2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

J U R AA Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának tudományos lapjaSTUDIUMTartalombólANDRÁSSY GYÖRGY: Emberi jogok és elismert emberi jogokÁDÁM ANTAL: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlBENCSIK ANDRÁS: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmébenBRUHÁCS JÁNOS: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguayfolyó menti papírgyár ügybenCHRONOWSKI NÓRA: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusábanDRINÓCZI TÍMEA: Alkotmányos párbeszéd-elméletekERCSEY ZSOMBOR: Az általános forgalmi adórólESZTERI DÁNIEL: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?HADI NIKOLETT: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek közöttMÁTÉ JULESZ: Civil Society and Environmental ProtectionKIRÁLY LILLA: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanANDITYAS SOARES DE MOURA COSTA MATOS: An alternative approach to the basic norm:logical-transcendental hypothesis, fiction or scientific postulate?PAPP ATTILA: Uzsorabíróságok MagyarországonPOLYÁK GÁBOR: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotásifolyamatokbanANDRÉ RAMOS TAVARES: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions inhuman rightsCOLLOQUIUMBÉRCES VIKTOR: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekrőlBERTALDÓ ANDRÁS: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciáiBÓNIS PÉTER: A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorbanDOBOS ISTVÁN: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjaiULRICH KARPEN: Migration and Human Rights – Challenges and ChancesKISS MÓNIKA DOROTA: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogárólJORN VAN RIJ: A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome?HELEN XANTHAKI: The UK Human Rights Act: a true excuse for judicial lawmaking by the LawLords?FORUMMIRELA ŽUPAN: Conclusion on contemporary legal challenges: EU – Hungary – Croatia18. évfolyam2012. 2. számAD HOCBERKE GYULA: Tanévnyitó dékáni beszéd a PTE Állam- és Jogtudományi Karán 2012 szeptember3-ánCSEH BALÁZS: „Pohánka Éva – Szilágyi Mariann: Klimo György püspök és kora – Egyház,művelődés, kultúra a 18. században”KOCSIS PATRÍCIA: Werner Ogris honoris causa doctor et professor-i promóciója a PécsiTudományegyetemenKOCSIS TÍMEA: A Dévai Szent Ferenc Alapítvány (Interjú Böjte Csabával)VOGL MÁRK: “Shaping language rights – commentary on the European Charter for Regional orMinority Languages in light of the Committee of Experts’ evaluation”

2J U R Aa Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karánaktudományos lapja2012. 2. számHU-ISSN 1218-00793Felelős kiadó: Dr. Berke Gyula dékánA SzerkesztőbizottságElnöke:Tagjai:Főszerkesztő:Szerkesztő:Dr. Korinek LászlóDr. Balogh Zsolt György, Dr. Chronowski Nóra, Dr. Holló András,Dr. Kecskés László, Dr. Maczonkai Mihály,Dr. Szalayné Dr. Sándor Erzsébet, Dr. Tóth Mihály, Dr. Szécsényi László,Dr. Trócsányi László, Dr. Visegrády AntalDr. Ádám AntalDr. Bankó ZoltánPostacím: 7602 Pécs, Pf.: 450., tel.: 72/501-599/23226, fax: 72/501-599/23226e-mail: kovacs.eniko@ajk.pte.huKiadó: Dialóg Campus, Budapest–PécsA lap, valamint a benne szereplő valamennyi cikk szerzői jogilag védett, ezeknek a szerzői jogitörvény keretein kívül történő bármilyen felhasználása jogellenes és büntetendő. Fénymásolatokszemélyes használatra készíthetők az egyes tanulmányokról, vagy azok részleteiről. Üzletszerűenkészített, illetve felhasznált másolatok díjkötelesek. A megjelentetésre szánt kéziratokat kérjük afenti e-mail címre eljuttatni. A tanulmányok kötelező és támogató lektorálás után publikálhatók.JURA 2012/2.

TartalomTARTALOMSTUDIUMANDRÁSSY GYÖRGY:Emberi jogok és elismert emberi jogok 7ÁDÁM ANTAL:Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexről 17BENCSIK ANDRÁS:A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében 27BRUHÁCS JÁNOS:Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítéleteaz Uruguay folyó menti papírgyár ügyben 40CHRONOWSKI NÓRA:Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában 51DRINÓCZI TÍMEA:Alkotmányos párbeszéd-elméletek 60ERCSEY ZSOMBOR:Az általános forgalmi adóról 73ESZTERI DÁNIEL:Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze? 86HADI NIKOLETT:A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között 102MÁTÉ JULESZ:Civil Society and Environmental Protection 112KIRÁLY LILLA:A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatban 118ANDITYAS SOARES DE MOURA COSTA MATOS:An alternative approach to the basic norm: logical-transcendental hypothesis,fiction or scientific postulate? 137PAPP ATTILA:Uzsorabíróságok Magyarországon 148POLYÁK GÁBOR:A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotásifolyamatokban 160ANDRÉ RAMOS TAVARES:The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rights 1773COLLOQUIUMBÉRCES VIKTOR:A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről 187BERTALDÓ ANDRÁS:A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciái 198BÓNIS PÉTER:A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorban 205DOBOS ISTVÁN:Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjai 211ULRICH KARPEN:Migration and Human Rights – Challenges and Chances 219KISS MÓNIKA DOROTA:A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról 225JORN VAN RIJ:A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome? 239HELEN XANTHAKI:The UK Human Rights Act: a true excuse for judicial lawmaking by the Law Lords? 244JURA 2012/2.

4 TartalomFORUMMIRELA ŽUPAN:Conclusion on contemporary legal challenges: EU – Hungary – Croatia 249AD HOCBERKE GYULA:Tanévnyitó dékáni beszéd a PTE Állam- és Jogtudományi Karán 2012 szeptember 3-án 253CSEH BALÁZS:„Pohánka Éva- Szilágyi Mariann: Klimo György püspök és kora- Egyház, művelődés,kultúra a 18. században” 256KOCSIS PATRÍCIA:Werner Ogris honoris causa doctor et professor-i promóciójaa Pécsi Tudományegyetemen 259KOCSIS TÍMEA:A Dévai Szent Ferenc Alapítvány (Interjú Böjte Csabával) 261VOGL MÁRK:“Shaping language rights – commentary on the European Charter for Regionalor Minority Languages in light of the Committee of Experts’ evaluation” 265JURA 2012/2.

ContentsCONTENTSSTUDIUMGYÖRGY ANDRÁSSY:Human Rights and Recognized Human Rights 7ANTAL ÁDÁM:Ethics, Morality and the Morality Code for Public Administration 17ANDRÁS BENCSIK:The Role of Competition Law in the Protection of Consumer Interests 27JÁNOS BRUHÁCS:The Dispute between Argentina and Uruguay: the Judgement Passed by theInternational Court of Justice on Uruguay River Pulp Mill Case in 2010 40NÓRA CHRONOWSKI:Constitution-Making in the Discourse of Global Constitutionalism 51TÍMEA DRINÓCZI:Theories on Constitutional Dialogue 60ZSOMBOR ERCSEY:The Characteristics and the Role of VAT 73DÁNIEL ESZTERI:Bitcoin: Is this the Money of the Anarchists or the Currency of the Future? 86NIKOLETT HADI:The Protection of Persons with Disabilities among the Constitutional Values 102MÁTÉ JULESZ:Civil Society and Environmental Protection 112LILLA KIRÁLY:The Assertion of the Theories on the Law of Action in Legal Practice 118ANDITYAS SOARES DE MOURA COSTA MATOS:An Alternative Approach to the Basic Norm: Logical-TranscendentalHypothesis, Fiction or Scientific Postulate? 137ATTILA PAPP:Courts of Usury in Hungary 148GÁBOR POLYÁK:Measuring Pluralism in the Legal Practice and in the Legislative Processesof Media Law 160ANDRÉ RAMOS TAVARES:The Case of the Borderless Use of Constitutional Courts Decisionsin Human Rights 1775COLLOQUIUMVIKTOR BÉRCES:Procedural Principles Determining the Profession of the Defense Counsel 187ANDRÁS BERTALDÓ:The New Trends of Strike Legislation and Practice in Hungary 198PÉTER BÓNIS:Establishing the Principle of ‘Pacta Sunt Servanda’ in the Middle Ages 205ISTVÁN DOBOS:Contribution to Public Founds and the Ways of Avoiding Transfer Taxin Company Law 211ULRICH KARPEN:Migration and Human Rights – Challenges and Chances 219MÓNIKA DOROTA KISS:The Procedural Law of the Local Plebiscite and the National Initiative 225JORN VAN RIJ:A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome? 239HELEN XANTHAKI:The UK Human Rights Act: a True Excuse for Judicial Lawmakingby the Law Lords? 244JURA 2012/2.

6 ContentsFORUMMIRELA ŽUPAN:Conclusion on Contemporary Legal Challenges: EU – Hungary – Croatia 249AD HOCGYULA BERKE:The Dean’s Welcome Speech in the Faculty of Law of the University of Pécson 3 September, 2012 253BALÁZS CSEH:‘Éva Pohánka – Mariann Szilágyi: Bishop György Klimo and His Age– Church, Education and Culture in the 18 th Century’ 256PATRÍCIA KOCSIS:Obtaining the Honoris Causa Doctor et Professor Title of Werner Ogrisin the University of Pécs 259TÍMEA KOCSIS:The Saint Francis Foundation of Deva (Interview with Csaba Böjte) 261MÁRK VOGL:‘Shaping Language Rights – Commentary on the European Charter for Regionalor Minority Languages in light of the Committee of Experts’ Evaluation’ 265JURA 2012/2.

Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokAndrássy Györgyegyetemi tanárStudiumEmberi jogok és elismertemberi jogok*I. BevezetésAz emberi jogok és az elismert emberi jogok megkülönböztetésealapvető és kiiktathatatlan eleme azemberi jogok doktrínájának, és ennek megfelelőenaz emberi jogok nemzeti és nemzetközi jogának is.Ez a distinkció mindazonáltal az utóbbi időkben márcsak ritkán képezi behatóbb elemzések tárgyát: azemberi jogokkal kapcsolatos kutatások súlypontja– különösen az emberi jogokkal kapcsolatos jogtudományikutatások súlypontja – áthelyeződött azelismert emberi jogok különféle dokumentumainakértelmezésére, alkalmazására, illetőleg a vonatkozóés egyre terebélyesedő emberi jogi esetjog, nemzetköziés nemzeti emberi jogi esetjog feldolgozására.A súlypont-áthelyeződés nagyrészt érthető is, hiszenaz emberi jogok nemzetközi és nemzeti joga ma mármeglehetősen kiterjedt, és e joganyag értelmezésével,alkalmazásával tekintélyes testületek foglalkoznakkülönféle összefüggésekben, s mindez természetesenméltán kelti fel a kutatók érdeklődését. Úgy tűnikazonban, hogy az emberi jogok nemzeti és nemzetközijogának értelmezése és alkalmazása során fölmerülnekolyan problémák is, amelyek megnyugtatómegoldását nehéz elképzelni a doktrína alapjaihoz ésa velük kapcsolatos problémákhoz való visszatérésnélkül. Más szóval maga az emberi jogi joggyakorlatis visszavezet bizonyos pontokon a doktrína réginagy elméleti-filozófiai pilléreihez, s ez önmagábanis jelzi, hogy ezek az elméleti pillérek és a velükkapcsolatos problémák korántsem csupán teoretikusjelentőségűek: komoly hatásuk lehet mind a továbbiemberi jogi jogalkotásra, mind pedig bizonyos emberijogi jogviták – különösen egyes nehéz jogi esetek– eldöntésére. Ez a tanulmány ebből a perspektívábólvillantja fel az emberi jogok és az elismert emberijogok közötti distinkció problémáját.∗ Ez a tanulmány szerzőnek a nyelvszabadságrólszóló, még kiadatlan könyve egyik fejezetének átdolgozottváltozata.II. A megkülönböztetés lényegeAz emberi jogok doktrínája – és ennek megfelelően azemberi jogok nemzeti és nemzetközi joga – különbségettesz emberi jogok és elismert emberi jogok között.Ez a különbségtétel nem mindig kifejezett, de elvijelentőségű és mindig kibontható a doktrína különféleelméleti és jogalkotói megfogalmazásaiból. AzEmberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában például aztolvassuk, hogy „az emberiség családja minden egyestagja veleszületett méltóságának, valamint egyenlő éselidegeníthetetlen jogainak elismerése (kiem. tőlem: A.Gy.) alkotja a szabadság, az igazság és a béke alapjáta világon”, 1 s hogy „az emberi jogok semmibevevéseés megvetése (kiem. tőlem: A. Gy.) az emberiség lelkiismeretétfellázító barbár cselekményekhez vezetett”.Ebben benne van, hogy lehetséges az emberi jogokelismerése, de lehetséges e jogok semmibevétele ésmegvetése is, s hogy e jogok „elidegeníthetetlen”jogai minden embernek függetlenül ettől a bizonyoselismeréstől: e jogok akkor is megilletnek minden embert,ha az emberi törvényhozó – valamely nemzetivagy nemzetközi jogalkotó szerv – elismeri őket, deakkor is, ha nem ismeri el őket. A mondottak értelmébenaz emberi jogok függetlenek az ember alkottajogtól, vagyis e jogokra az emberi jogalkotó hatalmanem terjed ki: emberi jogot emberi jogalkotó nemképes teremteni, létrehozni, s nem képes módosítaniés megszüntetni sem. Ilyenformán a doktrína szerintvalóban elvi különbség van az emberi jogok és az elismertemberi jogok között.Az emberi jogoknak ezt a kettősségét persze nemcsak ebben a formában szokták kifejezni. Az Emberés Polgár Jogainak Nyilatkozatában például azt olvashatjuk,hogy az „emberi jogokat nem ismerik,elfeledték vagy megvetéssel illetik”, s hogy ezért aszóban forgó Nyilatkozat szerzői elhatározták „azember természetes, elidegeníthetetlen és megszenteltjogainak ünnepélyes kinyilatkoztatását”; az ENSZAlapokmánya pedig az emberi jogok „tiszteletbentartásának” vagy „az emberi jogok tiszteletének ésbetartásának” fontosságát hangsúlyozza. Bármelyszóhasználatot vegyük is azonban, az adott összefüggésbena lényeg egy és ugyanaz: az emberi jogokataz emberi jogalkotó nem teremti, nem alkotja,hanem csak felismeri és elismeri, tiszteletben tartja,betartja, védelemben részesíti. Így látják ezt egyébiránta természetjogi doktrína kritikusai is; annak atermészetjogi doktrínának a kritikusai, amely természetjogidoktrínából az emberi jogok doktrínájakinőtt, és amely természetjogi doktrínának az emberijogok doktrínája ma is egy sajátos kiágazását képezi.Kelsen például a következőket írta erről: „A természetjogidoktrína szerint az igazságosság normája a7JURA 2012/2.

8 Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogoktermészetben – az emberek vagy a dolgok természetében– immanens, és az ember e normát felfoghatjacsak, de nem alkothatja vagy befolyásolhatja.” 2Az emberi jogok és az elismert emberi jogok kettősségeaz újabb politikai filozófiában rendszerint azerkölcsi emberi jogok és a törvényes emberi jogok kettősségénekformáját ölti; az újabb filozófiában ugyanisáltalánosan elfogadott nézetté vált, hogy az emberijogok erkölcsi (morális) jogok, s hozzájuk képest azemberi jogalkotó által elismert – és ilyenformán „pozitiválódott”– emberi jogok törvényes (legális) emberijogok. 3 A szóban forgó jogi „dualizmus” természetjogielőképe vagy megfelelője a természetjog és a pozitívjog dualizmusa, illetőleg a természeti törvény és a polgáritörvény, valamint a természetes jogok és a polgáristb. jogok dualizmusa. 4 Kelsen ezzel kapcsolatban úgyfogalmazott, hogy „a jogi pozitivizmus csak egy jogotismer el: a pozitív jogot; a természetjog doktrínájánakdualista jellegével szemben monista jellegű”. Meg kellazonban jegyeznünk, hogy a szóban forgó dualizmusta természetjogászok közül nem ismeri el mindenki;Hervada például leszögezi: „A természetes és a pozitívjog nem két egymás között parallel jogrendszer, hanemcsak egyetlen jogrendszernek a dimenziói, amelyrészben természetes, részben pozitív… A pozitív joga természetes jogszerűség lényegének a fejlődése”. 5Nos, Hervadának nyilván igaza van, amikor aztállítja, hogy a pozitív jogban megfigyelhetjük a természetesjogszerűség fejlődését, s hogy ennek megfelelőene jog egyszerre természetes jog és pozitív jogis. Ez azonban nézetünk szerint nem változtat azon,hogy fogalmilag mégiscsak kétféle jogról van szó,a természetes és a pozitív jogról: ha nem így lenne,nem kellene két név e két jog megkülönböztetésére.Mindezt a következőképpen is beláthatjuk: ha atermészetjogra mint a pozitív jog helyességénekmércéjére tekintünk – s a természetjogi doktrínánakez egy aligha kiiktatható eleme –, akkor eleve megkülönböztetjüka természetjogot a pozitív jogtól, ahogyminden mérésnél megkülönböztetjük a mérőeszköztés a megmérendő dolgot. Másfelől viszont, ha a pozitívjogot e mérce segítségével vizsgáljuk, arra amegállapításra fogunk jutni, hogy a pozitív jog többtekintetben eleget tesz a mérce követelményeinek,azaz megvalósítja, magában hordja, magában foglaljaa természetjog bizonyos normáit, vagy legalábbisigen közel áll hozzájuk.Föl lehet vetni természetesen emberi jogi terminológiábanis, hogy nem választjuk-e el túlságosanis egymástól az emberi jogokat és az elismert emberijogokat. Nos, az elválasztást nem mi tesszük meg,hanem – mint láttuk – az emberi jogok elmélete,illetve ennek intézményesült változata, az emberijogok nemzetközi és nemzeti joga, éspedig azzal,hogy az emberi jogok létét függetlennek tekinti azemberi jogok bármiféle, akár elméleti-filozófiai, akárjogalkotói felismerésétől és elfogadásától, illetve elismerésétől.Egyébiránt úgy véljük, az elválasztottságmég az eddigieknél is élesebb. A magunk részérőlugyanis úgy látjuk, nem csak az emberi jogok függetlenekfelismerésüktől és elismerésüktől, vagyis attól,hogy felismeri-e és elfogadja, illetve elismeri-e őketaz elmélet és az emberi jogalkotás, hanem bizonyosértelemben az elismert emberi jogok is függetlenekaz emberi jogoktól, más szóval az elismert emberijogok léte sem okvetlenül az emberi jogok lététőlfügg: attól, hogy vannak-e egyáltalán ilyen jogok. 6 Azelfogadott, illetve elismert emberi jogok létét, listájátés mibenlétét a legcsekélyebb mértékben sem érintené– legalábbis eleinte –, ha netán bebizonyosodna,hogy emberi jogok nincsenek, hogy ilyen jogok nemléteznek. Más megfogalmazásban ugyan, de levonjaezt a következtetést Halmai Gábor és Tóth Gábor Attilais: „Emberi jogok tehát vannak, legalábbis olyanértelemben, hogy léteznek állami és nemzetközijogi szabályok, amelyek elismerik létüket, és igyekeznekbiztosítani érvényesülésüket. Ugyanakkoraz emberi jogok léte, illetve mibenléte bizonytalan,hiszen nincs olyan, széleskörűen elfogadott teória,amely kétséget kizáróan igazolná az emberi jogoklétének szükségszerűségét, vagyis azt, hogy ezek ajogosultságok kifejezett állami elismeréstől függetlenülis léteznének.” 7III. Az ember alkotta joghozzáigazítása az emberi jogokhozAz emberi jogok doktrínája szerint az emberi jogoknem csak függetlenek az ember alkotta jogtól, hanemfölötte is állnak az ember alkotta jognak; 8 fölötteállnak az ember alkotta jognak, mert a doktrínaértelmében az emberi jogalkotónak el kell ismernie,tiszteletben kell tartania, védelemben kell részesíteniee jogokat. Mi több, a doktrína egyes megfogalmazásaiszerint a kormányzatnak voltaképpen azemberi jogok biztosítása és védelme az igazi céljaés feladata. Az Amerikai Függetlenségi Nyilatkozatezt a következőképpen fejezi ki: „Minden emberegyenlőnek születik. A Teremtő elidegeníthetetlenjogokkal ruházta fel őket; ezek között elsősorbanszerepel az élet, a szabadság és a boldogság keresésénekjoga; e jogok biztosítására (kiem. tőlem: A. Gy.)az emberek kormányokat állítottak fel”. Még határozottabbanfogalmaz az Ember és Polgár JogainakDeklarációja, amennyiben kimondja, hogy „mindenpolitikai egyesülés célja: az ember természetes éselévülhetetlen jogainak megóvása” (kiem. tőlem:A. Gy.). Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatavisszafogottabb e tekintetben: nem tartalmazzaJURA 2012/2.

Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokazt a kitételt, hogy a kormányzat vagy a jogalkotóegyetlen vagy igazi célja az emberi jogok elismerése,tisztelete és védelme. Az viszont természetesen azEmberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából is kitűnik,hogy az emberi jogok fölötte állnak az ember alkottajognak: az ENSZ Közgyűlése egyebek közt abból acélból nyilatkoztatta ki az emberi jogokat, hogy „előmozdítsae jogok és szabadságok tiszteletben tartásánakkifejlesztését, valamint fokozatosan megvalósuló hazaiés nemzetközi jogszabályok útján történő általános éstényleges alkalmazását és elismerését” (kiem. tőlem: A.Gy.). Ilyenformán tehát a doktrína szerint az emberitörvényhozónak, az emberi jogalkotónak valóban elkell ismernie, tiszteletben kell tartania és védelembenkell részesítenie az emberi jogokat, ez pedig aztjelenti, hogy az emberi jogok valóban fölötte állnakaz ember alkotta jognak.Ha az ember alkotta jognak meg kell felelnie azemberi jogoknak, akkor az emberi jogok mintegymércéi az ember alkotta jognak: az ember alkotta jogazokon a pontokon és annyiban helyes, igazságos,illetőleg jó, ahol és amennyiben megfelel az emberijogoknak, s azokon a pontokon és annyiban helytelen,igazságtalan, illetőleg rossz, ahol és amennyibennem felel meg e jogoknak. A doktrínának ezt a téziséttermészetjogi terminológiában Locke így fejezte ki: azországok saját, pozitív törvényei „…csak annyibanhelyesek, amennyiben a természeti törvényen alapulnak,minthogy ehhez kell szabni és ennek alapjánkell értelmezni ezeket”. 9Az emberi jogok uralkodó doktrínája ezen a pontonerősen emlékeztet arra a régi, már Platón Államábanközponti szerepet játszó gondolatra, mely szerintjó kormányzat, jól berendezett állam és helyes jogcsak ott és annyiban lehetséges, ahol és amennyibena kormányzat, az állam és a jog az emberhez, pontosabbana jó emberhez igazodik. E gondolat szerinttehát az ember és az emberi intézmények között összhangnakkell lennie, s adottnak nem az intézményeket,hanem az embert – a jó embert – kell tekinteni.Ha tehát nincs összhang az ember és a szóban forgóintézmények között, meg kell azt teremteni, s enneksorán nem az embert kell hozzáigazítani a fennállóintézményekhez, hanem a fennálló intézményeketkell hozzáigazítani az emberhez. Kérdés persze, hogyvoltaképpen mi is az ember, illetőleg a jó ember, ha ajó kormányzat, a jó állam és a jó törvények mércéjekénttekintünk rá. Platón úgy vélte, az embert ebbenaz összefüggésben a lélek felől kell megközelíteni, ésa lélek részeinek helyes működésével, azaz erényeivellehet meghatározni; ezért aztán arra a következtetésrejutott, hogy a jó intézményeket, mindenekelőtta jó államot az emberi lélekhez, pontosabban a lélekrészeihez kapcsolódó, illetőleg azokból levezethetőerényekhez kell hozzáigazítani.Az újkori természetjog különféle elméletei, skésőbb az emberi jogok elméletei az embert nemannyira lelkének erényeivel, mint inkább az ember„lényegét”, „természetét”, „méltóságát”, „tulajdonságait”,„képességeit”, „szükségleteit” stb. kifejezőtermészeti törvényekkel és/vagy természetes jogokkal,illetőleg emberi jogokkal határozták meg. HugoGrotius például úgy gondolta, hogy a természetjog„az ember belső lényegéből folyik”, s még akkor isérvényes lenne, „ha feltennők – márpedig ezt a legnagyobbbűn elkövetése nélkül még feltételezni semlehet –, hogy Isten nem létezik, vagy nem törődik azemberek dolgaival”. A természetjogot ezért végsősoron mégiscsak „Istennek lehet tulajdonítani, mertő maga akarta, hogy ilyen legyen a mi lényegünk”. 10Ilyenformán tehát az újkortól kezdődően a természetjogiés az emberi jogi elméletek arra az álláspontrahelyezkedtek, hogy az intézményeket, mindenekelőttaz ember alkotta jogot a természetjoggal (a természetitörvénnyel és/vagy a természetes jogokkal), illetőlegaz emberi jogokkal, végső soron pedig e jogok forrásával,az emberi lényeggel, az emberi természettelstb. kell összhangba hozni (már amennyiben ez azösszhang nem áll fenn). Magát az alapgondolatota felvilágosodás korában – amikor épp ennek azösszhangnak a kérdése körül forgolódtak a szellemiés politikai viták – talán Rousseau fejezte ki a legtömörebben:„azt szándékozom megvizsgálni, hogya társadalmak szervezetében létezhet-e valamilyentörvényes és szilárd kormányzati elv, ha az embereketolyanoknak vesszük, amilyenek, a törvényeketpedig olyanoknak, amilyenek lehetnének”. 11Természetesen ahhoz, hogy az ember alkotta jogmegfelelhessen az embernek, illetőleg az emberi jogoknak,az embernek mindenekelőtt meg kell ismernieönmaga természetét, lényegét, illetőleg az ebbőlfakadó és ettől elidegeníthetetlen emberi jogokat, ejogok listáját, meg kell továbbá ismernie és magáévákell tennie e jogok közelebbi tartalmát, majd pedig azígy felismert, megismert és elfogadott jogokhoz hozzákell igazítania az ember alkotta jogot. Úgy tűnik, e folyamatbaneleinte nem a jogalkotók, hanem az elmélet,a filozófia képviselői játszották a nagyobb szerepet, sa jogalkotók csak követték őket. De miben is állt, illetőlegmiben is áll az így felfogott emberi jogi elméletalkotásés emberi jogi jogalkotás? Nos, természetesenmaguknak az emberi jogoknak az elméleti-filozófiaimegjelenítésében, illetőleg az ember alkotta jogba valóbeemelésében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az emberijogoknak ez az elméleti-filozófiai előhívása vagymegjelenítése, illetőleg az ember alkotta jogba történőbeemelése alkothatja azt az alapot, amely aztán azelméletalkotás és a jogalkotás további lépéseinek eredményekéntelvezethet az ember alkotta jog egészénekaz emberi jogokhoz való hozzáigazításához.9JURA 2012/2.

10 Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokIV. Az emberi jogi elméletalkotásés az emberi jogi jogalkotás sajátostermészeteVegyük szemügyre most egy kicsit közelebbről azemberi jogi elméletalkotásnak, valamint az emberijogi jogalkotásnak ezt az első nagy lépését, tehátmaguknak az emberi jogoknak az elméleti-filozófiaifelismerését és elfogadását, illetőleg jogalkotóifelismerését és elismerését. Mindenekelőtt azt kellmegállapítanunk, hogy sem az emberi jogi elméletalkotás,sem pedig az emberi jogi jogalkotás nem alkotás,nem elméletalkotás, illetőleg nem jogalkotás a szószigorú értelmében. Ez esetben ugyanis a filozófus,a gondolkodó, illetőleg a jogalkotó nem teremt, nemalkot új elméletet, illetőleg új jogot, hanem csupánfelismeri és az ember alkotta elméletbe, illetőleg azember alkotta jogba emeli a már valamilyen módonmeglévő jogot.Az elméletalkotó filozófus és a jogalkotó törvényhozópersze nem magukat az emberi jogokat emeliát az elméletbe, mert ezek magának az emberneka meghatározottságai, s ezeket ezért ember el nemválaszthatja, el nem szakíthatja maguktól az emberektől:erre még az elméletalkotó és a jogalkotó embersem képes. Az emberi jogoknak az ember alkottaelméletbe, illetőleg az ember alkotta jogba történőbeemelése így voltaképpen az emberi jogok sajátosfelismerése és leképezése, illetve levezetése, előhívása,megjelenítése. Ez már a doktrína kiinduló tanításábólis meglehetős egyértelműséggel következik: haugyanis az emberi jogok minden embert megilletnek,függetlenül attól, hogy e jogokat elismeri-e vagy semvalamely emberi jogalkotó, akkor e jogoknak az emberijogalkotó által történő elismerése nyilvánvalóannem idéz elő semmiféle változást ezeken az emberijogokon. Az emberi jogok nem szűnnek meg, nemváltoznak meg, nem is alakulnak át a jogalkotói elismeréseredményeként: a jogalkotói elismerés utánéppúgy léteznek és megilletnek minden embert, minte jogalkotói elismerés előtt.A mondottak természetesen magukban foglaljákazt is, hogy az emberi jogok jogalkotói elismeréseegyáltalán nem szünteti meg az emberi jogok és az elismertemberi jogok kettősségét. Ezzel kapcsolatbankülön ki kell emelnünk, hogy a jogalkotói elismerésaz eredeti emberi jogok létét, számát és az egyes jogokmibenlétét a legcsekélyebb módon sem érinti. Ezugyanis olykor még kiváló kommentátorok írásaibanis elhomályosul, illetve félreérthető magyarázatotkap. Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy az emberijogok jogalkotói elismerésével vagy „pozitiválódásával”az „emberi jogok – elismert emberi jogok” kettősségenem azért, vagy elsősorban nem azért „nemszűnik meg, mert az emberi jogok pozitiválódásávalpárhuzamosan állandóan új igények születnek ésnyernek emberi jogi státuszt”. 12 Ez a magyarázat aztsugallja, hogy azok az emberi jogok, amelyek márpozitiválódtak, azaz elismert emberi jogokká vagytörvényes emberi jogokká váltak, elismerésük folytánmeg is szűntek létezni eredeti, jelző nélküli emberi jogokként,s az „emberi jogok – elismert emberi jogok”kettőssége csupán azért marad fönn, mert állandóanúj igények születnek és nyerik el az emberi jogok – azegyelőre még nem elismert emberi jogok – státuszát.Ha azonban így lenne, ez azt jelentené, hogy az emberijogok mégsem függetlenek az emberi jogalkotástól,ami viszont összeegyeztethetetlen a doktrína alaptézisével.Az emberi jogok jogalkotói elismerésévelvagy pozitiválásával kétségkívül bekövetkezik egyváltozás: ez a változás azonban nem az emberi jogokatérinti, hanem az ember alkotta jogot; a változásnem az emberi jogokban, hanem az ember alkottajogban következik be. A változás lényege pedig az,hogy az ember alkotta jog mintegy hozzáigazodikaz emberi jogokhoz: leképezi az emberi jogokat, s eleképezett jogoknak különleges helyet biztosít magánaz ember alkotta jog egészén belül.Mindezek után most már kimondhatjuk, hogyazok az emberi jogok, amelyeket az emberi jogoknemzetközi joga és az emberi jogok belső állami jogafoglal magában, sohasem maguk az eredeti értelembenfelfogott emberi jogok, hanem csupán az elismertemberi jogok: a voltaképpeni, az eredeti értelembenfelfogott emberi jogoknak csak mintegy a képei, másolatai,jogalkotói megjelenítései; az adott jogalkotókáltal felismert és elismert emberi jogok. Mutatis mutandisugyanez áll azokra az emberi jogokra is, amelyekmellett az emberi jogok filozófiája vagy elméletetör lándzsát. Azok az emberi jogok tehát, amelyeketaz emberi jogok filozófiája, elmélete foglal magában,szintén nem maguk az eredeti emberi jogok, haneme jogoknak csak a sajátos képei, másolatai, megjelenítései:nem maguk az emberi jogok, hanem csak azadott elméletalkotók által felismert, illetve levezetettés ennek megfelelően az adott elméletalkotók általel is fogadott emberi jogok. Ezeket az egyes teoretikusokáltal felismert és elfogadott emberi jogokatezért a magunk részéről röviden elfogadott emberijogoknak nevezzük.V. Az emberi jogok felismerésénekkét útja: a közvetlen és a közvetettfelismerésMindezek után talán már külön bizonyítás nélkül iselfogadhatjuk az emberi jogoknak azt ismert meghatározását,mely szerint emberi jogoknak azokatJURA 2012/2.

Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogoka jogokat nevezzük, amelyek pusztán ember mivoltuknálfogva illetik meg az embereket. 13 Ez ameghatározás egyfelől rávilágít arra, hogy e jogokmindenféle emberi jogalkotás nélkül is megilletik azembereket, de megmutatja azt is, hogy e jogok szorosösszefüggésben állnak az ember fogalmával. A fentiekbenazt már viszonylag jól körüljártuk, hogy mitis jelent az, hogy az emberi jogok bármiféle emberijogalkotás nélkül is megilletik az embereket, arrólazonban még kevesebbet szóltunk, hogy mikéntfüggnek össze az emberi jogok az ember fogalmával.Nos, úgy tűnik, az összefüggés fennáll mind afogalom terjedelme (extenziója), mind pedig tartalma(intenziója) tekintetében.A fogalom terjedelme felől nézve az összefüggésazt jelenti, hogy az emberi jogok szükségképpenegyetemes, minden embert megillető jogok: mivel azemberi jogok az embereket ember mivoltuknál fogvailletik meg, ha egy lényről megállapítható, hogyember, a definíció értelmében megilletik, meg kell,hogy illessék az emberi jogok. A fogalom tartalmafelől nézve az összefüggés azt jelenti, hogy az emberijogok valamiképp az ember lényegét, természetét,alapvető fogalmi vonásait jelenítik meg: mivel azemberi jogok ember mivoltuknál fogva illetik meg azembereket, e jogok valamiképp kifejezései is az emberimivoltnak. Ez az összefüggés persze távolról semlátszik szükségszerűnek: az emberi jogok attól mégemberi jogok maradhatnának, hogy nem az emberimivoltot, az emberi lényeget, az emberi természetetstb. fejeznék ki. Csakhogy az emberi jogi doktrínauralkodó felfogása szerint az emberi jogok szorosankötődnek az emberi mivolthoz, az emberi lényeghez,az emberi természethez, vagy az ember valamelyalapvető fogalmi jegyéhez, például az emberi méltósághoz,éspedig abban az értelemben, hogy épp azemberi mivolt, az emberi lényeg, az emberi természetvagy az emberi méltóság stb. képezi e jogok forrását,és ennek megfelelően sokan úgy vélik, az emberi jogok(eredetileg) épp e forrásokból ismerhetők is fel.Ily módon tehát az emberi jogok valamiképp mégisaz emberi mivolt, az emberi lényeg, az emberi természetvagy az emberi méltóság kifejezései.Következésképpen, az emberi jogok felismeréseés leképezése, illetőleg levezetése, előhívása, legyenszó akár elméleti, akár jogalkotás útján történő felismerésrőlés leképezésről, illetve levezetésről ésmegjelenítésről, voltaképpen emberi önmegismerés,s ezért a megismerés eredménye valójában egy sajátosantropológia: jogi embertan. Ez a leképezés vagymegjelenítés, ha elméleti-filozófiai leképezésről,illetőleg megjelenítésről van szó, csaknem mindigmagában foglal bizonyos, az emberi jogok forrására,magára az emberre, az ember „lényegére”, „természetére”,„méltóságára”, „lényegi tulajdonságaira”,11„képességeire”, „szükségleteire” stb. vonatkozóhosszabb-rövidebb fejtegetéseket is. Az emberi jogokjogalkotói leképezéseiből, illetőleg megjelenítéseibőlezek az okfejtések általában hiányoznak, ami az emberalkotta jog szokásos kifejezési formáit alapul véveérthető is, de még rendszerint e jogalkotói leképezésekvagy megjelenítések is tartalmaznak utalásokataz emberi jogok forrására, az emberre, az emberitermészetre, az emberi méltóságra stb.Az emberi jogok íratlan, láthatatlan, érzékszervekkelfelfoghatatlan jogok. Ezért az emberi jogokelméleti és jogalkotói leképezése vagy megjelenítésevoltaképpen az íratlan, láthatatlan, érzékelhetetlenemberi jogok írásba foglalását, láthatóvá, érzékelhetővétételét jelenti. Ilyenformán viszont a leképezett,illetőleg megjelenített tartalom természetesen nemigazán képszerű, és semmiképpen sem fényképszerű.A leképezés, illetőleg megjelenítés, vagyis az emberijogi elméletalkotás és az emberi jogi jogalkotás sokkalinkább kibontás, előhívás, felszínre hozás: egyérzékszervileg megközelíthetetlen – vagy egyelőremegközelíthetetlen 14 – tartalom, lényeg kibontása,felszínre hozása, megjelenítése, érzékszervileg is felfoghatójelenséggé alakítása, tipikus esetben írásbafoglalása. Ez meglehetősen misztikusan hangzik, agyakorlatban azonban nem annyira az: a leképezésés megjelenítés ugyanis rendszerint valamilyen természetes,magától értetődő igazságok felismerését,illetőleg a természetből vagy az emberi természetből,az ember lényegéből, tulajdonságaiból, méltóságából,képességeiből, szükségleteiből való levezetését, kibontásátés az ember alkotta jogba való beültetésétjelenti.Az emberi jogoknak ez a felismerése és leképezése,illetőleg levezetése és megjelenítése, írásba foglalása– mint minden felismerés, leképezés, levezetésstb. – lehet helyes és lehet helytelen. Ha a leképezés,a jelenséggé alakítás vagy írásba foglalás helyes, akkora tartalom az immár érzékelhető jelenségben ismegőrződik: akkor is, ha a leképezés rövid, tömör,s akkor is, ha hosszabb, részletezőbb. Az emberijogok leképezése, jelenséggé alakítása, írásba foglalásasorán azonban – mint minden leképezés stb.során – előfordulhatnak hibák is: ilyenkor az eredetitartalom és a megjelenített tartalom valamilyentekintetben eltér egymástól, nem fedi egymást. Ahiba nem csak a tartalom torz, hamis, nem megfelelőmegjelenítésében állhat; hiba lehet az is, ha aleképezés vagy megjelenítés hiányos: nem képez le,nem jelenít meg minden olyan jogot, amelyet le kelleneképeznie, illetőleg meg kellene jelenítenie. Hapéldául a leképezés vagy megjelenítés részletezőbb,azaz a jogok száma viszonylag nagy, de a leképezésaz adott mélységben hiányos, azaz nem jelenít megminden jogot, vagy nem jelenít meg minden jogot azJURA 2012/2.

12 Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokadott szintű leképezésnek megfelelő részletezésben,az olyan hiányosság, amely egyszersmind hiba is: aleképezést vagy megjelenítést helytelenné, hamissáteszi.Ha az emberi jogoknak már vannak bizonyoselméleti és jogalkotói leképezései, megjelenítései,akkor természetesen ezek a képek, másolatok,megjelenítések is tárgyaivá válhatnak – és tárgyaiváis válnak – az emberi megismerésnek. Azok azemberek tehát, akik maguk (még) nem jutottak elaz emberi jogok létének, listájának és tartalmánakközvetlen felismeréséhez, illetve az ember fogalmából,az emberi lényegből, az emberi természetből,az emberi méltóságból stb. való levezetéséhez,természetesen tudomást szerezhetnek e jogokról azemberi jogok elméleti és jogalkotói leképezéseiből,megjelenítéseiből is. És természetesen tudomást szerezhetneke leképezésekből, megjelenítésekből nemcsak az emberi jogok létéről, listájáról és tartalmáról,hanem e jogok forrásáról, magáról az emberről, azemberi lényegről, természetről, méltóságról stb.,illetőleg az ezekkel kapcsolatos okfejtésekről is. Eleképezések vagy megjelenítések tanulmányozásaily módon megkönnyítheti az eredeti, az íratlan, aláthatatlan, érzékelhetetlen emberi jogok létének,listájának, tartalmának és forrásának felismerését,illetve levezetését, s ezzel természetesen megkönynyíthetiezek elfogadását és elismerését is. Ebbenaz esetben tehát az emberi jogok közvetett, a másolatokból,a már felismert, illetve elismert emberijogokból kiinduló megismerése vezeti el az igazságotkereső embert vagy jogalkotót az emberi jogok felismeréséhez,s éppígy elfogadásához vagy elismeréséhezis. S az emberi jogoknak épp az ily módontörténő felismerését vagy inkább felismertetését éselfogadtatását szolgálják például az emberi jogoknagy nyilatkozatai, köztük az Ember és Polgár JogainakDeklarációja, vagy az Emberi Jogok EgyetemesNyilatkozata.Különbséget kell tehát tennünk az emberi jogokközvetlen és közvetett felismerése között. Közvetlenfelismerésről akkor beszélünk, ha valaki közvetlenül,a már felismert emberi jogokkal kapcsolatos bármiféleismeretek nélkül, vagy ilyen ismereteinek bármiféleközrehatása nélkül ismeri fel az emberi jogokat,illetve ismer fel egy vagy néhány ilyen jogot. Ezzelszemben közvetett a felismerés, ha valaki a már felismertemberi jogok, illetve az ilyen jogokra vonatkozóismeretei segítségével ismeri fel az emberi jogokat,vagy ismer fel legalább egy ilyen jogot. A közvetettfelismerés eredménye megegyezhet azokkal az ismeretekkel,amelyek elősegítették a felismerést, deel is térhet azoktól. Az eltérések sokfélék lehetnek:különbség lehet például a jogok számában, az egyesjogok mibenlétében vagy tartalmi elemeiben. Abbanaz esetben, ha a közvetett felismerés valamilyen többletettartalmaz a felismerést elősegítő ismeretekhezképest, hozzáadó felismerésről beszélhetünk.A hozzáadó felismerésnek óriási a jelentősége azemberi jogok felismerésében, hiszen attól kezdve,hogy az emberi jogok felismerése megkezdődött,minden jel szerint épp a már felismert emberi jogok,és a velük kapcsolatos érvek ösztönzik leginkább amég fel nem ismert emberi jogok felismerését. Ebbenbizonyára szerepet játszik az is, hogy az emberi tudásmindig több annál, mint ami közvetlenül tudatosulbelőle: a tudásnak a tudott és kifejezett tartalmakmellett mindig vannak rejtett, kifejtetlen tartalmaiis, melyek ugyanakkor kibonthatók, felszínre hozhatók.S az ilyen felszínre hozás során – úgy tűnik–, alig történik valami: a tudás rejtett, implicit tartalmainakkifejezetté tétele, kibontása és tudatosításaugyanis voltaképpen nem is tudás-bővítés, hiszena kibontással, a kifejezetté tétellel nem új tudáskeletkezik, hanem csak a meglevő tudáson belültörténik változás; csupán a meglevő tudás rejtett éskifejezett tartalmai között történik elmozdulás a kifejezett,a tudva tudott elemek javára. Más kérdés,hogy a tudás ilyen rejtett elemeinek, tartalmainakfelszínre segítése mégis óriási jelentőségű: a tudásrejtett elemei ugyanis mindaddig nem igazán hasznosulnak,amíg valamilyen módon kifejezetté nemválnak. Ezzel együtt nyilvánvaló, hogy ha a tudásrejtetten, kibontatlanul már tartalmaz valamit, amifelismerésre vár, ennek a valaminek a felismerésérejóval nagyobb az esély, mint ha a tudásban ez a felismerésreváró tartalom nincs is jelen. A hozzáadófelismerésnek azt a változatát, amely a tudás rejtett,kibontatlan tartalmait teszi kifejezetté és tudatossá,felszínre hozó felismerésnek nevezhetjük.Az, amit mi felszínre hozó felismerésnek nevezünk,egyáltalán nem ismeretlen a jogtudomány ésa jogászi hivatások számára. A jog ugyanis, bárhogydefiniáljuk is, mindig több annál, mint ami közvetlenüllátszik belőle: mindig magában rejt olyan tartalmakat,amelyeket csak a jog értelmezése és alkalmazásahoz felszínre. Elég csupán arra utalnunk, hogybizonyos nemzetközi szerződésekből számos olyantételt vezettek már le az adott szerződések hitelesértelmezésére jogosult szervek, amelyek kifejezettmódon nincsenek benne ezekben a szerződésekben,s hogy az ilyen levezetett, derivált tételek között vannakolyanok is, amelyeket az arra jogosult szervek azemberi jogok nemzetközi jogából, az emberi jogokravonatkozó valamely szerződésből vezettek le. Ez pedigazt jelenti, hogy az emberi jogok felszínre hozófelismerése nem korlátozódik az emberi jogok elméletére:folyik ez a felszínre hozó felismerés az emberijogok nemzetközi és nemzeti jogából kiindulva, ejoganyag értelmezése és alkalmazása során is.JURA 2012/2.

Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokAz, hogy a felszínre hozó felismerés során a tudás,illetőleg a jog olyan tartalmai válnak kifejezetté,amelyek voltaképpen benne rejlettek a tudásban,természetesen azt is jelenti, hogy a rejtett tartalmaklogikailag meglehetősen jól levezethetők a tudásból.Ez természetesen nagy meggyőző erőt kölcsönözaz emberi jogok ilyen felismerésének, hiszen azok,akik elfogadják, elismerik azokat az emberi jogokat,amelyek segítségével valaki más felszínre hoz újabbemberi jogi tartalmakat, aligha tagadhatják meg ezeknekaz új tartalmaknak az elfogadását, elismerését.Ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy az emberijogok felszínre hozó felismerése tisztán logikaijellegű felismerés lenne: különbséget kell tennünkugyanis a felismerés pszichés folyamatai, képzettársításaistb., és a már felismert tartalmak logikaijellegű igazolása között. 15Az emberi jogok közvetlen és közvetett felismerésénektermészetjogi megfelelőjét, s egyben természetjogielőképét Hobbes a következőképpen fogalmaztameg a Levitatán bevezetésében: „Aki egy egész nemzetetkormányoz, annak saját szívében kell olvasnia,s nem egyik vagy másik egyén, hanem az emberiségszívében. És ez ugyan nehéz dolog, nehezebb, mintegy nyelvet vagy tudományt megtanulni, mégis, haén majd a magam lélekolvasását (kiem. tőlem: A. Gy.)rendszerezve és áttekinthető formában írásba foglalom(kiem. tőlem: A. Gy.), másoknak már csupán azt afáradságot kell venniük, hogy megvizsgálják, vajonnem ugyanezeket találják-e meg önmagukban (kiem.tőlem: A. Gy.). Mert egy ilyenfajta elmélet bizonyításáraez az egyetlen lehetőség.” 16Hobbes-nak ez az igen figyelemre méltó eszmefuttatásanem csak a közvetlen és a közvetett felismerésrőlszól, azaz nem csak arról, hogy hogyan születikmeg egy eredeti természetjogi elmélet, s hogy ez azelmélet hogyan segíthet hozzá másokat is a természetesjogok és a természeti törvények felismeréséhez,végső soron pedig a helyes, az igazságos és jó kormányzatelveinek megismeréséhez. Hobbes rávilágítarra is, hogy az ilyen jogokról és törvényekről szólóelméletek bizonyítása éppenséggel nem egyszerű;szerinte egy ilyen elmélet igazolásának tulajdonképpencsak egyetlen módja van: az, hogy másokis felismerik önmagukban azt, amit a leképezésben,a megjelenítésben olvastak, s hogy ezért maguk ishelyesnek ítélik majd az így megismert antropológiát,nemkülönben a belőle következő jogokat éstörvényeket, végső soron pedig magát a levezetettkormányzati formát is.Hobbes szavai mindezeken túl optimizmustsugallnak: az a bizakodás sugárzik belőlük, hogya Leviatánt olvasva mások is megtalálják majd magukbanugyanazokat a jogokat és törvényeket és ezekfolyományait, amelyeket a Leviatán „rendszerezve13és áttekinthető formában” eléjük tár. 17 Hobbes-nakez az optimizmusa logikai szempontból egyáltalánnem volt alaptalan: aligha kétséges, hogy a Leviatánegyike a logikailag legjobban felépített filozófiai értekezéseknek.Mindazonáltal a mű számos olvasójamégsem találta meg önmagában azt, vagy pontosanugyanazt, amit Hobbes reményei szerint meg kellettvolna találnia; más szóval a műnek nem csak követőiakadtak, hanem bírálói, kritikusai is: belső és külsőkritikusai egyaránt. Mindez persze hasonlóan alakulta természetes jogok és a természeti törvények másleképezéseivel, előhívásaival, megjelenítéseivel, sígy alakult az emberi jogok leképezéseivel, levezetéseivelis.A mondottak értelmében az emberi jogok leképezései,elméleti és jogalkotói megjelenítései semvezettek el mindenkit az emberi jogok létének és mibenléténekfelismeréséhez: voltak és vannak, akikbenkétségek támadtak vagy támadnak az emberi jogoklétével, listájával és/vagy tartalmával kapcsolatban.Ennek megfelelően komoly viták bontakoztak kimind az emberi jogok létéről, mind pedig e jogoklistájáról és tartalmáról. A jogok létével kapcsolatosviták jórészt külső viták: főként az emberi jogokdoktrínájának hívei és ellenfelei között folytak ésfolynak. Ezzel szemben az emberi jogok listájáról ésaz emberi jogok tartalmáról folyó viták jórészt belsőviták: nagyobbrészt az emberi jogok doktrínájánakhívei között zajlanak.VI. Az emberi jogok létével éslistájával kapcsolatos problémákAz emberi jogok létével kapcsolatos kételyek főkéntabból fakadtak és fakadnak ma is, hogy az emberijogok íratlan, láthatatlan, érzékszervekkel megragadhatatlanjogok, s ennélfogva felismerésük csakértelmi belátással, intuícióval, vagy valamilyen erkölcsiérzék útján, racionális levezetésük pedig csakvalamely nehezen megfogható forrásból, az emberitermészetből, az emberi méltóságból stb. lehetséges.Így azonban sokan nem érezték, s ma sem érzikkellően meggyőzőnek az ilyen jogok létével vagymeglétével kapcsolatos állításokat. Az ilyen, főkéntismeretelméleti kételyeket az utóbbi időben talán A.MacIntyre fogalmazta meg a legélesebben:„A legjobb indok arra, hogy nyersen kimondjuk:ilyen jogok (ti. emberi jogok – A. Gy.) márpedig nincsenek,pontosan olyan típusú, mint a legjobb indokunkannak kijelentésére, hogy boszorkányok vagyunikornisok nincsenek. Nevezetesen: valamennyiarra irányuló próbálkozásunk kudarcba fulladt, hogyjó érvekkel szolgáljunk a létezésükben való hithez. Atermészetes jogok tizennyolcadik századi védelme-JURA 2012/2.

14 Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokzői gyakran azt sugallják, hogy az ember ilyen jogokkalvaló rendelkezését deklaráló állítások maguktólértetődő igazságok. De mi tudjuk, hogy maguktólértetődő igazságok nincsenek. A huszadik századimorálfilozófusok néha a saját és a mi intuícióinkrahivatkoznak; de az egyik dolog, amit meg kelletttanulnunk az erkölcsfilozófia történetéből, hogy az’intuíció’ szó bevezetése a morálfilozófiában mindigannak a jele, hogy valami nagyon nagy hiba csúszottaz érvelésbe. Az emberi jogok 1949. évi 18 ENSZ deklarációjaóta az ENSZ szokásos és szigorúan követettgyakorlatává vált, hogy az erre a deklarációra valóhivatkozással egyetlen állításuk mellett se hozzanakfel jó érveket. E jogok legutóbbi védelmezője, RonaldDworkin (Taking Rights Seriously, 1976) elismeri, hogyaz ilyen jogok létezése nem bizonyítható, ám csak azta megjegyzést fűzi ehhez, hogy egy kijelentés bizonyíthatatlanságánaktényéből még nem következikaz, hogy a kijelentés nem igaz (81. o.). Ez valóban ígyvan, ám ugyanilyen jól felhasználható lenne az unikornisokés a boszorkányok létezésével kapcsolatoskijelentések mellett is.” 19MacIntyre fejtegetéséből kitűnik, hogy ezek a régiés nagy vitapontok nem csak a természetes jogok ésaz emberi jogok filozófiai elméleteivel, hanem azemberi jogok jogalkotói leképezéseivel vagy megjelenítéseivel,így az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatávalkapcsolatban is fölmerülnek. Az persze máskérdés, hogy MacIntyre-nek igaza van-e vagy sem,legyen szó akár elméleti, akár jogalkotói leképezésekrőlvagy megjelenítésekről. Annyi mindenesetrebizonyos, hogy ez a vita egyáltalán nem tekinthetőlezártnak. Figyelemre méltó például, hogy az EgyesültNemzetek is mindenekelőtt azzal kötelezték elmagukat az emberi jogok elismerése és tiszteletbentartása mellett, hogy az ENSZ Alapokmányában kinyilvánították:„ismét megerősítik az alapvető emberijogokba vetett hitet” (kiem. tőlem: A. Gy.), s ezzelmintegy maguk is kifejezésre juttatták, hogy e jogokelismeréséhez és tiszteletben tartásához szükség vanegy bizonyos fajta hitre, meggyőződésre is. Nyilvánnem azért, mert e jogok létével kapcsolatban elevelehetetlen lenne a bizonyítás, hanem azért, mert azemberi jogok létének bizonyítása a szokásosnál jóvalnagyobb nehézségekbe ütközik. 20Régtől fogva problematikus a jogok listája ésbizonyos fokban a jogok tartalma is. Szinte aztmondhatnánk, hogy ahány emberi jogi elmélet, anynyikülönböző lista többé-kevésbé eltérő tartalommal,21 s a helyzet nem sokkal jobb az emberi jogoknemzeti és nemzetközi jogában sem: valószínűlegnincs két olyan emberi jogi dokumentum, amelypontosan ugyanazokat a jogokat ismerné el pontosanugyanazzal a tartalommal emberi jogoknak.Mindez természetesen összefügg az emberi jogoklétének problémájával, illetve az emberi jogok felismerésénekés igazolásának nehézségeivel. Kelsenmeg is fogalmazta, hogy a természetjogi elméletekbenmegjelenített természetjogi normák változatosságaés változékonysága annak bizonyítéka, hogytermészetjog nem létezik. Szavai szerint „hogy atermészet ennek az úgynevezett természetjognakvalóságos forrása nem lehet, az a tény is bizonyítja,hogy e doktrína különféle képviselői ugyanabból atermészetből erősen eltérő és ellentmondó természetinormákat dedukáltak”. Az érv természetesen alkalmazhatóaz emberi jogok doktrínájára, s az emberijogok nemzeti és nemzetközi jogára is.Mindazonáltal az, hogy az emberi jogok listájakülönbözik az egyes emberi jogi elméletekben és azemberi jogi dokumentumokban, bizonyos mértékbenérthető és védhető. Az emberi jogok megjelenítéseugyanis történhet részletezőbben vagy tömörebben,s ennek eredményeként a rövid és tömör listákegybefogva jeleníthetnek meg egy-egy olyan jogot,amelyet a részletezőbb listák szétbontanak többjogra. Hasonló a helyzet az egyes jogok tartalmávalis: ezek megfogalmazhatók röviden, tömören,de megfogalmazhatók részletesebben is, és ezek azeltérések még egyáltalán nem jelentenek problémátaz adott emberi jogok megjelenítésében. Éppígy nemproblematikus az sem, ha az egyik elmélet vagydokumentum pozitív, a másik inkább negatív megfogalmazásbandefiniálja ugyanazt a jogot.A problémák ott kezdődnek, ha vannak olyanjogok és jogtartalmak, amelyek egyes elméletekben,illetve dokumentumokban megjelennek, más elméletekből,illetve dokumentumokból viszont teljességgelhiányoznak. Ilyenkor fölmerül a kérdés, hogy vajonmelyik a helyes leképezés vagy megjelenítés, és melyika téves. Az ugyanis nehezen képzelhető el, hogymindkét leképezés, megjelenítés helyes legyen. Akérdés innen nézve egyfelől úgy merül fel, hogy vajonminden olyan jog emberi jog-e, amely megjelenikvalamely emberi jogi listán, amelyet tehát elismervalamely nemzeti vagy nemzetközi jogalkotó. Ilyenkételyek fogalmazódtak meg különösen az ún. másodikgenerációs emberi jogokkal, a gazdasági, szociálisés kulturális jogokkal kapcsolatban, s a nézeteltérésekmáig sem szűntek meg teljesen. A probléma másfelőlmegjelenik abban a formában is, hogy azok a listák,amelyek más listák fényében hiányosnak látszanak,miért nem ismerik el azokat az emberi jogokat, amelyeketmás listák már elismertek.Az emberi jogok listájával összefüggő bizonytalanságtermészetesen fölmerül úgy is, hogy vajonnem hiányos-e az emberi jogok valamennyi fontosabblistája, más szóval hogy vajon nem kellene-eelismerni az eddigieken túl más emberi jogokat is?Ebben az összefüggésben főként az ún. harmadikJURA 2012/2.

Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokés negyedik generációs jogok elismeréséről folyikvita, nézetünk szerint azonban lehetséges, hogyéppenséggel az első generációs emberi jogok listáját/listáitkell majd kiegészíteni. Megjegyezzük, azemberi jogok listájának e nyitottsága végső soronabból fakad, hogy az emberi jogok doktrínája mellettielköteleződés magában foglalja, hogy a doktrínátelfogadó teoretikusok, valamint nemzeti és nemzetközijogalkotók a dolog természetéből adódóan nemcsupán néhány emberi jog elismerése és tiszteletbentartása mellett kötelezték el magukat, hanem valamennyiemberi jog elismerése és tiszteletben tartásamellett. Akkor is, ha például az Egyesült Nemzetekaz ENSZ Alapokmányában úgy kötelezték el magukataz emberi jogok tiszteletben tartása mellett,hogy az Alapokmányban egyetlen emberi jogot semneveztek meg; a későbbiekben ettől még állást kellettfoglalniuk e jogok számáról és mibenlétéről. (Eztmeg is tették, nem is egyszer, a jogok listája közöttmindazonáltal vannak eltérések.)Az emberi jogok listájával kapcsolatos problémákata fentiekkel még távolról sem merítettük ki;ezek további részletezése helyett azonban fontosabbnaklátszik, hogy rámutassunk: e problémáknakigen komoly gyakorlati kihatásaik is vannak,illetve lehetnek. Az a tény például, hogy az EmberiJogok Európai Egyezményében elismert emberi jogokszáma nem egyezik meg – a számos kiegészítésután sem – a Polgári és Politikai Jogok NemzetköziEgyezségokmányában elismert emberi jogok számával,azzal is járhat, hogy egy adott emberi jogi panaszkedvező elbírálásának sokkal jobbak a kilátásai azENSZ Emberi Jogi Bizottsága előtt, mint az EmberiJogok Európai Bírósága előtt. Előfordulhat perszeaz is, hogy valakinek a listák különbözősége miattszinte semmilyen reménye sincs egy emberi jogi panaszkedvező elbírálására. Példa erre a vélemény ésa kifejezés szabadságával összefüggésben a válaszjoga, ezt a jogot ugyanis nem ismeri el sem a Polgáriés Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya,sem az Emberi Jogok Európai Egyezménye, elismeriviszont az Emberi Jogok Amerikai Egyezményének14. cikke. Ha tehát egy európai személy úgy érzi,a vélemény és a kifejezés szabadságával összefüggésbenemberi joga van a válaszhoz és ez a joga egyeurópai sajtóügyben sérült, a hazai jogorvoslatokkimerítése után nem fordulhat sem az ENSZ EmberiJogi Bizottságához, sem az Emberi Jogok EurópaiBíróságához. Megteheti persze, hogy például országakormányához fordul, kérve, hogy tegyen javaslatota Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányánaka válasz jogával történő kiegészítésére,minthogy a részes államoknak ehhez az Egyezségokmány51. cikke értelmében joga van. Az pedig,hogy a részes államoknak joga van ilyen javaslatok15benyújtásához, önmagában is jelzi, hogy maga azENSZ sem tekinti véglegesnek és lezártnak az emberijogoknak azt a listáját, amelyet az Egyezségokmányjelenleg tartalmaz.Jegyzetek1Ezt a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya,valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális JogokNemzetközi Egyezségokmánya szó szerint megismétlipreambulumában.2Vö. Hans Kelsen: Értékítéletek a jogtudományban. In:Varga Csaba (szerk.): Jog és filozófia. Budapest 1998. 185. o.3Rex Martin a következőket írta erről: „Kezdjük egyolyan ponttal, amely úgy tűnik, nem tárgya komoly vitáknak,mivel általános egyetértést találunk a filozófusok közöttabban, hogy az emberi jogok erkölcsi jogok. Mindazonáltalennek a jellemzésnek a vonzatai, implikációi nem teljesen világosak.”(Rex Martin: A System of Rights. Clarendon Press,Oxford 1993. 74. o.) Vö. még pl. Takács Péter: Emberi jogok.In: Szabó Miklós (szerk.): Jogbölcseleti előadások. Bíbor Kiadó,Miskolc 1998. 216. o.4Vö. Hans Kelsen: A jogi pozitivizmus és a természetjogdoktrínája. In: Varga Csaba (szerk.): i.m. 220. o.5Vö. Javier Hervada: Kritikai bevezetés a természetjogba.Szent István Társulat, Budapest 2004. 123. o.6Halmai Gábor és Tóth Gábor Attila: Bevezetés – Alapfogalmak.In: Halmai Gábor – Tóth Gábor Attila (szerk.): Emberijogok. Osiris Kiadó, Budapest 2003. 25. o.7Ekkor persze az elfogadott, illetőleg elismert emberijogok nem lehetnének leképezései a nem-létező emberi jogoknak,s immár az is magyarázatra szorulna, hogy ha nincsenekemberi jogok, miért olyan erős a késztetés egy idejeaz emberiség jelentős részében, hogy úgy gondolja: vannakilyen jogok.8Az emberi jogoknak ez az elsőbbsége az ember alkottajoghoz képest természetesen szintén részét képezte mára természetjogi hagyománynak is: annak a hagyománynak,amelyből maga az emberi jogi doktrína kifejlődött. Vö. pl.Malcolm N. Shaw: Nemzetközi jog. Osiris kiadó, Budapest2001. 182. o. Kelsen az „elsődleges funkciójának” nevezi, hogya természetjogi tanítás szerint a természetjog abszolút mércéülszolgál „a pozitív törvények igazságosságának vagy igazságtalanságánakmeghatározására”. Vö. Kelsen: i.m. 221. o.9Vö. John Locke: Értekezés a polgári kormányzat igazieredetéről, hatásköréről és céljáról. Gondolat Kiadó, Budapest,1986. 47. o. Megjegyezzük, a tézist már Hobbes is megfogalmaztaa Leviatánban: „…ami nem ellenkezik a természettörvényével, azt a szuverén hatalom birtokosa nevébentörvényerőre lehet emelni…” (Vö. Thomas Hobbes: Leviatán.Magyar Helikon Kiadó, Budapest 1970. 244. o.)10Vö. Hugo Grotius: A háború és a béke jogáról. PallasStúdió – Attraktor Kft. Budapest 1999. 11-12. o.11Jean-Jacques Rousseau: A társadalmi szerződés. BibliothecaKönyvkiadó, 81-82. o.12Vö. Takács Péter: Emberi jogok. In: Szabó Miklós(szerk.): Jogbölcseleti előadások. Bíbor Kiadó, Miskolc 1998.216. o.13Vö. pl. Jack Donnelly: Universal Human Right sinTheory and Practice. Cornell University Press, Ithaca andLondon 2003. 10. és 13. o., valamint Halmai Gábor – TóthGábor Attila: i.m. 28. o.14Egyáltalán nem zárható ki ugyanis, hogy ez a lényeg,mint tartalommal kitölthető, megtölthető sajátos mozgástérgenetikailag, biológiailag egyszer megfoghatóvá, láthatóvá, érzékelhetővéválik, s egybevethető lesz egyfelől azzal, ahogyanezt a mozgásteret az ember eddig leképezte, másfelől pedigmindazzal, amit e mozgástérből az idők során már kitöltött.15Valahogy úgy, ahogy egykor a Bécsi Kör filozófusaitettek különbséget a „felfedezés” és az „igazolás” „kontex-JURA 2012/2.

16 Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogoktusa” között. (Vö. Altrichter Ferenc: Bevezetés In: AltrichterFerenc (szerk.): A Bécsi Kör filozófiája. Kossuth Könyvkiadó,Budapest 1972. 22. o.)16Hobbes: i.m. 9. o.17Ehhez az optimizmushoz persze azért társult némiemelkedett naivitás is; Hobbes ugyanis természetjogi fejtegetéseinekvégén a következőket írja: „Ennyit a természetesész alapelveiből levezetve a szuverén hatalom institúciójáról,jellegéről és jogairól, valamint az alattvalók kötelességeiről.És ha most meggondolom, hogy milyen nagy különbség vanezen elmélet és a világ legnagyobb részének gyakorlata között,különösen, ami a nyugati részeket illeti, amelyek erkölcsitanításaikat Rómától és Athéntől vették át, s hogy a szuverénhatalom milyen mély ismereteket követel gyakorlóitól azerkölcsfilozófia terén, akkor már-már arra a meggyőződésrejutok, hogy e munkám ugyanolyan hasztalan, mint PlatónÁllama. Mert Platón is azon a nézeten van, hogy az államzűrzavaros állapotát és a polgárháborúk okozta kormányváltozásokatmindaddig lehetetlen megszüntetni, amíg az uralkodóknem lesznek filozófusok. De ha azt is meggondolom,hogy az uralkodónak és legfőbb hivatalnokainak az összestudományok közt csakis a természetes igazságosság tudományáravan szükségük, s hogy – Platón nézetével ellentétben – amatematikai tudományok terén csak az a teher hárul rájuk,hogy az alattvalókat a jó törvények segítségével azok tanulmányozásáraserkentsék, s hogy az erkölcstan tételeit se Platón,se más filozófia még nem rendszerezte, s nem is bizonyítottavagy valószínűsítette olyan elégséges módon, hogy ebből azemberek megtanulhassák, miként kell uralkodni, és mikéntengedelmeskedni, akkor mégis kissé reménykedni kezdek,hogy ez az írásom előbb-utóbb valamelyik uralkodó kezébekerül, aki majd egyedül, tehát érdekelt és rosszindulatú értelmezőközreműködése nélkül átgondolja azt (hiszen rövid,s úgy vélem, világos), s aki teljhatalmának gyakorlásávalezeket az elméleti igazságokat művem nyilvános tanításánakvédelmet nyújtva, hasznos gyakorlatba ülteti át.” (Hobbes:i.m. 310-311. o.)18MacIntyre nyilván az ENSZ 1948-ban elfogadott emberijogi deklarációjára gondolt; mindenesetre a téves évszámszerepel a mű eredeti angol nyelvű szövegének a magyarfordítás alapjául szolgáló második, javított kiadásában is. Vö.Alasdair MacIntyre: After Virtue. A study in moral theory.London 1985. 69-70. o.19Alasdair MacIntyre: Az erény nyomában. Osiris Kiadó,Budapest 1999. 102. o.20E tekintetben van bizonyos hasonlóság az emberijogok létének és isten létének problémája között: mindkétesetben fontos a hit, de mindkét esetben fontos a bizonyításis, s a bizonyítás mindkét esetben különleges nehézségekbeütközik. Ezzel együtt vannak híres – és méltán híres – istenbizonyítások,istenérvek -, s éppígy vannak híres, és méltánhíres argumentumok az emberi jogok léte mellett is.21Ez a probléma nem válik el teljesen a jogok léténekproblémájától. Kelsen például úgy vélekedett, hogy a természetjogielméletek által hirdetett természetjogi normákváltozatossága és változékonysága annak bizonyítéka, hogytermészetjog nem létezik. Szavai szerint „hogy a természetennek az úgynevezett természetjognak valóságos forrásanem lehet, az a tény is bizonyítja, hogy e doktrína különféleképviselői ugyanabból a természetből erősen eltérő és ellentmondótermészeti normákat dedukáltak”. (Vö. Kelsen: i.m.221. o.) Ez az argumentum természetesen alkalmazható azemberi jogok doktrínájára, sőt az emberi jogok nemzeti ésnemzetközi jogára is.JURA 2012/2.

