vezetés cse1yéstjeíent nem pozíciót.” (Dona1[1( Mcjannon)
szerep, amit minden, az életben betöltött szerepünkhöz hasonlóan tanulmmk lehet és kell is. rendelkezésre egyenlő arányban mindenki számára. Másrészt viszont vezetőnek lenni egy egy jó vezetőnek szüksége van alapvető adottságokra, „vezetői vénára”, ami nem áll bárki elsajátíthat. A válasz minden bizonnyal a két állítás metszetében keresendő. Egyrészt Örök kérdés, hogy jó vezetőnek születni kell-e, vagy a szükséges tudás tanulható, amit múlik. biztosítani valamennyi, az intézményben dolgozó munkatársam számára. Hiszem, hogy egy közösség eredményessége az azt alkotó emberek sikerességén. jó közérzetén nagymértékben Mindezzel párhuzamosan, hasonló célok kitűzéséhez, és azok eléréséhez kívánok lehetőséget végül. de nem utolsó sorban, akit boldoggá tesz a munkája. szeretnek..., elfogadnak..., folyamatos kihívások elé állítanak..., akiben rnegbíznak és bennünket. Sikerorientált, a kihívásokat tudatosan kereső ember lévén vállalkozom erre a céijaim változatlanok maradnak: a lehető legjobban felkészült vezetőnek lenni, akit megmérettetésre. Amennyíben lehetőséget kapok az intézményvezetői feladatok ellátására, Sohasem készültem vezetőnek, mégis hiszem, hogy a feladatok nem véletlenül találnak meg életemben arra törekedtem, hogy a lehető legjobban felkészült pedagógus lehessek, akit megbíznak a kollégái, és végül, de nem utolsó sorban, akit boldoggá tesz a munkája. szeretnek a gyerekek, elfogadnak a szülők, folyamatos kihívások elé állít a főnöke, akiben óvónő szerettem volna lenni, s ez a vágyam a mai napig eleven él bennem. Egész eddigi Őszintén bevallom, sohasem készültem Vezetői szerepre. Gyermekkoromtól fogva akkor állít próbatétel elé bennünket, amikor kellő szakmai tudásra és tapasztalatra, ha tetszik, ellenkezőleg, az talál ránk? Én az utóbbiban szeretnék hinni. Abban, hogy ez a megbízatás bizonyos fokú „bölcsességre” tettünk szert. És az utolsó dilemma: Vajon nekünk kell-e megtalálnunk a vezetői feladatot, vagy épp azt az embert, akit elvileg mindenkinél jobban ismerünk. a környezet visszajelzése. Szükségünk van időnként egy tükörre, amelyben kívülről láthatjuk hogy rendelkezünk ezzel a bizonyos „vezetői vénával”, vagy sem? Úgy gondolom, ebben — mint annyi más dologban — rendkívül fontos a helyes önismeret, de legalább ennyire lényeges Az előző probléma kapcsán felvetődik egy Újabb: vajon meg tudjuk-e állapítani önmagunkról, Bevezető gondolatok