1995 - Magyarországi Unitárius Egyház
28.01.2015 • Views
Share Embed Flag

1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

1995 - Magyarországi Unitárius Egyház

SHOW MORE
SHOW LESS
ePAPER READ
DOWNLOAD ePAPER
unitar.hu

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

START NOW

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.)<br />

évf.<br />

1-2. szám, <strong>1995</strong>. január-február Ára 200 lej.<br />

Reményik<br />

Sándor<br />

A legszebb<br />

szó<br />

Testvér, testvérem: ez a legszebb szó a világon.<br />

Hajói nem tudtam volna régesrég,<br />

Most megtanulhattam a betegágyon.<br />

Testvér, testvérem:<br />

Ez a legszebb szó a világon.<br />

Ahogy kitágul ősi jelentése<br />

És túlnő lassan véren és családon<br />

De visszatér mint gazdag bujdosó,<br />

Lélekkel hintve meg<br />

S szentelve meg, mi vérszerint való.<br />

-A-A &V.A-R. frtt T£>mAA<br />

fepli-lT rA K 1V»&Z*A , 'Z>A'Ü'&oMNr<br />

Testvér, testvérem:<br />

Ez a legszebb szó a világon.<br />

Harmat a réten,<br />

Illat a virágon,<br />

Barackvirágszín sejtelem a tájon,<br />

Hogy fakad még rügy minden száraz ágon.<br />

Testvériség:<br />

Nincs szebb szó a világon.<br />

A szabadság s az egyenlőség álma<br />

Elbukott sodró időn, ezer gáton,<br />

A bebizonyult Lehetetlenségen<br />

S a vérrel mocskolt, őrült akaráson.<br />

A forradalom örökségeképen<br />

A Háromságból lobogó fehéren<br />

Egyedül a testvériség maradt.<br />

Omló virágok romjai alatt.<br />

Testvériség:<br />

Nincs szebb szó a világon.<br />

S én hinni, hinni vágyom.<br />

Én minden széllel szemben hinni vágyom:<br />

Ez az egy álom nem csalóka álom.<br />

Rend-társ, polgártárs, elvtárs, honfitárs:<br />

Eltűnnek egyszer mind e szólamok<br />

És elvesznek a mélyben.<br />

Parttalan semmiségben.<br />

S egy szó zeng majd csak a világ fölött.<br />

Örök Üd vözlégy képen :<br />

Testi ér, testi érem.

A Főiskolát 1844-ben alapították Meadville-ben,<br />

Pennsylvania államban. Mások mellett különösen<br />

Harm Jan Huidekoper és J.C.Church játszott fontos<br />

szerepet annak létrehozásában. A tanítás 1844-ben<br />

kezdődött, 1846-ban megalkották az alapszabályzatot,<br />

amely kimondta, hogy "az Iskolában folyó oktatásban<br />

való részvétel feltételeként sohasem fognak kérni<br />

hittani vizsgát". 1897-ben kibővítették a Szabályzatot s<br />

az iskola célját így határozták meg: "oktatást adni a<br />

vallás, teológia és etika területén, és felkészíteni a<br />

keresztény lelkészségre". És valóban fennállásának<br />

másfélszáz esztendeje alatt az iskola széleskörű teológiai<br />

nevelést biztosított, amely a szabadelvű vallási<br />

hagyományban gyökerezett és kielégítette az egyház<br />

szükségleteit. Vezérelveit nagyszerűen fogalmazta<br />

meg és hangsúlyozta ki első elnöke, Rufus P. Stebbins<br />

megnyitó beszédében, amikor egy átfogó, tudományos<br />

nevelés szükségességéről beszélt, amely<br />

által "olyan lelkészeket nevelni, akik alaposan felkészültek<br />

és odaadóan becsületesek, mint az igazság<br />

prédikátorai".<br />

Nem meglepő tehát, hogy egy iskola, amely ilyen<br />

eszményeket ápol, már a századfordulón kereste egy<br />

nagyobb egyetemhez való csatlakozás lehetőségét.<br />

Időközben, 1892-ben létrehozták a Chicagói Egyetemet,<br />

amely nemsokára a humán tanulmányok és tudományos<br />

kutatás központjává vált. Másik előnye, hogy az<br />

Egyetem egy polgárosodó nyugati nagyváros'szívében<br />

épült, amely abban az időben a társadalmi haladás és<br />

a városfejlesztés kiemelkedő eredményeit érte el. Néhány<br />

éven belül több teológiai főiskola is csatlakozott az<br />

Egyetemhez. Köztük volt a Ryder Theological School of<br />

Lombard College, egy univerzalista intézmény Galesburgból,<br />

Illinois állam. 1912-ben költözött be Chicagóba<br />

és 1917-ben az Egyetem Teológiai Fakultásának társult<br />

intézménye lett.<br />

A Meadville Főiskola 1926-ban tette meg ezt a<br />

lépést és kezdte meg a 82. tanévet a mostani helyén,<br />

az 57. utca és a Woodlawn Avenue sarkán.<br />

1928-ban a Meadville és a Ryder főiskolák társulata,<br />

egyesítvén mind nevelési, mind anyagi forrásaikat,<br />

majd 1964-ben megtörtént a végleges egyesülés. A<br />

főiskola mai neve: Meadville Theological School of<br />

Lombard College. A közhasználatban azonban ezzel<br />

a névvel találkozunk: Meadville/Lombard Theological<br />

School.<br />

A mostani épületet 1930-ban emelték, amely egyben<br />

az iskola adminisztrációját és hatalmas könyvtárát<br />

is magában foglalja. Átellenben az út másik<br />

oldalán található az 1. számú unitáris egyházközség<br />

temploma és adminisztratív épülete. De az iskola melletti<br />

házak is mind a teológiai nevelés célját szolgálják.<br />

A Meadville/Lombard hallgatói, mint a Chicagói<br />

Egyetem társult intézményének a hallgatói a teológiai<br />

tárgyaknak mintegy felét az egyetemen hallgatják és<br />

ott is vizsgáznak. Itt szerzik meg a Master of Arts (A. M.)<br />

150<br />

a Meadville/Lombird<br />

fokozatot is, amely előfeltétele a lelkészi oklevél megszerzésének.<br />

Ugyanazokkal a jogokkal rendelkeznek,<br />

mint az egyetem más hallgatói. A Meadville tanárai is<br />

tanítanak az egyetemen.<br />

A Chicagói Egyetem területén és szomszédságában<br />

a Meadville/Lombardon kívül még másik tizenegy<br />

teológiai főiskola működik. Ezek a főiskolák nemcsak<br />

az egyetemmel, de egymással is társult viszonyban<br />

vannak. 1970-ben megalakult a Chicago Cluster of.<br />

Theological Schools, majd 1984-ben még szorosabb<br />

egyesülés jött létre Association, of Chicago Theological<br />

Schools (ACTS) néven. Ez az együttműködés<br />

különösen a kölcsönös óralátogatásban, könyvtárszolgálatban,<br />

tanárcserében és az iskolák közti<br />

kommunikálás terén volt igen eredményes. Az ACTS<br />

tagságon keresztül az unitárius hallgatóknak lehetőségük<br />

nyílik tandíjmentesen látogatni mintegy 300<br />

tanár évi 1000-nél több kurzusát, s a könyvtárakban<br />

közel másfélmillió kötet és 5000 folyóirat áll rendelkezésükre.<br />

S ami még fontosabb, ez az együttműködés<br />

mind a tanárok, mind a hallgatók munkáját egy, a<br />

sajátjuktól különböző kulturális és vallási hagyományú<br />

háttérbe állítja bele.<br />

A Főiskolának szoros kapcsolatai vannak az 1. számú<br />

unitárius egyházközséggel. Minden pénteken délután<br />

a templom egy mellékhajójában, a Hull<br />

Chapelben tartják az akadémiai istentiszteleteket, a<br />

hallgatók bekapcsolódnak az egyházközségi életbe,<br />

ugyanakkor a lelkészek és más tisztségviselők a teológiai<br />

nevelésben vesznek részt. A Chicago körzetében<br />

és a Central Midwest-i egyházkörhöz tartozó<br />

gyülekezetben, különösen a lelkész nélküliekben, a<br />

2

é v e s<br />

Teológiai Főiskola<br />

hallgatók rendszeresen beszolgálnak s igen sok esetben<br />

gyakorló szolgálatukat is ott végzik.<br />

A Meadville/Lombard egyike az Unitárius Univerzalista<br />

Egyházhoz tartozó két teológiai főiskolának. A<br />

másik a Berkeley-ben, Californiában működő Starr<br />

King School for the Ministry. Mindkettő az unitárius<br />

lelkészképzés szolgálatában áll. Ezért szoros kapcsolatban<br />

van a bostoni egyházi központ Lelkészi és Gyülekezeti<br />

Szolgálat Ügyosztályával, és az egyház<br />

lelkészképzést közvetlenül irányító bizottsága minden<br />

évben rendszeresen találkozik a hallgatókkal és a tanárokkal.<br />

Ugyanakkor a Meadville/Lombard, a Starr<br />

King School és a Harvard Egyetem Teológiai Fakultása<br />

egy közös bizottságot hozott létre, amelyben megpróbálják<br />

összhangba hozni az Egyesült Államokban folyó<br />

unitárius lelkészképzést.<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD<br />

A MEADVILLE/LOMBARD TEOLÓGIAI FŐISKOLÁN<br />

TANULT ERDÉLYI UNITÁRIUS DIÁKOK NÉVJEGYZÉKE:<br />

GYÖRGY JÁNOS<br />

Született: 1877. november 27-én Iklandon.<br />

Tanulmányi éve a M/L Teológiai Intézetben: 1906.<br />

Meghalt: 1929. januárjában Burry, Sao Paolo, Brazilia.<br />

KISS SÁNDOR<br />

Született: 1882. február 13-án, Homoródjánosfalván.<br />

Tanulmányi évei a Manchester College után, a M/L Teológiai<br />

Intézetben: 1907-1908.<br />

1908 és 1952 között lelkész: Füzesgyarmaton, Kolozson,<br />

Székelyudvarhelyen és Homoródjánosfalván.<br />

Meghalt: 1973. december 3-án.<br />

LŐRINCZI GÉZA<br />

Született: 1903. június 16-án Homoródkeményfalván.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1928-1930.<br />

Lelkészi állomáshelyei 1933-1959 között: Lupény, Bukarest,<br />

Nagybánya, Homoródalmás, Kolozsvár.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett 1942-ben.<br />

1959-1967 között az unitárius gyakorlati teológiai tanszék tanára.<br />

Meghalt: 1975. július 27-én.<br />

CSIFÓ NAGY LÁSZLÓ<br />

Született: 1906. augusztus 30-án, Sepsiszentgyörgyön.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1928-1930 (1931-<br />

1932 között az oxfordi Manchester College-ban folytatja).<br />

1933-1941 között hitoktató lelkész a Kolozsvári Unitárius Kollégiumban.<br />

1935-1943 között az egyházi központ tisztviselője, 1941-től<br />

haláláig egyházi titkár-közigazgatási előadótanácsos.<br />

Meghalt: 1963. szeptember 12-én.<br />

SÍMÉN DÁNIEL<br />

Született: 1903. február 7-én Korondon.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1931-1933.<br />

(Megelőzőleg 1928-1931 között a Pacific Unitarian School<br />

for Ministry hallgatója)<br />

1934-1940 között lelkész Fogarason és Lupényban.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett 1945-ben.<br />

1940-1959 között az unitárius gyakorlati tanszék tanára.<br />

1959-1964 években politikai elítélt.<br />

1964-től haláláig aranyosgyéresi lelkész.<br />

Meghalt: 1969. február 25-én.<br />

SZENT-IVÁNYI SÁNDOR<br />

Született: 1902. január 18-án Marosvásárhelyen.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1932-1933.<br />

Lelkész Kolozsváron, Budapesten majd több észak-amerikai<br />

unitárius gyülekezetben.<br />

Meghalt: 1983. október 23-án.<br />

HARRINGTONNÉ SZÁNTHÓ VILMA<br />

Született: 1913. január 15-én Sepsiszentgyörgyön.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1937-1938.<br />

Donald Harrington New York-i lelkész felesége.<br />

Meghalt: 1982. október 15-én.<br />

LŐRINCZI MIHÁLY<br />

Született: 1911. december 30-án, Sófalván.<br />

Tanulmányi évei a M/L Teológiai Intézetben: 1940-1941.<br />

Ezt követően Fogarason gyakorló lelkész 1947-ig, majd marosvásárhelyi<br />

hitoktató lelkész 1948-ban.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett biblia teológiából.<br />

1948-1959 között a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius<br />

Karának egyháztörténelem tanára.<br />

1959-1964 között politikai elítélt.<br />

1964-től 1981-ig nyugalomba vonulásáig szindi lelkész.<br />

Meghalt: 1991. február 24-én.<br />

SZABÓ ÁRPÁD<br />

Született: 1935. április 15-én, Homoródszentpéteren.<br />

A Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karán végezte tanulmányait<br />

1953-1957 években. Gyakorló segédlelkész Aranyosgyéresen<br />

1957-1958-ban, püspöki titkár 1958-1965<br />

között, majd a kolozsvári egyházközség lelkésze 1965-1972<br />

években.<br />

Teológiai doktori vizsgát tett biblia teológiából 1974-ben. .<br />

1972-től a Protestáns Teológiai Intézet unitárius tanszékén a<br />

biblia teológia tanára.<br />

A M/L Teológiai Főiskola vendéghallgatója 1977-1978 években.<br />

KISS ALPÁR<br />

Született: 1955. március 13-án Fogarason.<br />

Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézet Unitárius<br />

Karán végezte 1975-1979 években.<br />

Gyakorló segédlelkész Brassóban 1979-1981 években.<br />

A M/L Teológiai Főiskolán tanul 1983/1984 tanévben.<br />

1984-től a baróti egyházközség lelkésze.<br />

ANDRÁSI GYÖRGY<br />

Született: 1938. november 13-án Segesváron.<br />

Teológiai tanulmányait 1955-1959 között végezte a Protestáns<br />

Teológiai Intézet Unitárius Karán.<br />

Gyakorló segédlelkész Magyarszováton 1950-1960, majd<br />

rendes lelkész Oklándon 1961-1977 között. 1977-től az Unitárius<br />

Egyház gazdasági, 1983-tól közigazgatási előadótanácsosa.<br />

1989-1990 években 7 hónapot tölt a M/L Teológiai Főskolán.<br />

KOVÁCS ISTVÁN<br />

Született: 1947. december 15-én Kolozsváron.<br />

Teológiai tanulmányait a Protestáns Teológiai Intézetben<br />

végezte 1967-1971 években. Gyakorló segédlelkész Iszlóban<br />

1971-72-ben, rendes lelkész Bözödön 1972-1979-ben<br />

majd Homoródújfaluban 1979-1991 között. 1991-től az unitárius<br />

gyakorlati teológiai tanszék tanára.<br />

1994 júliusától a M/L Teológiai Főiskolán tanul.<br />

ANDRÁSI GYÖRGY<br />

3

Dr.Molnár István<br />

taudációja<br />

A 69/1991 számú Közigazgatási Törvény<br />

II. fejezete 21. paragrafusának V.<br />

pontja kimondja, hogy a helyi Önkormányzatok<br />

a rendkívüli érdemeket szerzett<br />

hazai vagy külföldi személyiségeknek<br />

a helység díszpolgári címet adományozhatják.<br />

Székely keresztúr Önkormányzati<br />

Tanácsa <strong>1995</strong>. január 16-án tartott ülésén<br />

dr. Molnár István nyugalmazott múzeumigazgatónak,<br />

érdemei elismeréséül, Székelykeresztúr<br />

város Díszpolgára címet<br />

adományozta.<br />

Február 12-én - vasárnap - került<br />

sor a Városi Múzeum kiállítótermében<br />

dr.Molnár István díszpolgárrá<br />

való avatására. Ünnepélyességét<br />

az is fokozta, hogy a város történetében<br />

először fordult elő díszpolgárrá<br />

való avatás.<br />

Az erre vonatkozó döntést Benyovszki<br />

Lajos polgármester olvasta<br />

fel és ugyanő adta át a díszoklevelet<br />

az ajándékokkal együtt az ünnepeltnek,<br />

akinek munkásságát Gálfalvi<br />

Sándor nyugalmazott tanár, városi<br />

tanácsos méltatta. A 85 éves igazgatót<br />

utódja, Fülöp Lajos, jelenlegi múzeumigazgató<br />

köszöntötte. A<br />

tanítványok nevében Báró József<br />

unitárius esperes beszélt, méltatva<br />

dr.Molnár István személyében a kiváló<br />

nevelőt.<br />

Az ünnepelt megható szavakkal<br />

mondott köszönetet a megtisztelő<br />

kitüntetésért.<br />

Az ünnepi megemlékezést megtisztelte<br />

jelenlétével Főtisztelendő<br />

dr.Erdő János unitárius püspök és<br />

Andrási György egyházi előadótanácsos,<br />

hiszen dr.Molnár István a<br />

székelykeresztúri egyházkör felügyelő<br />

gondnoka is. De ott volt az<br />

ünnepségen Kányádi Sándor költő,<br />

Csányi Sándor a testvérváros<br />

Karcag alpolgármestere és számos<br />

más személyiség.<br />

A bensőséges ünnepséget magas<br />

színvonalú kulturális műsor<br />

zárta. A termet zsúfolásig megtöltő<br />

közönség egyöntetű véleménye<br />

szerint az első díszpolgári címet a<br />

város arra legérdemesebb személyisége<br />

kapta.<br />

Dr.Molnár István nyugalmazott tanár,<br />

múzeumigazgató egész élete és<br />

tevékenysége szorosan kapcsolódik<br />

Székelykeresztúr kulturális életének<br />

felemeléséhez.<br />

Nemzedékekig visszamenően unitárius<br />

papi családból származik. Bordoson<br />

született 1910-ben. Életének<br />

főbb állomásai: Újszékely, Ftava,<br />

Szentgerice és Székelykeresztúr.<br />

Az elemi iskola elvégzése után<br />

középiskolai tanulmányait 1922-29<br />

között a székelykeresztúri Unitárius<br />

Főgimnáziumban folytatta, majd<br />

egy évi teológiai tanulmányok után<br />

beiratkozott a kolozsvári Tudományegyetemre,<br />

ahol 1935-ben tanári<br />

oklevelet szerzett. Az egyetem<br />

elvégzése után visszatért Székelykeresztúrra<br />

tanárnak. Előbb az Unitárius<br />

Főgimnáziumban, majd<br />

annak megszüntetése után a Tanítóképzőben<br />

végzett jelentős oktatónevelő<br />

munkát.<br />

Iskolai tevékenysége mellett egyre<br />

több figyelmet szentelt a néprajznak,<br />

és Nagy Lajos rajztanár ösztönzésére<br />

helyben és a környező falvakban<br />

szellemi és tárgyi néprajzi tárgyak<br />

gyűjtésébe kezdett. Tanítványaiból<br />

gyüjtőcsoportokat szervezett, akikkel<br />

hétvégeken végigjárta a falvakat,<br />

begyüjtve a népi kultúra értékeit<br />

megőrző, pusztulásnak indult, lomként<br />

hányódó tárgyakat.<br />

A felhalmozódó néprajzi anyag elhelyezésére<br />

a gimnázium által biztosított<br />

terem kicsinek bizonyult, ezért<br />

megfelelő épületről kellett gondoskodni.<br />

A város akkori vezetősége a<br />

begyűjtött múzeumi anyag elhelyezésére<br />

előbb a Flórián-féle üzlethelyiséget,<br />

majd a mellette levő Kaszinó<br />

épületét biztosította. így 1946-ban<br />

megnyithatta kapuit Székelykeresztúr<br />

Városi Múzeuma, amely azóta<br />

állandóan fejlődve, ma már mind<br />

hazai, mind külföldi szakkörökben<br />

elismert kulturális intézménnyé<br />

vált.<br />

A múzeumalapító Molnár István<br />

nemcsak gyűjtő munkát végzett, hanem<br />

gondoskodott annak tudományos<br />

feldolgozásáról is. Néprajzi<br />

ismereteinek elmélyítése érdekében<br />

beiratkozott a kolozsvári Bolyai<br />

Egyetem doktorátusi kurzusára, ahol<br />

1948-ban megszerezte a néprajzi tudományok<br />

doktora tudományos fokozatot.<br />

A múzeumi munkával párhuzamosan<br />

helytörténeti kutatásokat<br />

végzett, melynek során ásatásokat<br />

szervezett, értékes adatokkal gazdagítva<br />

Székelykeresztúr és környéke<br />

őstörténeti és középkori<br />

történelmi adattárát.<br />

Százat meghaíadó tudományos dolgozatait<br />

hazai és külföldi szakfolyóiratok<br />

igényelték és szívesen közölték, amelyek<br />

nyomán Székelykeresztúr neve bekerült<br />

a nyilvántartott múzeumvárosok<br />

névsorába.<br />

Munkatársait is tudományos tevékenységre<br />

ösztönözte, aminek<br />

eredményeit önálló múzeumi kiadványok<br />

tartalmazzák.<br />

Tudományos munkássága mellett<br />

a múzeum keretében rendezett<br />

állandó és időleges kiállításaival<br />

fontos népnevelő munkát is végzett.<br />

Sokoldalú tehetségének köszönhetően<br />

állandóan jelen van a város<br />

művelődési életében: Székelykeresztúrra<br />

való érkezésétől tagja volt<br />

a Filharmóniai Társaságnak és műkedvelő<br />

színészként színvonalas<br />

alakításaival maradandó élményt<br />

nyújtott a város közönségének.<br />

Mindezek alapján elismeréssel<br />

állapíthatjuk meg, hogy dr.Molnár<br />

István életművével, a Városi Múzeum<br />

megalapításával és az ott folyó<br />

tudományos és népnevelő munkásságával<br />

a romániai magyarság<br />

nemzetiségi identitástudata megőrzésének<br />

ügyét szolgálta.<br />

Dr.Molnár István ilyen gazdag,<br />

értékes tevékenységével méltán<br />

érdemelte ki a Székelykeresztúr város<br />

Díszpolgára megtisztelő címet.<br />

GÁLFALVI SÁNDOR<br />

főgondnok<br />

4

A kegyeletnek és tiszteletnek forró<br />

hangulatában, ahogy ott állottam Orbán<br />

Balázs szobra előtt, megrendítő élményben<br />

volt részem. Látom egy pillanatban,<br />

hogy fények gyúlnak ki a bronzóriás<br />

szemében, szíve táján megmozdul a<br />

fém, és én a nagy tömegben egyedül<br />

maradtam Orbán Balázzsal. Ő könnyedén<br />

lelépett a talapzatról, kezét a vállamra<br />

tette és így kettesben leültünk az<br />

alapzat lépcsőjére. Nagy-nagy döbbenetet<br />

láthatott a szememben, mert azt<br />

kérdezte tőlem: milyen bajom van, mi lelt<br />

engemet Ilyen szemekbe nézve nem<br />

lehet hazudni. Ilyen tekintettel szemben<br />

őszintén kell vallani!<br />

Én szobor avatni jöttem - mondom<br />

hogy lássam, a művész hogyan tudta<br />

visszaadni nekünk a szent emlékeket.<br />

Lássam, Orbán Balázsnak népe hogyan<br />

fogadja a szívébe nagy fiát; az ünneplő,<br />

tisztelgő nép milyen emlékekkel távozik<br />

a nagy testvéri találkozás után<br />

Most pedig ezek helyett az élő, eleven<br />

múlt jelenik meg. Látom azt az életet, azt<br />

az áldozatot, azt a szolgálatot, amit megtett<br />

Orbán Balázs. Derűsen állapítom meg,<br />

nem lehet ezt az életet a fém formái közé<br />

bezárni, nem lehet talapzathoz rögzíteni.<br />

Túllépett régen a keretek határain, a formák<br />

vonalain. Fénylő napsugár lett, enyhületet<br />

adó esőcsepp, erőt adó táplálék,<br />

megtartó hit, evangélium, a lángoló szeretet<br />

példája, népe és szülőföldje iránt.<br />

Teológus koromban nagy szomorúsággal<br />

vettem tudomásul, hogy Izrael<br />

népe Istennek kiválasztott népe. Szeretett<br />

népe előtt járt, lángoló fényben és<br />

utat mutató füstoszlopban. Gondjaikról<br />

prófétáin keresztül gondoskodott. Amikor<br />

már-már Isten igazságosságáról<br />

kezdtem töprengeni, világosodott meg<br />

értelmem: "Isten nem igazságtalan!" O<br />

minden teremtményéről egyformán<br />

Orbán Balázs<br />

1830-1890<br />

Szoboravató<br />

beszéd<br />

helyett<br />

gondoskodik. Előtte nincs zsidó vagy<br />

nem zsidó. Isten nem csak a zsidó népnek<br />

adott prófétákat, minden népnek elküldte<br />

kiválasztottjait. A Szent<br />

Királyainkra, Hunyadi Jánosra, Mátyás<br />

királyra, Kossuth Lajosra, Széchenyi Istvánra,<br />

Deák Ferencre, Dávid Ferencre,<br />

Körösi Csorna Sándorra, Bölöni Farkas<br />

Sándorra, Apáczai Csere Jánosra, Baróti<br />

Szabó Dávidra, Brassai Sámuelre,<br />

Orbán Balázsra, Berde Mózsára s az<br />

elfelejtett nagyokra gondoltam. Lelkemben<br />

az öröm és a hála érzései fogalmazódtak<br />

meg: köszönöm Istenem, hogy<br />

életükön keresztül mutattad meg irántunk<br />

való szeretetedet.<br />

Történelmi tény, tiszteletre méltó<br />

igazság, Orbán Balázs katolikusnak<br />

született, a Székelyudvarhelyi Református<br />

Kollégiumban tanult, de lelkének<br />

nyugalmat az unitárius vallásban talált.<br />

Ennek a hitnek igazsága útja volt életének<br />

és vezérlő csillaga.<br />

Fölöttünk áll, mint ahogy a talapzatra<br />

felállították, A szellemi talapzatot ő építette<br />

bölcsességével és népe iránti szeretetével.<br />

Ha a bronz jelkép emlékeztet<br />

nevére, élete számunkra a szülőföld<br />

enyhet adó forrása, egyenes tartása, becsületessége,<br />

a móló acél bójája, amelyik<br />

kötelével a parthoz, gyermekkorod<br />

szép világához láncolja életed himbálózó<br />

hajóját. Lett bástya, amelyik állja az<br />

idők múlását, szirt, amelyen nem vehetnek<br />

erőt a dübörgő hullámok, a száguldó<br />

viharok. Példa, amelyiknek követése<br />

életünk megtartását jelenti. Munkássága<br />

fundamentum, amelyiken biztonságosan<br />

áll történelmünk és kincsestára<br />

a múlt emlékeinek.<br />

Kezének érintésére a valóság zimankós<br />

világába tértem és betöltötte lelkemet<br />

egy zengő figyelmeztetés: Áldjon<br />

vagy verjen sors keze, itt élned s halnod<br />

kell. A szobor állt rendíthetetlen<br />

méltóságával, és szívemből hálaima<br />

fakadt fei: köszönjük Istenünk, hogy<br />

nekünk adtad Őt.<br />

BENCZŐ DÉNES<br />

esperes-lelkész<br />

Hogyan imádkozzuk a<br />

Miatyánkot<br />

A címbeli kérdésre a helyes válasz<br />

igaz emberségünk, istenfiúságunk fő<br />

bizonyítéka!<br />

Van olyan ember, aki csak elmondja<br />

a Miatyánkot, s azt hiszi, hogy ezzel<br />

minden hitbeli kötelességét teljesítette,<br />

s amit elrebegett ajka, az magától<br />

megvalósul. Ez önámítás! így válik az<br />

egyén tehetetlenné, önmagában zárkózottá,<br />

istenfiúsága megtagadójává,<br />

"élő halottá".<br />

Tudnunk kell, "aranybetűkkel kell a lelkünkbe<br />

vésnünk", hogy a Miatyánknak<br />

csak hit- és élethű elmondása a mindenkori,<br />

a naponkénti újjászületés nyitánya,<br />

hivatásvállalás, a jézusi útra készülés,<br />

felzárkózás az isteni világhoz, s ezzel bizonyítani,<br />

hogy Isten gyermekei, munkatársai<br />

vagyunk! Mindezt meg lehet érteni, ha<br />

a Miatyánkot a jézusi élet és tanítás tiszta<br />

fényében nemcsak elmondjuk, de tökéletesen<br />

valóra is váltjuk a benne kifejezésre<br />

jutó kéréseket, vágyakat - Isten segedelmével<br />

az ő dicsőségére, a magunk boldogulására<br />

és üdvére! A kérések, vágyak,<br />

óhajok önmaguktól nem valósulnak meg!<br />

A gondviselő édes Atyánk ránk bízta, a<br />

gyermekeire, munkatársaira az üdvös feladatok<br />

végrehajtását. És mi megtehetjük,<br />

men a jó Isten segítségünkre siet, ő mindig<br />

mellettünk áll, csak meg kell látnunk, fel<br />

kell ismernünk! Ezt szolgálja a Miatyánk<br />

lélekből fakadó elmondása.<br />

Lássuk most már rendre az imádság<br />

tételeit:<br />

1. "Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben..."<br />

Az Isten a mi Atyánk, akinek életünket<br />

köszönhetjük, Ő a világmindenség<br />

teremtője. A teremtés után Ő nem szakadt<br />

el a világtól: mindenkor mindenütt jelen<br />

van mint gondviselő Atya, mint örök teremtő.<br />

Az imádság azon tételetehát, hogy<br />

"ki vagy a mennyekben", nem a csillagok<br />

fölötti világra utal, hanem a mindenséget<br />

kitöltő isteni világra, az isteni eszmék, az<br />

élő hit, a szeretet világára.<br />

2. "Szenteltessék meg a te neved".<br />

Ez csak úgy következik be, ha tetteinkben<br />

felmagasztosulunk Őhozzá, a<br />

gondviselő, mindenható Atyához, és<br />

hűséges gyermekeiként előtte hódolunk,<br />

az Ő örök dicsőségét szolgáljuk,<br />

így a tetteinkben, istenfiúi életünkben<br />

szenteltetik meg az Ő neve.<br />

5

3 "Jöjjön el a Te országod". Karba tett<br />

kézzel, tétlenül hiába várjuk, nem jön el! Lelkünkben<br />

templomot, földi világunkban Isten<br />

országát kell hogy építsük és felépítsük. Isten<br />

a maga képére és hasonlatosságára, valamint<br />

munkatársi szerepre teremtett. Mindez<br />

arra kötelez, hogy derekasan kivegyük részünket<br />

az Ő országa építésében, ahol Ő<br />

uralkodik az üdvöt óhajtó lelkek fölött. Országának<br />

fundamentuma, talpköve a kettős jézusi<br />

szeretetparancs: szeretni Istenünket és<br />

szeretni embertársunkat. A szeretet isteni jegyében<br />

a jó, a szép, az igaz ügy örök győzelméért<br />

kell harcolni. Aki nem ezt teszi,<br />

önmagát, emberi mivoltát, istenfiúságát tagadja<br />

meg, s az eget és a földet kárhoztatja.<br />

Föl hát az isteni munkára, a nagy elődök,<br />

az úttörők, a példamutatók nyomába kell lépnünk,<br />

és felsorakoznunk Isten munkatársai<br />

mellé az Ő országa építésére, az Ő dicsősége<br />

és a mi üdvünk, boldogulásunk, igaz emberségünk<br />

szolgálatára.<br />

4 "Legyen meg a Te akaratod, mint a<br />

mennyben, úgy a földön is." Az Isten országa<br />

építése az Ő akaratának a teljesülése.<br />

Tehát nem önmagától valósul meg. Az<br />

építés folyamán mindig az Ő akarata szerint<br />

kell hogy éljünk. Akkor az Ő akarata nemcsak<br />

"mennyben", az eszmények, a hit világában<br />

érvényesül, hanem itt a földön, a<br />

hétköznapok világában is.<br />

5 "A mi mindennapi kenyerünket add<br />

meg nekünk ma". A mindennapi kenyér<br />

nem "mannaként" hull le az égből! Az ember<br />

lelkes munkájával teremti elő Isten segedelmével.<br />

Égi áldás "gyümölcse" a kenyér az<br />

asztalon, amit a dolgos ember kiérdemel.<br />

6 "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen<br />

mi is megbocsátunk azoknak,<br />

akik ellenünk vétkeztek." A vétkeinket Isten<br />

csak akkor bocsátja meg, ha megbánjuk<br />

bűneinket, és jóvá tesszük. Tehát a<br />

megbocsátást Istentől ki kell érdemelnünk.<br />

Ő mint szerető Atya karjai közé fogadja a<br />

megtérő bűnöst, akárcsak a tékozló fiút az<br />

apa.<br />

7. "Ne vigy minket a kísértésbe, de szabadíts<br />

meg a gonosztól". Isten sohasem<br />

visz kísértésbe. Ősi gyarló ösztöneink térítenek<br />

le a jó útról, s az élet sodra kísért meg.<br />

Emberi, istenfiúi kötelességünk bűnös ösztöneinken<br />

felülkerekedni és Isten segedelmével<br />

szembeszállni a kísértéssel, és így, j<br />

tiszta lélekkel, istenfiúi hűséggel folytatni.<br />

Összefoglalásképpen elmondhatjuk: mindennapi<br />

imádságunk, a Miatyánk szelleme<br />

megkívánja, hogy Jézus útján a gondviselő<br />

édes Atyánk világmegváltó akarata szerint<br />

éljünk, mert Övé "az ország és a hatalom<br />

és a dicsőség most és mindörökké.<br />

Ámen!"<br />

6<br />

IMREH LAJOS, nyugalmazott tanár<br />

Feladatok és lehetőségek<br />

a valláserkölcsi nevelésben<br />

A valláserkölcsi nevelés feladatai abból az elégedetlenségből erednek,<br />

amelyet a hivatását szigorú lelkiismerettel gyakorló lelkész érez a saját<br />

gyülekezetében.<br />

Mi az, ami hiányzik, mi az, ami nem jó, mi az, ami kiküszöbölendő a<br />

mostani gyülekezeti életben Mi az, amit el szeretnénk érni Milyen<br />

legyen a holnapi gyülekezet<br />

F. kérdéscsoportra adott felelet szabja meg a valláserkölcsi nevelés<br />

feladatát gyülekezetenként.<br />

Nálunk - véleményem szerint - sok egyházközségben az egyik így<br />

meghatározható feladat a növendékek templomhoz való szoktatása.<br />

Ehhez példaaclásra volna szükség. A jó példát a szülök adhatnák, de<br />

erre kevés kilátás van. Nem várhatjuk, hogy majd a szülők hozzászoktatják<br />

a templomhoz a gyermeket, maguk sem szoktak hozzá.<br />

A templomlátogatást a gyermekkorban kell megszokni, mint a munkát.<br />

Ha a nevelő a gyermekkorban ezt elmulasztotta, azután már hiába<br />

várja, hogy rendszeres templomlátogató legyen az az egyén. Ezért a<br />

példaadás mellett új lehetőségeket kell keresnünk célunk eléréséhez.<br />

A 727/1990 E.K.T. sz. leirat az iskolai vallásoktatás beindulása idején<br />

úgy intézkedett, hogy az iskolai program mellett a lelkész köteles<br />

tovább is valláserkölcsi nevelési órákat tartani az egyházközségi helyiségekben<br />

is. Ennek az utasításnak az volt a célja, hogy az iskolai<br />

vallásoktatás bevezetésével nehogy még jobban eltávolodjanak a növendékek<br />

az egyházközségtől, nevezetesen a templomtól.<br />

Ez a veszély fennáll még abban az egyházközségben is, ahol a<br />

gyülekezeti teremben, vagy a lelkészi irodán megtartják ezt a második<br />

vallásórát is. A növendékeket be kell vinni a templomba. Nemcsak a<br />

VEN évnyitón és évzárón, anyáknapján és karácsonyfaestélyen, de<br />

min'él gyakrabban, lehetőleg rendszeresen.<br />

Ez azért fontos, hogy a növendék felfedezze, hogy a hittan nem csak<br />

egy tizedrendü fontosságú tantárgy, amelyet az iskolában a többi órák<br />

után szokott tanítani a lelkész, hanem egy életgyakorlat, amelynek<br />

szépsége, áldása van.<br />

Van-e erre lehetőség Ezen gondolkoztunk el mi is az elmúlt télen a<br />

nőszövetségi összejöveteleken. Tanácskozásaink alatt mondta el két<br />

nyolcvan év körüli asszony, hogy Máté Lajos lelkész idejében hogyan<br />

jutalmazták a templomlátogatásban mutatott szorgalmukat.<br />

A növendékeket jutalmazással lehet ösztönözni - került előtérbe a<br />

nevelői elv. Hiszen az érdemjegyek is ezen alapulnak. A nőszövetség<br />

jutalmat ígért a szorgalmas templomlátogató növendékeknek. Az első<br />

jutalmakat az 1993/94. iskolai évi VEN évzárón ki is osztottuk. Ezzel<br />

párhuzamosan az érdemjegyeknél is figyelembe vettük minden esetben<br />

a templomlátogatást.<br />

Eredményekről máris beszélhetünk. Ezek pillanatnyilag azonban<br />

csak kilátást adnak a további gyakorlathoz, hogy majd egy évtized múlva<br />

valóságos eredmény is lehessen belőle, kedvező körülmények esetén.<br />

A templomlátogatást a vakációban is nyilvántartottuk. A szeptemberi<br />

évnyitón következtek ismét a jutalmak. Mindez az elődök örökségének,<br />

az 1958-ig tartó valláserkölcsi nevelési korszak módszereinek újraalkalmazása.<br />

Ne felejtsük el: most mégiscsak jobbak a lehetőségek, mint<br />

1948-58 között.<br />

Ezzel azért kívánok a nyilvánosság elé jönni, hogy ötletet adjak a<br />

nálamnál fiatalabbaknak, akik hasonló feladatot tűztek ki maguk elé.<br />

Hogy jó-e, vagy van ennél jobb, erről érdemes volna eszmecserét<br />

folytatni.<br />

Tudom, hogy mindenkinek megvan a maga módszere. Ezeket jó volna<br />

rendre közkinccsé tenni.<br />

Dolgozzunk együtt. A feladatok megoldásához mutassunk egymásnak<br />

új lehetőségeket.<br />

JAKAB DÉNES lelkész

Zarándokok és turisták<br />

Testvérgyülekezeti útmutató<br />

Az Unitárius Közlöny 1994 szeptember-októberi számában<br />

olvasott ifj.Török Klek nyárádgálfalvi lelkész<br />

cikke késztet írásra. Örömmel olvastam: végre otthon<br />

is írnak a tetvérgyülekezeli programról De ki is volna<br />

illetékesebb erre, mint egyike azon szerencséseknek,<br />

aki feleségével ellátogathatott Amerikába, akinek testvérei<br />

traktort ajándékoztak Nyárádgálfalvának. Egy dolog<br />

azonban zavarba hozott. A keserű szájíz<br />

emlegetése, a titkozatos és kollektív véleménynek festen<br />

panasz. Es mivel nem tudjuk annak konkrét tárgyát,<br />

így mindenkinek egyformán rossz lesz a<br />

közérzete. Az enyém is, ezért próbálom megválaszolni<br />

ugyanolyan vaktában, de sok körülmény összesített<br />

ismeretében. S azzal a szándékkal, hátha "nem specifikus<br />

gyógyírként" mégis célba talál.<br />

Egyre inkább tapasztalom, hogy a testvéregyház<br />

vagy testvérgyülekezet program mibenlétét, céljait és<br />

működési elveit milyen sokan nem értik vagy félreértik<br />

Ahogy a hasonló jelenséget itt Amerikában következetes<br />

nevelő munkával sikerült szinte teljesen<br />

felszámolnunk, most kötelességemnek érzem, úgyis<br />

mint a program főtitkára, ugyanezt otthon is elősegíteni.<br />

A program végrehajtó szerve, a Testvérgyülekezeti<br />

Tanács célkitűzéseit és programját magyarra<br />

fordítva elküldtem közlés végett, talán meg is jelent<br />

közben.<br />

Egy kis "történelmi" visszatekintéssel kell emlékeztetnem<br />

mindenkit, hogy ehhez hasonló program már<br />

létezett a 2()-as években. Az eredeti listát meg is találtam<br />

a I larvard Iígyetem archívumában és boldogan<br />

vittem a bostoni unitárius univerzalista egyházközpontba,<br />

de az akkori egyik vezető, Natalie Gulbrandsen<br />

ezt nem kívánta figyelembe venni, s az akkor chicagói<br />

ösztöndíjas Andrási György előadó tanácsossal közösen<br />

állítottak össze egy új testvéregyház listát. Látszólag<br />

az elv a/ volt, hogy a nagy erdélyi egyházközségeket a<br />

nagy és gazdag amerikai gyülekezetekkel, a kicsi falvakat<br />

pedig kicsi amerikai egyházközségekkel "testvére -<br />

sítsék". Hz látszólag logikus, ha nem is áldásos. A<br />

program egésze azonban az, hisz immár százezres<br />

nagyságrendű az egyes testvéregyházközségeknek juttatott<br />

segélyek összege.<br />

Volt még egy Achilles sarka az eredeti testvérgyülekezeti<br />

listának: nem tartalmazta a postai irányítószámokat<br />

és városok esetében az utcaneveket. Az akkori<br />

csomagok, levelek soha meg nem érkeztek Erdélybe, s<br />

a program majdnem megbukott. Ekkor léptünk közbe<br />

- a Center for Free Religion -,nem hivatalosan indítottuk<br />

be saját hírlevelünket, hogy minden szempontból<br />

segítsünk a zsenge kapcsolatok kibontakozásában.<br />

Legelső lépésként mind a 130 amerikai testvérgyü le kezeinek<br />

levelet írtunka szükséges útmutatásokkal, ahhoz,<br />

hogy kapcsolatuk eredményes legyen. így aztán<br />

automatikusan - de egyre terebélyesedő munkával - a<br />

Center for Free Religion vált a testvérgyülekezet mozgalom<br />

vezetőjévé.<br />

Egy ilyen nagy horderejű program dinamikája szerint<br />

persze sok amerikai partner időközben lemorzsolódott,<br />

elhallgatott vagy soha meg se szólalt. Mi pedig<br />

folytonosan toborozzuk az új testvéreket és egyúttal<br />

igyekszünk a társítás elvét úgy alkalmazni, hogy a legjobban<br />

segítségre szoruló egyházközségeket tehetősebb<br />

amerikai gyülekezetek gondjaira bízzuk. A<br />

különös anyagi terhet viselőknek igyekszünk egynél<br />

több testvért biztosítani. Szóval semmi sem végleges<br />

vagy lezárt.<br />

Nem tudom elégszer kérni lelkész atyánkfiait, hogy<br />

írjanak nekem vagy legalább az egyházkörök képviselőivel<br />

- Pálfíy Dénes, Nagy László jakab Dénes, Kedei Mózes,<br />

Máthé Sándor - tudassák, ha kapcsolatuk nem működőképes,<br />

ha az amerikaiak nem válaszoltak leveleikre. Minél<br />

előbb jut ez tudomásomra, annál hamarabb tudom a<br />

hallgatás okát tisztázni, illetve új testvén szerezni.<br />

1993-ban egy új fejezetet nyitottunk, amikor megalakítottuk<br />

a Testvérgyülekezeti Tanácsot, mint független<br />

unitárius univerzalista szervezetünket. Ennek minden<br />

testvéregyházközség tagja és tizennégy tagú végrehajtó<br />

bizottság vezeti.<br />

Mi természetesen mindegyik egyházközségnek egyformán<br />

mondjuk: adjatok, segítsetek! Van, aki teszi,<br />

teheti, van, aki nem. De afölött nincs hatalmunk, hogy<br />

irányítsuk: ki kinek vesz traktort, ki kit hív meg Amerikába,<br />

ki kit hív meg segédlelkésznek, kinek adnak havi<br />

vagy évi fizetés pótlékot. Ez a program nem a szocializmus<br />

alatt megszokott központi tervezés elvén alapul.<br />

Tehát választani csak az igazságos semmi - segély vagy<br />

igazságtalan szerencse, gyülekezet-gyülekezet kapcsolata<br />

között lehet. Nem olyan kényelmes helyzet, hogy<br />

az erdélyieknek éppen semmit se kellene tenniük, a<br />

segély ölükbe hull - bár ez is előfordul. Egyet kell<br />

tenniük: mint annyiszor már, most is kérem, hűségesen<br />

levelezzenek testvéreikkel - akár magyarul is. Még mindig<br />

túl sok a néma erdélyi partner, és olyan eset is<br />

előfordul, amikor türelmét vesztve az amerikai fél kérte,<br />

hogy más erdélyi egyházközséggel társítsuk, aki<br />

hajlandó levelezni Az amerikaiak leveleikre nem egy<br />

vagy két év múlva várnak választ, hanem legalább egy<br />

hónapon belül. A kelet-európaias kényelmes időmérték,<br />

a túl hosszú hallgatás nagyon lehűti a gyülekezetek<br />

lelkesedését, viszont egyetlen rövid levélke is ünnepet<br />

varázsol bármelyik amerikai testvérgyülekezetbe.<br />

A fentiekhez valamit még hozzá kell fűznöm: akik<br />

már nagylelkű támogatást kaptak amerikai testvérüktől,<br />

azoktól az erdélyi unitárius közösség joggal elvárhatja,<br />

hogy önként, erkölcsi felelősségből felajánljanak<br />

egy bizonyos pénzösszeget a teológia és az unitárius<br />

gimnáziumok számára. Attól senki se féljen, hogy amerikai<br />

testvére ezért a gesztusért "megszólja". Sőt, igen<br />

nagy meghatódással könyvelnék el, és inspirálná őket<br />

még nagyobb segélynyújtásra. Ezáltal otthon is igazzá<br />

válna, amit itt mindig hangsúlyozunk: a szeretet szeretetet<br />

s a nagylelkűség nagylelkűséget szül. Minél több<br />

7

talentumot - ez esetben segélyt - kap az ember Istentől<br />

vagy felebarátjától, annál több váratik el tőle, hogy<br />

annak a közösségnek, melyet szolgál, visszaadja vagy<br />

legalább megossza.<br />

Lássuk be, arra senki se vállalkozik, hogy az egyes<br />

amerikai segélyeket egy nagy kasszába ömlesztené és<br />

aztán valamilyen szempont szerint "egyenlően" szétosztaná.<br />

Akármilyen szempontot is alkalmaznánk, még<br />

mindig igazságosabb lenne, mint ami most érvényes,<br />

hogy ti. van, aki sokat és van, aki semmit se kap. És<br />

lássuk be, hogy ehhez az érdemnek, sőt még a szükségnek<br />

sincs semmi köze. Persze, mindenki aránylag egyformán<br />

szegény. De valahogy a nagy segélyek mégse a<br />

legszegényebb gyülekezetekbe érkeztek, általában.<br />

Azonban jó, hogy érkeztek, akárhová, hisz egyazon<br />

közösségbe jut mind. S van arra lehetőség, hogy önként<br />

vállalt gesztusokkal szerencsénket megosszuk az<br />

arra még rászorultabbakkal. Hisz ezt az elvet valljuk és<br />

prédikáljuk. Isten konkrét alkalmat ajánl fel, hogy ezt<br />

gyakoroljuk is, s ezzel példát adjunk másoknak.<br />

Hogy ez a jogosnak tűnő elvárás mégis mekkora<br />

akadályba ütközik, arra van már példa. Az Amerikai<br />

Unitárius Univerzalista Lelkészek Egyesülete gyűjtést<br />

rendezett már két alkalommal a lelkészek, tanárok,<br />

nyugdíjasok és teológiai hallgatók megsegítésére,<br />

esetenként 5000 dollárral, melyből 3300 dollárt<br />

szánt az aktív lelkészeknek szétosztásra. És itt egy<br />

nagy félreértést kell tisztáznunk. Ezt céladományként<br />

kizárólag azon lelkészek megsegítésére szánták,<br />

akik a testvéregyház-programon belül még nem kaptak<br />

semmilyen segélyt amerikai testvérüktől. Mint<br />

ahogy az egyes gyülekezeteknek érkezett céladományokra<br />

senkinek se jut eszébe igényt tartani, úgy egy<br />

másik céladományra, mely azoknak szólt, akik távol<br />

estek a szerencsétől, mindenki egyformán pályázott.<br />

Azok is, akik havonta vagy évente már tisztességes<br />

személyi fizetéspótlékot kapnak amerikai testvérüktől.<br />

Tehát ez a pénz nem mindenkinek egyformán<br />

érkezett, ahogy azt esperesi határozat alapján tavaly<br />

kiosztották, s amint idén is ehhez az elvhez ragaszkodtak<br />

a körök vezetői. Az adományozók joggal várják<br />

el a gyűjtés céljának, mint elosztási elvnek a<br />

betartását. Az igazságtalanságot mi még tovább pénzsegéllyel<br />

mélyíteni nem akarjuk.<br />

Érdekes módon azok nem panaszkodnak éppen, akiknek<br />

még testvérük sincs, akiket nem karoltak fel. Tőlük<br />

egyenesen várjuk a panaszt, hogy orvosolhassuk.<br />

Török Elek testvérünk panasza a megterhelő ajándékozást<br />

hozza fel. Jó alkalom, hogy megismételjük, amit<br />

nem tudunk eléggé hangsúlyozni: senkitől senki el<br />

nem várja, hogy erején felül ajándékozzon. A két évvel<br />

ezelőtti felhívásunk a gyülekezetekhez, hogy valami<br />

népművészeti tárgyat ajándékozzanak testvérüknek,<br />

meg is tette a hatását. Egy-egy kézimunka akkora lelkesedést<br />

váltott ki, hogy sok esetben nagy adományokat<br />

eredményezett viszonzásul. Es valljuk be, egy írásos<br />

abrosz minden gyülekezetből kitelik<br />

Az amerikaiak a legjobb szándékkal kívánnak segíteni.<br />

És szinte valamennyien aggódnak, hogy odalátogatásukkal<br />

vajon nem terhelik-e az erdélyi gyülekezetet<br />

Mondjam azt, hogy terhelik Igen, ezt is mondom,<br />

felhívom a figyelmüket, hogy anyagilag (is) legyenek<br />

nagylelkűek, értékeljék a vendégszeretetet, mely nem<br />

kis áldozat egyeiszegényedett közösségtől. Mi időről-időre<br />

a romániai árakat is tudatjuk velük. Most ismét ez<br />

történik. Mert egy nemrég feltűnt gyorstalpalásos, magát<br />

"román-magyar szakértő"-nek reklámozó utazási ügynök,<br />

Ed Litchfield példája erre int. Testvérgyülekezeti képviselőként<br />

lép fel, azonban mi, a Tanács erősen elhatároljuk<br />

magunkat tőle, mint aki az agresszív, komersz kapitalista<br />

szellemet képviseli. Ez az ő dolga, s bár minél többen<br />

nyitnának irodákat s hoznának turistákat és pénzt az<br />

országba. De ő nem azonos a testvérgyülekezeti programmal.<br />

Mi is, személyesen és szervezetileg is dolgozunk a<br />

népek közötti megbékélés ügyén Erdélyben, Ed Litchfield<br />

azonban ezt sokkal buzgóbban és találékonyabban teszi,<br />

amikor az amerikai unitáriusok "átnevelését" is beveszi az<br />

utazás csomagjába. Még engem is célba vett, szívből,<br />

meggyőződéssel, "cáfolhatatlan" érvekkel próbált maradinak<br />

bélyegzett világnézetemen változtatni. Ennek szellemében<br />

beszéli le utasait az unitárius falvakról,<br />

Kolozsvárról, Tordáról és a sokkal szórakoztatóbb fővárosba,<br />

Fekete-tengerre, moldvai kolostorokhoz és természetesen<br />

a saját "testvér egyházközségébe" viszi el a naiv<br />

zarándokokat. Az első általa szervezett túra alapján kötelességünknek<br />

érezzük általában figyelmeztetni egyházközségeinket<br />

és a megfogadott alkalmi tolmácsokat: ne<br />

engedjék senki által kizsákmányolni magukat. A hamis<br />

próféták hasonlata jut eszébe az embernek.<br />

Vigyázzunk: tudjunk éles különbséget tenni turisták és<br />

zarándokok között. Mi a lelki kincseket kereső zarándokokat<br />

pártoljuk, nem az erdélyiek rovására spórolni akaró<br />

turizmust. De legyen az amerikai turista vagy zarándok,<br />

kérünk mindenkit egyházközségeinkben, hogy a még megmaradt,<br />

s főleg a régiségnek számító népművészeti kincseket<br />

ne akasszák le a falról, s ne ajándékozzák oda az azt<br />

megcsodáló amerikaiaknak. Azoknak a tárgyaknak ott a<br />

helyük, Erdélyben. Tudom, nehéz ennek a szívből jövő s<br />

hagyományos kísértésnek ellenállni, amikor a hála és szeretet<br />

esetleg erre indít. De gondoljunk vissza: hogy kifosztották<br />

falvainkat a magyarországi és német felebarátaink a<br />

hetvenes években. Felcsík és Gyergy ó falvaiban házról-házra<br />

jártam, falumúzeum ügyben, s alig találtam olyan családot,<br />

ahol ne ez lett volna a válasz: "Ó. volt irt elcg cserép és<br />

falióra, de mind odaadtuk a külföldieknek autószámra<br />

hordták el. S ó, persze, adtak érte szappant s mindent."<br />

Minden igazi zarándok lelkileg arra készül lei, ami a<br />

valóság Erdélyben: a lélek kincseire, a szeretet ajándékára,<br />

nem lakomákra, nem ajándékokkal való elhalmozásra<br />

- amibe aztán belerokkanunk. A híres erdélyi<br />

vendégszeretet sokkal szerényebb befektetéssel is<br />

nagylelkű és csillog, mert ott van a szív melege benne,<br />

az őszinteség. 1 la túl sok anyagit akarunk belezsúfolni,<br />

visszájára sülhet el: az adakozó szellemet összetévesztheti<br />

a vendég a bőséggel, vagy is az általunk hirdetett<br />

szükség hiányával.<br />

Nos, mindennek helytálló vagy átértékelésre szoruló<br />

részleteit nemsokára személyes tapasztalattal lógjuk<br />

lemérni, amikor isten segítségével május közepén egy<br />

zarándokcsoportot vezetek, felkérésükre, drága szülőföldemre.<br />

Dr. GELLÉRD JUDIT, a Testvérgyülekezeti Tanács főtitkára<br />

8

E m l é k e s ü n k<br />

Fekete<br />

liü őrálló<br />

Lajos<br />

lelkészre<br />

<strong>1995</strong> áprilisában 50 éve költözött<br />

el tragikus hirtelenséggel a brassói<br />

unitárius egyház éléről Fekete Lajos<br />

lelkész. Az unitárius templom<br />

porticusában levő fekete márványtáblán<br />

nem véletlenül olvasható:<br />

"Brassó hű őrálló papja", mert amikor<br />

az 1945-ig dúló második világháború<br />

ide-oda sodorta híveit, nap<br />

mint nap bunkerekben-lágerekben<br />

kereste fel őket, lelkesítette és segítette<br />

a legjobb tudása szerint,<br />

míg egy eltévedt tetűcsípés nyomán<br />

alig 48 éves korában elhunyt.<br />

Ma a padsoraink közt gyéren akad,<br />

aki szelíd arcára visszaemlékezik.<br />

Rövid életpályája: Szentábrahámon<br />

született, Székelyudvarhelyen<br />

nevelkedett, Kolozsváron<br />

végezte a teológiát. Fogaras első<br />

állomáshelye, honnan egy akarattal<br />

Ürmösre hívják meg. Szeretett<br />

híveit 1943-ban otthagyja, Brassó<br />

meghívására. Keserves két esztendőt<br />

szolgált itt, magasztos hivatását,<br />

önfeláldozó munkáját<br />

kettétörte a halál! Ő maga is szöges<br />

drót mögé kerül, lágerbe, fogolytáborba:<br />

megérdemlik a<br />

megemlékezést dr.Papp Márton,<br />

dr.Szabó Zoltán, dr.Vigh Gábor,<br />

kik kiszabadulásuk után tehetetlenül<br />

álltak betegágyánál, mindentudásukat<br />

latbavetve, tehetetlenül.<br />

Fekete Lajos nem csak lelkész,<br />

de író és költő is volt a jövő egyik<br />

erős oszlopaként indult, ígéret volt.<br />

Mind az egyházi, mind a világi újságok<br />

mindig szívesen közölték<br />

írásait, verseit. 1928-ban Fogarason<br />

első verseskötete "Pusztai<br />

vándorlás" címen jelent meg,<br />

1936-ban Ürmösön "Ének a viharban"<br />

című regénye. Itt komponálta<br />

énekvezér feleségével a ma is<br />

örömmel énekelt unitárius indulót:<br />

"Letűnt az éj, köszönt a nap, miénk<br />

az élet, dalra hát!"<br />

Fekete Lajos lelkét ma a templomban<br />

érezzük, a maga költői arcát így<br />

adja tudtunkra: Engem prófétává hívott<br />

el az Úr, hogy küzdjek értetek<br />

minden vészen át. Szerette volna a<br />

népek fülébe kiáltani "nézzétek,<br />

mennyi érték van a földben: dolgozzatok,<br />

hogy előhozzátok az elrejtett<br />

kincset..." Művésznek érezte magát,<br />

kik álmokkal születnek, meghalnak<br />

s a világ semmit sem tud róluk...<br />

Fekete Lajos megpróbált a viharban<br />

is énekelni. Sírva is dalolni<br />

és mindig remélni.<br />

Mintha testamentuma zengne át<br />

a múló időn:<br />

Most egy kissé messzebb megyek<br />

innen<br />

Beszélnem kell az égi Atyával.<br />

Vigyázzatok, míglen visszatérek<br />

Őrködjetek a virágok felett.<br />

Imádkozó lelkem szent otthonát<br />

Ne háborgassák, bűnös, profán<br />

kezek!<br />

S ha tudnék se mennék soha már<br />

innen el,<br />

Mert poromból por lesz. a lelkemből<br />

lélek.<br />

S én őseim földjén örökké itt élek.<br />

Köröttem csend, bennem titok<br />

Mélységes mélyen hallgatok<br />

Csak a szívem ver minden szóra<br />

Mikor emlékek jönnek szent találkozóra.<br />

S tört glóriáimnak egy-egy fakult<br />

szirma<br />

Lehull a néma koporsómra!<br />

Tegyük le mi is az emlékezés<br />

néma virágait. ígérjük meg, hogy<br />

lelke köztünk él, akik őt ismerték,<br />

szerették és nem felejtették el Fekete<br />

Lajost, Brassó hű őrálló lelkészét.<br />

FEKETE KAMILLA, Brassó<br />

Lászlóffy<br />

Aladár<br />

Mária és<br />

Márta<br />

Egyik mint a nyitott vázák<br />

várja igéknek virágát;<br />

másik, a kérlelhetetlen,<br />

süketen és rezzenetlen,<br />

mint a gép és mint a sors ó -<br />

ő a kútra járó korsó.<br />

Együtt viszont ritkán árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Egyik megérti az eszmét,<br />

másik szüntelenül tesz még.<br />

Egyik lelkének tudása<br />

malasztoknak tiszta mása.<br />

Másik nem érzi a lelket,<br />

csak teszi, mit tenni kellett.<br />

Együtt viszont sosem árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Mert amit meg kell itt tenni,<br />

azt se lehet elfeledni.<br />

Kertemet a gyom befutja,<br />

kátyúval tele az útja -<br />

ha kezem ölembe rakva<br />

ébredek egy újabb napra.<br />

Együtt viszont dehogy árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Ám ha lelkem nyíló ágán<br />

nem az ég, hanem a sátán<br />

oltása kap elsőséget -<br />

életemen végig éget,<br />

hogy tudatlan lendületben<br />

ilyen könnyű préda lettem.<br />

Együtt viszont meg nem árt a<br />

Máriaságnak a Márta.<br />

Egyik jámbor, másik áldott -<br />

ketten adják a világot,<br />

ketten teszik ki a megvert<br />

és megáldott földi embert.<br />

Mikor mire kell felelnünk -<br />

másikkal versenyre kelve<br />

azt mutassa, azt viselje,<br />

azzal bírjon épp a lelkünk!