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlÁdám Antalprofessor emeritusEtikáról, erkölcsrőlés a közigazgatási erkölcsikódexrőlAz etika erkölcstant, a morál pedig erkölcsöt, illetveerkölcsi követelményeket jelent. Az erény az erkölcsinormák tiszteletének készségében és ténylegeskövetésében testesül meg. Az ethosz az erkölcsierények vagy meghatározott erénycsoportok tudatosvállalásában, elkötelezett és lelkesült, esetleg önkéntesáldozattal is járó, következetes érvényesítésébennyilvánul meg. Moralitásnak az önmagunk erkölcsimegválasztásából fakadó lelkiismeret szerinti, hiteleserkölcsiség felel meg. A magát immorálisnak választó,rossz ember moralitása ezért szemben áll a széleskörben elismert erkölccsel. Kifinomult, túlérzékenylelkiismeret pedig többet diktálhat, mint az általánosanelismert erkölcsi normarendszer.Az etika az erkölcs forrására vagy forrásaira,normáira, az utóbbiak jellegére, rendeltetésére, következményeire,az erkölcsi felelősségre, az erények,az ethosz és a moralitás mibenlétére vonatkozó tudomány.Mind az erkölcs, mind pedig az erkölcstan,tehát a morál és az etika nyugodhat vallásos, hitelvialapon és lehet szekularizált jellegű. Ismert az erkölcsnekolyan idealista jellegű felfogása is, amely azerkölcsi normák eredetét a tapasztalható világon túli(tehát transzcendens, metafizikai) forrásokban jelölimeg, de azokhoz nem fűz vallási jelleget. Mindegyikbázisú erkölcs az erkölcsi jó szolgálatára hivatott.Mivel az erkölcsi jó az embernek és az emberi közösségnekelőnyös, az erkölcsöt, mint az ember szellemét,lelkiismeretét, akaratát, magatartását, felelősségétátható, befolyásoló, serkentő regulatív eszméket éselvárásokat értékhordozó, értékkifejező, értékszolgálókategóriának, röviden tehát értéknek minősíthetjük. 1Sokan éppen az erkölcs eszmeiségére és kiemelkedőszerepére tekintettel az erkölcsöt és az erkölcsöst tekintiktulajdonképpeni, esetleg kizárólagos értéknek.Mindezek alapján alig vonható kétségbe az etika,illetve etikák értéktani természete. A többes számhasználata egyaránt kifejezi az erkölcsök és a rájukvonatkozó tanok pluralitását. Az etikai pluralitásillusztrálására a továbbiakban Szókratész, Platón,Arisztotelész, Szent Ágoston, Aquinói Szent Tamás, I.Kant, J. Habermas, K. O. Apel, M. Bunge és mások erkölcsikoncepciójának főbb összetevőit és jellemzőittörekszem felidézni.171. Az európai kultúrkörben – a zsidó-keresztényvallási és a római jogi alapok mellett is – elsődlegesszerepet betöltő hellén politikai-erkölcsi tanokkimunkálói közül Szókratész (Kr.e. 470-399) a jót, azerkölcsöst a megismerésből és a tudásból vezette le. Az ismeretekkelrendelkező egyúttal bölcs és jó is, vallotta.E felfogás modelljeként a mesterségek szakmai szabályaitismerő kézműves, építőmester magatartásaszerepelt, aki szándékosan nem követhet el hibátmestersége szabályainak alkalmazásában. E tételanalógiájaként következtette Szókratész: aki ismeriaz erkölcs szabályait, tehát ért az erényhez, az nemvétkezhet ellene, hanem gyakorolja az erényt. Azévezredes tapasztalatok sajnos a szókratészi etikaifelfogást nem igazolják.2. Platón (Kr.e. 427-347) a hatalomgyakorlás politikaiés erkölcsi követelményét különösen az Állam,az Államférfi és a Törvények c. műveiben fejtette ki.Az Állam c. művében nem egységes, hanem stratifikált,rétegzett erkölcsi követelményeket és erényeketfogalmazott meg. Szerinte a városállam (polisz)keretében a hatalmat csak a tudással és belátással rendelkezőszemélyek, elsősorban a filozófusok gyakorolhatjákmegfelelően, a második rétegként szereplőőrökkel szembeni erkölcsi követelmény a bátorság, aharmadik réteget alkotó földművesek, kézművesekés kereskedők erénye pedig az önmérséklet lehet.3. Arisztotelész (Kr.e. 384-322) nem fogadta el avilág platóni megkettőzöttségét, ezen belül az erkölcsökés az erények örök eszményekből eredeztetésétsem, hanem azt vallotta, hogy az ember természetének(eidoszának) a boldogságra törekvés felel meg.A boldogság erényes élettel érhető el. Az erény pedigokosság (phronészisz) birtokában, megfelelő lelki alkatesetén, helyes gondolkodással (orthosz logosz),szabad akarattal (poairészisz) érhető el és a középmérték(meszotész) megtalálásában nyilvánul meg.A középmérték nem a közepest, nem a középszerűtjelenti, hanem az ember adottságai és körülményeiközött megvalósítható optimálist testesíti meg. 2 Azoptimálisként elérendő meszotészre jellegzetes példakénta végletesnek tekintett gyávasággal és vakmerőséggelszemben a bátorságot jelölte meg.4. A Kr.u. 354-ben született Szent Ágoston szellemifejlődéséről maga számol be a „Vallomások”(Confessiones) című művében. Szerinte az igazságbennünk, szellemi világunkban lakozik. Az igazságfelismeréséhez azonban szükséges az illumináció, amegvilágosodás, Isten párbeszéde az emberrel. Az erkölcsinorma alapja az örök törvény, a lex aeterna, a decalógus,a tízparancs vagyis az isteni jog, a ius divinum. Acselekedet erkölcsisége az akaratból származtatható.Az emberi szívben szellemi és akarati erőfeszítésselegybekapcsolódhat az Isten és embertárs iránti igazszeretet (vera caritas), az örök igazság (aeterna veri-JURA 2012/2.

18 Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőltas) és az örök boldogság (cara aeternitas) felismeréseés elérésére irányuló törekvés.Ágoston a történelmi gondolkodás egyik megalapozójánakis tekinthető. Amíg az ókorban a történelmeta természet örökké visszatérő keletkezésénekés pusztulásának folyamataként szemlélték, addigszerinte a történelemnek kezdete, célja és vége is van.Az emberi történelem kezdete a megvilágosodás, avége pedig Isten tökéletes megnyilvánulása. Az ilyenértelemben vett idők kezdetétől az idők végéig tartófolyamatban a civitas terrena, más kifejezéssel a civitasdiaboli, tehát a földi hatalom vagy ördögi hatalom érvényesül.A Civitas Dei, az Isten Uralma a történelmiidők végével kezdődik, ezért azzal egyetlen történetiintézmény vagy közösség, így maga az egyház semesik egybe. Az egyház és az állam ugyanis vegyeshatalmi rendszereknek, civitates permixtae-nek minősülnek.Az egyház legfeljebb előfeltétele az időkvégezetével megnyilvánuló „Isten országának”. Azegyház tehát nem maradandó közösség és meg kellszűnnie Isten eljövendő országában.5. Aquinói Szent Tamás (Kr.u. 1224-1274) egyrészt atudomány eszközeivel kívánta bizonyítani Isten létét,de azt is hangsúlyozta, hogy a tudomány feladatanem merül ki a teológia szolgálatában, hanem önállórendeltetése az is, „hogy beírja az emberi lélekbe azuniverzum egész rendjét, valamennyi okát és elvét”.Azt is megállapította azonban Szent Tamás, hogyami a többi tudományban ellentmond a teológiának,tévedésként el kell vetnünk. Fejlett ismeretelméleteszerint nem az ideák sokasága születik velünk, hanemaz emberi szellem megismerő és alkotókészsége, azintellectus agens teszi lehetővé az érzékelt valóságmegismerését. És mivel az alkotó ész mindenről akartudni mindent, a mindenen kívül pedig nincs semmi,természeténél fogva vágyódik Istenre (desideriumnaturale videndi Deum) és képes is tudni róla, hiszenamikor a létet állítja valamiről, az Isten létét iselismeri, mivel a Teremtő a priori közös feltétele adolgoknak és megismerhetőségüknek.Etikájában Szent Tamás is az isteni eredetű, öröktörvényből indult ki. Az örök törvény azonban az embertnem kényszeríti, hanem normaként, parancskéntjelenik meg számára. Az örök törvény etikai elveibőlazonban általános cselekvési, magatartási elvekként,habitus principiorumként részesül az ember. Ennekalapján a priori bennünk lakozik az az általános erkölcsialapelv, hogy „tedd a jót és kerüld a rosszat”.Az élő lelkiismeret, a szabad akarat bázisán helyesgondolkodással (recta ratioval, syntheresissel) megtudjuk ítélni a konkrét helyzetben a jót és a rosszat,megtudjuk alkotni a iudicium practicumot, a konkrétgyakorlati ítéletet és annak megfelelően járhatunkel. Ebben foglalható össze a keresztény hitelvi alaponnyugvó vallásos, tudatos, alkotó és felelős erkölcsSzent Tamástól származó és napjainkig ható filozófiai,teológiai alapja.6. Niccoló Machiavelli (1469-1527) „A fejedelem” c.művében szakít a politika és az erkölcs egybekapcsolásánakmind az antik, mind a középkori kereszténykoncepciójával. Szekularizált hatalomelméletében kifejtettea politika autonóm jellegét és törekedett feltárniannak öntörvényűségét. Ennek körében lényegesnekjelölte meg az érdekek, a szükségletek, a hatalmitörekvések összeütközéseit, valamint a külhatalmibeavatkozásokat és azok elhárítását. Machiavellipolitikai kategóriarendszerének egyik sokat vitatottés igen jelentős összetevője a virtù, amely nem azonosíthatósem az antik, sem a hitelvi bázison nyugvó keresztényerénnyel. A virtù a hatalomgyakorlás olyankészségét és e képesség olyan alkalmazását jelenti,amely biztosítja a hatalom megszerzését, közhasznúgyakorlását és megtartását. Megközelítően hasonlóértelmet tulajdonított a költő Zrínyi a latin eredetű ésa magyar nyelvben is használt virtus szónak a „VitézHadnagy” c. írásában a következő megfogalmazással:„virtus a vitézség, az állhatatosság, az okosság:egyszóval minden jót teszen a virtus”.Machiavelli szerint a virtùval a fejedelem akkorrendelkezik, ha a körülmények adottságait és változásaitfigyelembe véve a hatalom eredményes, vagyis aközjót szolgáló gyakorlása érdekében képes megkeresniés megtalálni a legalkalmasabb és leghasznosabbeszközöket és megoldásokat. Ezek körében előtérbehelyezve vizsgálja szerző a fegyveres védelem, azerőszak, a csalárdság és a színlelés igénybevételénekfeltételeit, eszközeit és gyakorlási módozatait. Ezeketaz eszközöket azonban nem tekinti kizárólagosnak.Ha ugyanis a kitűzött cél eléréséhez, a felmerültprobléma, konfliktus megoldásához a vallás, vagyaz erkölcs eszközei tűnnek szükségesnek, illetvehasznosnak, akkor ezeket kell igénybe venni. E rövidösszegezésből is érzékelhető, hogy az a Machiavellinektulajdonított és elítélt tétel, amely szerint „a célszentesíti az eszközt”, szerző felfogásában nemkorlátozódott az erőszakra és a csalárdságra, hanemkiterjedt a vallás, az erkölcs, az erény eszközeire is.Bármely eszköz igénybevételének feltételeként szerepeltazonban a körültekintően feltárt célszerűség,szükségesség, alkalmasság és hasznosság.Nem fogadja el az értékek abszolutizálását. Akörülményekhez, a szükséghez alkalmazkodás, amorális rugalmasság, a folytonos változások figyelembevétele,tehát a viszonylagosság alkalmazása alegfontosabb fejedelmi tulajdonságok közé tartozik.Ciceróval szemben úgy véli, biztonságosabb, ha tartanakaz uralkodótól, mintha szeretik. A politikairacionalitás az érdekek, a dicsőségre, a hatalomra,a gazdagodásra irányuló politikai törekvések eltéréseinek,ütközéseinek, az emberi természet rossza-JURA 2012/2.

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlságának tudomásulvételére és kiaknázására épül.Helyesléssel fogadta azt a Francesco Soderinitől származómegállapítást, amely szerint „a politikai sikertitka, hogy összhangban kell lenni az időkkel”.Machiavelli elméletének az a különös sors jutottosztályrészül, hogy nemcsak kiemelkedő teljesítménykéntépült be az európai politikai gondolkodástörténetébe, hanem műveinek megszületésével szinteegyidőben kiváltotta az antimachiavellizmus kialakulásátis. Machiavelli gondolatai különösen nagy szerepettöltöttek be Franciaországban a központosításelméleti alátámasztásában, valamint a Katolikus Ligaés a hugenották érvelésében egyaránt.7. A vallástól elszakadó, szekularizált erkölcsifelfogásokhoz az átmenetet a természetjogi koncepciókés a hozzájuk szorosan kapcsolódó szerződéselméletekteremtették meg. A különböző szerződéselméletekalapeleme a társadalmat és az államot megelőzőtermészeti állapot feltételezése. A jellegzetes iusdivinum, a tízparancs (decalogus) megjelöléséreSzent Ágoston is használta a sztoikusoktól átvettlex naturalis, a természettörvény kifejezést. Ettől azegyértelműen hitelvi alapon nyugvó természetjogifelfogástól való elszakadás útján az első tudományosigényű, nyilvános lépést Hugó Grotius tettemeg, aki 1625-ben megjelent “A háború és a békejogáról” (De iure belli ac pacis) c. híres művében azemberalkotta ius voluntariummal szemben a ius naturalelényegét abban határozta meg, hogy a természettörvényeit a Teremtő alkotja, de az embernek az észracionális parancsa szerint ezekkel a törvényekkelösszhangban kell eljárnia. Az ennél radikálisabbanszekularizált természetjogi felfogások pedig a Teremtőtől,a Demiurgosztól elvonatkoztatva szólnaka természetben, illetve azon belül az emberben rejlőörök törvényekről. Ezen a nézeten is túllép az a természetjogifelfogás, amely a természeti törvényt azemberi ész termékével, az ésszerűséggel azonosítja.A természetjogi felfogások nemcsak forrásaik, hanemtartalmuk tekintetében is változtak. A természetjogielvek és normák – kodifikáltságuk hiányában – a történelemsorán több, egymástól eltérő politikai törekvésalátámasztására is hivatkozási alapul szolgáltak.Azt a minősítést azonban nem fogadhatjuk el, amelyszerint a természetjog olyan, mint az örömlány, akibárkinek rendelkezésére áll. A természetjogi felfogásokés normák túlnyomórészt a történelmi haladásttámasztották alá. Megjegyzést érdemel, hogy eltérőindokolással ugyan, de mind a fasiszta, mind a marxistajogelméletek mellőzték a természetjogi elvekrevaló hivatkozást.8. Thomas Hobbes (1588-1679) természetjogikoncepciójának és szerződéselméletének kiindulóforrásaként a természeti állapot olyan feltételezéseszerepel, amelyben az emberek a vadság állapotában19könyörtelen harcot folytattak egymással, ahol teháta „mindenki háborúja mindenki ellen” (bellum omniumcontra omnes) érvényesült. Szerinte tehát azember nem természeténél fogva társadalmi lény ésa vadság állapotában élő embereknek nincs közöserkölcsi értékrendszerük. A kíméletlen háborús viszonyokközött élő embereket értelmük vezérli a békenélkülözhetetlenségét tartalmazó természeti törvényfelismerésére és követésére. A béke és az önvédelembiztosítása érdekében mellőzhetetlen, hogy az embereklemondjanak az erőszak korábban követettalkalmazásáról. A vadság állapotának megszüntetéseés a békét, a biztonságot, védelmet nyújtó polgáritársadalom megteremtése szerződéssel történik.9. John Locke (1632-1704) a dicsőséges angol forradalombanuralomra jutott polgárság nagy tekintélyű,rendkívül előremutató nézeteket megfogalmazó teoretikusavolt. 1690-ben írta az „Értekezés az emberiértelemről” (An essay concerning human understanding)c. híres művét, amelyben cáfolta a velünkszületett ismeretek Platóntól származó és Descartesáltal is vallott tanát. Érvelése szerint, ha ilyen ismereteinklennének, akkor a legáltalánosabb elveknekkellene velünk születniük. A gyermekek azonbanelőbb tudnak különbséget tenni az édes és a keserűközött, minthogy a köztük levő összefüggés alapjánfelismernék az ellentmondás elvét. A logikai elvektehát nem születnek velünk, hanem azok ismeretérekésőbb teszünk szert. Nincsenek velünk születetterkölcsi alapelvek sem – vallja Locke – hiszentapasztalhatjuk, hogy amit az egyik nép erénynektart, azt a másik gyakran bűnnek tekinti. Az isteneszmeis oly sok változatban fordul elő, hogy nemtekinthetjük velünk születettnek. Következtetéskéntmegállapítja, hogy ismereteink elsősorban a külsővilág érzékeléséből és tapasztalásából, másrészt belső világunknak,vagyis a gondolkodásnak az érzékelésreés tapasztalásra vonatkozó reflexióiból származnak.Az egyszerű eszmékből az elme összetett eszméketfejleszt tovább. Ez a komplex idea mint az elmeműködésének eredménye azonban nem teljesen újeszme, hanem agyunkban már meglévő ismeretekátrendeződésének, társításának eredménye. A társítottvagy komplex eszme létrejöttét elősegítheti avéletlen vagy szándékos visszaemlékezés, a képzetekmegkülönböztetése és összevetése, különösen pedigaz absztrakció, az elvonatkoztatás. Az elvonatkoztatásalapján juthat el elménk a fogalmak, elvek, összefüggések,törvényszerűségek megnevezéséhez ésrendszerezéséhez.Locke is figyelembe veszi a korabeli angol filozófiaifelfogásnak azt a tételét, amely szerint azáltalánosan elfogadott erkölcsi norma követése boldogságoteredményez. Ezzel szemben azonban aztis megállapítja, hogy hallgatólagos megegyezéstőlJURA 2012/2.

20 Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlfügg az, hogy a különböző társadalmakban mi a jóés mi a rossz, hogy miként alkalmazzák a természetitörvényt. A társadalmi viszonyok annyira különbözőek,hogy az erkölcsös viselkedés követelményeinem állapíthatók és ítélhetők meg az adott társadalmi-kulturálishelyzettől függetlenül.10. Jean Jacques Rousseau (1712-1778) elmélete atermészetjogról szóló tanításra támaszkodik, amelyszerint az embernek természettől fogva vannakveleszületett, elidegeníthetetlen jogai, amelyekről atársadalmi szerződés megkötése után sem mondhatle. Az emberi jogok legfontosabbika a szabadság,azaz a magunk alkotta törvényeknek való engedelmesség.A nép csak akkor lehet szabad, ha saját magaalkotja törvényeit, amelyeknek teljes mértékben engedelmeskedik.Amennyiben az emberek nem akarnakengedelmeskedni a maguk alkotta törvényeknek, kényszerítenikell őket rá, hogy szabadok legyenek. Rousseau afelvilágosodás leghatásosabb francia képviselőjekéntkérdésessé tette annak egész eszmevilágát. A felvilágosítókatjellemző optimizmussal ellentétben bíráljaa kultúrát és elutasítja a lineáris történelmi haladáselvét. Az egyoldalú racionalizmussal szemben a szívés az érzelmi élet jelentőségét hangsúlyozza. Valamennyiemberi képesség – az értelem, az érzelem,a kézügyesség, a testi szépség – egyenlő és gazdagkibontakozása tudja csak biztosítani a jövő emberénekemberi szépségét.A természeti állapottól elszakadó emberek a történelemmeghatározott szakaszában olyan helyzetbekerültek, hogy létük, az emberi nem fennmaradásakerült veszélybe. Egyetlen kivezető út nyílott: azerők egyesítése és összehangolt működtetése. Ezt atársadalmi szerződés biztosítja, amely Rousseau-nálnem az egyének közti, vagy az egyének és a szuverénközötti szerződést jelenti, hanem azt, hogy a társulásminden tagja feltétel nélkül lemond minden jogáról aközösség javára. Minden személy az általános akarat(volonté générale) legfőbb irányítása alatt egyesülés mindenki az összesség elkülöníthetetlen részévéválik. Az így létrejött, egyének fölött álló, valamennyiegyén egyesüléséből származó főhatalom a szuverén.A vázoltak érzékeltetik, hogy Rousseau politizálnikívánta az egész társadalmat. Az általa elképzelttotális politikai berendezkedésben nem maradhatottvolna hely sem a polgári társadalomnak, sem amagánszférának. Utópista népszuverenitási tana ésminden jogi és erkölcsi problémára gyógyírt nyújtanihivatott mitikus, misztikus bűvszava, a volonté généraleazonban megvalósíthatatlannak bizonyult.11. Az 1724-ben Königsbergben született ImmanuelKant azt vallotta, hogy az államnak egyszerrekell biztosítania a törvények betartása mellett a maximálisegyéni szabadságot és hatalmat a törvényekkikényszerítésére. Erre Kant szerint a köztársasági(republikánus) állam a legalkalmasabb, amely „erőszakszabadsággal és törvénnyel”. Ennek a berendezkedésneka létrehozása az emberiség világtörténelmifeladata, amelyhez azonban fel kell számolnia atermészeti „hadiállapotot” az államok közötti kapcsolatokbanis. Az olyan államközi viszonyok, amelyekbena háború elfogadott eszköz, gátolják az emberinem fejlődését és negatív hatással vannak az államok belsőberendezkedésére is.Az erkölcs forrásaira és tartalmára vonatkozófelfogások példálózó bemutatása körében nem mellőzhetjükKant híres kategorikus imperativuszának felidézését,amely szerint „cselekedj úgy, hogy magatartásodmaximája mindig és kivétel nélkül megfeleljen az örökerkölcsi törvénynek”. E meghatározás kulcsszava amaxima, amely az egyén önmagával szemben állítotterkölcsi szabályait jelenti. Az emberi „ész ténye”,szintetikus a priori ítélete szerint azonban maximánkatmindenkor hozzá kell igazítanunk az örök ésfeltétlen erkölcsi törvényhez. A hazugságot egyénimaximaként akarhatom – mondja Kant –, de semmiesetre sem kívánhatom, hogy a hazugság általánostörvény legyen, mert az ilyen törvény minden ígéretetsemmissé tenne. Ezzel a merev állásponttalellentétben többen fogalmazták már meg azt a logikustételt, hogy vannak olyan helyzetek, amikora két rossz közül a csekélyebb rosszat, esetleg azigazság elhallgatását kell választanunk. Kant szerinta szubjektív erkölcsi norma nem térhet el a tiszta észáltal felismert és a gyakorlati ész szerint követendőörök erkölcsi törvénytől, amely csak teljes, tökéletes,abszolút lehet. Ezért nem tartotta Kant megengedhetőneka praktikus célt szolgáló hazudást sem, mert akivételes engedmény a kategorikus erkölcsi törvényfellazításához, a bizalom megrendüléséhez, káoszhozvezetne. Kant felfogását azért sorolta a filozófiatörténeta természetjogi tanok közé, mert ésszerűségialapon vezette le a kategorikus imperativusz lététés tartalmát. A priorinak – némileg Szent Tamás ismeretelméletéhezhasonlóan – a szemlélet, a megítéléskészségét tekintette csupán. Gyakran kritizált vonásaa kanti etikának a szinte kizárólagos deontológiaijellege. Kant szerint ugyanis az emberi cselekedetcsak akkor erkölcsös, ha a törvény iránti tiszteletből,tehát kötelességérzetből fakad. A hajlamból, jutalomvagy egyéb előny elérése végett végzett jócselekedetlegfeljebb legális, de nem igazán erkölcsös.12. Az erkölcs forrásaira és tartalmára vonatkozóanismertetett felfogásoktól eltérő érvelést alkalmaznakkorszakunk nem vallásos, nem is egyébidealista, hanem radikálisan szekularizált, pragmatistaerkölcsi koncepciói körében az úgynevezett konzekvencionalistaerkölcsi felfogások. E tanok szerint ugyanisa jelentős hányadukban folyton változó erkölcsinormákat előnyös, hasznos voltuk miatt, ésszerűségiJURA 2012/2.

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlalapon kell kimunkálni és követni. A rendkívül sokszempontból, sokszínűen tagolt, sőt szétforgácsolt,esetleg széthasadt társadalom mindegyik csoportjában,a különböző szakmai és intézményi közösségekbenőszinte, nyílt és okos beszéddel, bölcsdiskurzussal az érintetteknek kell kialakítaniuk ésszerűmegfontolásból, jól felfogott érdekből mellőzhetetlenerkölcsi szabályaikat és az előzetes logikai mérlegelésés a tapasztalatok hasznosításával, a tervezett főhatásokés a nem tervezett, de bekövetkezett előnyösvagy hátrányos mellékhatások, tehát a potenciális ésvalóságos következmények figyelembevételével kellvéglegesíteni, legalábbis belátható időre az ágazatiés az egyéb közösségi erkölcsi normákat. Ezt a felfogástméltán nevezik konzekvencionalista etikai tannak.Korszakunkban tehát a közösségeknek olyan erkölcsiszabályokat kell kialakítaniuk és követniük, amelyeknekindokoltságát, alátámasztottságát (warranty-jét)célzott és elért következményeik bizonyítják.K. O. Apel és J. Habermas például a francia J. F.Lyotard által hirdetett konszenzus nélküli plurálisnyelvjátékok koncepciójával szemben úgy vélik,hogy ideális kommunikációs közösség, ideális beszédhelyzet,nyilvános okoskodás, nyilvános etikaidiskurzus vezethet el a közösségekben, a társadalmicsoportok között, a társadalomban és a nemzetekközötti kapcsolatokban is a korszerű etikai értékekkimunkálásához és elismeréséhez. Az ilyen diskurzusokbana kényszermentesség kényszerének, a türelmetlenségelleni türelmetlenségnek kell uralkodnia. Ezesetben a kidolgozott erkölcsi értékek nem korlátozódhatnaka puszta kötelezésre, a meghatározásoknem szorítkozhatnak teleológiai értéktételezésre.Ezek mellett ugyanis fel kell tárni az erkölcsi normákkövetésének nem tervezett vagy kifejezettenelkerülni szándékolt mellékhatásait is. Mindezeketa következményeket az erkölcsi értékek olyan felelősalakításának, követésének és formálásának folyamatábanremélhetjük elérni, amelyben egymásra épülés egymásra tekintettel alakul a személyiségi, a kis-,a közép- és a makroközösségi erkölcsi értékek kölcsönösenfelelős követése és a kapcsolódó etikáknaka megfelelő kommunikációs közösségekben folytatottnyilvános diskurzusos művelése. Úgy vélem,ebbe a folyamatba szervesen illeszkedhet a különbözőszakterületek, élethivatások, foglalkozások, agazdasági és szakmai kamarák erkölcsi kódexeinekelőkészítése, elfogadása és alkalmazása is.13. Korszakunk etikai erőfeszítéseinek körébenazokról a szerzőkről is indokolt szólnunk, akikajánlásokat dolgoztak ki újabb erkölcsi értékek elfogadására.Számos világi erkölcsi érték megújításátkezdeményezi pl. M. Bunge “Ethics. The Good andthe Right” c., 1989-ben publikált művében. Bunge„Örülj az életnek és segítsd azt” jelszó alatt a túlélést21tekinti olyan legfőbb jónak, amelyet mint az Apokalipszisjelenlegi tizenhárom lovasaként megjelölt, azember által előidézett súlyos veszélyek fenyegetnek.Ezért el kell szakadnunk az eddig széles körben alkalmazottindividualista, egocentrikus és a szociocentrikusértékfelfogástól egyaránt. A teljesítményre,versenyre, sikerre összpontosító individualizmustúlfogyasztáshoz, visszaélésekhez és a természet kimerítéséhezvezet. A közösségcentrikus elv pedig azegyéni alkotókészség és felelősség elsorvadásával jár.Ezért helyettük – Bunge szerint – olyan humanista,tudományos, világnézetileg semleges erkölcsi jóbólkiinduló, kölcsönös felelősségen nyugvó etikát kellkövetnünk, amely mérsékelten konzekvencionalista,tehát elveti „a cél szentesíti az eszközt” elvet, mégisa következményeket tartja a szándék és magatartás erkölcsiségelegmegbízhatóbb mutatójának. Az ilyenerkölcsi koncepció előnyben részesíti az elegendőt aszűkössel és a feleslegessel szemben, tehát az élet tartalmasminőségének közös, felelős alakítását igényli azegyéntől, a közösségtől és az irányítóktól egyaránt.14. A francia egzisztencializmus keresztényirányultságának jelentős képviselője Gabriel Marcel(1889-1973), aki a Sorbonon tanított és elméletimunkássága mellett drámákat is írt. Felfogásánakfontos tétele, hogy az emberi gondolkodás a létezésbizonyosságával rendelkezik, de emellett a vallásos hitjellemzi az individualitást. A hit olyan gondolkodás,amelyben Isten létének legfontosabb bizonyítéka,hogy nincs bizonyítéka, így csak hinni lehet. A hit lényegepedig a szeretet, a kétségbeesés ellensúlyozójapedig a remény, amely a titokzatos princípiumáhozkapcsolódik. Ez akarásra érdemessé teszi azt, amelyetén egész énemmel akarok. Marcel hangsúlyozta,hogy az általa bemutatott hit nem feltétlenül keresztényhitet jelent, hanem a fogalomvilágon túli, teháttranszcendens létben való hitet tartalmaz, amely alét misztériumának minősül.Az ember, az egyén, az én, a személy helyzetétés problémáit középpontba állító filozófiai vizsgálódásjelentős irányzataként bontakozott ki a 20.század elején a perszonalizmus. A Schleiermachertőlszármazó kifejezés eredetileg a panteizmussalszemben a személyes Istenbe vetett hitet jelezte.Ettől eltérő tartalmú elnevezés Charles Renouviertől(1871-1903) származik. E nézetrendszer kimunkálásábanjelentős érdemeket szerzett Ferdinand Ebner(1882-1931), Martin Buber (1878-1965), Franz Rosenzweig(1886-1929), Emmanuel Mounier (1905-1950) ésEmmanuel Lévinas (1905-1995).A perszonalizmus figyelmét főként a személymegvalósulása köti le, amely nem választható el a másikszemélytől. A magányosan egzisztáló én önmagáraeszmélését a másik, a Te általi megszólítás előziés könnyíti meg. (Ebner) Az ember a Te által leszJURA 2012/2.

22 Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlÉnné. (Buber) Természetesen az Én a másik számáraTe-ként jelenik meg. Isten is csak mint Te találhatómeg. Ez következik be a fohászban, a könyörgésben,az imában. Buber 1923-ban publikálta az „Én ésTe” c. vallásfilozófiai művét. Alaptétele szerint Istenadekvát neve a Te. Ebből következik, hogy nem róla,hanem csak vele lehet és érdemes beszélni. Emelletterőteljesen hangsúlyozza az Én és szükségleteinekkielégítését szolgáló dolgok, illetve az Én és a személyesTe, illetve Ti közötti különbséget. Az emberiésznek csak a Te felfedezése, csak az Én és a Te tartalmasviszonya nyújthat értelmet. Minden végesTe az örök isteni Te képviselője. Az interperszonáliskapcsolat és párbeszéd jelentőségét felismerve törekedettBuber az 1930-tól kezdődő jeruzsálemi emigrációjábanelőmozdítani a zsidók és arabok közöttimegértést. Franz Rosenzweig ugyancsak zsidó családbanszületett Kasselben. Az ember, az Én, az Istenés a világ különbözőségét hangsúlyozta. A sokfélekülönbözőség az örökkévalóság privilégiuma, amitnem megszüntetni, hanem megismerni, megérteni,elviselni és kezelni kell tudni.Emmanuel Mounier a baloldali francia katolikusperszonalizmus kiemelkedő képviselője. Ez az irányzata 20. század harmincas éveinek nagy gazdaságiválságát követő időszakban bontakozott ki. Ennekjegyében alapította Mounier 1932-ben az „Esprit” c.folyóiratot. Ebben írta 1936-ban, hogy: „Perszonalistánaknevezünk minden tant, minden kultúrát, amelyelismeri az emberi személy elsőbbségét, a személyfejlődését biztosító anyagi szükségszerűségekkel éskollektív berendezésekkel szemben”. Elveti tehátaz önző individualizmust és a tulajdonviszonyokatmegváltoztató marxista kollektivizmust is. Álláspontjaszerint „az ember nem létezik teljességgelés nem tudja soha jól, hogy micsoda ő. Erre csak akonverzió, az elhivatottság, a kultúra, a szeretet taníthatjameg”. Hasonló felfogást fejt ki, Jean Lacroisis, amikor úgy véli, hogy az intézmények szükségesekés hasznosak ugyan, amikor biztonságot és támaszt nyújtanaka személynek, de az egymást elismerő, egymásnakkölcsönösen előnyt biztosító, szerető kapcsolat nem nélkülözhető.A perszonalizmus tehát az Én felfedezése aTe által, az Én és a Te kölcsönös elismerése, tiszteleteés egyesülése anélkül, hogy tagadná a különbséget.Az ember nemcsak egység, hanem többféleség is.Az egységesülő filozófiák erőszakot követnek el avalóság sokszínűségével szemben. Szeretettől áthatottértelem képes csak meglátni az egységet és akülönbséget is.Emmanuel Lévinas Litvániában született, zsidószármazású, francia filozófus, aki családi vonatkozásbanis elszenvedte a Holokauszt következményeit.Szemléletében erőteljes az Én, az alany magányánakészlelése. Ebből kiindulva hangsúlyozza, hogy az embervágyódik a másik tekintetére, amelyben sokféle igény,kritika és elismerés nyilvánulhat meg. Szerinte csak akkorleszünk képesek önkritikus és tárgyilagos önmegismerésre,ha olvashatunk a másik arcában és szemében megnyilvánulóérzésekből. Az etikai valóság nem rendelhető alásem az ontológia rideg racionalitásának, sem a monológikusén igényeinek. Meggyőződése szerint bármelyfilozófia igazságtartalmát az dönti el, hogy képes-emegakadályozni vagy legalább megnehezíteni azerőszakosságot. Az Én és a Te viszonyában meg kellszüntetni az aránytalanságokat, a kölcsönösség hiányát,mert másként a szeretet nem lesz más, mint„túsz”, „kezes”, tehát áldozat a másikért.15. Sajátos észak-amerikai filozófiai irányzatkéntszületett meg a 19. század végén és a 20. század elejéna pragmatizmus koncepciója, amely különbözőváltozatokban inkább köznapi szemléletként napjainkbanis széles körű elismertségnek és követésnekörvend. A pragmatizmus alapítójaként CharlesSanders Peirce-t (1839-1914) tekinti a filozófiatörténet.Peirce felfogásának központi kategóriája a habitus.Szerinte a habitus mibenléte attól függ, hogy mikor,mire és hogyan indít bennünket cselekvésre. Az igazságfogalmát a kijelentések elfogadhatóságával vagy abennük való hit erősségével tudjuk megvilágítani.A hitek vagy vélemények megszilárdításának négyútját írja le. Ezek az emlékezet, a tekintély, a józan ész,a tudomány. Az igazság elfogadásának legfontosabbeszköze azonban a megegyezés.William James (1842-1910) a pragmatizmus egyértelműkoncepcióját abban a beállítódásban fogalmaztameg, amely hátat fordít az „első” dolgoknak,az alapelveknek, a kategóriáknak, a feltételezettszükségszerűségnek és arccal a tények, az eredmények,a következmények felé fordul. A pragmatizmusaz igazság fogalmát a hasznossággal vagy a sikerreldefiniálja. Mindez még a vallásra is érvényes, ha bebizonyosodik,hogy valamely teológiai eszme az életszempontjából értékes, akkor pragmatikusan igaz. Avilág egységét nem lehet egyetlen elvből magyarázni.A világ nem univerzum, hanem multiverzum, vagyissok önálló területre tagozódik. A pluralisztikus világaz egymással szemben álló erők küzdőtere. A monisztikusvilágra az ismétlődés jellemző, a pluralisztikus világnyitott, és ezért létre jöhet benne valami új. Az akaratcsak az ilyen világban lehet szabad, hiszen a szabaddöntés többnyire az újnak a választása.John Dewey (1859-1952) különösen a két világháborúközött, Richard Rorty (1931-2007) pedig azutóbbi évtizedekben járult hozzá a pragmatizmustovábbfejlesztéséhez. Amint már említettem, a pragmatizmusaz Egyesült Államokban széles körű elismertségretett szert. E koncepció szerint megbízhatóismeretekhez csak a tudományok révén juthatunk. Deweytagadta a transzcendenciát és elutasította a val-JURA 2012/2.

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőllást. Szerintük az ismeretek olyan eszközök, amelyekaz eredményes cselekvést biztosítják (instrumentalizmus).Ha az ember el akarja érni céljait, ésszerűen kellgondolkodnia és döntenie. A racionalitás fokát a sikerméri. A tudomány nemcsak ismeretrendszer, hanemaz értékek alakítója és védelmezője is. A pragmatizmusszámos újszerű és figyelmet érdemlő megállapításaiközött a szinte korlátlan és határtalan sikerorientáltságátnemcsak logikai alapon, hanem az élővilág súlyossérelmei, fokozódó veszélyeztetettsége, valamintkorszakunk ismétlődő pénzügyi és gazdasági válságaimiatt is határozottan megbukottnak tekinthetjük.Maradéktalan elismeréssel adózhatunk azonban a2004-ben elhunyt Jacques Derrida ama felismeréseiránt, amely szerint az igazi demokrácia soha nincsegyensúlyban, sosem befejezett, de folytonosan kritizál,egyensúlyos, javít és újrakezd. 316. A XX. század középső évtizedeiben élénkbaloldali filozófiai irányzatként bontakozott ki azún. Frankfurti Iskola. Az alapítás szervezésében MaxHorkheimer (1895-1973) töltött be meghatározó szerepet.1958-tól 1969-ig Theodor Wiesengrudd Adorno(1905-1969) állt a tömörülés központjaként szereplő„Társadalomkutatási Intézet” élén. Az Iskola nevestagjai voltak még Herbert Marcuse (1898-1979), ErichFromm (1900-1980) és Jürgen Habermas (1929-).Horkheimer és Adorno a nyugat-európai racionalistaés forradalmi hagyományokat (emberi jogok,jogállamiság, demokrácia) egyesíti a tőkés gazdaságirendszer marx-i elemzéseivel. Kritikával illettékazt a racionalitást, amelynek célja a külső és a belsőtermészet birtokba vétele, a felettük gyakorolt uralom.A természet racionális és erőszakos elsajátításaaz önmagát növelő hatalomhoz vezet. Ezáltal azemberiség saját uralomvágyának foglyává válik, avilág gőgös és hívságos hatalmi törekvések terévéváltozik. A célracionális gondolkodás, cselekvés éstermészetfeletti uralom a növekvő barbárságba süllyedéssúlyos veszélyét tartalmazza. A természet uralma ésigénybe vétele együtt jár az emberi szubjektivitás ésszemélyiség leépülésével és objektummá válásával.A késő kapitalizmus filozófiája elidegenedett bölcselettéválik, amely a fogyasztói társadalom rendszeréhezigazodik. Adorno 1966-ban publikált ”Negatívdialektika” c. műve azt az ésszerűséget bírálja, amelya korabeli hatalom fegyverének bizonyult. Ennekfeltárására hivatott a negatív dialektikát alkalmazóbölcselet, valamint az antiracionalista, tehát avantgardistaművészet, amelyet nem kötnek a logika béklyóiés képes kimondani a kimondhatatlant.Marcuse is a fennálló radikális tagadása mellettszállt síkra az ésszerűbb jövőbeni valóság érdekében.Szerinte nem csak tagadni kell a jelent, hanem a jövőtelőlegezve vázolni kell annak eszkatológiáját. „Azegydimenziós ember” c., 1964-ben publikált művében23kifejtette, hogy a korábban súlyos vaksággal küzdőkapitalizmus semlegesíti ellentmondásait és akkéntszublimálja az elnyomást és kizsákmányolást, hogyéletszínvonaluk emelésével integrálja a munkásokat.A viszonylagos jólétüket féltő munkások szublimáltrabszolgává válnak, akiket nem csak munkavállalóként,hanem fogyasztóként is kizsákmányolnak. Azilyen dolgozók immár legfeljebb azért küzdenek,hogy anyagi helyzetükön javítsanak. Életükből kiveszika második dimenzió, a fennálló társadalmirend kritikája, tehát egydimenziós fogyasztói lénnyéválnak. A fogyasztóvá vált munkások nem képesekvalóságos politikai erőtényezőként fellépni. Akommunista pártok nyugaton parlamenti helyekértküzdenek, keleten pedig a nyugatiakat igyekeznekutolérni. Parlamenten kívüli forradalmi elitre és radikálisellenzékre van ezért szükség, amelynek tagjaielutasítják az egydimenziós ember gondolkodását,erkölcsét és esztétikáját. Nincs szükség az alkalmazkodáscélracionális koncepciójára. A nem integrálódottakanarchikus programja csak a lázadás lehet. Aligcsodálható, hogy az 1960-as évek szélsőséges ifjúságimozgalmai prófétaként magasztalták Marcuse-t.Erich Fromm a „Menekülés a szabadság elől” (1941) c.művében részben Sigmund Freud (1856-1939) hatásaalatt a kispolgárság autoritariánus, tehát tekintélytisztelőmentalitásával azonosítja azt a személyiségstruktúrát,amely a fasizmus emberi bázisáulszolgált. „A szeretet művészete” (1956) c. művében isaz elidegenült világ ellen érvel, amely megalázza aszemélyiséget, tekintélyelvű és a fogyasztásnak alávetettjellemeket termel.Korszakunk számos jellemzőjének és problémájánakelemzése révén jelentős következtetéseketfogalmazott meg műveiben az 1929-ben születettJürgen Habermas is. Élesen bírálja azt az instrumentálisszemléletet, amely a modern ipari társadalomproblémáinak megoldásához törekvéseit leszűkítia műszaki eszközök és eljárások kimunkálására ésalkalmazására. Nem fordít kellő figyelmet és erőfeszítéstaz emberi kapcsolatokra, különösen az interszubjektívkommunikációra, a kommunikatív cselekvésre.Több ajánlást fogalmazott meg ezért önmagunk ésmások megértésének módszereire, az ideális dialóguskövetelményeire. „A kommunikatív cselekvés elmélete”(1981), valamint „Előtanulmányok és kiegészítéseka kommunikatív cselekvés elméletéhez” (1984) címűműveinek következtetései szerint az ideális dialógusbanmellőzhetetlen, hogy 1/ a véleménycsere valamennyirésztvevője egyenrangú legyen, 2/ az egyetértéstvalóságos érvek támasszák alá, 3/ a résztvevők legyenekőszinték, jóakaratúak, hassa át őket a megegyezésre, azegyüttműködésre irányuló hajlam és törekvés, 4/ érveikettiszta logikával fogalmazzák meg.JURA 2012/2.

24 Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexről17. Földünk és különösen Európa utóbbi, kb. háromezeréves történelmének tudományosan feltárt,leírt és különböző forrásokból megismerhető korszakváltásaiután a napjainkban élő népesség középkorúés idősebb nemzedékei előmozdíthatták vagylegalább is észlelhették a fejlett ipari társadalmakértékorientációinak az 1960-as évek elején kezdődő,azt a látványos és egyre szélesedő változását, amelyszámos hagyományos kötöttségtől való eltávolodásban,azoktól való meg- illetve felszabadulásban,emancipálódásban jelentkezett és több neves értékszociológus– először talán Ronald Inglehart és Jan W.van Deth – emancipatorikus értékpreferálásnak nevezett.Ez a kiterjedt lázadás és emancipáció radikálisan módosítottaaz emberi életvitelnek a társadalom többsége,különösen az előnyös és meghatározó helyzetűosztályok és rétegek tagjai által korábban elismertés tisztelt lényeges elemeit. Ez az áramlat számosországban a gyermekszülés vállalásának mérsékléserévén a népesség, illetve nemzetszaporulat jelentőscsökkenéséhez vezetett, ezzel együtt, illetve emellettérintette a szerelmet, a szexuális életet, a házasságot,az öltözködést, a szórakozást, a szorgalmat, a helytállást,a vallást, az irodalmat, a képzőművészetet,a zenét, a sportokat, a lakást, a nyelvet, a gyermeknevelést,az iskolai képzést, a munkahelyi viszonyokatstb. Lényegesen újszerű megnyilvánulásaiezek a reneszánsz eszmeáramlata által újraindítottés a reformáció, valamint a felvilágosodás által iserősített individualizmusnak oly mértékben, hogy efolyamat protagonistái és tudatos követői készséggelvállalták a posztkonvencionális, a hagyománytalanítóminősítést. Az individualizmus jelzett és természetesenkimerítően nem felsorolt, újszerű jegyeinekkiemelése után azt is hangsúlyozhatjuk, hogy ez afolyamat még nem zárult le, de a posztmodernitás,a globalizáció, az információs forradalom, a tudástársadalom,az elektronikus, virtuális kapcsolatok, azegységesülés és a párhuzamos differenciálódás, sőtfragmentálódás és heterogenitás keretében korábbannem tapasztalt törekvéseknek, tervezett és nem várthatásoknak, eseményeknek, megnyilvánulásoknak,igényeknek, elégedetlenségeknek, feszültségeknek,meghökkentő bizalomvesztésnek, tiszteletlenségnek,rombolásnak, ártatlan emberek öldökléséneklehetünk szemlélői, áldozatai, esetleg tudatos vagyakaratlan előmozdítói.18. Az értékszociológusok közül többen – közöttükGeert Hofstede és Varga Károly 4 is – arra akövetkeztetésre jutottak, hogy a szabad nyugati országokbanvégbement elszakadások számos hagyományosértékirányultságtól és az önkiteljesülésnek aszabadságjogok kiaknázásával érvényesített extrémmegnyilvánulásai feszültséget és hasonló igényeketgerjesztettek a közép- és kelet-európai államszocializmusokpolgárai körében is. Emellett a totalitáriusvagy autoritárius rendszerek eresztékeinek fokozatoslazulásával párhuzamosan – bár eltérő arányokban– az élénkülő újszerű középosztály-értékorientációk ishozzájárultak a végbement rendszerváltozásokhoz.Figyelmet érdemlőek azok a megállapítások és következtetésekis, amelyeket néhány értékszociológusaz életszínvonal és az életminőség, mint demokratikusilletve jogszerű eszközökkel igényelhető és elérhetőcélérték összetevőire vonatkozóan fogalmazott meg.Különösen tanulságos Amertya Sen, Nobel-díjasközgazdász és Csíkszentmihályi Mihály, az USA-banélő neves pszichológus, az MTA külső tagja és a Diener-trió– nevezetesen Ed Diener, Marissa Diener ésCarol Diener – kapcsolódó felfogása. Sen koncepciójánaklényege annak hangsúlyozásában összegezhető,hogy az életszínvonalat és az életminőséget nem kizárólag,sőt nem is elsődlegesen az anyagi ellátottságmagas foka, valamint az élvezeteket hajszoló életvitelhatározza meg, hanem az olyan körülmények együttese,amely elvezet a személy számára a tevékenység,az alkotás, a sikeres munkavégzés, vagyis a tartalmasfunkcionálás sikerélményt, önbizalmat, önbecsüléstkiváltó örömeihez.Csíkszentmihályi „Az Áramlat: A tökéletes élménypszichológiája” c., 1997-ben magyarul is megjelentkönyvében többek között azt állapítja meg,hogy az egészség, a pénz és más anyagi előnyökjavíthatnak az életen, de az is lehet, hogy nem. Havalaki nem tanulta meg, hogyan kell uralnia pszichikaienergiáit, nagy esély van arra, hogy az előnyös körülményekhasználhatatlanok lesznek számára. Az alkotóaktivitás pedig felemelő, serkentő, boldogító érzéssel,izgalmas lelki, szellemi áramlattal jutalmazzaaz embert. 5Diener-ék a „subjective well-being” (SWB), vagyisa személy szubjektíven átérzett jóléte tartalmánakés meghatározottságának kimunkálásával, mérésimódszereinek továbbfejlesztésével, valamint a nemzetekátlagosított közérzetének 1990-ben 55 országrakiterjedően elvégzett felmérésével, továbbá a felmérésieredmények elemző bemutatásával rendkívülértékes kutatási eredményekhez jutottak. Mindebbőlcsak a következőket emelem ki. A felmérés Magyarországota szubjektíven átérzett jólét szempontjábólaz 55 ország közül a 35. helyre sorolta. A kutatóktöbbek között megállapították, hogy a megfelelővalóságos jogokkal rendelkező országok polgárai nagyobbbefolyást gyakorolhatnak sorsuk alakulására, jobban érzikmagukat, biztonságuk szilárdabb, választható magatartásmintáikkiterjedtebbek és egyidőben több cselekvésformátvegyíthetnek szükségleteik kielégítésére, törekvéseikmegvalósítására.Az életminőség, a szubjektíven átérzett jólét jelzettértéktani értelmezése megkönnyíti a konfliktus-JURA 2012/2.

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlkezelés és a nemzeti karakter kérdéskörének axiológiaiszempontú érintését is. Alig vitatható, hogy az értékekpluralitásának tudomásul vétele, az eltérő meggyőződésekempatikus kezelése, saját szemléletünkszubjektív elemeinek elismerése, a tökéletesebbretörekvő, versengő együttműködés légkörében könynyebbtisztázni a félreértéseket, feltárni és kijavítani abotlásokat, jóvátenni a véletlenül, gondatlanul vagyszándékosan okozott sérelmeket.19. A hazai értékszociológusokra mellőzhetetlenfeladat hárul ama méltán remélt átalakulási folyamatállomásainak empirikus felderítésében és sokszempontú elemzésében, hogy milyen serkentő ésgátló tényezők közrehatása mellett, milyen mértékbensikerül emancipálódnunk a Prohászka Lajos általhasznált „vándor és bujdosó”, a Babits Mihálytól származó„tűnődő-vergődő”, a Bibó István által alkalmazott„kudarc-pszichózis”, az ugyancsak tőle eredő ésDénes Iván Zoltán által még 1999-ben is megerősített„eltorzult magyar alkat” minősítések megalapozottságától.Számos részleges felmérés megállapításai ésszemélyes tapasztalataink is több irányban szóródóés élénken oszcilláló változásokra utalnak. Ebbena kaleidoszkóp-szerű spektrumban megtalálhatóa magabiztos, sikeres vállalkozók optimizmusa, ahivatásukat szerető, ismereteiket folyton bővítő,erőfeszítéseik sikereitől ösztönzött szakemberekegyensúlyozottsága, a politikában, politikusokban ésnéhány történelmi egyház vezető tisztségviselőibencsalódottak megdöbbenése, valamint a rendszerváltozásperifériára került vagy kirekesztetté vált veszteseinekletargikus, mélységes pesszimizmusa. A pozitívváltozások folytatása és gyarapítása, a súlyos belsőátmeneti, illetve megrázó világproblémák enyhítőkezelése egyaránt bővíti a polgárok, a közösségek,a közhatalmi szervek és a munkaszervezetek felelősségét.A rendszerváltozás előnyei és a lakosságtöbbségét átható bizakodó törekvések alapján remélhetjük,hogy a magyarság tántoríthatatlanul ésvéglegesen követi a Németh László által ösztönzött„emelkedő nemzet” igényességét.A tények ismeretében megállapíthatjuk, hogya szervezeti, munkahelyi belső viszonyok is gyakori éshasznos ismereteket nyújtó tárgyköreit alkotják azértékszociológiai vizsgálatoknak. E vizsgálódásokváltozatos tárgykörei és szempontjai köréből kiemelema különböző szintű vezetők és beosztottak közöttihatalmi distancia mélységének és szigorának kérdéseit, astressz-nélküli, biztonságos, békés, családias légkör megítélését,a működési bizonytalanság elítélésének, a szervezettség,az „olajozott gép” kedveltségének, tekintélyénekszínvonalát. Az eddig végzett hazai felmérésekeredményei arról tanúskodnak, hogy a szervezetek,az intézetek és más munkahelyek jelentős hányadábandolgozók idegenkednek a piramis alakú, merev,25formális és szigorú hatalmi struktúráktól, elítélik abizonytalanságot, igénylik a jól szervezett működésirendet és kedvelik a stressz-nélküli – a problémákatesetleg szőnyeg alá söprő –, rugalmas, családiaslégkört. 620. A polgári társadalom eredeti európai ésészak-amerikai modelljének eszménye az autonómegyének kölcsönös tiszteletén, korrektségén, az adottszó szentségén, a másoknak adott ígéret megtartásán,a szorgalmon, a helytálláson, a felelősségen, vagyis atisztes polgári erényen és az abból fakadó kölcsönös bizalmonnyugodott. Ez az ideál, illetve ennek gyakorlataa legtöbb országban korszakunkban nagymértékbenmegváltozott. Nemcsak a bűnözés ölt szélesmérteket, hanem meglazultak az erkölcsi kötelékekis. A valláserkölcsöt a végbement szekularizáció utánnem, vagy csak szűk mértékben helyettesíti az észszerűségből,a közösségi elvárásokból, az előnyösnekígérkező következményekből és a felelősségtudatbólfakadó polgári erény. Sokan nemcsak erkölcsi, hanemáltalános értékválságról beszélnek.Paradoxonnak tekinthető, hogy a szervezett ésegyéb bűnözés félelmetes szaporodása, a terrorizmus,a korrupció, a prostitúció, a vandalizmus, azerőszak és kegyetlenkedés, a kibernetikai bűnözés, akábítószerfogyasztás, a biogenetikai és biomedicinálisvisszaélések terjedésének, valamint a vallási alapúés a szekularizált erkölcsi kötelékek lazulásának időszakábanaz alkotmány és a jogrendszer erkölcsiesedésérőlbeszélhetünk. Pedig az erkölcsiesedés szükségességétéppen a jelzett negatív jelenségek támasztjákalá. Mivel egyrészt a jellegzetes jogi eszközök nembizonyulnak a vázolt deliktumok és visszaélések elleniküzdelemben eléggé hatékonynak, egyre többországban észlelhető az a törekvés és eljárás, hogya különböző állami és nem állami szervek, szakmaiés más közösségek szerepükhöz és jellegükhöz igazodvadolgozzák ki és nyilvánítják magukra kötelezőnekspeciális erkölcsi normáikat. Ennek ösztönzéséreszaporodnak a jóhiszeműségre, a tisztességre, a méltányosságra,a jog rendeltetésszerű használatára, a joggalvaló visszaélés tilalmára, a közerkölcsre, a közszolgálatbanlevők alkotmányhűségére, az ágazati erkölcsi kódexek kidolgozásáravonatkozó alkotmányi és egyéb jogi előírások.A jog és az erkölcs egymást kiegészítő jelzett kapcsolódásánakalátámasztására hivatkozom RudolfJhering következő megállapítására: „Az emberiségfeljegyzéseket készít magának törvényeiben kiveszőerkölcsi érzékéről, kivesző értékrendjéről”. Ezáltalszámos erkölcsi követelmény nyer jogi színezetet, ajogi előírások végrehajtása pedig erkölcsi biztosítékokkalis kiegészül. Alig vonható kétségbe, hogy ajogrendszer erkölcsiesedésének jelzett folyamata aközigazgatás, az igazságszolgáltatás és a közintézetekértékvédő szerepét jelentős mértékben alakítja. 7JURA 2012/2.

26 Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlAz alkotmányhűség kifejezett kimondása azértindokolt, mert a közszolgálatban dolgozók jelentőshányada még nincs tudatában annak, hogy önkéntvállalt és esküvel megerősített státusa őt arra kötelezi,hogy hivatali feladatának gyakorlása közben és azonkívül is rá az a jogi és erkölcsi kötelesség hárul, hogyaz erkölcsi gondosság különös igényével segítse elő azalkotmányos rend kibontakozását, az alkotmányiértékek érvényesülését és az őt alkalmazó intézményrendeltetésének betöltését.A több fejlett országban már kidolgozott és alkalmazott,Magyarországon pedig többek által igényeltközigazgatási erkölcsi kódex jellegével összefüggésbenkét követelmény szem előtt tartására hívom fel afigyelmet. 8 Először is arra, hogy az etikai kódex nefoglaljon magába olyan jogi normákat, amelyek a közszolgálatijogba vagy más jogcsoportba illenek. A jogrendszererkölcsiesedésének a fejlett országokra és az új demokráciákraegyaránt kiterjedő fejlődési irányávalösszhangban határozottan valljuk és ajánljuk, hogyazoknak a követelményeknek túlnyomó többségét,amelyeket a közigazgatási erkölcsi kódex tervezeteinekkidolgozói közül néhányan közigazgatásierkölcsi normaként ajánlanak megállapítani – így pl.a szakképzettség rendszeres gyarapításának követelményeit,az összeférhetetlenségi, a kizárási és azelfogultsági eseteket, a szolgálati titoktartási kötelezettséget,a megvesztegethetőség tilalmát, az ajándékvisszautasításának kötelezettségét stb. – a közszolgálati,az eljárási, a büntető és a fegyelmi jogi szabályokbankell részletező megfogalmazásban rögzíteni.A közigazgatási erkölcsi kódexnek pedig a közigazgatásanyagi és eljárási normái, valamint a közszolgálatijog végrehajtásával összefüggő, az alkotmányhűségből,valamint a közszolgálat és az alkalmazószerv iránti elkötelezettségből kiinduló, az alkotmányiértékekre tekintettel levő erkölcsi magatartási szabályokatkell tartalmaznia. A hazai közigazgatási erkölcsikódex sem nélkülözheti a köztisztviselő szakmai magatartásikövetelményeinek részletező meghatározását,a hivatali felettesek, a munkatársak, a beosztottak ésaz ügyfelek iránti figyelmes, udvarias, előzékeny viselkedésnek,valamint a köztulajdonban lévő eszközökésszerűen takarékos használatának követelményeit,az erkölcsi szabálytalanságok, a méltatlan megnyilvánulások(pl. trágár kifejezések, a pontatlan fogalmazás,az igénytelen öltözködés, a munkahelyi környezetelhanyagolása, a mértéktelen alkoholfogyasztásés dohányzás, a narkotizmus, a büroszex) tilalmát,továbbá a beosztáshoz méltó magánélet vitelének kötelezettségét.A sajátos követelmények és tilalmakmellett megjelölhetné a kódex a köztisztviselő olyanjellegzetes erényeit is, mint a szorgalom, pontosság,megbízhatóság, helytállás, körültekintés, szerénységstb. A közigazgatási morál ugyanis az általános erkölcsközigazgatásra vonatkoztatott és a közigazgatás szerepköreáltal kiegészített szabályainak összessége.Kiemelkedő fontosságú annak a kérdésnek tisztázásaés rendezése, hogy a közszolgálati jog erkölcsiszempontú gazdagítása és a közigazgatási erkölcsikódex normaanyagának valóban erkölcsi magatartásiszabályokra szűkítése esetén milyen eljárási rendben ésmilyen kiszabható szankciókkal lehessen biztosítani eszabályok érvényesülését. E tekintetben főleg a következőkét változat közül lenne célszerű választanunk.Az egyik esetben a közigazgatási erkölcsi kódexközhatalmi megerősítése megalapozná, hogy a hivatalifelettes gyakorolja a fegyelmi jogkört a közigazgatásierkölcsi normák megsértőivel szemben.A másik változat keretében pedig a köztisztviselőkvalamilyen általuk alakított vagy választott önigazgatásimechanizmusa dolgozná ki a közigazgatási erkölcsinormákat és gyakorolná a tiszteletben tartásuk felettifelügyeletet, illetve alkalmazná a kódexben rögzítettnem közhatalmi szankciókat e szabályok megsértőire.Én hosszabb idő óta az utóbbi megoldás kimunkálásátés alkalmazását ajánlom hazánkban. Ehheztermészetesen az szükséges, hogy a közigazgatásierkölcsi kódex általános elveinek kidolgozása éselfogadása az érintettek közreműködésével illetveegyetértésével történjék.A közigazgatási erkölcsi kódex jellegére és tartalmáravonatkozó jelzett következtetések mutatis mutandishasznosíthatók az egyéb közszolgálati, vagymás ágazati – így pl. a bírói, az ügyészi, a rendőri, atűzoltói, a tanári, az egyéb közalkalmazotti, a közjegyzői,az ügyvédi, az orvosi, a mérnöki stb. – erkölcsikódexek kidolgozásában és alkalmazásában is.Jegyzetek1Ádám Antal: Bölcselet, vallás, állam egyházjog. DialógCampus Kiadó, Budapest-Pécs 2007. 65-104. o.2Ádám Antal: A középmérték és az értékpluralitás elméleténekíve. Közjogi Szemle 2010. június 1-6. o., valamintJogtudományi Közlöny 2010. 11. sz. 569-575. o.3Vö. Boros János: A demokrácia antropológiája. JelenkorKiadó, 2009. 179-215. o.4Varga Károly: „Geert Hofstede és Gert Jan Hofstede:Kultúrák és szervezetek: Az elme szoftvere”. Jura 2009. 1. sz.249-251. o.Varga Károly: Értékszociológiai paradigmával a rendszerváltozáskét évtizedének értelmezéséhez. Jura 2011. 2.sz. 116-124. o.5Vö. Ádám Antal: Az emberi törekvés és elégedettségjelentőségéről, valamint a haladó, az elavult és a káros mintákszerepéről Csíkszentmihályi Mihály kutatásai alapján. Jura2009. 1. sz. 189-199. o.6Varga Károly: Értékek fénykörében. 40 év értékkutatásés jelen országos értékvizsgálat. Adalék egy új nemzetstratégiamegalapozásához. Akadémiai Kiadó, Budapest 20037Hencz Aurél: Gondolatok a közszolgálati pragmatikáróles etikáról (1867-1944) Magyar Közigazgatás 1993. 1.sz. 13-25. o.8Ádám Antal: A közszolgálati erkölcs alkotmányi és egyébforrásairól. Magyar Közigazgatás 1998. 5. sz. 257-264. o.JURA 2012/2.

Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében27Bencsik AndrástanársegédA versenyjog szerepea fogyasztói érdekekvédelmébenI. Bevezető gondolatokA fogyasztóvédelem szoros kapcsolatban áll a gazdaságállapotával is, hiszen az a piaci viszonyokközepette hátrányosabb helyzetben lévő piaci szereplőketszolgáló állami beavatkozással azonosítható.1 Korszakunk piaci keretei között csupán azönmagáért tenni tudó, aktív fogyasztó képes „talponmaradni”, tekintettel a fogyasztók hátrányoshelyzetére, amely megköveteli az aktív(abb) államibeavatkozást a piacgazdaság viszonyaiba a fogyasztókérdekeinek védelmében.Az említettekből kiindulva világosan kirajzolódik,hogy az állam gazdaságát érintő igazgatásitevékenység (gazdaságigazgatás, közelebbről aversenyjog) szükségszerűen érint(het)i a fogyasztóvédelemtémakörét. A gazdaság irányában megnyilvánulóállami beavatkozás – az esetek és azintervenciók jól körülhatárolható részében – ellátjaa fogyasztók védelmét (is). A gazdaságigazgatásés a fogyasztóvédelem közötti kapcsolatot juttatjakifejezésre az Európai Gazdasági Közösséget létrehozóRómai Szerződés 3. cikk g) és s) pontja is,hiszen eme rendelkezések egyrészt „a hamisítatlanverseny biztosítását”, másrészt „a fogyasztóvédelemerősítését” jelölték meg – egyebek mellett – a Közösségcéljaiként. Ebből következik, hogy a gazdaságiversenyben a fogyasztó nem csak címzettje a jelzetttilalomnak, hanem a gazdasági versenyt alakító piaciszereplő is. 2 A fent írtakra tekintettel e tanulmánybana gazdasági közigazgatás és a fogyasztóvédelemösszefüggéseiről kívánok szólni egyes államok szabályozásárais kitekintve, ezt követően pedig a GazdaságiVersenyhivatal szerepét kívánom értékelni amagyar fogyasztóvédelmi intézményrendszerben.A különböző államok gazdaságpolitikusai a másodikvilágháborút követően kezdték felismerni afogyasztók állami védelmének társadalmi méretűigényét, amely egyrészt a technikai-műszaki fejlődésegyre növekvő intenzitásából, másrészt a jogi gondolkodásbana fogyasztóvédelem megjelenésébőlkövetkezik. Míg Amerikában már 1962-ben megjelent– J. F. Kennedy elnök deklarációjában – négy,fogyasztó-specifikus alapjog, 3 addig Európábancsupán az 1972. évi párizsi csúcstalálkozón kezdtekel foglalkozni a fogyasztókat megillető jogokkal,amelyeket először 1975-ben foglaltak nemzetköziegyezménybe az európai államok.A szakirodalmi álláspontok megoszlanak azonbanabban a tekintetben, vajon a versenyjog feladatátképezi-e a fogyasztók védelme. A legszélsőségesebbfelfogás Vida Sándornak tulajdonítható, aki szerint„a fogyasztóvédelem nem a versenyjog feladata”. 4Némileg árnyaltabb álláspont olvasható ki BoythaGyörgyné megfogalmazásából, miszerint a versenyjognem szolgál közvetlenül fogyasztóvédelmicélokat, „csak” a fogyasztó döntési szabadságánakvédelmén és a versenytorzító magatartások megakadályozásánkeresztül kapcsolódik e területhez. 5Magam – egyetértve Miskolczi Bodnár Péterrel – úgyvélem, hogy – sok egyéb állami tevékenységfajtáhozhasonlóan – a versenyjog is folyamatosan változik.E fejlődésnek eredményeként jutott el e jogterületa versenytársak érdekeit szem előtt tartó és a fogyasztóta verseny tárgyának tekintő alapállásból afogyasztó-centrikus versenyjogi jogalkotásig. 6Mindezek alapján álláspontom szerint igen szoroskapcsolat áll fenn a két jogterület között, amelyeknekfontos eszköze az információ. A fogyasztóvédelemés a gazdasági versenyjog is a fogyasztó számáraelérhető (vagy éppen elérhetetlen) információt vizsgálja,a szabályozási-beavatkozási mód azonban akét fajta megközelítés miatt eltérő. Alapvetően kétszempontból lehet határvonalat húzni a versenyjogés a fogyasztóvédelmi jog közé a témával összefüggésben:a célkitűzések és a fogyasztók érdekeivédelmének módszere alapján. Különbözik a kétjogterület célkitűzése, hiszen míg a fogyasztóvédelmiszabályozás alapvetően a fogyasztó és a vállalkozásokközötti jogérvényesítési szakadék felszámolásárairányul döntően beavatkozó jellegű tevékenységfajtákáltal, addig a versenyjog célja a hosszú távú fogyasztóijólétet (is) biztosító verseny erősítése, amelynem kifejezetten beavatkozó jellegű, inkább a piacistruktúrák megőrzésére irányuló cselekvés. 7 Ebből amegközelítésből az is következik, hogy a fogyasztóvédelmitevékenység közvetlenül is a „fogyasztók védelmét”jeleníti meg, hiszen mindig fogyasztókat értjogsértésekre reagál, míg a versenyjogi jellegű államitevékenység csupán közvetve szolgálja a fogyasztókhelyzetének javulását, ami a verseny előnyeinek érzékelésénkeresztül realizálódik.A versenyjog és a fogyasztóvédelem közöttialapvető különbséget mások – így Fekete Orsolya is– abban látják, hogy a fogyasztóvédelem az „egyes”fogyasztók védelmére hivatott (bár nem kizárt afogyasztók széles köre számára nyújtott védelemrealizálása), a versenyjog ezzel szemben – a versenytisztasága és a fogyasztók döntési szabadságát érintőJURA 2012/2.

