Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2008. szeptember–október • 62 ...

UNITÁRIUSÉLETKéthavonta megjelenõ folyóirat • 2008. szeptember–október • 62. évfolyam 5. számBartók Béla síremléke a Farkasréti temetõbenA tartalomból:Imádság Õszi Hálaadás ünnepén • Zsoltáros hálaadás • Halottak napja, 2008.UNOSZ-konferencia Székelykeresztúron • Akik elõttünk jártak...Születtem... (unitárius önéletrajzok) • Egyházközségeink életébõl

égtelen szeretet, örök Jóság, mennyeiVAtyánk!„Így õsz felé, mikor a kerteket paskolja már ahûvös permeteg, eszembe jut: egykor, mint kisfiúmennyit voltam ilyen tájt szomorú …„ Mostsincs ez másként, amikor lassan megfakul a táj,amikor füvekben, fákban megdermed a vér, rezgõnyárfákról hulldogál a lomb. Pedig kibeszélhetetlen,megfogalmazhatatlan gyönyörûségekközött járunk, és mindenhol csak azt fedezzükfel, hogy Te nevetsz mindenek mögött mindenhangban, a színek zuhatagában Te mosolyogszle mindenekre, mindenkire, ránk is most.Õszi hervadásban járva akarunk megbizonyosodninagy és megmásíthatatlan igazságodról,hogy az „élet régibb a halálnál”, s ha jönnekis borongós õszök, nincs megállás a szüntelenkörforgásban, a hangtalanná vált erdõk újradallamossá lesznek, és zöld tengerré hullámosodika kihalt táj, ha kibocsátod lelkedet, hogyImádság Õszi Hálaadásünnepénmegújuljanak mindenek,s a mindenekbenmi is, gyermekeid.Ez a biztatás, e boldogérzéseket fakasztótudat õszi harmatkönnyeket felszárító hittéerõsödik életünkben, mindannyiunk életében,akiknek õszelõi napjárását úgy teleszórtad atörténelem gondviselõ Uraként ünnepekkel,emlékezésekkel, mint ahogy „zörgõ lombbal,holt avarral” az útjainkat, járásunk ösvényeit.A Hálaadás és Köszönet Napja alkalmával megerõsödünkabban a hitünkben, hogy nincs, nemlehet senki köztünk, akinek joga lenne elmulasztani,elfelejteni, kimondani drága anyanyelvünkegyik legszebb szavát: köszönöm, köszönjük,és egész életünket átívelõen gyermeki alázattalelhálálkodni: „Ma köszönöm, hogy Tevoltál ott, / Hol éreztem az életemet / S hol dõltek,épültek az oltárok. / Köszönöm az énértemvetett ágyat, / Köszönöm Neked az elsõ sírást, /Köszönöm tört szívû édesanyámat, / Fiatalságomatés bûneimet, / Köszönöm a kétséget, a hitet,/ A csókot és a betegséget. / Köszönöm, hogynem tartozok senkinek / másnak, csupán Néked,mindenért Néked.„Megköszönjük e hálanapi ünnepi emlékezésszívet-lelket melengetõ élménysokaságát. Nehézségeinkbõlhozott szomorúságunkat, lelkünknekbarna gyászát oszlasd el ma. Bár vanma is bõven, ami fájjon, mert nem adatott megmég minden azért, hogy ne kelljen sírni itt aKárpátok és fenyvesek ölelésében vagy a végtelenrónán. Zsoltáros szívvel dicsérünk Atyánk,hogy megvolt mindig a mindennapink és nemgyûjtöttünk másnapra valót, hogy mindig jutottkét garasunk adni és magunknak nem kellettkéregetni. Hála legyen, hogy értenünk adatottmásokat, és nem kellett sírnunk, hogy megértsenek,hogy a sírókkal sírni jól esett, és nem nevettünkminden nevetõvel, fõként a gúnyos kinevetõkkel.Hála legyen, hogy megmutattál mindent,ami szép, és megmutattál mindent, ami rút,hogy boldoggá tett minden, ami szép, és ami rútnem tett boldogtalanná. Hála legyen, hogy sohasemféltünk a szeretettõl, és szerethettükazokat, akik nem szerettek, hogy akik szerettekés szépen szerettek, és hogy nem kellett nemszépen szeretnünk. Hálása szívünk azért,hogy nem kívántuk,amink nem volt, és sohasemvolt elég, akikvoltunk, hogy emberek lehettünk akkor is, mikoraz emberek nem akartak emberek lenni.Hála legyen, hogy megtarthattuk a hitet, ésmegfuthattuk a kicsik futását, hogy 440 éveõrizhetjük erdélyi magyar vallásunkat, egyházunkat,felmutatva olyan értékeket, amelyeketeleink alkottak a Tõled kapott ajándékból, a hitbõl,és átmentettek vérzivataros századokon,hogy annak zászlóját ma mi is fennen lobogtathassuk,még akkor is, ha elnyomja azt sokfélevihar napjainkban is.Hála legyen azért, hogy egyéni és közösségiküzdelmeink idején nem kell másokhoz mennilámpásunkba olajért, mert ereinkben ott van azelõttünk járók magasztos életpéldája, ott járelõttünk a leghívebb barát, akit azért adtál,hogy számunkra is út, igazság és élet” legyen.Hála legyen Neked, Atyánk, hogy a tegnap isazt mondhattuk: legyen úgy, ahogy Te akarod,ma is ezt kiálthatjuk, és holnap és holnapután isés azután is mindörökké így énekelhessünk: legyenmeg mindig a Te akaratod. Hála Neked!Ámen!Balázsi LászlóUNITÁRIUS ÉLET • A MAGYARORSZÁGI UNITÁRIUS EGYHÁZ LAPJAMegbízott szerkesztõk:Balázsi László, Kelemen Miklós,Léta SándorSzerkesztõség címe:1055 Budapest, Nagy Ignác utca 2–4.Telefon/fax: 311-2801Internet: http://unitarius.lap.huTerjeszti aMagyarországi Unitárius Egyház.Felelõs kiadó:Magyarországi UnitáriusEgyházIndex: 25 842Megjelenik kéthavonta.Nyomdai munkák:Opticult Bt.ETO-Print Nyomdaipari Kft.HU ISSN 0133-1 cv 272Elõfizethetõ:A lelkészi hivatalokban (Budapestenés vidéken) vagy befizetési csekken.Bankszámlaszám:11713005-20011631Egyes szám ára: 400 FtÉvi elõfizetési díj: 2400 FtA Magyarországi UnitáriusEgyház internetcíme:www.unitarius.huhttp://unitarius.lap.huKéziratokat nem õrzünk megés nem küldünk vissza.A folyóiratban megjelenõ írások nemfeltétlenül tükrözik a szerkesztõségálláspontját.Következõ lapzárta:2008. november 14.

Zsoltáros hálaadásBalázsi László„Vígan énekelj az Úrnak, te egész föld! Szolgáljatok az Úrnak örvendezéssel,menjetek eléje vígassággal. Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten,Õ alkotott minket, és nem mi magunk. Menjetek be az Õ kapuin hálaadással,tornácaiba dicséretekkel, adjatok hálákat Néki, áldjátok az Õ nevét!Mert jó az Úr…, és nemzedékrõl nemzedékre megmarad az Õ hûsége!”(100. Zsoltár)„Rengjen a föld belé, úgy énekeljetek, Hálateltszívedet öntsd ki, kicsiny sereg!” – szólegyik kedves, lelkesítõ énekünk. A Hálaadásünnepén különösképpen megmozgatja ennekaz alig 100 lelket számláló gyülekezet tagjainakegész lényét. Voltaképpen az elhangzott zsoltáris erre ösztönöz. De a hála és köszönet, mintemberi megnyilvánulásaink mindennapi tartozéka,nem köthetõ létszámhoz. De vajon mindennapitartozék-e? Vagy ez is az elanyagiasulóvilág mostohagyermeke, mint sok más, Istentõlkapott, teremtettségünkkel járó adomány, ajándék?Valaki úgy fogalmazta meg, hogy a köszönetIsten csókja. Ennek megerõsítésére annyit tehetünkhozzá, hogy lelkiszegény ember az, akimég hálát, köszönetet sem tud mondani az életesorán megtapasztalt, a kapott jókért, bárhonnanis jöjjenek azok. Az emberrel egyidõs ahála és köszönet. A Szentírás is tele van ilyenpéldákkal, nem csak az elhangzott 100. Zsoltár.És nem csak a bibliai népek vezetõi, prófétái,álmodói fejezték ki köszönetüket, hálájukatkultúrájuk fejlettségi fokának megfelelõen teremtõjüknekvagy embertársaiknak, kezdve ahálaáldozatok bemutatásától az ajándékozásig,megszámlálhatatlan formában. Jézus tanításábanis elõkelõ helyet foglal el ez az elmaradhatatlan,elmulaszthatatlan emberi megnyilvánulás,sokszor kötelezõ érvénnyel.Életünkbõl néhány mozzanatot ragadjunkki a hála és köszönetnyilvánítással kapcsolatosan.Gyermekeink, unokáink milyen meghatóantudnak hálásak lenni, lehet meg sem fogalmazzák,de fénylõ, sugárzó tekintetük, ragaszkodásuk,hûségük költõk szavánál szebben kifejeziezt! De hallhatunk ilyent tõlük: Hála néked,jó Istenünk, hozzád felemelkedhettünk,Igéd által épülhettünk, Vezesd jóra a lelkünket,szeretetre a szívünket, jó munkára életünket. Ahála és szeretet megnyilvánulhat és meg is kellIsten irányában és ember és ember közöttoda-vissza, de sokszor még az ösztönös állat isnagyon hálás tud lenni. Számtalan érték születika megnyilvánulásokból. Ady gyönyörû gondolataitimámba foglaltam, de milyen szépenszól a következõ nóta is: Hálás szívvel, tisztelettelgondolok a drága jó apámra, Amiért oly jóvolt hozzám sok-sok ezer köszönet és hála, Hej,de sokszor megbántottam, de sokat is dolgozottmiattam, A sok jóért én cserében vissza neki dekeveset adtam. Fehér hajú édesapám, legyen áldott,boldog minden lépted, De sok bajjal, küzdelemmel,szenvedéssel volt tele az élted, Amittettél, értem tetted, Én voltam a szemed fénye,kincse, Számomra e nagy világon nincsen olyanrendes ember, mint te.Vagy hálásak lehetünk a szülõföldnek, melytõlmessze estünk, a háznak, mely felnevelt, atemetõknek, melyek visszahívnak. Zilahy Lajosírja: Kezembe ejtve homlokom. Ülök a korhadtküszöbön. Te régi ház, elmúlt idõmet Köszönömnéked, régi udvar, Köszönöm néked régi udvarA fák alatt a lenge hintát, A kis padot, a szép lugast,Amit befontak ágak, indák. Köszönöm nékedrégi udvar A búvócskát, a kergetõsdit, A kisleányt,amint vigyázva Egy nagy fa mellõl leskelõdik.Köszönöm néked régi ház – Ez minden,ami megmaradt – A nyilakat, a jó parittyát, Azelsõ lelõtt madarat. Ó, köszönöm szelíd anyámat,Amint gyümölcsöt osztogat, A bátyámat, akét nénémet, És köszönöm a húgomat. Köszönömnéked, régi ház – Köszönni valóm annyivan! – Ó, köszönöm halott apámat, Ki így szólthozzám: Kis fiam! Mindent elvesztve, férfi-szívvelKöszönöm néked, köszönöm, Hogy megengedted,hogy még egyszer leüljek itt a küszöbön…Ugye mennyi köszönni valónk van, ünneplõtestvéreim, atyámfiai? És mennyi irányba! Unitáriusegyházunk 440 éves ebben az esztendõben!Gyönyörû idõ! A költõt idézve, küldjük ellelkünket a Királyhágón túlra és gondoljunkhálával hitelõdeinkre. Kicsi közösség vagyunk,de hálatelt szívünket úgy öntjük ki, hogy rengjena föld belé, ahogy idéztem 140. énekünket.Tesszük ezt Isten iránti hálával az egyedül magyarföldön született magyar egyház, az erdélyiradikális reformátor, Dávid Ferenc követõi, hiszen„annyi balszerencse közt, oly sok viszályután, megfogyva bár, de törve nem” él nem csaknemzet e hazán, hanem annak részeként Or-Unitárius Élet 1

án Balázs, Bartók Béla, László Gyula székelyés magyar népe.Az õszinte hála hangját nem nyomhatja elmég annak a fájdalomnak súlya sem, amit azértérzünk még ma is, hogy – jó magyar szokáshozhíven! – nem kezeljük a megfelelõ helyén értékeinket!Bartis Ferenc, nem olyan régen elveszítetterdélyi költõ írja híres verse mottójaként,amiért 7 évet kapott és örökös nyomorgatásta román szekuritátétól az 1956-os forradalomszimpatizánsaként: És mégis élünk!Ezt a fájdalmas, de mégis csak bizakodást,reménykedést kifejezõ kiáltást idézhetjük mindenhálálkodó és köszönõ szavunk mellé: a világtörténelmében mi hoztuk és fogalmaztuk megelõször a lelkiismereti és vallásszabadság törvényét440 évvel ezelõtt a tordai országgyûlésben,Pál apostolt idézve, hogy a hit Isten ajándéka,és mindenki azt a vallást gyakorolja, mely felfogásávalmegegyezik. Amikor Európa sötét egéta máglyák fénye világította be, suhogtak a pallosok,nyíltak-csukódtak a börtönajtók, akkoregy kis közösség Erdélyben a vallástürelem törvényétemelte trónra.És mégis élünk annak ellenére, hogy éppenezt nem alkalmazták velünk a János Zsigmondfejedelem halála után következõ hatalmasok.Pusztított minket, mint sorstársainkat a török,tatár, német, osztrák, orosz, de fogyasztottakkeményen a keresztény testvéreink is évszázadokonkeresztül. Magyari Lajos fogalmazzaegyik versében, amikor arról ír, hogy a török azcsak a pénzünket, aranyunkat akarta, de az amásik, az osztrák, a Habsburg a hitünket, lelkünketakarta.És mégis élünk, mert elõdeink azóta sem tapasztalt,mai szóval élve, „összezárással” megvédtékaz egy-Isten hitét, Dávid Ferenc vallását.Talán megérjük, hogy bebizonyosodjon az,hogy az õshazából hozott egy-Isten hitet miõriztük meg itt „eleitõl fogva”, amihez valahol abolyongásunk pusztáin találkozva, magunkhozvettük Jézust, hogy legyen számunkra Út, Életés Igazság, s úgy érkeztünk ide székely-magyarokkénta Kárpátok ölelésébe. S hogy mégsemlehetünk történelmi egyház ma sem, az ürömötcsepegtet hálaörömünkbe. Sem a nagy egyházak,sem a világi történetírás nem szereti emlegetni,sõt inkább elhallgatja, hogy az unitáriusoktörténelme nélkül nincs egyetemes magyartörténelem, csak olyan csonka, mint maga aCsonkaország.Az igazság kimondásához sokszor nem bátorságkell, hanem alkalom, és sokszor nem azaz igazság, amit a többség hangoztat, hiszen Jézusés tanítványi köre is elenyészõ volt kora társadalmában.Az evangélikus Böhm Károly filozófusazt írja: a hívek száma nem bizonyít a vallásmagasabb foka mellett, a legnemesebb vallásformaa legkevesebb hívõt számlálja.Akkor miért ne mondhatnók mi is el, még hapanaszos hangon is, hogy minden évben el kellszenvedjük azt a megbélyegzést, aminek semmitörténelmi alapja nincs, hogy a csíksomlyói búcsútaz elõdeink felett aratott csodás gyõzelememlékére tartják, amikor a semmilyen dokumentummalnem bizonyítható eseménykorsem unitárius egyház nem volt, sem János Zsigmondfejedelem nem volt unitárius, így nem téríthetettunitárius vallásra.És mégis élünk, sõt ott vagyunk mi is mindiga magyarság legnagyobb nemzeti zarándoklatán.És feltesszük Farkas Árpád után azt a kérdést,hogy már fû nõ elõdeink koponyáján, s akkormégis miért dúl a mélyben a testvérháború.Sokszor még keresztényeknek sem tartanak,mert nem úgy fogadjuk el Krisztust, ahogy mások.Mi ne lennénk keresztények, hiszen minem csak prédikálunk róla, hanem fõként követjük,és ez adja nekünk a krisztusi jellemvonást.És mennyi sokan vannak azok, akik úgyhiszik Istent, azzal az õsi hittel, amint mi, úgykövetik Jézust, ahogy mi, csak még nem vallottákmeg. Kicsi népnek nagy hálája a mi köszönetünkazért, hogy nem csak dicsõséges múltunkés küzdelmes jelenünk van, hanem lesz jövendõnkis, és eljön az idõ, amikor a II. JánosPál pápa gesztusához hasonlóan, aki Debrecenbenfejet hajtott a gályarabok emlékmûvénél,mi is felavathatjuk azt a márványtáblát Nagyharsányban,a hitvitában 1574-ben felakasztottAlvinczi György emlékére, amit nem engedtekmeg ma élõ és igehirdetõ keresztény emberek,és annak a Válaszúti prédikátorunknak is, akimegakadályozta a török hatóságnál, hogy Alvinczielfogott gyilkosait halállal büntessék. Vajonki a keresztény jellem?És mégis élünk, mert küldetésünk van! Ésmindenért hálát mondunk, nem csak egy napegy esztendõben, hanem áron is megvéve mindenlehetõséget. Gellérd Sándor, aki a betyárromantikásmikolai erdõ zúgását hallgatja, ígybiztat: nagy vihar jöttekor – bármi legyen bére– valakinek állni kell a tornác küszöbére. Akiezt vállalja, annak mindig lesz bármilyen értéktagadóidõben hálaadásra alkalma és köszönnivalója Istennek, embernek egyaránt.Ámen!2 Unitárius Élet