Tegyünk meg mindent a bukaresti<br />

egyházközségünk megerősödéséért!<br />

Örömmel veszem tudomásul az elmúlt<br />

néhány év szép eredményét, gondolok itt<br />

az új egyházközségek megalakulására, az<br />

új templomok építésére, a régi templomok,<br />

papilakok megjavítására, a kolozsvári<br />

és keresztúri unitárius gimnáziumok<br />

újraindulására, a teológiánk csodálatosan<br />

szép és eredményes munkájára, az Unitárius<br />

Közlöny újra megjelenésére és arra az<br />

óriási harcra, amit vezetőink folytatnak<br />

egyházi javaink és jogaink visszaszerzéséért.<br />

Köszönöm a fáradtságot nem ismerő<br />

munkát mind vezetőinknek, mind<br />

áldozatkész híveinknek, no meg drága<br />

külföldi testvéreinknek!<br />

E szép eredmények mellett engem nagyon<br />

elszomorít a bukaresti egyházközségünk<br />

jelenlegi helyzete. 1994-ben a<br />

nyilvántartott unitáriusok száma 100, ezek<br />

közül 60-an fizetnek egyházfenntartási díjat.<br />

Az istentiszteleteket a német evangélikus<br />

templomban tartják havonta egyszer.<br />

Júliusban és augusztusban, a nyári szabadság<br />

miatt, nem tartanak istentiszteletet.<br />

A beszolgáló lelkész, Fekete Levente<br />

Sepsikőröspatakról jár le a fővárosba. Az<br />

istentiszteleteken 8-12-en vesznek részt.<br />

Igaz, hogy egy alkalommal 20-an voltak<br />

jelen a templomban.<br />

Bukarestben, ahol a lakosok száma<br />

1940-hez viszonyítva megduplázódott,<br />

minden magyar egyháznak van temploma<br />

és állandó lelkésze. A reformátusoknak<br />

két templomuk és két lelkészük van.<br />

A szomorú emlékű bécsi döntésig az<br />

unitáriusoknak is volt állandó lelkészük.<br />

Ezen lelkészek közül kettőt én is jól ismertem<br />

éspedig Lőrinczi Dénest és Lőrinczi<br />

Gézát. Hogy milyen egyházi<br />

munka folyt a fővárosban, azt megismerhetjük<br />

az Unitárius Közlöny 1940<br />

szeptemberi számából, ahol másfél oldalon<br />

igen áldásos munkáról van szó!<br />

Néhány sort leírok az ott olvasható dolgokról:<br />

istentisztelet minden vasárnap<br />

délelőtt fél 11-kor. A bukaresti lelkész<br />

Ploiesti-ben és Busteni-ben is tartott istentiszteleteket<br />

és vallásórákat. Az iskolás<br />

növendékek számára vasárnapi<br />

iskola volt és még sok szép tevékenység.<br />

Hogy a fővárosban eredményes<br />

munka folyt, erre legjobb bizonyíték az,<br />

hogy a tordaiak 1936-ban az akkori bukaresti<br />

lelkészt választották lelkipásztoruknak.<br />

Lőrinczi Dénes itt Tordán is<br />

csodálatos munkát végzett, az egyházi<br />

teendőkön kívül: feltérképezte az egész<br />

ótordai temetőt, minden sírhantot megszámozott<br />

és kartotékot csinált. Hála és<br />

köszönet érte.<br />

Biztos vagyok benne, hogy mind a<br />

rádió, mind a tévé közölné a bukaresti<br />

unitárius egyházközség híreit, rendezvényeit,<br />

mint ahogy a többi egyházközségekét<br />

közli. Arról is meg vagyok<br />

győződve, hogy a magyar nyelvű lapjaink<br />

is segítenének a fővárosi egyházközségünk<br />

népszerűsítésében.<br />

Sajnos, amíg a fővárosunkban nincs<br />

állandó lelkész, addig erről nem igen<br />

lehet szó, sem pedig a hívek felkutatásáról,<br />

és addig érvényes Tordai Matyó<br />

bukaresti unitárius presbiter és tollforgató<br />

egyik.versének első szakasza:<br />

Mint vergődő beteg lélek<br />

roskadozó testben,<br />

Egy maroknyi unitárius<br />

úgy él Bukarestben.<br />

Más templomban imádkozunk,<br />

idegen a kántor...<br />

Sepsikőröspatakról jő le a lelkész,<br />

havonta, mint vándor.<br />

Mennyivel nyugodtabban mennének<br />

le lelkészeink, sőt híveink is ügyes-bajos<br />

dolgaik elintézésére a fővárosba, hatudnák,<br />

hogy van ott valaki, aki őket útbaigazítja.<br />

Szász Ferenc brassói lelkész és<br />

a brassói unitáriusok sokat segítettek a<br />

bukaresti unitáriusokon, de ennél sokkal<br />

több kell, egységes összefogásra van<br />

szükség, és méghozzá addig, amíg nem<br />

lesz túl késő.<br />

Nekem megvan minden reményem arra,<br />

hogy a fővárosi leány egy ház községünk<br />

a Főhatóságunk irányításával és<br />

komoly segítségével a beszolgáló lelkész<br />

és majd az állandó lelkész szorgalmas<br />

munkájával a fővárosi egyházközségünk<br />

vezetőinek kitartó munkája által Bukarestben<br />

újra önálló és virágzó egyházközség<br />

lesz.<br />

Az unitáriusok összetartása és egymáson<br />

való segítőkészsége mindig híres<br />

volt. Legyünk most is olyanok, mint<br />

amilyeneknek megismert minket Jókai<br />

Mór, és munkáiban be is mutatott.<br />

TOMPA SÁNDOR, tordai nyugdíjas.<br />

A PADOK<br />

BESZÉLNEK<br />

Ringatózik a fa törzse,<br />

de, ritka az ága...<br />

Hova lett az egyházaknak<br />

számos ifjúsága<br />

Erős még a gyökér szála,<br />

de, sárgul a lombja,<br />

Hiányzik a tepmlomokból<br />

az ifjak csoportja.<br />

Egyre nagyobb az ereje<br />

a kegyetlen szélnek...<br />

Nem én szólok tihozzátok,<br />

a padok beszélnek!<br />

Nézzétek mily őszrehajló<br />

virágokat nyitnak,<br />

S orgonaszó kísérettel<br />

oly remegve hívnak.<br />

Keressük a felhők mögött<br />

az igazi kéket,<br />

Kutatjuk az egyre gyérebb<br />

jövő nemzedéket.<br />

Fáradozva táplálgatjuk<br />

e pislogó máglyát,<br />

S aggódunk, hogy holnapután<br />

ki viszi a fáklyát<br />

Ki fog adni a Szószéknek<br />

Bibliai hangot,<br />

Ki fog venni Úrvacsorát,<br />

s ki húz majd harangot<br />

Ifjúságunk kell holnapra<br />

olajágat tépjen,<br />

Isten felé bizalommal,<br />

ős nyomokba lépjen.<br />

Hogy ne lepje el a moha<br />

és ne dűljön romba,<br />

Istenfélő ifjú sereg,<br />

jertek a templomba!<br />

Hozzatok egy derűs tavaszt,<br />

eme, rideg télnek...<br />

Nem én szólok tihozzátok,<br />

a padok beszélnek!!!<br />

TORDAI MATYÓ<br />

10

Vallások<br />

a béke és igazság<br />

szolgálatában<br />

(Beszámoló egy konferenciáról)<br />

1994. október 27 - november 9.<br />

között tartotta a WCRP (World Conference<br />

on Religion and Peace -<br />

Nemzetközi Vallás- és Békekonferencia)<br />

a hatodik összejövetelét Rómában,<br />

illetve Riva del Gardaban<br />

(Olaszország). A program tulajdonképpen<br />

két konferenciát foglalt magába:<br />

egy ifjúságit, mely október 27<br />

- november 1. között zajlott a domonkosrendi<br />

Varone apátságban<br />

és a "nagy" konferenciát, mely november<br />

3-9. között végezte munkálatait<br />

a fent említett két városban.<br />

Mivel a WCRP nálunk ismeretlen<br />

szervezet, szükségesnek tartom,<br />

hogy egy pár szóban bemutassam.<br />

A WCRP olyan nemzetközi fórum,<br />

melynek célja a különböző vallások<br />

képviselői közötti együttműködés<br />

elősegítése a béke és igazság érdekében.<br />

Nemzetközi vallásos mozgalom,<br />

mely azonban tiszteletben<br />

tartja a felekezeti különbségeket.<br />

A mozgalom 1970-ben jött létre,<br />

mint egyfajta "vallásos tiltakozás" a<br />

vietnami háború ellen. Hamar elterjedt,<br />

ma már több mint 60 országban<br />

vannak tagjai és az ENSZ-nél is<br />

képviselteti magát. A szervezet tagjai<br />

a világ nagy vallásai: Baha'i,<br />

Buddhizmus, Kereszténység, Konfucianizmus,<br />

Hinduizmus, Moszlim,<br />

Dzsainizmus, Judaizmus, Shintoizmus,<br />

Sikh vallás, Taoizmus, Zoroasztrianizmus<br />

és bennszülött törzsi<br />

vallások Afrika, Amerika, Ausztrália<br />

és Óceánia területéről.<br />

Ha körülnézünk világunkban, azt<br />

látjuk, hogy a felekezeti különbségeket<br />

arra használták, hogy szabad utat<br />

engedjenek az igazságtalanságnak,<br />

az intoleranciának, a gyűlöletnek, a<br />

politikai ambícióknak. A világ vallásos<br />

közösségének ma megvan az az<br />

egyedi lehetősége, hogy, mint széles<br />

néptömegek felett befolyással rendelkező<br />

hatalom, elősegítse a béke,<br />

az igazság, a vallásszabadság ügyét.<br />

Mai világunkban egy nemzetközi<br />

szövetség többet tud tenni ennek<br />

érdekében, mint egyetlen vallás.<br />

Ezen túl az interkonfesszionális<br />

kapcsolatok elősegítik a tolerancia<br />

megvalósítását, főleg Olyan helyzetekben,<br />

ahol éppen a vallás vagy<br />

vallások váltják ki a konfliktushelyzeteket<br />

vagy az erőszakot.<br />

A WCRP munkálatainak elsődleges<br />

területei: a gyermekek és ifjak jogainak<br />

védelme (ez egy közös program az<br />

UNICEF-fel), konfliktushelyzetek megoldása<br />

nukleáris leszerelés, emberjogi<br />

kérdések, környezetvédelem.<br />

E rövid bemutatás után egy pár<br />

szót szeretnék szólni a két konferencia<br />

munkálatairól, melyeken magam<br />

is részt vettem Günther Gebhardt, a<br />

WCRP titkárának szíves meghívása<br />

alapján.<br />

Az ifjúsági konferencián 120 képviselő<br />

vett részt, mintegy 30 országból,<br />

különböző felekezeteket képviselve.<br />

A jelenlevők beszámoltak az országukban<br />

működő WCRP ifjúsági szervezetek<br />

munkálatairól és közösen<br />

beszéltük meg a felmerült problémákat<br />

és a megoldási lehetőségeket.<br />

Minden reggel más-más vallás tartott<br />

áhítatot és délután is volt egy úgynevezett<br />

"meditációs óra". Mi, protestánsok,<br />

október 3l-én tartottunk egy<br />

ökumenikus istentiszteletet (ugyanis<br />

volt közöttünk lutheránus, református,<br />

anglikán és unitárius), melyen a<br />

reformációról emlékeztünk meg.<br />

Ezenkívül tartottam egy reggeli áhítatot<br />

az 1Ján 4,16 alapján. Örömmel<br />

vettem tudomásul, hogy Bukarestben<br />

működik egy ifjúsági szervezet,<br />

melybe mi is bekapcsolódhatunk. Az<br />

ott tárgyalt problémák közül sok<br />

olyan volt, amelyek, úgy érzem, a mi<br />

problémáink is, és amelyeket csak<br />

egy őszinte és közös párbeszéddel<br />

és feladatvállalással tudunk megoldani.<br />

A konferencia munkálatait mindenképpen<br />

sikeresnek könyveltem<br />

el, és remélem, hogy további együttműködésre<br />

is sor kerül.<br />

A másik konferenciát, a "felnőttek"<br />

konferenciáját, ahogy azt mi viccesen<br />

minősítettük magunk között, II.<br />

János Pál pápa nyitotta meg a Vatikánban,<br />

ahol fogadta a résztvevőket.<br />

A több mint 650 kiküldött<br />

ezután Riva del Gardaban találkozott<br />

a konferencia tényleges munkálataira.<br />

Romániát egy bukaresti ortodox<br />

lelkész és a bukaresti imám képviselte.<br />

Unitárius részről, mint testvéri<br />

küldöttség, részt vettek: Amerikából<br />

J. Buehrens, az Unitárius Univerzalista<br />

Társulat elnöke és Ken<br />

MacLean lelkész, valamint Angliából<br />

Robert Traer, az IARF főtitkára.<br />

Külön kiemelem azt, hogy Robert<br />

Traer egy beszámolót tartott az erdélyi<br />

vallásokat és a kisebbségi kérdést<br />

illetően, melyben főleg az új<br />

tanügyi törvénytervezet kérdését<br />

tárgyalta. Felkérte a konferencia<br />

résztvevőit, hogy amennyiben lehetőségük<br />

van, támogassák az erdélyi<br />

egyházak küzdelmét jogaik<br />

érvényesítésében.<br />

Az érem másik oldala az volt,<br />

hogy szomorúan vettem tudomásul,<br />

miszerint külföldön nagyon kevesen<br />

tudnak rólunk, és általában<br />

az a téves nézet alakult ki nagyon<br />

sok emberben, hogy Erdélyben a<br />

protestánsok mind reformátusok.<br />

Ez egy olyan kérdés, melynek orvoslásáért<br />

remélem, hogy az elkövetkezendőkben<br />

még sokat<br />

tehetünk. Többek között például<br />

bekapcsolódni a WCRP munkálataiba.<br />

Ez egyáltalán nem volna meglepő,<br />

hiszen a szervezet egyik<br />

alapító tagja éppen MacLean Greeley,<br />

híres amerikai unitárius lelkész<br />

volt. Fontosnak tartom még megjegyezni,<br />

hogy a szervezet tagjai nem<br />

csupán beszéd-szinten, hanem aktívan<br />

részt vállalnak az említett kérdések<br />

megoldásában. Az emberi<br />

jogok, az igazságosság és a béke<br />

ügyének szolgálata olyan kérdés,<br />

mely mindnyájunkat érint és amelyben<br />

kötelesek vagyunk részt venni,<br />

függetlenül a felekezeti hovatartozásunktól.<br />

Az IARF és a WCRP is<br />

ezen feladatok megvalósítására törekszik<br />

és hiszem, hogy közösen<br />

hamarabb megtaláljuk a választ<br />

kérdéseinkre és könnyebb lesz a<br />

teher is. Mint ahogy Pál apostol<br />

mondja a Gal 6,2-ben: "Egymás terhét<br />

hordozzátok: és így töltsétek be<br />

Krisztus törvényét."<br />

PAP MÁRIA V. éves teol. hallgató.<br />

11

^ m c í ^ f c f á<br />

á ö ^ e n e ^ c i ^<br />

<strong>1995</strong> január 26, és 27-én különleges rendezvényre<br />

került sor a Berkeley-i unitárius templomban "Fischbowl<br />

(akvárium) Conference"-nek hirdették, amelynek<br />

rendhagyó volta érdeklődést és még nagyobb visszhangot<br />

keltett. A konferencia címe valahogy így fogalmazható:<br />

"Ahogyan az erdélyiek látják. Szeminárium<br />

az unitarizmusról". Hat erdélyi unitárius - abból négy<br />

lelkész - ült a reflektorfényben és beszélgettek - magyarul.<br />

A hallgatóság: lelkészek, professzorok, hívek,<br />

diákok, több nációbeli - lelkes, magukat az erdélyi<br />

unitarizmus iránt elkötelezett amerikai unitáriusokból<br />

tevődött össze. A konferencia kezdeményezője dr.Alicia<br />

Forsey, a Starr King Teológia egyik vezetője, rendezője<br />

Rev. David Keyes lelkész volt, szponzorai pedig<br />

a Center for Free Religion és a Testvérgyülekezeti<br />

Tanács.<br />

A hat erdélyi résztvevő: Kovács István teológiai tanár,<br />

aki jelenleg a chicagói Meadville/Lombard Unitárius<br />

Teológia ösztöndíjasa; Léta Sándor petrozsényi<br />

lelkész, aki a Berkeley-i Starr King Unitárius Teológia<br />

ösztöndíját élvezi; Sándor Szilárd, aki jelenleg a Kirkwood,<br />

Missouri-i Eliot Chapel segédlelkésze; Kelemen<br />

Levente és Éva oklándi lelkész és felesége, akik testvérgyülekezetük,<br />

Oakland, California meghívására tartózkodtak<br />

az Államokban és dr.Gellérd Judit, mint a<br />

Testvérgyülekezeti Tanács, illetve a Center for Free<br />

Religion képviselője. A konferencia hivatalos összefoglalói<br />

(respondensei): dr.George M.Williams egyetemi<br />

tanár és Rev.Robert Eller-lsaacs oaklandi lelkész<br />

voltak.<br />

A magyarul folytatott kötetlen beszélgetést Gellérd<br />

Judit időről-időre angolul összefoglalta a hallgatóság<br />

számára és az általuk feltett kérdésekre az erdélyiek<br />

angolul váfaszoltak. Igy anyanyelvünk gyönyörű dallamán<br />

kívül az amerikaiak arról is meggyőződhettek,<br />

hogy lám, a program az angol nyelvben való előmenetelre<br />

is milyen kiváló lehetőség.<br />

Az első nap a Testvérgyülekezeti Program volt a<br />

téma. Annak fény- és árnyoldalai, céljai, reményei.<br />

Szinte minden ezzel kapcsolatos kérdés felvetődött.<br />

Volt benne önkritika és elvárás, megfogalmazódott az<br />

ideális elképzelés és a sokszor sántító vaíóság. És erre<br />

ugyanilyen szellemben jött az amerikai oldalról is a<br />

válasz. Valódi párbeszéd alakult ki.<br />

A második nap ugyancsak nagyigényű célt tűzött ki,<br />

amikor az erdélyi unitarizmus történelmi, teológiai,<br />

szertartástani és szervezeti kérdéseit kívánta "feldolgozni".<br />

Közös elhatározással a hit kérdésére összpontosítottunk:<br />

annak századokon át megtartó erejére,<br />

pozitív és nem tagadó jellegére, a tolerancia és lelkiismereti<br />

szabadság, a demokratikus hit kérdéseire.<br />

Izgalmas dialógus alakult ki a két tábor között abban<br />

a kérdésben, hogy mi az és mi a határa annak, amit az<br />

erdélyiek elsajátíthatnának amerikai hittestvéreiktől,<br />

anélkül, hogy saját hagyományukat felhígítanák, annak<br />

kincsként őrzött értékeit veszélyeztetnék. Az amerikai<br />

fél nagyon határozottan válaszolt arra, amit nem<br />

szabad eltanulnunk tőlük. Mi az, amit az amerikaiak<br />

valláshagyományukban oly értékesnek, számukra is j<br />

12<br />

követendő példának tartanak, hogy egyenesen elvárják<br />

tőlünk: féltve őrizzük meg számukra is, mint tiszta<br />

forrást.<br />

A tolerancia kérdését mi a mára alkalmazva és annak<br />

komplexitásában tárgyaltuk. A lelkészek egymás iránti<br />

viszonyulása, a sokféle lelki sérülés és az abból fakadó<br />

bizalmatlanság és más negatív megnyilvánulások, illetve<br />

az ezt orvosló terápiás fórumok szükségessége volt<br />

egyik izgalmas téma Lelkünket gyógyítanunk kell, hogy<br />

egymást gyógyíthassuk, önmagunkkal és másokkal<br />

meg kell békélnünk, mert csak így leszünk képesek<br />

egymást szeretni, becsülni, segíteni. Unitárius vallásunk<br />

ehhez minden eszközt felkínál, nem kell azon kívül keresnünk.<br />

Azonban a lélekgyógyászat modern módszereit<br />

sikerrel lehetne ehhez alkalmazni.<br />

A kommunikáció az, amelyben nagyon sokat kell<br />

tanulnunk, tennünk. És mindjárt egy konkrét elhatározás,<br />

feladatvállalás is megszületett az erdélyiek között:<br />

újraindítani az unitárius évkönyvet, mint a lelkészek<br />

közötti egyik kommunikációs fórumot, sőt, ezt kiterjeszteni<br />

a lelkészek és világiak, unitáriusok és nem<br />

unitáriusok közötti párbeszéd fórumává.<br />

Amilyen rendhagyó volt ez a konferencia, amennyiben<br />

magyarul "adott-elő" angol hallgatóságnak, annál<br />

egységesebb volt a végkicsengése, valódi lelki és értelmi<br />

mélységeket érintett a két tábor közeledése, egybekovácsolódása,<br />

Párbeszéd a lelke a megértésnek.<br />

Do re<br />

Mendelsberg:<br />

Mi vagyok<br />

én<br />

Vagyok: egy arc.<br />

Vagyok: egy név.<br />

Vagyok: egy test, egy dolog.<br />

Csak egy dolog<br />

Nem.<br />

Annál több az, mi én vagyok.<br />

Nem, csak egy arc, de<br />

Egy Gondolat:<br />

meghallgatásra érdemes -<br />

Nem csak egy test,<br />

De egy lélek:<br />

Értékes, figyelemre méltó érzelmekkel.<br />

Nem csak egy név<br />

De egy hang is,<br />

melyet értelme van meghallgatni.<br />

Fontos mondanivalóm van —<br />

Valami amire oda lehet figyelni.<br />

Talán nem leszek híres,<br />

Talán nem leszek gazdag,<br />

De én egyéniség vagyok.<br />

Egy emberi lény, én is,<br />

És van mondanivalóm.<br />

Fordította: SÁNDOR SZILÁRD

Csendes napok<br />

Ezzel a névvel illetjük a Protestáns Teológián azt a két<br />

napot, amely időben az első félévi vizsgaidőszak után és<br />

közvetlenül a második félév között van, amelyen a teológusok<br />

részére előadások hangzanak el, melyeket legtöbb esetben<br />

gyakorló lelkészek tartanak. «<br />

Ha célját próbáljuk meghatározni, több szempontot is figyelembe<br />

kell vennünk.<br />

Legfontosabbnak azt tartom, hogy elméleti jellegű oktatásunkat<br />

igyekszik gyakorlati kérdésekkel kiegészíteni.<br />

Ugyanakkor kapcsolatot teremt a meghívott lelkészek és a<br />

teológusok között, alkalmat kínál arra, hogy egymás gondolkodását<br />

megismerjük, hogy egy rövid ideig a gyülekezeti<br />

életet, lelkészi tevékenységet az ők szemszögükből lássuk.<br />

De ugyancsak kiemelendő, hogy az önmagunkra figyelés,<br />

magunkbanézés segítségével - melyet e napok szorgalmaznak<br />

- figyelmünket a vizsgaidőszak megpróbáltatásairól a<br />

tennivalókra irányítja, közelebbről a második félévre, mely<br />

megélésében figyelemmel tudunk lenni az itt hallott gyakorlati<br />

szempontokra.<br />

És nem utolsó sorban a teológusok most együtt tölthetnek<br />

két napot az egyház püspökével, a tanárokkal, s ezzel legalábbis<br />

a külső feltétel adott ahhoz, hogy a felmerült kérdéseket<br />

együtt tárgyalják meg.<br />

A csendes napok célját illetően több teológusban is megfogalmazódott<br />

az a vélemény, hogy ezt a két napot más<br />

módon is lehetne fejlődésünk szolgálatába állítani, talán még<br />

biztosabban. Többünkben ott él a lelki igény egy olyan rendszeressé<br />

tett, szervezett idő eltöltésére, mely valóban közelít<br />

a "csendes nap" megnevezéséhez, vagyis amikor a célpont<br />

nem a külvilág, jövőbeli tevékenységünk, hanem egyéni lelki<br />

életünk dolgainak tisztázása. Nem kimondottan arról van szó,<br />

hogy ezt a két napot át kellene alakítani az utóbbivá, inkább<br />

egy ilyen alkalomnak a megteremtéséről.<br />

Az idéni meghívottak Bíró József kadácsi, Pálfi Dénes sinfalvi<br />

és Fekete Levente sepsikőröspataki lelkészek voltak.<br />

Az első napi tevékenység február 6-án reggel 10 órakor<br />

kezdődött bibliamagyarázattal egybekötött áhítattal, amit Pálfi<br />

Dénes tartott. Textusa a Mt 7,21 volt: "Nem minden, aki ezt<br />

mondja: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába,<br />

hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát." Ezt<br />

egyben úgy tekinthetjük, mint az idéni csendes napok útvonala<br />

kijelölőjét, amely a fő hangsúlyt a vallásos élet, lelkület<br />

eredményére, a cselekedetekre helyezte.<br />

Ezt követte 11 órakor Bíró József előadása: "Megtérés<br />

(metanoia) és újjászületés, mint a vallásos élet forrása. Hogyan<br />

jelentkezik ez a teológus és a lelkész életében" Az<br />

előadó a téma kidolgozásában nem az elméleti megalapozás<br />

síkjára építkezett, inkább értékelhetjük előadását egy egyéni<br />

vallomásnak. így sok - elsősorban elméleti - kérdést érintetlenül<br />

hagyott, de gyakorlati szempontból jelentős megfogalmazásokat<br />

tett, a figyelmet a megtérés, újjászületés utáni<br />

cselekedetekre irányította. Tájékoztatóul itt két gondolatot<br />

emelek ki előadásából: a keresztény embernek minden más<br />

útról vissza kell fordulnia, az új út kijelölője pedig a szeretet<br />

kettős parancsolata kell legyen. Nem lehet csak az élet egy<br />

kivételes nagy pillanatáról beszélni, nekünk embereknek minden<br />

nap egy kicsit meg kell halni, és minden nap újjá kell<br />

születni. Ebből is láthatjuk, itt nem valami elmisztifikált fejtegetés<br />

hallgatói voltunk, az előadó mégcsak nem is az elkülönítő<br />

unitárius kifejezést használta, hanem a keresztényt, ő az<br />

emberről általában kívánt beszélni.<br />

A programot délután 5 órától folytattuk. "A templomlátogatás<br />

fokozásának követelményei a prédikálás és a lelkigondozás<br />

terén" címen tartott előadást Pálfi Dénes. Itt szó volt a prédikálásról,<br />

ahítatok tartásáról, a beszédekre való felkészülésről (jogosan<br />

kiemelve a textusszerűséget, mely ugyanakkora készülés biztos<br />

jele is), az anyanyelv helyes használatáról, a fiatalok bevonásának<br />

lehetőségéről, módjáról, családlátogatásról, gyerekekkel<br />

való foglalkozásról és hasonlókról. Az előadásnak, bár<br />

sorban tárgyalta a lelkészi tevékenység területeit, igazán újat<br />

nem sikerült felmutatnia, amit jóindulatúan menthetünk a téma<br />

milyenségével. Talán legkevesebbet épp a címben kiemelt<br />

prédikálásról és lelkigondozásról tudtunk meg.<br />

Ezt követte az esti áhítat. Fekete Levente a Mária és Márta<br />

példázatról beszélt. Ezen keresztül arra hívta fel a figyelmünket,<br />

hogy lelkészekként sose feledjük, hogy számunkra elsősorban<br />

a Mária világa, magatartása a helyes. Bár életünk<br />

anyagi feltételeit is elő kell teremtenünk, de szemünk előtt<br />

mindig lelkészi szolgálatunk álljon, hiszen a lelkész nemcsak<br />

vasárnap kell lelkész legyen, s ha hat napon át voltunk Márták,<br />

aligha tudunk vasárnap Máriává átváltozni.<br />

Es lön este és lön reggel első nap,<br />

A második nap ismét áhítattal kezdődött. Biró József az<br />

IThess 5,16-17 alapján az öröm és imádkozás közti szoros<br />

kapcsolatról beszélt. E szerint akár az egyéni életben, akár a<br />

lelkészi tevékenység nyomán jelentkező öröm mindenkor az<br />

egyik legbiztosabb talaja az imádkozásnak,<br />

Ezt követte 11 órától Fekete Levente előadása: "A lelkész<br />

és feleségének szerepe a gyülekezet életében'. Egy lelkes<br />

ember hangulatos, mindenre kiterjedő, a humort sem nélkülöző,<br />

sok konkrétumot bemutató, szabadon előadott beszámolója<br />

volt a lelkészi élet "titkairól". Sokmindent érdemes<br />

lenne itt kiemelni belőle, de sajnos erre nincs elegendő hely.<br />

Mindenképpen sokat segített a lelkészi pálya, hivatás pozitívabb<br />

megítélésének kialakításában s remélhetőleg majd<br />

megélésében is.<br />

A délutáni előadás közös volt az intézet többi hallgatóival.<br />

Ezen két néprajzkutató (Keszeg Vilmos és Pozsony Ferenc)<br />

beszélt a modern néprajz kutatásainak vallásos «zokásokra<br />

vonatkozó eredményeiről.<br />

Az egész csendes napi tevékenység utolsó pontja a közös<br />

záró áhítat volt, melyet egyházunk püspöke, dr.Erdő János<br />

tartott az Ef 4,5-6 alapján.<br />

_CZIRE SZAB0LCSJV^éves teol. halig.<br />

Köszönetet mondunk...<br />

Az iskolakezdés után, nemsokára október hónap végén, a<br />

i Budapest Bábszínház látogatott el hozzánk, Székelykeresz-<br />

; túrra és vidékére.<br />

A műsor címe "Maki és Tóbiás" volt. Előadásuk nagyon<br />

érdekes és humoros volt, amely jó hangulatot keltett a teremben.<br />

A jelenlévők: idős emberek, ifjak és kisgyerekek nagyon<br />

jól érezték magukat és együttműködtek a szereplőkkel.<br />

A bábjáték után az ott lévőket újabb meglepetés érte. Ez<br />

J egy humoros alak, Micu bohóc társaságából állott, aki a<br />

j közönséggel együtt társalgott. Különböző játékokat játszott<br />

el, főleg a kisebb gyerekekkel, akiknek édességeket és könyveket<br />

osztott.<br />

A közönség - főleg a gyerekek - nagyon megszerették Micu<br />

bohócot, Makit és Tóbiást.<br />

Az előadás végén nagyon nehezen váltak el egymástól.<br />

Végül is nagy tapssal hagyták el a termet a vidám gyerekek.<br />

Előadásuk értékességét növelte az a tény, hogy tiszta jövedelmüket<br />

iskolánk fenntartására ajándékozták.<br />

Mindezt Hosszú Enikőnek is köszönjük, aki az előadást<br />

rendezte. Bámulatos teljesítményt nyújtott a bábos művész,<br />

aki egyedül alakította, működtette a különböző szereplőket.<br />

Nemcsak köszönetet érdemel, hanem dicséretet is e nagy<br />

teljesítményért. Sajnos nevét a plakáton nem tüntették fel.<br />

Kérjük a jó Istent, hogy legyen mindig velük, hogy többször<br />

eljöhessenek még hozzánk és más helyekre is, hogy minél<br />

több, érdekesebb bábjátékkal szórakoztassanak minket.<br />

A székelykeresztúri Unitárius Gimnázium tanulói részéről<br />

fogadják köszönetünket a szellemi és anyagi ajándékért.<br />

FODOR TÜNDE X. oszt.<br />

13

Gyermekoldal<br />

Az ifjú Sámuel<br />

Élt Efraim hegyvidékén egy ember: Eikána.<br />

Feleségét Annának hívták. Annának nagy bánata<br />

volt: nem volt gyermeke. Sokat sírt emiatt.<br />

Elkána ilyenkor vigasztalta:<br />

- Ne sírj! Hát nem többet érek én neked tíz<br />

fiúnál is<br />

Évenként együtt mentek az ország egyetlen<br />

templomába: Siló városába. Itt imádkoztak és<br />

áldozatot mutattak be Istennek. Egy ilyen alkalommal<br />

Anna, teljesen elkeseredve, visszament<br />

délután is a templomba. Sírt, imádkozott<br />

és fogadalmat tett:<br />

- Seregek Ura! Ha gondod lesz rám és nem<br />

feledkeztél meg rólam és fiam lehet: akkor én<br />

őt egész életére néked szentelem!<br />

Még hosszan imádkozott magában. Csak<br />

az ajka mozgott, hangját nem lehetett hallani.<br />

Éli főpap figyelte egy ideje. Csendesen rászólt:<br />

- Lányom, előbb józanodj ki, aztgn gyere<br />

imádkozni!<br />

Riadtan nézett fel Anna:<br />

- Uram, ne tarts engem elvetemült asszonynak!<br />

Nagy bánatom, nagy szomorúságom<br />

miatt beszéltem ilyen sokáig az Úr előtt. Nem<br />

ittam én bort, sem másféle italt!<br />

- Ha így van: menj el békességgel és Izrael<br />

Istene teljesíti szíved kérését!<br />

Annának egy esztendő múltával fia született.<br />

Sámuelnek nevezték el. Amikor már nagyobbacska<br />

lett, elvitték a szülei Silóba. Anna így<br />

beszélt Éli főpaphoz:<br />

- Uram, én vagyok az az asszony, aki itt<br />

voltam évekkel ezelőtt és bánatosan imádkoztam.<br />

Isten teljesítette kérésemet: fiam született!<br />

Én most felajánlom őt az Úrnak. Egész<br />

életében legyen az Úr szolgája!<br />

Anna ujjongva, boldogan adott hálát Istennek.<br />

Amikor a szülők hazamentek, Sámuel ott<br />

maradt a templomban, Silóban. Az Úr szolgája<br />

lett, Éli pap felügyelete mellett. ,<br />

Egyik este aztán, amikor már Éli főpap is,<br />

Sámuel is lefeküdtek, mindegyik a maga szobájában,<br />

Sámuel úgy hallotta, hogy valaki<br />

hangosan mondja a nevét. Kiugrott az ágyból,<br />

bement Élihez.<br />

- Hívtál, itt vagyok.<br />

3Q.A<br />

14<br />

- Nem hívtalak én fiam, feküdj vissza nyugpdtan.<br />

így történt még kétszer. Harmadszorra<br />

eszébe jutott Élinek, hátha Isten szólította a<br />

fiút. Ezt mondta neki: *<br />

- Menj vissza, feküdj le. És ha ismét hallod a<br />

nevedet, mondd ezt: szólj Uram, mert hallja a<br />

te szolgád!<br />

isten újra szólította Sámuelt. Ekkor már így<br />

válaszolt:<br />

- Szólj, mert hallja a te szolgád!<br />

Isten elmondta Sámuelnek, hogy Éli fiait<br />

megbünteti, mert nem végezték hűségesen<br />

papi szolgálatukat. Amikor Éli ,megkérdezte<br />

Sámuelt, mit mondott neki az Úr, ő őszintén<br />

elmondott mindent.<br />

, - Ő az Úr, tegye, r amit jónak lát - fogadta el<br />

Éli alázatosan az Úr ítéletét.<br />

Mindannyiunk ismerőse<br />

S történt, hogy egy prédikátor<br />

Jézusról beszélt. Elmondta,<br />

milyen jó volt - mindenkire<br />

kiterjedt segítő gondja...<br />

Hallgatói közt egy gyermek<br />

- kigyúlt arcú - szólt vidáman<br />

- Én ismerem azt az embert!<br />

Ott lakik a mi utcánkban!...<br />

Be jó volna, hogyha Jézus<br />

nem lenne legendák hőse, ,<br />

de utcáink lakóiban<br />

mindannyiunk ismerőse...<br />

Jézus hívogat<br />

Jöjjetek mind hozzám,<br />

fáradt megterheltek,<br />

énmellettem lelketekben<br />

nyugodalmat leltek.<br />

Vegyétek fél igám,<br />

s mint én, úgy hordjátok<br />

tanuljatok szelídséget<br />

s alázatosságot.<br />

Az én terhem könnyű<br />

és gyönyörűséges -<br />

szolgálat egy békés világ<br />

megte rem téséhez.<br />

NAGY FERENC, lelkész

JELENTŐS ÉVFORDULÓK<br />

455 éve -1540. július 7-én született János Zsigmond Erdély első unitárius fejedelme.<br />

440 éve - 1555. október 6-án Dávid Ferencet kolozsvári főlelkésznek választották.<br />

430 éve -1565-ben vette kezdetét az unitárius reformáció Erdélyben. Vezető teológusa<br />

Dávid Ferenc volt.<br />

425 éve -1570-ben jelent meg az első unitárius énekeskönyv szerzőjének a hagyomány<br />

Dávid Ferencet tartja.<br />

415 éve - 1580-ban jelent meg a Defensio Francisci David is című véd irat. A négy kiadást<br />

megért munka 1983-ban a Bibliotheca Unitariorum sorozatban is megjelent.<br />

395 éve - 1600. október 25 - november 4. napjain, a lécfalvi országgyűlésen először<br />

használták egyházunk megnevezésére az "unitária" elnevezést.<br />

335 éve - 1660-ban a lengyelországi unitáriusokat kiutasították országukból. Az ellenreformáció<br />

szorítására, a lengyel országgyűlés kimondta, hogy az unitáriusok<br />

1660július 10-ig térjenek át a katolikus vallásra vagy hagyják el az országot.<br />

200 éve - 1795. december 14-én született Bölöni Farkas Sándor észak-amerikai utazó.<br />

180 éve - 1815-ben született Berde Mózes, az unitárius egyház jótevőinek "fejedelme".<br />

155 éve - 1840-ben a bölöni zsinat határozatba foglalta a lelkészi állások pályázatok útján<br />

való betöltésének elvét.<br />

135 éve - 1860-ban kezdte meg tanulmányait Simén Domokos teológiai tanár a Manchester<br />

New College-ban.<br />

130 éve - 1865-ben Orbán Balázs történetíró az unitárius vallásra tért át.<br />

125 éve - 1870-ben jelent meg Channing E. Vilmos amerikai unitárius teológus válogatott<br />

műveinek első magyar nyelvű fordítása.<br />

120 éve - 1875. március 26-án hunyt el Kriza János unitárius püspök. Ugyanebben az<br />

évben jelent meg Ferencz József Unitárius Kistükör című munkája.<br />

110 éve - 1885. augusztus 29-én alakult meg Boros György indítványára a Dávid Ferenc<br />

Egylet.<br />

95 éve - 1900. május 25-én Bostonban megalakult az unitárius és szabadelvű vallások<br />

világszövetsége (I.A.fí.F.)<br />

90 éve - 1905-ben jelent meg az Unitárius Egyház című havi lap Lőrinczi István szerkesztésében.<br />

80 éve - 1915-ben alakult meg az Unitárius Teológiai Akadémia.<br />

75 éve - 1920. augusztus 20-án alakult meg az Unitárius Irodalmi Társaság.<br />

65 éve - 1930.április 6-án kezdte meg működését Balázs Ferenc a mészkői egyházközségben.<br />

60 éve - 1935-ben jelent meg dr.Gál Kelemen: Az unitárius kollégium története című<br />

munkája.<br />

50 éve - 1945. február 10-én hunyt el dr.Gál Kelemen igazgatótanár. 1945. április 23-<br />

án hunyt el Fekete Lajos unitárius lelkész és író.<br />

35 éve - 1960. november 27-én Kelemen Lajost az Egyházi Főtanács főgondnokká<br />

választotta.<br />

20 éve - 1975. augusztus 21-én az I.A.R.F. Montreálban tartott közgyűlésén, dr. Kovács<br />

Lajost a szervezet elnökévé választották.<br />

-ÁCS<br />

15

Egyházi hírek<br />

Dr. Erdő János püspök január 1-én<br />

fogadást adott az egyházi központ hivatalában,<br />

amelyen a kolozsvári egyházközségek<br />

vezetői és hívei vettek részt.<br />

Jegei Dezső főgondnok üdvözlő beszédében<br />

számba vette az elmúlt év megvalósításait<br />

és az új évben egyházunkra<br />

váró tennivalókat. Beszédére a püspök<br />

afia válaszolt. A fogadáson megjelentek<br />

az RMDSZ megyei vezetői és városi tanácsosai<br />

is.<br />

Szentgyörgyi Sándor marosvásárhelyi<br />

segédlelkész meghívás alapján január<br />

1-től kinevezést nyert a désfalvi<br />

egyházközségbe, rendes lelkészi minőségben.<br />

Az országos Unitárius Nőszövetség<br />

január 9-15. között kézimunka-tanfolyamot<br />

tartott kolozsvári központjában.<br />

Esperesi megbeszélést tartottak az<br />

egyházi központban január 18-án, amelyen<br />

megbeszélték az <strong>1995</strong>. évi munkarendet.<br />

A Dávid Ferenc Egylet megtartotta<br />

januári és februári felolvasó ülését. A<br />

január 22-én tartott ülésen Zsakó Erzsébet<br />

tartott előadást: Mária vagy Márta A<br />

nő szerepe az egyház és a nemzet életében<br />

címen. Bartha Lajos, Bartha Mátyás,<br />

Szabó Kóréh István és Kostyák<br />

Előd zeneszámot adott elő, szavalt Fere<br />

nczi En kő IV. éves teológiai hallgató.<br />

A február 19-én tartott ülésen dr.Rezi.<br />

Elek teológiai tanár tartott előadást: Rettegés<br />

vagy biztonság Az erőszak kihívásaival<br />

kapcsolatos társadalmi és<br />

valláserkölcsi felelősség címen. Voisan<br />

Zoe, Ciuca Adrian és Rónai Ádám zeneszámokat,<br />

Koppándi Botond III. éves<br />

teológiai hallgató verseket adott elő.<br />

Kiss László lupény-vulkáni, Mezei<br />

Csaba petrozsényi és Kozma Albert marosvásárhelyi<br />

gyakorló segédlelkészek<br />

javító szakvizsgát tettek február 3-án.<br />

A gondnok-prezsbiteri konferenciákat<br />

február 21 -28. között tartották az egyházkörökben<br />

a következők szerint:<br />

Kolozs-Torda: február 28. Kövenden,<br />

Maros-Küküllő egyházkör február 21-én<br />

Küküllődombón, és február 22-én Csokfalván,<br />

a székelykeresztúri egyházkör<br />

február 23-án Székelykeresztúron, a<br />

székelyudvarhelyi egyházkör február<br />

24-én Homoródszentmártonban, és a<br />

Háromszék-Felsőfehéri egyházkör február<br />

25-én, Brassóban. Az egyházi főhatóságot<br />

a konferenciákon: Gálfalvi Sándor<br />

főgondnok, Andrási György előadótanácsos<br />

és Farkas Dénes levéltáros<br />

képviselték.<br />

A teológiai hallgatók I. félévi vizsgaidőszaka<br />

január 4 - február 4. között volt.<br />

Az eredmények tükrében jó félévet zártunk.<br />

A 33 hallgató közül 15-en jeles<br />

minősítéssel vizsgáztak.<br />

A Teológiai Intézetben február 6-7.<br />

között tartották meg a csendes napokat.<br />

Az unitárius hallgatóknak Bíró József kadácsi-,<br />

Pálfi Dénes sinfalvi- és Fekete<br />

Levente sepsikőröspataki lelkész tartott<br />

előadást és áhítatot. A Teológiai Intézet<br />

közös záróáhítatán dr. Erdő János püspök<br />

végzett szolgálatot. (Lásd a beszámolót.)<br />

Székely Miklós kövendi lelkész és<br />

Kovács Sándor a kolozsvári 3. sz. egyházközség<br />

lelkésze január 26-án sikeresen<br />

versenyvizsgát tettek a külföldi<br />

tanulmányutakra.<br />

A nagyváradi unitárius egyházközség<br />

1994. november 26-án igen kedves vendégeket<br />

fogadott a beregi unitárius szórvány<br />

képviselőinek személyében. Ez<br />

alkalommal a Nagyváradi Disputa 425.<br />

éves évfordulóját ünnepelte a két unitárius<br />

egyházközség.<br />

Az ünnepségen Józsa Lajos V. éves<br />

teológiai hallgató prédikált, majd az egyházi<br />

központ képviseletében Andrási<br />

György egyházi előadótanácsos ismertette<br />

a Nagyváradi Disputa jelentőségét.<br />

Ezt követte Dusa Lajos avatóbeszéde,<br />

minekutánna egy szép beregi faragású<br />

szárnyas emléktáblát (a beregi unitárius<br />

szórvány ajándéka) avattak fel az imateremben.<br />

Kis Törék Ildikó, Bathó Ida, Gulácsi<br />

Albert nagyváradi színművészek<br />

szavalataikkal tették színesebbé, bensőségesebbé<br />

az avatóünnepséget, melyet<br />

Néző László egy Kányádi verssel<br />

egészített ki.<br />

Az ünnepség szeretetvendégséggel<br />

zárult.<br />

A nagyváradi unitárius presbitérium és a beregi<br />

unitárius szórvány.<br />

(Tipirit I.:)<br />

GARAMONDKFT -<br />

Kolozsvár;<br />

KLOSZ<br />

Igpzfptó:<br />

VIKTOR<br />

Halottaink<br />

Szathmáry József alsójárai lelkész<br />

közel öt évtizedes lelkészi szolgálat<br />

után február 10-én, életének 69.<br />

évében, Kolozsváron elhunyt.<br />

1926, június 19-én született Tordán,<br />

1945-ben érettségizett a Kolozsvári<br />

Unitárius Főgimnáziumban,<br />

teológiai tanulmányait a Kolozsvári<br />

Protestáns Teológiai Intézetben végezte<br />

1945-1949 között, 1949-ben<br />

tett szakvizsgát, 1950-ben lelkészképesítő<br />

vizsgát és 1955-ben avatták<br />

lelkésszé. 1949. október 1-től haláláig<br />

volt az alsójárai egyházközség hűséges<br />

lelkésze.<br />

Február 12-én temették az alsójárai<br />

templomból az alsójárai temetőbe. A<br />

temetésen a lelkészi szolgálatot Fazekas<br />

Ferenc tordai lelkész végezte,<br />

majd Székely Miklós esperes és a<br />

helybeli ortodox lelkész búcsúztatta.<br />

Vékás Domokos,volt kolozsvári<br />

magyar főkonzul,69 éves korában,<br />

február 8-án Budapesten elhunyt. A<br />

Küküllő menti Kisgalambfalván született,<br />

a Sepsiszentgyörgyi Mikó Kollégiumban<br />

érettségizett. Már fiatalon<br />

így határozta meg életcélját: "Népemet<br />

akarom tanítani, nevelni azt a<br />

népet amely engem adott és amelynek<br />

én mindent adni akarok." Tanárnak<br />

készült, majd az egyik<br />

legnehezebb pályán, a diplomáciai<br />

szolgálatban valósította meg azt, amit<br />

fiatalon magára vállalt. Egész pályáján<br />

magyar népe és hazája javát szolgálta,<br />

őszinte megbecsülést és tiszteletet vívott<br />

ki magának.<br />

Temetése február 17-én volt az<br />

Óbudai Temetőben a református és<br />

unitárius egyház szertartása szerint.<br />

Unitárius Közlöny<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztőbizottság:<br />

dr. Szabó Árpád<br />

felelős szerkesztő<br />

dr. Rezi Elek - szerkesztő.<br />

Szerkesztőség és kiadóhivatal:<br />

3400 Kolozsvár,<br />

December 21 sugárút, 9. sz.,<br />

Postafiók 24, Tel: 19 32 36.

nitárius<br />

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.) évf.<br />

3-4. szám, <strong>1995</strong>. március-április Ára 200 lej.<br />

EGY UJ SZERVEZET ALAKULT:<br />

AZ UNITÁRIUSOK ÉS UNIVERZALISTÁK<br />

NEMZETKÖZI TANÁCSA<br />

Az ez irányú gondolat és igény nem új, már korábban megfogalmazódott,<br />

amikor különböző nemzetközi összejöveteleken<br />

unitárius testvéreinkkel találkoztunk és kifejeztük a szorosabb<br />

együttműködés szükségességét. E kérdés hátterében az a felismerés<br />

állt, hogy az IARF az utóbbi két évtizedben egyre inkább<br />

vallások közti szervezetté alakult át, amikor a vallásszabadság<br />

gondolatát nemcsak az unitárius és szabadelvű keresztény hrtés<br />

életfelfogásban, hanem valamennyi világvallás nyitottabb<br />

irányzatában megismerte<br />

és érvényesítésén ke-<br />

' resztül a vallások közti<br />

megbékélést és szorosabb<br />

együttműködést<br />

kívánta munkálni.<br />

Az igényt hivatalosan 1986-ben egy angol unitárius lelkész,<br />

David Usher fogalmazta meg, aki az Angliai Unitárius Egyház<br />

Közgyűlése elé terjesztett beadványában javasolta egy ilyen<br />

szervezet létrehozását. A Közgyűlés elfogadta és határozattá<br />

emelte a javaslatot és megküldte azt a többi unitárius egyháznak<br />

is. (Mi akkor, nem tudni hogyan, kimaradtunk a tájékoztatásból.)<br />

Csak öt évvel később, 1991-ben került ismét<br />

felszínre a gondolat, de most már az Amerikai Unitárius Egyház<br />

szervezésében. 1992 márciusában Budapestre összehívtak<br />

egy találkozót, amelyen azonban nem mindenik tagcsoport<br />

képviseltette magát, mert időközben nézeteltérések merültek<br />

fel a szervezet jellegét és célját illetően. Az akkori találkozó<br />

újból kifejezte az igényt a szorosabb unitárius együttműködésre,<br />

annak kihangsúlyozásával, hogy a létrehozandó szervezet<br />

nem szándékszik az IARF-et gyengíteni, sőt az unitárius egyházak<br />

annak aktív tényezői kívánnak maradni a jövőben is.<br />

Ez évben újból jelentkezett a szervezet létrehozásának<br />

igénye, de most már konkrét lépések történtek a gondolat<br />

kivitelezésére. Az Amerikai Unitárius-Univerzalista Egyház<br />

anyagi támogatásával beindult a szervezés. Létrehoztak<br />

egy tervezési bizottságot Ken MacLean, Polly Guild, David<br />

Usher (Egyesült Államok), Jeff Teagle (Anglia), Herman<br />

Boerma (Kanada) és Rebbecca Sienes (Fülöpszigetek)<br />

részvételével. A Bizottság meghívta valamennyi unitárius<br />

egyház képviselőjét, hogy vegyen részt a Boston melletti<br />

Essex-ben levő" konferenciaközpontban, március 23-26.<br />

között tartandó alakuló összejövetelre.<br />

A fenti időpontban John Buehrens, az Amerikai Unitárius-Univerzalista<br />

Egyház elnöke nyitotta meg a gyűlést, hangsúlyozva<br />

az unitárius együttműködés fontosságát az ezredfordulón, mivel<br />

csak együtt válaszolhatunk hatékonyan a jelen kihívásaira<br />

és a jövő kívánalmaira. A következő országok unitárius<br />

egyházai, ill. közösségei képviseltették magukat: Anglia,<br />

Ausztrália, Cseh Köztársaság, Dél-Afrika, Dánia, Egyesült Allamok,<br />

Európai Unitárius-Univerzalista Közösség, Fülöpszigetek,<br />

Kanada, Németország, Oroszország, Románia, Sri Lanka,<br />

Új Zéland. Különböző okok miatt nem vettek részt Magyarország,<br />

India, Nigéria és Pakisztán egyházainak a képviselői.<br />

Az első nap valamennyi résztvevő részletesen ismertette az<br />

általa képviselt egyház múltját és jelenét, valamint a jövőt illető<br />

terveit és elvárásait. A következő két nap a szervezet alaptörvényének<br />

megalkotásával telt el. Az Alapszabályhoz kapcsolódó<br />

Bevezetésben (Preambulum) fogalmaztuk meg a szervezet jellegét<br />

meghatározó hitelveket<br />

és célokat. Ezek a következők:<br />

- lelkiismereti szabadság<br />

és egyéni gondolkodás<br />

a hit kérdéseiben,<br />

- minden ember veleszületett értéke és méltósága,<br />

- igazság és részvét az emberi kapcsolatokban,<br />

- felelős gondoskodás földünk élő rendszeréről,<br />

- elkötelezés a demokratikus alapelvek iránt.<br />

Mindezek tudatában a szervezet célját így fogalmaztuk meg:<br />

- szolgálni Istent, az élet végtelen szellemét és az emberi<br />

közösséget unitárius hitünk megerősítésén keresztül,<br />

- kinyilvánítani a mi élő hagyományunk sokszínűségét,<br />

gazdagságát,<br />

- elősegíteni és munkálni a tagcsoportok kölcsönös támogatását,<br />

- terjeszteni hítelveinket és eszményeinket szélesebb körben<br />

a világon,<br />

- gondoskodni olyan modellekről, amelyek a mi szabadelvű<br />

vallásos válaszunkat képviselik a közös értékeket felmutató<br />

emberi élethelyzetekben.<br />

Az új szervezet neveként Az Unitáriusok és UnK/erzalisták Nemzetközi<br />

Tanácsa elnevezést fogadtuk el. Az Alapszabály kimondja,<br />

hogy mindenik tagszervezetnek a maga törvényes testületében<br />

jóvá kell hagynia ez év december 31 -ig a Tanács megalakulását és<br />

Alapszabályát. Csak ettől az időponttól lép hatályba és tekinthető<br />

az illető egyház a Tanács tagszervezetének.<br />

A megalakult szervezet egyben megválasztotta első Végrehajtó<br />

Bizottságát a következő összetételben:<br />

Elnök: David Usher (Egyesült Államok), alelnök: dr.Szabó<br />

Árpád (Románia), titkár: Clifford Reed (Anglia), pénztáros: Jill<br />

McAllister (Egyesült Államok), rendkívüli tag: Wolfgang Jantz<br />

(Németország).<br />

Meggyőződésünk, hogy egy új, szorosabb és termékenyebb<br />

kapcsoíat lehetősége tárul ki egyházaink számára az UUNT<br />

megalakulásával, természetesen csak akkor, ha komolyan<br />

vesszük azt, és tevékenyen bekapcsolódunk munkájába. Isten<br />

áldása kísérje útján új szervezetünket, hogy életképes felnőtté<br />

izmosodjék mindannyiunk hasznára és előmenetelére.<br />

Dr.SZABÓ ÁRPÁD

Az E. K. Tanács I. évnegyedi ülése<br />

JELENTÉS az 1994. november 15. és <strong>1995</strong>. március 20.<br />

között elnökileg elintézett adminisztratív ügyekről<br />

I. Előző ülés határozatainak végrehajtása<br />

Az Énekvezérképesítő Bizottság vizsgajegyzőkönyve és<br />

a Képviselő Tanács jóváhagyó határozata alapján kiállítottuk<br />

és megküldtük az énekvezéri oklevelet Sánta József,<br />

Kelemen Csongor és Soós Éva új énekvezéreknek<br />

(847-1994 EKT).<br />

Az Egyházi Képviselő Tanács vonatkozó számú határozata<br />

szerint a Szervezeti Szabályzat szövegének felül- S<br />

vizsgálására és szükség szerinti módosító javaslattételre<br />

kijelölt bizottság tagjai rendszeresen kéthetenkénti beosztás<br />

szerint tartják kétnapos munkaüléseiket Kolozsváron.<br />

A Bizottság eddig 8 alkalommal ülésezett: 1994-ben: október<br />

19-20, november 2-3, 16-17, 23-24, december 8-9,<br />

<strong>1995</strong>-ben: február 16-17, március 1-2 és 16-17.<br />

A Képviselő Tanács novemberi ülésén elhangzott jelentéseket<br />

és a további intézkedést igénylő határozatokat<br />

az Egyházi Főtanács elé terjesztettük és a Főtanács<br />

decemberi ülésének előkészítésével és megrendezésével<br />

járó feladatokat is elvégeztük.<br />

Január 18-án megtartottuk esperes afiaival a szokásos<br />

év eleji munkaértekezletet, amelyen a következő tárgysorozati<br />

pontok szerepeltek:<br />

- egyházunk anyagi és szellemi erőforrásainak, értékeinek<br />

és lehetőségeinek felmérésére teendő intézkedések;<br />

- az esperesi vizsgálószéki kiszállásokkal kapcsolatos teendők,<br />

a gondnok-prezsbiteri konferenciák előkészítése;<br />

- az <strong>1995</strong> évi lelkészi értekezletek;<br />

- az <strong>1995</strong> évi lelkésztovábbképző tanfolyam;<br />

- az unitárius gimnáziumok működése;<br />

- az észak-amerikai unitárius' testvéregyházközségekkel<br />

való kapcsolatok és segélyek;<br />

- az egyházi és egyházközségi adminisztrációban tapasztalható<br />

hiányosságok felszámolásának lehetősége;<br />

- és végül az <strong>1995</strong> évi ülésezési terv.<br />

Január 9-én a teológiai tanárokkal tartott megbeszélésen<br />

megtárgyalásra kerültek:<br />

- a gyakorló segédlelkészekkel tartandó évnegyedi konzultációk,<br />

- a javító szakvizsa időpontjának kijelölése;<br />

- javaslat a hiterősítő-heti istentiszteletek témájának és<br />

megtartásának időpontjára, amelyre nézve körlevél kiküldésére<br />

került sor valamennyi egyházközségünkbe. (Főtémája<br />

az egyetemes imahét javaslata alapján: Közösségünk<br />

Istennel és emberrel.)-,<br />

- és javaslat a negyedévi lelkész értekezletek teológiai<br />

2<br />

előadásai tematikájára. (I. évnegyed: A reménység teológiája,<br />

az IARF kolozsvári teológiai konferenciája. II.<br />

évnegyedi: A keresztelés problémája - két előadás. III.<br />

évnegyed: Zsidó-keresztény párbeszéd Jézus személyéről,<br />

valamint A homoszexualitás problémája. IV. évnegyed:<br />

A családtervezés és népesedés problémája.)<br />

November 23-án, á kolozsvári Szent Mihály templomban<br />

ünnepélyes gyászistentisztelet volt, az elmúlt 75 év tömegyilkosságaiban<br />

és elhurcolásaiban áldozatul esett erdélyi<br />

magyarok emlékére. Az ökumenikus istentiszteleten a<br />

magyar egyházfők végeztek szolgálatot, majd felolvasásra<br />

került az áldozatok névsora. Egyházunk nevében dr. Erdő<br />

János püspökhelyettes mondott beszédet.<br />

Február 4-én volt Székelyudvarhely főterén Orbán Balázs<br />

szobrának felavatása. Az ünnepélyen, melyen a romániai<br />

és határon túli magyarság nagy számban képviseltette<br />

magát, egyházunk népes csoportját dr.Erdő János püspök<br />

úr vezette, aki a magyar történelmi egyházak püspökeivel<br />

felavató beszédet mondott.<br />

A Dávid Ferenc Egylet havonta tartotta felolvasó üléseit<br />

Kolozsváron. Január 28-án Zsakó Erzsébet előadása<br />

hangzott el: "Mária vagy Márta A nő szerepe az egyház<br />

és nemzet életében" címen.<br />

Február 19-én dr. Rezi Elek előadása: "Rettegés vagy<br />

bizonytalanság Az erőszak kihívásaival kapcsolatos társadalmi<br />

és valláserkölcsi felelősség".<br />

Március 15-én, Kolozsváron, az RMDSZ szervezésében<br />

ünnepélyes rendezvények keretében emlékeztek az 1848-as<br />

szabadságharc évfordulójáról. Este 6 órakor a Farkas utcai<br />

református templomban ökumenikus istentiszteletet tartottak,<br />

ahol egyházunk részéről dr. Erdő János püspök végzett<br />

szolgálatot.<br />

Március 19-én, Bölöni Farkas Sándor születésének 200.<br />

évfordulójára emlékezve, dr. Benkő Samu akadémikus<br />

"Bölöni Farkas Sándor céljai és tettei", valamint dr.Imreh<br />

István "Bölöni Farkas Sándor mindennapjai a költségnaplója<br />

tükrében" címen tartott felolvasást. Az előadásokat<br />

gazdag és színvonalas műsor követte.<br />

II. Személyzeti ügyek<br />

Énekvezéri alkalmazást és állami fizetést kaptak oklevéllel<br />

rendelkező énekvezéreink a következők szerint:<br />

- Kisgyörgy Mihály az árkosi egyházközségbe december<br />

1-től;<br />

- Kibédi Ibolya a gagyi egyházközségbe december 1-től;<br />

- id. Pálfi Dénes a várfalvi egyházközségbe január 1-től;<br />

- Sánta József a szentgericei egyházközségbe január<br />

1-től;<br />

- Kelemen Csongor a csíkszeredai egyházközségbe január<br />

1-től;<br />

- Kiss Rozália tiszteletesasszony a székelyudvarhelyi egyházkör<br />

esperesi hivatalába könyvelői állást tölt be február<br />

1-től;<br />

- Kiss Gyöngyit a lókodi egyházközségbe harangozói<br />

illetve az öregek otthona gondozói állásába kapott kinevezést<br />

január 1-től;<br />

A kolozsvári Belvárosi Egyházközség pénztárosi állásából<br />

nyugalomba vonult Kovács Margit helyébe Bálint<br />

Benczédi Ferencné tiszteletesasszony került.<br />

Az I. negyedévi lelkészi értekezletek megtartására<br />

március 7-11. között került sor az egyházkörök szerint.<br />

Két előterjesztő szerepelt az értekezletek tárgysorozatán:<br />

Szász Ferenc brassói lelkész készítette az elsőt "A<br />

reménység teológiája" címen. A másik dr. Erdő János<br />

püspök úr jelentése volt az Unitárius Világszövetség<br />

1994-ben Kolozsváron tartott teológiai konferenciájáról.<br />

A lelkészi értekezleteken az egyházi központot a<br />

Püspök Úr és alulírott képviselte.

A Teológiai Intézetben február 6-án és 7-én a félévi<br />

vizsgákat követően került sor a csendes napok megtartására.<br />

Az unitárius hallgatóknak Biró József kadácsi, Pálfi<br />

Dénes sínfalvi és Fekete Levente sepsikőröspataki lelkész<br />

tartott bibliamagyarázatot és a gyakorlati lelkészi szolgálattal<br />

kapcsolatos előadást. A közös záró áhítaton dr.<br />

Erdő János püspök végzett szószéki szolgálatot.<br />

Gyakorló segédlelkészeinkkel a szokásos konzultációkat<br />

február 3-án tartottuk.<br />

Kiadványaink közül az <strong>1995</strong>. évi falinaptárt juttattuk el<br />

megrendelőinkhez és természetesen a Keresztény Magvető<br />

és az Unitárius Közlöny megjelent számait.<br />

Az Unitárius Énekeskönyv újranyomtatását a Glória<br />

Nyomdában rendeltük meg. E hónap végére ígérték az<br />

átadásukat.<br />

Jelentésünk elfogadását remélve maradunk atyafiságos<br />

üdvözlettel:<br />

BESZÁMOLÓ<br />

Dr. ERDŐ JÁNOS püspök<br />

ANDRÁSI GYÖRGY előadótanácsos<br />

az 1994. november 17. és <strong>1995</strong>. március<br />

22. között elnökileg elintézett gazdasági ügyekről és az<br />

<strong>1995</strong>. március 23.-án tartott E. K. Tanács ülésének gazdasági<br />

határozatairól<br />

I. Előző ülés határozatainak végrehajtása<br />

Az elmúlt év novemberi gyűlésén hozott határozatokkai<br />

kapcsolatban a következők szerint jártunk el: tudomásul<br />

szolgált a Számvevőség jelentése, gyakorlatba<br />

ültettük az 1994. évi költségvetést módosító, az egyetemes<br />

egyhá/fenntartást és a központi juttatásokat, a gimnáziumok<br />

költségvetését, kiközöltük az alsóboldogfalvi<br />

földeladási engedélyt, előterjesztettük a Főtanácson a<br />

központ <strong>1995</strong>. évi költségvetését és a Nyugdíj- és Segélypénztár<br />

