Jegyzetek a francia egyköteles alpin technikáról

Jegyzetek a francia egyköteles alpin technikáról
Bevezető
Az alábbiak a francia egyköteles alpin technika (single rope technique –
SRT) alapvető manővereinek nagyon rövid összefoglalóját adják. E
jegyzetek nem helyettesíthetik a technikák gyakorlását, csak
emlékeztetőül szolgálhatnak. Ha további részletek érdekelnek, keress
egy jó SRT könyvet, mint például Al Warild "Vertical"-ja, Neil
Montgomery-től a "Single Rope Techniques", a David Judson által
szerkesztett "Caving Practice and Equipment" (az egyköteles technika
fejezet Dave Elliot-tól), vagy Mike Meredith ill. Dave Elliot könyvei. A
franciául tudóknak, állítólag Marbach könyve ("Techniques Speleo
Alpine"?) is nagyon jó összefoglaló.
Az egyköteles technika megtanulásának legjobb módja a sok gyakorlás,
s ennek révén a ráérzés, ahelyett hogy a mozdulatokat "számok" alapján
jegyeznénk meg. Ha a mélyben bármilyen nehézségbe ütköznél az
alapok ismerete mindig tovább fog segíteni rajtuk.
[A jegyzet eredetije a http://www.cavepage.magna.com.au/cave/SRT.html
Internet oldalon olvasható, s az angolszász technikát írja le, amely alapvetően
megegyezik a Magyarországon alkalmazottakkal. A rövid és hosszú kantár
mellett ők azonban alkalmaznak egy további ún. biztosító szárat is, amely a
mászáskor némi eltérést eredményez a manővereknél. Bár igyekeztem
amennyire lehet hű maradni az eredeti szöveghez, a komolyabb eltéréseknél
mégis csak a magyar gyakorlatot írtam le. A ford.]
Miért is foglalkozzunk vele egyáltalán?
A elpusztíthatatlan kötél technikával (?) (indestructable rope technique
- IRT) ellentétben a francia egyköteles technika kikötések és elhúzások
segítségével éri el, hogy a kötél szabadon lógjon a standból, elkerülve a
felfekvési pontokat és egyéb veszélyeket, mint például a vízesések.
Ennek előnye, hogy sokkal vékonyabb köteleket használhatunk, ami
sokkal könnyebb és kompaktabbul szállítható (vagy akár több kötelet is
vihetünk magunkkal – ami mély barlangok felfedezésekor hasznos).
Egy további előny, hogy szabadon függve egyszerűbb ereszkedni ill.
mászni, mint egy egyenetlen falon. (Kis) hátránya, hogy meg kell tanulni, hogyan kezeljük a kikötéseket és elhúzásokat. Az
ezekhez a manőverekhez szükséges technikák és felszerelések összefoglalását tartalmazza ez a jegyzet.
Egyköteles technikai felszerelés az ereszkedéshez/mászáshoz:
A sok gyakorlás mellett, a megfelelő és megfelelő módon összerakott és beállított eszközök azok, amik megkönnyítik az
egyköteles technika manővereinek végrehajtását. A megfelelően beállított felszerelés nemcsak a kötélen való haladás és
átszerelések hatékonyságát növeli meg jelentős mértékben, de ugyancsak lecsökkenti az önakasztás (azaz hogy
összegubancold a felszerelésed és a kötélen ragadj) veszélyét is. Az ábrák a barlangjáráskor legáltalánosabban használt
egyköteles technika, a "béka-technika" (frog-rig) alkalmazásához szükséges felszerelést mutatják be. Az IRTsek néha kedvelik
a kötéljárás ill. más egyköteles technikák alkalmazását, ami kicsit meggyorsítja ugyan a hosszú aknák bejárását, de
bonyolultabbá teszi a kikötéseken stb. való átjutást.
1

SRT mászó/ereszkedő felszerelés (az átláthatóság kedvéért az ereszkedőgép elhagyásával)
A beülő:
Ez egy erre a célra kialakított barlangászbeülő kell, hogy legyen. A beülő lehetőleg kényelmes, de szoros és úgy tervezték,
hogy a központi kapcsolódási pontja (azaz a központi maillon, amibe a mellgépet stb. akasztjuk) a testen lehetőleg minél
alacsonyabban helyezkedjen el. Ez azért fontos mert egy mászó lépés hosszát a mell- és kézgép között, a kézgép
megemeléseskor keletkező távolság határozza meg. Ha a mellgép túl magasra kerül a testen, ez a távolság lecsökken és a
barlangász csak rövid mászó lépéseket tud tenni, ami rossz hatásfokú és fárasztó. Szükség esetén a mászó beülők is
használhatók az egyköteles technikához, de ezek messze vannak az ideálistól, mert központi hurkuk túl magasra kerül a testen.