Halottak napja, 2008.Egyházközségi gondnokaink vasárnapi feladatkörénekegyike, lehetõleg pontos nyilvántartástvezetni a vasárnapi istentiszteletenrésztvevõk számáról. Az istentiszteleten megjelentekpontos létszámát, ezt követõen, felírják aperselypénz bevételén szereplõ fecnire. Így nekemkönnyû azt átmásolni az istentiszteletinaplómba, amit évtizedek óta vasárnapról-vasárnapravezetek.Valamelyik vasárnapon egyik kedves presbiterem,aki nem volt jelen az utolsó istentiszteleten,azt kérdezte: hányan voltatok templombanazon az utolsó vasárnapon? Egy pillanatra elbizonytalanodvagondolkodtam azon, hányan islehettünk? Majd a következõket mondtam: nemvagyok benne biztos, hatvan-hetven körül, lehetvalamivel többen, lehet valamivel kevesebben.Tudom, hogy megadott válaszom nem voltpontos, azt is éreztem, hogy az érdeklõdõ kíváncsiságátnem elégítettem ki vele, és nem voltamsikeres megadott válaszomban.Tovább sétálva azon tûnõdtem, miért teszikfel az emberek számomra egyre többen ezt akérdést? És ha kérdeznek, mire gondolnak: kiketfogok beleszámítani a jelenlevõk sorába? Akántort is, aki hivatalból van jelen velem együttminden vasárnapon, a szolgálattevõ gondnokot,gondnokokat, a takarításért, tisztaságért felelõsöket,azokat, akik felelõsek az úrasztalán elhelyezettfriss virágokért, az esetlegesen résztvevõkollegámat vagy vendéglelkészeket? És különbenis mi értelme egy ilyen kérdésnek: hányanvoltunk templomban?Mindennek ellenére tovább gondolkodtam:tényleg, kik is voltak ott az említett vasárnapon,nem szám szerint, hanem személy szerint.Bár nem nagy erõsségem az arcmemória, devisszaidézhettem egy pár jelenlévõt név szerintis. Csucsi úr, aki Kolozsvárról települt át, deszármazásilag torockószentgyörgyi, és kisebbikfia, aki idõnként elkíséri; Bernadett, a mindigjókedvû és vidám, érdeklõdõ fiatalasszony, akineknégy gyermeke született az utóbbi hét esztendõben;Buba, aki mindig jelen van, amikorideje engedi; Olga néni, akinek Mátyásföldrõlnagy távolságot kell legyõzni, hogy ide érhessen;Gyöngyike, aki Alsó-Gödrõl jár be, idõnkéntbeteg nõvérét meglátogatván; Kedeiék,akik három nemzedék képviselõiként vannakjelen elég gyakran; a Brock házaspár, akik mindigitt vannak, amikor a hét végét Budapestentöltik; Miklós bácsi, a volt kolozsvári gondnok,aki közel kilencvenéves kora ellenére több órátszán arra, hogy tömegközlekedéssel be-, majdhazamenjen; az örökké jelen lévõ padtársa BókaGyuri, akinek nem ünnepnap a vasárnap, hanem jöhet közénk, az a középkorú férfi, aki Érdrõljár be, és akinek a nevét mindig elfeledem; aLõrincz házaspár, akik hosszú idõt kihagyvaújabban hozzánk csatlakoztak; Horváth Csabaés lánya, aki minden alkalommal nagyobb adománytfizet be egyházközségünk pénztárába; ésmég sokan mások.Aztán óhatatlanul azokra is gondoltam, akiktizenöt évvel ezelõtt voltak jelen a templomban,amikor budapesti lelkészi szolgálatomat kezdtem.A drága emlékû Fülöp Júlia, akit én egyházközségünkélõ lelkiismeretének neveztem;Latin Gyurka bácsi, polihisztorunk; LászlóGyula régész-történész, aki az újév elsõ napi istentiszteleteketkedvelte; Aradiné Márta, akizáró-bibliaóránkra készült és az épület elõtthalt meg; a mindig jókedvû, humoros Csíky Gáborbácsi, Ütõ Lajos bácsi és Piroska néni, ajópéldát elõnkbe élõ házaspár, a meleg lelkû nagymama,Lõrinczi Mihályné mindannyiunk Julókanénije; Sztankóczy Zoltán a világi teológus; aközösséget szervezõ, biblaórákat tartó KálnokiKis Géza; az Örkényben élõ, eleven tekintetûKisgyörgy Sándor; Benczédi Domokosné Irénkenéni, a tiszteletes asszony; a vargyasi származásúIlonka néni, Székelyföld imádója.És természetesen még sokan mások, azok azegyházi és világi vezetõk, akik hosszú idõn keresztülide tartoztak a Budapesti UnitáriusEgyházközséghez, azt szolgálták, annak az elõmeneteléértmunkálkodtak. És azok a jótevõk,akik adományaikkal enyhítették ennek az egyházközségneknapi filléres gondjait, fedeztékkiadásait, és akiknek név szerinti felsorolásátóleltekintek, el kell tekintenem. Hiszen arra semidõben, sem térben nincs lehetõség, hogy viszszamenjektemplomunk felszentelésének idejére,1890 szeptemberéig. 118 év csak Isten elõtt„õrváltásnyi idõ”, számunkra emberi mértékkel,élettel számítva nagyon hosszú idõ.Nos, óhatatlanul eszembe jutottak ezek agondolatok annak a kérdésnek a kapcsán: hányanvoltatok a múlt vasárnap a templomban?És most már tudom a következõ ilyen vagy ehhezhasonló kérdésre a választ, bárkitõl is érkezneaz, bárki is kérdezné. Merõn néznék a tekintetébeés mondanám rezzenéstelen, de kifejezõarccal: több százan, sõt nem túlzás az sem,ha azt mondanám, több ezren. Több ezren? Igen,több ezren! Mert Reményik-kel szólva ilyenkorhalottak napján vagy annak a környékén atemplompadokba „a holtak is mellénk ülnek”.És leszünk egy nagy, mindenkit és mindeneketlegyõzõ gyülekezet.Ezért is úgy gondolom: nincs igazán nagy jelentõségeannak a kérdésnek: hányan voltatok amúlt vasárnap a templomban? Mert itt mindigazokkal lehetünk együtt, akikre itt gondolunk,akikért itt imádkozunk, és mindig kiegészül,mindig megtöbbszörözõdik a száma a jelenlévõknekazokkal, akik fizikailag nem lehetnekmellettünk, de lelkileg örökké a mieink. Többszázan és több ezren!Kászoni József

UNOSZ-konferenciaSzékelykeresztúron2008. szeptember 6-án Székelykeresztúrontartották meg az Erdélyi Unitárius Nõszövetségtalálkozóját, melyre a Magyarországi UnitáriusNõszövetséget is meghívták. A rendezvényena Bartók Béla Unitárius EgyházközségKozma Flóra Nõszövetség delegáltjai, RázmányIda fõtisztelendõ asszony, Vass Ildikó, a nõszövetségalelnöke és Elekes Hajnal nõszövetségitag vettek részt. Kísérõjük Léta Sándor tiszteletesúr volt, akinek ezúton köszönjük, hogyvállalta a hosszú, fárasztó úton az autóvezetést.Szeptember 5-én reggel indultunk el, és a koraesti órákban megérkeztünk Székelykeresztúrra,ahol nagyon nagy örömmel és szeretettelfogadott bennünket Szombatfalvi Józsefesperes úr és neje, Anna. Éppen belecsöppentünka nõszövetség esti közgyûlésébe. Hihetetlennagy örömmel fogadták kis csapatunkat,Idukát, Ildikót és Léta tiszteletes urat. Én elõszörvettem részt ilyen alkalmon, nem voltaksem ismerõseim, sem barátaim, de mégis magávalragadott a jó hangulat.Szállásunk nem a régi „Alma mater”-benvolt, hanem Balázs Erzsébetnél. Fantasztikusházaspárt ismerhettem meg, akik szívvel-lélekkelfogadtak, mint idegent, de remélem és hiszem,hogy barátként jöhettem el tõlük.Szeptember 6-án 9 órakor a zászlók bevonulásával,majd a közös, unitárius indulóval ésimádsággal megkezdõdött az ünnepség. Üdvözlõbeszédet mondott Szombatfalvi József lelkész,dr. Szabó Árpád püspök, Lõrinczi Lajos esperesés a város polgármestere.Koppándi Éva torockószentgyörgyi tiszteletesasszony és nõszövetségi delegáltjai a nõszövetségáltal készített vándorabroszt egy évre átadtákSzombatfalvi Anna tiszteletes asszonyrészére, majd elhelyezték a szószéken. Ez utánaz új zászlók felszentelése, elnöki beszámoló,titkári és pénzügyi jelentés és az alapszabályzatnéhány részének módosítása és azok elfogadtatásakövetkezett.A szünetben szeretetvendégség volt az UnitáriusKollégium udvarán, szendvicset, kávét ésásványvizet fogyaszthattunk. Ekkor lehetõségemvolt belenézni a regisztrációs névsorba,amelyben az egyházközségek és a delegáltaknevei szerepeltek. Sajnos nagyon kevés egyháztólérkeztek nõszövetségi tagok, de ennek ellenéreközel 400 fõ vett részt az ünnepségen.Megcsodálhattam a szebbnél szebb székelynépviseleteket, és itt említem meg KoppándiÉva (magyarországi születésû) tiszteletesasszony csodálatosan szép torockói népviseletétis.A rövid szünet után ünnepi istentisztelet következett,melyet a bencédi Makkai-Ilkei Ildikótartott. Ezúton is hálás köszönet a szépen megfogalmazottés elhangzott beszédért: a körülöttemülõ nõk szemeiben könnycseppek jelentekmeg. Az istentisztelet után a helyiek színvonalasmûsort adtak.Újabb rövid szünet után folytatódott a konferencia.Önkéntességrõl, szolgálatról és alázatróltartott elõadást Sigmond Júlia. Ezt követõena közgyûlés kiértékelése, határozatainakelfogadása, a lókodi látogatás programjánakelõkészítése, a 2009. évi közgyûlés helyénekmegbeszélése következett. A jövõ évi helyszín –jelentkezés hiányában – nem lett megválasztva.A záróbeszédek után a kollégium ebédlõjébenfogyaszthattuk el a finom ebédet. Köszönet aszemélyzetnek és az önkéntes felszolgálóknak.Egy kis szösszenet a városrólMeg kell említenem, hogy 2002-ben reformátuskisiskolásokat és néhány szülõt vittem Székelyföldre,és egyik nap meglátogattuk Székelykeresztúrtis. Megmutattam az unitárius templomot,a kollégiumot, a Petõfi Emlékmûvet, aMolnár István Múzeumot. Nagyon örültem annak,hogy hat év elteltével ismét eljuthattamerre a helyre.Ebéd után elindultam, hogy a városban körülnézzek.Megállapítottam, hogy hat év alatt„Csipkerózsika álmát aludta a város”: nem voltlátványos fejlesztés, mint néhány közeli székelytelepülésen. Ennek ellenére azt ajánlom, akikerre járnak, nézzék meg az unitárius templomot,mellette a régi unitárius iskolát, majd aközpont felé sétálva a Berde Mózes UnitáriusGimnáziumot – és ne csak kívülrõl. Ez után továbbsétálva a református templomot, majd balratérve a Gyárfás-kúriát, amelynek elõterébenegy kis emlékszobát alakítottak ki Petõfi Sándoritt tartózkodásának tiszteletére. A költõugyanis itt töltötte élete utolsó éjszakáját, innenindult a végzetes fehéregyházi csatába. Akertben a híres körtefa maradványa található.Az emlékmûvön Kányádi Sándor idézete olvasható:4 Unitárius Élet

Haldoklik az öreg tanú,Petõfi vén körtefája.Azt beszélik õ látta voltverset írni utoljára.A kúria többi része nem múzeumként mûködik.Az emlékmû mellett 2-3 méterre egy drótkerítésvan felhúzva. A kerítésen túl ruhák éságynemûk lengedeztek. Megdöbbentõ ésvisszataszító volt. Egy nappal késõbb tudtammeg, hogy fogyatékos gyerekek intézményemûködik benne. Hogy kik és miért döntöttekígy, nem tudom, de nem gondolom, hogy másképpennem tudták volna megoldani. Nem abenne mûködõ intézménnyel, hanem a körülménnyelvan bajom. Netán a város nem érdemelmeg egy szép, rendezett emlékhelyet? Vagya turisták, akik ellátogatnak oda? Egy kis ötlettelszebbé, hasznosabbá lehetne tenni a kúriaépületét, a kertet és a kis melléképületet.A város fõterén található a Molnár IstvánMúzeum, amelyben gazdag gyûjteményt – berendezettparasztházat, háziipari eszközöket,népi ipari szerkezeteket, gépek sokaságát láthatjuk.A rendezett udvaron, szabadon sétálgatóõzike fogadta a látogatókat. Az idilli képetegyedül a közeli tömbházak, a „szocializmusmaradványai” torzítják el, valamint a lakásokbólkiszivárgó hangok.A fõtéri parkban egy Petõfi-szobor fogadja aturistát, odébb egy emlékoszlop, amelyre rovásírássalvan felírva: Székelykeresztúr. Ezen azoldalon, az út szélén tujafák sorakoznak, alattakis táblácskán nevek szerepelnek: Székelykeresztúr,Rákoskeresztúr, stb. Erre egy 70éves úriember hívta fel a figyelmem. A tér végéna katolikus templom található, vele szembena katolikus egyház által mûködtetett szép,ízléses vendégház épülete látható.Végül, kedves, helyi vállalkozók, akik nemcsak anyagiakban, de ötletekben is gazdagok,fogjanak már össze, tegyenek lépést azért, hogya városuk fejlõdjön! Az önkormányzatot sehagyják ki! Tessék többet kopogtatni az ajtón,közgyûlésekre menni! Annyi dolgos székely kézmegélhetését tehetnék jobbá. Közmunkát ismeg lehet hirdetni, de csak óvatosan és ötletesen.„Csipkerózsika, ébredj!”Elekes Hajnal2008. október 4-én, szombaton tartotta aMagyarországi Unitárius Egyház a Magyarországonélõ unitáriusok negyedik találkozóját aPestszentlõrinc-i unitárius templomban.Az ünnepi istentiszteletet Lakatos Csillamiskolci lelkésznõ tartotta (Sorsfordító találkozás),az énekvezéri teendõket a pestszentlõrincikántornõ, Bácskai Ágnes végezte.Az Istentisztelet után köszöntötte a résztvevõketElekes Botond, a Magyarországi UnitáriusEgyház fõgondnoka, Balázsi László fõjegyzõ-püspökhelyettes,és az Erdélyi UnitáriusEgyház részérõl dr. Kovács Sándor teológiaitanár.Rövid szünet után, két elõadás hangzott el.Dr. Balázs Mihály, a szegedi egyetem professzoraa XVI. századi unitarizmus európai jelentõségérõlbeszélt, majd dr. Kovács Sándor,a kolozsvári unitárius teológiai professzora, akiAriadné-fonal unitárius egyháztörténetünk olvasásáhozcímen tartott elõadást.Az elõadásokat hozzászólások és kérdésekkövették.A találkozót szeretetvendégség zárta, melyeta házigazda pestszentlõrinci gyülekezetszervezett, Szász Adrienne lelkésznõ vezetésével.Sorsfordító találkozásJn 4,4-24; 28-30Kedves Testvéreim!Az életben sokféle találkozás van. Vannaktervezett és véletlenszerû, várt és retteget,idõnként megismétlõdõ és egyszeri találkozások.Aztán vannak olyanok, amelyek tartalmátmár a búcsúzás pillanatában elszállni engedjük,de akadnak olyanok is, amelyek nyomátévekig, akár életünk végéig hordozzuk magunkban.Valahányszor tudatosan készülünk egy találkozásra,elképzeljük annak forgatókönyvét,hogy miként fogunk viselkedni, és mit várunkel a másik embertõl, õ hogyan viszonyuljon hozzánk.De léteznek olyan találkozások is, amelyekrenem számítunk, amelyekre nem lehetfelkészülni, s mert váratlanul történnek, abbana helyzetben jelentõségüket nem is tudjuk felmérni,talán csak hosszú idõ eltelte után látjukmeg értelmüket.Az Ószövetségben igen lényegesek a kútnálvaló találkozások. Ilyenkor kivétel nélkül mindigvalami sorsdöntõen fontos történik a szereplõkkel.Csak a három legismertebbet említem:ilyen Ábrahám szolgája és Rebeka, majdUnitárius Élet 5

Jákób és Lábán két leánya, és végül Mózesés Midián lányainak találkozása. Mindháromesetben idegenek találkoznak, és a történetmindig házasságkötéssel végzõdik. A mai történetennek a mûfajnak a folytatásaként jelenikmeg János evangéliumában. Szintén sorsdöntõtalálkozást mutat be, csakhogy itt nem házastársi,hanem más, hitbeli elkötelezõdés jön létre.Jézus tevékenységének kezdetén jár, de márishárom nagyon fontos lépést tesz meg: 1. Szétfeszítiaz elõítéletek korlátait annak érdekében,hogy ezzel az asszonnyal beszélni tudjon. 2.Megsemmisíti az Istenrõl alkotott téves elképzeléseket.3. Legyõzi a félelemgátját, hogy ez azasszony el tudjon indulniaz új életében. Az evangélistaszerint mindezekkövetkeztében egy egészváros élete, hite változikmeg, s ezen a pontonmegkezdõdik a samáriaimisszió.1. A Mester Júdeábóla mintegy kétnapi járóföldrefekvõ Galileábaindul tanítványai kíséretében,a Samárián keresztülvezetõ rövidebb,de veszélyesebb úton. Arövid út veszélyességétaz a vallásos ellenségességtámasztotta és tartotta fenn, amellyel a zsidókés samáriaiak évszázadok óta egymássalszemben viseltettek. Jézus vállalja ezt a veszélytés Sikár városától mintegy másfél kilométerrelévõ, a samáriaiak által is nagy becsbentartott Jákób kútjánál megpihen. Itt, a kútnáltalálkozik ezzel az asszonnyal. Már a helyszín isjelzi számunkra, hogy ez nem valami közönségestalálkozás. A vizet hozó kút ugyanis nemcsakminden természetes élet jelképe, hanemvalamennyi lelki értéké is. S ezt még inkábbhangsúlyozza az a tény, hogy az eredeti görögszöveg forrásnak nevezi, tehát nem a felszínrõljövõ esõvizet gyûjti magába, hanem a mélybõleredõ talajvizet vagy igazi forrásvizet tartalmaz.A kort ismerõ olvasó számára világos, Jézusnaklegalább három oka lenne arra, hogy ne álljonszóba ezzel az asszonnyal.Az illetõ samáriai. A zsidók és a samáriaiakesetében mintegy 450 évre tekintett vissza aköztük lévõ rossz viszony. Abban az idõben,amikor a zsidók a babiloni fogságban voltak, azország középsõ részén lakó samáriaiak ottmaradtak,vér szerint és vallás szerint is keveredteka pogányokkal évtizedeken keresztül, s eztaz állapotot meg is tartották. Hittek Izrael istenében,a magukénak vallották, de nem tekintettéka magukénak Izrael Bibliáját, abból csakMózes 5 könyvét fogadták el. Vegyítették a vallásukatazokkal az elemekkel, amelyeket a pogányoktóltanultak, és mintegy ellenpontkéntépítettek egy templomot a Garizim hegyén, amiJézus korában már mintegy 100 éve nem állt,de a hely még mindig szent helynek számított,és szimbóluma lett annak az ellentétnek, amit asamáriaiak és az izraeliták gondosan õriztek.Igaz, hithû zsidó ember nem állt szóba samáriaival.Ez az asszony egy egyszerûember volt, Jézustpedig akkorra már sokanrabbinak, tanítónak tekintették.És bizony nagyonszilárdak voltakazok a társadalmi korlátok,hogy a közvélekedésszerint miért nemszólíthat meg egy rabbiegy egyszerû, magányosembert. Pláne, hogyhaaz illetõ nõ. Mindezek ellenéreJézus szóba áll ezzelaz aszszonnyal. Tehátegy tiszteletreméltótanító, hívõ izraelita ésférfi leereszkedik valakihez,aki a társadalomszemében semmire nem méltó ehhez a helyzethez.Hogy miért teszi ezt? Mert erre tette fel azéletét.Nem egyszerûen szóba áll vele, hanem kértõle. Nagyon jól tudja Jézus, hogy a változásraaz embernek ki kell nyílnia, õszintének kelllennie. S azt is tudja, hogy ezt nem lehet erõltetni.Ezért nem azzal kezdi, hogy ráront erreaz asszonyra valamilyen isteni törvénnyel, vagyigazsággal, hanem egyszerûen kér tõle valamit.Azt kér tõle, amije van. Tõlünk is egyszerû dolgokatkér Isten, nem azt, amire képtelenek vagyunk,nem úgy kér, mint ahogy sokszor miegymással megtesszük, a maximális elvárásainkatborítjuk egymásra, valami olyat, amirõl elevetudjuk, hogy a másik nem tud eleget tenni, saztán lám, nekünk volt igazunk, a másikszégyellje magát és ismerje el, hogy mennyirefölötte állunk. Jézus nem így kér, azt kéri, amitez az asszony abban a helyzetben adhat: egy pohárvizet.Ez a kérés az elindítója a felolvasott, hosszú,és egyáltalán nem egyszerû párbeszédnek. Ahellén világban Platóntól kezdõdõen ilyen párbeszédesformában fejtettek ki vallási és filozófiaieszméket. Ebben a párbeszédes formában a6 Unitárius Élet

