20.11.2012 Views

KISLEXIKON

KISLEXIKON

KISLEXIKON

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

A legjellegzetesebb magk�eszközök<br />

a szakócák, jóllehet kés�i típusaik egy részét<br />

éppenséggel szilánkokból készítették. Az<br />

�sk�korban ezekkel végezték el a nehéz<br />

munkafolyamatokat.<br />

magk�eszköz<br />

markoló fogás: az �sk�kor legegyszer�bb<br />

��eszközeit valószín�leg markoló fogásban<br />

tartották. Ugyanakkor minden bizonnyal már<br />

képes volt az ember eszközeit<br />

ceruzafogással, vagyis ujjai közé szorítva<br />

használni.<br />

��eszköz markoló fogásban<br />

másodlagos szilánkolás: lényegében retusálás.<br />

A szakócák esetében a felület lehántása az<br />

els�dleges szilánkolás, a finomabb befejez�<br />

��velet a másodlagos szilánkolás.<br />

mezolitikum: az utolsó eljegesedés megsz�nte<br />

és a földm�velés kezdete közötti id�szak<br />

Európában. Ha az egész földre kiterjesztjük,<br />

akkor értelme nem ennyire pontos és világos.<br />

mikrofauna: régészeti feltárások alkalmával<br />

el�került apró él�lények - például a rágcsálók<br />

- összefoglaló neve. Segítségükkel gyakran<br />

jobban lehet következtetni az egykori<br />

id�járásra, mint a nagyobb test�<br />

eml�sökével. Csontjaik jelenléte olykor<br />

félrevezet�, hiszen járataikkal több régészeti<br />

réteget átfúrhatnak.<br />

Mindéi: Európában a második, a<br />

legkiterjedtebb eljegesedés. Egy<br />

interstadiális két hideg szakaszra osztja.<br />

Körülbelül 600 000-re keltezhet�.<br />

miocén: a harmadid�szak harmadik szakasza,<br />

és körülbelül 35 millió évvel ezel�tt vette<br />

kezdetét. Az ember és az emberszabású<br />

majmok felé vezet� f�eml�s-ágak<br />

valószín�leg a miocén idején váltak el<br />

egymástól.<br />

moustier-i kor/ipar: névadója a Lartet és<br />

Christy által feltárt franciaországi Le<br />

Moustier-barlang. A lel�helyen<br />

tulajdonképpen két barlang helyezkedik el<br />

egymás fölött, és mindegyikben különböz�<br />

korú moustier-i rétegek vannak, és egy<br />

körülbelül 16 éves fiatal ember sírja is<br />

el�került. A moustier-i ipar különböz�<br />

jelleg�, általában a Neander-völgyi embernek<br />

tulajdonított szilánkeszközök együtteseit<br />

jelenti, Franciaországban körülbelül a 70 000<br />

és 40 000 közötti id�szakra keltezhet�.<br />

Neander-völgyi ember: a németországi<br />

Düsseldorf mellett lév� Neanderthalról<br />

elnevezett �sembertípus. Az utolsó<br />

eljegesedés korai szakaszaiban élt, nagy<br />

területeken elterjedt, hiszen megtalálták<br />

maradványait Európában, Észak-Afrikában<br />

és a Levantén is. A nyugat-európai er�teljes<br />

arccsontú egyedeket tekintik klasszikus<br />

Neander-völgyieknek. Kelet-Európában és a<br />

Levantén ezek a sajátságok nem annyira<br />

hangsúlyozottak, de ez inkább területi és nem<br />

fejl�déstani különbség lehet. Korábban úgy<br />

vélték, hogy a Neander-völgyiek a mai ember<br />

közvetlen el�dei voltak, és t�lük azzal<br />

különböztették meg, hogy önálló nembe<br />

sorolták �ket (genus Neanderthaliensis). Ma<br />

a Homo sapiens egyik alfajának tartják.<br />

Hasonló embermaradványokra Dél-<br />

Afrikában, Rhodéziában, valamint Jáván is<br />

rábukkantak, és koruk nagyjából megegyezett<br />

az európaiakéval. Az utolsó, ma is ismert<br />

Neander-völgyi csoportok Európában<br />

valószín�leg 45 000 és 40 000 között éltek.<br />

negyedid�szak/pleisztocén:<br />