28 Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmébenmagatartások felügyelete által – a „fogyasztók közösségét”oltalmazza. 8 A két tevékenységfajta kapcsolatárautal a tisztességtelen piaci tevékenység ésa versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.törvény (a továbbiakban: Tpvt.) preambuluma is,amikor rögzíti, hogy „a gazdasági hatékonyságot ésa társadalmi felemelkedést szolgáló piaci versenyfenntartásához fűződő közérdek, továbbá az üzletitisztesség követelményeit betartó vállalkozások és afogyasztók érdeke megköveteli, hogy az állam jogiszabályozással biztosítsa a gazdasági verseny tisztaságátés szabadságát”. 9A – modern – piacgazdaság, amellyel korszakunkgazdasága jellemezhető, alapvetően három pillérenáll. Ezek a tulajdon védelme, a szerződés szabadsága,valamint a szabad verseny. 10 Az a tétel nemigényel bizonyítást, hogy mindenképpen szükségesa versenyfolyamatok fenntartása ahhoz, hogy a gazdaságijavakból az egész társadalom részesülhessen.Kiemelendő azonban az is, hogy a kontroll nélküliversenyfolyamatok szintén eredményezhetnek nemkívánt hatásokat. 11 Fontos – és jogalkotó által rendezendő– kérdés, hogy az állam mikor avatkozik be agazdaság működésébe. Ez mindig annak eldöntésétjelenti, hogy az állam mennyire hagyja érvényesülnia piac spontán működését. 12 Abban egyetértenek aközgazdaság-tudomány képviselői, hogy teljes mértékbenpiaci gazdaság nem létezik, így a gazdaságbatörténő állami beavatkozás szükségszerű. A fent írtakbólkövetkezően a gazdasági versenyjog funkciójaalapvetően kétirányú: a szabad verseny fenntartásaintézményi és jogi keretek biztosítása által, továbbáa szabad verseny kontrollálása és – arányos – korlátozásaa piacgazdaság megfelelő működésénekbiztosítása céljából. Az eddig elmondottakból következik,hogy megkerülhetetlen korszakunk különbözőállamai számára a fogyasztók védelmének biztosításaa gazdasági verseny keretei között. Ezt felismerveaz alábbiakban az egyes államokban fellelhető szabályozásimegoldásokat mutatom be, majd kitéreka hazai szabályozás értékelésére.II. Gazdaságigazgatás ésfogyasztóvédelem egyes európaiállamok szabályozásábanA megvalósulási-szabályozási megoldások alapjántöbb modell között tehető különbséget. Vannak olyanállamok, amelyek egy jogszabályban – leginkábbtörvényben – szabályozzák a két jogterületet. Enneka megoldásnak az alapfilozófiája, hogy a tisztességtelenpiaci magatartástól egyszerre – azonos vagyhasonló jogi eszközökkel – kell megvédeni a fogyasztókatés a (tisztességes) versenytársakat egyaránt. 13Vannak olyan országok is, ahol külön törvény védia fogyasztókat és külön törvény a versenytársakata tisztességtelen piaci magatartásoktól. Ezekben azállamokban a jogi rezsim egyrészt a tisztességtelenversenyt általános érvénnyel tiltó generálklauzulákalkalmazásából, valamint speciális (ágazati) rendelkezésekösszességéből áll. 14 Az angolszász államokbanpedig – az eltérő jogfejlődési tendenciáknakköszönhetően – nincs általános, a fogyasztók, illetvea verseny védelmét célzó jogszabály, hanem – a commonlaw rendszerének sajátosságai okán – különbözőbírói ítéletek adják a versenyjog keretét, amelyet csupánnéhány konkrét törvényi előírás egészít ki. 15Valamely jogintézmény nemzetközi összehasonlításonalapuló áttekintésénél eldöntendő kérdés avizsgált állam(ok) kiválasztásának indoka. Rögzítendő,hogy – a fogyasztóknak a gazdasági versenyjogáltal történő védelme szempontjából – alapvetőenhárom csoportba oszthatók az európai országok. 16Az alábbiakban áttekintést adok a generálklauzulátalkalmazó német szabályozásról, a versenyjogot apolgári törvénykönyvben reguláló francia modellről,valamint az önálló versenyszabályozással nemrendelkező brit megoldásról.1. NémetországA német jogi rezsim alapvető jellemvonása a szociálispiacgazdaságon alapuló gazdasági rendbőlfakad, amely szerint az állam szerepe nem a beavatkozásra,hanem csupán a piaci viszonyok működéséhezszükséges feltételrendszer kialakításáraés fenntartására irányul. A német fogyasztóvédelemrendszerének kiépítése tekintetében mérföldkövetjelentett az 1971-ben elfogadott jelentés, amely afogyasztóvédelem fokozása érdekében szükségesjogalkotói intézkedéseket foglalta össze, 17 majd eztkövetően került sor néhány ún. sarkalatos törvényelfogadására. 18Az ún. első versenytörvény 1909-ben születettmeg Németországban, amelyet azonban 2004-ben– az uniós jogalkotás produktumaira tekintettel– felváltott az „új” versenyjogi szabályozás (a továbbiakban:UWG). E jogszabály elfogadását négyalapvető cél – közelebbről a piac liberalizálása, az„európaizálódás”, a transzparencia és a fogyasztóvédelemerősítésének igénye – tette indokolttá. Atörvény témánkhoz kapcsolódó rendelkezései közülhárom kérdéskört érdemes érinteni: a tisztességtelenversenyt tiltó generálklauzulát, a jogérvényesítésirendszert és a szankcionálási lehetőségeket.A szabályozás szerint tilos minden tisztességtelenversenymagatartás, amely számottevő mértékbenalkalmas korlátozni a versenyt a fogyasztó, a versenytársvagy más piaci szereplő hátrányára. 19 AzJURA 2012/2.

Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében29általános generálklauzula gyakorlati alkalmazhatóságaérdekében a törvény 5. §-a – példálózó jelleggel– felsorolja azokat a magatartásokat, amelyek a fentitilalomba ütköznek. 20A törvény második fejezetében találhatók a fentitilalom megsértőivel szemben alkalmazható jogkövetkezmények.Megállapítható, hogy két különbözőeljárásban kerülhet sor a jogérvényesítésre. Egyrészta versenytársak jogosultak a jogsértés abbahagyásátés kártérítés megállapítását követelni. Ez a lehetőségakkor áll rendelkezésre, ha bizonyítható, hogyaz adott versenytárs versenyjogi viszonyban áll(t) ajogsértővel. 21 Kiemelendő, hogy ez a jogérvényesítésimód a fogyasztók és a versenytársak érdekében egyarántalkalmazható. 22 Másrészt lehetőség van arra,hogy a versenytársi szövetségek és a különbözőkamarák eljárást indítsanak a jogsértő magatartásabbahagyása érdekében. Fontos megjegyezni, hogye jogérvényesítési mód keretében kártérítés nemkövetelhető.Szintén a szabályozás fontos elemét képezi a fogyasztókat(is) sértő versenyjogi jogsértések elkövetőivelszemben alkalmazható szankciók rendszere.A német szabályozás szerint kifejezetten polgári jogieszközök vehetők igénybe az említett cselekményekszankcionálására, ennek keretében lehetőség vanperen kívüli megegyezésre és a peres úton, bíróságáltal történő jogvita-rendezésre is. A peren kívülimegegyezés a kötbér kikötésével törekszik hatékonyjelleget kölcsönözni a felek között létrejövő „megállapodásnak”,míg a bíróság általi jogérvényesítéskeretében – ideiglenes intézkedések alkalmazásaáltal – szintén viszonylag gyorsan és költséghatékonyanmehet végbe a jogviták rendezése az esetektöbbségében. 23A német megoldás összegzéseként megállapítható,hogy alapvetően polgári jogi jogkövetkezményekkilátásba helyezésével törekszik a jogérvényesítéstelősegíteni, bizonyos eljárást könnyítő és hatékonyságotnövelő garanciák beépítésével. Megjegyzendő továbbá,hogy a hatóságok közreműködése, az általukvégzett ún. közvetett fogyasztói jogérvényesítés nemjelenik meg a vizsgált versenyjogi szabályozásban.2. FranciaországFranciaország szabályozásának ismertetését annakkimondásával érdemes kezdeni, hogy a francia gazdaságpolitikaa „laissez faire” elvén nyugvó liberáliskapitalizmus és az beavatkozó jellegű (intervencionista)állami szerepvállalás között helyezkedik el. 24A versenyjog és a fogyasztóvédelem kapcsolódásipontjait tekintve két tendencia is sajátossá teszi afrancia jogi rezsim alakulását. Egyrészt jellemző – akódex rendszerű szabályozás folyományaként – ajogrendszer tagozódásának ama sajátossága, hogya szilárd, stabil dogmatikai rendszert nem kívánjaa francia elmélet valamely új jogterület (jogág) felbukkanásamiatt megtörni. Ez a tanulmány témájaszempontjából azzal a következménnyel jár, hogy afogyasztóvédelmet hosszadalmasabb folyamat voltúj jogterületként elfogadni, ami rányomta bélyegéta jogfejlődés (ki)alakulására. 25Ugyancsak meghatározó az új társadalmi eszmékiránti fokozott érzékenység, amely – a fogyasztóvédelemés a versenyjog vonatkozásában – számoskormányzati és még több úgynevezett öntevékenyfogyasztói szervezet létrehozását eredményezte,amelyek állandó impulzusokat szolgáltatnak a törvényhozásszámára.A fogyasztóvédelmi jogfejlődés tekintetében az1970-es évek hoztak minőségi és mennyiségi változástegyaránt a fogyasztók és a tisztességes versenyvédelmét célzó jogszabályok megalkotásában. AXX. század első felében született ugyan néhány, avevők általános védelmére irányuló jogszabály, ezekazonban nem alkottak koherens egységet, és nem afogyasztók gazdasági versenyben való védelmét szabályozandókerültek elfogadásra. 26 1970 után azonbanfellendült a fogyasztóvédelmi jellegű jogalkotótevékenység, ekkor került sor egyrészt a fogyasztóktájékoztatáshoz és információhoz való jogát biztosítónormák 27 elfogadására, továbbá születtek fogyasztókspeciális védelmét célzó törvények 28 , valamintmegszületett a tisztességtelen verseny tilalmárólszóló 1986 évi törvényt is, amely külön rendelkezik atisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok tilalmávalösszefüggésben a fogyasztók védelméről. 29 Az önálló,törvénykönyv jellegű fogyasztóvédelmi törvény(Code de la Consommation) elfogadására 1993-bankerült sor, ezt a normát azonban viszonylag sok kritikaérte megalkotása idején, hiszen nem helyezte újalapokra a fogyasztók védelmét, csupán egységbefoglalta a jogrendszerben szétszórva már korábbanis létező fogyasztóvédelmi rendelkezéseket. 30A hatályos francia szabályozást áttekintve rögzíthető,hogy a versenyjog szabályozásának bázisátegyrészt a Code Civil általános polgári jogi rendelkezéseiés a már hivatkozott önálló fogyasztóvédelmitörvény adják. A francia bíróságok a deliktuálisjoganyagból dolgozták ki a tisztességtelen piacimagatartás koncepcióját, így a francia fogyasztóvédelmijogot a magánjogi szempontú megközelítésjellemzi, amelynek eredményeképpen a versenyjogiszabályozás közvetlenül csak a fogyasztók védelmétszolgálja, a versenytársakét csak közvetetten, afogyasztóvédelmen keresztül. 31 Hasonlóan a németszabályozási koncepcióhoz a francia modell a magánjogterrénumaként tekint a gazdasági versenyjog ésa fogyasztóvédelem kapcsolatára, a közjogi megkö-JURA 2012/2.

30 Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmébenzelítés, különösen a hatósági szerepvállalás – önállóversenyjogi szabályozás hiányában – nem jellemző.3. Egyesült KirályságAz Egyesült Királyságban a II. világháborút követőenvált nyilvánvalóvá az a tény, hogy a koncentrált,centralizált iparra épülő piacvédő gazdaságpolitikahosszútávon mind az angol ipar versenyképességét,mind az ún. teljes foglalkoztatottság elérését akadályozza.Szükség lett tehát egy új gazdaságigazgatásikonstrukció kialakítására, amely a „hagyományos”ipar átalakítását célozta a fogyasztók keresleti igényeinekkielégítése érdekében. 32 Ezután vett új lendületeta fogyasztókat érintő jogalkotás, amelynekkeretében több olyan, a kereskedelem és a gazdaságiverseny egyes szektorait érintő törvényi szabályozásmegalkotására került sor, amelyek – közelebbrőlvagy távolabbról – érintik a fogyasztóvédelemtémakörét. 33Az angol fogyasztóvédelmi joganyag jellemzője,hogy a teljesség igényével (törvénykönyvszerűen)a gazdasági verseny és a fogyasztók védelménekkapcsolatát szabályozó, általános törvényi szintűszabályozás nem született, a vonatkozó normákbírósági ítéleteken, a common law általános szabályain,valamint az ezt kiegészítő ágazat-specifikusrendelkezéseken alapulnak. 34 A szétszórt, heterogénszabályozás mellett nagy szerepet kap az önszabályozótevékenység, valamint – másodlagos jelleggel– a különböző társadalmi szerveztek szerepe. 35 Az1970-es évek környékén indult be a fogyasztóvédelmicélú jogalkotás, amely során a gazdasági versenyközepette érvényesülő fogyasztóvédelem regulálásaérdekében szabályozás alá vonta a jogalkotó azáruk és szolgáltatások megtévesztő ismertetésénekés a félrevezető reklám tilalmának tárgykörét, önállótörvény született a tisztességes versenyről, a tisztességtelenpiaci magatartásokró, kiemelendő továbbáa vevők és eladók jogait deklaráló 1979. évi Sale ofgoods Act, valamint az áruk minőségének védelmérekibocsátott 1982. évi Goods and Services Act. 36 Kiemelendőebben a körben a már említett Fair TradingAct, amely felhatalmazza a versenyhatóság vezetőjétarra, hogy a fogyasztókkal kapcsolatos versenyjogikérdésekben a vállalkozások számára követendőutasításokat adjon ki. Ez abból a szempontból tekinthetőunikálisnak egyes kontinentális államokszabályozásához képest, hogy miközben nem léteziktörvényi előírás a tisztességes magatartásokra nézve,a végrehajtó hatalom képviselője kap jogi lehetőségete tárgykör normatív szabályozására. 371987-ben került sor a brit fogyasztóvédelmitörvény elfogadására, amely alapvetően háromtárgykört érint. Az első szerkezeti egységben – ajogharmonizációs tevékenység eredményeként – atermékfelelősségi szabályok, a másodikban a termékbiztonság,míg a harmadik részben a fogyasztóktájékoztatása és a termékek árával kapcsolatos rendelkezésekkerültek elhelyezésre. Összehasonlítvaa vázolt kontinentális és angolszász szabályozásimegoldásokat megállapítható, hogy a brit modellbena fogyasztó védelme élvez elsőbbséget a gazdaságiverseny viszonyai közepette a versenytisztaságbiztosításával szemben, míg kontinentális államokszabályozása a tisztességes piaci magatartás realizálásárakoncentrál, a fogyasztókat csak közvetve,ezen keresztül részesíti védelemben. 38III. Gazdaságigazgatásés fogyasztóvédelem MagyarországonHatályos jogunkban a fogyasztóvédelem és a gazdaságiversenyjog alapvetően két ponton kapcsolódikössze: a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés és afogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolása jogintézményekvonatkozásában. Könnyen belátható,hogy a gazdasági erőfölényükkel visszaélő vállalkozásokkalkapcsolatba kerülő fogyasztók érdekeiis csorbát szenvednek, a fogyasztói döntéseket tisztességteleneszközökkel befolyásoló reklámok pediglegalább annyira jelentenek veszélyt a marketingmódszerek ismeretével „szerényen megáldott” fogyasztók,mint az ebből fakadóan versenyhátránybakerülő tisztességes versenytársak tevékenységére.Korábban már tettem arra utalást, hogy a gazdaságiversenyjog és a fogyasztóvédelem határterülete afogyasztó információhoz való (alap)joga. A fogyasztóvédelemazt tartja szem előtt, hogy a fogyasztóidöntés meghozatalának pillanatában a fogyasztórendelkezzen információval az adott áruról vagyszolgáltatásról. Úgy fogalmazhatunk tehát, hogy afogyasztóvédelmi jog számára az információ léte afontos, közelebbről az, hogy a vásárlóhoz jusson el azalapvető tájékoztatás. A gazdasági versenyjog szabályozásikoncepciója – ezzel szemben – a megtévesztőreklámok témaköréhez kapcsolódik. Ez azt a követelménytjuttatja kifejezésre, hogy a fogyasztó már aszerződéskötést megelőzően kapjon valós információtaz adott szolgáltatásról. Ebben a tekintetben azinformáció valóságtartalmára helyezi a versenyjog ahangsúlyt. 39 Mivel a versenyjogban nincs általánostájékoztatási kötelezettség, az említett kívánalom aztkívánja garantálni, hogy megtévesztésre alkalmas információne jusson el a fogyasztóhoz. A versenyjogés a fogyasztóvédelem érintkezési pontjaként felfoghatótájékoztatás (reklám) kérdéskörére világít ráa Gazdasági Versenyhivatal 2012. május 15-én indítottversenyfelügyeleti eljárása is, amelyet a TelenorJURA 2012/2.

Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében31Magyarország Zrt. ellen indított a versenyhatóság azún. HIPERNET szolgáltatással kapcsolatos reklámtevékenységmiatt. A tényállás szerint a cég öt naposvisszavételi garanciával hirdette a szolgáltatást, arrólazonban elfelejtette – azonos módon – tájékoztatnia fogyasztókat, hogy e jog gyakorlása esetén aszerződéskötéskor befizetett havidíjrészlet nem járvissza az előfizetőknek. A GVH álláspontja szerintezzel, az Fttv. 7. § (1) bekezdésébe ütköző magatartássala vállalkozás megsértette a törvény 3. § (1)bekezdésében rögzített tilalmat. 40 Az említett esetbőlis kitűnik, hogy a versenyjog más módon közelít atájékoztatás témaköréhez, hiszen nem a tájékoztatásténye, hanem annak valóságtartalma és teljes körűvolta bír relevanciával.1. A piacgazdaság kiépítése – rendszerváltása versenyjogbanAz 1989-90-ben bekövetkezett politikai, gazdaságiés társadalmi rendszerváltoztatás a gazdaságiversenyjog területén is éreztette hatását, hiszen kétolyan rendelkezés is bekerült a Magyar KöztársaságAlkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvénybe, amelyekközvetlenül érintették az állam és a gazdaságközötti viszonyrendszert. Az Alkotmány 9. §-a rögzítetteegyrészt a köztulajdon és a magántulajdonegyenjogúságát, másrészt kifejezésre jutatta, hogy aMagyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozásjogát és a gazdasági verseny szabadságát. Ennekaz lett a következménye, hogy az új piacgazdaságiviszonyok között új jogi szabályozásra volt szükség,így megszületett a tisztességtelen piaci magatartástilalmáról szóló 1990. évi LXXXVI. törvény.E norma több szempontból is korszakváltástjelentett a korábbi időszakokhoz képest. Már a törvénypreambuluma rögzítette, hogy „a gazdaságiversenyhez fűződő közérdek védelmére, a versenytársak,valamint a tisztességes piaci magatartáshozkapcsolódóan a fogyasztók érdekeinek védelméreirányul” a törvény célja. A megfogalmazásból kiolvasható,hogy a jogalkotó a tisztességes gazdaságiverseny fenntartásában látja azt a közérdeket, amelyállami védelemre szorul, csupán ehhez kapcsolódóantartja a szükségesnek a fogyasztók védelménekbiztosítását. Szintén e jogszabály hozta létre a GazdaságiVersenyhivatalt a versenyhatósági feladatokellátására. Ezzel összefüggésben kiemelendő, hogy ajogszabály egyrészt koraszülöttnek, másrészt hiánypótlójellegűnek tekinthető. Egyes szakirodalmi álláspontoka jogszabály kritikájaként róják fel azt, hogya piacgazdaság „születésének” pillanatában olyanversenyjogi szabályozás és olyan versenyhatóság jöttlétre, amely feltételezi a szabad versenyen és piaciviszonyokon alapuló gazdasági működés egy bizonyosszintet elérő állapotát. 41 Kiemelendő azonban azis, hogy a jogalkotó hiánypótlást is elvégzett, hiszena fogyasztóvédelmi törvény 1997. évi elfogadásáig aversennyel összefüggésben e hatóság biztosította afogyasztók állam általi védelmét a megtévesztő kereskedelmimagatartásokkal kapcsolatban.2. Úton az Európai Uniós csatlakozás felé:az 1996. évi LVII törvény elfogadásaA magyar versenyjog történetében a következő lényegesállomás 1994-ben következett be, amikorhazánk csatlakozott az Európai Megállapodáshozés kötelezte magát arra, hogy versenyjogi szabályaitharmonizálja az uniós versenyjogi rendelkezésekkel.Ennek hatására alkotta meg az Országgyűlésa hatályos 1996. évi LVII. törvényt a tisztességtelenpiaci magatartás és versenykorlátozás tilalmáról (atovábbiakban: Tpvt.), amely a gazdasági versenyjogmindkét területét normatív szabályozás tárgyávátette. 42A piacgazdasági kifejlődésével és hazánk európaiuniós csatlakozásának előtérbe kerülésévelegy korszerűbb, részletesebb, a gazdasági versenytöbb szegmensét szabályozó törvény megalkotásairánt vetődött fel jogos társadalmi és politikai igény.Tekintettel arra, hogy a tételes jogi szabályozást akésőbbiekben részletes vizsgálat tárgyává kívánomtenni, ehelyütt csak egy, a versenyjog és a fogyasztóvédelemkapcsolódási pontját képező jogintézménytérintő lényeges változásra hívom fel a figyelmet.A fogyasztók megtévesztésének versenyjogi tényállásalényegesen kiszélesedett a törvény 1997. évihatályba lépésével. A korábbi reguláció szerintcsupán az áru kelendőségének fokozása érdekébenvolt tilos a fogyasztók megtévesztése, 43 míg az újtörvény értelmében – célhatározó nélkül – általánostilalommá nőtt ez a tényállás. 44 E körülményből az akövetkeztetés vonható le, hogy a gazdasági versenyközepette szélesebb körben kívánja a jogalkotó a fogyasztókvédelmét megvalósítani. A továbbiakbane törvény logikáját követve mutatom be a gazdaságiközigazgatás rendszerének a tanulmány témájáhozkapcsolódó komponenseit.3. A Gazdasági Versenyhivatal jogállásaA Gazdasági Versenyhivatal autonóm jogállásúállamigazgatási szerv, ebből következően részétképezi a központi szervek rendszerének. Az autonómjogállás három komponensből rajzolódik ki: aszervezeti autonómiából, a pénzügyi autonómiából,valamint a működési autonómiából.Szervezeti vonatkozásban a Hivatal nem illeszkedikaz államigazgatás hierarchikus rendjébe, hiszenJURA 2012/2.

32 Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmébennem tartozik a Kormány irányítása alá, csupán azOrszággyűlésnek tartozik beszámolási kötelezettséggel.A szervezeti különállás abból a szempontbólbír különös jelentőséggel, mivel gyakran ellentmondásbakerül(het) egymással a gazdaságpolitikaés versenypolitika, ami hatványozottan növeli aKormánytól való markáns elkülönülés jelentőségét.Ezzel hozhatók összefüggésbe a GVH elnökének éselnökhelyettesének kinevezési szabályai. GazdaságiVersenyhivatal elnökét a miniszterelnök javaslatáraa köztársasági elnök nevez ki. A két elnökhelyettesszemélyére a Hivatal elnöke tesz javaslatot a miniszterelnöknek,aki azt előterjeszti a köztársaságielnöknek. Az elnökhelyetteseket – ezt követően – azállamfő nevezi ki, egyidejűleg az egyik elnökhelyettestmegbízza a Versenytanács elnöki teendőinekellátásával. Az elnök(helyettesek) mandátumávalösszefüggésben szükséges kiemelni, hogy a megbízatáshat évre szól, a kinevezettek azonban egyszerújraválaszthatók. 45Az elnök és az elnökhelyettesek jogállását jelentősmértékben módosította a 2010. július 5-én elfogadotttörvény, amelyet – annak kihirdetése előtt – a köztársaságielnök előzetes normakontrollra megküldöttaz Alkotmánybíróságnak. A határozat részleteselemzését mellőzve a Tpvt. két változtatását érdemeskiemelni. Az egyik vitatott rendelkezés a miniszterelnökáltal elnöknek javasolt személy vonatkozásában(már) biztosította a javaslattételi jogot az elnökhelyettesekszemélyére. Ezzel kapcsolatban a testület arraaz álláspontra helyezkedett, hogy a miniszterelnökegyetértő javaslata legitimálja az elnöknek javasoltszemély pozícióját, így nem ütközik a jogállamiságelvébe, ha a köztársasági elnök által még ki nem nevezett,de a miniszterelnök által már javasolt személytesz előterjesztést az elnökhelyettesek személyére.Kritikusabb kérdést feszegetett azonban a módosításmásik eleme, amely az elnöki mandátumhoz igazítjaaz elnökhelyettesi megbízatást. Ennek értelmében –a versenytörvény tiltó szabályának hatályon kívülhelyezése miatt – hogy aránytalanul lerövidültekvolna az elnökhelyettesi megbízatások. Az Alkotmánybíróságebben a tekintetben megállapította azérintett rendelkezés alkotmányellenességét, hiszennem tartotta elegendő indoknak a mandátumokösszehangolásának célját az elnökhelyettesek hivataliidejének aránytalan megrövidítésére. 46A Hivatal elnöke irányítja a Gazdasági Versenyhivataltevékenységét, képviseli a GazdaságiVersenyhivatalt, megállapítja a Hivatal, valamintjóváhagyja a Versenytanács szervezeti- és működésiszabályzatát, gyakorolja a – Versenytanács tagjainakkinevezése és felmentése kivételével – munkáltatóijogokat, kijelöli a Versenykorlátozó Magatartásokés Erőfölényes Helyzetek Tanácsadó Bizottságában,valamint az Összefonódások Tanácsadó Bizottságábana Hivatalt képviselő személyeket, valamintfelelős a versenykultúra fejlesztéséért. Kiemelésreérdemes azonban az is, hogy létezik intézményesítettkapcsolat az elnök és mind a törvényhozó, minda végrehajtó hatalom között, hiszen az említett feladatokhatékony ellátása érdekében a Hivatal elnökerészt vehet az Országgyűlés ülésein, külön felkérésalapján a gazdasági versenyt érintő kérdésekben aparlamentnek szakvéleményt ad, valamint tanácskozásijoggal részt vesz a Kormány ülésein. Előremutatóés a pozíció érdemi jellegét erősítő rendelkezés,hogy a Gazdasági Versenyhivatal elnökével mindenolyan tervezett intézkedést, jogszabály-tervezetet és-koncepciót egyeztetni kell, amely érinti a Hivatalfeladatkörét, évente beszámol továbbá az Országgyűlés,illetve annak hatáskörrel rendelkező bizottságaülésén a Hivatal tevékenységéről. 47A pénzügyi önállóságot azáltal juttatja kifejezésrea jogi szabályozás, hogy a Hivatal központi költségvetésiszerv, amely a központi költségvetés szerkezetirendjében önálló fejezetet alkot. Ennek abból a szempontbólvan jelentősége, hogy a költségvetés kiadásiés bevételi főösszegei csupán az Országgyűlés általcsökkenthetők. 48A működési önállóság értelmében a Hivatal számárafeladatot csak törvény írhat elő. Ez ismét azállamigazgatás klasszikus rendjétől való markánskülönállást juttatja kifejezésre, hiszen törvénynélalacsonyabb szintű – Kormány vagy annak alárendeltszerv által kibocsátott – jogszabály nem telepíthetfeladatot a Hivatalhoz. Ezt hivatott erősíteni aversenytörvény garanciális rendelkezése is, amelyszerint az eljáró vizsgálók – eljárásuk során – csak atörvényeknek vannak alárendelve, számukra utasítástsem más szerv, sem a GVH elnöke nem adhat.Ide kapcsolódik végezetül a Tpvt. ama rendelkezéseis, miszerint a Hivatal főtitkára a Gazdasági Versenyhivatalelnökének irányítása alatt a jogszabályoknakés a szakmai követelményeknek megfelelően vezetia Hivatal hivatali szervezetét. 49A fent részletezett és az államigazgatás szervezetirendszerétől eltérő sajátosságokkal jellemezhetőautonóm jogállás nem eredményez(het) teljes kontrollnélküliséget, hiszen három területen – így azOrszággyűlésnek történő beszámolási kötelezettség,az Állami Számvevőszék által végzett ellenőrzésekés a GVH közigazgatási határozatainak bírósági felülvizsgálatavonatkozásában – realizálódik államikontroll a versenyhatóság működése felett.A szerv feladatára vonatkozó szabályozásrólmegállapítható, hogy több szintű. Ez a törvény szóhasználatábólkövetkezik, hiszen a 33. § (2) bekezdéseértelmében a GVH – ha törvény eltérően rendelkezik– ellátja az e törvényben illetve az árak megállapí-JURA 2012/2.

Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében33tásáról szóló törvényben meghatározott versenyfelügyeletifeladatokat; másrészről pedig mindazokat,amelyeket az európai közösségi versenyszabályoka tagállami versenyhatóság hatáskörébe utalnak. Areguláció utolsó fordulata egyrészt hazánk európaiuniós csatlakozása folyományaként lett szükségszerűrésze a tételes jognak, másrészt ezzel kívántaMagyarország elkerülni azt, hogy a közösségi versenyszabályokalkalmazásának tagállami kötelezettségeteljesítése érdekében „meg kelljen duplázni” aversenyhatóságot.4. A Gazdasági Versenyhivatalműködésének általános elveiA versenyjog alapvető jellemvonása, hogy a jogterületáltal szankcionált magatartások miatt egyre jelentősebbszerephez jut a nyilvánosság, az átláthatóság,a transzparencia biztosítása a GVH eljárásában. Eztindokolja – hasonlóan a fogyasztóvédelemhez – aversenyjogi szabályozás egyik funkciójának tekinthetőáltalános és speciális prevenció, amely által ajogalkotó és a versenyhatóság vissza kívánja tartani averseny szereplőit a jogellenes, a verseny tisztaságát,valamint a versenytársakat és a fogyasztókat sértőmagatartások elkövetésétől.Nem csupán a jogsértések leküzdése miatt szükségesa hatósági eljárások átláthatóságának garantálása,a verseny résztvevői részéről is megfogalmazódik– a jogbiztonság elvéből következően – az eljárásokkiszámíthatósága iránti igény. Ennek biztosítása érdekébenkerült sor egyrészt a GVH által irányadónaktekintett alapelvek közzétételére, valamint emiatttörténik – folyamatosan – a GVH döntéseinek publikálásaa hatóság honlapján. A GVH 2007-ben tetteközzé – a versenyfelügyeleti eljárások alakulásánakegységesítését célozva – a verseny szabadságávalkapcsolatos, a GVH által követett alapelveket, ígya versenykorlátozás hatásainak mérlegelését, a dinamikusszemléletmód alkalmazását, valamint alegkisebb szükséges beavatkozásban megnyilvánulókövetelményt. 50 A tanulmány kifejti és részletezi azegyes alapelveket, amely által – a verseny aktoraiszámára – átláthatóbbá és kiszámíthatóbbá válik a hatóságversenyfelügyeleti eljárása. Szükséges azonbanszólni – a transzparencia elvének érvényesüléséhezkapcsolódóan – a hatóság egyedi döntések közzétételébentestet öltő gyakorlatáról is. Megjegyzendő,hogy napjainkban ez (már) jogszabályi kötelezettségkéntjelenik meg a hatóság oldalán, 51 a GVH azonban1997-től kezdődően publikálja és kereshetővé tesziaz egyedi ügyekben hozott döntéseket, orientálandóa jövőbeli versenymagatartásokat.Álláspontom szerint a GVH eljárásával kapcsolatbanmegfogalmazódó kiszámíthatóság követelményénekrealizálását segítik elő a versenyhatóságáltal kibocsátott elvi állásfoglalások és közleményekis. A Versenytanács a versenytörvénnyel kapcsolatosértelmezéseit elvi állásfoglalás formájában tesziközzé, 52 amely által megismerhetővé és kalkulálhatóváválik a piaci szereplők számára a hatóságitevékenység. Ez két szempontból tekinthető előremutatógyakorlatnak. Tekintettel a versenytörvényama sajátosságára, hogy az általános tilalmak rögzítésemellett az egyes tiltott magatartások példálózófelsorolását adja, egyrészt kiemelkedő fontosságú aversenytársak tevékenységének orientálása abban atekintetben, hogy mely magatartásokat tartja a generálistilalmakba ütközőnek a hatóság. Másrészt ahatóság – figyelembe véve a versenyjog dinamikusjellegét – időszakonként felülvizsgálja korábbi állásfoglalásait,így a piac szereplői mindig aktualizáltiránymutatásban részesülnek a GVH részéről. Emellett– ugyancsak az egységes hatósági jogalkalmazásbiztosítása érdekében – a GVH elnöke és a Versenytanácselnöke közös közleményben ismerteti a hatóságmúltbéli gyakorlatát, törekszik továbbá moderálni ajövendő piaci magatartásokat. 535. Bejelentés és panasz a versenyhatóságeljárásábanMielőtt rátérnénk a versenyfelügyeleti eljárás konkrétszabályainak ismertetésére, indokolt két – emeprocesszust megelőző – jogintézményről – így a panaszrólés a bejelentésről – szót ejteni. A történelmihűség kedvéért rögzítendő, hogy alapvető változásthozott a bejelentés és a panasz vonatkozásában aTpvt. hatálybalépése. Az 1990-ben hatályba lépett„első versenytörvény” csupán az egyéni érdeksérelmetszenvedett fél számára, továbbá annak aszemélynek tett lehetővé a kérelem benyújtását aGVH előtt, akinek az ügy jogát vagy jogos érdekétérintette. 54 A Tpvt. 1997. évi hatályba lépésével alapvetőváltozás következett be ebben a vonatkozásban,hiszen a törvény differenciál az ügyfél és a bejelentőközött. Míg az ügyféli pozíciónak nem feltétele azegyéni érdeksérelem elszenvedése, addig a bejelentővelszemben a jogalkotó megköveteli a személyesérdekeltséget, amikor rögzíti, hogy bejelentéssel azélhet a GVH előtt, akinek az ügy jogát vagy jogosérdekét érinti. 55 Kiemelendő azonban, hogy a GVH„információforrásként” tekint a bejelentések világára,azokat olyan jelzésként fogja fel, amely alapján– egyéb feltételek fennállása esetén – indokoltlehet megindítani a versenyfelügyeleti eljárást. Eza felismerés alapozta meg a bejelentésre vonatkozószabályok felülvizsgálatának szükségességét, amelyáltal a közérdekvédelmi funkció erősödésének lehettünkszemtanúi. A hatályos szabályozás – tekintettelJURA 2012/2.

34 Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmébena fentebb írtakra – már nem követeli meg a személyesérdekeltséget, amely által a bejelentői kör kibővültés annak „információt szolgáltató” jellege erősödött.A Gazdasági Versenyhivatal hatáskörébe tartozómagatartás észlelése esetén bárki bejelentéssel vagypanasszal élhet a Hivatal irányába. Lényeges kiemelni,hogy ez a mozzanat még nem képezi részéta versenyfelügyeleti eljárásnak, annak megindítására– bizonyos feltételek fennforgása esetén – ezt követőenkerülhet sor.A törvény meghatározott formai kritériumokalapján tesz különbséget a két jogintézmény között,amelyekhez a jogi szabályozás eltérő joghatásokattársít. Bejelentés a Hivatal által közzétett formátumú,megfelelően kitöltött űrlap által tehető. A bejelentésalapján a vizsgáló beszerezheti az elbíráláshozszükséges információkat, illetőleg az érintettek részvételévelszóbeli meghallgatást tarthat. A bejelentésbeérkezését követő naptól számított két hónaponbelül a vizsgáló két dolgot tehet: végzéssel vizsgálatotrendel el, illetve – ugyancsak végzés formában– megállapíthatja, hogy a versenyfelügyeleti eljárásmegindításának nem állnak fenn a feltételei. Ha abejelentésben foglaltakkal kapcsolatos eljárás más hatósághatáskörébe tartozik, a vizsgáló átteszi az ügyeta hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szervhez.A második pontban ismertetett – elutasító jellegethordozó – végzés ellen a Fővárosi Törvényszék előttlehet bírósági felülvizsgálatot kezdeményezni.A törvény 43/I. § (1) bekezdése értelmében a bejelentésneknem minősülő beadványt a Hivatal panaszkéntköteles kezelni. A panasz elbírálása eseténrövidebb – 30 napos – határidő irányadó, joghatásáttekintve pedig két módon járhat el a vizsgáló ennekleteltét követően: ha a Hivatal a panaszban foglaltakkalösszefüggésben eljárásra nem jogosult, az ügyetátteszi a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezőszervhez, ha viszont a panaszt alaposnak tartja, dönta szükséges intézkedések megtételéről. A fentiekbőlkitűnik, hogy a jogalkotó az alakszerű panaszhoz – abejelentéshez – fűzi az érdemi jogkövetkezményeket,bár a törvény szóhasználata nem zárja ki azok alkalmazásátaz alakszerűtlen panasz esetében sem. Akét beadvány közötti alapvető különbség rajzolódikki abban is, hogy míg bejelentés esetén lehetőségvan a végzés bírósági felülvizsgálatára, addig panaszesetén csupán arra válik jogosulttá a panaszbenyújtója, hogy tájékoztassa a hatóság a megtettintézkedésekről, jogorvoslattal nem élhet a hatóságidöntés ellen.6. A GVH versenyfelügyeleti eljárásaA versenyfelügyeleti eljárás speciális közigazgatásihatósági eljárásnak minősül, ebből következik, hogyaz eljárásra – a versenytörvény speciális rendelkezéseimellett – háttérnormaként a Ket. 56 egyes szakaszaitis alkalmazni kell. A két törvény viszonyárólelmondható, hogy a Ket. szabályai akkor alkalmazhatók,ha Tpvt. nem tartalmaz eltérő szabályokat,rögzítendő továbbá az is, hogy – e hatósági tevékenységspeciális jellegére tekintettel – a Ket. bizonyosszabályainak alkalmazására egyáltalán nem kerülhetsor. 57 Kiemelendő a hatáskörrel összefüggésben azis, hogy versenyfelügyeleti ügyekben a GazdaságiVersenyhivatal rendelkezik általános hatáskörrel, ezalól csupán azok az ügytípusok képeznek kivételt,amikor bíróság jár el a versenyt érintő ügyekben. 58A versenyfelügyeleti eljáráson belül több szakasz– így a vizsgáló eljárása, a versenytanács eljárása,az utóvizsgálat, valamint a végrehajtás mozzanata– különíthető el. A versenyfelügyeleti eljárás kérelemrevagy hivatalból indulhat meg. Kérelmet lehetbenyújtani – egyebek mellett – a vállalkozások öszszefonódásánakengedélyezésére, azonban akkor ismegindulhat hivatalból az eljárás, ha utóbb kiderül,hogy kérelem benyújtásának lett volna helye, de aztelmulasztották. Kiemelendő továbbá, hogy a hazai ésuniós versenyszabályok megsértése, a fogyasztókkalszembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatoktilalmába, a reklámtörvénybe, valamint a kereskedelmitörvénybe ütköző magatartás miatt a GVHhivatalból indítja meg az eljárását.A versenyfelügyeleti eljárás első szakaszát a vizsgálóeljárása képezi, amelynek végzés formájábantörténő elrendeléséhez szükséges valamely, az említettjogszabályokba ütköző magatartás gyanúja, valamintannak vizsgálata, hogy a verseny tisztasága és aközérdek szükségessé teszik-e az eljárás lefolytatását.A vizsgálat befejezésekor a vizsgáló jelentést készít,amelyet az iratokkal együtt az eljáró versenytanácselé terjeszt. 59 A jelentés legérdemibb része az eljárásfolytatására vonatkozó indítvány, amely eredményezhetiaz ügy átkerülését az eljáró versenytanácselé, bizonyos esetekben pedig sor kerülhet az eljárásmegszüntetésére is a vizsgálati szakasz eredményeképpen.A vizsgáló végzéssel megszünteti az eljárást,ha a beszerezett bizonyítékok alapján nem állapíthatómeg a törvénysértés, és az eljárás folytatásától semvárható eredmény. A vizsgáló ilyen irányú végzésefellebbezéssel megtámadható, amelynek elbírálásáraa versenytanács jogosult.A vizsgáló jelentésének kézhezvételét követőenaz eljáró versenytanács alapvetően három módonfolytathatja az eljárást. Amennyiben a bizonyítékokalapján nem állapítható meg törvénysértés és az eljárásfolytatásától sem várható eredmény, sor kerülhetez eljárás megszüntetésére; az ügy iratai visszaadhatóka vizsgálónak, amennyiben megállapítható,hogy a tényállás tisztázáshoz további vizsgálatraJURA 2012/2.

Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében35van szükség; valamint indokolt esetben sor kerülhetideiglenes intézkedés elrendelésére, amelynek keretében– egyebek mellett – megtiltható a törvénysértőmagatartás vagy elrendelhető a jogsértő állapot megszüntetése.60 Kiemelendő azonban, hogy a versenytanácsérdemben is dönthet az ügyben, amikor sorkerülhet a benyújtott kérelem elbírálására, az eljárássorán vizsgált magatartás törvénybe ütközésénekmegállapítására, helyreigazító közlemény közzétételénekelrendelésére, valamint bírság kiszabására 61 atörvénysértő vállalkozással szemben. Az ügy érdemieldöntése során az eljáró versenytanács megküldi azügyfélnek az ügyre vonatkozó előzetes álláspontját,valamint tárgyalás tartására is lehetőséget biztosít ajogi rezsim, ha azt az ügyfél kéri, avagy a versenytanácsszükségesnek tartja.A jogalkotó – felismerve a hatósági szemléletrészleges háttérbe szorításában és az önkéntes jogkövetés(önkéntes „megjavulás”) intézményébenrejlő előnyöket – lehetővé teszi a hivatalból indultversenyfelügyeleti eljárásokban – a fentebb érintettszankciók alternatívájaként – a kötelezettségvállalásalkalmazását, amelynek keretében az ügyfél kötelezettségetvállal arra, hogy magatartását összhangbahozza a törvény rendelkezéseivel. 62 Ekkor végzésformájában előírható az ügyfél számára a vállalás teljesítéseanélkül, hogy a törvénysértés megvalósításáta versenytanács megállapítaná. A kötelezettségvállalásjogi jellegével kapcsolatban több értelmezésnekis helye lehet. Fekete Orsolya az ügyfél egyoldalúnyilatkozatának tekinti a jelzett jogintézményt, amelyeta versenytanács megvizsgál, annak elfogadásaesetén pedig a vállalást végzésben kötelezővé teszi. 63Tekintettel azonban arra, hogy a kötelezettségvállalásaktusa a GVH egyetértésével és kötelezővé tételévelválik érvényessé (jön létre), álláspontom szerint közelebbáll a hatósági szerződés jogintézményéhez,hiszen külön jogszabályi felhatalmazáshoz kötött,a hatósági határozathozatal helyett kerül sor megszületéséreés – hasonlóan az Fgytv. tárgyalt rendelkezéseihez– az ügyfél vállalása esetén nem kerülsor a törvénysértés megállapítására. Kiemelendőtehát, hogy a versenytanács nem köteles elfogadnia kötelezettségvállalást, mérlegelheti annak végzésbefoglalását. E jogi konstrukció alkalmazásánakkétségtelen előnye, hogy elősegíti a tiszta versenyenalapuló piaci rend gyors helyreállítását, valamintaz ügyek gyors lezárását, rögzíthető továbbá, hogyolyan kötelezettség vállalására is lehetőség van ebbena körben, amely szankcióként nem lenne alkalmazható.64 A jogintézmény gyakori alkalmazhatóságaérdekében a fogyasztókkal szembeni tisztességtelenkereskedelmi gyakorlatok miatt indult eljárásokbanakkor is lehetőség van ennek az igénybevételére,amennyiben az ügyfél a vizsgált magatartással márfelhagyott, ekkor a tevékenység ismétlődésétől valótartózkodásra nézve vállal kötelezettséget.A versenyfelügyeleti eljárás következő szakaszábana vizsgáló utóvizsgálatot tart annak érdekében,hogy az előzetes vagy utólagos feltételek, illetve akötelezettségek teljesítése felől megbizonyosodjék.A vizsgálat eredményétől függően az eljáró versenytanácshatározat formájában eltérő tartalmú döntésekethozhat, így dönthet a beérkezett kérelemről,megállapíthatja a vizsgált magatartás törvénybeütközését, elrendelheti a végrehajtást, bírságot szabhatki a törvényt megsértő vállalkozással szembenvagy elrendelheti az utóvizsgálat megszüntetését.Az eljáró versenytanács és a vizsgáló az eljárássorán hozott döntésének végrehajtását a teljesítésihatáridő eredménytelen eltelte után haladéktalanulkülön végzéssel rendeli el. Ekkor – a végrehajtáselrendelésével egyidejűleg – végrehajtási bírságkiszabására is sor kerül, a meg nem fizetett bírságpedig adók módjára behajtható köztartozásnak minősül,míg a meghatározott cselekmény elvégzésérekötelező döntések végrehajtását a GVH foganatosítja.A jogorvoslathoz való jog biztosításának érdekébenhárom napon belül végrehajtási kifogás terjeszthetőelő, amennyiben valakinek jogát vagy jogos érdekéta végrehajtás elrendelése vagy a végrehajtási bírságkiszabása sérti. 65A Gazdasági Versenyhivatal versenyfelügyeletieljárásában a megtámadni kívánt döntés formájátólés jellegétől függően különböző jogorvoslati eszközökigénybevételére van lehetőség. Amennyiben azügyfél a vizsgálati eljárás szabálytalanságát kifogásolja,vizsgálati kifogást terjeszthet elő, az eljárássorán hozott végzésekkel szemben pedig akkor vanhelye fellebbezésnek, ha azt a törvény megengedi.Az eljárásban született érdemi döntésekkel szemben– tekintettel a GVH autonóm státuszából folyóés a fórumrendszert érintő sajátosságára – lehetőségvan a közigazgatási határozat bíróság felülvizsgálatára,amelynek kezdeményezésére – a közigazgatásiperekre vonatkozó szabályok szerint – a határozatközlésétől számított harminc napon belül jogosultaz ügyfél. A per lefolytatatására a Fővárosi Törvényszék66 rendelkezik hatáskörrel, kiemelendő továbbá,hogy a bíróság a határozatot megváltoztathatja. 677. A GVH és a bírósági igényérvényesítésA Gazdasági Versenyhivatal eljárásának ismertetésétkövetően röviden indokolt szólni a magyarversenyjogi szabályozásban megnyilvánuló bíróságiszerepkörről, közelebbről a versenyhatóság és a bíróságieljárások közötti szereposztásról. A regulációismertetése előtt két megjegyzés kívánkozik ide.Egyrészt korábban már utaltam arra, hogy a GVHJURA 2012/2.

36 Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmébenés a bíróságok között horizontális feladat- és hatáskör-megosztástépít ki a Tpvt., hiszen a versenyjogiszabályok megsértése esetén a versenyhatóság rendelkezikáltalános hatáskörrel, ezt csupán a bíróságok(kizárólagos) hatásköre korlátozza, amelynekértelmében a tisztességtelen piaci verseny tilalmábaütköző magatartás törvénysértő voltát csak bírói fórummondhatja ki. Másrészt rögzítendő, hogy háromkülönböző eljárás – így a GVH által indítható per, abíróság versenyfelügyeleti eljárása, valamint a GVHfogyasztóvédelmi hatáskörének gyakorlása – érdemelkiemelést a versenyhatóság és a bírói igazságszolgáltatáskapcsolódási pontjai tekintetében.A GVH által indítható per jogintézménye arraszolgál, hogy a verseny szabadságát sértő hatóságidöntések ne kerülhessenek végrehajtásra. Ha ugyanisa Hivatal működése során észleli, hogy valamelyhatóság ilyen jellegű döntést bocsát ki, a hatóságota döntés módosítására vagy visszavonására szólítjafel. Amennyiben viszont az érintett hatóság ennek afelszólításnak harminc napon belül nem tesz eleget,a Hivatal kérheti a döntés bírósági felülvizsgálatáta törvényszéktől, ha azt törvény nem zárja ki. Fontosidőbeli korlátként fogható fel az a rendelkezés,miszerint a döntés jogerőre emelkedésétől számítottegy év elteltével ilyen kérelem nem terjeszthető elő.A vázolt szabályozásból kiolvasható továbbá az is,hogy ebben az esetben lényegében egy speciális közigazgatásiperről van szó, amelyben a (versenyjogiszabályok megszegése miatt) törvénysértő hatóságidöntés bírói felülvizsgálatára kerül sor a versenyhatóságkezdeményezésére a verseny szabadságánakfenntartása érdekében.Korábban már utaltam arra, hogy versenyfelügyeletiügyekben általános hatáskörrel rendelkezika Hivatal. Ehhez képest speciális hatásköri szabály,miszerint a Tpvt. 2-7. §-ai által a tisztességtelen versenytilalma keretében regulált magatartások eseténa törvényszék jár el. Kiemelendő, hogy – a GVH ésa bírói fórumok közötti következetes szereposztásérdekében – e perek megindításakor a bíróságnakértesítési kötelezettsége áll fenn a GVH irányába.Nyilvánvaló azonban, hogy a bíróság csupán ajogkérdésekben hivatott döntéshozatalra, így egyesesetekben szükséges lehet a versenyhatóság bevonásaa polgári peres eljárásban a versenyjogi kérdésekmegítélése végett. Ezt a funkciót tölti be ama rendelkezés,amely egyrészt a GVH jogosultságakéntrögzíti, hogy akár szóban akár írásban bizonyítéknakminősülő észrevételt tegyen, másrészt a bíróság felhívásáraköteles is jogi álláspontját nyilvánosságrahozni. 68 A hatósági és bírósági eljárások párhuzamosságátelkerülendő a Tpvt. előírja a bírósági eljárásfelfüggesztésének kötelezettségét versenyfelügyeletieljárás megindítása esetén. A bíróság azonban csak atörvénysértés ténye vagy annak hiánya vonatkozásábanvan kötve a versenyhatóság, illetve a döntésétfelülvizsgáló egyéb bírói fórum döntéséhez.A perben az érdekelt egyebek mellett követelhetia jogsértés megtörténtének megállapítását, a jogsértésabbahagyását és a jogsértő eltiltását továbbijogsértésektől. Ezeken kívül kérheti azt is, hogy ajogsértő adjon elégtételt, kérheti a sérelmes helyzetmegszüntetését, valamint kártérítést is követelheta polgári jog szabályai szerint. 69 A vázolt szabályozásbólkiolvasható, hogy ez az eljárás – ellentétbena GVH által indítható perrel – nem közigazgatásipernek, hanem klasszikus polgári (gazdasági) jogiprocesszus lefolytatását jelenti. 70A gazdasági élet szereplőinek esetlegesen törvénysértőmagatartásai adott esetben a fogyasztókrakáros hatást fejthetnek ki. Ennek orvoslása érdekébena törvény lehetőséget biztosít arra is, hogy a Hivatalpert indítson a fogyasztók polgári jogi igényeinekérvényesítése iránt, ha a vállalkozás Tpvt.-be vagy azFttv.-be ütköző tevékenysége a fogyasztók széles, ajogsértés körülményei alapján meghatározható körétérinti. 71 Kiemelésre érdemes azonban az is, hogy eközérdekű igényérvényesítési jogkör két irányban iskorlátozott. A perindításra a Gazdasági Versenyhivatalegyrészt csak akkor jogosult, ha az adott jogsértésmiatt a versenyfelügyeleti eljárást már megindította,abban az esetben pedig, amikor a versenyfelügyeletieljárás folyamatban van, kérhető a per tárgyalásánakfelfüggesztése a versenyfelügyeleti procedúra befejezéséig.Másrészt időbeli korlátozásként fogható felaz a törvényi rendelkezés, amely szerint a jogsértésbekövetkezésétől számított három éven túl nincshelye perindításnak.A GVH közérdekű igényérvényesítésével összefüggésbena versenyhatóság lehetőségeként rögzítia Tpvt. azt is, hogy kérje a bíróságtól a vállalkozáskövetelés teljesítésére vonatkozó kötelezését, amenynyibena jogsértéssel érintett fogyasztók tekintetébenaz érvényesített igény jogalapja és a megjelölt kárösszege egyértelműen megállapítható, ellenkezőesetben kérhető az is, hogy a bíróság állapítsa mega jogsértés tényét a keresetben meghatározott valamennyifogyasztóra kiterjedő hatállyal. 72 Ennek az agyakorlati jelentősége (előnye), hogy a jogsértésselérintett fogyasztók – ezt követően – csupán a kár öszszegét,valamint a jogsértés és a kára közötti okozatiösszefüggést köteles bizonyítani az általa a vállalkozásellen indított perben. 73A fogyasztók széles körét érintő jogsértő piacimagatartás tekintetében érvényesülő actio popularissajátosságának megfelelően a szabályozás lehetőségetad arra, hogy a bíróság az ítéletben feljogosíthatjaa Gazdasági Versenyhivatalt arra, hogy a jogsértőköltségére az ítéletet országos napilapban közzé-JURA 2012/2.

Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében37tegye, illetve egyéb, a jogsértés jellege által indokoltformában nyilvánosságra hozza. 74 Ezáltal nem csupána jogsértéssel okozott hátrány jut el a fogyasztókszéles köréhez, hanem a piaci szereplők (fogyasztók,versenytársak) ugyancsak széles körben szerezhetnektudomást a megállapított jogsértésről, ami agenerális prevenció által segítheti elő a fogyasztóijogok érvényesülését a gyakorlatban. Garanciálisjelleggel rögzíti továbbá a törvény azt is, hogy GazdaságiVersenyhivatal általi igényérvényesítés nemérinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővelszemben a polgári jog szabályai szerint igényét önállóanérvényesítse.IV. Záró gondolatokés következtetésekFentiekben bemutattam a gazdasági versenyjog ésa fogyasztók védelmének összefüggéseit egyes európaiállamok szabályozása és a magyar regulációalapján, valamint foglalkoztam a felvetődő alapvetőkérdésekkel, problémákkal. Az alábbiakban azokata koncepcionális változtatásokat (is) igénylő fejlesztésilehetőségeket kívánom érinteni, amelyek által ahazai fogyasztóvédelmi intézményrendszer hatékonyabbátehető.1) Kiemelendő ebben a tekintetben a GazdaságiVersenyhivatal jogállásának sajátossága,közelebbről a Kormánnyal hierarchikus viszonybannem álló szervezeti struktúra, amelynagyobb szervezeti és működési önállóságotbiztosít a fogyasztók érdekeinek védelme számáraa piaci verseny keretei között. Fentebbérintettem azt a jelenséget is, miszerint a jogszabályikereteket a vizsgált szervek ún. softlaw normák – közelebbről közlemények ésállásfoglalások – kibocsátása által igyekeznektartalommal megtölteni működésük során,amely aktusok kibocsátása tekintetében előnyösebbhelyzetet eredményez az autonómjogállás. 752) A versenyjog és a fogyasztóvédelem németszabályozásából kiolvasható, hogy alapvetőenpolgári jogi szankciórendszer által látjaa jogalkotó biztosítottnak a versenytársak és afogyasztók (közvetett) védelmét a tisztességtelenpiaci magatartással szemben. Kétségtelenelőnye a regulációnak, hogy – kereskedelmijogias szemléletéből fakadóan – magánjogieszközöket biztosít a károsultak számára, apolgári bírósági eljárások keretében pedigmegfelelőnek látszó garanciákat épített ki agyors és hatékony jogérvényesítés realizálásaérdekében. A magyar szabályozás ezzelszemben már kevésbé következetes, hiszenbizonyos jogellenes magatartások tekintetébena polgári bíróságok, míg más cselekményekvonatkozásában a versenyhatóság számáraad eljárási lehetőséget és kötelezettséget. Továbbárnyalja a képet a versenyhatóság általindítható per jogintézménye. Tekintettel arra,hogy a törvény rögzíti, hogy eme eljárás nemérinti a fogyasztó azon jogát, hogy igényéta polgári jog szabályai szerint érvényesítse,indokolt lenne kettéválasztani a versenyjogikérdésekben lefolytatandó bírósági eljárásokat.Álláspontom szerint a GVH által indíthatóperek és a versenyhatóság döntésének bíróságifelülvizsgálatát a jövőben kialakítandóközigazgatási és munkaügyi bíróságok hatáskörébelenne célszerű utalni, míg a bíróságihatáskörbe tartozó versenyjogi eljárások megmaradhatnánaka rendes (polgári-gazdasági)bírói fórumok oldalán annak érdekében, hogya közjogi jellegű rendelkezések betartása felettne polgári bírói fórumok mondjanak ítéletet.További megoldandó kérdés a fogyasztóiigények bírósági érvényesítése tekintetében ahatékonyság és a gyorsaság garantálása speciáliseljárási jogintézmények kiépítésével.3) Alapvetően nem jogi, hanem jogpolitikai kérdés,hogy a törvényhozók jussanak egyezségreannak megítélésében, hogy mely minisztériumlegyen a fogyasztóvédelem ágazatifőhatósága. Erre azért van szükség – ahogyerről fentebb már volt szó –, hogy kerüljönkijelölésre a fogyasztóvédelem kiindulópontjaés megközelítése a konkrét jogalkotói lépésekorientálása érdekében. Mivel fentebb érintettemezt a tárgykört, e helyütt csupán ismételtenkiemelem, miszerint az igazságügyért (is)felelős miniszter lehetne az ágazat gazdája.4) Érezhető továbbá – a „hatósági szerződés”intézményében – a hatósági szemlélet háttérbeszorulása is. Egyrészt utalni kívánok azelnevezésbeli különbségek (hatósági szerződés,kötelezettség-vállalás) közötti összhangmegteremtésének indokoltságára, amely végetvethetne a jogalkalmazási gyakorlatbanérezhető bizonytalanságnak. 76 A tartózkodógyakorlat mögött az a felfogás is meghúzódik,hogy a hatóság „emberei” nem akarjákelveszteni látszólagos fölérendeltségüket ésnem akarnak a vállalkozások számára „nyertespozíciót” biztosítani. 77Jegyzetek1Vö. W. W. Rostow: Politics and Stages of EconomicGrowth. Cambridge 1971. 16. o.JURA 2012/2.

38 Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében2Vö. J. Keßler – H. W. Micklitz: Die Harmonisierung desLauterkeitsrechts in den Mitgliedstaaten der EuropäischenGemeinschaft und die Reform des UWG. Baden-Baden 2003.172. o.3Ld. J. F. Kennedy: Special Message to the Congress onProtecting the Consumer Interest. March, 15 19624Vö. Vida Sándor: A fogyasztó versenyjogi védelme amegtévesztéssel szemben. Magyar Jog 2000. 11. sz. 661. o.5Vö. Boytha Györgyné: Versenyjog. Budapest 1998. 52. o.6Vö. Miskolczi Bodnár Péter: Versenyjog. Novotni Kiadó,Miskolc 2001. 27. o.7Lásd bővebben Miskolczi Bodnár Péter: A fogyasztókmegtévesztésének egyes kérdései a GVH gyakorlatában. In:A fogyasztóvédelmi jog új irányai az elméletben és a gyakorlatban.Budapest 2007. 127-128. o.8Ennek kifejtését lásd Fekete Orsolya: A felügyeleti szervektevékenysége Magyarországon a fogyasztóvédelem egyesterületein, kitekintéssel a rendszerszintű problémák megoldásilehetőségeire. Szeged 2011. 170-171. o.9Erre utal az OECD 7. versenypiaci világfórumán elhangzottmegállapítás is, miszerint „a versenypolitika elsődlegescélja a fogyasztói jólét előmozdítása”. Ehhez lásdBod Péter Ákos: A fogyasztó védelme és/vagy a versenyvédelme. Fogyasztóvédelmi Szemle 2009. 3. sz. elektronikusváltozata. http://www.fvszemle.hu/archivum/2009_szeptemberi_szam/gazdasag_fogyaszto/a_fogyaszto_vedelme_es_vagy_a_verseny_vedelme/(2012.09.05.)10Ficzere Lajos – Forgács Imre (Szerk.): Közigazgatásijog különös rész európai uniós kitekintéssel. Osiris Kiadó,Budapest 1999. 75. o.11Gyurita Rita (Szerk.): Közigazgatási jog III. Universitas-GyőrKht., Győr 2008. 143. o.12Bordás Mária: A közigazgatás gazdaságtana. Unió Kiadó,Budapest 2009. 15. o.13Ez valósul meg egyebek mellett Svédországban. Vö.Reiner Schultze – Hans-Nölke: Rechtsvergleichende Untersuchungdes verbraucherschützenden Lauterkeitsrechts derMitgliedstaten. 2003. 6. o.14Erre lehet példa a finn szabályozás. Ezzel összefüggésbenlásd Kelemen Kinga: A tisztességtelen piaci magatartásés a fogyasztóvédelem kapcsolata a tisztességtelen kereskedelmigyakorlatról szóló irányelv tükrében. In: Vörös Imre(Szerk.): Tisztességtelen verseny – fogyasztóvédelem. MTAJogtudományi Intézet, Budapest 2007. 24. o.15Vö. Reiner Schultze – Hans-Nölke: i. m. 8. o.16Egyes államok generálklauzula alkalmazásával kívánjákbiztosítani– a fogyasztók és a versenytársak számáraegyaránt – a tisztességes versenyt, máshol a polgári törvénykönyvegyes szabályai alkalmazandók e tárgykörre, mígléteznek olyan – döntően angolszász jogrendszerű – államokis, amelyek egyáltalán nem rendelkeznek speciális versenyszabályokkal.17Vö. Lontai Endre: Nemzetközi törekvések a fogyasztókérdekeinek védelmére. Állam- és Jogtudomány 1980. 2.sz. 181. o.18Ekkor születtek meg – egyebek mellett – az actio popularisintézményesítő általános üzleti feltételekről szólótörvény, az objektív felelősséget bevezető gyógyszertörvényés a termékfelelősségi szabályozás. Vö. Takács Péter: Törvényaz NSZK-ban az általános üzleti feltételekről. JogtudományiKözlöny 1978. 12. sz. 787-790. o.19UWG 3. §20Vö. Stefan Leible: Das neue deutsche UWG – Übersichtund erste Erfahrungen. Elhangzott a „Wettbewerbsrecht imUmbruch” című bécsi konferencián 2005. június 23-án. 5. o.21Vö. Joachim Bornkamm: Das Lauterkeitsrecht in derdeutschen Rechtsprechung – Belästigende Werbung, Rechtsbruch,Irreführung. 4. o.22Egy zaklató reklám miatti eljárásindítás egyrészt szolgáljaa fogyasztók védelmét, másrészt – megtévesztő jellegesetén – a versenytársak számára kedvezőtlen helyzet korrigálásárais alkalmas lehet.23Vö. Joachim Bornkamm: i. m. 6. o.24Vö. H-W. Micklitz: Zur Notwendigkeit eines neuenKonzepts für die Forentwicklung des Verbraucherrechts inEU. VuR 2003. 1. sz. 4. o.25Jól mutatja ezt a sajátosságot néhány nagy kodifikációselőkészítő munka, amelyek végül nem eredményeztekelfogadott törvényt. Vö. Fazekas Judit: Fogyasztói jogok– fogyasztóvédelem. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest1995. 48. o.26Ebben a körben említhetők meg az élelmiszerek hamisításárólés a csalásról szóló 1905-ben elfogadott, a félrevezetőreklámozásról szóló 1963-ban elfogadott törvény, valamint aCode Civil szavatosságot szabályozó 1641-1649 §-ai. Ehhezlásd bővebben J. Calais-Auloy: Droit de la consommation.Dalloz, Paris 1986. 28. o.27Az árak feltüntetéséről szóló 1971-ben elfogadott ésaz előre csomagolt élelmiszerek címkézéséről szóló 1984. évijogszabályt lehet ebben a körben kiemelni.28Ezek közé tartozik egyebek mellett a házaló kereskedelemrőlszóló 1972. évi törvény, valamint az 1983-banmegszületett szabályozás, amely a fogyasztók egészségénekés biztonságának védelmét célozza.29Vö. J. Calais-Auloy: i. m. 29-30. o30Vö. Katalin Judit Cseres: Competition Law and ConsumerProtection. Kluwer Law International, Hague 2005.164. o.31Vö. J. Keßler – H. W. Micklitz: i. m. 205. o.32Vö. I. Ramsay: Consumer Protection. Weidenfeld andNicolson, London 1989. 5. o.33Egyebek mellett az 1956. évi Restriction Fair TradeActre és az 1959-ben megalakított Molony-bizottság általmegfogalmazott, a későbbi jogalkotási dömpinget is katalizálójavaslatokra érdemes gondolni. Vö. Fazekas Judit: i. m.46-47. o.34Ehhez lásd Ohly Ansgar: Richterrecht und Generalklauselim Recht des unlauteren Wettbewerbs. Carl HeymannsVerlag, Köln 1997. 312. o.35Vö. H-W. Micklitz: i. m. 4. o.36Vö. Katalin Judit Cseres: i. m. 163. o.37Megjegyzendő, hogy e jogával a mindenkori versenyhatóságvezetője csak ritkán él.38Vö. A. Robertson – A. Horton: Does the United Kingdomor the European Community need an unfair competitionlaw? EIPR 1995. 17. sz. 569. o.39Vö. Miskolczi Bodnár Péter: i. m. 129. o.40Vj-36/2012. ügy.41Ez a felfogás olvasható ki Bara Zoltán álláspontjából.Vö. Bara Zoltán: Verseny és magyar versenypolitika. PénzügyiSzemle 2006. 2. sz. 211-212. o.42Bordás Mária: i. m. 149. o.43Vö. 1990. évi LXXXVI. tv. 11. § (1) bek.44Vö. Tpvt. 2. §.45A Versenytanács elnöke esetében csupán egy alkalommallehet helye újraválasztásnak.46Az ügyről bővebben lásd a 183/2010. (X. 28.) AB határozatot.47A Hivatal feladatkörét érintő önkormányzati rendelet-tervezetegyeztetését a jegyző kezdeményezheti a Hivatalelnökénél.48Tpvt. 33. § (1) bek.49Tpvt. 36/A. §50Eme elvek megtalálhatók a hatóság honlapján. http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/pdf/elemzesek_gvhtanulmanyok_antitrosztpolicy_2007_05.pdf(2012.07.24.)51A Tpvt. 80. §-a rögzíti, hogy „az eljáró versenytanácshatározatait nyilvánosságra hozza, végzéseit pedig nyilvánosságrahozhatja. Ennek nem akadálya az, ha a döntés bíróságiJURA 2012/2.

