Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2008. szeptember–október • 62 ...

tanítvány minduntalan új kérdéseket tesz fel,közben mindig mindent félreért, és ezáltal mesteréneklehetõséget ad arra, hogy egyre mélyebbrevezesse õt tanításának titkában. Itt isezt látjuk: hét kérdés és hét válasz hangzik el.De Jézus nem úgy vezeti ezt a beszélgetést,hogy õ mondaná a témákat, õ határozná meg,mirõl legyen szó, hanem ellenkezõleg, mindazthívja elõ, ami ebben az asszonyban van. Követigondolatmenetét, alkalmazkodik hozzá, nemsietteti. S eközben az asszony hatalmas utat járbe. Úgy is fogalmazhatunk, hogy az önismerettõlaz istenismeretig jut el. Erre pedig azért vanlehetõsége, mert Jézus nem az elõítéletek szerintcselekszik.2. Jézus nemcsak az elõítéleteket semmisítimeg kettejük között, hanem megsemmisíti azokata képzeteket is, amik mögé a párbeszéd közepénez az asszony elbújna.Ehhez azonban magasabbsíkra kell emelniea beszélgetést. Kapcsolódikegy pillanatraaz asszony földhözragadtéletéhez – hiszenaz jól tudja, mit jelentnaponként a messzikútra járni vízért –,majd olyan vizet ígér,amibõl ha iszik valaki,nem lesz többé szomjas.Állítja, létezik olyanvíz, amibõl nem kelleneújra és újra meríteni, sezzel felkelti az asszony érdeklõdését, aki bármég mindig a fizikai szomjúság csillapításátvárja ettõl az idegentõl, valamiféle csodaitalbanreménykedik, de most már õ kér: „Uram, addnekem azt a vizet”. Idõt, energiát akar megtakarítani.Csakhogy nem kap egyszerû és gyors választ,nem kapja könnyen azt a vizet, ami sokmindent megkönnyítene életében, hiszen eznem olyan víz, amilyennek õ elképzeli. Ezzel ellentétbenfelszólítást kap: „Hívd ide a férjed.”Vannak kérdések, amiket nem lehet, azaz,inkább nem érdemes megkerülni. Jobb azokraa maguk idején válaszolni, s ezzel a késõbbi kényelmetlenhelyzeteket elkerülni, az adódó feszültségeketmegelõzni. „Nincs férjem” –mondja az asszony. Jézus majdhogynem megdicsériezt az õszinteséget: „Jól mondtad, öt férjedvolt, és akivel most élsz, az nem a férjed” –saz asszony ebbõl megérti, hogy ez a férfi többettud róla, mélyebben látja életét, jobban átérzisorsából fakadó nehézségeit, mint bárki más.S hirtelen megzavarodik. Megijeszti a közelség,és az, hogy még mi mindent tudhat róla ezaz idegen. Zavarában átterelné a beszélgetést aszemélyes kérdésekrõl az elméletire, erkölcsikérdésrõl a vallásira. Gyakran velünk is ez történik,amikor úgy érezzük belénk látnak, amikorszámot kellene adnunk magunkról: meghátrálunk,bezárjuk addig nyitott lelkünk kapuját,s féltve megóvjuk azt, ami legbelsõbb titkunk.Olyan szép a nagy dolgokról elmélkedni,olyan nagyszerû, ha az embert megérinti az isteni,szép dolog az Isten igazságából meglátnivalamit, de utána mit kezdünk vele? Eltakarjuka saját személyünket és elkezdünk elméletbenbeszélni arról, hogy valóban milyen igaz is ez?Vagy kitárjuk az életünket és keressük a kapcsolatotazzal az Istennel, aki rátapintott az életünkfontos pontjára?Kényelmetlen a családi állapottal foglalkozókérdés, ezért az asszony elõjön azzal azelméleti kérdéssel, ami a samaritánus-zsidóviták régi kérdése volt: hol kell az Istent helyesenimádni? A Garizimhegyén, vagy Jeruzsálemben?Ti azt mondjátok,mi ezt mondjuk,milyen jó, hogy most veledtalálkoztam, addmeg nekem a választ.Mi van e mögött? Ha Jézusazt válaszolja, hogyJeruzsálemben, akkorkönnyebb lesz majd elfelejteniezt az egészmai beszélgetést, el lehetutasítani, hiszen õis csak egy olyan izraelita,mint a többi. Itt megtaláltuk az ellentétet,akár búcsúzhatunk is. De ha Jézus azt mondjamajd, hogy a Garizim hegyén? Akkor adva vanaz önigazolás: ugye egy csapatban vagyunk, milyenjó, hogy találkoztunk, szót tudunk érteni.440 éves unitárius történetünkben gyakran,talán túl gyakran hangzott el a hol kérdése.Akár az ellenreformáció vagy a kommunizmustemplom- és iskolafoglalásaira, akár a két világháborúokozta területi átrendezésekre gondolunk,látnunk kell, hogy hitelõdeinknek nemegyszer jogosan ez volt a kérdésük: hol imádjuk,hol imádjuk jól az egy Istent? Meggyõzõdésem,hogy õk azért tudták megtartani hitüket,hitünket, mert valahányszor ilyen szükséghelyzetállt elõ, összefogtak és a súlyos veszteségekellenére, kellõ áldozat árán, mindig megtaláltákszellemi értékeik megóvásának legjobbmódját. Azokban a helyzetekben mindig áthelyeztéka hangsúlyt az anyagiról, a fizikairól alelki, a szellemi növekedés biztosítására, amennyiségrõl a minõségre. Mi képesek vagyunk-ema erre?Jézus nem válaszol ennek a hol kérdésnek afelszínére. Szerinte a valódi kérdés ugyanisUnitárius Élet 7