Szám - PTE Általános Orvostudományi Kar - Pécsi Tudományegyetem

Orvosi Hetilap, 2002, 12: 611-614.EGY SZABAD GÉNIUSZ ÉLETRAJZA*16Az élet nivellál, a különbet a halál emeli ki – ha kiemeli.A mindennapok szellemi életében (legyen az mûvészetvagy tudomány) ennek az a jelentése, hogy azt, ki azigazi nagyság közöttük, a kortársak tudni többnyire nem szokták.Az emberi belátásba és ítélõképességbe vethetõ halvány reményttáplálják azok a kivételek, amelyek az ellenkezõre szolgáltatnakpéldát. Különösen áll ez Magyarországra, a magyar tudományra,mely a magános rögeszmékbe torzult Bolyai Jánostól vagy az õrületbezuhant Semmelweistõl kezdõdõen olyannyira bõvelkedik elátkozotttehetségekben. A XX. században a legnagyobb ellenpéldaSzent-Györgyi Albert, megérdemelten a „szerencse fia”. Hogy miértvolt lehetetlen zsenialitását már kortársainak félreismerniük?Hogyan adathatott meg neki kivételesen hosszú, átütõ eredményeketátütõ eredményekre tornyozó termékeny alkotói pálya még akkoris, ha életének legutolsó periódusa – nagy tisztelõje, a „kettõsspirálos” Watson szerint – sokkalta inkább hasonlított a Lear királyéhoz,mint a kiegyensúlyozott öregkort megért bölcs pátriárkákéhoz?Ezekre felel egy hallatlanul adatgazdag, szakszerû és remekíráskészséggel megírt biográfia, Ralph Moss mûve.Moss életének jelentõs hányadát szentelte annak, hogy a tõle telhetõmélységig behatoljon a Szent-Györgyi életmû összetett világába– egyedül e könyv megírására hét esztendõt fordított. Márpedigjoggal beszélhetünk komplex életmûrõl, hiszen ennek csakegyik – bár kétségtelenül legnagyobb és legmaradandóbb – részea tudományos teljesítmény, ám nem hanyagolható el a pálya méglegalább két másik vetülete sem: a tudós politikai tevékenysége éssoha nem szûnõ küzdelme a merev konvenció, a tudományos„establishment” ellen. (Erre utal a könyv többértelmû „beszélõ címe”is!) A feladat nehézségét és Moss teljesítményének értékétcsak növeli, hogy egy Brooklynban született, tényleges „magyarháttér” nélküli amerikainak kellett itt beleásnia magát olyan magyartörténelmi és társadalmi kérdésekbe, melyek megértése, személyesátlényegítése ma már egy fiatal hazai, természettudományosképzettségû értelmiséginek sem könnyû. A könyv szerzõjeugyanis ilyen képzettséggel rendelkezik, s PhD fokozatot szerezveolyan hivatásra adta a fejét, melynek képviselõit „tudományosszakírónak” nevezhetjük – a mûfaj legjobb angolszász hagyományaiszerint. Ellentétben a Közép-Európában inkább megszokott„ismeretterjesztés” (régebben többnyire gügyögõ, manapsággyakran inkább nagyotmondó vagy viccelõdõ) képviselõivel, azilyen szerzõ úgy képes írni a mûvelt emberek legtágabb körének –méghozzá a leghajlékonyabb esszényelven – elvont tudományoskérdésekrõl is, hogy a közlendõ tartalom nívójából nem ad le egyfikarcnyit sem. (Hazánkban Vekerdi László képviseli ezt, ill. az ennéljobb színvonalat.) Tudományos vonatkozásban mûvében aligvan, vagy egyáltalán nincs tévesztés. A magyar társadalmi-politikaivonatkozásokban azért természetesen van (nem annyira tényszerû– ilyen is akad –, mint inkább az értékítéletek arányaiban), saz utóbbiakról nem tudhatjuk, mennyiben felelõs értük a szerzõmaga és mennyiben Szent-Györgyi színes, vibráló személyisége,akivel nem csak legendák estek meg, de aki körül a banális tényekis legendákká, olykor „poémákká” kerekednek ki.De mi mást, mint állandó drámát várhatnánk egy olyan ember élettörténetében,akinek fejét Hitler üvöltve követelte a Klessheimberaportra rendelt Horthytól, s aki körül még a tudományos közéletbenis állandóan felforrósodott a levegõ. Nobeldíjánakodaítélésekor, 