<strong>1995</strong>. évi költségvetését és előkészítettük a püspöki<br />

ház javítását.<br />

II. Központi ügyvezetés - egyházközségi ügyek<br />

A Vallásügyi Államtitkárság irányában hiánytalanul<br />

elszámoltuk az elmúlt évben kapott lemplomépítési támogatásokat:<br />

Sepsiszentgyörgy 4 000 000 lej, Székelyudvarhely<br />

1 500 000 lej és BaróV I 500 000 lej.<br />

Ebben az évben a Vallásügyi Államtitkárságtól sokkal<br />

korábban kaptuk meg a templomépítési segélyeket<br />

16 millió lej értékben, melyeket a következőkben utaltunk<br />

ki: Sepsiszentgyörgy 4 000 000 lej; Bárót 4 000000<br />

lej; Székelyudvarhely 4 000 000 lej; Marosszentgyörgy<br />

2 000 000 lej, Fehéregyháza 2 000 000-lej.<br />

Az elmúlt évre a H-EKS-lől kapott 10 000 SFR összegei<br />

szintén elszámoltuk: 5 000 Sepsiszentgyörgynek és 5 000<br />

Székelyudvarhelynek.<br />

Az Illyés Alapítványhoz benyújtandó pályázatok összeállításánál<br />

segítséget nyújtottunk az illetékes egyházközségeknek.<br />

A pályázati kérések sikerrel járták a következők<br />

szerint: Sepsiszentgyörgy 9 000 000 lej, Székelyudvarhely<br />

5 000 000 lej, Kolozsvár-Belváros 22 000 000 lej, Marosszentgyörgy<br />

5 000 000 lej és Fchéregyháza 5 000 000 lej.<br />

Ezen összegeket az egyházközségek 12 896 USD és 15 947<br />

DEM beváltásával kapták meg. Az egyházi központnál a<br />

központi fűtésre megítélt 8 000 000 lejes összeg még nem<br />

érkezett meg.<br />

Az 1994-es év végén, az utolsó tanácsülés és év vége<br />

között, határozatok szerint még kiutaltunk 10-10 millió<br />

lejt templomépítésre Sepsiszentgyörgynek és Székelyudvarhelynek.<br />

így ezek az egyházközségek 1994-ben 20-20<br />

millió lejt kaptak központi alapból, Bárót pedig 15 millió<br />

lejt. A többi segélyről az előző ülésen beszámoltunk.<br />

Az <strong>1995</strong>-ös évben az E. K. Tanács utólagos jóváhagyására<br />

számítva előlegként Székelyudvarhelynek 5 és 9 milliót<br />

küldtünk. Tarcsafalvának 2 milliót lelkészi lakás<br />

építésére és Alsójára valamint Marosszentgyörgy részére<br />

a tavaly felvett kölcsönök fedezésére kifizettünk 630 000<br />

illetve 1 530 540 lejt.<br />

A Maros megyei Tanács kezdeményezése alapján még<br />

az elmúlt évben az E. K. Tanács hozzájárult ahhoz, hogy<br />

a Bözödújfaluban gátépítés miatt vízbe került templom<br />

kártérítését pénzben fizessék ki Erdőszentgyörgyön építendő<br />

templomunkra.<br />

A Megyei Tanács alelnöke, Virág György és kísérője az<br />

elnökségnek bemutatta a kormányhatározat-javaslatot és<br />

a kártérítési számításokat. Az összeg 70 millió lej, és a<br />

javaslat szerint ezt a kormány rendelkezésére álló költségvetési<br />

tartalékból fizetnék ki. Egyházunk részéről a<br />

megelőző tárgyalások és az E. K. Tanács jóváhagyása<br />

nyomán a püspök úr aláírta a megállapodást. Várjuk a<br />

kormányhatározat meghozatalát.<br />

A püspöki házzal kapcsolatban megemlítjük, hogy<br />

<strong>1995</strong>. február 13-án dr. Kovács Lajos utódaitól a leltárt<br />

hiánytalanul átvettük.<br />

Az egyházi épületek biztosításával kapcsolatban az elnökség<br />

tanulmányozza a valós érték szerinti tényleges<br />

biztosítás és az egyházközségek lehetőségei egyeztetését,<br />

a látszatmegoldások elkerülését.<br />

A Missziói Bizottság javaslata alapján a költségvetésben<br />

rendelkezésre álló alapból az E. K. Tanács a következő<br />

építés-javítási segélyeket utalja ki év végéig:<br />

/. Sepsiszentgyörgy - templomépítés -15 000 000 lej<br />

2. Székelyudvarhely - templomépítés -15 000 000 lej<br />

3. Bárót - templomépítés - 5 000 000 lej<br />

4. Marosszentgyörgy - templomépítés - 2 500 000 lej<br />

• 5. Fehéregyháza - templomépítés -1 000 000 lej<br />

6. Medgyes - toronyépítés - 3 000 000 lej<br />

7. Magyarszentbenedek - templomjavítás - 3 000 000 lej<br />

8. Énlaka - templomjavítás - 3 000 000 lej<br />

9. Homoródalmás - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

10. Homoródkarácsonyfalva - templomjavítás<br />

1 000 000 lej<br />

11. Kolozsvár-Belváros - templomjavítás - 5 000 000 tej<br />

12. Városfalva - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

13. Homoródszentpál - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

14. Cagy-Kismedesér - templomjavítás -1 000 000 lej<br />

15. Kissolymos-Nagysolymos - templomjavítás -<br />

1 000 000 lej<br />

16. Szőke fa Iva - templomjavítás -1 500 000 lej<br />

17. Bágyon - templomjavítás - 3 000 000 lej<br />

IS. Firtosmartonos - templomjavítás - 1 500 000 lej<br />

19. Bodok - templomjavítás - 500 000 lej<br />

3

20. Alsójára - templomjavítás - 630 000 lej<br />

21. Tarcsafalva - lelkészi lakás építés - 2 000 000 lej<br />

22. Sepsiszentkirály - lelkészi lakás építés -1 000 000 lej<br />

23. Bethlenszentmiklós - fürdőszoba szerelés -1 000 000 lej<br />

24. Komjátszeg - gázbevezetés - 500 000 lej<br />

25. Lupény - lelkészi lakás javítás - 500 000 lej<br />

26. Alsóboldogfalva - gázbevezetés - 500 000 lej<br />

Összesen: 71 130 000 lej<br />

A különbözet 75 millió lejig az E. K. Tanács határozata<br />

szerint tartalékot képez.<br />

Az E. K. Tanács nem tudta támogatni a meghatározott<br />

keretből a következő egyházközségek kérését: Kőhalom,<br />

Csíkszereda, Szentegyháza, Árkos-Tusnád, Sínfalva, Tordatúr,<br />

Fiatfalva, Homoródszentmárton, Lókod. Ezen<br />

egyházközségek kérését 1996-ra újra fogjuk tárgyalni.<br />

Az E. K. Tanács a kolozsvári házak magánlakóinak<br />

bérét több mint tizenötszörösére emelte, az egyházi alkalmozattaknak,<br />

valamint egyházi nyugdíjasoknak ebből<br />

30% engedményt ad. A püspöki ház egyik üzlethelyiségének<br />

részleges bérbeadási ígéretét az E. K. Tanács visszavonta,<br />

hogy az egész területet nyomdatelepítésre lehessen<br />

használni. Az elnökség meghatalmazást kapott arra, hogy<br />

az adott lehetőségek mellett további 45 millió lejt használjon<br />

fel nyomdagépek beszerzésére a költségvetési bevételekből,<br />

és a püspöki ház részleges, belső javítási<br />

munkálatait végezze el 30 millió lej kereten belül.<br />

MIKÓ LŐRINC gazdasági tanácsos<br />

BEVÉTELEK<br />

Unitárius Egyház Képviselő Tanácsa<br />

Költségvetés-tervezet<br />

az <strong>1995</strong>. évre<br />

KIADÁSOK<br />

1. Allmi fizetés 115 000 000<br />

2. Állami szubvenció építkezésre 16 000000<br />

3. Teológiai szubvenció 15 000 000<br />

4. Teológiai ösztöndíj 3 000 000<br />

5. Kolozsvári, székelykeresztúri<br />

1. Egyenleg 1994-ről 1 900 000 iskolák költségei 12 000 000<br />

2. Állami fizetés 115 000 000 6. Központi juttatás 14 000 000<br />

3. Állami szubvenció építkezésre 16 000 000 7. Nyomdaköltség 20 000 000<br />

4. Kiadványok 15 000 000 8. Személyi illetmény 22 000 000<br />

5. Lakbérek 230 000 000 9. Társadalombiztosítás 6 600 000<br />

6. Egyetemes Egyházfenntartás - 10 000 000 10. Fűtés, világítás, víz 8 000 000<br />

7. Más bevételek 3 000 000 11. Adók 6 000 000<br />

8. Illyés Alapítványtól 38 000 000 12. Posta, iroda, más 6 000 000<br />

13. Kiszállás 2 000 000<br />

Összesen: 428 900 000 14. Gépkocsik 5 000 000<br />

15. Segélyek 1 000 000<br />

16. Protokoll 2 000 000<br />

17. Építkezési segély 75 000 000<br />

18. Épületjavítás 94 000 000<br />

19. IARF tagsági díj 500 000<br />

20. Ifjúsági tábor, ifjúsági<br />

konferencia 1 500 000<br />

21. Egyházon kívüli támogatás 1 000 000<br />

22. Tartalék 3 300 000<br />

Összesen: 428 900 000<br />

S/.ABÓ AN KÓ főszámvevő<br />

4

Emlékezzünk<br />

azokra, akik "előttünk jártak"<br />

Gál Kelemen<br />

1869-1945<br />

Első éves teológusként, amikor kezembe vettem és elolvastam<br />

Gál Kelemennek "Az unitárius kollégium története" című<br />

terjedelmes (1158 oldal) kétkötetes munkáját, a pillanatnyi megdöbbenés<br />

irtán a csodálat és a mélységes tisztelet érzései<br />

töltöttek el, az akkor számomra "ismeretlen" szerző iránt. Ez a<br />

tisztelet még jobban elmélyült bennem, amikor évek múltával<br />

doktori dolgozatom egyik alapvető forrásanyagaként tanulmányoztam<br />

unitárius egyházunk történetének háromnegyedszázadát<br />

kutató, bemutató, igazoló, pátoszteljes, de bírálattól<br />

sem mentes "Kilyéni Ferencz József unitárius püspök élete és<br />

kora" című munkáját. Mostmár nem "rácsodálkozó lelkesedéssel",<br />

hanem "kritikus szemmel" lapozgattam írásait. És Gál Kelemen<br />

- a számomra ismeretlen, de mégis ismerős szerző - "kiállta"<br />

a próbát! Csak akkor lehet őt tetten érni forrásanyagainak, évszámainak,<br />

megállapításainak esetleges botlásain, amikor feltör<br />

belőle a határtalan szeretet, buzgalom és rajongás unitárius<br />

vallása és egyháza, valamint magyar népe iránt.<br />

Valahogy egy kissé hasonló Jakab Elek történetírónkhoz.<br />

De csoda-e a hasonlóság, hiszen nemcsak hogy mindketten<br />

szentgericei származásúak, hanem még rokonok is voltak.<br />

Jakab Elek nagybátyja volt Gál Kelemennek. És Gál Kelemenben<br />

volt annyi tartás, hogy a közmegbecsülésnek örvendő<br />

történész-nagybátyjáról könyvet is írjon.<br />

Ki volt Gál Kelemen, aki nagyon gazdag életművet hagyott<br />

maga után és akiről mégis csak az újságokban olvashatunk<br />

szűkszavúan (Pásztortűz), akinek megírták életrajzát, de az<br />

sohasem került nyomtatásra (Benczédi Pál: Gál Kelemen<br />

életrajza),, de akire tisztelettel emlékezik Mikó Imre "A bércre<br />

esett fa" című regényében Mikó Imre írta regénye utószavában:<br />

"Gál Kelement is belefoglaltam a regénybe. Ami Molnos<br />

Dávidban jó, az reá emlékeztet."<br />

Szentgericén született 1869. december 27-én. Iskoláit a<br />

székelykeresztúri és a kolozsvári unitárius kollégiumban végezte.<br />

Ezután beiratkozott a kolozsvári egyetemre, ahol kiváló<br />

eredménnyel szerzi meg 1892-ben a német nyelvészeti és<br />

filozófiai oklevelet. Tanulmányait továbbfolytatja és 1895-ben<br />

filozófiából doktorál.<br />

Munkássága összefonódik a kolozsvári Unitárius Kollégium<br />

életével. Utolsó éves egyetemi hallgatóként már óraadó<br />

tanára (1891) a kollégiumnak, majd 1893-tól rendes tanára<br />

lesz. Hét év múlva a kollégium igazgatója, s ezt a tisztséget<br />

negyedszázadon keresztül töltötte be nagy ügyszeretettel.<br />

1925-ben lemondott igazgatói tisztségéről. Mi késztette erre<br />

a lépésre Egyháztörténészeink válaszolni fognak erre, de<br />

tény az, hogy az első világháborút követő "mély megrázkódtatás"<br />

még a legerősebbeket is próbára tette. Gál Kelemen<br />

"néma kitartásának" bizonysága, hogy ezután a kollégium<br />

tanára maradt, 1931-ben történő nyugalomba vonulásáig.<br />

Családi élete harmonikus és tartalmas volt. Felesége Fekete<br />

Ilona, Kuncz Aladár sógornője volt. Isten tíz gyermekkel<br />

áldotta meg házasságukat. Visszaemlékezésében így ír: "Egy<br />

hosszú életen át akár a kollégiumban voltam, akár otthon a<br />

családi körömben akartam "pihenni", mindig egy csomó gyermek<br />

és ifjú vett körül. Úgy megszoktam és megszerettem ezt<br />

a környezetet, hogy csendben már csak Íróasztalomnál éreztem<br />

jól magamat."<br />

Életművében ötvöződnek a pedagógus, a filozófus, a nyelvész,<br />

a történész, vallását és egyházát szerető ember jellemvonásai.<br />

Filozófiai gondolkodása a német idealista bölcseleten<br />

alapult, s talán a legjobban Kant filozófiájához vonzódott.<br />

Pedagógusként következetes, az erkölcsi és az iskolai szabályokhoz<br />

szigorúan igazodó nevelő volt. Ennek bizonysága az<br />

a történet is, amelyet Mikó Imre jegyzett fel róla. Igazgatósága<br />

idején egy alkalommal Kelemen Lajos történész a történelem<br />

órán az osztály tanulóit városnézésre vitte. Gál Kelemen, amikor<br />

megtudta, számonkérte tőle, mert az előadások helye a<br />

tanterem: "Kollégám, miért tért el ettől" - tette fel a kérdést. "Mert<br />

nem tudtam Mátyás király szobrát bevinni a tanterembe" -<br />

válaszolta Kelemen Lajos. Nevelői eszményképe Brassai Sámuel<br />

volt, akit személyesen ismert és akiről számos tanulmányt,<br />

de könyvet is írt. Pontossága és szigorúsága ellenére<br />

is szerette az ifjúság. Az unitárius felekezeti oktatás történetében<br />

elévülhetetlen érdemei vannak.<br />

Egyházszolgálatát nemcsak azzal juttatta kifejezésre, hogy<br />

a kolozsvári Unitárius Kollégium tanára és igazgatója volt,<br />

hanem azáltal is, hogy 1910-től 1918-ig szerkesztője és tevékeny<br />

munkatársa volt a Keresztény Magvetőnek. Összesen<br />

mintegy 68 tanulmányt, elmélkedést, ismertetést, cikket stb.<br />

jelentetett meg folyóiratunk hasábjain. De ő szerkesztette a<br />

Magyar Kisebbség tanügyi rovatát is. Szaktekintély volt a<br />

nevelési kérdésekben.<br />

Nyugalomba vonulása után (1931) is egy termékeny korszak<br />

következett. Ekkor írta három legjelentősebb és legterjedelmesebb<br />

munkáját: a bevezetőben már említett két<br />

munka mellett "Jakab Elek élet- és jellemrajza" című művét.<br />

Azt hiszem nem túlzok, ha kijelentem: unitárius egyház- és<br />

iskolatörténetünk nyomonkövetése Gál Kelemen munkái nélkül<br />

elképzelhetetlen.<br />

Tatabányán halt meg 1945. február 10-én.<br />

A szellemi és lelki örökség, amelyet ránkhagyott, tiszteletet<br />

ébreszt iránta halála félévszázados évfordulóján. Milyen jó<br />

lenne, ha valaki megírná életművét és az kiadásra is kerülne.<br />

Ez lenne az iránta érzett köszönetünknek és tiszteletünknek a<br />

legteljesebb kifejezése.<br />

Dr. REZI ELEK<br />

5

Ki a ".nagyember"<br />

(gyermekkori emlék)<br />

A soronlevő püspöki vizitációval kapcsolatosan írásbeli<br />

meghívót kaptam Székely János kökösi lelkész<br />

afiától, hogy június 2-án, azaz szombaton keressem fel<br />

egykori gyülekezetemet s személyesen köszöntsem a<br />

Főtisztelendő Urat és magasrangú kíséretét.<br />

Köszönöm a meghívást. Egészségi állapotom nem<br />

engedi meg, hogy személyesen ott legyek e bensőséges<br />

fogadtatáson, ezért csak írásban tudok eleget tenni a<br />

meghívásnak.<br />

Az ilyen püspöki vizitációval kapcsolatosan gyermekkori<br />

emléket hordok magamban. Ezt akarom elmondani.<br />

Tizenkét éves lehettem, amikor meghallottuk, hogy<br />

akkori püspökünk, dr. Boros György körúton van és<br />

útba ejti a híres bortermő községet, Küküllődombót is.<br />

Ahogy a hír végigszaladt a falun, az emberek csoportokba<br />

verődve tárgyalták a nagy eseményt. Nem emlékeztek<br />

arra, hogy valaha is püspök járt volna ebben a sáros<br />

községben. Mi, gyermekek tátott szájjal figyeltük az<br />

emberek viselkedését, s lehetetlenebbnél lehetetlenebb<br />

kérdésekkel zaklattuk jó szüleinket, mondják<br />

meg nekünk világosan, ki az a püspök, milyen ember<br />

lehet, ha az egész falu, a vidék, sőt maga a város is ilyen<br />

nagy készülődésben, várakozásban van. Ehhez hasonló<br />

eseményről a tiszteletes úr is beszélt egyszer vallásórán,<br />

amikor Jézus vonult be Jeruzsálembe, virágokat<br />

szórtak lábai elé, zöld gallyakat vagdaltak le, dobáltak<br />

az útra. Lámcsak, itt is hordják a szekerek a zöld ágakat<br />

az erdőből, hogy az állomástól a templomig, szinte két<br />

kilométer távolságban az utat feldíszítsék. De ebből<br />

még mi gyermekek nem tudtuk meg, milyen ember<br />

lehet a püspök. Végül is úgy gondoltam, megkérdezem<br />

nagyapámat, aki már a nyolcvanadik életévét is elhagyta.<br />

Egy ilyen öreg, bölcs, világjárt ember csak kell tudja<br />

azt, hogy ki a püspök és milyen ember<br />

így kezdtem a beszélgetést:<br />

- Nagyapó volt-e katona<br />

- Hogyne lettem volna, fiam, - válaszolta pipafüst<br />

mellett.<br />

- Hát királyt látott-e<br />

- Azt is láttam, fiam, mikor kivittek Bécsbe katonáskodni.<br />

Hej, sokmindent megértem hosszú életemben.<br />

- Hát püspököt látott-e<br />

- No, látod fiam, ezt az egyet nem láttam,<br />

- Mégis, mit gondol, nagyapó, milyen ember a püspök<br />

Egy kicsit elgondolkozott, kivette a pipát a szájából,<br />

megsimogatta az arcomat és így felelt:<br />

- Hát, fiam, az nagy ember lehet!<br />

Ebbe belenyugodva pajtásaimnak tudomására hoztam,<br />

hogy az lesz a püspök, aki az érkező vendégek<br />

közül a legnagyobb.<br />

Vártuk a vendégeket. Kigyúlt a sok nép a falu végére,<br />

ott volt a nagy gyermeksereg, szaladgáltunk a tömegben,<br />

egyesek felmásztak a toronyba s onnan figyelték az érkezőket.<br />

A város felől érkezett a menet, nagy harangzúgás<br />

kíséretében, elöl a lovas bandérium. Zsúfolásig megtelt a<br />

nagy templom, mi gyermekek, felszorultunk a karzatra,<br />

onnan bámészkodtunk.<br />

Egyszer megnyílik a templom ajtaja s belép a templomba<br />

egy "nagy ember". Alig volt haj a fején, állán fehér<br />

szakállat viselt, s amikor hirtelen ránéztem, nagyapónak<br />

a mondása jutott az eszembe: valóban "nagy ember<br />

a Püspök".<br />

Aztán, amikor Keresztúrra kerültem a gimnáziumba s<br />

hallgattam egykori vallástanárom magyarázatát unitárius<br />

egyházunk küzdelmes történetéről, nagyapám meghatározása,<br />

a püspök személyét illetően, kezdett megváltozni<br />

bennem. A "nagyember" kifejezés nem annyira külső,<br />

mint inkább belső nagyságról, szellemi, lelki gazdagságról,<br />

tudásról, bölcsességről tanúskodik. így láttam egymás<br />

után felsorakozni egyházunk "nagyjait", püspökeit:<br />

Dávid Ferencet, egyházunk alapítóját, első püspökünket,<br />

Szentábrahámi Mihályt, kiről írva vagyon, hogy ő volt az<br />

unitáriusok szeme, szíve, szája. Lázár Istvánt, kinek idején<br />

negyven templom épült egyházunkban, Kriza Jánost, Erdővidék<br />

nagy szülöttjét, Ferencz Józsefet, unitárius Káténk<br />

megalkotóját, Brassai Sámuelt, a nagy filozófust és<br />

mindazokat, akikre büszkék vagyunk. Valamennyien a<br />

lelki nagyság vonásait hordozták magukban. Ilyen értelemben<br />

gondolunk egyházunk jelenlegi Főpásztorára,<br />

aki tudásával, bölcsességével, népe, egyháza iránti szeretetével<br />

példaképként áll előttünk.<br />

Áprily Lajos<br />

Templom<br />

MÁTYÁS GYÖRGY ny. lelkész<br />

Szóltam: Uram, az én imám merész,<br />

a templom ívük keskeny és nyomott.<br />

És szólt az Úr: Fiam, légy építész,<br />

magadnak építs bátor templomot<br />

6

Egyházi élet<br />

Magyarandrásfalvára is<br />

templomot akarunk építeni!<br />

Szentábrahám és Magyarandrásfalva egy egyházközséget<br />

alkottak. A két falunak a mai napig csak egy temploma<br />

van, a szentábrahámi unitárius templom. Ide járnak le<br />

vasárnaponként és ünnepnapokon az andrásfalviak is. A<br />

hajdani patrónus mindig kocsival jött a templomba, a<br />

hívek pedig gyalog, - emlegetik még ma is az idősebbek.<br />

1800 december végén és 1801 január elején tartotta<br />

Lázár István püspöki látogatását a szentábrahámi és magyarandrásfalvi<br />

egyházközségekben. A látogatásról felvett<br />

jegyzőkönyvben - többek között - az istentiszteleti<br />

rend is le van írva. Eszerint a lelkész és az énekvezér<br />

hetenként egyszer az Andrásfalván lakó Pálfi Antalné<br />

patrónusnál is istentiszteletet szokott tartani. Ez a szokás<br />

aztán lassan elmaradt, de általában a lelkészek magánháznál<br />

mindig osztottak úrvacsorát az öregebbeknek és azoknak,<br />

akik nem tudtak elmenni a templomba.<br />

Az elmúlt ötven eszetndŐ alatt többen beköltöztek az<br />

erdei tanyáról, nőtt a falu. Ezzel egyidőben tekintélyes<br />

épületet emeltek: iskola, óvoda, kultúrotthon céljára,<br />

egyben szövetkezeti bolt épült, mellette tejbegyűjtő központ,<br />

s legutóbb kenyérgyárral gyarapodott a középületek<br />

száma.<br />

Minden van már a faluban, csak templomunk nincs -<br />

mondotta tíz esztendővel .ezelőtt néhai László Áron.<br />

Építsünk templomot! - hangzott a javaslat a falu felé.<br />

Sajnos akkor erre semmi kilátás sem volt. 1989 után<br />

előkerül a javaslat, több reménnyel, határozottabban körvonalazódott<br />

a gondolat.<br />

Láttuk, hallottuk, hogyan kezdtek hozzá, itt is-ott is a<br />

templomépítéshez. Csekély anyagi lehetőségeink mellé<br />

odaszámítottuk az egyetemes egyházi támogatást, az amerikai<br />

test véregyház községek és nemzeti közösségünk jótékonyságra<br />

képes intézményeinek segítségéi is.<br />

így fogalmazódott meg a határozat: Legyen templom Magyarandráslalván<br />

is.<br />

Célunk felé lassan haladtunk, de Isten segedelmével<br />

elérkeztünk egy olyan ponthoz, amikor már el tudjuk<br />

képzelni magunk előtt a befödött kicsi templomot. És ez<br />

már nem ábránd. Tények jogosítanak fel elképzeléseink<br />

va 1 óra vá lásá na k Iche tőségé re:<br />

- a megalakult építőbizoltságnak jó képességű tagjai és<br />

tevékeny elnöke van;<br />

- Fodor Béla és neje, Szilágyi Erzsébet, az egykori andrásfalvi<br />

patrónus utódai, lemplomhelyct ajándékozlak a<br />

falu legszebb részén;<br />

- az 1990-ben Goslarban tartott Unitárius Nők Világkonferenciájáról<br />

érkezeit az első komolyabb külföldi segítség,<br />

amiből építőanyagot vásároltunk már akkor;<br />

- az azután jött külföldi segélyekből ma már a tégla,<br />

cserép, a vas és a faanyag, továbbá a bclonkavics készletünk<br />

nagyrésze be van szerezve;<br />

- vannak építőmérnökeink, akik szívükkel hozzánk<br />

kapcsolódnak és a tervrajz elkészítésében önzetlenségükről<br />

tanúskodtak;<br />

- vannak helyi vezetők, akik máris segítettek és hisszük,<br />

hogy ezután is segíteni fognak;<br />

- magunk mellett érezzük a faluból elszármazottakat is,<br />

akik közül már ketten jelentkeztek. Hisszük, hogy példájukat<br />

még mások is követni fogják;<br />

- a székelykeresztúri "Pipacsok" népitánc együttes és a<br />

gagyi házasemberek előadásuk bevételét templomépítésre<br />

adományozták.<br />

Ezek a mi tartalékaink, amit összegyűjtöttünk. S hogy<br />

még mi minden hiányzik, arról talán nem is lenne jó<br />

gondolkozni. Istenre bízzuk gondjainkat. Ő majd gondoskodik<br />

arról, hogy a sok elnémult harang helyett egy az<br />

andrásfalvi toronyban is megszólaljon.<br />

Ezzel a reménnyel adjuk hírül tervünket ezúton is, hogy<br />

tudja meg a mi közösségünk: Magyarandrásfalvára is templomot<br />

akarunk építeni és számítunk mindenkire, akinek<br />

"szíve ide húz". Tudtára akarjuk adni mindenkinek, akit<br />

érdekel: azon fáradozunk, hogy egy Gagy-völgyi kicsi faluból<br />

teljesebb értékű közösség legyen, mely kívülről nézve egy új<br />

templommal szebb, lelkületében nemesebb lesz.<br />

JAKAB DÉNES lelkész<br />

Tordai konfirmáció<br />

1994-ben<br />

Hazánk unitárius egyházközségeiben szorgalmasan<br />

folyik fiataljaink előkészítője a konfirmációra. Lelkészeink<br />

mindent megtesznek, hogy e fölemelő munkából<br />

senki se maradjon ki. Nincs szebb és magasztosabb<br />

feladat mint az, hogy minden fiatal megismerje hitelveinket,<br />

egyházunk történelmét, törvényeit, és nincs<br />

szebb ünnepség mint az, amikor ifjaink szüleik, nagyszüleik<br />

és az egész gyülekezet előtt hitükről bizonyságot<br />

tesznek, és egyházunk önálló tagjai lesznek. Nincs felemelőbb<br />

élmény, mint az, amikor először vesznek úrvacsorát.<br />

F.gy szép konfirmáció emléke örökre megmarad<br />

emlékezetünkben. Éppen ezért szülők, nagyszülők, keresztszülők<br />

tegyenek meg mindent, hogy családjukból<br />

egy ifjú se maradjon megkonfirmálatlanul.<br />

Ünnep a konfirmáció mindenkinek, és egy-egy szép<br />

konfirmáció után mindenki gazdagabban tér haza a<br />

templomból. Ifjaink a hitben megerősödve, egyházunk<br />

önálló tagjaiként térnek vissza otthonukba. A szülők,<br />

nagyszülők boldogan látják, hogy gyermekeik milyen<br />

ügyesek, és örömmel veszik tudomásul azt, hogy nem<br />

éltek hiába, mert van méltó utód, aki tovább folytatja a<br />

megkezdett munkát. A lelkész és a gyülekezet is boldog,<br />

meri látja, hogy van utánpótlás. Tordán 1994-ben is,<br />

mini mindig, szép ünnepség keretében tartottuk meg a<br />

konfirmációt. Fazakas Ferenc lelkészünk kitűnően felkészítette<br />

mind a 23 konfirmálót. Ali lány és 12 fiú<br />

7

nagyon szépen felelt a káténkból feltett kérdésekre, de<br />

e mellett a növendékek külön köszönő beszédet mondottak:<br />

a szülőknek, nagyszülőknek, a jelenlevő gyülekezeti<br />

tagoknak és a lelkésznek. Nagyon megható volt,<br />

hogy a konfirmálók milyen szépen köszöntötték a jelenlevőket:<br />

"Isten hozta" - mondták kórusban, majd az<br />

ünnepség után: "Isten áldja" köszöntéssel búcsúztak. A<br />

konfirmációval kapcsolatos összes énekeket és az unitárius<br />

indülót is nagyon szépen énekelték.<br />

A konfirmáló ifjak az ünnepség előtt kitakaríttatták a<br />

templomot, azt virággal nagyon szépen feldíszítették. Ez<br />

alkalommal beírták nevüket egyházközségünk aranykönyvébe:<br />

150.000 lejt adományoztak új szőnyegek megvásárlására.<br />

Ezen összeget nőszövetségünk kiegészítette<br />

1.000.000 lejre és így megvásárolhatták a perzsaszőnyegeket,<br />

amelyeknek köszönhetően templomunk még otthonosabb<br />

lett.<br />

Miután szent hitükről vallást tettek a konfirmálók<br />

úrvacsorában részesültek Utánuk a szülők, nagyszülők,<br />

testvérek, keresztszülők, felekezetre való tekintet<br />

nélkül szintén úrvacsorával éltek, számuk meghaladta<br />

a 150-et. Ezen a szép ünnepségen a templomban 402-<br />

en vettünk részt.<br />

Az egyházközség részéről berámázott Konfirmációi<br />

emléklapot kapott minden konfirmáló. A konfirmálók<br />

névsora a következő: Bara Erika Mária, Biró Ildikó Irén,<br />

Kiss Erika Erzsébet, Kuk Krisztina Gabriella, Koroni<br />

Adél Erika, Grimm Klára, Nagy Enikő, Simonfíy Imola<br />

Judit,Székely Imola, Sós Katalin Réka, Szász Anikó, Balázs<br />

István, Bardocz Ferencz, Balla Levente, Kerekes<br />

István, Magyari Lóránd Miklós, Pálfy Csaba János, Pálfy<br />

Lóránd, Szolga Lóránd András, Szabó Csaba Levente,<br />

Taar Dezső, Boros Sándor József és Vincellér István.<br />

Ez ünnepély alkalmával mi, öregek, is újra konfirmáltunk.<br />

Felidéztük a mi régi konfirmációnkat és gondolatban<br />

mi is feleltünk a káténkból feltett kérdésekre.<br />

Ezúton is kérem lelkészeinket, a szülőket, no meg az<br />

ifjakat, hogy amennyiben egy-egy kis egyházközségben<br />

vagy szórványban csak egy konfirmáló akadna, akkor is<br />

rendezzék meg a konfirmálást!<br />

TOMPA SÁNDOR tordai nyugdíjas<br />

w í m m<br />

A kitartó levelezés gyümölcse<br />

Nagyon távol van a kaliforniai Oakland az erdélyi Oklándtól.<br />

A levélváltáshoz egy hónap, volt rá eset, hogy egy esztendő<br />

kellett a jól működő postának köszönhetően. Sokszor le is<br />

mondtunk arról, hogy a két helységben levő unitárius gyülekezet<br />

levelezés útján ki tudja építeni a testvéregyházközségi<br />

kapcsolatot. Gyakran a levelek késésekor és néha meg nem<br />

érkezésekor gondolkodtunk azon, érdemes-e ezt így csinálni,<br />

megoldásra vezethet-e ez Valahányszor feladtuk a reményt,<br />

mindig arra késztetett valami, hogy a meg nem érkezett levelekre<br />

is újra írjunk, újra válaszoljunk. Most, visszagondolva a<br />

történtekre, úgy találjuk, a kitartó levelezés nem volt hiábavaló.<br />

A meg nem érkezett és a megérkezett levelek után úgy<br />

éreztük, a kapcsolat mélyebb és bensőségesebb lett, elén/e<br />

azt a szintet, hogy kidolgozhattunk egy falufejlesztési és testvéregyházközi<br />

programot. Ennek érdekében amerikai testvéreink<br />

úgy gondolták, sokat jelentene az, ha az ottani<br />

gyülekezet tagjai személyesen találkoznának velünk, és így<br />

"tiszta forrásból" ismernék meg az itteni gyülekezet életét. E<br />

célból hívtak meg az év elején a kaliforniai First Unitarian<br />

Church of Oakland hívei egyházközségükbe.<br />

Az ott eltöltött időt nehéz lenne itt pár sorban részletesen leírni,<br />

annyira gazdag és élménydús volt. Látogatásunk néhány mozzanatát<br />

fontosnak tartanám azonban kiemelni: Találkoztunk az<br />

oaklandi egyházközség vezetőségével és betekintést nyerhettünk<br />

munkájukba. Megismertük az egyház keretén belül<br />

működő szociális munkát végző csoportot. Nagy élményt<br />

jelentett az egyes istentiszteleteket szervező csoport tagjai<br />

között lenni és látni azt, hogyan szervezik meg a vasárnapi<br />

istentiszteletet. A fiatalokkal való találkozás sem maradt ki a<br />

programból, sikereikről, nehézségeikről beszélgettünk, s a<br />

tapasztalatcsere hasznosnak bizonyult. Szólnom kell a falufejlesztési<br />

programról, amelynek megvalósítása érdekében<br />

egy sor találkozáson gazdasági szakemberekkel egyeztettük<br />

véleményünket.<br />

Ottlétünk fénypontjai a vasárnapi istentiszteletek voltak,<br />

amikor a gyülekezet magyar nyelvű zsoltárokat, a kórus Kodály<br />

és Bartók műveket énekelt.<br />

Megfogalmazódott a közös gondolat, hogy mind a két gyülekezetnek<br />

szüksége van a másikra. Mi, erdélyi unitáriusok, az<br />

ők segítségükkel - bátran kimondhatjuk - anyagi támogatásukkal<br />

új életet nyerhetünk e nehéz válságos időben, ők pedig e<br />

kapcsolat révén megtalálhatják gyökereiket a majdnem 500.<br />

éves erdélyi unitárius talajban. S aki a gyökereit megtalálja, az<br />

életét találja meg!<br />

Ezért fontos minden gyülekezet számára a kapcsolatteremtés,<br />

a kitartó levelezés. Ezúton is köszönetet mondunk mindannyiuknak<br />

áldozatos munkájukért.<br />

KELEMEN LEVENTE lelkész<br />

8

114 Forward through the Ages<br />

Mindig csak<br />

előre<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol.<br />

Szokás, nyelv lehet más, de a szív oly egy,<br />

s minden jó szolgálat összetartó jegy.<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol<br />

Nő Isten világa, a fény, szeretet,<br />

dolgozunk mi érte, míg a hit vezet.<br />

Hirdették próféták, élték vértanúk,<br />

költők dalba zengték, ...hősök járta út.<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol.<br />

Győzhetni csak együtt, baj is együtt ér,<br />

vészben, dicsőségben közös kín s babér.<br />

Isten messzi célja egybefog,<br />

s ahogy együtt lépünk, a lét felragyog.<br />

Mindig csak előre, töretlen a sor,<br />

isteni hívásra jövőbe hatol.<br />

Fordította:<br />

NAGY FERENC lelkész<br />

A Nőszövetség életéből<br />

A kézimunka<br />

tanfolyamról<br />

Nőszövelségünk szeptemberi közgyűlésén, többek kérésére,<br />

határozat született arról, hogy az 1993-ban rendezett kézimunkatanfolyamot<br />

ismételjük meg. Ennek értelmében ez év január 9-15.<br />

közt sor került a második kézimunkatanfolyamra is. Ezen váltakozó<br />

létszámmal 15-en vettek részt, egyesek hol előadóként, hol<br />

hallgatóként, hiszen mindnyájan tanulhattunk egymástól. Legnagyobb<br />

sajnálatunkra vidéki nőszövetségeinkből csak négyen<br />

jöttek el, mégpedig Sepsiszentgyörgyről Pillingerné Ütő Lenke és<br />

Varga Erzsébet, Marosvásárhelyről Kisgyörgy Zoltánné, Barla<br />

Júlia, Segesvárról pedig Ferencz Irén. Részt vettek viszont a<br />

múltkorinál nagyobb számban kolozsvári tagjaink, valamint a<br />

Római Katolikus Nőszövetség néhány tagja és más érdeklődők.<br />

Tanfolyamunk megpróbálta behelyezni a kézimunkákat a textilipar<br />

általános keretébe, ezt szolgálták a textilipari nyersanyagokról,<br />

azok festéséről, színezéséről, valamint az általános<br />

feldolgozási módokról, technológiákról szóló előadások, melyeket<br />

Zsakó Erzsébet textilmérnök tartott. Ezen belül a hímzésekről<br />

hangzottak el előadások, Balázs Péterné Kőrössy Ibolya iparművész<br />

anyaga alapján, valamint Fintáné Halay Hajnal iparművész<br />

részéről, aki a népi hímzések világába vezetett be minket.<br />

Ugyancsak ő tartott előadást a torockói népi hímzésekről. Neves<br />

néprajzosok vezettek be a különböző vidékek mintakincsébe és<br />

varrástechnikáiba. Igy Cs, Gergely Gizella az udvarhelyi varrottasokról,<br />

valamint a szél-összedolgozások technikáiról tartott érdekes<br />

előadást, bemutatva a kézimunkák helyét a népi életben,<br />

lakásban. Kallós Zoltán érdekes összefüggéseket mutatott be<br />

a Mezőség kevésbé ismert csodaszép kézimunkái és a csángók<br />

ősi mintakincse között. Gazda Klára a székelyföldi mintakincs<br />

bemutatása mellett a mintaelemek szimbólikájáról<br />

beszélt. Orbán Sándorné Forrai Erzsébet pedig a kalotaszegi<br />

varrottasok gazdag anyagát mutatta be, különös hangsúllyal<br />

a válfős mintákra, tekintettel arra, hogy az írásos munkák<br />

általában ismertek, sőt - sajnos - kiszorítják a többi szép népi<br />

kézimunkát.<br />

Az előadásokra az előadók gazdag bemutatóanyagot hoztak,<br />

így megismerhettük az eredeti mintaszerkezeteket, motívumokat.<br />

Délutánonként pedig gyakorlatban sajátíthattuk el a<br />

különböző öltésmódokat, a kalotaszegi, torockói, széki, udvarhelyi<br />

hímzéseket, a szélek összedolgozását, tűcsipkéket.<br />

Úgy érezzük, tanfolyamunk minden résztvevőnek nyújtott<br />

valami újat s mindnyájan gazdagodtunk általa. Kár, hogy oly<br />

kevés nőszövetségünk használta ki ezt a lehetőséget!<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

9

Ökumenikus Nőfórum<br />

Brassóban<br />

<strong>1995</strong>. április 28-29-én Brassóban tartotta az<br />

Európai Keresztény Nők Fórumának romániai<br />

tagozata évi rendes közgyűlését, melyen Nőszövetségünket<br />

Zsakó Erzsébet elnök és Paskuczné<br />

Szathmáry Viola titkár, valamint Vass Ildikó<br />

brassói Nőszövetségünk elnöke képviselték.<br />

A Fórum házigazdája a brassói Katolikus Nőszövetség<br />

volt, munkálatait a Szt. Margit templomban<br />

tartotta. A Fórum keretében érdekes előadásokat<br />

hallhattunk: Shirin Samuel Honkongból az Ázsiai<br />

Fórum üdvözletét hozta s beszámolt "a legkisebb I<br />

pénzérme" nevű mozgalmukról, mely a nagyon<br />

kicsi adományokból komoly segély-alapot teremtett.<br />

Az osztrák Inge Schintelmeier a kisebbségben<br />

s főleg szórványban élő protestáns (evangélikus<br />

és református) nők körében végzett munkáról beszélt,<br />

a szintén osztrák Irma Niederwolfgruber pedig<br />

a fogyatékosokkal együtt élő, őket támogató<br />

mozgalomról beszélt, mely "Hit és Fény" néven<br />

világszerte dolgozik.<br />

Elhangzottak a Romániai Nőfórum Erdélyi és<br />

Királyhágómelléki szervezeteinek jelentései, de<br />

sajnos ezek megvitatására idő hiányában már<br />

nem került sor, amit sokan hiányoltunk. Közös<br />

program keretében az Európai Nőfórum lllyefalván<br />

ülésező vezetői is felkerestek és üdvözöltek<br />

minket.<br />

A közgyűlés legnagyobb részét az alapszabálytervezet<br />

vitája és az új vezetőség megválasztása<br />

töltötte ki. A szervezet most kerül hivatalos bejegyzésre.<br />

Az alapszabályzat szerint célja az<br />

ökumenikus összetartozás ápolása, a diakóniai<br />

munka, tehát szociális és lelki gondozás segíté- j<br />

se, a valláserkölcsi nevelés támogatása és a j<br />

környezetvédelemben való részvétel, így mun- j<br />

kája a jövőépítését szolgálja. A szervezet székhelye<br />

Marosvásárhely, vezetősége egy elnökből, két<br />

alelnökből, titkárból és vezetőtanácsból áll. Elnök<br />

Sóos Nóémi református lelkész Cserefalváról, alelnökök<br />

Andronescu Liliana, a bukaresti AIDROM<br />

ortodox munkatársa és Varga Erzsébet brassói j<br />

katolikus nőszövetségi vezető, titkár Briscan Lucia<br />

orvosnő, aki a marosvásárhelyi Pro Európa Liga j<br />

aktív tagja. A vezető tanács tagjait a tag-felekezetek<br />

jelölik ki, minden felekezetnek két tagra van joga.<br />

Nőszövetségünk Országos vezetőségének<br />

határozata alapján mi is a szervezet tagjai közé<br />

lépünk, így bekapcsolódva a Fórum munkájába.<br />

A Fórumnak vidéki (területi) szervezetei vannak,<br />

melyekben minden ott élő felekezet bekapcsolódhatik.<br />

Kérjük Nőszövetségeinket, keressék a<br />

kapcsolatot a helyi Fórummal s vegyenek részt<br />

annak munkájában.<br />

Öí éve alakult újra a brassói<br />

Unitárius Nőegylet<br />

1990 áprilisában érkezett el az a pillanat, amikor a brassói unitárius<br />

asszonyok úgy érezték, hogy újra kell kezdeni az egyleti munkát.<br />

Ennek folytán indult meg a szen/ezés és alakult újra a Nőegylet<br />

80 taggal. Sajnos az azóta eltelt években ebből a létszámból sokan<br />

lemorzsolódtak, így ma Nőegyletünknek 58 tagdíjat fizető tagja van,<br />

akikre jóban és bajban, munkában és mulatozásban mindig számítani<br />

lehet.<br />

Az eltelt öt esztendő munkáját röviden a következőkben összegezhetném.<br />

Mindjárt kezdetben világos volt, hogy a jó munka érdekében<br />

szükségünk van egy önálló helyiségre, melyet sok-sok munkával<br />

és a San Diego-i testvéreinktől kapott anyagi támogatással sikerült<br />

is kialakítanunk az egyházközség épületének padlásterében. A<br />

termet azóta is "Kuckó" néven ismerik és emlegetik az egyleti tagok<br />

és az egyházközség többi hívei is.<br />

Egyletünk tagjai általában kéthetenként, csütörtökön du. 5 órai<br />

kezdettel találkoznak, de van időszak, amikor hetente gyülünk<br />

egybe. Egyleti összejöveteleink keretében nagyon sok és érdekes<br />

előadást hallgattunk, énekeket tanultunk; akiknek adottsága van<br />

erre, azok nagyon sok szép kézimunkát készítettek, melyeknek<br />

nagy részét a testvérgyülekezetnek küldtük el, ahol azokat értékesítették<br />

és az ebből származó pénzt küldték el egyletünknek és az<br />

egyházközségnek.<br />

Nőegyletünk részt vett és részt vesz a városunkban szervezett<br />

ökumenikus nőegyleti találkozókon, közös szeretetvendégségeken<br />

és mi is szerveztünk egyházközségünkben hasonló találkozókat,<br />

melyek mindig sikerrel jártak és így városszerte elismeréssel nyilatkoznak<br />

az unitáriusok vendégszeretetéről.<br />

Összejöveteleinket mindig áhítattal, bibliamagyarázattal kezdjük,<br />

melyet a két lelkész felváltva végez, majd az alkalomra tervezett<br />

előadás, beszélgetés vagy éppen valamilyen alkalomra való készülés<br />

következik. Asszonyaink szeretnek énekelni, szavalni, és szeretik<br />

az értékes előadásokat, melyeket neves előadók tartanak<br />

különböző témákkal.<br />

Nem feledkézünk meg nőtestvéreink név- és születésnapi köszöntéséről<br />

sem, mert tudjuk, hogy mindenkinek jólesik a figyelmesség.<br />

Bár önerőből és külön programmal dolgozik a Nőegylet, tagjai<br />

mégis jelen vannak egyházközségeink minden jeles napján, azoknak<br />

megszervezésében mindig lelkesen vállalják az áldozatot, a<br />

munkát. Természetesen az egyházközségek is támogatják az egylet<br />

tevékenységét, nemcsak erkölcsileg, de sok esetben anyagiakkal<br />

is. Nem is lehet ez másképpen hiszen Nőegyletünk is tulajdonképpen<br />

a közösségért van és dolgozik.<br />

További feladataink között első helyen áll a valláserkölcsi élet<br />

fejlesztése érdekében segíteni az egyházközségek ilyen irányú<br />

munkáját. Tovább szeretnénk vinni őseinktől örökölt hagyományainkat<br />

a kézimunkák, varrottasok készítésében. Szeretnénk megszervezni<br />

egyletünk szeretetszolgálatát, ami elsősorban magányos<br />

öregeinkre terjedne ki, és természetesen a betegekre, sok gyermekes<br />

családokra s általában azokra, akik lelki, erkölcsi és anyagi<br />

nehézségekkel küzdenek.<br />

Egyletünk választott vezetősége - elnök: Vass Ildikó, alelnök<br />

Érsek Rozália, titkár: Veress Jolán, jegyző: Csekme Kamilla, pénztáros:<br />

Jászfalvi Enikő - igyekszik úgy szervezni asszonyaink egyleti<br />

munkáját, hogy minden együtt eltöltött perc meghozza a maga<br />

gyümölcsét közösségünk javára. Dolgozzunk tovább egymás megbecsülésében<br />

a békés hétköznapokért, egy szebb, áldottabb holnapért.<br />

Isten áldása legyen rajtunk, segítsége mivelünk.<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

CSEKME KAMILLA nőegyleti jegyző<br />

10

AZ UNITÁRIUS NŐK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGE<br />

Csokfalván tartja ezévi Közgyűlését szeptember 3-án<br />

Alig hangzott el 1994 szeptemberében a Marosvásárhelyen<br />

tartott Közgyűlésen a felhívás, amelyben<br />

jelentkezőket kértünk az <strong>1995</strong> évi találkozó megszervezésére,<br />

máris érkezett a levél Benedek Enikőtől, a<br />

csokfalvi Nőszövetség elnökétől. Ebből idézünk:<br />

..."Szívem őszinte és meleg érzésével gondolok<br />

vissza szeptember első vasárnapjára. Hálát adok az<br />

Istennek, hogy részt vehettem ezen a konferencián ...<br />

Gyönyörű élményben volt részünk, szívünk megtelt<br />

szeretettel és hálaadással ... Már a záróünnepélyen<br />

megszületett a gondolat, hogy jó lenne <strong>1995</strong>-ben itt,<br />

Csokfalván megrendezni a Közgyűlést. A jó hírnév és<br />

az illendőség is kötelez... Aztán nagyon szeretném, ha<br />

asszonyaim is részesülnének mindabban a szép és jó<br />

élményben, amiben mi részesültünk Marosvásárhelyen.<br />

Azt hiszem, hogy megérdemlik. így történt, hogy<br />

1994. szeptember 12-én nőszövetségi gyűlést hívtunk<br />

össze, beszámoltunk a közgyűlésről és terveinkről. Az<br />

asszonyok helyeselték és elfogadták a gondolatot..."<br />

A Nagyernyén tartott köri gyűlésen, ahol nőszövetségi<br />

köri találkozó is volt, ünnepélyes keretek között<br />

kapta meg az UNOSZ választmánya a "hivatalos" meghívást<br />

is:<br />

"Hivatkozva az 1994. szeptember 12-én tartott nőszövetségi<br />

gyűlésünk Határozatára, szeretettel értesítjük<br />

az UNOSZ vezetőségét, hogy elvállaljuk<br />

közösen a szovátai és erdőszentgyörgyi leányegyházközségek<br />

segítségével a jövő évi UNOSZ Közgyűlés<br />

megrendezését. (Benedek Enikő, a csokfalvi Nőszövetség<br />

elnöke, Raffai Enikő, titkár.)"<br />

Az <strong>1995</strong>. március 3-án tartott UNOSZ választmányi<br />

gyűlés meghívottjaként Benedek Enikő beszámolt arról<br />

a lelkes készülődésről, amely a csokfalvi, erdőszentgyörgyi<br />

és szovátai nőszövetség minden tagját<br />

megmozgatja a Közgyűlés minél sikeresebb megszervezése,<br />

a résztvevők fogadása érdekében.<br />

A csokfalvi Nőszövetség példája azt bizonyítja, hogy<br />

a maros-küküllői Egyházkör nőszövetségei igazán<br />

eredményes munkát folytatnak. Ebben a körben működik<br />

a legtöbb nőszövetség - 20 helységben - és már<br />

harmadszor, Segesvár és Marosvásárhely után, vállalkoznak<br />

az országos Közgyűlés megszervezésének fáradságos<br />

munkájára. A nőszövetségi munka egyébként<br />

nemes hagyomány folytatója Csokfalván. Özv.Simon Károlyné,<br />

70 éves tevékeny nőszövetségi tag birtokában<br />

levő fénykép tanúsága szerint már 1935-ben tevékeny<br />

nőszövetségi munka folyt Csokfalván. 1948 előtti tevékenységükért<br />

UNOSZ Örökös Tagsági Oklevelet adományozott<br />

a képen szereplő Adorjáni Sándornénak, Raffai<br />

Józsefnénak és Kálmán Lajosnénak, a kép tulajdonosával,<br />

Simon Károlynéval együtt.<br />

Az UNOSZ választmány nevében sok sikert kívánunk<br />

a csokfalvi, szováti, erdőszentgyörgyi asszonyok nőszövetségi<br />

munkájukhoz és az Országos Találkozó sikeres<br />

megszervezéséhez.<br />

PASKUCZ VIOLA az UNOSZ titkára<br />

A csókfalvi Nőszövetség 1935-ben<br />

Az Unitárius Nőszövetség közleményei<br />

• Ez év júliusában megismételjük a homoródszent- munkába részt vennének, küldjenek egy rövid bemártoni<br />

Ifjúsági Központban személyiségfejlesztő mutatkozó levelet az illető idegen nyelven (elsősorcsoportmunkánkat,<br />

amikor egy újabb kört indítunk be. ban angolul) titkárságunk címére.<br />

Kérjük az érdeklődőket, június elejéig jelentsék be •Szeretnénk a nőszövetségek közötti kapcsolatokat<br />

részvételi szándékukat.<br />

köri szinten elmélyíteni. Ezért kérjük vidéki tagjainkat,<br />

• Külföldi kapcsolataink kiépítése érdekében ke- küldjék be erre vonatkozó véleményüket, javaslatairessük<br />

mindazon nőtestvéreinket, akik valamilyen ide- kat, ötleteiket titkárságunkra.<br />

gen nyelvet ismernek. Kérjük mindazokat, akik ilyen<br />

11

Látogatás a testvériskolánkba<br />

Miután a múlt ősszel a székelykeresztúri Unitárius<br />

Gimnázium tizedik osztálya meglátogatta a kolozsvári<br />

párhuzamos osztályt, most rajtunk, kolozsváriakon volt<br />

a sor, hogy felkeressük "rokonainkat".<br />

A látogatás időpontjául az április 28-30-i hétvégét<br />

választottuk. Kolozsvárról pénteken, április 28-árrd.u.<br />

fél háromkor indultunk. Vonattal mentünk Segesvárig,<br />

ahol az összeköttetésre sokat kellett várni, de a szabadidőt<br />

hasznosan töltöttük: két csoportban meglátogattúk<br />

az óvárost és a várat. Majdnem két óra<br />

városnézés után újból vonatra ültünk.<br />

Keresztúri ismerőseink már vártak és nagy örömmel<br />

kísértek bennünket a gimnázium bentlakásába. Vacsora<br />

után elszállásoltak, de a zuhanyozás, beszélgetés<br />

még késő estig eltartott.<br />

Reggel, szombaton nyolc órakor keltünk és reggeli<br />

után kezdődött a napi program. Mindenekelőtt az iskola<br />

történetével ismerkedtünk meg, majd a szomszédban<br />

levő unitárius templomot néztük meg. Az Orbán Balázs<br />

gimnázium előtt álló két szobrot - Berde Mózes és<br />

Orbán Balázs szobrát is - megkoszorúztuk, utána pedig<br />

Petőfi utolsó szálláshelyét, a Gyárfás kúriát és a költő<br />

körtefáját nézhettük meg. Innen a főtérre sétáltunk, ahol<br />

Petőfi Sándor szobrát koszorúztuk meg.<br />

Megtekintettük még a 12. századból való római katolikus<br />

templomot valamint a múzeumot is.<br />

Mindezek után ebédelni mentünk. Másfél óra szabad<br />

időnk is volt, ami alatt a fiúk egy része focizott, mások<br />

lányokkal vagy magukra városnézni voltak, beszélgettek.<br />

A délutáni program nem volt ennyire bő, inkább szívhezszólóbb.<br />

Egy videófilmet néztünk meg, mely a keresztúri<br />

diákok nyári cserkésztáboráról szólt. Találkozhattunk<br />

dr.Gellérd Judittal (a diákok nyelvén Zizi nénivel), az<br />

\ Unitárius Kollégium "védőangyalával", majd mi, kolozs-<br />

\ váriak elvonultunk próbálni, mert hat órától egy zenés,<br />

verses összeállítással léptünk fel, mely Kolozsvárról<br />

szólott. Vacsora után következett a mindenki által óhajtott<br />

buli.<br />

A szombat este még hosszabb volt, mint az előző, de<br />

reggel nyolckor már mindenki fel volt kelve.<br />

Vasárnap autóbusszal ellátogattunk Székelyudvarhelyre,<br />

ahol a honfoglaláskori kápolnát néztük meg,<br />

koszorút helyeztünk el Orbán Balázs nemrég avatott<br />

szobránál. Körbejártuk a "Székely Támad" várat, utána<br />

fagyiztunk egyet és elindultunk Székelyderzsre. A terv<br />

az volt, hogy itt részt veszünk az istentiszteleten, de<br />

sajnos, csak az "ámenre" értünk oda. így csak megtekintettük<br />

a freskókat, a bástyákat és indultunk vissza<br />

Keresztúrra, hogy indulás előtt még ebédelhessünk is.<br />

Negyed négykor indultunk Segesvárra. Útközben<br />

még megálltunk Fehéregyházán, a Petőfi Múzeumnál.<br />

Tervszerint meg kellett volna látogatnunk a segesvári<br />

\ várat, de mivel nem kaptunk helyjegyet, hamarabb keli<br />

lett indulnunk, a személyvonattal.<br />

A kirándulás sokak szerint hasznos volt és senki sem<br />

bánta meg, hogy eljött. A tavalyi találkozáskor még csak<br />

alig mertünk ismerkedni, most azonban az ember már<br />

szinte azt sem tudta, ki kolozsvári és ki keresztúri.<br />

Végezetül, az osztály nevében szeretnék köszönetet<br />

mondani tanárainknak, akik elkísértek és vigyáztak<br />

ránk, a keresztúri diáktársainknak és tanároknak és<br />

mindenkinek, aki hozzájárult ehhez a felejthetetlen élményhez.<br />

FÜLÖP D. ALPÁR X. osztályos tanuló<br />

HÍVEINK ÉS AZ ÉRDEKLŐDŐK SZÍVES TUDOMÁSÁRA HOZZUK, HOGY AZ<br />

ORSZÁGOS DÁVID FERENC IFJÚSÁGI EGYLET<br />

<strong>1995</strong>. AUGUSZTUS 10-13. NAPJAIN BÖZÖDÖN TARTJA<br />

AZ 1989 UTÁNI ÖTÖDIK KONFERENCIÁJÁT.<br />

A PROGRAMOT, A NAPI DÍJAT ÉS A MEGKÖZELÍTÉSI LEHETŐSÉGEKET MEG-<br />

FELELŐ IDŐBEN KÖZÖLJÜK KÖRLEVÉLBEN.<br />

RÉSZLETES TÁJÉKOZTATÁS: KRIZBAI BÉLA TtTKÁR, KOLOZSVÁR 3400,<br />

DECEMBER 22 u. 9 sz. Tel: 064-193236; Fax: 064-195927.<br />

12

A múlt után kutatva, felmérem a jelent!<br />

- Az olthévízi unitárius templom története -<br />

Olthévíz mesebelinek tűnő részén ballagva, elmélkedtem<br />

az évek, évtizedek, évszázadok lepergésénr az<br />

idő múlik, korok letűnnek, újak jönnek, talán nem<br />

jobbak, mint ami eltelt, lassan elfeledjük múltunkat, nem<br />

harcolunk jelenünkért, sokszor elfeledjük jó intését Jan us<br />

Pannoniusnak: "nézz körül és ne feledd, hogy hű fia légy<br />

a jelennek". De van valami, ami nem változott itt a faluban,<br />

van valami állandó, parázshoz hasonlítható, néha lángol,<br />

máskor pedig hamu lepi el,<br />

de a parázs létezik. A parázs,<br />

ami nem más, mint a<br />

hit, remény és szeretet,<br />

amely összetartja a híveket,<br />

a falu apraját és nagyját,<br />

ha megkondulnak a<br />

harangok, és ott fenn, a<br />

falu magaslatán zokogó<br />

hangon mesélni kezd két<br />

helység legidősebb tanúja,<br />

az unitárius templom<br />

öreg harangja.<br />

Ez a templom a XV-ik<br />

században épült. Átalakítások<br />

után puritán külsejű kőfallal kerítették.<br />

A templom építéstörténete nem ismeretes. Első adat<br />

a templom építéséről 1680-ból való. Ekkor épült a<br />

torony is Toroczkai Kata úrnő adományából. Az 1744.<br />

évi összeírás a megújított templomról azt jegyzi fel,<br />

hogy keleti fele boltos, a nyugati fele pedig gerendás<br />

mennyezetű volt. 1794-ben történt a templom nagyobb<br />

arányú átalakítása. Ekkor építették a díszes oszlopokon<br />

nyugvó szivárványíveket és a magas téglaboltozatot.<br />

1894-ben a templomot kelet felé megtoldották, a csúcsíves<br />

ablakokat körívessel helyettesítették. A templom<br />

piaca alatti két sírkamrát (kriptát) betömték. A javítás<br />

alkalmával a déli és északi belső falakon freskómaradványokat<br />

(Szent László és más szentek képei) találtak,<br />

amelyeket részben a vakolattal levertek, a megmaradtakat<br />

újra bemeszelték. Az úrasztala 1858-ból való, a<br />

szószékkorona 1837-ből.<br />

A villanyvezetés alkalmával bukkantak rá a bejárati<br />

ajtó faragottkő boltozatára, megtörténhet, hogy az egykori<br />

L'ngra és Hévíz közötti római vár kőtömbjeiből<br />

származik, ez mai napig letakarítva vár szakavatott emberre,<br />

aki talán többet is tudna mondani eredetéről.<br />

A templom ajtóján "1733"<br />

évszám látható, a szószékkoronát<br />

a következő felírat<br />

díszíti: "Literati Julianna<br />

hagyománya, csináltatta fia<br />

Kiss József 1837". Az úrasztalát<br />

"Derzsi Zsigmond és<br />

élete párja Demjén Anna<br />

adományozza 1858". A<br />

templomot körülvevő kőfalon<br />

belül papi sírok, azon<br />

kívül az unitárius temető<br />

található, melyben a korhadozó<br />

kopjafák is tudnának<br />

mesélni.<br />

így, a múlt után kutatva, felmérem a jelent is... Haza<br />

felé tartok, visszapillantok arra a falura, amely bár nem<br />

szülőfalum, de amelyben nagyszüleim a kezemet fogva<br />

irányították első lépteim, később nemes eszmét ültettek<br />

el szívemben és eltűnődöm. Eltűnődöm azon, vajon<br />

miért e rohanó kor, amelyben senkinek sem jut arra idő<br />

és lehetőség, hogy ezeket a még létező történelmi jelentőségű<br />

építészeti kincseket, műemlékeket megszabadítsa<br />

a pusztulástól. Mennyivel szebb lenne és békét<br />

nyújtó az, ha a jelen modern vagy csak elhamarkodott<br />

alkotásaival szemközt ott találnok a letűnt kort, méltóságával,<br />

tiszteletet parancsolóan, amint elítél vagy babért<br />

tesz fejünkre tetteinkért.<br />

FEKETE TÜNDE KLÁRA X. osztályos tanuló<br />

Szabédi<br />

László<br />

Hallom a hangot, mit százezer madaracska<br />

csicsereg boldogan, csókra csalogatva.<br />

Minek<br />

örülök<br />

Érzem a barna föld részegítő illatát,<br />

s hogy idegeimen az élet csap át.<br />

Miért búslakodnám Annak orulok,<br />

amit az Isten lenni adott.<br />

Hogy széles mezőkön száz sugár sürög,<br />

s én látom a színt, a fényt, a napot.<br />

Karomat kitárom, féktelenül fütyölök,<br />

Vidáman vallom: íme vagyok!<br />

Miért búslakodnám Annak orulok,<br />

amit az Isten lenni adott.<br />

13

Gyermekoldal<br />

Izrael királyt kíván<br />

Sámuel Izráel bírája lett. Évről évre útrakelt,<br />

bejárta az országot, igazságot szolgáltatott a<br />

városokban. Amikor megöregedett, úgy gondolta,<br />

hogy majd fiai lesznek őutánna bírákká.<br />

A fiai azonban a maguk hasznát keresték:<br />

ajándékokat fogadtak el és elferdítették az<br />

igazságot.<br />

Összegyűltek Sámuelhez Izráel vénei.<br />

-Tégy valakit királyunkká, ahogyan ez minden<br />

más népnél szokás!<br />

Sámuel imádkozott Istenhez:<br />

-Uram, mit tegyek<br />

-Hallgass a nép szavára, Sámuel. Mert nem<br />

téged vetettek meg, hanem engem - válaszolta<br />

Isten -, azt nem akarják, hogy ezután is Isten<br />

legyen a királyuk!<br />

Ekkor elmondta Sámuel a népnek a király<br />

jogait:<br />

-Elveszi a fiaitokat, harci kocsikra osztja be<br />

őket. Elveszi leányaitokat szakácsnőnek, sütőasszonynak.<br />

Elveszi legjobb szántóföldjeiteket<br />

és szőlőiteket. Elveszi szolgáitokat és a maga<br />

munkáját végezteti velük. Tizedet vesz a vetésetekből<br />

és tizedet a nyájaitokból. S hiába panaszkodtok<br />

majd miatta, az Úr nem válaszol!<br />

A vének így feleltek:<br />

-Mégis legyen királyunk! Olyanok akarunk<br />

lenni, mint minden más nép!<br />

-Jól van. Térjen haza mindegyiktek a maga<br />

városába - válaszolta nekik Sámuel.<br />

Közben történt, hogy a legkisebb törzsből,<br />

Benjámin törzséből egy ifjú - Saul - útrakelt,<br />

hogy megkeresse apja elveszett szamarait.<br />

Útközben találkozott Sámuellel. Sámuel megszólította<br />

őt:<br />

-A szamarakért, amik három nappal ezelőtt<br />

elvesztek, ne bánkódj, mert megkerültek. De<br />

különben is, kié mindaz, ami becses Izráelben<br />

A tiéd és a családodé!<br />

Igen elcsodálkozott Saul.<br />

-Miért beszélsz így hozzám<br />

Sámuel elővette az olajos korsót, töltött belőle<br />

Saul fejére:<br />

-Felkent téged az Úr népe fejedelmévé! Menj<br />

el békességgel! Útközben rád száll majd az<br />

Úr Lelke és más emberré leszel. Utána menj<br />

el Micpába, és tudtodra adom, mit kell tenned!<br />

Összegyűjtötte Sámuel a népet Micpába.<br />

-Ti most elvetettétek Istent, aki megszabadított<br />

benneteket minden bajból. Álljatok hát az<br />

Úr elé törzsenként!<br />

Sorsot vetettek: a sors a legkisebb törzsre,<br />

a legkisebb nemzetségre, a legkisebb család<br />

legkisebb fiára esett: Saulra. De amikor a nép<br />

elé állt: mindenkinél egy fejjel magasabb volt.<br />

Kitört az örömujjongás:<br />

-Éljen a király!<br />

Sámuel még figyelmeztető szavakat mondott:<br />

-Ti ugyan helytelenül döntöttetek, de az Úr<br />

mégsem veti el saját népét az ő nagy nevéért.<br />

Neki szolgáljatok, mert ha nem, elvesztek királyotokkal<br />

együtt.<br />

14

Az E. K. Tanács közleménye<br />

Az alábbiakban közöljük az Egyházi Képviselő<br />

Tanács <strong>1995</strong>. március 23-án tartott ülésének<br />

286 sz. határozatát.<br />

Az egyházközségi épületbe, az azt használó<br />

tisztségviselő (lelkész, énekvezér, harangozó,<br />

bérlő) által beépített felszerelések (víz, gáz, villany,<br />

központi fűtés, fürdőszoba, csempekályha<br />

stb.), a beépítő elköltözése esetén sem szerelhető<br />

le.<br />

Az ilyen természetű berendezéseket lehetőség<br />

szerint az egyházközség létesítse, de mindenképpen<br />

legyen jegyzőkönyvi határozatba<br />

foglalva a berendezés költségei elszámolásának<br />

módozata.<br />

Pályázati hirdetés<br />

A szentháromság-kisadorjáni egyházközség<br />

közgyűlésének határozata alapján pályázatot hirdetek<br />

a lelkészi állás betöltésére. A megválasztandó<br />

lelkész fizetését az érvényben levő állami<br />

és egyházi intézkedések határozzák meg.<br />

A "Lelkészek és énekvezérek választásáról és<br />

kinevezéséről szóló szabályrendelet" értelmében<br />

pályázhatnak és megválasztásra jogosultak:<br />

al rendes lelkészek<br />

b/ az E. Protestáns Teológiai Intézet unitárius<br />

vallású, felavatott lelkész-tanárai,<br />

c/ ideigjenesen nyugalmazott lelkészek,<br />

dl lelkészi oklevéllel bíró lelkészhelyettesek,<br />

segédlelkészek és lelkészjelöltek.<br />

A pályázati kéréshez az alábbi iratok csatolandók:<br />

1) lelkészképesítő oklevél, 2) egyházi szolgálati<br />

bizonyítvány, 3) hivatalos igazolás az<br />

illetékes esperesi hivataltól, hogy a pályázó<br />

nem áll fegyelmi vizsgálat vagy ítélet alatt.<br />

Pályázati határidő: <strong>1995</strong>. június 3. Pályázati<br />

kérés a maros-müküllői egyházkör Esperesi Hivatala<br />

címére küldendő be (4300 Tg. Mures,<br />

str.Mierlei nr. 10, jud.Mures).<br />

Énekeskönyvünk új kiadása<br />

Közöljük, hogy megjelent énekeskönyvünk tizennegyedik<br />

kiadása. Az újonnan kiadott Unitárius Énekeskönyv<br />

darabonkénti ára, figyelembe véve a<br />

nyomtatási és kiadási költségeket ,2800 lej.<br />

TÁJÉKOZTATÓ<br />

A Kolozsváron és Székelykeresztúron működő unitárius<br />

középiskolába az <strong>1995</strong>-1996. tanévre is egyegy<br />

humán profilú ÍX. osztályba felvételi vizsgát<br />

hirdetünk. Az itt szerzett érettségi diploma érvényes<br />

bármely egyetemi fakultásra. A tanulmányi eredmény<br />

figyelembe vételével az iskolák ösztöndíjat<br />

biztosítanak a szorgalmas és arra rászoruló tanulóknak.<br />

Mindkét helyen bentlakás és konviktus áll a<br />

vidéki tanulók rendelkezésére.<br />

A felvételi vizsgára való beiratkozás és a felvételi<br />

vizsga időpontja egybeesik az állami középiskolákéval.<br />

A felvételi vizsga írásbeli tantárgyai és anyaga is<br />

azonos az állami iskolák vizsgaanyagával (román,<br />

magyar, matematika), amelyekből külön-külön átmenő<br />

jegyet (5) kell elérni.<br />

A beiratkozáshoz szükséges iratok:<br />

1. kérvény;<br />

2. a VttL osztály elvégzésének igazoló irata;<br />

3. iskolai jellemzés} ajánlás;<br />

4.lelkészi ajánlólevél.<br />

Az iratok benyújtási határideje a vizsga időpontját<br />

megelőző hét.<br />

Az írásbeli vizsgákat szóbeli vallásvizsga •előzi<br />

meg, amelynek tárgya az Unitárius Konfirmációi Káté<br />

és az Unitárius Énekeskőnyvből a 33, 57, 60, 185,<br />

189, 192, 193, 199, 202, 213 számú énekek első<br />

versszaka.<br />

További felvilágosítással az iskólák titkárságán<br />

szolgáinak. {Kolozsváron: December 22 sugárút, 9 f<br />

Székelykeresztúron: Orbán Balázs utca 1 szám)<br />

15

Egyházi hírek<br />

• A lelkészi értekezleteket (I. évnegyed)<br />

március 7-16. között tartották:<br />

a kolozs-tordai egyházkörberi<br />

március 10-én a kolozsvári 3.sz. egyházközségben,<br />

a maros-küküllői<br />

egyházkörben március 14-én Marosvásárhelyen,<br />

a székelykeresztúri<br />

egyházkörben március 16-án Székelyudvarhelyen,<br />

a háromszék-felsőfehéri<br />

egyházkörben március 8-án<br />

Brassóban. Az értekezleteken lelkészeink<br />

két előadást vitattak meg:<br />

Szász Ferenc: A reménység teológiája;<br />

valamint az IARF 1994. évi kolozsvári<br />

teológiai konferenciájáról<br />

szóló jelentést.<br />

• Március 15-én ökumenikus istentisztelet<br />

keretében emlékeztek<br />

meg egyházaink az 1848-49-es forradalomról.<br />

Az istentiszteletet a Farkas<br />

utcai református templomban tartották.<br />

Egyházunk részéről dr.Erdő János<br />

püspök végzett szolgálatot.<br />

• A Dávid Ferenc Egylet március<br />

19-én tartott felolvasó ülésén Benkő<br />

Samu és Imreh István akadémikusok<br />

előadása hangzott el Bölöni<br />

Farkas Sándorról. Ezt követően Szilágyi<br />

Ferenc színművész énekelt és<br />

Katona Éva művésznő szavalt.<br />

Az április 23-án tartott ülésen Fekete<br />

János, a székelykeresztúri Unitárius<br />

Kollégium igazgatója tartott<br />

előadást: A felekezeti iskolák jelentősége<br />

az erdélyi magyar oktatásban.<br />

A felolvasó ülést Márkos Albert<br />

és Rónai Ádám zeneszáma és Vitályos<br />

Ildikó művésznő szavalata<br />

egészítette ki.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

március 23-án tartotta l.évnegyedi<br />

rendes ülését.<br />

• Szathmáry Incze Kornél április<br />

1 -tői lelkészi kinevezést nyert az alsójárai<br />

egyházközségbe.<br />

• Szentgyörgyi Sándor lelkész<br />

beiktatóját április 2-án tartották a<br />

désfalvi egyházközségben. A beiktató<br />

ünnepélyen részt vett dr.Erdő<br />

János püspök.<br />

• Teológiai hallgatóink március<br />

10-11. és 24-25-én közmunkán vettek<br />

részt a fehéregyházi templom<br />

építésénél.<br />

•Dr.Erdő János püspök április 9-<br />

22. között részt vett az Angol Unitárius<br />

Egyház évi rendes közgyűlésén.<br />

• Dr.Szabó Árpád professzor április<br />

18-23. között részt vett az IARF<br />

vezetőtanácsának Oxfordban tartott<br />

ülésén, amelynek egyik fő kérdése az<br />

1996-ban Dél-Koreában tartandó<br />

kongresszus előkészítése.<br />

• Teológiai hallgatóink a húsvéti<br />

ünnepek alkalmával legációs szolgálatokat<br />

végeztek.<br />

• Fekete Levente sepsikőröspataki<br />

lelkész választás alapján rendes<br />

lelkészi kinevezést nyert május<br />

1 -tői a nagyajtai egyházközségbe.<br />

Unitárius Egyházi Műsor<br />

a Rádióban<br />

Egyházunk - Isten segítségével - az<br />

év második felében is folytatni kívánja<br />

rádiós műsoraink sugárzását a<br />

kolozsvári rádió hullámhosszán a<br />

vasárnap délutáni, illetve szerda reggeli<br />

magyar nyelvű adások műsoridejében.<br />

Mint lapunk olvasói előtt ismeretes,<br />

havonta két alkalommal jelentkezünk:<br />

a hó egyik vasárnapján - du.<br />

17,30-tól - istentiszteletet közvetítünk,<br />

egyik szerdán pedig reggel<br />

9,30-tól - az"Elmélkedések" c. műsorszámunkat.<br />

Rádió m űsora inkka l kap csolatosan<br />

hallgatóinktól több pozitív<br />

visszajelzés érkezeit. 1 Ízért indokoltnak<br />

tartjuk az év hátralevő részében<br />

soronkövetkező unitárius istentiszteletek<br />

és elmélkedések pontos közlését<br />

az Unitárius Közlöny olvasóival.<br />

<strong>1995</strong> június -1-én, vasárnap: Ökumenikus<br />

istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• június 7-én, szerdán: lilmélkedés<br />

<strong>1995</strong> június25-én, vasárnap: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>- július 23-án, vasámup: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• augusztus 13-án, vasárnap:<br />

Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• augusztus 16-án, szerdán:<br />

Elmélkedés (ökumenikus)<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 13-án, vasárnap:<br />

Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• szeptember 27-án, szerdán:<br />

Elmélkedés<br />

<strong>1995</strong>• október 8-án, vasárnap: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• október29-én, vasárnap: Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• október 31-én kedden: Ökumenikus<br />

istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• november 1-én, szerdán: Elmélkedés<br />

<strong>1995</strong>• november 15-én, szerdán:<br />

Elmélkedés<br />

<strong>1995</strong>• december 3-án, vasárnap:<br />

Istentisztelet<br />

<strong>1995</strong>• december 24-én, vasárnap:<br />

Ökumenikus istentisztelet (karácsony)<br />

Hallgassák műsorainkat!<br />

A viszontlátásra! Isten áldja meg!<br />

Helyesbítés<br />

KOVÁCS SÁNDOR<br />

Az Unitárius Közlöny <strong>1995</strong>. január-februári<br />

számának Egyházi<br />

élet - hírek rovatában Mezei<br />

Csaba petrozsényi gyakorló segédlelkész<br />

<strong>1995</strong>. február 3.-án<br />

nem javító szakvizsgát tett, miként<br />

közöltük, hanem az első<br />

negyedévi konzultáción vett<br />

részt.<br />

A szerkesztőség elnézést kér<br />

a tévedésért.<br />

Unitárius Közlöny<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztőbizottság:<br />

dr. Szabó Árpád<br />

felelős szerkesztő<br />

dr. Rezi Elek - szerkesztő.<br />

Szerkesztőség és kiadóhivatal:<br />

3400 Kolozsvár,<br />

December 21 sugárút, 9. sz.,<br />

Rostafiók 24, Tel: 19 32 36.<br />

Nyomtatja: Garamond KFT<br />

Kolozsvár.<br />

Igazgató: Klósz Viktor

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.) évf.<br />

5-8. szám, <strong>1995</strong> május-augusztus. Ára300 lej.<br />

NYILATKOZAT<br />

Az Unitárius Egyház évszázadokon át egyik fontos feladatának tartotta hívei anyanyelvi oktatásának<br />

biztosítását minden szinten.<br />

Egyházunk megdöbbenéssel vette tudomásul az <strong>1995</strong>. június 28-án a Parlament által megszavazott<br />

Oktatási Törvényt, amelynek tartalma egyrészt ellentétben áll az Alkotmánnyal, másrészt figyelmen kívül hagyja<br />

a Románia által vállalt nemzetközi kötelezettségeket, mélyen sértve a kisebbségek egyenjogúságáról hirdetett<br />

elveket.<br />

A törvény alkalmazása gyakorlatilag a romániai magyarság gyors asszimilációjához vezetne. A törvény<br />

továbbá figyelmen kívül hagyja az Alkotmány 11. szakaszát, amely a nemzetközi és a belföldi jog viszonyát<br />

szabályozza:<br />

"(1). A román állam kötelezi magát, hogy pontosan és jóhiszeműen teljesíti az azon<br />

szerződésekből fakadó kötelezettségeit, melynek részese.<br />

(2). A Parlamentben a törvény szerint ratifikált szerződések hozzátartoznak a belföldi<br />

joghoz."<br />

valamint a 20. szakaszban foglaltakat:<br />

"(1). Az állampolgári jogokra és szabadságjogokra vonatkozó alkotmányos rendelkezések<br />

az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával ama paktumokkal és a többi<br />

szerződéssel összhangban értelmezendők és alkalmazandók, amelyeknek Románia<br />

részese.<br />

(2). Amennyiben eltérések állnak fenn az alapvető emberi jogokra vonatkozó olyan<br />

paktumok és szerződések, amelyeknek Románia részese és a belföldi törvények<br />

között, a nemzetközi szabályoknak van elsőbbségük."<br />

A törvény megalkotásakor nem tartották be az Európa Tanács 176-os Véleményezését, melyet Románia<br />

felvételekor, 1993-ban elfogadott és amelynek 8. pontja az alábbiakat tartalmazza:<br />

"8. A közgyűlés felkéri a román kormányt, hogy szolgáltassa vissza az egyházi<br />

tulajdonokat és biztosítsa egyházi iskolák alapítását és működtetését, különös tekintettel<br />

a kisebbségekhez tartozó gyermekek anyanyelvi oktatására."<br />

Külön szót emelünk e törvénynek a történelmi múltú felekezeti oktatás elleni intézkedései miatt, melyek<br />

lehetetlenné teszik annak visszaállítását és megfelelő keretekben történő folytatását.<br />

Az Oktatási Törvény több szakasza, de különösen a XII. fejezet szöges ellentétben áll a Románia által<br />

elfogadott más, nemzetközi okmányokban vállalt kötelezettségeivel, valamint Románia Alkotmányával.<br />

