KISLEXIKON
KISLEXIKON
KISLEXIKON
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A legjellegzetesebb magk�eszközök<br />
a szakócák, jóllehet kés�i típusaik egy részét<br />
éppenséggel szilánkokból készítették. Az<br />
�sk�korban ezekkel végezték el a nehéz<br />
munkafolyamatokat.<br />
magk�eszköz<br />
markoló fogás: az �sk�kor legegyszer�bb<br />
��eszközeit valószín�leg markoló fogásban<br />
tartották. Ugyanakkor minden bizonnyal már<br />
képes volt az ember eszközeit<br />
ceruzafogással, vagyis ujjai közé szorítva<br />
használni.<br />
��eszköz markoló fogásban<br />
másodlagos szilánkolás: lényegében retusálás.<br />
A szakócák esetében a felület lehántása az<br />
els�dleges szilánkolás, a finomabb befejez�<br />
��velet a másodlagos szilánkolás.<br />
mezolitikum: az utolsó eljegesedés megsz�nte<br />
és a földm�velés kezdete közötti id�szak<br />
Európában. Ha az egész földre kiterjesztjük,<br />
akkor értelme nem ennyire pontos és világos.<br />
mikrofauna: régészeti feltárások alkalmával<br />
el�került apró él�lények - például a rágcsálók<br />
- összefoglaló neve. Segítségükkel gyakran<br />
jobban lehet következtetni az egykori<br />
id�járásra, mint a nagyobb test�<br />
eml�sökével. Csontjaik jelenléte olykor<br />
félrevezet�, hiszen járataikkal több régészeti<br />
réteget átfúrhatnak.<br />
Mindéi: Európában a második, a<br />
legkiterjedtebb eljegesedés. Egy<br />
interstadiális két hideg szakaszra osztja.<br />
Körülbelül 600 000-re keltezhet�.<br />
miocén: a harmadid�szak harmadik szakasza,<br />
és körülbelül 35 millió évvel ezel�tt vette<br />
kezdetét. Az ember és az emberszabású<br />
majmok felé vezet� f�eml�s-ágak<br />
valószín�leg a miocén idején váltak el<br />
egymástól.<br />
moustier-i kor/ipar: névadója a Lartet és<br />
Christy által feltárt franciaországi Le<br />
Moustier-barlang. A lel�helyen<br />
tulajdonképpen két barlang helyezkedik el<br />
egymás fölött, és mindegyikben különböz�<br />
korú moustier-i rétegek vannak, és egy<br />
körülbelül 16 éves fiatal ember sírja is<br />
el�került. A moustier-i ipar különböz�<br />
jelleg�, általában a Neander-völgyi embernek<br />
tulajdonított szilánkeszközök együtteseit<br />
jelenti, Franciaországban körülbelül a 70 000<br />
és 40 000 közötti id�szakra keltezhet�.<br />
Neander-völgyi ember: a németországi<br />
Düsseldorf mellett lév� Neanderthalról<br />
elnevezett �sembertípus. Az utolsó<br />
eljegesedés korai szakaszaiban élt, nagy<br />
területeken elterjedt, hiszen megtalálták<br />
maradványait Európában, Észak-Afrikában<br />
és a Levantén is. A nyugat-európai er�teljes<br />
arccsontú egyedeket tekintik klasszikus<br />
Neander-völgyieknek. Kelet-Európában és a<br />
Levantén ezek a sajátságok nem annyira<br />
hangsúlyozottak, de ez inkább területi és nem<br />
fejl�déstani különbség lehet. Korábban úgy<br />
vélték, hogy a Neander-völgyiek a mai ember<br />
közvetlen el�dei voltak, és t�lük azzal<br />
különböztették meg, hogy önálló nembe<br />
sorolták �ket (genus Neanderthaliensis). Ma<br />
a Homo sapiens egyik alfajának tartják.<br />
Hasonló embermaradványokra Dél-<br />
Afrikában, Rhodéziában, valamint Jáván is<br />
rábukkantak, és koruk nagyjából megegyezett<br />
az európaiakéval. Az utolsó, ma is ismert<br />
Neander-völgyi csoportok Európában<br />
valószín�leg 45 000 és 40 000 között éltek.<br />
negyedid�szak/pleisztocén:<br />
