Junior Prima díj 2010

Dr. Barabás Orsolya
biokémia és szerkezeti biológia
Született:
Kolozsvár, 1978. március 18.
Tanulmányok:
1996–2001 ELTE vegyész szak
2001 vegyészdiploma
2001–2005 ELTE TTK Kémia Doktori Iskola,
PhD hallgató
2005 ELTE, PhD fokozat
2005–2009 posztoktori ösztöndíj, National
Institutes of Health, USA
Érdeklődési terület:
a fehérjék szerkezete és működése közötti összefüggések
vizsgálata, kémia előszervezetekben:
enzimek működési mechanizmusa, a DNS javítás
és rekombináció mechanizmusának szerkezeti
vonatkozásai
Munkahely:
2009- European Molecular Biology Laboratory,
Heidelberg, csoportvezető
Ajánló:
Dr. Náray-Szabó Gábor, az MTA rendes tagja,
ELTE Kémiai Intézet
Barabás Orsolya 1996-ban kezdte meg tanulmányait az ELTE TTK vegyész szakán és már
igen korán bekapcsolódott az Elméleti Kémia Tanszék röntgenkrisztallográfiai laboratóriumában
folyó kutatómunkába. Még egyetemi hallgató, amikor 2000-ben megjelent első
publikációja kis molekulák királis felismerésének molekulaszerkezeti vonatkozásairól,
amelynek ő az első szerzője.
Diplomájának megszerzése után, doktori ösztöndíjasként a dUTPáz enzimcsalád katalitikus
mechanizmusának szerkezeti és biokémiai vizsgálatával foglalkozott. Először sikerült
tisztáznia egy a sejtek DNS anyagcseréje szempontjából alapvetően fontos enzim,
a dUTPáz működési mechanizmusát. Mivel ennek az enzimnek a csökkent működése
olyan folyamatokat indít el, amelyek a rákos, illetve vírusfertőzött sejtek elhalásához vezetnek,
a Barabás Orsolya által feltárt fehérjeszerkezet kiindulópontja lehet gyógyszerek
fejlesztésének is. Fehérje-krisztallográfiai módszerekkel meghatározta az enzim és az
aktív helyéhez kötött szubsztrát-analóg molekula komplexének a szerkezetét több időpillanatban.
Számos kristályszerkezet alapján követni tudta a reakció atomi részleteit, és
egy molekuláris mozit készített. Ennek alapján fontos érvet fogalmazott meg arra vonatkozóan,
hogy az életfolyamatokban gyakori és jelentős szerepet játszó foszfátdiészterhidrolízis
asszociatív mechanizmus szerint játszódik le, a reakció során rövid életű,
trigonális bipiramisos szerkezetű átmeneti termék keletkezik. A kutatási eredményeket
a szakterület egyik vezető folyóiratában, a Journal of Biological Chemistryben bemutató
közleményük a hét cikke lett.
2005-től négy évet töltött a National Institutes of Health (Bethesda, USA) kutatólaboratóriumában,
ahol folytatta a DNS élettani szerepével kapcsolatos kutatásokat. Ezúttal a
DNS védelme helyett annak dinamikus módosításában tevékeny DNS transzpozázokra
fordította figyelmét, az egyszálú DNS-transzpozíció mechanizmusát és integrációshelyválasztását
tanulmányozta. A modellrendszer egy a gyomorfekély kialakulásáért felelős
baktérium alkalmazkodásában szerepet játszó „ugráló” DNS volt. Eredményei rávilágítottak,
hogy a vizsgált transzpozon DNS-szekvencia illeszkedés révén választja ki új integrációs
helyét, és ezáltal programozhatóan irányított genetikai eszközök tervezését teszi
lehetővé. E tárgyban végzett kutatásait többek között a világ legidézettebb folyóiratában,
a Cellben közölték, az ő első szerzőségével.
2009-ben kutatási csoportvezetőnek nevezték ki a nemzetközi hírű European Molecular
Biology Laboratoryban, Heidelbergben. Kutatási témája kapcsolódik a korábbiakhoz, a
DNS-rekombináció mechanizmusával, sejtbeli szabályozásával és terápiás alkalmazásaival
foglalkozik.
Fiatal kora ellenére immár húsz publikáció szerzője, amelyeket 168 közleményben idéznek.
Már eddig is számos kitüntetést kapott (pl. Marie Curie ösztöndíjat, L’Oréal Díjat,
a National Institute of Health Kiválósági Díját), és példamutató, ahogyan össze tudja
egyeztetni a kemény tudományos munkát a kiegyensúlyozott családi élettel: férjezett,
egy gyermek boldog édesanyja.
Dr. Náray-Szabó Gábor
6 7
Magyar tudomány kategória
Magyar tudomány kategória