező politikusaink, hanem mindannyiunk<br />

harca kell hogy legyen!<br />

meg ép, értelmes emberi gondolatok hordozóiként.<br />

gazdagságukban és tökéletes épségben szólalnak<br />

Az anyanyelv tökéletes birtoklásának és használatának<br />

problémája két vonatkozásban is meg-<br />

politikai harc, de ragaszkodásunkat anyanyel-<br />

Ez a munka nem annyira látványos, mint a<br />

határozó jellegű: az egyén, a személyiség és a vünkhöz leginkább ez bizonyítja, politikai jellegű<br />

követeléseink jogosságát ez<br />

hitelesíti.<br />

TÖRÖK KATALIN, tanárnő<br />

19

Kedves Testvéreim!<br />

A tágabb és szűkebb kazánkbeli<br />

magyar Unitárius Egyház és vallás<br />

ötödik évszázadát éli. Ez alatt az idő<br />

alatt a keresztény türelem jegyében<br />

írta a maga, megpróbáltatásokkal teljes<br />

történelmét. Erre a keresztény türelemre<br />

"Isten legjobb gyermeke és<br />

prófétája ", jézus, és az ő tanításainak<br />

szellemében egyházat alapító első<br />

püspökünk, Dávid Ferenc tanított<br />

minket. Mindketten életükkel és halálukkal<br />

egyaránt bizonyságot tettek<br />

erről.<br />

Valahányszor a négy évszázad<br />

alatt (rendjén) - a mások türelmetlensége<br />

miatt - súlyos veszteségeket<br />

kellett elszenvednünk, nem perlekedtünk,<br />

nem lázadoztunk, de mindannyiszor<br />

Istent kértük, hogy segítségével<br />

a romokon új iskolákat és<br />

templomokat, új életet építhessünk.<br />

És ő megsegített minket. József Attilával<br />

vallottuk: "Mikor nagyokat ütnek<br />

rajtunk, milyen jó lenne nem<br />

ütni vissza se kézzel, se szóval."<br />

Az is valóság, hogy ez az igazán<br />

magyar lelki közösség, mint nevelő<br />

népegyház, a nép és az egyház ügyét<br />

egyformán szívén viselte mindig s<br />

úgynevezett "alárendelt" szerepet<br />

nem osztott egyiknek se soha. (Egyszerre<br />

voltunk és oagyunk magyarok<br />

és unitáriusok.)<br />

A 16. századi reformációra - vallási<br />

vonatkozásban - az 1568-as tordai<br />

országgyűlés tette fel a koronát az-<br />

Vállvetve<br />

zal, hogy törvénybe iktatták a vallásés<br />

lelkiismereti szabadságot. Dávid<br />

Ferenc vezérszerepét ebben elismerte<br />

a történelem. S ha 427 esztendővel<br />

ezelőtt azt vallottuk és azt akartuk,<br />

hogy hitbeli meggyőződéséért senki<br />

se bántalmaztassék, ma egy emberként<br />

azok mellett vagyunk, akik vállalják,<br />

kérik, követelik, törvényt<br />

akarnak arról, hogy nyelvéért, anyanyelvéért<br />

ne bántalmaztassék, és jogfosztott<br />

ne legyen senki! Adja az<br />

Isten, hogy közös szent akarásunknak,<br />

a romániai magyarság számára,<br />

mielőbb megnyugtató eredménye legyen!<br />

(Elhangzott Sepsiszentgyörgyön a Kis<br />

Stadionban <strong>1995</strong>. szeptember 8-án tartott<br />

tiltakozó gyűlésen)<br />

TÖRÖK ÁRON lelkész<br />

J<br />

Találtam egy kéziratos levelet, mely adatot szolgáltat a vargyasi unitárius torony építésére vonatkozóan.<br />

A levél és arra a válasz igen szép jele annak, hogy székely népünk miként nyújtott segítő kezet<br />

egymásnak a múltban - felülemelkedve a felekezeti kötelékeken (jelen esetben református és unitárius).<br />

Az írás feltehetően a vargyasi unitárius egyházközség levéltárából kerülhetett néhai Borbáth Károly<br />

jeles történészünk kezéhez, melyet a közelmúltban vételeztem.<br />

íme a vargyasiak levele:<br />

„Nemes Kis Batzoni Ekklésia és egész Közönség!<br />

Az emberi dolgok nagyon forgandók. Szerentséje volt közönségünknek ahoz hogy az<br />

irt Ns Közönség Ekklésiái épittésében mész kővel szolgállyon, ma a mi Ekklésiánk van<br />

hasonló környül állásba, tornyát akarván befedni, létz dolgában fenn akadt. Bizodalommal<br />

keresi meg a Ns közönséget, hogy megemlékezvén a multakról akár ottan kivágva<br />

egy néhány tölte lettzel megsegijteni se sajnálja, akár a tőkéket ha által méltatja<br />

falunkba egész költsönös háládatottsággal vesszük álhatatósan fogadván, hogy az emberi<br />

dolgok változása ha mi szükséget okozna a nemes közönségnek ujjolag ezen jót<br />

megszolgálni egyenes kötelességünknek esmerjük, levén a Ns Ekklésiának és közönségének<br />

Vargyason 1822 27 ik Májjus. Költsönös Szivességü Jókivánoju Kis Mihály hellybeli<br />

unitár Pap. Máté József Megye Biró Vargyason."<br />

A kisbaconi református egyházközség a fentebb idézett megkereső" levél külső oldalára az alábbi<br />

választ küldte:<br />

ben emiitett multakról, mostanis Nagy Háládatossággal emlékezik visza a Kis<br />

Batzoni Ns Ekklésia: kiván is minden ki telhetőkben az el intéz Szent Czélyaiba Segítséget<br />

tenni a Vargyasi és Sz Eklézsiának, mostan 3 Fenyő Tőkéket minden fizetés nélkül<br />

ajjánl ki is vágassa, tsak hogy egy embere által akkor légyen segítségei a Vargyasi<br />

Ns Ekkla hogy a munka is annál helyesebb modgyával folyhasson. Továbbá az Ur Isten<br />

Segélye Idvességes dolgaikban Szent Czéljaikban. Sig. Kis Batzon die 28 Máji 1822.<br />