a harmadid�szakot követ�, lényegében máig<br />
tartó földtörténeti korszak.<br />
nem (latinul genus): a biológiai<br />
rendszertanban az egymással szorosan rokon<br />
fajok (species) összefoglaló neve. A lófélék és<br />
a zebra például azonos genusba tartoznak. A<br />
Homo genus magában foglalja az összes ma<br />
él� emberfajtát és közvetlen el�deiket,<br />
közöttük olyan kihalt formákat is, mint a<br />
Homo erectus.<br />
neolitikum lásd újk�kor.<br />
névadó lel�hely: azok a lel�helyek, ahol<br />
el�ször bukkantak rá egy bizonyos<br />
eszközcsoportra. Vannak azonban kivételek:<br />
az els� solutréi eszközöket például<br />
a franciaországi Les Eyzies melletti Laugerie<br />
Haute-nál fedezték fel, de más ipar leleteivel<br />
együtt. Végül Solutré lett a névadó, mivel ott<br />
a szóban forgó ipart jobban reprezentáló<br />
leleteket találtak.<br />
nyakszirtcsont: az emberi koponya hátsó és<br />
alsó része, ahová a gerincoszlop csatlakozik,<br />
és ahová a nyak mozgatóizmai tapadnak. A<br />
swanscombe-i koponyatöredék, majd a<br />
Vértessz���sön talált egyaránt nyakszirtcsont<br />
volt.<br />
olduvai ipar: az Olduvai-szakadék alsó<br />
rétegeib�l el�került kavicseszközök neve. Két<br />
fejl�dési szakaszát lehetett elkülöníteni. A<br />
korábbi az I. réteg és a II. réteg alsó része, a<br />
kés�bbi vagy fejlettebb a II. réteg fels� része.<br />
Az utóbbi gazdag szilánkeszközökben, és<br />
el�fordulnak benne más primitív, az egykorú<br />
acheulit�l kölcsönzött szakócák is. Az<br />
olduvaiakhoz hasonló, 2 és fél millió éves<br />
kavicseszközök Kelet-Afrikában másutt is<br />
kerültek el�.<br />
�sk�kor/paleolitikum: eredetileg a<br />
földm�velést már ismer� neolitikum és az azt<br />
megel��� korszak megkülönböztetésére<br />
szolgáló elnevezés volt. Kés�bb több<br />
fejl�dési szakaszra osztották. Az alsó<br />
paleolitikum foglalja magában a szakócákat<br />
készít� iparokat, a középs� a moustier-i<br />
kultúrákat, a fels� paleolitikum pedig az<br />
�sk�kor utolsó nagy szakasza, egészen a<br />
Würm végéig. Nyugat-Európát illet�en a<br />
rendszer mindmáig jól használható. A föld<br />
más részein azonban már nem<br />
alkalmazkodik pontosan a helyi tényekhez,<br />
és így ott nincs is id�rendi jelent�sége.<br />
paleolitikum lásd �sk�kor.<br />
patjitani ipar: Jáva középs� térségéb�l.<br />
származó k�eszközök egy csoportjának<br />
összefoglaló neve, amelybe jórészt mészk���l<br />
és fosszilis fából készült szilánkok, továbbá a<br />
ritkábban el�forduló, kavicsból pattintott<br />
hasítok és rossz kidolgozású pengék<br />
tartoznak. Mindmáig csak a Trinil folyót<br />
kísér� fels� rétegekben találtak ilyeneket,<br />
tehát kés�bbiek, mint az ottani Homo erectus<br />
leletek.<br />
pekingi ember: a Peking közelében lév�<br />
Csoukoutien mészk�bányáiban bukkantak rá<br />
1921-ben. El�ször a Sinanthropus pekinensis<br />
nevet adták neki, ma már azonban a jávai<br />
emberrel együtt a Homo erectusok közé<br />
számítják. Ezt a csoportot tartják a mai<br />
ember el�djének. A Csoukoutienben talált<br />
embercsontleletek a II. világháború idején<br />
elvesztek, megmaradtak azonban gipszb�l<br />
készített másolataik, és azóta újabb leletek is<br />
napvilágot láttak.<br />
pengék: olyan szilánkok, amelyek<br />
hosszabbak, mint amilyen szélesek.<br />
A szilikátos k�zetek zöme úgy hasad, hogy