Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2008. szeptember–október • 62 ...

miatt. „Az alapvetõ problémám az volt, hogy ahitem tele volt kétségekkel. Hétrõl-hétre éreztem,hogy mind távolabbra kerülök a hagyományostanoktól: a személyes Istentõl, a tekintélyelvûegyháztól, a történelmi Krisztustól, aSzentírás kizárólagosságától, és mind közelebbkerültem egy önmagától és mindenütt jelenvalólélek (Over Soul) evangéliumához.„Háromévi szolgálat után kértem a gyülekezetet,hogy mentsen fel engem az Úrvacsora kiszolgálásától,mert úgy tartottam, hogy mindenrítus megzavarja az emberi lélek Istenhez valóközvetlen viszonyát. Azt ajánlottam, hogy tegyékfélre a hagyományos bort és kenyeret, ésegyszerûen használják azt az idõt a Jézusrólszóló meditációra. Visszautasították ezt, és énlemondtam a lelkészi állásról.” Egy másik híresmondása ekkor született meg: „Ahhoz, hogy valakijó pap lehessen, az szükséges, hogy otthagyjaa papságot.”„A papságból való kilépésem nem okozotttraumát nekem. Ez látszott a legmegfelelõbbdolognak, amit tehettem. Úgy éreztem, hogyegy idejétmúlt hivatást hagytam ott, amelyiknekmár lejárt az ideje. Szabaddá lettem, hogylevetkõzhettem a keresztény ruhát, amelyikbea gondolataim be voltak öltöztetve, és felöltözhettemmagamra a transzcendentalizmus ruháját.”Charles Dickens azt írja, hogy ha õ Bostonbanélne, õ is transzcendentalista lenne,mert „kérdezõsködvén, hogy mit jelöl ez az elnevezés,megértették velem, hogy minden, amifelfoghatatlan, természetszerûleg transzcendentális…”– írja Amerikai Jegyzetek címû írásában.Emerson így összegezi ez eszmerendszert:„egyszerûen el kell hagynia, amit a saját értelmeadott hozzá a tradícióból az egyszerû szemlélethez,és a többi lesz a transzcendentalizmus.”Elismerve nagy szellemi rokona, Channinghatását, tovább megy, amikor ezt írja:„Két évtizeddel korábban, a ragyogó szellemûWilliam Ellery Channing vezetése alatt az unitáriusokkiléptek a Kongregacionalista Egyházbólés létrehozták saját felekezetüket. Kezdetbenegyszerûen csak a hagyományos régi egyházszabadelvû ágát képviselték, de még most ismessze túl sokat megtartottak a kereszténytörténet tradicionális hitvilágából. Úgy éreztem,hogy nekem szükséges messzire visszamennia kezdetekhez.”„A transzcendentalisták – fejtegeti tovább –azt hiszik, hogy az Isten nem az emberen kívülvan valahol, hanem mindenben való jelenlét.Mi azt hisszük, hogy az Isten ismerete nincskorlátozva azok számára csak, akik elköteleztékmagukat valamelyik vallási dogma mellett,vagy követik valamelyik vallásos intézményelõírásait.” Templom és szószék nélkül is, szabadelõadóként termékeny évek jöttek számára.Ahogy mondotta, mindig megmaradt„ugyanannak az örökkévaló célnak a szeretetébenés szolgálatában.”1838-ban a Harvard Egyetem Teológiai Fakultásánemlékezetes beszédet mondott: „Abbanaz elõadásban egyebek között megfordítottamaz egyház Jézusról szóló hagyományos tanítását.Az egyház azt tanította, hogy Jézus egyisteni lény volt, aki emberré vált azzal a céllal,hogy az embereknek megmutassa az Isten természetét,lényegét. Én azt mondtam, hogy Jézusember volt, aki istenivé lett azáltal, hogy érzékennyé,fogékonnyá vált az isteni dolgokiránt, amelyek benne voltak, mint ahogy bennevannak minden teremtményben. Egy nemzedéknekkellett eltelnie ahhoz, hogy a TeológiaiFakultáson kiheverjék azt a vitát, polémiát,amit ez a beszéd sarkallt.” Eretneknek, ateistának,antikrisztusnak bélyegezték ezért. Egy kisbaráti társaság kivételével még az unitáriusokis elítélték. De egy nagy tudós, jellem megnyilvánulásaez: Emerson soha nem válaszolt ezekrea támadásokra.Sokat utazott, többször járt Európában,megjárta Egyiptomot is. Megismerkedett koránaksok-sok kiemelkedõ gondolkodású emberével,többekkel sírig tartó barátságot kötött, intenzívlevelezést folytatott. Elsõ felesége kétéviházasság után tuberkulózisban meghalt. Másodszoris megnõsült, s aztán Concordban telepedettle véglegesen, „amelyet õ tett az AmerikaiEgyesült Államok Weimarjává, Új-Angliaszellemi életének központjává. „Emerson hátatfordított a régi világnak, dogmatikus tradícióknak– írja Dr. Szabó István és a természethezment, amely az õ örök ihletõje és tanítómesterevolt. Új életében legtöbbre függetlenségét értékelte.Szabadon elmélkedhetett és írhatta mûveit.”„Ahogy az évek telnek, abban reménykedem,hogy valamiféle papjukká váltam azoknakszámára, akik elhagytak valamilyen hivatalosegyházat, de akik megtartottak mégis valamilyenérzelmi vallásos életet, valamilyen részétaz õsi egeknek, valamilyen értékelését az isteniérzéseknek” – próbálta summázni életét.Befejezésül álljon itt az „Ode To Beauty”Ódaa Szépséghez címû versének néhány nagyonfontos sora a már említett filozófus átültetésében:„Te (ti. Szépség) keresztül surranva a formáktengerén, Mint a villám a viharon keresztül,Valami, ami nem birtokolható, Nincs olygyors láb, amely valaha utolérhetne, Nincs olytökéletes forma, ami valaha leköthetne. Ó, teörök menekülõ, Ott lebegve minden felett, amiél, Gyors és ügyes, hogy ihless Édes, különös vágyakat,Csillagos tér és liliom-kehely Megtelvea te rózsadús illatoddal, Nem adsz az ajkaknakízlelésre Abból a nektárból, ami a tied.”Fordította és összeállította: Balázsi László10 Unitárius Élet