A közösség végzésiből Benedek Márton megyebiró."<br />

Levél - jó válasz egy nap alatt.<br />

173 év távlatából közzé teszem: Isten áldja - Békesség Istentől!<br />

FARKAS DÉNES lelkész-levéltáros<br />

20<br />

•

A HOMORÓDALMÁSI SZÓRVÁNYTÁBOR<br />

1990-ben elkezdődött egy az erdélyi fiatalság számára<br />

megrázó folyamat: szabad kapcsolatteremtés<br />

és tartás a Romániától nyugatra fekvő országokkal.<br />

A magyarországi munkavállalás lehetősége, a nyugati<br />

utazás lehetősége, a műholdas és kábel-televízióláncok<br />

használata szétrombolta egy évtizedek alatt<br />

kialakult érték és szokásrendszer alapjait, hogy helyükbe<br />

új épülhessen. Az elnéptelenedő falvak ifjúságát<br />

az újabb, relatív kilátástalanság befelé<br />

fordulásra indította, a pozitív értékek helyébe lépő<br />

élvhajhászás, a közösségek teljes szétesésével fenyegetett.<br />

Ilyen körülmények között rendkívüli jelentősége<br />

van az ifjúsági egyletek működésének.<br />

Az almási érdekeltségű ifjúság nyaranta visszakényszerült<br />

szülőfalujába a nyári munkák idejére.<br />

Ezek a fiatalok Erdélyszerte kisebb-nagyobb városokban<br />

élnek- családjukkal, tanulnak kollégiumokban.<br />

1993-ban alakították meg formai megkötések<br />

nélkül (egyelőre még nem bejegyzett önálló jogi<br />

személyként) a Homoródalmási Dávid Ferenc Ifjúsági<br />

Egyletet. Közösségfejlesztő tevékenységüket<br />

kulturális és gazdaságfejlesztő területen egyaránt<br />

kifejtik. Korábbi eredményeik az 1994. évi ifjúsági<br />

szórványtábor megszervezése és két színdarab előadása.<br />

Emellett szervező tevékenységet folytatnak<br />

önálló jogi személyiségű egyesület bejegyeztetése<br />

érdekében. A táborszervezésekkel összekapcsolva<br />

folyik a helybeli iskola fejlesztésének támogatása<br />

is. Gazdasági tevékenységük első lépése a helybéli<br />

pap által az egyletnek ajándékozott legelőterület<br />

fásítása. További terveik között, többek között, tejüzem<br />

alapítása szerepel. Tevékenységük folyamatos<br />

erkölcsi, szakmai és anyagi támogatást igényel.<br />

1994. augusztusában zajlott az első almási szórványtábor.<br />

A tábor szervezésében teológus hallgatók<br />

személyében közvetlen segítséget, az Unitárius<br />

Egyház Püspökségétől jelentős anyagi támogatást<br />

kaptunk. A kilenc résztvevő, mindnyájan szórvány-magyarok,<br />

falubeli családoknál lakott, akik<br />

részben az élelmezésükről is gondoskodtak. A közös<br />

étkezések a kántori lakon történtek, ahol főzőasszonyt<br />

fogadtunk, akik mellett az egylet tagjai<br />

segédkeztek. A tábor egy hétig tartott .A hétnapos<br />

tábor programján kézműves mesterségek, képzőművészeti<br />

foglalkozások, irodalom-, történelemtanulás,<br />

néptánc, színdarab előadás, kirándulások<br />

szerepeltek. A legfontosabb azonban mégis az almásiakkal,<br />

a faluval létrejött személyes kapcsolat,<br />

minthogy a fiatalok almási családoknál laktak. A<br />

tábor eredményeként a Zsilvölgyéből jött fiatalok<br />

megismerték azt a tájegységet, ahonnan legtöbbjük<br />

nagyszülei annakidején elvándoroltak. Azonosságtudatuk<br />

valamelyest megváltozott.<br />

A tábor idején az elszállásolás tavaly annyiban<br />

jelentett gondot, hogy a legnagyobb dologidőben a<br />

háziak nem tudtak annyi energiát szánni vendégeikre,<br />

mint szerettek volna. A tavalyi kilenc főhöz<br />

képest idénre 15 fiatalt vártunk, de csak kilencen<br />

érkeztek (Csiki Erika és Csiki Sándor, Jakab Zoltán,<br />

Koncz Emőke, Koronka Csilla, Kovács Éva,<br />

Nagy Adél, Sgaverdia Alina, Szabó Klára). Szálláshelyüket<br />

az almási iskola épületében alakítottuk<br />

ki. Mosdási lehetőséget az iskolában (hidegvizes<br />

mosdókkal) biztosítottunk, valamint három-négy<br />

közeli családnál kétnaponta fürdőszoba használatot<br />

melegvízzel. Az étkezés és a főzés a kántori lakon<br />

történt, valamint a foglalkozások is itt<br />

zajlottak. Egy helybeli vállalkozó a tábor idejére<br />

mikrobuszt biztosított számunkra. A táborban változatos<br />

program zajlott: bibliodráma, linó-metszés,<br />

kirándulás, nyelvi játékok, népdal tanulás, néptánc<br />

tanulás stb. A napi program általában így alakult:<br />

08.00-09.00 reggeli, 09.00-09.30 áhítat,<br />

09.30-12.00 foglalkozás, 12.00-13.00 "a nap témája",<br />

(Á résztvevők tartotta rövid e.a. és annak megbeszélése,<br />

sorozatszerkesztő: Tódor Csaba),<br />

13.00-14.00 ebéd, 15.00-19.00 foglalkozás, 19.00-<br />

19.30 vacsora.<br />

Ettől eltérően vasárnap a templomozáson kívül<br />

kötetlen programot bonyolítottak a táborozók, akik<br />

tavaly is voltak, meglátogatták egykori szállásadóikat.<br />

Ugyancsak eltértünk e programtól, amikor<br />

egésznapos kirándulást tettünk az Almási<br />

Barlanghoz, illetve félnapos kirándulást a Bágyi<br />

Mentsvárba. Egyéb alkalmakkor a fenti időbeosztás<br />

szerint foglakoztunk témáinkkal: történelem,<br />

unitarizmus, román-magyar kapcsolatok, képzőművészet,<br />

népismeret. Meghívott előadók voltak:<br />

Veres Péter, Kelemen Levente, Pap Mária és Márkó<br />

László, Lukács Ágota és Dezső Tibor Attila, Kovács<br />

Anna-Mária, Ferenczi Enikő. Az almási<br />

fiatalok közül a tábor ideje alatt itthon tartózkodva<br />

a programokon részt vettek , segítettek: Bartalis<br />

Zsolt, Bencző Ildikó, Bencző Levente, Benedek An-<br />

21

namária, Fekete Izabella, Felszegi Krisztina, Gothárd<br />

Károly, Józsa Piroska, Nagy Emőke, Nagy Réka,<br />

Nagy Szilárd, Oláh Enikő, Oláh Irénke, Pálffy<br />

Réka, Péteri! Sándor, Rigó Gyöngyi, Sándor Csilla,<br />

Sándor Éva, Sándor Krisztina, Sebestyén Piroska,<br />

Soós Irma, Sorbán Enikó', Szabó Enikő, Szabó Jené',<br />

Szálkái Károly, Szálkái Sándor, Újvárosi Katalin,<br />

ifj. Veres Péter, Zahorák Ildikó.<br />

Örömmel nyugtázzuk hogy közülük néhányan<br />

már felajánlották segítségüket a jövó' évi ifjúsági<br />

konferencia megszervezésében, amire a vendégek<br />

közül is többen vállalkoztak: Sgaverdia Alina, Kovács<br />

Éva, Jakab Zoltán, Csíki Sándor és Koncz<br />

Emőke.<br />

Rövid beszámolónkat két idézettel szeretnénk<br />

zárni:<br />

Orbán Balázs A Székelyföld leírásában az egykori<br />

almási iskoláról így ír: ...újabb nevezetességenként<br />

felemlíthetjük e falunak iskoláját, melynek alig találhatjuk<br />

Székelyföldön párját...hol 80-100 tanítvány<br />

tanul az újabb, célszerű tanrendszer szerint, és ezen<br />

többezer forintba kerülő' díszes épületet az ecclesia<br />

önerején, lelkes főkurátora Dániel Gábor buzdítására<br />

létesíté, s midó'n jóra, nemesre fogékony népünknek<br />

a közművelődés felé való ily törekvését,<br />

ily áldozatkészséggel párult hazafiasságot látunk,<br />

akkor csak örömmel kell a honfi kebelnek eltelni,<br />

akkor a biztos jövó'iránti bizalom, és hit által áthatott<br />

szívvel kell hogy a költó'vel felkiáltson: Hazám,<br />

te élni fogsz!" Hisszük, hogy mi is "iskolát építünk",<br />

ha nem is kódból valót. Erre rímel Fészekrakó<br />

c. tábori lapunk Beköszöntője: "A békesség<br />

fészekrakóinak nevezzük magunkat. Azért gyűltünk<br />

össze, hogy Fészket rakjunk: a testvériség,<br />

megértés, lelki-szellemi megújulás fészkét. Elszomorít<br />

az ostobán kegyetlen ártó szándék, bánt a<br />

nemtöró'dömség, beletöró'dés. Nem tagadjuk, hogy<br />

életünkben sok a viszálykodás, bizalmatlanság, fizikai-<br />

és lelki eró'szak. Ezt nem letagadni, hanem<br />

megváltoztatni akarjuk tiszta szívből. Ehhez kérjük<br />

az Úristen segítségét aki nem csak nekünk,<br />

unitáriusoknak Istenünk, de - hitünk szerint -református,<br />

katolikus, ortodox és más vallású testvéreinké<br />

is."<br />

A szervezőit: Benczó' Dénes, Szabó László, Tódor<br />

Csaba, Koppándi Botond, Bardócz András.<br />

BARDÓCZ<br />

ANDRÁS<br />

A kereszténység nem ismer határokat,<br />

innent és túlt. Az alapeszmében közös<br />

feladatunk és közös kötelességünk<br />

van. A különböző történelmi felekezetekkel<br />

osztozunk Jézus örökségén,<br />

nem csak a kereszténység világot átfogó<br />

eszméjéért, hanem - itt és most - népünk<br />

megmaradásáért is. Kilépni az<br />

együttműködésből, az ökumeniából,<br />

helyi viszonylatban népárulás. Ezt mi<br />

unitáriusok nem vállaljuk! Az ökumeniai<br />

szolgálatot mi csíkszeredai unitáriusok<br />

így vállaltuk és teljesítettük.<br />

ünnepén és körmenetén; a hősök emlékének<br />

szentelt kereszt avatásán a lelkészek<br />

szolgáltak felekezetre való<br />

tekintet nélkül.<br />

A várost és a népszolgálatot jelentő<br />

megmozdulásokban részt vettük:<br />

március 15-én a főtéren egyházi be-<br />

Nem csak itthon vagyunk az ökumenia<br />

munkása, hanem külföldön is. A<br />

Hatvan városi kis evangélikus egyházközség<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 3-án, temploma<br />

építésének 60. évfordulója<br />

alkalmából, a várost is megmozgató<br />

ünnepét tartotta. Dr.Barcza Béla helyi<br />

lelkész ez alkalomra ütemezte be a kis<br />

oltár és a modern szószék felszentelé<br />

Együtt élünk, sét Szebik Imre evangélikus püspök úr,<br />

a köri esperes és az előtte lévő lelkész<br />

együtt kell<br />

segédletével. Az ünnepi istentiszteleten,<br />

mely úrvacsoraosztással volt egy-<br />

lennünk!<br />

A helyi református egyházzal egyeztettük<br />

programunkat, az iskolai val-<br />

közül a helybeli római katolikus kanobekötve,<br />

jelen volt a más felekezetűek<br />

lásoktatást egy időbe terveztettük be szedet mondottunk: a Nyári Bolyai nok, és az unitáriusok részéről a csíkszeredai<br />

unitárius lelkész és neje, akik<br />

mindenik iskolában. Közös nőszövetségi<br />

összejöveteleket rendeztünk, sén az egyetemes Unitárius Egyházat egy szép oltárterítőt adományoztak ez<br />

Egyetem gyergyószentmiklósi gyűlé-<br />

Anyák-ncipján és március 15-én közös képviseltük, s a bezáró istentiszteletet alkalomra.<br />

istentiszteletet tartottunk a két lelkész a római katolikus templomban megtartottuk.<br />

A szórványmagyarság Lárlét"<br />

címen tartott ünnepségen mind a<br />

A du. 3 órakor "Ökumenikus együtt-<br />

vezetésével: mindketten szórványban<br />

lévén, egymás helyettesítését vállaltuk,<br />

közös teadélutánokat szerveztünk, istentiszteleten szolgáltunk. Közös magát és beszédet tartottak küldöttjemafa<br />

összejövetelén, az ökumenikus négy történelmi egyház képviseltette<br />

hol mindkét lelkész szolgált. A római ügyeinkben mindenütt igyekszünk jelen<br />