tanítvány minduntalan új kérdéseket tesz fel,közben mindig mindent félreért, és ezáltal mesteréneklehetõséget ad arra, hogy egyre mélyebbrevezesse õt tanításának titkában. Itt isezt látjuk: hét kérdés és hét válasz hangzik el.De Jézus nem úgy vezeti ezt a beszélgetést,hogy õ mondaná a témákat, õ határozná meg,mirõl legyen szó, hanem ellenkezõleg, mindazthívja elõ, ami ebben az asszonyban van. Követigondolatmenetét, alkalmazkodik hozzá, nemsietteti. S eközben az asszony hatalmas utat járbe. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az önismerettõlaz istenismeretig jut el. Erre pedig azért vanlehetõsége, mert Jézus nem az elõítéletek szerintcselekszik.2. Jézus nemcsak az elõítéleteket semmisítimeg kettejük között, hanem megsemmisíti azokata képzeteket is, amik mögé a párbeszéd közepénez az asszony elbújna.Ehhez azonban magasabbsíkra kell emelniea beszélgetést. Kapcsolódikegy pillanatraaz asszony földhözragadtéletéhez – hiszenaz jól tudja, mit jelentnaponként a messzikútra járni vízért –,majd olyan vizet ígér,amibõl ha iszik valaki,nem lesz többé szomjas.Állítja, létezik olyanvíz, amibõl nem kelleneújra és újra meríteni, sezzel felkelti az asszony érdeklõdését, aki bármég mindig a fizikai szomjúság csillapításátvárja ettõl az idegentõl, valamiféle csodaitalbanreménykedik, de most már õ kér: „Uram, addnekem azt a vizet”. Idõt, energiát akar megtakarítani.Csakhogy nem kap egyszerû és gyors választ,nem kapja könnyen azt a vizet, ami sokmindent megkönnyítene életében, hiszen eznem olyan víz, amilyennek õ elképzeli. Ezzel ellentétbenfelszólítást kap: „Hívd ide a férjed.”Vannak kérdések, amiket nem lehet, azaz,inkább nem érdemes megkerülni. Jobb azokraa maguk idején válaszolni, s ezzel a késõbbi kényelmetlenhelyzeteket elkerülni, az adódó feszültségeketmegelõzni. „Nincs férjem” –mondja az asszony. Jézus majdhogynem megdicsériezt az õszinteséget: „Jól mondtad, öt férjedvolt, és akivel most élsz, az nem a férjed” –saz asszony ebbõl megérti, hogy ez a férfi többettud róla, mélyebben látja életét, jobban átérzisorsából fakadó nehézségeit, mint bárki más.S hirtelen megzavarodik. Megijeszti a közelség,és az, hogy még mi mindent tudhat róla ezaz idegen. Zavarában átterelné a beszélgetést aszemélyes kérdésekrõl az elméletire, erkölcsikérdésrõl a vallásira. Gyakran velünk is ez történik,amikor úgy érezzük belénk látnak, amikorszámot kellene adnunk magunkról: meghátrálunk,bezárjuk addig nyitott lelkünk kapuját,s féltve megóvjuk azt, ami legbelsõbb titkunk.Olyan szép a nagy dolgokról elmélkedni,olyan nagyszerû, ha az embert megérinti az isteni,szép dolog az Isten igazságából meglátnivalamit, de utána mit kezdünk vele? Eltakarjuka saját személyünket és elkezdünk elméletbenbeszélni arról, hogy valóban milyen igaz is ez?Vagy kitárjuk az életünket és keressük a kapcsolatotazzal az Istennel, aki rátapintott az életünkfontos pontjára?Kényelmetlen a családi állapottal foglalkozókérdés, ezért az asszony elõjön azzal azelméleti kérdéssel, ami a samaritánus-zsidóviták régi kérdése volt: hol kell az Istent helyesenimádni? A Garizimhegyén, vagy Jeruzsálemben?Ti azt mondjátok,mi ezt mondjuk,milyen jó, hogy most veledtalálkoztam, addmeg nekem a választ.Mi van e mögött? Ha Jézusazt válaszolja, hogyJeruzsálemben, akkorkönnyebb lesz majd elfelejteniezt az egészmai beszélgetést, el lehetutasítani, hiszen õis csak egy olyan izraelita,mint a többi. Itt megtaláltuk az ellentétet,akár búcsúzhatunk is. De ha Jézus azt mondjamajd, hogy a Garizim hegyén? Akkor adva vanaz önigazolás: ugye egy csapatban vagyunk, milyenjó, hogy találkoztunk, szót tudunk érteni.440 éves unitárius történetünkben gyakran,talán túl gyakran hangzott el a hol kérdése.Akár az ellenreformáció vagy a kommunizmustemplom- és iskolafoglalásaira, akár a két világháborúokozta területi átrendezésekre gondolunk,látnunk kell, hogy hitelõdeinknek nemegyszer jogosan ez volt a kérdésük: hol imádjuk,hol imádjuk jól az egy Istent? Meggyõzõdésem,hogy õk azért tudták megtartani hitüket,hitünket, mert valahányszor ilyen szükséghelyzetállt elõ, összefogtak és a súlyos veszteségekellenére, kellõ áldozat árán, mindig megtaláltákszellemi értékeik megóvásának legjobbmódját. Azokban a helyzetekben mindig áthelyeztéka hangsúlyt az anyagiról, a fizikairól alelki, a szellemi növekedés biztosítására, amennyiségrõl a minõségre. Mi képesek vagyunk-ema erre?Jézus nem válaszol ennek a hol kérdésnek afelszínére. Szerinte a valódi kérdés ugyanisUnitárius Élet 7

nem az, hogy hol, hiszen Istent mindenütt lehetimádni, a kulcskérdés az, hogy hogyan imádjukÕt. Eszerint nem a hely, hanem az imádat módjánakmegválasztása a fontos Isten tiszteletében.Az asszony a helyre kérdez rá, a külsõ cselekményekre,a kultuszra, a körülményekre,mert azt gondolja, hogy Isten imádata csak törvényekbetartásából és hagyományokból áll. Deez éppen az a fajta vallásosság, ami az õ életébenaddig sem tudott megoldást nyújtani. Akultusz, a törvények, a szent helyek fontosak,ám önmagukban nem elegendõek, ha belülrõlelzárkózunk.Jézus válasza ez: lélekben és igazságban kellimádni Õt. Azaz lélek szerint, a lélek által. Istennekugyanis nem az a fontos, hogy mit hirdetekmagamról, hanem hogy mi az, amit lélekbenfeltárok Neki; nem az számít, amit mutatokmagamról, hanem ami a valóságban vagyok.S mert Õ a valóság Istene, nem az a lényeg,hogy mit mondok Róla, hanem hogy avalóságban, valóságosan hogyan élem meg a Velevaló kapcsolatomat.Testvéreim! Istenrõl ennél találóbb, s az értelemmelösszhangzóbb lényeg-meghatározástadni ma sem tudnánk. Ez a Jézustól származómeghatározás az istenfogalom fejlõdésének egyúj, nagyszerû állomását jelzi, ami egy hosszúfejlõdés végállomása. S egyben ez volt a kiindulópontjaazoknak a kiváló férfiaknak, akikmásfél évezreddel késõbb nagy fáradtságok éskockázatok árán letörölték a port az elfeledettõsi alapról és újjá fényesítették az egy Isten hitét,hogy az sokaknak világos útmutatóul szolgáljon.Ez volt reformáció zászlajára tûzött egyikcél, melyet leginkább az unitáriusoknak sikerültelérniük, nevezetesen, hogy minden közösségiformáján túl a vallásnak személyes jellegûnekkell lennie. Az nem lehet másmilyen, mintaz Isten és az ember személyes kapcsolata. Eznem egyéni-privát, vagy a ma embere által elõszeretettelhangoztatott „a maga módján” vallásosságotjelent! S azt sem jelenti, hogy az embermagára kellene maradjon kérdéseivel, kétségeivel,bizonyosságaival. Nem. Azt jelenti,hogy a mi forrásunk, kútfõnk, közös gondolkodásikeretünk, értékeink megegyeznek, de jelentiazt is, hogy a bennünk lévõ lélek kelyhétmindenkinek magának kell megtöltenie, a hitútján egymagában kell végigmennie, s ha majdeljön az óra, egyedül kell számot adnia arról,hogy hogyan élte meg földi életét. Ez az aszabadság, mely a felelõsséggel karöltve járegyütt.3. És végül elérkeztünk a harmadik ponthoz.Személyesen találkozni az istenivel, mindenkorfenséges, de félelmetes is az ember számára.Akinek volt már ilyen élménye, tudja, annaktartalma, mélysége nem vagy csak nehezen foglalhatószavakba, mert ez az élmény felborítjaaz addig megszokott életet, szétfeszíti az ésszerûséghatárait.Az asszony is új fontossági sorrendet állít fel:hagyja a mindennapi munkaeszközt, a korsót,és szalad, szalad a városba. És ez így van rendjén.Mert mi történt volna, ha nem hagyja ott akorsót, hanem továbbra is a vízhordássalbajlódik? Ha azt mondja: csodálatos volt, amitátéltem, de ne rohanjunk, elvégzem amit kell,este majd bemegyek a városba és elmesélem atöbbieknek is mindazt, ami történt. Ez nem ígymûködik. Õ otthagyja a korsót, azt az üresedényt, ami az õ életének a szimbóluma is. Sietazok közé, akik közé korábban nem akart mennimég vízért sem. Nem gátolja már az, amittudnak, gondolnak róla, egyszerûen csakennyit mond: „jöjjetek és lássátok meg azt azembert…” Lemond a szégyen takargatásáról, ésazok közé megy, akik között most már feladatavan.Milyen sokszor gúzsba kötöz bennünket akorsónk. Itt vannak a realitások, mégiscsak azelsõszámú feladat megteremteni a mindennapikenyerünket. S ezzel nincs is semmi baj. A gondott kezdõdik, hogy sokszor nem jut tovább azéletünk a küldetésünkben egy lépéssel semazért, mert nem hagyjuk ott, csak cipeljük akorsónkat, csak azzal bajlódunk, és nem látjukmeg azt, ami azon túl van: az élõ vizet.Neki már van ereje otthagyni a saját korsóját.Sõt. Ez az asszony ennél nagyobb dolograszabadul fel: õ lesz a misszionáriusa ennek a városnak.Akik pedig hisznek neki, azok kimennek,és személyesen találkoznak Jézussal, akimég két napig marad és tanítja õket.Mit üzen hát 2008 októberében, nekünk,unitáriusoknak ez a történet? Az én értelmezésemszerint azt, hogy ha elõítéleteinken felültudunk emelkedni, ha rosszul feltett kérdéseinkmögött képesek leszünk meglátni azok valóditartalmát, ha az eddigi problémákat át tudjukkeretezni, új nézõpontból is végiggondolni,ha közösségi dolgainkat rendezni tudjuk, ha azistenimádat minõségére jobban fogunk figyelni,s mindezekkel egyidõben félelem nélkül elõ merünkállni, hirdetni mindazt, amiben hiszünk –akkor bízhatunk abban, hogy képesek leszünkUnitárius Egyházunk építõ tagjaiként az istenországáta mindennapokban megvalósítani, sakkor újabb 440 évig életképes lesz ez a hitközösség.Ámen.8 Unitárius Élet

Ralph Waldo Emerson(1803–1882)„The passive master lent his handTo the vast soul that over him planned.”(A passzív mester odaadta kezétA hatalmas léleknek, mely felette tervezett.)(Problem – fordította Dr. Szabó István)1882-ben ezeket a sorokatírták sírkövére a fenti költeményébõl.Öt évvel ezelõtt,születése 200. évfordulójánközöltük lapunkban, két részben,Kászoni József lelkészfordításában Forest Church, anew yorki All Souls egyházközségvezetõ lelkészének írását,valamint két versét Dr.Szabó István filozófus, egyetemitanár fordításában, aki apittsburghi egyetemen, a nevesPauler Ákos filozófus ösztönzésére(õ Emerson egyiklegnagyobb tisztelõje volt)„Emerson filozófiája” címenegy egész könyvre való elõadásttartott (Dr. Szabó István:Ralph Waldo Emerson gondolatvilága – alegnagyobb amerikai gondolkodó filozófiája,1938 Ludvig István Könyvnyomdája, Miskolc).A 205. évfordulón egy kicsit másként, DonaldW. McEvoy „Credo” címû mûve alapján(2001 Stratford) fordulunk ahhoz a szelleminagysághoz, akinek legtöbbet idézett mondatanekem is kedvencem: „Kösd oda a szekeredetegy csillaghoz.” A saját szavait vagy a McEvoyáltal szájába adott gondolatait követjük.„1803-ban születtem Bostonban, az I. számúEgyházközség lelkészi lakásában, ahol édesapámvolt a lelkész. Elõdeim között 7 lelkészvolt. Az elsõ lélegzetvételemtõl kezdõdõen nemvolt kérdés, hogy mi lesz az én hivatásom.” Valóbanmindkét ágon tele volt a család lelkészekkelés lelkészi családok sarjaival, „akik a XVII.és XVIII. századbeli Új-Angliának – írja Dr. SzabóIstván idézett könyve elején – büszkeségei ésjelentõs személyiségei voltak”.Nagyapja, William Emerson concordi lelkészkorában építette az „Old – Manse” (Öreg Parókia)házat, amely az amerikai irodalomban ésszabadságharcban történelmi szerepet játszott.Ugyanõ az amerikai szabadságharcban, minttábori lelkész, a forradalom egyik vezetõ személyiségevolt és életét a hazáért áldozta fel. Sokszorállítják, hogy a gyermek sokkal többet örökölát nagyapjától, mint közvetlen szüleitõl.Emerson esetében valóban így van. Nagyapjatökéletes hasonmása volt,született prédikátor (szónok),született irodalmár és születettforradalmár” – így azéletrajz írója.„Édesapám meghalt, amikorén nyolcéves voltam, azözvegy édesanyámat nem kevesebb,mint hét gyermekkelhagyva. A Gondviselésre voltbízva – mondták róla. AGondviselés a mi esetünkbenEzra Ripley lelkész volt, akibefogadott a lelkészi lakásába.”Iskoláit a Latin Iskolábankezdte, majd a Harvardonfolytatta. A kollégium elvégzéseután két évig tanított.Mary nagynénje, egydrága, édes, de excentrikus lélek felügyelte fejlõdését.„Õ vezetett be engem a világvallásokvilágába, és megismertette velem a sajátos keletimiszticizmust” – emlékezik Emerson.1823-ban beiratkozik a híres Harvard egyetemteológiai fõiskolájára, ahol Dr. Channingvolt különösképpen befolyással világnézeténekkialakulására. „A nézeteim miatt megszakítottama tanulmányaimat…, de az Unitárius LelkészekTársasága engedélyt adott nekem prédikálnia szokásos vizsgák letétele nélkül… Ezegy áldás volt számomra. Már azokban a kezdetiidõkben a vallásos meggyõzõdésem olyan távolvolt az ortodox, hagyományos nézetektõl,hogy nem lettem volna képes a szokásos elvárásoknakmegfelelni” – vallja abból az idõbõl.1829-ben pappá szentelték és a bostoni OldNorth Church – Régi Északi Egyházközség lelkészévéválasztotta. „Szerettem a prédikálást,de kevésbé a többi lelkészi kötelezettséget, szolgálatot”– ismeri be már akkor. Egyszer egy haldoklóemberhez hívták – emlékezik vissza. Egyidõ után így szólt a nagy beteg: „Fiatalember,ha nem tudja a kötelességét, nem ismeri a szakmáját,jobb ha azonnal elmegy.” A már említett,szeretett Mary nagynénje, aki ritkán talált bármilyenhibát benne, megvallotta: „Waldo nemnagyon jó a temetési szertartásokon.” Már koránösszeütközésbe kerül a gyülekezetével a veleszületetttradícióellenes, forradalmi nézeteiUnitárius Élet 9

miatt. „Az alapvetõ problémám az volt, hogy ahitem tele volt kétségekkel. Hétrõl-hétre éreztem,hogy mind távolabbra kerülök a hagyományostanoktól: a személyes Istentõl, a tekintélyelvûegyháztól, a történelmi Krisztustól, aSzentírás kizárólagosságától, és mind közelebbkerültem egy önmagától és mindenütt jelenvalólélek (Over Soul) evangéliumához.„Háromévi szolgálat után kértem a gyülekezetet,hogy mentsen fel engem az Úrvacsora kiszolgálásától,mert úgy tartottam, hogy mindenrítus megzavarja az emberi lélek Istenhez valóközvetlen viszonyát. Azt ajánlottam, hogy tegyékfélre a hagyományos bort és kenyeret, ésegyszerûen használják azt az idõt a Jézusrólszóló meditációra. Visszautasították ezt, és énlemondtam a lelkészi állásról.” Egy másik híresmondása ekkor született meg: „Ahhoz, hogy valakijó pap lehessen, az szükséges, hogy otthagyjaa papságot.”„A papságból való kilépésem nem okozotttraumát nekem. Ez látszott a legmegfelelõbbdolognak, amit tehettem. Úgy éreztem, hogyegy idejétmúlt hivatást hagytam ott, amelyiknekmár lejárt az ideje. Szabaddá lettem, hogylevetkõzhettem a keresztény ruhát, amelyikbea gondolataim be voltak öltöztetve, és felöltözhettemmagamra a transzcendentalizmus ruháját.”Charles Dickens azt írja, hogy ha õ Bostonbanélne, õ is transzcendentalista lenne,mert „kérdezõsködvén, hogy mit jelöl ez az elnevezés,megértették velem, hogy minden, amifelfoghatatlan, természetszerûleg transzcendentális…”– írja Amerikai Jegyzetek címû írásában.Emerson így összegezi ez eszmerendszert:„egyszerûen el kell hagynia, amit a saját értelmeadott hozzá a tradícióból az egyszerû szemlélethez,és a többi lesz a transzcendentalizmus.”Elismerve nagy szellemi rokona, Channinghatását, tovább megy, amikor ezt írja:„Két évtizeddel korábban, a ragyogó szellemûWilliam Ellery Channing vezetése alatt az unitáriusokkiléptek a Kongregacionalista Egyházbólés létrehozták saját felekezetüket. Kezdetbenegyszerûen csak a hagyományos régi egyházszabadelvû ágát képviselték, de még most ismessze túl sokat megtartottak a kereszténytörténet tradicionális hitvilágából. Úgy éreztem,hogy nekem szükséges messzire visszamennia kezdetekhez.”„A transzcendentalisták – fejtegeti tovább –azt hiszik, hogy az Isten nem az emberen kívülvan valahol, hanem mindenben való jelenlét.Mi azt hisszük, hogy az Isten ismerete nincskorlátozva azok számára csak, akik elköteleztékmagukat valamelyik vallási dogma mellett,vagy követik valamelyik vallásos intézményelõírásait.” Templom és szószék nélkül is, szabadelõadóként termékeny évek jöttek számára.Ahogy mondotta, mindig megmaradt„ugyanannak az örökkévaló célnak a szeretetébenés szolgálatában.”1838-ban a Harvard Egyetem Teológiai Fakultásánemlékezetes beszédet mondott: „Abbanaz elõadásban egyebek között megfordítottamaz egyház Jézusról szóló hagyományos tanítását.Az egyház azt tanította, hogy Jézus egyisteni lény volt, aki emberré vált azzal a céllal,hogy az embereknek megmutassa az Isten természetét,lényegét. Én azt mondtam, hogy Jézusember volt, aki istenivé lett azáltal, hogy érzékennyé,fogékonnyá vált az isteni dolgokiránt, amelyek benne voltak, mint ahogy bennevannak minden teremtményben. Egy nemzedéknekkellett eltelnie ahhoz, hogy a TeológiaiFakultáson kiheverjék azt a vitát, polémiát,amit ez a beszéd sarkallt.” Eretneknek, ateistának,antikrisztusnak bélyegezték ezért. Egy kisbaráti társaság kivételével még az unitáriusokis elítélték. De egy nagy tudós, jellem megnyilvánulásaez: Emerson soha nem válaszolt ezekrea támadásokra.Sokat utazott, többször járt Európában,megjárta Egyiptomot is. Megismerkedett koránaksok-sok kiemelkedõ gondolkodású emberével,többekkel sírig tartó barátságot kötött, intenzívlevelezést folytatott. Elsõ felesége kétéviházasság után tuberkulózisban meghalt. Másodszoris megnõsült, s aztán Concordban telepedettle véglegesen, „amelyet õ tett az AmerikaiEgyesült Államok Weimarjává, Új-Angliaszellemi életének központjává. „Emerson hátatfordított a régi világnak, dogmatikus tradícióknak– írja Dr. Szabó István és a természethezment, amely az õ örök ihletõje és tanítómesterevolt. Új életében legtöbbre függetlenségét értékelte.Szabadon elmélkedhetett és írhatta mûveit.”„Ahogy az évek telnek, abban reménykedem,hogy valamiféle papjukká váltam azoknakszámára, akik elhagytak valamilyen hivatalosegyházat, de akik megtartottak mégis valamilyenérzelmi vallásos életet, valamilyen részétaz õsi egeknek, valamilyen értékelését az isteniérzéseknek” – próbálta summázni életét.Befejezésül álljon itt az „Ode To Beauty”Ódaa Szépséghez címû versének néhány nagyonfontos sora a már említett filozófus átültetésében:„Te (ti. Szépség) keresztül surranva a formáktengerén, Mint a villám a viharon keresztül,Valami, ami nem birtokolható, Nincs olygyors láb, amely valaha utolérhetne, Nincs olytökéletes forma, ami valaha leköthetne. Ó, teörök menekülõ, Ott lebegve minden felett, amiél, Gyors és ügyes, hogy ihless Édes, különös vágyakat,Csillagos tér és liliom-kehely Megtelvea te rózsadús illatoddal, Nem adsz az ajkaknakízlelésre Abból a nektárból, ami a tied.”Fordította és összeállította: Balázsi László10 Unitárius Élet