Bencsik András: A versenyjog szerepe a fogyasztói érdekek védelmében39felülvizsgálatát kérték, azonban ezt a tényt a nyilvánosságrahozatalkor jelezni kell. Ha a vizsgálatot elrendelő végzéstnyilvánosságra hozták, az eljárást befejező döntést is nyilvánosságrakell hozni.”52Az Fttv. alkalmazásával kapcsolatos elvi állásfoglalásokattartalmazó dokumentum is elérhető a GVH honlapján.http://www.gvh.hu/domain2/files/modules/module25/1391133F8C04A1496.pdf(2012.07.24.)53Tekintettel arra, hogy mindkét norma soft law-nakminősül, a bírósági gyakorlatban jogalkalmazási problémákatokoz azok tartalma.541990. évi LXXXVI. tv. 33. § (1) bek.55A Tpvt. 52. §-a értelmében „a versenyfelügyeleti eljárásbanügyfél az, akivel szemben hivatalból indult megaz eljárás, illetve a kérelmező, továbbá az, akire a kérelemvonatkozik”.56E helyütt csupán jelzem, hogy a Ket. 13. § (2) bekezdésd) pontja értelmében (2) annak rendelkezéseit a termékek és aszolgáltatások forgalmazására, illetve értékesítésére, valamintaz ezekkel összefüggő kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozókövetelmények ellenőrzésével, illetve a piacszabályozássalkapcsolatos eljárásokban, ideértve a gyógyszerek, gyógyászatisegédeszközök és egészségügyi technológiák társadalombiztosításitámogatásával kapcsolatos eljárást is, akkor kellalkalmazni, ha az ügyfajtára vonatkozó törvény eltérő szabályokatnem állapít meg.57Vö. a Tpvt. 44. § (1) bekezdésével.58A Tpvt. 2-7. §-aiban szabályozott, tisztességtelen versenytilalmába ütköző magatartások elbírálása tartozik abírság hatáskörébe.59Megjegyzem, hogy a GVH szervezetének részét képezia Versenytanács, amely azon személyek testületét jelöli, akikrészt vehetnek az egyedi versenyt érintő jogviták elbírálásában.Az eljáró versenytanács ezzel szemben az adott egyediügyet eldöntő, konkrét testület, amelynek tagjai a Versenytanácsszemélyi állományából kerülnek ki.60Tpvt. 72. § (1) bek.61A bírság meghatározásának és kiszabásának szempontjaita GVH és a Versenytanács elnökének közös 1/2007.számú közleménye tartalmazza.62Tpvt. 75. § (1) bek.63Vö. Fekete Orsolya: i. m. 191. o.64A törvénysértő magatartást tanúsító piaci szereplő kötelezettségetvállalhat az okozott kár megtérítésére is, amelyreazonban a GVH – az ismertetett szankciórendszer alapján– nem kötelezhetné a vállalkozást. Ez a sajátosság szintén ahatósági szerződéshez „közelíti” a kötelezettségvállalás intézményét,hiszen a Ket. 76. § (3) bekezdése is lehetővé tesziaz ügyfél számára olyan kötelezettség vállalását, amelynekteljesítésére hatósági határozattal egyébként nem lenne kötelezhető,ha az ügyfél a saját szerződésszegése esetére a többletkötelezettségtekintetében a hatósági szerződésben alávetimagát a szerződésszegés jogkövetkezményének.65Erre a Tpvt. 76. § (5) bekezdése ad lehetőséget.66Megjegyzem, hogy a bíróságok szervezetéről és igazgatásárólszóló 2011. évi CLXI. törvény 19. § (1) bekezdéseszerint 2013. január 1-jétől kezdődően a közigazgatási pereklefolytatására a járási szinten szerveződő közigazgatási ésmunkaügyi bíróságok lesznek hivatottak.67A reformatórius jogkör biztosítása a piaci rend gyorshelyreállítása érdekében a szabályozás korszerű eleménektekinthető.68Tpvt. 88/B. § (2)-(4) bek.69Ezzel összefüggésben lásd a Tpvt. 86. § (2) bekezdését.70Ezt juttatja kifejezésre a Tpvt. 88/B. § (1) bekezdése is,amely szerint ezekben a perekben a Polgári perrendtartásrólszóló 1952. évi III. törvény rendelkezéseit az e §-ban foglalteltérésekkel kell alkalmazni.71Tpvt. 92. § (1) bek.72Ehhez lásd a Tpvt. 92. § (4) bekezdését.73Ennek érdekében rögzíti a Tpvt. 92. § (5) bekezdése azta kötelezettséget, miszerint a bíróság ítéletében meghatározzaazoknak a jogosult fogyasztóknak a körét és az azonosíthatóságukhozszükséges adatokat, akik tekintetében a jogsértéstényét megállapította, illetve akik jogosultak az ítéletbeli kötelezésteljesítésének követelésére.74Tpvt. 92. § (6) bek.75Itt csak utalok arra a tényre, hogy a GVH „saját maga”jogosult e normákat megalkotni, míg az NFH vonatkozásábanmég mindig nem került kibocsátásra a bírságok kiszabásátreguláló miniszteri utasítás.76Jól mutatja a jogintézmény alkalmazásával kapcsolatosellenérzéseket az a tény, hogy 2008 és 2011 között nagyjából15 kötelezettség-vállalás született a GVH eljárásában, míghatósági szerződés megkötésére nem került sor az NFH előttfolyó egyedi ügyekben.77Erre a jelenségre mutat rá Fekete Orsolya is. Vö. FeketeOrsolya: i. m. 197. o.JURA 2012/2.

40 Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügybenBruhács Jánosprofessor emeritusArgentína és Uruguay vitája:a Nemzetközi Bíróság 2010. éviítélete az Uruguay folyó mentipapírgyár ügyben1. Az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben (Argentínac. Uruguay) a Nemzetközi Bíróság (a továbbiakban:Bíróság) 2010. április 20-án hozott ítéletet. 1A két ország között jogvita abból keletkezett, hogyUruguay engedélyezte a határfolyó bal partján, FrayBentos város közelében papírgyár (ORION vagy afinn beruházó neve alapján: Botnia) és kapcsolódólétesítmények (kikötő, szennyvíztisztító, eukaliptuszerdő telepítése) létesítését és működését. (A spanyolberuházásban tervezett üzem építését abbahagyták.)A papírgyárban a termelés 2007 végén megindult. Afolyó túlpartján, Gualeguaychu argentin régióban aprojekt kezdettől fogva heves tiltakozást váltott ki: azérintettek féltek attól, hogy a papírgyár szennyezéskibocsátása súlyos károkat okoz a turizmusnak, ahalászatnak és a mezőgazdaságnak, a régió legfontosabbbevételi forrásainak. 2005 vége óta a feszültséga hidak és utak többszöri lezárásához vezetett.Sikertelen tárgyalások után Argentína 2006. május4-én keresetet nyújtott be a Bíróságon, amelynekjogalapját a két ország közötti vízügyi szerződés: az1975. évi Uruguay folyó statútum 2 (a továbbiakbanStatútum) ún. joghatósági záradéka biztosította.Mind a felperes, mind az alperes kért ideiglenesintézkedéseket, amelyeket a Bíróság végzéseivelelutasított. 3Keresetében Argentína annak megállapítását kértea Bíróságtól, hogy Uruguay az Orion papírgyárépítésének és üzembe helyezésének engedélyezésévelmegsértette a Statútumból és a nemzetközijog más szabályaiból folyó kötelezettségeit, ezek anemzetközi jogsértések jelentős károkat okozhatnaka folyó és környéke (zone d’influence) környezetében,végül a nemzetközi felelősség következményeitérvényesítve a tevékenység megszüntetését (cessatio),in integrum restitutio-t és kártérítést igényelt.Uruguay a felperesi követelések elutasítását kérteténybeli és jogi megalapozottságuk hiányában, ígyannak kimondását akarta elérni, hogy a papírgyárlétesítése és működése összhangban van a Statútumrendelkezéseivel.A Bíróság 2010. évi ítélete kötelezően eldöntöttea felek közötti jogvitát 4 . Ennek ellenére a két országközti feszültség nem csökkent, sőt eszkalálódott, ígynem kizárt a Bős-Nagymaros ügyben hozott ítélet 5utóéletének megismétlődése 6 , bár a két helyzet közöttikülönbség meghatározónak tűnik: a Bős-Nagymarosügyben a Bíróság arra kötelezte Magyarországotés Szlovákiát, hogy jóhiszemű tárgyalás útjánállapodjanak meg az ítélet végrehajtásáról 7 , amelyközismerten nem sikerült 8 , ezzel szemben a 2010. éviítéletből a status quo fennmaradása következik.2. Az Uruguay folyó a La Plata nemzetközi vízrendszeréhez9 tartozik, amelyre az 1969. évi Brazíliábanaláírt La Plata medence keret-szerződés 10 vonatkozik.A keretszerződés égisze alatt több kétoldalúés más szerződés 11 is létrejött, ennek ellenére a partiállamok között súlyos, a nemzetközi környezetvédelmijog fejlődését is érintő vízügyi viták voltak,pl. a Parana folyón létesített Itaipu völgyzáró gáttalkapcsolatban. 12 Kérdéses az, hogy a Bíróságnak apapírgyár ügyben hozott ítélete mennyiben befolyásoljaa La Plata medence államai vagy általábana latin-amerikai országok nemzetközi folyókkal kapcsolatosjogi álláspontját, pl. elvezet-e határt alkotófolyók kvázi kondomíniumnak tekintő felfogás 13elavulásához?Az előbbi szempontokon túl a Bíróság ítéleténekvalódi jelentőségét az adhatja meg, hogy mennyibenjárult hozzá a nemzetközi környezetvédelmi jog fejlődéséhez.Az Uruguay folyó menti papírgyár ügybena Bíróság először 14 került szembe közvetlenül anemzetközi környezetvédelmi jog alap-tényállásával,a határon átterjedő (transfrontier) szennyezés és máskörnyezeti hatások problémájával. Ebben az elvijelentőségű ügyben – a tét jelentőségével tisztábanlévén 15 – a Bíróságnak olyan kérdésekre kellett választtalálnia, hogy in concreto határon túli károkozásmikor minősül nemzetközi jogsértésnek, hogyan érvényesíthetőka nemzetközi felelősség jogkövetkezményei,stb. E felvetéseknek különös súlyt adhat az,hogy a bírói gyakorlat konzisztenciájának követelményére16 tekintettel mennyire teszi kiszámíthatóvá afolyamatban levő környezetvédelmi tárgyú ügyek 17eldöntését, amelyek közül a Costa-Rica c. Nicaraguavitában már végzés 18 született. A San Juan folyó 19 térségébenvégrehajtott nicaraguai intézkedések (kotrás,folyószabályozás) mederváltozást, iszaplerakódástidézhetnek elő, károkat okozhatnak a folyó és a LosPortillos (Lagon Harbour Head) közötti ramsari területen,mint azt a Costa Rica által benyújtott keresetállítja. Az ideiglenes intézkedésről szóló végzés lehetővéteszi azt, hogy Costa Rica környezetvédelmiszakértőket küldjön a vitatott térségbe (86. §), elrendelia fegyveres erők kiküldésétől való kölcsönösJURA 2012/2.

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben41tartózkodást (86. §), ugyanakkor megengedi a kotrásfolytatását (82. §).3. E tanulmány célja annak vizsgálata, hogy anemzetközi környezetvédelmi jog jeles művelőinek(L. Boisson-Chazurnes, A. Boyle, S. McCaffrey, Ph.Sands) részvételével folyó perben született ítélet anemzetközi jogsértéssel okozott környezeti károkmiatti felelősség felvetődésének esetében milyenmegoldásokat, válaszokat talált és ezek mennyibenelégíthetik ki az általános várakozásokat. Az ítéletindokolásának, gondolatmenetének vázolása utántehát azokat a megoldásokat vizsgáljuk, amelyekmeghatározták a végeredményt: Uruguay elmarasztalásáteljárási kötelezettségei megsértésében és emegállapítás elégtételnek minősítését (282. § 1. pont),illetve azt, hogy Uruguay részéről nem valósultmeg érdemi kötelezettségszegés vagy a különbözőkörnyezeti károk bekövetkezte nem bizonyítható,ennek következtében a cessatio, az in integrum restitutivés a kártérítés felperesi igényét el kell utasítani(282. § 2. pont).A tanulmány négy fő részből áll: először az eljárásiés érdemi kötelezettségek megkülönböztetésévelfoglalkozik, majd tárgyalja a vízügyi-környezeti vitaeljárási szakasza utáni helyzetet, ezután vizsgálja azt,hogy milyen okok vezettek a határon túli környezetikárok megelőzésére vonatkozó érdemi nemzetközikötelezettségek megszegésének el nem ismerésére,végül vázolja azt, hogy ennek ellenére a 2010. éviítélet mennyiben járult hozzá a nemzetközi környezetvédelmijog fejlesztéséhez.4. Az ítélet tartalmi összefoglalása. Az 1975. évi Statútumrendelkezéseinek és az ügy releváns tényeinekösszegezése után a Bíróság tisztázza nem vitatottjoghatóságának terjedelmét, amit a Statútum értelmezéséreés alkalmazására korlátoz. E megszorító értelmezéskihat az alkalmazandó jog meghatározására,elejét veszi annak, hogy a per tárgya lehessen másnemzetközi kötelezettségek megsértésének vizsgálata.Az ítélet ezután megkülönbözteti az érdemi éseljárási szabályokat, tisztázza ez utóbbiak jogi természetétés tartalmát, majd megállapítja azt, hogyUruguay ezen eljárási kötelezettségeit megszegte. Azeljárási szakasz befejeződésével létrejött jogi helyzet,illetve ebben a felek jogainak és kötelezettségeinekértelmezése átvezet az érdemi kötelezettségek területére,amelyek vizsgálata során a Bíróság foglalkozika bizonyítási teher problémájával, ezt követőenállást foglal a felperes által felhozott és az alperesáltal a dolog természete szerint vitatott konkrét kötelezettségszegésekkel(a Statútum 1., 27., 35., 36. éskülönösen 41. cikkével, ez utóbbi keretében a környezetihatásvizsgálattal), valamint más szennyezésekkel.A befejező részben a Bíróság dönt a felekvégkövetkeztetéseiben megfogalmazott kérelmekről,amelyben megjelenik az eljárási kötelezettségszegésés az érdemi kötelezettségszegés miatti nemzetközifelelősség megkülönböztetése, illetve az utóbbi vonatkozásában– nemzetközi jogsértések hiánya miatt– a követelések elutasítása.5. Az eljárási és az érdemi kötelezettségek megkülönböztetése.(67-70. §§) Az ítélet egyik kulcseleme azeljárási és az érdemi kötelezettségek (obligations denature procedurale/substantive obligations) közötti különbségtétel,amelyre lehetőséget biztosított egyrésztaz 1975. évi Statútum, másrészt az argentin keresetis (22. §). Az előbbi (7-12. cikkek) – követve a széleskörben alkalmazott gyakorlatot 20 – rendelkezik azinformációadási és a notifikációs kötelezettségekről,az értesített parti állam jogairól és kötelezettségeiről,különösen az ellentmondás jogáról és ez utóbbiesetben a tárgyalás szükségességéről, amelyek egyfolyamat vagy mechanizmus egymást követő elemei.A felsorolást az ítélet kiegészíti a végrehajtás felfüggesztésénekkötelezettségével, amely ugyan hiányzik astatútumból (134. §), de mint általános kötelezettség(143. és 144. §§) közvetlenül következik a jóhiszeműségáltalános elvéből (145. §).Az ítélet megállapítja azt, hogy Uruguay mindeneljárási kötelezettséget megsértett: elmulasztotta aközös technikai bizottság (CARU) 21 informálását(106. §), a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozókötelezettséget mellőzve idő előtt döntött a létesítmények,így a papírgyár, kikötő, stb. megépítésének ésműködésének engedélyezéséről (143. §), nem tartottatiszteletben notifikációs kötelezettségét (122. §), különösena környezeti hatásvizsgálat vonatkozásában(120-121. §§), végül nem folytak a statútummal összhangbanálló tárgyalások sem a két fél között (149.§). A két fél közötti megállapodásokat (a 2004. márc.2. külügyminiszteri megállapodás, illetve az államfők2005. május 5. megállapodása a magas szintűtechnikai csoport (GTAN) felállításáról) nem lehetrelevánsnak tekinteni; előbbit tárgya miatt (128. §),utóbbit pedig formuláira tekintettel (141. §) nem lehetjoglemondásként értelmezni, azaz nem derogálhatjáka statútum által előírt eljárási kötelezettségeket (149.§). Az előbbi jogsértések tényének megállapításábóllogikusan következik a döntés, amely egyben ennekmegállapítását megfelelő elégtételnek minősíti (282.§ 1. pont).A per kimenetelét lényegében eldöntő megkülönböztetésprima facie nehezen kifogásolható. Az 1975.évi Uruguay folyó Statútum önálló részben állapítjameg az eljárási kötelezettségeket /7-12. cikk/ és afelperesi érvelés is erre az elválasztásra épített /67.§/. A fortiori az is nyilvánvaló, hogy az eljárási ésérdemi kötelezettségek között különbség van jogitermészetükben és tartalmukban. Az előbbi érvekellenére mégis úgy tűnik, az eljárási és érdemi kötele-JURA 2012/2.

42 Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügybenzettségek közötti határ bizonytalan 22 , továbbá – mintAl Khasawnek és B. Simma közös különvéleményehangsúlyozza – következményeiben nehezen vállalható.23 E két aspektus érdemes mélyebb vizsgálatra.Az 1975. évi statútum által megállapított kötelezettségeketkronologikus alapon kell az eljárási vagyaz érdemi kötelezettségek kategóriájába sorolni 24 ,azaz először van egy eljárási szakasz, amelynek befejezésétkövetően következnének a további – mostmár az érdemi kötelezettségek fényében értékelendő– lépések. Másképpen fogalmazva: a döntés előtt(ex ante) kell teljesíteni az eljárási kötelezettségeket,a projekt megvalósításáról szóló döntés után pedigaz érdemi kötelezettségeket kell tiszteletben tartani.E képlet helyességét több szempontból meg lehetkérdőjelezni, jelesül a környezeti hatásvizsgálat minősítése,a folyamatos együttműködés követelményeés a fortiori az eljárás és érdemi kötelezettségek interdependenciájaaspektusaiból.Miután a per definitionem eljárási természetű környezetihatásvizsgálatról a Statútumban nem az eljárásikötelezettségeknél van szó, a Bíróság ezt az érdemikötelezettségek teljesítésénél vizsgálja (203-219. §§),de ugyanakkor megállapítja azt is, hogy a környezetihatásvizsgálatot a projekt megvalósítására vonatkozódöntés előtt kell elvégezni (120. §), ami a kronológialogikája szerint eljárási jellegét mutatja. Az ítéletazt is megjegyzi, hogy a – több hiányosságot tartalmazó– környezeti hatásvizsgálat eredményéneknotifikációja csak az Orion papírgyár létesítésénekengedélyezése után történt meg (120. §).Az érdemi és az eljárási kötelezettségek megkülönböztetésébőlaz ítéletben további ellentmondás iskövetkezik: a Bíróság hangsúlyozza a felek közöttifolyamatos együttműködés szükségességét a közöstechnikai bizottság keretében, amely kiterjed azOrion papírgyár, mint ipari létesítmény működésénekellenőrzésére (281. §). Elképzelhető-e folyamatosegyüttműködés eljárási lépések nélkül? Az ítélet márkorábban is kiemelte a folyamatos együttműködésikövetelményét, amelyben az eljárási kötelezettségekteljesítése elengedhetetlen (81. § in fine).Az eljárási és érdemi kötelezettségek megkülönböztetésébőladódó legfontosabb problémánakmégis az tekinthető, hogy a megosztott természetierőforrások hasznosítására és védelmére vonatkozóáltalános elvek sajátos természetére tekintettel a kétfajta kötelezettség elválasztása elvileg megengedhető-e?A Bíróság maga is érzékeli e problémát, amikor aprevenció elvével kapcsolatban elismeri a funkcionáliskapcsolatot a nemzetközi kötelezettségek e kétkategóriája között, ami azonban nem lehet akadályaannak, hogy a feleknek külön-külön kell tartalmukszerint mind az egyiket, mind a másikat teljesíteni ésmegsértésük esetén a felelősséget vállalni (79. §).A kérdés azonban az, hogy nincs-e mélyebb összefüggésaz eljárási szabályok és az érdemi kötelezettségeketlétrehozó általános elvek között, megsértésüknem összetett kötelezettség megszegése-e 25 , különöstekintettel az eljárási kötelezettségek szabatosságáraés az érdemi kötelezettségek általánosságára és bizonytalanságára.26 Ennek az összefüggésnek a vizsgálatátcélszerű és indokolt a megosztott természetierőforrások hasznosításának és védelmének kulcselve27 , az ésszerű és méltányos hasznosítás és részesedéselve értelmezésével megvalósítani, amelyhezközvetlenül kötődik az ítélet által részletesen tárgyaltprevenció elve (infra), ami per definitionem összetettkötelezettséget jelent 28 . Mind Argentína (170. §), mindUruguay (271. §) hivatkozott ezen elvre. Továbbá az1975. évi Statútumnak a folyó ésszerű és optimálishasznosítására vonatkozó 1. cikkéből a Bíróság arra akövetkeztetésre jut, hogy célja a parti államok jogai ésszükségletei közti egyensúly megteremtése (195. §),ami lényegében az ésszerű és méltányos hasznosításés részesedés elvének tartalmára utal, majd expressisverbis az ésszerű és méltányos hasznosítás, illetve agazdasági fejlődés és a környezet védelme közöttiszoros kapcsolatra (177. § in fine) is hivatkozik.Lehet-e úgy érvelni, hogy az ésszerű és méltányoshasznosítás és részesedés elve interdependenciát létesítaz eljárási és érdemi kötelezettségek között, az eljárásikövetelmények az utóbbiak vonatkozásában conditiosine qua non-nak minősülnek? Több szerző 29 ezt azálláspontot képviseli, mások, pl. S. McCaffrey szerintugyan az ésszerű és méltányos hasznosítás ésrészesedés folyamatként értelmezendő, gyakorlatilagelképzelhetetlen folyamatos együttműködés nélkül,tekintettel arra, hogy nem absztrakt és statikus álláspontotjelent, de annak egyoldalú meghatározásabennrejlik e fogalomban. 30 Nem jutunk messzebb anemzetközi jogi tudós társaságok eredményeinekfelhasználásával sem. Az ILA 1966. évi HelsinkiSzabályai 31 a részesedés ésszerű és méltányos mértékénekmeghatározására az induktív megközelítést,az ún. tényezővizsgálati módszert írja elő (VI. cikk),továbbá tartalmazza a folyamatos újraértékelés követelményétis (VII. és VIII. cikkek), de az eljárásikövetelmények a kulcselvtől elválasztottan, a vitákmegelőzésére és rendszerére vonatkozó eljárásoknál(6. fejezet) csak ajánlásként, de iure condendo szabálykéntszerepelnek. Az eljárási és érdemi oldal egyesítésétmajd a határon átterjedő szennyezésről szóló1982. évi Montreali Szabályok (7. és 8. cikkek) valósítjákmeg. 32 A 2004. évi Berlini Szabályok a jóhiszeműegyüttműködés tartalmi elemeiként szólnak az eljárásikötelezettségekről (56-61. cikkek és a különösenérdekes a compliance review-ről szóló 66. cikk) 33 , ígylegfeljebb áttételesen feltételezhető iunctim az előbbiekés a méltányos hasznosítás (12. cikk) között. 34JURA 2012/2.

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben43Abból a tényből, hogy a nemzetközi folyók nem hajózásicélú hasznosításának jogáról szóló grosso modokodifikációnak tekinthető 1997. évi New York-i egyezmény35 is az általános együttműködési kötelezettség(8. cikk) után rendelkezik az információcseréről, azértesítésről és a tárgyalásról-konzultációról (III. rész),arra következtethetünk, hogy ezen eljárási kötelezettségekalkotják az együttműködési kötelezettség tartalmát.36 Ennek ellenére a kérdés továbbra is nyitott:az ésszerű és méltányos hasznosítás és részesedéselvében szükségképpen bennrejlik annak kvázi conditiosine qua non-ja, a folyamatos együttműködés követelménye,37 mert a nemzetközi szokásjog szintjén 38ez az elv nem jelenthet állandó, végleges megoldást:az összeegyeztetendő érdekek, a releváns tényezők, afennálló és jövendő hasznosítások aránya állandóanváltozik, a határt átlépő káros hatások sem maradnakugyanazok. Egyszerűbben: az ésszerű és méltányosrészesedés elvébe bennrejlik a folyamatos korrekció.Így nem lehet kikerülni az eljárási szabályok újra- ésújra történő alkalmazását.Az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben a vitalényegét a folyó hasznosítása és az ebből következőhatárt átlépő szennyezés közötti konfliktus jelenti, amifelveti az ésszerű és méltányos hasznosítás és részesedéselve és a szennyezés tilalmának viszonyát. Prima facie aválasz egyszerű: mind az 1997. évi New York-i egyezmény(1. cikk), mind az ILA releváns határozatai (1966.évi Helsinki Szabályok X. cikk, 1982. évi montrealivízszennyezési szabályok 1. cikke, a 2004. évi BerliniSzabályok 3/14. cikke) kiterjesztik tárgyi hatályukat avízszennyezésre is. 39 A vízhasznosítást és szennyezéstegyaránt felölelő tárgyi hatály ugyanakkor nem mentesellentmondásoktól, amelyek tetten érhetők pl. az1966. évi Helsinki Szabályokban az újabb szennyezésmegelőzése és a meglevő szennyezés csökkentésérevonatkozó kötelezettségeknél. 40 A szennyezés kváziönállósága mellett további érvek szólnak, amely közülmegemlíthető a veszélyes anyagokkal történő szennyezésáltalános tilalma 41 , továbbá a környezet, különösena vízi ökoszisztéma általános megóvásának célja és atengerszennyezés megelőzésének aspektusa.Az előbbi fejtegetéseket összegezve az mondható,hogy a nemzetközi jog releváns szabályai – bárkomoly érvek hozhatók fel mellette – nem igazoljákegyértelműen az eljárási és érdemi kötelezettségekelválaszthatatlanságát, inkább kibogozhatatlan öszszekeveredését,összefonódását mutatják. 426. Az eljárási szakasz utáni jogi helyzet. Az eljárásiés érdemi kötelezettségek megkülönböztetéséneklogikus következménye a megosztott természetierőforrással kapcsolatos vita folyamatának két részreosztódása. Az értesítési kötelezettség után következőtárgyalási kötelezettség időtartama is lejár (157.és 275. §§), azaz létezik egy határozott idejű eljárásiszakasz, ezt követően többé nem lehet szó eljárásikötelezettségszegésről 43 . Ezzel szemben az érdemikötelezettségek, nevezetesen a prevenció (101. és174. §§) és az ésszerű és méltányos hasznosítás (177.§) folyamatosak. 44 Ebből vonja le az ítélet az alábbi következtetést:„a statútum sehol sem állapítja meg semazt, hogy egy fél érdemi kötelezettségeit csak eljárásitermészetű kötelezettségei tiszteletben tartásával teljesítheti,sem azt, hogy eljárási természetű kötelezettségeinekmegsértése automatikusan magával hoznáaz érdemi kötelezettségek megszegését.” (78. §)A Bíróság álláspontjával kapcsolatban két kérdésvethető fel: hogyan értelmezhető az eljárási szakaszbefejeződése a Statútum joghatósági klauzuláinakfényében, illetve mit jelenthet az eljárási kötelezettségekmegszegése a jóhiszeműség szempontjából.A Bíróság szerint Uruguay nem tartotta tiszteletbena Statútum és a nemzetközi jog általános szabályaáltal megkövetelt tárgyalási kötelezettséget (149.§). 45 Ebben az összefüggésben az ítélet hangsúlyozzaazt az általános elvet, 46 amely szerint a tárgyalásikötelezettség nem foglalja magába a megegyezésikötelezettséget (150. §), tehát a másik fél nem rendelkezikvétójoggal (153. § in fine). 47 Az 1975. éviStatútum eljárási szabályai ugyan biztosítják azt alehetőséget, hogy a tárgyalások sikertelenségénekesetében bármelyik fél a Bírósághoz fordulhat (12.cikk). E rendelkezés az eljárási szabályok szerintibeleszólási jogot megerősíti: a Bíróság döntene a tervezettvízhasznosításról, a vízügyi viszonyokba valóbeavatkozás megvalósíthatóságáról nemzetközi jogiszempontból. E lehetőséggel Argentína nem élt, nemfordult a Bírósághoz a sikertelen tárgyalások végén,ami részben érthető, 48 mégis taktikai hibát 49 jelentett.A Bíróság így egyesíthette a Statútummal létesítettkettős joghatóságot: 50 nem helyes különbséget tennia Statútumnak a Bíróság joghatóságát megállapító kétrendelkezése között (137. §), mert a 60. cikk általánosformulája a releváns szerződés valamennyi rendelkezésérevonatkozik. Elvileg kérdéses az, hogy ez azértelmezés összhangban van-e az ut res magis valeatquam perent maximával, 51 bár bizonyos szempontbólérthető: a Bíróságnak a tervezett létesítmények létrehozásaelőtt kellett volna dönteni az engedélyezésrőlvagy annak megtagadásáról, amelynek nemcsak bíróidöntésre aligha alkalmas (justiciable) technikai-gazdaságiaspektusai lettek volna, hanem állást kellett volnafoglalni a lehetséges, feltételezhető kárveszélyekről is,ami további bizonyítási nehézségeket okozott volna.Az eljárási szakasz befejeződésével új jogi helyzetkeletkezett: véget ért a felfüggesztési kötelezettség(obligation de non-construction) (157. §), megnyílt alehetőség az egyoldalú cselekvésre: Uruguay sajátkockázatára és felelősségére hozzákezdhetett terveimegvalósításához (154-155. §§). E megállapításJURA 2012/2.

44 Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügybennyilvánvalóan összhangban van a Lanoux tó ügybenhozott ítélettel: „az egyes államokra tartozik a szóbajöhető helyzetek és szabályok ésszerű és jóhiszeműértékelése … amelyek nemzetközi felelősségük felvetésénekkockázatával járnak akkor, ha bebizonyosodikaz, hogy nem jogai határai között cselekedett”. 52A megosztott természeti erőforrások hasznosításánakés védelmének a területi szuverenitás a kulcseleme, 53az ebből következő ésszerű és méltányos hasznosításés részesedés tehát individuális hasznosításokatfeltételez. Az egyoldalú cselekvés azonban nem korlátoknélküli. Az ítélet expressis verbis hangsúlyozza ajóhiszeműség elvét (145. §). 54 A jóhiszeműség azonbanmegdönthető vélelem, 55 így ezt követően már nemaz a kérdés, hogy a parti államok közötti tárgyalásoksikertelensége után a felek visszanyerik cselekvésiszabadságukat, hanem az, hogy az egyéb eljárási kötelezettségekmegsértésének segítségével eleve nemlátszat-tárgyalásra, a tárgyalás meghiúsítására történte kísérlet. 56 Összeegyeztethető-e ilyen magatartása jóhiszeműség követelményével? Az egyoldalúcselekvés lehetőségének további korlátozását jelentiaz, hogy tiszteletben kell tartani a nemzetközi jogszabályait, a konkrét esetben elsősorban az 1975. éviStatútum érdemi rendelkezéseit. Ez utóbbi kérdéstrészletekbe menően vizsgálja az ítélet.7. Az ítélet nem állapít meg nemzetközi környezetvédelmikötelezettségszegéseket. Az ítélet második része apapírgyár (Orion vagy Botnia) és járulékai (pl. FrayBentos kikötő) működésének nemzetközi jogi értékelésévelfoglalkozik. Argentína szerint számos nemzetközikötelezettségszegéssel határon túli környezeti károkkeletkeztek, vagy következhetnek be, amelyekértUruguay nemzetközi felelősségének megállapítását, inintegrum restitució-t, azaz az üzem leszerelését, kártérítéstés biztosítékokat kért. Uruguay a tényeket vitattaés a felelősségi igények elutasítását kérte.A Bíróság kimondta azt, hogy Uruguay nem követteel szerződési kötelezettségeinek megsértését(282. § 2. pont), 57 amelynek következtében természetesenfel sem merülhet a nemzetközi felelősségegyetlen jogkövetkezményének megállapítása sem.Az ítélet a nemzetközi jogsértéssel okozott környezetikárok miatti felelősség szempontjából csalódástkelthet: elmaradt az ilyen helyzetekre irányadónemzetközi felelősség absztrakt elvének konkrétalkalmazása, ami alkalmat adott volna számos felelősségijogintézmény tisztázására vagy elmélyítésére.Kiemelendő ugyanakkor az, hogy mind a peres felek,mind a Bíróság a nemzetközi jogsértés miatti felelősség2001. évi szabályai 58 szellemében, koordinátarendszerébenés fogalmainak használatával érveltek.(Így eseménymegelőzési kötelezettség, jóvátétel,jelesül az in integrum restitució és kártérítés, garancia,sine delicto felelősség, stb.)Az ítélet előzőekben említett megállapítása némilegparadox helyzetet hoz létre: a papírgyár és járulékoslétesítményei építése már az eljárási szakaszbefejezése előtt kezdődött (275. §), de működését az1975. évi statútum érdemi kötelezettségeinek fényébenkell megítélni.A Bíróság végső következtetése: az érdemi kötelezettségekmegszegése nem valósult meg vagylegalábbis nem bizonyítható, tehát a nemzetközi felelősségnem keletkezett tétel több tényezőre vezethetővissza, különösen joghatóságának korlátozott felfogása,az érdemi kötelezettségek általánossága, a szennyezésfogalmának megszorító értelmezése és a környezetikárok bizonyításának problémái következtében.a) A Bíróság joghatóságának korlátozottságaA Bíróság joghatóságát az 1975. évi Statútum joghatóságiklauzulája (60. cikk) határozza meg: a szerződésértelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos vitákravonatkoztatja. Ennek alapján és erre irányuló felperesiindítvány hiányában 59 – mint erről az előzőekbenmár volt szó – nem a Bíróság feladata a tevékenységengedélyezésével kapcsolatos döntés (154. §). E pontbanígy azt kell vizsgálni, hogy a joghatósági klauzulaalapján hogyan határozható meg az ún. alkalmazandójog (droit applicable). Az 1975. évi Statútum néhány cikke(különösen a szerződés célját meghatározó 1. cikk,továbbá a vízi környezet megóvásáról és szennyezéselleni védelméről szóló 41. cikk) tartalmaz ún. clausede renvoi-t, azaz utal más nemzetközi szerződésekbőlszármazó jogokra és kötelezettségekre, továbbáa nemzetközi jog általános szabályaira is. E klauzulaalapján Argentína a papírgyár által okozott határontúli környezeti károkat vagy azok veszélyét olyannemzetközi környezetvédelmi szerződések figyelembevételével óhajtotta a Bíróság által megítéltetni,mint a nemzetközi jelentőségű vadvizek védelmérőlszóló 1971. évi ramsari egyezmény, a veszélyeztetettfajok nemzetközi kereskedelmére vonatkozó 1973.évi washingtoni szerződés (CITES), az 1992. évi rióibiológiai sokféleség egyezmény, vagy a nehezen lebomlószerves vegyületek tárgyában kötött 2001. évistockholmi egyezmény (POP egyezmény). A felperesszerint Uruguay nemzetközi kötelezettségei az említettszerződésben megállapított kötelezettségekkelkibővülnek (56. §). A Bíróság arra az álláspontrahelyezkedett, hogy az egyéb szerződési kötelezettségeknem inkorporálhatók az 1975. évi Statútumba(59.§ és 62. §), így nem esnek a joghatósági záradékhatálya alá: a Bíróságnak nincs joghatósága annakeldöntésére, vajon Uruguay tiszteletben tartotta-eezen kötelezettségeit (63. §).A joghatóság ilyen megszorító értelmezése nemzárja ki azt, hogy a nemzetközi jog általános szabályaiés a multilaterális egyezmények rendelkezéseiJURA 2012/2.

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben45felhasználhatók az 1975. évi Statútum cikkeinekértelmezésénél (66. §), összhangban az 1969. évi bécsiegyezményben kodifikált szerződésértelmezésiszabályokkal (55. és 64. §§). Az evolutív értelmezés(infra) azonban nem extrapolálható a joghatóságiklauzulára (66. §), ami elejét veszi annak, hogy a felekhozzájárulásának szigorú követelménye parttalannáváljon. Kérdés, hogy mi lenne a helyzet alávetésinyilatkozatok alapján indult perben? Erre az ítélet adolog természete szerint nem tér ki.b) Az 1975. évi statútum érdemi rendelkezéseinekértelmezéseAz eljárási kötelezettségek pontosságával ellentétbenaz érdemi kötelezettségeket rugalmasság és általánosságjellemzi, 60 amely megnöveli értelmezésük fontosságát.Ezen művelet során a Bíróság meghatározóés érdekes következtetésekre jut.A Bíróság a különböző környezet károk megelőzésérevonatkozó szerződéses kötelezettségeketkövetkezetesen magatartási kötelezettségeknek minősíti(187., 197. és 223. §§). 61 Másképpen fogalmazva: nincsszó eredménykötelezettségekről, tehát a bekövetkezettkáros környezeti hatások miatti felelősség csakakkor jön létre, ha az állam nem a tőle elvárható gondossággal(due diligence) járt el, azaz nem használtafel az összes rendelkezésére álló eszközt e határokelkerülésére (101. §). 62 Az ilyen fajta „elvárható gondosság”hiányát feltehetően nehéz bizonyítani.Az érdemi rendelkezések sajátos fajtái a koordinációsvagy együttműködési kötelezettségek (184. §), amelyekugyan per definitionem nehezen megragadhatónormatív természetűek, mégis lehet pozitív tartalmuk(184. §).Így az 1975. évi Statútumnak a vízi környezet megóvásárólés a szennyezés megakadályozásáról szólórendelkezése (41. cikk) jogalkotási és végrehajtási kötelezettségetjelent, amelyeket együttesen (a CARU, azaza technikai bizottság keretében) és külön-külön kellvégrehajtani (202. §). E kötelezettségek teljesítésénélfigyelembe kell venni az egyéb nemzetközi kötelezettségeket,valamint a nemzetközi technikai szervezetekirányelveit és ajánlásait. 63 Ebben az összefüggésbenjelenik meg az evolutív értelmezés.Az ítélet arra is rámutat, hogy az 1975. évi Statútum1. cikke sajátos természetű: a szerződés célját kinyilvánítóe rendelkezés nem hoz létre nemzetközi jogokat éskötelezettségeket (59. és 173-175. §§), ami szerződésenbelüli soft law elismerését foglalja magában. 64c) A környezeti károk megszorító értelmezéseMiután a felperes különböző, különösen vízszenynyezésselkiváltott károk bekövetkeztét vagy ilyenekveszélyét állította, a Bíróság maga is elfogadta aszennyezés problémájának központi szerepét (195.§), és igen részletesen foglalkozott a szennyezésmegelőzésének és a vízi környezet megóvásánakkötelezettségével (229-265. §§). Ebben a körben vanszó a vízminőséget mutató paraméterekről, pl. az oldottoxigénről (238-239. §§), az eutrofizációt kiváltófoszforterhelésről (240-250. §§), továbbá különbözőanyagok (fenolszármazékok, monylfenolok, dioxin,furán) jelenlétéről.A környezeti károk, különösen a vízszennyezésnem önmagában releváns, ehhez conditio sine qua nonkapcsolódik, azaz az, hogy ezzel nemzetközi kötelezettségszegésvalósuljon meg. Bár nem kétséges az,hogy a papírgyártás (és az ehhez kapcsolatos tevékenységek)a priori környezetszennyezők, 65 a különbözőtényleges vagy lehetséges környezetkárosításokcsak akkor relevánsak, ha valamilyen nemzetközikötelezettség megszegésével következnek be.A számba vehető kötelezettségszegések körét azítélet eleve korlátozta: egyrészt – mint arról a fentiekbenmár volt szó – a Bíróság joghatóságának megszorítóértelmezésével, másrészt ragaszkodásával az1975. évi statútum tradicionális, ezáltal stricto sensuszennyezés fogalmához. Miután a Bíróság nem vehettefigyelembe az 1975. évi Statútumon kívüli nemzetközikötelezettségeket, elmaradt a papírgyárnak abiológiai sokféleségre gyakorolt hatásának vizsgálata,vagy a dioxin és furán jelenlétének megítélésea 2001. évi lassan bomló szerves anyag egyezményalapján. Továbbá a Statútum (40. cikk) a szennyezéstúgy határozza meg, mint az ember által közvetlenülvagy közvetve ártalmas anyagok vagy energiabejuttatása a vízi környezetbe (198. §). E megszorítófelfogás ugyan lehetővé tette pl. az eukaliptusz erdőkhatásainak fontolóra vételét (180. §), de kizárta a zajártalom,a vizuális károk vagy a kellemetlen szagokmegítélését (264. §), továbbá a humán dimenziót érintő,nevezetesen a turizmusnak, a mezőgazdaságnakvagy a tájnak okozott károk, továbbá a légszennyezés(264. §) elismerését. 66A nemzetközi felelősséget keletkeztető relevánskörnyezeti károk, különösen a vízszennyezés köréttovább csökkenti az, hogy egyrészt az ezekre vonatkozómegelőzési kötelezettség mint magatartási kötelezettségcsak az elvárható gondosságot követeli meg(187., 197., 223. és 265. §§), 67 másrészt léteznek küszöbötmegállapító vízminőségi normák (228., 239.,243., 254., 259. §§), tehát a megelőzési kötelezettségsemmiképpen sem abszolút jellegű, ellenkezőleg: bizonyosmértékű szennyezéssel vagy más környezetikárral együtt kell élni, még ha esetenként számolnikell a határértékek meghaladásával (228. § in fine).A tényleges szennyezés és a tiltott szennyezésközötti különbség elméletileg felveti a sine delicto 68 ,azaz – a Nemzetközi Jogi Bizottság meghatározásaszerint 69 – a nemzetközi jog által nem tiltott maga-JURA 2012/2.

46 Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügybentartások károk eredményei miatti felelősséget. A Bíróságazonban – a felek erre irányuló indítványánakhiányában – a kérdéssel nem foglalkozott (272. §).A releváns károk körét körülhatárolva az ítélet– miután sorra veszi az Argentína által felhozotttényleges vagy in statu nascendi környezeti ártalmakat– arra a következtetésre jut, hogy bekövetkezésüketa felperesnek nem sikerült megfelelően bizonyítania(e sztereotíp formulát ld. 180., 189., 228., 250., 254.,257., 259., 262-264. §§), tehát Uruguay nem sértettemeg nemzetközi kötelezettségeit (265. és 275. §§).Az előzőekből egyértelműen következik az, hogy akörnyezeti károk miatti nemzetközi felelősség megállapításánakkulcskérdése, mondhatni: conditio sinequa non-ja a bizonyítás. Indokolt tehát e problémakörper tangentem áttekintése.d) A környezeti károk bizonyításaA felperes által felhozott különböző környezeti károkata Bíróság nem találta bizonyítottnak, ennekkövetkeztében nem állapította meg az alperes nemzetközifelelősségét és nem határozott meg jogkövetkezményeketsem. (A fortiori még nehezebb lett volnakörnyezeti károk veszélyével szembenézni.)Az ítélet megjegyzi azt, hogy a felek nagy menynyiségű– adatokat, tényekre vonatkozó és tudományoselemzéseket tartalmazó – dokumentumokatterjesztettek elő (229. §). E helyzettel a Bíróságnaka Bős-Nagymaros ügyben is szembe kellett nézni,amelyben az ítélet csak arra a megjegyzésre szorítkozott,hogy a felek impresszionáló mennyiségűtudományos természetű anyagot produkáltak diametrálisanellentétes következtetésekkel, amelyeketfigyelmesen tanulmányozott, de a feltett kérdésekeldöntése szempontjából nem kellett meghatározniaazt, hogy melyek tudományos szempontból alegmegalapozottabbak. 70 Az előterjesztett bizonyítékokközötti teljes ellentét az Uruguay folyó ügybenis nyilvánvaló (237. §), a Bíróság azonban továbblépett, mégis vállalta a bizonyítékok értékelését, azadatokat mérlegelte és nem azok eltérő értelmezéseit(168. és 236. §§). A kérdés az, hogy a nemzetközi jogsértésselokozott környezeti károk miatti nemzetközifelelősség eldöntéséhez ez volt-e a legmegfelelőbbmegközelítés?Az uruguayi környezetvédelmi hatóság (DINA-MA) jelentése – mint említettük – elismerte azt, hogya papírgyártás eo ipso környezeti hatásokkal jár. Afelperes azonban nem hivatkozott a res ipsa loquiturmaximára 71 , amely megkönnyítette volna számáraa bizonyítást. E helyett az elővigyázatosságra mintmegközelítésre 72 (160. §) épített, amelyből a bizonyításiteher átszállása következne, azaz Uruguaynakkellene bizonyítani azt, hogy a papírgyár nem okozszennyezést. E következtetést a Bíróság nem fogadtael (164. §), továbbra is ragaszkodott a perbeli bizonyításklasszikus szabályához: onus probandi in cumbitactori (162. §). Nem tűnik egyértelműnek az, hogye bizonyítási szabály teljesen alkalmas-e a határonátlépő környezeti károkkal kapcsolatos viták megítélésére,amelyek igen összetettek, szükségszerűenát vannak szőve természettudományos és technikaielemekkel, tudományos értelmezésükben általábannincs konszenzus és különösen nagy a bizonytalansága jövendő következmények meghatározásában.Mindez kiegészül a felek eltérő lehetőségeivel: azegyik a kibocsátó állam, a másik pedig az érintett. Eproblémák fényében talán helyénvalóbb lett volnaa bizonyítás hajlékonyabbá tétele, vélelmek és közvetettbizonyítékok felhasználása, mint ami a Korfuszoros ügyben történt. 73A valódi kérdés az, hogy a Bíróságnak nem kellettvolna túlmennie a ténymegállapítás tradicionálismódszerein, így használnia kellett volna a statútumés eljárási szabályai által nyújtott lehetőségeket, jelesülfüggetlen szakértők segítségét fantom-szakértőkhelyett, mint arra Al-Khasawnek és Simma együtteskülönvéleménye felhívta a figyelmet. 748. Az ítélet hozzájárulása a nemzetközi folyók joga ésa nemzetközi környezetvédelmi jog fejlődéséhez. A nemzetközijogsértéssel okozott környezeti károk miattinemzetközi felelősség megállapításának elmaradásaellenére az Uruguay folyó ügyben hozott ítéletnek anemzetközi folyók joga és a környezetvédelmi jog,sőt a nemzetközi jog fejlődésére gyakorolt hatásanem alábecsülendő. A Bíróság gondosan elemeztea környezetvédelem eljárási kötelezettségeit, újbólhitet tett az evolutív szerződésértelmezési módszer 75alkalmazhatósága mellett, a nemzetközi folyókategyértelműen és következetesen „megosztott természetierőforrásnak” minősítette, stb. 76 Az ítéletnéhány vonatkozása különös figyelmet érdemel, ígya fenntartható fejlődésről, a prevenció elvéről, a környezetihatásvizsgálatról és last but not least a partiállamok érdekközösségéről szóló megállapítás.a) A fenntartható fejlődésBár a Bíróság által alkalmazandó 1975. évi Statútume kifejezést nem használja, az ítélet – evolutív értelmezéssel– vitathatatlanul elfogadja a fenntarthatófejlődés koncepcióját (75-76. és 175-177. §§), amelyetúgy is megfogalmazhatunk, hogy azt az acquisszintjére emelte. A fenntartható fejlődés egyrésztkifejezésre juttatja azt, hogy egyensúlyt kell teremtenia feleknek a folyó gazdasági és kereskedelmicélú hasznosítására vonatkozó jogai és szükségletei(besoins), másrészt a hasznosítások és az ezekkelokozható környezeti károk elleni védelem között”.(175. §) Már e megfogalmazás is felvethet néhánykérdést. A felek hasznosítási jogai közötti egyen-JURA 2012/2.

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben47súly megteremtése miben különbözik az ésszerű ésméltányos hasznosítás és részesedés nemzetközi jogielvétől? Nem kell-e a gazdasági fejlődés egyébkéntis bizonytalan jelentésű kifejezését kiegészíteni atársadalmi fejlődés mint harmadik pillér követelményével,összhangban a 2002. évi Johannesburgban elfogadottnyilatkozattal? 77 Melyek ezen új paradigmahatásai a környezetvédelemre, mennyiben jelenti ezutóbbi lefokozását?Az említett kérdéseken kívül azt is ki kell emelni,hogy továbbra sem tisztázott a fenntartható fejlődésjogi természete. Az ítélet célként (objectif) határozzameg (177. §), amiből az következik, hogy nem nemzetközijogokat és kötelezettségeket létrehozó nemzetközijogi elv, 78 nem működő szabály, amelynekalapján és más szabályok hiányában az állam magatartásánaklegalitásáról vagy illegalitásáról döntenilehetne, 79 azonban nem jogi jelentőség nélküli, merta szerződésértelmezés általános szabályai szerint(1969. évi bécsi egyezmény 31. cikk) a nemzetközijogszabályok tartalmának megállapításánál fontosfelhasználandó elem. Ezek rögzítésén kívül továbbrais nyitott – elméleti síkon – a fenntartható fejlődésvalódi jelentése: paradigma-e 80 vagy inkább mantra,azaz varázsszöveg? 81 Esetleg politika. 82Ennek eldöntése helyett sokkal fontosabbnaktűnik a fenntartható fejlődés elfogadásából adódógyakorlati következmények számbavétele. Feltételezvea gazdasági fejlődés, ebben az esetben a nemzetközifolyó hasznosításához fűződő érdek és a környezetvédelemegyenrangúságát, kizárt a cessatio ésaz integrum restitutio, mint a nemzetközi jogsértésmiatti felelősség következményének érvényesítése.Az ideiglenes intézkedések elrendelését megtagadó2007. évi végzés ugyan utalt a Nagy Belt ügyre(Finnország c. Dánia), amelyben bennrejlik, hogyelvileg nem zárható ki a létesítmény leszerelése(70. §), mégis a tevékenység felfüggesztésének,szükségtelennek ítélése szinte prejudikált az érdemiítéletre. 83 A cessatio és az in integrum restitutiolehetőségének gyakorlati kizárása – a kompromiszszumosdöntésre törekvésen kívül – mozgatórugójalehet a fenntartható fejlődés koncepciója is, amelya Bős-Nagymaros ügy egyik tanulsága is lehet. ABíróság ezen utóbbi döntése egyben azt is tükrözi,hogy – szemben a nemzetközi folyó adott hasznosításánakrealitásával – nehéz megítélni annaktávoli, szükségképpen bizonytalan környezeti követelményeit.b) A prevenció elveEllentétben a fenntartható fejlődés koncepciójánakbizonytalan nemzetközi jogi természetével és tartalmával,a Bíróság – az előzményekre 84 támaszkodva– nemcsak egyértelművé tette azt, hogy a prevencióelve a nemzetközi jog általános szabályainak egyike (101.§), és egyébként is bennrejlik a fenntartható fejlődéskoncepciójában (174., 177. és 185. §§), hanem pontosítottaés elmélyítette tartalmát: az elvárható gondosság(due diligence) követelményét tartalmazó magatartásikötelezettségnek minősítette (187., 197., 223. és 265. §§).Az ítélet ezen megállapításának értelmezése soránszámos kérdés tehető fel mind az elvárható gondosság,mind a magatartási kötelezettség minőségvonatkozásában.Az elvárható gondosság ugyanis kétféle módonhatározható meg: jelentheti az államoktól általábanelvárható magatartást 85 vagy csak az adott államlehetőségei, eszközei szerinti gondosságot (diligentiaquam in suis). 86 A papírgyár ügyben hozottítéletben a Bíróság inkább ez utóbbit fogadta el, bára termelésben a legfejlettebb technika alkalmazásánakvizsgálata inkább az előbbire utal (223-225.§§). További adalék ehhez6 a nemzetközi technikaiszervezetek irányelveinek és ajánlásainak emlegetése(202. §).A prevenció elvének magatartási kötelezettséggéminősítése is ellentmondást keletkeztet. E megközelítésújraélesztheti a nemzetközi kötelezettségeklehetséges osztályozásának problémáját, amelyet R.Ago indított el és vázolt a nemzetközi jogsértés miattifelelősség kodifikációjában. 87 A magatartási- és eredménykötelezettségek,illetve az esemény-megelőzésikötelezettségek 88 meghatározásával, illetve megszegésükmódozataival kapcsolatos vita 89 összegzésemellőzhető, tekintettel arra, hogy a nemzetközi felelősség2001. évi szabályai 90 e kategóriákból csak azesemény-megelőzési kötelezettség megszegését és azösszetett magatartásból álló kötelezettségszegést tartottákmeg pusztán a kötelezettségszegés időpontjaés tartalma szempontjából (delicta tempus commissii)(14. cikk 3. pont és 15. cikk).Így elégségesnek tűnik néhány sommás megjegyzésreszorítkozni. Bár a Bíróság a prevenció elvét– mint említettük – egyértelműen magatartásikötelezettségnek tekinti, e minősítés ellen szól az,hogy a prevenció per definitionem valamilyen eseménybekövetkeztét kívánja kizárni, amit R. Ago speciáliseredménykötelezettségnek tart: az államnak olyaneseményeket kell megelőzni, amelyek tevékenységénkívüli tényezőknek köszönhetők, 91 ami helytálló, hiszenaz eseményt nem állami közhatalmi tevékenységokozza, hanem magánszemély magatartása.Természetesen közvetett kapcsolat, közvetett okozatiösszefüggés fennáll az esemény és az eset során tanúsítottállami magatartás között. 92Ugyanakkor az eredménykötelezettség minőségellen szól az, hogy az eredmény az állam nem tudjafeltétlenül megakadályozni, csak az általában alkalmasintézkedések foganatosítására kötelezett. 93JURA 2012/2.

48 Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügybenEbben az elvárható gondosság követelménye tükröződik,amelyet a 2001. évi felelősségi szabályokkommentárja a következőképpen határoz meg: „Amegelőzési kötelezettség normálisan gondossági kötelezettségkéntvizsgálandó, amely előírja az államokszámára azt, hogy minden ésszerű vagy szükségesintézkedést megtegyenek annak elkerülésére, hogyegy adott esemény ne történjen meg annak garanciájanélkül, hogy az esemény nem következhetbe.” 94 Könnyen belátható az, hogy az ésszerűségkövetelménye közelebb van az általában elvárhatógondossághoz, mint a diligencia in quam sua-hoz. Azelőbbi felvetésekkel csak annak érzékeltetésére törekedtünk,hogy a 2010. évi ítélet eléggé leegyszerűsítőmódon foglal állást egy igen bonyolult kérdésben.c) A környezeti hatásvizsgálatAz 1975. évi Statútum nem rendelkezik a környezetihatásvizsgálat kötelezettségéről. A Bíróság mégis úgytalálja, hogy e kötelezettség teljesítése szükségszerű aprevenció elvének végrehajtásához, amely ennek következtébena nemzetközi jog általános szabályaihozis tartozik (204. § in fine). A Bíróság – hivatkozva aSan Juan folyó ügyben (Costa Rica c. Nicaragua) hozottítéletére 95 – kifejezetten az evolutív értelmezéstalkalmazza, amelyet a Felek nem kifogásolhattak,mert egyetértettek a környezeti hatásvizsgálatravonatkozó nemzetközi kötelezettség létezésében.Véleményük ugyanakkor eltért az eljárás tartalmában,különösen vitatott volt az alternatív helyszínekfontolóra vételének és az érintett lakossággal valókonzultáció követelménye. A Bíróság – a felperesérvelésével szemben – nem találta alkalmazhatónakaz 1991. évi Espoo-i egyezményt, illetve az UNEPáltal megfogalmazott célokat és elveket 96 (205. §)így egyrészt megállapította azt, hogy a környezetihatásvizsgálat részletszabályainak meghatározásaa belső jog feladata (205. §), másrészt megtörtént azalternatív helyszínek fontolóra vétele (210. és 214. §§),illetve volt lakossági konzultáció (219. §).Az ítélet kimondja azt is, hogy a környezeti hatásvizsgálateredményeit a döntés előtt közölni kella másik érdekelt féllel (119. és 205. §§), így ebben avonatkozásban eljárási kötelezettségszegést állapítottmeg Uruguay részéről, majd általános kötelezettségkéntrögzíti: a tevékenység megkezdése után folytatódniakell a folyamatos környezeti hatásvizsgálatnak(205. § in fine). Bár az ítélet nem foglal állást arrólaz uruguay-i érvről, amely szerint a nemzetközi jogkizárólag azt írja elő, hogy értékeljék a projekt határtátlépő esetleges káros hatásait, de nem szükséges atávoli vagy tisztán elméleti kockázatok figyelembevétele, úgy véli, hogy – egyezőleg a Nemzetközi JogiBizottságnak a veszélyes tevékenységekből eredőhatáron túli károk megelőzésére vonatkozó 2001. évitervezetével 97 –, a folyamatos hatásvizsgálat soránezek később előkerülhetnek. Kérdéses azonban az,hogy utóbbi megállapításukból milyen gyakorlatikövetkezmények adódhatnak?d) Az érdek- és jogközösségAz ítélet végén található obiter dictum arra utal, hogya felek már tényleges érdek- és jogközösséget hoztaklétre az Uruguay folyó hasznosításával és környezetvédelmévelkapcsolatban (281. §), amely az együttműködéskötelezettségét jelenti. Más szempontból ajog és érdekközösség enigmatikus formulája kérdéseketvethet fel. Összekapcsolható-e a Bős-Nagymarosügyben hozott ítéletben alkalmazott formulával, 98amely felélesztette a Nemzetközi Odera Bizottságterületi joghatósága tárgyában hozott ítéletet, 99 amelyszerint a nemzetközi folyami jog lényege a parti államokérdekközösségének jogközösséggé válása?Lehet-e e fogalomnak valóságos tartalma kettőnéltöbb parti állam esetében és igenlő válasznál ergaomnes partes 100 kötelezettségnek minősíthető-e?9. Összegezés. Az Uruguay folyó menti papírgyárügyben hozott ítélet sok figyelemre méltó elemettartalmaz, amelyek elemzésére e tanulmány kísérletettett. Nehezen válaszolható meg az az alapvetőkérdés, hogy ez az ítélet a Nemzetközi Bíróság gyakorlatábanhova sorolható, mennyiben minősíthetőkiegyensúlyozottnak 101 és különösen mennyibenfogja befolyásolni a napirenden levő környezeti jogvitákeldöntését.Jegyzetek1Megtalálható a Bíróság honlapján: http://www.icj-cij.org2UNTS, volt. 1295, no. 1-21425, p. 348.3Ld. A 2006. július 13. és 2007. január 23. végzéseket aBíróság honlapján.4Ld. A Nemzetközi Bíróság statútumának 59. cikkét5CIJ. Rec. 1997. p. 36Y. Kerbrat – S. Maljean-Dubois: La Cour internationalede justice face aux enjeux de protection de l’environnement:Reflexions critiques sur l’arret du 20 avril 2010, Usines depate a papier sur le fleuve Uruguay (Argentine c. Uruguay)RGDIP 2011-1, p. 737CIJ. Rec. 1997, p. 80., 155. § 2/B és C pontok,8Herczegh Géza: Bős-Nagymaros. In: Peres örökségünk.Magyar Szemle Könyvek, Bp. 2005. pp. 228-266.9Leírását ld. R.D. Hayton: The La Plata Basin. In: A.H.Garretson – R.D. Hayton – C.J. Olmstead (eds): The Law ofInternational Drainage Basins (New York 1967) pp. 298-442.108 ILM 905 (1969)11Pl. Treaty between Argentína and Uruguay on theRiver Plata and its Maritime Outlet (Buenos Aires, 19. Nov.1973), (19 ILM/1980) p. 251. A La Plata jogi természetéről ld.H. Gros Espiell: Le régime juridique du Rio de la Plata. AFDI,1965, pp. 725-737.12G. Cano: Argentína, Brazil and the La Plata River Basin:A Summary Review of Their Legal Relationship. 16 NRJ 863(1976), P.M. Dupuy: La gestion concertée des ressources naturelles:a propos du differend entre le Brésil et l’Argentine relatifau barrage d’Itaipu. AFDI 1978, pp. 866-889., S.C. McCaffrey:The Law of International Watercourses. Non-NavigationalJURA 2012/2.