lenni, egyházunkat képviselni. csíkszeredai lelkész képviselte<br />

ik. Unitárius részről Simén Domokos<br />

katolikus egyházközség keresztavató<br />

egyhá-<br />

22

zunkat, beszédet tartva. Szebik püspök<br />

úr beszéde zárta a közös ünnepséget.<br />

Utána a hívek szeretetvendégségre<br />

hívták a jelenlevőket.<br />

Köszönetünket fejezzük ki dr.Barcza<br />

Béla hatvani evangélikus lelkésznek,<br />

hogy a magyar történelmi egyházakat és<br />

a város vezetőségét összehozta "egymáshoz<br />

közelebb" az ökumeniában.<br />

<strong>1995</strong>. augusztus 28-31. közt tartotta<br />

meg Debrecenben a Magyarországi<br />

Egyetemes Református Egyház a Doktorok<br />

Kollégiumának őszi plenáris<br />

ülését. Az Egyházi Néprajzi Szekció<br />

keretében 3 unitárius lelkész volt jelen<br />

meghívás alapján. A tudományos<br />

ülésszakon előadást tartottak. Nagy<br />

László szőkefalvi lelkész az Unitárius<br />

Passióról tartott értekezést. Kiegészítésképpen<br />

este videófilmen bemutatták,,<br />

hogy miként énekelték <strong>1995</strong> nagypéntekén<br />

a szőkefalvi, marosvásárhelyi és<br />

dicsőszentmártoni unitárius templomokban<br />

a Passiót. Adorjáni Rudolf<br />

Károly, nyugalmazott lelkész "Történeti<br />

népmondák a Küküllő vidékéről"<br />

című gyűjtését mutatta be. Siménné Tövis<br />

sy Éva az "Árva Özvegy Cassa"című,<br />

1802-ben alakult Nyugdíj-Segélypénztár<br />

alakulásáról, alapszabályáról és tevékenységről<br />

tartott előadást. Simén<br />

Domokos csíkszeredai lelkész a "Homo<br />

ródfürdői unitárius búcsú"- ról szóló<br />

előadásával volt jelen.<br />

Reméljük, hogy az Egyházi Néprajzi<br />

Szekció, eddigi hagyományához híven,<br />

az elhangzott előadásokat ezután is<br />

könyv formában megjelenteti a VAL-<br />

LÁSI NÉPRAJZ következő 8. vagy 9.<br />

számában, hogy a történelmi magyar<br />

egyházak közös hagyományai és népivallási<br />

felmérései mindenki számára<br />

hozzáférhetőek legyenek.<br />

SÍMÉN DOMOKOS lelkész<br />

Kórustalálkozó<br />

(Újra)megalakulásának harmadik évfordulóját ünnepelte<br />

egyházközségünk dalárdája pünkösd első<br />

napján. Az ünnepség egyben kórustalálkozó is volt,<br />

melyen a két szomszédváros: Medgyes és Dicsőszentmárton<br />

vegyeskarai vettek részt. Mindhárom<br />

énekkar: - a magyarsárosi unitárius, a medgyesi<br />

R.M.D.SZ., valamint a dicsőszentmártoni Sípos Domokos<br />

Közművelődési Egyesület kórusa - Iszlai<br />

László magyarsárosi születésű, jelenleg Medgyesen<br />

lakó zenetanár irányításával működik.<br />

Az ünnepség délután három órakor istentisztelettel<br />

kezdődött a templomban.<br />

Az áhítat után a lelkész üdvözölte a meghívottakat,<br />

valamint a megjelent gyülekezeti tagokat és az<br />

ünnepélyt megnyitotta.<br />

Templomunk belső szerkezete kiválóan alkalmas<br />

volt a három kórus felállítására, mivel három külön<br />

karzat biztosított erre lehetőséget. Iszlai László karzatról<br />

karzatra vándorolt és vezényelte kórusait. Vallásos<br />

tárgyú énekek csendültek fel: Beethoven Szólt<br />

az úr - a magyarsárosi, Ó adj nekünk békét - a medgyesi<br />

és Vörösmarty-Egressy B. Szózat- a dicsői dalárda<br />

előadásában.<br />

Az ünnepélyen meghívottként vett részt Patakfalvi<br />

Jenő egykori kántortanító, az általa 1946-ban újraalakított<br />

Unitárius Dalkör karnagya. Megromlott<br />

egészségi állapota ellenére is örömmel tett eleget a<br />

meghívásnak. Köszöntő beszédéban meghatottan<br />

emlékezett vissza az elindulásra, a kezdés éveire, a<br />

lelkes és eredményes munkára. Rámutatott a dalár-<br />

Magyarsároson<br />

da valláserkölcsi életet emelő, közösségszellemet<br />

erősítő szerepére, mondván: "Akik együtt énekelnek,<br />

dalolnak, azok dolgozni, alkotni is jobban tudnak<br />

együtt". Hisszük, hogy e megállapítás igazát sok évtizedes<br />

tapasztalat igazolja. Végül Tompa Mihály<br />

verssorával zárta beszédét: "Fiaim, csak énekeljetek!"^<br />

madár fiaihoz)<br />

Ezután az ünnepség a templomkertben a háromszáz<br />

éves műemlék - a harangláb - tövében<br />

folytatódott. Itt már világi énekeket énekeltek, népdalfeldolgozások<br />

is műsorra kerültek. Kodály, Bárdos-Halmos<br />

feldolgozások, Tavaszköszöntő, Érik<br />

a som, Giardini madrigálja: Éljenek a víg nők, Kodály:<br />

Miatyánk dallamai szálltak a pünkösd délutáni<br />

ragyogó napsütésben. Külön figyelmet érdemel<br />

M.Moltke-L.Hedvig 1840-ben kelt szász himnusza.<br />

A négyszólamú feldolgozás Norbert Petri, a magyar<br />

fordítás Ritoók János érdeme: Erdélyország,<br />

áldás földje.<br />

A műsor szabadtéri részében a kórusok külön-külön,<br />

majd párosával, végül mindhárman egyesítve<br />

énekeltek. Minden elhangzott énekszámot lelkes<br />

tapssal fogadott a nagyszámú hallgató közönség.<br />

Az ünnepély szeretetvendégséggel ért véget,<br />

melyen a helyi dalárda tagjai vedégül látták a meghívottakat.<br />

Jókedv, vidámság, derű töltötte be az<br />

együttlét óráit.<br />

Tevékenységünkkel nem új dolgot indítottunk el<br />

egyházközségünk életében, hiszen a korabeli jegyzőkönyvek<br />

tanúsága szerint mindennek több évtíze-<br />

23

des múltja van, még ha az utóbbi évtizedekben<br />

hosszú ideig szünetelt is. Az 1921. október 31-én<br />

tartott alakuló közgyűlés kimondja a "Magyarsárosi<br />

Unitárius Dalkör " megalakulását. Vezetője és<br />

irányítója Miklós János tanító. Ezt a munkát folytatják<br />

Kozma Endre, majd 1946-tól Patakfalvi Jenő<br />

kántortanítók. Áldásos munkájuk nyomán pezsgő<br />

egylet és dalkör élet folyik az egyházközségben,<br />

ünnepélyek, vallásos esték, műsorok, előadások,<br />

színdarabok bemutatása, és mindennek mozgatórugója,<br />

középpontja: a Dalkör.<br />

Aztán az 1949. január 12-én tartott rendkívüli<br />

közgyűlésen Patakfalvi Jenő karnagy sajnálattal<br />

bejelenti, hogy a tanfelügyelőség rendelkezésére<br />

az összes egyházi jellegű tisztségéről kénytelen<br />

lemondani a Dalkör. Ezután csak mint temetkezési<br />

egyesület működhet tovább, tevékenysége kizárólag<br />

a temetésekre korlátozódik. Majd fokozatosan<br />

elsorvad és négy évtizeden át szünetel.<br />

Ilyen előzmények és hosszú szünet után kezdtük<br />

meg ismét a munkát, 1992-ben. Iszlai László<br />

zenetanár hozzáértő és lelkiismeretes munkájának,<br />

igyekezetének már eddig is szép eredményei<br />

vannak. Nem volt könnyű mindjárt az elején műsorra<br />

venni és megtanulni például Kodály Zoltán<br />

Nagyszalontai köszöntő-jét, mellyel 1992-ben a<br />

Zsinati Főtanács ünnepi istentiszteletén szerepeltünk<br />

először. Azután az itthoni ünnepi alkalmi istentiszteletek<br />

mellett idegenben is többször<br />

megfordultunk: Fehéregyházán, Szentegyházán,<br />

Dicsőszentmártonban a Kisküküllő-menti, idén pedig<br />

Cserefalván a Nyárád-menti kórusok találkozóján,<br />

és immár másodszor Fehéregyházán a Petőfi<br />

ünnepélyen.<br />

Hisszük, hogy az idén pünkösdben tartott évforduló<br />

: találkozó ünnepi hangulata, derűje túlmutat<br />

a jelenen, a múló pillanaton, nemcsak annyit<br />

jelent, hogy "volt egy jó napunk", hanem ennél<br />

sokkal többet: optimizmust, hitet a jövőben.<br />

És végezetül álljon itt a magyarra fordított<br />

szász himnusz egy szakasza, melynek mondanivalója<br />

az erdélyi unitarizmus történelmi célkitűzése<br />

is«gyben, fennállásától napjainkig:<br />

"Erdélyország, türelemföld,<br />

Minden hitnek tábora,<br />

Óvd meg hosszú századokon át<br />

Fiaidnak szabadságjogát<br />

S tégy a tiszta szó hona,<br />

Légy a tiszta szó hona."<br />

NAGY ENDRE lelkész<br />

Szőcs<br />

Géza<br />

Esti Ima<br />

Isten, teremtsél földet,<br />

tengert, s füvet is, zöldet!<br />

hol csak iszapos jég volt,<br />

legyen ott mától égbolt,<br />

s ha a Hold rajta feljő,<br />

villogjon fönt a felhő!<br />

s ha a kezed megteremtett<br />

annyi sok házat, engedd<br />

lenni a folyók mellett<br />

Kolozsvárt s Budapestet!<br />

s adj nekünk szépre festett<br />

színes szemet és testet<br />

s nevet is kérünk, Isten,<br />

mert most még nevünk sincsen,<br />

Mennyei Atyánk, kérünk:<br />

legyen testvér belőlünk,<br />

legyünk mi Gigi s Máté,<br />

de nem külön mamáké:<br />

add nekünk édesanyának<br />

szépséges Édesanyánkat!<br />

s mint szél, mely ránk hajolgat,<br />

arcunkat és hajunkat<br />

érintse istenkéz is:<br />

legyen majd velünk Jézus,<br />

legyen öröm és ünnep<br />

hogy ott ül asztalunknál<br />

ha földi két szemünknek<br />

ő nem is látható már -<br />

mint ahogy még egészben<br />

ott van, és nem lehetne<br />

kitapogatni mégsem:<br />

lépte nyomát a vízben,<br />

habár ott csillog benne<br />

mint öt meg öt a tízben.<br />

Atyánk, mirajtunk minden pillanatban<br />

a pusztulás fogsora összecsattan<br />

de folyton-folyvást föltámasztva minket<br />

összegombolod rajtunk újra s újra<br />

életünket, mint meleg, piros inget -<br />

Isten, köszönünk mindent;<br />

s ha elrejtőznél egyszer<br />

a végtelen időben,<br />

templom i, fes te 11 képen<br />

vagy kifaragott kőben:<br />

kérünk, Miatyánk, engedd<br />

hogy megtaláljunk téged<br />

egy kukoricaföldön<br />

vagy Emontekiőben.<br />

24

HÍREK<br />

DICSŐSZENTMÁRTONBÓL<br />

Kedves vendégeket fogadtunk július 4-én. Az Egyesült Államokban<br />

levő testvéregyházközségünk megbízottai látogattak<br />

el hozzánk a közvetlen kapcsolatok megteremtése<br />

érdekében. Ez alkalommal rövid istentiszteletet tartottunk. Istentisztelet<br />

után Fazakas Endre lelkész üdvözölte a vendégeket<br />

és Isten áldását kérte a létrejött testvéri kapcsolatra.<br />

A köszöntő szavakra a küldöttség vezetője meleg szavakkal<br />

válaszolt, örömét fejezte ki, hogy végre alkalma nyílt<br />

betekinteni egy kis erdélyi közösség életébe. Reméli,<br />

mondta, hogy az a lelki kapcsolat, amely most kialakult,<br />

tartós és gyümölcsöző lesz.<br />

Végezetül a nőszövetség tagjai által készített kézimunkákat<br />

adták át a vendégeknek mind a testvéregyházközség<br />

számára, mind a küldötteknek személyesen.<br />

A hívek lelki megnyugvására szolgál az a tudat, hogy a<br />

világ másik felén is létezik egy közösség, amely együtt<br />

érez és együtt imádkozik velünk.<br />

II.<br />

A helybeli népszínház tagjainak jóvoltából szép kiránduláson<br />

vett részt egyházközségünk tagjainak egy csoportja.<br />

A Népszínház tulajdonában levő autóbuszt teljesen<br />

térítésmentesen felajánlották a városban levő három magyar<br />

egyházközségnek abból a célból, hogy azon egyháztagok<br />

- számszerint minden egyházközségből 15-ön -,<br />

akinek másként nincs lehetőségük, egynapos kiránduláson<br />

vegyenek részt. Az útirány a következő volt: Szováta, Parajdi<br />

sóbánya, Korond, Farkaslaka, Székelyudvarhely,<br />

Székelykeresztúr, Fehéregyháza, Segesvár, Medgyes. A<br />

kirándulás vezetője Szász Balázs unitárius énekvezér volt,<br />

aki a résztvevők teljes megelégedésére irányította a csoportot.<br />

Szakszerű magyarázattal kísérte a vidék nevezetességeit,<br />

felhívta a figyelmet minden látnivalóra. így a<br />

kirándulók a kellemes időtöltés mellett a Székelyföldre volnatkozó<br />

ismereteiket is bővítették. Farkaslakán Tamási<br />

Áronra emlékeztünk meleg szeretettel és özv. Bartha Sándorné<br />

saját kertjének virágcsokrát helyezte a sírra. Keresztúron<br />

Petőfi Sándor haldokló körtefája alatt idéződött<br />

fel a nagy költő emléke, onnan kezdve minden talpalatnyi<br />

hely örök dicsőségéről beszélt a fehéregyházi emlékműig.<br />

Ezúttal is köszönetet mondunk a Népszínház minden<br />

egyes tagjának és külön Vitális Ferencnek, a színház rendező<br />

és szervező vezetőjének azért a nemes és önzetlen<br />

munkáért, amelyet népünk érdekében kifejtenek.<br />

Ill<br />

Édes anyanyelvünk védelmére és a léleknyomorító oktatási<br />

törvény ellen emelte fel szavát Dicsőszentmárton népe<br />

a szeptember 15-én tartott ökumenikus istentisztelet<br />

alkalmával. Az istentisztelet színhelyén, a római katolikus<br />

templomban nagyszámú résztvevő gyűlt össze, hogy kifejezze<br />

tiltakozását a népünket sújtó, mélységesen emberietlen<br />

intézkedések miatt. A bevezető zsoltár után Fazakas<br />

Endre unitárius lelkész fordult imával Istenhez, segítségét<br />

kérve nehéz munkánkhoz, és áldást kérve rá. Ezután felolvasta<br />

az alapigét: Mt 7,12 vers "Amit akartok azért,hogy az<br />

emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek<br />

azokkal, mert ez a törvény és a próféták". A beszéd<br />

rámutatott arra, hogy nem kiváltságokért harcolunk,<br />

hanem csak azért, ami minden nép közös joga, úgy kérni<br />

Isten segítségét, és azon a nyelven beszélni, ahogyan őseink<br />

hagyták ránk.<br />

Veress Károly református lelkész arra a bibliai történetre<br />

utalva, amikor Jézus meggyógyította a bélpoklost, arra<br />

hívta fel a figyelmet, hogy az erős hit csodákat képes<br />

teremteni, bízzunk tehát küzdelmünk sikerében.<br />

Végül Petres Károly - a házigazda - római katolikus esperes-plébános<br />

számszerű adatokat sorolt fel arról, hogyan<br />

sorvasztották el az elmúlt időben a magyar<br />

iskolahálózatot, és milyen káros következményekre vezetett<br />

anyagi, de főleg erkölcsi téren. Kitartásra, a nehézségek<br />

vállalására hívta fel az egybegyűlteket és Isten áldását<br />

kérte a gyülekezetre.<br />

IV.<br />

Szeptember 17-én templomunkban is tiltakozó istentiszteletre<br />

került sor. Prédikált Jenei Sándor IV-éves teológus,<br />

aki a Bábel tornya építésével kapcsolatban rámutatott,<br />

hogy magasztos cél elérése csak úgy lehetséges, ha egy<br />

közösség egyetért, összefog. A széthúzás, egymás meg<br />

nem értése minden esetben eredménytelenséghez vezet.<br />

A végső ima után előadás hangzott el, amelyet Molnár Judit<br />

tolmácsolt szépen, szívhezszólóan. Előadás közben<br />

Reményik Sándor: Akarom; Templom és iskola; Eredj, ha<br />

tudsz és az Ige című-verseit mondták el Szabó Csaba, Csikós<br />

Katalin, ifj.Bartha Sándor és Kertész Ágota középiskolai<br />

tanulók.<br />

Az elhangzottaknak a hívekre tett hatását fejezi ki az a<br />

kijelentés, amelyet egyik atyánkfia tett szemét törölgetve:<br />

"Köszönjük a szép ünnepélyt".<br />

Vargyasi látogatás<br />

SZÁSZ KLÁRA, ny. tanárnő<br />

A brassói unitáriusok egy csoportja - a nőegylet tagjai,<br />

valamint a férfi dalárda néhány tagja - viszont/átogatáson<br />

vettek részt a vargyasi egyházközségben.<br />

A vargyasiak az év elején, február 12-én látogattak<br />

Brassóba. Mostani látogatásunk, tehát, az akkori látogatás<br />

viszonzása volt.<br />

A látogatás része volt egy közös istentisztelet, melyen<br />

a szolgálatot Máthé Sándor esperes végezte. A<br />

nőegylet tagjai verses zenés összeállítást mutattak be<br />

közvetlenül az istentiszteletet követően. Ezután a helybeli<br />

gyülekezettel együtt, a templomból kivonulva,<br />

részt vettünk az "iskola körüli élő lánc" megalkotásában.<br />

Istentisztelet után a vargyasi gyülekezet vendégszeretetét<br />

élvezhettük a tanácsteremben gazdagon megterített<br />

asztalok mellett.<br />

Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást és reméljük,<br />

hogy hasonló találkozások a jövőben is lesznek.<br />

SÁNDOR GYULA, gondnok<br />

25

A SZÉKELYKERESZTÚRI<br />

ORBÁN BALÁZS GIMNÁZIUM<br />

UNITÁRIUS TEOLÓGIAI<br />

SZEMINÁRIUM<br />

TANULÓINAK FELHÍVÁSA<br />

EGYHÁZUNK LELKÉSZEIHEZ<br />

"Sok az aratnivaló, kevés a munkás "-ezt a bibliai igazságot<br />

sokszor érezzük. Meggyőződésünk, hogy lelkészeink szívét<br />

még többször összeszorítja a magunkramaradottság<br />

érzése.<br />

Felhívásunkat, mi unitárius fiatalok, hozzuk intézzük.<br />

Szükségünk van Rátok a legkisebb, elöregedett, félreeső<br />

falutól kezdve a nagyváros embernyelő forgatagáig, vagy a<br />

kisváros közönyéig. Felnézünk Rátok. Fejetekben sok a felhalmozott<br />

tudás, amit várunk, hogy megosszatok, és okosan<br />

felhasználjátok -az egyház megerősítésében. Szeretnénk<br />

visszaadni hiteteket, hogy nemes lélekápoló munkátokban<br />

nem vagytok egyedül. Segítségetekre szeretnénk lenni. Merjetek<br />

hozzánk fordulni, bízzatok bennünk. Ha nem is látványos<br />

az, amit mi nyújthatunk, mégsem elvetendő. A nagy<br />

épület is apró téglákból áll össze.<br />

Ne ítéljetek meg felszínesen csak öltözetünk vagy hajviseletünk<br />

alapján.<br />

Kérünk, ha csak 2-3 fiatal akad a gyülekezetben, azt is<br />

próbáljátok magatok mellé állítani. Kell léteznie módnak,<br />

hogy megnyerhessétek.<br />

Teremtsetek alkalmat a találkozásokra, együttlétekre.<br />

Tiszteteknél, hivatásotoknál fogva álljatok az élünkre,<br />

segítsetek megszerveződésünkben.<br />

Szeretnénk felajánlani az épülő székelyudvarhelyi unitá-.<br />

rius templom számára ' segítségünket, elsősorban fizikai<br />

munkában.<br />

Megköszönjük az eddig hozott fizikai áldozatot, amelyet<br />

személyesen hoztak az unitárius osztályok fenntartására.<br />

Nagyra értékeljük Homoródalmás táborszervező újítását.<br />

Hálásak vagyunk mindazon lelkészeknek, akik a diákok<br />

kutatómunkáját segítették.<br />

Közös munkánkra Isten áldását kérjük.<br />

Székelyudvarhelyen,<strong>1995</strong>. IX. 15<br />

tosítottak, a konyhára nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt<br />

