Untitled - Könyvmolyképző

– Gwendolyn! Hála az égnek! – mondta Mr. George, miközben
zsebkendőjével izzadt homlokát törölgette. – Jól vagy, kislányom?
– A dagi igencsak kifogyott a szuszból! – állapította meg a vízköpő.
– Jobban nem is lehetnék, Mr. George. Csak volt egy kis…
bonyodalom.
Gideon, aki épp néhány fontot adott át a taxisofőrnek, figyelmeztető
pillantást lövellt felém.
– …az időzítéssel – tettem hozzá, és a taxisra meredtem, aki a
fejét csóválva lassan kikormányozta az autót a parkolóból, majd
elhajtott.
– Igen, Gideon már említette, hogy voltak komplikációk. Hihetetlen,
hogy van valahol egy rés a rendszerben. Ezt nagyon alaposan
meg kell vizsgálnunk. Sőt, át kell gondolnunk, nem akarunk-e
valamin változtatni. De a lényeg, hogy semmi bajotok
nem történt. – A karját nyújtotta nekem, ami kissé furcsán festett,
mert Mr. George csaknem fél fejjel alacsonyabb volt nálam.
– Gyere, kislányom! Van még néhány dolgunk.
– Tulajdonképpen minél hamarabb haza akartam érni – vetettem
ellen. A vízköpő feltornázta magát egy csatorna leszálló csövén,
és függeszkedve végigaraszolt felettünk az eresz mentén, miközben
teli torokból énekelte, hogy Friends will be friends.
– Ó, igen. Persze, persze – bólogatott Mr. George. – De ma
még csak három órát töltöttél a múltban. Ahhoz, hogy holnap
délutánig semmi baj ne történjen, még néhány órát elapszálnod
kell. Ne félj, semmi fárasztó! Egy hangulatos pincehelyiségbe
mész, ahol megcsinálhatod a házi feladatodat.
– De… az anyukám már biztosan aggódik! – Ráadásul aznap
szerda volt, és szerdán nálunk mindig grillcsirke volt sült
44