Továbbá nincs bennük központi maillon, egy további maillont vagy karabinert kell használni a mellgép beülőhöz rögzítésére,
ami miatt az még magasabbra kerül.
A mellgép:
A fentiekben vázoltak alapján a hatásos mászás érdekében a mellgépnek meglehetősen lent kell ülnie a testen (nagyjából a
hason, épp a szegycsont alatt). Emiatt a legjobb egy kar nélküli mellgép, vagy még jobb, egy direkt erre a célra tervezett
mellgép, mint például a Petzl croll, amit arra terveztek, hogy laposan a hasra feküdjön, ha a központi maillonra akasztjuk.
A melles:
A melles célja, hogy a mellgépet irányban tartsa a testen, amin keresztül a kötél simán mozog felfelé, amikor a barlangász
feláll a lépőszárban. Ezen kívül jobban függőleges irányban tartja a barlangászt, ami megkönnyíti a mászást. Ha a melles túl
laza vagy a mellgép túl magasan van, a barlangász hátra fog dőlni a kötélen, amikor a mellgépben ül, ami kényelmetlen is és
rossz hatásfokú mászást eredményez. A jól behúzott mellesnek olyan szorosnak kell lennie, hogy kényelmetlen legyen benne
felállni, ha nem vagyunk épp kötélen. A legtöbb ember csatos hevedert használ mellesként (lásd az ábrán). Léteznek külön e
célra készített mellesek is, de nem tűnnek sokkal jobbnak, mint a sima heveder változatok, és egyáltalán nem passzolnak a
lányoknak. A melles nem kell, hogy nagyon teherbíró legyen, néhányan heveder helyett csak egy darab kötelet használnak. Ez
nem ad a barlangásznak akkora segítséget, mint a heveder, de a croll simábban mozoghat vele a kötélen felfelé. Néhány
barlangász hevedert és kötelet is használ, s mindkettő előnyét élvezi.
2

Kézgép, lépőszár és biztonsági szár:
A kézgép lehet karos vagy hagyományos (kar-nélküli) a személyes preferenciának megfelelően. Ez egy dinamikus kötélből (8-
9 mm-es elegendő) kötött biztonsági szárral van a barlangászhoz rögzítve. A biztonsági szár egy végén lévő csomóval köthető
egyből a központi maillonba is, vagy használhatunk egy további köztes karabinert vagy maillont. Nincs szabály arra, melyik a
jobb, ez az egyéni megítélésen múlik. Köztes karabiner vagy maillon használatával akkor is levehetjük a központi maillonról,
ha kötélen vagyunk, de a központi maillon a két találkozó fémfelület miatti extra csiszolása további problémát jelenthet, ha
összegubancolódsz. Annak azonban határozott előnye van, ha a kötél másik végét (és a lépőszárat is) egy maillonon vagy
karabineren keresztül rögzítjük a kézgéphez, különösen, ha kötélről mentést végzünk (lásd a későbbi kötélről mentés
fejezetet).
A lépőszár hevederből és kötélből is készülhet. A heveder jobban terhelhető, míg ha kötelet használunk legjobb, ha egy (gumi)
csővel védjük azt a darabot, amin állunk. A hevederből készült lépőszáraknál fennáll a veszély, hogy beakadnak a mellgép
nyelve mögé (ez volt az oka egy pár éve Angliában történt balesetnek), azonban nagyon sok barlangász használ heveder
lépőszárat, s az effajta baleset elég ritka.
A lépőszár lehet két külön hurok, egy-egy mindkét lábnak, vagy egy közös hurok a két lábnak együtt (mint a képen). Fontos,
hogy a lépőszár és a biztonsági szár hossza megfelelő legyen. Emeld fel a kézgépet a lépőszárban állva (a kötélen kívül), amíg
a lépőszár feszes nem lesz. Akkor megfelelő a hossza, ha a kézgép nyelves része éppen a mellgép nyelves része fölött van
(lásd a képet). A biztonsági szár hosszát úgy állítsd be, hogy akkor is el tudd érni a kézgéped, ha a kötélről a biztonsági
szárban lógsz.
Kantárak:
Ez egy a manőverek alatti biztosításra használt biztonsági kötélpár. A hosszú kantárat kikötések, elhúzások, csomók
leküzdésekor általános biztosításra használjuk. A rövid kantárat kimondottan a kikötéseken ereszkedéskori áthaladásra
használjuk, amikor a súlyunk egyedül a rövid kantárban lóg. A kantárakat 10-11 mm-es dinamikus kötélből kötjük, a szárak
végén lévő csomókba csatos karabinert téve (néhány barlangász 9 mm-es kötelet használ kantárnak, ilyenkor viszont 9-es
csomókat kell kötni rá). A nagyobb biztonság érdekében a hosszú kantárban használhatunk a csatos helyett becsavarható
karabinert is. A karabinereket befőttes gumiból készített ún. okosítóval rögzíthetjük a csomókhoz, így nem fognak elmozdulni.