hoztak.<br />

Köszönjük a marosvásárhelyi egyházközségnek,<br />

a székelykeresztúri tejfeldolgozó vállalatnak, Buzogány<br />

Dénesnek, Barabás Józsefnek, Józsa Dénesnek,<br />

Fülöp Sándornak és híveimnek szíves<br />

támogatását.<br />

Hisszük, hogy a konferencia napjai Bözöd lakossága<br />

és minden résztvevő számára emlékezetesek<br />

maradtak.<br />

BENEDEK MIHÁLY, bözödi lelkész<br />

Énekvezér kibúcsűzó Küküllődombón<br />

Bensőséges ünnepély keretében búcsúzott 32 évi<br />

szolgálat után nyugdíjba vonuló énekvezérétől a templomi<br />

gyülekezet <strong>1995</strong>. aug. 27-én.<br />

"Egy, a közösség szolgálatában eltöltött élet értékmérője<br />

az, hogy milyen érzések töltik be annak szívét, aki<br />

búcsúzik, és azokét, akik búcsúznak. Benczédi Ferencné-So/ymosi<br />

Erzsébet nyugdíjba vonuló énekvezér az<br />

ének és a dal kultúra szeretetével, az Istenbe vetett hit és<br />

bizalom lámpásával járta az utat, végezte szolgálatát az<br />

orgona mellett a gyülekezeti ének vezetésében 32 éven<br />

át, a Férfikar tanításában 28 és a Női kórus szervezése<br />

és tanításában 21 éven át. És most az orgona mellől, hol<br />

több mint három évtizeden át töltötte be hivatását, lejött<br />

és beült az oly hosszú ideig üresen álló "papné" székébe,<br />

mindaddig, míg lelkész férje is nyugalomba vonul. Isten<br />

áldása legyen életén nyugdíjas éveiben."<br />

E rövid megnyitó után a Férfikar a "97.Zsoltár" és<br />

"Szállj szivünkbe szent igazság" c. kórusműveket adta<br />

elő. Az egyházközség részéről gondnok, majd Szabó<br />

Sándor ifj.dalköri felelős a Férfikar, Csíki István né a női<br />

kórus és Nagy Jánosné a nőszövetség nevében méltatta<br />

munkásságát és az asszonyok kórusa énekelt. Végezetül<br />

az ifjak egy csoportja két énekszámot adott elő, két ifjú<br />

szavalt és Hunyadi Mária új énekvezér köszöntötte a<br />

búcsúzó énekvezért.<br />

A templomi ünnepély után gyülekezet a lelkészi udvaron<br />

"fehér asztal" mellett, víg énekléssel és baráti beszélgetéssel<br />

búcsúzott énekvezérétől.<br />

BENCZÉDI FERENC<br />

AZ UNITÁRIUS OSZTÁLYOK TANULÓI<br />

"Egy Istent imádunk"<br />

Augusztus 10-13-án, Bözödön megrendezett Unitárius<br />

ifjúsági Konferencia igazolta, hogy a bözödieket: unitárius,<br />

református és katolikus vallásfelekezetűeket összetart egy<br />

meleg érzés, egy nemes gondolat, melyet a bözödiek így<br />

szoktak szavakba önteni: mindnyájan egy Istent imádunk.<br />

Ezt az együvétartozást, felekezetek közötti testvéri viszonyt<br />

a konferencia során tettek is igazolták.<br />

Egyházközségünk tagjai mellett a testvérfelekezetek<br />

tagjai is a konferenciára érkező ifjúság részére szállást biz-<br />

;<br />

W Ä 1 F -- * '<br />

m<br />

ISÍ<br />

} i* *<br />

26

A NŐSZÖVETSÉG ÉLETÉBŐL<br />

Titkári jelentés<br />

az UNOSZ tevékenységéről az 1994 szeptember -<br />

<strong>1995</strong> szeptember közötti időszakban<br />

Nőszövetségeinket az Unitárius Nők Országos<br />

Szövetsége fogja össze, amelynek vezetőségét 1992-<br />

ben a Kolozsváron tartott Közgyűlésen 3 évre választottuk.<br />

Örömmel jelenthetjük, hogy jelenleg<br />

Erdélyszerte 63 unitárius nőszövetséget tartunk nyilván<br />

- igaz, hogy ebben a számban azok a helységek is<br />

szerepelnek, ahonnan nem kaptunk hivatalos megalakulási<br />

jegyzőkönyvet, de tudomásunk van arról,<br />

hogy az ottani nők valamilyen formában szervezett<br />

tevékenységet folytatnak.<br />

A választmány negyedévenként ülésezett teljes<br />

létszámmal, a kolozsvári tagok havonta gyűltek<br />

össze, hogy az 1994. szeptember 4-én elfogadott határozat<br />

szellemében a tennivalókat megvitassák. A teljes<br />

választmányi gyűlésekre <strong>1995</strong>-ben meghívtuk a<br />

lelkészfeleségek köri megbízottait, hogy találkozójuk<br />

előkészítésében segítségükre lehessünk. A júniusi választmányi<br />

gyűlésen részt vett a jelen közgyűlésünk<br />

vendéglátója, a Csokfalvi Nőszövetség elnöke, Benedek<br />

Enikő is.<br />

Szervezési kérdésekben határozatunk feladatait<br />

sikerült nagyrészt megvalósítanunk. 1994-ben négy<br />

egyházkör köri gyűlése alkalmával az illető nőszövetségek<br />

is megtartották köri gyűlésüket, csak a székelyudvarhelyi<br />

köri találkozó maradt el. Ebben az<br />

évben az eddig megtartott köri gyűlések alkalmával<br />

népes részvétellel igen jól sikerült nőszövetségi köri<br />

gyűlést tartottak Aranyosrákoson (Kolozs-Torda) és<br />

Ürmösön (Háromszék-Alsófehér). Valamennyi köri<br />

gyűlésen jelen voltak az UNOSZ választmányának<br />

képviselői is. A köri nőszövetségi találkozókon minden<br />

jelenlevő nőszövetség beszámolt tevékenységéről<br />

és jutott idő kötetlen beszélgetésekre, egymás<br />

megismerésére, aktuális kérdések megvitatására.<br />

A lelkészfeleségek találkozójának megszervezése<br />

többször objektív akadályba ütközött, de reméljük,<br />

hogy még az idén ősszel sikerül megtartani a találkozót<br />

Székelykeresztúron.<br />

Tisztában vagyunk az ökumenikus, más nőszövetségekkel<br />

és szervezetekkel való kapcsolatok fontosságával.<br />

Ezért szorgalmaztuk, hogy részt<br />

vehessünk <strong>1995</strong>. április 28-29-én Brassóban az Ökumenikus<br />

Nőfórum alakuló gyűlésén. Az ott elfogadott<br />

szabályzat értelmében jogunk van két tagot jelölni<br />

az országos választmányba. <strong>1995</strong>. július 10-15.<br />

időszakban az Ökumenikus Nőfórum tanfolyamot<br />

tartott Cserefalván a szervezési kérdések témakörében.<br />

Az UNOSZ-t ezen a szemináriumon Vass Ildikó,<br />

a Brassói Nőszövetség elnöke képviselte.<br />

Lélekápolás-közművelődés terén ez évben is támogattuk<br />

a zsilvölgyi szórványban élő gyermekek<br />

táborozását Homoródalmáson és Homoródszentmártonban.<br />

Az előzetes költségvetés szerint 405 ezer<br />

lejt ajánlottunk fel a tanerők ellátására és tiszteletdíjára.<br />

Ugyanakkor felajánlottuk segítségünket, hogy<br />

ezek a kettős - anyanyelvi és unitárius - környezetet<br />

nélkülöző gyermekek lakóhelyükön is hasznosíthassák<br />

a kétheti táborozás alatt tanultakat. Tehát ha az<br />

egyházközség megvalósítja a tervezett anyariyelvivalláserkölcsi<br />

nevelő központot, az UNOSZ ennek a<br />

felszerelésében is részt fog venni.<br />

Már hagyománynak számít, hogy Homoródszentmártonban,<br />

az Ifjúsági Központban személyiségfejlesztő-önismereti,<br />

lélektani tanfolyamot tartunk.<br />

Ebben az évben a Békesség Szigete nevű csoportmunkának<br />

18 résztvevője volt, akik 9 nőszövetséget<br />

képviseltek. Az <strong>1995</strong>. július 26-31. időszakban tartott<br />

tanfolyamnak legfontosabb eredménye, hogy résztvevői<br />

valamennyien elkötelezték magukat az<br />

UNOSZ közösségi-szociális céljainak véghezvitelére.<br />

A szociális igények felmérésére, határozatunknak<br />

megfelelően, határidőre kidolgoztuk az egységesített,<br />

számítógépes adatfeldolgozáshoz is megfelelő<br />

kérdőíveket. Ebben kolozsvári szociológusok és informatikusok,<br />

valamint az RMDSZ Pro Juventute nevű<br />

szervezete volt segítségünkre. A kérdőíveket<br />

kiküldtük a nőszövetségeknek, de a felmérés egyelőre<br />

- tudomásunk szerint - csak Kolozsváron kezdődött<br />

meg. Reméljük, hogy a kezdeti nehézségek<br />

leküzdése után a kolozsvári tapasztalat alapján más -<br />

főleg városi -nőszövetségek is megkezdik a felmérést,<br />

amely a szociális segélynyújtás mellett - mint a<br />

külföldön tapasztaltak is mutatják - alapja lehet a nőszövetségek<br />

gazdasági tevékenységének is. A szociális<br />

igények mellett, a lehetséges szolgáltatásokat is<br />

felmérve, olyan diszpécser-szolgálatot lehet megszervezni,<br />

amely kereseti lehetőséget biztosít azoknak,<br />

akik jelenleg munka nélkül vannak.<br />

Az UNOSZ pénzügyi helyzetéről az ellenőri jelentésben<br />

részletes ismertetést fogunk hallani. Anyagi<br />

alapjaink a nőszövetségek támogatásából (a befizetett<br />

tagsági díjak 10%-a), illetve saját gazdasági tevé-<br />

27

kenységből (kézimunkák értékesítése) származnak.<br />

Kiadásaink nagy része szociális célra irányul. Anyagi<br />

lehetőségeinkhez mérten támogatjuk az UNOSZ választmánya<br />

és a nőszövetségek "közötti közvetlen<br />

kapcsolatteremtést, a különböző rendezvényeken való<br />

részvételt. Ezért a választmányi gyűlésekre, köri<br />

gyűlésekre, tanfolyamokra utazók útiköltségét - szabályaink<br />

értelmében - megtérítjük.<br />

Sajnálatos, hogy nöszövetségeink nem értették<br />

meg, hogy manapság még a levelezés is komoly<br />

anyagi erőfeszítést igényel, a tagdíjak 10%-val való<br />

támogatást csak a brassói, kolozsvári nőszövetségtől<br />

kapta meg pénztárosunk.<br />

Örvendetes viszont, hogy mind több nőszövetség<br />

előtt lett világos, hogy a szép, eredeti népi kézimunka<br />

keresett árucikk, főleg külföldiek vásárolják emlékül,<br />

ajándéktárgyként. Az UNOSZ által rendezett,<br />

előadással egybekötött kiállítások mindig nagy sikernek<br />

örvendtek és anyagi hasznot hoztak mind a kézimunkák<br />

készítőinek, mind az illető nőszövetségnek<br />

és az UNOSZ-nak is. Éppen azért, hogy értékesítésre<br />

valóban csak eredeti "tiszta forrásból" származó,<br />

giccsmentes kézimunkák készüljenek, ez év január 9-<br />

14 időszakban immár másodízben szerveztünk Kolozsváron<br />

kézimunkatanfolyamot. Sajnos, kevesebb<br />

résztvevő volt, mint amennyire számítottunk, hiszen<br />

a kolozsvárin kívül mindössze 3 nőszövetség - Marosvásárhely,<br />

Segesvár, Sepsiszentgyörgy - képviseltette<br />

magát, tanfolyamunk mégis sikeresnek<br />

mondható. Ez főleg a rangos előadóknak - Kallós<br />

Zoltán, Orbánné Forrai Erzsébet, Zsakó Erzsébet -<br />

köszönhető. Ezt tanúsítják azok a nem nőszövetségi<br />

tagok, akik a sajtóból, rádióból tudták meg, hogy tanfolyam<br />

indul és a kézimunkatanfolyamon való részvétel<br />

után jelentős ismeretanyaggal gazdagodtak.<br />

Összegezve: azt hiszem, mindnyájunk véleményét<br />

fejezem ki, ha megállapítom, hogy nőmozgalmunk<br />

fejlődőképes, céljaink mind világosabban<br />

körvonalazódnak és - bár az elérésükhöz vezető út<br />

rögös - munkánknak már látható eredményei is mutatkoznak.<br />

Csokfalva, <strong>1995</strong>. szeptember 3.<br />

(Elhangzott <strong>1995</strong>. * szeptember<br />

IJNOSZ közgyűlésén)<br />

PASKUCZ VIOLA, titkár<br />

3-án Csokfalván, az<br />

Az Unitárius Nők Országos Szövetsége<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 3-án Csokfalván tartott Közgyűlésének<br />

HATÁROZATA<br />

A. Valláserkölcsi téren<br />

1. A nőszövetségek rendezvényeiken a helyi igényeknek megfelelő hiterősítő és ismeretterjesztő (irodalmi,<br />

történelmi, helytörténeti, néprajzi, orvosi stb.) előadásokat tartsanak, bevonva jó szavalókat,<br />

énekeseket gyermekeket és ifjakat.<br />

2. A nőszövetségek foglalkozzanak az anyanyelvi oktatás kérdésével, feldolgozva az UNOSZ felhívását<br />

és igyekezzenek a szülőket meggyőzni a magyar tagozatok és iskolák fenntartásának szükségességéről.<br />

3. A nőszövetségek igyekezzenek munkájukba bevonni pedagógusokat is, közelítve őket ezáltal az<br />

Egyházhoz.<br />

4. Az UNOSZ folytassa személyiségfejlesztő körének munkáját és indítson egy új kört pedagógusok<br />

(óvónők, tanítók, tanárok, nevelők) részére.<br />

A nőszövetségek támogassák erkölcsileg, és ha kell, anyagilag is az Ifjúsági Egyletek tevékenységét.<br />

Amennyiben az ifjak személyiségfejlesztő köröket akarnak szervezni, támogassák ezt a kezdeményezést<br />

anyagilag.<br />

6. Nőink igyekezzenek templomlátogató gyermekeket nevelni, nöszövetségeink találják meg az ehhez<br />

vezető utat (vasárnapi iskolák szervezése, versenyek, díjazások, ajándékkirándulások rendezése<br />

stb.)<br />

7. Az UNOSZ támogassa a szórványban élő gyermekek táborozását, valamint egy ifjúsági központ<br />

létrehozását, ahol a szórvány gyermekek év közben is kapnának vallásos nevelést.<br />

28

8. A köri felelősök és az UNOSZ vezetősége biztosítsa az Unitárius Közlöny által munkánk ismertetését<br />

állandó rovat keretében.<br />

9. Az UNOSZ vezetősége a nőszövetségek tanulmányai alapján keresse az Egyházi Központtal karöltve<br />

hitoktatók képzésének és alkalmazásának lehetőségét, hogy ne veszítsük el unitárius gyermekeinket.<br />

10. Az UNOSZ vezetősége legkésőbb 1996. január l-ig állapítsa meg a jövő évi Közgyűlés témáját<br />

és kérje fel a megfelelő előadót.<br />

B. Szociális téren<br />

11. A nőszövetségek látogassák a betegeket, öregeket, erkölcsi segítséget nyújtva nekik, hitet erősítve<br />

és éreztetve, hogy nincsenek magukra hagyva.<br />

12. A nőszövetségek segítsék az arra rászorulókat (szegényeket, munkanélkülieket, árvákat, öregeket)<br />

a helyzetnek megfelelően, anyagilag, tanáccsal, útmutatással, ügyeik intézésével.<br />

13. A nőszövetségek támogassák a szociális felméréseket és a helyi gondozóhálózat kiépítését.<br />

14. A gyermekek nyaraltatása érdekében a nőszövetségek próbáljanak cseretáborokat szervezni városi<br />

és falusi gyermekek között.<br />

15. A nőszövetségek támogassák lehetőségeik szerint a lokodi Öregotthont és Ifjúsági Telepet.<br />

C. Szervezési téren<br />

16. A köri munka megerősítésére a köri felelős mellett dolgozzék legalább egy helyettes is, hogy<br />

könnyebben fogják át a körben folyó munkát, valamint egy jótollú tudósító ismertesse a tevékenységet<br />

az Unitárius Közlönyben.<br />

17. A köri felelős és munkatársai igyekezzenek minden egyházközségben megszervezni a nőszövetségi<br />

tevékenységet, ehhez kérjék a lelkészek és az esperes urak segítségét is. Segítsék a már megalakult<br />

és kezdeti nehézségekkel küzdő nőszövetségek munkáját.<br />

18. Minden kör szervezze meg évente szeptember 1. előtt a köri nőtalálkozót, amely legyen ismerkedés<br />

és tapasztalatcsere, esetleg egy megfelelő témájú előadással vagy műsorral.<br />

19. Az UNOSZ segítse a lelkészfeleségek találkozójának megszervezését, valamint az ott hozott határozatok<br />

teljesítését.<br />

20. Az UNOSZ tartsa a kapcsolatot az Ökumenikus Nőfórum romániai vezetőségével, nőszövetségeink<br />

pedig vegyenek aktívan részt a helyi jellegű Fórum-rendezvényeken.<br />

21. Az UNOSZ kérje hivatalos felvételét az I.A.L.R.W.-be, befizetve a tagsági díjat és beküldve jelentését.<br />

22. Az UNOSZ 1996. évi Közgyűlését szeptember 1-én tartja Székelykeresztúron, amelyről nőszövetségeinknek<br />

idejében küldje ki a tájékoztatókat. A Közgyűlésen a nőszövetségek munkájáról a körifelelősök<br />

számolnak be.<br />

D. Gazdasági téren<br />

23. A nőszövetségek fizessék be az UNOSZ pénztárába az Alapszabály által előírt 10 %-ot a tagdíjakból<br />

a szervezet általános tevékenységének biztosítására, a Határozatban kitűzött feladatok tel-<br />

