Kéthavonta megjelenõ folyóirat • 2008. szeptember–október • 62 ...

Haldoklik az öreg tanú,Petõfi vén körtefája.Azt beszélik õ látta voltverset írni utoljára.A kúria többi része nem múzeumként mûködik.Az emlékmû mellett 2-3 méterre egy drótkerítésvan felhúzva. A kerítésen túl ruhák éságynemûk lengedeztek. Megdöbbentõ ésvisszataszító volt. Egy nappal késõbb tudtammeg, hogy fogyatékos gyerekek intézményemûködik benne. Hogy kik és miért döntöttekígy, nem tudom, de nem gondolom, hogy másképpennem tudták volna megoldani. Nem abenne mûködõ intézménnyel, hanem a körülménnyelvan bajom. Netán a város nem érdemelmeg egy szép, rendezett emlékhelyet? Vagya turisták, akik ellátogatnak oda? Egy kis ötlettelszebbé, hasznosabbá lehetne tenni a kúriaépületét, a kertet és a kis melléképületet.A város fõterén található a Molnár IstvánMúzeum, amelyben gazdag gyûjteményt – berendezettparasztházat, háziipari eszközöket,népi ipari szerkezeteket, gépek sokaságát láthatjuk.A rendezett udvaron, szabadon sétálgatóõzike fogadta a látogatókat. Az idilli képetegyedül a közeli tömbházak, a „szocializmusmaradványai” torzítják el, valamint a lakásokbólkiszivárgó hangok.A fõtéri parkban egy Petõfi-szobor fogadja aturistát, odébb egy emlékoszlop, amelyre rovásírássalvan felírva: Székelykeresztúr. Ezen azoldalon, az út szélén tujafák sorakoznak, alattakis táblácskán nevek szerepelnek: Székelykeresztúr,Rákoskeresztúr, stb. Erre egy 70éves úriember hívta fel a figyelmem. A tér végéna katolikus templom található, vele szembena katolikus egyház által mûködtetett szép,ízléses vendégház épülete látható.Végül, kedves, helyi vállalkozók, akik nemcsak anyagiakban, de ötletekben is gazdagok,fogjanak már össze, tegyenek lépést azért, hogya városuk fejlõdjön! Az önkormányzatot sehagyják ki! Tessék többet kopogtatni az ajtón,közgyûlésekre menni! Annyi dolgos székely kézmegélhetését tehetnék jobbá. Közmunkát ismeg lehet hirdetni, de csak óvatosan és ötletesen.„Csipkerózsika, ébredj!”Elekes Hajnal2008. október 4-én, szombaton tartotta aMagyarországi Unitárius Egyház a Magyarországonélõ unitáriusok negyedik találkozóját aPestszentlõrinc-i unitárius templomban.Az ünnepi istentiszteletet Lakatos Csillamiskolci lelkésznõ tartotta (Sorsfordító találkozás),az énekvezéri teendõket a pestszentlõrincikántornõ, Bácskai Ágnes végezte.Az Istentisztelet után köszöntötte a résztvevõketElekes Botond, a Magyarországi UnitáriusEgyház fõgondnoka, Balázsi László fõjegyzõ-püspökhelyettes,és az Erdélyi UnitáriusEgyház részérõl dr. Kovács Sándor teológiaitanár.Rövid szünet után, két elõadás hangzott el.Dr. Balázs Mihály, a szegedi egyetem professzoraa XVI. századi unitarizmus európai jelentõségérõlbeszélt, majd dr. Kovács Sándor,a kolozsvári unitárius teológiai professzora, akiAriadné-fonal unitárius egyháztörténetünk olvasásáhozcímen tartott elõadást.Az elõadásokat hozzászólások és kérdésekkövették.A találkozót szeretetvendégség zárta, melyeta házigazda pestszentlõrinci gyülekezetszervezett, Szász Adrienne lelkésznõ vezetésével.Sorsfordító találkozásJn 4,4-24; 28-30Kedves Testvéreim!Az életben sokféle találkozás van. Vannaktervezett és véletlenszerû, várt és retteget,idõnként megismétlõdõ és egyszeri találkozások.Aztán vannak olyanok, amelyek tartalmátmár a búcsúzás pillanatában elszállni engedjük,de akadnak olyanok is, amelyek nyomátévekig, akár életünk végéig hordozzuk magunkban.Valahányszor tudatosan készülünk egy találkozásra,elképzeljük annak forgatókönyvét,hogy miként fogunk viselkedni, és mit várunkel a másik embertõl, õ hogyan viszonyuljon hozzánk.De léteznek olyan találkozások is, amelyekrenem számítunk, amelyekre nem lehetfelkészülni, s mert váratlanul történnek, abbana helyzetben jelentõségüket nem is tudjuk felmérni,talán csak hosszú idõ eltelte után látjukmeg értelmüket.Az Ószövetségben igen lényegesek a kútnálvaló találkozások. Ilyenkor kivétel nélkül mindigvalami sorsdöntõen fontos történik a szereplõkkel.Csak a három legismertebbet említem:ilyen Ábrahám szolgája és Rebeka, majdUnitárius Élet 5