1937-ben Stockholmbanszemélyérõl olyan ádáz vita dúlt, hogy mikor ahosszú egyeztetés után végre felnyílt az ajtó és adíjodaítélõ bizottság elnöke, JacobaeusKarolinska professzor bejelentette, hogy a nyertesSzent-Györgyi Albert, ezután azon nyomban összeesett és ahelyszínen szívbénulásban meghalt.A mû jó lehetõséget ad arra, hogy áttekintsük Szent-Györgyi életpályájánakfõbb állomásait, kiemelve vagy hozzátéve azokat a vonatkozásokat,melyek a magyar olvasót különösen érdekelhetik.Szent-Györgyit a közvélemény, joggal, mint a C-vitamin felfedezõjéttartja számon. Ám ez a jelentõs tudományos vívmány akkorivizsgálódásainak, a biológiai oxidációk kutatásának csak mintegy„mellékterméke” volt. Tanulságos az aszkorbinsav (vagy ahogyanakkor Szent-Györgyi nevezte: a hexuronsav) C-vitaminkéntvaló azonosításáért folyó éles nemzetközi verseny elõtörténete. Askorbut elleni hatóanyag kémiai természetének kiderítésében mindenkia citrusfélébõl való fáradságos izolálás útját járta – kivéve õt.Szent-Györgyi (még jóval elõbb) a mellékvesébõl kristályosított kiegy hõre bomlékony cukorszármazékot, a hexuronsavat. Vizsgálta,aztán félretette, majd egy nap beállított hozzá egy második generációsfiatal amerikai orvos, Joseph Svirbely dr. (egy kivándoroltmagyar acélöntõ munkás fia) azzal, hogy szülei kívánságára egykétévet az óhazában szeretne dolgozni. A professzor megkérdeztetõle, mihez ért, s õ tört magyarsággal elmondta: tengerimalackísérletbenmeg tudja állapítani, tartalmaz-e valamilyen tápanyagC-vitamint. Szent-Györgyi átnyújtott neki egy fiolát a hexuronsavmaradékával: „Fogja, vizsgálja meg ezt – szerintem ez a C-vitamin”.Az volt. (Szent-Györgyi maga – élete végéig – utált élõ állatokonkísérletezni.) A kivételes elme ilyenfajta „telibe találását” nehéz,sõt lehetetlen megbocsátani. A narancs- és citromlésûrítõkonyvasztóriválisok jó ideig szélhámosnak tekintették Szent-Györgyit, mindenekelõtt King pittsburgi professzor, aki közülük acélhoz legközelebb jutott. (A narancsfélék magas cukortartalma –figyelembe véve a laboratóriumi metódusok akkori fejlettségiszintjét – meggátolta a rokon vegyület aszkorbinsav izolálásánaksikerét; a cukormentes paprika hasznosítása e célra a magyar tudósezt követõ másik telitalálata volt!) King élete végéig eredményeielorzásával vádolta Szent-Györgyit; a valóságban éppen fordítvatörtént: õ kísérelte meg az utolsó pillanatban saját magának tulajdonítania siker oroszlánrészét – de ez hosszú történet. Ám az amerikaisajtó „patriotizmusból” sokáig, egy része Szent-Györgyi ‘47-es amerikai emigrációjáig terjedõen sõt tovább, King mellé állt, akivoltaképpen mindvégig Szent-Györgyi „bête noire”-ja maradt azUSA-ban.Ha másért nem, a fenti – nem éppen épületes – prioritási vita kontrasztjakénthozható fel az akkor növényi metabolitként számontartott dikarbonsavak (fumarát, malát, szukcinát) általános biológiaiérvényû, „ciklikus” kulcsszerepének felismerése Szent-Györgyirészérõl, mellyel eldöntötte a klasszikus biokémia legnagyobb vitatottkérdését, az évtizedes Wieland-Warburg vitát – azaz, hogy atápanyag hidrogénjének aktivációja avagy az oxigén aktivációjaszabályozza-e a szöveti légzést. Szent-Györgyi felismerte, hogymindkettõ, melynek kapcsán az említett metabolitok nem egyszerûenköztes égéstermékként szerepelnek, hanem mintegy katalizátorfeladatuk van egy körfolyamatban. Hipotézisében azonbantöbb hibás mozzanat és hézag is volt, amit Hans (késõbb: Sir Hans)Krebs korrigált a citrát szerepének tisztázásával, ma ismert végsõformájába kerekítve a kört. (Így lett a dikarbonsavból trikarbon-PTE ORVOSKARI HÍRMONDÓ