. jesítéséért.<br />

24. Az UNOSZ szervezzen meg Kolozsváron egy állandó, eladással egybekötött kiállítást a Nőszövetségek<br />

által készített háziipari termékek bemutatására, biztosítva a beküldött munkák minőségi<br />

átvételét, hogy a kiállításra csak tiszta forrásból eredő, hiteles népművészeti tárgyak kerüljenek. .<br />

25. Az UNOSZ ismételje meg kézimunkatanfolyamát a téli vagy tavaszi vakáció idején.<br />

26. A nőszövetségek szervezzenek kézimunkaköröket, amelyekben elsősorban a helyi népművészeti<br />

hagyományokat igyekezzenenk átmenteni a jövőbe. Kézimunkáikat próbálják meg helyileg vagy a<br />

testvér-egyházközségeikben értékesíteni, feleslegeiket küldjék be az UNOSZ kiállítására.<br />

27. Az UNOSZ tanulmányozza az amerikai SERRV Handcrafts szervezeten keresztül történő értékesítés<br />

lehetőségét, tájékoztatva a nő szövetségeket az esetleges lehetőségekről.<br />

28. A nőszövetségek - céljaik anyagi fedezetének előteremtésére - rendezvényeiken kívül és adományok<br />

gyűjtése mellett keressenek új lehetőségeket is, mint pl. hulladékgyűjtés és -értékesítés.<br />

29

UNOSZ Közgyűlés Csokfalván<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 3-án tartottuk az unitárius<br />

nők hatodik országos találkozóját, egyben<br />

az UNOSZ negyedik évi rendes Közgyűlését<br />

Csokfalván. Minden elismerést megérdemel a<br />

Csokfalvi Nőszövetség, az egyházközség, a falu<br />

dolgos, vendégszerető népe, amely ezt a<br />

nagy feladatot felvállalta, s becsülettel helytállt<br />

akkor is, amikor a várt résztvevőknek<br />

csaknem kétszerese jelent meg. 34 nőszövetség<br />

221 küldötte vett részt, s mindenki megelégedetten,<br />

élményekben gazdagon tért haza,<br />

hogy áldásos munkáját újult erővel folytassa.<br />

Köszönet érte!<br />

A találkozó programja nagyon zsúfolt volt,<br />

beszámolók hangzottak el a körökben folyó tevékenységekről,<br />

kiemelve a nőszövetségek fontos<br />

szerepét, közösségformáló erejét. Beszámolt a<br />

UNOSZ vezetősége a tavalyi határozatok megvalósításáról,<br />

munkájáról, gazdálkodásáról. A<br />

Közgyűlés megejtette a háromévenként esedékes<br />

tisztújítást is.<br />

A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták<br />

meg Jakabháziné Nagy Vera alelnök érdekes,<br />

átfogó előadását a Biblia nőalakjairól, felújítva<br />

ismereteinket, s új szemszögből ismerhették<br />

meg a nőt, mint anyát, mint közösségi<br />

embert, mint népe szolgálóját. Reméljük, az<br />

előadás hozáférhető lesz nőszövetségeink részére.<br />

Az istentiszteleti szolgálatot Szabó Tünde<br />

III. éves teológus végezte, majd sor került a<br />

Csokfalvi Nőszövetség zászlajának felavatására,<br />

a bensőséges szertartást Kolcsár Sándor esperes<br />

végezte, majd a 90 éves özv. Raffai<br />

Józsefné elszavalta azt a verset, amelyet 26<br />

évesen szavalt a régi csokfalvi zászló avatásakor.<br />

Szép műsorral szerepelt a marosvásárhelyi<br />

nőszövetség szavalókórusa, valamint<br />

Bartha Boglárka színinövendék és a Csokfalvi<br />

Nőszövetség tagjai Benedek Enikő vezetésével.<br />

Üdvözölték Közgyűlésünket a helybeli református<br />

nőszövetség tagjai is egy műsorral.<br />

A két szakcsoportban lefolytatott beszélgetéseken<br />

nagyon sok érdekes kérdés, javaslat merült<br />

fel, melyeket a Közgyűlés határozatba<br />

foglalt, ez a határozat szabja meg feladatainkat<br />

az elkövetkezendő évre. A vitában elhangzottak<br />

megerősítették bennünk azt az elhatározást,<br />

hogy jövőnk érdekében a fiatalok felé forduljunk<br />

nagyobb figyelemmel, gyermekeink, inaink<br />

munkáját segítsük kibontakozni, hogy<br />

egyháztársadalmunk támaszai legyenek a jövendőben.<br />

Másik következtetésünk: találkozóinkon<br />

nagyobb teret kell biztosítanunk<br />

egymás munkájának megismerésére, alapkérdések<br />

megvitatására. Mozgalmunk bebizonyította<br />

életképességét, s új erőt nyert munkája<br />

folytatására. Bizalommal mondjuk: Viszontlátásra<br />

1996.szeptember 1-én Székelykeresztúron!<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

1931: zászlóavatás Csokfalván<br />

MEDGYESEN IS MEGALAKULT<br />

AZ UNITÁRIUS NŐSZÖVETSÉG<br />

Levelet hozott a posta Medgyesről. Arról tudósított,<br />

hogy a maros -kükiillői egyházkörben megalakult a huszadik<br />

nőszövetség. A mellékelt jegyzőkönyv szerint az<br />

alakuló gyűlésen 17 nő vett részt. Elnöknek egyhangúlag<br />

Kiss Károlyné tiszteletes asszonyt választották meg, akinek<br />

valóban nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az<br />

asszonyok végre elhatározták, hogy Medgyesen is szervezettenfognak<br />

dolgozni céljaink elérése érdekében.<br />

A megalakult nőszövetség a következő célokat tűzte ki<br />

maga elé:<br />

- családlátogatás annak érdekében, hogy minden iskoláskorú<br />

unitárius gyermek járjon vallásórára;<br />

- templom rendben tartásának a megszervezése;<br />

- kézimunkával díszített borítók készítése a templomi<br />

énekeskönyvekhez;<br />

- karácsonyi ajándékcsomagok készítése;<br />

- legátus anyagi támogatása, gyűjtés ennek érdekében;<br />

- a nőszövetség anyagi alapjainak megteremtése, jótékonysági<br />

bazár szervezése saját készítésű kézimunkákból.<br />

Az UNOSZ választmánya nevében szeretettel köszöntjük<br />

legújabb nőszövetségünk minden egyes tagját és<br />

további eredményes munkát kívánunk.<br />

PASKUCZ VIOLA<br />

30

KÖRI NŐTALÁLKOZÓ<br />

ARANYOSRÁKOSON<br />

A kolozs-tordai egyházkör asszonyai immár másodszor<br />

találkoztak a köri közgyűlés alkalmával, nőszövetségi<br />

munkájukat számbavenni, ismerkedni,<br />

barátkozni. Szép napsütésben a templomkertben tartottuk<br />

a találkozót, mert a tanácsterem kicsinek bizonyult,<br />

a háziakon kívül 12 egyházközségből 54<br />

asszony gyűlt össze, Magyarszovátról 29-en jöttek s<br />

a találkozó után a Tordai-hasadék szépségeivel is<br />

megismerkedtek.<br />

A beszámolókból láthattuk, hogy a legtöbb helyen<br />

a nőszövetség komoly közösségi erő, nőink ott vannak<br />

az egyház életében, vendégeket fogadnak - ha kell s<br />

ők maguk is összejönnek egy tea és sütemény mellett<br />

megbeszélni dolgaikat, tennivalóikat. Legtöbb helyen<br />

kézimunkáznak, templomaikat díszítik, a testvéregyházközségeknek<br />

készítenek ajándékokat. A felszólalások<br />

sorrendjében említjük meg a helyi sajátosságokat:<br />

Nagyváradon - habár nagyon kevesen vannak,<br />

fontosnak tartják a gyermekekkel való foglalkozást.<br />

Aranyosrákoson dalárda működik, jövedelmükből<br />

kirándulásra készülnek és a kultúrotthon ablakait<br />

akarják megjavíttatni. Kolozsváron a jövedelemből<br />

segélycsomagokat állítanak össze a rászorulóknak, az<br />

orvosi rendelés is folyik rendszeresen. Magyarszováton<br />

nemrég alakultak meg, de nagyon gazdag tevékenységről<br />

számoltak be: télen heti összejövetelek<br />

vannak, előadásokat hallgatnak meg az ének és ima<br />

után, majd szabad beszélgetés folyik. Az énekeskönyvekre<br />

borítókat varrtak, szőnek is. Temetéseknél segítenek<br />

a családnak. Múzeum-szobát rendeztek be, ezt<br />

jó volna máshol is követni! Mészkőn nehéz körülmények<br />

között dolgoznak, legnagyobb gondjuk, hogy<br />

nincsenek gyermekek, elöregedik a község, iskolájuk<br />

sincs, az az egy-két gyermek más faluba kénytelen<br />

járni, ha anyanyelvén akar tamdni. Sinfalván is<br />

csak most alakultak meg f de hiterősítő héten vendégül<br />

látták a szentmihályi kórust. Tordán télen folyik a<br />

munka, mert nagyon sok az ingázó, most falura ingáznak,<br />

földjüket megművelni. Szociális kérdésekkel<br />

foglalkoznak, sokgyermekes családokon segítenek.<br />

Torockón is megalakult végre a nőszövetség, de<br />

egyelőre nincs helyiségük. Bátyus bált és nőnapi<br />

összejövetelt szerveztek, kézimunkáznak. Szentmihátyon<br />

egyelőre még együtt dolgoznak a reformátusokkal,<br />

most készülnek önállósodni. Várfalván az<br />

állandó piacozás miatt csak alkalmi jellegű munkákat<br />

végeznek, jövedelmüket bankban gyűjtik a művelődési<br />

ház javítására.<br />

A tartalmas beszámolók után Orbánné Forrai Erzsébet<br />

tartott egy varrottas-bemutatót, hogy ráébressze<br />

az asszonyokat arra, mennyire fontos, hogy<br />

munkáink tiszta forrásból eredjenek, hogy a népművészet<br />

eredeti vonalát fejlesszük tovább és őrizzük<br />

meg a jövendő számára.<br />

Az aranyosrákosi asszonyok kitettek magukért,<br />

megmutatva, milyen az aranyosszéki vendégszeretet.<br />

A résztvevők felejthetetlen élményekkel térhettek haza<br />

s egymástól tanulva munkájuk remélhetőleg még<br />

eredményesebb lesz a jövendőben.<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

A lelkészfeleségek első találkozója<br />

Az előzetes nehézségek, a szokatlan hideg idő és a zuhogó<br />

eső ellenére is létrejött a rég áhított találkozó <strong>1995</strong>.<br />

szeptember 29-30 napjain Székelykeresztúron. 37 lelkészfeleség<br />

gyűlt össze, hogy ismerkedjenek, tájékozódjanak<br />

közös és egyéni gondjaikról. Báró Józsefné, Derzsi Gabriella<br />

tiszteletesasszony volt a vendéglátó. Nagy gonddal,<br />

hozzáértéssel készítette elő ezt a már régen várt, nagyon<br />

szükséges, közös óhajból született találkozót.<br />

A megnyitó áhítatot Báró József lelkész-esperes tartotta<br />

az lKor 16,13-14 alapján. Ezt követte Báró Józsefné köszöntő<br />

szavai és vitainditó előadása.<br />

A következő előadást Kolcsár Sándorné tartotta: A lelkészfeleségekfeladatai<br />