Az Unitárius Egyház elvárja az oktatási törvény újratárgyalását és annak olyan megfogalmazását, mely<br />

biztosítja minden nemzetiségi állampolgár jogainak egyenlő gyakorlását és a korlátozás nélküli anyanyelvű<br />

oktatást minden szinten.<br />

Kolozsvár, <strong>1995</strong>. július 24<br />

s.k. Dr. Erdő János<br />

püspök<br />

s.k. Jenei Dezső<br />

főgondnok

Az 1996. évi Kongresszusára készülődően, az azt megelőző<br />

években az IARF regionális konferenciákat szervez.<br />

így került sor 1994 júliusában a Kolozsvárt tartott<br />

konferenciára s ez évben pedig a németországi Bad Bollban<br />

rendezett konferenciára.<br />

A Bad Boll-i konferencia időpontja: július 7-9Témája:<br />

A vallás és a gazdaság volt. A résztvevők a különböző<br />

európai országok IARF tagcsoportjainak tagjai voltak.<br />

Egyházunk részéről heten vettünk részt a konferencián:<br />

Andrási György, Farkas Dénes, Kovács István, Kiss Alpár,<br />

Máthé Sándor, Szász Ferenc és dr. Szabó Árpád. A<br />

nagyszámú részvételt az tette lehetővé, hogy két személygépkocsin<br />

utaztunk, vállalva a hosszú út nem lebecsülendő<br />

nehézségeit és fáradalmait.<br />

A Bad Boll-i Evangélikus Akadémia Konferencia Központja<br />

adott otthont ezúttal<br />

a konferenciának.<br />

A program pénteken<br />

július 7-én du. 3 órakor<br />

kezdődött az európai szabadelvű keresztény egyházak és<br />

közösségek találkozójával. A megbeszélés rendjén kerestük<br />

a szorosabb együttműködés lehetőségét az IARF<br />

szervezeti keretén belül.<br />

Vacsora után került sor az első előadásra a konferencia<br />

témakörében. Dr. Henk Tielemann, az Utrecht-i Teológiai<br />

Fakultás professzora A gazdasági érem másik oldala<br />

címen arról beszélt, hogy az ökonómia (görög eredetű<br />

szó: oikos=ház, nomosz=törvény) eredeti jelentése házunk<br />

rendbetartásának szabályozása volt. Sajnos napjainkban<br />

a mi házunk nincsen rendben, s ha így folytatjuk,<br />

elkerülhetetlen a katasztrófa. Az érem két oldala mástmást<br />

mutat: a gazdasági fejlődéssel és fényűzéssel szemben<br />

ott van a természet szennyezése és egyensúlyának<br />

megbontása és az egyre növekvő szegénység. A tragédiát<br />

fokozza, hogy az eszközök és a célok elkülönítése a gazdaság<br />

és erkölcs összeütközéséhez vezet.<br />

A második előadó szombaton, július 8-án de. Kathleen<br />

Tyson-Quah Londonban élő pénzügyi szakember* aki A<br />

gazdasági erkölcs kiterjesztéséről (globalizációjáról) beszélt.<br />

A gazdasági etika következetlennek látszik, hosszú<br />

távon azonban nem az. Ezt segíti elő az ún. globalizáció,<br />

amely hozzájárul az erkölcsi értékek általános elterjedéséhez<br />

és megerősödéséhez.<br />

A következő előadást dr. George Böckermann római<br />

katolikus szerzetes (Frankfurt, Németország) tartotta: A<br />

keresztények nem lehetnek kapitalisták címen.<br />

Ezt követően a résztvevők háromnyelvű: német, francia,<br />

angol vitacsoportokra oszlottak, hogy a megbeszélések<br />

rendjén mindenki elmondhassa véleményét. A<br />

központi kérdés ez volt: Milyen gazdaságot akarunk<br />

Vélemények: az Adam Smith által megfogalmazott "láthatatlan<br />

lábat/kezet'^ amely mindenkinek hasznot hoz;<br />

- nemcsak haszonra törekszik (profit, beruházás), hanem<br />

a környezetet (helység, ország, föld, természet) és az<br />

embert is figyelembe veszi;<br />

- milyen vonásokkal kell rendelkeznie a gazdaságnak,<br />

pl. megbízhatóság, nyitottság<br />

- az emberi tényező hogyan folyhat be a gazdasági erkölcs<br />

elterjesztésébe<br />

2<br />

JkE. tvií kf iiferem iáia<br />

Szombaton du. két» fiatal francia teológus előadását<br />

hallgattuk meg, akik mindketten a Montpellier-i Teológia<br />

végzettjei voltak. Jean-Marie de Bourqueney, Le Havre-ból,<br />

előadásának témája Az egyéniség fejlődése a<br />

gazdaság és hit területén volt. Marc Boss, Nancy-ból A<br />

vallási értékek felülmúlják a gazdasági értékeket címen<br />

tartotta előadását.<br />

A vitacsoportokban olyan kérdések kerültek megbeszélésre,<br />

mint:<br />

- mit tehetnek a törvényes szervek, a különböző közösségek<br />

és egyének<br />

A vallási közösségeknek tudatosítaniuk kell először<br />

saját maguk, majd tagjaik, de a társadalom számára is,<br />

hogy mi a szerepük ezen a téren és milyen nagy felelőséget<br />

hordoznak.<br />

Reményekre jogosító a jövőt<br />

illetően az a tény, hogy<br />

az Egyesült Nemzetek<br />

Szövetségénél javasolták,<br />

legyen az "aranyszabály" (Mt 7,12) a közösségi, politikai,<br />

gazdasági, társadalmi élet alapja és szabályozója.<br />

Vasárnap reggel a program az istentisztelettel kezdődött,<br />

amelyenJean-Pierre Ruff párizsi és Max Ulrich Balsiger<br />

Meilkrich-i (Svájc) lelkészek szolgáltak.<br />

Ezt követte a közös megbeszélés, amelyen az egyes<br />

vitacsoportok beszámoltak következtetéseikről,amelyek<br />

alapján a konferencia összegezte és megfogalmazta megállapításait:<br />

1. Az alapértékek: munka, környezet megbecsülése, az<br />

erkölcsi magatartás közös és mindenki számára irányadó.<br />

2. A rendelkezésre álló forrásokat felelőséggel kell felhasználni;<br />

itt találkozik egymással a gazdaság és a vallás.<br />

3. A vallás és a gazdaság kapcsolata hasonló a gondolkodás<br />

és cselekvés közti viszonyhoz: először gondolkodni<br />

kell (vallás, filozófia) és azután cselekedni (gazdaság, környezetvédelem,<br />

erkölcs).<br />

4. Az egyén és közösség kapcsolatának modellje az "eklézsia":<br />

az egyén csatlakozása és a közösség elfogadása, amely<br />

kölcsönös kifejezése egymás identitásának.<br />

5. Korunk a változások időszaka, meg kell tanulnunk a<br />

gondolkodás új módszereit és útjait, ezért kell elméleti megközelítésben<br />

nézni a kérdéseket.<br />

Pénteken, július 8-án este vacsora után a program kiegészítéseként<br />

a kelet-európai országokból (Románia, Magyarország,<br />

Oroszország) érkezett résztvevők lehetőséget<br />

kaptak, hogy beszámoljanak országuk gazdasági életében<br />

történt változásokról és ezzel kapcsolatban egyházuk<br />

helyzetéről. Részünkről Máthé Sándor, Kovács István és<br />

dr. Szabó Árpád beszéltek, Magyarországról pedig dr.<br />

Sztankóczi Zoltán ismertette helyzetüket.<br />

Vasárnap délben a konferencia végetért, és így du. szabadok<br />

lévén meglátogattuk a közeli Tübingent, a híres egyetemi<br />

várost, gyönyörködve a történelmi műemlékek<br />

szépségében.<br />

Hétfőn korán hajnalban eszmékben és élményekben<br />

meggazdagodva indultunk haza, nekivágva a hosszú autóútnak.<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD

VIGYAZAT, modern szenvedélyek!<br />

Napjainkban a korábbi "hagyományos" szenvedélyék,<br />

mint pl. az alkoholizmus, szerencsejátékok (kártya)<br />

mellett újabb szenvedélyek lopják be szinte<br />

észrevétlenül magukat életünkbe, amelyek meghatározzák,<br />

sőt károsan befolyásolhatják személyiségfejlődésünket,<br />

emberközi kapcsolatainkat, családi és<br />

vallásos életünket.<br />

A szenvedély ismertető jegye, hogy átmenetileg<br />

kiemel gondjaink közül, de hamar függőséget vált ki.<br />

Ez azt jelenti, hogy az ember képtelen végérvényesen<br />

megszabadulni szenvedélyétől, sőt a függőség érzetét<br />

fokozatosan növelni kell. Pl. az alkoholizmus esetében<br />

az alkoholista a napi adagot fokozatosan emeli "az<br />

általános jó közérzet" érdekében.<br />

A modern szenvedélyek közé sorolják a gyógyszer-,<br />

a tévé-, a számítógép- (esetenként a játékautmoata)<br />

mániát, a túlzásba vitt munkát, a nálunk is lassan-lassan,<br />

de biztosan terjedő kábrtószerfogyasztást és szexmániát.<br />

A modern szenvedélyek is lényegében ugyanazt a<br />

célt szolgálják és ugyanolyan károsak lehetnek, mint a<br />

régebbről ismert társaik: veszélyeztetik egészségünket,<br />

elidegenítenek a helyes életviteltől, rabságba sodornak,<br />

egyoldalúvá, szűklátókörűvé teszik életünket.<br />

Röviden szembesüljünk a modern szenvedélyekkel<br />

azért, hogy elgondolkozva romboló hatásukon,<br />

korlátozhassuk önmagunk életében, de másokon is<br />

segítsünk, ha a szükség úgy kívánja.<br />

A gyógyszerszedés túlzott, mértéktelen és illetéktelen<br />

formája, a vitaminoktól elkezdve az idegnyugtatókon át<br />

az antibiotikumokig, divatossá vált. A gyógyszerek tudatlan<br />

felhasználása (szakember javallata nélkül) "civilizációs<br />

ártalom". Szakemberek megállapították és<br />

hangoztatják, hogy a gyógyszerek nagy része nem olyan,<br />

hogy ha nem használ, nem is árt. Hanem igenis árt. Az<br />

önorvoslásnak is vannak lehetőségei/esélyei, de határai<br />

korlátozottak. Célszerűbb azokra bízni, akik szaktekintéllyel<br />

rendelkeznek ezen a területen. Ne legyünk önmagunk<br />

kísérleti alanyai.<br />

Nyilván a gyógyszerek túlzott fogyasztásához<br />

nagyban hozzájárulnak a reklámok is. Ezt ismerte fel<br />

az Egészségügyi Világszervezet, amikor megtiltotta,<br />

hogy a tejporos dobozokra, pufók, rózsás arcú kisbaba<br />

képét rajzolják, aki éppen cuclisüvegből táplálkozik.<br />

Azért, mert mindez azt a látszatot keltheti, hogy ez<br />

a legideálisabb csecsemőtáplálkozás. Helyette inkább<br />

azt a feliratot kell alkalmazni, hogy a leghelyesebb<br />

a csecsemő emlőből való szoptatása.<br />

A túlzott tévénézés nemcsak időpazarláshoz és a<br />

látóideg kimerüléséhez vezethet, de károsan befolyásolja<br />

a személyközi kapcsolatokat is. A mai gyermek<br />

már jobban ismeri kedvenc filmszínészeit, mint Petőfit,<br />

Adyt, Jókait, nem is beszélve a kortárs költőkről. Egyszerűen:<br />

nem olvasnak! Személyiségfejlődésük, ha<br />

nem vigyázunk, egyoldalúvá válhat, és sajnos az erőszak<br />

felé orientálódhat, mert ezt látja gyakran a tévében.<br />

De tévémániában szenvedhetnek a szülők is. Úgy<br />

vélik, a napi gondok, a holnapi feladatok megbeszélését<br />

minél rövidebben kell elintézni, mert a sorozatfilmekről<br />

még egy másodpercet sem szabad lekésni.<br />

Ugyanez a helyzet a számítógépek vagy a játékautomaták<br />

mellett raboskodó felnőttek vagy gyermekek<br />

esetében. Az élő kapcsolatok megélése helyett géprobotokká<br />

válnak. Számukra már nincs többé idő a<br />

családban a beszélgetésekre, simogatásokra, sokszor<br />

még evésre sem. Ételüket "gépjeik" mellett fogyasztják<br />

el, azok nagy "megelégedésére".<br />

A túlzásba vitt munka is robotokká tehet. A napjainkban<br />

divatos két-három műszakos munka veszélyezteti<br />

az egészséget és lelki szegénységhez vezet.<br />

Az "örökös futásban" nem marad idő a családra, barátokra,<br />

Istenre, templomra.<br />

A kábítószerfogyasztás nem újkeletű probléma, de<br />

nálunk csak most kezd rohamosan elterjedni. Különösen<br />

a fiatalokat veszélyezteti. Félő, hogy éppen olyan<br />

divatjelenséggé válhat, mint más korábbi függőséget<br />

teremtő szenvedély. A veszély nagy, mert a kábítószerfogyasztás<br />

útjáról nem nagyon van visszatérési lehetőség<br />

a helyes életútra.<br />

A szexmánia bármelyik megnyilvánulási formája<br />

(pornográfia, prostitúció) egyre inkább kezd elhatalmasodni<br />

a társadalomban - minden tiltás ellenére. A<br />

nemiség ajándékával való visszaélés súlyos következményekkel<br />

járhat mind testi, mind lelki vonatkozásban.<br />

A modern szenvedélyek azért érintenek egyre több<br />

embert, mert ezeket a "tévelygéseket" a társadalom és<br />

a közvélemény sokszor hallgatólagosan eltűri, vagy<br />

éppen pozitívan értékeli. Pl. a munkamániást sokra<br />

tartják szorgalmáért, az öngyógyítót "csodálják"<br />

ügyességéért, tudásáért, a tévémániást kultúráltnak<br />

minősítik stb. Az is egy téves felfogás, hogy ezek a<br />

modern kor életstílusának a tartozékai, bárhogyan is<br />

éljünk velük.<br />

A modern szenvedélyekkel kapcsolatosan az a véleményem,<br />

hogy mai világunkban valóban illő otthonosan<br />

mozogni, a felkínált új lehetőségekkel élni kell, de<br />

igénybevételükhöz helyes értéktudatra, mértékletességre,<br />

sőt sokszor önuralomra van szükségünk. Nem<br />

mellőzhetjük az alapvető erkölcsi és vallási erényeket,<br />

mert a vesztesek, előbb vagy utóbb, csak mi leszünk.<br />

A modern szenvedélyekre vonatkozóan célszerű<br />

lenne tisztázni önmagunkban, családunkban, baráti<br />

körünkben néhány kérdést: Mennyit Hogyan Mikor<br />

Kiért Miért<br />

írásom célja a gondolatébresztés. És jó lenne, ha<br />

mások is megszólaltatnák észrevételeiket, véleményeiket,<br />

javaslataikat az Unitárius Közlöny oldalain ebben<br />

a témakörben.<br />

Dr. REZI ELEK<br />

3

* AZ UNITÁRIUS LEÁNYNEVELÉS TÖRTÉNETE<br />

1. Küzdelem a leányotthon megalapításáért<br />

Hárman dolgoztunk a kolozsvári nőszövetség munkatermében,<br />

Zsakó Erzsébet elnöknő, Sigmond Júlia,<br />

aki szőtt és én vágtam a rongyot.<br />

Beszélgetés közben megjegyzi az elnöknő, hogy valaki<br />

meg kellene írja az unitárius leánynevelés történetét.<br />

Pillanatokig csönd. Aztán bennem mozdult<br />

valami, valami belső késztetés, hogy én végezzem el ezt<br />

a munkát, mert sokáig, 7 évig voltam az Unitárius Leányotthon<br />

lakója Kolozsváron. Tizenegy éves koromban léptem<br />

át ennek az intézetnek a küszöbét, és hagytam el<br />

mint okleveles tanítónő. Gazdag tarsollyal indultunk az<br />

életnek, magunkkal hozva azt a szellemet, munkavágyat,<br />

amit ez az intézet szigorral, igényességgel épített bennünk.<br />

Én vallottam s mondom most is, nagyon sokat<br />

köszönhetek az unitárius egyháznak. Ezért vállalkoztam<br />

a dolgozat megírására, hogy ezáltal lerójam hálámat s<br />

emléket állítsak azoknak a lelkes unitárius férfiaknak és<br />

asszonyoknak, akik a leánynevelés eszméjéért küzdöttek<br />

és fáradtságot nem ismerve dolgoztak értünk.<br />

Már vénülő kezemmel fogom a tollat azért, hogy az<br />

utókor is megismerje a mi nevelésünk történetét, s ha mi<br />

már nem leszünk, ne merüljön feledésbe ez a szép, küzdelemmel<br />

teli korszak. S még valamit. Boldog lennék, ha<br />

csak néhány fiatalban is, elindíthatnám a másokért tenni<br />

akarás vágyát. Legyünk méltók nagy elődeinkhez, akik<br />

érettünk élték le szép, nemes életüket!<br />

Munkámat az unitárius egyház levéltárában kezdtem,<br />

majd a lelkészi hivatalban kutattam régi Unitárius<br />

Közlönyökben. Levelet küldtem volt intézeti társaimnak,<br />

kértem, írják le emlékeiket a bentlakás életéről.<br />

Mindenki válaszolt, felbecsülhetetlen segítséget kaptam<br />

tőlük, amiért ezúton elismerésemet és hálás köszönetemet<br />

fejezem ki.<br />

Emlékeimet a Leányotthon életéből merítem, de a<br />

nőnevelés folyt falvakon, városokon, nőszövetségekben,<br />

azonban erről az országos tevékenységről egy másik munkában<br />

kellene beszámolni. Lelkes, önfeláldozó lelkészeinkről,<br />

első lelki nevelőimről mégis megemlékezem.<br />

Szülőfalumban, Mészkőn élő és tevékenykedő Balázs<br />

Ferencről, akinek lángja országunk határain túl is<br />

melegít ma is, és a felejthetetlen Kökösi Kálmánról, akik<br />

életükkel utat mutattak és talán még most is fogják a<br />

kezemet. Az ilyen emtífereknek soha sem volna szabad<br />

meghalni.<br />

Az unitárius leánynevelés gondolata, egy leánynevelő<br />

otthon létesítésének szükségessége 1903-ban a Dávid<br />

Ferenc Egylet januári közgyűlésén vetődött fel. Megállapították,<br />

hogy a tanintézetek távolsága és a városi élet<br />

drágasága miatt sokféle akadállyal jár a vidéki leányok<br />

taníttatása.<br />

A Választmány e kérdés tanulmányozására egy bizottságot<br />

küldött ki. Lelkészek útján 12 helyről jött<br />

válasz, de csak elvileg szólottak hozzá, holott a bizottság<br />

aziránt érdeklődött, hogy évente hány leányon kellene<br />

segíteni.<br />

1904 augusztusában Dézsi Mihályné szováti volt<br />

lelkész neje Unitárius Leányotthont óhajt folyó év<br />

őszén megnyitni Kolozsváron tanuló leányoknak, írja<br />

az Unitárius Közlöny.<br />

A Dávid Ferenc Egylet választmánya nőtagjai a felügyeletet<br />

és minden erkölcsi támogatást felajánlanak.<br />

Azok, akik leányaikat vidékről Kolozsvárra akarják hozni,<br />

folyamodjanak a tiszteletes asszonyhoz Nagyajtára.<br />

Ugyancsak 1904-ben a Dávid Ferenc Egylet XX. közgyűlésén<br />

beszámoltak arról, hogy a leányotthon létesítése<br />

ügyében több irányban tettek lépést, de segélyalap<br />

hiányában sikert nem értek el.<br />

1911-ből ismét találtam egy cikket az Unitárius Közlönyben,<br />

amely sürgeti az intézet felállítását. A lelkészkör<br />

az udvarhelyi gyűlésén már indítványt tárgyalt ebben<br />

az irányban. 1912-ben ismét foglalkoznak a kérdéssel.<br />

Égető szükségszerűségnek tartják a vidéki leányok<br />

elhelyezését egy otthonban. Keresik a megoldást.<br />

1916-ban az évi Berde-ebéd 600 koronáját a leányotthon<br />

megalapítására fordítják. Már van egy kis alap.<br />

1917-ben a Berde-ebéd 600 koronája mellé megkaptuk<br />

az első adományt. Dr.Váradi Aurel ügyvéd és egyházi<br />

képviselő-tanácsos Gál Ilonka emlékére koszorúmegváltás<br />

címen adományozott. Kedvesen veszik a bánatos<br />

szülők és hálás lesz majd az utókor, amelynek lesz<br />

leányotthona.<br />

1918-ban folynak az előkészítő tanácskozások. Leányotthon<br />

lesz. Több alapítvány érkezett. Haller Rudolfné<br />

1000 korona, Péter Sándor maecénás lelkész<br />

1000 korona, a küküllői egyházkör Guido Béla esperes<br />

tiszteletére 2000 korona, Móricz Mártonné Vári Eszter<br />

emlékére leánya 100 korona. A leányotthon 1919-ben<br />

fog megnyílni, mivel a hadiállapot miatt az arra szánt<br />

lakást nem lehetett kiüríteni.<br />

2. Az elindulás évei<br />

1919 október 2-án a beindult leányotthon fogadta<br />

az első növendékeket. Termeket az Unitárius Kollégium<br />

(ma Brassai) külön utcai bejárattal bíró, és a többi<br />

részétől teljesen elkülönült részében kaptak. Az Otthonba<br />

felvettek unitárius középiskolás leányokat, és ha<br />

maradt hely, más vallásúakat is.<br />

Havi díj 200 korona, egész évre y \ kg disznózsír és<br />

100 kg búzaliszt. Ágyneműről, mosatásról, evőeszközökről<br />

a tanulók gondoskodtak.Az Otthon felügyeletét<br />

az alkalmazandó anyahelyettes végezte. Hogy ki voll<br />

4

az első nevelő, nem tudjuk. Nem találtunk erre vonatkozó<br />

dokumentumot, csak feltételezzük, hogy Péter<br />

Rózsika lehetett, mivel 1924-ben már olvashatunk róla<br />

az egyház levéltárában. Okleveles tanítónő volt és az<br />

Unitárius Leányiskolából helyezték át az Otthonba. Helyettese<br />

Krassovszkiné volt. A díjakat a kollégium igazgatóságához<br />

kellett fizetni s ide kellett fordulni minden<br />

kéréssel.<br />

1920-ban az Egyházi Képviselő Tanács októberi gyűlésén<br />

kimondja, hogy unitárius vallású leányokat felvesznek<br />

az Unitárius Kollégiumba nyilvános tanulónak.<br />

Elfogadta és életbe léptette a kollégium igazgatósága<br />

által elkészített szabályzatát.<br />

Ebben az évben köszöntötték a Leányotthon növendékei<br />

és Gál Gyula teológus Ferencz József püspök urat<br />

gyémánt lakodalma alkalmából.<br />

1922-ben a Dávid Ferenc Egylet 4000 lej alapítványt<br />

tett a Leányotthon részére. Újabb felhívást intézett alapítványra.<br />

Ebben az évben az intézet még egy helyiséget<br />

kapott. 1923-24-es dokumentumok szerint dr.Boros<br />

György egyházi főjegyző vezetésével a leányok heti egy<br />

órában vallásos, erkölcsi nevelésben részesültek.<br />

"...a leányaink vallásos érzésének, erkölcsi felfogásának<br />

és az unitárius szellemiségnek finomítása, erősítése<br />

és a jövendő unitárius nőinek előkészítése érdekében"<br />

- mondja dr. Boros György.<br />

Ekkor az igazgatói tisztet dr.Gál Kelemen viselte az<br />

Unitárius Kollégiumban.<br />

1925-ben az intézet igazgatónője Kovács Margit tanárnő<br />

lett. A székelykeresztúri főgimnáziumból helyezték<br />

át. Péter Rózsika visszament a Leányiskolába.<br />

Ismét bővült az intézet. A szuterin szoba fülkéjét<br />

berendezték fürdőszobának. Ebben a munkában áldozatkész<br />

unitárius asszonyok segítettek. A Nők Szövetsége<br />

buzgó közreműködésének sokat köszönhetnek a<br />

szülők és a leánynevelés barátai.<br />

Március 29-én házi ünnepély volt, melynek jövedelmét<br />

a növendékek megsegítésére fordították. Dr.Kauntz<br />

Józsefné kalapkészítésre tanította a leányokat.<br />

1926-ban a Leányotthon a templom és a kollégium<br />

között kedves játszóhelyet kapott. Ebben az évben helyezték<br />

át Jobbágyfalváról Sigmond Ilona tanítónőt a<br />

Leányotthonba felügyelőnőnek szeptember 1-től. Ismét<br />

bővült a bentlakás egy hálószobával és egy zongorateremmel.<br />

Az élet az intézetben a megállapított házirend szerint<br />

folyt. Naponta két csoportban jártak sétálni. Halottak<br />

napján a temetőben virágot tettek unitárius<br />

nagyjaink sírjára, kikről Kelemen Lajos tanár mondott<br />

megemlékezést.<br />

Az étkezés év elején a Kollégium konviktusában,<br />

később a bentlakásban történt.<br />

A növendékek eljártak az Unitárius Irodalmi Társaság<br />

felolvasásaira, kollégiumi ünnepélyekre, színházba<br />

ifjúsági előadásra. Többen tagjai voltak az unitárius női<br />

énekkarnak. Vasárnap templomba, vasárnapi iskolába<br />

jártak.<br />

Szomorú esemény is történt ebben az évben. Skarlátjárvány<br />

ütött ki az intézetben. Dr. Márkos György<br />

nem tudott egyedül megbirkózni ezzel a súlyos feladattal,<br />

ezért a püspökség ismerős unitárius orvosokhoz<br />

fordult segítségért. Bentlakó betegápolót fogadtak fel.<br />

Megkezdődött az oltás, fertőtlenítés, meszelés. Az<br />

egészséges növendékeket hazaküldték.<br />

1928-ban a leányotthon kiköltözött a Kollégiumból<br />

és az Egyházi Képviselő Tanács a régi kollégium egész<br />

első emeletét rendelkezésükre bocsátotta. (Ma Liceul<br />

Sanitar, a Sora mellett.) Mindjárt érkeztek adományok<br />

is, pénzben és természetben dr. Mikó Lőrincné és dr.<br />

Borbély Istvánné részéről. A nőszövetségek négy fehér<br />

ágyat ajándékoztak a betegszobának. Ismert jóttevőnk<br />

Mr. és Mrs. Evans Angliából 8000 lejt adományozott a<br />

Leányotthon javára, igazolva, hogy nehéz helyzetünkben<br />

mindig mellettünk álltak külföldi hittestvéreink.<br />

Az unitárius leánynevelés felkarolására segítségüket<br />

többször is megismételték, arcképükkel megajándékoztak.<br />

A betegszoba felszerelésére a nagyajtai nőszövetség<br />

lepedőket, párnahuzatokat, törülközőket és pénzt<br />

küldött. Más nőszövetséggel együtt fehér sodronyos<br />

ágyakat, hozzávaló éjjeliszekrényeket helyeztek a betegszobába.<br />

1929-ben a női felügyelő bizottság és a vidéki nőszövetségek<br />

célul tűzték ki a hálószobák ilyen ágyakkal<br />

való berendezését. Ezért kérte a szülőket, nőszövetségeket,<br />

eklézsiákat, áldozatkész hitrokonokat, segítsenek<br />

a terv kivitelében. Egy ágy ára 1450 lej.<br />

"Nem mindegy, hogy leányaink milyen környezetben<br />

nőnek fel. Szeretnénk a szépség, a rend, tisztaság<br />

iránti érzéket felkelteni és ápolni" - vélekedik a nőszövetség.<br />

Az adakozás ismét beindult. Volt, aki személy szerint<br />

egy ággyal sietett a felhívásnak eleget tenni. A siníalvi<br />

nőszövetség egy ágy költségét vállalta. És most felsorolom<br />

azoknak az unitárius nagyasszonyoknak a nevét, akik az<br />

első perctől szívükön viselték a Leányotthon sorsát:<br />

Fangh Erzsébet, dr. Kauntz Józsefné, dr. Mikó Lőrincné,<br />

dr. Gyergyai Árpádné, Kovács Kálmánné, Kovács Margit,<br />

dr. Jancsó Ödönné, özv. Boros Sándorné, Pál Ferencné,<br />

Csifó Salamonné. Nevüket márványba kellene vésni.<br />

Dr. Mikó Lőrincnét személyesen is ismertem. Úgy<br />

emlékezem rá, mint nagyon szép, nagyon szigorú és<br />

nagyon jó asszonyra.<br />

Ebben az évben a Nőszövetség négy unitárius leányt<br />

helyezett el az intézetben saját költségén.<br />

(Folytatása következő számunkban.)<br />

TÖRÖKNÉ BORBÉLY LENKE<br />

5

a kolozsvári Unitárius<br />

Szemináriumi Líceum<br />

1994/95-08 tanévben kifejtett tevékenységéről<br />

; *<br />

Bencze Ágnes igazgatónő távolléte miatt én próbáltam,<br />

BESZAMOLO<br />

osztályfőnöki minőségemben, egy rövid mérleget készíteni<br />

az elmúlt tanévről.<br />

Kezdeném tehát a IX. osztály tanulmányi és fegyelmi<br />

helyzetének a bemutatásával.<br />

Úgy érzem, hogy egy év alatt sikerült kialakítani közös erővel<br />

Labancz László 8,62; Orbán Balázs 8,60; Szatmári Gabriella<br />

8,44; Korodi Alpár 8,39; Pásztor József 8,11. Az osztály<br />

ós jóakarattal az osztályközösséget. A diákjaink tudnának érdemben<br />

nyilatkozni erről, de úgy érzem, úgy tapasztaltam, hogy Nagy segítséget jelentett a vidéki diákok számára, hogy<br />

éwégi általánosa 7,69.<br />

jól érzik magukat ebben az iskolában, ebben az osztályban. ettől az évtől kezdve igénybe lehetett venni a lányok és fiúk<br />

Komolyabb konfliktusok nem voltak sem a diákok közt, sem a részére a bentlakást. Köszönet érte. Ebben az évben is nagyon<br />

gazdag és élénk volt a kulturális élet. A X.osztály ősszel<br />

diák-tanár kapcsolatban. Az erkölcsi mércét nem engedhetjük<br />

lejjebb, ezért került sor két tanuló eltávolítására, akik nem tudtak vendégül látta a székelykeresztúri testvérosztályt és az első<br />

fegyelmi és etikai szempontból beilleszkedni, nem tudtak megfelelni<br />

a követelményeknek. Tehát 28 tanuló végezte a IX. osz-<br />

a tanárok, mind a diákok közt. Tavasszal mi viszonoztuk a<br />

pillanattól kezdve sikerült őszinte barátságot kialakítani mind<br />

tályt, mindenki átmenő osztályzatot nyert, az osztály általánosa látogatást. Nagy élményt jelentett e pár nap. Reméljük, hogy<br />

7,52. 8-as feletti általános osztályzatot értek el a következő a kapcsolatteremtés folytatódni fog. A két osztály közösen,<br />

tanulók: Varga Kinga 9,22; Zsigmond Júlia 8,82; Kis Júlia 8,64; énekszámokkal és irodalmi összeállításokkal ünnepelte a<br />

Czintos Mónika 8,60; Csiszér Annamária 8,27; Szabó Annamária<br />

8,23 és Lőrincz Andrea 8,07.<br />

Diákjaink több iskolából kerültek hozzánk. Kezdetben a fegyelem,<br />

a pontos megjelenés nem mindenkinek volt erős oldala,<br />

de a 7-es, 8-as és 9-es magaviseletek mindenkit meggyőztek<br />

arról, hogy mi a helyes viselkedés. Ezt a tanulók lll.évharmadi<br />

magatartása is bebizonyította. Én most jó érzéssel és megelégedéssel<br />

köszönök el az osztálytól az őszi viszontlátásig, de<br />

persze mindég lehet jobban és többet, és kell is.<br />

A X.osztály már kiforrott közösségként kezdte a tanévet,<br />

hiszen egy iskolai év állt már a hátuk mögött és egy jól sikerült<br />

magyarországi kirándulás, ami szintén erősítette az összetartozás<br />

érzését. Három tanuló távozott az osztályból különböző<br />

személyes okok miatt és egy új társuk érkezett. A következőképpen<br />

alakult a tanulmányi és fegyelmi helyzet: 8-as fölötti<br />

általános osztályzatot értek el a következő tanulók: Fülöp<br />

Alpár 9,29; Ágoston Délinké 8,95; Varga Zsolt 8,95; Bodor<br />

Tünde 8,89; Sebestyén Ákos 8,89; Czondi Emese 8,78; Kun<br />

Reformáció ünnepét, karácsonyt, március 15-ét, az Anyák<br />

napját és a X.osztály irodalmi összeállítással és kórusművekkel<br />

köszöntötte a székelykeresztúri testvériskolát. Most örömmel<br />

készülünk a torockói kirándulásra. Szeretném<br />

megköszönni az egyház vezetőségének azt az anyagi és<br />

erkölcsi segítséget, támogatást, amit a diákoknak és a tanároknak<br />

nyújtott. Osztályfőnökként szeretném megköszönni a<br />

tanárok igényes, odaadó, becsületes munkáját.<br />

MOLNOS SAROLTA tanárnő<br />

r<br />

a székelykeresztúri Unitárius<br />

BESZÁMOLÓ<br />

Szemináriumi Líceum<br />

1994/95-ős tanévben kifejtett tevékenységéről<br />

v<br />

^<br />

A második tanévet zárta a székelykeresztúri Unitárus Gimnázium.<br />

A kezdeti nehézségek között, két iskolai év tapasztalata<br />

után - még ha általánosítások megfogalmazásához<br />

rövid időszak is ez - megállapítható, hogy a felekezeti iskolák<br />

újraindítása, a jelenlegi korlátozott jelleggel is, szükséges volt,<br />

megéri az áldozatot, fáradozásokat.<br />

Meglátásunk az, hogy a tanulóink nagy része tudatában van<br />

úttörő szerepének: egy új értékrendet, magatartásformát kell<br />

meghonosítani, a valláserkölcsi értékek szellemében. Nehéz<br />

feladat ez, hiszen közel félévszázadon át az iskolákból éppen az<br />

ilyen jellegű nevelés volt kitiltva. Nem véletlen, hogy az anyagi<br />

javak hajszolása az elsődleges érték a mai világban, s mellékvágányra<br />

került az erkölcsi-szellemi értékek megbecsülése. Ennek<br />

a szemléletnek további terjedése olyan erkölcsi válsághoz<br />

vezethet, aminek az élet minden területén beláthatatlan, súlyos<br />

következményei lesznek. Ennek megakadályozásában kell elsődleges<br />

szerepet vállaljanak a felekezeti iskolák.<br />

Örvendetes az, hogy aránylag elég .sokan igénylik a felekezeti<br />

iskolákban való továbbtanulást. Ezt igazolja, hogy két<br />

osztályunkban öt megyéből jelentkeztek a tanulók (Hargita,<br />

Kovászna, Maros, Szeben, Brassó és a júliusi felvételire jelentkezett<br />

Kolozs megyei tanuló is).<br />

A tanév elején beírt tanulóink mindkét osztályban itt maradtak<br />

a tanév végéig. Az Orbán Balázs Gimnázium Igazgatósága<br />

minden tekintetben biztosította a feltételeket munkánk<br />

zavartalan menetéhez (osztálytermek, bútorzat, didaktikai<br />

anyagok, bentlakás, kantin, könyvtár stb.).<br />

A tanulók tanulmányi előmenetele jónak minősíthető. A<br />

statisztikai adatok tükrébe tekintve, a következő a tanulmányi<br />

helyzet a tanév végén:<br />

IX. osztály:<br />

- év elején beírva: 30 tanuló<br />

- leosztályozva év végén: 30 tanuló<br />

- átment: 30 tanuló<br />

- ismétlő- vagy javítóvizsgára utalt tanuló nincs.<br />

A legjobb eredményeket elért tanulók a következők: Soó<br />

Zsuzsa 9,57; Nagy Endre 9,31; Demeter Zsuzsa 9,11; Sípos<br />

István 9,10.<br />

X osztály:<br />

- év elején beírva: 27 tanuló<br />

- leosztályozva év végén: 27 tanuló<br />

- átment 27 tanuló<br />

- javítóvizsgára utalt vagy ismétlő tanuló nincs.<br />

A legjobb eredményt a következő tanulók érték el: Soó<br />

Ágnes 9,78; Fülöp Emőke 9,68; Fekete Tünde 9,43; Csáki<br />

Levente 9,41; Szombatfalvi Zs. 9,33; Fodor Tünde 9,27; Pálffy<br />

Tamás 9,19; Balázs Gyöngyvér 9,15; Cserei Katalin 9,11;<br />

Demeter Sándor 9,05; Albert Edit 9,03.<br />

6

A tantestület nagy része igyekezett odaadó munkát kifejteni.<br />

Említést érdemel Macelar Ludovic következetessége, aki minden<br />

lehetőséget kihasznált (pótórák, helyettesítés) azért, hogy a tanulók<br />

hiányos román nyelv ismereteit pótolja. Segítő órákat tartott<br />

Márton Péter matematika tanár a IX. osztályoknak, különösen a<br />

tanév első részében, mivel több tanuló alapvető kérdésekben<br />

nehézséggel küzdött.<br />

A munkaszellem mindkét osztályban jónak mondható általában,<br />

aminek fenntartásában következetes a két osztályfőnök is,<br />

Székely Anikó és Czire Irma tanárnők.<br />

A tanulók fegyelmével, magatartásával nem volt problémánk.<br />

A III. évharmadban az Orbán Balázs Gimnáziumban megszervezett<br />

iskolahét rendezvényein tanulóink is sikeresen szerepeltek:<br />

-12 tanuló írt dolgozatot a tudományos ülésszakra, amiből 2<br />

tanuló II. helyezést ért el.<br />

- az ünnepi műsoron az énekkar szerepelt, valamint négy<br />

tanuló zongorázott.<br />

Ugyancsak a III. évharmadban a X. osztály csapata az Emese<br />

álma - honismereti vetélkedő során eljutott az erdélyi döntőig és<br />

Fekete Tünde X. osztályos tanuló megyei II. helyezést ért el a<br />

Csíkszeredában rendezett Lucián Blaga szavaló versenyen.<br />

Nagy élményt jelentett a X. osztály tanulóinak, valamint a résztvevő<br />

tanároknak, a kolozsvári Unitárius Kollégium X-es tanulóival<br />

és tanáraival megtartott találkozó Kolozsváron, illetve Székelykeresztúron.<br />

Ezeket a találkozókat - megfelelő tartalom biztosításával<br />

- véleményünk szerint hagyományossá lehetne tenni a következő<br />

tanévek során.<br />

Mindkét osztály tanulói hasznos ismereteket szereztek az<br />

informatika, valamint a gyors- és gépírás órákon, amihez szükséges<br />

gépeket, berendezéseket, szaktanárt az Orbán Balázs Gimnázium<br />

Igazgatósága biztosított. Ezen ismeretek elsajátítása<br />

nagyon előnyös tanulóinknak, hiszen bármely pályán hasznosíthatják.<br />

Tekintettel arra, hogy^profilunk humán jellegű, külön engedélyt<br />

kellett kérnünk a Megyei Tanfelügyelőségtől az informatika<br />

oktatására, mint opcionális tantárgyra. Ezt az engedélyt a Tanfelügyelőség<br />

megadta.<br />

A tanulók egész tanévben, minden reggel áhítaton vettek részt<br />

az unitárius gyülekezeti teremben, nagyrészüktagja a Dávid Ferenc<br />

Unitárius Ifjúsági Egyletnek.<br />

Továbbra is nélkülözhetetlen anyagi támogatást kaptunk E.K.<br />

Tanácstól, a Gyámszülői Közösség Alapítványától, a Gellérd Imre<br />

Alapítványtól (2 számítógép, 4 elektromos orgona). így a bentlakó<br />

tanulóink tanulmányi előmenetelüktől függően anyagi segítségben<br />

részesülhettek, biztosíthattuk az énekvezér-képzést, valamint óradíj-pótlékot<br />

a tanároknak. Sikerült biztosítani az anyagi fedezetet a<br />

cserkészcsapat július 14-től kezdődő nyári táborozásához a fent<br />

említett támogatásokból. Ugyancsak lehetőségünk volt jutalmazni<br />

az évzáró ünnepségen - ami istentisztelettel kezdődött az unitárius<br />

templomban - az éltanulókat és a tanév folyamán különböző<br />

munkákban kitűnt tanulókat.<br />

A tanév folyamán a különböző kérdések megoldásában az<br />

Unitárius Szemináriumi Líceum Elöljárósága hozott határozatot az<br />

E.K. Tanács képviselőjének, Gálfalvi Sándor főgondnok úrnak<br />

jelenlétében.<br />

Értékeljük az Unitárius Püspökség állandó érdeklődését munkánk<br />

iránt, ami megnyilvánult dr. Erdő János püspök úrnak a tanév<br />

folyamán iskolánknál tett látogatásaiban és a tanórákon való részvételében<br />

is.<br />

FEKETE JÁNOS igazgató<br />

Első évem a kolozsvári<br />

Unitárius Szemináriumi<br />

Líceumban<br />

A kolozsvári Unitárius Szemináriumi Líceum<br />

IX. osztályos unitárius diáklánya vagyok. Kovászna<br />

megyéből, Nagyajtáról jöttem tanulmányaimat<br />

folytatni ebben a kollégiumban.<br />

Az Unitárius Közlönyt rendszeresen és nagy<br />

szeretettel olvassa egész családunk, és ebből értesültünk,<br />

hogy újraindultak az unitárius kollégiumok<br />

Kolozsváron és Székelykeresztúron.<br />

Amikor családunkban felmerült továbbtanulásomnak<br />

lehetősége, szüleim azt tanácsolták,<br />

hogy mindenekelőtt én döntsek és válasszak,<br />

mert én fogom a tanulás legfőbb hasznát élvezni.<br />

Kolozsvárt választottam, mert a város híres múltjáról<br />

sokat hallottam, olvastam róla és vonzott a<br />

sok híres ember Kolozsvárhoz kötődése.<br />

Kezdetben egy kicsit féltem, hogy vajon nem<br />

túl nagy fába vágom-e a fejszémet, vajon megfelelek-e<br />

a követelményeknek!<br />

Az első felvételin már bejutottam, aminek<br />

nagyon örültem. Ezután azzal bíztattam magam,<br />

hogy valahogy el fog telni ez a négy év.<br />

Az első évharmad kissé szokatlan volt az új<br />

környezetben, az új barátok és barátnők között.<br />

A második évharmadban már sokkal közelebb<br />

éreztem magamhoz osztálytársaimat, tanáraimat<br />

és az egész iskolát, úgyszintén a várost is.<br />

Osztálytársaimmal nagyon jól egyezem. Megértjük<br />

egymást az osztályfőnöknővel is, aki nagyon<br />

kedves mindenkihez.<br />

A harmadik évharmad nagyon rövid és zsúfolt<br />

volt, de már véget is ért. Én nagyon szeretem a<br />

kollégiumban és gondolom, hogy az aki az idén<br />

ide fog felvételizni, nemcsak hogy nem fogja<br />

megbánni, de meg is fogja szeretni az itteni életet,<br />

munkát, tanulást.<br />

Mindenik tantárgyat szeretem, de kedvenc<br />

tantárgyaim a magyar irodalom, a vallás és az<br />

angol. Remélem, hogy ebben a nagymúltú iskolában<br />

és ebben a szép városban a tudományok<br />

elsajátítása mellett jó erkölcsöt, helyes viselkedést<br />

és még sok mindent fogok megtanulni. Nagyon<br />

szeretek a templomba járni, ezért gyakran<br />

részt veszek vasárnaponként a belvárosi unitárius<br />

templomban tartott istentiszteleteken. Pünkösd<br />

ünnepén is itt vettem - hazagondolva<br />

Nagyajtára - úrvacsorát.<br />

Gyertek továbbtanulni Kolozsvárra! Sok sikert<br />

kívánok az idei felvételizőknek!<br />

CZINTOS MÓNIKA IX . oszt. tanuló<br />

7

Május végén, június elején országosan<br />

megszaporodnak a közgyűlések, kongresszusok,<br />

emlékülések, ünnepi rendezvények.<br />

Az idén egymást követte a május<br />

24-27. közötti Apáczai-napok és a május<br />

29-től június 3-ig tartó Brassai-hét. A kettő<br />

közé pedig beékelődött az RMDSZ IV.<br />

kongresszusa. Az Apáczai-napok azzal,<br />

hogy egybekapcsolták a nagy író-pedagógus<br />

születése 370. évfordulójának<br />

egyházi megünneplésével, országos jelleget<br />

kapott, s az ünnepséget Gergely István<br />

szobrászművész - eddig a Brassai épületében<br />

őrzött - Apáczai-domborművének<br />

a nevét viselő iskola dísztermében történt<br />

újbóli elhelyezése, felszentelése tette még<br />

emlékezetesebbé.<br />

A Brassai-hét, bár nem igyekezett kitörni<br />

az iskola falai közül, számos újdonsággal<br />

szolgált. Mindazt folytatta, ami az<br />

előző 25 alkalommal bevált, de nem ragaszkodott<br />

mereven a hagyományokhoz.<br />

Mindjárt a május 29-i megnyitó is<br />

eltért a szokásostól. Az eddigi udvari<br />

négyszög helyett az épület művészien<br />

kiképzett előcsarnoka szolgált színhelyül.<br />

Itt dr.Erdő János unitárius püspök<br />

mondotta Brassai és a magyar nyelv<br />

kapcsolatáról a bevezető beszédet,<br />

majd imáját követően Cucu Imola igazgatónő<br />

szólt az egybegyűltekhez, ezután<br />

a VI.-os Dobri Réka Brassai<br />

életpályáját méltatta, Sebestyén Ákos, a<br />

X. unitárius osztály tanulója pedig Berde<br />

Mózsa pályafutását vázolta. A két mellszobor<br />

megkoszorúzását követően az<br />

iskola énekkara Bazsó Dombi Ferenc<br />

vezényletével adott elő néhány számot.<br />

Délben sor került a temetőben Brassai<br />

sírjának a megkoszorúzására is, itt Kovács<br />

Nemere aligazgató megemlékezése<br />

hangzott el. A továbbiakban egymást<br />

követték a kiállítás-megnyitók. A díszteremben<br />

a diákok rajz- és szobor-tárlatának<br />

bemutatásakor az unitárius<br />

osztályok énekkara lépett fel Majó Julianna<br />

vezényletével. Ezt követte egy másik<br />

teremben a kézimunka-kiállítás,<br />

végül pedig a művész-tanárok könyvtárbeli<br />

tárlat-megnyitójára került sor: az<br />

idén is Kováts Ildikó rajztanárnő állította<br />

ki munkáit, két portréja mellett hét tájképpel<br />

szerepelt, ezek mind a torockói hajnali<br />

táj színárnyalatait variálták.<br />

Dr.Teodorescu Réka, az iskola logopédusa,<br />

a tőle megszokott lírai hangvételű<br />

hét csendélettel jelentkezett.<br />

A délután hatkor sorrakerülő második<br />

megnyitó és koszorúzás ismét újdonságként<br />

hatott: ezen az estis tanulók<br />

kapcsolódhattak be a Brassai-hétbe.<br />

Doinalancu aligazgatónő románul, e sorok<br />

irója magyarul ismertette, hogy miért<br />

került a két mellszobor az előcsarnokba,<br />

s milyen hagyományok kötődnek a<br />

Brassai-héthez. Az első napot Csőgör<br />

I I A S V M - I Í I<br />

i<br />

K I I f d I H l i S<br />

Enikő és Tibád Levente magyartanárok<br />

rendezte, a Báthory és Brassai líceumok<br />

tanulóinak közös Radnóti-szavalóestje<br />

zárta a díszteremben.<br />

A második nap kevésbé volt zsúfolt. A<br />

Kovács Nemere aligazgató és diákmunkatársai<br />

délben megnyíló kiállítása a<br />

"Szemléltetés iskolánkban száz évvel<br />

ezelőtt" címet viselte, s az Unitárius Kollégium<br />

egykori, szertárakban található<br />

oktató eszközeit mutatta be. A tanulók<br />

délutáni tudományos ülésszakát most is<br />

a Kriza János Önképzőkör szervezte. A<br />

meghirdetett pályázatokra szakonként<br />

két-három dolgozat érkezett be, közülük<br />

nyolcat minősítettek első helyezéssel.<br />

Iskolatörténeti vonatkozása miatt kiemeljük<br />

Csergezán Heléna (XII.) "Brassai<br />

Sámuel, László Tihamér és Heinrich<br />

László a hőerőgépekről", Pál Renáta<br />

(XI.) "Kolozsvári emléktáblák", Fülöp Alpár<br />

(X.U) "Balázs Ferenc" című dolgozatát.<br />

A pályázat menetét és<br />

eredményeit Kovács Katalin, a kör védnök<br />

tanára értékelte.<br />

A harmadik, szerdai nap újdonsága a<br />

Kovács Katalin vezette filmesztétika kör<br />

bemutatkozása volt. Nyolc X-XI. osztályos<br />

diák egy-egy videofilmjét lehetett<br />

megtekinteni. Utána Lőrinczi László (XI.)<br />

az őszi zwollei látogatáson készített riportfilmje<br />

került műsorra. Délután három<br />

rendezvény futott párhuzamosan. Az<br />

elemistákat a Puck bábszínház szórakoztatta,<br />

a román estisek irodalmi kört<br />

tartottak, atanárok Csortán András szervezte<br />

fizikumbeli felolvasó ülésszakán<br />

pedig 13 dolgozat hangzott el. Közülük<br />

csak az iskolatörténeti vonatkozásúakra<br />

térünk ki. A meghívottként szereplő<br />

dr.Benkő András zenetörténész a száz<br />

éve született kollégiumi tanítvány, Lakatos<br />

István életpályáját ismertette. E sorok<br />

írója a szintén tanítvány és első unitárius<br />

iskolaorvos, dr.Gyergyai Árpád tragikus<br />

sorsát idézte fel születése 150. évfordulója<br />

alkalmából. Darvai Béla "Brassai..."<br />

talányos cím alatt számba vette, hogy<br />

hány Brassai nevűről tudnak a lexikonok,<br />

s rámutatott: csak nálunk jelenti<br />

egyértelműen a polihisztort e név. Fazakas<br />

István a Ratio Educationis (1777)<br />

tanügyi törvény előírásait elemezte.<br />

Csütörtök már hagyományosan a<br />

sportnap. Ekkor játsszák három tornatanár<br />

vezetésével a döntő mérkőzéseket.<br />

Kosárlabdában és kézilabdában a XII. A<br />

csapata került az élre, labdarúgásban a<br />

XI. A nyert. Leánykézilabdában a X. C,<br />

minifutballban a IV. A bizonyult a legjobbnak.<br />

A szünetben gólyalábas és síléces<br />

váltófutás szórakoztatta a<br />

szurkolókat. A versenyek eredményét<br />

Szöllősi Ferenc volt igazgató, a Brassaihét<br />

elindítója értékelte, s ő nyújtotta át a<br />

kupákat, a díjakat.<br />

A sporton kívül gasztronómiai Ki mit<br />

tud verseny, tanároknak szervezett<br />

"pótérettségi", gimnazisták teadélutánja,<br />

valamint a Bogáncs néptáncegyüttes<br />

"Kelekótya" című Könczei Csongor rendezte<br />

előadása színezte a nap műsorát.<br />

Estére pedig megérkezett a debreceni<br />

Brassai Sámuel Szakközépiskola autóbusznyi<br />

diák-tanár küldöttsége.<br />

Pénteken a debreceniek városnézésen<br />

vehettek részt, megismerkedtek az<br />

iskola életével, hagyományaival. Ők<br />

még csak két éve vették fel a nagy kolozsvári<br />

polihisztor nevét. Most a két<br />

"Brassai" testvériskolai kapcsolatot létesített.<br />

A vendégek is eljöttek a délutáni<br />

díjkiosztásra, majd telt ház előtt a Molnos<br />

Sára vezette Mákvirág csoport előadta<br />

Déry Tibor "Képzelt riport egy amerikai<br />

popfesztiválról" című darabját, a Bóbita<br />

együttes (irányítója Jánosi Ibolya) egy<br />

Karinthy-jelenettel szórakoztatott. A tervezett<br />

udvari táncest az eső miatt elmaradt,<br />

így a két iskola diákjai a díszteremben,<br />

tanárai egy tanteremben tartottak ismerkedési<br />

estélyt.<br />

A szombati nap már évek óta a torockói<br />

emlékkirándulásra van fenntartva. Az<br />

idén az iskola legfiatalabb tanárnője, a<br />

földrajz szakos Bán Edit vállalta a szervezést.<br />

Az iskola autóbuszos csoportjához<br />

a debreceniek is csatlakoztak.<br />

Brassai szülőházának emléktáblája előtt<br />

Málnási Ferenc magyartanár mondott<br />

koszorúzási beszédet. A Brassais Véndiák<br />

Alapítvány torockói Ifjúsági Háza<br />

még május 13-án megnyitott Tóbiás Éva<br />

galériájában Vass Albert nagyenyedi<br />

festőművész Hantz Lám írén szervezte<br />

közel félszáz képet bemutató kiállítását<br />

is megtekintették. A képek többsége torockói<br />

vonatkozású.<br />

A sajtó az idén is figyelemmel követte<br />

a hét műsorát. A Szabadság május 27-i<br />

és 30-i, száma jelezte majd ismertette a<br />

megnyitást. Az előbbi számban a torockói<br />

galériáról Hantz Lám Irén cikket közölt.<br />

A sportnapról Turós-Jakab László a<br />

június 3-i számban írt lelkes hangvétellel.<br />

A június 6-i Szabadság oldalain Németh<br />

Júlia a két tanár kiállította képeket ajánlja<br />

megtekintésre. A bukaresti rádió magyar<br />

adása szintén június 6-i 15 órakor kezdődő<br />

adásában számolt be a hét eseménysorozatáról.<br />

Dr. GAAL GYÖRGY<br />

8

Hírek a kövendi<br />

egyházközség életéből<br />

Ünnepélyes keretek között tartottuk<br />

meg ebben az esztendőben is az<br />

Esperesi Vizsgálószéket a kövendi<br />

egyházközségben. Június 18-án d.e. 11<br />

órai kezdettel Nagy Ödön várfalvi lelkész,<br />

mint köri jegyzőhelyettes tartott<br />

istentiszteletet a szép számú gyülekezet<br />

részvételével. Az istentisztelet keretében<br />

évzáró ünnepélyre került sor,<br />

amelyen az óvodások, valamint az iskolaköteles<br />

gyermekek szavaltak. A<br />

mintegy 45 gyermek szavalata előtt a<br />

helybeli lelkész kifejezte azon véleményét,<br />

hogy ha a jövendő Ígérete adva<br />

van számunkra, akkor a lehetőség<br />

kihasználása kötelesség mind a szülők,<br />

mind a nevelők részéről, ellenkező<br />

esetben tetteink híjával találtatnak.<br />

Műsorbevezető beszédében azt is kihangsúlyozta,<br />

hogy a megváltozott körülmények<br />

hatására az iskolai<br />

valláserkölcsi nevelés tágabb és reményteljesebh<br />

lehetőségeket nyitott ebben a<br />

gyülekezetben is, és ezen túlmenően, a<br />

rendszeres templomlátogatás gyermekeink<br />

lelki gazdagodását szolgálták.<br />

A szavalatok elhangzása után Simonfi<br />

Miklós gondhok meleg szavakkal<br />

üdvözölte a Vizsgálószék tagjait és<br />

a kebli-elöljáróság, valamint a hívek<br />

nevében biztosította arról, hogy az<br />

egyházközség a jövőben is megtesz<br />

mindent a jó ügy érdekében istenországa<br />

építéséért.<br />

Az elhangzottak után Pálfi Sz. Ferenc<br />

köri felügyelő-gondnok megköszönte a<br />

meleg fogadtatást és reményét fejezte ki<br />

aziránt, hogy az egyházközségi gondnok<br />

által megfogalmazott ígéretek valóra is<br />

válnak. Felhasználva a lehetőséget, Székelyné<br />

Surányi Ilona tiszteletes asszonynak<br />

tolmácsolta az aranyosszéki<br />

Nőszövetségek üdvözletét, akik örömmel<br />

vették az általa kezdeményezett és<br />

megvalósított élelmiszersegélyt.<br />

Ezek után Pap László esperes-helyettes<br />

megtartotta a Vizsgálószéki<br />

Közgyűlést. Nagymúltú eklézsiában<br />

vagyunk most - mondotta bevezetőjében<br />

- és éppen ezért az ősök iránti<br />

tisztelet felhatalmaz arra, hogy dolgainkkal<br />

a valóság ismérveit szem előtt<br />

tartva foglalkozzunk. Az egyházközség<br />

valláserkölcsi életét tekintve nem kielégítő<br />

a felnőttek templomlátogatásának<br />

vasárnaponkénti száma. Örvendetes<br />

azonban, hogy az ünnepnapokon<br />

ezt a csorbát próbálják kiküszöbölni. A<br />

gyermekek valláserkölcsi nevelése és<br />

az ünnepélyeken való részvétele biztosíték<br />

arra, hogy az új nemzedék be<br />

fogja váltani a hozzáfűzött reményeket.<br />

Az egyházközség anyagi szempontból<br />

jó képet adott és nemcsak saját<br />

gyarapodását tudta elősegíteni (két<br />

perzsaszőnyeg vásárlása a templomba,<br />

200 db. ülőpárna a padokra, garázs<br />

lecementezése, új kapuk elkészítése, a<br />

tanácsterem ablakainak, ajtóinak és<br />

tornácának lefestése, a fürdőszoba modernizálása<br />

- automatikus vízpompa és<br />

elektronikus vízmelegítő rendszer vásárlása<br />

-, végül pedig a torony bádogjának<br />

lefestése) hanem a keresztényi<br />

szeretet jegyében a kisebb egyházközségeknek<br />

is tudott mindezeken felül szerény<br />

anyagi támogatást, segélyt nyújtani.<br />

Ezenkívül pedig az aranyosszéki gyermekek<br />

szavalóversenyéhez 20 000 lej értékben<br />

járult hozzá.<br />

A Nőszövetség működését bizonyította<br />

a február 28-án megrendezett<br />

gondnoki-presbiteri találkozó is,<br />

amelyről a távozó vendégek magukkal<br />

vitték a kövendi asszonyok vendégszeretetének<br />

emlékét.<br />

Az Ifjúsági Egylet tevékenységét az<br />

általuk előadott színdarab (lelkészlelkészné<br />

rendezésében) megtanulása<br />

körvonalazta. Úgy lehet érezni, a régi<br />

Kövend szeretné megtalálni önmagát.<br />

Az előadásokból befolyt összeget a<br />

kultúrotthon javítására szánták.<br />

Pap László esperes-helyettes végül<br />

a gyülekezet életére és további munkájára<br />

Isten áldását kérve a gyűlést<br />

bezárta.<br />

Az énekeskönyv 308. számú éneke<br />

eléneklése után az istentisztelet és az<br />

ünnepély véget ért.<br />

A vendégek, valamint a Keblitanács<br />

tagjai szeretetvendégségen vettek<br />

részt az egyházközség gyülekezeti termében.<br />

Kopjafaavatás és falutörténelemünneplés<br />

Kövenden<br />

<strong>1995</strong>. aug. 6-án ünnepélyes keretek<br />

között került sor a kövendi unitárius<br />

egyházközség valamint a helyi RMDSZ<br />

közös szervezésében a háborúban elhalt<br />

hősök emlékére felállított kopjafa<br />

leleplezésére.<br />

Az ünnepségsorozatot a de. 11 órakor<br />

kezdődő istentisztelet nyitotta<br />

meg, amelyen dr. Szabó Árpád teológiai<br />

professzor prédikált a szép számú<br />

gyülekezet előtt. Professzor afia beszédében<br />

felhívta a figyelmet a keskeny<br />

úton való járás szükségességére,<br />

az élet és a megmaradás érdekében.<br />

Az istentisztelet keretén belül két<br />

keresztelési szertartást is végzett a<br />

helybeli lelkész, amely a jövendő biztosítékát<br />

erősítette és mutatta meg<br />

minden jelenlevőnek.<br />

Utána Székely Miklós helybeli lelkész<br />

ismertette a 704 éves Kövend és<br />

a 13. században épült templom történetét.<br />

Du. fél 2-kor a falu központjában<br />

felállított kopjafa leleplezésére került<br />

sor.<br />

Miután Székely Miklós lelkész Kölcsey<br />

szavaival megnyitotta az ünnepélyt,<br />

Buchwald Péter szenátor<br />

valamint a kolozsvári, tordai és környékbeli<br />

RMDSZ képviselők illetve<br />

elnökök és a várfalvi polgármester, Kanyaró<br />

Pál mondottak köszöntő beszédeket.<br />

Ezek után elhelyezték a kegyelet<br />

koszorúit a fiatalok díszőrségétől körülvett<br />

kopjafa körül.<br />

Dr. Szabó Árpád a leleplezési beszédében<br />

kihangsúlyozta: ez a kopjafa<br />

egy égre mutató jel mindannyiunk<br />

számára, hogyan kell összekötni a<br />

múltat a jövővel.<br />

A lepel lehullása után énekeskönyvünk<br />

77. számú énekével adózott a<br />

mintegy 300 egybegyűlt a hősök emlékének.<br />

SZÉKELY MIKLÓS lelkész-esperes

1. Történeti bevezetés<br />

Korond a Görgényi-havasok utolsó<br />

havasalji települése. A Székelyudvarhelyt<br />

és Marosvásárhelyt<br />

összekötő országút átszeli a községet.<br />

A Firtos aljában a Korond vize és<br />

a Kebele-pataka egybefolyásánál<br />

fekszik. Lélekszáma mintegy ötezer<br />

lélek. A lakosságának vallása róm.<br />

katolikus és unitárius, nemzetisége<br />

magyar (székely) és roma. A falu keletkezésével<br />

kapcsolatban nincsenek<br />

adataink. A település<br />

keletkezésének idejével és helyével<br />

kapcsolatban különböző feltevések<br />

léteznek. A legrégibb utalást Korondra<br />

nézve Orbán Balázs A Székelyföld<br />

leírása c. munkájában találjuk. Esszerint<br />

"Korond Kornud néven már<br />

1332-ben önálló egyházmegye a pápai<br />

dézmák registr urnának 1332-ikévi<br />

rovatában 681. lapon...van bejegyezve."<br />

A falu lakóinak nagy többsége még<br />

a reformáció korában a szomszédos<br />

Atyha településsel együtt unitárius<br />

vallású lesz. Geréb Zsigmond Unitárius<br />

lelkészek 1568-tól című kéziratos<br />

könyvében "Péter pap" nevét<br />

említi, aki 1569-ben Korondon unitárius<br />

lelkész. A reformáció korától<br />

kezdve a többségben levő unitáriusok<br />

és a kisebbségben levő római katolikusok<br />

ugyanazon templomot használták,<br />

amelynek hajóját deszkafallal<br />

kettéválasztották. Ez a templom a 13-<br />

század végén épült romaneszk-gótikus<br />

átmeneti építészeti stílusban. 150<br />

éven keresztül békésen, egymás<br />

mellett megférve élték meg hitéletüket<br />

egy templomban a két felekezet<br />

hívei.<br />

Az erdélyi Gubernium 1719 évi<br />

rendelete, az ellenreformáció nyomására,<br />

a közösen használt templomból<br />

az unitáriusokat<br />

kirekesztette és így egyik napról a<br />

másikra templom nélkül maradtak.<br />

Dávid László A középkori Udvarhelyszék<br />

művészeti emlékei c. könyvében<br />

azt írja, hogy "a korondi<br />

katholikusok csináltattak egy kápolnát<br />

Anno 1648." Ez a kápolna a "parochiális<br />

fundus" észak-keleti<br />

részében állott. Minden valószínűség<br />

szerint az 1719- évi guberniumi<br />

rendelet az unitáriusok veszteségét<br />

a kápolna birtokba adásával pótolta.<br />

Az unitáriusokat azonban nem elégítette<br />

ki a kápolna, amely már méreténél<br />

fogva sem volt megfelelő. Ezért<br />

1720-ban templomépítéshez fogtak.<br />

Uzoni Fosztó István egyháztörténetének<br />

II. kötetében tudósít a templomépítéséről.<br />

Az építés 30 évig tartott.<br />

Ennek oka az volt, hogy az építés terhét<br />

sok unitárius család nem vállalta<br />

és áttért a római katolikus vallásra. A<br />

megmaradt mintegy 30 család nagy<br />

áldozatok árán 1750-ig befejezte a<br />

templom építését. 1749- július 5-én<br />

Kövendi János aranyosköri esperes<br />

körlevelében arról tudósít, hogy "a<br />

korondi unitárius templom különben<br />

készen van, de még nincsen<br />

mennyezete és erre gyűjtés van indítva."<br />

Ez azt bizonyítja, hogy a hitükhöz<br />

hű maradt korondi<br />

unitáriusok az egyetemes unitárius<br />

közösség támogatását is élvezték.<br />

1750-ben tehát készen áll a templom;<br />

építési költségeinek végösszege<br />

407 magyar forint. A templom<br />

alaprajza, a támpilléres tagolás, az<br />

elliptikus ívű ajtókeretek arra engednek<br />

következtetni, hogy a templom<br />

a késő gótika egyik legritkábban<br />

alkalmazott formáját utánozza.<br />

A KORONDI UNITÁRIUS TEMPLOM<br />

1994-<br />

E templom falai fontos egyháztörténeti<br />

és egyben kultúrtörténeti jelentőségű<br />

esemény tanúi voltak.<br />

Gondolunk itt, az 1841. augusztus<br />

22-28. között tartott Zsinati Főtanács<br />

ülésére, amely oktatási reformot fogadott<br />

el az unitárius iskolákba oktatási<br />

nyelvként az anyanyelv bevezetését a<br />

latin helyett.<br />

Az egyházközségben a templom<br />

mellett mindig ott volt az iskola is.<br />

írásos emléket találtunk az énlakai<br />

egyházközség levéltárában, amely<br />

szerint 1696-ban unitárius iskola<br />

működött Korondon. Híveink az évszázadok<br />

küzdelmes éveiben egymás<br />

mellett építették, védték és<br />

őrizték a templomot és az iskolát.<br />

Az egyházközség 1820-ban és<br />

1892-ben végzett nagyobb szabású<br />

javításokat a templomon. 1892-ben<br />

a torony zsindelyfedelét vörösrézlemezzel<br />

cserélték ki, míg a tornyot<br />

díszítő gömböt és csillagot sárgarézlemezből<br />

készítették. Egyházunkban<br />

még csak Firtosváralján<br />

találunk rézlemezzel fedett templomtornyot.<br />

2. A legújabb javítási munkálatok<br />

Közelebbről 1971-ben végzett az<br />

egyházközség külső és belső javítást<br />

a templomon, majd 1982-ben ismét<br />

külső javításra került sor. Az 1990-es<br />

10

KÜLSO ES BELSŐ JAVITASA<br />

<strong>1995</strong>-BEN<br />

évek elejére a földrengés és az 1989-<br />

es vihar eléggé megrongálta mind a<br />

tornyot, mind a templom épületét.<br />

A dél-nyugati fal meghasadt és<br />

süllyedni kezdett. A templom bádogfedelén<br />

rozsdavirágok szaporodtak<br />

a külső oldalfalakon a<br />

vakolat megbomlott, a csatorna elrozsdásodott.<br />

Tehát a templomunk<br />

megérett a külső és belső javításra.<br />

Híveinkkel együtt számtalanszor<br />

tettük fel a kérdést: Miből és hogyan!<br />

A megromlott gazdasági helyzet<br />

és a növekvő infláció is<br />

aggodalomra adott okot.<br />

Lelkes híveink támogatásával<br />

1993 novemberében javítási alapot<br />

létesítettünk. A begyűlt önkéntes<br />

adományokból beszereztük a szükséges<br />

építési anyagokat. 1994 tavaszán<br />

hozzákezdtünk a munkához:<br />

- közmunkával, helyi szakembereink<br />

irányításával alátámasztottuk<br />

a süllyedő falat és a talajvizet<br />

levezettük;<br />

- ezután a templont belső javítása<br />

következett, ami jól sikerült és lelkesített<br />

a további cselekvésre;<br />

- híveink adományai lehetővé tették,<br />

hogy 1994. szeptemberében és<br />

október elején a torony javítását elvégeztük,<br />

a templom bádogfedelét<br />

kijavítottuk és a csatornát 60 m hoszszúságban<br />

kicseréltük;<br />

- <strong>1995</strong>-re a templom külső javítása<br />

maradt, amit május hónapban sikerült<br />

elvégeznünk;<br />

- az adományok végül lehetővé<br />

tették, hogy megjavítsuk a templomot<br />

körülvevő kőkerítést és 35<br />

négyzetméter járdát készítsünk.<br />

A fesorolt munkálatok anyag,<br />

munkadíj és közmunka értéke öszszesen<br />

6 387 611 lej volt. Hangsúlyozni<br />

kívánom, hogy a fenti összeg<br />

híveink önkéntes adománya és közmunkájának<br />

értéke.<br />

Köszönjük mindenekelőtt a mi<br />

egy Istenünk végtelen szeretetét és<br />

gondviselését, amit ez idő alatt is<br />

megtapasztaltunk mint hitünk, lelkesedésünk<br />

és erőnk kiapadhatatlan<br />

kútforrását.<br />

Illesse köszönet az egyházközség<br />

gondnokát, pénztárnokát, jegyzőjét,<br />

lelkes keblitanácsát és minden<br />

egyes áldozatos szívű tagját, akik a<br />

templomépítő ősök hitének szellemében<br />

cselekedtek.<br />

3- A megújított templom felavatása<br />

A külsőleg és belsőleg egyaránt<br />

megszépült templom felavatására<br />

augusztus 13-án ünnepi istentisztelet<br />

keretében került sor. A szószéki<br />

szolgálatot dr. Szabó Árpád teol. tanár<br />

végezte, aki Zsolt 84,1-3-5-6<br />

alapján a templom jelentőségéről és<br />

valláserkölcsi életünkben betöltött<br />

központi szerepéről beszélt. Farkas<br />

László, a gyülekezet lelkésze ismertette<br />

a templom rövid történetét és<br />

a mostani javítási munkálatok lefolyását<br />

és erdeményeit. Az istentisztelet<br />

ünnepélyességét emelte a község<br />

szülöttének, Lőrincz Ágnes színművésznőnek<br />

szavalatai, aki Reményik<br />

Sándor A kövek zsoltára és Akarom<br />

című verseit tolmácsolta valamint<br />

Dinnyés József budapesti előadóművész<br />

énekszámai, aki Szenczi<br />

Molnár Albert zsoltáraiból adott elő<br />

gitárkísérettel. Kiemelkedő jelentőséggel<br />

bírt az egyházközség újonnan<br />

alakult női kórusának szereplése,<br />

amely Farkas Margit énekvezér irányításával<br />

három énekkari számmal<br />

gyönyörködtette a gyülekezetet.<br />

Az istentisztelet második felében a<br />

gyülekezet úrvacsoravétellel adott<br />

hálát Istennek és erősítette testvéri<br />

közösségét a Jézusra való emlékezés<br />

által. Az úrvacsorai szolgálatot<br />

Danes Lajos énlaki lelkész végezte<br />

IIKir 7,9 és Zsolt 67,7 alapján.<br />

Az istentisztelet után a templomkertben<br />

folytatódott az ünnepély.<br />

Az egyházközség - közösen a Firtos<br />

Művelődési Egylettel - kopjafák felállításával<br />

emlékezett azokra a lelkészekre,<br />

akik kezdettől fogva a<br />

gyülekezetet szolgálták. A kopjafákat<br />

a helybeli iskola tanulóiból alakult<br />

fafaragó-kör tagjai faragták<br />

Bandi Dezső tanár úr lelkes és szakavatott<br />

irányításával.<br />

Az ünnepélynek ezt a részét Farkas<br />

László lelkész nyitotta meg, szót<br />

adva Ambrus Lajosnak a Firtos Művelődési<br />

Egylet elnökének, György<br />

Józsefnek, az iskola igazgatójának és<br />

Bandi Dezső tanár úrnak, aki a kopjafák<br />

motívumainak jelképes jelentőségéről<br />

beszélt. Az ünnepély<br />

műsorában ismét részt vettek Lőrincz<br />

Ágnes művésznő és Dinnyés<br />

József előadóművész. A zárószavakat<br />

dr. Szabó Árpád teol. tanár mondotta.<br />

FARKAS LÁSZLÓ lelkész<br />

11

A Nőszövetség<br />

FELHÍVÁS<br />

Kedves nőtestvéreink, édesanyák,<br />

nagymamák!<br />

Hozzátok fordulunk jelen felhívásunkkal:<br />

mentsük meg iskoláinkat,<br />

magyar tagozatainkat!<br />

Rajtatok áll, hogy éljetek az adott<br />

szűk lehetőségekkel és ne vigyétek<br />

gyermekeiteket román iskolába!<br />

Tudjuk azt, ahhoz, hogy az<br />

életben fiataljaink érvényesüljenek,<br />

szükséges a román nyelv<br />

ismerete s a mi érdekünk annak<br />

minél jobb elsajátítása. De ennek<br />

nem az a megoldása, hogy<br />

román osztályba írassuk gyermekeinket,<br />

ahol a román anyanyelvű<br />

gyermekekkel szemben<br />

hátrányban lesznek, mert minden<br />

alapvető ismeretet idegen<br />

nyelven kell elsajátítaniuk. Igy<br />

eleve félszeg-nyelvűvé válnak,<br />

akik egyik nyelvet sem beszélik<br />

tisztán.<br />

Ezzel szemben, ha az alapismereteket<br />

anyanyelvükön tanulják<br />

meg, a tanultakat sokkal<br />

job&an megértik s később a román<br />

kifejezéseket könnyebben<br />

kötik a már elsajátított fogalmakhoz.<br />

Esetek százai bizonyítják,<br />

hogy magyarul tanuló gyermekek<br />

megállták helyüket a román<br />

egyetemen is és jól érvényesültek<br />

az életben, mert tudásuk biztos<br />

alapon állott. Emellett meg<br />

volt az az előnyük, hogy mindkét<br />

nyelven jól ki tudták magukat fejezni<br />

és gazdagabb szakirodalmat<br />

tudtak felhasználni.<br />

Gondoljatok arra is, hogy ha<br />

román osztályba íratjátok gyermeketeket,<br />

számukra népünk<br />

irodalma, Kriza vadrózsái, Petőfi,<br />

Arany, Ady költészete, Jókai,<br />

Mikszáth, Móricz Zsigmond világa<br />

idegen lesz. Ha azt akarjuk,<br />

hogy népi kultúránk kincsei tovább<br />

éljenek sajátos színfoltként<br />

az emberiség színes szőttesében,<br />

támogassátok a magyar iskolákat<br />

és a magyar tagozatokat!<br />

U.N.O.Sz.<br />

életéből<br />

Mi vagyunk<br />

a csíkszeredai Unitárius<br />

Nőszövetség<br />

Csakúgy mint eddig, <strong>1995</strong>-ben is megszerveztük<br />

tevékenységünk programját.<br />

Nemzetiségünket és egyházunkat érintő<br />

eseményekről, történésekről, kimagasló<br />

személyiségeienkről tartott megemlékezések<br />

mellett a gyengébbek, a rászorulók<br />

megsegítése lett a fő célunk. Megtudtuk,<br />

hogy az Udvarhely melletti Lókodban működik<br />

egy öregotthon, ahol nagy szükség<br />

van szeretetre, jó szóra, megértésre. Megszerveztünk<br />

egy programot melynek keretében<br />

tagjaink rendszeres látogatásaikkal<br />

egy kis örömet, színt adnak tizenkét elhagyott,<br />

öreg ember hétköznapjainak.<br />

íme egy látogatás története Kisgyörgy<br />

Borbála nőszövetségi tag tolmácsolásában:<br />

<strong>1995</strong>. április 22 - Gyönyörűen kel fel a<br />

Nap a sok borús, havas, szomorú áprilisi idő<br />

után. Dombi Gyula gondnok a sofőr, vele<br />

tart Dombi Ibolya, Vitos Magdolna és Kisgyörgy<br />

Borbála, valamint a Dombi család A Romániai Keresztény Nők Ökumenikus<br />

Fórumának elnöknője, Soős Nóémi,<br />

IV. osztályos Gyuszika fia. Egészen "feldob"_<br />

az utazás a frissen zöldülő Tolvajoson át.<br />

Udvarhelyen és környékén igazi tavasz van,<br />

virágzó fákkal, lángoló tulipánokkal. Megérkeztünk<br />

Lókodba. A 30 főre apadt faluban<br />

lévő öregotthonba. Szívélyesen fogad<br />

Kis Domokos tiszteletes és Kis Domokosné.<br />

a lelkész felesége, az öregotthon alapítója,<br />

létrehozója, mindenese. Ismerteti velünk<br />

munkájukat, az öregotthon ügyes-bajos dolgait,<br />

gondjaikat, örömeiket, anyagi helyzetüket.<br />

Megmutatják az épületet és<br />

megismerkedünk a lakókkal. Nyolc növelés<br />

négy férfival.<br />

Asztalt, padokat teszünk a verőfényes füves<br />

udvar közepébe, kirakjuk az általunk<br />

hozott tésztát, kávét, "asszonypálinkát". Kínálás<br />

közben elbeszélgetünk a lakókkal. El-<br />

ménia jegyében, megmutatták, hogy az<br />

általunk elkezdett munkaterületünkön<br />

mesélik sorsukat, bánataikat, örömeiket, együtt dolgozhatunk, egymást segítve, lelkünk<br />