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben49Uses. (Oxford UP 2001) pp. 265-267. A vitát az 1979. október19. Argentína, Brazília és Paraguay közötti háromoldalú megállapodászárta le. (19 ILM 615 /1980/)13Ld. Az 1933. évi montevideoi deklaráció 2. pontját(Ann. CDI, 1974. vol. II. 2 eme partie, p. 229), amelyet megerősítaz 1965. évi egyezménytervezet 6. cikke (ibid. p. 388), vagy az1971. évi asuncióni akta 25. sz. határozata (ibid. p. 356)14A Bős-Nagymaros ügyben – a tudomány várakozásávalellentétben – a nemzetközi szerződések joga és a nemzetközifelelősség intézménye került előtérbe. Ld. Herczegh op. cit.(7. j.) pp. 240-241.15Ld. A 2006. évi végzés 80. §-át16Bruhács János: Nemzetközi jog II. Dialóg-Campus,Bp-Pécs, 2010. p. 32817Növényvédőszerek légi permetezésére vonatkozóvita (Equador c. Columbia), az antarktiszi bálnavadászatügy Ausztrália és Japán között. Ld. A 2010. november 19. no2010/38 sajtónyilatkozatot.18Ld. A 2011. március 8. végzést a Bíróság honlapján.19A Bíróság a hajózási és ezzel összefüggő jogokra vonatkozóCosta Rica c. Nicaragua közötti vitában hozott 2009. éviítéletében (ld. A Bíróság honlapján) megerősítette azt, hogy azállamhatár a folyó jobbpartja, azaz a folyó egésze Nicaraguáhoztartozik, de Costa Ricá-nak joga van a hajózásra.20Ld. A nemzetközi folyók nem hajózási célú hasznosításánakjogáról szóló 1997. évi New York-i egyezmény 11-19.cikkeit (UN Doc. A/RES/51/89, 21 May 1997), az ILA 2004.évi Berlin Rules 56-61. cikkét (Report of the Seventy-first Conference)pp. 399-403.21A CARU nemzetközi szervezet (89. §)22Kerbrat-Maljean-Dubois: op. cit. (6.j) p. 4223Al-Khasawnek-Simma bírák együttes különvéleménye26. §24Kerbrat-Maljean-Dubois: op. cit. 6. j. p. 4325Ld. A nemzetközi jogsértés miatti felelősség szabályai15. cikkét (összetett cselekedetekből álló kötelezettségszegés).In: GA Res. 56/83, Annex. A Bős-Nagymaros ügyben Bedjaouibíró egyéni véleménye is utalt erre, kiemelve oszthatatlanságát(CIJ. Rec. 1997, 35. és 45. §§, pp. 129 és 132)26Ld. Al-Khasawnek és B. Simma együttes különvéleményét.26. §: az eljárási kötelezettségek a prevenció elvénekszívét jelentik.27ILA 1966. évi Helsinki Szabályok V. cikk, kommentárReport of the Fifthy-second Conference (p. 486)28Ld. Az ILA 2004. évi Berlin Rules no harm rule-rólszóló 16. cikkének kommentárját (Report of the Secenty-firstConference, p. 365)29R. Higgins: Problems and Process: International Lawand How We Use It. Clarendon Press, Oxford 1994. p. 136; O.Schachter: Sharing the World’s Resources. Columbia UniversityPress, New York 1977. p. 69. Magam is ezt képviseltem. Ld.Bruhács, J.: The Law of Non-navigational Uses of InternationalWatercourses. Dordrecht, 1993. p. 163. és pp. 169 et. seq.30McCaffrey, S. op.cit. pp. 341-342.31Report op.cit. Pp. 482. Ezzel szemben a Nemzetközi JogiIntézet 1961. évi Salzburg határozata az eljárási szabályokat ahatályos nemzetközi jog részének, de iure condito szabályoknaktartja. /5-8. cikkek/ 49 Annuaire de l’Institut de droit int.(1961) vol. II. p. 372.32Report of the Sixtieth Conference, pp. 170-176. Ezzelszemben az e konferencián elfogadott – a nemzetközi vízgyűjtőmedencék vízszennyezéséről szóló – szabályok az együttműködéselvében határozzák meg az eljárási szabályok jogalapját.Ibid. p. 540. és pp. 405-406.33Report of the Seventy-first Conference pp. 399-40334Ibid. pp. 361-365.35GA. Res. 51/229, Annex (21 May 1997)36Ld. A. Tanzi – M. Arcari: The United Nations Conventionont he Law of International Watercourses. A Frameworkfor Sharing. Kluwer Law International/ p. 181 és p.191. (Az eljárási kötelezettségek az együttműködés elvénekalkalmazását valósítják meg, ugyanakkor katalizátor szerepetjátszanak az ésszerű és méltányos hasznosítás elvének,illetve a károkozás tilalmának müködtetésében, bár ez utóbbimegkérdőjelezhető)37Ezt az a 2010. évi ítélet is megerősíti (supra) 81. § infine, 281. §38A 2004. évi Berlin Rules a compliance review kötelezettségévelezt a szerződéses megoldásokra is kiterjeszti39A Nemzetközi Jogi Intézet 1979. évi athéni határozatakivételt jelent, mert expressis verbis kiemeli a szennyezést azésszerű és méltányos részesedés elvéből. In: Tableau des resolutionsadoptées (1957-1991) Pédone, Paris, 199. pp. 128-133.Indoklását ld. J. Salmon jelentésében (La pollution des fleuweset lacs internationaux et le droit international) Ann. de l’Institutde droit int. 1979. T. I., p. 27840E megkülönböztetést kiküszöbölte mind az 1997. éviNew York-i egyezmény (21. cikk), mind az ILA 2004. éviBerlin Rules (27. cikk): tartalmaznak mind stand-still, mindrole-back kötelezettséget. Továbbra is nyitott kérdés az, hogya szennyvizek elvezetése mennyiben tekinthető jogszerűhasznosításnak.411982. évi Montreal Rules 4. cikke (p. 167) és a vízszenynyezésiszabályok 2. cikke (p. 538-539), a 2004. Berlin Rules26. cikke (p. 375.)42Kerbrat-Maljean-Dubois: op. cit. p. 4343Ld. A nemzetközi jogsértés miatti felelősség 2001. éviszabályainak 13. cikkét44Uo. 14. cikk 2. pont45Ld. Pl. az 1997. évi New York-i egyezmény 17. cikkétvagy az ILA 2004. évi Berlin Rules 58. cikkét.46Expressis verbis hivatkozva a Nemzetközi Jogi Bizottságnaka veszélyes tevékenységből származó határon túli károkmegelőzéséről szóló 2001. évi tervezetének (Rapport de laCommission de droit international sur les travaux de sa cinquant-troisiemesession NU AG, 56 e session, Supp. No 10 (NUDoc. A/56/10/ pp. 440-444.) 9. cikke 3. pontjára (152. §)47Ez megegyezik a Lanoux tó ügyben a választott bíróságítéletével (RGDIP, 1958. pp. 105-106), de ellentétes ahatárfolyókról szóló korábbi latin-amerikai dokumentumokkal.(ld. 13. j.)48Korlátozta volna az argentín követelés terjedelmét,amely a határon túli károkozás nemzetközi jogsértéssé minősítéséreés a nemzetközi felelősség jogkövetkezményeinekérvényesítésére irányult. Ld. A. Pellet perbeszédét (CIJ. CR2009/20, pp. 26-27)49Kerbrat-Maljean-Dubois op.cit (6. j.). p. 47.50Erről részletesen ld. Al-Khasawnek és B. Simma együtteskülönvéleményét, amely rámutat a két joghatóság köztialapvető különbségre (20-22. §§)51Alkalmazásának eseteit a Bíróság gyakorlatában ld.Vinuesa ad hoc bíró különvéleményében (14.§)52RGDIP, 1958, p. 11053Bruhács op.cit. Pp. 41-42. A Bős-Nagymaros ügybenhozott ítélet – nem véletlenül – az ésszerű és méltányos hasznosításjogát alapvető (basic) jognak minősíti. (CIJ. Rec. 1997,p. 54, § 78)54Ibid. felsorolva a Bíróság gyakorlatának eseteit55Ld. Lanoux tó ügy (RGDIP, p. 110)56Bedjaoui bíró egyéni véleménye alapján (CIJ. Rec. 1997,p. 128. § 34)57E döntést 11:3 arányban hozták meg. Együttes különvéleménytcsatolt az ítélethez Al-Khasawneh és Sima bírók,továbbá a felperes által jelölt ad hoc bíró: Vinuesa58A Közgyűlés 56/83. sz. 2001. december 12. határozatánakmelléklete. A kommentárt ld. Rapport de la Commissiondu droit international. Cinquante-troisieme session (2001).– Cinquante-sixieme session. Supp. No. 10. /A/56/10/ Azítélet a Bizottság 2001. évi cikkeire hivatkozik. A kérdésrőlld. D.A. Cameron: The ILC Articles on State Responsability:JURA 2012/2.

50 Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügybenThe Paradoxical Relationship Between Form and Authority.AJIL, vol. 96 (202) pp. 857-873.59Kerbrat és Maljean-Dubois: op. cit. p. 4760Al-Khasawnek és Simma közös különvéleménye 26. §61E besorolás megfelel a 2001. évi felelősségi szabályok14. cikke 3. pontjának62Az elvárható gondosság ez a szubjektív felfogásamegfelel az 1972. évi stockholmi nyilatkozat 22. elvének,de ellentétes azzal az objektív értelmezésével, amelyet pl. aNemzetközi Bíróság a Korfu szoros ügyben alkalmazott (CIJ.Rec. 1949) p. 22.63A technikai normákról ld. Bruhács János: A tengerikörnyezet védelme az 1982. évi tengerjogi egyezményben. In:Ádám Antal (szerk.): Tanulmányok Szamel Lajos tiszteletére.Studia Iuridica 118. Pécs, 1989. pp. 61-74.64Ld. Bruhács János: Nemzetközi jog I. Dialóg-Campus,Bp.-Pécs, 2008. pp. 78-79.65Ld. Az uruguay környezeti hatóságnak (DINAMA) a2007. évi végzésben (CIJ. Rec. 2007, p. 3) idézett véleményét66Kerbrat-Maljean-Dubois: op.cit. p. 57.67Ebben az összefüggésben az „elvárható” gondossága nemzetközi standardoknak megfelelő magatartást jelenti(197. § in fine)68J. Barboza: Sine delicto (causal) Liability and Responsabilityfor Wrongful Acts in International Law. In: Le droitinternational a l’aube du XXIe siecle. Reflexions de codificateurs.United Nations, New York 199769Ann. de la Comm. du droit int. 1973. vol. II. 2 eme partie,p. 171.70CIJ Rec. 1997, p. 39. § 54.71A Nemzetközi Bíróság a Korfu szoros ügyben márkizárta alkalmazását (CIJ. Rec. 1949. p. 18.). E mellett nem fogadtael a területi szuverenitásra épülő objektív felelősségetsem (uo.). Elemzését ld. D. Levy: Responsabilité pour l’ommissionet responsabilité pour le risque en Droit internationalpublic. RGDIP 1961. p. 75872Az elővigyázatosság elve értelmezhető a bizonyításiteher megfordításaként, azaz a károkozónak kell bizonyítaniaazt, hogy minden tőle elvárhatót megtett a környezeti kár elhárításaérdekében (A. Kiss-J.P. Beurrier: Droit internationalde l’environnement. 2 ed . Pédone 2000. p. 122.) Az 1992. évi rióikörnyezet és fejlődés nyilatkozat (szövegét ld. RGDIP 1992, pp.975-980.) 15. pontjából viszont az következik, hogy súlyos ésvisszafordíthatatlan környezeti károk kockázatának esetébenaz abszolút tudományos bizonyosság hiánya nem szolgálhatürügyként arra, hogy későbbre halasszák a környezet romlásátmegelőző effektív intézkedések foganatosítását (ibid. p.123). Az ILA 2004. évi Berlin Rules szerint ilyen esetben akkoris kötelező megelőzni a káros anyagok bejutását, ha a tudományosbizonyítékok nem teljesen egyértelműek (Report ofthe Seventy-first Conference, Art. 23, Commentary p. 374). Afelek egyetértése felmentette a Bíróságot az elővigyázatosságelve jogi természetének és tartalmának vizsgálata alól. Kerbrat-Maljean-Dubois:op. cit. (6.j.) p. 63.73CIJ. Rec. 1949. p. 18. Ld. Levy op.cit. pp. 761-762.Al-Khasawnek-B. Simma együttes különvéleménye – más összefüggésben– utal erre az ítéletre (10. §)74Ibid. 7-14. §§75E módszerről ld. Kovács Péter: A nemzetközi jog fejlődéséneklehetőségei és korlátai a nemzetközi bíróságokjoggyakorlatában. PPKE-JÁK, Bp. 2010. pp. 53 et seq.76Részletesebben ld. F. Quillere-Majzoub-T. Majzoub:Le cours d’eau international est-il une „ressource partagée”?RBDI, 2009-2. pp. 499-525.77Ld. M. Pallemaerts: International Law and SustainableDevelopment: Any Progress in Johannesburg? RECIEL, 12/1/ 2003, pp. 1-11.78Az ILA 2002. évi Új Delhi Deklarációja – jellemző módon– a fenntartható fejlődésre vonatkozó nemzetközi jogielvekről szól (Res. 3/2002, Annex Report of the SeventiethConference pp. 23-29.)79Ximena Fuentes: Case conserning Pulp Mills on theRiver Uruguay (Argentina v. Uruguay) Judgment of 20 April2010. In: ILA Report of the Seventy-Founth Conference, TheHague 2010. p. 807.80M. Pallemaerts: International Environmental Lawfrom Stockholms to Rio: Bach to the Future? RECIEL 1/3/1992, p. 25481Ld. ILA Report on International Law on SustainableDevelopment. Part One: Global Justice and Sustainable Development.Report… 2010, p. 79782Vö. 2007. évi lisszaboni szerződés (EUMSz) 191. cikk83Kerbrat-Maljean-Dubois op. cit. (6. j.) p. 4584Korfu szoros ügy (C.I.J. Rec. 1949, p. 22), nukleárisfegyverek legalitásáról szóló tanácsadó vélemény (C.I.J. Rec.1996. I., p. 242, § 29)85Ezt fejezi ki az Alabama ügyben hozott választott bíróiítélet (1872) „well governed State” formulája (id. P.M. Dupuy:Droit international public, 8 e ed. Paris, Dalloz, p. 313.ui. – közvetetten – a Korfu szoros ügyben hozott ítélet (C.I.J.Rec. p. 22) (ld. Badavi bíró különvéleményére hivatkozva HarasztiGyörgy kritikáját: A Nemzetközi Bíróság joggyakorlata1946-1956. Bp. 1958. p. 77.)86Ld. Az 1972. évi stockholmi környezetvédelmi nyilatkozat22. elvét (Szövegét ld. 11 ILM, 1972. 1416)87Ld. R. Ago 6. és 7. jelentését (ACDI 1977. vol. II. 1 erepartie, pp. 4-22. és 1978. vol. II. 2 e partie pp. 91-96.)88Ld. Az államok nemzetközi jogsértés miatti felelősségérőlszóló 1980. évi tervezet 20., 21. és 23. cikkeit (ACDI, 1980,vol. II. 2 e partie, pp. 29-32.)89J. Combacau: Obligations de résultat et obligationde comportement. Quelques questions et pas de réponse.In: Mélanges offerts a P. Reuter: le droit international, unitéet diversité. Pédona, Paris 1992 p. 181 et seq. – P.M. Dupuy:Quarante ans de codification du droit de la responsabilité internationalede l’Etat. Un bilan. RGDIP 2003/2, p. 311, továbbáReviewing the Difficulties of Codification: On Ago’s Classificationof Obligations of Means and Obligations of Resultin Relation to State Responsability. EJIL, 1999, 10, no. 2. pp.371-387. – R. Pisillo-Mazzeschi: The Due Diligence Rule andthe Nature of the Responsability of States. GYBIL, 1992, vol.35, pp. 9-54. – L.A. Sicilianos: Classification des obligations etdimension multilaterale de la responsabi8lité internationale.In: P.M. Dupuy (dir.): Obligations multilaterales, droit impératifet responsabilité internationale /Paris, Pédone, 2003/,pp. 57 et seq. – J. Salmon: Le fait étatique complex: une notioncontestable. AFDI, 1982. pp. 709-738.90Rapport de la CDI. Cinquante-troisieme session. (2001)AGDO. Cinquante-sixieme session. Supp. No. 10. /A/56/18/pp. 45-6091A Nemzetközi Jogi Bizottság 1978. évi jelentése, a23. cikk kommentárja (4. §) ACDI 1978. vol. II. 2 e partie, pp.91-92.92Uo. 7. §, p. 9393Uo. 13. §, p. 96.94A 14. cikk kommentárja 14. §. AGDO – Cinquante-sixiemesession – Supplement no 10 /A/56/10/ p. 153.95Hajózási és azzal összefüggő jogokra vonatkozó vita.CIJ 2009., 64. §96UNEP Goals and Principles (UNEP/WG. 152/4, Annex,1987)97Rapport de la Commission du Droit International (op.cit. 46.j) pp. 399-405.98C.I.J. Rec. 1997. § 85, p. 5699C.P.J.I. Série A No 23, p. 30100A 2001. évi felelősségi szabályok 48. cikkének 1. pontja.Kommentár 6-7. §§. Ld. Rapport (op. cit. /94.j.) pp. 344-345.101Kovács Péter: op.cit. p. 204JURA 2012/2.

Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában51Chronowski Nórahabilitált egyetemi docensAz alkotmányozása globális alkotmányosságkontextusában*Tanulmányom a következő kérdés köré szerveződik:helyes-e a 21. században az alkotmányozást nemzeti kontextusrakorlátozni, amikor az alkotmányjog és az alkotmányosságglobális? Klasszikus dogma, hogy az alkotmányozáskonkrét politikai közösség – államalkotó nép,avagy politikai nemzet – belső ügye, amely önállóan,a népszuverenitás alapján dönt saját alkotmányos berendezkedéséről.A korszak sajátos körülményeibőlés kihívásaiból adódóan azonban az alkotmányozósem tekinthet el attól, hogy visszaigazolja a nemzetköziközösség univerzális értékeit, az ember nembelilényegét jelentő, morális és individuális szabadságátgarantáló emberi méltóságot, valamint az emberiségés a közös örökség fennmaradása szolgálatába állított,nemzetek feletti felelősséget. E külső tényezőkhatása determináló, amennyiben az elérendő célkorszerű, demokratikus, jogállami alkotmány. Aztállítom, hogy a partikularizmus ideje lejárt, a nemzetialkotmányozást globális kontextusra nyitottan érdemesfolytatni. Ezt bizonyítandó, először áttekintem aglobális alkotmányosság koncepciójának főbb tanulságait,s ez alapján vonok le néhány következtetést anemzeti alkotmányozásról, valamint MagyarországAlaptörvényének sajátosságairól.I. A globális alkotmányosságról1. A globális alkotmányosság és a globális alkotmányjogkoncepciójának 1 térnyerése egyrészt az alkotmányosságértékként való elismerésén, másrészt aglobalizáció tényén, pontosabban a globalizációbóladódó korszerű következtetések levonásának szükségszerűségénalapul. A koncepció megragadhatóegyfelől nemzetközi jogi megközelítéssel: ebben azértelemben a nemzetközi jog alkotmányosodásárautal. Másfelől – az alkotmányjog oldaláról – azalkotmányjogi megoldások (constitutional design)közelítéseként írható le. 2 Az utóbbi jelenség feltárásaempirikus kutatásokon alapul, és a világalkotmányait, illetve azok létrejöttét és tartalmát az* A tanulmány a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj támogatásávalkészült.időbeli fejlődésre is figyelemmel elemzi, módszeretehát elsősorban az összehasonlítás. 3 A globalizálódóalkotmányosság olyan dinamikus folyamatkéntfogható fel, amelyben az univerzálissá váló elvek anemzeti megoldások prizmáján keresztül beépülneka konkrét alkotmányos gyakorlatba, és a partikularizmuskorlátjaként jelennek meg. 4 Az irányzat azalkotmányjogi összehasonlító módszer elfogadásán 5és az összehasonlíthatóságból adódó eredményekmérésén, statisztikai feldolgozásán alapul. Az alkotmányoktartalma tekintetében mérhető változók: aszéleskörűség (azaz a szabályozás átfogó jellege) ésaz ideologikusság foka. Az utóbbi változó alapjánaz alkotmányok lényegében két családba sorolhatók:vagy libertariánus, vagy államcentrikus 6 jellemzőketmutatnak. E kategóriák értéksemlegesek.A libertariánus alkotmány kiindulópontja az egyénszabadsága, s az alapjogok hatalomkorlátozó funkciójáthelyezi előtérbe. Az államcentrikus alkotmányaz állam nélkülözhetetlen szerepét fogadja el, és – azalapjogokkal kapcsolatban is – elsősorban államifeladatokat, felelősséget határoz meg. A felosztás askála két végpontját jelenti, amelyen a világ alkotmányaielhelyezhetők. A mérések szerint az európaialkotmányok közül 2006-ban leginkább libertariánusa svájci, a finn, a szlovén, a máltai, a brit, a szlovák ésa svéd alkotmány, a leginkább államcentrikus pedig aluxemburgi, a német, a bolgár, a magyar, a francia ésaz olasz (ebben a sorrendben). Az egyes családokonbelül az ideológiai konvergencia, a családok közöttpedig a polarizáció érvényesül. 7A koncepció a puszta osztályozáson és csoportképzésentúl valójában arra keresi a választ, hogy achartális alkotmányok a modern kormányzás eszközeikéntmiként alakíthatók és alkalmazhatók úgy,hogy megfeleljenek bizonyos – a korszakra jellemző– alapvető kihívásoknak, céloknak. Ezek a kihívásokés célok a gazdasági prosperitás, a politikai stabilitás,az emberi méltóság tiszteletben tartása, az individuálisalapjogok garantálása, a tartós demokrácia, illetvea potenciálisan egymással küzdő társadalmi csoportokbékés együttélése. Az, hogy az alkotmányokmennyiben felelnek meg az említett kihívásoknak,eljárás és tartalom kérdése, vagyis eldöntendő, milegyen az alkotmány tartalma és milyen eljárás szerinthatározzák meg ezt a tartalmat. Ma már tudható(mert mérhető), hogy mely tényezők ígérnek hosszúalkotmányos élettartamot egy-egy alaptörvénynek. Etényezők közül kiemelkedő a releváns szereplők széleskörének bevonása az alkotmányozási folyamatba(pluralizmus, demokratizmus, reprezentativitás), atartalmi specifikáció magas foka a normaszövegben(kellően részletes és explicit garanciák a jogok ésintézmények tekintetében), és olyan módosításiszabályok, amelyeket sem nem túl nehéz, sem nemJURA 2012/2.

52 Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusábantúl könnyű felhívni az alkotmánynak a változó viszonyokhozvaló igazítása érdekében. Az még nemegyértelmű, hogy milyen alkotmányozási eljárássalérhető el az intézményrendszer legjobb konfigurációja,és hogy mi is a legjobb konfiguráció. A problémátárnyalja, hogy a chartális alkotmány mögöttazonosítható az ún. metaalkotmány is, vagyis olyanírott vagy íratlan, bírói gyakorlaton vagy szokásonalapuló normaösszesség, amely egyrészt a chartálisalkotmány érvényesülését (értelmezését, alkalmazását)meghatározza, másrészt körvonalazza, hogyténylegesen mely szervnek milyen hatalma van,mik annak feltételei és valóságos korlátai. 8 A hazaialkotmányjog-tudomány e kettősséget a formálisés materiális alkotmányjog megkülönböztetésévelérzékelteti a tárgyi jog síkján maradva. 9 A magyaralkotmányos gyakorlatban a metaalkotmány egyikösszetevője (és létezésének bizonyítéka) a „láthatatlanalkotmány” koncepciója. 10 A chartális és ametaalkotmány szerencsés esetben konvergál, illetvekonstruktív módon kiegészíti egymást, de az iselőfordulhat, hogy a két normaösszesség (bizonyospontokon) elválik egymástól, és ennek következtébenellentmondás keletkezik: ilyenkor alkotmányosságideficit alakul ki. 11Visszatérve a „konfigurációhoz”, az alkotmányoktartalma tekintetében annyi mindenesetre megállapítható,hogy a (nemzeti) alkotmányjogi fejlődés amúlt század közepe óta a demokratikus államokbanhárom vonatkozásban is konvergál. Megfigyelhető—— a törvényhozás szupremáciájának elutasításaés a bírói felülvizsgálat (alkotmánybíráskodás)terjedése, 12—— elkötelezettség az alapvető emberi jogok védelmemellett explicit (néha implicit) arányosságielvű korlátozási klauzulák rögzítésével,—— kötelezettségvállalás a jogállami garanciáktiszteletben tartására. 13A (globalizálódó) alkotmányjogi dogmatikábanáltalában konszenzusos az, hogy milyen jelenségekés jellemzők tartoznak az említett intézményekhez.Az alkotmányos és a politikai gyakorlatban azonbanaz említett területekhez kapcsolódó konkrét megoldások,és az elfogadott értékek jelentéstartalma nagyvariabilitást mutat, illetve divergál. 142. Az alkotmányjog és az alkotmányosság globalizálódásáttöbb tényező inspirálja, amelyek fokozatosanelőmozdíthatják az említett variációk és divergenciákcsökkenését.Az egyik ilyen tényező a transznacionális bírói párbeszéd,amely az alkotmányossági ügyekben döntésthozó bírák formalizált személyes kapcsolattartásánalapul. Ennek eredményeként az (alkotmány)bíróigyakorlat külföldi és nemzetközi joganyagokathasznál az alkotmányjogi kérdések eldöntéséhez.Emellett megemlíthető a transznacionális NGO-k hatása,amelyek beavatkoznak a belső alkotmányjogikonfliktusokba, előtérbe helyezve az emberi jogokuniverzalista értelmezését. Szerepük esetenkéntcsupán információs jellegű, néha viszont a nemzetibíróságok befolyásolására törekszenek. 15 Az is kimutathatóvégül, hogy a nemzetközi és transznacionálisügyekben, különösen az üzleti kapcsolatokbanegyüttműködő jogászok esetében nem pusztán előnyösa partnerek (más államok) jogrendszerének, és azonbelül alkotmányjogának ismerete, hanem ez az ismereta kapcsolatokat alakító tényező. A jogászokpedig az olyan kapcsolatokat és együttműködéséketpreferálják, amelyek nagymértékben hasonló jogi (ésalkotmányjogi) kereteken belül valósulnak meg. 16Más megközelítésben az alkotmányossági konvergenciaelméleti alapjai az alkotmányos tanulás,az alkotmányossági verseny és az alkotmányos konformitás.Az egymástól való tanulás folyamatábanaz államok hajlamosak a bevált alkotmányos megoldásokutánzására. A tőkéért és a képzett munkaerőértfolyó verseny arra ösztönzi az államokat, hogyegymáséhoz hasonló alkotmányos garanciarendszertépítsenek ki. A konformitás pedig azt jelenti, hogy azállamok – a hazai és a nemzetközi elismerés érdekében– engednek az univerzális alkotmányos normáknyomásának. 17A közös jogi standardok (univerzálissá váló alapelvek)hálózat-effektust 18 eredményeznek, azaz aközös jogi rezsim alkalmazói élvezik az összeadódott„jogi tőke” előnyeit, ami az alkotmányjog területénis megfigyelhető. A széles körben elterjedt és jól működőalkotmányos megoldások alkalmazása egyrészthozzáférést jelent a gazdag, közös alkotmányos (bírói)gyakorlathoz, másrészt – ezen túlmenően – azalkotmányos hálózat bővülése a globális békéhez ésprosperitáshoz járul hozzá. 19 Az alapelvek univerzalizálódása(közös alkotmányos standarddá válása)korlátozza a partikuláris megoldások eltéréseit. 20Mindezek eredményeként – globalizációs tünetként– megfigyelhető (hosszabb távon pedig mérhető)az egyre intenzívebbé váló alkotmányjogi kölcsönzés,migráció vagy diffúzió, 21 nemzeti és nemzetek felettiszinten egyaránt. Az említett elnevezésekkel megjelöltfolyamatban arról van szó, hogy az egyik országválasztása megváltoztatja más országok választásilehetőségeinek típusait és számát. Az alkotmányozás(tervezet-kidolgozás) időszakában – amely rendszerintintézményi bizonytalanság vagy nemzeti válsághelyzetesetén zajlik – különösen jellemző az ilyenkülső hatásokra való nyitottság. A politikai döntéshozók– idő és információ hiányában – hajlamosaka máshol már működő, híressé vált megoldásokatválasztani. 22 Az alkotmányos kölcsönzés / migrációaz alkotmányértelmezés tekintetében is jelentkezik,JURA 2012/2.

Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában53és lényegileg külföldi alkotmánybírósági döntésekjogelveinek adaptálását jelenti adott országban felmerültalkotmányjogi esetekre. 233. A globalizálódás dinamikusnak mondható azemberi jogi standardok tekintetében, de egyelőrekevésbé tapasztalható az intézményrendszer (államszervezetijog) vonatkozásában. 24 Az utóbbi területen– különösen a hatalommegosztás és a jogalkotás esetében– nem elhanyagolható azonban a nemzetköziszerződésen alapuló szervezetek hatása, amelyek azalapdokumentumaikat – kifejezetten erre irányulódöntés nélkül, de az értelmezés és alkalmazás szempontjábólegyre inkább – alkotmányként kezelik.Ennek eredménye a nemzetközi jog (és különösen azEurópai Unió joga) alkotmányos rendként való felfogása.25 Eszerint a nemzetközi jog sokféle szerepköreközül kiemelkedő jelentőségű annak alkotmányosfunkciója, amely a politika legitimálásában, korlátozásábanés alakításában nyilvánul meg. Ennekkonzekvenciájaként a nemzetközi jog és a nemzetialkotmányjog kapcsolata megfordul, és ebben a fordítottnézőpontban az államok a nemzetközi közösség„ügynökei”, képviselői; feladatuk a nemzetközijognak – mint az emberiség közös jogának – érvényrejuttatása. A globalizáció tapasztalati kontextusában –amilyen mértékben, és amely területeken az államoklemondanak arról, vagy feladni kényszerülnek azt,hogy a polgárok közös érdekeit garantálják, azokona területeken és abban a mértékben – a hiányokkompenzálására regionális és univerzális szerveketszükséges létrehozni. A nemzetközi intézményeknektehát érdemi és autonóm szerepük van e rendszerben.A nemzetközi jog a nemzetközi és a nemzetiszint szempontjából is alkotmányos funkciót tölt be.Ez a funkció „a nemzetközi béke, biztonság és igazságosságvédelmezése az államok közötti kapcsolatban,és az emberi jogok, a jogállamiság garantálása az államokonbelül is, az emberi lények érdekében, akiktartalmilag a nemzetközi jog végső címzettjei”. Azalkotmányossági érvelés lényege, hogy a nemzetközijog lényegi elvei a politikai hatalom minden formájátkorlátozzák. A nemzetközi jog hagyományos funkciója– az államközi viszonyok szabályozása – nemcsakaz alkotmányos funkcióval egészült ki, hanema nemzeti közigazgatási jogéhoz és magánjogéhozhasonló funkcióval is. Az új nemzetközi jog „átfogókoncepcióját adja a társadalmi életnek. Sokarcújogterületté vált, amely az élet minden vonatkozásátáthatja, amelyekben a kormányok a közcélok megvalósításáérttevékenykednek”, és így egészében„az emberiség közös jogi rendje”. A hagyományos értelmezés– miszerint a nemzetközi jog és a nemzetijog szabályozási tárgya eltérő – helyébe lépett az,hogy mindkettő ugyanazon tárgyakra vonatkozik.Nem elkülönült rendszerekről van szó tehát, hanemegyetlen, integrált és sokrétű rendszerről. 26 Azalkotmányosodás különösen sikeres az európai jogitérségben, vagyis az Európa tanács és az EurópaiUnió keretében, amely a párhuzamos alkotmányok, 27és a többszintű alkotmányosság 28 gondolatában fejeződikki. Az alkotmányos kontextus azonban másnemzetközi szervezetek – például a WTO vagy azENSZ – vonatkozásában is egyre inkább előtérbe kerülvilágkereskedelmi, emberi jogi, konfliktuskezelőés környezeti politikáik legitimációjának ellenőrzése,szabályozása és értékelése igényével. 294. Az (alkotmányjogi) globalizáció eredményeként(hatásaként) – mint fent már említésre került –az emberi jogok szempontjából 30 egyrészt megjelentaz alkotmányos jogok olyan magja, amely általánosanrésze az alkotmányok többségének, másrészt megragadhatóa jogok „burjánzásának” a jelensége: vagyisaz alkotmányok egyre több alapjogot tartalmaznak, 31minden eddiginél részletesebben határozva megazok tartalmát. Ez utóbbi trendre nyilvánvalóanhatást gyakorolt az emberi jogok nemzetközi védelménekerősödése, sőt, feltételezhető a jelenségekszimbiózisa. 32 Az emberi jogok pozitív nemzetközi védelméhezelméletileg és történetileg három szakaszbanjutott el a nemzetközi közösség. Az első lépés a konszenzuskialakítása a védelem szükségessége és avédendő jogok köre tekintetében. A második szakasza nemzetközi kodifikáció, szerződésbe foglalás és anemzeti elfogadás. A harmadik etap a jogérvényesítésmechanizmusának kiépítése és működtetése. Azuniverzalista megközelítés is elismeri, hogy míg azelső két lépés többé-kevésbé sikeresen megtétetett,addig a harmadik – talán legfontosabb – fázis korántsemzárult le. 33Ezzel szemben nem véletlen, hogy az ember alapvetőkötelezettségeit összefoglaló nemzetközi egyezménymég nem született, ugyanis a nemzetköziemberijog-érvényesítés szempontjából ilyen deklarációvélhetően több kárt okozna, mint amennyielőny származna belőle, mivel az államok számárahivatkozási alapot jelentene, hogy korlátozzák azemberi jogokat. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága2003-ban tett ugyan kísérletet az „Ember társadalmikötelességeiről szóló deklaráció” megfogalmazására,azonban a kezdeményezés nem jutott az Emberi JogiTanács elé. 34 A kötelességek részben vertikálisan (azegyén és az adott állam között), részben horizontálisan(az egyén és adott társadalom más tagjai)közötti viszonyban értelmezhetők. A horizontáliskötelességek közös gyökere tulajdonképpen a másokjogainak tiszteletben tartására irányuló alkotmányoskövetelmény, amelynek különös hangsúlyt ad aza körülmény, hogy alapjog-sértést nem csupán aközhatalom képviselői, hanem a (transznacionális,multinacionális) gazdálkodó és egyéb szervezetek,JURA 2012/2.

54 Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusábanvagy magánszemélyek is elkövetnek az embertársakhátrányára. 35 Ez pedig a harmadhatás (Drittwirkung)kérdésköréhez vezet. Általánosan elfogadott, hogy amagánjogi viszonyokban az alapjogok kihatása csakközvetett, vagyis az állam (konkrétan a törvényhozóhatalom) tevékenységének közbejöttével érvényesül(ún. kisugárzó hatás). 36 A nemzetközi és a nemzetiszervek számára is új kihívást jelent az alapjogokhorizontális alkalmazásának újraértelmezése, azegyének védelmében, de a – globalizált – közösségiegyüttélés követelményeire tekintettel.A nemzetközi közösség is a közvetett harmadhatáskoncepciójára alapozza törekvéseit. Az ENSZEmberi Jogi Tanácsa 2011 júniusában hagyta jóváazokat az irányelveket, amelyek az emberi jogok üzletivilágban való hatékonyabb érvényesülését célozzák(UN Guiding Principles on Business and HumanRights). Az irányelvek hangsúlyozottan nem azzalaz igénnyel készültek, hogy új nemzetközi jogi kötelezettségeketkeletkeztessenek, csupán, hogy levonjáka következtetéseket a meglevő állami és vállaltistandardokból és gyakorlatból, átfogó, koherens ésuniverzálisan – vagyis nem csupán transznacionális,hanem nemzeti, közép- és kisvállalkozások számárais – alkalmazható mintaként. 37 Az irányelvektervezett elfogadását az Európai Unió már 2011januárjában üdvözölte, 38 és a nemzetközi fejlődésreis figyelemmel tette közzé 2011 októberében az EurópaiBizottság a vállalatok társadalmi felelősségéről(corporate social responsibility, CSR) szóló új stratégiáját.39 A tervezés lényeges prioritása az emberi jogiszempontok érvényesítése a vállalatok működésébenés üzleti stratégiájában. A megújított CSR-fogalomszerint a vállaltoknak a társadalomra gyakorolt hatásaikérta felelősséget szélesebb értelemben is viselniükkell, amely kiterjed környezeti, emberi jogiés fogyasztói megfontolásokra. 40 Az új stratégia és aCSR új értelmezése választ adhat a gazdasági válságbizonyos társadalmi következményeire is, amelyekösszefoglalóan az üzleti életbe vetett fogyasztói bizalomcsökkenésével jellemezhetők.Az ezredfordulót követően tehát egyértelművévált, hogy az üzleti és magánszféra szereplői által elkövetettemberijog-sértésekre a nemzeti jogalkotás ésjogalkalmazás csak korlátozott válaszokat (és igényérvényesítésilehetőségeket) képes adni, vagyis szükségesaz univerzális és az uniós együttműködés e térenis. Mindazonáltal, az emberi jogokkal kapcsolatosnemzetközi standardok és követelmények elsődlegeshordozói továbbra is az államok. Az államoknak az emberijogokkal kapcsolatos általános, nemzetközi jogikötelessége az elismerés, a védelem és az érvényesülésbiztosítása. E kötelesség alkotmányjogivá transzformálódikaz alaptörvény közvetítésével, és az államterületén, illetve joghatósága körében tevékenykedővállalatok vonatkozásában jelenti (a) közvetlen jogieszközök megalkotását, amelyek azt célozzák, vagyaz a hatásuk, hogy az üzleti életben is tartsák tiszteletbenaz emberi jogokat; (b) közvetett jogi eszközökalkalmazását, mert az állam felelőssége a társasági jogvagy a munkajog alapjog-konform megállapítása; (c)politikai stratégia kidolgozását, amelyeket az államfelvilágosítás és ösztönzés céljából vezet be a vállaltokszámára az emberi jogok tiszteletben tartása érdekében.41 Az alkotmányokban meghatározott horizontáliskötelességeknek az egyén védelme irányába mutatóértelmezése e törekvéseket előmozdíthatja.II. A nemzeti alkotmányozásról1. A nemzeti alkotmányozás esetében abból célszerűkiindulni, hogy melyek az alkotmány sajátos (másjogszabályokétól eltérő) funkciói. Normatív megközelítésben,leegyszerűsítve ezek a hatalomkorlátozó,a konstituáló és a közösség-összetartó funkciók. 42Ennél differenciáltabban közelítve a kérdéshez, megkülönböztethetőaz alkotmány—— politikai közösséget integráló, abban egységetteremtő, az alapvető értékek tekintetébenkonszenzust képző;—— a politikai folyamatokat stabilizáló és a politikaidöntéshozatalban rendezettséget biztosító;—— a közhatalmat az egyén irányába, az alapvetőjogok elismerésével, tiszteletben tartásával ésvédelmével materiálisan korlátozó;—— az államhatalmat – a hatalommegosztás és ademokrácia elvei alapján – konstituáló, racionalizálóés korlátozó; valamint—— az alkotmányos állami berendezkedést legitimálófunkciója. 43Szociológiai szempontból azonban az alkotmányoknem csak, és talán nem is elsősorban a nemzetiidentitás kifejeződései, hanem (funkcionálisan) a„közönség” (címzettek) kielégítését és befolyásolásátcélozzák. A címzettek körébe elsősorban a hazaiválasztók tartoznak, akikre a rendszer stabilitásatámaszkodik, de az alkotmány szól a külföldi befektetőknekis, akik számára visszaigazolás, hogybefektetéseiket nem kell félteniük a kisajátítástól,továbbá üzenet más országok és a nemzetközi közösségszámára, amelyek szintén fontosak a diplomáciaielismerés, a nemzetbiztonság stb. szempontjából.Az alkotmány is – mint általában a jog – felfoghatóolyan politikai eszközként, amely a sikeres versenytszolgálja, mégpedig a befektetésekért és a képzettmunkaerőért folyó világméretű vetélkedésben aglobális piacokon, illetve amely kifejezésre juttatjaa konformitást a nemzetközi közösség normáivalJURA 2012/2.

Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában55és standardjaival. 44 Amennyiben az alkotmány nemnyújt semmiféle elfogadható garanciát a harmadik féláltali kikényszeríthetőségre, akkor aligha lesz képesérdemben meghatározni a kormányzás mechanizmusát,vagy alakítani a nemzet jólétét. 452. E funkciókból adódnak az alkotmányozó hatalomkorlátai is. 46—— Belső, de facto korlátnak tekinthető adottpolitikai közösség helyzete, fejlettsége, politikaikultúrájának színvonala, a társadalomértékvilága.—— Belső, materiális korlát, hogy az alkotmánybanalapkonszenzust kell kifejezésre juttatni,amely a társadalomban ténylegesen ható normákraés szokásokra épül.—— Külső jogi korlátot jelentenek az állam általkötött nemzetközi szerződések, az elfogadottnemzetközi és európai standardok (új államesetén ilyen külső korlát a nemzetközi közösségelismerése iránti igény).—— Külső, de facto korlát, hogy az új alkotmányoka posztmodern kor globális világában keletkeznek,ezért célszerű pozitív módon reflektálniukannak jelenségeire (például a globálisalkotmányosság sajátosságainak figyelembevételével).—— Eljárási korlátot jelent, hogy az alkotmányozásnem öncél, nem voluntarista döntésekhalmaza, az alkotmánynak nem kizárólagegyik vagy másik politikai irányzat, csoportértékdöntéseit kell tartalmaznia. 473. Az alkotmányozási eljárással szemben támaszthatókövetelmények a demokratizmus, a reprezentativitásés a pluralizmus, 48 amelyek az alapkonszenzuskialakításának előfeltételei, de ahhoz is elengedhetetlenek,hogy az alaptörvény később képes legyenbetölteni legitimáló funkcióját. Ezért az eljárásban areleváns társadalmi csoportoknak és a politikai pártoknakreprezentatív módon kell jelen lenniük, s a(többségi elvvel szemben) a konszenzus-elv alkalmazásahelyezendő előtérbe. A konszenzus elve annálhatékonyabb, minél inkább egyetértenek a résztvevőkaz alkotmány létrehozásának szükségességében, azazaz alkotmányozási szükséglet reális. Az előkészítés(szabályozási koncepció és szövegtervezet kidolgozása)azonban kisebb nyilvánosságot igényel, mintaz elfogadási szakasz, amelybe a társadalom széleskörét érdemes bevonni (pl. népszavazással történőmegerősítés útján, föderációkban pedig a tagállamitörvényhozások bevonásával). 49 Az alkotmányozásifolyamat az előbbihez képest tovább differenciálható,mert az előkészítésen belül megkülönböztethető azérdekmobilizáló-ötletgeneráló szakasz, a tervezés éskoncepciókészítés, majd az ezt követő konzultáció;az elfogadási procedúrában pedig a megtárgyalás(formalizált vita), a megszavazás és a megerősítésaktusa. Az előkészítő szakasz szereplői lehetnekkülönösen parlamenti bizottságok, tudományostestületek, NGO-k, külföldi tanácsadók, szakértők,konferenciák, elit kerekasztalok, érdekszervezetek,pártok, a végrehajtó és a bírói hatalom szervei stb. Azelfogadási szakasz főszereplője tipikusan képviseletiszerv (alkotmányozó gyűlés vagy a törvényhozás),de egyre növekvő trend a nép bevonása referendumútján. A szereplők egymással interaktív viszonybanállnak. A későbbi szakaszok szereplőinek feltételezettelvárásai determinálják a korai szakasz résztvevőinekdöntéseit, azaz ha a procedúra végén a nép általimegerősítés áll, az mérsékletre és konszenzuskeresésreszorítja a koncepció készítőit. Végül érdemesmegemlíteni, hogy az alkotmányozás időtartamaaz erre irányuló felmérések szerint átlagosan 16-22hónap, azzal természetesen, hogy lehet ennél sokkalrövidebb (néhány hetes), de sokkal hosszabb (többéves) is. Az alkotmányozásra fordított végletesenrövid, vagy végletesen sok idő azonban ritkán vezetdemokratikus eredményhez. 504. A megszülető alkotmány legitimáltságát tartalmiés formai jellemzők együttese biztosítja. Tartalmiértelemben (tipikusan hosszú távon, az alkotmányalkalmazása alapján) legitimáló tényező, ha az alkotmányfunkciói teljesülnek. Formai oldalról a legitimációbázisa az alkotmányozási eljárás demokratikusés plurális jellege, illetve szakmai megalapozottsága.E szempontból fontos, hogy a népszuverenitásbóllevezetett többségi elv önmagában nem elegendőa legitimáltsághoz 51 (sem az alkotmányozó fórum,sem a megerősítő népszavazás oldaláról), mivel azalaptörvény igazi legitimáltságát az adja, ha egyrészta kisebbséghez tartozók védelméről gondoskodik,másrészt a többségi döntések effektív alkotmányosságifelülvizsgálatának lehetőségét garantálja. 52III. A magyar alkotmányozásjellegzetességei és eredménye1. A legutóbbi, 2010-ben megkezdett magyar alkotmányozásformálisan lezárult 2011. április 25-én MagyarországAlaptörvényének kihirdetésével, amely2012. január 1-jén váltotta fel a Magyar KöztársaságAlkotmányát. Tágabb értelemben a folyamathoztartozik az alaptörvényt részletező sarkalatos törvények,illetve a hatálybalépéshez szükséges átmenetirendelkezések elfogadása 2011 második félévében,legtágabb értelemben pedig érdemes megemlíteni a2012-ben szükségessé vált első módosításokat is. Afolyamat részletes elemzésére és az eredmény átfogóértékelésére jelen írás keretei között nem vállalkozom,csupán néhány jellegzetességet és sajátosságotJURA 2012/2.

56 Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusábankívánok kiemelni a globális alkotmányosság koncepciójárafigyelemmel.Ami a menetrendet illeti, immár „közjogi hagyománynak”tűnik a sietős tempójú alkotmányozás– nem volt ez másként az 1848-ban, az 1946-banés az 1989-ben lezajlott rendszerváltó törekvésekidején sem, amelyekben közös volt a köztársaságialaprend kialakítása iránti igény és sürgető szükséglet.53 2010/11-ben ilyen sürgető alkotmányozásiszükséghelyzet nem állt fenn, ezért érdemes lettvolna időt áldozni korszerű, stabil, szakmailag színvonalas,s a társadalom alapvető értékrendjét valódiminimális konszenzusként tartalmazó, teljes körűenszabályozó, konszolidált alaptörvény kidolgozására.Ehelyett a folyamat főbb állomásai a következőkvoltak. A 2010 évi parlamenti választások után aparlamenti többséget alkotó politikai erők – a mandátumokkétharmadának birtokában – kifejeztékalkotmányozási szándékukat. 2010 szeptemberébenkezdte meg működését az alkotmány-előkészítésértfelelős országgyűlési ad hoc bizottság, amelyben aparlamenti erőviszonyoknak megfelelő aránybanvoltak jelen a frakciók tagjai. A szakmai és civilszervezetek eddig az időpontig küldhették mega bizottságnak az alkotmányozással kapcsolatosjavaslataikat. Az ellenzéki képviselők különbözőokokból kiváltak az előkészítő munkálatokból, végülaz alkotmánykoncepciót decemberben kizárólag akormánypártok fogadták el. Eközben tudományostestületek, szakmai szervezetek, egyetemek általkezdeményezett konferenciákon kísérlet történt aszakmai szempontok és irányok bemutatására, azeljárás és a tartalom lehetőség szerinti befolyásolására.2011 februárjában a kormány a Velencei Bizottságállásfoglalását kérte három, az alapjogi katalógustés az alkotmánybíráskodást érintő kérdésben, deszövegtervezet ekkor még nem állt rendelkezésre.A decemberi koncepció alapján az végül nem is készült,mert azt az Országgyűlés 2011 márciusánakelején az alkotmányozó munka támogatásakéntfigyelembe vehető munkaanyaggá minősítette, s aképviselők számára lehetővé tette, hogy benyújtsákaz alkotmányra vonatkozó törvényjavaslataikat. 54Március közepéig két javaslat érkezett, az egyiketa kormánytöbbséget adó pártszövetség parlamentifrakciói támogatták, a másikat független képviselőterjesztette be. 55 A benyújtást követően a kormányún. nemzeti konzultációt kezdeményezett a választópolgárokkal,kérdőívek alkalmazásával. Ezzel együtta parlamenti vita megkezdődött és lezajlott március21-e és április 18-a között, ténylegesen kilenc vitanapon.A kormánypárti frakciók által támogatott alaptörvény-javaslatotfogadta el a parlament, kizárólaga kormánypárti képviselők támogató szavazatával.Az új alkotmányt nem bocsátották népszavazásra.Párhuzamosan, 2010 nyarától folyamatosan zajlott arégi alkotmányos berendezkedés lebontása a MagyarKöztársaság Alkotmányának permanens módosításaiútján. 56 Hatálybalépése előtt a parlament 2011 őszén(túlnyomó részben novemberben és decemberben)számos államszervezeti és alapjogi tárgyú sarkalatostörvényt fogadott el, 57 illetve megalkotta az ún.átmeneti rendelkezéseket (részben tranzitórius, részbenalkotmány-kiegészítő igénnyel). Az alaptörvényelső módosítása 2012 júniusában egyértelműsítette,hogy az átmeneti rendelkezések az alaptörvény részétképezik, továbbá az Európai Unió elvárásánakmegfelelően megteremtette a jegybanki függetlenségszervezeti garanciáját. A második módosítás – 2012őszén, figyelemmel az Alkotmánybíróságnak a bíróifüggetlenség tárgykörében hozott döntésére, 58valamint a luxembourgi és a strasbourgi bíróságokelőtt Magyarország ellen folyamat levő eljárásokrais – arra irányul, hogy a bírák és az ügyészek szolgálativiszonyának felső korhatárát rögzítse. 592. A fenti tömör összefoglalóból levonható következtetések,hogy a tényleges, érdemi alkotmányozásrafordított idő rendkívül rövid volt, minthogy az alapulszolgáló normaszöveg-tervezetet a közvéleményhozzávetőlegesen öt hétig vitathatta, immár az érdemihatásgyakorlás esélye nélkül. Az alaptörvény tartalmáratényleges befolyást gyakorló szereplők köreszűk maradt, a szakmai szervezetek, tudományostestületek, civilek formálisan nyilváníthattak csakvéleményt, a parlamenti előkészítő bizottság is csaka díszlet része maradt. A választópolgárok konzultációskérdőívekkel való megkeresése egyrészt megkésett,mert egybeesett a parlamenti vitával, másrészta kérdések irányított – alaptörvény-tervezethez igazított– jellege miatt kevéssé mérhető, milyen mértékbenépültek be a preferenciák a normaszövegbe.A független, külső szakértői testület (a Velencei Bizottság)bevonása inkább szimbolikusnak tekinthető,de legalább javaslatai között volt olyan, amely javítottaaz alaptörvény jogvédelmi mechanizmusát. 60Az eljárásrend ad hoc módon alakult, lényegébenkizárólag a (kétharmados) többségi elvű parlamentidöntéshozatal érvényesült, összemosva a „néphatalomra”való hivatkozással. A konszenzuskeresés,a plurális, szabad deliberáció, a méltányosság és amértéktartás értékei a procedúrát nem jellemezték.A folyamat szubsztantív eljárási legitimációja hiányzott,s ennek eredményeként az alaptörvény az aztelfogadó pártszövetséghez kötődik. 613. A sarkalatos törvények nagy száma, és az átmenetirendelkezésekkel kapcsolatos bizonytalanságok62 arra utalnak, hogy az elfogadott alaptörvénylényegében torzó maradt, 63 vagyis nem sikerült átfogó,alapjaiban széles körűen reguláló alkotmánytlétrehozni.JURA 2012/2.

Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában57A demokrácia, illetve a temporális hatalommegosztáselve szempontjából különösen vitatható, hogyolyan új tárgyköröket is a jelenlévő képviselők kétharmadánakszavazatához (sarkalatos törvényhez)köt az alaptörvény, mint a családok védelme (L)cikk), vagy a közteherviselés és a nyugdíjrendszeralapvető szabályainak meghatározása (40. cikk). Eza későbbi törvényhozások mozgásterét szűkíti jelentőstársadalompolitikai kérdésekben, s végső sorona demokratikus hatalomváltást szolgáló választásokjelentőségét csökkenti. A Velencei Bizottság azalaptörvényt értékelő véleményében hangsúlyozta:„amennyiben a sarkalatos törvények nem csupán azalapvető, hanem speciális és részletszabályokat isrögzítenek a jelzett tárgykörökben, akkor a demokráciaelve maga is veszélybe kerül”. 64Kétségtelen, hogy az alaptörvény kifejezésrejuttatja a nemzetközi közösség és jog iránti elkötelezettséget[Q) cikk] és tartalmazza az uniós együttműködésalapját jelentő Európa-klauzulát [E) cikk] is.E rendelkezésekre tekintettel a hatályos nemzetköziszerződések Magyarországot továbbra is jogállamiságra,demokráciára és az alapvető jogok tiszteletbentartására, védelmére, érvényesítésére kötelezik. Azemlített rendelkezések – mivel a nemzetközi és a nemzetekfeletti jognak a magyar jogra gyakorolt hatásáravonatkoznak – a (mindenkori) alkotmánnyal szembenérvényesülő, követelményt támasztó, kivételt nem engedőnormák. Bizonyítja ezt az is, hogy az alaptörvényigen rövid időn belüli módosításai esetében „külső”alkotmány feletti normák hatásai érvényesültek.4. Végül, a magyar alkotmányozás terméke továbbtávolodott az európai liberális (libertariánus)alkotmányoktól. Plurális eljárás hiányában paternalista,kollektivista és korporatív rendelkezésekkelátszőtt, 65 a posztdemokrácia jellegzetességeit mutató,66 nacionalista ideológiát kifejező, historizáló,partikularitást erősítő alaptörvény keletkezett, amelymegbontja az Európában fokozatosan épülő alkotmányoshomogenitást. 67Jegyzetek1A globalizációnak az alkotmányjogra gyakorolt hatásávalhazánkban az elsők között Halmai Gábor kiválóesszéje foglalkozott. Ld. Halmai Gábor: Alkotmány és globalizáció.http://szuveren.hu/vendeglap/halmai-gabor/alkotmany-es-globalizacio (Letöltve 2010.12.10.) Lásd mégBruce Ackerman: The Rise of World Constitutionalism. VirginiaLaw Review 83 (1997) 771-797., Heinz Klug: ConstitutionalTransformations: Universal Values and the Politics ofConstitutional Understanding. Beyond the Republic. Meetingthe Global Challenges to Constitutionalism (ed. by CharlesSampford and Tom Round) Leichhardt, NSW: The FederationPress, 2001. 191-204. A globális alkotmányosság koncepciójánaktérnyerését elősegíti a Global Constitutionalism címmel2012 márciusában indult folyóirat:http://journals.cambridge.org/action/displayJournal?jid=GCN2Antje Wiener – Anthony F. Lang – James Tully – MiguelPoiares Maduro – Mattias Kumm: Global constitutionalism:Human rights, democracy and the rule of law. Global Constitutionalism2012. 1. sz. 4-6. o.3Lásd különösen David S. Law és Mila Versteeg kutatásait.David S. Law – Mila Versteeg: The Evolution and Ideologyof Global Constitutionalism. Washington University in St.Louise, School of Law, Faculty Research Paper Series, PaperNo. 10-10-01 (2010). Lásd még Zachary Elkins – Tom Ginsburg– James Melton: The Endurance of National Constitutions.Cambridge University Press, Cambridge 2009; Vikram DavidAmar – Mark V. Tushnet (eds.): Global perspectives on constitutionallaw. Oxford University Press, New York – Oxford2009. A korszerű tudományos eszmecserét elősegíti a http://www.comparativeconstitutions.org weboldal is.4Klug: i.m. 192.5Az alkalmazott összehasonlító alkotmányjog egyelőrenem általánosan elfogadott. Halmai mutat rá, hogy e módszerhezháromféleképpen állnak hozzá a tudomány képviselői.Az első megközelítés szerint a módszer nem alkalmazható,mert az alkotmányjognak sem a problémái, sem a megoldásainem azonosak az egyes országokban. A második álláspontelfogadja a problémák hasonlóságát, de fenntartja a megoldásokkülönbözőségét, azaz a módszert korlátozottnak tekinti.A harmadik, elfogadó nézet szerint mind az alkotmányjogiproblémák, mind megoldásaik lényegileg azonosak világszerte.Halmai: i.m. 2.6Lásd Law – Versteeg: i.m. 68., 70., 89-90. Államcentrikusalkotmánynak fordítom a ’statist constitution’ meghatározást,mivel jelentését sem az etatista, sem a paternalista jelző nemadja vissza pontosan ebben az összefüggésben.7Law – Versteeg: i.m. 6.8David S. Law: Constitutions. Washington Universityin St. Louise, School of Law, Faculty Research Paper Series,Paper No. 10-02-05 (2010) 1.9Petrétei József: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei.Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2009. 83-84.10Lásd Sólyom László párhuzamos indokolását a halálbüntetéstmegsemmisítő 23/1990. (X.31.) AB határozathoz:„Az Alkotmánybíróságnak folytatnia kell azt a munkáját, hogyértelmezéseiben megfogalmazza az Alkotmány és a bennefoglalt jogok elvi alapjait, és ítéleteivel koherens rendszertalkot, amely a ma még gyakran napi politikai érdekből módosítottAlkotmány fölött, mint »láthatatlan alkotmány«, azalkotmányosság biztos mércéjéül szolgál; és ezért várhatóan ameghozandó új alkotmánnyal vagy jövőbeli alkotmányokkalsem kerül ellentétbe. Az Alkotmánybíróság ebben az eljárásábanszabadságot élvez, amíg az alkotmányosság fogalmánakkeretén belül marad.”11E jelenséggel kapcsolatban nem szükséges messziremenni, ha példával kívánom alátámasztani. Magyarországona chartális és a metaalkotmány normái 1989-től kezdvehosszú ideig összhangban álltak egymással, mert elfogadottvolt az alkotmányossági (AB) döntések kötelező jellege, és(többé-kevésbé) követett volt az értékviták kompromisszumoskezelése, rendezése a politikai döntéshozatalban. 2010-tőlelőször a metaalkotmány változott meg és került konfliktusbaa chartális alkotmánnyal, amennyiben előbbi a centralizálthatalomgyakorlást, a reduktív típusú, megvitatást kerülődöntéshozatalt, a hatalomkorlátozó tényezők lebontását és atisztán többségi elvű legitimációt helyezte a középpontba, mígaz utóbbi alapvetően (néhány módosítástól eltekintve) mégmindig a hatalommegosztáson alapuló, kisebbségek jogaittiszteletben tartó megoldásokra épült. A 2011-ben elfogadottúj magyar alaptörvény – bár átvette a korábbi chartális alkotmányalapelveit – összességében közeledett a politikai gyakorlathoza fékek és ellensúlyok korlátozásával. A folyamatazonban a húsz év alatt szervesen fejlődött, de még törékenyalkotmányos kultúra eróziójához látszik vezetni.JURA 2012/2.

58 Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában12Klug mutatott rá, hogy míg 1989 előtt kb. tíz országbanalkalmazták az alkotmányossági felülvizsgálat hatékony rendszerét,addig egy évtizeddel később már 70 államban érdeminormakontrollt folytattak az (alkotmány)bíróságok. Klug: i.m.192. Law és Versteeg kutatásai szerint 2006-ban az alkotmányok82%-a kifejezetten rendelkezik az alkotmányellenes jogszabályokmegsemmisítésének vagy mellőzésének a lehetőségéről,és az államok 87%-ában működik de jure (alkotmányonalapuló) vagy de facto alkotmánybíráskodás. Law – Versteeg:i.m. 36. o. Az alkotmánybíráskodás európai megvalósulásáhozlásd Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Zeller Judit: Túl azalkotmányon… Közjogi Szemle 2010. 4. sz. 6-7. o.13Mark Tushnet: The Inevitable Globalization of ConstitutionalLaw. Harvard Law School, Public Law & LegalTheory Working Paper Series, Paper No. 09-06 1-2. A modernkonstitucionalizmus lényegi közös elemeinek meghatározásáraegyébként már az 1990-es évektől megfigyelhetőktörekvések, bár ezek inkább elméleti előfeltételezéseken, minttapasztalati tényeken alapultak. Például Howard hét lényegielemet állapított meg: a kormányzottak beleegyezése, a korlátozotthatalomgyakorlás, a joguralom, a nyitott társadalom, azegyén sérthetetlensége, az alkotmány kikényszeríthetősége,illetve alkalmazhatósága. Lásd A. E. Dick Howard: The Essenceof Constitutionalism. Constitutionalism and HumanRights: America, Poland, and France. A Bicentennial Colloquiumat the Miller Center (ed. by Kenneth W. Thompsonand Rett R. Ludwikowski) Lanham, MD: University Pressof America, 1991. 3-41. o. Klug az alapjogok eszméjét és azalkotmánybíráskodást jelöli meg központi aspektusként.Klug: i.m. 192. o.14Ezt Ronald Dworkin a következőképpen fogalmaztameg a magyarországi CEU-n tartott előadásában 2011. január27-én: „fogalmaink némelyike (mint a demokrácia, az igazságosság,a szabadság, a jog) vitatott, versengő, vagy ahogyén szeretem kifejezni, interpretív fogalom. Ezen azt értem,hogy osztjuk ezeket a fogalmakat, életünk részét képezik,az életformánkban gyökereznek, ahogy Wittgenstein mondta,benépesítik az életünket. Osztozunk e fogalmakon, mertosztozunk azon a meggyőződésen, hogy értéket képviselnek.Ugyanakkor nem értünk egyet abban, hogy miben is állnakezek az értékek. Egyetértünk abban, hogy a demokrácia érték,és azon vagyunk, hogy kormányzatunk demokratikus legyen.De abban már nem értünk egyet, hogy ez mit is jelent. Nézeteltérésünktehát az értékek mibenlétére vonatkozik. Azért nemértünk egyet a demokrácia értékét illetően, mert más értékek– a méltóság, az igazságosság és sok egyéb érték – mibenlététilletően sem értünk egyet.” http://szuveren.hu/vendeglap/ronald-dworkin/mi-a-demokracia (Letöltve 2011.02.07.)15Tushnet: i.m. 5. o.16A költségek ilyen üzleti-jogi viszonyokban mindenesetrealacsonyabbak, állapítja meg Tushnet: i.m. 6. o.17Ld. Law – Versteeg: i.m. 9-10. o.18A közgazdaságtan megfigyelése szerint valamely személybizonyos standardok alkalmazására vonatkozó döntésepozitív következményekkel jár ugyanazon standard másfelhasználóira. Bizonyos kommunikáció vagy technológiameghatározott formájának értéke annál nagyobb, minél többszemély használja. A hálózat növekedése pedig önmagábanfokozza annak hasznosságát, ami nem csupán a meglévő felhasználókszámára előnyös, hanem másokat is csatlakozásraösztönöz. A piacok tekintetében a hálózat-effektus egyértelműenjelen van. Law – Versteeg: i.m. 20. o.19Law – Versteeg: i.m. 21-22. o.20Klug: i.m. 192. Az alkotmányos elvek univerzalitásamellett érvel Peter C. Ordeshook: Are ‘Western’ ConstitutionsRelevant to Anything Other then the Countries They Serve?Constitutional Political Economy 13 (2002) 3. o.21Law: i.m. 2-3. o.22Tom Ginsburg – Svitlana Chernykh – Zachary Elkins:Commitment and Diffusion: How and Why National ConstitutionsIncorporate International Law. University of Illions LawReview 2008. 1. sz. 203. o.23Sujit Choudhry (ed.): The migration of constitutionalideas. Cambridge University Press, Cambridge 2006. 13-14. o.24Az európai alkotmányok vizsgálata alapján azonbana szervezeti jog területén is azonosíthatók közös alapelvek.Ezek a demokrácia, a népszuverenitás, a többpártrendszer, aválasztások periodikussága és kompetitivitása, a függetlenség,a népképviselet, a pluralizmus, a konszenzus, a joguralom /jogállamiság, a hatalommegosztás, a bírói függetlenség, azállam és az egyház viszonyának meghatározása, az államitevékenyég céljai és keretei. Lásd Chronowski – Drinóczi –Zeller: i.m. 3-4. o.25Armin von Bogdandy – Sergio Dellavalle: Universalismand Particularism as Paradigms of International Law,IILJ Working Paper, in International Law and Justice WorkingPapers, History and Theory of International Law Series, NewYork University School of Law, New York 2008. 3. sz. 43. o.26Az idézeteket lásd Christian Tomuschat: Internationallaw: Ensuring the survival of mankind on the eve of a newcentury, 281 General Course in Public International Law, Recueildes Cours 13-438, 2001. 42., 23., 63., 70., 28. o. Lásd mégBogdandy – Dellavalle: i.m. 44-45. o.27Az európai emberi jogi rezsimet Sonnevend Pál jellemeztea párhuzamos alkotmányok fogalmával a PPKEJog- és Államtudományi Karán 2011. február 4-én tartottkonferencián.28Ingolf Pernice: Multilevel Constitutionalism in the EuropeanUnion. European Law Review 27 (2002) 511-529. o.29Wiener – Lang – Tully – Maduro – Kumm: i.m. 5. o.30Az emberi jogok védelmét a globalizáció kulturálishatása keretében említi Harmathy Attila: Az EU tagállamokközös alkotmányos hagyományai és a nemzeti polgári jog. In:Alkotmányosság a magánjogban (szerk. Sajó András). ComplexKiadó, Budapest 2006. 18. o.31Law és Versteeg 56 komponensből álló alapjogi indexéhezviszonyítva megállapítást nyert, hogy míg 1946-ben azalaptörvények átlagosan 19 jogot tartalmaztak, addig 2006-ban33 jogot, amely 70%-os növekedést jelent. A világszerte „legnépszerűbb”alapjogok és alkotmányos jogok, illetve tilalmak– amelyeket az alkotmányok 80%-a tartalmaz – a következők:vallásszabadság, sajtó- és/vagy kifejezési szabadság, egyenlőségijogok, a magántulajdonhoz való jog, a magánszféráhozvaló jog, a szabadságtól való önkényes megfosztás tilalma,gyülekezési jog, egyesülési jog, a nők jogai, mozgásszabadság,a bírósághoz fordulás joga, kínzás tilalma, választójog, munkáhozvaló jog, az államilag finanszírozott oktatáshoz való jog,a bírói felülvizsgálat (alkotmánybíráskodás) és a visszahatóhatályú jogalkotás tilalma (ebben a sorrendben, azzal, hogyaz emberi méltósághoz való jog az indexben nem szerepel).Law – Versteeg: i.m. 31., 37-38. o.32Law – Versteeg: i.m. 32. o.33Christian Tomuschat: Human Rights: Between Realismand Idealism. Oxford University Press, Oxford 2003. 3. o.34John H. Knox: Horizontal Human Rights Law. TheAmerican Journal of International Law 2008. 1. sz. 1-3. o.35Ádám Antal: A rendőrség az alkotmányi értékekközött. In: Pécsi határőr tudományos közlemények IX. Pécs2008. 9-10. és 15. o.36Petrétei: i.m. 441. o.37Guiding Principles on Business and Human Rights:Implementing the United Nations „Protect, Respect andRemedy” Framework. Report of the Special Representativeof the Secretary-General on the issue of human rights andtransnational corporations and other business enterprises,John Ruggie. Human Rights Council, Seventeenth session, 21March 2011, A/HRC/17/3138EU comments on the draft Guiding Principles forthe implementation of the UN “Respect, protect and Remedy”Framework, Geneva 31 January 2011, http://ec.europa.eu/JURA 2012/2.

Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában59enterprise/policies/sustainable-business/files/businesshuman-rights/eu_statement_final_en.pdf39A renewed EU strategy 2011-14 for Corporate Social Responsibility,Brussels, 25.10.2011, COM(2011) 681 final, http://ec.europa.eu/enterprise/policies/sustainable-business/files/csr/new-csr/act_en.pdf40Florian Wettstein: Multinational Corporations andGlobal Justice. Stanford University Press, Stanford, California2009. 269-271. o.41Guiding Principles on Business and Human Rights:Implementing the United Nations „Protect, Respect andRemedy” Framework 6-7. o.42Jakab András: Mire jó egy alkotmány? Avagy az újonnanelkészülő alkotmány legitimitásának kérdése. Kommentár2010/6. (www.kommentar.info.hu/jakab_andras_-_mire_jo_egy_alkotmany.pdf) 10. o.43Petrétei: i.m. 64-67. o.44Law – Versteeg: i.m. 8. o.45Law: i.m. 4. o.46Az alkotmányozó hatalom originer, abban az értelemben,hogy a korábbi alkotmány nem köti, s a tevékenységénekkeretet adó eljárási szabályokat maga alakítja ki. Ez azonbannem jelenti, hogy ez a hatalom korlátlan, mert konkrét politikaiközösségben és konkrét szituációban nyilvánul meg, samennyiben célja demokratikus alapnorma létrehozása, e célbehatárolja tartalmi és eljárási mozgásterét.47Petrétei: i.m. 75-78. o.48Vö. Klaus von Beyme: Verfassung und politischesSystem. In: Verfassung und politisches System 1. (szerk. W.Gagel, D. Brosser, P. Haungs, R. Schörken). Jahrgang 17/1984– Heft 1. 5-6. o.49Ordeshook meglátása szerint, ha a társadalom szélesrétegei vesznek részt az előkészítési szakaszban, az olyanpolitikai és gazdasági konfliktusokat hoz felszínre, amelya tervezetben politikai paktumok megjelenítéséhez vezet,noha adott esetben a konfliktus kezelése hatékonyabb lennea törvényhozás vagy az alkotmányos gyakorlat útján. Vö.Ordeshook: i.m. 13-14. o.50Tom Ginsburg – Zachary Elkins – Justin Blount: Doesthe Process of Constitution-Making Matter? Annual Reviewof Law and Social Science 2009. 5. sz. 204-206. o.51Vö. Randy E. Barnett: Constitutional Legitimacy. BostonUniversity School of Law, Working Paper Series, PublicLaw & Legal Theory, Working Paper No. 01-19. 3. o.52Lásd még Somody Bernadette – Drinóczi Tímea –Győrfi Tamás: Alkotmányozás. Fundamentum 2011. 1. sz.50-55. o.53Kukorelli István: Tradíció és modernizáció a magyaralkotmányjogban. Századvég, Budapest 2006. 35.549/2011. (III. 9.) OGY határozat55A Fidesz MPP – KDNP pártszövetség parlamenti frakcióiáltal támogatott, 2011. március 14-én benyújtott „MagyarországAlaptörvénye” megjelölésű, T/2627 irományszámúdokumentum, és a 2011. március 15-én független képviselőiindítványként benyújtott, „A Magyar Köztársaság Alkotmánya”című, T/2628 irományszámú dokumentum56Ezek közül a legélesebb szakmai kritikát az Alkotmánybírósághatáskörének 2010 novemberében bevezetett korlátozásaváltotta ki, amelynek értelmében a közpénzügyi tárgyútörvények alkotmányossági vizsgálatát a testület nem végezhetiel, kivéve, ha az emberi élethez és méltósághoz való jog,a lelkiismereti és vallásszabadság, a magánszférához való jogvagy az állampolgársághoz fűződő jogok sérelme merül fel.572011 őszén és 2012 tavaszán összesen negyven sarkalatosvagy sarkalatos rendelkezést is tartalmazó új törvényszületett. Lásd http://www.parlament.hu/fotitkar/sarkalatos/benyujtott.htm5822/2012. (V. 11.) AB határozat, ABK 2012. 2. sz. 94. o.59http://www.parlament.hu/irom39/08288/08288.pdf60Konkrétan az alapvető jogok biztosának absztrakt, utólagosnormakontroll-kezdeményezési joga a Velencei Bizottságelső véleményével összhangban került az alaptörvénybe.European Commission For Democracy Through Law (VeniceCommission) Opinion no. 614/2011, Strasbourg 28 March2011, Opinion on Three Legal Questions Arising in the Processof Drafting the New Constitution of Hungary61Ld. még Tóth Gábor Attila: Mi van és mi legyen a magyaralkotmányjogban? Közjogi Szemle 2011. 2. sz.62A „kivételszabályok”, alaptörvénynek ellentmondó,alkotmánybírósági gyakorlatot felülíró kiegészítések az átmenetirendelkezésekben kapnak helyet. Ld. ehhez LápossyAttila – Szajbély Katalin: „Az Alaptörvény Átmeneti Rendelkezéseinekalkotmányosságáról” Közjogi Szemle 2012. 2.sz. 5-8. o.63Vincze, Attila: The New Hungarian Constitution:Redrafting, Rebranding or Revolution? International ConstitutionalLaw 2012. 1. sz. 89. o.64Lásd a Velencei Bizottság 621/2011. sz. állásfoglalásának24. pontját. European Commission For DemocracyThrough Law (Venice Commission) Opinion no. 618/2011,Strasbourg 20 June 2011, Opinion on the New Constitutionof Hungary, http://www.venice.coe.int/docs/2011/CDL-AD%282011%29016-E.pdf65Herbert Küpper: Paternalista kollektivizmus és liberálisindividualizmus között: az új magyar Alaptörvényben rögzítettemberkép normatív alapjai. Közjogi Szemle 2012. 3. sz.66Ádám Antal: A posztmodernitásról és a posztdemokráciáról.Közjogi Szemle 2012. 1. sz.67Hungary’s new constitutional order and “Europeanunity” – editorial comments. Common Market Law Review49. sz. 871-884. o.JURA 2012/2.

60 Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekDrinóczi Tímeahabilitált egyetemi docensAlkotmányospárbeszéd-elméletek*Az alkotmányos párbeszédre vonatkozó elméletifelfogások és e speciális interakció megvalósulásiformáinak tanulmányozása a globalizálódó alkotmányjogvilágában 1 különösen fontosnak tűnik. Azalkotmányi tartalomról szóló párbeszédek a múltbanés a jelenben is meghatározó fontosságúak, különösenaz olyan környezetben, amelyben az azonosértékeket valló, illetve hasonló kihívásokkal 2 szembenézőállamok egyre szorosabban kapcsolódnakegymáshoz mind gazdasági, mind jogi értelemben.Az alkotmányos párbeszédet többen, több szempontbólis vizsgálták, és mind mélységében – példáulaz alkotmányértelmezés módszereit tekintve– mind horizontálisan – a bíróságon és a jogalkotónkívül több szervet is bevonva – továbbfejlesztették,de e jelenség komplex és összefüggő elemzésétnem végezték el. A tanulmányban e hiányosságotkísérlem meg pótolni, és igyekszem rendszerbefoglaltan, összefüggéseiben bemutatni, illetve példákkalillusztrálni mindazokat a dialógusokat (vagyegymásra hatásokat), amelyek alkotmányos párbeszédkéntfoghatók fel. Ennek érdekében vázolom azalkotmányos párbeszéd elméletének kialakulásáhozvezető folyamatot, az ehhez kapcsolódó elméleteketés ezek továbbfejlesztését, majd átfogó definíciókidolgozásával törekszem megragadni az alkotmányospárbeszéd lényegét, célját, illetve ismertetema megjelenési formáit. Utóbbit megkísérlem úgy bemutatni,hogy egyértelművé váljon az alkotmányospárbeszéd-elmélet tanulmányozásának hasznosságais: az adott állam mennyiben illeszkedik azok sorába,aki elkötelezettek a demokratikus alkotmányfejlődéssorán kikristályosodott – és nemzetközi, szupranacionálisdokumentumokban és alkotmányokbanmegjelenő – értékek, 3 elvek stb. alkalmazása, tiszteletbentartása iránt.* Ezúton mondok köszönetet Anita Blagojević-nek, akiengedélyt adott arra, hogy a társszerzőségben írt munka első részéttovábbfejlesszem és megjelentessem. E tanulmány a Bolyai ösztöndíjtámogatásával készült.I. Az alkotmányospárbeszéd-felfogások – középpontbana bíróságokAz alkotmányos párbeszédre vonatkozó elméleteka „common law” rendszerben gyökereznek, középpontjukbana bíróságok szerepe áll. Ezek az elméletekfőként a többségielv-ellenesség dilemmájával, a bíróságoknakaz alkotmányos demokráciában betöltöttnormatív szerepével, valamint a megfelelő alkotmányitartalom feltárásával, különösen az alapjogokértelmezésével foglalkoznak. 4 A „common law”felfogásban az alkotmányos párbeszéd legalább kétalkotmányos szerv (a bírói és a törvényhozó hatalmiág) viszonyát írja le a párbeszéd szerepét szem előtttartva: az alkotmánynak a bíróságok szerepénekmegfelelő és pontos értelmezését. A common law jogtudománybanegymástól eltérő, de összhangban lévőmegközelítések is kialakultak. Mindezeket azonbanegyetlen tanulmányban lehetetlen bemutatni, ezértcsak néhányuk ismertetésére szorítkozom.1. A kezdeti elméletek – a kanadai AlapjogiCharta tapasztalatai alapján1.1 A kanadai Alapjogi Charta 5 alkalmazásának elsőtapasztalatai után Peter W. Hogg és Allison A. Bushellegyütt dolgozták ki az alkotmányos párbeszédre vonatkozóelméletüket. Kanadában az Alapjogi Chartalehetővé teszi a törvényhozó hatalom számára, hogyfelülbírálja az Alapjogi Chartát sértő törvényt hatálytalanítóbírói döntést, mivel a 33. szakasz 6 rögzíti atörvényhozás felülbírálati hatalmát; az 1. szakasz 7lehetővé teszi az Alapjogi Chartában garantált jogok„ésszerű korlátozását”; a 7., 8., 9., és 12. szakaszban 8foglalt „törvény által biztosított” jogok igazságosés ésszerű eljárást írnak elő; a 15. szakasz (1) bekezdésében9 található az egyenlőségi jogok garanciája,amelyet többféle jogorvoslat valósít meg. Bármelyikfenti elem általában elegendő mozgásteret biztosíta törvényhozó hatalom számára céljai eléréséhez,ugyanakkor megköveteli, hogy az Alapjogi Chartakövetelményeit – azok bírósági értelmezésévelösszhangban – tiszteletben tartsák. A párbeszédet itttehát azok az esetek jelentik, amelyekben az illetékeshatóság valamilyen lépése – megváltoztatás, módosítás,megsemmisítés – követi a törvényt – az AlapjogiChartára hivatkozva – hatálytalanító bírói döntést.Ezekben az esetekben a kormány fontolóra veszi abírói döntést, és dönt a rá adandó válaszról. 101.2 Christine Bateup szerint az alkotmányos párbeszédmetaforájával „általában a bíróságok és akormányzat politikai ága között főként az alkotmányosjogok értelmezésével kapcsolatos alkotmányosJURA 2012/2.

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletek61döntéshozatalról szóló interakció természetét írjákle”. 11 A párbeszéd-elméletekre a bírói felülvizsgálatmiatt kialakult demokratikus legitimációhiányra vonatkozóaggodalmak feloldásának eszközeként kelltekinteni, így ez az elképzelés „az olyan országokban,mint Kanada, 12 Új-Zéland vagy Nagy-Britannia válta leginkább ismertté. 13 Bateup a gyakran idézett értékesművében komplex módon mutatja be a különfélepárbeszéd-elméleteket.„A bírói tanácsadás során a bírák a kormányzatpolitikai ága számára nyújtanak tanácsot nem kötelezőerejű bírói észrevételek formájában.” 14 A folyamatközpontúszabályok „feladata annak biztosítása,hogy a törvényhozás és a politikai döntéshozatalsorán a politika szereplői vegyék figyelembe az alkotmányosszempontokat.” 15 A bírói minimalizmusmegközelítésmódját alkalmazó bírák tartózkodnak„a döntéshozataltól annak érdekében, hogy nagyobbteret biztosítsanak a demokratikus megfontolásnakés döntésnek.” 16 A strukturális párbeszédelméleteksorába tartozó együttértelmezési elméletek azon azelképzelésen alapulnak, hogy az alkotmányértelmezés„a bíróság és a kormányzat politikai ágánakmegosztott vállalkozása”, amelyben a bírói döntéseknem élveznek „egyedi, különleges helyzetet, mivel azalkotmány nem rendel semmiféle sajátos hatáskörtegyetlen hatóságnak sem a hatalmi ágak hatáskörénekmeghatározására”. 17 A többi strukturális elméleta bírói alapelv elméletek körébe tartozik, amelyekszerint „az alapelvek kérdésében intézményi hatáskörükalapján a bírák sajátos szerepet töltenek be apárbeszédben”. 18 Bateup elemzi mind az egyenlőségi,mind a partnerségi elméleteket, és a legsokatígérőbbnekaz e két koncepció egyesítéséből megszületőalkotmányos párbeszédelméletet tartja. 19 „Az alkotmányospárbeszéd fogalmának a normativitássalösszhangban lévő értelmezésére az egyensúlyi és apartnerségi párbeszédmodellek dinamikus egyesítésead lehetőséget. […] Az egyensúly elméletek a bíróságoknakaz egész társadalmat átfogó alkotmányospárbeszéd elősegítésében és erősítésében betöltöttszerepét hangsúlyozzák, […]; a partnerség modelleka bírói és a törvényhozó hatalomnak a közöttük zajlópárbeszédben betöltött intézményi szerepére irányítjáka figyelmet. Ezeknek az értelmezéseknek a szintézisearra világít rá, hogy a párbeszéd ideális esetbenmind össztársadalmi, mind intézményi jelleget mutat;[…] és ez egyben a modern alkotmányosságnak a bíróifelülvizsgálat szerepéről kialakított legerőteljesebbnormatív koncepciója.” 20 Ezt a megközelítést egy másikmunkájában is megerősíti, amikor kijelenti, hogy„valamennyi bírói felülvizsgálati rendszerre, mindaz erős, mind a gyenge formájúra, úgy kell tekinteni,mint amely a bírói és a politikai hatalom, valamintaz emberek között az alapjogok jelentéséről és értelmezésérőlzajló össztársadalmi párbeszéd szélesebbformáját teremti meg”. 212. Az „intézményi párbeszéd” elméleteAz „intézményi párbeszéd” elmélete szerint a bíróságés a törvényhozó hatalom között zajló párbeszédcélja az alkotmányos alapelvek és a politika köztimegfelelő egyensúly létrehozása, és ennek a párbeszédneka megléte indokolja, hogy ne tartsuk a bíróifelülvizsgálatot demokratikusan illegitimnek. Luc B.Tremblay szerint kétfajta párbeszéd koncepció létezik:a párbeszéd, mint deliberáció és a párbeszéd, mintbeszélgetés. 22 Joanne Scott és Susan Sturm a bíróságokés a kormányzat kapcsolatát dinamikusnak ésegyszersmind oda-visszahatónak tartja: a bíróságoktámaszkodnak a kormányzati gyakorlatra, amikorítéletük meghozatalakor értelmezik az alkalmazandókritériumokat. Ugyanakkor részvételre ösztönző,átláthatóságot, elvszerű döntéshozatalt és számonkérhetőségetelősegítő struktúrát biztosítanak, amelyközvetlen és közvetett módon is alakítja a politikaidöntéshozatali folyamatot. 23 Matthew S.R. Palmerszerint az alkotmányos párbeszéd a kormányzatiágak közötti interakció; olyan interaktív vita, amelybenmindegyik fél valóban figyel a másikra, őszinténtörekszik a másik fél álláspontjának megértésére, éskészen áll saját nézeteinek módosítására; mindeztovábbá kiemeli a nyugati jogrendszerek általánosalapelvét: a jogállamiságot. 24II. Egyéb alkotmányospárbeszédfelfogásokA fentieket összefoglalásképpen elmondható hogy az„alkotmányos párbeszéd” fogalmán a common lawállamokban általában a bíróságok és a törvényhozóhatalom között párbeszéd formájában zajló interakciótértik. Az alkotmányos párbeszédre vonatkozóelméletek kialakulását követően a common law országokrólírt tudományos munkákban az elméletetkezdték kiterjeszteni a törvényhozáson és a bíróságokonkívüli szervek közti párbeszédre is, mivel„magától értetődik, hogy adott nemzet alkotmányospárbeszédében nem csak a főbb kormányzati szereplőkés azok tevékenységei vesznek részt”. 25 Néhányszerző szerint tehát ebben az interakcióban szükségképpenmás alkotmányos szervek is részt vesznek,mint például a végrehajtó hatalom néhány szerveés az egyének (például blogok útján). Mások szerinta párbeszédes interakció a törvényhozó szervek ésa bíróságok között országos szint alatti, országos,nemzetközi és országok közötti szinten is zajlik. Azalábbiakban ezek bemutatása következik.JURA 2012/2.

62 Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletek1. A többszereplős párbeszéd elméletA párbeszéd-elméletek alapvetően bizonyos szervek(különösen a bíróság és a törvényhozó testület),pontosabban az ítélkezés és a törvényhozás együttműködésérőlszólnak a döntéshozatal folyamán. Afentiekben látható volt, hogy a common law rendszerekbena bírák és a törvényhozó testületek közöttikapcsolatot már többféle alkotmányos párbeszédelméletvizsgálta és magyarázta. Kent Roach mutatrá arra, hogy mindezek közül legsikeresebbnek aztűnik, amelyik az alkotmányos jelentés feltárásáhoza lehető legtöbb érintett szereplőt vonja be a párbeszédbe.26 Eközben egyrészt biztosítja a törvényhozóhatalom számára, hogy a lehető legmegfelelőbbtörvények alkotásával elkerülje a bírói felülvizsgálatnegatív eredményét. Másrészt pedig felhívja afigyelmet annak tanulmányozására, hogy milyenszerepet tölt be a törvényhozás a párbeszédben,illetve abban milyen más szereplők vesznek részt.Roach megfogalmazásában: az alkotmányos párbeszédelméleteknek„a jövőben nemcsak a bíróságokraés a törvényhozó testületekre kell koncentrálniuk,hanem több más testületet is vizsgálniuk kell, beleértvea számvevőszéket, az emberi jogi bizottságokat,a személyiségi jogi és információs bizottságokat,a panasz- és felülvizsgálati testületeket és egyébolyan testületeket, amelyek párbeszédet folytatnaka végrehajtó hatalommal.” 27 A kvázi bírói testületeknek„javarészt erkölcsi erejük van, és pusztánjogi kényszerítő erő nélkül tudják felszólítani akormányt az ítéletüknek megfelelő válaszlépésre.Ezen kívül a párbeszédelmélet segíthet megértenia nemzetközi jog néhány formáját, amelyek inkábba meggyőzésre, mintsem az utasításra hagyatkoznak”.28 Roach a jövő alkotmányos párbeszédénekkutatói számára három kutatási témát vázol fel. Azelső kettő megmarad az „eredeti alkotmányos párbeszéd”területén: 1) ez a bírói felülvizsgálat erős ésgyenge formájára vonatkozó konvergencia-elméletösszehasonlító elemzése; 29 illetve 2) a párbeszédvizsgálata válság idején, beleértve a bírósági döntésekreadott adminisztratív válaszlépések tanulmányozását.30 Azzal, hogy szükségesnek tartja annakelemzését, hogy a kvázi bírói testületek hogyanvesznek részt a párbeszédben, és annak a hangsúlyozását,hogy „a demokratikus párbeszéd nem csaka bíróságok és a törvényhozás ügye”, 31 kiterjeszti azalkotmányos párbeszéd koncepcióját a törvényhozóhatalmon és a bíróságokon kívüli szereplőkre is. Aharmadik általa javasolt téma 3) a törvényhozásireformok vizsgálata, mivel a „párbeszédelmélet ajogtudomány új eljárások felé forduló mozgalmarészének tekinthető, amely kiemelt figyelmet fordíta törvényhozásra.” 322. A jogalkotóra koncentráló kiterjesztettpárbeszéd-konstrukciókA Roach által hivatkozott könyv (The Least ExaminedBranch: The Role of Legislatures in the ConstitutionalState) 33 bemutat néhány más típusú, kiterjesztett(alkotmányos) párbeszéd megközelítést: „A szerzőkmegvizsgálják, […] hogyan folytatnak a törvényhozóhatalmak termékeny párbeszédet saját államukpolgáraival, bíróságaival és a külföldi társintézményekkel.”2.1 Ezt a megközelítést alkalmazza többek közöttJennifer Nedelsky, aki hangsúlyozza, hogy a törvényhozóknakaz alapértékek értelmezéséről a közgondolkodásvalamennyi fórumával állandó, folymatosinterakciót kell folytatniuk. 34 Így a bíróságok melletta törvényhozás szerepe is hangsúlyos, mivel a népszuverenitástképviselő központi alkotmányos szervkéntmegosztott felelősséget viselnek az alkotmányosrend folyamatos fennállásáért. 352.2 Hasonlóképpen, az új amerikai alkotmányosságvizsgálatakor William N. Eskridge, Jr. és JohnFerejohn megállapítja, hogy az a folyamat, amelysorán megnevezik és kidolgozzák az új vagy felülvizsgáltkötelezettségeket (mint például a negatív éspozitív szabadságokat), olyan párbeszéd, amelyben ademokratikusan elszámoltatható törvényhozásnakés ügynökségeknek nagyobb szerepe van, mint abíróságoknak. Ez a nagyobb szerep testesül meg aszuper-törvények 36 elfogadásában, amelyek „olyannormák vagy alapelvek bevezetésére, illetve megerősítéséreirányulnak, amelyek államiságunk szempontjábólalapvetőek”; […] [i]lyen törvény példáulegy normatív társadalmi mozgalomra vagy valamilyenváltozást követelő népi kezdeményezésre adottválasz, és az ilyen törvényt elfogadó törvényhozástisztában van azzal, hogy alapvető normatív kötelezettségetállít fel”. A szuper-törvény életciklusaössztársadalmi párbeszédnek tekinthető, vagy aszerzők szavaival: az „a végrehajtás, bíráskodás éstörvényhozás között zajló folyamatos trialógus.” 372.3 A törvényhozásnak az alkotmányértelmezésselkapcsolatos jelentőségéről szólva Andrée Lajoie,Cécile Bargada és Éric Gélineau kiemeli, hogy mindenolyan törvény, amelyet nem támadnak meg a bíróságon,az alkotmány olyan értelmezésének és alkalmazásánaktekinthető, amely „az első és egyetlenkijelentés az ügyben egy olyan folyamat során, amikét párbeszédből áll: az egyik a bíróságokkal zajlik, ezkivételes és intézményi; a másik pedig az államalkotópolgárokkal, ez folyamatos és egyetemes”. 382.4 Daphne Barak-Erez szerint nemzetközi/nemzetekfeletti szinten is zajlik intézményi párbeszéd:1) a bírói dialógus a különböző államok bíróságaiközött a nemzetközi jog és az alkotmányjog alkal-JURA 2012/2.

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekmazása területén érvényesülő kölcsönhatás eredménye;2) az együttműködés párpeszéde a különbözőállamok emberi jogi aktivistái közöt; 3) törvényhozóhatalmak közötti kommunikáció – akár nemzetközi,akár nemzeti szinten – a szakmai közösségeken(jogtanácsosok, szakértők), aktivisták közösségeinés érdekcsoportokon alapuló, valamint az egyestörvényhozók között zajló párbeszéd az értékeketérintő ügyekkel kapcsolatban. 393. A föderatív dialógus elméleteCatherine Powell föderatív dialógusról ír, mivel szerintefolyhat párbeszéd a jogokról országos és országosszint alatti (ön)kormányzatok között, különösen ott,ahol az ezek által a (ön)kormányzatok által elfogadottemberi jogi kötelezettségek nem azonos mértékűek.Az „emberi jogi egyezmények és követelményekországos és helyi szintű elfogadása a kommunikációegyik formáját jelenti, amellyel az emberek ésaz egyes közösségek […] azt az igényüket jelzik aszövetségi kormány felé, hogy aktívabb szerepetjátsszon az emberi jogokkal kapcsolatos törvényekmeghozatalában”. Ennek következtében alakult kiaz a „nézet, amely szerint a kormányzat különbözőszintjei közötti párbeszéd döntő fontosságú az emberijogok nemzetközi törvényének megfelelő végrehajtásáhozaz Egyesült Államokban”. Powel szerinta(z amerika) föderális (kormányközi) párbeszédlegalább három vonalon zajlik: a) „nemzetközi emberijogi elvárások állami és helyi szintű elfogadásaabban az esetben, amikor a szövetségi kormány nemratifikálta az egyezményt”; b) „olyan nemzetközikötelezettségek végrehajtására tett állami és helyierőfeszítések, amely kötelezettségeket a szövetségikormány ugyan elfogadott ratifikáció vagy más kötelezőerejű elismerés útján […], de nem hajtott végremaradéktalanul”; c) „olyan emberi jogi alapelvekalkalmazására tett állami és helyi szintű erőfeszítés,amelyeket olyan egyezmény rendelkezései írnak elő,amikhez az Egyesült Államok záradékot fűzött”. Eza párbeszédes megközelítés tehát egyszerre „leírójellegű, amennyiben létező kormányközi együttműködéstés párbeszédet foglal elméletbe”, és előírójellegű, mivel „ösztönzi az állami és helyi részvételtmég ott is, ahol az addig nem is létezett, és alkotmányoselemzését adja ennek a részvételnek”. 404. A blogok mint az alkotmányos párbeszédelemeiBradley M. Bakker szerint az alkotmányos párbeszédmagába foglalja azt az elképzelést, amely szerint „akülönböző kormányzati ágak és az emberek interakciójasorán, az időben előrehaladva alakulnak ki az63alkotmányértelmezésre vonatkozó főbb nézetek”, 41és azt igazolja, hogy a blogok „háromféle módonis képesek hatékonyan előrevinni az alkotmányospárbeszédet: a) közvetlenül bevonják az embereketaz alkotmányos kérdésekről zajló dialógusba,b) arra ösztönzi az egyéneket, hogy úgy vegyenekrészt a politikai folyamatokban, hogy ezáltal tájékozottabbaklegyenek, és erőteljesebb hatást tudjanakgyakorolni a politikai ágazatokra az alkotmánymódosításokvégrehajtása érdekében, c) nyomást gyakorolnakmás intézményi szereplőkre (nevezetesena hagyományos médiára) annak érdekében, hogysokkal többet foglalkozzon érdemben alkotmányoskérdésekkel […]”. 42III. Az alkotmányos párbeszéddogmatikai megközelítéseFüggetlenül attól, hogy kiket tekintenek a fenti elméletekszereplőknek, a legfontosabb cél az alkotmányegyes rendelkezéseinek megfelelő értelmezése éstartalommal való megtöltése. A kontinentális jogrendszerűállamokban a tartalommal való megtöltéstelsődlegesen főként a törvényhozó hatalom határozzameg, amikor a törvényalkotási tevékenységesorán kibontja azt az alkotmányi tartalmat, ami – apolitikai és egyéb érdekeinek megfelelően is 43 – alkotmányosnakvél. 44 A szabályozási megoldás éstartalom alkotmányosságát végső soron pedig azalkotmánybíráskodást végző szerv dönti el erga omneshatállyal. Ebben az összefüggésben felmerülhet,hogy a mindenkire kötelező jellegű alkotmánybíróságidöntés lezárja a párbeszédet, de az is felvethető,hogy a törvényhozó és az alkotmánybíróság közöttaz nem is létezik. Ez a megközelítés azonban a párbeszédetmeglehetősen szűk értelemben fogja fel. Haugyanis az adott alkotmányos keretek között fennállannak a lehetősége, hogy a törvényhozó hatalom –meghatározott parlamenti többség birtokában – alkotmánymódosítóhatalomként is cselekedjen, akkoraz alkotmánymódosító hatalom „könnyedén” „felülírhatja”az alkotmánybírósági alkotmányértelmezéstolyan szabály alkotmányba emelésével, amelynek azalkotmányellenességét az alkotmánybíróság már kimondta.Ha ez így történik, az alkotmánybíróságnakaz új keretek között kell az értelmezési tevékenységétvégeznie, azaz a párbeszéd folyamatosan zajlik.Ugyanilyen folyamatosság figyelhető meg akkoris, amikor a törvényhozó által az alkotmány végrehajtásáramegalkotott törvényt az alkotmánybíróságalkotmányellenesnek ítéli meg. Hiába erga omnes adöntés, alkotmányos követelmények szigorú és tételesmegállapítása hinyában törvényhozó hatalomnakszabadságában áll olyan szabályozási megoldástJURA 2012/2.

64 Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekválasztani, amilyet az általa értelmezett alkotmányikeretek megengednek. Ezek az alkotmányi keretekmár az alkotmánybírósági döntés által is meghatározottak,de még mindig választási lehetőséget engedneka törvényhozó hatalomnak a szabályozásialternatívák közötti választásban. Elméletileg semminem zárja ki, hogy az újonnal megalkotott törvényismét az alkotmánybíróság elé kerüljön, és az annakalkotmányosságáról újból döntsön, így „segítve” atörvényhozó hatalmat a „helyes”, azaz alkotmányosjelentéstartalom megtalálásában. Látható tehát, hogya common law állam legfelső bírósága és az alkotmánybíróságkompetenciájának eltérő természetemiatt e szervek és a saját államuk törvényhozó/alkotmányozó szerve közötti párbeszédes kapcsolatis eltérő lehet. A kontinentális jogrendszerű jogállambana törvényhozó hatalom kiemelkedő szerepemiatt (is) – Roach-csak egyetértően (ld. a II. 1. pontot)– joggal állítható, hogy a párbeszéd nemcsak afent említett szervek között, hanem a demokratikusdöntéshozatal egyéb résztvevői között is zajlik, mivela törvényhozó hatalom számára nem csak a bíróságidöntések vagy más alkotmányos szervek adnak jelzést.E kezdeményezések kötelező ereje és hatása eltérőlehet attól függően, hogy melyik hatóságtól vagyszervtől ered; egyértelmű különbség van a bíróságkötelező erejű döntése, vagy például az ombudsmanvagy más ellenőrző szerv vagy NGO ajánlása között.Ezért lehet érdemes tanulmányozni az „alkotmányospárbeszéd” kifejezést, és meghatározni, mit jelent az„alkotmányos” és a „párbeszéd” szó.1. Az alkotmányos párbeszéd fogalma, célja,megjelenési formái1.1 A párbeszéd alapjául szolgáló kommunikációa jog területén általános értelemben azt jelenti,hogy az üzenet küldőjének véleményét – amelynekmegjelenési formája irreleváns – figyelembe vesziaz üzenet fogadója, és ez a figyelembevétel olyanválaszban testesül meg, amely befolyásolja a küldődöntését, és így tovább. 45 Ebben az összefüggésbena párbeszéd eredménye – a jogi háttértől függően – apuszta tudomásulvételtől a valódi figyelmbevételigterjedhet 46 a normatív döntéshozatali folyamatban,amely eredménye a törvényhozási és a bíráskodásitevékenyégben nyilvánul meg. Az alkotmányos demokráciábana párbeszéd akkor „alkotmányos”, haalkotmányos vagy alkotmányon kívüli szereplőkközött zajlik valamely alkotmányos 47 – azaz valamelyelemét tekintve alkotmányban szabályzott– eljárásban. A meghatározásban a szereplő akkor„alkotmányos”, ha létrehozásáról és főbb funkcióiról,hatásköréről az alkotmány rendelkezik. Az „alkotmányonkívüli” annyit jelent, hogy az alkotmány azadott szereplőt expressis verbis nem nevesíti. Adottalkotmányi szabályozástól függően ide tartozhatnakpéldául a nem-kormányzati szervek (NGO) és másnemzetközi, vagy nemzetek feletti szervek, vagyakár a politikai pártok, szakszervezetek, társadalmiszervezetek, magánszemélyek stb. Az eljárás pedigakkor „alkotmányos”, ha elemeit az alkotmány szintjénszabályozzák.Mindezeket figyelembe véve az alkotmányos párbeszédfogalma alatt olyan rugalmas rendszer értendő,amelyben az interakció vagy az egymásra hatásegymással egyenrangú alkotmányos szervek és másalkotmányos és alkotmányban nem nevesített szereplőkközött – nem egyirányú folyamatként 48 – zajlika lehető legpontosabb alkotmányi tartalom feltárásaérdekében az alábbi alkotmányos eljárásokban: a jogalkotásban,az alkotmánybíróság vagy a legfelső bíróságáltal végrehajtott alkotmányos felülvizsgálatbanés más, ezekhez kapcsolódó eljárásokban.1.2 Az ilyen értelmű alkotmányos párbeszédcélja az alkotmány értelmének feltárása az adotttöbbszintű alkotmányos berendezkedés keretében alehető legtöbb szereplő bevonásával. Az alkotmányospárbeszéd általános céljai közé tartozhat 1) a megfelelőalkotmányos jelentés megállapítása, beleértve azalkotmányos alapelvek, jogok és közpolitikák köztimegfelelő egyensúly létrehozását, 2) a különbözőállami szervek – törvényhozó (parlament), (kvázi)bírói (pl. ombudsman, alkotmánybíróság), vagymás független (pl. államfő) testület – működésének,feladatteljesítésének lehető leghatékonyabbá tételefőként a döntéshozatal terén. 49 A szabályozás és abíráskodás szintjén a párbeszéd célja lehet továbbápéldául 1) a többségielv-ellenesség dilemmájánakfeloldása a common law államokban (ld. I. pont); 2)a minőségi nemzeti jogalkotás 50 elősegítése főként azalapjogokkal kapcsolatban; 3) alkotmányos eszmékmigrációja a(z alkotmány)bíróságok és az alkotmányozók/jogalkotókközött; 51 4) „közös” európaiemberi jogi gyakorlat kialakítása (ld. pl. Strasbourg,Luxemburg és a nemzeti (alkotmány)bíróságok közöttiinterakciót); 5) közös demokratikus értékekbeépítésének elősegítése az új jogalkotási termékekbe(pl. Velencei Bizottság).1.3 Alkotmányos párbeszéd a szabályozás és azigazságszolgáltatás szintjén folyhat az alábbi szereplőkközött. A szabályozás szintjén párbeszéd alakulhatki: 52 1) a nemzeti igazságszolgáltatás és a nemzetitörvényhozó hatalom között: a common law államhozhasonlóan, az alkotmánybíróság által folytatottfelülvizsgálat is kiválthat párbeszédet; a rendes bíróságokis lehetnek hatással a törvényhozó hatalomra;2) kvázi bírói (például ombudsman) és nemzetközitestületek, az NGO-k és a nemzeti törvényhozó között;3) személyek, szakértők, érdekcsoportok stb.JURA 2012/2.

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekés a nemzeti törvényhozás között: ez a minőségitörvényhozás elemének tekintett konzultáció. A bíráskodásszintjén 4) a nemzetközi, nemzetek felettiés a nemzeti bíróságok között; 5) az egyes nemzeti(alkotmány)bíróságok között; 6) a precedensek alkalmazásábanis megnyilvánulhat.2. A megjelenési formák – szabályozási szintA szabályozási szinten megnyilvánuló alkotmányospárbeszéd kiváltói a jogalkotást meghatározó tényezők.Általánosságban véve kijelenthető, hogy számostényező 53 indíthatja be a jogalkotási döntéshozatali folyamatot;illetve rögzíthető, hogy azok a parlamentiszakasz előtt, alatt és után (erről ld. alább 54 ) egyarántmegjelenhetnek.2.1 A szabályozás szintjén zajló alkotmányospárbeszéd legszélesebb értelmezése a kampányolószervezet (politikai pártok/politikusok) és a választópolgárközötti interakció. A kampányban tett ígéretekalapján ugyanis kialakul egyfajta kapcsolat, amelyneka következménye lehet i) a jelölt megválasztása/szavazás egy listára, vagy ennek elmaradása, illetveii) a megválasztott képviselők, az általuk alkotottparlamenti csoport vagy a kormány által benyújtotttörvénytervezetek, amelyek választási ígéreteken és akormányprogramon alapulnak. A választók reakciójátleginkább a következő választás eredményén lehetlemérni, és természetesen a ciklus közben (pl. tüntetések,időközi választáson való átszavazások stb.)2.2 Másfajta párbeszédet involválnak a „kötelező”törvényalkotás esetei, azaz amikor valamelynemzetközi vagy nemzetek feletti jogi norma, vagyaz alkotmány a jogalkotást megköveteli. Itt az alkotmányospárbeszéd a nemzetközi és a nemzetekfeletti törvényhozó hatalmak, az alkotmányozóhatalom, illetve a nemzeti parlamentek között zajlik.Ez utóbbi fontolóra veszi, milyen módon lehetvégrehajtani az előbbi szervek által megkívántakat,egyúttal mozgásba hozza saját vagy mások ellenőrzővagy felülvizsgálati mechnizmusát, ideértve a bíróiés kvázi-bírói szereplőket is (ld. alább). 552.3 Jogalkotást eredményezhet, azaz párbeszédetindíthat el valamely jogszabály alkotmánysértő voltátmegállapító alkotmánybírósági döntés is, 56 amihez igazodvaa törvényhozó hatalom immár alkotmányosjogszabályt alkot, vagy a szükséges többség birtokábanalkotmánymódosító hatalomként eljárva adöntést felülírva – az alkotmányellenesnek nyilvánítottrendelkezést alkotmányi szintre emelve – azalkotmányt módosítja. Mivel az egyes alkotmánybíróságokkompetenciája nem azonos, ezek az eltérőkompetenciák eltérő párbeszédmódokat jelenthetnek,de az elv azonos: az alkotmányosság védelmeés az alkotmány jelentéséről a lehető legmagasabb65fokú olyan konszenzus kialakítása, amelyet mindenalkotmányos szereplő komolyan vesz. Hasonlóhatást válthatnak ki a rendes, a nemzetközi és anemzetek fölötti bíróságok döntései is. A(z alkotmány)bíróságokés a jogalkotó közötti párbeszédesetében a hatásmechanizmus – a szükséges változtatásokkal– tehát a következőképpen jellemezhető:az alkotmányos jelentést vagy a törvényről alkotottvéleményt (megsemmisítés, hatályon kívül helyezés,mulasztásos alkotmánysértés megállapítása, egyesmás jogszabályok megsértésének megállapítása,alkotmányos követelmények meghatározása stb.)közlik a jogalkotóval, amely eltérő döntéseket eredményezhet(módosítás, hatályon kívül helyezés, jogalkotás,annak mellőzése), amiket a bíróságok újbólfelülvizsgálhatnak. 57Magyarországon az alkotmányos tartalom keresése ésaz Alkotmánybíróság döntésének megfelelő jogalkotásnyilvánult meg – többek között – az abortuszügyben,az eutanáziával, illetve a gyűlöletbeszéddel kapcsolatosdöntésekben és jogalkotói reakciókban. Alkotmánybíróságidöntések felülbírálatára is van magyar példaannak ellenére, hogy a testület erga omnes döntést hoz.Ez azonban nem akadályozza az alkotmánymódosítóhatalmat abban, hogy a döntéssel ellentétes szabálytrögzítsen, azaz magának vindikálja a jogot a „lemegfelelőbb”alkotmányi értelem megtalálásában. Eztermészetesen – a közvetett demokrácia és a többségidöntéshozatal elvét figyelembe véve – önmagában nemutasítható el, mivel minden normát alkotó hatalomnak(legyen az alkotmányozó, alkotmánymódosító vagyjogalkotó) joga van ahhoz, hogy elsődlegesen értelmezzeaz általa meghozni kívánt szabály alkotmányielvekkel, nemzetközi kötelezettségvállalásokkal stb.való összhangját. Alkotmányos demokráciában az kérdőjelezhetőmeg, ha az alkotmánybírósági értelmezés„felülírása” egyértelműen ellentétes azokkal a demokratikusalkotmányfejlődés során kikristályosodott elvekkel,amelyeket az adott alkotmányos berendezkedésmagáénak vall. Problematikusnak minősíthető az is, haez rendszerszintű gyakorlattá alakul. A struktúra és aműködés miatt az ilyen interakció (azaz az alkotmánybíróságiértelmezés figyelmen kívül hagyása) is alkotmányospárbeszédnek minősíthető, és az eredményekiválóan alkalmas annak jelzésére, hogy a politikaidöntéshozó mennyire elkötelezett a demokratikusalapelvek iránt, ami pedig indikátora lehet annak, hogyadott államban milyen a demokrácia és a jogállam minősége.Magyarországon 2010 óta ez csökkenő tendenciátmutat, aminek az alapját többek között a „felülírt”alkotmánybírósági döntések is adhatják. Elegendő csakutalni a visszamenőleges jogalkotás 58 történetére vagyaz ügyész prerogatívájának esetére. 592.4 A „jogilag nem-kötelező” jogalkotás esetei – azazazok az esetek, amelyek „kötelezősége” (állam általiJURA 2012/2.

66 Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekbetartása vagy annak erőteljes megfontolása) nemleírt jogi normából, sokkal inkább az intézményjellegéből, reputációjából, vagy a neki tulajdonítottnemzetközi közvélekedésből, illetve a szükségességbőlered – is inspirálóak lehetnek. Ilyen a nemzeti,nemzetközi vagy nemzetek feletti ellenőrző csoportok(pl. ombudsman, Velencei Bizottság), a média,a közvélemény, a tudomány stb. által ösztönzöttjogalkotás, illetve a törvényhozó hatalom saját felismerésénalapuló, például a gazdasági, társadalmi,technológi stb. változás és fejlődés következményekéntszükségesnek ítélt jogalkotás. Mindezek jelzika konzultáció szükségességét a törvényalkotásfolyamatában. A konzultáció az érintetteknek ésérdekelteknek a bevonása a döntéshozatalba abból a célból,hogy tényleges „társadalmi egyeztetés”, illetvekonszenzus jöjjön létre (nemcsak) az alkotmányi fogalmakról.A fogalom ennyiben tehát nem pusztán azelőkészítési eljárásban történő (szakmai) egyeztetésreutal, hanem a politikai akaratképzés sajátos megnyilvánulásárais, ami a kompromisszumos jogszabályitartalom kialakítása érdekében érdemben történik.A kompromisszumos jogszabályi tartalom igénylésénekindoka a következő: az állami döntéshozókat(politikusokat) nem illeti meg az a privilégium, hogyúgy döntsenek, ahogyan akarnak, hanem annak avelük szemben támasztott jogi követelménynek kellmegfelelniük, hogy kellően megindokolt és alátámasztottdöntéseket hozzanak.2.4.1 Az alapjogvédő intézményként működőombudsmannak lényeges feladatai közé tartozhat,hogy jelezze a jogalkotónak, ha a vizsgálati hatáskörébetartozó alapjogsérelmeket a jogalkotásrafeljogosított szerv elé tárja, amely – egy másfajtapárbeszédet indítva el – újabb impulzus lehet a jogalkotásszámára.Egy 2008-ben publikált magyar tanulmány szerint a2008-at megelőző „közel 14 évben eddig átlagosanmintegy évi 100 jogszabály alkotására (módosítására)irányuló javaslatot tettek az ombudsmanok, amelyekközül minden harmadik törvényalkotásra, módosításra,vagy annak hatályon kívül helyezésére irányult. Ezekettúlnyomó többségben a címzettek elfogadták”. 602.4.2 Az NGO-k több nemzeti alkotmányos vitábaavatkoznak be, és ezzel az alapjogok univerzálisértelmezését mozdítják elő. Ez a beavatkozás megnyilvánulhat„alkotmányos tanácsadásban”, amikoraz NGO-k alkotmányi struktúrákat 61 és jogokat olyanmodellkét jelenítenek meg, amit elfogadásra érmesenektartanak. Néha ez csupán többletinformáció másállamok bíróságai által alkalmazott, adott problémáravonatkozó megközelítésekről és megoldásokról.A tényleges cél azonban gyakran az, hogy érvekkelalátámasztva abba az irányba terelje a nemzeti bíróságot,hogy az NGO által preferált megoldást fogadjael. Ebben az értelemben az NGO-k az emberi jogokatérintően olyan egységes megközelítést és nézőpontotmutatnak be, amelynek nemzeti bíróságok előtti gyakorielőfordulása egy irányba mutat egészen addig,ameddig más intézmény (jogalkotó) következeteseneltérő nyomást (jogszabályváltozás) nem gyakorol ajogalkalmazásra. 622.4.3 A Velencei Bizottságnak jelentős szerepe vana demokrácia-építésben és a demokratikus alapelvekérvényre juttatásában, amely jellemzően az érintettállam alkotmányozása és jogalkotása értékelésérőladott véleményeiben nyilvánul meg. Az alkotmányozóhatalmak és a Velencei Bizottság közöttipárbeszédben (a „szuverén” 63 jogalkotási eljáráshozhasonlóan) e hatalomnak két sajátossága érzékelhető.Az egyik, hogy az olyan alkotmányt megelőző,vagyis originer hatalom, amely maga dönt az eljárásiszabályairól (ld. pl. a Velencei Bizottsággalvaló együttműködés), amelyek viszont őt csak önkorlátozásformájában kötik, azaz az alkotmányozóhatalom e szabályoktól eltekinthet.Ez mutatkozott meg például akkor, amikor Montenegróáltal a Velencei Bizottságnak benyújtott 64 Alkotmánytervezettelkapcsolatban a Bizottság kijelentette, hogyaz általában tartalmazza az ET által megköveteltstandardokat, de néhány területen (kisebbségek jogai,bírói függetlenség stb.) jelentős változtatásokra vanszükség. A Velencei Bizottság előzetes véleményét 65a végleges szövegváltozat kidolgozásában jellemzőenfigyelembe vették. 66 Ez azonban nem mondható el ilyenegyértelműen a 2010/2011-ben megvalósuló magyaralkotmányozásról; a Velencei Bizottság a 621/2011.sz. véleményében 67 megfogalmazott észrevételek egyrészére a kormány 68 érdemben nem is válaszolt, azalaptörvényi szövegen nem változtatott, a sarkalatostörvényeket pedig többnyire nem az ígért tartalommalhozta meg. 692.4.4 A politikai döntéshozók – észlelve azt, hogyaz adminisztratív terhek a GDP jelentős százalékát elérik– elhatározták annak a csökkentését, amely szükségszerűenjogalkotásban nyilvánult meg. Ez tehát asaját felismerésen alapuló, gazdasági indokokkal is alátaámaszthatójogalkotási impulzus. Az adminisztratívterhek csökkentésének konkrét célja a vállalkozók terheinekcsökkentése, amely makrogazdasági szintenés középtávon a GDP növelésével jár, mivel a megtakarítottmunkát és pénzt produktívabb tevékenységformájában lehet hasznosítani. Az adminisztratívterhek csökkentésének célcsoportjai jellemzően a vállalkozások,de ez irányulhat a non profit szektor, azegyének, sőt a közigazgatás igazgatási költségeinek ésterheinek csökkentésére is. A csökkentési programokerőteljes konzultációt kívánnak stakeholderek-kelnemcsak a felmérés tekintetében, hanem a keretetadó szabályozás kialakításában is. 70JURA 2012/2.

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletek2.5 A jogalkotás eredményére ható impulzusoka parlamenti szakasz előtt, alatt és után egyarántmegjelenhetnek. A parlamenti fázist követően kapszerepet az államfő, aki általában egyfajta őrködőszerepet tölt be a jogalkotási folyamatban, mivel szerepelehet a szabályozás szintjén zajló alkotmányospárbeszédben, amennyiben rendelkezik „politikai”és „alkotmányossági vétóval”. E kétfajta vétó – akonkrét alkotmányos berendezkedéstől függően –olyan eszközként is felfogható, amely lehetővé, vagyakár kötelezővé is teheti az államfő számára, hogyinterakcióba lépjen a parlamenttel és az alkotmánybírósággal.A politikai vétó alkalmazása esetén azállamfő nem hirdeti ki a törvényt, hanem ismételtmegfontolásra visszaküldi a parlamentnek; azt az alkotmányosságivétóval alkotmányos felülvizsgálatraaz alkotmánybírósághoz küldi. Az adott szereplőkmegfelelő választ adnak a törvény ismételt megfontolásával,a törvény elfogadásával a szöveg változtatásanélkül, a törvény szövegének módosításával, a törvénymegsemmisítésével, vagy alkotmányellenessényilvánításával. Mindez – az adott állam alkotmányikeretei között – újabb „párbeszédet” indíthat el.2.6 Speciális – jogalkotási szinten megjelenő – befolyásolótényezőként jelentkezhet az egyes alkotmányokeszméinek és megoldásainak, illetve azok értelmezésének,doktrináinak átvétele vagy éppenséggelaz átvétel elutasítása más államok alkotmányozása,majd az alkotmányértelmezés során (ehhez ld. a 3.pontot).Példaként az Egyesült Államok említhető, amely esetébenaz ott kialakított prezidencializmus, a föderalizmusés a kikényszeríthető alapjogok elve jelentkezett– több-kevesebb sikerrel, erősebb-gyengébb hatással– ilyen befolyásoló tényezőként. E prezidenciális berendezkedés– az eltérő társadalmi-politikai berendezkedésmiatt – sehol sem tudott hasonló mértékbengyökeret verni; hamar diktatúrát eredményzett a latinamerikai államokban. Az amerikai föderalizmust Ausztráliábansikeresen lemásolták, és nagy hatással volt anémet, svájci és néhány dél-amerikai állam berendezkedésénekkialakítására. 71 Egyes szerzők szerint inkábbaz alapjogok eszméje, minstem a konkrét tartalmuk,illetve a bírósági felülvizsgálat lehetősége volt példaértékűa többi állam számára. 723. A megjelenési formák – bíróságok szintjeAz alkotmányos párbeszéd megjelenhet alkotmánybíróságokközött, nem nemzeti (nemzetközi vagyszupranacionális) bírságok között, vagyis horizontálisan,illetve a nemzetközi és nemzeti bíróságokközött. A párbeszéd jellege azonban eltérő. Tavaresrámutat arra, hogy az első esetben a döntés a nemzetikereteken belül marad, annak nem kell semmilyen67egytemes vagy nemzeten felüli célt szolgálnia abbanaz értelemben, hogy a döntést más államok bíróságaialkalmazni tudják. A nemzetközi és a szupranacionlisbíróságok esetében azonban a multinacionálismegközelítés „természetesnek” tűnik, mivel az ilyenbíróságoknak az a céljuk, hogy kötelező erővel hassanaknemcsak egy, hanem több államra. 73 Emiatt akét esetkör külön vizsgálatot kíván.3.1 Az alkotmányos párbeszéd alkotmánybíróságokközötti megnyilvánulása – amely alapja lényegében azalkotmánybíráskodásban alkalmazandó összehasonlítómegközelítés igazolhatósága 74 – több szempontbólés okból is vizsgálható, de e jelenség napjainkbantényként kezelendő. Mark Tushnet a globalizálódóalkotmányjog szemszögéből vizsgálja a témát,amelynek e folyamat és jellemzői 75 elfogadásán túlaz is indoka lehet, hogy az alkotmányok megszövegezésekoris fennállhatott egyfajta cross-fertilizáció(ld. a 2.6. pontot 76 ). Emiatt is helytálló lehet HalmaiGábornak az a megállapítása, hogy „az alkotmányoseszmék migrációja egyre kevésbé egyirányú folyamat,amelyben egyes bíróságok kizárólag exportőrként,mások mindig importőrként szerepelnek.” 77Ugyanakkor az eszmék áramlása, figyelembe vétele,alkalmazása vagy a rájuk való hivatkozás vagy annakmellőzése egyrészt közvetlen vagy közvetettlehet, másrészt a szerep – a történetiségében tekintve– változhat: az átvevő államból exportáló válhat.Az „idegen eszmékre” való hivatkozás tekintetébenugyanis az alkotmánybíráskodást folytató bíróságokvagy nem használják a külföldi jogot, vagy azt úgyalkalmazzák, hogy kifejezetten nem hivatkoznakrá, vagy a külföldi jogot gyakran idézik. 78 A szerepváltozásrapedig példa lehet Németország.Németország – figyelemmel a Grudgesetz keletkezésére79 – az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságaesetjogából merített, 80 majd a későbbiekben már ő váltmás államok alkotmánybíráskodásának mintájává. Amagyar Alkotmány gazdaságpolitikai semlegességénekAlkotmánybíróság által kidolgozott és következetesenalkalmazott elve például a BVerfG-től való helytelenátvétel volt, mivel a Grundgesetz és az Alkotmány egymássalössze nem vethető rendelkezéseket tartalmaz. 81A tulajdon szociális kötöttségének átvétele viszont helyeselhető,és akkora hatású volt, hogy az – egy másfajtaalkotmányos párbeszédet megjelenítve – megjelentaz Alaptörvényben is. 82 A magyar Alkotmánybírósághalálbüntetésre vonatkozó döntését pedig a dél-afrikaialkotmánybíróság hasznosíthatta. 833.2 A transznacionális testületek döntései nemzetialkotmányossági jelentőségűek is lehetnek akár a jogereje által, akár más, diffúzabb mechanizmus útján,például e szervek reputációja miatt. Azok a nemzetibíróságok, amelyek e szerveknek a felülvizsgálatihatásköre alatt állnak, elkerülhetetlenül magukéváJURA 2012/2.

68 Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekteszik azok jogalkalmazási gyakorlatát, mivel eza legjobb módja a felülbírálat, illetve annak az elkerülésére,hogy a hazai kormányzatnak pénzügyiszankciót kelljen fizetnie, vagy más módon kelljenmentegetőznie. Ebben az összefüggésben a konvergencia– amelynek szükségszerűen a párbeszéd azalapja – tehát kifejezetten nyilvánvaló. Megjegyzendőtovábbá, hogy az ilyen globalizáció nemcsak azalapjogok, hanem az intézményi struktúra tekintetébenis felmerülhet.Például a tisztességességre és a bírósági struktúráravonatkozó EJEB döntés bizonyos tekintetben hatássalvolt az Legfelső Bíróság kialakításában az EgyesültKirályságban. 84 Az alapjogok tekintetében friss hazaipélda az ügyésznek adott prerogatíva a kiemelt jelentőségűügyekben, amelyet az Alkotmánybíróság megsemmisített,és a határozatában utalt a releváns EJEBdöntésekre, 85 valamit a saját esetjogára 86 [hogy aztána szabály alkotmányi szinten 87 bukkanjon fel újra (ld.a III. 2.3. pontot)].4. A megjelenési formák – precedensekAz előzőekben bemutatott (alkotmányos) párbeszéd-típusokonkívül – a bíróságok részvételénekés kommunikációjának eszközeként 88 – a precedensekis a bíróságok közötti/„bíróságon belüli” egyfajtapárbeszédnek tekinthetők; ezt a párbeszédet az egyesprecedensek korlátozásának vagy felülbírálatánakindokairól zajló vita tartja fenn. 89 A precedensbíráskodás90 ugyanis stabilitást, kiszámíthatóságot ésa jog egységét biztosítja, és ezáltal az önkényes (azegyedi esetről egyedi esetre történő) döntéshozatallehetőségét csökkenti, mivel igazolási kötelezettségetró a bíróságra. 91 Az igazolási kötelezettség miatt abíróságnak számot kell vetnie a korábbi gyakorlatábankialakított szabályokkal, és meg kell indokolnia,ha nem, vagy eltérő módon alkalmazza azokat(horizontális hatás). 92 A precedens kötőerejéről valódöntés során számos, sok esetben egymással versengőmegfontolások között kell dönteni, és figyelembekell venni azokat az eltérő jogi és tényleges (de facto)körülményeket, amelyek az egyes esetek kontextusávalváltoznak. 93 A korábbi döntésektől tehát indokoltesetben, racionális érveléssel 94 – különleges igazolással,megfelelő mérlegeléssel 95 – el lehet térni, és így arégebbi alkotmányos tételek megújíthatók: i) a nyíltfelülbírálat esetén a bíróság kifejezésre juttatja, hogya precedensben megfogalmazott szabályt a döntésmeghozatalától vagy a jövőben, pro futuro hatállyalnem alkalmazza; ii) hallgatólagos felülbírálat esetébena korábbi szabályt direkt konfrontáció nélkülrontja le. 96 Ez a gyakorlat egyre finomabb különbségtételekhez,pontosabb értelmezési kritériumokhozvezet, és lépésről-lépésre tartalommal tölti meg azalkotmány elvont rendelkezéseit, illetve egyre jobbanszűkíti a bírói alkotmányértelmezés mozgásterét. 97Az eltérés okai jellemzően az amerikai szakirodalomalapján például a következők lehetnek: a konkrét ügyelbírálásakor olyan új történeti körülmény vagy tudásmerül fel, amely kétségeket ébreszt a korábbi szabályérvényességével szemben; olyan új gazdasági és politikaifeltételek állnak fenn, amelyek a szabály további,folyamatos alkalmazását lehetetlenné teszik; a tényekmegváltoztak a precedensszabály meghozatalától elteltidőszakban; a társadalmi bizalom megléte, azaz aprecedens miatti ésszerű társadalmi várakozás a döntésfenntartására. A döntésben további szempontok issegíthetnek, ilyen például a precedens elfogadásánaktöbbsége és a különvélemények száma, illetve a precedens„kora”, ami egyben a megerősítésének és a felülbírálatánakis indoka lehet. A precedenshez általábanragaszkodnak a szerződésekkel és a tulajdonhoz valójoggal összefüggő esetekben. Az amerikai abortuszügyben – bár lehetősége lett volna rá – azért nem vizsgáltákfelül a Roe ügyben (Roe v. Wade, 410 U.S. 113,1973) kimondottakat (abortusz megengedhetősége),mert az egyének a magánkapcsolataikban olyan döntésekethoztak, amelyekben bízhattak az abortuszelérhetőségében a fogamzásgátlás sikertelensége esetében.98A magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában a részlegesfelülbírálat mellett indokként merült fel technológiaifejlődésre, illetve az időmúlásra és a tulajdoni rendszerátalakulására való hivatkozás; teljes felülbírálatot indokolhatottvolna a normatív előfeltevés felülvizsgálata(kisebbségi vélemény), illetve a tudományos felfogásváltozása (teljes ülés). A megkülönböztetés módszerétis alkalmazták arra utalással, hogy az elbírálandónorma (annak jogszabályi környezete) lényeges szempontbóleltér egy korábbi döntésben vizsgálttól, illetvehogy két csoport alkotmányos helyzetében lényegeskülönbségek vannak. 99A precedensek alkalmazásának (továbbélésének)kérdése különösen érdekes abban az esetben, amikoraz államban az alkotmánybíráskodás megszakítása nélkülúj alkotmányt fogadnak el. Bármely demokratikus jogállambanvélhetően etekintetben azt az álláspontotfogadnák el, amit a magyar Alkotmánybíróság 2012.május 8-i határozatában kifejezetten 100 rögzített:„Az előző Alkotmány és az Alaptörvény megfelelőszabályainak összevetését és gondos mérlegelést kíván.Ha az összevetésnek az az eredménye, hogy azalkotmányjogi szabályozás változatlan vagy jelentősmértékben hasonló, az átvételnek nincs akadálya.Másrészt az előző Alkotmány és az Alaptörvényegyes rendelkezései tartalmi egyezősége esetén éppennem a korábbi alkotmánybírósági döntésbenmegjelenő jogelvek átvételét, hanem azok figyelmenkívül hagyását kell indokolni”. 101 Szabályozási azo-JURA 2012/2.

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméleteknosság esetén tehát lehetőség van arra, hogy a „kétAlkotmánybíróság” – az Alkotmány és az Alaptörvényalapján ítélkező – párbeszédet folytassonegymással.IV. ÖsszegzésAz alkotmányos párbeszéd teóriája sokrétű, komplexelmélet, amely ugyanakkor – vagy éppen ezért – alkalmasnaktűnik arra, hogy leírja a globalizálódóvilág alkotmányos demokráciái sokrétű és többszintűalkotmányosságát. A szerteágazó párbeszédelméletekrendszerbe foglalása nehéz, egyrészt mert a kutatóktöbbfajta megközelítést alkalmaznak, másrésztpedig azért, mert – figyelemmel a jogrendszerbelieltérésekre – nem ugyanarra a problémára reagálnak.Mégis, ha az alkotmányos párbeszédet az alkotmányosdemokrácia többszereplős és flexibilis modelljekéntfogjuk fel, akkor alapvetően két – egymástól azonbanszigorúan el nem választható – terület határolhatókörül. Ezek pedig – talán kissé leegyszerűsítve – azalkotmányértelmezés és a minőségi jogalkotás egyeselemei rendszerszintű vizsgálata, amely során alkalmazhatóa jogelméleti módszer, az alkotmánytani,alkotmányjogi vagy éppen a jogalkotástani megközelítés,és amely több szinten is megjelenhet. Aközéppontban azonban az áll, hogy a lehető legtöbbszereplő részvételével meg lehessen határozni azt azalkotmányi tartalmat, ami a legjobban illeszkedik ademokratikus alkotmányfejlődés és társadalmi elvárásokaktuális folyamába, és amiben a lehető legtöbbrésztvevő egyetért. Az alkotmányos párbeszéd itt bemutatottelmélete új szemléletmódot is jelent: a létezőfolyamatok alkotmányossági szempontú és speciálisösszefüggésrendszerbe helyezett vizsgálatára ad lehetőségetazzal a lehetséges kimenettel, hogy a végéna vizsgált állam demokratikus elkötelezettségét igazoltanértékelni lehessen (jellemzően a szabályozásiszinten), vagy a közös értékeket meg lehessen találnia bíráskodásban, vagy az elmaradását és annak okátki lehessen mutatni (bíróságok szintje).Jegyzetek1Mark Tushnet: Inevitable globalization of constitutionallaw. Virginai Journal of Internatonal Law Vol. 50. Issue 1.2Ádám Antal: A biztonság mint jogi érték. In: BaloghÁgnes – Hornyák Szabolcs (szerk.): Tanulmánykötet ErdősyEmilprofesszor 80. születésnapja tiszteletére. Pécs 2005., ÁdámAntal: A magyar Alkotmányból hiányzó alapértékekről. KözjogiSzemle 2009. 1. sz. 2. o.3Az értékekről és rétegeiről ld. Ádám Antal: A 20 évesmagyar Alkotmány értékeiről és fejlesztési lehetőségeiről. In:Kocsis Miklós – Zeller Judit (szerk.): A köztársasági Alkotmány20 éve. Pécs, PAMA 2010. 74. o.4Christine Bateup: The Dialogic Promise. Assessing thenormative potential of theories of constitutional dialogue. 71Brooklyn Law Review 2006. 1109. o.695Ld. http://laws-lois.justice.gc.ca/eng/charter/633. (1) Parliament or the legislature of a province mayexpressly declare in an Act of Parliament or of the legislature,as the case may be, that the Act or a provision thereof shalloperate notwithstanding a provision included in section 2 orsections 7 to 15 of this Charter.71. The Canadian Charter of Rights and Freedoms guaranteesthe rights and freedoms set out in it subject only to suchreasonable limits prescribed by law as can be demonstrablyjustified in a free and democratic society.87. Everyone has the right to life, liberty and security ofthe person and the right not to be deprived thereof except in accordancewith the principles of fundamental justice. 8. Everyonehas the right to be secure against unreasonable search orseizure. 9. Everyone has the right not to be arbitrarily detainedor imprisoned. 12. Everyone has the right not to be subjectedto any cruel and unusual treatment or punishment.915. (1) Every individual is equal before and under thelaw and has the right to the equal protection and equal benefitof the law without discrimination and, in particular, withoutdiscrimination based on race, national or ethnic origin, colour,religion, sex, age or mental or physical disability.10Peter W. Hogg – Allison A. Bushell: The CharterDialoguebetween courts and legislatures (Or Perhaps The Charterof Rights Isn’t Such a Bad Thing After All). 35 Osgoode HallLaw Journal 1997. 79., 82. o.11Bateup: i.m. 1109. o.12Bateup: i.m. 1110. o.13Bateup: i.m. 1109-1110. o.14Bateup: i.m. 1123. o.15Bateup: i.m. 1128. o.16Bateup: i.m. 1131. o.17Bateup: i.m. 1137. o.18Bateup: i.m. 1143. o.19Bateup: i.m. 1174. o. A párbeszédben történő (aktív éspasszív) bírói részvételre vonatkozó további elméletekről ld.Michael Heise: Preliminary Thoughts on the Virtues of PassiveDialogue. http://www.uakron.edu/law/lawreview/v34/docs/heise341.pdf. Kent Roach tanulmányában továbbikritikai elemzését nyújtja ezeknek az elméleteknek. KentRoach: Sharpening the Dialogue Debate: The Next Decadeof Scholarship. 45 Osgoode Hall Law Journal 2007. RosalindDixon elemzi a kanadai Alapjogi Charta-párbeszéd alakulását2005-ig, álláspontja szerint „a [párbeszéd] új felfogása aztmutatja, hogy az Alapjogi Charta szerint zajló dialógus eddigtényszerűbb volt, mint attól a szkeptikusok tartottak, ésbizonytalanabb, mint azt a párbeszéddel foglalkozó elméletiszakemberek várták”. Lásd Rosalind Dixon: The SupremeCourt of Canada, Charter Dialogue, and Deference. 47 OsgoodeHall Law Journal 2009. 241. o. Keményen bírálja a párbeszédelméleteketAndrew Petter, mivel szerinte igencsak kétségesa kanadai politikai intézmények demokratikus jellege. LásdAndrew Petter: Look Who’s Talking Now: Dialogue Theoryand the Return to Democracy. In Richard W. Bauman – TsviKahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislaturesin the Constitutional State. Cambridge UniversityPress, Cambridge 2006. 524-526. o.20Bateup: i.m. 1180. o.21Lásd Christine Bateup: Reassessing the Dialogic Possibilitiesof Weak-Form Bills of Rights. 2008. augusztus. http://works.bepress.com/christine_bateup/1 Abstract22Luc B. Tremblay: The legitimacy of judicial review: Thelimits of dialogue between courts and legislatures. 3 InternationalJournal of Constitutional Law 2005. 617-648. o.23Joanne Scott – Susan Sturm: Courts as Catalysts: Rethinkingthe judicial role in new governance. 13 ColumbiaJournal of European Law 200724Matthew S.R. Palmer: The Language of ConstitutionalDialogue: Bargaining in the Shadow of the People. http://works.bepress.com/matthew_palmer/9 3., 4. o.JURA 2012/2.