Akik elõttünk jártak ...Székely MózesMa már kevesen tudják (vagy nem akarjáktudni), hogy a XVI. századi Erdélynek két unitáriusfejedelme volt: János Zsigmond és SzékelyMózes. E tanulmány Székely Mózessal kívánjamegismertetni az olvasót,Mindenekelõtt leszögezendõ, hogy a SzékelyMózessel foglalkozó irodalom származásáról,családi körülményeirõl keveset, és azt is többszempont figyelembevételével közöl. A kevésközlés oka az, hogy hiányoznak azok a dokumentumok,amelyekre, mint biztos alapra lehetneéletrajzát felépíteni. Másfelõl pedig SzékelyMózes fejedelemsége olyan rövid ideigtartott, hogy a hangsúly nem származására, hanema kor nagy jelentõségû, de gyászos eseményeirehelyezõdik.A történetírók egy része Székely Mózes elõdeitlófõ székelyként mutatja be, más része pedig,mint olyan fõnemest, akit a fejedelmi kegyemel a magas tisztséget viselõk sorába.Szabó Sámuel, Vass Miklós, Szíjártó Sándorszerint a család néhány holdnyi földdel rendelkezõ,katonai szolgálatra bármikor igénybe vehetõszékely õslakos, ki só árulásával egészíti kia megélhetéshez szükséges alacsony jövedelmét.Várfalvi Nagy János és Szekeres LukácsSándor viszont a családot birtokos nemesnekmondja, melyben Székely Mózes apja – lévén tanultember – elõbb Udvarhelyszék jegyzõje,majd a székely sóbányák kamaraispánja.A fenti elképzelésektõl függetlenül tény az,hogy Székely Mózes apja: János, anyja DobokaiMárta, testvérei: István, János és Péter. Gyermek-és ifjúkoráról nem közölnek semmit. Pályafutásátkatonaként kezdi. Kétszer nõsül, elsõházasságkötésének ideje ismeretlen. Másodszor1603-ban köt házasságot homoródszentpáliKornis Annával, ki 1603-ban Temesváron apestisnek esik áldozatául. Házasságukból egygyermek – Mózes – születik.Székely Mózes Báthory István seregénekegyik katonája. Részt vesz a Békés Gáspár ellenvívott csatározásokban. A szentpáli csatában(1575. július 9.) mint a fejedelmi testõrség tagjaként,egy székely dandár parancsnokakéntvesz részt. 1580-ban a lengyel királynak választottBáthory István seregében az oroszok ellenihadjáratban vitézkedik. Itteni hõsies magatartásáértBáthory „szentelt vitézei” közé avatja.Miután visszamegy Erdélybe, az ottani sóbányákispánjaként szerepel. Mint ilyen, BáthoriZsigmond fejedelemtõl adandó birtokai révénErdély „nagyságosai” közé emelkedik.A független erdélyi fejedelemség híveként állandóharcot folytat egyfelõl az Erdélyt bekebelezniakaró Habsburg császár – Rudolf – és kéthelytartója: Mihály vajda és Básta György császárigenerális ellen. Mihály és Básta „rémuralma”a történelembõl jól ismert. Ezzel itt mostnem foglalkozunk. Inkább szólunk néhány –Székely Mózes vallásával – az unitárizmussalkapcsolatos eseményrõl és kortársról, amelyekés akik elválaszthatatlanok Székely Mózes korától.Ilyenek többek között az Unitárius Egyházlétrejöttét elõsegítõ országgyûlések és zsinatok.Két nagy unitárius püspök, Dávid Ferenc(†1579) és Enyedi György (†1597) halála.E korból ismert két unitárius nyomdász: HeltaiGáspár és Hoffhalter Rudolf, a huszti kapitányHagymási Kristóf, a naplóíró fejedelmi titkár,Gyulafi Lestár stb., kiknek idejében zajlanak lea Székely Mózes nevével kapcsolatos események.Székely Mózes a független erdélyi fejedelemségneka török segítséggel történõ megtartásánaka híveként harcol a Habsburg uralkodók ésazok helytartói ellen. Híve Báthori Zsigmondnak,a fejedelemségrõl négyszer lemondó ésPrágában 1613-ban elhunyó fejedelemnek.1603-ban, tábori országgyûlésen választják fejedelemmé,s mint fejedelem ûzi ki – török és tatársegítséggel – Bástát Erdélybõl. Azonban ekkora Habsburgokkal szövetséges Radul vajdatámad Erdély ellen. A kiûzésére sietõ SzékelyMózes Brassó mellett ütközik meg Rádul seregévels e csatában veszíti el életét.Szabó Sámueltõl tudott, hogy Radu Serbán acsata után Székely Mózes levágott fejét elõbbsátra elõtt, majd Brassó piacán teszi közszemlére.A test nélküli fejet aztán a brassói fõbíró,Weiss Mihály temeti el kertjében. Késõbb ezena helyen vendéglõ épül, melynek falán azEMKE jóvoltából emléktáblát helyeznek el. AzI. világháborút követõen az új hatalom a táblátlevéteti, s azt 1991-tõl a brassói unitárius templomudvarán õrzik, vörös márványtáblábaaranybetûvel vésett eme eredeti szöveggel:„Hõs Székely Mózes feje itt porladt koszorútlan.Ámde a hû kegyelet köbe irattá nevét.”Unitárius Élet 11

Halálának 400-ik évfordulóján Felsõsófalvánemlékeznek meg a néhai unitárius fejedelemrõl,kinek nevét fölveszi több iskola. A rendezvénysikeréhez anyagiakkal járul hozzá – többekközött – a budapesti és a pestlõrinci egyházközség.A brassói unitárius templomban 2003július 19-én Szabó Árpád püspök prédikációjábanméltatja Székely Mózes érdemeit és áldjameg a most már a templom belsõ falán elhelyezettés felújított emléktáblát.Székely Mózes emlékét Szász Ferenc papköltõ versben örökíti meg. Mi, a MUE hívei abbanreménykedünk, hogy Székely Mózes életérea még mostani csonka hazában is mind többenés többen fölfigyelnek s eszméje megújításávalelõmozdíthatjuk egyházunk és szülõföldünkfölemelkedését.Felhasznált irodalom: Balás Gábor: „A székelyeknyomában” 1984.; Bálint József: „Kolozsváriemlékírók” 1990.; John Paget: „Magyarország ésErdély” 1987.; Kenyeres Ágnes: „Magyar életrajzi lexikon”1969.; Kovács Lajos: „Izenet a Cenk tövébõl”Ker. Magvetõ. 1937. 1. füzet; Köpeczi Béla: „Erdélytörténete” 1987.; Makkai László: „Erdély öröksége”;Szabó Sámuel: „Székely Mózes emléktábla történeteBrassóban” Ker. Magvetõ 1991. 3. sz.; SzántóGyörgy: „Hajdutánc” 1969.; Szentmártoni Kálmán:„Siménfalvi Székely Mózes erdélyi fejedelem”; SzíjgyártóSándor: „Az erdélyi panteon” Unitárius Naptár.1938. 1996.Adatok Kelemen Lajosgyermek- és ifjúkorárólAz Erdélyi Unitárius Egyház néhai fõgondnoka(1960–1963 között), Kelemen Lajos életrajzánakmegírásával többen is foglalkoztak.Mivel „Napló”-jának kiadása egyre késik, gyermek-és ifjúkorának egyes eseményei még többnyireismeretlenek.A Keresztény Magvetõ 2007. évi 4-ik száma,mely Molnár B. Lehel egyházi levéltáros tollábólismertetést közöl a „pályakezdõ” KelemenLajosról, csak 2008 júniusában kerülhetett kézhez.Így csak késve olvashattuk Kelemen Lajosifjúkorának néhány eseményét.Kevesen tudják, hogy Kelemen Lajos a II. világháborúután levelezést folytatott Szegedenlakó testvérével, Kelemen Miklós MÁV felügyelõvel(1888–1973), e sorok írójának édesapjával,kinek 1946 és 1954 között írt 85 levele többszörtesz említést életének olyan szakaszairól, melyekmég nem kerültek a nyilvánosság elé. MivelMolnár B. Lehel tollából ismertté vált a „PályakezdõKelemen Lajos”, én itt Kelemen Lajosgyermek- és ifjúkoráról kívánok néhány epizódotfölemlíteni.Kelemen Lajos Marosvásárhelyen született,1877-ben. Gyermek- és ifjúkorát e nagy múltúvárosban levõ családi házukban töltötte el. Aváros korabeli nevezetességeinek egyike az areformátus kollégium, melynek egyik unitáriusnövendéke Kelemen Lajos volt.Leveleiben az iskolai éveket megelõzõ idõszakárólcsupán két említés történt. Nevezetesenaz, hogy sokat vigyázott rá a nála hét évvelidõsebb rokona Anna, kivel együtt siratott elegy mérges békát lenyelt, félig szelíd gémet. Erokona társaságában volt elõször – nézõként –az akkor Nagy Szent-király utcában levõ tánciskolában,mely egy magas, elõreugró fedelû,három ablakos házban volt. Ennek tulajdonosnõje,a nagy, utcai szobát adta ki táncteremnek.A tulajdonosnõt Kelemen Lajos „kétkontyú néninek”nevezte el. Ugyanis az asszony parókátviselt, s azt úgy helyezte el a fején, mintha kétkontya lett volna. Sovány alakjával úgy nézettki – írta Kelemen Lajos – mint egy Andersen-meseillusztrációja.Iskolai tanulmányait Marosvásárhelyen, azakkori református kollégiumban kezdte, és ittszerzett érettségi bizonyítványt. Írni és olvasniédesapja tanította meg, mégpedig annyira jól,hogy iskolai tanulmányait egyenesen a II. osztálybankezdhette el. Az úgynevezett „felvételivizsgán” a kollégium akkori igazgatója, KonczJózsef elõtt kellett bizonyítani tanulásra valóérettségét. Amint leveleinek egyikébõl kitûnik,az igazgatót az érdekelte, hogy tud-e írni, olvasniés számolni? Miután e téren való ismereteirõlaz igazgató meggyõzõdött, Kelemen Lajostegyenesen a második osztályba vette föl.Számtantudását a boltban való vásárlásokalkalmával szerezte meg. Édesanyja mindigmegmondta, hogy mi, mennyibe kerül és, hogya nála levõ pénzbõl mennyit kell visszakapnia?Ez azonban nem bizonyult elégségesnek ahhoz,hogy megfeleljen a számtantudás követelményeinek.Fogyatékos tudása akkor derült ki, mikora szüreti vakációban hangosan olvasvaBrassai Sámuel „Számító Sokrates” címû tankönyvét,a számok figyelmen kívül hagyásával,csak a betûs szöveget olvasta, amely így hangzott:„Szer, annyi, mint”, „szor annyi mint”.Ezt meghallotta édesanyja, aki azt hitte, hogyfia csúfolódik a számtani alapismeretekkel s abbahagyatta vele az értelmetlen szövegolvasást.Kelemen Lajos aztán csak a VII. gimnáziumban12 Unitárius Élet

ébredt rá a számtantudomány szépségeire, deaz alap hiányában a számtantudománybanhosszú ideig bizonytalan maradt. Számtanbólaz elsõ elégtelen osztályzatot a IV. gimnáziumbankapta. Ennek következtében vesztette el aRökk Szilárd féle 80 Ft-os segélyt, csak a VII.gimnáziumban jött rá a betûszámtan mibenlétére.Az érettségin is tanára jóindulatának köszönhetõenment át a vizsgán. Ugyanis tanáraszemével jelezte, hogy az asztalon levõ borítékokközül melyiket válassza. Így Kelemen Lajosszámtanból annak a tételnek segítségével végzettsikeresen, melyet – szerinte – a szamarakhídjának szoktak nevezni (Pytaghoras tétele).Kelemen Lajos elsõ tanítója Tóth Lászlóvolt, aki pillanatnyi figyelmetlensége miattbüntetésül kiállította, de a következõ tanítójaKövendy Kálmán már értékelte szorgalmát,mellyel a 10 legjobb tanuló közé küzdötte fölmagát.Az iskolai tanítás megkezdése elõtt apja figyelmeztette,hogy az elsõ padban foglaljon helyet,hogy jól hallja a tanítót és jól lássa a táblát.De a nagy tolongásban csak az ún. „szamárpadban”kapott üres helyet. Innen csak az év végén– tanulmányi eredménye alapján, mint a 40 fõsosztály hetedik legjobb tanulója – került az õtmegilletõ padok egyikébe.Kelemen Lajos harmadik elemista korábanveszítette el nagyanyját. Temetésérõl 1951. június14-én írt levelében emlékezett meg. A 71éves korában Nyárádszentháromságon rokonlátogatásalkalmával elhunyt nagymamát lakhelyén,Nyárádszentlászlón temették el, koratavaszon. A nagy tavaszi sárban a holttestettartalmazó koporsót ökörszekéren vitték átSzentlászlóra. A nagy sár miatt a harmadik elemistaKelemen Lajost feltették a koporsó fedelére,s így tette meg az utat a Nyárád hídja felévezetõ megyei útig.Kelemen Lajosnak még gyermekkorában eltörtmind a két karja. A bal karja II. elemistakorában, a szüreti szünidõ után, az iskola udvarántört el játék közben. Errõl a gipszkötéstcsak a karácsonyi szünetben vették le. A jobbkarja IV. gimnazista korában a tanév végén törtel, ezt a karját ún. „sín-kötésbe” tették, melyetcsak a nyári szünet végén vettek le – elrontvaezzel a nyári szünet idejét.Másodikos gimnazista korában ült elõször –és egyben utoljára – lóháton, rokona, AdorjániDénes jóvoltából. Ez abból állt, hogy felsegítettékegy felpokrócozott ló hátára, s Adorján Dénestársaságában megtett egy 12 kilométeresutat. Amint 1950. augusztus 23-ai levelében írta:„a lovaglás után bizonyos helyen olyan volt abõröm, mintha megsütötték volna, egy hétigfájt és sajgott, én pedig azt hittem, hogy tudoklovagolni”.Elsõ irodalmi kísérlete 13 éves korában,1890-ben történt, amikor egy rokonlátogatóbonyhai út után örökítette meg élményeit, illetveaz úton felfedezett táj szépségeit. Próbálkozottversírással is. Elsõ, négysoros idõmértékesversét a Bekecsrõl írta. Második verse – 18 éveskorában – a millennium hangulatában készült,s ebben a „huszárka” nevû millenniumi díszviseletnekállított emléket. Ebben az öltözetbenaz ifjúság 1896. március 15-ei fölvonuláson aratottfeltûnést keltõ sikert. Kelemen Lajos mégkésõbb is írt verseket, de azokat nem kívántamegjelentetni. Bolyai Farkas példáját követve,nem sokkal házasságkötése elõtt, verseit elégette.Versírással – jóval késõbb – DobokánGidófalvi Istvánék vendégkönyvébe „remekelt”.Az általa elfogadhatónak ítélt ifjúkori verseit,10-12 darabot egy noteszba írta be, s azt késõbbegykori katonaládájában õrizte. Ez azonban1944 októberében minden ruhájával együttlakásáról eltûnt. Késõbb elõkerült néhány versfogalmazványa,de, amint írta, „ezek nem voltakritka hangulat-emlékeinek a java”. Azonbanaz 1920-as évek elején (40 éves korában)még írt néhány „maró-gúnyverset” az arra érdemesés rászolgált alakokról, de ezek is elvesztek.Ennyit Kelemen Lajos gyermek- és ifjúkoráról– levelei alapján.Remélhetõleg naplója megjelenésével életéneke korai szakaszáról többet is megtudhatunk,s közelebb kerülhetünk egy olyan nagyelõdhöz, aki dísze volt az erdélyi magyarságnakés Unitárius Egyházának.Kelemen MiklósUnitárius Élet 13

Pillanatképek Simén Domokosról1928. december 14.–2006. október 08.1 „Kicsoda vagy?” c. beszédbõl.Elõszó„Szétdobál az élet. Ritkán öleltetjük magunka szépnek álmodott múltunk gyermekkarjaival.A nyáron szülõfalumba mentem istentiszteletetvégezni. Az utolsó 25 évben talánotthon sem voltam többet, mint ötször. De csaka valóságban, gondolatban hova tovább mindtöbbet és többet. A több otthonú életek sorsa ez.Az autóbuszból leszállva, a hajdani gyermekszemével néztem, hallgattam a mondikálóHomoródot, a házfedelek közül derékig kinõtttornyot, s az utca két oldalán immár pihenj-állásba,de ünnepélyes perchez hûen, szép rendbesorakozó házakat. A felnõtt ember szemévelügyeltem a kapuk mögött, s az utcán látott arcokat.Hol a név, hol az arcvonás játszott búvócskátvelem. Õk is így lehettek velem, merthol itt, hol ott lépett utánam a félig hangos kérdés:kicsoda ez? Nem tudtam volna mit feleljek,ha valóban szembe jött volna a kérdés: Azt-e,hogy gyermek-magamot keresem, azt-e, hogy arégi játszótársakot-e, vagy az évtizedekkel ezelõttiöregember arcokat-e, nem tudom, hogymit feleltem volna, azt-e, hogy ki vagyok, vagyazt, hogy ki voltam.” 1Számtalanszor elõfordult már eddigi életemsorán, hogy külsõ kényszernek, felsõbb hatalomnak,vagy éppen lelkiismeretem parancsánakkellett engedelmeskednem. Ez nem jelentiazt, hogy nem sajátítottam el megfelelõen azunitárius kereszténység „szabad akaratról”vallott felfogását, ne ismerném Istent olyan hatalomnak,aki megengedte és megengedi nekemis, hogy éljek a szabad választás lehetõségével,vagy éppen ne tudnék parancsolni saját magamnak.Adott helyzetben, megnevezhetõ személyekkelkapcsolatosan azonban felborul afenti rend. Így vagyok Simén Domokos, néhaiunitárius lelkésszel, történésszel kapcsolatosanis. Lelkiismeretemre kell hivatkoznom akkor,amikor eldöntöttem, hogy Isten segítségévelrészt veszek az idei Doktorok Kollégiumánakrendezvényén. Nem készülhettem más dolgozattalerre az alkalomra – már csak azért sem –,mert birtokomba került Simén Domokos szellemihagyatékának írott töredéke. Amióta személyesenismerem – 1984 – megfogott, lenyûgözöttszemélyiségének az a része, ahogyan beszélt,vélekedett, rögzítette a volt történéseket.Nyelvezetével, stílusával, egyéniségével véstebe magát lelkem, szívem falába. Ezért döntöttem,tehát hogy ez évi meghívásomnak azzal teszekeleget, hogy összegezem egy rövid ismertetõbenSimén Domokos életét, de azzal a hozzáadással,hogy az õ különös egyéniségének bemutatásaa legfõbb cél. Magáról is így vélekedik:„Mindig féltem a külön véleményemtõl.Nem tudtam, míg le nem mérhettem a másokigazságának mérlegén is, hogy pártolom-e veleaz igazságot, mások is gondolkoznak-e hasonlóan,vagy csak a magam egyedülvaló útját járom.Azonos gondolkodásúakat, szellemi ikertestvéreket,vagy legalábbis rokonokat kerestem mindig.”2Szûkszavú írásomat egy terjedelmes követi,melyben nemcsak életének célállomásait, nagyobbeseményeit említem, hanem azokat a történéseketis, melyek egésszé kerekítették egymindig tettre kész ember életét. Ezért keresemfeltett kérdéseire, „ki vagyok”, „ki voltam” azelsõ rövid választ.Életrajzi figyelõ1928. december 14-én született unitárius lelkészicsaládban. Amennyiben figyelemmel kísérjükiskoláit, majd a teológiai fakultás elvégzését,valamint saját nyilatkozatát, akkor egyszerûnekbizonyul, hogy megjelöljük elhivatottságánaktényét. Azt azonban tudom, hogy a közeg,melyben született és nevelkedett, indíttatástadott eljövendõ munkája végzéséhez, de errõligazán a 49 esztendõ beszél, mely alatt – jellemzõmódon – mint Simén Domokos adta magátegyházi, közösségi vagy éppen családi ügyéhez.Inkább hallgassák õt! „Sokan vannak, kikismertek, kevesebben, kik még megismernének,s nagyon kevesen, kik végig ismertek életemenkeresztül. Mondok hát magamról is.Az én életem kövét-dobáló Hargitám, a szülõfalum,Homoródalmás. Itt a 43 éves korában,nagyon korán elhalt lelkész, ki nekem Édesapámis volt, Õ volt az a kéz, melyen keresztülmegfogta Isten a kezem. Édesanyám, ki atorockói gyász falujából hozta magával törékenytestében a törhetetlen lelket, özvegyen neveltefel 1945 karácsonyától, a homoródszentmártoniiskola tanítói fizetésébõl 4 gyermekétés mindeniknek tisztességes kenyeret és anyaiszívet adott”. 3A Székelykeresztúri Unitárius Gimnáziumbanérettségizett, majd a kolozsvári UnitáriusTeológiai Karon szerzett lelkészi oklevelet.Szolgálati helyei: Küküllõszéplak–Vámosudvarhely,Székelykál, Ádámos, Csíkszereda. Ezutóbbi egyházközség újraszervezõje és a csíkigyergyóiszórványgondozás elindítója volt. Kinevezésére,valamint a késõbbi évekre emlékez-2 „Velem van az Isten” c. beszédbõl.3 Beköszönõ beszéd – Csíkszereda, 1977.14 Unitárius Élet

