Ünnepség a Gránit Gyógyfürdõnél - Zalakaros

2011. április 7. 5Ölelés, ringatás, odafigyelésA több mint egy esztendeje mûködõ bölcsõde a közelmúltban„tûzkeresztségen” esett át, amennyiben szabad így fogalmaznunkakkor, amikor az elsõ hatósági vizsgálat lezárultáról beszélünk. A közelmúltbanugyanis a hévízi önkormányzat mint kijelölt hatóság szakembere,valamint a Regionális Módszertani Bölcsõde szakértõje vizsgálódotta létesítményben.Az idei évben is megtörténteka bölcsis és ovis beíratások,sok szülõ (és kisgyermek)mérföldkõhöz ért.Az elsõ és legfontosabb lépés a kisgyerekekéletében a szocializáció útján a bölcsõdébe,óvodába kerülés. Minden gyerek másként teszimeg az útját, ám valamennyi kicsinek szükségevan a szülõi támogatásra. De milyen viselkedésseltudjuk a leginkább segíteni gyermekünket?Mivel az anyaság nem jár kimondottan elõnyösanyagi juttatásokkal, sok nõ kénytelenúgy dönteni, hogy már két éves kora elõtt,akár 18 hónaposan bölcsõdébe adja gyermekét.Mindez természetesen a kicsinek semkönnyû. Egy kis anyai segítséggel azonbannem is olyan rémisztõ az új hely, és pár hétalatt az idegen gyerkõcök játszópajtássá változnak.Tapasztalatom szerint 2 éves kor körülmár vágynak a gyermektársaságra. A Pöttömklubban volt lehetõségem megfigyelni a kicsiket,és ott egyértelmûen látható, melyik gyermekérett arra, hogy bölcsibe menjen. A legtöbbgyerek majdnem mindennel meg tud birkózni,ha a szülõk soha nem csapták be, habiztosan tudja, hogy a szüleire mindig számíthat.Feltétlenül legyünk õszinték a kicsivel, ésmondjuk el neki elõre, hogy mi a szándékunk:Amint azt Tóth Tímea bölcsõdevezetõtõlmegtudtuk, a szakmai eljárássorán nem csupán az adminisztrációskötelezettségek teljesítésérõlkértek számot aszakemberek, de górcsõalá vették a szakmai-személyifeltételek teljesülését,a szakmai programot,a bölcsi berendezését, udvarát,játékait, sõt, még azétlapot is.– Nagyon örülök, hogya szakértõk pozitív tapasztalatokkaltávoztak tõlünk – összegezteaz ellenõrzés tapasztalatait a vezetõ.– Azudvarunkkalkapcsolatbanhangzott el kifogás arra vonatkozóan,hogy ott nincsenek rögzítettjátékaink, illetve, hogy a növényzetitt még nem teljes. Ez a problémasem probléma azonban, hiszenaz önkormányzat jelezte,hogy a bölcsõde udvarán folyamatbanvan „játszótér” kialakítása,illetve készen áll a növényzet telepítésérevonatkozó intézkedési terv is.Tóth Tímea elmondta: számára alegfontosabb azonban, hogy azok atervek, melyeket a bölcsõdeindulásakor dédelgetett,azaz, hogy a bölcsicsaládias hangulatú és légkörûintézmény legyen,valóra váltak.– Úgy érzem, amolyankis bölcsis családként éljükitt a mindennapjainkat.Szeretem, hogy mindenkiszívesen jár ide, a kicsik is, dea szülõk is minden nap kapnak egyegymegerõsítõ szót. Pozitívumkéntkönyvelem el, hogy a dolgozóikapcsolatok is kiválóak – ez egy nevelésiintézmény életében hihetetlenülfontos. Hiszen ahol derû éskellem van, érzelmi biztonság isvan, ez pedig a gyerekek számáranélkülözhetetlen.A bölcsõde vezetõje elárulta: anyitás óta folyamatosan dolgozzákát az intézményszakmai programját,a helyi tapasztalatokatbeépítve.– A másodikcsoport indításaés élete is szépenalakul – mondta.