közben a keresztúri gyermekotthon művelésére, Istenünk legnagyobb di-<br />

lakói,<br />

középiskolás fiatalok, tevékenykednek: a csőségére.<br />

férfiakat borotválják, hajat vágnak, vetemény<br />

eznek. Tevékenységükkel, sürgés-forgánesebbé<br />

tette a kurzus időszakát, és ráéb-<br />

Az előadás három nyelven folyt, ami szísukkal,<br />

egészséges megjelenésükkel resztett arra, hogy mennyire rá tudunk<br />

"fiatalságot lopnak" az udvara, felderítve a hangolódni egymás problémájára, ha a<br />

ráncos arcú embereket.<br />

megértés út ját keressük.<br />

Dombi Gyuszika verseket szaval, énekel IJgy érzem, hogy a tanultakat nőszövetségi<br />

munkánkban hasznosíthatjuk, ezért a<br />

csengő hangján s utána az örgeotthon lakói<br />

is rázendítenek egy-egy régi nótára, és mi Homoródszentmártoni Unitárius Személyiségfejlesztő<br />

csodálkozunk.<br />

- Tudják meg az énekkarban is énekeltem...<br />

Táborban igyekeztem mind-<br />

ezt társaimmal megosztani.<br />

- mondják többen.<br />

Hálás köszönet illeti dr.Soós Csabát és<br />

kedves feleségét, Nóémil a szeretetteljes<br />

vendéglátásért.<br />

Milyen szép hangúak kerültek ide egy csoportba.<br />

Kis Domokosné megköszöni látogatásunkat,<br />

külön-külön kifejezik hálájukat az<br />

otthon lakói.<br />

- Jöjjenek még!Az Isten áldja meg magukat,<br />

s százannyit adjon, hogy adhassanak<br />

Megelégedéssel, szemünkben könnyel integettünk<br />

a minket kikísérő háziaknak"<br />

1994 őszén a "Hargita Népe" csíkszeredai<br />

napilap közzétette a budapesti Reménység<br />

Szigete erdélyi gyülekezet népfőiskola által<br />

meghirdetett pályázatot, melyben szociális<br />

témakör is szerepelt. Úgy gondoltuk, hogy<br />

benevezünk erre a pályázatra a lókodi programmal,<br />

Meglepetéssel és nagy örömmel<br />

vettük tudomásul az értesítést, miszerint augusztus<br />

1-től egyhetes jutalomtáborozást<br />

nyertünk a Reménység Szigetén, melyen a<br />

nőszövetség minden tagja részt vehet. E nem<br />

várt jutalom még több segítségre és még<br />

nagyobb hozzáállásra kötelez minket, mert<br />

úgy érezzük, hogy minden általunk sikeresen<br />

orvosolt baj a bennünk levő sebekre is orvosság<br />

és minden ilyen célú utunkról lelkileg<br />

feltöltődve, megújulva térünk haza.<br />

KELEMEN BÍBORKA<br />

Felejthetetlen hét<br />

Cserefalván<br />

Cserefalva lelkésznője szervezésében részt<br />

vehettünk egy női csoportvezetőket felkészítőszemináriumon<br />

<strong>1995</strong>. július 10-15» 17-<br />

22-ike között.<br />

A svájci stílusban épült konferenciaközpontban<br />

magyar, német, román nőtestvére -<br />

inkkel együtt sikerült teljes összhangban egy<br />

érzelemdús hetet eltölteni.<br />

Dr.Niederwolfsgruber Irma (Ausztria),<br />

Rácz Sarolta, Himberger Katalin (Magyarország)<br />

előadók apostoli munkát vállaltak<br />

és elhozták nekünk tudásuk legjavát. Játékosan,<br />

sok szemléltetőeszközzel a barátság,<br />

a szeretet hullámhosszán, nemzeti és felekezetre<br />

való tekintet nélkül az áldott öku-<br />

VASS ILDIKÓ<br />

12

BESZÁMOLÓ AZ V. UNITÁRIUS IFJÚSÁGI KONFERENCIÁRÓL<br />

<strong>1995</strong> augusztus 10-13-án a Ma- romtól Szász Ferenc brassói lelkész bözödújfalvi emlékművet tekinthetros<br />

megyei Bözödön gyűlt össze az és Bardócz András tanár "Holtomig- ték meg a múltat s a vallási türelmet<br />

erdélyi unitárius ifjúság a '89-es vál- lan, holtáiglan" címmel tartott előa- értékelni tudók. Este a bethlenszenttozások<br />

utáni V. országos méretű if- dást.<br />

miklósi ifjúság, Tamási Áron: Huljúsági<br />

konferenciájára. A borús idő Péntek estéről nem hiányzott a lámzó vőlegény című színjátékával<br />

ellenére 287 ifjú jelentkezett e ran- kultúrműsor sem. A bözödi kórus, Be- szolgáltatta a hasznos szórakozást,<br />

gos eseményre, melynek megnyitó nedek Mihály kezdeményezésére és Vasárnap került sor az új vezetőség<br />

istentiszteletén, csütörtökön 19 óra- vezetésével egyházi énekekkel és nép- megválasztására. Megelégedéssel takor<br />

Kelemen Levente homoródok- dalokkal kedveskedett a nagyszámú pasztaltuk, hogy unitárius ifjúságunk<br />

lándi- és Ilkei Árpád homoródújfalvi közönségnek. Az erdőszentgyörgyi életképes, tenniakaró ifjúság. Erre<br />

lelkész végzett szószéki szolgálatot, néptánccsoport zenészei és táncosai utalt az is, hogy a választások során a<br />

Ezt követően dr. Erdő János unitári- jóvoltából a jelenlevők megismerhet- jobb működés érdekében a küldöttek<br />

us püspök köszöntötte az egybe- ték a helyi táncokat, népdalokat. A egy része a választást döntően befolyágyűlteket.<br />

A Püspök LJr javaslatára az kultúrest a magyarsárosi unitárius if- soló javaslattal állt elő. A javaslat sajidei<br />

konferencia jelmondata lett: "De jak egyfelvonásos vígjátékával zárult. A nos későn érkezett, ahhoz, hogy<br />

új eget és új földet várunk az ő igére- pénteki napot, úgy éjféltájban, a tá- gyakorlatban alkalmazhassák, ezért a<br />

te szerint, a melyekben igazság lakó- bortűz mellett vidám énekléssel bú- következő elhatározás született: "A vázik"<br />

(2Pét 3,13) Kolcsár Sándor, a csúztatta az ifjúság.<br />

lasztmány úgy határozott, hogy a jemarosi<br />

egyházkör esperese köszön- Szombaton reggel ismét áhítatra lenlegi helyzetből az egyetlen<br />

tő beszédében feltette a kérdést: hívta a falu népét és a konferencia demokratikus megoldás, ha a régi ve-<br />

"Mit jelent ma ifjúnak lenni" Ezek tagjait a harang. A szószéki szolgála- zetőség ideiglenes hatállyal egyelőre<br />

után Krizbai Béla homoródszent- tot Koppándi Botond IV. éves teoló- tovább működik. Jelenleg az egyetlen<br />

mártoni gy .s.lelkész olvasta fel Titká- giai hallgató végezte.<br />

változás az, hogy a választmány egyri<br />

jelentését. Az ünnepélyes Fél tíztől dr. Rezi Elek teológiai hangúlag Kriza János kolozsvári<br />

megnyitó Benedek Mihály helybeli tanár és Bocz Judit pszichológus "A gy.s.lelkészt bízta meg a titkári teenlelkész<br />

egyház- és falutörténetet is- család helyzete Erdélyben" címen dők elvégzésével, tekintettel Krizbai<br />

mertető előadásával ért véget. Az es- tartott előadást, mely után ismét vi- Béla gy.s.lelkész elfoglaltságára. A váte<br />

ismerkedéssel, a régi tacsoportokban folyt a megbeszélés, lasztások lebonyolítására javasoljuk,<br />

"konferenciások" boldog találkozá- Ezen a napon néprajzi ismeretei is hogy az öt egyházkör ifjúsága a jelensával<br />

telt el.<br />

bővültek az ifjúságnak, Barabás Lász- legi kezdeményezést továbbvive,<br />

A konferencia második napját áhí- ló néprajzkutató tartott videofilmes <strong>1995</strong> november l-ig szorosan együtttat<br />

nyitotta meg, melyen Ferenczi Eni- előadást az érdeklődőknek. Ebéd működve állítsa össze a jelöltlistát és<br />

kő V. éves teológiai hallgató szolgált, után az iskolában rendezett kiállítást válassza meg az új vezetőséget."(Rész-<br />

Reggeli után a templomban került sor tekinthették meg a szalmafonást let a választmány nyilatkozatából.)<br />

Kiss Károly medgyesi lelkész 'Van-e kedvelők. A bözödiek kézügyességét Az ideiglenes vezetőség tagjai: eljövője<br />

a családnak Van-e jövő család bizonyította a szalmakalapok, falvé- nök Kelemen Levente oklándi lelkész,<br />

nélkül" című előadására. A mintegy dők, ízléses szalmafonatok sokasága, alelnökök - Ilkei Árpád h.újfalvi, Kohúszperces<br />

előadást az előző években A kirándulni vágyóknak sem maradt vács Sándor Kolozsvár-monostori lelis<br />

jól bevált vitacsoportokban beszél- adósa a szervező bizottság. Szómba- kész, titkár - Kriza János kolozsvári<br />

hették meg a résztvevők. D.u. fél há- ton délután az egy hete felavatott gy.s.lelkész, a jegyzői teendőket ideiglenesen<br />

a titkár végzi, pénztáros - Szabó<br />

László teológiai hallgató.<br />

A konferencia záróistentiszteletén<br />

a helybeli lelkész, Benedek Mihály<br />

végzett szószéki szolgálatot. Az elnöki<br />

zárószavak előtt felolvasásra került a<br />

Konferencia Nyilatkozata, majd Kelemen<br />

Levente bezárta a konferenciát.<br />

A templom előtt a Bözödi Unitárius<br />

Ifjúsági Konferencia Jótékonysági<br />

Bizottsága általános derültség<br />

közepette kiosztotta az arra érdemesültek<br />

okleveleit és ezzel az V., illetve<br />

XIX. ifjúsági konferencia véget ért. Az<br />

Isten áldja meg a Konferencia házigazdáit<br />

és résztvevőit.<br />

Dr. Erdő János püspök és a szervezők egy csoportja<br />

KOVÁCS SÁNDOR<br />

13

NYILATKOZAT<br />

<strong>1995</strong>• augusztus 10-13-án a Maros megyei Bözödön gyűltünk össze a XIX., 1989 utáni V. Unitárius Ifjúsági<br />

Konferenciánkra. Konferenciánk az alábbi nyilatkozatot teszi közzé:<br />

1. Az elhangzott előadások fontos kérdésekre adtak választ. Kiss Károly medgyesi lelkész VAN-EJÖVŐJE A<br />

CSALÁDNAK VAN-EJÖVŐ CSALÁD NÉLKÜL, Szász Ferenc brassói lelkész és Bardócz András tanár HOLTO-<br />

MIGLAN, HOL TMG LAN, dr. Rezi Elek teológiai tanár és BoczJudith pszichológus a SZERELEM, PÁRVÁLASZ-<br />

TÁS, HÁZASSAG útvesztőiben próbáltak eligazítást adni.<br />

2. A résztvevők számát tekintve - 287 személy - örömmel állapíthatjuk meg, hogy sem a távolság, sem az<br />

anyagi nehézségek nem jelenthetnek akadályt az unitárius ifjúság jövőt építő optimizmusának útjában.<br />

3. A megvitatott kérdések, ha nem is teljes mértékben, de részben megvilágították a követendő utat az élet<br />

egyik fontos lépésében, a családalapításban.<br />

4. Jó eredménynek tartjuk, hogy jelen konferencián sikerült megvitatni és szükség szerint kiegészíteni az<br />

új Szervezeti Szabályzatunkat. Ezzel lehetőséget teremtettünk az ifjúsági élet szervezettebb kibontakozására,<br />

önállósulására.<br />

5- Olyan helyen gyűltünk össze - Bözödújfalu közelében -, ahol a múlt szomorú emlékei elevenen élnek az<br />

ittlakók lelkében. A tóból kimagasló eltűnt falu templomtornyai indíttatást jelentettek, hogy számot<br />

vessünk a múlttal és a jelennel s igyekezzünk úgy élni és dolgozni, hogy a múlt tragédiái ne ismétlődjenek<br />

meg.<br />

6. "De új eget és újföldet várunk az ő ígérete szerint, a melyekben igazság lakozik" (2Pét 3,13) jelszóval<br />

tiltakozunk a Tanügyi Törvény ellen, mely sérti alapvető emberi jogainkat és veszélyezteti kulturális és<br />

vallási fennmaradásunkat.<br />

7. Határozottan kérjük iskoláink, egyetemeink helyreállítását, egyházi vagyonunk visszaszolgáltatását,<br />

hogy ifjúságunk biztos léptekkel indulhasson a tanulás, önmegvalósítás útján anyanyelvünk korlátlan<br />

használatával.<br />

8. Jelen konferenciánkon is tanúbizonyságát tesszük annak, hogy mi maradni kívánunk ősi hazánkban,<br />

társnemzetként vállalva a küzdelmet, hogy gyermekeink új világot örököljenek.<br />

9. Az Unitárius Ifjúság bözödi konferenciája ezúttal is hálás köszönetét nyilvánítja az Egyházi Főhatóság<br />

erkölcsi és anyagi támogatásáért. Illese köszönet a bözödi egyházközség vezetőségét, híveit, ifjúsági- és<br />

nőegyletét, Benedek Mihályt és feleségét, Enikőt, hogy a konferenciának és résztvevőinek otthont biztosítottak.<br />

A gondviselő Isten áldása kísérje további munkánkat és mindnyájunk életét.<br />

' /<br />

Teológiai évzáró és szakvizsga<br />

Június mindig a vizsgák hónapja. Ebben az iskolai<br />

évben a vizsgaidőszak korábban, már májusban megkezdődött,<br />

mert június elején a pünkösdi ünnepek, ili.<br />

legáció megszakították a vizsgázás folytonosságát.<br />

Ennek ellenére a legációs szolgálatok is jól sikerültek<br />

és a vizsgaidőszak is eredményesn zárult. Az évzáró<br />

ünnepély június 25-én volt. Délelőtt a teplomban a<br />

lelkészi szolgálatot dr. Erdő János püspök (IKor<br />

14,15.20) végezte. A délután tartott évzáró ünnepélyen<br />

elkészített mérleg, amely az 1994/95-ös tanévet értékelte,<br />

számunkra igen kedvező képet mutatott. A jutalmak<br />

kiosztásakor, tanulmányi eredményükért<br />

jutalomban részesültek: Pap Mária V., Czire Szabolcs<br />

IV., Kocs Júlia, Lőrinczi Lajos, Gyerő Dávid III. éves<br />

hallgatók, míg Dimény József IV. éves pályamunkájáért,<br />

Szabó László III. éves pedig a prédikációírásban<br />

mutatott eredményéért kapott jutalmat.<br />

Hallgatóink a nyár folyamán a kirendelt egyházközségekben<br />

teljesítenek szolgálatot, de bárhol prédikálnak,<br />

ahol szolgálatukra igény van.<br />

Az V. évfolyamon nyolc hallgató nyert végbizonyítványt<br />

(absolutoriumot) vizsgáik befejezésekor, és<br />

nyert jogot arra, hogy szakvizsgára álljon: Jakab Zsolt,<br />

Józsa Lajos, Kriza János, Krizbai Béla, Lázár Levente,<br />

Molnár Lehel, Papp Mária és Zsigmond Kinga. A szakvizsga<br />

időpontját július 17-22.-re állapította meg a tanári<br />

kar, hogy a hallgatóknak legyen ideje megfelelően<br />

felkészülni a teológiai tanulmányaikat bezáró vizsgára.<br />

A szakvizsgára hét hallgató jelentkezett, mivel Molnár<br />

Lehel egészségi okokra hivatkozva kérte, hogy az<br />

őszi vizsgaidőszakban vizsgázhasson. A hét hallgató<br />

közül hatan sikeresen vizsgáztak, Krizbai Béla szintén<br />

egészségi okok miatt az utolsó szóbeli vizsgáját kénytelen<br />

volt őszre halasztani.<br />

A vizsga eredménye: Jakab Zsolt 7,65; Józsa Lajos<br />

7,54; Kriza János 8,41; Lázár Levente 7,51; Pap Mária<br />

9,77 és Zsigmond Kinga 8,93. A hallgatók, ill. most már<br />

gyakorló segédlelkészek közvetlenül a vizsga befejezése<br />

után megkapták Püspök afiától szolgálati megbízatásukat.<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD<br />

14

Gyermekoldal<br />

Dávid, a pásztorfiú<br />

Saul hamarosan harcba keveredett a filiszteusokkal,<br />

akik erősen szorongatták Izraelt. Váltakozó<br />

szerencsével folyt a háború.<br />

Egy alkalommal két szemközti hegyen táborozott<br />

a két sereg. A filiszteusok közül kivált<br />

egy hatalmas termetű harcos: Góliát volt a<br />

neve. Tetőtől talpig páncél takarta. Amikor<br />

hallótávolba ért, átkiáltott Izrael táborába:<br />

- Válasszatok ki magatok közül egy embert,<br />

hogy megvívjon velem! Amelyikünk győz, annak<br />

a serege legyen a győztes! A másik fél<br />

szolgáljon a győztesnek!<br />

Dermedt csend volt a válasz. Senki sem mert<br />

kiállni Góliát ellen. A filiszteus minden reggel<br />

előállt, és kiáltozott. Egyik reggel jelentették<br />

Saulnak:<br />

- Itt van egy fiatal pásztorfiú, kész a bajvívásra!<br />

- Hozzátok elém! - parancsolta Saul.<br />

Odavezették Saul elé Dávidot. Piros arcú,<br />

kedves tekintetű pásztorfiú volt. Az édesanyja<br />

küldte el a táborba, hogy ennivalót vigyen a<br />

seregben szolgáló bátyjainak. Amikor odaért,<br />

meghallotta, hogy Góliát éppen Izrael Istenét<br />

szidalmazza. Ekkor elszánta magát a bajvívásra.<br />

Bátyjai le akarták beszélni, de ő nem tágított.<br />

így hát a király elé vitték. Saul végigmérte:<br />

- Nem mehetsz a viadalra, fiatal vagy még.<br />

Góliát harcedzett férfi.<br />

Dávid csendesen válaszolt:<br />

- Pásztor a te szolgád, apja juhai mellett. Ha<br />

jött egy oroszlán vagy medve és elragadott<br />

egy bárányt, utána mentem, leterítettem és<br />

megöltem. így jár majd ez a pogány filiszteus<br />

is. Az Úr, aki megmentett engem az oroszlántól<br />

és medvétől, meg fog menteni a filiszteus<br />

kezéből is. .<br />

Saul ráadta Dávidra a maga királyi páncélját.<br />

- Menj el, az Úr legyen veled!<br />

Dávid persze lépni sem tudott a nehéz súlyú<br />

harci felszerelésben. Levetette magáról és<br />

kézbe vette a pásztorbotját. A páráiból öt sima<br />

kavicsot tett a táskájába és parittyával a kezében<br />

közeledett a filiszteushoz.<br />

Góliát már messziről kiabált:<br />

- Kutya vagyok én, hogy bottal jössz hozzám!<br />

és szidta, gyalázta Dávidot és Istenét.<br />

Dávid így válaszolt:<br />

- Te karddal, lándzsával jössz ellenem. Én a<br />

Seregek Urának, Izrael Istenének nevében indulok<br />

ellened! És megtudja mindenki a földön,<br />

hogy van Izraelnek Istene!<br />

Benyúlt a tarisznyájába és kivett belőle egy<br />

kavicsot. Beletette a parittyába és elröpítette.<br />

A kő belefúródott a sisak széle alatt Góliát<br />

homlokába. Az óriás arccal a földre zuhant.<br />

Dávid odafutott hozzá, kihúzta hüvelyéből Góliát<br />

kardját és azzal ölte meg a filiszteust. A<br />

filiszteusok rémülten menekültek, Izrael seregei<br />

üldözték őket.<br />

Dávid a király udvarába került. Valahányszor<br />

gonosz gondolatok gyötörték Sault, Dávid a<br />

hárfát pengette és a király megnyugodott. A<br />

király féltékeny lett Dávidra. Jonatán, Saul fia,<br />

Dávid testi-lelki jóbarátja volt. Saul többször is<br />

Dávid életére tört. Ha Dávidnak menekülnie<br />

kellett, Jonatán készségesen segített barátjának.<br />

Dávid pedig hű embereivel a hegyekben<br />

bújdosott, barlangokban rejtőzködött el. Isten<br />

mindvégig vele volt. Sámuel pedig még halála<br />

előtt megjövendölte, hogy Saul után Dávid<br />

lesz a király.<br />

15

Egyházi hírek<br />

Az Egyházi Képviselő Tanács június<br />

22-én tartotta II. évnegyedi ülését. Az<br />

elnöki megnyitó után az elnökileg elintézett<br />

fontosabb adminisztratív ügyekről<br />

elő térj esztett jelentés hangzott el,<br />

amely beszámolt az előző ülés határozatainak<br />

végrehajtásáról és az alábbi<br />

eseményekről:<br />

• Az angliai unitárius egyház meghívására<br />

dr. Erdő János püspök április<br />

11-23. között látogatást tett az angol<br />

unitáriusok egyházi központjában,<br />

néhány gyülekezetben és részt vett az<br />

április 18-22. napjain Chesterben tartott<br />

évi közgyűlésen (a General Essembly<br />

egyházszervezetileg megfelel a<br />

mi Egyházi Főtanácsunknak).<br />

• A Dávid Ferenc Egylet felolvasó<br />

üléseket tartott havonta Kolozsváron.<br />

Áprilisban Fekete János, a székelykeresztúri<br />

unitárius gimnázium igazgatója<br />

"A felekezeti iskolák jelentősége<br />

az erdélyi magyar oktatásban" címmel<br />

tartott előadást; május 21-én Molnos<br />

Sára, a kolozsvári unitárius kollégium<br />

magyartanárnője tartott előadást "Viharaimban<br />

csoda-szivárvány, dicsőség<br />

néked Anyám" címen; június 18-án<br />

Almási István, egyetemi tanár előadása<br />

hangzott el "A népek testvériségének<br />

eszméje Bartók Béla műveiben"<br />

címen. A felolvasó üléseken meghívott<br />

előadóművészek, illetve a kolozsvári<br />

unitárius kollégium diákjai<br />

szerepeltek.<br />

• A Chicago-i Meadville/Lombard<br />

unitárius teológiai főiskola május 26-<br />

28. napjain fennállása 150. évfordulóját<br />

ünnepelte. Erre az alkalomra küldött<br />

üdvözlő levélben Egyházunk azon reménye<br />

hangsúlyozódott ki, hogy a múltban<br />

kialakított kapcsolatok a jövőben<br />

tovább erősödnek.<br />

• Tabajdi Csaba magyarországi<br />

külügyi államtitkár romániai körútja<br />

során találkozott a kolozsvári székhelyű<br />

magyar történelmi egyházak elöljáróival.<br />

A találkozóra június 8-án<br />

egyházunk tanácstermében került<br />

sor. Jelen voltak a házigazda Unitárius<br />

Egyház képviseletében dr. Erdő János<br />

püspök és Jenei Dezső főgondnok,<br />

Csiha Kálmán, az Erdélyi Református<br />

Egyházkerület püspöke, Kiss Béla a<br />

Lutheránus Egyház főjegyzője, Czirják<br />

Árpád kanonok-érseki helynök,<br />

valamint a kíséretükben levő egyházi<br />

képviselők. A megbeszélések rendjén<br />

kihangsúlyozódott a romániai magyar<br />

egyházak küzdelme a jogtalanul elvett<br />

egyházi vagyon teljes visszaszolgáltatásáért,<br />

valamint a felekezeti<br />

oktatás, illetve az anyanyelvi iskolahálózat<br />

biztosításáról a legalsó szinttől<br />

a legfelsőbbig.<br />

• A lelkésztovábbképzés ügyét szolgáló<br />

értekezleteket június 8-15. közötti<br />

időszakban tartották meg az egyházkörökben.<br />

Június 8-án Alsófelsőszentmihályon,<br />

12-én Magyarsároson, 13-án<br />

Olthévízen, 14-én Székelykeresztúron<br />

és 15-én Székelyderzsben.<br />

Az értekezleten a keresztelés témakörében<br />

hangzott el két előadás.<br />

Dr. Erdő János püspök "A keresztség<br />

és az erdélyi unitarizmus" és dr. Rezi<br />

Elek "A keresztség unitárius értelmezése<br />

napjainkban" előadása.<br />

• A nagyajtai egyházközség lelkészválasztó<br />

közgyűlése jegyzőkönyvi<br />

határozata alapján dr. Erdő János<br />

püspök Fekete Levente sepsikőröspataki<br />

lelkészt Nagyajtára nevezte ki<br />

rendes lelkésznek, <strong>1995</strong> május 1-től.<br />

• A bözödi egyházközség segédlelkészét,<br />

Benedek Mihályt rendes lelkésznek<br />

hívta meg. Püspök afia a<br />

vonatkozó kinevező iratot <strong>1995</strong>. április<br />

1-i hatállyal állította ki.<br />

• Nagy Attila kökösi lelkész június<br />

30-al állásáról lemondott.<br />

• Szentgyörgyi Sándor lelkészt április<br />

2-án iktatták be a désfalvi egyházközségbe.<br />

• A Brassai Sámuel Líceumban<br />

június 10-én tartották meg a ballagást<br />

és június ^5-én az évzáró ünnepélyt.<br />

Egyházunkat a ballagáson Bálint B.<br />

Ferenc kolozsvári lelkész, az évzárón<br />

dr. Erdő János Püspök képviselte.<br />

Unitárius Szemináriumi Líceumainkban<br />

szintén június 15-én tartották az<br />

évzáró ünnepélyt.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

tudomásul vette az Énekvezérképesítő<br />

Bizottság május 9-én tartott vizsgaülésének<br />

jegyzőkönyvéből, hogy<br />

László Árpád homoródszentmártoni<br />

afia énekvezérképesítő vizsgát tett általános<br />

jó eredménnyel. Részére kiállította<br />

az énekvezéri oklevelet.<br />

• Az <strong>1995</strong>-1996. tanulmányi év I.<br />

évfolyamára, tekintettel a szükségletekre,<br />

a felvételi vizsga eredménye<br />

alapján 6 fiú és 1 leány, összesen 7<br />

hallgató felvétele lett jóváhagyva.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

támogatást nyújt az augusztus 10-13.<br />

napjain Bözödön tartandó Ifjúsági<br />

Konferencia, valamint az augusztus<br />

14-24. között sorrakerülő anyanyelvi<br />

táboroztatás rendezéséhez, és azok<br />

kiadásainak fedezésére a költségvetésben<br />

jóváhagyott résztámogatással<br />

is hozzájárul.<br />

• Az 1996. évi falinaptárra a 200<br />

éves kolozsvári belvárosi, az 500 éves<br />

homoródkarácsonyfalvi, valamint a<br />

Baróton felépült új templom képét<br />

irányozta elő.<br />

• A Tanács tagjai aggodalommal<br />

vették tudomásul, hogy a dévai várban<br />

ismeretlen tettesek tovább rongálták<br />

Dávid Ferenc emlékművét és határozatot<br />

hoztak a cellaajtó megjavítattására,<br />

valamint az új márványtábla<br />

felállítására háromnyelvű (magyarromán-angol)<br />

felirattal.<br />

• Rázmány Csaba alsóboldogfalvi<br />

lelkész egészségi okokra és állandó<br />

egészségügyi ellenőrzési kötelezettségére<br />

való hivatkozással engedélyt kért<br />

magyarországi végleges kitelepedésére,<br />

és ott lelkészi szolgálat betöltésére.<br />

A Tanács megértve a felhozott<br />

érvet a kérést jóváhagyta.<br />

• Az Egyházi Képviselő Tanács<br />

megtárgyalva az egyház jelenlegi gazdasági-pénzügyi<br />

helyzetét úgy határozott,<br />

hogy a belső pénzügyi-ellenőri<br />

állást nem tölti be s az ellenőrzéssel<br />

járó feladatok elvégzését az esperesi<br />

vizsgálószék hatáskörébe utalja.<br />

Halottaink:<br />

Elhunyt Kereki Gábor volt croydoni<br />

lelkész.<br />

Elhunyt Binder Pál brassói tanár,<br />

a Keresztény Magvető hűséges munkatársa.<br />

Emlékük legyen áldott!<br />

Unitárius Közlöny<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztőbizottság:<br />

dr. Szabó Árpád<br />

felelős szerkesztő<br />

dr. Rezi Elek - szerkesztő.<br />

Szerkesztőség és kiadóhivatal:<br />

3400 Kolozsvár,<br />

December 21 sugárút, 9. sz.,<br />

Postafiók 24, Tel: 19 32 36.<br />

Nyomtatja: Garamond KFT<br />

Kolozsvár.<br />

Igazgató: Klósz Viktor

nitárius<br />

ADVENTTOL<br />

KARÁCSONYIG<br />

Ézsaiás 9,13.6-7 versei igen nagy jelentőségűek az<br />

Ószövetség népe messiási reménységének megértésében.<br />

A próféta saját kora valóságába gyökerezteti ezt a váradalmat.<br />

Egyfelől megrajzolja a sötétség képét, amelyet<br />

mint keserű történelmi tapasztalatot élt át népe, amikor<br />

szenvednie kellett az elnyomás megaláztatásában. Egyenesen<br />

a halál árnyékának völgyéhez hasonlítja népének<br />

ezt a szenvedésben reményvesztett állapotát. Úgy látja,<br />

hogy emberileg nincs kiút a jövendő elé, mert a jelen vezetői<br />

alkalmatlanok feladatuk betöltésére.<br />

És itt lép közbe Isten megszabadító szeretete, amelyet<br />

a próféta a természet egyik alapvető törvényében<br />

tesz nyilvánvalóvá. A sötétséget mindig a világosság<br />

követi, nincs olyan nyomasztó éjszaka, amelyet ne váltana<br />

fel a nappal. Isten azt akarja, hogy a szenvedés, a<br />

csüggedés, az elbukás és elnyomás<br />

sötétségét a szabadság, igazság<br />

és béke világossága váltsa fel,<br />

hogy afájdalom könnyeit letörölje<br />

az öröm derűje. A próféta ezt<br />

az örömet a földműves ember<br />

legnagyobb öröméhez hasonlítja, ami eltölti szívét a búza<br />

aratásakor és a termés betakarításakor.<br />

Isten szabadítása mint ígéret hangzik: a jövendő méhe<br />

megszüli azt az eszményi királyt, aki uralmát a törvénnyel és<br />

igazsággal fogja megszilárdítani, aki maga le.sz a békesség<br />

fejedelme. Ezt az eljövendő gyermeket várja, sóvárogja remegve<br />

az elnyomott, a szenvedő, a szegény, az árva, mert ő a<br />

hajnal, a világosság elhozója, aki Isten ígéretét, az ő szabadítását<br />

a jelen sötétségében megvalósítja.<br />

Advent gyökerei mélyre nyúlnak, bár ez a várakozás eredetileg<br />

nem állt kapcsolatban Jézussal. De mivel ezek a jövendőlések,<br />

mint isteni ígéret és az ezekhez kapcsolódó forró<br />

reménység és vágy, nem teljesedtek be senki másban, mint<br />

őbenne, ezért ez az ószövetségi prófécia, mint az örök advent<br />

képe méltán képezi a karácsonyi evangélium részét.<br />

Jézus nemcsak közel hozta hozzánk Isten ígéretét, hanem<br />

életünk részévé tette, amikor evangéliumában meghirdette az<br />

Úr kedves esztendejét, mint a világ új létformáját, amelyben<br />

szabadulás vár a foglyokra és megkínzottakra, a szegényeknek<br />

az örömüzenet hirdettetik, az elnyomás és reménytelenség sötét<br />

éjszakájában megvakult emberek szemei felnyílnak meglátni a<br />

Kolozsvár, 1888-1948/1990. 6. (66.) évf.<br />

9-12. szám, <strong>1995</strong> szeptember-december.<br />

Ára: 700 lej.<br />

felragyogó világosságot: Isten országa eljövetelét. Ugyanakkkor<br />

közel hozta Istent, a szerető Atyát minden emberhez,<br />

aki többé nem az éjszaka rabszolgája, hanem a nappal<br />

szabadságában nagykorúvá lett gyermeke Istennek.<br />

A karácsonyi evangéliumban nem véletlenül hangzik<br />

fel az angyali bátorító szózat a gyermek születéséről,<br />

aki azért jött, hogy Megtartója legyen a<br />

világnak. Á keresztény gyülekezet, amely ezt így megfogalmazta,<br />

nemcsak hitte, de önmaga életében meg is<br />

tapasztalta, ezt az örömet, a világosság szépségét. Az<br />

égen felragyogó betlehemi csillag ezt a bekövetkezett<br />

változást érzékelteti, amely a világmindenségben épp<br />

úgy, mint az emberi szívben véghezvitte a hit, remény<br />

és szeretet világosságának uralomra jutását.<br />

Az ember azonban makacs lény, nem egykönnyen adja<br />

fel a megszokottat és változtat<br />

életvitelén. Mert hányszor ismétlődött<br />

meg a történelemben, amikor<br />

újra és újra bel'ekényszerítettek<br />

az elnyomás, üldözés és hontalanság<br />

vaksötét éjszakájába, jogfosztott<br />

rabszolgáiként a hatalomnak. Vagy hányszor szereztünk<br />

mi magunk reménytelennek látszó éjszakákat, amikor<br />

csukott szemekkel és süket fülekkel, önzésünk és<br />

szeretetlenségünk biztosnak látszó váraiba zárkózva válaszfalakat<br />

emeltünk egymás közé s pusztítottuk egymást<br />

farkasaiként az embernek.<br />

Ezért parancsoló szüksége ma egyéni és közösségi életünknek<br />

adventi emberekké válni s meghallani az isteni<br />

szeretet karácsonyi ígéretét: "egy gyermek születik nekünk,<br />

fiú adatik nekünk", s meglátni a végbement váltó-.<br />

zást, amelyet ő vitt véghez a világban: "a nép, amely<br />

sötétségben jár, nagy világosságot lát", és megérteni, hogy<br />

mindez most és itt értünk történik. Azért, hogy karácsonyunk<br />

legyen. Nemcsak jelképeiben gyertyafényes, ragyogó<br />

ünnepe a boldogságra vágyó embernek, hanem,<br />

hogy Jézuson keresztül, benne és általa, Isten szeretetének<br />

fényében átalakuljon egész valónk: gondolkodásunk, világszemléletünk,<br />

érzés- és hitvilágunk, azaz karácsony<br />

gyermekeivé legyünk, amíg csak élünk.<br />

így legyen Istentől áldott és megszentelt az ünnepünk!<br />

Dr. SZABÓ ÁRPÁD

Örökkévaló Jóság; Istenünk, édes Atyánk!<br />

Advent van, s mi az eljövendő karácsonyra gondolunk. Nagyon várjuk, hogy már itt legyen! Jézusra<br />

tekintünk, a békesség fejedelmére, és arra az üzenetre figyelünk, mely az első karácsonykor kapott szárnyra<br />

s mely azóta minden karácsonykor újra felcsendül, hogy lelkesítsen minden embert ezen a Földön.<br />

És mégis a gyűlölet mindig ott van a mindennapokban, megkeserítve milliók életét. Midőn halljuk a<br />

híreket, hogy mi történik a világban: emberi életeket követelő oktalan háborúk, emberi tragédiák s az<br />

embertelenség különböző formái, az az érzésünk, hogy megbomlott a világ egyensúlya, hogy az emberiség<br />

vesztébe rohan, hogy nincs semmi erő, amely megmenthetne. Milyen jó, hogy jön újra a karácsony, hogy<br />

figyelmeztessen: újra eljön a szeretet, a békesség áldott embere, a názáreti Jézus, hogy megmutassa, ismételten<br />

tudtunkra adja, hogy nem vagyunk magunkra hagyatva, velünk vagy Te jó Atyánk; hogy van lehetőség<br />

megváltani az emberiséget. Ennek egyetlen eszköze és útja a szeretet, az a szeretet, mely Jézusban és általa<br />

lett valósággá az Istenben hívők számára. Egyedül ez a szeretet képes felemelni az emberiséget.<br />

Kérünk Téged, Mindenható Isten, hogy segíts minket felismerni életünknek ezt a csodáját, annak<br />

reményét, hogy megújulhatunk lélekben. Add Atyánk, hogy ez a megújulás legyen igazi, szeretetben való<br />

megújulás. Mi ebbe a megújítani képes szeretetbe helyezzük bizalmunkat, a Te soha el nem múló szeretetedbe.<br />

Kérünk Atyánk, hogy vezess Magadhoz, s add, hogy másokat is magunkkal vihessünk, megmutassuk a Feléd<br />

vezető utat, hogy együtt érkezhessünk meg Advent útján egy boldog Karácsonyhoz. Áldásod legyen<br />

mirajtunk. Á men.<br />

Advent útja a Jézust út<br />

William Golding A torony című regényében<br />

visszavezet minket a középkori templomépítők világába.<br />

Az építők szándéka olyan magas tornyot<br />

építeni, amilyennek párja nincs. Sem a vállalkozónak,<br />

sem embereinek nincs elképzelése, talán elegendő<br />

tudása sem, hogy miképpen lehetne ezt a<br />

tornyot megépíteni. Ok egyet tudnak csak, azt,<br />

hogy a toronynak fel kell épülni bármilyen áron.<br />

Amidőn nekifognak az építésnek, úgy érzik magukat,<br />

mint akik elindultak az ismeretlenbe anélkül,<br />

hogy tüdnák, hogy milyen az út, melyet végig kell<br />

járjanak. Éppen ezért az egész vállalkozás egy kísérletnek<br />

tűnik, mely utat nyit az ismeretlen világba.<br />

A munka elkezdődik és a vártnál jobb ütemben<br />

halad az építés. Egy napon a lelkész, aki az értelmi<br />

szerzője volt az egész "kalandnak", az építőkkel<br />

együtt felmegy az épülő toronyba, mely akkorra<br />

már tekintélyes magasságot ért el. Ebből a magasságból<br />

tekint szét a környező vidékre, s meglepődve<br />

látja, hogy messze lent a völgyben minden<br />

irányból emberek igyekeznek a város felé. Az a<br />

meglepő tulajdonképpen, hogy a régi ösvényeket,<br />

utakat elhagyva, új utakon tartanak a városnak,<br />

egyenesen az épülő torony irányába, mert ez a legrövidebb<br />

út. Ebben a pillanatban döbben belé a felismerés:<br />

ő ugyan elképzelte, szorgalmazta a<br />

templom és tornyának megépítését, de arra nem<br />

gondolt, hogy annak léte ekkora hatással lesz a vidék<br />

lakóinak életére. Ekkor értette meg, hogy a<br />

tornyot látva, mennyi új ösvényt, utat fognak vágni<br />

az emberek, a vidék lakói, elhagyva a régi, megszokott,<br />

talán évszázadokig járt utakat és ösvényeket.<br />

Az adventben Isten figyelmeztet minket s ismételten<br />

megmutatja nekünk azt, aki út, igazság és<br />

élet. Jézust azért küldte el Isten, hogy útjelző legyen<br />

számunkra, az élet útvesztőiben sokszor eltévelyedő<br />

emberek számára, hogy megváltoztassa<br />

életünk eddigi irányát, menetét.<br />

Ismerjük be, hogy szükségünk van erre az útmutatásra,<br />

hiszen bizonytalankodva járjuk életünk<br />

megszokott útjait, melyekről félünk lelépni,<br />

félünk a következő lépés kockázatától, az azzal járó<br />

felelősségtől.<br />

A Jézus útja az egyenes, sokszor meredek, keskeny,<br />

de mindig, minden esetben az életre, az igazi<br />

szeretet országába vezető út. Igaz, hogy sokszor kényelmetlen,<br />

mert meg kell változtatnuk eddigi életünk<br />

rendjét, ki kell lépnünk a beidegződött<br />

szabványok keretéből, a rosszul értelmezett hagyománytisztelet<br />

fedezékéből, s elindulni azon az új<br />

úton, melyet a Názáreti mutat nekünk. Ő mindig<br />

hív, szólít: Jöjjetek, kövessetek engem! Közben biztat,<br />

bátorít, hogy merjünk szembenézni régi önmagunkkal,<br />

szabjunk új irányt életünknek, merjük<br />

vállalni az új utak kockázatát.<br />

Advent van. Itt az alkalom, hogy valami elkezdődjön,<br />

hogy lerakjuk az első követ, amelyre aztán<br />

építhetünk magunknak igazi lelki otthont, mely<br />

utat mutat és egyben biztonságot és békét ad a közösséghez<br />

tartozóknak. Az új út, természetesen, új<br />

feladatok elé állít mindannyiunkat. Jézus útján<br />

járni nem könnyű és nem is olyan egyszerű, annak<br />

ellenére, hogy ő mindig előttünk megy és hív, vezet<br />

mindeneket, akik ezt az utat választják.<br />

A betlehemi kisdedben Isten egy addig ismeretlen<br />

és mindenekfölött álló erőt szabadított fel: a<br />

szeretet erejét és hatalmát. Ezzel az erővel, hatalommal<br />

kell nekünk dolgoznunk, jövőt építenünk.<br />

Induljuk hát el az advent útján Jézust követve Isten<br />

országa felé. Ámen.<br />

MÁTÉ SÁNDOR, esperes-lelkész

A Romániai Magyar<br />

Keresztény<br />

Egyházak Elöljáróinak<br />

ÁLLÁSFOGLALÁSA<br />

A mai napon, <strong>1995</strong>. október 12-én, Bukarestben<br />

tartott rendkívüli tanácskozásán a Romániai<br />

Magyar Keresztény Egyházak Elöljáróinak Állandó<br />

Értekezlete a romániai felekezeti és anyanyelvű<br />

oktatással, valamint az erővel elkobzott<br />

egyházi javakkal kapcsolatban a következő állásfoglalást<br />

teszi közzé és ajánlja a fővárosunkban<br />

ülésező Interparlamentáris Unió figyelmébe:<br />

1. Egyházaink mélységes aggodalmuknak adnak<br />

kifejezést az új romániai Tanügyi Törvény nemzeti<br />

kisebbségeket sújtó,egyházi autonómiájukat sértő<br />

rendelkezései miatt.<br />

Meggyőződésünk, hogy az anyanyelvhez, az<br />

anyanyelven való tanuláshoz való jog Istentől kapott<br />

- demokratikus - szabadság, mely semmilyen körülmények<br />

között.és senki által nem korlátozható.<br />

Egyetlen parlamentnek sem áll jogában jogfosztó<br />

törvényeket hozni. A Tanügyi Törvény olyan jogokat<br />

sért, melyek egyházainkat, híveinket, és híveink<br />

nemzeti közösségét alapvető demokratikus emberi<br />

és kisebbségi jogaik alapján illetnek meg.<br />

A romániai magyar nemzeti közösség számára a<br />

teljes esélyegyenlőséget, az anyanyelvhez és tanuláshoz<br />

való jog maradéktalan érvényesülését csupán<br />

a teljes körű kulturális autonómia szavatolja.<br />

Elutasítjuk a Tanügyi Törvény tetten érhető, a romániai<br />

kisebbségekkel szemben évtizedek óta érvényesített<br />

hatalmi asszimilációs törekvéseket, és<br />

követeljük a törvény azonnali felfüggesztését, illetve<br />

megváltoztatását az Európai Parlament legutóbbi<br />

vonatkozó határozati állásfoglalásának megfelelően.<br />

2. A kommunista diktatúra a romániai történelmi<br />

-köztük a magyar anyanyelvű - egyházakat több évszázados<br />

múltra visszatekintő oktatási intézményeiktől<br />

fosztotta meg. Az 1948-as vonatkozó<br />

kormányhatározat egyházaink 1300 magyar tannyelvű<br />

iskoláját államosította és szüntette meg - a következők<br />

szerint: 531 református, 468 római katolikus,<br />

266 magyar és német evangélikus valamint 35 unitárius<br />

felekezeti tanintézetet. Az új tanügyi jogszabály,<br />

azáltal, hogy a törvény hatályával rendeli el a volt<br />

egyházi iskolák épületeinek az újraállamosítását,<br />

nem csupán egy kommunista visszaélésből fakadó,<br />

teljességgel jogszerűtlen, kisebbség és egyházellenes<br />

intézkedést legitimizál, de egyben annak a<br />

lehetőségét is eleve kizárja, hogy a volt iskolai ingatlanok<br />

visszakerüljenek eredeti tulajdonosaikhoz és<br />

újra helyreálljon a teljes jogú egyházi-felekezeti iskolarendszer.<br />

Az új Tanügyi Törvény következésképpen szögesen<br />

ellentmond az Európai Tanács azon meghagyásainak,<br />

melyeket Romániának a Tanácsba történt<br />

teljes jogú tagként való felvételekor írt elő, az egyházi<br />

oktatás és ingatlanok tárgyában.<br />

Míg Nyugat-Európában,a demokratikus országokban<br />

a teljes oktatási hálózatnak jelentékeny részét<br />

teszik ki a felekezeti iskolák, ezzel szemben<br />

Romániában a mégis létrehozott magyar egyházi iskolai<br />

intézmények öt év után is többnyire hajléktalanok<br />

és jogfosztottak.<br />

3. Az oktatási intézményeken túlmenően - a zsidó<br />

közösségi tulajdonok visszajuttatását elkezdő folyamat<br />

mintájára - Egyházaink is nyomatékosan kérik,<br />

és már megelőzőleg, 1990-nel kezdődően folyamatosan<br />

kérték, hogy a román állam juttassa vissza birtokunkba<br />

mindazokat az ingó és ingatlan javakat,<br />

amelyeket az elmúlt ötven esztendőben önkényesen<br />

elkoboztak tőlünk.<br />

Jelen pillanatban, öt évvel az 1989-es változások<br />

után, a volt kommunista országok közül Románia az<br />

egyetlen egy, amely törvényes úton még nem rendezte<br />

a volt egyházi ingatlanok visszaszolgáltatásának<br />

a kérdését.<br />

Annak ellenére, hogy egyházaink, jogos igényeik<br />

érvényesítése végett, 1990 óta mintegy 14 alkalommal<br />

fordultak a román állami hatóságokhoz, a folyamodványaikra<br />

mind a mai napig mégcsak választ sem kaptak<br />

- sem az államelnöktől, sem a kormánytól.<br />

Időközben a román kormány különálló módon,<br />

részlegesen kártalanította a román görög-katolikus<br />

egyházat. Ezen túlmenően a Román Ortodox Egyháznak<br />

1990 óta folyamatosan nagy értékű pénzösszegeket<br />

és állami ingatlanokat juttat - beleértve még ipari<br />

létesítményt is. Kísérlet történik a Román Ortodox Egyház<br />

államegyházzá nyilvánítására.<br />

A mintegy kétmilliós romániai magyarságot magukba<br />

foglaló keresztény egyházaink 1989 óta megszakítás<br />

nélkül vívják közös küzdelmüket, és<br />

történelmi hagyományaiknak megfelelően, valamint<br />

az ökumenia szellemében továbbra is hivatásuknak<br />

tekintik annak vállalását.<br />

Ennek értelmében jogosnak és indokoltnak tartjuk,<br />

hogy a hazai és nemzetközi szinten valamennyi<br />

demokratikus utat felhasználjunk jogharcunk érvényesítésére<br />

és ugyanakkor felhívjuk az egyetértő és<br />

együttérző közvéleményt, hogy jogos törekvéseinket<br />

támogassa.<br />

3

Meg vagyunk győződve afelől, hogy küzdelmünk<br />

és céljaink teljes mértékben beilleszkednek<br />

Románia demokratikus átalakításának folyamatába,<br />

hozzájárulnak a román jogállamiság kialakításához<br />

és elősegítik az állam és az egyházak<br />

viszonyának rendeződését, valamint a román-magyar<br />

történelmi megbékélést.<br />

Bukarest, <strong>1995</strong>.október 12. •<br />

Gyulafehérvári Római Katolikus Érsekség nevében:<br />

dr. Jakubini György érsek.<br />

Szatmári Római Katolikus Püspökség nevében:<br />

Reizer Pál püspök<br />

Zsinatpresbiteri Evangélikus Egyház nevében:<br />

Mózes Árpád püspök, dr. Podrádszky L ász ló<br />

főgondnok.<br />

Erdélyi Református Egyházkerület nevében:<br />

dr.Csiha Kálmán püspök, dr. Márt ha Ivor főgondnok.<br />

Királyhágómelléki Református Egyházkerület<br />

nevében: Tőkés László püspök, Szilágyi András főgondnok<br />

Unitárius Egyház nevében: dr.Erdő János püspök,<br />

Jenei Dezső főgondnok<br />

Nagyváradi Római Katolikus Püspökség nevében:<br />

TempfH József megyéspüspök.<br />

Horváth<br />

István<br />

Anyanyelvemben őrizlek téged.<br />

Anyám a hangod nem hallom többet.<br />

Anyanyelvemben őrizlek téged<br />

Szavaid szívem mélyén döbörögnek.<br />

Úgy zengik vissza a mindenséget,<br />

ahogy azt tőled szóval tanultam.<br />

Kis nép nyelvén, de Anyám, tiéden.<br />

Anyám vagy, s én is fiad, ki voltam. .<br />

Ez nem szégyenem se büszkeségem.<br />

Anyám vagy! Most már csak a szavakban!<br />

S, hogy többé hangod, jaj, nem hallhatom,<br />

drágágább a szavad, mélyebben dobban.<br />

Nincs a földön oly kints, se hatalom,<br />

mely megfojthatna fiad ajkán.<br />

Dédunokád is őrzi "Vénnanyót".<br />

Nem kell előtted pirulnunk, Anyám.<br />

Megőrizzük, mit ajkad ránk hagyott.<br />

Erdélyi Unitárius Lelkészek<br />

Szövetsége<br />

NYILATKOZAT<br />

az unitárius lelkészek<br />

III. egyetemes konferenciáján<br />

BRASSÓ<br />

<strong>1995</strong>. november 20-21<br />

1. Az Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetsége a<br />

lelkészeket és egyházi társadalmat érintő kérdéseket<br />

vitatott meg.<br />

2. Belső ügyeink mellett az egész magyar nemzeti<br />

közösséget érintő kérdések is megtárgyalást<br />

nyertek.<br />

Az egybegyűltek kifejezték tiltakozásukat az<br />

RMDSZ tiszteletbeli elnökét, Tőkés László püspök<br />

urat ért méltatlan és ízléstelen támadásokkal szemben.<br />

Tesszük ezt teljes egyetértésben Markó Béla<br />

szövetségi elnök úr állásfoglalásával, melyet nyílt<br />

levélben fogalmazott meg.<br />

3. Konferenciánk szolidarizál mindazon intézményekkel<br />

és személyekkel, amelyek és akik szót<br />

emelnek és hosszabb időn át tartó éhségsztrájkot<br />

vállalnak, mint Kozma Szilárd, Katona Ádám és<br />

Kádár Attila:<br />

- a törvény előtti teljes jogegyenlőségért<br />

- az anyanyelvi oktatásért az óvodától az egyetemig<br />

- az államosítás során elkobzott összes egyházi<br />

javak visszaszolgáltatásáért<br />

4. Fenti kérdések alkotmányos megoldása érdekében<br />

létfontosságúnak tartjuk a vallásügyi és<br />

nemzetiségi törvény mielőbbi megalkotását és elfogadását.<br />

5. Az egybegyűlt lelkészek elhatározták, hogy<br />

december 3-án, Advent első vasárnapján a hívekkel<br />

együtt személyszerint és közösségileg a fenti<br />

célokért rendkívüli úrvacsoraosztással egybekötötl<br />

ima- és böjtnapot tartanak.<br />

Helyi lehetőségek szerint egyházközségeink élhetnek<br />

a tiltakozás minden más békés eszközével<br />

is.<br />

4

JUBILEUMI ÜNNEPSÉGEK<br />

A KOLOZSVÁRI PROTESTÁNS<br />

TEOLÓGIÁN<br />

<strong>1995</strong>. október 19-21. napjain felemelő és rangos<br />

rendezvénysorozat színhelye volt a kolozsvári Protestáns<br />

Teológiai Intézet. A Református Teológiai Fakultás<br />

"kolozsvári korszakának" 100 éves fennállása szolgáltatta<br />

az alapot a jubileumi ünnepségekre.<br />

Az ünnepségsorozat október 19-én 10 órakor kezdődött<br />

a Farkas utcai református templomban tartott<br />

megnyitó istentisztelettel, amelyen a szószéki szolgálatot<br />

dr. Csiha Kálmán, az Erdélyi Egyházkerület püspöke végezte.<br />

Ezután dr. Geréb Zsolt rektor megnyitó beszéde,<br />

d.Tőkés László a Királyhágómelléki Református Egyházkerület<br />

püspökének előadása, majd a Teológiát fenntartó<br />

egyházak püspökeinek és a testvérakadémiák képviselőinek<br />

köszöntő beszédei következtek. Egyházunk nevében<br />

dr. Erdő János püspök méltatta az esemény<br />

fontosságát, kihangsúlyozva az együttmunkálkodás időszerű<br />

követelményeit.<br />

Délután 4 órakor a Magyar utcai református<br />

templomban doktor és díszdoktor avatásra került sor.<br />

Az Intézeti Tanács ünnepi ülés keretében doktorrá<br />

avatta: Fodor Ferenc református, Higyed István református,<br />

Kocsis Attila református lelkészeket, Czirják<br />

Árpád római katolikus kanonok-plébánost és ifj.Fekete<br />

Károly debreceni református teológiai tanárt. Post mortem<br />

doktori címet adományoztak Gellérd Imre unitárius,<br />

Árus Lajos református lelkészeknek és Horváth<br />

István református teológiai tanárnak.<br />

Örömünkre szolgált, hogy Gellérd Imre néhai unitárius<br />

lelkészünk tudományos munkássága végre -<br />

hosszú évtizedek után - nyilvános elismerésben részesült.<br />

A doktori laudációját Dr. Szabó Árpád dékán tartotta.<br />

Népviseletbe öltözött homoródszentmártoni ifjak<br />

köszöntötték a doktori diplomát átvevő néhai lelkészünk<br />

lányát, dr. Gellérd Juditot, valamint édesanyját és testvérét.<br />

Az ünnepélyen a homoródszentmártoni egyházközség<br />

híveinek egy csoportja is jelen volt, akiket Gál Jenő<br />

nyugalmazott esperes-lelkész, valamint Krizbai Béla<br />

gyakorló segédlelkész és felesége vezettek. A csoporthoz<br />

csatlakozott Báró József esperes-lelkész is.<br />

Gellérd Imre<br />

luadációja<br />

Gellérd Imre 1920. január 3-án született Székelybetlenfalván,<br />

Hargita megyében. Középiskolai tanulmányait<br />

Székely udvarhelyen végezte, ahol 1939-ben kitűnő eredménnyel<br />

érettségi vizsgát tett. Ezt követően Kolozsváron<br />

beiratkozik az Unitárius Teológiai Akadémiára, amelynek<br />

elvégzése után, 1944-ben jeles képesítéssel lelkészi oklevelet<br />

szerez. Teológiai tanulmányaival párhuzamosan az itteni<br />

Tudományegyetem bölcsészkarán folytat<br />

tanulmányokat francia-román nyelvből, lélektanból, filozófiából<br />

és pedagógiából.<br />

Tanulmányai befejeztével először Székelykeresztúron<br />

segédlelkész, majd az ottani Unitárius Gimnáziumban<br />

tanárként tevékenykedik, s közben 1946-ban tanári oklevelet<br />

szerez. 1947-től a siménfalvi unitárius egyházközség<br />

lelkésze lesz, ahol teljesen megújítja a valláserkölcsi életet.<br />

De időt szakít a tudományos munka folytatására is, s beiratkozik<br />

a magiszteri tanfolyamra, ahol az unitárius prédikáció-irodalom<br />

történetét tanulmányozza. 1956.<br />

november 6-án summa cum laude minősítéssel elnyeri a<br />

Protestáns Teológiai Intézet Unitárius Karának magiszterifokozatát.<br />

Kutatásait a gyakorlati teológia doktorjelöltjeként<br />

folytatta tovább 1959. november 5-ig, amikor letartóztatták<br />

és az akkori idők politikai koncepciós perében 7 évi börtönre<br />

ítélték. 1964-ben az általános közkegyelem<br />

következtében szabadult. Ekkor Homoródszentmártonba<br />

nyert lelkészi kinevezést s folytatta lelkészi szolgálatát az<br />

eddigi igényességgel, 1980január 3-án, á 60. születésnapján<br />

bekövetkezett haláláig.<br />

1947-ben kötött házasságot Kovács Judittal, házasságukból<br />

két gyermek született Judit és Andor.<br />

Gellérd Imre doktori dolgozatát 'Az unitárius egyház<br />

szószéki és szertartási szolgálata a XIX. században"<br />

címen készítette el. Ezt megelőzően magiszteri dolgozatában<br />

az unitárius prédikáció történetét dolgozta fel a<br />

XVI. századtól a XVIII. század végéig. Doktori dolgozata<br />

ezt a munkát folytatja, s a XIX. század unitárius szószéki<br />

és szertartási szolgálat gondos ismertetését adja kritikai<br />

feldolgozásban.<br />

Dolgozatában alapos forrástanulmányok után közelítette<br />

meg témáját. A fentmaradt prédikációs kötetek és<br />

kéziratok felkutatásával s elemzésével sikerült a század<br />

korszakainak homiletikai és liturgikai eszményeit és módszereit<br />

felmutatnia. Helyesen ismerte fel, hogy addig a jelennek<br />

nem adhat a gyakorlati teológia területén újat,<br />

amíg nem ismerte meg és tárta fel a múltat s annak tanulságait.<br />

Jól látja, hogy a gyakorlati teológia nemcsak vertikálisan<br />

tekint problémáira, szükséges a horizontális sík<br />

ismerete is.<br />

A dolgozat három főrészre osztva tárgyalja témáját:<br />

1. A felvilágosodás kora. 2. Negyvennyolc és az abszolutizmus<br />

kora. 3. A XIX. század második fele - a szabad kibontakozás<br />

kora.<br />

A szerző módszere az, hogy minden egyes iránynak<br />

előbb a társadalomtörténeti feltételeit és kifejlődésének folyamatát<br />

igyekszik felmutatni. Ezt követi az illető lelkész,<br />

5

mint prédikátor életrajza és munkái felsorolása. Az egyes<br />

munkákat jellemzi és igyekszik az egész munkásságnak<br />

összefoglaló elemzését nyújtani..<br />

Gellérd Imre dolgozatának igen nagy érdeme az,<br />

hogy eddig fel nem dolgozott területről ad újat teológiai<br />

irodalmunk számára, s így hiánypótló jelentőségű. Alapos<br />

kutatásait a szabatos tudományosság jellemzi. Míg odaadással<br />

mélyült el az egyes korok, irányok és személyiségek<br />

megismerésében, olyan eredményeket nyújt, melyek nyereségetjelentenek<br />

nemcsak az unitárius teológia, hanem kétségtelenül<br />

a hazai protestantizmus számára is.<br />

A doktoravatás után az Intézeti Tanács díszdoktorokká<br />

avatta, tudományos munkásságuk és hűséges<br />

egyházszolgálatuk elismeréseként, a következő<br />

személyeket: Babos Sándor református lelkész, Alta<br />

Loma, Amerikai Egyesült Államok; dr. Abraham<br />

Van De Beek teológiai professzor, Leiden; dr. Bolyki<br />

János, teológiai professzor, Budapest; dr. Eberhard<br />

Busch, teológiai professzor, Göttingen; dr. Czine Mihály<br />

irodalomtörténész, Budapest; dr. Aako Haarbeck<br />

püspök, Lippe-i Tartományi Egyház, Detmold;<br />

dr. Harmati Béla, Magyarországi Evangélikus Egyház;<br />

dr. Hegedűs Lóránd, püspök, Dunamelléki Református<br />

Egyházkerület; dr. Arthur J. Long, teológiai<br />

Professzor, Manchester, Anglia; dr. Dieter Knall,<br />

püspök, Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház,<br />

Ausztria; Hebe Kohlbrugge asszony, Utrecht; dr.<br />

Werner Kramer, teológiai professzor, Zürich; dr.<br />

Spencer Lavan, teológiai professzor, Chicago; Amerikai<br />

Egyesült Államok; Peter Schellenberg, lelkész,<br />

Martin-Luther-Bund, Erlangen; dr. Eduard Schweizer,<br />

teológiai professzor, Zürich; Szebik Imre, püspök,<br />

Magyarországi Evangélikus Egyház és dr. Tóth<br />

Kálmán, teológiai professzor, Budapest.<br />

Nagy megelégedéssel és örömmel láttuk a díszdoktorok<br />

között dr. Arthur J. Long angliai, és dr.<br />

Spencer Lavan észak-amerikai unitárius professzorokat.<br />

Dr. Arthur J. Long laudációját dr. Rezi Elek, dr.<br />

Spencer Lavan laudációját dr. Szabó Árpád dékán<br />

tartotta. Mindketten kiváló tudományos munkásságot<br />

mutattak fel az évek során és egyben egyházunk<br />

buzgó és önzetlen támogatói.<br />

Valószínű, hogy a lelkész édesapa, de általában a család<br />

vallásos szelleme adta az indíttatást arra, hogy a bölcselet<br />

és teológia felé orientálódjon.<br />

Elemi és középfokú iskolái elvégzése után a következő<br />

egyetemeken végezte tanulmányait: Exeter College Oxford<br />

(1938-1941); Manchester College Oxford (1941-1944),<br />

New College Edinburgh (1944-1945). 1945-ben ismét az<br />

Oxford-i Manchester College-ban .találjuk, ahol tovább<br />

mélyíti teológiai ismereteit és elkötelezi magát a teológiai<br />

. tudományosság szolgálatára. Már egyetemi évei alatt különböző<br />

tudományos fokozatokat szerez a bölcsészet és a<br />

teológia körében.<br />

Lelkészi szolgálatát 1945. májusában kezdi meg.<br />

Ennek a hosszú évtizedekre terjedő szolgálatnak fontosabb<br />

állomásai: 1945-1952 között a London-i Blackfriars<br />

Mission és a Stampord utcai-, 1952-1975 között a<br />

Bolton-i Unity, 1963-1975 között a Horwich-i unitárius<br />

egyházközségek lelkészeként szolgák. Lelkészi szolgálata<br />

csak névlegesen szűnt meg nyugalomba<br />

vonulásával, mert azóta is (1988) a szükségeknek megfelelően<br />

mindmáig szívesen vállal szolgálatot és mindenütt<br />

szeretettel fogadják.<br />

Lelkészi tevékenysége alatt kezdi meg tanári, nevelői<br />

munkáját is, a Manchester-i Unitárius Teológiai Főiskolán,<br />

1959-ben. 1974-ben a Főiskola principálisává (dékán)<br />

választják, és ezt a tisztséget nyugalombavonulásáig tölti<br />

be közmegelégedésre. Közben a Manchester-i Egyetem<br />

meghívására (1975) a "Jelenkor teológiája" témakörben<br />

tartott (és tárt) előadásokat a hallgatóknak.<br />

A lelkésznevelést szívügyének tekintette. Szoros személyi<br />

kapcsolatokat épített és épít ki hallgatóival az Intézetben,<br />

azoknak későbbi lelkészi működésük idején is.<br />

Az Angol Unitárius Egyház önzetlen áldozatkész<br />

munkássága elimeréseként, az Egyházi Főtanács elnökének<br />

választja meg (1983-1984).<br />

Figyelemreméltó az ő szerkesztői tevékenysége is.<br />

Társszerkesztője az Angol Unitárius Egyház Hit és Szabadság<br />

című teológiai folyóiratának, állandó rovata van a<br />

Tudósító című egyházi havilapban. 1991-ben ő alapította<br />

és indította útjára az "Unitárius Keresztény Hírnök" című<br />

havilapot, amelynek azóta is a főszerkesztője.<br />

Eredményes teológiai tudományos munkásságának<br />

Dr. Arthur J. Long laudációja<br />

bizonyságai kiadott könyvei, valamint azok a tanulmányok,<br />

értekezések, amelyek különböző teológiai és szakfolyóiratokban<br />

jelentek meg Európában és az Amerikai<br />

Arthur J. Long az angol unitárius rendszeres teológia<br />

és egyháztörténelem kiemelkedő képviselője közel egy fél évszázadon<br />

keresztül. Mint lelkész, tanár, teológus hirdetője és<br />

ihletője volt a jézusi értékrenden alapuló vallásosságnak.<br />

Arthur J. Long, 1920 március 10-én született a Leicestershire-i<br />

Egyesült Államokban.<br />

Arthur ]. Long teológiájának jellegzetes vonása az Isten<br />

és emberszeretet tudatos megélésének a szorgalmazása,<br />

a hit és az értelem konstruktív összekapcsolása a vallás vi-<br />

Loughborough-ban. Édesapja: Walter Miliin Long, lágában. A keresztény értékrend és életszemlélet elkötele-<br />

unitárius lelkész édesanya: Amy Charlotte Rosina volt. zett szószólója a szekularizálódó Angliában.<br />