cím alatt.<br />

A két előadás elhangzása után következett a meghitt<br />

beszélgetés. A hozzászólások nyomán a lelkészfeleségek<br />

egyéni gondjai mellett, a gyülekezetekben folyó munkáról<br />

is tudomást szerezhettek a résztvevők.<br />

31

Shanghai múzeumai, a legendás Huangzou lótuszmezőkkel<br />

borított tava, Guilin sziklaszorosai,<br />

Xi'an terrakotta katonái és a Kínai Nagy Fal meghódítása<br />

előzte meg annak az amerikai csoportnak a IV.<br />

Nemzetközi Nőkonferencián való részvételét, melyhez<br />

barátnőm meghívásásra én is csatlakoztam <strong>1995</strong>.<br />

augusztus 20-án. A kirándulás ideje alatt alig volt alkalmunk<br />

feltöltődni Kelet misztikus varázsával, mert<br />

tíz nap után máris az európai ízű rendezvény megnyitójára<br />

érkeztünk. Időközben röviden tájékoztattak<br />

a XX. századi nőmozgalom történetéről, melyben határkőként<br />

emlegetik az ENSZ által Mexico Cityben<br />

megrendezett 1975-ös konferenciát. Ezzel elindult<br />

egy folyamat, melynek további állomásai: 1980-ban a<br />

dán főváros, Koppenhága és 1985-ben a kenyai Nairobi.<br />

Az ENSZ 1990. decemberében tartott Nagygyűlésén<br />

megfogalmazódott egy újabb konferencia megtartásának<br />

igénye. Két évvel később már tudták,<br />

hogy az <strong>1995</strong>-ös IV.<br />

Nemzetközi Konferencia<br />

Kína fővárosában,<br />

Beij ingben kap helyet.<br />

Az indítás előtt két hónappal<br />

bizonyos ellentétek<br />

merültek fel a<br />

szervezőbizottság és a kínai kormányképviselők között.<br />

Ennek a "halk" incidensnek az lett az eredménye,<br />

hogy az események központját áthelyezték<br />

Huairouba, mely Beijing északkeleti részén terül el,<br />

mintegy 80 km-re a fővárostól.<br />

Ettől a pillanattól kezdve egymást, érték a szervezéssel<br />

kapcsolatos meglepetések és folytatódtak egyes országokban<br />

a beutazási kérvények, elutasításával. A<br />

hatalmas méretű rendezvény kivételes nehézségek elé<br />

állította a kínai államot, amely kb. 42 000 bejegyzett személynek<br />

kellett biztosítson zavartalan körülményeket a<br />

munkálatok idejére.<br />

A kezdetben tapasztalt nehézségek ellenére problémák<br />

nélkül folytak a munkálatok, és a hatóságok<br />

titkolt ellenszenvét nagyszerűen ellensúlyozta a kínai<br />

polgárok vendégszeretete és segítőkészsége.<br />

Több ezer önkéntes fiatal segített a konferencia ideje<br />

alatt az információadásban. A szállodák fogadótermeiben<br />

szintén önkéntesek segítettek a felmerülő<br />

problémák orvoslásában, különösen ami a kommunikációs<br />

nehézségeket illeti.<br />

A tulajdonképpeni konferenciát az NGO Fórum<br />

előzte meg (Nem-Hivatalos Szervezetek Fóruma). A<br />

hónapokkal azelőtt megérkezett tájékoztatóból is-<br />

Beszámoló a IV. Nemzetközi<br />

Nőkonferenciáról<br />

mertem a programok nagy részét, mégis meglepett<br />

az előadások hatalmas száma (kb.150-200 előadás<br />

egy nap) és a témák kidolgozása. A rendezvény előadásait<br />

tíz téma körül csoportosították:<br />

1. Elszegényedés,nyomor<br />

2. Nevelés és egészségügy<br />

3. Fizikai és szellemi erőszak<br />

4. Fegyveres és más természetű agresszió<br />

5. Gazdasági problémák<br />

6. Politikai problémák<br />

7. Nemzetközi és nemzeti intézmények<br />

8. Emberi jogok<br />

9. Tömegkommunikáció<br />

10. Környezetvédelem és fejlődés<br />

Az előadások reggel kilenctől este későig tartottak.<br />

Több mint 20 hatalmas épület, egy konferenciaközpont<br />

és sok rögtönzött sátor állt a résztvevők rendelkezésére.<br />

Ha valaki kötetlen programot akart magának,<br />

színpadi előadásokat nézhetett meg vagy<br />

ellátogathatott a<br />

Beijing, <strong>1995</strong>. augusztus 20 - szeptember 15.<br />

"Csend-sátorba", ahol a<br />

beszédtilalom betartása<br />

mellett megpihenhetett.<br />

A konferencián aktív<br />

szerepet vállalt az<br />

UUSC, az amerikai unitárius<br />

univerzalisták szociális bizottságának a vezetősége.<br />

A Fórum ideje alatt az előadásokon kívül két<br />

kötetlen találkozót szerveztek az unitárius résztvevők<br />

számára, melyen a bemutatkozások után az<br />

UUSC egyesült államokbeli munkáját ismertették.<br />

A Fórum munkája szeptember 4-től egybefolyt a<br />

konferencia munkálataival, melyen híres politikusok,<br />

ENSZ-képviselők és más szervezetek vezetői,<br />

valamint tagjai vettek részt, megpróbálva hivatalos<br />

álláspontra jutni a felmerülő problémák megoldásában.<br />

Látszólag ez sikerült is...<br />

"A túl magasan függő dolgok könnyen leesnek, a<br />

túl fehér fémek hamar berozsdásodnak" - tartja egy<br />

régi kínai közmondás. Sok nagyszerű előadást hallgattam<br />

végig, sok érdekes embert ismertem meg és<br />

remélem, hogy a megvalósításra váró tervek nem túl<br />

merészek és nem csillognak túlságosan. Mert konferenciai<br />

végzéseken túl, alig 10 km-re a főváros központjától<br />

nyomortanyák lakói várnak valami<br />

változást, az elhangzott szavak cselekedetté való átalakulását.<br />

Én hiszem velük együtt, hogy nem hiába<br />

várakoznak...<br />

KOCS JÚLIA, IV. éves teol. halig.<br />

32

Két „ vágyálom "<br />

zász-<br />

Ennek<br />

1931-et írnak, amikor Orbók Gyula lelkész idején felavatják a csokfalvi Unitárius Nőszövetség<br />

lóját. Ezen az ünnepségen részt vett Raffai Józsefné szül. Bartha Ilona, aki akkor verset szavalt.<br />

a versnek a szövegét szeretném közölni.<br />

Orbók<br />

Gyula<br />

A MI<br />

ZÁSZLÓNK<br />

Leng a zászló, lobog büszkén és boldogan<br />

Gyöngéd női kezek emelik magasan.<br />

Rajta szent jelszó van "Légy hű mindhalálig"<br />

A jó Isten szava, reá írt parancsa.<br />

Fele kék szín, mint a tavaszi tiszta ég,<br />

Fele fehér, mint a jóság és szeretet,<br />

Melyet női kebel sugároz magából,<br />

Lágyan és selymesen a szenvedők felé.<br />

Minden önző, hiú gondolattól távol<br />

Leng a zászló, lobog büszkén és boldogan<br />

A szeretet, hűség, jóság lobogója<br />

Az alatta küzdő, érte lelkesülő, buzgó nők seregét<br />

Isten védje, óvja!<br />

S akkor itt, Csokfalván elkezdődött az első "vágyálom" megvalósítása. A régi zászló alapján egy új<br />

zászló megtervezése, elkészítése.<br />

Sándor János, faragó mester szőtte a terveket, ő álmodta meg a zászlónak mai formáját. Simon Rozália<br />

ollója szabott, Raffai Aranka varrógépje kattogott, Raffai Zoltán pedig a zászlórúd és tartó elkészítésén<br />

fáradozott. Az asszonyok Szoboszlai Irén gondnokné irányítása alatt "sürögtek-forogtak"<br />

ahhoz, hogy egy szép, eredményes teadélután bevételéből a kiadásokat fedezni tudják. A zászlónk anyagára<br />

modern nyomtatás került, tekintettel arra, hogy nem vállalták a kézi hímzést. Ezen munkát a marosvásárhelyi<br />

Antal házaspár végezte.<br />

Végre elérkezett a várva várt pillanat. <strong>1995</strong>. szeptember 3-át írtak, amikor az Unitárius Nők Országos<br />

Szövetsége VI. Konferenciája ülésezik Csokfalván, és Kolcsár Sándor esperes úr felavatja az új<br />

zászlót. "Légy hű mindhalálig" (Jel 2,10), ez a bibliai idézet áll a zászlón, és az asszonyok megkönnyezik<br />

azt a pillanatot, amikor immár özvegy Raffai Józsefné, szül.Bartha Ilona néni, 90 éves tagunk, ismét<br />

elszavalja a régi verset.<br />

Ahhoz, hogy a másik "vágyálmom" is beteljesülhessen, most ehhez szeretném az unitárius asszonyok<br />

segítségét kérni.<br />

UNITÁRIUS ASSZONYOK! Nószövetségeiteknek álmodjatok, varrjatok, készítsetek zászlót. Ha<br />

majd eljön a pillanat, amikor az UNOSZ különböző helyeken tartja évi konferenciáját, hadd lobogjanak<br />

ezen zászlók! Ne egy, ne kettő, hanem tíz, húsz, harminc...száz zászló hirdesse, hogy Nőszövetségek<br />

voltak, vannak és lesznek.<br />

Legyen a zászló piros, akárcsak az életet adó anyák vére, legyen kék, akárcsak Juhász Gyula "örök"<br />

Annájának szeme, legyen zöld, akárcsak özvegyasszonyok, elkeseredett árvák reménye, legyen fehér,<br />

akárcsak az asszonyok jóságot sugárzó lelke, legyen rózsaszín, akárcsak az ifjú asszonyok megálmodott<br />

boldogsága, legyen barna akárcsak anyáink napsütötte dolgos keze, legyen sárga, akárcsak a termékenységet<br />