A fenti ábrán látható, hogyan kell a kantárakat megkötni (a kantárkötésnek több módja is van, de ez a legáltalánosabb). Kantár
készítéshez vegyél egy 2.5-3 m hosszú dinamikus kötelet és köss egy 8-ast (vagy 9-est) az egyik végére, majd egy következő
8-ast (vagy 9-est) olyan közel, ahogy csak tudod. Ezek után köss egy harmadik 8-ast (9-est) kb. 40 cm-re a második csomótól.
Néhány barlangász sima csomókat használ a kantárak végén, mert kevésbé bonyolultak, mint a 8-asok, de sokkal jobban
gyengítik a kötelet, mint más csomók (tartsd észben a használt kötél vastagságát).
[Megjegyzés: az eddigiekben leírtak az angolszász gyakorlatot mutatják. A magyar gyakorlatban a külön biztonsági szár
3

szerepét is a hosszú kantár tölti be, s a megkötött kantárszárak hossza is ennek megfelelően alakul. A rövid kantárszár olyan
hosszú kell legyen, hogy ha a kantár közepén lévő 8-ast (9-est) a központi maillonba akasztjuk, s könyökünket a derekunkhoz
szorítjuk, akkor a kantár végén lévő csomóba akasztott csatos karabiner éppen a tenyerünkbe essen. A hosszú kantár
hosszának beállítása megegyezik a korábbiakban a biztonsági szárnál leírtakkal.]
Ellenőrizd le, hogy minden csomó jól el legyen rendezve, majd saját súlyoddal terhelj bele a kantárakba. Most épp megfelelő
hosszúnak kell lenniük a száraknak. Egy forró késsel távolíts el minden maradék kötelet a végekről (a végek nem kell, hogy 10
cm-nél hosszabbak legyenek), s szigetelő szalaggal rögzítsd a végeket a kantárszárakhoz. A rövid kantár 25-45 cm hosszú kell
legyen csomóvégtől csomóvégig, a hosszú 50-70 cm hosszú (de elég rövid kell legyen ahhoz, hogy elérd a karabinert, ha
feszes). Ha a kantárakat egy plusz karabiner vagy maillon segítségével csatolod a központi maillonra, akkor valamivel
közelebb kell kötnöd a csomókat, mint ha direkt a központi maillonba tennéd őket (lásd a fenti megjegyzéseket a biztonsági
szárnál).
Ereszkedőgépek:
Sokfajta gép van, ami ereszkedésre használható, de a legtöbb barlangász sima vagy stop csigát ill. xilofont használ. Az alábbi
ábrák szemléltetik a csigák és a xilofon ereszkedésre befűzött ill. lebikázott (azaz amikor rögzíted az ereszkedőgépet, hogy ne
mozoghasson a kötélen) módjait. A stop csiga - az extra fékező karjától eltekintve - alapvetően ugyanúgy működik, mint a
sima csiga.
Xilofonok:
Ezek a kötél alumínium (ill. néha acél) rudakon való átfűzésével biztosítják a súrlódást. Rendszerint az első (legfelső) és
harmadik rúd fixen rögzített, a második, negyedik és ötödik rúd kihajtható az egyik oldalra, ily módon téve lehetővé a kötél
befűzését. A xilofont befűzhetjük "öngyilkos módon" is – a kötelet a rudak rossz oldalára fűzve –, amely ki fogja nyitni
magát, amint a legkisebb terhelés éri, ezért minden alkalommal ellenőrizd le, helyesen fűzted-e be!
Csigák:
A kötél két rögzített csigakerék köré tekerve súrlódik, majd át van fűzve egy fékező karabineren (lásd az ábrát). A csigák
egyik oldala kicsatolható az alján és elmozdítható a kötél be- ill. kifűzéséhez. Ha a kötél nagyon "lassú" (azaz vastag és merev,
ezért lassítja az ereszkedést) befűzhetjük a kötelet úgy is, hogy a két csigakereket "S" helyett "C" alakban fussa körbe. Ha a
kötél nagyon gyors, fél bikát használhatunk az ereszkedés lassítására (lásd az ábrát).
4

A csiga befűzése és lebikázása
Önbiztosító ereszkedőgép ("stop"):
A stop-csiga a sima csiga fékező karral ellátott fejlettebb változata. A kar lenyomásával "mész", s ha elengeded, megállsz. Ha
túl gyorsan mész emlékezz rá, hogy elengedd; magától értetődőnek hangzik, de "nem mindig ez a legtermészetesebb reakció",
ahogy a Petzl katalógus írja (az emberek néha megnyomják a kart abban a hiszemben, hogy majd az fékezi le az
ereszkedésüket). Az ilyen típusú ereszkedőgépek néhány változata úgy van kialakítva, hogy megálljanak akkor is, ha
megnyomod ill., ha elereszted a kart és csak középső állásban "mennek", de ezek általában sokkal terjedelmesebbek.