– A nagyobbaknapjait – a másodikcsoportbatöbb olyan kisgyermekis jár,akik, bár háromesztendõsek elmúltak,az óvodába még nem tudtakbekerülni – kicsit másként szervezzük,rájuk másként figyelünk. Azévkörnek megfelelõen szervezzüknapi elfoglaltságaikat. Most épp akikelet, az újjáéledés, a tavasz körécsoportosítjuk gondolatainkat, játékainkat,„megfigyeléseinket”.AZ EGY ÉVE MÛKÖDÕ BÖLCSÕDE ÉLETÉRÕLMadarakat figyelünk, virágágyakatgondozunk, hamarosan a húsvétrahangolódunk. A „nagyok” élvezikezeket a játékokat. A kicsiknél nagyonfigyelünk arra, hogy mindennap jusson látható, érezhetõ szeretetszámukra: sok ölelés, ringatás,„odabújás” – amit õk még nagyon,de nagyon igényelnek.A „ráhangolódással” kapcsolatbanTóth Tímea nagy örömmel emlékezettvissza az adventi idõszakra,amikor a bölcsisek a szüleikkel együttkészülõdtek a karácsonyra, ünnepiasztallal, közös étkezéssel, teázással,a nagyok által sütött mézeskalács kínálgatásával.A meghitt ünnep után„bolondosabb” idõszakban is volt részüka bölcsiseknek: igen, õk is farsangoztak,sok-sok mókával, játékkal,és persze fánk készítésével ünnepeltek.A gondozók már most készülneka gyermeknapra, melyetugyancsak a szülõkkel együtt szeretnénekmegtartani, és nem feledkeznekmeg az anyák napjáról sem.S kicsit elérzékenyülve gondolnakmár most az év végére, amikor bizony17 kis bölcsistõl válnak el – õkmindannyian óvodások lesznekszeptembertõl.Elsõ lépések „anya nélkül”ne surranjanak ki egy szép napon a hátsó ajtón,amikor épp önfeledten elmerül társaival ajátékban. Legyünk határozottak!Nem könnyû úgy hátat fordítani a gyermeknek,hogy elváláskor a szülõbe csimpaszkodik,és könnyek között bírná maradásra. Haazonban csak az elváláskor sír, nem kell túlzottankomolyan venni: sok gyerek még akkor isnehezen viseli a búcsút, ha egyébként élvezi atöbbiek társaságát.A gondozónõ, óvónõ õszintén megmondja,hogy a szülõ távozása után felvidul-e a többiekközött a gyerkõc, vagy valamilyen komolyabbprobléma áll a háttérben. Beszoktatósgyermekeknél az elsõ napok egyikén délelõttlehetõség szerint meglátogatom a kicsit azoviban, és a szülõt tájékoztatom a tapasztaltakról.Rendszerint pár perc után a sírás abbamarad,az óvónõk teljes odafordulással, melegszeretettel bánnak a kicsivel, játszanak vele,megismertetik a többiekkel. Egy kicsi „gyermekem”nemrég az elsõ napon a fülembe súgta:– „Mégis csak jó hely ez az ovi!” Kell ennéltöbb egy aggódó szülõnek?A gyermek közösségbe kerülésével új szakaszkezdõdik a családok életében. Még egydolog, ami talán véleményem szerint a legfontosabb:a bizalom! A szülõk bízzanak meg nagyonabban az óvónõben, gondozónõben, akigyermekükért lesz felelõs! Mindannyian azérttevékenykednek, hogy a gyermekek fejlõdésételõsegítsék, és gondoskodó, meleg szeretetbennevelkedjenek.Soha ne csapjuk be a gyermeket! A ,,Jövökérted rögtön! Nem kell itt aludnod, holnapmár otthon maradhatsz.” – válaszok megzavarjákaz amúgy is kétségbeesett, bizonytalangyereket. Ráéreznek szinte kivétel nélkül,hogy becsapják õket, és ezért azzal az õsi védekezõreflexszel fakadnak sírva, amitõl édesanyának,édesapának is könnyes lesz a szeme(sajnálat kivívása). Ezért tartom nagyon fontosnak,hogy mondják el õszintén, mi vár agyermekre, meddig lesz az oviban, és mikorjönnek érte. Tudom, nehéz, szülõként magamis átéltem, de a gyors elköszönés, határozottságmegkönnyíti mindkettõjük helyzetét, ésnéhány nap után zökkenõmentessé válhat abeszoktatás.dr. Heller Péterné védõnõ