jelképező búzakalász.<br />

UNITÁRIUS ASSZONYOK! Segítsetek, hogy ezen "vágyálom "is valóra válhasson!<br />

BENEDEK ENIKŐ<br />

33

GYERMEKOLDAL<br />

A szent éjszaka<br />

Valamelyik karácsonyi éjszaka történt. Mindenki a<br />

templomba ment, csak ketten maradtunk otthon öreganyámmal.<br />

Bennünket nem vittek magukkal. Én nagyon<br />

is fiatal, öreganyám nagyon is öreg volt, s mind a<br />

ketten nagyon szomorkodtunk, amiért nem vehettünk<br />

részt a hajnali istentiszteleten s nem láthattuk a karácsonyi<br />

ünnep templomi fényességét. Sokáig szótlanul<br />

ültünk egymás mellett. Oreganyám egyszerre csak<br />

minden bevezetés és előkészület nélkül mesébe fogott:<br />

"Volt egyszer egy ember - mondta -, aki kiment a<br />

sötét éjszakába, hogy tüzet szerezzen. Házról házra járt<br />

és kopogtatott a bezárt ajtókon.<br />

- Jó emberek segítsetek - könyörgött. - Feleségemnek<br />

az imént gyermeke született, s nekem tüzet kell<br />

gyújtanom, hogy a kicsinyével együtt fölmelegedhessék.<br />

De az éjszaka mélységes volt és néma, az emberek<br />

aludtak, és senki nem válaszolt neki. Az ember pedig<br />

ment tovább. Végre nagy messzeségben vörös tűzfényt<br />

pillantott meg. Neki indult és csakhamar látta, hogy a<br />

tűz a mezőn ég. Fehér juhok hevertek a tűz körül.<br />

Aludtak s egy öreg pásztor őrködött nyugalmukon. Az<br />

ember, amint közelebb ért, a pásztor lábainál három<br />

nagy alvó kutyát vett észre. Jöttére mind a három felriadt<br />

és feléje tátotta hatalmas száját. Ugattak, de hang<br />

nem jött ki a torkukon. Az ember látta, hogy a düh magasra<br />

borzolta hátukon a szőrt és hogy éles fogsoruk fehéren<br />

megvillant a tűz fényében. Azután rárohantak.<br />

Az ember érezte, hogy az egyik a lábszárához kapott, a<br />

másik a kezébe harapott, a harmadik pedig a torkába<br />

akaszkodott. De a kutyáknak nem engedelmeskedett<br />

az állkapcsuk s az ember teljesen sértetlenül maradt.<br />

Erre folytatni akarta volna útját, hogy megszerezze<br />

amire szüksége volt. De a juhok olyan szorosan feküdtek<br />

egymás mellett, hogy ne juthatott tovább. Az ember<br />

erre a juhok hátán igyekezett a tűz felé és egyetlen állat<br />

sem ébredt föl."<br />

Eddig zavartalanul mesélhetett öreganyám. Most<br />

félbeszakítottam:<br />

- Miért nem ébredtek fel a juhok<br />

- Nemsokára megtudod - felelte, aztán folytatta elbeszélését.<br />

"Már-már a tűzhöz ért az ember, amikor a pásztor feltekintett.<br />

Öreg és mogorva volt, aki dúrván és barátságtalanul<br />

bánt mindenkivel. Az idegen közeledtére<br />

megragadta hosszú, hegyezett botját és feléje hajította.<br />

Sivítóan repült a bot az ember felé, közvetlenül előtte<br />

azonban irányt váltott és elsuhant mellette."<br />

Itt újból félbeszakította a mesét:<br />

- Miért kerülte el a bot az embert - kérdeztem, de<br />

öreganyám válasz nélkül hagyta a kérdést és folytatta<br />

ahol elhagyta:<br />

"Az ember ekkor odalépett a pásztorhoz és megkérte:<br />

- Segíts rajtam, barátom, adj tüzet. Feleségemnek<br />

az imént gyermeke született és nekem tüzet kell raknom,<br />

hogy fölmelegedhessenek.<br />

Legszívesebben elutasította volna a kérést a pásztor,<br />

de azán ijedten gondolt arra, hogy a kutyák nem tehettek<br />

kárt az emberen, a juhok nem szaladtak előle<br />

szanaszét, hogy a hegyezett bot nem ütött rajta sebet.<br />

Nemet mondani ezért nem mert.<br />

- Ott van a tűz, végy belőle amennyire szükséged<br />

van — szólt mogorván.<br />

De a tűznek már csak zsarátnoka volt. Hasábfák és<br />

ágak nem lángoltak már benne, az idegennek pedig<br />

semmi eszköze nem volt, amiben az izzó parazsat hazavihette<br />

volna. Ahogy ezt észrevette, újra biztatta a<br />

pásztor:<br />

- Végy csak, amennyire szükséged van!<br />

És örült, hogy az ember tehetetlen lesz. De ez lehajolt,<br />

csupasz kézzel kikotorta a parazsat a hamuból és<br />

köpenyébe rejtette és a parázs sem a kezét nem égette<br />

meg, sem a köpenyét nem égette ki; mintha csak dió<br />

vagy alma lett volna, úgy vitte magával a tüzes zsarátnokot."<br />

Harmadszor is félbeszakítottam itt a mesemondót:<br />

- Miért nem égette meg a parázs az embert, öreganyám<br />

- Mindjárt megtudod - volt a válasz, a mese pedig<br />

folytatódott:<br />

"A gonosz mogorva pásztor ezek láttára nagyon elcsodálkozott:<br />

- Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák képtelenek<br />

a harapásra, a juhok nem ijednek meg, a dárda<br />

nem öl, a tűz nem éget<br />

Visszahívta az idegent és megkérdezte tőle:<br />

34

- Micsoda éjszaka ez Miért könyörületes<br />

hozzád minden<br />

- Hiába mondanám meg neked - volt a válasz<br />

— ha a magad szemével nem látod.<br />

S az idegen újra elindult, hogy mihamarabb<br />

tüzet rakhasson didergő' feleségének és újszülött<br />

gyermekének. Nehogy szem elől tévessze,<br />

mielőtt megtudta mind e csodának a jelentőségét,<br />

a pásztor utánaeredt és hazáig kísérte.<br />

Az idegennek mégcsak sátra sem volt, ahol<br />

meghúzódhassék. Meztelen, hideg kőfalú hegyi<br />

barlangban feküdt gyermekével a felesége.<br />

Kemény, rideg ember volt a pásztor, mégis<br />

megszánta a szegény,, ártatlan gyermeket. Nehogy<br />

megfagyjon, fehér báránybőrt keresett ki<br />

a tarisznyájából és átadta az embernek, hogy<br />

arra fektesse a csecsemőt. S ugyanabban a pillanatban,<br />

mikor benne is megszólalt a könyörület<br />

szava, megnyílt a szeme és már meglátta,<br />

amit előbb látnia nem adatott.<br />

Látta, hogy kis ezüst szárnyú angyalok, sűrű,<br />

tömött gyűrűje veszi körül. Az angyalok<br />

mindegyikének kezében húros hangszer van és<br />

valamennyi hangos énekszóval hirdeti, hogy<br />

ezen az éjszakán megszületett a Megváltó. Erre<br />

megértette, miért volt minden vidám ezen az<br />

éjszakán és miért nem sikerülhetett az ártó<br />

szándék.<br />

És nemcsak a pásztor körül voltak angyalok;<br />

minden tele volt velük. Ott ültek a barlangban,<br />

a hegyen és elárasztották az eget.<br />

Nagy csoportokban jöttek lefelé az úton és elhaladtukban<br />

megálltak pillanatra a barlang<br />

előtt, hogy egy-egy pillantást vethessenek a<br />

gyermekre.<br />

Újjongás, ének és játékos kedv derítette fel<br />

a sötét éjszakát. A pásztort, ki előbb mindebből<br />

semmit sem látott, szeme megnyíltán boldog<br />

öröm töltötte el; leborult és hálát adott az<br />

Istennek!"<br />

Amikor idáig ért, felsóhajtott öreganyám:<br />

- Mi is láthatnók, amit az a pásztor látott,<br />

mert az angyalok minden karácsony éjszakán<br />

elárasztják az eget, csak nem vagyunk képesek<br />

arra, hogy megérezzük a jelenlétüket.<br />

LAGERLÖFF ZELMA<br />

Mennyből az angyal<br />

Moderato J = «2<br />

p,j n !j : .j i r ~n i r j<br />

1 Menny-bol a7. an-gyal le - jött hoz - ik - tok,<br />

pász-to -<br />

rok, pász-to - rok,<br />

J U If<br />

lioRy Bot - Ir - linn - Ijc sí - et - ve men- vén<br />

j mißimm<br />

las - sá - t"k,<br />

Istennek Fia,<br />

Aki született<br />

Jászolban, jászolban:<br />

ő lészen néktek<br />

Üdvözítőtök<br />

Valóban, valóban.<br />

Mellette vagyon<br />

Az édesanya,<br />

Mária, Mária:<br />

Barmok közt fekszik,<br />

Jászolban nyugszik<br />

Szent Fia, Szent Fia.<br />

lás-sá - tok.<br />

El is mennének<br />

Köszöntésére<br />

Azonnal, azonnal.<br />

Szép ajándékot<br />

vivén szívükben<br />

Magukkal, magukkal.<br />

A kis Jézuskát,<br />

Egyenlőképpen<br />

Imádják, imádják.<br />

A nagy Úristent<br />

Ilyen nagy jóért<br />

mind áldják, mind áldják.<br />

Karácsonyfa alatt<br />

Zöld fenyőfa: karácsonyfa,<br />

Kis gyermekek álma,<br />

Jertek, jertek: nagy boldogan<br />

Álljunk mind alája.<br />

Csillog, villog, mint a csillag<br />

Fönt a magas égen...<br />

Kicsi szívem csak úgy dobog,<br />

Hogy ezt is megértem.<br />

Mintha-mintha Tündérország<br />

Szép tájain járnék,<br />

Zöld ágakról ránk mosolyog<br />

A sok szép ajándék.<br />

A legdrágább ajándékot<br />

Isten adja nekünk:<br />

Megszületett a Megváltó,<br />

örök üdvösségünk.<br />

NAGY FERENC

EGYHÁZI ELET-HÍREK<br />

Egyházi Képviselő Tanács<br />

III. évnegyedi ülését szeptember 28-án tartotta.<br />

Az ülésen elhangzott a június 21 - szeptember 27.<br />

között elnökileg elintézett fontosabb adminisztratív és<br />

gazdasági ügyekről készített jelentés; tájékoztató jelleggel<br />

tudomásul vette az állandó bizottságok üléseinek<br />

jegyzőkönyveit; tárgyalta a lelkészképzéssel<br />

kapcsolatos kérdéseket, ennek keretében a Teológiai<br />

Intézetben tartott szakvizsga jegyzőkönyvét, valamint<br />

a kolozsvári és székelykeresztúri teológiai szemináriumokkal<br />

kapcsolatos ügyeket. Előterjesztés<br />

történt a millecentenárium megünneplése tárgyában,<br />

Enyedi György püspök halála 400. évfordulójára való<br />

megemlékezésre és kórházi lelkészi állás létesítésere.<br />

Végül gazdasági és pénzügyi kérdések szerepeltek<br />

a tárgysorozaton.<br />

- Rendkívüli ülésre került sor november 8-án. A<br />

tárgysorozaton a létesítendő nyomda felszerelésének<br />

beszerzése és elhelyezése szerepelt.<br />

- IV. évnegyedi, a főtanácsot előkészítő ülés időpontja<br />

november 22-23. volt. Az elnökség két ülés<br />

közötti tevékenységéről készített beszámolók után<br />

következtek a Főtanács elé terjesztendő jelentések:<br />

az E. K. Tanács általános jelentése (adminisztratív és<br />

gazdasági részek), a Nyugdíj Pénztár, az Unitárius<br />

Nők Országos Szövetsége, a Dávid Ferenc Unitárius<br />

Ifjúsági Szövetség, a Dávid Ferenc Egylet részéről.<br />

Fontos kérdésként szerepelt a kis egyházközségek<br />

megsegítése, különös tekintettel a pályakezdő gyakorló<br />

segédlelkészekre, valamint az építési-javítási<br />

segélyek szétosztása a beérkezett kérések alapján.<br />

Tudomásul vette az időközi köri választásokat és<br />

tiszteletbeli címek adományozására előterjesztést<br />

tett az Egyházi Főtanácsnak. A gazdasági kérdések<br />

rendjén elfogadta a zárszámadásokat és a következő<br />

évi költségvetéseket.<br />

><br />

Egyházköri Közgyűlések<br />

gyakorló segédlelkész (1 Móz 9,14-15), vasárnap ifj.<br />

Kozma Albert marosvásárhelyi gyakorló segédlelkész<br />

(Lk 10, 25-35) végezte, szombaton az istentisztelet<br />

után a jobbágyfalvi ifjak "Anyanyelvünk<br />

megőrzése" címmel műsort adtak elő; a Székelykeresztúr<br />

egyházkörben szeptember 20-án Gagyban a<br />

lelkészi szolgálatot Nyitrai Csongor kobátfalvi lelkész<br />

(Jel 1, 36) végezte; Székelyudvarhely egyházkörben<br />

szeptember 17-én Városfalván az istentiszteleten a<br />

lelkészi szolgálatot llkei Árpád homoródújfalvi lelkész<br />

(Préd 3, 1; 8, 5-6); Háromszék-Felsőfehér egyházkörben<br />

Ürmösön a lelkészi szolgálatot Török Áron<br />

sepsiszentgyörgyi lelkész (2 Pét 3, 17) végezte. A<br />

székelyudvarhelyi egyházkörben megüresedett felügyelőgondnoki<br />

tisztségre Tordai Árpád homoródalmási<br />

tanárt, a háromszék-felsőfehéri egyházkörben<br />

szintén felügyelő gondnokká választották Tóth Miklós<br />

tusnádi afiát. Egyházköri közgyűléseken egyházunk<br />

központját Gálfalvi Sándor főgondnok, Andrási<br />

György előadótanácsos, Kovács István teológiai tanár<br />

és Szabó Zoltán egyházi titkár képviselték.<br />

Lelkészi értekezletek<br />

A III. évnegyedi értekezletek október 4-11. között<br />

voltak, a következő sorrendben: október 4. Torockó,<br />

október 5. Datk, október 9. Segesvár, október 10. Recsenyéd,<br />

október 11. Székelykeresztúr. A tárgysorozaton<br />

szereplő előadást dr. Szabó Árpád teol. dékán<br />

készítette: Zsidó - keresztény párbeszéd Jézus személyéről<br />

címen.<br />

A IV. évnegyedi értekezletekre november 6-10. között<br />

került sor: november 7. Marosvásárhely, november<br />

8. Brassó, november 9. Székelyudvarhely, november<br />

10. Székelykeresztúr, december 6. Kolozsvár. Ez utóbbit<br />

a nagy havazások okozta utazási nehézségek miatt<br />

kellett elhalasztani. Az értekezletek tárgyát dr. Tapolyei<br />

Mihály professzor előadása képezte: Betegség vagy<br />

erkölcsi vétség a homoszexualitás<br />

Az előadások mellett természetesen más, az egyházi<br />

élet különböző területeit érintő kérdések is szerepeltek.<br />

Egyes körökben, a régi gyakorlatot fenntartva,<br />

istentiszteletet is tartottak.<br />

Augusztus 20 - szeptember 20. között tartattak<br />

meg a következők szerint: Kolozs-Torda egyházkörben<br />

augusztus 20-án Kövenden, az istentiszteleten a<br />

lelkészi szolgálatot Rüsz Fogarasi Tibor tordatúri lelkész<br />

végezte (Róm 14, 7), Maros-Küküllő egyházkörben<br />

szeptember 9-10-én Jobbágyfalván, a lelkészi<br />

szolgálatot 9-én este Kelemen Szabolcs székelykáli<br />

Egyetemes Lelkészi Konferencia<br />

Ez alkalommal a színhely Brassó volt, az időpont<br />

november 20-21. A konferenciát az elnökből és a körök<br />

képviselőiből alakult vezetőség készítette elő és<br />

hívta össze. Szombatfalvi József, elnöki megnyitója<br />

után, őmaga adott számot az előző konferencia óta<br />

36

kifejtett tevékenységéről. Ezt követte Kolcsár Sándor<br />

esperes előadása: A lelkész társadalmi szolgálata,<br />

amelyet igen élénk megbeszélés követett. A jelenlevők<br />

egyetértettek az előadó összegező megállapításával,<br />

hogy a lelkésznek részt kell vállalnia népünk<br />

mai sorskérdéseinek megoldásában s támogatnia<br />

kell minden kezdeményezést és szervezett tevékenységet,<br />

amely ezt szolgálja.<br />

Este a program istentisztelettel zárult, amelyen a<br />

lelkészi szolgálatot Szombatfalvi József lelkészköri<br />

elnök végezte Mt 5, 1. 14 alapján.<br />

A következő nap tárgysorozatán elsőként Máthé<br />

Sándor esperes előadása szerepelt: Betegség vagy<br />

állapot az alkoholizmus-címen. A kérdés igen aktuális,<br />

hiszen korunk egyik népbetegségének is nevezhető<br />

társadalmi jelenségével állunk szemben,<br />

amelynek felszámolásában az egyháznak, de a lelkésznek<br />

is felelősségteljes feladata van. A kérdés<br />

iránt nyitottnak kell lennünk, s ezért a magunk házatáján<br />

kell megtennünk az első lépéseket.<br />

A konferencia ezt követően az alapszabályzat tárgyalását<br />

kezdte meg, s elhatározta, hogy mostantól<br />

Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetsége nevet veszi<br />

fel. A szabályzat szabatosabb kidolgozásával a vezetőséget<br />

bízta meg.<br />

Végül egy Nyilatkozatot fogadott el, amelyet megküldött<br />

az E. K. Tanácsnak és a hírközlő szervek által<br />

a nyilvánosság elé tárt.<br />

A konferencián mintegy 60 lelkész vett részt. Jelen<br />

volt dr. Erdő János püspök és dr. Szabó Árpád<br />

teol. dékán.<br />

L el kész ne ve lés<br />