70 Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletek25Heise: i.m. 1. o. 1. sz. lábjegyzet26Ld. Roach: i.m. 181. o.27Ennek oka a szeptember 11-e utáni korszak, amelybenmegnőtt a végrehajtás hatalma, de az elszámoltatásimechanizmusok nem tartottak lépést az állam megnövekedetthatalmával. Roach: i.m. 181. o.28Roach: i.m. 182. o.29Roach: i.m. 185-186. o. Lásd Bateup: Reassessing theDialogic Possibilities of Weak-Form Bills of Rights.30Roach: i.m. 186-189. o.31Roach: i.m. 188-189. o.32Roach: i.m. 189. o.33Richard W. Bauman – Tsvi Kahana (eds.): The Least ExaminedBranch: The Role of Legislatures in the ConstitutionalState. Cambridge University Press, Cambridge 2006. ix. o.34Jennifer Nedelsky: Legislative Judgments and theEnlarged Mentality: Taking Religious Perspective. In RichardW. Bauman – Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch:The Role of Legislatures in the Constitutional State. CambridgeUniversity Press, Cambridge 2006. 95. o.35Ruth Gavison: Legislatures and the Phases and Componentsof Constitutionalism. In Richard W. Bauman – TsviKahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role of Legislaturesin the Constitutional State. Cambridge UniversityPress, Cambridge 2006. 213. o.36Ilyen szuper-törvények a következők: az 1890-esSherman-törvény, az 1964-es polgárjogi törvény és az 1973-asveszélyeztetett fajokról szóló törvény.37William N. Eskridge, Jr. – John Ferejohn: Super-statutes:A New American Constitutionalism. Richard W. Bauman –Tsvi Kahana (eds.): The Least Examined Branch: The Role ofLegislatures in the Constitutional State. Cambridge UniversityPress, Cambridge 2006. 333., 337., 349. o.38Andrée Lajoie – Cécile Bargada – Éric Gélineau: Legislaturesas Constitutional Interpretation: Another Dialogue.Richard W. Bauman – Tsvi Kahana (eds.): The Least ExaminedBranch: The Role of Legislatures in the Constitutional State.Cambridge University Press, Cambridge 2006. 391. o.39Daphne Barak-Erez: An International Communityof Legislatures? Richard W. Bauman – Tsvi Kahana (eds.):The Least Examined Branch: The Role of Legislatures in theConstitutional State. Cambridge University Press, Cambridge2006. 545. o., 533. o.40Catherine Powell: Dialogic federalism: constitutionalpossibilities for incorporation of human rights law in theUnited States. 150 University of Pennsylvania Law Review2001. 249., 250., 252. és 273-274. o.41Bradley M. Bakker hivatkozik Christine Bateupmunkájára (The Dialogic Promise. Assessing the normativepotential of theories of constitutional dialogue). BradleyM. Bakker: Blogs as constitutional dialogue: rekindling thedialogic promise? 63 NYU Annual Survey on American Law2007. 216. o.42Bakker: i.m. 218-219. o.43„Az értelmezés kapcsán felvethető az értelmezéstigénylő jelentéstartalom sajátossága. Az alkotmány értelmezésesorán ugyanis – az alaptörvény sajátos jellege miatt – eltérőeredmények születhetnek, amelyek konfliktusban állhatnakegymással. Ennek oka, hogy a különböző politikai erők sajátérdekeiket és értékeiket szem előtt tartva végeznek interpretációt,és jutnak a számukra kedvező eredményre, amit azalkotmány szabályozási jellege következtében általában megis tehetnek. Mivel az értelmezés következtében megszületőegyes jelentéstartalmakhoz különböző – elsősorban megismerési,de tágabb értelemben jogalkalmazási – érdekekfűződnek, az értelmezés eltérő, konfliktusos eredményrevezethet, és más-más következményeket idézhet elő.” PetréteiJózsef: Az alkotmányos demokrácia alapintézményei. DialógCampus Kiadó, Budapest – Pécs 2009. 121-122. o.44„Az alkotmány értelmezése minden esetben az alkotmányaktualizálását és konkretizálását jelenti, de az alkotmányaktualizálása és konkretizálása nem mindig történikalkotmányértelmezéssel.” Petrétei: i.m. 118. o.45E megközelítés kizárja azt, hogy a párbeszéd alapjátjelentő kommunikációként értelmezzük a felhatalmazásonalapuló jogalkotást.46Az igaz, hogy a jogi normák által szabályozott döntéshoztalaieljárásban ezt a különböző kezdeményezési, javaslattételiés egyetértési jogokkal szokták jelölni, de ez újra azalkotmányos párbeszédelmélet leszűkített értelmezését jelenti.Az általam alkalmazott fogalmat ld. a III. 1. pontban, annakmegalapozását pedig az I. és a II. pontokban.47Felvetődhet, hogy az „alkotmányos” szó helyett – éppena definíció miatt – az „alkotmányi” kifejezést kellenehasználni. Mivel azonban az alkotmányos párbeszéd elméletenem arra irányul, hogy adott döntés, szabályozás vagy eljárásalkotmányosságát (alkotmánynak való megfelelőségét) vizsgálja,hanem döntően az alkotmány értelmezésére vonatkozik,az „alkotmányos” szó használatát az alkotmányi helyett alkalmazhatónakvélem, és nem gondolom zavarónak.48Az alkotmányos párbeszéd tehát nem szűkíthető le avéleményezésre.49A pluralista demokráciákban, még akkor is, ha akonkrét alkotmányos berendezkedések eltérőek, az intézményirészvétel és párbeszéd lehetővé teszi az egyes szereplőkkompetenciájának egybekapcsolását annak érdekében, hogyígy jobb és legitimebb döntés születhessen. Jan Komárek:Judicial Precedent and European Constitutional Pluralism:How the Two Relate? http://denning.law.ox.ac.uk/news/events_files/Komarek.pdf 10-11. o.50A minőségi jogalkotás formális minősége csak akkorjelenthet valódi értéket, ha abban visszatükröződnek a moderndemokratikus jogállam materiális alapértékei is. Ezeknek azalapértékeknek a forrásai a nemzetközi, a szupranacionálisés a nemzeti jogi alapnormák, amelyek különböző alapvetőszabályokat (elveket, feladatokat, alapjogokat, tilalmakat stb.)tartalmaznak. [Ádám Antal ezeket az utóbbiakat nevezi alkotmányiértékeknek. Vö. Ádám: A 20 éves magyar Alkotmányértékeiről és fejlesztési lehetőségeiről. 74. o.] A(z alkotmányos)jogállam értéktartalmú alapelemei közé tartoznak az alapvetőjogok elismerése, a hatalommegosztás és az államhatalmi ágakelválasztásának elve, a törvények meghatározó szerepe, a joghozkötöttség elve, a jogbiztonság és a jogvédelem elve. (Petrétei:i.m. 147. oldaltól.) A jogalkotás akkor lesz minőségi, haezeknek a materiális vagy tartalmi elveknek maradéktalanulmegfelel. Az alapvető jogok elismerése területén a minőségijogalkotás tartalmi ismérve egyrészt eljárási (formális) jellegű:biztosítani kell a megfelelő információáramlást, illetve akonzultáció lehetőségét és a különböző participációs formákat,amelyek az alkotmányos párbeszéd eljárási feltételei. Másrészta jogalkotás során figyelembe kell venni az alapjogokjelentőségét, a szabályozásukra irányadó előírásokat, illetvea korlátozásukat meghatározó teszteket, amelyek gyakranaz alkotmánybírósági gyakorlatban kerültek kimunkálásra.A többi alapelv tekintetében ld. Drinóczi Tímea: Minőségijogalkotás és adminisztratív terhek csökkentése Európában.HVG-Orac Kiadó, Budapest 2010. 18-19. o.51A(z alkotmány)bíróságok közötti migrációról ld.Halmai Gábor: Összehasonlítás az alkotmányértelmezésben.Fundamentum 2011. 4. sz. 37-57. o., André Ramos Tavares: Thecase of the borderless use of constitutional courts decision inhuman rights. A 2012. április 21-22-én Varsóban, az InternationalStandards’ Influence on Development of Democracy andProtection of Human Rights című nemzetközi konferenciántartott előadás kézirata. Ugyanerre és az USA Alkotmánynakhatására ld. Louis Henkin – Albert J. Rosenthal (eds.): TheInfuence of the United States Constitution Abroad. ColumbiaUniversity Press, New York 1990JURA 2012/2.

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletek52Ezek az interakciók szabályozó kommunikációnaktekinthetőek, azaz olyan kapcsolatnak, amely a szabályozásszínterének valamennyi szereplője között zajlik. Julia Black:Regulatory Conversation. 29 Journal of Law and Society 2002.március 163-196. o.53Ld. Drinóczi Tímea – Petrétei József: Jogalkotástan.Dialóg Campus Kiadó, Budapest – Pécs 2004. 87. oldaltól.54A jogalkotási eljárás során – a parlamenti és az aztmegelelőzően – megjelenő „szabályozott” párbeszédet aszakirodalom konzultációnak nevezi. Ld. Drinóczi: i.m. 32-37. o.55Vö. a 43. lj-ben írtakkal.56Ahol létezik mulasztásos alkotmánysértés megállapításárairányuló hatáskör, ott ez is elindíthatja a jogalkotásieljárást.57Részletesebben ld. a III. alcím alatti szövegrészben.58Alkotmány 70/I. (2) bek.59Ld. 166/2011 (XII. 20.) AB határozatot és az Átmenetirendelkezések 11. cikkét.60Hajas Barnabás – Szabó Máté: Az alapvető jogok húszlegutóbbi évéről – Magyarországon (1988-2008) www.obh.hu 10. o. Az ilyen kezdeményezések értékelése nyilván többkutatást igényelne, amely azonban e tanulmány kereteitbőven meghaladja, de talán ennyi is elég a párbeszéd jellegfelismerésére.61Ld. pl. a Transparency International elemzéseit; legutóbb:Petra Burai – Péter Hack (eds.): Corruption Risks inHungary. National Integrity System Country Study Hungary2011. Berlin 2012. Az ajánlásokat ld. a 250. oldaltól. Etekintetbenis értelmeszerűen ld. a 60. lábjegyzetben írtakat.62Ld. Tushnet: i.m. 989. o.63Szuverén a jogalkotás abban az értelemben, hogy szabadoneldönti: a Velencei Bizottság véleményét figyelembeveszi-e, vagy sem, és ha igen, azt milyen mértékben teszi.64Benyújtás: 2007. április 17. CDL(2007)053 OpinionNo. 392/2006, CDL-AD(2007)017, Strasbourg, 5 June 2007,European Commission for Democracy through Law (VeniceCommission) Interim Opinion on the Draft Constitution ofMontenegro. Adopted by the Venice Commission at its 71 stPlenary Session, (Venice, 1-2 June 2007) http://www.venice.coe.int/docs/2007/CDL-AD(2007)017-e.asp65Opinion No. 392/200666Részletesen ld. Drinóczi Tímea: A montenegróialkotmányfejlődés. In Animus in consulendo liber. Sipos Istvánemlékkötet. ELTE ÁJK – PTE ÁJK, Budapest – Pécs 200867Opinion on the new constitution of Hungary adoptedby the Venice Commission at its 87th Plenary Session (Venice,17-18 June 2011). CDL-AD(2011)016 (a továbbiakbanOpinion)68Position of the Government of Hungary on the Opinionon the new constitution of Hungary adopted by the VeniceCommission at its 87th Plenary Session (Venice, 17-18 June2011). CDL(2011)05869A Velencei Bizottság véleményét és az arra adottválaszt ld. Drinóczi Tímea: Az alkotmány és az Alaptörvénylegitimitásáról. In: Fülöp Péter – Bencsik András (szerk.):Jogász Doktoranduszok I. Pécsi Találkozója. Tanulmánykötet.Pécs 2011. http://www.law.pte.hu/files/tiny_mce/File/Hirek/20111017/tanulmanykotet.pdf, http://kozjogpecs.hu/images/ujcikk/tanulmanyktet.pdf70Drinóczi: Minőségi jogalkotás és … 29-32., részletesebbena 125. oldaltól.71Andrzej Rapaczynski: Bibliographiocal Essay: Influenceof the U.S. Constitution. In: Louis Henkin – Albert J. Rosenthal(eds.): The Influence of the United States Constitution Abroad.Columbia University Press, New York 1990. 460., 461. o.72Anthony Ogus a tulajdonhoz való jogról és a gazdaságiszabadságról írva jutott erre a következtetésre. Anthony Ogus:Property rights and freedom of economic activity. In: LouisHenkin – Albert J. Rosenthal (eds.): The Influence of the United71States Constitution Abroad. Columbia University Press, NewYork 1990. 146. o.73Tavares: i.m. 3-4. o.74Az érveket és ellenérveket az amerikai joggyakorlatbólld. Halmai: i.m. 38-42. o. Sunstein általi ellenérveket Tavaressorakoztatja fel és kritizálja. Ld. Tavares: i.m. 7-10. o. Továbbiérveket, de inkább ellenérveket fogalmaz meg Kocsis Miklós.Kocsis Miklós: Viszonyítási pont vagy a vizsgálat tárgya –alkotmányellenes alkotmánymódosítások? Új Magyar Közigazgatás2011. 2. sz. 35. lábjegyzet.75A top down és bottom up folyamatot ld. Tushnet: i.m.988-995. o.76Ld. még Halmai: i.m. 38. o. és az ott található 12. lábjegyzetet.77Ld. Halmai: i.m. 40. o. Egyéb említendő tényező méga liberális demokráciák számának bővülése. Uo.78Halmai: i.m. 37. o.79Manfred Görtemaker: A Német Szövetségi Köztársaságtörténete. Az alapítástól napjainkig. Korona Kiadó, Budapest2003. 43-49. o., Helmut Steinberger: America and German constitutionaldevelopment. In: Louis Henkin – Albert J. Rosenthal(eds.): The Influence of the United States Constitution Abroad.Columbia University Press, New York 1990. 212. o.80Majd e gyakorlata a saját dogmatikai rendszer kidolgozásávalpárhuzamosan csökkent. Ld. Halmai: i.m. 40.,42-43. o. Steinberger hozzáteszi, hogy a második világháborúután számos német származású amerikai jogtudós publikáltNémetországban az amerikai alkotmányosság témakörébenvagy tanított német egyetemeken, ami jelentősen elősegítetteaz amerikai alkotmányosság németek általi megismerését.215. o.81Ilyen például a Grundgesetz-ben a szociális állam elve,illetve a piacgazdaságra való utalás hiánya, vagy az Alkotmányrendszerváltozás által befolyásolt és meghatározott tartalma,a preambulumban a szociális piacgazdaság kitétele, illetve a(gazdasági) alapjogok elismerésére és garantálására.82Ld. Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány és gazdaságialapjogok. Dialóg Campus Kiadó, Budapet – Pécs 2007. 68-69.,80., 188-189. o.83Halmai: i.m. 42. o.84Tushnet: i.m. 990. o.85Huseyn and others v. Azerbaijan 26 July 2011., Bulutv. Austria case, 22 February 1996. Ld. még a DMD GROUPa.s. v. Slovakia, Coëme v. Belgium ügyeket.86Ld. a 166/2011 (XII. 20.) AB határozatot.87Átmeneti rendelkezések – az alkotmányosság ésjogállamiság szempontjából felettébb sajnálatos módon – azAlaptörvény részei abban az értelemben, hogy rendelkezéseitegyütt kell alkalmazni és értelmezni az Alaptörvényreleváns cikkeivel, azaz formális értelemben az alkotmánytaz Alaptörvény és az Átmeneti rendelkezések együtt adják.Ez természetesen azt is jelenti, hogy Magyarországon a szabályozásiszinten megjelenő alkotmányosság szintje csökken akorábbi Alkotmányhoz képest. Szerencsétlen módon azonbanez az alkotmányozó hatalom politikai akarata. Ld. bővebben:Drinóczi Tímea – Kocsis Miklós: Az Átmeneti rendelkezésekhelye a jogforrási rendszerben. Kézirat 2012. A szabályozásiszinten megjelenő alkotmányosságról ld. bővebben DrinócziTímea: Gazdasági alkotmány az Alaptörvényben. JogtudományiKözlöny (megjelenés alatt).88Komárek: i.m. 2. o.89Ld. Michal J. Gerhardt: The Role of Precedents inConstitutional Decision-making and Theory. 980 The GeorgeWashington Law Review, Faculty Publications Paper 1991.147. o.90Christopher P. Banks: Revearsals of precedent andjudicial policy-making: How judicial conceptions of stare decisisin the U.S. Supreme Court influence social change. AkronLaw Review Vol. 32:2. 1999. https://www.uakron.edu/law/lawreview/v32/docs/goodbanks322.pdf 3. o.JURA 2012/2.

72 Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletek91Ld. Tóth Gábor Attila: Túl a szövegen. Osiris Kiadó,Budapest 2009. 257. o.92D. Tóth Balázs: A precedensalapú döntéshozatalalapkérdései a magyar Alkotmánybíróság gyakorlatában.Fundamentum 2009. 4. sz. 90., 93. o.93Vö. George Costello: The Supreme Court’s overruling ofconstitutional precedent: an overview. Congressional ReserachService, The Library of Congress, November 29, 2005, http://www.policyarchive.org/handle/10207/bitstreams/2646.pdf3. o., illetve Banks: i.m. 4. o.94Az ilyen érvelésnek olyannak kell lennie, amely érthetőés megalapozott mind a jogászi szakma gyakorlati képviselői,mind a tudomány és a közvélemény számára, és így kiálljaa kritikai elemzés próbáját. Vö. Jon D. Noland: Stare Decisisand the Overruling of Constitutional Decisions in the WarrenYears. Valparaiso University Law Review Vol. 4, Nr. 1Fall 1969.http://scholar.valpo.edu/cgi/viewcontent.cgi?article=1790&context=vulr&sei-redir=1#search=%22precedent%20constitutional%20overruling%22 129-130. o.95Ennek az az oka, hogy a precedenshez való ragaszkodásnakkell lennie a főszabálynak, az eltérésnek pedig akivételnek. Ld. Banks: i.m. 2., 3. o., Costello: i.m. 2. o., ÁdámAntal: Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás, OsirisKiadó, Budapest 1998. 197. o.96D. Tóth Balázs: A precedensalapú… 93. o. Ld. mégTóth Gábor Attila: i.m. 109. o., Petrétei József: Az alkotmányosdemokrácia alapintézményei. Dialóg Campus, Budapest –Pécs, 2009. 136-137. o.97Kis János: Alkotmányos demokrácia. Három tanulmány.INDOK Kiadó, Budapest 2000. 149. o.98Ld. Banks: i.m. 6-8. o., Mortimer N.S. Sellers: Thedoctrine of precedents in the United States of America. 11.o. http://www2.law.uu.nl/priv/AIDC/PDF%20files/IC1/IC1%20-%20USA.pdf, Noland: i.m. 129-130. o., D. Tóth Balázs:Felülbírálati szerepben…, Costello: i.m. 10. o.99Ld. részletesebben D. Tóth Balázs: A precedensalapú…100Az erre való utalás már megjelent már egy másik határozatbanis, amelyben az Alkotmánybíróság azonban pusztánhivatkozott a korábbi – Alkotmány alapján kialakított – gyakorlatára.„Az Abtv. 29. §-a szerint az alkotmányjogi panaszta bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség,vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén szükségesbefogadni. Az Alkotmánybíróság korábban már többízben, elvi jelentőséggel foglalt állást a bírósághoz fordulásalapjoga, illetve a jogorvoslathoz fűződő alkotmányos alapjogés a választottbíráskodásról szóló jogszabályok közöttialkotmányjogi összefüggés kérdésében. Az Alkotmánybíróságe döntéseiben a választottbírósági határozat ellen érvényesítendőjogorvoslat korlátozásának, vagy akár kizárásánakmegengedhetőségét alkotmányosan összeegyeztethetőnek tekintettea jogorvoslathoz fűződő alapvető joggal. (604/B/1990.AB határozat, ABH 1992, 443, 444.; 1282/B/1993. AB határozat,ABH 1994, 675, 683.; 657/B/2002. AB határozat, ABH 2006,1413, 1414-1415.; 569/D/2005. AB határozat, ABH 2006, 1756,1760.; 388/D/1999. AB határozat, ABH 2006, 1218, 1224-1225.)Az Alkotmánybíróság mindezek alapján arra a következtetésrejutott, hogy a jelen ügyben benyújtott alkotmányjogipanasz olyan alkotmányjogi kérdést tartalmaz, amelyet azAlkotmánybíróság korábbi döntéseiben már rendezett.”IV/8/2012. AB végzés.101X/2349/2012. AB határozat, http://www.mkab.hu/files/abdont/2012_2349.pdfJURA 2012/2.

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólErcsey ZsombortanársegédAz általános forgalmi adórólBevezetésTanulmányomban az általános forgalmi adó legfontosabbkérdéseit vizsgálom: működését, hatékonyságát,egyenlőségét, az adókulcsokat és a mentességeket.Az Áfával kapcsolatos reform-folyamatokatalapvető trendeket és módosítási irányokat, valamintnéhány alapvető közös tényezőt és jellegzetességettekintek át, felvillantva a különböző strukturálismegoldásokat. Bemutatom, hogy az általános forgalmiadó segítségével a kormányzati bevételeknövekedése nemcsak hatékonyan, egyszerűen ésátláthatóan, de igazságosan is megvalósulhat abbanaz esetben, ha az Áfa rendszerét a jogalkotó ezekrea célokra tekintettel állítja össze.I. Alapvető követelmények1. Igazságosság és méltányosság73Mindig kényes kérdés, hogy valamely adórendszer,vagy akár egy konkrét adónem igazságos, illetveméltányos-e. Ennek eldöntésére általánosan elfogadottzsinórmérték nem áll rendelkezésünkre és azigazságosság kérdésének megközelítése az adózásvonatkozásában különösen sok vitára ad alapot. 1 Etekintetben az is kérdéses, hogy egyáltalán politikai,társadalmi, vagy gazdasági igazságosságnak kellmegnyilvánulnia, illetve e tényezőket milyen aránybanvegyék alapul az adórendszer alakításában, sőtegyáltalán adó vonatkozásában mit nevezhetünkigazságosnak.Nemzetközileg csupán néhány alapvető elv menténalakult ki egyetértés. Ebből következően érthető,hogy nehezen biztosítható, teljes mértékben el semérhető az adórendszerek nemzetközi egységesítése,sőt még az egyes adónemekkel kapcsolatos általánosmegoldások bevezetése is. Abban sincs egyetértés,hogy az adóztatásnak mi a tényleges elméleti alapja, ésmilyen adórendszer felelne meg ennek leginkább. 2Az Áfa vonatkozásában az igazságosság mégösszetettebb kérdéskör, a jogtudósok és a jogalkalmazókkörében ennek az adónemnek az igazságosságaváltja ki a legtöbb vitát. Az Áfa hatással van azadózók magatartására, mindennapi döntéseikre, ésfogyasztási kosaruk összeállítására. Így megvalósítjaaz adóztatás irányítási funkcióját, azonban úgygondolom, hogy ezzel együtt is nagyobb döntésiszabadságot biztosít az adózók számára. Az adózókugyanis – bár bizonyos befolyás mellett – saját magukdönthetik el, hogy a náluk maradó jövedelemtömegmekkora részét takarítják meg, és mekkora hányadátfogyasztják el. A döntési szabadság azonbanrészben korlátozott, tekintettel arra, hogy bizonyosárukat és szolgáltatásokat minden polgár kénytelenmegvásárolni. Ez egyfelől növeli a horizontálisigazságosságot, hiszen az azonos helyzetű adózókazonos mértékben fizetnek adót, és azonos mértékű,mennyiségű, illetve minőségű fogyasztások eseténszámszerűen is azonos mennyiségű adóval járulnakhozzá a közterhekhez. Az sem lehet kérdéses, hogya fentiekből adódóan a vertikális igazságosság sérül,tekintettel arra, hogy a társadalom legalacsonyabbjövedelemmel rendelkező rétegei is kénytelenek sajátfogyasztási céllal bizonyos árukat és szolgáltatásokatmegvásárolni, és így akár létminimumuk sem adómentes,sőt alacsonyabb jövedelmükből nemcsakszázalékosan, hanem adott esetben – legalábbis azalapvető élelmiszereket és szolgáltatásokat figyelembevéve – számszerűen is ugyanannyi adót fizetnek,mint a náluk jóval magasabb jövedelemszintűek.A következő jelentős problémakör az, hogy az Áfatöbbé-kevésbé rejtett adó. Az adózók jelentős részevalójában nincs is tisztában azzal, hogy az általa megvásároltterméket, illetve szolgáltatást ténylegesenmekkora adómérték terheli, és – ennek megfelelően– a vételárnak mekkora része adótartalom: a végsőfogyasztó nem tudja pontosan, hogy a vételár mekkorarésze ténylegesen az adó 3 , és így a fogyasztóaz eladót vagy szolgáltató okolhatja a magas öszszegmiatt akkor is, ha az adóteher aránya magas.Számos szakértő (például: Ballerini, Marc, Lehmkohl)továbbá úgy gondolja, hogy az Áfa, mint közvetettadó, tisztán büntető jellegű. 4 Vitathatatlan, hogy azÁfa-fizetés körében az adózók nagy része számáraismeretlen, hogy ki és ténylegesen mennyit is fizet,és még annyira sem ismerik a vonatkozó szabályozást(adó alapja, mértéke, az adóalany kötelezettségeistb.) és nem is érzékelik annak következményeitannyira, mint más adónemek esetében. Ennek a tájékozatlanságnakköszönhetően vélekedik úgy többszerző, hogy az Áfa egyáltalán nem igazságos adóztatásiforma, továbbá ebből következik az is, hogya végső fogyasztó – pontosabban a nem adóalanyvásárló – a termék vagy szolgáltatás gyártóját, illetveértékesítőjét okolja a lényegesen magasabb piaci ármiatt. 5 Ennek következménye az, hogy – mint máremlítettem – az Áfa számlázásra kényszerítő mivoltaés gazdaságfehérítő hatása helyett az értékesítőkjelentős része a számla kibocsátás elmulasztásávalkényszerül a szürkegazdaságba.JURA 2012/2.

74 Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólTovábbi visszásság – de erről a későbbi alfejezetbenrészletesebben is szó lesz –, hogy a törvénybenbiztosított mentességek mindig általánosak és nemszemélyre szabottak. Mentességek, illetve kedvezményekcsak általános formában, illetve több adókulcsalkalmazásával vehetőek igénybe. Példaként említhetőa vertikális igazságosság szintjének csökkenése,amikor a kisjövedelműek és a nagy jövedelemmelrendelkező tehetősek is kedvezményesen, vagyÁfa-mentesen jutnak hozzá bizonyos élelmiszerekhez,gyógyszerekhez, szolgáltatásokhoz. Az ismertlegtöbb Áfa-rendszer nem tesz és nem is tehet különbségeta személyi körülmények figyelembevételévelaz egyes adózók között; e személyi körülményekrecsak a jövedelemadók szabályainak megállapításávallehet tekintettel. Ez az oka annak, hogy az adójogigondolkodók döntő többsége az Áfát kifejezetten regresszívadónak tartja. A regresszivitás pedig mindigegy jelentős visszássága volt a fogyasztási adóknak.Tradicionálisan megnyilvánul ugyanis az Áfa alkalmazásában,hogy a kisjövedelműeket jobban terheli,mint a tehetősebbeket, mert a társadalom szegényebbrétegei alapvetően jövedelmük egészét elfogyasztják,ezzel szemben a nagyobb jövedelemmel rendelkezőrétegek jövedelmük nagyobb részét megtakaríthatjákés csak kisebb hányadát fogyasztják el. A megtakarítottösszegeket azonban Áfa nem terheli, és csaka tehetősebb rétegeknek lehetnek megtakarításaik. 6Érdemes viszont kiemelni, hogy az Áfának e hatásanem csak a megfelelő jövedelemadó-struktúra kialakításávalcsökkenthető, hanem egy jól átgondolt,körültekintően bevezetett, a jogkövetést is elősegítővagyonadó-rendszer bevezetésével is.2. EgyszerűségMinden adópolitikának alapvető, illetve kimondottcélkitűzése az egyszerűség, amely növeli a jogkövetésszintjét, és emeli az adózók adójogi jogtudatát is.A túlságosan összetett, átláthatatlan, értelmezhetetlenés szövevényes adórendszer ugyanis még szándékellenére is nehezen követhető, így alapvetőenlerontja a jogkövetés szintjét. A rettentően komplikáltadóstruktúra és adójogi jogszabályok emellettelősegítik és bátorítják az adójogi jogszabályok elkerülését,és emelik az adócsalásra való hajlandóságotés annak mértékét. Az ilyen szabályoknak való megfelelésolyan adminisztrációt von maga után, amelynemcsak magában rejti az esetleges gondatlanságbólelkövetett hibákat, hanem kifejezetten költséges ésidőigényes is. A költségek és a többlet idő melletta túlságosan bonyolult szabályozás csökkenti azadójogi normák iránt érzett adózói tiszteletet is,különösen abban az esetben, hogyha a szabályozásbonyolultsága ténylegesen nem indokolt. A komplexitásbefolyásolhatja a horizontális igazságosságotis, mivel az azonos helyzetű adózók különböző öszszegűadót fizethetnek abból következően, hogy ajogszabályokat eltérően értelmezik, és bár adójogihelyzetük megegyezik, az adójogi normák irántiértelmezési képességük különbözőségéből adódóanesetlegesen eltérő mértékű kedvezményeket, illetvementességeket érvényesítenek, vagy eltérő mértékbenés költséggel kénytelenek hivatásos személy(tanácsadó vagy könyvelő) közreműködését igénybevenni. Az adózók úgy is vélhetik, hogy a túlzottanösszetett szabályozás célja nem más, mint az, hogybizonyos privilegizált helyzetben lévők részéreelőnyöket biztosítson, és így azok kevesebbet fizessenek,mint mások. Ennek a feltételezésen alapulófelfogásnak köszönhetően az adózók elveszítik azadórendszer igazságosságába vetett hitüket.A joganyag terjedelme önmagában nem teszi azadórendszert, illetve az Áfa szabályozását eltúlzottanösszetetté. Az adójogi jogszabályok hossza, arendelkezések, illetve részletszabályok sokasága ésszerteágazósága azonban kifejezetten fontos tényezők,amelyek jelentős nehézségeket okozhatnak azadózók számára. Ebben a vonatkozásban az átláthatóságés jogszabályi koherencia alapvető fontosságátérdemes hangsúlyozni, a részletszabályok sokaságaugyanis áttekinthető marad abban az esetben, haa jogszabály szövege összefüggő és a különbözőjogszabály-helyekre történő utalás pontosan és célszerűenszerkesztett. Egyértelmű, hogy ha a különbözőrendelkezések túlzott mértékben és számbanutalnak egymásra, illetve egyéb jogszabály-helyekre,akkor a jogi helyzet tisztázása az egyes rendelkezésekközötti keresgélés miatt több időt, energiát ésszakértelmet, de legalábbis odafigyelést követel azadózótól. Néhány adójogi gondolkodó ezzel szembenúgy véli, hogy az adórendszert, illetve az egyesadónemek szabályozását kifejezetten egyszerűsítiaz adójogi jogszabályok minél nagyobb tömege, ésaz összetettebb, illetve bonyolultabb rendelkezésekjobban elősegítik az igazságosság érvényesülését,tekintettel arra, hogy lehetővé teszik az egyes adózók,illetve az egyes családok helyzetének figyelembevételéveltörténő szabályozást. 7 Alapvetően egyetlehet érteni azzal, hogy a sokrétű szabályozás ésaz adózók helyzetének részletesebb szabályokkalmegvalósuló figyelembevétele növelheti az adójogigazságosságának szintjét, azonban az egyesrészletszabályoknak – bár ezek természetesen az ekörben foglalkoztatott hivatásos személyek alkalmazását,illetve megbízási körét csökkentik, és ezáltala gazdaságot, valamint a fogyasztást kevésbéfogják élénkíteni – az adózók számára is érthetőnek,világosnak, és egyértelműeknek kell lenniük. Azilyen szabályok növelik ugyanis az adózó adójogiJURA 2012/2.

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólrendszerbe vetett bizalmát, egyszerűsítik számáraa jogszabályoknak megfelelő magatartás tanúsítását,és emelik jogkövetési hajlandóságukat, továbbácsökkentik a jogkövetés költségeit. Ezzel szembena túlságosan bonyolult szabályok érthetetlenné ésértelmezhetetlenné teszik az adójogot, így inkábbelrettentik az adózókat a jogszabályok megfelelőalkalmazásától. Az azonban kifejezetten hasznoslehet, ha az egyszerűen megfogalmazott, világos ésegyértelműen értelmezhető részletszabályok sokaságaegységes rendszert alkotva tesz különbségetaz egyes adózók, illetve – a vertikális igazságosságkövetelményeinek megfelelően – az egyes adózóicsoportok között. Ki kell emelni azonban azt, hogye megállapítások az Áfa fent ismertetett jellegzetességeiretekintettel ennek a konkrét adónemnek aműködését kevésbé befolyásolhatják, és leginkábba jövedelem- és vagyonadók vonatkozásában játszhatnakfontos szerepet.Az adórendszer részeként egy egyszerű és átláthatóstruktúrájú Áfa, amely követhető levonási lehetőségeket,kedvezményeket és mentességeket tartalmaz,az adórendszer egészének hatékonyságát és igazságosságátnövelheti. Maga az egyszerűség azonban azÁfa vonatkozásában nem annyira lényeges, mint akülönböző jövedelemadókat illetően, egyrészt az Áfarejtett jellege miatt, másrészt pedig azért, mert az Áfaalanyai gazdálkodó, vállalkozási tevékenységet végzőszervezetek, amelyeknél a hivatásos apparátus bevonásaaz adókötelezettségek teljesítésébe egyébkéntis elengedhetetlen – nemcsak a rendkívül bonyolultadóstruktúrákban, (például Magyarországon) hanemaz egyszerűbb adójogi környezetet megvalósítóállamokban is. Az Áfa közvetett jellegéből adódóana végső felhasználó általában nem adóalany, így kézenfekvő,hogy az Áfa szabályok részletes ismeretévelleginkább csak a társadalom vállalkozási tevékenységetfolytató tagjai rendelkeznek.3. HatékonyságAbban mindenki egyetért, hogy az Áfa versenysemlegességének,terméksemlegességének, szektorsemlegességének,átláthatóságának, összfázisúmivoltának, hozzáadottérték-adó jellegének, nettóelszámolásának, jól tervezhetőségének, és stabilállamibevétel-biztosítási képességének alapján egyértelműenalkalmazandó adónem, amely hatékonyanvalósítja meg az adóztatás alapvető céljait, azonbanaz Áfa alkalmazásának formáiban és tényleges megvalósításábannincs általános egyetértés.A legfontosabb tényező e tekintetben az, hogyjövedelemadókat kell inkább alkalmazni, vagy Áfát,esetleg a jövedelemadókat és a fogyasztási adókategyüttesen. Sok országban komolyan feltették már75a kérdést, hogy az Áfa felváltsa-e vagy egészítse-eki a jövedelemadókat. 8 A háttérben az áll, hogy ajövedelemadó visszafogja a termelést és növeli a fogyasztásszintjét, míg az Áfa megtakarításra ösztönöz.A jövedelemadó – különösen, ha progresszív jellegű– nem ösztönzi az adózókat többlet-teljesítményre,tekintettel arra, hogy magasabb energia-ráfordításaikmagasabb adómértéket eredményezhetnek, és ígynemcsak nominálisan, hanem százalékos mértékbenis növekedhetnek az adóterheik. Fontos kiemelni,hogy alapvetően a magasabb jövedelemadó kézenfekvőmódon visszafoghatja a fogyasztás mértékét,hiszen az adóalanyoknál maradó kevesebb pénzbőlérthető módon alacsonyabb összeget fognak elkölteni.Ugyanakkor egy megfontolt jövedelemadó-struktúralehetővé teszi az adóalany számára, hogy az adó alapjáta kapcsolódó ráfordítások költségeinek összegévelcsökkenthesse, ekként pedig az adózó szívesebbenfogyaszt többet, tudva azt, hogy ennek hiányában,a kapcsolódó és hasznos szolgáltatások, illetve árukhelyett – azaz kevesebb fogyasztást realizálva –magasabbösszegű adót fizetne. 9 Ezzel szemben az Áfa kézenfekvőmódon ösztönöz megtakarításra tekintettelarra, hogy az adótartalmú termékeket kevésbé veszikszívesen az adózók, és minél magasabb az adott árutvagy szolgáltatást terhelő adómérték, annál jobbanmegfontolják, hogy mennyit fogyasszanak.Az Áfa vállalkozásokra gyakorolt hatása azonbanmár nem ilyen egyszerű. Alapvetően elmondhatjuk,hogy számlázásra kényszerít, tekintettel arra, hogy avevőként kifizetett, előzetesen felszámított Áfát akkortudja az adózó levonásba hozni, ha értékesítéseután Áfát számít fel. Ez kétségkívül gazdaságfehérítőhatás, azonban könnyen belátható, hogy a túl magasÁfa tartalom inkább a feketegazdaság arányát növeli,ugyanis különösen a kis és középvállalkozók vásárlóiszűkösebb anyagai lehetőségiekhez mérten szívesebbenválasztják a számla nélkül történő fizetést, azaz anettó összeg feketén történő kiegyenlítését – különösenszolgáltatások igénybevételekor –, mint a magasÁfa-tartalom megfizetési kötelezettségének teljesítését,amely egyben az adóteher kifizetését is jelenti.Átlátható, hogy azok az adózók, akik az Áfának nemalanyai, az áthárított adóteher megfizetése helyettinkább a feketén történő fizetést preferálják, csökkentveezzel tényleges kiadásaikat. Megalapozottaz a feltételezés, hogy abban az esetben, ha olyan ajövedelemadó-rendszer, hogy lehetővé teszi a költségekmegfelelő levonását, illetve elszámolását, akkor anem Áfa-alany adózók is szívesebben fizetnek számlaellenében, a rájuk terhelt Áfa tartalom megfizetésévelegyütt. Az ilyen változat egyértelműen növelnéaz adójogi jogkövetés szintjét, ami közteherviseléskiszélesedéséhez és így az adórendszer egészénekigazságosabbá tételéhez vezet.JURA 2012/2.

76 Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólAz Áfa alapvetően az egyik leghatékonyabb államibevételi forrás. Fogyasztási adóként nem terhelitehát a megtakarításokat, amely jótékony hatássalvan a gazdasági növekedésre is, mivel így a megtakarításokatés befektetéseket nem „bünteti”. Ajövedelemadók eltérő mechanizmussal működnek,ezért így azok – mivel a jövedelem adóztatásánakköltségei növekvő bevétel elérésével emelkednek –relatív fontosságát a ténylegesen realizált bevételeknagysága alapján határozhatjuk meg, azért is, mert amagasabb jövedelemadó a nagyobb jövedelmet realizálórétegeknél még inkább terheli a megtakarítást ésa befektetést, ennek hatására pedig a munkavállalókaz alacsonyabb munkabérükön érezhetik a magasabbjövedelemadó közvetett hatásait.Államháztartási szempontból kiemelt előnye azÁfának, hogy viszonylag egyszerűen és a bevezetésének,illetve a mértékének emelésével gyorsannövelhetőek az állami bevételek. Ez az oka annak,hogy már hozzávetőlegesen százötven állam – azAmerikai Egyesült Államok kivételével az összesOECD tagállam, és a legtöbb fejlődő ország –, vezettebe és alkalmazza az egyik legfőbb állami bevételiforrásként (ezekben az országokban az Áfá-ból átlagosanszármazó bevételek az összes adóbevételnekhozzávetőlegesen huszonöt százalékát teszik ki). Anemzetközi kereskedelemben Áfa terheli az importotés – bizonyos engedményekkel – az exportot is. Azegyes államok általános gyakorlata tehát azt mutatja,hogy – a megfelelő állami bevételek hatékony növeléseérdekében –, a vagyon egyenlőtlen eloszlását csökkenteniigyekeznek; ezzel is igazságosabbá kívánjáktenni az adórendszert, szélesebbé téve az adóalapotés befolyásolva a piaci tevékenységet valamint afogyasztást. Mindezek mellett az is megfigyelhető,hogy a jövedelemadó-terhek 10 csökkentésére törekedvea jövedelemadók rendszere mellett Áfát isbevezetnek, így az igazságos adórendszer alapvetőenjövedelemadókra és fogyasztási adókra épül.Az Áfa állami bevételeket növelő lehetőségeiazonban csak ésszerűen tervezett, bevezetett ésgondosan alkalmazott rendszerrel használhatóakki igazán. 11 Megfelelő struktúrájú Áfa-szabályozáshatékony igazgatási szervezettel párosulva alapvetőfontosságú a kormányzati célok elérésében és azadózás funkcióinak megvalósításában. Önmagábansem a megfelelő adójogi környezet, sem pedig ahatékony közigazgatás nem garancia a sikeres Áfarendszer megvalósítására. Ha e két elem megvalósul,akkor a jobb bevételi teljesítmény mellett az Áfa hatékonyés magas jogkövetést ösztönző adónemméválhat, amelynek adminisztrációs, közigazgatási,és jogkövetési költségei kifejezetten alacsonyak. Anyugat-európai országokban például a személyijövedelemadó az adóbevételek 32%-át, az Áfa pedig30%-át tette ki az 1996 és 2002 közötti időszakbanteljesített adónemek bevételeinek.Az Áfának természetesen az eddig említettekenfelül más előnyei is vannak. Alapvetően elmondható,hogy az Áfa szélesebb adóalappal rendelkezik, minta jövedelemadók. 12 Emellett nem bünteti magasabbadómértékkel a nagyobb termelést, progresszivitásánakhiánya miatt a magasabb volumenű termelésnem eredményezi magasabb adókulcs alkalmazásátés magasabb adó fizetését. Az adómérték egységességeelősegíti az Áfa semlegességét – amely mintmodern adóztatási alapelv az adónemeket és azadórendszer egészét is át kell, hogy hassa –, mivelugyanaz a kulcs terheli az adóalap egészét, tehátteljes tényleges fogyasztást, és így a fizetendő adómértékét más nem befolyásolja, megvalósul a versenysemlegesség,a terméksemlegesség és a szektorsemlegességis. 13 Előnyként kell megismételnünk azta korábbi utalást is, amely igaz minden fogyasztásiadóra, nevezetesen, hogy az adózó számára szélesebbkörű döntési lehetőséget kínál jövedelménekfelhasználására és a ténylegesen fizetett adójánakösszege vonatkozásában, mint bármely más típusúadó. Az adózó ugyanis szabad belátása szerint dönthetiel, hogy hogyan használja fel jövedelmét, aztténylegesen fogyasztásra fordítja vagy megtakarítja,és az általa fizetett adó mennyisége e döntése alapjánalakítható. Ezzel szemben a jövedelemadó esetén azadózónak nem áll ilyen döntési lehetőség a rendelkezésére,azaz nem határozhatja meg a megmaradójövedelme és a fizetendő adója arányát.Az Áfa hatékonyságának másik eleme, hogymegfelelő szerkezet, adókulcsok, kedvezmények ésmentességek alkalmazásával a feketegazdaság arányacsökkenthető, bár kétségtelen tény, hogy számtalanpiaci szereplő ezek ellenére is igyekszik majdaz adót elkerülni.II. A követelmények érvényrejuttatása a szabályozásban1. AdókulcsokAz adókulcsok meghatározása mindig rendkívülösszetett és nehéz jogalkotói feladat, tekintettel arra,hogy nem határozható meg előzetesen és egyértelműenaz, hogy a különböző piaci szereplők hogyanreagálnak az adójog egyes elemeinek változásaira. Azeddigi tapasztalatokra figyelemmel kijelenthető, hogyaz egyszerű és viszonylagosan alacsonyabb adókulcscsökkentheti mind az adóigazgatás, mind pedig azadózók terheit. Ez a kulcs azonban számtalan tényezőfüggvénye, meghatározását az adófizetési kultúraés a társadalom egyéb jellegzetességei is alapvetőenJURA 2012/2.

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólbefolyásolják. Nem mindegy ugyanis, hogy az adotttársadalmi környezet mennyire támogatja a vállalkozásikedvet, illetve mennyire erősíti a jogkövetést,valamint az sem, hogyan fogadja el az adócsalás jelenségét.Kézenfekvő, hogy számos adófizetési indítékemelhető ki, és az adózók különböző okok miattfizetik meg a rájuk kivetett terheket. Sokan figyelembeveszik az esetleges későbbi ellenőrzéseket és a kapcsolódóbírságokat, és csak akkor fizetnek, amikor ajogszabálysértő magatartás költségei 14 meghaladjákaz ezzel járó előnyöket, míg mások emocionálisanmegközelítve kívánják elkerülni a szégyen és bűntudatérzését, vagy ugyanúgy követik a jogszabályirendelkezéséket, mint ahogy azt bármely más esetbentennék. 15 Az adócsalás és a kapcsolódó korrupcióazonban az Áfa és különösen az Áfa visszaigénylésvonatkozásában nehezebben érhető tetten és deríthetőfel, továbbá fiskális megközelítésben még jelentősebb.Egy viszonylag alacsony adókulccsal (de nemnullkulccsal) felépülő rendszer életképes lehet egykifejezetten jól működő jóléti rendszerben, amelybenegy széles alapokon nyugvó fogyasztási adóztatás aszükséges állami bevételek nagy részét generálhatja.Abban az esetben viszont, hogyha jelentős nagyságúállami bevételekre van szükség és az Áfa alapja viszonylagszűk – tehát alacsony a fizetőképes keresletés ennek megfelelően a fogyasztás sem növelhetőjelentősen –, az általános Áfakulcs csökkentése kifejezettenrossz adópolitikai döntésnek minősülhet.Amennyiben ugyanis a társadalom alapvetően alacsonyabbmértékű jövedelemmel, illetve megtakarítássalrendelkezik, az Áfakulcsok csökkentése értelemszerűennem fogja jelentős mértékben és a kívántszinten növelni a fogyasztást, hanem a társadalomfogyasztási szintjének és a vásárolt javak összességénekváltozatlansága mellett jelentősen csökkenhetaz állam által beszedett bevétel.Nincs tehát egyértelmű és elfogadott forgatókönyvarra, hogy pontosan hány és milyen mértékűÁfakulcs bevezetése indokolt, ennek igazságosságaés hatékonysága az adott társadalmi, gazdasági,kulturális és jogi környezet függvénye. Nem mondhatjukígy azt, hogy az egykulcsos rendszer sokkalhatékonyabb lenne, mint ahogy kötelező érvénnyelazt sem rögzíthetjük – bár álláspontom szerint teljesenegyértelmű –, hogy a több kulcsos rendszerigazságosabb. A hatékonyság és méltányosság érdekébenazonban az államok általában több kulcsotalkalmaznak, figyelembe véve a különböző jövedelmiés vagyoni viszonyú társadalmi rétegeket ésszükségleteket. Általánosan elfogadott, hogy a többkulcsos Áfában egy általános kulcsot, valamint egyvagy két kedvezményes kulcsot vezet be a jogalkotó,és bizonyos rendszerekben a nullkulcs is használatos(utóbbi – mint később látni fogjuk – nem azonos77a mentességgel, bár kétségtelen, hogy hatása azzalmegegyezik).A különböző kulcsok alkalmazása – tehát egyáltalános és egy vagy több kedvezményes kulcsjogszabályba iktatása – összhangban áll az adózásmodern alapelveivel (ld. pl. létminimum adómentessége),azonban egy felkészült adóigazgatási apparátusnélkül mégis elhibázott döntés lehet. A különbözőkulcsokkal a jogalkotó figyelemmel lehet az egyestársadalmi rétegek helyzetére, szokásaik és fogyasztásukfelmérésével méltányosabbá teheti a rendszert,azonban ennek érvényre juttatása és kikényszerítésemegfelelő képzettségű és számú szakértői gárda nélkülnem éri el a kívánt célt. Több kulcs esetén az adóbeszedésés a kapcsolódó adminisztráció követelményeitehát lényegesen magasabbak és az adózó oldalánis emelkednek a jogkövetési költségek, párosulva anagyobb hibalehetőségekkel. Nemcsak az adóhatóság,de az adózó részéről is nagyobb körültekintést,felkészültséget, valamint anyagi és időbeli ráfordítástigényel egy ilyen összetett rendszerben a jogkövetés ésaz adókötelezettségek maradéktalan teljesítése, ennekalapján pedig az Áfa szerkezetének megtervezésénél ajogalkotónak az állami forrásokon túl vizsgálnia kellaz adózói attitűdöket és lehetőségeket is.Az adókulcsok által megvalósított differenciálássalsokak számára úgy tűnik, hogy az igazságosságszintje vitathatatlanul emelhető, így számos államalkalmaz az általános kulcson kívül kedvezményesadómértéket és különböző típusú (alanyi és tárgyi)mentességeket még a nullkulcson felül is. A kedvezményeskulcsok méltányosan kiválasztott árukat ésszolgáltatásokat terhelnek, ez pedig a jogtudósok ésjogalkalmazók körében (Richard Bird and Zolt, Pierre-PascalGendron) sokkal jobb megoldást hozhatnaka mentességek körének kiterjesztésénél. A jelen tanulmányszerzője is egyetért azzal, hogy a mentességekhelyett a kedvezményes kulcsok alkalmazása vezeteredményre, különös tekintettel arra, hogy a mentességekbizonyos típusai – például az alanyi mentesség– meghatározott feltételek esetén választhatók, ezpedig eredményezheti azt is, hogy az azonos helyzetű,de különböző értékesítőktől vásároló adózókeltérő adóterheket viselnek az Áfa közvetett jellegébőladódóan. Ha például két azonos helyzetű adóalanykét különböző értékesítőtől vásárol meg egyadott árut vagy szolgáltatást, előfordulhat az, hogyaz egyik adózó viseli az értékesítő által felszámítottadóterhet, a másik adózó azonban – mivel ugyanazta szolgáltatást alanyi mentes értékesítőtől vásároljameg – egyáltalán nem köteles közvetett adóterhetviselni. Ezen felül a kedvezményes kulcsok alkalmazásamind az adózó, mind pedig az adóhatóságszámra egyszerűbben adminisztrálható, tekintettelarra, hogy nem kell különbséget tenni az adómentesJURA 2012/2.

78 Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólés adóköteles inputok között, és az inputok arányoselosztására sincs szükség, ezzel pedig a kapcsolódóköltségek is csökkenthetők.A megfelelő adómérték és adókulcsok kiválasztásaazonban nemcsak rettentő nehéz, sokrétű és felelősségteljes,hanem hatásait tekintve is kiemelt fontosságúfeladat. A magas adókulcsok ugyanis egyértelműennövelik az adóelkerülés és adócsalás mértékét, valamintcsökkentik a jogkövetés szintjét, annak ellenére,hogy az egyéni adózók számára csak közvetettenérzékelhetők. Ennek ellenére azonban az adott áruvagy szolgáltatás ellenértékének növekedését a rejtettjelleg ellenére is azonnal érzékeli minden vásárló, ígyaz emelés azonnal érzékelhetővé válik, és bár az adózóáltalánosságban először az értékesítőt okolja, későbbszámára is egyértelművé válik, hogy a termék adótartalmanövekedett jelentősen. Az európai tapasztalatokazt mutatják, hogy a nagyon magas Áfa kulcsoknakhasonló negatív következményei lehetnek, mint a nagyonmagas jövedelemadó-kulcsoknak. 16 Ha a kulcsoktúl magasak a vállalkozási tevékenység csökken, és afeketegazdaság aránya növekedik. Ez lassabb növekedéstés a rendelkezésre álló erőforrások egy részénekelvesztegetését eredményezi, de nem emeli az államibevételeket. A magasabb, illetve viszonylagosan magasadókulcsok továbbá egyértelműen csökkentik agazdaság hatékonyságát. 172. MentességekÁlláspontom szerint minden Áfa rendszerben indokoltbizonyos mentességeket meghatározni. Nemlehet kérdéses, hogy a mentességek jogszabálybaiktatásával növekednek az adóigazgatás költségeivalamint az állam bizonyos bevétel részekről lemond,azonban a mentességek bevezetésével azadórendszer igazságosabbá és ebből következőenhatékonyabbá is válhat. Az Áfa vonatkozásában –tekintettel arra, hogy konkrét személyi mérlegelésreegyáltalán nem, vagy csak általánosan meghatározottfeltételek alapján van lehetőség – a kedvezményesadókulcsok alkalmazása mellett pont a mentességekkelküszöbölhető ki az Áfa regresszív és sok szerzőáltal vélt igazságtalan jellege. Az államnak ugyanisbizonyos árukat és szolgáltatásokat mentesíteniekell a méltányosság alapján az Áfa fizetés alól, és ekörben deklarálnia kell a preferált szolgáltatásokatis. A progresszivitás hiányát ellensúlyozhatják teháta mentességek is, megvalósítva mind a horizontális,mind pedig a vertikális igazságosságot.Ennek megfelelően a háztartások részére valamilyenformában biztosított mentesség az alapvető Áfastruktúrát progresszívabbá teheti. A méltányosságalapján figyelemmel kiválasztott áruk és szolgáltatásokÁfa alóli mentesítése nemcsak elfogadható,hanem kifejezetten igazságos megoldás is, különösenazokban a társadalmakban, amelyekben sokan élneka szegénységi küszöb alatt, illetve környékén. 18Az OECD ajánlásában meghatározta azoknakaz áruknak és szolgáltatásoknak a körét, amelyekettagországai számára mentesíteni kíván az Áfakötelezettség alól. Ennek az ajánlásnak eleget tévehatározták meg a tagországok a mentességek körét,és ennek megfelelően alakította ki Magyarországis a hatályos Áfa szabályozását. Ilyen, az ajánlásbanszereplő tárgyi mentességet élvez a postaiszolgáltatások köre, a kórházi és egészségügyiellátás az emberi vér, szövet és szerv, humán fogorvosiellátás, a betegszállítás, a karitatív munka,az oktatás, a non-profit szervezetek kereskedelmitevékenységen kívül eső aktivitása, a különbözősporttal kapcsolatos szolgáltatások, a kulturálisszolgáltatások, a biztosítási tevékenység, az ingatlanbérbeadása pénzügyi tevékenységek, lottó, fogadásés szerencsejáték, és bizonyos adománygyűjtő szolgáltatások.19 E lista értelemszerűen nem kötelezőerejű, de zsinórmértékként szolgál a tagországokrészére. 20 Az OECD évről évre jelentéseket készít atagországokban alkalmazott mentességekről, öszszehasonlítvaezeknek az államoknak a vonatkozószabályait. Néhány ország az általános és gyakorielemeken kívül további árukat és szolgáltatásokat ismentesít az Áfa kötelezettség alól, míg más államokaz ajánlásban szereplő általános mentességeket isadóztatják. Ez az ellentétes szabályozási megoldásfigyelhető meg Új-Zélandon, ahol forgalmi adóvalterhel többek között a postai szolgáltatás, az emberivér, szövet és szerv, kórházi és egészségügyi ellátás,karitatív munka, oktatás stb. 21Magyarországon például két alapvető csoportbasorolhatóak az Áfa alól mentes tevékenységek: azáltalános forgalmi adóról szóló 2007. évi CXXVII.törvény 85 és 86.§- a tartalmazza a vonatkozó mentességeket.A 85. § rögzíti a közhatalmi tevékenységgelkapcsolatos Áfa-mentes szolgáltatások körét, amelyösszhangban áll az OECD fent hivatkozott listájával.A magyar Áfa törvény a fentieken túl a tárgyi mentességkörében is még számos, jogilag is releváns példáthoz a taxatív felsorolás elemeként, amelynek alapjánelmondhatjuk, hogy Magyarországon széleskörű azadómentességi tevékenységek csoportja, és a jogalkotóe körben az adott tevékenységek szociális és társadalmielőnyeit helyezi előtérbe, és nem a rövidtávonrealizálható, bevételt növelő adóforintokat.Ugyanez figyelhető meg néhány hátrányos helyzetű,de már fejlődésnek indult országban, így példáulEtiópiában is. Itt például meghatározott áruk ésszolgáltatások mellett a jogalkotó alanyi mentességetbiztosít a humanitárius célú szervezeteknek, a külföldiállamok nagykövetségeinek és konzulátusai-JURA 2012/2.

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólnak, valamint nemzetközi szervezeteknek. Hasonlóa helyzet Kenyában is, ahol az élelmiszerek mégszélesebb körét (így például a gyümölcsöket) is mentesítettea törvényhozó az Áfa alól, alanyi mentességhelyett a humanitárius szervezeteknek azonbannullkulcsos adózást biztosít. A kedvezmények ésmentességek ilyen széles köre azonban nem találhatómeg az igazán fejlett, és magas adójogi jogkövetésiszintű, valamint hagyományosan erős adóztatássalés adófizetési kultúrával rendelkező országokban. azemlített új-zélandi szabályozás például az egyik legszélesebbkörű Áfa struktúra, amely rendkívül kevésés csak kifejezett különleges esetekben alkalmazhatómentességeket biztosít a jogalanyok számára (ígymentes például a lakó ingatlanok köre és bizonyospénzügyi szolgáltatások 22 ).A mentességek körének körültekintő meghatározásakifejezetten előnyös és hatékony hasonló eredményérhető el azonban a nullkulccsal, vagy akárkedvezményes kulcsok alkalmazásával. Az országokgyakorlatát áttekintve azt láthatjuk, hogy a szolgáltatásokvonatkozásában általában mentességet alkalmaznak,míg az árukat ehelyett nullkulccsal adóztatják.A mentességek növelhetik az adójogi jogkövetésköltségeit, míg a nullkulcs, vagy kedvezményeskulcs alkalmazása nagyobb mértékű progresszivitástmutathat, az utóbbi így jobban tükrözi a méltányosságotés szélesebb körben válhat elfogadottá. Ennekalapján a mentességek körét célszerű szűkíteni azegészségügyi és oktatási szolgáltatásokra, valamint aközhatalmi tevékenységekre, míg az e körökön kívüleső áruk és szolgáltatások adóztatása kedvezményeskulcsok vagy nullkulcs alkalmazásával indokolt.Fontos, hogy a konkrét szabályozás kialakításánál ajogalkotó tekintettel legyen a visszaigénylések számáraés volumenére, adócsalás adókultúrában betöltöttszerepére, valamint az adóztatás adott államban megnyilvánulóprioritásaira.III. Az Áfa rendszereaz EU tagállamaibanAz Európai Unióban az Áfa egy általános szélesalapon nyugvó fogyasztási adó, 23 amely a termékekés szolgáltatások hozzáadott értékét adóztatja. 24Nagyjából egészében a fogyasztás céljából vásároltáruk és szolgáltatások mindegyikét terheli azEurópai Közösségeken belül. Az Áfa rendszerébenálláspontom szerint a leginkább optimális, ha azáltalános kulcs mellett több kedvezményes kulcsotalkalmaznak, és bizonyos árukra, illetve szolgáltatásokramentességet biztosítanak. A magyar megoldásis ezt a struktúrát követi: a 27%-os általános kulcsmellett 18%-os kedvezményes kulcsot iktattak be79jogszabályba, valamint preferált termékkörben 5%-oskulcsot kell alkalmazni. Hasonló ehhez a belga szabályozás,amelyben az általános kulcs 21%, emellettpedig 12% (például: a szén) és 6% (élelmiszer, könyv,újság, gyógyszer, víz, tömegközlekedés, szállodaiszolgáltatások stb.) a kedvezményes kulcsok mértéke,továbbá nullkulcsot is alkalmaznak az exporttranzakciókra az Európai Unióban.Bulgáriában a standard Áfa kulcs 20%, emellett7%-kal adózik a szervezett utaztatás szállodai szolgáltatása.0%-os kulcs alkalmazandó az exportra, illetvea nemzetközi szállítmányozásra. A bolgár rendszerbenmentességet élvez többek között az egészségügy,az oktatás, a sport, a kultúra, a vallással kapcsolatostermékek és szolgáltatások, az ingatlan bérbeadása, apostai szolgáltatások, a különböző pénzügyi és biztosításiszolgáltatások, valamint a szerencsejátékok.Az észt rendszer is hasonló, ahol az Áfa általánoskulcsa 20%, 9%-kal adóznak egyes könyvek,kiadványok, gyógyszerek, orvosi segédeszközök ésidegenforgalmi szolgáltatások. 0%-os Áfa terheli aKözösségen belüli exportot valamint a nemzetköziszemélyszállításban, a hajókon vagy repülőgépekennyújtott szolgáltatásokat stb. Áfa-mentes a postai ésaz orvosi szolgáltatás, egyes oktatási szolgáltatások,a betegszállítás, a biztosítási szolgáltatás, a pénzügyiszolgáltatás a szerencsejáték stb.Finnországban az általános mérték 23% – amelyeta tervek szerint 2013-ban 1%-kal emelnek –, emellettegy 13%-os egy 9%-os, valamint egy 0%-os kulcs ishasználatos. 12%-kal adózik az alap élelmiszer, azétteremben felszolgált étel és az állateledel. 8% terhelia gyógyszereket, a könyveket, a kulturális eseményeket,a személyszállítást, a szállodai szolgáltatásokat,stb. Nullkulccsal az exportot kívánja elősegíteni afinn jogalkotó. Érdekes és újszerű eleme a szabályozásnak,hogy az egészségügyi szolgáltatásokon, azalapoktatáson, a pénzügyi szolgáltatásokon valamintbiztosítási szolgáltatásokon (és az általánosan elfogadottegyéb termékeken és szolgáltatásokon) kívülÁfa-mentes az ingatlan kereskedelem is.Bonyolultabb az Áfa számítási módja Franciaországban.A standard kulcs itt 19,6%, 5,5%-kal adóznakaz alap élelmiszerek és egyes sajtótermékek, 2,1%terheli a napilapokat, egyes színházi előadásokat, ésa bejegyzett gyógyszereket. Az exportot itt is nullkulcsosadóval segítik. A mentességek körében speciáliselem, hogy az OECD ajánlásban biztosított elemeken(pénzügyi szolgáltatások, biztosítás, egészségügy, oktatás,egyes non-profit szolgáltatások) kívül Áfa-mentesaz új épületek 5 év utáni első értékesítése is.Németország rendszere is alkalmazza a nullkulcsotaz exportra, 7%-os kedvezményes mértékkeladóznak az alap árucikkek és szolgáltatások (példáulélelmiszer, gyógyszer, újság, könyv, kultúra stb.),JURA 2012/2.

80 Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólaz általános kulcs mértéke pedig 19%. Mentességetélveznek a pénzügyi szolgáltatások, a biztosítási tevékenységés – a finn megoldáshoz hasonlóan – azingatlan forgalom.Görögországban nem alkalmaznak nullkulcsot azáltalános 23%-os adóterhelés25 mellett kedvezményes13%-os és 6,5%-os kulcs 26 épült be a rendszerbe. 279%-kal adóznak a friss élelmiszerek, a gyógyszerek, aközlekedés, az áram, az idegenforgalmi szolgáltatások,az orvosi és művészeti szolgáltatások. 4,5% terheliaz újságokat, a könyveket, és a színházjegyeket.A görög szabályozás unikális jellemzője, hogy háromgörög régióra speciális Áfa szabályok vonatkoznak,ezekben a fentiekkel ellentétben 13, 6 és 3% terheli azárukat és szolgáltatásokat. Általánosan mentességetélvez többek között az orvosi szolgáltatás, az oktatás,a kultúra, a biztosítás és pénzügyi szolgáltatások.Írországban az általános kulcs mértéke 21%, emellettkét kedvezményes (13,5% és 4,8%), valamint nullkulcsis alkalmazandó a törvényben meghatározottesetekben. 13,5%-kal adózik az ingatlan kereskedelem,28 a szállodai szolgáltatások, az autókölcsönzés,az üzemanyagok, az éttermi szolgáltatások és azújságok is többek között. 29 Az élőállat-kereskedelempreferált körben 4,8%-os adóval terhelt. A nullkulcsalkalmazása a fent ismertetett példáktól eltérően kifejezettenszéleskörű, az exporton kívül vonatkozika legtöbb élelmiszerre, a gyermekruházatra, az egyeskönyvekre és gyógyszerekre is. Az ingatlan forgalom(Németországhoz hasonlóan), a biztosítás, és a pénzügyiszolgáltatások – az általános mentességekkelösszhangban – Áfa mentesnek minősülnek.Olaszországban széleskörűen alkalmazandó a2011. szeptember 17-től érvényben lévő 21%-os általánoskulcs – amelyet a tervek szerint 2013-ban23%-ra emelnek – 30 azonban bizonyos esetekben10%-os, illetve 4%-os kulcs terheli a különböző árukatilletve szolgáltatásokat. A mentességek köre azOECD ajánlással összhangban kiterjed többek közötta biztosítási szolgáltatásokra, a pénzügyi szolgáltatásokra,valamint az egészségügyi és orvosi szolgáltatásokra.Az olaszhoz hasonló a cseh megoldás is, ugyanolyanmértékű általános kulcs mellett 10%-os akedvezményes kulcs, amely az élelmiszerekre és agyógyszerekre terjed ki. Mentesített a postai szolgáltatás,a távközlés, az oktatás, a pénzügyi szolgáltatások,az egészségügyi szolgáltatások, a szociálisszolgáltatások és szerencsejáték.Dánia egyedülálló az európai országok között,tekintettel arra, hogy kizárólag 25%-os Áfa kulcs vanérvényben. Mentességet élvez a biztosítási tevékenység,a pénzügyi szolgáltatások köre, Finnországhozhasonlóan az ingatlan kereskedelem, továbbá egyesjótékonysági szervezetek tevékenysége.Lettország Áfa rendszerében egy általános kulcstalálható meg (21% 31 ), valamint van egy 12%-os kedvezményeskulcs és egy 0%-os kulcs is. Kedvezményeskulccsal terhelt a fűtés, 32 a tömegközlekedés, agyógyszer, az újság és a tankönyv. 0%-kal terhelt azexport, valamint az ország helyzetére is tekintettel ésugyancsak egyedülálló módon a nemzetközi mentőhajókkarbantartása. Az általános mentességek körén(biztosítás, egyes pénzügyi szolgáltatások, posta stb.)kívül mentességet élveznek egyes kulturális, orvosi,és humán fogorvosi szolgáltatások, valamint azarany kereskedelem.Litvánia rendszere a dánhoz hasonlít a tekintetben,hogy egy viszonylag magas általános kulcsterheli a legtöbb árut és szolgáltatást. Ennek mértéke21%. 2009. június 30-tól 5%-os kulcs vonatkozika gyógyszerekre és egészségügyi ellátásokra, akönyvekre és a nem periodikus kiadványokra pedigtovábbra is a 9%-os Áfa kulcs alkalmazandó. A szállodaiszolgáltatások Áfa kulcsa szintén 9%. Nullkulcsvonatkozik a nemzetközi közlekedésre, a hajók ésrepülőgépek bérlésére valamint karbantartására,valamint a legtöbb országhoz hasonlóan az exportra.Áfa mentessek az egészségügyi szolgáltatások,a non-profit szervezetek, a postai szolgáltatások,az oktatás, a pénzügyi szolgáltatások, és általábanaz ingatlan bérbeadása. Ezeken kívül az általánosmegoldással összhangban további mentességek ismegtalálhatók a vonatkozó szabályozásban.A legtöbb Áfa kulcs Luxemburgban található, aholegy közepes mértékű általános adóteher (15%) mellettlétezik 12%-os, 6%-os, 3%-os és 0%-os kulcs is. Érdekesség,hogy 12%-kal adózik a jövedéki termékek közüla bor, a dohányáru, az üzemanyag stb. 6% terhelia földgázt, a villamos áramot és többek között egyesműkincseket is. A 3%-os kulcsot a rádió- és televíziószolgáltatásra, az élelmiszerre, a könyvre, gyermekruhára,vízre, gyógyszerre, tömegközlekedésre, idegenforgalmiszolgáltatásokra stb. alkalmazzák. A 0%-oskulcs egyedül az exportnál hatályos. A jogalkotó azOECD ajánlással összhangban határozza meg a mentességeket,így mentes az oktatás, a kultúra, az orvosiszolgáltatások, a pénzügyi szolgáltatások stb.Máltán az általános Áfa kulcs 18%, a kedvezményes7%. Emellett. 5% terheli a szállodai szolgáltatást,a villamos energiát, az orvosi segédeszközt, anyomdai terméket, a műkincset, a házibeteg ellátást,a kultúrával kapcsolatos szolgáltatásokat, a cipőt ésruhát, valamint – a teljesség igénye nélkül – a kerékpárjavítást.A 0%-os kulcsot Európában itt használjáklegszélesebb körben: az exporton kívül mentes anemzetközi személyi- és áruszállítás, az élelmiszer,a gyógyszer stb. 33Ehhez hasonlít Hollandia Áfa struktúrája is, aholaz általános 19%-os kulcs 34 mellett 6%-kal adóznakJURA 2012/2.