Más ereszkedőgépek:
Más a mászók körében népszerű ereszkedőgépek, mint a 8-as vagy a lapka nem ideálisak a barlangászathoz, mivel teljesen ki
kell őket akasztani ahhoz, hogy levehessük őket a kötélről (ezáltal sokkal könnyebben elejthetjük őket egy kikötésnél). Ezen
kívül megtekerik a kötelet, ami nagyon bosszantó tud lenni mikor felmászáskor körbe pörögsz.
Az egyköteles technika alapjai
Az ereszkedésről
A sebesség szabályozása ereszkedéskor:
Ha már befűzted a kötelet az ereszkedőgépedbe készen állsz az ereszkedésre. Az alapelv ugyanaz
minden ereszkedőgépnél – az ereszkedőgépen átfutó kötél feszessége az, ami meghatározza a
sebességedet. A kötél feszességét az ereszkedőgép alatti kötél segítségével szabályozhatod.
Ereszkedéskor fogd egy kézzel erősen az alsó kötélszárat az ereszkedőgéptől lefelé. Ha szorosan
fogod a kötelet, nem is szabad egyáltalán megmozdulnod, s hogy mozogj csak lassan engedned
kell a kötelet a kezed között átcsúszni. Egy kis gyakorlással nem lehet gondod a sebességed
szabályozásával. A sebesség szabályozása mellett szintén tudnod kell, hogyan bikázhatod le az
ereszkedőgéped, hogy hogyan tudsz úgy megállni a kötélen, hogy ne kelljen a kötelet fognod. A
csigák és xilofonok lebikázásának módjait a fenti ábrák szemléltetik.
Alsó biztosítás:
Ezt a módszert kezdő erszkedők biztosítására használhatjuk. A biztosító úgy áll, hogy fogja a
kötél alsó végét. Ha az ereszkedő elvesztené a kontrolt, s túl gyorsan kezdene ereszkedni, a
biztosító le tudja lassítani (ill. meg is tudja állítani, ha kell) a kötél megfeszítésével. Az
ereszkedőgépen keresztül futó kötél megfeszítésével növeli a súrlódást és lelassítja az
ereszkedést.
Mászás
Az egyköteles technikában a pruszikolás a kötélen felfelé haladás módszere. Hagyományosan ezt
pruszik csomókkal tették, de ez nagyon lassú és kényelmetlen volt, a mechanikus mászógépekkel
sokkal könnyebbé vált a mászás. A mászógépek egy rugóval biztosított nyelvvel rendelkeznek,
ami felfelé csúszik a kötélen, de lefelé nem. A barlangász egy mellgépet visel a beülőbe akasztva,
amelyet a melles tart a helyén (lásd az ábrát). A második mászógép a hosszú kantárral van a
5

arlangászhoz rögzítve. Egy lépőszár is hozzá van rögzítve ehhez a mászógéphez (a kézgéphez). A mászógépeket a nyelv
kinyitásával tehetjük a kötélre, a kötelet becsúsztatva és a nyelvet a kötélre zárva. A nyelv általában egy biztonsági retesszel
van biztosítva a teljes kinyitás ellen, amit ki kell oldani az ereszkedőgép kötélre feltételéhez ill. arról levételéhez – a biztonsági
reteszt bármilyen más manővernél zárva kell tartani.
A kötélre előbb a mellgépet tesszük fel, majd aztán fölé a kézgépet. A barlangász beleül a mellgépbe, ami megtartja a súlyát a
kötélen. A lábakat a lépőszárba tesszük. Még a mellgépben ülve feltoljuk a kézgépet a kötélen (ezzel egyidőben meg kell
emelni a lábakat is, hogy tehermentesítsük a kézgépet). Eztán a barlangász feláll a lépőszárban olyan magasra amennyire csak
lehet, s a mellgép felcsúszik a kötélen. A barlangász visszaül a mellgépbe. Ez a folyamat ismétlődik egymás után a kötélen
felhaladáshoz. A lépőszárat úgy kell beállítani, hogy benne felállva a mellgép majdnem elérje a kézgépet.
Néha a kötél nem fog szabadon csúszni a mellgépben, különösen a kötél alján nem. Egy kis gyakorlással meg tudod majd
fogni két lábad között a kötelet, amikor a lépőszárban felállsz, így keresztül tudod húzni a mellgépen (de ne felejtsd el
elengedni a fogást, amikor a kézgépet feltolod és a lábad a lépőszárral együtt felemeled). A lépőszárban úgy állj fel, hogy a
lábaid inkább a feneked alatt lefelé nyújtsd ki, mint előre; ez egyszerűbbé és hatékonyabbá teszi a mászást.