A Protestáns Teológiai Intézetben az <strong>1995</strong>-1996.<br />

tanévtől kezdődően életbelépett az új Alapszabályzat,<br />

amelyet a fenntartó egyházak főhatóságai már előzőleg<br />

jóváhagytak. Ennek értelmében a közös vezetés:<br />

Szenátus és Közös Tanári Kar fenntartása mellett három<br />

fakultás létesül a felekezeti hovatartozás szerint,<br />

amelyek feladata a sajátos jellegű kérdések intézése.<br />

Ezek: Református-Evangélikus (magyar) Fakultás,<br />

Unitárius Fakultás Kolozsvárt és Evangélikus (német)<br />

Fakultás Nagyszebenben.<br />

Az unitárius tanárok javaslatára az Egyházi Képviselő<br />

Tanács szeptember 28-iki ülésében dr. Szabó<br />

Árpádot választotta meg az Unitárius Fakultás dékáni<br />

tisztségére.<br />

- Szeptember 1-től gyakorló segédlelkészként kihelyezést<br />

nyertek a júliusban szakvizsgát tett hallgatók:<br />

Jakab Zsolt Újszékelyre, Józsa Lajos Kökösbe, Kriza János<br />

Kolozsvár 3. sz. egyházközségbe, Krizbai Béla<br />

Homoródszentmártonba, Lázár Levente Szentháromság-Kisadorjánba,<br />

Pap Mária Szentivánlaborfalvára,<br />

Zsigmond Kinga Homoródszentpéterre, és Sándor<br />

Szilárd, aki az első gyakorló évét az Egyesült Államokban<br />

töltötte, Pipe-Szásznádasra. Mezei Csabát, aki az első<br />

gyakorló évet Petrozsényban töltötte, Püspök afia áthelyezte<br />

az ádámosi egyházközségbe.<br />

- Kovács Sándor, a Kolozsvár 3. sz. egyházközség<br />

gyakorló" segédlelkésze szeptember 1-én lelkészképesítő<br />

vizsgát tett. És mivel a lelkészi állás betöltésére<br />

meghirdetett pályázat eredménytelen volt, az egyházközség<br />

rendes lelkészévé választotta. Ezt követően a<br />

kaliforniai (Egyesült Államok) Berkeley-ben levő Starr<br />

King Teológiai Intézetben megkezdte egy évi tanulmányait,<br />

ahová a feleségével együtt utazott.<br />

- Székely Miklós kövendi esperes-lelkész ugyancsak<br />

egy évi tanulmányokra a Manchester-i (Anglia)<br />

Unitarian College-be utazott. Ő a második félévet az<br />

Oxford-i Manchester College-ban fogja folytatni a két<br />

teológiai főiskola közti megállapodás értelmében.<br />

Mindketten eredményesen vizsgáztak a külföldi<br />

ösztöndíjak elnyerésére kiírt versenyvizsgán.<br />

- A Teológiai Intézetben szeptember 11-15. között<br />

tartották meg a felvételi vizsgát az <strong>1995</strong>-1996.<br />

tanévre. Az E. K. Tanács határozata szerint .6 fiú és 1<br />

leány vehető fel. A vizsga eredménye alapján 5 fiú és<br />

1 leány hallgató jutott be: Cseh Dénes, Fazakas Levente,<br />

Jenei Csaba, Pávelka Attila, Pitó Attila és Szilágyi<br />

Annamária.<br />

- A II. évet végzett hallgatók alapvizsgát tettek<br />

szeptember 25-27. között. Berei István, Demeter Erika,<br />

Kiss Zoltán, Simó Rozália, Simó Sándor és Szabó Tünde,<br />

valamennyien eredményesen vizsgáztak. Az alapvizsga<br />

letétele után Kiss Zoltán bejelentette, hogy mivel<br />

úgy érzi, nem találta meg helyét a teológián, ezért kilép<br />

az Intézet kötelékéből és más pályát választ.<br />

- A Teológiai Intézet tanévnyitója október 1-én<br />

volt. Délelőtt az istentisztelet keretében dr. Erdő János<br />

püspök végezte a lelkészi szolgálatot. Délután a<br />

teológia dísztermében dr. Geréb Zsolt rektor mondott<br />

évnyitó beszédet, majd az I. éves hallgatók fogadalmat<br />

tettek.<br />

- Az unitárius tanári kar javaslatára E. K. Tanács<br />

megállapította hallgatóink részére az első félévi ösztöndíjakat.<br />

Tanulmányi eredményeik alapján négy<br />

kategóriát határozott meg: 9,50-10 közötti általánossal:<br />

40 000-; 9,00-9,49; 30 000-; 8,50-8,99; 20 000-;<br />

8,00-8,49; 15 000- lejt. Külföldi hittestvéreink támo-<br />

37

gatása lehetővé teszi azt is, hogy hallgatóinkat anyagi<br />

helyzetük figyelembe vételével segélyben részesítsük.<br />

- Október 31-én a Házsongárdi temetőben a teológiai<br />

hallgatók által rendbetett unitárius nagyjaink<br />

sírjainak megkoszorúzására került sor. Püspök afia,<br />

teológiai tanárok és előadótanácsos részvételével 38<br />

sírra helyezték el a megemlékezés koszorúját.<br />

Dávid Ferenc Egylet ülései<br />

Október 15-én dr. Gaál György tartott előadást: dr.<br />

Gyergyay Árpád, az Unitárius Kollégium Orvosa és az<br />

orvossebészeti kutatások erdélyi úttörője címen.<br />

November 19-én Szász Ferenc brassói lelkész<br />

volt az előadó, előadásának címe: Egyház és ifjúság.<br />

December 17-én dr. Egyed Ákos akadémikus előadására<br />

került sor: Nagyajtai Kovács István, az erdélyi<br />

magyar tudományos történetírás kezdeményezője<br />

címen.<br />

Az előadásokat mindannyiszor művészi műsor egészítette<br />

ki: szavalatok és zeneszámok hangzottak el.<br />

Dávid Ferenc emlékünnepély<br />

November 15-én délután 5 órakor a kolozsvári unitárius<br />

szemináriumi líceum tanulói szép műsorral emlékeztek<br />

meg egyházalapító püspökünkre. Köszönet érte<br />

a műsort összeállító és előkészítő tanároknak.<br />

November 19-én az istentisztelet keretében a teológiai<br />

hallgatók szolgálatát és műsorát hallgathatta<br />

meg a kolozsvári belvárosi gyülekezet. Imát mondott<br />

Miklósi Vári Katalin V. é., prédikált Czire Szabolcs V.<br />

é. hallgató. Ezt követően irodalmi-verses összeállításban<br />

tisztelegtek a hallgatók Dávid Ferenc emlékének.<br />

A műsort Bartók VI. vonósnégyese egészítette ki<br />

a Bartha-vonósnégyes előadásában.<br />

Személyi változások<br />

- Hunyadi Mária július 1-től énekvezéri kinevezést<br />

nyert a küküllődombói egyházközségbe.<br />

- László Árpád augusztus 1-től kapta meg énekvezéri<br />

kinevezését a homoródszentmártoni egyházközségbe.<br />

- Fekete Levente lelkészi beiktatója a nagyajtai<br />

egyházközségben október 8-án volt. A beiktatást<br />

Máthé Sándor esperes végezte, az egyházi központ<br />

részéről Szabó Zoltán egyházi titkár köszöntötte lelkész<br />

afiát.<br />

»<br />

Nyugalomba vonultak:<br />

-Július 1-től Benczédi Ferencné Solymosi Erzsébet<br />

küküllődombói énekvezér, aki 1963-tól 32 éven át<br />

lelkiismeretesen és eredménnyel szolgálta gyülekezetét<br />

és egyházi énekkultúránkat.<br />

- Szeptember 1-től Léta Áron pipe-szásznádasi<br />

lelkész. 1931-ben született Bölönben,- Sepsiszentgyörgyön<br />

tett értettségi vizsgát, teológiai tanulmányait<br />

1954-1958. között végezte a Teológiai<br />

Intézet Unitárius Karán, 1964-ben avatták lelkésszé.<br />

1958-59-ben az alsófelsőszentmihályi egyházközségben<br />

gyakorló segédlelkész, 1959-ben politikai elítéltként<br />

börtönbe zárják, ahonnan 1964-ben szabadul,<br />

1964-68-ban Iszlóban, 1968-70-ben Firtosmartonoson,<br />

1970-72 Homoródjánosfalván, 1972-93 Lupény-<br />

Vulkánban, 1993-tól nyugalombavonulásáig a<br />

pipe-szásznádasi egyházközségben töltött be lelkészi<br />

állást, szolgálta egyházunkat odaadással és hűséggel.<br />

A jó Isten adjon mindkettőjüknek hosszú, derűs és<br />

békés éveket, egészséget, családjuk körében.<br />

- Fekete Attila firtosváraljai lelkész november 1-i<br />

hatállyal állásáról lemondott és egyházi szolgálatból<br />

kilépett.<br />

Hírek<br />

- Szeptember 15-én ünnepélyes évnyitót tartottak<br />

a kolozsvári és székelykeresztúri unitárius szemináriumi<br />

líceumokban. Kolozsvárt dr. Erdő János püspök,<br />

Székelykeresztúron Gálfalvi Sándor főgondnok vett<br />

részt a megnyitón.<br />

- A IX. osztályokba a felvételi vizsgákat július 4-7.<br />

között, az őszi felvételit pedig augusztus 29 - szeptember<br />

2. között tartották meg.<br />

- Tiltakozó fórumot tartottak az oktatási törvény<br />

ellen szeptember 2-án Székelyudvarhelyen. Egyházunkat<br />

dr. Erdő János püspök vezetésével népes küldöttség<br />

képviselte.<br />

- Dr. Jakab Jenő lelkész kibúcsúzóját szeptember<br />

24-én az őszi hálaadási istentisztelet keretében<br />

tartotta a pestszentlőrinci egyházközségben. Az ünnepélyen-<br />

részt vettek és az istentiszteleti szolgálatban<br />

segitkeztek dr. Erdő János püspök és dr. Szabó<br />

Árpád teol. dékán.<br />

- Október 13-15. között került sor Budapesten a<br />

3. teológiai konferenciára Korunk unitarizmusa témakörben.<br />

Ez alkalommal Jézus személye mint hittani,<br />

a nő és férfi kapcsolata mint etikai kérdések szerepeltek<br />

a tárgysorozaton. Egyházunk részéről előa-<br />

38

dást tartottak dr. Szabó Árpád, dr. Rezi Elek és Kovács<br />

István teológiai tanárok, Andrási György előadótanácsos,<br />

Kiss Károly és Szász Ferenc lelkészek.<br />

A konferencia záróistentiszteletén a lelkészi szolgálatot<br />

dr. Szabó Árpád végezte.<br />

A magyarországi testvéregyház részéről Kászoni<br />

József lelkész áhítata után dr. Murvay Sámuel főgondnok<br />

nyitotta meg a konferenciát; előadást tartottak<br />

Bencze Márton püspök, dr. Sztankóczy Zoltán,<br />

dr. Somogyi László és Szász János lelkész.<br />

- Farkas Dénes lelkész-levéltárost amerikai látogatásra<br />

hívta meg dr. Gellérd Judit. Ott tartózkodása<br />

során szeptemberben és novemberben Bostonban és<br />

New Yorkban ill. környékükön több egyházközségben<br />

tartottak mindketten előadást és végeztek őszi hálaadó<br />

istentiszteletet. Kőrútjuk célja, amelyet Washington és<br />

Oregon államokban folytattak, egy mikrobusz vásárlásához<br />

szükséges pénzösszeg összegyűjtése, amely az<br />

Erdélybe zarándokló amerikai unitáriusok rendelkezésére<br />

állna.<br />

- Az unitárius teológiai hallgatók karácsonykor a<br />

következő helységekben teljesítenek legációs szolgálatot:<br />

Alsórákos - Szilágyi Annamária<br />

Árkos - Simó Sándor<br />

Bölön - Máté Ernő<br />

Brassó - Miklós-Vári Katalin<br />

Bágyon - Jenei Csaba<br />

Budapest - Csete Árpád<br />

Csíkszereda - Molnár Attila<br />

Datk - Dimény József<br />

Dicsőszentmárton - Fazakas Levente<br />

Felsőrákos - Kocs Júlia<br />

Homoródalmás - Tódor Csaba<br />

Homoródoklánd-Homoródújfalu - Koppándi Botond<br />

Homoródszentmárton - Szeredai Noémi<br />

Homoródszentpál - Pavelka Attila<br />

Kolozsvár (1. és 3. sz. egk.) - Ferenczi Enikő<br />

Kövend - Berei István<br />

Kükülődombó - Demeter Erika<br />

Magyarszovát - Kecskés Csaba<br />

Magyarsáros - Jenei Sándor<br />

Marosvásárhely - Czire Szabolcs<br />

Medgyes - Gyerkes Zsuzsa<br />

Nagyajta - Simó Rozális<br />

Nyárádszentmárton - Szabó Tünde<br />

Olthévíz - Pitó Attila<br />

Segesvár - Máté Attila<br />

Sepsikőrispatak - Gyerő Dávid<br />

Sepsiszentgyörgy - Szabó Tünde<br />

Szabéd - Cseh Dénes<br />

Székelykeresztúr - Lőrinczi Lajos<br />

Ürmös - Tordai Ernő<br />

Vargyas - Fekete Béla<br />

Az Unitárius Teológiai Fakultás ez úton is köszönetet<br />

mond, az egyházközségeknek, híveknek, a lelkész<br />

családoknak, hogy erkölcsileg és anyagilag<br />

segítik az unitárius lekészképzést.<br />

HALOTTAINK<br />

Dr. Fazakas Miklós ügyvéd, az Egyházi Képviselő<br />

Tanács és az Egyházi Főtanács tagja, augusztus<br />

12-én, 78 éves korában Brassóban elhunyt. Augusztus<br />

14-én temették Kézdivásárhelyen, a temetésen a<br />

lelkészi szolgálatot Máthé Sándor esperes-lelkesz<br />

végezte, a sírnál Török Áron sepsiszentgyörgyi lelkész<br />

búcsúztatta.<br />

Dr. Szathmáry János nyugalmazott egyházi jogés<br />

gazdasági tanácsos életének 87. évében Kolozsváron<br />

elhunyt. Szeptember 11-én temették a Házsongárdi<br />

temetőbe. A temetésen a lelkészi<br />

szolgálatot Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári lelkész<br />

végezte.<br />

Simó Attila nyugalmazott lelkész szeptember<br />

20-án, 79 éves korában, Szászrégenben elhunyt.<br />

1916. június 2-án született Székelyhodoson, 1936-<br />

ban tett érettségi vizsgát a Marosvásárhelyi Református<br />

Kollégiumban, 1942-ben teológiai szakvizsgát<br />

tett a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián,<br />

1942-1946 között Kocsordon majd tábori lelkészként,<br />

1946-1983 között mint a nyárádszentmártoni egyházközség<br />

lelkésze szolgálta egyházunkat.<br />

Szeptember 22-én temettük a szászrégeni református<br />

templomból a magyarrégeni református<br />

temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Kolcsár<br />

Sándor marosvásárhelyi esperes végezte, ifj.<br />

Kozma Albert marosvásárhelyi gyakorló segédlelkész<br />

imája után egyházi központunk nevében Szabó<br />

Zoltán egyházi titkár mondott beszédet. A sírnál:<br />

Varga Sándor nyárádszentmártoni, és Szén Sándor<br />

jobbágyfalva-nyárádszeredai lelkész, Kilyén<br />

Károly főtanácsi tag és Kiss József nyárádszentmártoni<br />

tanító búcsúztatta.<br />

Emlékük legyen áldott!<br />

39

Bartalis János<br />

Isten<br />

kezében<br />

Jött a villámcsapás, jött a fegyver.<br />

Jött a fergeteg.<br />

Jött emberek hálátlansága.<br />

Jött kegyetlenség, jött bűn.<br />

Jött éhség és szomorúság.<br />

Jött megaláztatás.<br />

Jött üldözés és megpróbáltatás.<br />

Jött bujdosás lélek-pusztában<br />

és nem volt hová lehajtani fejet.<br />

Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.<br />

Jött korbácsütés testen és lelken.<br />

Jött börtön...<br />

Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:<br />

"Isten kezében vagyunk"<br />

és ott vagyunk a legjobb helyen."<br />

Mikor fellegek fel tornyos ulnak<br />

és a hullámok összecsapnak fejünk felett.<br />

Mikor a templomok leomlottak<br />

és meghasadott a hegy.<br />

Mikor sötétség borult a világra,<br />

végtelen sötétség<br />

és az égre nem jöttek fel csillagok,<br />

- mikor a halál örvényénél álltunk...<br />

Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott<br />

Krisztus ajkáról - függve a keresztfán,<br />

utolsót lehelve lelke:<br />

"Éli, Éli! Lama Sabaktanil"<br />

Ó, népem, drága népem!<br />

E szörnyű ítéletben,<br />

ez elveszejtő nehéz időben<br />

mindig hitted:<br />

"Isten kezében vagyunk<br />

és ott vagyunk a legbiztosabb helyen."<br />

Mikor Ég-Föld megszakadt,<br />

Folyós-Tengerek kiöntötték,<br />

végig nyaralván sós hullámaikkal<br />

a veszett világon,<br />

mikor megpecsételtetett minden<br />

teremtett állatoknak sorsa -<br />

Ó, Uram!<br />

mi: árva néped,<br />

árva magyar néped<br />

"Tebenned bíztunk eleitől fogva."<br />

KELLEMES<br />

ÜNNEPEKET<br />

KARÁCSONYI<br />

ÉS<br />

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK<br />

MINDEN<br />

KEDVES<br />

OLVASÓNKNAK!<br />

Unitárius Közlöny.<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztő bizottság:<br />

dr. Szabó Árpád főszerkesztő,<br />

dr. Rezi Elek szerkesztő.<br />

Kiadja az Unitárius Egyház.<br />

Szerkesztőség címe:<br />

3400 Kolozsvár<br />

21 December u. 9 sz.<br />

Tel: 193236.<br />

Nyomtatja: Garamond nyomda<br />

Kolozsvár.

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!