6

Egész teológiai munkásságát az egyszerűség, a világosság,<br />

az értelmesség, a bizakodás és a melegség jellemzi.<br />

Ezek a sajátosságok egyfelől mély, személyes hitéből áradnak,<br />

amelyet őszinte alázatosságban és egyszerű méltóságban<br />

juttatott mindig kifejezésre. Másfelől intellektuális<br />

képességeiből és a mások (a felebarát) iránti önzetlen segítőkészségéből<br />

fakadnak.<br />

Az Unitárius Egyháznak lelkes, buzgó és önzetlen támogatója.<br />

Akadémitáink egész sora táplálkozott szellemi nagyságának<br />

tárházából.<br />

Arthur']. Longot hosszú, eredményekben gazdag lelkészi<br />

és tanárt működése, elismert teológiai munkássága és<br />

áldozatkész emberszolgálata méltóvá teszik arra, hogy Intézetünk<br />

a díszdoktori címet adományozza neki.<br />

Dr. Spencer Lavatt<br />

laudációja<br />

Dr. Spencer Lavan egyetemi tanulmányai alatt megszerezte<br />

a szükséges tudományos fokozatokat, amelyek biztosították<br />

számára a tudomány magasabb szintű<br />

művelését. így a Tufts Egyetemen BA-t, a Harvard Teológiai<br />

Fakultáson a BD-t, a McGill Egyetemen MA-t és végül<br />

1970-ben a doktori fokozatot összehasonlító<br />

vallástudományból. Időközben mint lelkész tevékenykedett<br />

a Charleston-i (Dél-Karolina), majd a Montreal-i (Kanada)<br />

unitárius egyházközségekben, ez utóbbi helyen egyetemi<br />

lelkészként is szolgált.<br />

1967-ben kezdte meg akadémiai tevékenységét, mint<br />

a Northeastern Egyetem asszisztense. Innen a Tufts Egyetemre<br />

(Medford, hAA), ment ahol az iszlám és az ázsiai vallások<br />

professzoraként dolgozott több mint tíz éven át.<br />

Következő állomása a Biddefordi (Maine) New England<br />

College egyeteme volt, ahol az orvostudományi irodalom és<br />

viselkedés-orvostani tanszéknek vezető professzora. Ez az<br />

időszak a nyolcvanas évek, amelynek végén, 1988-ban a<br />

Meadville/Lombard Teológiai Főiskola dékánnak választja<br />

és meghívja az összehasonlító és alkalmazott vallástudomány<br />

professzorának, ahol jelenleg is dolgozik, most mára<br />

főiskola elnökeként.<br />

1961-ben kötött házasságot Susan Anthony Kohlberggel,<br />

házasságukat Isten négy gyermekkel áldotta meg:<br />

Jonathan, Daniel, Timothy és Joanna.<br />

Dr. Spencer Lavan az összehasonlító vallástudomány<br />

új módszereinek alkalmazásával tanulmányozza a<br />

keleti vallásokat, mindenekelőtt az iszlámot és a buddhizmust.<br />

Nem a különbségekre figyel, hanem a párbeszéd lehetőségét<br />

keresi, amely a megértéshez vezet. Nemcsak az<br />

egyetemi katedrán, de számos kiadványban és tanulmányban<br />

ismertette eredményeit. Ilyenek: Az Almadiyah<br />

mozgalom: történet és jövőkép, A Brahmo Samaj és az Almadiyah<br />

moigalom, Unitáriusok és India: találkozás és válasz,<br />

Vallásközi mozgalmak Indiában, Vallásközi Párbeszéd<br />

és a buddhista spiritualitás, Az Iszlám és 'az emberi<br />

sors, Az Iszlám fundamentalizmus megértése stb.<br />

Széleskörű publicisztikai tevékenysége átöleli ugyanakkor<br />

azokat a kérdéseket amelyek e kor amerikai unitarizmusát<br />

foglalkoztatják, és általában a közérdeklődés<br />

homlokterében állnak. Itt megemlítem a következő tanulmányait:<br />

Világosság, spiritualitás és gyógyítás, Unitárius<br />

Univerzalista válasz az AIDS-nek, Vallás, teológia, egészség,<br />

Próféta vagy misztikus: beszélhet-e bármelyikük egy<br />

vallásilag pluralista világnak.<br />

Legalább ilyen fontos iskolaszervezői és -fejlesztői tevékenysége.<br />

Ennek már korábban a Tufts Egyetemen is tanújelét<br />

adta, ahol a bölcseleti katedra dékánja volt.<br />

1988-tól, amióta a Medville/Lombard Főiskola élén áll,<br />

nemcsak az intézmény anyagi alapjai szilárdultak meg,<br />

hanem az akadémiai oktatás és lelkésznevelés is átfogóbb<br />

lett, új diszciplínák bevezetése által. Megerősödtek a kapcsolatok<br />

a Chicagói Egyetem Teológiai Fakultásával,<br />

amelynek társult intézete is egyben. A Chicagói Egyetem<br />

hatókörében létesült református, lutheránus és római katolikus<br />

teológiákkal kiépített együttműködés és gyakorlati<br />

ökumené szép példája.<br />

Ugyanakkor lelkes híve a teológiáink közötti együtt-,<br />

működésnek amelynek története a múlt századba nyúlik<br />

vissza. Nemcsak a múltban nyílott lehetőség arra, hogy<br />

végzett hallgatóink továbbképezhették magukat az ottani<br />

főiskolán, de személyében biztosítékot látunk arra, hogy e<br />

szép hagyomány folytatódni fog. Amikor tehát intézetünk<br />

elismeri őt a tiszteletbeli doktori cím adományozásával,<br />

nemcsak a professzor tudományos eredményeit, a kiváló iskolaszervezőt<br />

tiszteljük meg, hanem egyházunk és teológiánk<br />

igaz barátját is.<br />

Október 20-án de. a tudományos ülésszak következett,<br />

amelyen a díszdoktorok tartottak előadásokat<br />

és üdvözlő beszédeket. Du. és másnap de.<br />

Intézetünk Református Teológiai Fakultásának professzorai<br />

mutatták be tudományos dolgozataikat.<br />

Október 21-én de. dr. Arthur J. Long és dr. Spencer<br />

Lavan unitárius professzorok találkoztak az unitárius<br />

teológiai hallgatókkal és előadásokat tartottak.<br />

Ugyanezen a napon este dr. Erdő János püspök meghívására<br />

közös vacsorára és bensőséges hangulatú<br />

megbeszélésre került sor.<br />

A jubileumi ünnepségek kétségtelenül hozzájárultak<br />

a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet hírnevének<br />

emeléséhez, és a kapcsolatok erősítéséhez a<br />

külföldi akadémitákkal és egyházakkal.<br />

Dr. REZI ELEK, teológiai tanár<br />

7

DÁVID FERENCRE EMLÉKEZÜNK<br />

Egyházalapítónkra, Dávid Ferencre emlékezünk,<br />

aki a hagyomány szerint 1579. november<br />

15-én halt mártírhalált Déva várába zárva. Rá<br />

emlékezve magunk elé is tükröt kell tartanunk,<br />

a bennünk megvalósuló folyamatosság mikéntiségét<br />

is meg kell válaszolnunk.<br />

Egyházunkat, unitárius vallásunkat még ma<br />

is sok vád éri, hogy az túlzottan racionális, kevés<br />

benne a transzcendencia, inkább erkölcsi<br />

vallás, hiányzik belőle a vallásos misztika,<br />

amely nélkül - állítják - nem vallás a vallás.<br />

Mindezeket egy jobb öltöztetésben mi magunk is<br />

gyakran dicsekedve megfogalmazzuk.<br />

Mivel a vádak nem teljesen alaptalanok, szükséges<br />

megnéznünk, hogy azok visszavezethetőek-e<br />

egyházalapító püspökünkre, vagy egy<br />

bizonyos "kiürülés" az idők folyamán állt elő.<br />

Dávid Ferenc emlékét a történelmi idők kényszere<br />

igyekezett elhomályosítani, de a múlt század utolsó<br />

negyedében az életmüvével kapcsolatos kutatás óriási<br />

intenzitásúvá vált. A történelem megkopott lepléből<br />

kifejtett arc azonban nagyon eltérő volt<br />

aszerint, hogy a felekezeti elfogultság vagy a rajongó<br />

szeretet volt-e a mozgató erő. Vizsgálták őt már<br />

a filozófiával, folytatták a természettudományok<br />

különböző fajaival, társadalomtudományokkal,<br />

lélektannal, s az eredmény valahogy mindig a kor<br />

saját képére való teremtés lett. így lett belőle a humanizmus<br />

tudósa, a keresésben célját találó<br />

nyughatatlan lélek, a felvilágosodás békeharcosa,<br />

forradalmár és mártírhalált halt hős, aki pedig Féja<br />

Géza szerint először fogalmazta meg nálunk, a maga<br />

teljes tisztaságában, a "lelki ember" mivoltát.<br />

De a mi mulasztásunk talán még nagyobb.<br />

Egyetlen megfelelő szobor sem őrzi emlékét itt Erdélyben,<br />

neve még a magyarság körében is sokhelyen<br />

ismeretlenül cseng, s még nem született meg<br />

a könyv, amely végre tisztázná őt és újra felfedezné<br />

a mai unitarizmus számára. A lexikonok és a<br />

nagy történelmi müvek mindössze néhány felületes<br />

mondat"erejéig méltatják, s a dévai várban elhelyezett<br />

emlékoszlop, az egyetlen, időről-időre<br />

azonban az is a barbarizmus áldozatául esik, az<br />

utóbbi időben egyre gyakrabban.<br />

Dávid Ferenc emléke a 16. századba nyúlik<br />

vissza.<br />

A 16. század szellemi energiája több irányba<br />

árad szét. A cél közös: új értéket adni az emberi<br />

életnek. E kor a Biblia újrafelfedezésének kora<br />

8<br />

is. A Biblia most új távlatokat, új élmény lehetőségét<br />

ígéri, de Dávid Ferencnek korán látnia kellett,<br />

hogy annak betűszerinti értelmezése<br />

hogyan veszített célt. Hivatástudata ekkor már<br />

óriási, érzi, hogy neki kell megtennie, ami másnak<br />

nem sikerült, bár egyelőre nem tudja hogyan.<br />

Az irány azonban már ismert előtte: a<br />

tiszta jézusi kereszténységhez eljutni.<br />

Külföldi tanulmányútjáról hazatérve katolikus<br />

plébános, majd csatlakozik a reformációhoz.<br />

Először lutheránus lelkész, majd hamarosan<br />

püspök, de lemond e tisztségéről mivel úgy találta,<br />

hogy a bűntől való szabadulás lehetőségének<br />

nemcsak az egyedül üdvözítő hit az útja.<br />

Dávid Ferenc Jézus tanításának szellemében<br />

mondja, hogy "A hit olyan legyen, hogy a szeretet<br />

által cselekedjék. Aki nem szeret, nem hisz...<br />

A hit csak szemlélet, a szeretet tevés. A hit csak<br />

Istent illeti, a szeretet Istent és embertársakat:"<br />

Később a svájci reformáció híveként a református<br />

egyház lelkésze, majd püspöke lesz.<br />

Szenvedélyesen hitvitázik, de közben hiányérzettel<br />

küszködik. Az isteni kiválasztás tanát bonyolultnak<br />

és körülményesnek ítéli. Nem lehet<br />

jó - mondja -, mert bizonytalanságban tartja az<br />

embert. Az Istenhez vezető útnak tisztának és<br />

egyszerűnek kell lennie, melyen az ember bizalommal<br />

haladhat.<br />

Miután második püspökségéről is önkéntesen<br />

mond le, nyilvánvaló, hogy valami egészen mást<br />

keres, mint világi érvényesülést és hatalmat. Ezt<br />

igazolja az is, hogy János Zsigmond udvari lelkészeként<br />

és jobbkezeként egyetlen olyan esetről<br />

sem tudunk, amikor hatalmi helyzetével<br />

visszaélt volna. Ez lett volna a természetes Ez<br />

egyetlen korban sem természetes, és különösen<br />

nem a 16. században, amikor Európa testét körös-körül<br />

vallásháborúk szaggatják.<br />

Dávid Ferenc álláspontja az, hogy "A hadakozó<br />

szerszámokban és fegyverekben mutatkozik<br />

meg a különbség, mert a király istápja a szablya...<br />

de a Messiásnak fegyverei nem testiek."<br />

Ez az a pont, amikor a kitaposott út helyett a<br />

másfél évezrede járatlan út fele indul. És ekkor<br />

történik valami, ami minden nagy vallási tanító<br />

hitelességét jelenti. És ez minden vallás lényege<br />

és célja: az egyén belső átalakulásának, megújulásának<br />

történése. Nagy vallásos élmények<br />

nem ott keletkeznek, ahol új tanok, új kultikus

cselekmények születnek, hanem amikor az<br />

egyén az Örökkévaló által megérintett lesz, s a<br />

korábbi zűrzavart új harmónia oldja fel.<br />

"És megismeritek az igazságot, és az igazság<br />

szabadokká tesz titeket." Nem túlozunk, ha azt<br />

állítjuk, hogy Dávid Ferenc innen a megtalált<br />

szabadság apostola. Erről beszélnek könyvei,<br />

egy olyan élményről, amely minden fölé emeli az<br />

embert, amely után már semmi új nem tud jönni.<br />

Erről beszél a hagyomány, amely szerint a<br />

"kerekkőről" elmondott beszéde után Kolozsvár<br />

lakossága unitárius hitre tért át. És erről beszél<br />

unitárius püspökké választása.<br />

Az igazságot megtalált és belső szabadságot<br />

nyert Dávid Ferenc még itt sem állt meg, ahogyan<br />

azt egy humanista tudós tette volna: "Akiket<br />

Isten lelke megvilágosított, nem szabad<br />

hallgatniuk, sem az igazságot el nem rejthetik."<br />

Befolyását a fejedelemnél most már használhatná<br />

arra, hogy erőszakosan terjessze tanait, de ő<br />

azt mondja, hogy nincs nagyobb oktalanság,<br />

mint kényszeríteni a lelkiismeretet, mert abban<br />

csak Isten szólalhat meg. Az igazsághoz vezető<br />

úton mindenkinek magának kell végigküzdenie<br />

magát. Nincsenek dogmákba való kapaszkodások,<br />

nincs teológizáló önigazolás, nincs kibúvó:<br />

"Szükség megismernünk a szeretet útját -<br />

mondja. Szükség meghalni a bűnnek és élni az<br />

igazságnak...".<br />

És az igazságot megtalált megteszi a legtöbbet,<br />

.amit az utána következő igazságkeresőkért megtehet.<br />

Azoknak, akik a belső szabadságot még<br />

nem érték el, a legtöbbet adja: a külső szabadságot.<br />

Nem tanainak üdvözítő voltát hirdeti, hanem<br />

a lelkiismereti választást hangsúlyozza.<br />

Sugalmazására az országgyűlés kimondja a teljes<br />

lelkiismereti és vallási szabadságot a világon<br />

elsőként itt Erdélyben.<br />

Cecidit Babilon! Ledőlt Babilon! - kiált föl újjongva.<br />

Ledőltek a másfél évezredes lelki fogság<br />

falai.<br />

Művét úgy írja alá, hogy "a megfeszített Jézus<br />

Krisztus szolgája", - ő, aki a Mester hangját tette<br />

újra hallhatóvá, s amikor tanai visszavonásáért<br />

cserébe a "humanista" Blandrata kegyelmet ígér<br />

neki, a már szabadságban élő csak ennyit felel:<br />

"Eredj, eredj, végezd be, amit elkezdtél!"<br />

A történet első része a perrel és halálával véget<br />

ér, de folytatódik bennünk-velünk. Büszkék lehetünk,<br />

hogy az általa alapított egyház tagjai vagyunk.<br />

Bennem is megfogalmazódott a vád, amikor<br />

teológiára jöttem, hogy vallásunk eltolódott a ráció<br />

és az erkölcsiség irányába. Dávid Ferenc<br />

munkáihoz azzal a reménnyel közeledtem, hogy<br />

azokban felfedezzem az idők folyamán elveszett<br />

"misztikát". Előítéletes közeledésem csalódással<br />

ért véget...<br />

Most innen visszanézve, teológiai éveim legnagyobb<br />

élményének tartom a Dávid Ferenc életműve<br />

és a jézusi evangélium közű azonosság<br />

felfedezését. A kettő egymást kölcsönösen hozta<br />

közel hozzám.<br />

Életútja nem más, mint a jézusi "kelj fel és<br />

járj!" parancsra adott válasz. A bénaság, a görbeség<br />

levetése és a teremtett egyszerűségben való<br />

kiegyenesedés.<br />

Élete "ballada, ballada idő mértékű út Isten arca<br />

felé" (Féja Géza).<br />

Bizonyságtétel arról, hogy minden ember előtt nyitott<br />

az út Isten megtalálásához. És itt a hangsúly a<br />

minden emberen van. Élete igazolta, hogy nem a tehetség<br />

a fontos, hanem a húség, nem a tanítvánnyá<br />

szegődés, hanem a tanítványi út végigjárása, nem az<br />

előnyös indulás, hanem a folyamatos haladás. Serveto<br />

21 évesen megfogalmazza tanítását. Kálvin húszas<br />

éveiben írja meg az Institúciót, de Dávid Ferenc<br />

csak élete derekán érkezik el oda, ahova egész életébe<br />

vágyakozott. Ebben az életben nincs szükség<br />

csodára, ö a kiküzdött hit apostola, a jézusi utat<br />

vállaló modern ember előképe.<br />

Ezt az embert ítélték el eretnekként és teszi<br />

meg őt az utókor a humanizmus, racionalizmus<br />

és egyéb izmusok képviselőjének És az általa<br />

alapított egyházat vádolják az istenélmény<br />

visszautasításával Ha igaz valami a vádakból,<br />

azért mi is felelősek vagyunk. Úgy viselkedünk,<br />

mint akik már szabadságban élnek, de az igazsághoz<br />

vezető küzdelmes utat még nem vállaltuk.<br />

Még görbeségeket, bénaságokat cipelünk,<br />

nem merünk kiegyenesedni és egyéni vonásainkat<br />

még mindig rejtegetjük.<br />

Ha azt mondom, vissza Dávid Ferenchez, tulajdonképpen<br />

előre mutatok, mert azt mondom:<br />

mi újra szabadon és bizalommal kívánjuk tekintetünket<br />

az égre emelni.<br />

CZIRE SZABOLCS, V. éves teol. halig.<br />

9

LÁMPÁS<br />

Mottó:<br />

"így szólt a Mester tanítványához, aki állandóan nála kereste a választ:<br />

- Minden kérdésedre magadban van a válasz - csak tudnod kellene, hogyan keresd.<br />

Egy másik alkalommal meg ezt mondta:<br />

- A lélek birodalmában nem gyalogolhatsz más lámpásának a fényében. Te az enyémet akarod kölcsönkérni.<br />

Inkább megtanítalak arra, hogyan készíts lámpát magadnak."<br />

Minden év novemberében arra az emberre emlékezünk, aki megtanított minket arra, hogyan<br />

készítsünk magunknak lámpát a lélek birodalmában. Arra az emberre emlékezünk, aki elindított<br />

minket a vallásos ember önállóságának útján Isten felé, a legnagyobb értéket biztosítva számunkra:<br />

a hívő ember szabadságát.<br />

<strong>1995</strong>. november 12. Szentivánlaborfalva.<br />

Közelít az évforduló. A felgyorsult élettempó, a rohanó idő, a változó valóság nap mint nap<br />

újabb választások elé állít minket. Bármerre forduljunk pártok, reklámok, jelszavak áradata zúdul<br />

ránk. Minden oldalról lámpásokat csillantanak felénk és választásunk függvényében haladunk (haladhatunk)<br />

mások lámpásának fényénél. Kereshetjük a boldogulás, az anyagi biztonság útjait, de a<br />

lélek birodalmában sötétben bolyongunk. Mert ott csak saját lámpánk fényénél járhatunk.<br />

<strong>1995</strong>. november 12-én Szentivánlaborfalván Dávid Ferencre emlékeztünk.<br />

Kis gyülekezetekben az ünnep mindig bensőségesebb, melegebb. Ezt tapasztaltam, ezt tapasztaltuk<br />

a szentivánlaborfalvi unitárius templomban is, amikor egyházalapítónkra emlékeztünk.<br />

Annál is inkább, hogy egy vegyes felekezetű faluban ez az az ünnep, mely sajátosan a mienk. Nem<br />

a "mellveregető unitarizmus" ünnepe ez, hanem hitünk tudatos vállalásának ünnepe. Nem azért<br />

emlékezünk egyházalapítónkra, hogy kölcsönkérjük lámpását, hanem azért, hogy felfedezzük magunkban<br />

a lámpást és lássunk a fényénél.<br />

Ebben segít minket elöljáróink példája, s ennek felismerése az igazi ünnep. Dávid Ferencre<br />

való emlékezésünket Bogáti Fazekas Miklós zsoltárai, Farkas Réka, Miklós Zsófia, Márkos Ervin és<br />

Bódi Attila szavalatai tették emlékezetessé.<br />

A hit Isten ajándéka, de hogy ez a hit élő, életünket meghatározó legyen, az a mi hozzáállásunktól<br />

függ. A jézusi, a Dávid Ferenc-i tanítványság elsősorban önmegvalósítás és csak utána szolgálat.<br />

Aki nem találja önmagában a fényt, hogyan világítson másnak De ha megtalálta - és minden<br />

emlékezés ezt a tudatosodási folyamatot segíti elő - másokat is megtaníthat lámpást készíteni, hogy<br />

beteljesedjenek Jézus szavai:<br />

"Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jócselekedeteiteket, és dicsőítsék<br />

a ti mennyei Atyátokat."<br />

PAP MÁRIA, szentivánlaborfalvi gy.s. lelkész

Szeptember hónapban Románia erdélyi városaiban tiltakozó<br />

gyűlések tartására került sor a diszkriminatív és a kisebbségek<br />

anyanyelvi oktatását korlátozó, az egyházi iskolák<br />

működését nem szavatoló új Tanügyi Törvény ellen.<br />

Kolozsváron a szélsőségesen jobboldali nacionalistasoviniszta,<br />

magyarellenességéről immár világhírűvé vált<br />

polgármester minden fenyegetése és megfélemlítő szándéka<br />

ellenére szeptember 8-án, a főtéri Szent Mihály templom<br />

zsúfolásig megtelt tiltakozó szándékú emberekkel.<br />

A du. 5 órakor kezdődő ökumenikus istentiszteleti szolgálat<br />

keretében a római katolikus egyház nevében Czirják<br />

Árpád kanonok, az erdélyi református egyházkerület nevében<br />

dr. Csiha Kálmán püspök, az unitárius egyház képviseletében<br />

Andrási György előadótanácsos, a zsinatprezsbiteri<br />

magyar evangélikus egyház részéről Kovács Erzsébet tanácsos-lelkész,<br />

a magyar baptista egyház képviseletében Borzási<br />

István lelkész tartottak beszédet. Világi részről Szőcs<br />

Judit a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Kolozs<br />

megyei elnöke, Káli Zoltán a Magyar Diákszövetség elnöke,<br />

dr. Bodor András egyetemi tanár és Molnos Lajos az<br />

RMDSZ megyei szervezetének elnöke fejezték ki tiltakozásukat.<br />

Ezután az egyházak képviselői Isten áldását kérték arra<br />

a tíz ifjú egyetemi hallgatóra, akik saját kezdeményezésre<br />

kerékpárral indultak tiltakozásra az Európa Tanács elé,<br />

Kolozsvárról Strassbourgba, hogy útjuk során minél szélesebb<br />

körben tudassák a nemzetközi közvéleményt a romániai<br />

új Tanügyi Törvény kisebbségellenes jellegéről.<br />

Adrási György előadótanácsos beszéde<br />

Kedves Testvéreim!<br />

Az Unitárius Egyház képviseletében állok meg ezen a szent helyen,<br />

Kolozsvár főterének szívében, amelyhez erdélyi magyarságunk<br />

egész történelme hozzákapcsolódik, hiszen a főtér és a belváros minden<br />

épületébe s az épületek minden kövébe ittlétünk és történelmünk<br />

emlékei és eseményei épültek be és elevenedtek meg, föld felett és<br />

föld alatt egyaránt.<br />

Azt a történelmi egyházat képviselem, amely a reformáció természetes<br />

következményeképpen itt született Erdély földjén, amely<br />

létszámát tekintve nem sorolható a nagy egyházak közé, de amely<br />

több, mint négy és egynegyed százados történelme folyamán, következetes<br />

Isten és emberszolgálatával, egyházi kereteken túlnövő<br />

személyiségeinek munkásságával jelentős mértékben<br />

hozzájárult sajátos erdélyiségünk, de egész magyarságunk kultúrájának,<br />

szellemiségének kialakulásához és gazdagításához.<br />

Minden nép és minden egyház elindul valamiféle bibliaiegyiptomi<br />

helyzetből, állapotból, tengereken vagy éppen pusztaságokon<br />

keresztül, megpróbáló erőfeszítések vagy élet-halál<br />

harcok között "sioni élmények és nébó-hegyi álmok"-kal kevert<br />

hangulatban, egy jobbnak megálmodott jövendő reményében.<br />

A mi népünk is és benne történelmi egyházaink immár<br />

egyezer és egyszáz évhez közeledő európai történelme is egy<br />

állandó küzdelmekkel és nagyon gyakran emberfeletti megpróbáltatásokkal<br />

telített vándorlás képe. És ha időnként néhanéha<br />

eljutottunk egy-egy csendesebb magaslatra, az azért vált<br />

lehetővé, mert zászlóvivőink - hogy bibliai hasonlattal éljek -<br />

a "Mózesek és Áronok", a világi és vallási erők képviselői<br />

összefogtak és egymást kiegészítve jártak elöl. Áldottak voltak<br />

AZ IGAZSÁG VÉDELMÉBEN<br />

azok a történelmi idők, amikor az előttünk járók tűzoszlopként<br />

haladtak az élen, mutatva a célt, a jövendőjárható utait.<br />

És mennyi szenvedés jutott osztályrészül nekünk, Európa szívében<br />

egyedül. Történelmünk, vándorlásunk, majd sorozatos<br />

szétszórattatásunk állandó és megfeszített küzdelmet jelentett<br />

megmaradásunkért. "Ahová a magunk erejéből ezer esztendő<br />

munkájával megkapaszkodtunk és minden lépcsőfokot a magunk<br />

izmaival és eszével láttunk... onnan dobtak le bennünket" - írja<br />

Kós Károly 1921-ben, mint kiáltó szó, "de talpra kell állanunk".<br />

És nekünk az összefogás erejével és a gondviselő Isten segedelmével<br />

sikerült is mindig talpra állanunk.<br />

Ma újra "csillagtalan éjszakák"sötétednek erdélyi magyarságunk<br />

ege felett. Közelebbről: magyar anyanyelvű és egyházi oktatásunk<br />

léte és jövője veszélyben van. Mind az Alkotmánnyal, mind a Románia<br />

által aláírt és ratifikált nemzetközi dokumentumokkal ellentétben<br />

álló, kisebbség- de főleg magyarságellenes Tanügyi Törvény<br />

nemcsak tiltakozásra, de fokozatos és következetes jogi küzdelemre<br />

és bátor kiállásra kényszeríti magyarságunkat és benne egyházainkat<br />

is. Ennek szellemében valamennyi hazai történelmi testvéregyházzal<br />

és a magyar demokrata érdekképviseleti szen'ezetekkel<br />

együttműködve szeptember 17-re, vasárnapra, TEMPLOM- ÉS IS-<br />

KOLANAPI ISTENTISZTELETEK tartására hívtuk fel egyházközségeinket,<br />

híveinket és lelkészeinket. Tanulóink - gyermekeink és<br />

unokáink - közös érdeke és jövője azt kívánja, hogy határozott módon<br />

juttassuk kifejezésre egyházaink állásfoglalását az anyanyelvi<br />

és egyházi oktatás védelméért.<br />

Meggyőződésünk, hogy az egyház napjainkban nem lehet csupán<br />

egy önmagát körülzáró vallásos csoportosulás. Az egyház<br />

elsősorban az Istenországa ügyének és az embernek a szolgálatáért<br />

és nem önmagáért van. Éppen ezért az egyháznak, mivel felelősségünk<br />

napjainkban megnövekedett, függetlenül teológiai<br />

álláspontjuktól, cselekvő és felelős módon benne kell élniük abban<br />

a világban és abban a társadalomban, amelyben hívei is élnek,<br />

akiknek szolgálatára elkötelezték magukat. Ezt a<br />

felelősséget ma erdélyi egyházaink is megértették, és ezért részt<br />

kívánnak és vállalnak azoknak a problémáknak a megoldásában,<br />

amelyek híveink problémái és amelyek sértik az ember méltóságát,<br />

korlátozzák szabadságát, veszélyeztetik kultúráját, identitását,<br />

jogát az anyanyelven való tanuláshoz és ezen keresztül<br />

jövőjét és megmaradását.<br />

A "kiáltó szó" elhangzott a július 27-i debreceni és a szeptember<br />

2-i székelyudvarhelyi fórumokon is. Kiáltó szavunkat hallatjuk<br />

ma is ezen a helyen a kolozsvári Szent Mihály templomi közös<br />

istentiszteletünkön is. Tiltakozásunkat fejezzük ki az új romániai<br />

Tanügyi Törvény diszkriminatív, anyanyelvi és egyházi oktatásellenessége<br />

miatt.<br />

Itt állunk most mindnyájan, nemzetiségi létünk határkövénél.<br />

Nézzünk előre, mérjük fel teendőinket. Érezzük meg, hogy "életünk<br />

Hóreb hegyén minket is elhívott az Isten ", s határozzuk el,<br />

hogy mindannyian közösen egy akarattal a széthúzás turáni átka<br />

nélkül, keresői és harcosai leszünk az igazságnak. Hogy magunk<br />

is utat mutató tűzoszlopok leszünk, hogy sem jóban, sem rosszban,<br />

sem alkalmas, sem alkalmatlan időben le nem mondunk arról,<br />

hogy közös ügyeinket s az igazságot szolgáljuk. Hogy<br />

imádkozni és dolgozni, küzdeni, és ha kell, harcolni fogunk azért,<br />

hogy megmaradjunk és a minket követőknek, az utánunk jövőknek,<br />

gyermekeinknek, unokáinknak jövőt biztosítsunk.<br />

A gondviselő Isten áldását kérem minden igaz és nemes törekvésünkre,<br />

anyanyelvünk és iskoláink megmaradásáért folytatott<br />

közös küzdelmünkre, népünkre és egyházainkra.<br />

11

Templomavatás Baróton<br />

"A baróti gyülekezet jót cselekedett, amikor templomot<br />

épített" nyilatkozta főtisztelendő' dr. Erdó' János<br />

unitárius püspök a "Háromszék" napilap<br />

újságírójának <strong>1995</strong>. szeptember 10-én a templomavató<br />

ünnepség végén.<br />

Nagy fontosságú eseménynek voltak átélői a baróti<br />

és környékbeli unitáriusok, a külföldi unitáriusok képviselői<br />

és mindazok a más felekezetű meghívottak, valamint<br />

hivatalos személyek, akik jelen voltak a<br />

templomavató ünnepségen.<br />

Történelmi jelentőségű mozzanant volt egyházközségünk<br />

életében a templom felavatása, ami egy<br />

életképes — viszonylag fiatal - gyülekezet évtizedes<br />

álma volt. Ez az álom, amit az unitárius egyházunk<br />

is szívügyének ,, ' ^ _<br />

tekintett, végre valóra<br />

vált. A baróti egyházkö-jf<br />

zségnek végre van sajáUJÉjpjj<br />

temploma, de egybenpp liill "" J1<br />

gazdagodott népünk is f f<br />

"egy erős várral", amely fi-<br />

Isten dicsőségét hirdeti<br />

ezután. Ezt a hajlékot veheti<br />

igénybe bármikor a<br />

szórványokban élőközei<br />

200 unitárius lélek is, itt<br />

tarthatunkolyanösszejöveteleket,amelyeklstenés<br />

emberszolgálat jegyé- SUHITARiÜS" TEMPLOM BARQT<br />

ben teljesednek ki; ebben a tempi ómban fogadhatnak<br />

egymásnakörökh űségetj egyesei nk,kérhetj ü kis tenáldását<br />

megkeresztelt gyermekeink életére; itt nyerhetnekvigasztalástaszeretteiketgyászolók.<br />

Építési tervünk visszanyúlik az 1986-os évre, amikor<br />

a gyülekezet elhatározta egy imaház felépítését, ami<br />

abban az időben, amikor templomokat romboltak, szinte<br />

elképzelhetetlennek tűnt. A hívek megkezdik az<br />

anyagi alap megteremtését, a vezetőség mindent megtesz<br />

a Kovács Kázmér által készített imaházterv jóváhagyatása<br />

érdekében.<br />

1989 tavaszán megkapjuk a megyei hatóság szükséges<br />

jóváhagyását, és megkezdjük az anyag beszerzését.<br />

Ezután következik a decemberi változás, ami számunkra<br />

valóban forradalminak mondható, hiszen tervünket<br />

megváltoztatjuk, és 1990 tavaszán megszületik<br />

az új - ez alkalommal - templomunk terve.<br />

Az események ezután gyorsan peregnek: ősszel már<br />

kiássuk az alapokat, és a következő év tavaszán megkezdődik<br />

az építés. Ezzel párhuzamosan minden bel- és<br />

külföldi ismerőshöz fordulunk anyagi támogatásért, ami<br />

lassan, de biztosítja a munkálatok haladását. A hívek<br />

12<br />

minden tőlük telhetó't megtesznek ahhoz, hogy az építés<br />

haladjon, áldozatkészségből és önkéntes munkavállalásból<br />

jelesre vizsgáznak, külföldi barátaink és hittestvéreink<br />

fokozott érdeklődéssel fordulnak felénk és<br />

támogatnak.<br />

Szüntelen munkavállalás, áldozathozatal, odafigyelés,<br />

biztatás, reménységkeltés, és, nem utolsó sorban a<br />

külföldi kapcsolatok hiánytalan és jó irányú tájékoztatása<br />

által, végre <strong>1995</strong> nyarán elkészült a templom,<br />

megtörténik annak bekerítése, parkosítása, és elérkezik<br />

a pillanat, amikor azt felavathatjuk.<br />

Az avató ünnepség az esős, hűvös idő ellenére nagyszerűen<br />

folyt le, mindenki megelégedésére. Ezt nyilatkozták<br />

a résztvevők, a sajtó és ty munkatársai, ezt<br />

igazolják a már hozzánk<br />

érkezett külföldi visszajel -<br />

zések is.<br />

Ama nevezetes szeptemberi<br />

vasárnapon du. 3<br />

órakor kezdődött az avató<br />

istentisztelet. Az új templom<br />

zsúfolásig megtelt -<br />

I mintegy 300 lélekkel — a<br />

j többi — kevésbé szerenjcsés<br />

500 résztvevő a temp-<br />

|lom előtti térségen<br />

\felállított sátor alatt hall-<br />

Igathatta hangszórókon ke-<br />

Jresztül az istentiszteletet.<br />

Az ünnepi istentiszteleten az ünnepi szolgálatot dr.<br />

Erdő János püspök végezte a Zsolt 100,1-5 versei alapján.<br />

Hálaadó istentiszteletnek nevezte avató ünnepségünket<br />

és kérte Isten áldását az új templomra és a<br />

baróti gyülekezetre.<br />

Ezt követte Máthé Sándor esperes úrvacsorára előkészítő<br />

beszéde a Luk 22,17 alapján. Beszédében ő<br />

is kiemelte az új templom fontosságát, és felszólította<br />

a résztvevőket, hogy úrvacsora vételük legyen elkötelező<br />

jelképe a további egyházépítésnek.<br />

Az úrvacsora kiosztása előtt Austin Fitzpatrick angliai<br />

unitárius lelkész átadta az Oxfordi Manchester College<br />

adományát: ezüst úrvacsorai kelyhet, tányért és<br />

kancsót.<br />

Az úrvacsorát a Főtisztelendő Püspök úr, az esperes úr<br />

és a felkért lelkészek szolgáltatták ki a híveknek. Rendhagyó<br />

úrvacsoraosztás volt, ugyanis a hívek ez alkalommal<br />

vegyesen, férfiak és nők, idősek és fiatalok járultak az<br />

úrasztala köré, a helybeli református és ortodox lelkészt<br />

hívei is követték.<br />

Ezután Kiss Alpár lelkész köszöntötte a résztvevőket,<br />

és ismertette az egyházközség rövid történetét, kii-

lön hangsúlyt fektetve a templomépítésre. Egyben köszönetet<br />

mondott mindazon bel- és külföldi támogatóinknak,<br />

akik lehetővé tették a templom felépítését.<br />

A történeti ismertető' után következtek a külföldi<br />

egyházak, szervezetek és résztvevőit üdvözletei a következő<br />

sorrendben: dr. Murvay Sámuel főgondnok (Magyarország),<br />

David E. Bumbaugh és felesége, lelkészek<br />

(Summit New Jersey), a testvéregyházközség részéről,<br />

Ruth Vogler és Ruth Saw (Egyesült Államok), Austin<br />

Fitzpatrick (Angliai Unitárius Egyház és Leeds városának<br />

képviselője, valamint az "Erdélyi Unitáriusokért"<br />

Alapítvány elnöke). Sorra került külföldi táviratok/levelek<br />

felolvasása: Gyarmathy György (Svájc), a HEKS elnöke,<br />

valamint az Amerikai Unitárius Univerzalista<br />

Egyház üdvözlete.<br />

A beszédeket magyarról angolra és fordítva ismertettük,<br />

mivel ez alkalommal számos külföldi résztvevő" volt<br />

jelen az Egyesült Államokból, Angliából, Írországból,<br />

Hollandiából és természetesen Magyarországról.<br />

Ünnepi műsor emelte az ünnepség színvonalát,<br />

melynek keretében fellépett a helyi "Rozmaring" vegyes<br />

kórus, a baróti "Kájoni Consort" régizene együttes,<br />

szavalt Ráduly Klára (Reményik Sándor: Kövek zsoltára),<br />

orgonán klasszikus darabokat adott elő Benczédi<br />

Hunor orgonista.<br />

Nemzeti imánk eléneklése után a templom kertjében<br />

fogadást tartottunk.<br />

Az esti órákban hivatalos vacsorára került sor, amelyen<br />

pohárköszöntők hangzottak el a polgármester, a református,<br />

az ortodox lelkészek, a felügyelő gondnok és<br />

más egyházi és világi személyek részéről.<br />

Örömmel tapasztaltuk, hogy ünnepségünket több<br />

TV társaság (MTV, UTV, DUNA, RTV) rögzítette és<br />

Tiűsorra tűzte. így szélesebb körben is tudomást szerezhettek<br />

unitárius és más vallású testvéreink, hogy Baróton<br />

felépítettük és felavattuk új templomunkat<br />

dicsőségére.<br />

Isten<br />

KISS ALPÁR, lelkész<br />

HATARON TÚLI ESZREVETELEK<br />

A BARÓTI TEMPLOM ÉPÍTÉSÉRŐL<br />

1990. októberében találkoztam először Kiss Alpár lelkésszel<br />

Bechtsgaden-ben (Németország). Itt tartották évi<br />

gyűlésüket az európai unitárius univerzalisták, akik Nyugat-Európa<br />

különböző országaiban élnek.<br />

Gyűlésükön két vendég is részt vett Erdélyből, Kiss Alpár<br />

baróti lelkész és dr. Rezi Elek kolozsvári teológiai tanár.<br />

Kiss Alpár gyülekezetének, annak ellenére, hogy a lélekszáma<br />

kb. 400 volt, nem volt temploma. A lelkész ez alkalommal<br />

mondta el nagy álmát, hogy szeretne templomot<br />

építeni gyülekezetének. Azonnal gyűjtést szerveztünk és<br />

több mint 100 dollárt nyújtottunk át neki templomépítés<br />

céljára. így a mi szervezetünk volt az első külföldi szervezet,<br />

amely anyagilag is hozzájárult az építéshez.<br />

Alpár és Elek meghívásának 1991. márciusában tettem<br />

eleget. Alpár egy üres telket mutatott a lelkészi lakás mellett.<br />

"Erre a helyre szeretnénk templomot építeni" - mondotta.<br />

Megnéztem a terveket. A lelkész kifejtette, hogy nem<br />

egy hagyományos, hanem egy modern, minden igényt kielégítő<br />

templomot szeretnének építeni. Rámutatott azokra a<br />

téglákra, melyeket a mi pénzadományunkból vásároltak.<br />

Vasárnap istentiszteleten vettem részt, amelyet a lelkészi<br />

lakás egyik szobájában tarottunk, s amelyen kb. 50 ember<br />

vett részt. Este előadást tartottam az amerikai unitarizmusról.<br />

Az előadást szeretetvendégség követte igazi magyaros<br />

ételekkel.<br />

Még azon a nyáron visszatértem Barótra. Az alap kiásását<br />

már megkezdték. Annak ellenére, hogy a munkálatok jól haladtak,<br />

mégis a lelkésznek sok nehézséggel kellett szembenéznie,<br />

különösen az országban elhatalmasodó infláció<br />

miatt. A lelkész, figyelembe véve a helyi nehézségeket, külföldi<br />

szervezetekhez és személyekhez fordult az anyagi alap<br />

előteremtéséért. Ezek közül megemlíthetjük: a Weach Alapítványt,<br />

az Amerikai Unitárius Univerzalista Társulatot, a<br />

Summit-i testvéregyházközséget, a svájci HEKS-et, valamint<br />

angliai és erdélyi unitárius egyházközségeket. Az<br />

egyéni adakozók közül Gyarmathy György és felesége az elsők<br />

között tettek adományt a templomépítés céljaira.<br />

1994. karácsonyára már meg lehetett tartani az új templomban<br />

az ünnepi istentiszteletét. De egy kellemetlen eset<br />

megzavarta az ünneplést. Ügy a lelkész, mint a felesége beteg<br />

lett. Alpár helyett az édesapja, aki nyugalmazott unitárius<br />

lelkész, végezte a szolgálatot. Karácsony óta az<br />

istentiszteleteket az új templomban tartják.<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 10-én avatták fel az új templomot. Az<br />

időjárás nem nagyon kedvezett, azonban a sötét felhők sem<br />

tudták visszatartani a templomba igyekvő 500-600 embert.<br />

Csak 300-at tudtak bevenni a templomba, a többiek a templom<br />

körül elhelyezett hangszórókon hallgatták az istentiszteletet.<br />

Az avatási ünnepségen jelen voltak: dr. Erdő János unitárius<br />

püspök, a helybeli különböző felekezetű lelkészek, David<br />

és Beverly Baumbaugh lelkészek a Summit-i<br />

testvéregyházközség, Austin Fitzpatrich lelkész az angol<br />

unitárius egyház részéről. A szószéki szolgálatot dr. Erdő^<br />

János püspök végezte, ezután Kiss Alpár lelkész beszámolt<br />

a templom építésének történetéről, majd a különböző üdvözlések<br />

és kórusszámok következtek.<br />

Az ünnepség nagyrészt magyar nyelven történt, így én<br />

nem sokat értettem a beszédekből, de mégis szárnyra kelitek<br />

érzéseim és gondolataim. Arra az emberre gondoltam,<br />

aki, valamikor megálmodta ezt a napot, s amelynek megvalósulásáért<br />

éveken keresztül küzdött, és most egy újabb álma<br />

született: egy új tanácstermet építeni a gyülekezetnek.<br />

CHRIS BILLINGS<br />

Angolból fordította: R.E.<br />

13

A MAROSSZENTGYÖRGYI<br />

TEMPLOM AVATÁSA<br />

<strong>1995</strong>. október 15-én du. 2 órai kezdettel került sor az<br />

újonnan épített marosszentgyörgyi unitárius templom<br />

avatására.<br />

A szószéki szolgálatot dr.Erdő János püspök végezte,<br />

a Zsolt 103,2 és a Zsid 10,39 alapján. Az úrvacsorára<br />

előkészítő beszédet Kolcsár Sándor esperes tartotta.<br />

Balázs Sándor, a templomot építő lelkész, és Incze<br />

György gondnok beszámoltak az építkezés történetéről.<br />

Az ünnepség színvonalát Györffy András szavalatai és a<br />

marosszentgyörgyi vegyes kar kórusszámai emelték.<br />

Az ünnepség szeretetvendégséggel ért véget.<br />

(Az új templom avatási ünnepségére a következő lapszámunkban visszatérünk.)<br />

Amerikai unitáriusok<br />

mintazarándoklata<br />

Erdélyben<br />

<strong>1995</strong>. május 11. és 24. között dr. Gellérd Judit vezetésével<br />