Aknaszájak megközelítése
Az egyköteles technikára beszerelt aknákat általában ellátják egy az akna szájától nem messze lévő bevezető szárral is, amiből
a kötél az akna szája fölötti elsődleges kikötésig fut. Az akna száját megközelítve biztosításképpen mindig akaszd be a hosszú
kantárad a bevezető szárba. Hagyd beakasztva mindaddig, amíg ereszkedésre készen bekötve nem ülsz a kötélen az
ereszkedőgépeden. A biztonság érdekében még akkor is be kell kötni egy különálló kötélszárat, ha a biztonsági kikötés rögtön
az elsődleges kikötés mellett is van.
6

Átszerelés kikötésen
Kikötés az, ahol a kötélszár újra rögzítve van (ki van kötve)
az akna szilárd falához (lásd az ábrát). Ha az akna teteje felől
érkező kötél felfekvési ponttal / vízeséssel / omladékos
résszel stb. találkozik, az akna másik oldalán kell kikötni,
hogy a (kötél) alsó része (ami a kikötésből lefelé lóg)
elkerülje a veszélyes részt.
Ereszkedéskor:
• Ereszkedj le a kikötési pont magasságáig – NE
ereszkedj alá!
• Akaszd be a rövid kantárad a kikötésbe (a csomóba
vagy a maillonba).
• Ereszkedj tovább, amíg a súlyod már a
rövidkantárban lóg.
• Szereld le az ereszkedőgéped a felső kötélszárról és
szereld fel az alsóra.
• Húzd be a kötelet az ereszkedőgépedbe amennyire
lehet és bikázd azt le (teljes bika).
• Egy alkalmas peremre vagy a kikötési szárba állva
akaszd ki a rövidkantárad, hogy leterhelj róla.
• Terhelj rá az ereszkedőgépre.
• Vedd le a bikát az ereszkedőgépről és már mehetsz
is tovább...
Megjegyzés: A nagyobb biztonság érdekében használhatod a
hosszú kantáradat is a manőver során: A rövid kantár
beakasztásával egyidőben akaszd be azt is és hagyd is végig
beakasztva, csak akkor akaszd ki, amikor az ereszkedőgéped
már félig van lebikázva az ereszkedés előtt. Ez biztosítani fog
arra az esetre, ha rosszul fűzted volna be az ereszkedőgéped.
Mászáskor:
• Mássz fel egy ujjnyira a kikötés csomója alá.
• Akaszd be a rövid kantárad a kikötésbe.
• A lépőszárba állva tehermentesítsd a mellgéped.
• Tedd át a mellgéped az alsó kötélszárról a felsőre.
• Tedd át a kézgéped az alsó kötélszárról a felsőre (ügyelj rá, hogy a hosszú kantár ne tekeredjen az alsó kötélszár
köré).
• Akaszd ki a rövid kantárad a kikötésből (lehet, hogy kicsit a kikötés fölé kell másznod, hogy ellazuljon).
7

Áthaladás elhúzáson:
Egy elhúzás a másik módja a felfekvési pontok és egyéb
veszélyek a lógó kötél útjának megváltoztatásával való
elkerülésének. A kötél szabadon fut egy heveder- vagy
kötélgyűrűvel a falhoz rögzített karabineren keresztül. Az
elhúzás enyhén húzza el a kötelet a felfekvési ponttól. Az
elhúzás sosem viseli a barlangász teljes súlyát (csak annak egy
töredékét) emiatt néha ott is alkalmazhatunk elhúzást, ahol a fal
nem elég erős egy kikötés beszerelésére. Mivel az elhúzások
néha gyenge kikötésbe vannak kötve, sosem szabad őket teljes
súlyoddal terhelned.
Ereszkedéskor:
• Ereszkedj le az elhúzásig (esetleg lebikázhatod az
ereszkedőgéped).
• Az elhúzó heveder- vagy kötélgyűrűnél fogva húzd
magad közelebb az elhúzás kikötéséhez.
• Az elhúzó gyűrű közepénél fogva tartsd meg magad
fél kézzel, s akaszd ki az így ellazuló elhúzó karabinert
az alattad lévő kötélszárból és akaszd vissza az
ereszkedőgéped fölött lévőbe.
• Ha rátetted, vedd le a bikát az ereszkedőgépedről,
majd folytasd tovább az ereszkedést.
Mászáskor:
• Mássz fel az elhúzásig, s a kézgépeddel told fentebb
kicsit az elhúzó karabinert.
• Fogd meg az elhúzó gyűrű közepét, s húzd magad
közelebb az elhúzás kikötéséhez.
• Továbbra is az elhúzó gyűrű közepét fogva tartsd meg
magad fél kézzel, akaszd ki az elhúzó karabinert a feletted lévő kötélszárból és akaszd be az alattad lévőbe (a
mellgéped alá).