4 Beköszönõ beszéd – Csíkszereda, 1977.ve így ír: „A teológia elvégzése után a néhai FõtisztelendõDr. Kis Elek püspök úr kinevezettSzékelykálba. Utána egyhangú meghívással azÁdámosi Unitárius Egyházközség kebelezett be22 évig. (…) Valahányszor a Hargita árnyékábaindultam, mindannyiszor azt mondtam, hogymegyek haza, s valahányszor megfordítottam aszekerem rúdját, mindannyiszor azt mondtam,hogy megyek vissza. Lokálpatrióta vagyok, haszégyen is bevallani, a szülõföldet elfeledni nemlehet. Mikor tehettem mindig jöttem és hazajöttemAlmásra, Szentmártonba, Szentpálra, vagyTorockóra épp úgy, mint Székelykeresztúrra éskörnyékére, középiskoláim fõvárosába”. 4Ha két részre osztom gyakorló lelkészkénttörtént mûködését, akkor elmondhatom, hogyaz adott hely volt a meghatározó. Míg aKüküllõi egyházkör lelkésze volt, addig természetesenaz ottani események érdeklik. Korabelifeljegyzéseibõl láthatjuk, hogy szorgalommalés érdeklõdéssel vetette bele magát a számáramég ismeretlen korok eseményeibe. Amikor áttevõdöttszolgálatának helye a csíki-gyergyóimedencébe, attól a perctõl kezdve az ottani unitáriusokgyülekezetbe szervezése, valamint atörténeti igazság feltárása volt számára a legfontosabbszempont. Ez utóbbival kapcsolatosantöbb elõadást is hallhattak az érdeklõdõk,itt ezen a helyen is, melyekben a csíksomlyóibúcsúval kapcsolatos ferdítéseket, valamint atörténeti valóságnak megfelelõ tudósításokatrakta következetes egymásutániságba. Ezeketa dolgozatokat teljesen átjárja székely gondolkodásmódja,de az egyfajta határozottság is,mely nem csupán ráilleszthetõ Simén Domokosra,hanem egyszerûen rá jellemzõ.Nyugdíjba vonulását követõen töretlenül ésmeggyõzõdéssel végezte feladatait, melyek talánmég több rétûek voltak, mint azelõtt. Szolgálatokatvégzett azokon a helyeken, ahol felkértékerre (Marosvásárhely, Csíkszereda, Homoródalmás),folytatta kutató munkáját, írtaés elõtárta dolgozatait, élte egyéni, nyugdíjaséveit. Ez utóbbival kapcsolatosan csak annyitjegyzek meg, hogy bár egészségi állapota egyreromlott, (szívinfarktusát követõen saját magament be a sürgõsségire), elvállalta történetírásomelsõ kötetének lektorálását, sõt, mi több,halálát megelõzõen megírta hozzá az elõszót is.Hadd álljon itt egy elsõ idézet arról a stílusról,egyéniségrõl, szókimondásról, ahogyan magamis jellemezni kívánom õt. „Minden idõkembere szívesen járt az eszmék és gondolatokszálfarengetegében, vagy csak övig érõ csepleszében.Benne utat és ösvényt vert, irtott,vagy ültetett. Idegenvezetõik közt filozófusokatés politikusokat, prózai közgazdász-lelkeket, líraihangolású életeket és a husángtörvényt tisztelõketegyformán találunk. Más és más völgybõlés idõbõl indultak el a nagy kérdés-tisztásfelé. Különbözõ volt „feltarisznyáltatásuk” is.Lehet, hogy mindenben szöges ellentétei voltakegymásnak, de egy volt az iránytûjük: arra akérdésre akartak választ adni, amit Vörösmartyígy fogalmazott meg: „Mi dolgunk a világon?”5A Simén névA történelmi századok alatt többféleképpenírták és ejtették a SIMÉN nevet1412 SEMJÉN1501 SEMIJEN; SEMIJENIJ1495 SEMMYEN; SEMYEN1325 SIMIA (E?) NI1576 SIMIEN1502 SIMIJEN1876 SIMÉNY 6SIMÉN 7A név eredetét a hagyomány magyarázza. Afejedelmek korszaka elején, két testvér, Andrásés Tamás megmentik a fejedelem életét.Efeletti örömükben András így kiált fel: „Hasem én, sem Tamás nem lesz, a fejedelem elvesz”.„Legyen, tehát SEMÉN a te neved” szóla fejedelem, s jutalmul hét jószágot adományozott.”8A hagyománytól eltekintve a SIMÉN név,mely újabb keletû, a SEMÉN (SEMJEIN)-bõlkeletkezett az évszázadok alatt. E fejlõdést nemlehet nyomon követni pontosan az oklevelekben,hiszen, pl. egy 1555. október 14-én kelt oklevélS. S. György nevét egy helyen SEMYENnek,s három sorral alább SEMIJEN-nek írja.Ugyancsak egy korabeli oklevél a két testvérnevét is kétféleképpen írja le.A sokféle formában írott név egyik magyarázata– a név fejlõdésén kívül – az, hogy a sokszorcsak latinul tudó papok sok nehézséggel küszködteka magyar nyelv szavainak, illetve neveinekleírásával.A másik magyarázat a név fejlõdésében van.Abban, hogy az „e”-bõl „i” lett „a középkoriegyházpolitikának is volt némi befolyása” –jegyzi meg Simén Domokos. A pogány hangzásúés pogány neveket próbálta „bibliásra lágyítani”.Így lett Abrán v. Zábránból Szentábrahám.Kovácsonyból Karácsonyfalva, Semjén,vagy Seménfalvából Siménfalva, s talánKadocsból Kadács.5 Beköszönõ beszéd – Csíkszereda, 1977.6 Vásárvételi szerzõdésben szerepel a beírás.7 Az utolsó bejegyzésben is a Székely Oklevéltár V. Kötetének281. lapját jelöli meg forrásként, majd utána azévszámot (1576), amit végül is áthúz.8 Pálmai J. Udvarhely vármegye, 210. old.Unitárius Élet 15

A pápai dézsmák feljegyzésében Felsõ Siménfalva„Sent Simone”-nak van írva (1328).Egyházi irodalom-szemleEgyházi tevékenységének terjedelmesebb felétcsak a megjegyzés szintjén érintem, hiszenez sokkal több idõt igényel, amennyiben a majdnemfél évszázados idõtartamot is vesszük alapul.Ha valaki tétlenül tölt el ennyi idõt – bárnem tudom ki lenne kíváncsi egy ilyen emberéletére –, akkor is számottevõ eseményt lehetneolyan egymásutániságba rendezni, melyek hanem is lenyûgözõen, de lekötnék figyelmünket,ha nem másért, akkor csupán azért, mert bizonyilyen is létezett. Simén Domokos két egyházkörre,családokra és személyekre fordítotttevékenységének felkutatása sokkal idõigényesebbannál, hogy belepréseljük egy szûkszavúírásba.Mert inkább személyiség rajz az eredeti célom,ajánlom, hogy pillantsunk bele beszédeibe,melyek hûebben visszahozzák az õ emlékét,mint saját méltatásom. Birtokomban levõ beszédeia következõ tematikákban oszlanak:1. Általános beszédek. Olyan vasárnapi prédikációkrólvan szó, melyekben ugyan kitûnikegy-egy pontosan meghatározható téma, de azcsak emeli az alkalom hangulatát.Nem részletezem az általa hátrahagyott témákat,hanem kiválasztottam egyet, a világosságot.„A hit látása a lélek világossága” – írta felkézzel, címként a különben gépelt beszéd fölé.Jézusról beszél, aki „világosságul”, világosságnakjött erre a világra. Látásnak, rálátásnak,iránynak, önmegtalálásnak, hogy a helyükrekerüljenek e világnak külsõ és belsõ értékei,dolgai. Nem Istennek jött, vallja, hanem világosságnak,az tudja a legjobban gyakorlatilag isértékelni a világosságot, aki már volt tökéletessötétségben. Én voltam gyermekkoromban. Azalmási barlangba kirándultunk felelõtlen ésjátszi gyermekekként. A hátizsákunkat a barlangszájában elrejtettük s csak egy szál, égõgyertyával mentünk a kilométer hosszú földalattiútra. A gyertyavivõ társunk megcsúszott,ráesett a gyertyára, az kialudt és mi megszeppentgyermekek a teljes sötétségben maradtunk.A gyufát kint felejtettük a hátizsákban.Ijesztõ, rémítõ volt a vakságunk, mert nem voltegy lobbanásnyi világosságunk sem. Sírtunk,vártunk. Aztán egyszer, hosszú órák után, egykiránduló csoport jött. Egymásra néztünk; azegyikünknek egy fehér tincse szürkült, a másikunkvéresre rágta a körménél az ujját, a harmadikmeg önkéntelenül és tudattalanul összehasogattakínjában az inge alját… Világosságot,fényt, egy lángocskát kaptunk, hogy szerencsésvéggel fejezzük be a kirándulást, hogy ne maradjunk– talán örökre is – a barlangban… Jézusvilágosságnak jött, hogy fényébõl-tanításábólmindenki, aki sötétségben van lángnyi világosságotvehessen sorsa barlang-szomorúságában…,hogy világosságra jöhessen. 92. Második helyre sorolom az alkalmi megnyilatkozásokat.Ezek mindig szorosan kapcsolatbanálltak valamilyen ünnepéllyel, illetverendezvénnyel. Felvezetése, elõtárása jellegzetesenmagukon hordozzák azt a stílust, melyetnem tapasztalhatunk mások által írt és közzétett beszédekben. Sokak elõtt ismeretes, hogy akommunista Romániában kötelezõ módon beszédeketkellett mondaniuk a lelkészeknek abéke mellett. Ennek a feladatnak Simén Domokosis megfelelt, de sajátságos formában. Ebbõlkínálok ízelítõt. „Feltehetjük a kérdést, hogymiért olyan kevés a becsületes, a feddhetetlenember világunkban? Úgy gondolom azért, mertmásoknál látjuk és ügyeljük, szinte keressük azemberi tévedéseket, magunkkal szemben nemazzal a mértékkel mérünk. (…) A következõkétségem az, hogy a mai ember, fõleg a mi szûkebbföldrészünkön lát-e, vagy egyáltalánnéz-e? A közmondás szerint nem látja a fától azerdõt és az embertõl az emberséget. Az erkölcsivilágrendbõl egy Bábeltornyát hordozunk magunkban.Amibõl látható, kézzel fogható hasznunknincs, arra nem nézünk, arra nem vigyázunk.Pedig az ember értékét a feddhetetlenségrevaló figyelés, vigyázás, nézés adja meg.Példának hozom fel a homoródalmási MihályJánost (1771–1836), királybíró, képviselõ, királyitáblai ülnök, székelykeresztúri unitárius iskolagondnoka. Feddhetetlensége és becsületességerévén érte el mindezeket a tisztségeket.Történt, hogy az Udvarhely vidéki katolikusokvilági gondnokot akartak választani. Jelölt sokvolt, de mindenkit a közismert Mihály Jánoshozmértek és mindenkit híjával találtak valamiben.Nekik pedig olyan gondnok kellett, mintaz unitárius Mihály János. Végül megkérték,hogy vállalja el az Udvarhely vidéki katolikusmegye gondnokságát. Ha beleegyezik a fõtisztelendõKovács Miklós gyulafehérvári püspök úr,volt a válasza. És beleegyezett és megtörtént aza rendkívüli eset, hogy a katolikus megyénekegy unitárius ember lett a fõgondnoka. Nemazért, mert unitárius volt, hanem mert feddhetetlenés becsületes volt.” 10 Tudniillik: csakisilyenek az Isten fiai, akik az ígéret szerint birtokoljákmajd a jövõ békességét.3. Harmadik helyre az ünnepi beszédeket sorolom,melyekben sajátos módon tanít SiménDomokos valamelyik sátoros ünneprõl. Nemkommentálom a sorrendet, de amennyiben abirtokomban levõ, ünnepi beszédeinek számátfigyelem, a következõ sorrendet állíthatom fel.Legtöbb beszéde a pünkösdi ünneppel kapcso-9 „A hit látása a lélek világossága” c. beszédbõl.10 „A jövendõ a béke emberéé, az Isten fiaké” c. beszédbõl.16 Unitárius Élet

11 „Legyetek erõsek” c. pünkösdi beszédbõl.12 Torockószentgyörgyi unitárius lelkész.13 „Sándor Bálint temetésére” c. beszédbõl. 1998. július31.-én.latos, majd azt követik az õszi hálaadásiak, asort a karácsonyi beszédek folytatják, majd ahúsvétiak zárják. Egyfajta naptári sorrend ígyis nyomon követhetõ, csak éppen az a gond,hogy pünkösd kap több hangsúlyt az ünnepi beszédekben.Én is ebbõl ragadtam ki egy részt.„Emberi vágyaink és törekvéseink sok-központúak.Egyik legerõsebb és legjobban óhajtott álmunkaz, hogy erõsek legyünk. Erõsek, mertúgy látjuk, hogy az erõ hatalmat, biztonságot,békét, nyugalmat ad. Az erõ önbizalmat sugall,jelent.Széchenyi István, ki a legnagyobb magyarmelléknevet kapta a bizalommal kapcsolatbanezt jegyezte aranymondásai közé: „Népünknekkét nagy hibája volt: Vagy nem bízott magábaneléggé, vagy elbízta magát.” Bizonyára történelmünkkét megásott sírjára gondolt, a tatárés a török háborúra, Mohira és Mohácsra. Az elsõnélIV. Béla király táborát körbezáratta hatalmasnagy harci szekerekkel, mintegy bebörtönözvea harcosokat egy szûk helyre, mert nembízott eléggé magában és népében. A másodikesetben II. Lajos, ifjú király nem várta meg félhadseregét, a 40 ezer erdélyi harcost, hanem elbizakodottannekirohant a török ágyúk tüzének.Mindkét alkalommal elveszett az országösszlakosságának egyharmada. Azóta is olvassák,kik akarják, hogy egy közösség életébentragédiát jelent az is, ha nem bízik magában, saz is, ha elbízza magát, mert nem erõt, hanemgyengeséget jelent.” 114. A következõben a temetési beszédek tanúskodnakSimén Domokos felsorakoztatott,majd kimondott nyíltságáról. „Soha ilyen nehézszolgálatom nem volt, mint most, mikor SándorBálint 12 koporsója mellé állított a család kívánságaés a hivatásom. Ne várjatok hát tõlem szépbeszédet, azt könnyû mondani, én igaz beszédetmondok. Erre kényszerít a mi közös életünk: 11évig osztály és évfolyamtársak voltunk, 45 éviglelkész-kollégák és 56 évig nyitottan, lelki, jóbarátok. Hivatásom az lenne, hogy rólad beszéljekBálint, de engedje meg az Isten is, én nemrólad, én veled akarok beszélgetni most is, folytatniazt az 56 év óta soha be nem fejezett beszélgetést,amire a halál nem tehet most sempontot. Furcsa, de úgy érzem, hogy nem csak azéletedben voltam benne, de egy kicsit benne vagyokén is veled a koporsódban is.” 135. Az egyes ünnepre megírt ágenda, vagy,ahogyan mi nevezzük: ünnepre elõkészítõ beszédbeis belecsempészte megtagadhatatlan önmagát.Itt kérdésekben találjuk merész szókimondását.Jézus „kétszer ismételte meg azérthetõségért példázata lényegét: „Valahányszorezt cselekszitek, az ÉN EMLÉKEMRE,EMLÉKEZETEMRE TEGYÉTEK!” Önmagaemlékét hagyta figyelmeztetésnek, emlékeztetõnekminden napra.A mi hitünk szerint minden úrvacsora vételalkalmával Jézusra emlékezünk, ahogy meghagyta,ahogy kihangsúlyozta akkor. De a kenyérrelminden nap élünk, minden nap megszomjazunk.Gondolunk-e minden nap Jézusra?Cselekszünk-e minden nap Jézus szerint?Erre adj választ, ha ma, most gondolatban odaülsz az utolsó vacsora asztala mellé, és itt, mostúrvacsorát veszel. Emlékezzél életed számvetésével!”146. A sort az imádságok zárják. A hagyatékbantalálható imádságok is igen pontosan jellemzikSimén Domokos alakját, de ugyanakkorgyakorolt hitét is. „A forradalom 100. napjánimádság” c. írásának végére saját kezûen odaírta, hogy „Nem kellett”. Megtörténhetett,hogy csakugyan nem mondta el aztán sehol eztaz imádságot, de gondolatvitelében ráismerünkebben is Simén Domokosra.„Gondviselõ Isten, ki a mindenségben aGondviselés, az Egység és a Végtelen vagy, mostis Téged keresünk, az értelmünk, s lelkünkmegközelítésében. A világ összefüggéseinek logikusláncában Te vagy a nyitó és záró láncszem.(…) Téged keresünk a sír-birodalomban,hogy megköszönjük azt, hogy közülünk egyeseketaz eszme mellé állítasz, ha kell példának, hakell hõsi halottnak.Köszönjük a belülrõl építkezõ Eszmét, az önmegvalósuláshozszükséges erõt a kitartásbanés a hõsi halált is vállaló példamutatást.Adj Uram igaz eszmét nekünk. Adj az Eszménekigazságot, az Igazságnak szabadságot, aszabadságnak békességet, adj Uram az embernekemberséget. (…)Légy és maradj Uram Isten a szabadságraérdemesekkel és maradj a szabadságot megváltóhõsi halottakkal. Ámen.”Végszó helyett„Ha veled lehetünk, Atyánk, a biztonságmarkában érezzük magunkat. Életünk zegzugossátöri bennünk a hit hegyláncát, ingoványossáa mindennapokban való békességes járást.Így válik bizonytalanná életünk, mindennapunk. Pedig mi biztonságra vágyunk. Esetlegesekcéljaink, vágyaink, holnapunk, sorsunk,életünk. Így élni nyugodtan, békésen nem tudunk.Kapaszkodni szeretnénk a te remélt bizonyosságodba.Az élet ezt nem tudja adni. Az életpénzrõl, jogról, gazdagságról-szegénységrõl,14 „Jézusra emlékezünk” c. beszédbõl.Unitárius Élet 17