tizennégy amerikai unitárius látogatta meg<br />

egyházközségeinket. A látogatás zarándoklat mivoltát<br />

az amerikaiak különösen hangsúlyozták, és szellemében<br />

valóban az volt: valamennyiünk lelkét érintő s<br />

őket mélyen átalakító zarándokút. Szerves részét képezte<br />

a testvéregyház programnak, mely már eddig<br />

is oly sok örömet szerzett az erdélyi és tengerentúli<br />

hittestvéreknek.<br />

A tizennégy tagú csoport valamennyi résztvevője<br />

az észak-amerikai és kanadai unitárius univerzalista<br />

egyház illusztris személyisége volt, heten lelkészek.<br />

Nem érdektelen felsorolni nevüket: dr. Peter Raible,<br />

Seattle-i lelkész, a Testvéregyház Tanács újonnan választott<br />

elnöke és a csoport vezetője, dr. Richard Boeke,<br />

a Tanács alelnöke, dr. Jane Mauldin, Rev. Frances<br />

Buckmaster, Rev. Elisabeth Grene, Rev. Sandra Lee,<br />

Rev.Virginia Sparling lelkészek, dr. Barbara Bowman,<br />

dr. Edgar Crane egyetemi tanárok, Midge Jones<br />

a Veatch Program alelnöke, Don Matson, Caroll Payne<br />

világi vezetők, Leona Jona a Honolulu-i kisebbségi<br />

rádióstúdió igazgatója, dr. Gellérd Judit a Testvéregyház<br />

Tanács Főtitkára. A látogatás megszervezésében<br />

és lebonyolításában mindvégig részt vett e<br />

sorok írója is.<br />

Mintazarándoklatnak olyan értelemben nevezhető<br />

e látogatás, hogy eddig szokatlan, de követésre<br />

buzdító precedenst teremtett arra, hogy iktassanak az<br />

útvonalba "Isten -háta-mögötti" falvakat is, ahol amerikai<br />

csoport még sosem járt, hogy a környék lelkészeit<br />

meghívják minden este oda, ahol éppen az<br />

éjszakát töltötték, s így eszmecserére alkalmat adjanak.<br />

Szálláshelyünket is gondosan választották meg.<br />

14<br />

Szállodák helyett a nemzetközi összefogással létrehozott<br />

két ifjúsági központban: a torockói Tóbiás házban<br />

és a homoródszentmártoni Dávid Ferenc Ifjúsági<br />

Központban töltöttünk több éjszakát is. A kényelmen,<br />

a pompás kiszolgáláson és a remek konyhaművészeten<br />

túl nem kis büszkeségünkre szolgált, hogy<br />

egy kicsit az övékben laktak, melyet a közös erőfeszítés<br />

varázsolt ily szépre.<br />

Torockón ekkor nyitották meg a Tóbiás Éva Galériát<br />

Vass Albert festőművész képeinek kiállításával.<br />

Ezt ismét dr. Tóbiás Károly professzor nagylelkű<br />

ajándéka tette lehetővé. A megnyitó ünnepségen Szörényi<br />

Éva neves színművésznő is jelen volt. A Tóbiás<br />

családot felkérésükre dr. Gellérd Judit képviselte.<br />

Mindig öröm Aranyosrákosra látogatni. A lelkészházaspár<br />

és a keblitanács most is kitett magáért:<br />

gazdag kézimunka kiállítással és szeretetvendégséggel<br />

fogadott.<br />

Mészkőn Balázs Ferenc sírjánál mindenki megrendülten<br />

állott.<br />

Az első hétvégét a csoport Kolozsváron töltötte.<br />

Mindhárom templomunkban egy-egy amerikai lelkész<br />

szolgált. A belvárosban dr. Peter Raible a könyörülő<br />

szamaritánus példázatára épített emlékezetes<br />

beszédet, melyet dr. Gellérd Judit tolmácsolt.<br />

Az iríszi egyházközségben Rev. Frances Buckmaster<br />

kanadai lelkésznő, a monostori templomban dr.<br />

Richard Boeke - jelenleg Angliában szolgáló lelkész -<br />

végezte a szószéki szolgálatot. A zarándoklat emocionálisan<br />

is kimagasló eseménye volt dr. Erdő János<br />

püspök úrral és az egyház többi vezetőjével és tanáraival<br />

való találkozás a Tanácsteremben.<br />

A történelmi Torda meglátogatása hasonlóan<br />

megrendítő volt az először Erdélybe zarándokló<br />

amerikaiaknak.<br />

Az egyházközségeink látogatása a következő héten<br />

is folytatódott Marosvásárhelyen, Nyárádszentmártonban,<br />

a Nyikó mentén és a Homoród mentén.<br />

Nyárádszentmártonban Varga Sándor ünnepi fogadtatása,<br />

a 700 éves templomban, majd a fehér asztalnál<br />

feledhetetlen. Sándor János faragóművész munkáival

és a nőszövetség varottasaival ajándékozták meg a<br />

vendégeket, majd mindenkit családoknál szállásoltak<br />

el. Jó volt látni, amint híveink nyelvi korlátok fölé<br />

emelkedve fogták meg az "idegenek" kezeit és csomagjait<br />

és beszélgetni kezdtek a szemek. Sok emberséggel<br />

telítődtünk.<br />

A következő nap Siménfalván minden hatványozottan<br />

ismétlődött. Meglepetésünkre az egész falu<br />

apraja-nagyja vasárnapiba öltözve a papilak udvarán<br />

fogadott. Székelyruhás népes gyermekkórus énekelt<br />

és táncolt, köszöntőbeszédek váltották egymást. A<br />

környék valamennyi lelkésze és feleségeik is jelen<br />

voltak. A Nyikó mentén amerikai csoport eddig még<br />

nem járt. És a forró ünneplés itt Gellérd Judit-Zizinek<br />

is szólt, akinek Siménfalva a szülőfaluja. Aztán megszólaltak<br />

a harangok és mindnyájan bevonultunk a<br />

templomba, ahol Gellérd Judit édesapja hajdani szószékéről<br />

először, s maga is palástosan tartott beszédet<br />

két nyelven a "szent ez a hely" és "az én<br />

gyermekem elveszett és megtaláltatott" bibliai gondolatokra<br />

építve. Szombatfalvi József csehétfalvi lelkész<br />

az imádság ajándékát hozta, Bíró Lajos helybeli<br />

lelkész pedig Richard Boeke-val együtt Marosi Imre -<br />

Gellérd Imre egykori gondnoka - dédunokáját keresztelte<br />

meg. Ünnepi szeretetvendégség után<br />

boldogan engedte át magát mindenki a helyi családok<br />

szerető gondoskodásának.<br />

Noha naponta több egyházközséget is látogattak,<br />

de az élmények jellegükben rendkívül különbözőek<br />

voltak. Abban azonban hasonlítottak, hogy minden<br />

reggel a helybéli templomban reggeli istentisztelettel<br />

nyitottuk a napot, imával töltöttük fel lelkünket, s az<br />

este is a templomban talált ismét.<br />

Székelykeresztúr nagy élmény volt mindnyájunknak.<br />

Báró József esperes, Gálfalvi Sándor főgondnok,<br />

dr. Molnár István, Sófalvi Jenő és a környék lelkészei<br />

köszöntöttek ismét, majd a Gimnázium három unitárius<br />

osztályának tanulóival találkoztunk osztálytermükben,<br />

ahol könnyeket csalt a szemekbe az<br />

egymásnak és együtt éneklés -mindenki a maga nyelvén,<br />

de ugyanazt a dalt. Két hősünk vastapsot kapott:<br />

dr. Edgard Crane elektromos orgonákkal ajándékozta<br />

meg a gyermekeket, melyeknek remek hasznát veszik.<br />

Caroll Payne pedig egy irdatlan méretű<br />

computer rendszert (lézer nyomtatóval) hozott magával<br />

az óceán túlsó partjáról, s ajándékozta a gyermekeknek.<br />

Megjegyzendő, hogy mindketten a<br />

nyolcvanadik esztendejük felé közelednek. Mindnyájan<br />

éreztük, hogy a gyermekek öröme és hálája új<br />

értelmet adott életüknek.<br />

Három új épülő templomunkat nagy érdeklődéssel<br />

keresték fel a látogatók, s főként Midge Jones<br />

asszony, aki annak a nagylelkű Veatch alapítványnak<br />

volt mostanig elnöke, amely templomépítésre<br />

két ötvenezer és egy hatvanezer dolláros adománynyal<br />

segített. A baróti templom éppen elkészült akkorra,<br />

aznap bútorozták be. Látni kellett a csoport<br />

megilletődöttségét és Midge Jones büszkeségét.<br />

Oklándon megtekintettük az amerikai testvér<br />

Oakland, California által megvásárolt istállóépületet,<br />

s az épp itt tartózkodó két lelkész, Rob Eller-Isaac és<br />

David Keyes előadták a nagy tervet: malmot, sütődét<br />

és majdan egy tejfeldolgozó üzemet akarnak felszerelni<br />

ide. Akkorra már minden lelkészben megfogalmazódott<br />

valami terv, amit saját testvéregyházközségében<br />

támogatni szeretne.<br />

A legközvetlenebb ilyen közös terv egy zarándokszolgálat<br />

létrehozása Erdélyben, s ennek legelső<br />

szükséglete: egy mikrobusz.<br />

Aztán jött a várva-várt második hétvége, amikor a<br />

tizennégyből tizenketten más-más egyházközségbe<br />

széledtek szét, hogy mindenikük saját testvérgyülekezetével<br />

ismerkedjék és végezzen szószéki szolgálatot.<br />

Gellérd Judit valamennyiük beszédét magyarra<br />

fordította, így könnyítve meg a helyi lelkésznek tolmácsolási<br />

gondját - no meg a sok szép beszédet publikálásra<br />

alkalmassá tette. A tolmácsolás egyéb<br />

gondjait, ahol szükség volt rá, teológusaink oldották<br />

meg. A három nap, amit mindenki "új családjával"<br />

töltött, olyan rendkívüli feltöltődést jelentett, hog)<br />

amikor Homoródszentmártonba visszatértek, mindenki<br />

sugárzott, az arcok kipirultak és a kezek, karok<br />

egymásba fonódtak. A szeretet valósággal átízzott<br />

mindenkin.<br />

A legtöbb egyházközségben ekkor tartották a<br />

konfirmációt. Nem nehéz hát elképzelni, mekkora élmény<br />

volt az úrvacsora amerikai testvéreinknek.<br />

Azok, akik traktort vettek testvéreiknek, körbeparádézhatták<br />

vele a falut. Mindenki, tele volt tervvel, elképzeléssel<br />

- közös álmokkal arról, hogyan segítsen<br />

jobban az erdélyi unitáriusokon, hogyan viszonozza<br />

a nagy lelki ajándékot, amit ez a testvériség jelent.<br />

FARKAS DÉNES<br />

San Diego-i "zarándokok"<br />

Erdélyben<br />

"Az elmúlt nyár mindannyiunk számára emlékezetes<br />

marad" - így vallanak testvérgyülekezetünk lelkészei,<br />

Tom és Carolyn Owen-Towle, a június végén,<br />

július elején tett brassói látogatásukról készített beszámolójukban.<br />

Valóban emlékezetes napok maradnak<br />

ezek számunkra, brassói unitáriusok számára is.<br />

A testvérkapcsolat a San Diego-i Unitárius Univerzalista<br />

gyülekezettel már 1991-ben elkezdődött, s<br />

azóta tart, és úgy érezzük, hogy egyre erősödik. Ehhez<br />

járult hozzá ez a látogatás és ezt megelőzően<br />

Máthé Sándor lelkész-esperes múlt év novemberében<br />

tett látogatása, amikor a testvérgyülekezet<br />

meghívására utazott San Diegoba, ahol közel két<br />

hetet töltött. E látogatás alkalmával érett meg a gondolat<br />

arra, hogy egy nagyobb csoport látogasson el<br />

Erdély több városába, mindenekelőtt Brassóba.<br />

A látogatásra június 28 - július 14. között került<br />

sor, amikor egy több, mint ötven tagú csoportot fogadhattunk<br />

kedves vendégeinkként Brassóban.<br />

15

A "túra" tulajdonképpen június 29-én kezdődött,<br />

amikor a csoport Bukarestbe érkezett, ahol egy napot<br />

és egy éjszakát töltöttek, majd a következő napon érkeztek<br />

Brassóba, tulajdonképpeni úticéljukhoz.<br />

Nagy volt az izgalom mindkét oldalon: milyen<br />

lesz a vendégfogadás, hogy tudják majd megérteni<br />

egymást a vendégek és vendéglátók Olyan kérdések,<br />

melyekre az elkövetkező napok együttléte kellett<br />

megadja a feleletet. Visszagondolva e néhány hónap<br />

távlatából és a vendégek visszajelzéseiből, elmondhatom,<br />

hogy mindenki jól érezte magát s kellemes<br />

emlékek maradtak a találkozás után.<br />

A Brassóba való érkezés június 30-án, pénteken a<br />

délutáni órákban volt. Egy kis csoport várta vendégeinket<br />

a város végén, hogy aztán a templom udvarán<br />

népes közönség fogadja az érkezőket. Rövid köszöntők<br />

hangzottak el szóban és énekben. Természetesen<br />

a kínálkozás sem maradt el, "jó erdélyi módra" ott<br />

volt a köményes is vendégeink asztalán a körtőssel<br />

együtt. E rövid, de mindenképpen felemelő és<br />

könnyekig megható ünnepélyes fogadás után vendégeinket<br />

elszállásolásra küldtük vendéglátó híveinkhez.<br />

A társalgás megkönnyítése érdekében angolul<br />

beszélő ifjakat is beosztottunk azon családokhoz,<br />

ahol nem beszélte senki vendégeink nyelvét.<br />

A lelkészi család, természetesen, a lelkészházaspárt<br />

látta vendégül, s így alkalom adódott az előbbi<br />

látogatás emlékeinek felelevenítésére és a mostani látogatás<br />

részleteinek megbeszélésére.<br />

A látogatás második napjának fénypontját a Fekete<br />

templomba tervezett esti orgona- és kóruskoncert jelentette,<br />

amelyre évek óta készült testvérgyülekezetünk<br />

kórusa és orgonistája. A koncertet rövid négynyelvű<br />

(német-román, magyar-angol) áhítat vezette be, melyet<br />

Mathias Pfelger és Máthé Sándor lelkészek tartottak.<br />

A felemelő, csodálatosan szép koncert után mindenki<br />

lelki örömmel és érzésekben gazdagodva távozott,<br />

érezve, hogy a zene nem ismer korlátokat,<br />

határokat, mert mindenki által érthető nyelven szól<br />

Isten dicsőségéről, emberségről, barátságról és a legszentebb<br />

emberi értékekről.<br />

A következő vasárnap programja nagyon zsúfoltnak<br />

mutatkozott:<br />

- közös istentisztelet a vendéglelkészek szolgálatával,<br />

- egy amerikai házaspár házassági megáldása,<br />

- közös ebéd a templom udvarán terített asztalok<br />

mellett,<br />

- városnézés a vendéglátó családok kíséretében,<br />

- esküvői vacsora a Citadellában (középkori várkastély).<br />

Az istentisztelet keretében a vendéglelkészek rövid<br />

beszédeket mondottak, melyeket Máthé Sándor lelkész-esperes<br />

tolmácsolt a nagyszámú gyülekezetnek.<br />

Az esketési szertartást is a vendéglelkészek végezték a<br />

helybeli lelkész közreműködésével. Felemelő és megható<br />

volt minden pillanata ennek a közös istentiszteletnek<br />

és szertartásnak, s ismételten meggyőződhettünk<br />

arról, hogy sokszor szavak nélkül is meg tudják érteni<br />

egymást az emberek, ha találkoznak érzéseik.<br />

16<br />

Az esketési szertartás érdekessége az volt, hogy<br />

a vendégek, a menyasszony és vőlegény - mindketten<br />

-, székely népviseletbe voltak öltözve, ezzel is<br />

kifejezve azt, hogy mennyire tisztelnek és szeretnek<br />

minket amerikai testvéreink.<br />

Az előbbiek mellett felejthetetlen élmény volt az esküvői<br />

vacsora, mely az említett romantikus környezetben<br />

zajlott vendégeink nagy örömére. Mindenki jól<br />

érezte magát ,s egy adott pillanatban úgy tűnt, hogy a<br />

több, mint száz ember szíve egyszerre dobban. Jó volt<br />

így együtt lenni felszabadultan, egy néhány órára elfeledve<br />

a mindennapi gondokat, bajokat.<br />

A késő éjszakába nyúlt "party" után már mindenki<br />

várta, hogy kipihenhesse a hosszú és élményekben<br />

oly gazdag nap fáradalmait.<br />

Másnap, július 3-án vendégeink Segesvárra látogattak,<br />

ahonnan visszatérve az árkosi egyházközséget<br />

látogatták meg. Árkos volt útjuk második<br />

állomása, ahol két éjszakát töltöttek. így alkalmuk<br />

nyílt betekintést nyerni a falusi élet szépségeibe és<br />

nehézségeibe egyaránt.<br />

Július 4-ét, vendégeink nemzeti ünnepét, rendkívüli<br />

módon megszervezett keretek között ünnepelhettük<br />

közösen az egybegyűltekkel: kürtőskalács-sütés, flekkensütés,<br />

népdalok és népi táncok, közös tánc és éneklés<br />

tették élményszerűvé és, gondoljuk, felejthetetlenné<br />

a napot.<br />

Szinte észrevétlenül teltek el mindannyiunk számára<br />

ezek a napok. Amikor elérkezett a búcsúzás pillanata,<br />

egyetlen ember sem volt, sem vendégek, sem<br />

vendéglátók között, akinek könnyes ne lett volna a<br />

szeme. így búcsúztunk, s azzal biztattuk, vigasztaltuk<br />

egymást, hogy fogunk még találkozni.<br />

Vendégeink tovább folytatták útjukat: Nagyszeben<br />

városát látogatták meg, ahol egy éjszakát töltöttek,<br />

majd másnap Gyulafehérváron át Kolozsvárra érkeztek.<br />

Itteni programjukban szerepelt Torda meglátogatása,<br />

ahonnan visszatérve Kolozsvárra a belvárosi<br />

templomban délután 6 órai kezdettel megismételték<br />

brassói koncertjüket a jelenlevők teljes örömére és gyönyörűségére.<br />

Kolozsvári tartózkodásuk alatt a vendéglelkészek,<br />

Carolyn és Tom Owen-Towle, valamint Wendy<br />

Fish, frissen végzett lelkésznő találkoztak Dr. Erdő<br />

János püspökkel, akivel szívélyes beszélgetést folytattak.<br />

Másnap a csoport elhagyta Erdélyt, Budapest felé<br />

folytatva útját.<br />

Befejezésül idézem Carolyn Owen-Towle lelkésznő<br />

szavait: "Zarándokokként mentünk Erdélybe és<br />

barátokként búcsúztunk el brassói hittestvéreinktől.<br />

Jövőképünk mostmár magába foglalja a két gyülekezetet:<br />

Brassót és San Diego-t. Ez a kapcsolat túllépte a<br />

képzelet határát, valósággá lett. Ez pedig arra kötelez,<br />

hogy egy megértésen alapuló kapcsolatot vigyünk<br />

tovább, ami közös történelmünkön, de<br />

ugyanakkor a nagyban különböző társadalmi és politikai<br />

valóságokon is alapszik."<br />

MÁTHÉ SÁNDOR, lelkész-esperes

Hálás szívvel és tisztelettel állunk<br />

meg itt e helyen a mai délelőttön.<br />

Ez a látogatás, ez a vasárnap<br />

ott volt lelkünkben és gondolatainkban<br />

napokkal, hónapokkal, sőt<br />

évekkel ezelőtt. Régóta ten/ezgettük,<br />

előre elképzeltük és gyűjtöttünk<br />

erre az útra, hogy most végre<br />

itt lehessünk veletek, szeretett<br />

unitárius barátainkkal, hittestvéreinkkel.<br />

Köszönjük azt a csodálatos<br />

vendégszeretetet, amivel viszonyultok<br />

irányunkban.<br />

Olyan szép ez a föld, Erdély! Bármerre<br />

nézünk, mindenhol valami<br />

csodálatosat látunk: az erdőborította<br />

hegyeket, százados fák dús lombozatát,<br />

mesterien épített házakat,<br />

gyermekek elevenségét, a felnőttek<br />

mosolytól sugárzó tekintetét.<br />

Miért vagyunk mi itt Azért, mert<br />

nagyon drága érzések kapcsolnak<br />

hozzátok Hozzátok, akik továbbviszitek<br />

a türelem és vallásszabadság<br />

fáklyáját a világnak ezen a<br />

részén, azt a hitet, melyet mi is<br />

örököltünk és amelyet oly nagy<br />

gonddal őrizgetünk mindennapi<br />

életünkben és vallásos közösségeinkben.<br />

Úgy érzem, hogy az élő isten<br />

van jelen közöttünk akkor, amikor<br />

barátságban és szeretetben egybegyűlünk.<br />

Amikor részt vállalunk<br />

a folytonos teremtésben, akkor Istent<br />

hívjuk életre a világban, azt az<br />

Istent, akinek neve: szeretet. Ebben<br />

a közös munkában találjuk<br />

Nyelvében él a nemzet - írta egyik nagy költőnk.<br />

Ennél szebben, tömörebben nem lehet megfogalmazni<br />

a nyelv szerepét, feladatát. Egy nép csak addig él, míg<br />

anyanyelvén fejezi ki gondolatait, érzéseit. Anyjától<br />

tanult szavakkal kéri Isten segítségét, és tanítja meg<br />

gyermekeit az első imádságra. Híd az anyanyelv,<br />

mely összeköti az ősöket az unokákkal.<br />

Ezt a hidat most készülnek szétszakítani. A "hatalmas<br />

Istenkéz" által lekünkbe írt nyelvünket most nagy<br />

veszély fenyegeti. Az elsorvadás, beolvasztás veszélye.<br />

Ez ellen fel kell emelnie a szavát minden becsületesen<br />

gondolkozó és nemesen érző magyar embernek.<br />

meg az erőt, hogy egy ilyen szenvedéssel<br />

és nehézségekkel tele<br />

világban megmaradhassunk.<br />

Azért vagyunk együtt tehát,<br />

hogy erősítsük gyülekezeteink<br />

kapcsolatát, hogy barátságot adjunk-kapjunk<br />

és gazdagítsuk egy-<br />

Carolyn Owen-Towle:<br />

Brassói kapcsolat<br />

mást különbözőségünk által. Csodálatos<br />

napok ezek, amikor tolmácsok<br />

segítségével cserélünk<br />

gondolatokat, ugyanakkor a zene<br />

és művészet segítségével, valamint<br />

az együttlét más alkalmain<br />

egymás szemébe nézve megismerhetjük<br />

egymást. Úgy érzem,<br />

hogy együttlétünk része a teremtésnek,<br />

azt segíti. Olyan ajándéka<br />

ez az életnek, amit soha nem fogunk<br />

elfelejteni. Biztos vagyok,<br />

hogy kapcsolatunk ezután még<br />

erős ebb lesz.<br />

Húsz éwei ezelőtt, amikor készültem<br />

a lelkészi szolgálatra, olvastam<br />

először Blandratáról, Dávid<br />

Ferencről és János Zsigmondról.<br />

Akkor volt az az érzésem, hogy én<br />

ezektől az emberektől származom.<br />

Úgy éreztem, hogy az ők vére folyik<br />

ereimben, annyira hasonlított világképünk.<br />

A mai napig magammal<br />

hordom a képet arról a bátorságról,<br />

melyet ők tanúsítottak, hogy meg-<br />

NYELVEBEN EL A NEMZET<br />

védjék és továbbadják hitüket. Ez<br />

ad nekem erőt arra, hogy megmaradjak<br />

az én unitárius hitemben,<br />

bármilyen nehézségeket is támaszt<br />

az élet.<br />

Ezek az emberek tanítottak meg<br />

arra, hogy éljünk a lehető legjobban,<br />

igazságban, nem azért, mintha<br />

jutalmat várhatnánk, hanem<br />

azért, mert így kell, így érdemes<br />

élni. Ugyanakkor arra is megtanítottak,<br />

hogy a vallásos hit Segít<br />

szembenézni a nélkülözéssel,<br />

szenvedéssel. Számunkra a vigasz<br />

belülről jön, abból a tudatból,<br />

hogy hűek maradtunk elkötelezettségünkben<br />

- családjainkhoz,<br />

egyházunkhoz, vallásos örökségünkhöz<br />

- és abból a tudatból,<br />

hogy egymáshoz tartozunk, hogy<br />

együttérzés vesz körül. Ez a mi hitünk:<br />

egyszerű, nyßt és erős.<br />

Ti itt Erdélyben és mi az Egyesült<br />

Államokban különböző kultúrákhoz<br />

tartozó népek más és más<br />

úton jutottunk el a mai napig. Hitünk,<br />

mely bizonyos szempontból<br />

különbözik, nagyon szembetűnő<br />

hasonlóságokat hordoz: elsősorban<br />

történelmünk, közös értékeink<br />

és unitárius nevünk azok, amelyek<br />

különös tiszteletet érdemelnek.<br />

Minden teológiai elméleten túl tudnunk<br />

kell azt, hogy végső soron a<br />

köte-<br />

mi barátságunk legerősebb<br />

léke az igaz emberség.<br />

Nagyon köszönöm,<br />

hálásan köszönöm!<br />

Tudjuk, egy ember egymagában nem sokat tehet. De<br />

ha összefogunk, ha nem csak önmagunkra gondolunk,<br />

küzdelmünk, hisszük, eredményes lesz. Ha, Reményik<br />

Sándor szavaival élve, minden ember egy tégla lesz, hatalmas<br />

kőfalat építhetünk, mely gátat vet az önkénynek. Ha<br />

minden ember egy-egy lépcső lesz, mely feljebb visz a haladás<br />

útján, utunk célját elérjük. Egy hegedű hangja nyom<br />

nélkül hal el, sok hegedű hangja olyan dallamot eredményez,<br />

mely távoli fülekbe is visszhangzik.<br />

Berde Mária, a harmincas években élt írónő mondja:<br />

"Amiért harcolunk, az a legjogszerűbb a világon.<br />

Akár a testnek, a léleknek is megvannak a maga szükség-<br />

17

letei. Ezek a népi - ősjavak: a templom, az iskola, az erkölcsi<br />

és művészi értékek és a megtartó hagyományok."<br />

Templom, hit, Isten, akit mindenki azon a nyelven<br />

szólít meg, ahogyan édesanyjától tanulta: "Mi Atyánk". És<br />

iskola, ahol az ember felkészül az életre. Ismereteket szerez,<br />

amelyeket aztán maga is embertársai javára gyümölcsöztethet.<br />

De ahhoz, hogy ismeretei mélyen<br />

bevésődjenek, egyedül csak az iskola alkalmas, amely<br />

anyanyelvén szól hozzá. És ezt akarják most elvenni tólünk.<br />

A gyermekeikért aggódó szülők egy része úgy gondolja,<br />

azáltal, hogy feladta az anyanyelvi iskolát, már biztosította<br />

a gyermek jövőjét. De végiggondolták-e, hová<br />

vezet az az út, amelyen elindították őket<br />

Az óvodába induló gyermek egy kis közösségből,<br />

amely féltő gonddal vette őt körül, belekerül egy nagyobb,<br />

számára idegen környezetbe. Még akkor is nehéz a beilleszkedés,<br />

ha az óvónéni anyja nyelvén szól hozzá.<br />

Mennyivel nehezebb a helyzete, ha nem érti a hozzá intézett<br />

szavakat, milyen kiszolgáltatottnak, elveszettnek érzi<br />

magát. Szorongva, félve, kedvetlenül megy abba a közösségbe,<br />

ahol pajtások között boldognak kellene éreznie magát.<br />

Szorongása, félelemérzete fokozódik amikor iskolába<br />

kerül. Az ismeretek elsajátítása amúgy sem könnyű. Ha<br />

nem anyanyelvén kell megbirkóznia a feladatokkal, míg a<br />

szavak megértésével küszködik, elveszíti az összefüggéseket,<br />

ismeretei hiányosak, tudása sekélyes lesz. Lehet bár<br />

nagyon értelmes, okos, mégis lemarad a tanulásban, és kialakul<br />

benne egy súlyos alacsonyabbrendűségi érzés,<br />

amely rányomja bélyegét egész további életére. Még súlyosbítja<br />

a dolgot az a most kialakult gyakorlat, hogy lépten-nyomon<br />

azt kell hallania, a magyar nép kulturálatlan<br />

alsóbbrendű népség, amelynek csak az a létjogosultsága,<br />

hogy kiszolgálja a felsőbbrendű őshonosokat.<br />

Ez a kisebbségi érzés aztán odavezet, hogy megelégszik<br />

a minimális ismeretekkel, mert úgy sem képes többre,<br />

vagy erejét meghaladó erőfeszítéseket tesz, amely állandó<br />

idegfeszültséget okoz és amely súlyos nyomokat hagy serdülő<br />

lelkében.<br />

Az állam nyelvét természetesen meg kell tanulni, de<br />

mennyivel könnyebb, ha a megszerzett ismeretekhez csak a<br />

foglalkozásukhoz szükséges szakkifejezéseket kell elsajátítaniuk.<br />

A beszélt nyelvet amúgy is megismerik a mindennapi<br />

életben.<br />

A szorongó, meghasonlott emberpalántából nem válik,<br />

nem válhat a megpróbáltatásokat vállaló, veszélyekkel<br />

szembenéző felnőtt. Nézzünk körül. Hány magáramaradt,<br />

idős család nélkülözi nem csak gyermekei segítségét, hanem,<br />

ami ennél is fájóbb, gyermekei szeretetét, ragaszkodását.<br />

Mert fiataljaink elszakítják a szülőföldhöz kapcsoló<br />

18<br />

gyökereket a szebb jövő reményében, nem gondolva arra,<br />

hogy a hontalanság odakint "sokszor fájóbb, mint idebent".<br />

A monda szerint egy elsüllyedt földrész, Atlantisz<br />

harangjai a víz alatt is tovább szólnak. Süllyedő világunk<br />

harangjainak hangja jusson el ne csak a fülünkbe, de szívünkbe<br />

is. A vészharang figyelmeztet: a túlélésre, megmaradásra<br />

egyetlen lehetőségünk van: ragaszkodnunk kell<br />

foggal és körömmel hagyományainkhoz, szokásainkhoz,<br />

szülőföldünkhöz, anyanyelvünkhöz. Küzdjünk meg minden<br />

templomért, minden iskoláért, minden egyes gyermeki<br />

lélekért. „Megbecsülünk minden rendet, melyen a béke<br />

alapul", de Isten igéjét továbbra is anyanyelvünkön akarjuk<br />

hallani, azt akarjuk, hogy gyermekeink az iskolában<br />

ezután is szülei szavát hallhassák.<br />

Vigyázzunk! Amit erőszakkal elvesznek tőlünk, azt<br />

még visszakövetelhetjük, de amiről önként lemondunk, az<br />

számunkra örökre elveszett.<br />

Drága anyanyelvünk minden igéjét-, minden szavát<br />

féltő gonddal őrizzük és drága kincsként az utódokra<br />

hagyjuk. Ehhez kérünk erőt, bátorságot és a mindenható,<br />

jó Isten segítségét.<br />

Ajánlom<br />

"...Ott alussza örök álmát egy fiatal<br />

SZÁSZ KLÁRA, ny.tanárnő<br />

nemzedék,<br />

apák, fiak, akiket hiába várt a szülőföld, anya, hitves,<br />

gyermek. Oda temették az én fiatalkori életenergiám,<br />

sorsom, jövőm egy részét is, ott gyúrtak,<br />

faragtak, formáltak az "új idők" szellemében. Úgy<br />

érzem, nincs szükség szépítgetésre. Akit kerékbe törtek,<br />

meggyötörteakivel holtakat temettettek, tragédiákat<br />

szemléltettek, annak joga van a jajra, és<br />

kötelessége a beszéd..."-vallja a most megjelent<br />

könyve (Hadifogságban. Naplótöredékek. Emlékfoszlányok.<br />

1944-1948. Kriterion Könyvkiadó. Bukarest.<br />

<strong>1995</strong>) előszavában Zsigmond Ferenc, a<br />

maros-küküllői egyházkör volt felügyelő gondnoka.<br />

Megpróbáló, megalázó évekről tanúskodik<br />

az emlékező.<br />

A fogság éveiről, melyeket át- és megélni csak<br />

hittel lehetett. Akik a fogságban<br />

hagyták jövőjük egy<br />

részét, azok számára e könyv, tudom, keserű,<br />

fájdalmas<br />

emlékeket elevenít fel, a fiatalok számára pedig<br />

történelmet.<br />

N.L.

Köztudomású, hogy a számunkra oly nagy értéket<br />

jelentő magyar irodalmi alkotások az idegen<br />

nemzetek széles olvasóközönsége előtt alig,<br />

vagy egyáltalán nem ismertek. Ennek okát általában<br />

a magyar nyelv jellegéből következő elszigeteltségben,<br />

a magyar ember számára sokat<br />

jelentő sajátos nyelvi ízek, szépségek lefordíthatatlanságában<br />

látják.<br />

Kevesebben beszélnek egy másik, és szerintem<br />

mélyebb, komolyabb okról. Egy irodalmi mű akkor<br />

válhat - nyelvétől függetlenül - értékes alkotássá,<br />

ha egyetemes emberi problémákkal<br />

szembesíti olvasóját.<br />

Nem akarom azt állítani, hogy a magyar irodalomból<br />

hiányoznak<br />

az<br />

ilyen jellegű,<br />

az egyetemes<br />

emberi lét<br />

kérdéseire választ kereső művek. Legjobb költőink<br />

nagy versei, Madách Ember tragédiája és a<br />

magyar regények között is jónéhány gondolatébresztő<br />

lehet a világon bárhol. Irodalmi alkotásaink<br />

nagy része azonban magán viseli annak a<br />

sajátos feladatnak a bélyegét, mely a kelet-euró-<br />

nyelv elsajátításával a gyermek a világot veszi<br />

birtokba, s abból annyit ismer, amennyit nyelve<br />

segítségével meg tud nevezni. Személyisége, gondolkodása,<br />

emberi értékei is a nyelv által mutatkoznak<br />

meg.<br />

Úgy gondolom, ebben a tekintetben nem helyes a<br />

feladatot és az azzal járó felelősséget csupán az iskolára<br />

ruházni (hárítani). A család, a szülők - mint<br />

mindenben - ebben is olyan meghatározó erejű példaként<br />

állnak a gyerekek előtt, amellyel az iskola<br />

sokszor képtelen felvenni a versenyt. Ezért tartom<br />

fontosnak, hogy az anyanyelvi nevelés és a példamutatás,<br />

mint annak a része, a család gondja is legyen.<br />

Csak ezzel az összefogással, a család és iskola összhangban<br />

zajló<br />

nevelő munkájával<br />

. érhetjük<br />

el,<br />

hogy gyermekeink<br />

az anyanyelv gazdag lehetőségeivel felvértezve<br />

képesek legyenek gondolataik pontos, véleményük<br />

határozott megfogalmazására, színes<br />

egyéniségük megmutatására. A nyelvi nevelés<br />

személyiségfejlesztés is, és ennek a kis közösségnek,<br />

amelynek tagjai vagyunk, a jövő szempontpai<br />

népek, s ezen belül a magyar nép irodalmára jából elsősorban olyan pozitív személyiségekre<br />

is hárult az évszázadok során.<br />

van szüksége, akiknek azonosságtudatában az<br />

A magyar irodalom politizáló irodalom. anyanyelv ápolásának, gondos használatának,<br />

A magyar írók, költők politikusok is. Nemzeti, megőrzésének feladata is fontos helyen áll.<br />

közösségi létünk fenyegetettségének pillanataiban<br />

A közösség vonatkozásában az anyanyelv a<br />

ők vállalták a veszély kimondásának és az nemzeti azonosságtudat ismérve, kulturális érté-<br />

útkeresésnek a felelősségét. Az ő tollúkon szólalt keink hordozója s így megmaradásunk jelképe,<br />

meg elsősorban a nemzeti függetleség eszméje, a fennmaradásunk feltétele. Használati jogának<br />

közösség vonatkozásában.<br />

Nyelv és gondolkodás szoros kapcsolatára a<br />

tudósok már régóta figyelmeztettek. Az anya-<br />

szülőföldhöz, néphez, anyanyelvhez való ragaszkodás<br />

erkölcsi parancsa. Valahányszor veszély, közösségünk választott képviselőinek, politikusai-<br />

korlátozása politikai kérdés, melynek megoldása<br />

támadás fenyegeti személyes vagy nemzeti azonosságtudatunkat<br />

és e tudatot meghatározó értégyarság<br />

szellemi és politikai vezetőinek harca az<br />

nak feladata. Bízunk benne, hogy a romániai makeinket<br />

- jelen esetben anyanyelvünket -, mindig anyanyelvi oktatásért eredményes lesz.<br />

ezekből a művekből merítünk erőt, tőlük kapunk Segítsük őket jelenlétünkkel, részvételünkkel,<br />

biztatást, reményt.<br />

valahányszor felszólítanak rá, jelezve, hogy követeléseink<br />

egy közösség követelései, egy közösség szel-<br />

Most, amikor a romániai magyarság az anyanyelvi<br />

oktatás ügyében folytatott harcának sikeréért lemi továbbélésének feltételei. És közben végezzük<br />

imádkozik Erdély-szerte a magyar templomokban, el magunkban, családunkban, szűkebb környezetünkben<br />

a ránk háruló feladatot, azt a csendes<br />

én nem akarom irodalmi idézetekkel szaporítani a<br />

szót. Inkább arra hívom fel a figyelmet, hogy ez a munkát, amelynek eredményeképpen a magyar<br />

harc nem csupán költőink, íróink, még csak nem is a nyelv szavai, mondatai, sajátos ízei ajkunkon teljes<br />

most már létező politikusaink, hanem mindannyiunk<br />

harca kell hogy legyen!<br />

meg ép, értelmes emberi gondolatok hordozóiként.<br />

gazdagságukban és tökéletes épségben szólalnak<br />

Az anyanyelv tökéletes birtoklásának és használatának<br />

problémája két vonatkozásban is meg-<br />

politikai harc, de ragaszkodásunkat anyanyel-<br />

Ez a munka nem annyira látványos, mint a<br />

határozó jellegű: az egyén, a személyiség és a vünkhöz leginkább ez bizonyítja, politikai jellegű<br />

követeléseink jogosságát ez<br />

hitelesíti.<br />

TÖRÖK KATALIN, tanárnő<br />

19

Kedves Testvéreim!<br />

A tágabb és szűkebb kazánkbeli<br />

magyar Unitárius Egyház és vallás<br />

ötödik évszázadát éli. Ez alatt az idő<br />

alatt a keresztény türelem jegyében<br />

írta a maga, megpróbáltatásokkal teljes<br />

történelmét. Erre a keresztény türelemre<br />

"Isten legjobb gyermeke és<br />

prófétája ", jézus, és az ő tanításainak<br />

szellemében egyházat alapító első<br />

püspökünk, Dávid Ferenc tanított<br />

minket. Mindketten életükkel és halálukkal<br />

egyaránt bizonyságot tettek<br />

erről.<br />

Valahányszor a négy évszázad<br />

alatt (rendjén) - a mások türelmetlensége<br />

miatt - súlyos veszteségeket<br />

kellett elszenvednünk, nem perlekedtünk,<br />

nem lázadoztunk, de mindannyiszor<br />

Istent kértük, hogy segítségével<br />

a romokon új iskolákat és<br />

templomokat, új életet építhessünk.<br />

És ő megsegített minket. József Attilával<br />

vallottuk: "Mikor nagyokat ütnek<br />

rajtunk, milyen jó lenne nem<br />

ütni vissza se kézzel, se szóval."<br />

Az is valóság, hogy ez az igazán<br />

magyar lelki közösség, mint nevelő<br />

népegyház, a nép és az egyház ügyét<br />

egyformán szívén viselte mindig s<br />

úgynevezett "alárendelt" szerepet<br />

nem osztott egyiknek se soha. (Egyszerre<br />

voltunk és oagyunk magyarok<br />

és unitáriusok.)<br />

A 16. századi reformációra - vallási<br />

vonatkozásban - az 1568-as tordai<br />

országgyűlés tette fel a koronát az-<br />

Vállvetve<br />

zal, hogy törvénybe iktatták a vallásés<br />

lelkiismereti szabadságot. Dávid<br />

Ferenc vezérszerepét ebben elismerte<br />

a történelem. S ha 427 esztendővel<br />

ezelőtt azt vallottuk és azt akartuk,<br />

hogy hitbeli meggyőződéséért senki<br />

se bántalmaztassék, ma egy emberként<br />

azok mellett vagyunk, akik vállalják,<br />

kérik, követelik, törvényt<br />

akarnak arról, hogy nyelvéért, anyanyelvéért<br />

ne bántalmaztassék, és jogfosztott<br />

ne legyen senki! Adja az<br />

Isten, hogy közös szent akarásunknak,<br />

a romániai magyarság számára,<br />

mielőbb megnyugtató eredménye legyen!<br />

(Elhangzott Sepsiszentgyörgyön a Kis<br />

Stadionban <strong>1995</strong>. szeptember 8-án tartott<br />

tiltakozó gyűlésen)<br />

TÖRÖK ÁRON lelkész<br />

J<br />

Találtam egy kéziratos levelet, mely adatot szolgáltat a vargyasi unitárius torony építésére vonatkozóan.<br />

A levél és arra a válasz igen szép jele annak, hogy székely népünk miként nyújtott segítő kezet<br />

egymásnak a múltban - felülemelkedve a felekezeti kötelékeken (jelen esetben református és unitárius).<br />

Az írás feltehetően a vargyasi unitárius egyházközség levéltárából kerülhetett néhai Borbáth Károly<br />

jeles történészünk kezéhez, melyet a közelmúltban vételeztem.<br />

íme a vargyasiak levele:<br />

„Nemes Kis Batzoni Ekklésia és egész Közönség!<br />

Az emberi dolgok nagyon forgandók. Szerentséje volt közönségünknek ahoz hogy az<br />

irt Ns Közönség Ekklésiái épittésében mész kővel szolgállyon, ma a mi Ekklésiánk van<br />

hasonló környül állásba, tornyát akarván befedni, létz dolgában fenn akadt. Bizodalommal<br />

keresi meg a Ns közönséget, hogy megemlékezvén a multakról akár ottan kivágva<br />

egy néhány tölte lettzel megsegijteni se sajnálja, akár a tőkéket ha által méltatja<br />

falunkba egész költsönös háládatottsággal vesszük álhatatósan fogadván, hogy az emberi<br />

dolgok változása ha mi szükséget okozna a nemes közönségnek ujjolag ezen jót<br />

megszolgálni egyenes kötelességünknek esmerjük, levén a Ns Ekklésiának és közönségének<br />

Vargyason 1822 27 ik Májjus. Költsönös Szivességü Jókivánoju Kis Mihály hellybeli<br />

unitár Pap. Máté József Megye Biró Vargyason."<br />

A kisbaconi református egyházközség a fentebb idézett megkereső" levél külső oldalára az alábbi<br />

választ küldte:<br />

ben emiitett multakról, mostanis Nagy Háládatossággal emlékezik visza a Kis<br />

Batzoni Ns Ekklésia: kiván is minden ki telhetőkben az el intéz Szent Czélyaiba Segítséget<br />

tenni a Vargyasi és Sz Eklézsiának, mostan 3 Fenyő Tőkéket minden fizetés nélkül<br />

ajjánl ki is vágassa, tsak hogy egy embere által akkor légyen segítségei a Vargyasi<br />

Ns Ekkla hogy a munka is annál helyesebb modgyával folyhasson. Továbbá az Ur Isten<br />

Segélye Idvességes dolgaikban Szent Czéljaikban. Sig. Kis Batzon die 28 Máji 1822.<br />

A közösség végzésiből Benedek Márton megyebiró."<br />

Levél - jó válasz egy nap alatt.<br />

173 év távlatából közzé teszem: Isten áldja - Békesség Istentől!<br />

FARKAS DÉNES lelkész-levéltáros<br />

20<br />

•

A HOMORÓDALMÁSI SZÓRVÁNYTÁBOR<br />

1990-ben elkezdődött egy az erdélyi fiatalság számára<br />

megrázó folyamat: szabad kapcsolatteremtés<br />

és tartás a Romániától nyugatra fekvő országokkal.<br />

A magyarországi munkavállalás lehetősége, a nyugati<br />

utazás lehetősége, a műholdas és kábel-televízióláncok<br />

használata szétrombolta egy évtizedek alatt<br />

kialakult érték és szokásrendszer alapjait, hogy helyükbe<br />

új épülhessen. Az elnéptelenedő falvak ifjúságát<br />

az újabb, relatív kilátástalanság befelé<br />

fordulásra indította, a pozitív értékek helyébe lépő<br />

élvhajhászás, a közösségek teljes szétesésével fenyegetett.<br />

Ilyen körülmények között rendkívüli jelentősége<br />

van az ifjúsági egyletek működésének.<br />

Az almási érdekeltségű ifjúság nyaranta visszakényszerült<br />

szülőfalujába a nyári munkák idejére.<br />

Ezek a fiatalok Erdélyszerte kisebb-nagyobb városokban<br />

élnek- családjukkal, tanulnak kollégiumokban.<br />

1993-ban alakították meg formai megkötések<br />

nélkül (egyelőre még nem bejegyzett önálló jogi<br />

személyként) a Homoródalmási Dávid Ferenc Ifjúsági<br />

Egyletet. Közösségfejlesztő tevékenységüket<br />

kulturális és gazdaságfejlesztő területen egyaránt<br />

kifejtik. Korábbi eredményeik az 1994. évi ifjúsági<br />

szórványtábor megszervezése és két színdarab előadása.<br />

Emellett szervező tevékenységet folytatnak<br />

önálló jogi személyiségű egyesület bejegyeztetése<br />

érdekében. A táborszervezésekkel összekapcsolva<br />

folyik a helybeli iskola fejlesztésének támogatása<br />

is. Gazdasági tevékenységük első lépése a helybéli<br />

pap által az egyletnek ajándékozott legelőterület<br />

fásítása. További terveik között, többek között, tejüzem<br />

alapítása szerepel. Tevékenységük folyamatos<br />

erkölcsi, szakmai és anyagi támogatást igényel.<br />

1994. augusztusában zajlott az első almási szórványtábor.<br />

A tábor szervezésében teológus hallgatók<br />

személyében közvetlen segítséget, az Unitárius<br />

Egyház Püspökségétől jelentős anyagi támogatást<br />

kaptunk. A kilenc résztvevő, mindnyájan szórvány-magyarok,<br />

falubeli családoknál lakott, akik<br />

részben az élelmezésükről is gondoskodtak. A közös<br />

étkezések a kántori lakon történtek, ahol főzőasszonyt<br />

fogadtunk, akik mellett az egylet tagjai<br />

segédkeztek. A tábor egy hétig tartott .A hétnapos<br />

tábor programján kézműves mesterségek, képzőművészeti<br />

foglalkozások, irodalom-, történelemtanulás,<br />

néptánc, színdarab előadás, kirándulások<br />

szerepeltek. A legfontosabb azonban mégis az almásiakkal,<br />

a faluval létrejött személyes kapcsolat,<br />

minthogy a fiatalok almási családoknál laktak. A<br />

tábor eredményeként a Zsilvölgyéből jött fiatalok<br />

megismerték azt a tájegységet, ahonnan legtöbbjük<br />

nagyszülei annakidején elvándoroltak. Azonosságtudatuk<br />

valamelyest megváltozott.<br />

A tábor idején az elszállásolás tavaly annyiban<br />

jelentett gondot, hogy a legnagyobb dologidőben a<br />

háziak nem tudtak annyi energiát szánni vendégeikre,<br />

mint szerettek volna. A tavalyi kilenc főhöz<br />

képest idénre 15 fiatalt vártunk, de csak kilencen<br />

érkeztek (Csiki Erika és Csiki Sándor, Jakab Zoltán,<br />

Koncz Emőke, Koronka Csilla, Kovács Éva,<br />

Nagy Adél, Sgaverdia Alina, Szabó Klára). Szálláshelyüket<br />

az almási iskola épületében alakítottuk<br />

ki. Mosdási lehetőséget az iskolában (hidegvizes<br />

mosdókkal) biztosítottunk, valamint három-négy<br />

közeli családnál kétnaponta fürdőszoba használatot<br />

melegvízzel. Az étkezés és a főzés a kántori lakon<br />

történt, valamint a foglalkozások is itt<br />

zajlottak. Egy helybeli vállalkozó a tábor idejére<br />

mikrobuszt biztosított számunkra. A táborban változatos<br />

program zajlott: bibliodráma, linó-metszés,<br />

kirándulás, nyelvi játékok, népdal tanulás, néptánc<br />

tanulás stb. A napi program általában így alakult:<br />

08.00-09.00 reggeli, 09.00-09.30 áhítat,<br />

09.30-12.00 foglalkozás, 12.00-13.00 "a nap témája",<br />

(Á résztvevők tartotta rövid e.a. és annak megbeszélése,<br />

sorozatszerkesztő: Tódor Csaba),<br />

13.00-14.00 ebéd, 15.00-19.00 foglalkozás, 19.00-<br />

19.30 vacsora.<br />

Ettől eltérően vasárnap a templomozáson kívül<br />

kötetlen programot bonyolítottak a táborozók, akik<br />

tavaly is voltak, meglátogatták egykori szállásadóikat.<br />

Ugyancsak eltértünk e programtól, amikor<br />

egésznapos kirándulást tettünk az Almási<br />

Barlanghoz, illetve félnapos kirándulást a Bágyi<br />

Mentsvárba. Egyéb alkalmakkor a fenti időbeosztás<br />

szerint foglakoztunk témáinkkal: történelem,<br />

unitarizmus, román-magyar kapcsolatok, képzőművészet,<br />

népismeret. Meghívott előadók voltak:<br />

Veres Péter, Kelemen Levente, Pap Mária és Márkó<br />

László, Lukács Ágota és Dezső Tibor Attila, Kovács<br />

Anna-Mária, Ferenczi Enikő. Az almási<br />

fiatalok közül a tábor ideje alatt itthon tartózkodva<br />

a programokon részt vettek , segítettek: Bartalis<br />

Zsolt, Bencző Ildikó, Bencző Levente, Benedek An-<br />

21

namária, Fekete Izabella, Felszegi Krisztina, Gothárd<br />

Károly, Józsa Piroska, Nagy Emőke, Nagy Réka,<br />

Nagy Szilárd, Oláh Enikő, Oláh Irénke, Pálffy<br />

Réka, Péteri! Sándor, Rigó Gyöngyi, Sándor Csilla,<br />

Sándor Éva, Sándor Krisztina, Sebestyén Piroska,<br />

Soós Irma, Sorbán Enikó', Szabó Enikő, Szabó Jené',<br />

Szálkái Károly, Szálkái Sándor, Újvárosi Katalin,<br />

ifj. Veres Péter, Zahorák Ildikó.<br />

Örömmel nyugtázzuk hogy közülük néhányan<br />

már felajánlották segítségüket a jövó' évi ifjúsági<br />

konferencia megszervezésében, amire a vendégek<br />

közül is többen vállalkoztak: Sgaverdia Alina, Kovács<br />

Éva, Jakab Zoltán, Csíki Sándor és Koncz<br />

Emőke.<br />

Rövid beszámolónkat két idézettel szeretnénk<br />

zárni:<br />

Orbán Balázs A Székelyföld leírásában az egykori<br />

almási iskoláról így ír: ...újabb nevezetességenként<br />

felemlíthetjük e falunak iskoláját, melynek alig találhatjuk<br />

Székelyföldön párját...hol 80-100 tanítvány<br />

tanul az újabb, célszerű tanrendszer szerint, és ezen<br />

többezer forintba kerülő' díszes épületet az ecclesia<br />

önerején, lelkes főkurátora Dániel Gábor buzdítására<br />

létesíté, s midó'n jóra, nemesre fogékony népünknek<br />

a közművelődés felé való ily törekvését,<br />

ily áldozatkészséggel párult hazafiasságot látunk,<br />

akkor csak örömmel kell a honfi kebelnek eltelni,<br />

akkor a biztos jövó'iránti bizalom, és hit által áthatott<br />

szívvel kell hogy a költó'vel felkiáltson: Hazám,<br />

te élni fogsz!" Hisszük, hogy mi is "iskolát építünk",<br />

ha nem is kódból valót. Erre rímel Fészekrakó<br />

c. tábori lapunk Beköszöntője: "A békesség<br />

fészekrakóinak nevezzük magunkat. Azért gyűltünk<br />

össze, hogy Fészket rakjunk: a testvériség,<br />

megértés, lelki-szellemi megújulás fészkét. Elszomorít<br />

az ostobán kegyetlen ártó szándék, bánt a<br />

nemtöró'dömség, beletöró'dés. Nem tagadjuk, hogy<br />

életünkben sok a viszálykodás, bizalmatlanság, fizikai-<br />

és lelki eró'szak. Ezt nem letagadni, hanem<br />

megváltoztatni akarjuk tiszta szívből. Ehhez kérjük<br />

az Úristen segítségét aki nem csak nekünk,<br />

unitáriusoknak Istenünk, de - hitünk szerint -református,<br />

katolikus, ortodox és más vallású testvéreinké<br />

is."<br />

A szervezőit: Benczó' Dénes, Szabó László, Tódor<br />

Csaba, Koppándi Botond, Bardócz András.<br />

BARDÓCZ<br />

ANDRÁS<br />

A kereszténység nem ismer határokat,<br />

innent és túlt. Az alapeszmében közös<br />

feladatunk és közös kötelességünk<br />

van. A különböző történelmi felekezetekkel<br />

osztozunk Jézus örökségén,<br />

nem csak a kereszténység világot átfogó<br />

eszméjéért, hanem - itt és most - népünk<br />

megmaradásáért is. Kilépni az<br />

együttműködésből, az ökumeniából,<br />

helyi viszonylatban népárulás. Ezt mi<br />

unitáriusok nem vállaljuk! Az ökumeniai<br />

szolgálatot mi csíkszeredai unitáriusok<br />

így vállaltuk és teljesítettük.<br />

ünnepén és körmenetén; a hősök emlékének<br />

szentelt kereszt avatásán a lelkészek<br />

szolgáltak felekezetre való<br />

tekintet nélkül.<br />

A várost és a népszolgálatot jelentő<br />

megmozdulásokban részt vettük:<br />

március 15-én a főtéren egyházi be-<br />

Nem csak itthon vagyunk az ökumenia<br />

munkása, hanem külföldön is. A<br />

Hatvan városi kis evangélikus egyházközség<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 3-án, temploma<br />

építésének 60. évfordulója<br />

alkalmából, a várost is megmozgató<br />

ünnepét tartotta. Dr.Barcza Béla helyi<br />

lelkész ez alkalomra ütemezte be a kis<br />

oltár és a modern szószék felszentelé<br />

Együtt élünk, sét Szebik Imre evangélikus püspök úr,<br />

a köri esperes és az előtte lévő lelkész<br />

együtt kell<br />

segédletével. Az ünnepi istentiszteleten,<br />

mely úrvacsoraosztással volt egy-<br />

lennünk!<br />

A helyi református egyházzal egyeztettük<br />

programunkat, az iskolai val-<br />

közül a helybeli római katolikus kanobekötve,<br />

jelen volt a más felekezetűek<br />

lásoktatást egy időbe terveztettük be szedet mondottunk: a Nyári Bolyai nok, és az unitáriusok részéről a csíkszeredai<br />

unitárius lelkész és neje, akik<br />

mindenik iskolában. Közös nőszövetségi<br />

összejöveteleket rendeztünk, sén az egyetemes Unitárius Egyházat egy szép oltárterítőt adományoztak ez<br />

Egyetem gyergyószentmiklósi gyűlé-<br />

Anyák-ncipján és március 15-én közös képviseltük, s a bezáró istentiszteletet alkalomra.<br />

istentiszteletet tartottunk a két lelkész a római katolikus templomban megtartottuk.<br />

A szórványmagyarság Lárlét"<br />

címen tartott ünnepségen mind a<br />

A du. 3 órakor "Ökumenikus együtt-<br />

vezetésével: mindketten szórványban<br />

lévén, egymás helyettesítését vállaltuk,<br />

közös teadélutánokat szerveztünk, istentiszteleten szolgáltunk. Közös magát és beszédet tartottak küldöttjemafa<br />

összejövetelén, az ökumenikus négy történelmi egyház képviseltette<br />

hol mindkét lelkész szolgált. A római ügyeinkben mindenütt igyekszünk jelen<br />

lenni, egyházunkat képviselni. csíkszeredai lelkész képviselte<br />

ik. Unitárius részről Simén Domokos<br />

katolikus egyházközség keresztavató<br />

egyhá-<br />

22

zunkat, beszédet tartva. Szebik püspök<br />

úr beszéde zárta a közös ünnepséget.<br />

Utána a hívek szeretetvendégségre<br />

hívták a jelenlevőket.<br />

Köszönetünket fejezzük ki dr.Barcza<br />

Béla hatvani evangélikus lelkésznek,<br />

hogy a magyar történelmi egyházakat és<br />

a város vezetőségét összehozta "egymáshoz<br />

közelebb" az ökumeniában.<br />

<strong>1995</strong>. augusztus 28-31. közt tartotta<br />

meg Debrecenben a Magyarországi<br />

Egyetemes Református Egyház a Doktorok<br />

Kollégiumának őszi plenáris<br />

ülését. Az Egyházi Néprajzi Szekció<br />

keretében 3 unitárius lelkész volt jelen<br />

meghívás alapján. A tudományos<br />

ülésszakon előadást tartottak. Nagy<br />

László szőkefalvi lelkész az Unitárius<br />

Passióról tartott értekezést. Kiegészítésképpen<br />

este videófilmen bemutatták,,<br />

hogy miként énekelték <strong>1995</strong> nagypéntekén<br />

a szőkefalvi, marosvásárhelyi és<br />

dicsőszentmártoni unitárius templomokban<br />

a Passiót. Adorjáni Rudolf<br />

Károly, nyugalmazott lelkész "Történeti<br />

népmondák a Küküllő vidékéről"<br />

című gyűjtését mutatta be. Siménné Tövis<br />

sy Éva az "Árva Özvegy Cassa"című,<br />

1802-ben alakult Nyugdíj-Segélypénztár<br />

alakulásáról, alapszabályáról és tevékenységről<br />

tartott előadást. Simén<br />

Domokos csíkszeredai lelkész a "Homo<br />

ródfürdői unitárius búcsú"- ról szóló<br />

előadásával volt jelen.<br />

Reméljük, hogy az Egyházi Néprajzi<br />

Szekció, eddigi hagyományához híven,<br />

az elhangzott előadásokat ezután is<br />

könyv formában megjelenteti a VAL-<br />

LÁSI NÉPRAJZ következő 8. vagy 9.<br />

számában, hogy a történelmi magyar<br />

egyházak közös hagyományai és népivallási<br />

felmérései mindenki számára<br />

hozzáférhetőek legyenek.<br />

SÍMÉN DOMOKOS lelkész<br />

Kórustalálkozó<br />

(Újra)megalakulásának harmadik évfordulóját ünnepelte<br />

egyházközségünk dalárdája pünkösd első<br />

napján. Az ünnepség egyben kórustalálkozó is volt,<br />

melyen a két szomszédváros: Medgyes és Dicsőszentmárton<br />

vegyeskarai vettek részt. Mindhárom<br />

énekkar: - a magyarsárosi unitárius, a medgyesi<br />

R.M.D.SZ., valamint a dicsőszentmártoni Sípos Domokos<br />

Közművelődési Egyesület kórusa - Iszlai<br />

László magyarsárosi születésű, jelenleg Medgyesen<br />

lakó zenetanár irányításával működik.<br />

Az ünnepség délután három órakor istentisztelettel<br />

kezdődött a templomban.<br />

Az áhítat után a lelkész üdvözölte a meghívottakat,<br />

valamint a megjelent gyülekezeti tagokat és az<br />

ünnepélyt megnyitotta.<br />

Templomunk belső szerkezete kiválóan alkalmas<br />

volt a három kórus felállítására, mivel három külön<br />

karzat biztosított erre lehetőséget. Iszlai László karzatról<br />

karzatra vándorolt és vezényelte kórusait. Vallásos<br />

tárgyú énekek csendültek fel: Beethoven Szólt<br />

az úr - a magyarsárosi, Ó adj nekünk békét - a medgyesi<br />

és Vörösmarty-Egressy B. Szózat- a dicsői dalárda<br />

előadásában.<br />

Az ünnepélyen meghívottként vett részt Patakfalvi<br />

Jenő egykori kántortanító, az általa 1946-ban újraalakított<br />

Unitárius Dalkör karnagya. Megromlott<br />

egészségi állapota ellenére is örömmel tett eleget a<br />

meghívásnak. Köszöntő beszédéban meghatottan<br />

emlékezett vissza az elindulásra, a kezdés éveire, a<br />

lelkes és eredményes munkára. Rámutatott a dalár-<br />

Magyarsároson<br />

da valláserkölcsi életet emelő, közösségszellemet<br />

erősítő szerepére, mondván: "Akik együtt énekelnek,<br />

dalolnak, azok dolgozni, alkotni is jobban tudnak<br />

együtt". Hisszük, hogy e megállapítás igazát sok évtizedes<br />

tapasztalat igazolja. Végül Tompa Mihály<br />

verssorával zárta beszédét: "Fiaim, csak énekeljetek!"^<br />

madár fiaihoz)<br />

Ezután az ünnepség a templomkertben a háromszáz<br />

éves műemlék - a harangláb - tövében<br />

folytatódott. Itt már világi énekeket énekeltek, népdalfeldolgozások<br />

is műsorra kerültek. Kodály, Bárdos-Halmos<br />

feldolgozások, Tavaszköszöntő, Érik<br />

a som, Giardini madrigálja: Éljenek a víg nők, Kodály:<br />

Miatyánk dallamai szálltak a pünkösd délutáni<br />

ragyogó napsütésben. Külön figyelmet érdemel<br />

M.Moltke-L.Hedvig 1840-ben kelt szász himnusza.<br />

A négyszólamú feldolgozás Norbert Petri, a magyar<br />

fordítás Ritoók János érdeme: Erdélyország,<br />

áldás földje.<br />

A műsor szabadtéri részében a kórusok külön-külön,<br />

majd párosával, végül mindhárman egyesítve<br />

énekeltek. Minden elhangzott énekszámot lelkes<br />

tapssal fogadott a nagyszámú hallgató közönség.<br />

Az ünnepély szeretetvendégséggel ért véget,<br />

melyen a helyi dalárda tagjai vedégül látták a meghívottakat.<br />

Jókedv, vidámság, derű töltötte be az<br />

együttlét óráit.<br />

Tevékenységünkkel nem új dolgot indítottunk el<br />

egyházközségünk életében, hiszen a korabeli jegyzőkönyvek<br />

tanúsága szerint mindennek több évtíze-<br />

23

des múltja van, még ha az utóbbi évtizedekben<br />

hosszú ideig szünetelt is. Az 1921. október 31-én<br />

tartott alakuló közgyűlés kimondja a "Magyarsárosi<br />

Unitárius Dalkör " megalakulását. Vezetője és<br />

irányítója Miklós János tanító. Ezt a munkát folytatják<br />

Kozma Endre, majd 1946-tól Patakfalvi Jenő<br />

kántortanítók. Áldásos munkájuk nyomán pezsgő<br />

egylet és dalkör élet folyik az egyházközségben,<br />

ünnepélyek, vallásos esték, műsorok, előadások,<br />

színdarabok bemutatása, és mindennek mozgatórugója,<br />

középpontja: a Dalkör.<br />

Aztán az 1949. január 12-én tartott rendkívüli<br />

közgyűlésen Patakfalvi Jenő karnagy sajnálattal<br />

bejelenti, hogy a tanfelügyelőség rendelkezésére<br />

az összes egyházi jellegű tisztségéről kénytelen<br />

lemondani a Dalkör. Ezután csak mint temetkezési<br />

egyesület működhet tovább, tevékenysége kizárólag<br />

a temetésekre korlátozódik. Majd fokozatosan<br />

elsorvad és négy évtizeden át szünetel.<br />

Ilyen előzmények és hosszú szünet után kezdtük<br />

meg ismét a munkát, 1992-ben. Iszlai László<br />

zenetanár hozzáértő és lelkiismeretes munkájának,<br />

igyekezetének már eddig is szép eredményei<br />

vannak. Nem volt könnyű mindjárt az elején műsorra<br />

venni és megtanulni például Kodály Zoltán<br />

Nagyszalontai köszöntő-jét, mellyel 1992-ben a<br />

Zsinati Főtanács ünnepi istentiszteletén szerepeltünk<br />

először. Azután az itthoni ünnepi alkalmi istentiszteletek<br />

mellett idegenben is többször<br />

megfordultunk: Fehéregyházán, Szentegyházán,<br />

Dicsőszentmártonban a Kisküküllő-menti, idén pedig<br />

Cserefalván a Nyárád-menti kórusok találkozóján,<br />

és immár másodszor Fehéregyházán a Petőfi<br />

ünnepélyen.<br />

Hisszük, hogy az idén pünkösdben tartott évforduló<br />

: találkozó ünnepi hangulata, derűje túlmutat<br />

a jelenen, a múló pillanaton, nemcsak annyit<br />

jelent, hogy "volt egy jó napunk", hanem ennél<br />

sokkal többet: optimizmust, hitet a jövőben.<br />

És végezetül álljon itt a magyarra fordított<br />

szász himnusz egy szakasza, melynek mondanivalója<br />

az erdélyi unitarizmus történelmi célkitűzése<br />

is«gyben, fennállásától napjainkig:<br />

"Erdélyország, türelemföld,<br />

Minden hitnek tábora,<br />

Óvd meg hosszú századokon át<br />

Fiaidnak szabadságjogát<br />

S tégy a tiszta szó hona,<br />

Légy a tiszta szó hona."<br />

NAGY ENDRE lelkész<br />

Szőcs<br />

Géza<br />

Esti Ima<br />

Isten, teremtsél földet,<br />

tengert, s füvet is, zöldet!<br />

hol csak iszapos jég volt,<br />

legyen ott mától égbolt,<br />

s ha a Hold rajta feljő,<br />

villogjon fönt a felhő!<br />

s ha a kezed megteremtett<br />

annyi sok házat, engedd<br />

lenni a folyók mellett<br />

Kolozsvárt s Budapestet!<br />

s adj nekünk szépre festett<br />

színes szemet és testet<br />

s nevet is kérünk, Isten,<br />

mert most még nevünk sincsen,<br />

Mennyei Atyánk, kérünk:<br />

legyen testvér belőlünk,<br />

legyünk mi Gigi s Máté,<br />

de nem külön mamáké:<br />

add nekünk édesanyának<br />

szépséges Édesanyánkat!<br />

s mint szél, mely ránk hajolgat,<br />

arcunkat és hajunkat<br />

érintse istenkéz is:<br />

legyen majd velünk Jézus,<br />

legyen öröm és ünnep<br />

hogy ott ül asztalunknál<br />

ha földi két szemünknek<br />

ő nem is látható már -<br />

mint ahogy még egészben<br />

ott van, és nem lehetne<br />

kitapogatni mégsem:<br />

lépte nyomát a vízben,<br />

habár ott csillog benne<br />

mint öt meg öt a tízben.<br />

Atyánk, mirajtunk minden pillanatban<br />

a pusztulás fogsora összecsattan<br />

de folyton-folyvást föltámasztva minket<br />

összegombolod rajtunk újra s újra<br />

életünket, mint meleg, piros inget -<br />

Isten, köszönünk mindent;<br />

s ha elrejtőznél egyszer<br />

a végtelen időben,<br />

templom i, fes te 11 képen<br />

vagy kifaragott kőben:<br />

kérünk, Miatyánk, engedd<br />

hogy megtaláljunk téged<br />

egy kukoricaföldön<br />

vagy Emontekiőben.<br />

24

HÍREK<br />

DICSŐSZENTMÁRTONBÓL<br />

Kedves vendégeket fogadtunk július 4-én. Az Egyesült Államokban<br />

levő testvéregyházközségünk megbízottai látogattak<br />

el hozzánk a közvetlen kapcsolatok megteremtése<br />

érdekében. Ez alkalommal rövid istentiszteletet tartottunk. Istentisztelet<br />

után Fazakas Endre lelkész üdvözölte a vendégeket<br />

és Isten áldását kérte a létrejött testvéri kapcsolatra.<br />

A köszöntő szavakra a küldöttség vezetője meleg szavakkal<br />

válaszolt, örömét fejezte ki, hogy végre alkalma nyílt<br />

betekinteni egy kis erdélyi közösség életébe. Reméli,<br />

mondta, hogy az a lelki kapcsolat, amely most kialakult,<br />

tartós és gyümölcsöző lesz.<br />

Végezetül a nőszövetség tagjai által készített kézimunkákat<br />

adták át a vendégeknek mind a testvéregyházközség<br />

számára, mind a küldötteknek személyesen.<br />

A hívek lelki megnyugvására szolgál az a tudat, hogy a<br />

világ másik felén is létezik egy közösség, amely együtt<br />

érez és együtt imádkozik velünk.<br />

II.<br />

A helybeli népszínház tagjainak jóvoltából szép kiránduláson<br />

vett részt egyházközségünk tagjainak egy csoportja.<br />

A Népszínház tulajdonában levő autóbuszt teljesen<br />

térítésmentesen felajánlották a városban levő három magyar<br />

egyházközségnek abból a célból, hogy azon egyháztagok<br />

- számszerint minden egyházközségből 15-ön -,<br />

akinek másként nincs lehetőségük, egynapos kiránduláson<br />

vegyenek részt. Az útirány a következő volt: Szováta, Parajdi<br />

sóbánya, Korond, Farkaslaka, Székelyudvarhely,<br />

Székelykeresztúr, Fehéregyháza, Segesvár, Medgyes. A<br />

kirándulás vezetője Szász Balázs unitárius énekvezér volt,<br />

aki a résztvevők teljes megelégedésére irányította a csoportot.<br />

Szakszerű magyarázattal kísérte a vidék nevezetességeit,<br />

felhívta a figyelmet minden látnivalóra. így a<br />

kirándulók a kellemes időtöltés mellett a Székelyföldre volnatkozó<br />

ismereteiket is bővítették. Farkaslakán Tamási<br />

Áronra emlékeztünk meleg szeretettel és özv. Bartha Sándorné<br />

saját kertjének virágcsokrát helyezte a sírra. Keresztúron<br />

Petőfi Sándor haldokló körtefája alatt idéződött<br />

fel a nagy költő emléke, onnan kezdve minden talpalatnyi<br />

hely örök dicsőségéről beszélt a fehéregyházi emlékműig.<br />

Ezúttal is köszönetet mondunk a Népszínház minden<br />

egyes tagjának és külön Vitális Ferencnek, a színház rendező<br />

és szervező vezetőjének azért a nemes és önzetlen<br />

munkáért, amelyet népünk érdekében kifejtenek.<br />

Ill<br />

Édes anyanyelvünk védelmére és a léleknyomorító oktatási<br />

törvény ellen emelte fel szavát Dicsőszentmárton népe<br />

a szeptember 15-én tartott ökumenikus istentisztelet<br />

alkalmával. Az istentisztelet színhelyén, a római katolikus<br />

templomban nagyszámú résztvevő gyűlt össze, hogy kifejezze<br />

tiltakozását a népünket sújtó, mélységesen emberietlen<br />

intézkedések miatt. A bevezető zsoltár után Fazakas<br />

Endre unitárius lelkész fordult imával Istenhez, segítségét<br />

kérve nehéz munkánkhoz, és áldást kérve rá. Ezután felolvasta<br />

az alapigét: Mt 7,12 vers "Amit akartok azért,hogy az<br />

emberek ti veletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek<br />

azokkal, mert ez a törvény és a próféták". A beszéd<br />

rámutatott arra, hogy nem kiváltságokért harcolunk,<br />

hanem csak azért, ami minden nép közös joga, úgy kérni<br />

Isten segítségét, és azon a nyelven beszélni, ahogyan őseink<br />

hagyták ránk.<br />

Veress Károly református lelkész arra a bibliai történetre<br />

utalva, amikor Jézus meggyógyította a bélpoklost, arra<br />

hívta fel a figyelmet, hogy az erős hit csodákat képes<br />

teremteni, bízzunk tehát küzdelmünk sikerében.<br />

Végül Petres Károly - a házigazda - római katolikus esperes-plébános<br />

számszerű adatokat sorolt fel arról, hogyan<br />

sorvasztották el az elmúlt időben a magyar<br />

iskolahálózatot, és milyen káros következményekre vezetett<br />

anyagi, de főleg erkölcsi téren. Kitartásra, a nehézségek<br />

vállalására hívta fel az egybegyűlteket és Isten áldását<br />

kérte a gyülekezetre.<br />

IV.<br />

Szeptember 17-én templomunkban is tiltakozó istentiszteletre<br />

került sor. Prédikált Jenei Sándor IV-éves teológus,<br />

aki a Bábel tornya építésével kapcsolatban rámutatott,<br />

hogy magasztos cél elérése csak úgy lehetséges, ha egy<br />

közösség egyetért, összefog. A széthúzás, egymás meg<br />

nem értése minden esetben eredménytelenséghez vezet.<br />

A végső ima után előadás hangzott el, amelyet Molnár Judit<br />

tolmácsolt szépen, szívhezszólóan. Előadás közben<br />

Reményik Sándor: Akarom; Templom és iskola; Eredj, ha<br />

tudsz és az Ige című-verseit mondták el Szabó Csaba, Csikós<br />

Katalin, ifj.Bartha Sándor és Kertész Ágota középiskolai<br />

tanulók.<br />

Az elhangzottaknak a hívekre tett hatását fejezi ki az a<br />

kijelentés, amelyet egyik atyánkfia tett szemét törölgetve:<br />

"Köszönjük a szép ünnepélyt".<br />

Vargyasi látogatás<br />

SZÁSZ KLÁRA, ny. tanárnő<br />

A brassói unitáriusok egy csoportja - a nőegylet tagjai,<br />

valamint a férfi dalárda néhány tagja - viszont/átogatáson<br />

vettek részt a vargyasi egyházközségben.<br />

A vargyasiak az év elején, február 12-én látogattak<br />

Brassóba. Mostani látogatásunk, tehát, az akkori látogatás<br />

viszonzása volt.<br />

A látogatás része volt egy közös istentisztelet, melyen<br />

a szolgálatot Máthé Sándor esperes végezte. A<br />

nőegylet tagjai verses zenés összeállítást mutattak be<br />

közvetlenül az istentiszteletet követően. Ezután a helybeli<br />

gyülekezettel együtt, a templomból kivonulva,<br />

részt vettünk az "iskola körüli élő lánc" megalkotásában.<br />

Istentisztelet után a vargyasi gyülekezet vendégszeretetét<br />

élvezhettük a tanácsteremben gazdagon megterített<br />

asztalok mellett.<br />

Ezúton is köszönjük a szíves vendéglátást és reméljük,<br />

hogy hasonló találkozások a jövőben is lesznek.<br />

SÁNDOR GYULA, gondnok<br />

25

A SZÉKELYKERESZTÚRI<br />

ORBÁN BALÁZS GIMNÁZIUM<br />

UNITÁRIUS TEOLÓGIAI<br />

SZEMINÁRIUM<br />

TANULÓINAK FELHÍVÁSA<br />

EGYHÁZUNK LELKÉSZEIHEZ<br />

"Sok az aratnivaló, kevés a munkás "-ezt a bibliai igazságot<br />

sokszor érezzük. Meggyőződésünk, hogy lelkészeink szívét<br />

még többször összeszorítja a magunkramaradottság<br />

érzése.<br />

Felhívásunkat, mi unitárius fiatalok, hozzuk intézzük.<br />

Szükségünk van Rátok a legkisebb, elöregedett, félreeső<br />

falutól kezdve a nagyváros embernyelő forgatagáig, vagy a<br />

kisváros közönyéig. Felnézünk Rátok. Fejetekben sok a felhalmozott<br />

tudás, amit várunk, hogy megosszatok, és okosan<br />

felhasználjátok -az egyház megerősítésében. Szeretnénk<br />

visszaadni hiteteket, hogy nemes lélekápoló munkátokban<br />

nem vagytok egyedül. Segítségetekre szeretnénk lenni. Merjetek<br />

hozzánk fordulni, bízzatok bennünk. Ha nem is látványos<br />

az, amit mi nyújthatunk, mégsem elvetendő. A nagy<br />

épület is apró téglákból áll össze.<br />

Ne ítéljetek meg felszínesen csak öltözetünk vagy hajviseletünk<br />

alapján.<br />

Kérünk, ha csak 2-3 fiatal akad a gyülekezetben, azt is<br />

próbáljátok magatok mellé állítani. Kell léteznie módnak,<br />

hogy megnyerhessétek.<br />

Teremtsetek alkalmat a találkozásokra, együttlétekre.<br />

Tiszteteknél, hivatásotoknál fogva álljatok az élünkre,<br />

segítsetek megszerveződésünkben.<br />

Szeretnénk felajánlani az épülő székelyudvarhelyi unitá-.<br />

rius templom számára ' segítségünket, elsősorban fizikai<br />

munkában.<br />

Megköszönjük az eddig hozott fizikai áldozatot, amelyet<br />

személyesen hoztak az unitárius osztályok fenntartására.<br />

Nagyra értékeljük Homoródalmás táborszervező újítását.<br />

Hálásak vagyunk mindazon lelkészeknek, akik a diákok<br />

kutatómunkáját segítették.<br />

Közös munkánkra Isten áldását kérjük.<br />

Székelyudvarhelyen,<strong>1995</strong>. IX. 15<br />

tosítottak, a konyhára nagy mennyiségű zöldséget, gyümölcsöt<br />

hoztak.<br />

Köszönjük a marosvásárhelyi egyházközségnek,<br />

a székelykeresztúri tejfeldolgozó vállalatnak, Buzogány<br />

Dénesnek, Barabás Józsefnek, Józsa Dénesnek,<br />

Fülöp Sándornak és híveimnek szíves<br />

támogatását.<br />

Hisszük, hogy a konferencia napjai Bözöd lakossága<br />

és minden résztvevő számára emlékezetesek<br />

maradtak.<br />

BENEDEK MIHÁLY, bözödi lelkész<br />

Énekvezér kibúcsűzó Küküllődombón<br />

Bensőséges ünnepély keretében búcsúzott 32 évi<br />

szolgálat után nyugdíjba vonuló énekvezérétől a templomi<br />

gyülekezet <strong>1995</strong>. aug. 27-én.<br />

"Egy, a közösség szolgálatában eltöltött élet értékmérője<br />

az, hogy milyen érzések töltik be annak szívét, aki<br />

búcsúzik, és azokét, akik búcsúznak. Benczédi Ferencné-So/ymosi<br />

Erzsébet nyugdíjba vonuló énekvezér az<br />

ének és a dal kultúra szeretetével, az Istenbe vetett hit és<br />

bizalom lámpásával járta az utat, végezte szolgálatát az<br />

orgona mellett a gyülekezeti ének vezetésében 32 éven<br />

át, a Férfikar tanításában 28 és a Női kórus szervezése<br />

és tanításában 21 éven át. És most az orgona mellől, hol<br />

több mint három évtizeden át töltötte be hivatását, lejött<br />

és beült az oly hosszú ideig üresen álló "papné" székébe,<br />

mindaddig, míg lelkész férje is nyugalomba vonul. Isten<br />

áldása legyen életén nyugdíjas éveiben."<br />

E rövid megnyitó után a Férfikar a "97.Zsoltár" és<br />

"Szállj szivünkbe szent igazság" c. kórusműveket adta<br />

elő. Az egyházközség részéről gondnok, majd Szabó<br />

Sándor ifj.dalköri felelős a Férfikar, Csíki István né a női<br />

kórus és Nagy Jánosné a nőszövetség nevében méltatta<br />

munkásságát és az asszonyok kórusa énekelt. Végezetül<br />

az ifjak egy csoportja két énekszámot adott elő, két ifjú<br />

szavalt és Hunyadi Mária új énekvezér köszöntötte a<br />

búcsúzó énekvezért.<br />

A templomi ünnepély után gyülekezet a lelkészi udvaron<br />

"fehér asztal" mellett, víg énekléssel és baráti beszélgetéssel<br />

búcsúzott énekvezérétől.<br />

BENCZÉDI FERENC<br />

AZ UNITÁRIUS OSZTÁLYOK TANULÓI<br />

"Egy Istent imádunk"<br />

Augusztus 10-13-án, Bözödön megrendezett Unitárius<br />

ifjúsági Konferencia igazolta, hogy a bözödieket: unitárius,<br />

református és katolikus vallásfelekezetűeket összetart egy<br />

meleg érzés, egy nemes gondolat, melyet a bözödiek így<br />

szoktak szavakba önteni: mindnyájan egy Istent imádunk.<br />

Ezt az együvétartozást, felekezetek közötti testvéri viszonyt<br />

a konferencia során tettek is igazolták.<br />

Egyházközségünk tagjai mellett a testvérfelekezetek<br />

tagjai is a konferenciára érkező ifjúság részére szállást biz-<br />

;<br />

W Ä 1 F -- * '<br />

m<br />

ISÍ<br />

} i* *<br />

26

A NŐSZÖVETSÉG ÉLETÉBŐL<br />

Titkári jelentés<br />

az UNOSZ tevékenységéről az 1994 szeptember -<br />

<strong>1995</strong> szeptember közötti időszakban<br />

Nőszövetségeinket az Unitárius Nők Országos<br />

Szövetsége fogja össze, amelynek vezetőségét 1992-<br />

ben a Kolozsváron tartott Közgyűlésen 3 évre választottuk.<br />

Örömmel jelenthetjük, hogy jelenleg<br />

Erdélyszerte 63 unitárius nőszövetséget tartunk nyilván<br />

- igaz, hogy ebben a számban azok a helységek is<br />

szerepelnek, ahonnan nem kaptunk hivatalos megalakulási<br />

jegyzőkönyvet, de tudomásunk van arról,<br />

hogy az ottani nők valamilyen formában szervezett<br />

tevékenységet folytatnak.<br />

A választmány negyedévenként ülésezett teljes<br />

létszámmal, a kolozsvári tagok havonta gyűltek<br />

össze, hogy az 1994. szeptember 4-én elfogadott határozat<br />

szellemében a tennivalókat megvitassák. A teljes<br />

választmányi gyűlésekre <strong>1995</strong>-ben meghívtuk a<br />

lelkészfeleségek köri megbízottait, hogy találkozójuk<br />

előkészítésében segítségükre lehessünk. A júniusi választmányi<br />

gyűlésen részt vett a jelen közgyűlésünk<br />

vendéglátója, a Csokfalvi Nőszövetség elnöke, Benedek<br />

Enikő is.<br />

Szervezési kérdésekben határozatunk feladatait<br />

sikerült nagyrészt megvalósítanunk. 1994-ben négy<br />

egyházkör köri gyűlése alkalmával az illető nőszövetségek<br />

is megtartották köri gyűlésüket, csak a székelyudvarhelyi<br />

köri találkozó maradt el. Ebben az<br />

évben az eddig megtartott köri gyűlések alkalmával<br />

népes részvétellel igen jól sikerült nőszövetségi köri<br />

gyűlést tartottak Aranyosrákoson (Kolozs-Torda) és<br />

Ürmösön (Háromszék-Alsófehér). Valamennyi köri<br />

gyűlésen jelen voltak az UNOSZ választmányának<br />

képviselői is. A köri nőszövetségi találkozókon minden<br />

jelenlevő nőszövetség beszámolt tevékenységéről<br />

és jutott idő kötetlen beszélgetésekre, egymás<br />

megismerésére, aktuális kérdések megvitatására.<br />

A lelkészfeleségek találkozójának megszervezése<br />

többször objektív akadályba ütközött, de reméljük,<br />

hogy még az idén ősszel sikerül megtartani a találkozót<br />

Székelykeresztúron.<br />

Tisztában vagyunk az ökumenikus, más nőszövetségekkel<br />

és szervezetekkel való kapcsolatok fontosságával.<br />

Ezért szorgalmaztuk, hogy részt<br />

vehessünk <strong>1995</strong>. április 28-29-én Brassóban az Ökumenikus<br />

Nőfórum alakuló gyűlésén. Az ott elfogadott<br />

szabályzat értelmében jogunk van két tagot jelölni<br />

az országos választmányba. <strong>1995</strong>. július 10-15.<br />

időszakban az Ökumenikus Nőfórum tanfolyamot<br />

tartott Cserefalván a szervezési kérdések témakörében.<br />

Az UNOSZ-t ezen a szemináriumon Vass Ildikó,<br />

a Brassói Nőszövetség elnöke képviselte.<br />

Lélekápolás-közművelődés terén ez évben is támogattuk<br />

a zsilvölgyi szórványban élő gyermekek<br />

táborozását Homoródalmáson és Homoródszentmártonban.<br />

Az előzetes költségvetés szerint 405 ezer<br />

lejt ajánlottunk fel a tanerők ellátására és tiszteletdíjára.<br />

Ugyanakkor felajánlottuk segítségünket, hogy<br />

ezek a kettős - anyanyelvi és unitárius - környezetet<br />

nélkülöző gyermekek lakóhelyükön is hasznosíthassák<br />

a kétheti táborozás alatt tanultakat. Tehát ha az<br />

egyházközség megvalósítja a tervezett anyariyelvivalláserkölcsi<br />

nevelő központot, az UNOSZ ennek a<br />

felszerelésében is részt fog venni.<br />

Már hagyománynak számít, hogy Homoródszentmártonban,<br />

az Ifjúsági Központban személyiségfejlesztő-önismereti,<br />

lélektani tanfolyamot tartunk.<br />

Ebben az évben a Békesség Szigete nevű csoportmunkának<br />

18 résztvevője volt, akik 9 nőszövetséget<br />

képviseltek. Az <strong>1995</strong>. július 26-31. időszakban tartott<br />

tanfolyamnak legfontosabb eredménye, hogy résztvevői<br />

valamennyien elkötelezték magukat az<br />

UNOSZ közösségi-szociális céljainak véghezvitelére.<br />

A szociális igények felmérésére, határozatunknak<br />

megfelelően, határidőre kidolgoztuk az egységesített,<br />

számítógépes adatfeldolgozáshoz is megfelelő<br />

kérdőíveket. Ebben kolozsvári szociológusok és informatikusok,<br />

valamint az RMDSZ Pro Juventute nevű<br />

szervezete volt segítségünkre. A kérdőíveket<br />

kiküldtük a nőszövetségeknek, de a felmérés egyelőre<br />

- tudomásunk szerint - csak Kolozsváron kezdődött<br />

meg. Reméljük, hogy a kezdeti nehézségek<br />

leküzdése után a kolozsvári tapasztalat alapján más -<br />

főleg városi -nőszövetségek is megkezdik a felmérést,<br />

amely a szociális segélynyújtás mellett - mint a<br />

külföldön tapasztaltak is mutatják - alapja lehet a nőszövetségek<br />

gazdasági tevékenységének is. A szociális<br />

igények mellett, a lehetséges szolgáltatásokat is<br />

felmérve, olyan diszpécser-szolgálatot lehet megszervezni,<br />

amely kereseti lehetőséget biztosít azoknak,<br />

akik jelenleg munka nélkül vannak.<br />

Az UNOSZ pénzügyi helyzetéről az ellenőri jelentésben<br />

részletes ismertetést fogunk hallani. Anyagi<br />

alapjaink a nőszövetségek támogatásából (a befizetett<br />

tagsági díjak 10%-a), illetve saját gazdasági tevé-<br />

27

kenységből (kézimunkák értékesítése) származnak.<br />

Kiadásaink nagy része szociális célra irányul. Anyagi<br />

lehetőségeinkhez mérten támogatjuk az UNOSZ választmánya<br />

és a nőszövetségek "közötti közvetlen<br />

kapcsolatteremtést, a különböző rendezvényeken való<br />

részvételt. Ezért a választmányi gyűlésekre, köri<br />

gyűlésekre, tanfolyamokra utazók útiköltségét - szabályaink<br />

értelmében - megtérítjük.<br />

Sajnálatos, hogy nöszövetségeink nem értették<br />

meg, hogy manapság még a levelezés is komoly<br />

anyagi erőfeszítést igényel, a tagdíjak 10%-val való<br />

támogatást csak a brassói, kolozsvári nőszövetségtől<br />

kapta meg pénztárosunk.<br />

Örvendetes viszont, hogy mind több nőszövetség<br />

előtt lett világos, hogy a szép, eredeti népi kézimunka<br />

keresett árucikk, főleg külföldiek vásárolják emlékül,<br />

ajándéktárgyként. Az UNOSZ által rendezett,<br />

előadással egybekötött kiállítások mindig nagy sikernek<br />

örvendtek és anyagi hasznot hoztak mind a kézimunkák<br />

készítőinek, mind az illető nőszövetségnek<br />

és az UNOSZ-nak is. Éppen azért, hogy értékesítésre<br />

valóban csak eredeti "tiszta forrásból" származó,<br />

giccsmentes kézimunkák készüljenek, ez év január 9-<br />

14 időszakban immár másodízben szerveztünk Kolozsváron<br />

kézimunkatanfolyamot. Sajnos, kevesebb<br />

résztvevő volt, mint amennyire számítottunk, hiszen<br />

a kolozsvárin kívül mindössze 3 nőszövetség - Marosvásárhely,<br />

Segesvár, Sepsiszentgyörgy - képviseltette<br />

magát, tanfolyamunk mégis sikeresnek<br />

mondható. Ez főleg a rangos előadóknak - Kallós<br />

Zoltán, Orbánné Forrai Erzsébet, Zsakó Erzsébet -<br />

köszönhető. Ezt tanúsítják azok a nem nőszövetségi<br />

tagok, akik a sajtóból, rádióból tudták meg, hogy tanfolyam<br />

indul és a kézimunkatanfolyamon való részvétel<br />

után jelentős ismeretanyaggal gazdagodtak.<br />

Összegezve: azt hiszem, mindnyájunk véleményét<br />

fejezem ki, ha megállapítom, hogy nőmozgalmunk<br />

fejlődőképes, céljaink mind világosabban<br />

körvonalazódnak és - bár az elérésükhöz vezető út<br />

rögös - munkánknak már látható eredményei is mutatkoznak.<br />

Csokfalva, <strong>1995</strong>. szeptember 3.<br />

(Elhangzott <strong>1995</strong>. * szeptember<br />

IJNOSZ közgyűlésén)<br />

PASKUCZ VIOLA, titkár<br />

3-án Csokfalván, az<br />

Az Unitárius Nők Országos Szövetsége<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 3-án Csokfalván tartott Közgyűlésének<br />