• Engedd vissza magad a gyűrűvel ameddig bírod, majd engedd azt el (valószínűleg azt tapasztalod majd, hogy
ellendülsz az elhúzástól) és folytasd tovább a mászást
Átszerelés mászásból ereszkedésbe:
Ez önmagában nem egy gyakori földalatti manőver, de ez az alapja más manővereknek, mint pl. a csomón átszerelés és
alapvető kötélről való mentéskor. A mászásból ereszkedésbe és fordítva átszerelés képessége akkor is hasznos lehet, ha
fennakadnál a kötélen (ha összegubancolódsz), mivel segítségével kiszabadíthatod magad.
• Győződj meg róla, hogy a kézgéped nincs túl magasan a mellgéped felett.
• Tedd fel az ereszkedőgéped olyan közel a mellgéped alá amennyire csak tudod és bikázd le.
• Állj fel a lépőszárban, hogy tehermentesítsd a mellgéped és vedd le a mellgéped a kötélről.
• Ülj vissza, amíg a súlyod az ereszkedőgépben nem lóg.
• Vedd le a kézgéped a kötélről.
• Vedd le a bikát az ereszkedőgépről és ereszkedj le.
8

Néhány megjegyzés a lefelé mászásról
A lefelé mászást csomók ereszkedéskori elkerülésénél, illetve egy terhelt kötélen
lefelé haladáskor használjuk (pl. ha egy alattad lévő kötélen lévő személyt kell
menteni). A lefelé mászáshoz állj a lépőszáradba, hogy tehermentesítsd a mellgéped,
nyomd le a mellgép nyelvét, hogy elengedje a kötelet és csúsztasd lefelé a kötélen.
Engedd fel a nyelvet, hogy ráfogjon a kötélre, majd terhelj rá a súlyoddal, miközben a
kézgéped is lefelé mozgatod a kötélen. Ismételd meg amennyiszer szükséges!
Csomón átszerelés:
A kötél közepén több okból is találkozhatsz csomóval. Általában két kötél
összekötésénél, amikor egy kötél nem elég az akna aljának eléréséhez. De
találkozhatsz csomóval kiszakadt kikötéseknél ill. sérült kötélszakaszokat elkerülő
részeknél is.
Ereszkedéskor:
• Ereszkedj le a csomóra.
• Akaszd be a rövid kantárad a csomóból kiálló fülbe (lásd az ábrán).
• Tedd fel a kézgéped a kötélre pár ujjnyival az ereszkedőgép fölé.
• Állj fel a lépőszárban és tedd fel a mellgéped a kötélre a kézgép és az
ereszkedőgép közé.
• Vedd le az ereszkedőgéped a kötélről.
• Tedd fel az ereszkedőgéped a csomó alá és bikázd le.
• Vedd ki rövid kantárat a kötélfülből.
• Állj fel a lépőszárban, hogy tehermentesítsd a mellgéped, majd vedd le a
mellgéped a kötélről.
• Ülj vissza és terhelj bele az ereszkedőgépbe.
• Vedd le a kézgéped a kötélről.
• Vedd le a bikát az ereszkedőgépről és folytasd az ereszkedést.
Megjegyzés: Van egy "gyors és trükkös" módja az (ereszkedés közbeni) csomón
átszerelésnek, amit a rövid ereszkedő géppel (és nem-túl-rövid hosszú kantárral)
rendelkezők alkalmazhatnak. Ereszkedj le a csomóra és tedd fel a kézgéped az
ereszkedőgéped fölé. Akaszd be a rövid kantárad a kötélfülbe a biztosítás végett. Állj
fel a lépőszárban és vedd le az ereszkedőgéped a kötélről, fűzd be a csomó alá és
bikázd le. Vedd ki a rövidkantárat a kötélfülből és ülj vissza az ereszkedő gépedbe.
Vedd le a kézgéped a kötélről és ereszkedj tovább. Ha az ereszkedőgéped túl hosszú
vagy a hosszú kantárad túl rövid, nem fogod tudni ezt megtenni – ez egy olyan dolog,
amit jobb előbb egy fán kipróbálni, mielőtt alászállnál a mélybe!
Mászáskor:
• Mássz fel a csomóig (ne mássz rá teljesen a csomóra).
• Akaszd be a rövid kantárad a csomóból kiálló kötélfülbe.
• Tedd át a kézgéped a csomó alól a csomó fölé.
• Tedd át a mellgéped a csomó alól a csomó fölé.
• Akaszd ki a kantárad és folytasd a mászást.