árakról beszél, mert csak ezt ismeri. Üresenkong bennünk az élet nyugalma-békéje. Mindentmegvalósíthatunk, elérhetünk, de e nélkülsemmit sem értünk el az emberré maradásunkházi feladatában.” 15„Mi lemondtunk a világi érvényesülésrõl, ésa zaklatások, vallatások, elnyomások és erõszakokellenére mosolyogva végeztük a magunkdolgát, éltünk hivatásunknak, mert nekünknem csak élni, hanem éltetni, megértetnikellett a magunk családján kívül azt a nagyobbcsaládunkat is, amelyik az unitárius hitet, anemzeti öntudatot, akik az önazonosságukatnem akarták elveszteni, hanem élni akartak azzalés abban. (…) megérte-e? Állítom és te ismondtad: megérte! Küzdelem volt a javából.(…) Annál sokkal többet nyertünk, mint amitvesztettünk volna másként élve. Nyertük lelkiismeretünknyugalmát, megtartottuk azonosönmagunkat és a ránk bízottakat is, nem tagadtukmeg emberi alapvoltunkat.” 16Pap Gy. László15 „Vallomás magunkról magunknak c. ima.16 „Sándor Bálint temetésére” c. beszédbõl. 1998. július31.-én.„Születtem...”Unitárius önéletrajzokMárkos Albert (1878–1949)Az unitárius olvasók közül bizonyára sokanismerik a Csiffáry Gabriella által (sorozat)szerkesztett,összeállított, jegyzetelt stb. „Születtem...”Curriculum vitae c. köteteket. Bennükírók, neves mûvészek, tudósok, korábbannyomtatásban itt-ott már megjelent vagy kutatómunkávalkéziratból elõször napvilágra segítettönéletrajzait. Hasznos, izgalmas olvasmányokezek. Különösen ha mérlegeljük, megvizsgáljuk,hogy papírra vetõjük mikor, milyen célból,kinek a kezébe szánta, sorjázta elõ személyesadatait (mit közölt és mit hallgatott el), hogyan„ajánlotta”, értékelte magát, összegezteaddigi élete folyását, ismert vagy ismeretlencéljai elérése érdekében. Az önéletrajz beszédesmûfaj. Alaki jegyei már maguk megjelenítikírójuk világát. Gondoljunk csak az elmúlt 20esztendõ társadalmi változásaival összefüggõönéletrajz „stílusváltozás”-ra (hagyományos=kronologikus, szöveges – modern=blokkos,funkcionális, ún. amerikai forma). A jelenségmiértjének magyarázata, okfejtése akár politika(mikro)történetitanulmány tárgyát képezhetné,olyannyira idomultak a szöveges formájú,hagyományos magyar önéletrajzok a XX.század második felében a személyzeti politikaigényeihez. Újabban a karriercél elérése szorít(sok)mindent háttérbe vagy fogja vissza az írótollát.Az ún. „fejvadászok”, vagyis a humán erõforrás„kereskedõk” a jó önéletrajzot jelképeslábnak tekintik. Olyannak, amellyel mintegyerõszakosan hatol(hat)unk be az elõttünk éppencsak megnyílt ajtó réseibe.A Szatmárhegyen született író, PáskándiGéza (1933–1995) szerint: „E mûfajban ... elevetranszcendentális szemlélet indítéka lappang.Átrohanásról a földi életen – errõl beszél. Átalazon az evilági életen, amelyet mulandónak fogunkfel. ... Meg kell hát vetned életedet olykor,hogy máskor megbecsülhesd.”Az egykor élt, elõttünk járt unitárius lelkészek,tanárok s más „nagyságok”, püspökök, jótevõkfellelhetõ önéletrajzai nem kevésbé értékesekszámunkra. Hisszük, hogy a még fellehetõkközzététele segít(het)i (ön)ismeretünk gyarapodását,s nem mellesleg azok munkáját,akik kutatóként keresnek nevezettekrõl használható,hiteles információkat (másokat, esetlegpontosabbakat és többet a lexikonok általmegörökítetteknél).Az itt közreadott curriculum vitae azé aMárkos Alberté, aki – mint maga is megemlékezikróla – (eléggé nem méltatott) fordítója volt aKénosi Tõzsér János–Uzoni Fosztó István–KozmaMihály triász nevével legendás hírûvé vált,latin nyelvû, kéziratos, unitárius egyháztörténetnek.Mint az köztudomású, elsõ köteténekmegjelentetése az Erdélyi Unitárius EgyházXXI. századi könyvkiadásának egyik ékessége.Egy 1940-es sajtóközlemény szerint: „Enneka nagyhírû és annyi felé idézett egyháztörténetilatin nyelvû forrásmunkának könnyebb hozzáférhetõségszempontjából magyarra való fordításátMárkos Albert tanár afia megkezdette.Örömmel hozzuk e nagyjelentõségû vállalkozástolvasóink tudomására s a munka elõszavánakmagyar fordítását közelebbrõl folyóiratunkbanis közölni fogjuk.” (Keresztény Magvetõ.72. 1940. 1. 46.). Közölték is, hamarosan:„Uzoni Fosztó Istvánnak az Unitárius Egyháztörténethezírt elöljáró beszéde” címmel. (KeresztényMagvetõ. 72. 1940. 3. 129–136.) A KeresztényMagvetõ egyébként jelzett évbenrendkívüli érdeklõdést keltett a papság s azegyház sorsa iránt felelõsséget érzõ világiak körébena Káté és a Hiszekegy megreformálása18 Unitárius Élet

körül támadt (mindmáig lezáratlan) vita ismertetésével,közreadásával.Az önéletrajz hangsúlyosan tükrözi a fõhatalomváltozást. Az 1. világháború alatti frontszolgálatbankiérdemelt katonai elõmenetel éselismerés mellett említést tesz azokról az egyéniés nemzeti sérelmekrõl, amelyek nevezetteta román impérium alatt érték, amelyekkelszembesült. Bár tudatja (s ez ugyancsak elgondolkodtató),hogy kinek az ösztönzésére foglaltaélettörténetét írásba (Dr. Kiss Elek fõjegyzõ-püspökhelyettes).Akinek pedig hivatali iratai között mindmáigmegmaradt a Márkos önéletrajz, az SzalayBéla, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumegykori osztálytanácsosa. Nevezett fontos szerepetjátszott az erdélyi tan- és kulturális ügyekintézésében. Számos jó embere, bizalmasa közülGyörgy Lajos emelkedik ki torony magasan.Õ „kulcsfigura” a minisztérium döntéseinekelõkészítésében. Domokos Pál Pétert – úgy lehet– baráti szálak fûzték Szalay Bélához.Csak azt nem tudjuk egyelõre teljes bizonyossággal,hogy mi célja lehetett Kiss Eleknekaz önéletrajz megíratásával. Kézenfekvõ magyarázatlehet, hogy valamilyen cím vagy kitüntetésadományozásának kieszközlése állt afõjegyzõ és egyháza szándékában. Márkosugyanis egy évvel késõbb, 1942-ben nyugalombavonult, mert akkor már „ ... orvosai megállapításaszerint, õt a sír szélén táncoltató betegségbenszenvedett.” Nem valószínû tehát, hogyállásának meghosszabbíttatása érdekében terjesztettékaz iratot Szalay elé.Márkos Albert az unitárius tanárok egyik érdemesalakja volt. Tudós-tanár típus. Életrajzánakmegír(at)ásával törleszthetne valamennyitaz egyház abból a tartozásából, amelyet veleszemben felhalmozott.Kálnoki Kis TamásMárkos Albert önéletrajza„Születtem Tarcsafalván, Udvarhely megyében,1878. június 4-én. Atyám, szintén Albert, atarcsafalvi unitárius eklézsia kántora és tanítójavolt. Anyám, Györke Zsuzsánna, mai nap isél, jelenleg kilencvenharmadik évében jár.A négy elemi osztályt szülõfalumban, atyámvezetése alatt végeztem. Az ún. elõkészítõ osztályts az alsó öt gimnáziumot Székelykeresztúrt,a VI–VIII. felsõbb osztályokat pedigKolozsvárt végeztem, az unitárius kollégiumban.Érettségit is itt tettem, tiszta jeles eredménnyel,1896-ban.Érettségi után Kolozsvárt a Ferencz JózsefTudományegyetem bölcsészeti karán a magyar–latin szaktárgyra iratkoztam. 1900-ban abszolváltam,1903-ban tanári oklevelet szereztem.1898–1900-ig mint óraadó mûködtem a kolozsváriunitárius gimnáziumban. 1900–1903[között] mint helyettes, 1903-tól a mai napig,mint rendes tanár mûködöm ugyanezen intézetnél.1939-ben a román kormány ugyan nyugalombakényszerített, de a magyar uralom visszatérteután egyházam ismét rendes tanárnak nevezettki.1914–1918 között katonáskodtam. Minthogy1900-ban családfenntartó címen magam a póttartalékbasoroztattam volt be, a háborúba közemberkéntvonultam a m[agyar] kir[ályi] 22.népfelkelõ zászlóaljhoz. Itt nemsokára tizedesnek,majd szakaszvezetõnek léptettek elõ. E minõségbenvettem részt 1917 májusától decemberéiga bukovinai harcokban s e minõségembenszereltem le is, 1918 augusztusában, miutánelõbb a tiszti tanfolyamot Kolozsvárt jó sikerrelelvégeztem. Elsõ vonalbeli szolgálatom jutalmáula Károly csapatkeresztet kaptam.Tanári munkásságom a román uralom alattis folytattam. A román nyelvbõl több ízben sikeresvizsgát állottam. Egy ízben (szerencsére nyárivakáció idején), a román kormány felfüggesztett,mivel egyik tanítványom magyar írásbelidolgozatát túlságosan magyar érzelmûnek ítéltékés én a kérdéses dolgozatot jelesre osztályoztam.1913-ban nõsültem. Feleségül vettem néhaiSándor János székelykeresztúri unitárius gimnáziumiigazgató Ilona nevû leányát. Házasságunkbólhárom fiú született: Albert, jelenleg tanára kolozsvári zenekonzervatóriumban, Jenõ,szigorló jogász és óradíjas a kereskedelemügyiminisztériumban, András, a budapesti rajztanárképzõharmadéves növendéke.Írtam neveléstani és nyelvészeti értekezéseketértesítõkbe és szakfolyóiratokba. A román uralomalatt szerkesztettem két latin nyelvtani és olvasókönyvet,továbbá egy római régiségtani éslatin irodalomtörténeti könyvecskét. Székelyéletképeket és anekdotákat dolgoztam át s adtamközre napilapokban, heti folyóiratokban ésnaptárakban. Fordítottam elbeszéléseket és regényeketangolból és románból. Ezek részbenszintén napilapokban és folyóiratokban jelentekmeg, részben ma is kiadatlanul, kéziratbanhevernek fiókomban. Jelenleg Tõzsér–Uzoni–Kozma kéziratban levõ, latin nyelvû, terjedelmesunitárius egyháztörténelmének fordításándolgozom. E munkával az Unitárius IrodalmiTársaság bízott meg.Könyvtárosa vagyok az Unitárius Kollégiumkönyvtárának, választmányi tagja az említettirodalmi társaságnak és az Erdélyi Múzeum-Egyletnek.E pár életrajzi adatot dr. Kiss Elek unitáriusegyházi fõjegyzõ és püspökhelyettes fölszólításáraírtam.Kolozsvárt, 1941. március 3-án.Márkos Albert”(Az önéletrajz levéltári jelzete, lelõhelye: MagyarOrszágos Levéltár K 690 1. cs. 84-86. p.)

Egyházközségeink életébõlFüzesgyarmatés a Gyula és Környéke SzórványgyülekezetSzeptember végét és a következõ idõszakotis az Õszi Hálaadási ünnepség TV-s felvételénekés közvetítésének élménye határozta meg.Emellett folyt a többi tennivaló is. Megkezdtüka hitoktatást, megtartottuk az elsõ gyermek-istentiszteletetszeptember 28-án délután, amelyena „szolgálatot” a Zs. Nagy Sándor helyettbelépõ Laskai Gréta és Korcsok Klára hittanosokvégezték (lásd a képen).Az évadnyitó Sinka István irodalmi est isnagyszerûen sikerült sok szereplõvel és résztvevõvel.A „fekete bojtár” ismertebb itt az Alföldön,mint sok más író-költõ.Október 1-én a Megyei Idõsügyi Tanács tagjakéntrészt vettem Békéscsabán, a megyeházántartott ünnepi ülésen, ahol köszöntöttük azidõseket, nyugdíjasokat.Október 4-én a magyarországi unitáriusokIV. találkozójára 21 tagú küldöttséggel mentünkFüzesgyarmatról és szórványainkból. Azünnepségen köszöntõt mondtam, ahol üdvözölhettemRázmány Csaba püspököt nagy mûtétjeután, kívánva gyógyulást, egészségénekerõsödését a magunk és a megjelentek nevében.Küldöttségünk a gyülekezet egynegyedét tetteki, az asztaloknál pedig egyharmadát a szerényérdeklõdés és hiányos szervezés eredményeként.Október 5-én emlék-istentiszteleten idéztükaz aradi 13 vértanú hõsi életét. A 13 hõs bemutatása(elõzõ évben Batthyány Lajosról emlékeztünk)után az utolsó éjszakán írt leveleikbõlolvastunk fel, majd a templomkertbeli emlékmûnélelhelyeztük a kegyelet virágszálait és elénekeltüknemzeti imáinkat.Október 6-án részt vettem a FüzesgyarmatJövõjéért Polgári Egyesület szervezésében a városi1848-as emlékmûnél (a városnak nincs aradi13 emlékmûve, csak a mi templomunk kertjében!)a szabadságharc hõseirõl rendezettmegemlékezésen.Október 21-én délután a városi tv nyilvánosságaelõtt beszámoltam a Képviselõ Testületneka 15 éves Zs. Nagy Lajos Hunor Emlékalapítványlétrejöttérõl és mûködésérõl. Örömmeltettem ezt, hiszen ritkaság, hogy egy alig százlelket számláló gyülekezet ilyen munkát is felvállal,még ha a kezdet egy tragédiához is kapcsolódik.Október 22-én a budapesti Fiumei úti temetõszóróparcellájában elbúcsúztattuk Endrei GézaSándor, 85 évet élt testvérünket. Budapestenszületett, unitáriusnak nevelték, életútjamesszire, Ausztráliába vitte el, onnan feleségeelveszítése után, tíz évvel ezelõtt telepedett haza.Barátai szeretete, ápolása vette körül azutóbbi években.Október 23-a ismét nagy ünnep volt közösségünkben.Délelõtt 10-tõl részt vettünk a városiünnepségen, ahol a gondnokunkkal koszorúztunk.11 órától templomunkban emlék-istentiszteletettartottunk, amelynek keretében felidéztükGimes Miklós újságíró, unitáriusmártír emlékét, akit 1958. június 16-án végeztekki Nagy Imréékkel együtt. Az emlékezésután a templomkertben felavattuk neves vértanunkmárványtábláját. Egyházunk nevébenköszöntõt mondott Kelemen Attila elnökségitag, a Heltai Kft. ügyvezetõ igazgatója.A templomba visszatérve áldásban részesítettükZoltáni Zsolt gitár- és énekmûvész,unitárius hívünk és Kondacs Mária katolikustisztviselõ házasságát. Isten gondviselõ szeretetelegyen az elinduló székely és dunántúli testvéreinkéletén. Adjon nekik szép családot, a gitárés ének területén pedig ragyogó sikereket.Délben megtartottuk az általunk teremtetthagyományos „engesztelési ebédet”, amelyen amegyétõl, a helyi önkormányzattól, testvérfelekezetektõl,más szervezetektõl vettek részt közelhetvenen. A mostani alkalomra a hozzávalótaz egyházközség hívei, Bánsághy Sándor20 Unitárius Élet

presbiterünk, Szabó Imre bélmegyeri fõvadászadták, a helyszínt Csák István helyi fõvadászbiztosította a szomszédos Vadászházban.Az ízletes ebédet Pikóné Ica varázsolta!Október 25-én részt vettünk a MagyarországiUnitárius Egyház védnöksége alatt, egyházalapításunk440. évi jubileuma alkalmábólszervezett emlékünnepségen Debrecenben,amelyen szolgálatot is végeztem, valamint amûsorban is jelen voltunk.Október 26-án a Hajnal István Idõsek Otthonábantartottunk istentiszteletet.Október 31-én megtartottuk a Hegyesi JánosVárosi Könyvtárban a második rendezvényünketa Biblia Éve 2008. országos sorozat keretében.Ez alkalommal a reformáció volt a központitéma, különös tekintettel a protestáns bibliafordításokra.November 1-én a szokásos helyeken emlék-istentiszteletekettartunk a Halottak Napjaalkalmából. Délután 3 órakor templomunkbanzárjuk a megemlékezések sorát.November 16-ra készülünk a Dávid Ferencemlékünnepre. A kiemelkedõ téma, amirõlminden idei nagy rendezvényünkön is megemlékeztünk,egyházunk születésének 440. évfordulójalesz. Errõl tartunk elõadást és állítjukössze emlékmûsorunkat.November 23-án Nyitrai Levente kocsordilelkész kérésére, együtt fogjuk bemutatni a jubileumiistentiszteletet a kocsordi templomban,amit délelõtt 10 órától közvetít a KossuthRádió. Méltó emléket akarunk állítani 440 évesunitárius egyházunknak és a 70 éves gyülekezetnek.Mozgalmas életünk folytatásaként jön majdaz advent és utána karácsony, és ismét gazdagodunkegy sok munkával, élménnyel teli, eredményesesztendõvel.B.L.Budapesti Unitárius Egyházközség2008. szeptember 20-án, a Verõcéhez tartozóMagyarkúton ismételten sor került a budapestiNagy Ignác utcai unitárius egyházközség hagyományosõszi szabadtéri istentiszteletére.Prédikációjában Kászoni József tiszteletes aBiblia és az abban foglalt értékrend követésénekfontosságáról beszélt, egyúttal emlékeztetettarra, hogy 2008 a Biblia éve. Az istentiszteletetszeretetvendégség követte, a frissen fõzöttés közösen elfogyasztott meleg ebéd a borús idõés a hideg szél ellenére egybegyûlt lelkes híveketjótékonyan átmelegítette. A jó hangulatúbeszélgetések az ismerkedésre, közösségépítésreis lehetõséget adtak.A szeptember 28-i õszi hálaadási ünnepi istentiszteletmár a Nagy Ignác utcai templombankapott helyet, az istentiszteletre, a közös imáraés az úrvacsora felvételére érkezõ unitárius hívekmegtöltötték az egész templomot.A nagyobb rendezvények és a szokásos vasárnapiistentiszteletek mellett természetesenkisebb szertartásokon is részt vehettek a hívek.Példának okáért a 7 hónapos Fehér Luca keresztelõjén,melyre éppen az õszi hálaadási ünnepségetkövetõen került sor, s mely alkalommalKászoni József tiszteletes a gyermeknek afelnõttek jellemét formáló, jobbító erejérõl beszélt,továbbá elhangzott egy olyan keresztelésiszöveg, mely mindannyiunk okulására szolgálhat:„Megérintem ezzel a szál virággal a homlokodat,hogy tisztán gondolkozzál, a te szemedet,hogy tisztán láss, a te szádat, hogy mindig a jót,az igazat és a szépet szóljad, és a te szívedet, amia szeretet tanyája.”A nagyobb érdeklõdésre számot tartó unitáriusrendezvények sorában a következõ eseménya Magyarországi Unitáriusok IV. Találkozójavolt, mely október 4-én, a pestszentlõrinciunitárius gyülekezet templomában, 10 óraikezdettel került megrendezésre. Az egyház elnökségeáltal kezdeményezett találkozóra nemcsaka budapesti és a vidéki gyülekezetek elöljáróiés hívei jöttek el, hanem – Dr. Kovács Sándorteológuson keresztül – az erdélyi egyház isképviseltette magát.A találkozón Lakatos Csilla, miskolci lelkésznõtartott egyházi beszédet, melynek középpontjábanaz egyszerû szamáriai asszony ésJézus találkozása, illetve ennek tanulságai: Istenés az igazság megismerésének, illetve Istenlélekben való követésének a fontossága állt. Asok száz évvel késõbb megjelenõ unitarizmus isegyfajta sajátos találkozás Istennel, visszatérésaz igaz Istenhez, a vele való személyes kapcsolathoz.Az istentiszteletet követõen Elekes Botondfõgondnok üdvözölte a híveket, és az egyházanyagi helyzetére vonatkozóan helyzetértékeléstadott. Mint azt megtudtuk, ugyan a korábbiakhozképest több magánadomány érkezettaz egyház számlájára, az állami támogatáscsökkenése miatt 7,5 millió forinttal kevesebbbevétellel kénytelen számolni az egyház 2009-ben. Ennélfogva megnõ a magánadományok, azadó 1%-ára vonatkozó felajánlások jelentõsége.A fõgondnok úr egyúttal arra kérte az adományozókedvû híveket és szimpatizánsokat, hogyne hagyják magukat megtéveszteni, adományaikata Magyarországi Unitárius Egyház nevére,Unitárius Élet 21