HATÁROZATA<br />

A. Valláserkölcsi téren<br />

1. A nőszövetségek rendezvényeiken a helyi igényeknek megfelelő hiterősítő és ismeretterjesztő (irodalmi,<br />

történelmi, helytörténeti, néprajzi, orvosi stb.) előadásokat tartsanak, bevonva jó szavalókat,<br />

énekeseket gyermekeket és ifjakat.<br />

2. A nőszövetségek foglalkozzanak az anyanyelvi oktatás kérdésével, feldolgozva az UNOSZ felhívását<br />

és igyekezzenek a szülőket meggyőzni a magyar tagozatok és iskolák fenntartásának szükségességéről.<br />

3. A nőszövetségek igyekezzenek munkájukba bevonni pedagógusokat is, közelítve őket ezáltal az<br />

Egyházhoz.<br />

4. Az UNOSZ folytassa személyiségfejlesztő körének munkáját és indítson egy új kört pedagógusok<br />

(óvónők, tanítók, tanárok, nevelők) részére.<br />

A nőszövetségek támogassák erkölcsileg, és ha kell, anyagilag is az Ifjúsági Egyletek tevékenységét.<br />

Amennyiben az ifjak személyiségfejlesztő köröket akarnak szervezni, támogassák ezt a kezdeményezést<br />

anyagilag.<br />

6. Nőink igyekezzenek templomlátogató gyermekeket nevelni, nöszövetségeink találják meg az ehhez<br />

vezető utat (vasárnapi iskolák szervezése, versenyek, díjazások, ajándékkirándulások rendezése<br />

stb.)<br />

7. Az UNOSZ támogassa a szórványban élő gyermekek táborozását, valamint egy ifjúsági központ<br />

létrehozását, ahol a szórvány gyermekek év közben is kapnának vallásos nevelést.<br />

28

8. A köri felelősök és az UNOSZ vezetősége biztosítsa az Unitárius Közlöny által munkánk ismertetését<br />

állandó rovat keretében.<br />

9. Az UNOSZ vezetősége a nőszövetségek tanulmányai alapján keresse az Egyházi Központtal karöltve<br />

hitoktatók képzésének és alkalmazásának lehetőségét, hogy ne veszítsük el unitárius gyermekeinket.<br />

10. Az UNOSZ vezetősége legkésőbb 1996. január l-ig állapítsa meg a jövő évi Közgyűlés témáját<br />

és kérje fel a megfelelő előadót.<br />

B. Szociális téren<br />

11. A nőszövetségek látogassák a betegeket, öregeket, erkölcsi segítséget nyújtva nekik, hitet erősítve<br />

és éreztetve, hogy nincsenek magukra hagyva.<br />

12. A nőszövetségek segítsék az arra rászorulókat (szegényeket, munkanélkülieket, árvákat, öregeket)<br />

a helyzetnek megfelelően, anyagilag, tanáccsal, útmutatással, ügyeik intézésével.<br />

13. A nőszövetségek támogassák a szociális felméréseket és a helyi gondozóhálózat kiépítését.<br />

14. A gyermekek nyaraltatása érdekében a nőszövetségek próbáljanak cseretáborokat szervezni városi<br />

és falusi gyermekek között.<br />

15. A nőszövetségek támogassák lehetőségeik szerint a lokodi Öregotthont és Ifjúsági Telepet.<br />

C. Szervezési téren<br />

16. A köri munka megerősítésére a köri felelős mellett dolgozzék legalább egy helyettes is, hogy<br />

könnyebben fogják át a körben folyó munkát, valamint egy jótollú tudósító ismertesse a tevékenységet<br />

az Unitárius Közlönyben.<br />

17. A köri felelős és munkatársai igyekezzenek minden egyházközségben megszervezni a nőszövetségi<br />

tevékenységet, ehhez kérjék a lelkészek és az esperes urak segítségét is. Segítsék a már megalakult<br />

és kezdeti nehézségekkel küzdő nőszövetségek munkáját.<br />

18. Minden kör szervezze meg évente szeptember 1. előtt a köri nőtalálkozót, amely legyen ismerkedés<br />

és tapasztalatcsere, esetleg egy megfelelő témájú előadással vagy műsorral.<br />

19. Az UNOSZ segítse a lelkészfeleségek találkozójának megszervezését, valamint az ott hozott határozatok<br />

teljesítését.<br />

20. Az UNOSZ tartsa a kapcsolatot az Ökumenikus Nőfórum romániai vezetőségével, nőszövetségeink<br />

pedig vegyenek aktívan részt a helyi jellegű Fórum-rendezvényeken.<br />

21. Az UNOSZ kérje hivatalos felvételét az I.A.L.R.W.-be, befizetve a tagsági díjat és beküldve jelentését.<br />

22. Az UNOSZ 1996. évi Közgyűlését szeptember 1-én tartja Székelykeresztúron, amelyről nőszövetségeinknek<br />

idejében küldje ki a tájékoztatókat. A Közgyűlésen a nőszövetségek munkájáról a körifelelősök<br />

számolnak be.<br />

D. Gazdasági téren<br />

23. A nőszövetségek fizessék be az UNOSZ pénztárába az Alapszabály által előírt 10 %-ot a tagdíjakból<br />

a szervezet általános tevékenységének biztosítására, a Határozatban kitűzött feladatok tel-<br />

. jesítéséért.<br />

24. Az UNOSZ szervezzen meg Kolozsváron egy állandó, eladással egybekötött kiállítást a Nőszövetségek<br />

által készített háziipari termékek bemutatására, biztosítva a beküldött munkák minőségi<br />

átvételét, hogy a kiállításra csak tiszta forrásból eredő, hiteles népművészeti tárgyak kerüljenek. .<br />

25. Az UNOSZ ismételje meg kézimunkatanfolyamát a téli vagy tavaszi vakáció idején.<br />

26. A nőszövetségek szervezzenek kézimunkaköröket, amelyekben elsősorban a helyi népművészeti<br />

hagyományokat igyekezzenenk átmenteni a jövőbe. Kézimunkáikat próbálják meg helyileg vagy a<br />

testvér-egyházközségeikben értékesíteni, feleslegeiket küldjék be az UNOSZ kiállítására.<br />

27. Az UNOSZ tanulmányozza az amerikai SERRV Handcrafts szervezeten keresztül történő értékesítés<br />

lehetőségét, tájékoztatva a nő szövetségeket az esetleges lehetőségekről.<br />

28. A nőszövetségek - céljaik anyagi fedezetének előteremtésére - rendezvényeiken kívül és adományok<br />

gyűjtése mellett keressenek új lehetőségeket is, mint pl. hulladékgyűjtés és -értékesítés.<br />

29

UNOSZ Közgyűlés Csokfalván<br />

<strong>1995</strong>. szeptember 3-án tartottuk az unitárius<br />

nők hatodik országos találkozóját, egyben<br />

az UNOSZ negyedik évi rendes Közgyűlését<br />

Csokfalván. Minden elismerést megérdemel a<br />

Csokfalvi Nőszövetség, az egyházközség, a falu<br />

dolgos, vendégszerető népe, amely ezt a<br />

nagy feladatot felvállalta, s becsülettel helytállt<br />

akkor is, amikor a várt résztvevőknek<br />

csaknem kétszerese jelent meg. 34 nőszövetség<br />

221 küldötte vett részt, s mindenki megelégedetten,<br />

élményekben gazdagon tért haza,<br />

hogy áldásos munkáját újult erővel folytassa.<br />

Köszönet érte!<br />

A találkozó programja nagyon zsúfolt volt,<br />

beszámolók hangzottak el a körökben folyó tevékenységekről,<br />

kiemelve a nőszövetségek fontos<br />

szerepét, közösségformáló erejét. Beszámolt a<br />

UNOSZ vezetősége a tavalyi határozatok megvalósításáról,<br />

munkájáról, gazdálkodásáról. A<br />

Közgyűlés megejtette a háromévenként esedékes<br />

tisztújítást is.<br />

A résztvevők nagy érdeklődéssel hallgatták<br />

meg Jakabháziné Nagy Vera alelnök érdekes,<br />

átfogó előadását a Biblia nőalakjairól, felújítva<br />

ismereteinket, s új szemszögből ismerhették<br />

meg a nőt, mint anyát, mint közösségi<br />

embert, mint népe szolgálóját. Reméljük, az<br />

előadás hozáférhető lesz nőszövetségeink részére.<br />

Az istentiszteleti szolgálatot Szabó Tünde<br />

III. éves teológus végezte, majd sor került a<br />

Csokfalvi Nőszövetség zászlajának felavatására,<br />

a bensőséges szertartást Kolcsár Sándor esperes<br />

végezte, majd a 90 éves özv. Raffai<br />

Józsefné elszavalta azt a verset, amelyet 26<br />

évesen szavalt a régi csokfalvi zászló avatásakor.<br />

Szép műsorral szerepelt a marosvásárhelyi<br />

nőszövetség szavalókórusa, valamint<br />

Bartha Boglárka színinövendék és a Csokfalvi<br />

Nőszövetség tagjai Benedek Enikő vezetésével.<br />

Üdvözölték Közgyűlésünket a helybeli református<br />

nőszövetség tagjai is egy műsorral.<br />

A két szakcsoportban lefolytatott beszélgetéseken<br />

nagyon sok érdekes kérdés, javaslat merült<br />

fel, melyeket a Közgyűlés határozatba<br />

foglalt, ez a határozat szabja meg feladatainkat<br />

az elkövetkezendő évre. A vitában elhangzottak<br />

megerősítették bennünk azt az elhatározást,<br />

hogy jövőnk érdekében a fiatalok felé forduljunk<br />

nagyobb figyelemmel, gyermekeink, inaink<br />

munkáját segítsük kibontakozni, hogy<br />

egyháztársadalmunk támaszai legyenek a jövendőben.<br />

Másik következtetésünk: találkozóinkon<br />

nagyobb teret kell biztosítanunk<br />

egymás munkájának megismerésére, alapkérdések<br />

megvitatására. Mozgalmunk bebizonyította<br />

életképességét, s új erőt nyert munkája<br />

folytatására. Bizalommal mondjuk: Viszontlátásra<br />

1996.szeptember 1-én Székelykeresztúron!<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

1931: zászlóavatás Csokfalván<br />

MEDGYESEN IS MEGALAKULT<br />

AZ UNITÁRIUS NŐSZÖVETSÉG<br />

Levelet hozott a posta Medgyesről. Arról tudósított,<br />

hogy a maros -kükiillői egyházkörben megalakult a huszadik<br />

nőszövetség. A mellékelt jegyzőkönyv szerint az<br />

alakuló gyűlésen 17 nő vett részt. Elnöknek egyhangúlag<br />

Kiss Károlyné tiszteletes asszonyt választották meg, akinek<br />

valóban nagyon nagy szerepe volt abban, hogy az<br />

asszonyok végre elhatározták, hogy Medgyesen is szervezettenfognak<br />

dolgozni céljaink elérése érdekében.<br />

A megalakult nőszövetség a következő célokat tűzte ki<br />

maga elé:<br />

- családlátogatás annak érdekében, hogy minden iskoláskorú<br />

unitárius gyermek járjon vallásórára;<br />

- templom rendben tartásának a megszervezése;<br />

- kézimunkával díszített borítók készítése a templomi<br />

énekeskönyvekhez;<br />

- karácsonyi ajándékcsomagok készítése;<br />

- legátus anyagi támogatása, gyűjtés ennek érdekében;<br />

- a nőszövetség anyagi alapjainak megteremtése, jótékonysági<br />

bazár szervezése saját készítésű kézimunkákból.<br />

Az UNOSZ választmánya nevében szeretettel köszöntjük<br />

legújabb nőszövetségünk minden egyes tagját és<br />

további eredményes munkát kívánunk.<br />

PASKUCZ VIOLA<br />

30

KÖRI NŐTALÁLKOZÓ<br />

ARANYOSRÁKOSON<br />

A kolozs-tordai egyházkör asszonyai immár másodszor<br />

találkoztak a köri közgyűlés alkalmával, nőszövetségi<br />

munkájukat számbavenni, ismerkedni,<br />

barátkozni. Szép napsütésben a templomkertben tartottuk<br />

a találkozót, mert a tanácsterem kicsinek bizonyult,<br />

a háziakon kívül 12 egyházközségből 54<br />

asszony gyűlt össze, Magyarszovátról 29-en jöttek s<br />

a találkozó után a Tordai-hasadék szépségeivel is<br />

megismerkedtek.<br />

A beszámolókból láthattuk, hogy a legtöbb helyen<br />

a nőszövetség komoly közösségi erő, nőink ott vannak<br />

az egyház életében, vendégeket fogadnak - ha kell s<br />

ők maguk is összejönnek egy tea és sütemény mellett<br />

megbeszélni dolgaikat, tennivalóikat. Legtöbb helyen<br />

kézimunkáznak, templomaikat díszítik, a testvéregyházközségeknek<br />

készítenek ajándékokat. A felszólalások<br />

sorrendjében említjük meg a helyi sajátosságokat:<br />

Nagyváradon - habár nagyon kevesen vannak,<br />

fontosnak tartják a gyermekekkel való foglalkozást.<br />

Aranyosrákoson dalárda működik, jövedelmükből<br />

kirándulásra készülnek és a kultúrotthon ablakait<br />

akarják megjavíttatni. Kolozsváron a jövedelemből<br />

segélycsomagokat állítanak össze a rászorulóknak, az<br />

orvosi rendelés is folyik rendszeresen. Magyarszováton<br />

nemrég alakultak meg, de nagyon gazdag tevékenységről<br />

számoltak be: télen heti összejövetelek<br />

vannak, előadásokat hallgatnak meg az ének és ima<br />

után, majd szabad beszélgetés folyik. Az énekeskönyvekre<br />

borítókat varrtak, szőnek is. Temetéseknél segítenek<br />

a családnak. Múzeum-szobát rendeztek be, ezt<br />

jó volna máshol is követni! Mészkőn nehéz körülmények<br />

között dolgoznak, legnagyobb gondjuk, hogy<br />

nincsenek gyermekek, elöregedik a község, iskolájuk<br />

sincs, az az egy-két gyermek más faluba kénytelen<br />

járni, ha anyanyelvén akar tamdni. Sinfalván is<br />

csak most alakultak meg f de hiterősítő héten vendégül<br />

látták a szentmihályi kórust. Tordán télen folyik a<br />

munka, mert nagyon sok az ingázó, most falura ingáznak,<br />

földjüket megművelni. Szociális kérdésekkel<br />

foglalkoznak, sokgyermekes családokon segítenek.<br />

Torockón is megalakult végre a nőszövetség, de<br />

egyelőre nincs helyiségük. Bátyus bált és nőnapi<br />

összejövetelt szerveztek, kézimunkáznak. Szentmihátyon<br />

egyelőre még együtt dolgoznak a reformátusokkal,<br />

most készülnek önállósodni. Várfalván az<br />

állandó piacozás miatt csak alkalmi jellegű munkákat<br />

végeznek, jövedelmüket bankban gyűjtik a művelődési<br />

ház javítására.<br />

A tartalmas beszámolók után Orbánné Forrai Erzsébet<br />

tartott egy varrottas-bemutatót, hogy ráébressze<br />

az asszonyokat arra, mennyire fontos, hogy<br />

munkáink tiszta forrásból eredjenek, hogy a népművészet<br />

eredeti vonalát fejlesszük tovább és őrizzük<br />

meg a jövendő számára.<br />

Az aranyosrákosi asszonyok kitettek magukért,<br />

megmutatva, milyen az aranyosszéki vendégszeretet.<br />

A résztvevők felejthetetlen élményekkel térhettek haza<br />

s egymástól tanulva munkájuk remélhetőleg még<br />

eredményesebb lesz a jövendőben.<br />

ZSAKÓ ERZSÉBET<br />

A lelkészfeleségek első találkozója<br />

Az előzetes nehézségek, a szokatlan hideg idő és a zuhogó<br />

eső ellenére is létrejött a rég áhított találkozó <strong>1995</strong>.<br />

szeptember 29-30 napjain Székelykeresztúron. 37 lelkészfeleség<br />

gyűlt össze, hogy ismerkedjenek, tájékozódjanak<br />

közös és egyéni gondjaikról. Báró Józsefné, Derzsi Gabriella<br />

tiszteletesasszony volt a vendéglátó. Nagy gonddal,<br />

hozzáértéssel készítette elő ezt a már régen várt, nagyon<br />

szükséges, közös óhajból született találkozót.<br />

A megnyitó áhítatot Báró József lelkész-esperes tartotta<br />

az lKor 16,13-14 alapján. Ezt követte Báró Józsefné köszöntő<br />

szavai és vitainditó előadása.<br />

A következő előadást Kolcsár Sándorné tartotta: A lelkészfeleségekfeladatai<br />

cím alatt.<br />

A két előadás elhangzása után következett a meghitt<br />

beszélgetés. A hozzászólások nyomán a lelkészfeleségek<br />

egyéni gondjai mellett, a gyülekezetekben folyó munkáról<br />

is tudomást szerezhettek a résztvevők.<br />

31

Shanghai múzeumai, a legendás Huangzou lótuszmezőkkel<br />

borított tava, Guilin sziklaszorosai,<br />

Xi'an terrakotta katonái és a Kínai Nagy Fal meghódítása<br />

előzte meg annak az amerikai csoportnak a IV.<br />

Nemzetközi Nőkonferencián való részvételét, melyhez<br />

barátnőm meghívásásra én is csatlakoztam <strong>1995</strong>.<br />

augusztus 20-án. A kirándulás ideje alatt alig volt alkalmunk<br />

feltöltődni Kelet misztikus varázsával, mert<br />

tíz nap után máris az európai ízű rendezvény megnyitójára<br />

érkeztünk. Időközben röviden tájékoztattak<br />

a XX. századi nőmozgalom történetéről, melyben határkőként<br />

emlegetik az ENSZ által Mexico Cityben<br />

megrendezett 1975-ös konferenciát. Ezzel elindult<br />

egy folyamat, melynek további állomásai: 1980-ban a<br />

dán főváros, Koppenhága és 1985-ben a kenyai Nairobi.<br />

Az ENSZ 1990. decemberében tartott Nagygyűlésén<br />

megfogalmazódott egy újabb konferencia megtartásának<br />

igénye. Két évvel később már tudták,<br />

hogy az <strong>1995</strong>-ös IV.<br />

Nemzetközi Konferencia<br />

Kína fővárosában,<br />

Beij ingben kap helyet.<br />

Az indítás előtt két hónappal<br />

bizonyos ellentétek<br />

merültek fel a<br />

szervezőbizottság és a kínai kormányképviselők között.<br />

Ennek a "halk" incidensnek az lett az eredménye,<br />

hogy az események központját áthelyezték<br />

Huairouba, mely Beijing északkeleti részén terül el,<br />

mintegy 80 km-re a fővárostól.<br />

Ettől a pillanattól kezdve egymást, érték a szervezéssel<br />

kapcsolatos meglepetések és folytatódtak egyes országokban<br />

a beutazási kérvények, elutasításával. A<br />

hatalmas méretű rendezvény kivételes nehézségek elé<br />

állította a kínai államot, amely kb. 42 000 bejegyzett személynek<br />

kellett biztosítson zavartalan körülményeket a<br />

munkálatok idejére.<br />

A kezdetben tapasztalt nehézségek ellenére problémák<br />

nélkül folytak a munkálatok, és a hatóságok<br />

titkolt ellenszenvét nagyszerűen ellensúlyozta a kínai<br />

polgárok vendégszeretete és segítőkészsége.<br />

Több ezer önkéntes fiatal segített a konferencia ideje<br />

alatt az információadásban. A szállodák fogadótermeiben<br />

szintén önkéntesek segítettek a felmerülő<br />

problémák orvoslásában, különösen ami a kommunikációs<br />

nehézségeket illeti.<br />

A tulajdonképpeni konferenciát az NGO Fórum<br />

előzte meg (Nem-Hivatalos Szervezetek Fóruma). A<br />

hónapokkal azelőtt megérkezett tájékoztatóból is-<br />

Beszámoló a IV. Nemzetközi<br />

Nőkonferenciáról<br />

mertem a programok nagy részét, mégis meglepett<br />

az előadások hatalmas száma (kb.150-200 előadás<br />

egy nap) és a témák kidolgozása. A rendezvény előadásait<br />

tíz téma körül csoportosították:<br />

1. Elszegényedés,nyomor<br />

2. Nevelés és egészségügy<br />

3. Fizikai és szellemi erőszak<br />

4. Fegyveres és más természetű agresszió<br />

5. Gazdasági problémák<br />

6. Politikai problémák<br />

7. Nemzetközi és nemzeti intézmények<br />

8. Emberi jogok<br />

9. Tömegkommunikáció<br />

10. Környezetvédelem és fejlődés<br />

Az előadások reggel kilenctől este későig tartottak.<br />

Több mint 20 hatalmas épület, egy konferenciaközpont<br />

és sok rögtönzött sátor állt a résztvevők rendelkezésére.<br />

Ha valaki kötetlen programot akart magának,<br />

színpadi előadásokat nézhetett meg vagy<br />

ellátogathatott a<br />

Beijing, <strong>1995</strong>. augusztus 20 - szeptember 15.<br />

"Csend-sátorba", ahol a<br />

beszédtilalom betartása<br />

mellett megpihenhetett.<br />

A konferencián aktív<br />

szerepet vállalt az<br />

UUSC, az amerikai unitárius<br />

univerzalisták szociális bizottságának a vezetősége.<br />

A Fórum ideje alatt az előadásokon kívül két<br />

kötetlen találkozót szerveztek az unitárius résztvevők<br />

számára, melyen a bemutatkozások után az<br />

UUSC egyesült államokbeli munkáját ismertették.<br />

A Fórum munkája szeptember 4-től egybefolyt a<br />

konferencia munkálataival, melyen híres politikusok,<br />

ENSZ-képviselők és más szervezetek vezetői,<br />

valamint tagjai vettek részt, megpróbálva hivatalos<br />

álláspontra jutni a felmerülő problémák megoldásában.<br />

Látszólag ez sikerült is...<br />

"A túl magasan függő dolgok könnyen leesnek, a<br />

túl fehér fémek hamar berozsdásodnak" - tartja egy<br />

régi kínai közmondás. Sok nagyszerű előadást hallgattam<br />

végig, sok érdekes embert ismertem meg és<br />

remélem, hogy a megvalósításra váró tervek nem túl<br />

merészek és nem csillognak túlságosan. Mert konferenciai<br />

végzéseken túl, alig 10 km-re a főváros központjától<br />

nyomortanyák lakói várnak valami<br />

változást, az elhangzott szavak cselekedetté való átalakulását.<br />

Én hiszem velük együtt, hogy nem hiába<br />

várakoznak...<br />

KOCS JÚLIA, IV. éves teol. halig.<br />

32

Két „ vágyálom "<br />

zász-<br />

Ennek<br />

1931-et írnak, amikor Orbók Gyula lelkész idején felavatják a csokfalvi Unitárius Nőszövetség<br />

lóját. Ezen az ünnepségen részt vett Raffai Józsefné szül. Bartha Ilona, aki akkor verset szavalt.<br />

a versnek a szövegét szeretném közölni.<br />

Orbók<br />

Gyula<br />

A MI<br />

ZÁSZLÓNK<br />

Leng a zászló, lobog büszkén és boldogan<br />

Gyöngéd női kezek emelik magasan.<br />

Rajta szent jelszó van "Légy hű mindhalálig"<br />

A jó Isten szava, reá írt parancsa.<br />

Fele kék szín, mint a tavaszi tiszta ég,<br />

Fele fehér, mint a jóság és szeretet,<br />

Melyet női kebel sugároz magából,<br />

Lágyan és selymesen a szenvedők felé.<br />

Minden önző, hiú gondolattól távol<br />

Leng a zászló, lobog büszkén és boldogan<br />

A szeretet, hűség, jóság lobogója<br />

Az alatta küzdő, érte lelkesülő, buzgó nők seregét<br />

Isten védje, óvja!<br />

S akkor itt, Csokfalván elkezdődött az első "vágyálom" megvalósítása. A régi zászló alapján egy új<br />

zászló megtervezése, elkészítése.<br />

Sándor János, faragó mester szőtte a terveket, ő álmodta meg a zászlónak mai formáját. Simon Rozália<br />

ollója szabott, Raffai Aranka varrógépje kattogott, Raffai Zoltán pedig a zászlórúd és tartó elkészítésén<br />

fáradozott. Az asszonyok Szoboszlai Irén gondnokné irányítása alatt "sürögtek-forogtak"<br />

ahhoz, hogy egy szép, eredményes teadélután bevételéből a kiadásokat fedezni tudják. A zászlónk anyagára<br />

modern nyomtatás került, tekintettel arra, hogy nem vállalták a kézi hímzést. Ezen munkát a marosvásárhelyi<br />

Antal házaspár végezte.<br />

Végre elérkezett a várva várt pillanat. <strong>1995</strong>. szeptember 3-át írtak, amikor az Unitárius Nők Országos<br />

Szövetsége VI. Konferenciája ülésezik Csokfalván, és Kolcsár Sándor esperes úr felavatja az új<br />

zászlót. "Légy hű mindhalálig" (Jel 2,10), ez a bibliai idézet áll a zászlón, és az asszonyok megkönnyezik<br />

azt a pillanatot, amikor immár özvegy Raffai Józsefné, szül.Bartha Ilona néni, 90 éves tagunk, ismét<br />

elszavalja a régi verset.<br />

Ahhoz, hogy a másik "vágyálmom" is beteljesülhessen, most ehhez szeretném az unitárius asszonyok<br />

segítségét kérni.<br />

UNITÁRIUS ASSZONYOK! Nószövetségeiteknek álmodjatok, varrjatok, készítsetek zászlót. Ha<br />

majd eljön a pillanat, amikor az UNOSZ különböző helyeken tartja évi konferenciáját, hadd lobogjanak<br />

ezen zászlók! Ne egy, ne kettő, hanem tíz, húsz, harminc...száz zászló hirdesse, hogy Nőszövetségek<br />

voltak, vannak és lesznek.<br />

Legyen a zászló piros, akárcsak az életet adó anyák vére, legyen kék, akárcsak Juhász Gyula "örök"<br />

Annájának szeme, legyen zöld, akárcsak özvegyasszonyok, elkeseredett árvák reménye, legyen fehér,<br />

akárcsak az asszonyok jóságot sugárzó lelke, legyen rózsaszín, akárcsak az ifjú asszonyok megálmodott<br />

boldogsága, legyen barna akárcsak anyáink napsütötte dolgos keze, legyen sárga, akárcsak a termékenységet<br />

jelképező búzakalász.<br />

UNITÁRIUS ASSZONYOK! Segítsetek, hogy ezen "vágyálom "is valóra válhasson!<br />

BENEDEK ENIKŐ<br />

33

GYERMEKOLDAL<br />

A szent éjszaka<br />

Valamelyik karácsonyi éjszaka történt. Mindenki a<br />

templomba ment, csak ketten maradtunk otthon öreganyámmal.<br />

Bennünket nem vittek magukkal. Én nagyon<br />

is fiatal, öreganyám nagyon is öreg volt, s mind a<br />

ketten nagyon szomorkodtunk, amiért nem vehettünk<br />

részt a hajnali istentiszteleten s nem láthattuk a karácsonyi<br />

ünnep templomi fényességét. Sokáig szótlanul<br />

ültünk egymás mellett. Oreganyám egyszerre csak<br />

minden bevezetés és előkészület nélkül mesébe fogott:<br />

"Volt egyszer egy ember - mondta -, aki kiment a<br />

sötét éjszakába, hogy tüzet szerezzen. Házról házra járt<br />

és kopogtatott a bezárt ajtókon.<br />

- Jó emberek segítsetek - könyörgött. - Feleségemnek<br />

az imént gyermeke született, s nekem tüzet kell<br />

gyújtanom, hogy a kicsinyével együtt fölmelegedhessék.<br />

De az éjszaka mélységes volt és néma, az emberek<br />

aludtak, és senki nem válaszolt neki. Az ember pedig<br />

ment tovább. Végre nagy messzeségben vörös tűzfényt<br />

pillantott meg. Neki indult és csakhamar látta, hogy a<br />

tűz a mezőn ég. Fehér juhok hevertek a tűz körül.<br />

Aludtak s egy öreg pásztor őrködött nyugalmukon. Az<br />

ember, amint közelebb ért, a pásztor lábainál három<br />

nagy alvó kutyát vett észre. Jöttére mind a három felriadt<br />

és feléje tátotta hatalmas száját. Ugattak, de hang<br />

nem jött ki a torkukon. Az ember látta, hogy a düh magasra<br />

borzolta hátukon a szőrt és hogy éles fogsoruk fehéren<br />

megvillant a tűz fényében. Azután rárohantak.<br />

Az ember érezte, hogy az egyik a lábszárához kapott, a<br />

másik a kezébe harapott, a harmadik pedig a torkába<br />

akaszkodott. De a kutyáknak nem engedelmeskedett<br />

az állkapcsuk s az ember teljesen sértetlenül maradt.<br />

Erre folytatni akarta volna útját, hogy megszerezze<br />

amire szüksége volt. De a juhok olyan szorosan feküdtek<br />

egymás mellett, hogy ne juthatott tovább. Az ember<br />

erre a juhok hátán igyekezett a tűz felé és egyetlen állat<br />

sem ébredt föl."<br />

Eddig zavartalanul mesélhetett öreganyám. Most<br />

félbeszakítottam:<br />

- Miért nem ébredtek fel a juhok<br />

- Nemsokára megtudod - felelte, aztán folytatta elbeszélését.<br />

"Már-már a tűzhöz ért az ember, amikor a pásztor feltekintett.<br />

Öreg és mogorva volt, aki dúrván és barátságtalanul<br />

bánt mindenkivel. Az idegen közeledtére<br />

megragadta hosszú, hegyezett botját és feléje hajította.<br />

Sivítóan repült a bot az ember felé, közvetlenül előtte<br />

azonban irányt váltott és elsuhant mellette."<br />

Itt újból félbeszakította a mesét:<br />

- Miért kerülte el a bot az embert - kérdeztem, de<br />

öreganyám válasz nélkül hagyta a kérdést és folytatta<br />

ahol elhagyta:<br />

"Az ember ekkor odalépett a pásztorhoz és megkérte:<br />

- Segíts rajtam, barátom, adj tüzet. Feleségemnek<br />

az imént gyermeke született és nekem tüzet kell raknom,<br />

hogy fölmelegedhessenek.<br />

Legszívesebben elutasította volna a kérést a pásztor,<br />

de azán ijedten gondolt arra, hogy a kutyák nem tehettek<br />

kárt az emberen, a juhok nem szaladtak előle<br />

szanaszét, hogy a hegyezett bot nem ütött rajta sebet.<br />

Nemet mondani ezért nem mert.<br />

- Ott van a tűz, végy belőle amennyire szükséged<br />

van — szólt mogorván.<br />

De a tűznek már csak zsarátnoka volt. Hasábfák és<br />

ágak nem lángoltak már benne, az idegennek pedig<br />

semmi eszköze nem volt, amiben az izzó parazsat hazavihette<br />

volna. Ahogy ezt észrevette, újra biztatta a<br />

pásztor:<br />

- Végy csak, amennyire szükséged van!<br />

És örült, hogy az ember tehetetlen lesz. De ez lehajolt,<br />

csupasz kézzel kikotorta a parazsat a hamuból és<br />

köpenyébe rejtette és a parázs sem a kezét nem égette<br />

meg, sem a köpenyét nem égette ki; mintha csak dió<br />

vagy alma lett volna, úgy vitte magával a tüzes zsarátnokot."<br />

Harmadszor is félbeszakítottam itt a mesemondót:<br />

- Miért nem égette meg a parázs az embert, öreganyám<br />

- Mindjárt megtudod - volt a válasz, a mese pedig<br />

folytatódott:<br />

"A gonosz mogorva pásztor ezek láttára nagyon elcsodálkozott:<br />

- Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák képtelenek<br />

a harapásra, a juhok nem ijednek meg, a dárda<br />

nem öl, a tűz nem éget<br />

Visszahívta az idegent és megkérdezte tőle:<br />

34

- Micsoda éjszaka ez Miért könyörületes<br />

hozzád minden<br />

- Hiába mondanám meg neked - volt a válasz<br />

— ha a magad szemével nem látod.<br />

S az idegen újra elindult, hogy mihamarabb<br />

tüzet rakhasson didergő' feleségének és újszülött<br />

gyermekének. Nehogy szem elől tévessze,<br />

mielőtt megtudta mind e csodának a jelentőségét,<br />

a pásztor utánaeredt és hazáig kísérte.<br />

Az idegennek mégcsak sátra sem volt, ahol<br />

meghúzódhassék. Meztelen, hideg kőfalú hegyi<br />

barlangban feküdt gyermekével a felesége.<br />

Kemény, rideg ember volt a pásztor, mégis<br />

megszánta a szegény,, ártatlan gyermeket. Nehogy<br />

megfagyjon, fehér báránybőrt keresett ki<br />

a tarisznyájából és átadta az embernek, hogy<br />

arra fektesse a csecsemőt. S ugyanabban a pillanatban,<br />

mikor benne is megszólalt a könyörület<br />

szava, megnyílt a szeme és már meglátta,<br />

amit előbb látnia nem adatott.<br />

Látta, hogy kis ezüst szárnyú angyalok, sűrű,<br />

tömött gyűrűje veszi körül. Az angyalok<br />

mindegyikének kezében húros hangszer van és<br />

valamennyi hangos énekszóval hirdeti, hogy<br />

ezen az éjszakán megszületett a Megváltó. Erre<br />

megértette, miért volt minden vidám ezen az<br />

éjszakán és miért nem sikerülhetett az ártó<br />

szándék.<br />

És nemcsak a pásztor körül voltak angyalok;<br />

minden tele volt velük. Ott ültek a barlangban,<br />

a hegyen és elárasztották az eget.<br />

Nagy csoportokban jöttek lefelé az úton és elhaladtukban<br />

megálltak pillanatra a barlang<br />

előtt, hogy egy-egy pillantást vethessenek a<br />

gyermekre.<br />

Újjongás, ének és játékos kedv derítette fel<br />

a sötét éjszakát. A pásztort, ki előbb mindebből<br />

semmit sem látott, szeme megnyíltán boldog<br />

öröm töltötte el; leborult és hálát adott az<br />

Istennek!"<br />

Amikor idáig ért, felsóhajtott öreganyám:<br />

- Mi is láthatnók, amit az a pásztor látott,<br />

mert az angyalok minden karácsony éjszakán<br />

elárasztják az eget, csak nem vagyunk képesek<br />

arra, hogy megérezzük a jelenlétüket.<br />

LAGERLÖFF ZELMA<br />

Mennyből az angyal<br />

Moderato J = «2<br />

p,j n !j : .j i r ~n i r j<br />

1 Menny-bol a7. an-gyal le - jött hoz - ik - tok,<br />

pász-to -<br />

rok, pász-to - rok,<br />

J U If<br />

lioRy Bot - Ir - linn - Ijc sí - et - ve men- vén<br />

j mißimm<br />

las - sá - t"k,<br />

Istennek Fia,<br />

Aki született<br />

Jászolban, jászolban:<br />

ő lészen néktek<br />

Üdvözítőtök<br />

Valóban, valóban.<br />

Mellette vagyon<br />

Az édesanya,<br />

Mária, Mária:<br />

Barmok közt fekszik,<br />

Jászolban nyugszik<br />

Szent Fia, Szent Fia.<br />

lás-sá - tok.<br />

El is mennének<br />

Köszöntésére<br />

Azonnal, azonnal.<br />

Szép ajándékot<br />

vivén szívükben<br />

Magukkal, magukkal.<br />

A kis Jézuskát,<br />

Egyenlőképpen<br />

Imádják, imádják.<br />

A nagy Úristent<br />

Ilyen nagy jóért<br />

mind áldják, mind áldják.<br />

Karácsonyfa alatt<br />

Zöld fenyőfa: karácsonyfa,<br />

Kis gyermekek álma,<br />

Jertek, jertek: nagy boldogan<br />

Álljunk mind alája.<br />

Csillog, villog, mint a csillag<br />

Fönt a magas égen...<br />

Kicsi szívem csak úgy dobog,<br />

Hogy ezt is megértem.<br />

Mintha-mintha Tündérország<br />

Szép tájain járnék,<br />

Zöld ágakról ránk mosolyog<br />

A sok szép ajándék.<br />

A legdrágább ajándékot<br />

Isten adja nekünk:<br />

Megszületett a Megváltó,<br />

örök üdvösségünk.<br />

NAGY FERENC

EGYHÁZI ELET-HÍREK<br />

Egyházi Képviselő Tanács<br />

III. évnegyedi ülését szeptember 28-án tartotta.<br />

Az ülésen elhangzott a június 21 - szeptember 27.<br />

között elnökileg elintézett fontosabb adminisztratív és<br />

gazdasági ügyekről készített jelentés; tájékoztató jelleggel<br />

tudomásul vette az állandó bizottságok üléseinek<br />

jegyzőkönyveit; tárgyalta a lelkészképzéssel<br />

kapcsolatos kérdéseket, ennek keretében a Teológiai<br />

Intézetben tartott szakvizsga jegyzőkönyvét, valamint<br />

a kolozsvári és székelykeresztúri teológiai szemináriumokkal<br />

kapcsolatos ügyeket. Előterjesztés<br />

történt a millecentenárium megünneplése tárgyában,<br />

Enyedi György püspök halála 400. évfordulójára való<br />

megemlékezésre és kórházi lelkészi állás létesítésere.<br />

Végül gazdasági és pénzügyi kérdések szerepeltek<br />

a tárgysorozaton.<br />

- Rendkívüli ülésre került sor november 8-án. A<br />

tárgysorozaton a létesítendő nyomda felszerelésének<br />

beszerzése és elhelyezése szerepelt.<br />

- IV. évnegyedi, a főtanácsot előkészítő ülés időpontja<br />

november 22-23. volt. Az elnökség két ülés<br />

közötti tevékenységéről készített beszámolók után<br />

következtek a Főtanács elé terjesztendő jelentések:<br />

az E. K. Tanács általános jelentése (adminisztratív és<br />

gazdasági részek), a Nyugdíj Pénztár, az Unitárius<br />

Nők Országos Szövetsége, a Dávid Ferenc Unitárius<br />

Ifjúsági Szövetség, a Dávid Ferenc Egylet részéről.<br />

Fontos kérdésként szerepelt a kis egyházközségek<br />

megsegítése, különös tekintettel a pályakezdő gyakorló<br />

segédlelkészekre, valamint az építési-javítási<br />

segélyek szétosztása a beérkezett kérések alapján.<br />

Tudomásul vette az időközi köri választásokat és<br />

tiszteletbeli címek adományozására előterjesztést<br />

tett az Egyházi Főtanácsnak. A gazdasági kérdések<br />

rendjén elfogadta a zárszámadásokat és a következő<br />

évi költségvetéseket.<br />

><br />

Egyházköri Közgyűlések<br />

gyakorló segédlelkész (1 Móz 9,14-15), vasárnap ifj.<br />

Kozma Albert marosvásárhelyi gyakorló segédlelkész<br />

(Lk 10, 25-35) végezte, szombaton az istentisztelet<br />

után a jobbágyfalvi ifjak "Anyanyelvünk<br />

megőrzése" címmel műsort adtak elő; a Székelykeresztúr<br />

egyházkörben szeptember 20-án Gagyban a<br />

lelkészi szolgálatot Nyitrai Csongor kobátfalvi lelkész<br />

(Jel 1, 36) végezte; Székelyudvarhely egyházkörben<br />

szeptember 17-én Városfalván az istentiszteleten a<br />

lelkészi szolgálatot llkei Árpád homoródújfalvi lelkész<br />

(Préd 3, 1; 8, 5-6); Háromszék-Felsőfehér egyházkörben<br />

Ürmösön a lelkészi szolgálatot Török Áron<br />

sepsiszentgyörgyi lelkész (2 Pét 3, 17) végezte. A<br />

székelyudvarhelyi egyházkörben megüresedett felügyelőgondnoki<br />

tisztségre Tordai Árpád homoródalmási<br />

tanárt, a háromszék-felsőfehéri egyházkörben<br />

szintén felügyelő gondnokká választották Tóth Miklós<br />

tusnádi afiát. Egyházköri közgyűléseken egyházunk<br />

központját Gálfalvi Sándor főgondnok, Andrási<br />

György előadótanácsos, Kovács István teológiai tanár<br />

és Szabó Zoltán egyházi titkár képviselték.<br />

Lelkészi értekezletek<br />

A III. évnegyedi értekezletek október 4-11. között<br />

voltak, a következő sorrendben: október 4. Torockó,<br />

október 5. Datk, október 9. Segesvár, október 10. Recsenyéd,<br />

október 11. Székelykeresztúr. A tárgysorozaton<br />

szereplő előadást dr. Szabó Árpád teol. dékán<br />

készítette: Zsidó - keresztény párbeszéd Jézus személyéről<br />

címen.<br />

A IV. évnegyedi értekezletekre november 6-10. között<br />

került sor: november 7. Marosvásárhely, november<br />

8. Brassó, november 9. Székelyudvarhely, november<br />

10. Székelykeresztúr, december 6. Kolozsvár. Ez utóbbit<br />

a nagy havazások okozta utazási nehézségek miatt<br />

kellett elhalasztani. Az értekezletek tárgyát dr. Tapolyei<br />

Mihály professzor előadása képezte: Betegség vagy<br />

erkölcsi vétség a homoszexualitás<br />

Az előadások mellett természetesen más, az egyházi<br />

élet különböző területeit érintő kérdések is szerepeltek.<br />

Egyes körökben, a régi gyakorlatot fenntartva,<br />

istentiszteletet is tartottak.<br />

Augusztus 20 - szeptember 20. között tartattak<br />

meg a következők szerint: Kolozs-Torda egyházkörben<br />

augusztus 20-án Kövenden, az istentiszteleten a<br />

lelkészi szolgálatot Rüsz Fogarasi Tibor tordatúri lelkész<br />

végezte (Róm 14, 7), Maros-Küküllő egyházkörben<br />

szeptember 9-10-én Jobbágyfalván, a lelkészi<br />

szolgálatot 9-én este Kelemen Szabolcs székelykáli<br />

Egyetemes Lelkészi Konferencia<br />

Ez alkalommal a színhely Brassó volt, az időpont<br />

november 20-21. A konferenciát az elnökből és a körök<br />

képviselőiből alakult vezetőség készítette elő és<br />

hívta össze. Szombatfalvi József, elnöki megnyitója<br />

után, őmaga adott számot az előző konferencia óta<br />

36

kifejtett tevékenységéről. Ezt követte Kolcsár Sándor<br />

esperes előadása: A lelkész társadalmi szolgálata,<br />

amelyet igen élénk megbeszélés követett. A jelenlevők<br />

egyetértettek az előadó összegező megállapításával,<br />

hogy a lelkésznek részt kell vállalnia népünk<br />

mai sorskérdéseinek megoldásában s támogatnia<br />

kell minden kezdeményezést és szervezett tevékenységet,<br />

amely ezt szolgálja.<br />

Este a program istentisztelettel zárult, amelyen a<br />

lelkészi szolgálatot Szombatfalvi József lelkészköri<br />

elnök végezte Mt 5, 1. 14 alapján.<br />

A következő nap tárgysorozatán elsőként Máthé<br />

Sándor esperes előadása szerepelt: Betegség vagy<br />

állapot az alkoholizmus-címen. A kérdés igen aktuális,<br />

hiszen korunk egyik népbetegségének is nevezhető<br />

társadalmi jelenségével állunk szemben,<br />

amelynek felszámolásában az egyháznak, de a lelkésznek<br />

is felelősségteljes feladata van. A kérdés<br />

iránt nyitottnak kell lennünk, s ezért a magunk házatáján<br />

kell megtennünk az első lépéseket.<br />

A konferencia ezt követően az alapszabályzat tárgyalását<br />

kezdte meg, s elhatározta, hogy mostantól<br />

Erdélyi Unitárius Lelkészek Szövetsége nevet veszi<br />

fel. A szabályzat szabatosabb kidolgozásával a vezetőséget<br />

bízta meg.<br />

Végül egy Nyilatkozatot fogadott el, amelyet megküldött<br />

az E. K. Tanácsnak és a hírközlő szervek által<br />

a nyilvánosság elé tárt.<br />

A konferencián mintegy 60 lelkész vett részt. Jelen<br />

volt dr. Erdő János püspök és dr. Szabó Árpád<br />

teol. dékán.<br />

L el kész ne ve lés<br />

A Protestáns Teológiai Intézetben az <strong>1995</strong>-1996.<br />

tanévtől kezdődően életbelépett az új Alapszabályzat,<br />

amelyet a fenntartó egyházak főhatóságai már előzőleg<br />

jóváhagytak. Ennek értelmében a közös vezetés:<br />

Szenátus és Közös Tanári Kar fenntartása mellett három<br />

fakultás létesül a felekezeti hovatartozás szerint,<br />

amelyek feladata a sajátos jellegű kérdések intézése.<br />

Ezek: Református-Evangélikus (magyar) Fakultás,<br />

Unitárius Fakultás Kolozsvárt és Evangélikus (német)<br />

Fakultás Nagyszebenben.<br />

Az unitárius tanárok javaslatára az Egyházi Képviselő<br />

Tanács szeptember 28-iki ülésében dr. Szabó<br />

Árpádot választotta meg az Unitárius Fakultás dékáni<br />

tisztségére.<br />

- Szeptember 1-től gyakorló segédlelkészként kihelyezést<br />

nyertek a júliusban szakvizsgát tett hallgatók:<br />

Jakab Zsolt Újszékelyre, Józsa Lajos Kökösbe, Kriza János<br />

Kolozsvár 3. sz. egyházközségbe, Krizbai Béla<br />

Homoródszentmártonba, Lázár Levente Szentháromság-Kisadorjánba,<br />

Pap Mária Szentivánlaborfalvára,<br />

Zsigmond Kinga Homoródszentpéterre, és Sándor<br />

Szilárd, aki az első gyakorló évét az Egyesült Államokban<br />

töltötte, Pipe-Szásznádasra. Mezei Csabát, aki az első<br />

gyakorló évet Petrozsényban töltötte, Püspök afia áthelyezte<br />

az ádámosi egyházközségbe.<br />

- Kovács Sándor, a Kolozsvár 3. sz. egyházközség<br />

gyakorló" segédlelkésze szeptember 1-én lelkészképesítő<br />

vizsgát tett. És mivel a lelkészi állás betöltésére<br />

meghirdetett pályázat eredménytelen volt, az egyházközség<br />

rendes lelkészévé választotta. Ezt követően a<br />

kaliforniai (Egyesült Államok) Berkeley-ben levő Starr<br />

King Teológiai Intézetben megkezdte egy évi tanulmányait,<br />

ahová a feleségével együtt utazott.<br />

- Székely Miklós kövendi esperes-lelkész ugyancsak<br />

egy évi tanulmányokra a Manchester-i (Anglia)<br />

Unitarian College-be utazott. Ő a második félévet az<br />

Oxford-i Manchester College-ban fogja folytatni a két<br />

teológiai főiskola közti megállapodás értelmében.<br />

Mindketten eredményesen vizsgáztak a külföldi<br />

ösztöndíjak elnyerésére kiírt versenyvizsgán.<br />

- A Teológiai Intézetben szeptember 11-15. között<br />

tartották meg a felvételi vizsgát az <strong>1995</strong>-1996.<br />

tanévre. Az E. K. Tanács határozata szerint .6 fiú és 1<br />

leány vehető fel. A vizsga eredménye alapján 5 fiú és<br />

1 leány hallgató jutott be: Cseh Dénes, Fazakas Levente,<br />

Jenei Csaba, Pávelka Attila, Pitó Attila és Szilágyi<br />

Annamária.<br />

- A II. évet végzett hallgatók alapvizsgát tettek<br />

szeptember 25-27. között. Berei István, Demeter Erika,<br />

Kiss Zoltán, Simó Rozália, Simó Sándor és Szabó Tünde,<br />

valamennyien eredményesen vizsgáztak. Az alapvizsga<br />

letétele után Kiss Zoltán bejelentette, hogy mivel<br />

úgy érzi, nem találta meg helyét a teológián, ezért kilép<br />

az Intézet kötelékéből és más pályát választ.<br />

- A Teológiai Intézet tanévnyitója október 1-én<br />

volt. Délelőtt az istentisztelet keretében dr. Erdő János<br />

püspök végezte a lelkészi szolgálatot. Délután a<br />

teológia dísztermében dr. Geréb Zsolt rektor mondott<br />

évnyitó beszédet, majd az I. éves hallgatók fogadalmat<br />

tettek.<br />

- Az unitárius tanári kar javaslatára E. K. Tanács<br />

megállapította hallgatóink részére az első félévi ösztöndíjakat.<br />

Tanulmányi eredményeik alapján négy<br />

kategóriát határozott meg: 9,50-10 közötti általánossal:<br />

40 000-; 9,00-9,49; 30 000-; 8,50-8,99; 20 000-;<br />

8,00-8,49; 15 000- lejt. Külföldi hittestvéreink támo-<br />

37

gatása lehetővé teszi azt is, hogy hallgatóinkat anyagi<br />

helyzetük figyelembe vételével segélyben részesítsük.<br />

- Október 31-én a Házsongárdi temetőben a teológiai<br />

hallgatók által rendbetett unitárius nagyjaink<br />

sírjainak megkoszorúzására került sor. Püspök afia,<br />

teológiai tanárok és előadótanácsos részvételével 38<br />

sírra helyezték el a megemlékezés koszorúját.<br />

Dávid Ferenc Egylet ülései<br />

Október 15-én dr. Gaál György tartott előadást: dr.<br />

Gyergyay Árpád, az Unitárius Kollégium Orvosa és az<br />

orvossebészeti kutatások erdélyi úttörője címen.<br />

November 19-én Szász Ferenc brassói lelkész<br />

volt az előadó, előadásának címe: Egyház és ifjúság.<br />

December 17-én dr. Egyed Ákos akadémikus előadására<br />

került sor: Nagyajtai Kovács István, az erdélyi<br />

magyar tudományos történetírás kezdeményezője<br />

címen.<br />

Az előadásokat mindannyiszor művészi műsor egészítette<br />

ki: szavalatok és zeneszámok hangzottak el.<br />

Dávid Ferenc emlékünnepély<br />

November 15-én délután 5 órakor a kolozsvári unitárius<br />

szemináriumi líceum tanulói szép műsorral emlékeztek<br />

meg egyházalapító püspökünkre. Köszönet érte<br />

a műsort összeállító és előkészítő tanároknak.<br />

November 19-én az istentisztelet keretében a teológiai<br />

hallgatók szolgálatát és műsorát hallgathatta<br />

meg a kolozsvári belvárosi gyülekezet. Imát mondott<br />

Miklósi Vári Katalin V. é., prédikált Czire Szabolcs V.<br />

é. hallgató. Ezt követően irodalmi-verses összeállításban<br />

tisztelegtek a hallgatók Dávid Ferenc emlékének.<br />

A műsort Bartók VI. vonósnégyese egészítette ki<br />

a Bartha-vonósnégyes előadásában.<br />

Személyi változások<br />

- Hunyadi Mária július 1-től énekvezéri kinevezést<br />

nyert a küküllődombói egyházközségbe.<br />

- László Árpád augusztus 1-től kapta meg énekvezéri<br />

kinevezését a homoródszentmártoni egyházközségbe.<br />

- Fekete Levente lelkészi beiktatója a nagyajtai<br />

egyházközségben október 8-án volt. A beiktatást<br />

Máthé Sándor esperes végezte, az egyházi központ<br />

részéről Szabó Zoltán egyházi titkár köszöntötte lelkész<br />

afiát.<br />

»<br />

Nyugalomba vonultak:<br />

-Július 1-től Benczédi Ferencné Solymosi Erzsébet<br />

küküllődombói énekvezér, aki 1963-tól 32 éven át<br />

lelkiismeretesen és eredménnyel szolgálta gyülekezetét<br />

és egyházi énekkultúránkat.<br />

- Szeptember 1-től Léta Áron pipe-szásznádasi<br />

lelkész. 1931-ben született Bölönben,- Sepsiszentgyörgyön<br />

tett értettségi vizsgát, teológiai tanulmányait<br />

1954-1958. között végezte a Teológiai<br />

Intézet Unitárius Karán, 1964-ben avatták lelkésszé.<br />

1958-59-ben az alsófelsőszentmihályi egyházközségben<br />

gyakorló segédlelkész, 1959-ben politikai elítéltként<br />

börtönbe zárják, ahonnan 1964-ben szabadul,<br />

1964-68-ban Iszlóban, 1968-70-ben Firtosmartonoson,<br />

1970-72 Homoródjánosfalván, 1972-93 Lupény-<br />

Vulkánban, 1993-tól nyugalombavonulásáig a<br />

pipe-szásznádasi egyházközségben töltött be lelkészi<br />

állást, szolgálta egyházunkat odaadással és hűséggel.<br />

A jó Isten adjon mindkettőjüknek hosszú, derűs és<br />

békés éveket, egészséget, családjuk körében.<br />

- Fekete Attila firtosváraljai lelkész november 1-i<br />

hatállyal állásáról lemondott és egyházi szolgálatból<br />

kilépett.<br />

Hírek<br />

- Szeptember 15-én ünnepélyes évnyitót tartottak<br />

a kolozsvári és székelykeresztúri unitárius szemináriumi<br />

líceumokban. Kolozsvárt dr. Erdő János püspök,<br />

Székelykeresztúron Gálfalvi Sándor főgondnok vett<br />

részt a megnyitón.<br />

- A IX. osztályokba a felvételi vizsgákat július 4-7.<br />

között, az őszi felvételit pedig augusztus 29 - szeptember<br />

2. között tartották meg.<br />

- Tiltakozó fórumot tartottak az oktatási törvény<br />

ellen szeptember 2-án Székelyudvarhelyen. Egyházunkat<br />

dr. Erdő János püspök vezetésével népes küldöttség<br />

képviselte.<br />

- Dr. Jakab Jenő lelkész kibúcsúzóját szeptember<br />

24-én az őszi hálaadási istentisztelet keretében<br />

tartotta a pestszentlőrinci egyházközségben. Az ünnepélyen-<br />

részt vettek és az istentiszteleti szolgálatban<br />

segitkeztek dr. Erdő János püspök és dr. Szabó<br />

Árpád teol. dékán.<br />

- Október 13-15. között került sor Budapesten a<br />

3. teológiai konferenciára Korunk unitarizmusa témakörben.<br />

Ez alkalommal Jézus személye mint hittani,<br />

a nő és férfi kapcsolata mint etikai kérdések szerepeltek<br />

a tárgysorozaton. Egyházunk részéről előa-<br />

38

dást tartottak dr. Szabó Árpád, dr. Rezi Elek és Kovács<br />

István teológiai tanárok, Andrási György előadótanácsos,<br />

Kiss Károly és Szász Ferenc lelkészek.<br />

A konferencia záróistentiszteletén a lelkészi szolgálatot<br />

dr. Szabó Árpád végezte.<br />

A magyarországi testvéregyház részéről Kászoni<br />

József lelkész áhítata után dr. Murvay Sámuel főgondnok<br />

nyitotta meg a konferenciát; előadást tartottak<br />

Bencze Márton püspök, dr. Sztankóczy Zoltán,<br />

dr. Somogyi László és Szász János lelkész.<br />

- Farkas Dénes lelkész-levéltárost amerikai látogatásra<br />

hívta meg dr. Gellérd Judit. Ott tartózkodása<br />

során szeptemberben és novemberben Bostonban és<br />

New Yorkban ill. környékükön több egyházközségben<br />

tartottak mindketten előadást és végeztek őszi hálaadó<br />

istentiszteletet. Kőrútjuk célja, amelyet Washington és<br />

Oregon államokban folytattak, egy mikrobusz vásárlásához<br />

szükséges pénzösszeg összegyűjtése, amely az<br />

Erdélybe zarándokló amerikai unitáriusok rendelkezésére<br />

állna.<br />

- Az unitárius teológiai hallgatók karácsonykor a<br />

következő helységekben teljesítenek legációs szolgálatot:<br />

Alsórákos - Szilágyi Annamária<br />

Árkos - Simó Sándor<br />

Bölön - Máté Ernő<br />

Brassó - Miklós-Vári Katalin<br />

Bágyon - Jenei Csaba<br />

Budapest - Csete Árpád<br />

Csíkszereda - Molnár Attila<br />

Datk - Dimény József<br />

Dicsőszentmárton - Fazakas Levente<br />

Felsőrákos - Kocs Júlia<br />

Homoródalmás - Tódor Csaba<br />

Homoródoklánd-Homoródújfalu - Koppándi Botond<br />

Homoródszentmárton - Szeredai Noémi<br />

Homoródszentpál - Pavelka Attila<br />

Kolozsvár (1. és 3. sz. egk.) - Ferenczi Enikő<br />

Kövend - Berei István<br />

Kükülődombó - Demeter Erika<br />

Magyarszovát - Kecskés Csaba<br />

Magyarsáros - Jenei Sándor<br />

Marosvásárhely - Czire Szabolcs<br />

Medgyes - Gyerkes Zsuzsa<br />

Nagyajta - Simó Rozális<br />

Nyárádszentmárton - Szabó Tünde<br />

Olthévíz - Pitó Attila<br />

Segesvár - Máté Attila<br />

Sepsikőrispatak - Gyerő Dávid<br />

Sepsiszentgyörgy - Szabó Tünde<br />

Szabéd - Cseh Dénes<br />

Székelykeresztúr - Lőrinczi Lajos<br />

Ürmös - Tordai Ernő<br />

Vargyas - Fekete Béla<br />

Az Unitárius Teológiai Fakultás ez úton is köszönetet<br />

mond, az egyházközségeknek, híveknek, a lelkész<br />

családoknak, hogy erkölcsileg és anyagilag<br />

segítik az unitárius lekészképzést.<br />

HALOTTAINK<br />

Dr. Fazakas Miklós ügyvéd, az Egyházi Képviselő<br />

Tanács és az Egyházi Főtanács tagja, augusztus<br />

12-én, 78 éves korában Brassóban elhunyt. Augusztus<br />

14-én temették Kézdivásárhelyen, a temetésen a<br />

lelkészi szolgálatot Máthé Sándor esperes-lelkesz<br />

végezte, a sírnál Török Áron sepsiszentgyörgyi lelkész<br />

búcsúztatta.<br />

Dr. Szathmáry János nyugalmazott egyházi jogés<br />

gazdasági tanácsos életének 87. évében Kolozsváron<br />

elhunyt. Szeptember 11-én temették a Házsongárdi<br />

temetőbe. A temetésen a lelkészi<br />

szolgálatot Bálint Benczédi Ferenc kolozsvári lelkész<br />

végezte.<br />

Simó Attila nyugalmazott lelkész szeptember<br />

20-án, 79 éves korában, Szászrégenben elhunyt.<br />

1916. június 2-án született Székelyhodoson, 1936-<br />

ban tett érettségi vizsgát a Marosvásárhelyi Református<br />

Kollégiumban, 1942-ben teológiai szakvizsgát<br />

tett a kolozsvári Unitárius Teológiai Akadémián,<br />

1942-1946 között Kocsordon majd tábori lelkészként,<br />

1946-1983 között mint a nyárádszentmártoni egyházközség<br />

lelkésze szolgálta egyházunkat.<br />

Szeptember 22-én temettük a szászrégeni református<br />

templomból a magyarrégeni református<br />

temetőbe. A temetésen a lelkészi szolgálatot Kolcsár<br />

Sándor marosvásárhelyi esperes végezte, ifj.<br />

Kozma Albert marosvásárhelyi gyakorló segédlelkész<br />

imája után egyházi központunk nevében Szabó<br />

Zoltán egyházi titkár mondott beszédet. A sírnál:<br />

Varga Sándor nyárádszentmártoni, és Szén Sándor<br />

jobbágyfalva-nyárádszeredai lelkész, Kilyén<br />

Károly főtanácsi tag és Kiss József nyárádszentmártoni<br />

tanító búcsúztatta.<br />

Emlékük legyen áldott!<br />

39

Bartalis János<br />

Isten<br />

kezében<br />

Jött a villámcsapás, jött a fegyver.<br />

Jött a fergeteg.<br />

Jött emberek hálátlansága.<br />

Jött kegyetlenség, jött bűn.<br />

Jött éhség és szomorúság.<br />

Jött megaláztatás.<br />

Jött üldözés és megpróbáltatás.<br />

Jött bujdosás lélek-pusztában<br />

és nem volt hová lehajtani fejet.<br />

Jött kínszenvedés, Krisztus hét szenvedése.<br />

Jött korbácsütés testen és lelken.<br />

Jött börtön...<br />

Nagy bajomban mindig csak azt mondtam:<br />

"Isten kezében vagyunk"<br />

és ott vagyunk a legjobb helyen."<br />

Mikor fellegek fel tornyos ulnak<br />

és a hullámok összecsapnak fejünk felett.<br />

Mikor a templomok leomlottak<br />

és meghasadott a hegy.<br />

Mikor sötétség borult a világra,<br />

végtelen sötétség<br />

és az égre nem jöttek fel csillagok,<br />

- mikor a halál örvényénél álltunk...<br />

Mikor az utolsó kiáltás is elhangzott<br />

Krisztus ajkáról - függve a keresztfán,<br />

utolsót lehelve lelke:<br />

"Éli, Éli! Lama Sabaktanil"<br />

Ó, népem, drága népem!<br />

E szörnyű ítéletben,<br />

ez elveszejtő nehéz időben<br />

mindig hitted:<br />

"Isten kezében vagyunk<br />

és ott vagyunk a legbiztosabb helyen."<br />

Mikor Ég-Föld megszakadt,<br />

Folyós-Tengerek kiöntötték,<br />

végig nyaralván sós hullámaikkal<br />

a veszett világon,<br />

mikor megpecsételtetett minden<br />

teremtett állatoknak sorsa -<br />

Ó, Uram!<br />

mi: árva néped,<br />

árva magyar néped<br />

"Tebenned bíztunk eleitől fogva."<br />

KELLEMES<br />

ÜNNEPEKET<br />

KARÁCSONYI<br />

ÉS<br />

BOLDOG ÚJ ÉVET KÍVÁNUNK<br />

MINDEN<br />

KEDVES<br />

OLVASÓNKNAK!<br />

Unitárius Közlöny.<br />

A Keresztény Magvető melléklete.<br />

Szerkesztő bizottság:<br />

dr. Szabó Árpád főszerkesztő,<br />

dr. Rezi Elek szerkesztő.<br />

Kiadja az Unitárius Egyház.<br />

Szerkesztőség címe:<br />

3400 Kolozsvár<br />

21 December u. 9 sz.<br />

Tel: 193236.<br />

Nyomtatja: Garamond nyomda<br />

Kolozsvár.

logo

products

Resources

Company

Terms of service
Privacy policy
Cookie policy
Cookie settings
Imprint
Change language
Made with love in Switzerland
© 2024 Yumpu.com all rights reserved

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!