letöltés - Újhartyán

Őseink nyomábanMúzeum látogatásonTapfheim-NémetországA tapfheimi családfakutatóknálKilenc férfiból álló lelkes csapatunk nekivágott az őshazának. Acélunk a családfakutatás, barátságok kötése, tehát a sváb őshaza közelebbimegismerése volt.A beletelepülés története valószínűleg már többek számára ismert.A kivándorló német telepesek Ulm, Regensburg és Passauvárosából a Dunán keresztül az úgynevezett „Ulmer Schachtelekkel”(ulmi skatulya) indultak és egy új hazát találtak itt a Kárpát medencében,ahol a török 1686-os kiűzése után óriási területek néptelenedtekel. Ám Újhartyán esetében a betelepülés egy kicsit másképp történt,mint a többi magyarországi német település esetében. , mivel nemközvetlenül a Duna mellett fekszünk. A legújabb kutatások arra engednekkövetkeztetni, hogy Újhartyán egy másodlagos település.Őseink többnyire Bajoroszág svábok által lakott területéről a „Donau-Ries” járásból származnak. Ám erről a környékről először Dunaharasztiba,Taksonyba és Soroksárra hajóztak. Az estek többségében itt kötöttekházasságot, családot alapítottak, majd az ő gyerekeik érkeznek1764-től I. Grassalkovich Antal felszólítására Újhartyánba.Amikor június 25-én megpillanthattuk a „Tapfheim” táblát már tudtuk,hogy jó helyen járunk, megtaláltuk az őshazát. Ezzel a községgelmár évek óta jó viszonyt ápolunk és reméljük, hogy ezt a kapcsolatota közeljövőben hivatalosan is megköthetjük.A következő napon az „Ulmer Schachtel” hazáját Ulmot kerestükfel, ami körülbelül 70 kilométerre található elődeink lakhelyétől. Itt aDunai Svábok Központi Múzeumában nem csak egy lenyűgöző vezetéstkaptunk egy pécsi sváb nénitől, hanem választ kaptunk mindena svábok kivándorlásával kapcsolatos kérdésünkre. Este a tapfheimipolgármester a 100 éves jubileumát ünneplő helyi tűzoltó egyesületünnepségre kalauzolt bennünket. Az óriási sörsátor alatt évezhettüka fúvószenét, a sváb specialitásokat és frissen csapolt sörkülönlegességeket.Meglepetésként ért minket a helyiek közvetlensége,vendégszeretete és, hogy milyen önfeledten tudnak kapcsolódni. Azvolt a szokás, hogy mindenki népviseletben felpattant a padokra ésott táncolt, egyszerűen csak jól érezte magát.Az utolsó előtti nap a környező településeket látogattuk meg.Gremheim és Blindheim településeken élőben tapasztalhattuk a rokonságot.A gremheimi temetőben minden második sírfeliraton a„Kaltenecker, Mayer és Seiler” nevet olvashattuk. Gremheim egy kisfalucska, ahol a 300 év alatt szinte semmi nem változott. Ma 5 Kalteneckercsalád él, akkiel 9 generációt visszamenőleg ugyanazok azőseink. Blindheimból a Lang, Schenk és a taksonyi Wagner családszármazik. Bementünk még Bergheimbe, ahonnan az első Fajth elindultMagyarországra. Csodálatos érzés volt belépni azokba a templomokba,ahol az őseink házasodtak. Délután a helyi HagyományőrzőEgyesületnél a családfát kutattuk. Megtudtuk többek között azt is,hogy Brachstadtban még áll az a ház, ahol minden hartyáni Lauterőse született és Donaumünsterben az a templom ahol aztán megházasodottés e gyerekeit megkeresztelte. Majd Karl Malz polgármesterúr a községházán egy kis vezetést és egy bemutatót tartottTapfheimről. Eztután a helyi templomban egy opera koncerttel iskedveskedett és megmutatta a saját kezével épített kápolnát. Estea szállásunknál a „Hofgut Bäldleschwaigénél” még a hangszerek iselőkerültek (Lauter Antal a harmonikánál, Tóth Antal a trombitánál,és a Karl Malz polgármester úr pedig harsonázott). Itt, amikor ugyanazokata számokat játszották és énekeltük bebizonyosodott, hogyhanyelvünk már nem is de a zenei anyanyelvünk közös.Sajnos minden jónak egyszer vége szakad, de mindenért kárpótol,az hogy láthattuk azt a földet, ahonnan őseink 300 évvel ezelőttelindultak. Úgy gondolom nem csak nekem jelentett ez egy ilyencsodálatos érzést. Ezúton szeretném megköszönni minden résztvevőnevében ( Schulcz József, Tóth Antal, Majer György, Majer Endre,Kadenecker Attila, Fajth János, Surman András) a lehetőséget LauterAntalnak a Német Nemzetiségi Önkormányzat elnökének ,hogyezen a felejthetetlen úton ott lehettünk.Majeczki Martin10 2013. szeptember