számlaszámára, és ne az egyházból kivált, magát„Budapesti Unitárius Egyházközségnek”nevezõ csoportosulásnak juttassák el. Az „egyházközségnek”legutóbb 339 adófizetõ ajánlottafel adójának 1%-át, nem lehetetlen, hogy sokana hivatalos egyházzal tévesztették aztössze.A fõgondnoki beszámoló után BalázsiLászló, püspökhelyettes és füzesgyarmati lelkészköszöntötte a híveket és kívánt kellemesünneplést, az emlékezésbõl pedig új erõt. Dr.Kovács Sándor, kolozsvári teológus tanár szinténüdvözölte a megjelenteket, és egy XVIII.századi, még publikálatlan levél részletét tártahallgatóközönsége elé.A köszöntéseket élvezetes és tanulságos egyháztörténetielõadások követték. Dr. BalázsMihály irodalomtörténész A XVI. századi unitarizmuseurópai jelentõsége címû elõadásábana kora újkori unitárius értelmiség munkásságátés a külföldön is számon tartott Unitárius Kollégiumteljesítményét méltatta, emellett arraaz üdvözlendõ érdeklõdésre is felhívta a figyelmet,mellyel a kora újkori unitárius irodalmat,mûvelõdést legújabban övezik. Hamarosan DávidFerenc életérõl jelenik meg angol nyelvû kiadvány.Dr. Kovács Sándor az Ariadné-fonalunitárius egyháztörténetünk olvasásához címetviselõ elõadásában a magyarországi unitáriusegyház újabb kori, fõként a II. világháború idõszakáraesõ történetét vázolta fel hallgatóközönségének.Az elõadásokat követõen hozzászólásokra,kérdések feltevésére is lehetõségadódott. Az ünnepséget ebéd zárta, melynekházigazdája Szász Adrienne lelkésznõ és apestszentlõrinci gyülekezet volt, igyekezetüketés vendégszeretetüket ezúton is köszönjük.Szertartások, szûk értelemben vett unitáriusrendezvények és ünnepségek mellett az egyházkulturális eseményeknek is teret enged. Abudapesti Nagy Ignác utcai egyházközség képgalériájábanezúttal Arnóti András képzõmûvész21 képe került kiállításra. A megnyitóraoktóber 16-án, délután 17 órakor került sor, amûvészt Kászoni József lelkész mutatta be, amûvész pályáját, munkásságát Bencze Mártonismertette megnyitó beszédében. A festészettelés írással egyaránt foglalkozó, az erdélyi templomokvonzalmának „engedelmeskedõ” Arnótisaját bevallása szerint az állandóságot keresi,kutatja. Bencze szerint ez a keresés korántsemhiábavaló: „Arnóti megtalálta és megfestette. Apadot és a fényt. S benne a harmóniát, a megbékélést,a csöndet, a mozdulatlanságot, a teljességetés az örökkévalóságot.” A megnyitót szeretetvendégségkövette, melynek ideje alatt az érdeklõdõka mûvésszel és egymással is szót válthattak.Kulcsár BeátaBartók Béla Unitárius EgyházközségSzeptember utolsó vasárnapján, Õszi Hálaadásünnepén, gyülekezetünk közösségébenhálát adtunk Istennek a lelki, szellemi és anyagijavakért, amelyekkel megáldott bennünketebben az esztendõben is. Hálásan emlékeztünkmeg tanítómesterünkrõl, a názáreti Jézusról,körülállva az Úrnak asztalát.Az elmúlt hónapban két közösségi találkozótés foglalkozást indítottunk be egyházközségünkéletében. A kézimunka foglalkozásainkatGergely Éva vezeti (lásd a képen). Szeretettelvárjuk a kedves érdeklõdõket kéthetente, a következõidõpontokban: október 24-én, november7-én és 21-én, december 5-én és 19-én, péntekenként17 órától.Az Énekeljük végig unitárius énekeinket ésbeszélgessünk el unitárius nagyjainkról címûtalálkozókat Gergely Felicián vezeti.Józan Miklósról beszélgettünk október15-én, kedden du. 6 órától, és többek között elénekeltükazokat az énekeket is, melyeknekszövegét Józan Miklós írta vagy fordította leangol nyelvrõl, mint például a 9.b, 45., 57. számúénekeinket. Szeretettel várjuk a kedves érdeklõdõketkéthetente, a következõ idõpontokban:október 28-án, november 11-én és 25-én,december 9-én és 23-án, keddenként 18 órától.Minden vasárnap 10 órától – Istentiszteletünkalatt – hivatásos hitoktató foglalkozik vallásórásgyermekeinkkel. Konfirmandusainkfelkészítését is megkezdtük.Léta Sándor22 Unitárius Élet

A Beregi Unitárius Szórvány életébõlA Beregi Unitárius Szórvány delegációja isrészt vett a pestszentlõrinci unitárius találkozón(lásd képünket).A beregi szórvány ezúttal Budaházi István,költõ atyánkfia nyárbúcsúztató és õsztidézõ verseivel köszönti az Unitárius Élet olvasóit.Nyárvégi emlékKözeledett az õsz. A hajnalok ködöt hoztak,s a Nap egyre nehezebben vérzett át a tájatborító gyolcskötésen.A reggel késõbb megcsodálta az almafákágain hintázó piros arcú kölyköket,a kéklõ, kis pocakos szilvákat, ahamvassárgánmosolygó szõlõszemeket.A határban már itt-ott megzörrenta kukoricaszár,és a sáshoz hasonló levelei ha egymáshozértek, az elmúlásról susogtak.Vándorok húzták el az égen, délnekfordulvaseregeztek. Le-lekiáltottak a tájhoz. Hangjukkalbúcsúzkodtak, szárnyaikkalintegettek.Gyermek bámult bámészan utánuk,tekintetévelszerencsés utat kívánva.Az araszoló nappalt a hosszabb éjszakaváltottafel. A kíváncsian égre nézõ gyerek elképzeltemint hull alá a horizontról sziporkázvaegy távoli tóba a csillag.Közeledett az Õsz. A hajnalok ködöt hoztak.A Nap csak nehezen vérzett át a ködgyolcskötésén.Aztán megbámulta, hogy egy nagyudvarbana rohangáló gyerekek mint merevednekvigyázbaegyetlen csengetésre.Õszi erdõnÕszi erdõn, õszi erdõn estére,száll a madár, száll a madár fészkére.Álmát lesi csillagszemû éjszaka,zörgõ erdõt átölelõ éjszaka.SzegedA szegedi gyülekezetben a nyári istentiszteleteka szokott rendben folytak. Két örömteljesünnepi alkalomra is sor került az elmúlt hónapokban.Augusztus 16-án Túri Timea és BodorZoltán házasságot kötött, és a templombanegyházi áldásban részesültek.Az ifjú pár: Túri Tímea és Boldog ZoltánA jó Isten áldja meg õket életutukon, mindenreménységükben szeretve segítse!Szeptember 13-án Kiss Mihály lelkész megkereszteltePapp Csaba és Papp KelemenPatrícia Réka nevû kislányát. „Gyermeki szíva jövõ tiszta reménye, öröm. Felnövekedve azIsten elõtt, megerõsödik hitben.” (M.R.)Szeptember 28-án emelkedett lélekkel mentünkaz õszi hálaadásra Isten hajlékába. Lelkészünkörült a népes gyülekezet láttán. Beszédealapjául Lukács evangéliuma 17. része 11-19.verseit választotta. Ezen ige alapján tartottprédikáció a szíveket megérintve jelentett lelki,szellemi gazdagodást.Szép számmal, hálatelt szívvel álltunk az Úrasztala körül, ahonnan hitben megerõsödve, reménységgeltávoztunk az eljövendõ hétköznapokfelé.Vitálisné Miklós Éva23 Unitárius Élet

KönyvrecenzióA magyarság eredetének nyelvészeti kérdéseiA Szentkatolnai Bálint Gábor emlékkonferencia kiadványaSzerkesztette: Obrusánszky Borbála, PhDTáltos Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2007.A nemzetközi konferenciát a MVSZ SzentLászló Akadémia és a Körösi Csoma Sándor MagyarEgyetem szervezésében 2006. december8-án tartották Budapesten, a Magyarok Házában.A konferencia kiadványához Erdélyi István,háromszéki származású régész, történész akadémiaidoktor, a Magyar Õstörténeti Munkaközösségelnöke írt elõszót.A szülõföld üzenetét Jakab Jolán, a SzentkatolnaiBálint Gábor Általános Iskola történelemtanáratolmácsolta.Elõadások:Obrusánszky Borbála: SzentkatolnaiBálint Gábor újraértékelése – bevezetés.Négy oldalon bevezeti az olvasót a konferenciatárgyába, Bálint Gábor lángelméjû nyelvtehetség,rendszerezõ hajlam, magasan képzettszaktudós, a tudományos igazság elkötelezettje,és megalkuvást nem ismerõ szolgája, nem utolsósorban pedig törzsökéhez és hazájához szentszerelemmel ragaszkodó ember világraszóló teljesítményeés hányattatásai.*Berényi Zsuzsanna, Ph.D eszperantista:Az eszperantista Bálint Gábor (1844–1913.)Életrajzi adatokkal szolgál, majd tudósít arról,hogy Bálint Gábor, aki már az érettségiig12, életében összesen 30 nyelvet beszélt és kutatott,arra a megállapításra jutott, hogy akár egylángeszû nyelvész se tud természetes nyelvettökéletesen elsajátítani. Szükségét látta egyegyszerû mûnyelvnek, amelyben nincseneknyelvtani kivételek, amelynek szabályai mindenrekiterjednek, és amely kielégíti az esztétikaiigényeket is. Három ilyen közül választottaki a 18 éves nyelvzseni, Ludoviko Lazaro Zamenhofmûnyelvét, az eszperantót. Ennek alkotójaa négy nemzetiségû lengyelországi Bielystokbanjutott ugyanerre a következtetésre.Nyelvét mindössze tíz év elteltével már BálintGábor is beszélte, és teljes odaadással népszerûsítetteMagyarországon, mely rövidesen az eszperantistamozgalom fellegvára lett. De kiterjedtaz egész világra, hatalmas irodalma van, ésa világnyelvek között a helye.Czeglédi Katalin, dr. univ. nyelvész, altajista:Bálint Gábor és a magyar nyelvMottónak Reményik versét idézi a magyarnyelvrõl (kifelejtve belõle azt a sort, hogy:„mintha imádkozna” az olv. megj.) Ezzel ki ismeríti a tárgyát. A címben felvett tárgy helyetta finnugor elmélet tarthatatlan voltát taglaljameggyõzõ érvekkel és tudományos adatszerûséggel.A következõ 60 (!) oldalon nagyjából a kazánitatár „BASCSY” = basa, fõnök szó vetületeitveszi szemügyre a tatár, mongol, török és finnugornyelvek tükrében. Tanulságos olvasmány,amibõl nemcsak a tárgyat ismerjük meg a legapróbbrészletig, hanem arról is meggyõzõdik aképzetlen vagy akár a képzett olvasó is, hogy anyelvészet legalább annyira önsanyargatás,mint az élsport. Ellentéte a ponyvairodalomnak,mert amíg ez idõpocsékoló szórakozás,amaz gazdag jutalommal szolgál.*Johanna Domokos, Ph.D összehasonlítónyelvész, Ukla: A XIX. század végi miser tatárszövegfeldolgozás korabeli kazáni tatárszöveghez viszonyítvaKét tatár népmesét hoz párhuzamba különbözõlejegyzésekbõl. Egyik lejegyzés Bálint Gábortólszármazik.*Friedrich Klára tanár, rovásírás-kutató:Szentkatolnai Bálint Gábor rovásírásostevékenységeBálint Gábor már a szülõi háznál megismerkedetta székely-magyar rovásírással, amit amagyar kultúra alapkövének tekintett. Anyainagyapja nem is használta a latin betûket. Feljegyzéseitfára rótta.Mongóliai kiküldetése idején Bálint tekintélyesmennyiségû anyagot gyûjtött Közép-Ázsiában,a Jenyiszej felsõ folyásánál hun rovásírásosemlékekbõl. Ezeket hazaérkezésekor átadtaaz Akadémiának, ahol Hunsdorfer a felbecsülhetetlenértékû gyûjteményt minden más anyagávalegyütt egyszerûen elégette. Nem izgattamagát az óriási botrány miatt, amit kavart galádcselekedetével. Ettõl fogva csúfolták õt„Égetõ Pál”-nak. Németül jegyezte fel, hogy amagyarságnak, mint barbár nomád népnek sa-24 Unitárius Élet

ját írása nem lehetett. A magyar nyelvrõl is úgyvélekedett, hogy csak az magyar belõle, ami atöbbi finnugor nyelvben is megtalálható, a többimind kultúrnyelvekbõl vett „kölcsönzés”.Bálint Gábor azonban nem olyan fából voltfaragva, aki könnyen megadja magát. Székelykonoksággal visszautazott gyûjtései színhelyére,és helyreállította a gyûjteményt. Feldolgozásáraazonban máig nem kerülhetett sor.Bálint Gábor tanulmányozta a nagyszentmiklósikincsek rovásfeliratait, amelyeket magyarulértelmezett. Máig cáfolhatatlan az olvasata,bár volt több török nyelvû próbálkozás is.Bálint szerint két fajta, ún. gravírozott és karcoltjel található az edényeken. Elõbbiek Gyula,az ötvös mester, utóbbiak a tulajdonos Besenyefejedelmi család tagjainak a nevét tartalmazzák.*Kelemen Miklós lelkész-történész, UnitáriusEgyház: Bálint Gábor életének néhánykérdéseKét és fél oldalnyi terjedelemben értekezikarról, hogy Bálint Gábor, aki Szentkatolnán, aKézdivásárhely melletti katolikus faluban nõttfel, lángeszével és kifinomult érzékeivel mindenkülsõ segítség nélkül ráébredt a katolikus vallásgyakorlatmegreformálásának réges-régiszükségére. Felnõtt korában az unitárius vallástválasztotta.*Angela Marcantonio, Ph.D, Róma: Afinnugor elmélet és a magyar nyelv eredeteAz elõadó valószínûleg a konferencián ismerimeg Bálint Gábort és tudományos álláspontját,aminek ellenére azonos nézetet vall: a finnugorelmélet tarthatatlanságát és tudománytalanvoltát, érvénytelenné nyilvánítva és rávilágítvaannak okaira. Ezeket a következõkben látja:1. az uráli csomópont rekonstruálásának hiánya,2. egy kiterjedt, fonológiai/lexikai összehasonlítókorpusz hiánya,3. egy kiterjedt morfológiai összehasonlítókorpusz hiánya.Nyelv- és népcsaládok feltételezése helyett,bizonytalan valóságtartalmú következtetésekhelyett a kutatás tárgyát képezõ nyelvek alaposmegismerése, egyediségeik és hasonlóságaiktárgyilagos felleltározása. Ennek rendjén arraaz egyetlen valós következtetésre juthatunk,hogy mindenik nyelv sokban hasonlít mindenikhez,és mindeniknek meg vannak a maga sajátosságai,amikbõl nem föltétlenül lehet következtetniközelebbi vagy távolabbi rokonságra.Az egyezések arra sem föltétlenül engednek következtetni,hogy melyik nyelv kölcsönzött amásiktól. A szerzõnek két magyar nyelvészetitárgyú könyve van forgalomban.Marácz László, Ph.D, Amsterdam: SzentkatolnaiBálint Gábor igazságaBálint Gábor tudományos pályafutásánaktragédiáját, egyben pedig Magyarország tudományosmegszállását tárja fel az 1848-as szabadságharcután. A megszálló osztrák hataloma magyar tudományos életet is megszállta. AMTA-ra kinevezte Paul Hunsdorfert fõ könyvtárosnak,aki magyarországi német volt. Magyarulbeszélt, de hiteltelen tudományos munkásságávalpolitikai célt szolgált: a magyar tudományosmunka akadályozását és tévútra vezetését.Ehhez Josef Budenz személyében segítségetis hozott magának Németországból, ahonnanaz osztrák hatalom importálta a finnugor nyelvcsaládelméletét még a XVIII. században. Budenzminden tudományosságot nélkülözõ nyelvészmunkásságát a dolgozószobájában folytatta,az általa tanulmányozott nyelveket élõbennem ismerte meg. Magyarul soha nem tanultmeg azon a szinten, amit az állása megkövetelttõle.Bálint Gábort kiküldték az Orosz Birodalombaa mongol nyelv tanulmányozására, amitFogarasi János akadémikus támogatott, és azAkadémia is kiegészített. De mihelyt Bálintmegállapította, hogy finnugor nyelvcsalád nemlétezik, azonnal támadás alá vették, és mindentelkövettek pályafutása megtöréséért. Ebben elis érték, hogy Bálint nem lehetett akadémikus,és világraszóló eredményeivel nem érte el a méltóelismerést. Halála után feledésre is ítélték,ami alól a mai hivatalos tudományosság semmenti fel.Arany János, akadémiai fõtitkársága idejénmég verseiben is védelmére kelt Bálintnak, elítélveaz osztrák abszolutizmus képviselõit,akiktõl a magyar tudományos életet a kiegyezésse tudta megszabadítani. A szerzõ idézi AranyJános verseit.Példákkal szemlélteti az elnyomók tudománytalanmunkálkodását és tudományellenesügyködését. A példák között a korábban is felmerülõmongol, török, finn „bascsy, basa, paa”,sõt az angol „boss” hívja fel magára újból a figyelmet.*Obrusánszky Borbála, Ph.D történészorientalista:Bálint Gábor tevékenysége éshun kutatási eredményeMint háromszéki születésû és azonos diszciplínátmûvelõ tudós, részletes tájékoztatástnyújt Bálint Gábor életérõl és pályafutásáról,mely ragyogó eredményeivel írta be nevét a tudomány,a magyarság és az unitáriusok történetébe.Leírja a Bálint-Budenz vitát és annak máigtartó utóhatásait.Leírja Bálint Gábor külföldi és erdélyi tevékenységét.Ebbõl kiemeljük az oroszországi, amandzsúriai és kaukázusi kutatóútjait, mezo-Unitárius Élet 25