Átszerelés kötélvédőn
Ideális esetben nem kellene kötélvédőt használni egy akna beszereléséhez, de néhány felfekvési pontot
nehezen lehet csak elkerülni és egy kötélvédő alkalmazása sokkal egyszerűbb, mint megpróbálni a pontot
elkerülve beszerelni. Egy kötélvédőn ereszkedéskor a következő módon szerelhetünk át:
• Ereszkedj le, amíg el nem éred a kötélvédőt rögzítő csomót és bikázd le az ereszkedőgéped – NE
ereszkedj rá a csomóra!
• Old meg a kötélvédőt és kösd le a kötélről (ne ejtsd el!)
• Ereszkedj le az alá a pont alá, ahol a kötélvédő meg volt kötve és bikázd le az ereszkedőgéped.
• Pruszik csomót használva kösd vissza a kötélvédőt az ereszkedőgéped fölé.
9

• Erősítsd fel a kötélvédőt, ahogy elhaladsz mellette, ellenőrizve, hogy helyesen áll.
Mászáskor a módszer majdnem ugyanaz:
• Vedd le a kötélvédőt, ahogy eléred és mássz fel a kötélvédő csomójáig.
• Kösd ki a kötélvédőt.
• Mássz fel egy kicsit.
• Kösd vissza a kötélvédőt magad alá és erősítsd fel a kötélre.
• Ellenőrizd hogy a kötélvédő helyesen áll-e, mielőtt tovább haladsz kifelé.
Laza kötélhidakról:
A laza kötélhíd vagy inga alapvetően a kikötés egy olyan változata, ahol a
felső és alsó kötélszárak vízszintes irányban jóval távolabb vannak
egymástól (lásd az ábrán). Ereszkedéskor a felső kötélszárról nem fogod
tudni elérni a kikötést, hogy bele akaszthass. Ezért bikázd le az
ereszkedőgéped, amikor a kikötéssel egy magasságba érsz és az alólad a
kikötésig futó kötélszárat fogva húzd be magad a kikötésig. Akaszd be a
rövid kantárad és ereszkedj tovább, mint egy hagyományos kikötésnél.
Mászáskor kezd úgy, mint egy hagyományos kikötésnél (húzd be a belógó
laza szárat és a belógás feletti feszes szárra szereld át a mászógépeid).
Amikor a mászógépeid már a felső kötélszáron vannak észre fogod venni,
hogy a kantárad feszes. Az alattad lógó szárnál fogva húzd magad
közelebb a kikötéshez, hogy ellazuljon, akaszd ki a kantárad majd továbbra
is a belógó szárat fogva lassan engedd ki magad az akna fölé (ha a kantár
kiakasztása után egyből elengeded a belógó szárat, ki fogsz lendülni, ami
nagyon kellemetlen).
Tiroli hidakról:
A tiroli hidak hasonlítanak a laza kötélhidakhoz olyan értelemben, hogy itt a két kikötés között a vízszintes mellett a
függőleges távolság is jelentős. A tiroli híd a laza hidakhoz (lásd fentebb) hasonlóan szerelhető be, azzal a különbséggel,
hogy a laza híd alsó és felső kikötése közé még egy feszes kötelet is beszerelünk. Ereszkedéskor a barlangász a laza szárra
szereli ereszkedőgépét és rövid kantárját a feszes szárba akasztja. A barlangász súlyának nagy részét így a laza szár fogja
viselni, míg a feszes szár az alsó kikötés felé húzza, így az ereszkedés csaknem átlós lesz.
10

Tiroli hidakat akkor alkalmazhatunk a laza hidak alternatívájaként, ha a kikötések közti nagy vízszintes eltérés bonyolulttá
tenné a barlangászok számára, hogy az alsó kikötéshez húzzák magukat (lásd fentebb a laza hidaknál). Ilyen esetekben
egyszerűbb a tiroli hídon ereszkedni, mint a hagyományos ingánál a feszes szár nélkül. A tiroli hidat akkor alkalmazhatunk
még más esetekben, ha valamilyen veszély, pl. vízesés alól akarjuk elhúzni a barlangászt. Ilyen esetben mászáskor is be kell
akasztani a kantárunkat ugyanúgy, mint ereszkedéskor. A feszes kötélbe akasztva felmászni ugyan fárasztó, de még mindig
jobb, mint bőrig ázni vagy egy halálos függő fal mellett mászni stb.