a harmadid�szakot követ�, lényegében máig<br />

tartó földtörténeti korszak.<br />

nem (latinul genus): a biológiai<br />

rendszertanban az egymással szorosan rokon<br />

fajok (species) összefoglaló neve. A lófélék és<br />

a zebra például azonos genusba tartoznak. A<br />

Homo genus magában foglalja az összes ma<br />

él� emberfajtát és közvetlen el�deiket,<br />

közöttük olyan kihalt formákat is, mint a<br />

Homo erectus.<br />

neolitikum lásd újk�kor.<br />

névadó lel�hely: azok a lel�helyek, ahol<br />

el�ször bukkantak rá egy bizonyos<br />

eszközcsoportra. Vannak azonban kivételek:<br />

az els� solutréi eszközöket például<br />

a franciaországi Les Eyzies melletti Laugerie<br />

Haute-nál fedezték fel, de más ipar leleteivel<br />

együtt. Végül Solutré lett a névadó, mivel ott<br />

a szóban forgó ipart jobban reprezentáló<br />

leleteket találtak.<br />

nyakszirtcsont: az emberi koponya hátsó és<br />

alsó része, ahová a gerincoszlop csatlakozik,<br />

és ahová a nyak mozgatóizmai tapadnak. A<br />

swanscombe-i koponyatöredék, majd a<br />

Vértessz���sön talált egyaránt nyakszirtcsont<br />

volt.<br />

olduvai ipar: az Olduvai-szakadék alsó<br />

rétegeib�l el�került kavicseszközök neve. Két<br />

fejl�dési szakaszát lehetett elkülöníteni. A<br />

korábbi az I. réteg és a II. réteg alsó része, a<br />

kés�bbi vagy fejlettebb a II. réteg fels� része.<br />

Az utóbbi gazdag szilánkeszközökben, és<br />

el�fordulnak benne más primitív, az egykorú<br />

acheulit�l kölcsönzött szakócák is. Az<br />

olduvaiakhoz hasonló, 2 és fél millió éves<br />

kavicseszközök Kelet-Afrikában másutt is<br />

kerültek el�.<br />

�sk�kor/paleolitikum: eredetileg a<br />

földm�velést már ismer� neolitikum és az azt<br />

megel��� korszak megkülönböztetésére<br />

szolgáló elnevezés volt. Kés�bb több<br />

fejl�dési szakaszra osztották. Az alsó<br />

paleolitikum foglalja magában a szakócákat<br />

készít� iparokat, a középs� a moustier-i<br />

kultúrákat, a fels� paleolitikum pedig az<br />

�sk�kor utolsó nagy szakasza, egészen a<br />

Würm végéig. Nyugat-Európát illet�en a<br />

rendszer mindmáig jól használható. A föld<br />

más részein azonban már nem<br />

alkalmazkodik pontosan a helyi tényekhez,<br />

és így ott nincs is id�rendi jelent�sége.<br />

paleolitikum lásd �sk�kor.<br />

patjitani ipar: Jáva középs� térségéb�l.<br />

származó k�eszközök egy csoportjának<br />

összefoglaló neve, amelybe jórészt mészk���l<br />

és fosszilis fából készült szilánkok, továbbá a<br />

ritkábban el�forduló, kavicsból pattintott<br />

hasítok és rossz kidolgozású pengék<br />

tartoznak. Mindmáig csak a Trinil folyót<br />

kísér� fels� rétegekben találtak ilyeneket,<br />

tehát kés�bbiek, mint az ottani Homo erectus<br />

leletek.<br />

pekingi ember: a Peking közelében lév�<br />

Csoukoutien mészk�bányáiban bukkantak rá<br />

1921-ben. El�ször a Sinanthropus pekinensis<br />

nevet adták neki, ma már azonban a jávai<br />

emberrel együtt a Homo erectusok közé<br />

számítják. Ezt a csoportot tartják a mai<br />

ember el�djének. A Csoukoutienben talált<br />

embercsontleletek a II. világháború idején<br />

elvesztek, megmaradtak azonban gipszb�l<br />

készített másolataik, és azóta újabb leletek is<br />

napvilágot láttak.<br />

pengék: olyan szilánkok, amelyek<br />

hosszabbak, mint amilyen szélesek.<br />

A szilikátos k�zetek zöme úgy hasad, hogy

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!