potámiai török bizalmi állását, athéni egyetemitanárkodását. Ezt követõen kolozsvári egyetemitanszékvezetõi állását, ahova székely összefogássalhívták haza. És amely idõ alatt részbenfel tudta dolgozni hatalmas gyûjtõmunkáját.Leírja, hogy Bálint zseniális és tudományosandokumentált megállapítása szerint a ma élõmongol, tatár, török, turáni (a magyar) és finnnépek az egykori hun birodalom népeinek leszármazottai.Ez nem közvetlenül és nem szükségszerûen,de dokumentálható egyéb tudományágakkaltársítva az összehasonlító nyelvészeteszközeivel is. Bálint Gábor nem dolgozotta mai tudomány eszközeivel és módszereivel, deeredményei messze meghaladják a korát, sõtma is használhatók. Egyes eredményeit a tudománymáig nem szárnyalta túl, sõt azóta feledésbemerült értékeket tudott az utókor számáramegmentem. Bálint Gábor a világ egyik legnagyobbnyelvtehetsége volt. Idézem a szerzõkonklúzióját a hazai tudományos viták tárgyában:„A magyar tudományos közéletben máignincs biztosítva a kutatás szabadsága, ugyanis,aki a finnugor álláspont helyett más komoly,megalapozott kutatási eredményre jut, azt ellenségnekbélyegzik, holott a tudománybantöbbféle nézetnek kellene egyszerre jelen lenni.”*Szecsenbátor, Ph.D nyelvész, Höhhot, Kína:A dzsungáriai csaharok történetének,kultúrájának és nyelvjárásának rövidösszefoglalásaA csahar mongolokat a XVII. és a XVIII. sz.folyamán a Mandzsu Birodalom (Qin-dinasztia)az északnyugati határok õrzésére alkalmazta.Eredeti keleti lakóhelyükrõl telepítette õketszolgálati helyükre, ahol ma az utódaik élnek.Õseiket erre lázadásuk leverése után ítélte amandzsu Qin-dinasztia. A szerzõ tárgyaljanyelvjárásuk sajátosságaitAlfréd Tóth Prof. Dr., linguistic, Arizona: Isthere a finno-ugric or uralic languagefamily? – Van-e a finnugor, vagy urálinyelvcsalád?Az angol nyelvû elõadás a tagadó választ egyhosszú összehasonlító szófelsorolás kíséretébenadja meg. 100 magyar szó és a hozzáillesztetthatározott névelõ észt, vogul, lapp, osztják,nganaszán, zûrjén, szelkup, votják, cseremisz,mordvin és finn megfelelõjét adja meg. Utána amegfelelések 14 féle százalékszámítását közli.Ezekbõl kiderül, hogy megfelelések nagy arányszámbanvannak a feltételezett finnugor nyelvekbenúm.: 10 és 33% között. Olvasói megjegyzés:1. a mongol, tatár és török megfelelésekmegadása nélkül a kérdés megválaszolását hiányosnakérezzük. 2. A kiragadott 100 szó viszonylatábanmég a felsorolt nyelvek között ishiányosnak érezzük az összehasonlítást.Ezután 100 magyar szó sumer és akkád megfelelõjétadja meg. Jóllehet a sumer írásjelekhangértékét csak rekonstruálni tudjuk, a felsoroltszavak nagy arányú egyezése mutatható ki.*Veres Péter: Õsmagyarok a Kaukázuselõterében, különös tekintettel Bálint Gáborkaukazológiai munkásságának tükrében(helyes magyarsággal: munkásságára – azolv. megj.)A kõvetkezõ 37 oldalon keresztül az utolsóelõadó összegzi a korábban elhangzottakat azátlag olvasó számára is olvasmányos fogalmazásban.A tárgyban való kitûnõ tájékozottságrólés olvasottságról tesz bizonyságot.A jelenkori hazai akadémiai tudományosságrólazt állapítja meg, hogy elmarad a nyelvkutatásterületén elért nemzetközi eredményektõl,és azokat nem is követi figyelemmel. Az elõadáséles polémia a következetes és oknyomozó tárgyilagosságérdekében az áltudomány ellen. Olvasóikiemelés: Bakay Kornél muzeológust is bíráljaazért, mert olyat állított, hogy a paprikasumér termény.A szerzõ mindenkit a maga kaptafája melléigyekszik utasítani, megállapítva, hogy nálunkkevés felkészültség van interdiszciplináris vállalkozáshoz,kutatóinknak a maguk szakmájátkell minél több felkészültséggel és tisztességgelmûvelniük, kerülve a mûkedvelést. MegismerjükBálint Gábor méltó követõjét, MészárosGyula nyelvész professzort, akit Kemal Atatürkhívott Ankarába Kisázsia, közelebbrõl Anatóliaholt nyelveinek tanulmányozására. Az elõadó aKaukázus északnyugati elõterében végzett terepmunkájárólad átfogó leírást. Ennek rendjénmegtudjuk, hogy az orosz hódításnak hosszasanellenálló oszéteket miként ûzték el hazájukból ahódító orosz hadak. Megismerjük a kabardokat,(cserkeszek és adigék) akik nyelvtanát BálintGábor készítette el a máig legteljesebb kabardmagyar-latinszótárral együtt, aminek fénymásolatábóla kabardok csak most értesülnek nagykutatójukról, leírhatatlanul sok hálával és szeretettel.A Szocsi környékérõl elüldözött adigéknyelve már ki is halt. A szerzõ bebizonyítja régészetilegés nyelvészetileg, hogy hosszú vándorújána magyarságnak át kellett vonulnia azemlített térségen és érintkeznie kellett a kabardokkal.A kiadvány egy angol nyelvû összefoglalássalés egy Zárónyilatkozattal végzõdik. Ezt 15 nevestudós és a szöveget szerkesztõ jogász írtaalá.Az aláírók követelik, hogy az MTA tartsatiszteletben a Magyar Alkotmány és a törvényhozáselõírásait a tudományos kutatás szabadságáraés pártatlanságára nézve.Nyitrai Levente26 Unitárius Élet

Jim CorrigallA radikális Jézust keresveTeljesen új fényt vet az egész Szentírásra, haJézust úgy tekintjük, mint forradalmárt, akiolyan erõs kihívást intézett kora vallási és politikairendszerei ellen, hogy kivégzése már elkerülhetetlenévált.Marcus Borg, a neves amerikai Újtestamentumtudós mutatta be ezt a Jézus-képet, április12-én, szombaton, Sheffieldben. Elõadásánakcíme: Jézus – Egy vallási forradalmár életének,tanításainak és fontosságának feltárása. Atanulmánytazonos címû könyve alapján készítette.Marcus Borg népszerûségének mércéje az is,hogy már kora januárban, az elsõ meghirdetésután, a konferenciaterem mind a 300 helyét lefoglaltákelõre. Az eseményt a Radikális KereszténységKözpontjában tartották, mely aSzt. Mark (anglikán) templom épületéhez tartozik.Itt nemrégiben más egyesült államokbeliprogresszív keresztény teológusokat is vendégülláttak, mint például John Dominic Crossanés John Shelby Spong.Az esemény britanniai liberális keresztényeketgyûjtött össze, beleértve néhány unitáriustis. Borg három elõadást tartott szombaton,mindegyiket kérdések követték. (Szûkebb körbenlehetett õt meghallgatni pénteken este,amikor a miszticizmusról, valamint vasárnap,amikor a húsvét jelentõségérõl beszélt.)Borg provokáló elõadónak és fantasztikuskommunikátornak bizonyult. Mi volt tehát azüzenete?Alapvetõen amellett érvelt, hogy különösfontossága van a mai világban annak, ahogyanJézus történetét elmeséljük – hogy a tradicionálismód vagy nem megfelelõ vagy rossz. A következõdolgokat sorolta fel:a) Jézus, mint a „haldokló megváltó”, akiegy „áldozattal helyettesítette” a bûnt;b. Jézus, mint a második eljövetel bírája, a„gyilkoló Jézus”, aki a legtöbb embert örök kárhozatraítéli majd;c) Jézus, az isten-ember vagy „superman”;és végüld) Jézus, mint a „nagy tanító” (amint aJefferson Biblia bemutatja).Borg kritikusan viszonyul mindezen megközelítésekhez,különösen az elsõ kettõhöz, amelyeksokkal a Szentírás lejegyzése után fejlõdtekki, és egy rettentõ képet közvetítenek a –félten szeretõ – Istenrõl.Ehelyett, Borg egy „történelmi-metaforikus”megközelítés mellett érvelt (még bocsánatotis kért kissé harapós beszédéért). A „történelmi-kritikai”megközelítésként is ismert metódusszéles körben elfogadott a fõiskolák ésegyetemek teológusai között. (Ezen megközelítéskulcspontjait az unitáriusok természetesenmár régen elfogadták.)A Biblia történeteinek ilyen módon való elmondásaúgy láttatja õket, mint egy fejlõdõ tradíciószerves részei, melyben ötvözõdik az emlékezés,a bizonyíték és (döntõen) a metafora.Borg hangsúlyozta azt a meggyõzõdését, hogy ametaforikus értelmezés nem szükségszerûen„kevesebb” mint a szószerinti – tulajdonképpensokszor „több” is lehet annál. Más szóval azértelmezés központivá válik.Bizonyos történeteit a Szentírásnak – érvelBorg – tisztán metaforikusan kell fogadni, mintpéldául Jézus születését, és néhány csodát. Aztgondolja, hogy a Szentírás más történetei a metaforaés a valóság keverékei.Borg hangsúlyozza, hogy különbséget kelltenni a húsvét elõtti-, valamint a húsvét utániJézus között, hogy a nyelvezet, mely Jézusfennkölt státusáról szól, és Messiásnak, IstenFiának, Úrnak emlegeti õt, már a húsvét utánitanúságtétel, és nem vezethetõ vissza Jézus életére.De mivel a Szentírás részeit 40–70 évvelhalála után írták, a két leírási stílus eggyé vált.Borg beszél arról, hogy õ maga hogyanmondja el ezeket a történeteket, és a hogy a következõszempontokat hangsúlyozza: Jézus zsidómisztikus volt, gyógyító, bölcselet-tanító, IstenOrszágának prófétája, valamint egy mozgalomindítója és alapítója. Jézus üzenete IstenOrszágáról Isten álma a földrõl most, látomásgazdasági igazságról és erõszakmentességrõl.Nem az élet utánról szól. Jézus arra bízatta azembereket, hogy kövessék „az utat”, hogyhiggyenek Istenben, mint Úrban és Királyban –és nem a világ vezetõiben.Ez az, ami miatt Jézus forradalmárrá vált.Közvetlen kapcsolatot hirdetett Istennel, a hivatalosvallási csatornákon és áldozatokon kívül.Ugyanakkor hirdette a szegényeknek, milyenlenne az élet a Földön Isten királyságaalatt – és felrázta követõit. Jézust azok miatt akihívások miatt feszítették keresztre, amelyeketa világ vallási és politikai vezetõi ellen indított.27 Unitárius Élet

Borg szerint Jézus üzenetének lényege a következõvolt: központosítsd önmagad Istenben,és vegyél részt Isten világ iránti szenvedélyében– más szavakkal: változtasd meg a világot!Világosabb értelmét kaphatjuk Borg metódusának,ha megnézzük, hogyan gondolja õ,hogy mesélni kellene a húsvéti történetet. Borgúgy tartja, hogy a kulcskérdés sokkal inkább azkell legyen, hogy „mit jelentett a húsvét Jézuskövetõinek?”, mint az, hogy „történt-e valamilátványos dolog Jézus testével?”Borg szerint a húsvétnak két elsõdleges jelentésevan az Újszövetségben. Elõször is Jézustérzékelték halála után a követõi – mint élõvalóságot, és nem mint a múlt egy elhalt figuráját.Jézust továbbra is ismerték. Tehát Jézus él.(Borg megjegyzi, hogy nem az üres sír gyõztemeg a követõket, hanem a megjelenése.) Másodszorpedig Isten igényt tartott Jézusra – Istenigent mondott arra, akit kivégeztek a világfelett uralkodó erõk. Röviden, Jézus Úr.Borg világossá teszi, hogy az élõ tapasztalatok,melyek a tanítványoknak jutottak Jézusrólannak halála után, nem voltak nyilvános látomások(például ezeket nem lehetett volna videóravenni, ha akkor már létezett volna ehhezhasonló eszköz). Borg azt is gondolja, hogy sokhúsvéti történetet példabeszédként kell értékelni.Idézi az emmausi utat. Lukács evangéliuma„olyan sok kapaszkodót ad, amennyit csaklehet” arra nézve, hogy Jézus csatlakozását kéttanítványához az úton nem kell szó szerint venni.Sokkal inkább szimbólum ez, mégpedig jelentésekbengazdag szimbólum. Borg azt is állítja,hogy az üres sírt is parabolaként kell tekinteni.Tehát a kereszténység lényege nem az, hogyelhiszünk mindent, amirõl azt mondják, hogynagypéntek és húsvét között történt; sokkal inkábbaz, hogy kövessük a keresztútját és a tanítását– mely úgy a személyes, mint a politikaiváltozás útja.A miszticizmusról szóló beszédében Borgmegfogalmazott egy elképzelést a Szentségrõl(Istenrõl), nem mint aki „ott kint” van, hanemmint ”szent misztérium”, mely bennünk és körülöttünkvan. A szentséges élõ megtapasztalásavalóság volt minden vallásalapító számára –és bizonyos emberek számára a mai napig is az.Éppen ezért minden vallás tekinthetõ úgy, mint„próbálkozás a szentség megközelítésére”.Költészetnek is beillett, amikor Borg elbeszéltea „ritka helyek” kelta-keresztény fogalmát.Ezek olyan „helyek” (idõk, gyakorlatok)ahol a mindennapi tudatosság és az isteni tudatosságközötti határok nagyon „ritkává”, porózussáválnak. Az Isten tiszteletét szolgáló gyakorlatok– zene, éneklés, imádság, meditáció –mind próbálkozások az ilyen „ritka helyek” létrehozására.Nagyon gazdag, élvezetes hétvége volt, és miunitáriusok találkozhattunk a radikális keresztényekkelköztes egyházakban, és másokkal,akik annyira csalódottak, hogy már nem is tartoznakegyik egyházhoz sem. Olyan csoportokkalbeszélgettünk, mint például „A hit tengere”,vagy a Progresszív Keresztény Hálózat.Ami leginkább megragadott engem, az annakfelfedezése volt, hogy Borg és a jelenlévõknagyon közel álltak az unitarizmus történelmikulcshelyzetéhez. De Borg a posztmodern kornakmegfelelõen alakította meglátásait, ésolyan emberekkel kommunikál, akik a hit legszélénvannak. Szinte létfontosságú, hogy azunitáriusok részt vegyenek ezeken a beszélgetéseken– mi pedig biztosan nem fogjuk elhagyniõket, amint alapvetõ tételeinket elfogadják!(Jim Corrigall a Golders Green gyülekezettagja.)(Inquirer 2008. májusi elsõ száma)Fordította: Kászoni JózsefBudaházi IstvánÕszi tájképÖklét rázza az Õsz,a tolvaj szelet fenyegetve,akár a csõsza dézsmás gyermekeket,vagy a madárijesztõa seregélyeket.Lobbannak a falevelek,narancs-pirosanoktóbereznek.Aztán lehullanak.Ág-szuronnyal köd-vattábanmenetelésre kész a November.NyárutóMég visszaint a nyárés tarlóval szurkál.Bõgõ, brácsa, hegedû,hangol az Õsz, nagy kedvû.28 Unitárius Élet

Az Unitárius Alapítványpályázati felhívásaAz Unitárius Alapítvány pályázatot hirdet a 2008. év második felére, az Alapító Okiratbanszereplõ 4 fõ célkitûzés megvalósítására, az alábbiak szerint:1. alapmûködésre2. szeretetszolgálati és karitatív tevékenységre,3. intézményi és szervezeti mûködésre4. nemzetközi kapcsolatai szélesítésének támogatására, különös tekintettel a határon túlimagyarság kulturális, oktatási intézményeinek és egyházi szerveinek segítésére.Pályázataikat jogcímenként külön-külön kérjük benyújtani. A kuratórium a 2008. évbenelõnyben részesíti az 1. ponthoz kapcsolódó pályázatokat (pl. ingatlan felújítás, állagmegóvás,irodai mûködés).A pályázatok beadási határideje: 2008. november 31.Az Unitárius Alapítvány megköszöni támogatóinak a 2007. évi személyi jövedelemadó1%-ának felajánlását. Ezen összeget az eddigiekhez hasonlóan pályázatok útján kívánjukcéltámogatásként szétosztani. Az Alapítvány tevékenységében mindenkoron érvényesülniekell az unitárius alapelveknek, e felfogásban támogatja a hitbõl fakadó jó cselekedeteket.Bízunk abban, hogy közösségünk adakozó-felajánló kedve fokozódni fog, és támogatásaik,adóforintjaik alapítványunkhoz (adószámunk: 18052459-1-41) évente folyamatosan érkezhetnek.Dr. Kiss BalázselnökSepsi-Kovács ÉvatitkárAz Unitárius Alapítvány KözleményeTisztelt Adományozók!Az Unitárius Alapítvány köszöni támogatóinaka 2007. évi személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlását, a befolyt összeg 2 276 801Ft.Ezen összeget az eddigiekhez hasonlóanpályázatok útján kívánjuk a MUE egyházközségei,egyházi szervezetei részére felhasználásrakiutalni.Egyben tájékoztatjuk, hogy a 2005. évi 1%összesen 2 080 000 Ft kiutalásra került. Mindenegyházközség a 2007. évi karácsonyi ünnepekre50-50 ezer Ft összegben részesült.A 2008. május 21-én tartott ülésen a Kuratóriumaz alábbi döntést hozta:A fennmaradó 1 530 000 Ft összeg – pályázatikiírás szerint – karitatív tevékenységre,rendezvények szervezésére, közösségi céltszolgáló felszerelések, berendezések beszerzésérekerült kifizetésre az alábbi szerint:Pestszentlõrinci Egyházközség 100e FtFüzesgyarmati Egyházközség 150e FtHódmezõvásárhelyi Egyházközség 150e FtDebreceni Egyházközség200e FtBartók Béla Egyházközség 200e FtMiskolci Egyházközség120e FtKocsordi Egyházközség150e FtPécsi Egyházközség150e FtBudapesti Egyházközség200e FtBeregi Szórvány70e FtKelemen Miklós lelkész40e FtAz Unitárius Alapítvány Kuratóriuma köszönimindazoknak a támogatóknak a bizalmát,akik felajánlásukkal Alapítványunkat jelöltékkedvezményezettnekDr. Kiss BalázselnökSepsi-Kovács Évatitkár

A Halál és az ÁlomA Halál és az Álom testvérek… Mindkettenlátogatói az ember szívének. De nem egyszerrejárnak. Amíg az Álom jár hozzánk, addig aHalál nem lehet vendége szívünknek.Az Álom mindennap felkeres, a Halál csakegyszer látogatja meg életünket. Az Álom aHalálhoz szoktatja szívünket ... testvérérõlbeszél, hogy elvegye a Haláltól való félelmünket.A Halál az Álom ruhájában minden este közel oson hozzánk ... Mindeneste, mikor álomba merül a Lelkünk – egy kicsit meghalunk … Rövid halála mi mindennapi álmunk...Az Álom, mint egy túlvilági csolnakos, értünk jön minden este... Csolnakjábaveszi a lelkünket és egy sejtelmes „Más Világ” felé hullámzik elvelünk. – Azalatt, míg az Álom csolnakján suhan a lelkünk, itt marad aFöldi Élet partján mindenünk: tehetetlen testünk, mint egy halott... ittmarad a címünk, rangunk, földünk, házunk, pénzünk... elmarad tõlünkmesszire egy-egy éjszakára ez az egész sötétbe hullott föld mindennel:lövészárkaival és kulturestélyeivel... könnyeivel, sóhajtásaival... ez a szerencsétlen,hazug kultúrájú világ, a pénzszerzésben meggyötrõdött emberekkel...Aztán visszahozza lelkünket az Álom és letesz reggelre a Földpartjainál. Igen – egy kicsit minden este meghalunk...Egyszer aztán... elmarad az Álom. Helyette testvére jön: a Halál. Feketegondolája kiköt a házunk ajtajánál... beemel és elindulunk Vele, az álmunkbanannyiszor járt úton… Itt maradnak a Föld partjain most márörökre: a házunk, a pénzünk, a címünk s a Halál gondoláján egy „ÚjVilág”-ba érkezünk, Istennek egy Másik Országába, amelyrõl annyi szépetbeszélt a Földön lakóknak az Istennek Fia...És amint közelebb jutunk az Isten Országához, mnd több és többértelemmel csendül felénk a Lélek-Világ ezüst harangja: „Mit használ azEmbernek, ha az egész világot megnyeri is – a lelkében pedig kártszenved?!…”„Avagy mit adhat ember váltságul az õ lelkéért?”Bíró LajosRészlet Bíró Lajos A halál szemüvegén át címû könyvébõl