Eszméletlen barlangász kötélről mentése
Ha a kötélen lévő barlangász egy leeső kő ütése vagy bármely egyéb ok miatt elveszti eszméletét, képesnek kell lennünk rá,
hogy lementsük a kötélről amilyen gyorsan csak lehet. Egy SRT-s beülőben fekvő eszméletlen ember könnyen megfulladhat a
melles kialakítsa ill. rossz helyre csúszó nyelve miatt. Ha a sérült nem is lélegzik 4 percünk van rá, hogy elérjük (és piszok
gyorsnak kell lennünk, hogy kitaláljuk mi volt a baj és odaérjünk időben, hogy tehessünk is valamit az érdekében). Ha a sérült
lélegzik kicsit több időnk van. A lentiekben leírt módszer azt feltételezi, hogy az akna fenekén, a sérült alatt vagy. Ha a sérült
fölött vagy, le kell másznod a sérülthöz, rövid kantárját magadba kell akasztanod és a 4. ponttól folytatnod. Szintén
feltételeztük, hogy a sérült mászott. Ha ereszkedett volna, akkor a) stoppot használt, amely esetben miután elérted és magadra
akasztottad, az ő ereszkedőgépét használva érnéd el az akna alját. b) egy kikötési szárban akadt volna el, amely esetben a
módszer ugyanaz, mintha mászott volna, vagy c) az akna alján fejezte volna be.
• Mássz fel a sérült alá és akaszd az ő rövid kantárját a saját központi maillonodba.
• Vedd le a sérült kézgépét a kötélről.
• Szereld át a kéz majd a mellgéped a sérült mellgépe fölé a kötélre (mintha csomón szerelnél át).
• Folytasd tovább a mászást, amíg a rövid kantár (ami beléd van akasztva) át nem veszi a sérült súlyát. Ez fárasztó lesz.
• Vedd le a sérült mellgépét a kötélről.
• Szereld be az ereszkedőgéped a mellgéped alá és bikázd le (teljes bikával).
• Állj fel a lépőszáradban (a sérült súlyát is rád fog terhelődni) és vedd le a mellgéped. Ez a legnehezebb rész.
• Ülj vissza az ereszkedőgépedbe (a lépőszárad el kell, hogy lazuljon, amikor leülsz).
• Vedd le a kézgéped a kötélről, vedd le a bikát az ereszkedőgépedről és ereszkedj le az akna aljáig a sérülttel.
Ha nem tudod kiemelni a sérültet:
A lépőszáradban állva kiemelni valakit nem egyszerű. Ha nem tudod a sérültet megemelni, átszerelheted a lépőszárad, 2:1-es
csigasort kialakítva, ami szinte mindenkinek a megemelésére képessé kell tegyen. Az átszereléshez akaszd le a hosszú
kantárad és lépőszárad a kézgépről és kösd össze a lépőszárad a hosszú kantárral. Vezesd át a hosszú kantárat egy a kézgépbe
akasztott karabineren (vagy ha van nálad, egy csigán). Ezután a lépőszáradba állva azt fogod érezni (bár csak fele olyan
magasra emelkedsz), hogy sokkal kevesebb erőt kell kifejtened. Ha úgy találnád, hogy a lépőszárad túl hosszú ebben az
elrendezésben, esetleg ki kell kötnöd belőle egy kis darabot, hogy lerövidítsd. Ezzel az átszereléssel tulajdonképpen nem lesz
fix összeköttetés közted és a kézgéped között. Mint összekötőszár a rövid kantárad akaszthatod be a kézgépedbe (különben a
manőver alatt egy rövid időt csak egy mászógépbe kötve töltenél a kötélen, ami nem biztonságos).
Ha a hosszú kantárad feszes marad, amikor visszaülsz az ereszkedőgépedbe:
Hagyományos módon beleállnál a lépőszáradba, újra feltennéd a mellgéped, lentebb hoznád a kézgéped és újra próbálkoznál
(azaz beleállnál a lépőszárba, levennéd a mellgéped és visszaülnél az ereszkedőgépre). Szükség esetén (és itt az idő
létfontosságú) egyszerűen csak állj a lépőszáradba, hogy ellazuljon a hosszú kantárad, akaszd ki a hosszú kantárat és ülj vissza
az ereszkedőgépedre. Lehetséges, hogy így nem fogod tudni visszaszerezni a kézgéped, de ne feledd, hogy van még egy
tartalékod a sérültre rögzítve.
Kikötések:
Ha lehetséges szerelj ki minden kikötést/elhúzást a sérülthöz felfelé tartó utadon. Ez nem lehetséges gyakran járt utaknál ill.,
ha az akna szája felől közelíted meg a sérültet. Ha lefelé mégis át kellene szerelned kikötéseken, kezeld úgy a sérültet, mint
egy nehéz köteles bag-et és csinálj mindent a hagyományos módon. Lehet, hogy bele kell állj a lépőszáradba, hogy
tehermentesíthesd a rövid kantárad a kiakasztáshoz, ilyenkor a lépőszár fentiekben leírt átszerelése segíthet.
Használd a fejed (és gyakorolj sokat):
Lehet, hogy ezeket a manővereket nem tudod pontosan az itt leírtak szerint végrehajtani, de az alap technikák és felszerelések
ismerete egy kis jártassággal lehetővé fogja tenni, hogy minden nehézséget biztonságban le tudj küzdeni.
11