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólaz alap élelmiszerek és szolgáltatások 35 , a nullkulcsazonban az exportra alkalmazandó. A teljesség igényenélkül mentességet élvez a kultúra, az egészségügy,a közoktatás, a biztosítás stb.Lengyelországban a viszonylag magas, 23%-osÁfa kulcs 36 mellett széleskörűen alkalmazzák a 8%-oskedvezményes kulcsot. Utóbbi terheli az élelmiszert,az egyes könyveket, újságokat, egészségügyi termékeket,mezőgazdasági szolgáltatások, és egyesépítőipari szolgáltatásokat stb. Nullkulcs terheli azexportot, valamint – a máltai szabályozáshoz hasonlóan– nemzetközi személy- áruszállítását. Mentes aposta, a pénzügyi szolgáltatások, a műszaki fejlesztés– ez egyedülálló újítás – az oktatás, a művészet,a sport, az egészségügy, a szerencsejáték és a többiáltalános mentesség.A Portugáliában hatályos Áfa rendszer a területitagozódás alapján meghatározott különbségekbenhasonlóságot mutat a görög rendelkezésekkel. Portugáliaszárazföldi területein ugyanis az általános kulcs23%, 37 de létezik 13%-os és 6%-os kulcs is, valamintnullkulcs terheli az exportot. Az Azori-szigetekenés Madeirán ezek a kulcsok 14%, 8%, 4% és 0%. Amentességek köre szűk: ezekbe tartoznak a pénzügyiszolgáltatások és az ingatlannal kapcsolatostranzakciók.Szlovéniában az általános kulcs 20%, és 8,5%-kaladóznak az élelmiszerek, a mezőgazdasági termékek,és a gyógyszerek. Áfa mentességet az EU Áfairányelvében szereplő tételek valamint az exportélveznek.A portugál szabályozáshoz hasonlít szomszédjaSpanyolország hatályos rendszere is az általánoskulcs 18%. 38 Az élelmiszer, az ingatlan, a tömegközlekedés,az idegenforgalom stb. kedvezményesen8%-kal adózik. Az egyes alapszükségleti cikkekpreferált körben és 4%-kal terheltek. Az export ittis nullkulccsal adózik. A Kanári-szigetekre különszabályok vonatkoznak. Az általános mérték 5%,de 13%-os, 9%-os, 2%-os és 0%-os kulcsot is alkalmaznak.Utóbbi alkalmazandó a víz, a gyógyszer, akönyv, az újság, a tömegközlekedés stb. esetén. 2%-osaz energia, az üzemanyag, az élelmiszer és teljességigénye nélkül a textília adója. 9% vonatkozik példáula szigetek adottságaiból következően is fontos, kisteljesítményű motorral hajtott közlekedési eszközökre.A legmagasabb 13%-os kulcsot a jogalkotóa luxuscikkekre, a nagyteljesítményű személygépkocsikra,és például bizonyos hajótípusokra vet ki.Mentességet élveznek az orvosi szolgáltatások, azoktatás és a sport, a pénzügyi szolgáltatások és abiztosítás, valamint – további mentességek mellett– bizonyos ingatlanok bérbeadása.Svédországban az Unió irányelvében foglaltlegmagasabb mérték, a 25%-os általános kulcs van81hatályban. Emellett 12%-kal terhelt az élelmiszer ésaz idegenforgalmi szolgáltatások köre. Az újságok,a belföldi személyszállítás és kultúra 6%-kal adózik.Nullkulcsot alkalmaznak vényköteles gyógyszerekre,az aranyforgalmazásra, és a pénzügyi szolgáltatásokra.Az Áfa mentességek köre is könnyen behatárolható:ide tartozik az ingatlan lízing, valamintegyes berendezések.IV. De lege ferenda javaslatokAz adóztatás állami feladatok finanszírozásánakhátterét megteremtő funkciója összhangban áll azzala törekvéssel, hogy az adott kormányzat növelje aközvetlen külföldi befektetéseket, tehát az országbabeáramló tőkét, és vonzó pénzügyi-gazdasági környezetetteremtsen, amely környezetnek alapvetőrészét kell képeznie a kiszámítható, jól tervezhető,hatékony és széles társadalmi konszenzuson alapulóadórendszer.Mint fent említettem, az Áfa hatékonysága,egyszerűsége és semlegessége miatt széles körbenelterjedt, mint az egyik legfőbb kormányzati költségvetésifinanszírozási elem az öt kontinens többmint százhúsz országában, 39 és ezt az adónemetválasztotta preferált fogyasztási adónak az EurópaiGazdasági Közösség is hozzávetőlegesen félévszázaddalezelőtt, mivel érzékelte annak az egységespiacon belüli, határokon át nyúló értékesítésekrevonatkozó előnyeit. 40 Erre tekintettel követelte megaz Európai Unió is a lehetséges új tagjaitól a csatlakozáselőfeltételeként, hogy legalább egy minimális Áfakulcsot vezessenek be. 41 Így egy semleges és átláthatóforgalmi adó rendszer épült fel az Európai Unión belül,amelyben az általános Áfa kulcs legalább 15% ésa kedvezményes kulcs 42 legalább 5%. 43Az egyes országok a saját adórendszerük kialakításasorán tekintettel vannak történelmi hagyományaikra,valamint az adott állam sajátosságaibóladódó szükségleteire. Ennek alapján a különbözőországokban eltérő adóztatási megoldásokat tapasztalhatunk,nemcsak az egyes adónemek szabályozásitechnikái térnek el, hanem az adórendszer struktúrájánakegésze is különböző sajátosságokat mutat.A hagyományok és az aktuális gazdasági helyzet,valamint az egyes társadalmak eltérő fejlettsége éskultúrája más-más adóstruktúrákat eredményez ésaz egyedi vonások nemcsak a társadalmat, hanem azegyes adónemeket, ezáltal pedig az adórendszerekegészét egyedivé teszik.A különböző országok által létrehozott adórendszerekeltérő sajátosságai megnyilvánulnak azadóztatás klasszikus és modern alapelveinek eltérőmértékű és minőségű érvényesülésében, továbbáJURA 2012/2.

82 Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólaz igazságosság elvének különböző kifejezésre juttatásában,valamint azok tényleges megvalósulásiszintjében is. E különbségek az eltérő társadalmiháttér miatt igen jelentősek is lehetnek, azonbanolykor csak a gazdasági állapottól függő számszerűeltérést tapasztalhatjuk (lásd például az eltérő létminimum-értékekmeghatározása a nyugat-európai,illetve az afrikai gazdaságokban).Kézenfekvő azonban, hogy hasonlóságok is kimutathatóak,és az egyes adóstruktúrák bizonyosáltalános trendeket is eredményeznek. Annak ellenéretehát, hogy nincs átfogó konszenzus az adóztatásalapelveit illetően, egyes elemek az adórendszerektöbbségében – bár eltérő mértékben – megtalálhatók.A fent jelzettekkel összhangban az egyik legáltalánosabbanelfogadott megoldás például a külföldiekbelföldön történő adóztatása, amelyet az egyes országokfiskális szuverenitásukkal élve előszeretettelgyakorolnak államhatáraikon belül. A másik máremlített általános trend az adóilletőséggel rendelkezőszemélyek külföldről származó jövedelménekállampolgárságra való tekintet nélkül történő adóztatásais.A modern államokban élő polgárok számára nemis jelent újdonságot az, ha egy másik országbeli rövidtartózkodásuk idején is fizetnek a másik országbanadót. Másképpen fogalmazva elmondható, hogy amodern adórendszerekben nem meglepő az olyanhelyzet, hogy valamely másik állam állampolgáraaz adott országban töltött rövid idő ellenére is fizessenvalamilyen adót. E jelenség leginkább a közvetettadókban érhető tetten, az Áfá-ban és a jövedékiadóban figyelhető meg. E fogyasztást terhelő adókugyanis megjelennek a vásárlások széles spektrumán,és elképzelhetetlen, hogy a hétköznapi személyesszükségleteit kielégítő polgár ne találkozna ezenadónemekkel és ne terhelné őt emiatt többletfizetésikötelezettség.A közvetett adózás az elmúlt évtizedekben egyrefontosabb szerephez jutott. Ennek megfelelően az Áfaa kormányzati bevételek egyik legfontosabb elemévévált, mint a fejlődő, mint pedig a fejlett országokban.Az Áfa bevezetése és alkalmazása ugyanis az államibevételek megszerzésének, illetve növelésénekegyik leghatékonyabb és legegyszerűbb eszköze.Minden adórendszert az igazságosság, hatékonyság,egyszerűség és átláthatóság elveire kell építeni, ésezeknek az értékeknek kell az Áfa szabályozásbanis megnyilvánulnia. Abban az esetben, ha a fogyasztástmagasabb mértékű adó terheli, a megtakarításokadóterhei csökkenthetővé válnak, és így növelhetőaz adózók döntési kompetenciája jövedelmük felhasználásátilletően. Ennek megfelelően abban isnagyobb mozgásterük adódik, hogy ténylegesenmekkora összegű adót fizessenek, és hogyan használjákfel jövedelmük egészét. Az Áfa így nemcsakhatékonyabb, hanem igazságosabb is lehet annakellenére, hogy a társadalom alacsonyabb jövedelműrétegű rétegeit jobban sújtja, ezáltal a vertikális igazságosságtekintetében jelentős hibákban szenved.Az Áfával könnyebben befolyásolható a fogyasztás,ezáltal a termelés is, így a gazdaságot befolyásolószerepe is erőteljesebb.Az Áfa rendszere éppen ezért gondos tervezéstigényel, és hatékony igazgatási szervezet felállításátköveteli. Az Áfa, mint minden adónem hatékonyságaaz eredményes igazgatási ellenőrzéstől függ, hiszenezzel biztosítható a jogkövető magatartás. 44 A méltányosságjegyében indokolt az általános kulcs mellettkedvezményes kulcsokat is alkalmazni, valamintkülönböző mentességeket megállapítani. Tekintettelarra, hogy a magyar adórendszer elmozdult a jövedelmekadóztatásáról a fogyasztás adóztatása irányába,az uniós viszonylatban kiugróan magas és atársadalom szegényebb rétegeit sújtó Áfa-kulcs mérséklésénekhiányában a közvetlen adók csökkentéselenne indokolt. 45 Abban az esetben, ha a fogyasztástmagasabb adó terheli (így tehát ha az Áfa mértékejogszabály szerint magasabb) a jövedelmet, illetvemegatakarításokat terhelő adómérték csökkenthető,és az adózó számára szélesebb körű lehetőség adotta saját egyéni döntéseinek meghozatalára.Az adójogban a struktúra komplexitása és aszerteágazó hatásmechanizmusok miatt az egyetlenadónemet érintő átalakulás az adórendszer egészére,az egyének és a különböző társadalmi csoportokhelyzetére, az államháztartás bevételi oldalára ésezen keresztül az állami feladatok körére és ellátásárais alapvető kihatással van.Ebből is következik az, hogy nincs egyértelműenelfogadott és kötelező érvényű modell, ilyet sem azadójogi gondolkodók, sem a gyakorlati szakembereknem lesznek képesek felvázolni. A társadalmakugyanis különböznek mind fejlettségi szintjüket,mind gazdasági, jogi és adórendszerüket, mindadóigazgatási szervezetrendszerüket illetően. Ez azteredményezi, hogy egy adott szabályozás eredményesenműködhet egy adott országban és teljességgelmegbukhat egy másikban. Bird megfogalmazásában:nincs mindenkire alkalmazható modell, 46 de természetesenbizonyos közös jellemzők az összehasonlításigényével kiemelhetők. Különösen igaz ez az Áfa vonatkozásában,amelyet illetően a jövedelemadóknállényegesen nagyobb arányban határozhatóak megpozitív és a legtöbb állam számára alkalmazhatómegoldási alternatívák 47 – nem véletlen, hogy ennekaz adónemnek a szabályozása áll nemzetközileg is ésaz Európai Unióban is a legmagasabb szinten.Alapvető, hogy az Áfát, mint az állami bevételekfő forrását alkalmazó államokban a szerkezetet és azJURA 2012/2.

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adóróligazgatási eljárást is vizsgálni, valamint módosítaniérdemes. Az Áfa szabályozása akkor lehet igazáneredményes, ha nemcsak az anyagi szabályok, hanema kapcsolódó igazgatási elemek (szervezetrendszer,eljárás, ellenőrzés stb.) is vizsgálandók ésjavítandók. Jelen tanulmányomban azonban csak azanyagi jogi szabályozással foglalkozom és szervezetistruktúrát, eljárási rendet valamint az ezekre vonatkozószabályozást és apparátust nem vizsgálom.Az állami bevételek növelésének legegyszerűbb,de politikailag a legtöbb vitát kiváltó megoldása amár meglévő adónemek mértékének emelése 48 lenne,ha az adózók valóban egyszerűen megfizetnék a magasabbösszegű adót ez azonban természetesen csakideális körülmények között képzelhető el. Elméletimegvalósításához azonban mindössze kismértékűjogszabály-változtatásra van szükség, a kényszerítőapparátus és háttérszabályozás ugyanis rendelkezésreáll. Az Áfa ehhez kifejezetten alkalmas, éppenezért alapvető szerepet játszik az állami bevételeknövelésében: kulcsainak emelésével, gyorsan és egyszerűennövelhetőek az állami bevételek.Ahogy a közelmúltban folytatott kutatás is megállapította,49 a magyar adózók ellenzik az adókulcsok– és különösen a jövedelemadó, valamint az Áfakulcsainak – emelését. Az Áfa kulcsainak emelésétugyanis – már, mint kifejtettük egy rejtett adónemrőlvan szó – pontosan és azonnal megérzik az adózók,mivel egyből megjelenik a fogyasztói árakban. Különösenérzékelhető a magyar adózók számára amagas Áfa tartalom, ha lehetőségük van az országokárszínvonalát összehasonlítani a külföldi árakkal.Ennek megfelelően a tájékozottabb adózók nemcsaka hatást érzékelik korábban, hanem az okokatis gyorsabban felmérhetik. Az Áfa vonatkozásábana kulcsok minden fogyasztót, ezáltal minden adózót– beleértve a munkanélkülieket és nyugdíjasokatis – érintik, ennek megfelelően a jövedelemadóktóleltérően a kapcsolódó emelés minden társadalmicsoport helyzetére kihatással van. Megjegyzem, hogyezzel szemben a jövedelemadók emelése csak az aktívadózókat érinti, akik Magyarországon átlagosan2,5 inaktív személyt tartanak el.Általánosan elfogadott megoldás tovább új adónemekbevezetése. E tekintetben is jelentős felelősségterheli a mindenkori kormányzatot: az új adónemekbevezetése összetett és nem várt hatásokat is magábanfoglalhat. Denis Healey kifejtette, hogy a konkrétgyakorlati hatások ismerete nélkül még ellenzékbensem kötelezheti magát el egyetlen politikus sem újadók bevezetése mellett, tekintettel arra, hogy a bevezetésés alkalmazás költségeinek, valamint a várhatóbevételnek az aránya nem mérhető fel egyértelműen,így pedig nemcsak a politikai támadási felületeketnöveli, de még gazdasági haszna is kérdéses lehet. 5083Tipikus magyar példa erre a tranzakciós adó, amelynéla jogalkotó kifejezetten nagy a bevétellel számol,azonban figyelmen kívül hagyja azt a tényt, hogy afelső plafon hiánya miatt különösen a nagy (multinacionális)vállalatok számára a jelentős többlet költségmegelőzése végett lényegesen előnyösebb megoldás,ha magyarországi fióktelepüket, illetve magyarországitevékenységüket más államba helyezik át. Eznemcsak a tranzakciós adóból származó bevételeketcsökkenti majd radikálisan, hanem a társasági adóbevételekbenis jelentős visszaesést eredményez,továbbá a személyi jövedelemadó bevételeket és kapcsolódjárulékokat is csökkenti, sőt, a foglalkozatásiszint visszaesésével növelni kell a kapcsolódó államikiadásokat és transzfereket (foglalkoztatási járadék,és egyéb szociális juttatások) is.Az adóteher csökkenthető az adómértékek csökkentésével,a kedvezmények bővítésével, illetve továbbimentességek meghatározásával. A közelmúltkutatásai azonban azt mutatják, hogy az adókulcsokcsökkentése nem segíti érdemben a társadalomalacsonyabb jövedelmű rétegeit és nincs hatással aszegénység csapdára sem. E tekintetben a kedvezményekkörének bővítése a járható út. 51 A konkrétadóteher csökken, ha a közvetlen jövedelemadóttovábbi kedvezményekkel színesítjük. Ezek kifejezettenhatékonyak lehetnek, amennyiben gondosanmegtervezettek. A kedvezményezetti kört innovatívmegoldásokkal előnyhöz lehet juttatni, amely e megoldástmég a politikusok számára is vonzóvá teheti.Az Áfa rendszere egyszerű, összefüggő, átlátható,és érthető kell, hogy legyen minden adózó számára.Egyértelmű, egyszerű megfogalmazású, és világosszabályokat kell törvénybe iktatni és közzé tenni.Hosszútávon érvényben lévő és stabil szabályokatkell alkalmazni, és a kiszámíthatóság érdekében csaka legszükségesebb mértékben szabad a szabályozástmódosítani.Magyarországon az adó mértéke általános kulcsesetén az adó alapjának 27%-a. Az Áfa törvény 3. sz.melléklete rögzíti a 82. § (2) bekezdése alapján 5%-kaladózó preferált termékeket és szolgáltatásokat. Ennekalapján 5% terheli a forgalomba hozatalra engedélyezetthumán gyógyszereket, valamint a nem kereskedelmijellegű áruforgalomba az erre jogosult hatóságengedélyével importált gyógyszereket, továbbá ahumán gyógyászati célú magisztrális készítményeket.E termékkörhöz kapcsolódik a közvetlen lakosságifogyasztásra szolgáló, kiskereskedelemben szokásoskiszerelésben található hagyományos gyógynövénydrogokat, az illetékes hatóság által engedélyezett humáncélúfelhasználású diagnosztikai reagenseket, azorvosi radioaktív izotópokat, a speciális gyógyászaticélra szánt tápszereket és az anyatej helyettesítő ésanyatej kiegészítő tápszereket, valamint az egész-JURA 2012/2.

84 Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólségügyi oxigént. Ebbe a körbe tartoznak továbbá avakoknak szolgáló segédeszközök, így a fehérbot, apontozó, a műanyagból és fémből készült braille-tábla,braille-írógép, a braille-óra, és a vakok számárakészült telefonkezelő adapter, továbbá a vakok éshallássérültek részére szóló információ átalakítóegység. Ebbe a preferált körbe tartozik még a könyv,a napilap (hetenként legalább négyszer megjelenőkiadvány), az egyéb újság és folyóirat (amely éventelegalább egyszer megjelenik), valamint a kotta, és etermékek bármely más fizikai adathordozón reprodukáltformája. A preferált körbe tartozik két csoportbasorolható szolgáltatás: a távhőszolgáltatás, valamintaz előadó művész személyes közreműködésével vendéglátáskeretében, üzletben, vagy nem nyilvánosanmeghirdetett családi esemény, baráti rendezvénykeretében, zárt körben, vagy belépődíj nélkül tartott,a zenés, táncos közösségi rendezvényeken nyújtotthangszeres élőzenei szolgáltatás.A 18%-os kedvezményes kulccsal adózó termékeketa 82.§ (3) bekezdésének alkalmazásával az Áfatörvény 3/A sz. melléklete tartalmazza. Ennek alapján18%-kal terhelt a tej, ízesített tej és tejtermékekköre (kivéve az anyatejet és az italként közvetlenfogyasztásra alkalmas tej pótlására szolgáló olyanimitátumokat, amelyek minősége és mennyiségiösszetétele különbözik a természetes tejétől és tejfehérjetartalma lényegesen alacsonyabb a természetestejénél). A másik termékkörbe tartoznak a gabona,liszt, keményítő vagy tej felhasználásával készülttermékek. A szolgáltatások közül a kedvezményeskulcs hatálya alá kizárólag a kereskedelmi szálláshely-szolgáltatásoktartoznak.Jegyzetek1Gondoljunk csak például arra a szélsőséges, azonbanmégis elgondolkodtató tengerentúli elméletre, miszerint azadózás pusztán lopás. Az állam ugyanis az adóval, mint amagántulajdon korlátjával az adóalanyok jövedelmét, illetvevagyonának egy részét vonja el, azonban közvetlen ellenszolgáltatástnem nyújt cserébe. E tekintetben valóban élesenmerül fel az igazságosság kérdése a jövedelem- és vagyonadókesetében, hiszen a nagyobb elvonási szintekhez nem társulmagasabb színvonalú közszolgáltatás, illetve a közszolgáltatásokhozazok is hozzájutnak, akik alacsonymértékben, vagyakár egyáltalán nem fizetnek jövedelemadót2Az ezzel kapcsolatos elméletek ismertetése, illetveelemzése túlmutat a jelen tanulmány terjedelmi korlátain,erre tekintettel pedig csak a legfontosabb alapelveket emelemki annak érdekében, hogy átfogó képet nyújtsak a vonatkozóelméletekről.3Robert W. McGee: The Philosophy of Taxation andPublic Finance. Kluwer Academic Publishers, Boston-Dordrecht-London2004. 180-192. o.4Martin T. Crowe: The Moral Obligation of Paying JustTaxes. The Catholic University of America Press, WashingtonD.C. 1944. 72-77. o.5Az Áfa egy közvetett adónem, az adóalany és az adóteherviselője elkülönül egymástól, az értékesítő, illetve atermelő fizeti be, de a magasabb árak miatt végül a fogyasztóviseli. A végső fogyasztó – tehát a termelési fázisok végénálló magánszemély – általában nincs tudatában e fizetésikötelezettségnek, illetve nem látja át teljeskörűen az Áfa-valkapcsolatos tényleges adófizetői kötelezettségeket.6Richard Thompson Ainsworth: Biometrics: Solving theRegressivity of Vats and Rsts with “Smart Card” Technology.Florida Tax Review 2006. 10. sz. 709. o.7Eric J Gouvin: Radical Tax Reform, Municipal Finance,and the Conservative Agenda. Rutgers Law Review 2004. télisz. 436-438. o.8E vitát jelentős érdeklődés övezi az Amerikai EgyesültÁllamokban. Az alapvetően felmerülő ötlet az volt, hogy ajövedelemadókat bizonyos fogyasztási adókkal váltsák fel.Azonban az adóreformokkal kapcsolatos jelenlegi közbeszédtúlmutat ezen a helyettesítési elméleten, és nem választásilehetőséget kínál e két adótípus között. Számos szakemberjavasolja, hogy egy szövetségi szintű fogyasztási adót vezessenekbe a jövedelemadó kiegészítéseként, tekintettel arra,hogy egy ilyen adó bevezetése a szövetségi adórendszerbecsökkenthetné a megtakarítások adóterhelési szintjét. Érvelésükalapja, hogy az Amerikai Egyesült Államoknak a többiországhoz hasonlóan mindkét típusú adót alkalmaznia kell,ezért az adóreform nem jelentheti azt, hogy a jövedelemadótfogyasztási adóval helyettesítsék, hanem a jövedelemadónkívül fogyasztási adó – különösen Áfa – bevezetése indokolt.A többi OECD ország tapasztalatai azt mutatják, hogy e kétadótípus együttes alkalmazása magasabb állami bevételeketgenerál, mint külön-külön történő alkalmazásuk. RichardThompson Ainsworth: Biometrics: Solving the Regressivityof Vats and Rsts with “Smart Card” Technology. Florida TaxReview 2006. 10. sz. 709. o.9A magyar jövedelemadó-rendszerben a költségelszámoláslehetősége nem általános, a személyi jövedelemadóbanpéldául leginkább csak az egyéni vállalkozók, valamint bizonyoskülönadózó jövedelem tulajdonosok (például ingóvagy ingatlan átruházásából származó jövedelmet realizálók)részére nyitott a költségek levonásba helyezésének lehetősége,azonban a munkavállalók nem számolhatják el igazoltráfordításaikat, és összevont adóalapjukat nem csökkenthetikköltségekkel. A költség elszámolás az Szja hatálya alá tartozóegyéni vállalkozók adózásán kívül még a társasági adóban jelentős,ahol az összköltség típusú eredmény kimutatás alapjánhatározzák meg az adózás előtti eredményt, amelyet adóalapotnövelő és adóalapot csökkentő tételekkel korrigálnak. A többivállalkozási adózási formánál így az egyszerűsített vállalkozásiadónál sem helyezhető levonásba költségek. A helyi adókközül a helyi iparűzési adónál levonhatóak meghatározottköltség típusok (eladott áruk beszerzési értéke, közvetítettszolgáltatások értéke, az alvállalkozói teljesítések értéke, azanyagköltség, továbbá az alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztésadóévben elszámolt közvetlen költsége).10Új-Zélandon például az Áfa-t áruk és szolgáltatásokadójának (goods and services tax – GST) nevezik 1986-osbevezetése óta. Ennek az adónemnek a törvénybeiktatásával– Ausztráliához hasonlóan – egyidejűleg csökkentették a személyijövedelemadó mértékét.11Az Áfa-t, mint általában a fogyasztási adókat viszonylagkönnyű adminisztrálni: az adóalap könnyen meghatározhatóés a gazdálkodó tevékenységet folytató adóalanyoktólelvárható, hogy tisztában legyenek adókötelezettségeikkel.Ahogyan Joseph Bankman és David Weisbach is megfogalmazta,a fogyasztási adókat egyszerűbb adminisztrálni, minta jövedelemadót, mivel a fogyasztási adó nem terheli a tőkejövedelmeketés így nem okoz jelentős bonyodalmakat, illetveaz adóhatósággal folytatott vitákat. Lásd részletesebben:Joseph Bankman - David A. Weisbach: The Superoity of anIdeal Consumption Tax over an Ideal Income Tax. StanfordLaw Review. 2006. 58. sz. 1413, 1423, 142512Robert W. McGee: The Philosophy of Taxation andPublic Finance. Kluwer Academic Publishers, Boston-Dordrecht-London2004. 220. o.JURA 2012/2.

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adóról13Különböző mentességek és kedvezményes kulcsokalkalmazhatók az adórendszeren belül, így a leginkább rászorultakkülönböző módokon és eszközökkel támogathatóak.14A jogkövető magatartás költségei a másik oldalonmagukba foglalják a megfelelő nyilvántartások vezetését, bejelentéseket,adóbevallás elkészítését és beküldését, továbbáaz egyéb költségekkel való tervezést.15Alex Raskolnikov: Revealing Choices: Using TaxpayerChoice to Target Tax Enforcement. Columbia Law Review2009. 5. sz. 689. o.16Reuven S. Avi-Yonah: The Three Goals of Taxation.Tax Law Review 2006.1. sz. 8. o.17Eric J Gouvin: Radical Tax Reform, Municipal Finance,and the Conservative Agenda. Rutgers Law Review 2004. 4sz. 434. o.18Ezzel kapcsolatban nincs egységes vagy általánosan elfogadottálláspont. A szerzők egy részének véleménye szerinta közvetlen kedvezmények biztosítása jobb megoldás, mintáltalános Áfa-kedvezmények biztosítása. Az egyéni, személyreszabott biztosítása azonban nem csak nehezen kivitelezhető,hanem a társadalom egész e szempontjából igazságosságiproblémákat is felvet, tekintettel arra, hogy egyéni mérlegeléstigényel és az egységes feltételrendszer meghatározása jelentősnehézségekbe ütközik. Ez költséghatékonysági szempontbólis hátrányos mivel nagyobb létszámú apparátust, illetve bürokráciátigényel.19Lásd OECD, Consumption Tax Trends. Paris 200120A hatályos magyar Áfa törvény például az ingatlanbérbeadása esetén is Áfa köteles tevékenységet rögzít pontosabbana bérbeadó választása szerint tárgyi adómentesen isvégezheti a tevékenységét, azonban e bérbeadási tevékenységÁfa körben is folytatható.21Wollela Abehodie Yesegat: A Comparative Analysis ofVAT/GST Design in Ethiopia, Kenya and New Zealand. NewZealand Journal of Taxation Law and Policy 2008. 9 sz. 341. o.22W. A. Yesegat: i.m. 336.o.23A végső fogyasztót terheli, és a vállalkozásokat kevésbésújtja.24Így a vételár meghatározott százalékaként jelentkezik.252010. július 1. napja óta.262011. január 1. napja óta.27http://www.tmf-vat.com/vat/eu-vat-rates.html(2012.07.22.)28Megjegyzem, hogy ez Dániában, Finnországban isadómentes.29Az autókölcsönzés és az üzemanyag kedvezményeskulccsal történő adóztatása egyedülálló jelenség az EurópaiUnió országait tekintve.30http://www.tmf-vat.com/tmf-in-the-media/italy-2-vat-rise-postponed-till-2013.html (2012.07.22.)312012. július 1. napja óta.32A távhő Magyarországon is kedvezményes, 5%-os85kulccsal adózik.33A nemzetközi szállítmányozás – mint láttuk – Bulgáriábanis nullkulccsal adózik, ugyanúgy ahogy Észtországbana nemzetközi személyszállításban a hajókon vagy repülőgépekennyújtott szolgáltatások. Hasonló széleskörű nullkulcs-alkalmazásfigyelhető meg az említett országok közülÍrországban, ahol ugyancsak az áruk széles körére alkalmazandóez a mentességhez hasonló kedvezmény.34A tervek szerint az általános kulcs Hollandiában 2012.október 1. napján 21%-ra emelkedik. A színház- és mozijegyeka 6%-os kedvezményes kategóriába kerülnek át. Ld.bővebben: http://www.tmf-vat.com/tmf-in-the-media/netherlands-vat-increase-in-2012.html (2012.07.22.)352012. október 1. napján a színház- és mozijegyek is a6%-os kedvezményes kategóriába kerülnek át.36A Pénzügyminisztérium az általános kulcsot a következőkét adóévben 1-1%-kal tervezi emelni az uniós 25%-os uniósküszöböt. Ezzel Lengyelország követi az Áfa-emelést végrehajtóeurópai államok (Finnország, Görögország, Magyarország,Portugália, Románia és Spanyolország) sorát. Vö. http://www.tmf-vat.com/tmf-in-the-media/polish-1-vat-increase-to-23.html(2012.07.22.)37A költségvetési megszorítások eredményeképpen azéttermi szolgáltatásokat – a francia emeléshez hasonlóan – a2012. adóévtől a korábbi 10%-os kedvezményes kulcs helyettaz általános 23%-os kulcs terheli. Vö. http://www.tmf-vat.com/tmf-in-the-media/portugal-raises-vat-rate-on-restaurants-from-10-to-23-in-2012.html(2012.07.22.)382012. július 13-án elfogadták az általános kulcs 21%-ratörténő emelését. A változás 2012. szeptember 1-jén lép hatályba,és a 4%-os kulccsal terhelt, preferált körbe tartozótermékkörök egy részét átsorolja az általános kulcs hatályaalá. Az Áfa emelésének korábbi terve a stagnáló gazdasághelyzetére figyelemmel jelentős vitákat váltott ki, de a romlógazdaság miatt szükségessé vált, az Európai Központi Bankáltal nyújtott pénzügyi segítség elengedhetetlenné tette azintézkedést. Lásd bővebben: http://www.tmf-vat.com/tmf-in-the-media/spanish-vat-rate-to-rise-from-18-to-21.html (2012.07.22.)39Michael J Graetz: 100 Million Unnecessary Returns: AFresh Start for the U.S. Tax System. Yale Law Journal 2002.11. sz. 283. o.40Richard Krever: Value Added Tax and Direct Taxation:Similarities and Differences. British Tax Review 2010. évi 4.sz. 393-394. o.41McGee, Robert W.: The Philosophy of Taxation andPublic Finance. Kluwer Academic Publishers, Boston/Dordrecht/London2004. 105 o.42A kedvezményes kulcs a fentieknek megfelelően csakaz áruk és szolgáltatások kiemelt jellegére tekintettel és taxatívemeghatározott körére terjed ki.43A fentiekben kifejtettek alapján a tagállamok általalkalmazott kedvezményes kulcsok a különböző termékekés szolgáltatások vonatkozásában is eltérőek. Továbbá a tagországokspeciális területekre nemzeti jellegű szabályokat isfenntartanak.44Alan Schenk – Oliver Oldman: Value Added Tax: AComparative Approach. Cambridge University Press, NewYork 2007. 17. o.45Vö. Deák Dániel: Hungary introduces special taxes.European Taxation, IBFD Amsterdam, 2010. 12. sz. 546. o.46Richard M. Bird, Value Added Taxes in Developingand Transitional Countries: Lessons and Questions. ITP Paper0505, International Tax Program, Institute for InternationalBusiness, Joseph L Rotman School of Management, Universityof Toronto, Toronto 200547Ennek oka részben az, hogy a jövedelem szerkezete ésa jövedelemadók jogkövetési szintje az összetettségükből adódóanjelentős eltéréseket mutat, az Áfa felépítése és rendszerepedig ennél lényegesen egyszerűbb és a világ minden tájánhasonló a globalizálódó kereskedelemnek köszönhetően.48Hangsúlyozandó, hogy bizonyos adófajtáknál az államokfiskális szuverenitása korlátozottan érvényesül, ésszabályozásuk csak meghatározott feltételek között szabad.A közösségi irányelvek például egyértelműen meghatározzákazokat a kereteket és határokat, amelyekre a tagállami szabályozásnakfigyelemmel kell lennie. Így például csak különbizottsági engedéllyel emelhető az Áfa általános kulcsa a25%-os küszöb fölé.49Lásd részletesebben: Szilovics Csaba: Adózási ismeretekés adózói vélemények Magyarországon (2002-2007) G & GNyomda Korlátolt Felelősségű Társaság, Pécs 200950Denis Healey: Memoirs. 1989. 404. o. idézi John Tiley:Away from a virtuous tax system? British Tax Review 1998.4 sz. 347. o.51John Tiley: Away from a virtuous tax system? BritishTax Review 1998. 4 sz. 327-330. o.JURA 2012/2.

86 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?Eszteri DánielPhD-hallgatóBitcoin: Az anarchisták pénzevagy a jövő fizetőeszköze?1. Bevezetés 1Pénzhez sokféleképpen juthatunk. Megkereshetjükmunkával, kaphatjuk ajándékba, találhatjuk az utcán,hamisíthatunk magunknak vagy ellophatjuk másoktól.Ezek viszonylag hagyományos módszereknekszámítanak a világban, akár törvényesek, akár büntetendőeka jog szerint. Mi a helyzet azonban akkor,ha kitalálunk egy újfajta pénzt?Az interneten létező Bitcoin nevű virtuális pénz– amelyet magyarul Bitérmének fordíthatunk –, egyújfajta független fizetőeszköz, amely nevéhez hűenteljes mértékben bitekből áll, azonban fizikai megtestesülésével,érmeként vagy bankjegyként sehol semtalálkozhatunk vele. Nincs mögötte fedezet áruban,aranyban vagy bármilyen más nyersanyagban, csupánaz a harmincegyezer sornyi forráskódból állószoftver, amivel hozzáférhetünk a teljesen virtuálisfizetőeszközhöz. 22008 novemberében kezdődött el az egyedülállóvirtuális valuta karrierje, amikor egy magát SatoshiNakamotónak nevező ismeretlen személy megjelentetteaz interneten híres tanulmányát, 3 amelyben egykizárólag a virtuális térben létező pénz megalkotásánakfolyamatát mutatja be.A cikk írójáról senki sem hallott azelőtt, még akriptográfiában jártas nagy öregek is csak hallgattak,amikor először meglátták leírva ezt a nevet.Nakamoto nem volt egyéb egy rejtélyes, arcnélkülihacker online profiljánál, amely mögött állítása szerintegy japánban élő programozót kell érteni. Aze-mail címet, amelyről a tanulmányt közzétették egynémetországi anonim domain regisztrátornál vettéknyilvántartásba, a világhálón pedig semmilyen egyéblényeges információ nem lelhető fel róla. Mégis, ez arejtélyes személy – aki azóta egyszer, s mindenkorrafelszívódott az internet mélységes mély bugyraiban– egy olyan kérdésre adta meg a választ, amely avilágháló létezése óra kétségbe ejti a kriptográfiávalés digitális fizetőeszközökkel foglalkozó szakembereket.4 Az érméket kezelő program nyilvánosságrahozatala és az első Bitcoinok forgalmazása 2009januárjában indult meg, a Nakamoto tanulmányaalapján létrehozott online hálózaton keresztül, amelylogikailag a decentralizált peer-to-peer rendszerek(mint pl. a fájlok megosztására használható bittorrenttechnológia) mintáját követi.A jelenség persze rengeteg kérdést felvet márelső ránézésre is. Mi is az a Bitcoin? Mennyi az értékeegy Bitcoinnak? Hogyan fizethetünk vele? Mirehasználhatjuk, és miket vehetünk rajta? Biztonságose egyáltalán a technológia, hogy ha nincs mögöttesemmilyen állami garancia vagy szervezet? Hogyanjuthatunk hozzá és állíthatjuk elő? Miként működika rendszer, biztonságos-e és milyen jogi keretei vannak?Felhasználható-e illegális tevékenységekhezaz újfajta fizetőeszköz? Tanulmányomban többekközött ezekre a fő kérdésekre keresem a választ.2. A Bitcoin elődeirőlA pénz történetének legutóbbi fejezeteit a virtualizációhatározta meg. A papírpénz alternatívájakéntmegjelent a tényleges pénzmozgást a kibocsátóbankokra redukáló hitelkártya, aztán pedig az értéketadatsorokban tároló, a kibocsátó bank digitálisaláírásával hitelesített, a fizetőeszközök közül alegkisebb működési költséggel járó digitális pénz.Utóbbinak a hagyományos funkciók 5 mellett többúj kritériumnak is meg kell felelnie: biztonság, anonimitás,elfogadottság, különböző címletek, offlineműködés, a működtető rendszer skálázhatósága éshardver-függőség. 6A Bitcoin megjelenését megelőzően többen isfoglalkoztak az anonim, független és decentralizáltdigitális fizetőeszközök elméletének kidolgozásával.A problémát a 90-es években először Timothy May ésaz eszméit az interneten népszerűsítő cyberpunk-hívők7 vázolták fel, akik a privátszféra megvédéséttekintették az elkövetkező évtizedek legfontosabbproblémájának. A csoport tagjai a May által alapított„Cyberpunks electronic mailing list” nevű internetes levelezőlistánosztották meg véleményüket egymással.May elméleteit „Crypto Anarchy, Cyberstates, and PirateUtopias” című 2001-ben megjelent, Peter Ludlowáltal szerkesztett könyv foglalja össze. 8Szintén a 90-es évek elején kísérletezett egy függetlenonline fizetőeszköz, az Ecash bevezetésévelDavid Chaum. Az ötlete azonban megbukott, mivela fizetőeszköz hiánytalan működése mindenképpenfeltételezte a kormány és bankkártya kibocsátó szervezeteklétét. 9A fentieket továbbfejlesztve alkotta meg Wei Dai1998-ban a B-money ötletét. Gondolatmenetében felvázolta,hogy a virtuális fizetőeszköznek munkabizonyítékokrakell épülnie, másrészt a rendszerben ajegyzőknek algoritmikus módon kell megegyezniüka készlet bővítéséről. 10JURA 2012/2.

Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?87Nick Szabó szintén 1998-ban dolgozta ki a bitarany,az interneten létrehozható hamisíthatatlan,ott biztonságosan tárolható, átutalható és könnyenellenőrizhető – az aranyhoz hasonlóan funkcionáló– bitek elméletét, amely széleskörű nyilvánosságracsak 2005-ben került. 11 Az elmélet alapja, hogy a felekneka lehető legkevesebb mértékben kelljen csakbármiféle bizalmas harmadik félre hagyatkoznunk.A résztvevők számítógépes kapacitásuk egy részétaz elosztott rendszer által kijelölt kriptográfiai egyenletekmegoldására szentelik. 12Ezek az elméletek már a Bitcoin megszületésétvetítették előre, hiszen annak rendszere is tartalmazolyan elemeket, amelyek a fenti teóriákból köszönnekvissza. A következő fejezetekben, az immár a gyakorlatbanis megvalósult Bitcoin rendszer működésénekfelvázolása következik.3. A Bitcoin, mint virtuálisfizetőeszköz alapvető tulajdonságaiA Bitcoin (általános rövidítése: BTC) nem kézzelfogható,fizikailag létező fizetőeszköz, hanem virtuálispénz: egy összeg, amely társítva van egy virtuálispénztárcával. 13 Hogyan is juthatunk hozzá egy ilyenpénztárcához? Először is le kell töltenünk egy ingyenesszoftvert az internetről, melyet szintén Bitcoinnakhívnak. A programot a virtuális fizetőeszköz hivataloshonlapján találhatjuk meg. 14Ez a program egyfajta virtuális pénztárcakéntfunkcionál a számítógépünkön, mely digitális pénzünkettárolja. A pénztárcánk nem más, mint egy fájla számítógépen, amit „wallet.dat” néven találhatunkmeg. 15 Ezen tulajdonsága miatt a szó legszorosabbértelmében akár el is lehet lopni tőlünk, ha valakiilletéktelen behatol a rendszerbe. Ennek megakadályozásaérdekében érdemes biztonsági másolatokatkészíteni a fájlokról, de léteznek olyan internetesszolgáltatások, ahová regisztrálva feltölthetjük atárcánkat és ahhoz csak megadott jelszavunkkal férhetünkhozzá. 16 A program nyílt forráskódú, melyminden jelentősebb operációs rendszerre lefordítottváltozatban elérhető, folyamatosan fejlesztik, és aBitcoinok küldéséhez és fogadásához szükségesminden funkciót tartalmaz. 17Miután számítógépünkre sikeresen telepítettüka fenti szoftvert, nincs is más hátra, mint hogy elindítsuk,és akár kezdődhet is a virtuális kereskedés.Arról, hogy mégis hogyan juthatunk Bitcoinokhoz akésőbbiekben lesz szó.A virtuális pénztárcaként funkcionáló programazonban csak a jéghegy csúcsa, hiszen adja magát akérdés, hogy mégis hogyan lehet egymásnak pénztküldeni vele. Nos, erre szolgálnak az úgy nevezettBitcoin-címek, amiket szintén ezzel a szoftverrel készíthetünkmagunknak. Minden egyes felhasználórendelkezik legalább egy ilyen Bitcoin-címmel, amelylogikailag egy e-mail címhez hasonlatos. Különbséga kettő között, hogy ezzel nem szöveges üzeneteketés fájlokat, hanem virtuális pénzt küldhetünk és fogadhatunk.A Bitcoin-címünket a virtuális pénztárca-szoftverkérésünkre automatikusan generálja. A programelméletileg minden egyes tranzakciónkhoz különcímet készít, növelve ezzel az anonimitást, és a rendszerbiztonságát. Persze ha megadjuk valamilyennyilvános fórumon egyik címünket, akkor ezt többátutalásra is fel fogja használni a program, viszontez csökkenti az anonimitást. Ez akkor fordulhat elő,ha például adományok reményében publikáljukvalahol egyik címünket. Az egyszer már létrehozottcímeinket nem törölhetjük ki, hanem azokat a digitálispénztárcánkban bármikor visszakereshetjükés megnézhetjük, hogy adott címről mennyi pénztkaptunk, illetve mennyit utaltunk át másoknak.Mindegyik Bitcoin-cím két részből. Az egyikrésze az úgy nevezett „nyilvános kulcs”, a másikpedig a „privát kulcs”. A nyilvános kulcsunkat mimagunk is láthatjuk, amikor belépünk a programbaa „Your Bitcoin Address” sorban, a címhez tartozóprivát kulcs azonban rejtve marad. Címünk nyilvánoskulcsának olvasható formája általában 33karakterből áll, és mindig egyessel kezdődik, például:1HCA3fcadYRQk5Sm3WGD2CPxsZqhdRXTY9. A Bitcoin-címünkhöztartozó ilyen nyilvános kulcsot kellmegadnunk másoknak, amikor a Bitcoin-hálozatonkeresztül pénzt szeretnénk küldeni egymásnak. 18A tranzakciók hitelesítéséhez azonban a programnem a nyilvános-, hanem a „privát kulcsot” használja,amely ugyanúgy az általunk generált címhez tartozik,azonban az mások számára nem látható. Ez a privátkulcs egyfajta elektronikus aláírásként funkcionál. Apénzügyi tranzakcióink aláírásához a program ezt aprivát kulcsot használja, növelve ezzel a biztonságot.A nyilvános kulcsokat és hozzájuk tartozó privátkulcspárokat a már említett wallet.dat nevű fájlbantárolja a program a számítógépünk merevlemezén.A privát kulcsokat csak itt tudjuk megnézni, és hacsak nem akarjuk, hogy mások ellopják az érméinketakkor ne is adjuk meg őket senkinek. Ellentétben apublikus kulcs megadása minden esetben szükségesa tranzakcióhoz. 19 Hogyan is történnek a tranzakciók,és mi a funkciójuk a címekhez rendelt nyilvános- ésprivát kulcsoknak?A Bitcoin hálózat a rajta keresztül létrejövő tranzakciókataz egész hálózaton szétküldi, így azok teljesennyilvánosak. Szemben a hagyományos pénzügyiintézetekkel, amelyek az ügyfelek magánszféráját atranzakciókra vonatkozó információk visszatartá-JURA 2012/2.

88 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?sával védik, ezt a Bitcoin rendszerében az biztosítja,hogy a címek tulajdonosaira vonatkozó információkegyáltalán nem ismertek. 20 Ha például létrehozok aBitcoin szoftverrel egy új címet, akkor a programsemmilyen információt nem kér tőlem a személyesadataimat illetően. Nem kell magunkat regisztrálnia hálózatra, egyszerűen csak el kell indítanunk aprogramot, amely aztán az általa generált címekrekapja másoktól a digitális pénzt és elmenti azt a számítógépünköna virtuális pénztárcánkba. A rendszerműködésére nézzünk egy egyszerű példát.Tegyük fel, hogy Aliz szeretne küldeni Bencének10 Bitcoint. Bence ezért megadja Aliznak a virtuálispénztárcájához tartozó Bitcoin-címét – vagyis szűkebbértelemben véve az ehhez a címhez tartozónyilvános kulcsot. Ez az a 33 karakterből álló kód,amiről fentebb is szó volt és a szoftver kijelzi nekünk.Ha Bence több címet is generált a pénztárcájához,bármelyiket megadhatja, vagy akár készíthet egyújat is csak ehhez az utaláshoz. A pénz végül mindenképpenBence pénztárcájában fog landolni aszámítógépén, függetlenül attól, hogy azt melyikcímen kapta Aliztól. Miután Aliz megtudta, hogymi Bence címe, egyszerűen rákattint a Bitcoin szoftverbena „Send coins” („érmék küldése”) gombra. Afelugró ablakban meg kell adnia Bence címet és azösszeget, amit át szeretne neki utalni. Aliz ezutána „Send” („küldés”) gombra kattintva jóváhagyja atranzakciót és ezzel véget is ért az utalás azon része,amelyet emberi kéz végez.5? F6"!" !(!( ! (2 " % # ""!(! A folyamat azonban itt nem ér véget. ! A szoftver?*3+2%'#>!#*.,?7!)+@A9$B@:F! ugyanis Aliz privát-kulcsát fogja & .) használ-"!?*:37$99%;5

Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?89A Bitcoin rendszer ezzel szemben épphogy decentralizált,melyben nincs központi adatbázis,szerver vagy bármilyen egyéb hatóság, ami ezt azellenőrzést végzi. Sok eddigi decentralizált virtuálispénz létrehozására törekvő kísérlet bukott megazon, hogy a dupla-költés lehetőségét csak úgy tudtákkizárni, ha felállítottak egy központi hatóságot,ami ezt ellenőrizte. A virtuális pénzek így hasonlóváváltak a valódi pénzekhez, hiszen a bankok is ilyenellenőrzést végeznek.Szükséges volt tehát a Bitcoin-rendszer számáravalamilyen más megoldást találni, ami megakadályozza,hogy az érmetulajdonos már előre alá tudjonírni kulcsával tranzakciós szerződést, és ezzel esetlegkétszer eladni ugyanazt az érmét. Ennek megoldására,először azt a szabályt kell felállítani, hogy csak azidőben legelső tranzakció számít és az összes többiutána következő érvénytelen, ami ugyanarra az érméreszól. Ez viszonylag egyszerű szabály, melynekbetartását a központosított rendszerben egy errekitalált szerv, például egy bank végezte. A Bitcoindecentralizált rendszerében ez csak úgy oldhatómeg, ha minden egyes tranzakció nyilvános, és bárkiszámára megtekinthető. 23 Ez azonban nem minden,hiszen kinek lenne arra ideje, hogy ezeket ellenőrizgesse?A rendszer ezt a következőképpen oldjameg. Először is minden tranzakción végigfuttat egyhash algoritmust. A hash algoritmusok egyirányúkódolási módszerek, melyet a számítógépes adatoktitkosításánál is használnak. Az algoritmus a számítógépesadatokat konvertálja számokká, melyet hashértéknek hívunk. Ha ez a szám elég hosszú, akkor teljesenazonosíthatóvá tesz valamilyen egyedi adatot.A hash-szám egyértelműen utal a titkosított adatra,azonban belőle nem állítható elő visszafejtéssel azadat, amit titkosított. Viszont a számot használvaellenőrizhetjük, hogy valóban azzal az adattal van edolgunk, amire szükségünk van. 24Minden Bitcoin átutalás során a küldő fél a privátkulcsával, tehát digitális aláírásával látja el az előzőtranzakció hash értékéből és a következő tulajdonos,tehát a fogadó fél publikus kulcsából álló csomagot.Ezzel igazolja, hogy a csomagot és a benne találhatóBitcoin-összeget tényleg a fogadó félnek szánta. 25 Ahash, a cím és az aláírás naplózódik az interneten,az úgy nevezett blokkok-ban, amiket a blockexplorer.com című honlapon meg is nézhetünk. Ezek a blokkokadathalmazok, melyekben megtalálható a világonelérhető minden Bitcoinonnal végzett műveletnaplózása. A szokásos banki modellektől eltérőennem a tranzakciók titkosak és a számlatulajdonosokismertek, hanem éppen fordítva. A Bitcoin kliens abeüzemelése után minden egyes felhasználónak letöltiaz összes blokkot a számítógépe merevlemezére(jelenleg kb. 190 ezret, ami hozzávetőlegesen 400MB), később pedig hozzá mindig a legújabbakat.Ilyen redundanciával a világ legbiztonságosabb bankiadatbázisa sem rendelkezik. 26 Az összes tranzakcióteljes adatbázisa megtalálható minden egyes emberszámítógépén, aki Bitcoint használ és az a nyílt hálózatonkeresztül folyamatosan frissül. Ahhoz, hogyegy utalás teljesülhessen legalább hat másik a hálózatrakapcsolódott számítógépnek kell igazolnia atranzakciót, így a csalás gyakorlatilag kizárt. 27Egy idő után ez tarthatatlan lesz, mivel a tranzakciókszámának növekedésével a blokkok méreteis nőni fog, ezért később lehetőség lesz arra, hogy atranzakciónaplónak csak a releváns részeit töltse le aprogram. 28 Ez azonban még a jövő zenéje. A blokkokszerepéről később még több szó fog esni.A tranzakciók címzettje csak úgy tudja igazolnimagát (vagyis további tranzakciókra felhasználni apénzét), ha rendelkezik a csomagban lévő nyilvánoskulcsához tartozó privát kulccsal is. A nyilvános ésprivát kulcspárok a virtuális pénztárcánkban tárolódnaka számítógépünkön a wallet.dat fájlban, éppenezért a Bitcoin világában ezek a fájlok számítanaka legféltettebb kincseknek. 29 Érdemes róla sűrűnbiztonsági másolatot készíteni és nem csak egy számítógépentartani. A virtuális pénztárcánkban lévőkulcspárokat a szoftver összeveti a blokkokban tárolttranzakciós információkkal és ez alapján számoljaki, hogy mennyi Bitcoin van a zsebünkben. Ezekalapján nem meglepő, ha a Bitcoin kitalálója, Nakamotoszerint egy virtuális érme nem más, mint digitálisaláírások láncolata. 30 Talán legjobban a névre szólóértékpapírokhoz tudjuk ezek alapján hasonlítani aBitérmét, hiszen az ilyen értékpapírokhoz tartozóforgatmányban is ugyanígy vannak feljegyezve,hogy azokat ki, mikor és kire ruházta át.5. „Bitcoin bányászat”Mivel a Bitcoinoknak nincs központi kibocsátója,felmerül a kérdés, hogy vajon mégis hogyan szerezhetünkbelőlük magunknak? Nos, egyrészt vehetjükőket más Bitcoin tulajdonosoktól, vagy nekifoghatunkmi magunk is a termelésének. Mit is kell értenitermelés alatt?Az új érmék a Bitcoin hálózat csomópontjain generálódnak,amikor a rendszer megoldást talál egybizonyos matematikai problémára. 31 Ahhoz, hogy miis hozzájárulhassunk a Bitcoinok ilyen úton történőelőállításához le kell töltenünk egy szoftvert, amelyaz után a számítógépünk processzorának, vagyvideokártyájának erőforrásait használja az ilyen matematikaiproblémák megoldásához eszközül. Ezeketa programokat „bányász-szoftvernek” („mining-software”)nevezzük, amely a fentebb említett virtuálisJURA 2012/2.

90 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?pénztárca szoftvertől teljesen független program. 32Ha sikerült megoldatni a számítógépünkkel a Bitcoin-hálózatonegy matematikai algoritmust, létrejönegy úgy nevezett blokk, amelyekben a bitérméktárolódnak és ezen kívül tartalmazza a velük végzetttranzakciós adatokat is, mint ahogy arról már fentebbszó volt. 33 Egy ilyen blokk megtalálása jelenleg 50 Bitcointér, mely 10 perc után (ennyi a rendszer átfutásiideje) virtuális pénztárcánkban landol és akár el iskölthetjük vagy átválthatjuk. A blokkok megoldásátlehet egyedül is végezni („solo-mining”), vagycsatlakozni egy úgynevezett „bányász-társuláshoz”(„mining-pool”), amire az interneten keresztül többszámítógép is csatlakozik és immár együttes erőveltudjuk dolgoztatni gépeinket érmék generálásán.Az algoritmusok megoldásának nehézsége attólfügg, hogy éppen mekkora számítási kapacitássaldolgoztatják a Bitcoin bányászok számítógépeiket ahálózaton. Ha sok számítógép csatlakozik, nehezebbmegoldani a problémát, ha kevesebb, akkor valamivelkönnyebb lesz a munka.A Bitcoinok azonban nem hozhatók létre végtelenmennyiségben, hiszen ez azt jelentené, hogyameddig számítógépek, internet és legfőképpenelektromos energia van a Földön, addig végtelenszámú virtuális pénz állítható elő, ami rögtön értéktelennéis tenné azt. Ezt a problémát a rendszer úgyoldja meg, hogy előre meg van határozva maximummennyi érme hozható létre a hálózaton. Ezen felüla blokktalálatoknál a jutalmul kapott érmék számaa blokkok aktuális számától is függ. Egy blokk 50Bitcoint ér az első 210.000 blokktalálat esetében. Atanulmány írásának idejében (2012 nyara) itt tartunk,tehát ha egy bányász számítógépe megoldást találegy matematikai problémára és létrejön egy blokk,akkor cserébe 50 Bitcoin üti a markát, illetve egytöbb személyes bányász-társulat esetén ennyi érmelesz felosztva a tagok között. A rendszer szerint ezután25 Bitcoint fog érni egy megoldás a következő210.000 blokk esetében, majd később 12,5 érmét,6,25-öt és így tovább. Ez azt jelenti, hogy a Bitcoinhálózat első négy évében 10.500.000,- virtuális érmelesz létrehozva (210.000 megtalált blokk szorozva50 Bitcoinnal).Ez az összeg megfeleződik minden negyedikévben, így a második négy év során már csak5.250.000,- kerül megtalálásra (210.000 megtaláltblokk szorozva 25 Bitcoinnal). A harmadik négy évsorán 2.625.000,- és így tovább. Láthatjuk, ahogy azidő telik, úgy termelődik egyre kevesebb érme, ésannál több időbe is kerül majd „kibányászni” őket. Avirtuális érmék teljes száma idővel a 21.000.000,- Bitcoinhozfog közelíteni. Az utolsó blokk, amely érmétfog létrehozni, a 6.929.999-ik lesz, amely körülbelül a2140. évben fog generálódni. Ezután az összes forgalombanlévő érme száma statikus marad, és összesen20.999.999,- lesz a számuk a világon. 34 A folyamatotaz alábbi ábra szemlélteti. 35"#$ % $ -.4444442 13 (! 1;+,JURA 2012/2.(! """"!!"!" % ) 8 ! " " $*

Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?91három hónap múlva azonban már pontosan egy az6. Mennyit ér egy Bitcoin?egybe váltották a két valutát. 2011 júniusának elejénegy bitérme majdnem 30 USA dollárért kelt el. 37 EzA pénzünket, legyen szó amerikai dollárról, euróról, annak köszönhető, hogy a sajtó ekkor kezdett el foglalkoznia virtuális fizetőeszközzel. Megvolt azonbanvagy akár magyar forintról néhány erre specializálódottdevizatőzsde honlapon tudjuk Bitcoinra váltani a médiavisszhang árnyoldala is, hiszen az alvilág isés vissza. Fizetésnél leginkább néhány online szolgáltatófogadja el, illetve felhasználható közérdekű fel-hackercsapat támadást indított a Bitcoin váltó mtgox.felfigyelt a jelenségre. 2011 júniusának végén egyajánlásokra egyes szervezetnél. Mivel a tranzakciók com ellen, aminek köszönhetően körülbelül 60.000nem a bankokon, vagy egyéb központi hatóságon felhasználó feltöltött virtuális pénztárcáját lopták el.keresztül !-.& zajlanak, hanem peer-to-peer hálózatokon !1.:0(Az árfolyam emiatt meredek zuhanásba kezdett, amiközvetlenül a felhasználók 1> # között $ $% – hasonlóan ! a tor-rent rendszerhez – ezért a Bitcoin teljesen digitális, ismét emelkedésnek indult. A tanulmány írásakor " egészen 2011 végéig tartott. 38 2012-ben az árfolyam% $ ! ! -.& ! )decentralizált és anonim fizetési eszköz, mely mögött egy érme körülbelül 9 USD-t ér. 39 A Bitcoin egyelőrerendkívül"4&$ $%$=.... "$$ nem áll(!semmilyen konkrét jogalany. 36új jelenségnek számít-.az interneten,Azokból a különböző 1/ -.-2! weblapokból, amelyek a így nehéz (! bármit is jósolni a jövőjét ! illetően, mivelvirtuális pénz $ átváltására 4 vállalkoznak :0B2 14 ( egyre ) több !% nem alakultak & még ki stabil viselkedési minták veletalálható az Interneten. ! A legnépszerűbb " USA $%% dollár kapcsolatban.– Bitcoin váltó a mtgox.com címen érhető el, a legnagyobbnyilvános váltók árfolyamairól pedig legegyszerűbben-a)$&#bitcoinwatch.com-on tájékozhatunk. 7. A piac sajátosságai: bizsuktólArra9!*$a kérdésre, hogy mégis mennyitér egyvirtuálisérme % nehéz $$ konkrét választ adni '( a folyamatos, ! &a kemény drogokigés olykor "!"! igen drasztikus árfolyam ingadozások ! Tudjuk már, hogyan működik a rendszer és azt is,miatt. Megalkotásakor )( 2009-ben $! egy darab érme hogyan juthatunk hozzá " ehhez az új fizetőeszközhöz, de ! mégis miket vehetünk ! rajta magunknak?alig ért többet $$ pár centnél. $ Ekkor még ! könnyű volt !Bitcoinokhoz % jutni: $ akár 3. egy # középkategóriás ottho-ni számítógéppel is tudtunk magunknak bányászni valódi ! árukért, fogyasztási cikkekért " vagy szolgálta- $ Az interneten számos honlap található, ) amelyekentöbb száz $*$% érmét. Mivel kevesen csatlakoztak a hálózathoz,így az algoritmusoktásokért fizethetünk Bitcoinnal. A paletta széles, válogathatunkruhák, könyvek, ékszerek, számítógép(%&!-.&megoldási nehézsége2!!Ais ! ! % " nagyon könnyű volt. Miután azonban az emberek alkatrészek között, és külön 3 ( Aérdekesség, hogy van#.2 !$ $ % 82 elkezdték maguknak felfedezni az új fizetőeszközt már néhány ügyvédi iroda is, amely elfogadja fizetőeszközként.40 Ezek ártatlan és teljesen hétköznapi 3- , "!és a hálózatban " rejlő lehetőségeket, egyre többen @0B2kezdtek ( el bányászni, " < nőtt a kereslet az új pénz iránt, dolgok, viszont a % Bitcoinos pénzátutalás teljes anonimitása,decentralizáltsága "$$%és lenyomozhatatlanságaaz árfolyam $$ pedig emelkedésnek % indult. 2010 decemberébenA nagyjából 25 "! centet ért egy Bitcoin, ! alig miatt kiváló ! eszköz lehet a bűnözők % kezében is.8 "! $

92 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?A gawker.com egy 2011. június 1-jén megjelentcikkében egy olyan weblapot mutatott be, amelyenkeresztül bármilyen létező kábítószerhez hozzá lehetjutni. 41 A weblapot SilkRoad-nak hívják és csak egykülönleges anonim böngészőt, a Tor-t használva tudjukelérni azt. 42 Némi keresgélés és regisztráció után,azonban elénk tárul a világ legnagyobb drogpiaca,ahol a marihuánától, a heroinon keresztül az LSD-igmindent meg tudunk rendelni. A kábítószer azonbannem minden: találhatunk itt a termesztéshez éselőállításhoz szükséges eszközöket is, de rendelhetünklőszert, szoftverlicenceket, hozzáférési kódokatkülönböző zárt weboldalakhoz, robbanóanyagokatés egyéb illegális, vagy épp nehezen beszerezhetőtermékeket. Fizetni csak és kizárólag egyetlen eszközzellehet: Bitcoinnal. 43A virtuális pénz sajnos kiváló eszköz illegális célokra,hiszen szinte lehetetlen visszakövetni, hogyki-kinek és mikor küldte a kérdéses összeget. Ettőlfüggetlenül még véleményem szerint nem válik avirtuális érme a bűnözők pénzévé, hiszen valószínűbb,hogy csak elenyésző kisebbséget képviselneka közösségen belül. Az anonim fizetést és a pénzmosástpedig a Bitcoin előtti időkben is megoldottákaz alvilágban. A Bitcoinnal, mint az online bűnözéslehetséges eszközével, a tanulmány utolsó fejezetefoglalkozik részletesen.8. Az új fizetőeszköz versenytársairólA Bitcoinnak legalább három versenytársa van apiacon. Az első csoportba a hagyományos internetesfizetőeszközök tartoznak, amelyek az elektronikuskereskedelmet könnyítik meg, a másikba a közösségioldalak és online játékok valutái, a harmadikbapedig a különböző államok hivatalos pénzei.a) Az online fizetés hagyományos módjaiAz internetes fizetés egyik legelterjedtebbmódszere a PayPal használata, amelyen keresztüligazi pénzünket utalhatjuk át a bankszámlánkrólegy internetes számlára, amit használva könnyenvásárolhatunk a különböző online boltokban.Hasonló a Bitcoinhoz, viszont hiányzik belőle adecentralizáltság és a teljes anonimitás. Ennek ellenérekevésbé valószínű, hogy csupán e két tulajdonságamiatt valódi versenytársa lehet a Bitérmeaz internetes fizetés hagyományosabb formáinak.A legtöbb embert ugyanis nem igazán érdeklik aBitcoin ilyen előnyei. BTC helyett euróban, vagyforintban szeretnék látni az árakat, és a legtöbbenalapvetően ódzkodnak is egy teljesen új, ismeretlenvalutától. 44Az egyetlen előnye ebből a szempontból a digitálisérmének, hogy nincsenek tranzakciós költségei.Egy cikk például a külföldön dolgozó vendégmunkásokatemlíti, akik rendszeresen utalnak munkahelyükrőlhaza pénzt a családjuknak. A küldeményekegy részét azonban elnyelik a tranzakciós díjak, amitBitcoint használva ki lehetne küszöbölni. 45b) Virtuális világok valutáiMásik érdekes terület, amivel érdemes foglalkozni aközösségi tereken, virtuális világokon belüli kereskedelem.A legtöbb online játéknak megvan a magafizetési eszköze, amivel a játéktéren belül vásárolhatunkmagunknak digitális tárgyakat. Léteznek olyanvirtuális világok, ahol játékon belüli pénzünket, akárigazira is átválthatjuk, mint pl. a Second Life-ban 46 . AFacebook pedig nemrég vezette be a Facebook-creditrendszert, amit használva igazi pénzünket válthatjukvirtuális pénzre, amellyel a közösségi oldal olyanjátékaiban, mint a Farmville-ben 47 vehetünk magunknakkülönböző javakat (például virtuális kukoricát).Az ilyen virtuális gazdaságok kifejlesztése azonbansok időt és tudást vesz igénybe, valamint nagy odafigyeléstigényel a játékfejlesztők részéről. A fejlesztőkpedig ugyanúgy, mint a bankok hajlamosok díjakatkérni a valuták átváltása után. Nincs ez máshogy aDiablo III 48 című játékban sem, ahol, ha a felhasználóka játék aukciós házában igazi dollárért szeretnénekvarázskardot venni kedvenc avatárjuknak, bizonyszámolniuk kell némi tranzakciós költséggel is. 49 ABitcoin alapú kereskedelem éppen ezért jobb fogadtatásraszámíthat a játékosközösség részéről, hiszenszámukra nem idegen az, hogy fantáziavilágok kitaláltfizetőeszközeiben kereskedjenek egymással,majd mindezt átváltsák igazi pénzre. A virtuálisvaluták mögött azonban még mindig ott vannak ajátékok és közösségi hálók fejlesztői, akik igaz, hogyárgus szemmel ellenőrzik a virtuális tárgyak piacát,de biztonságot is jelentenek, hiszen az esetleges csalásokesetén még mindig lehet hozzájuk fordulni.A Bitcoin ennek ellenére jó megoldást jelenthetneegy egységes virtuális fizetőeszköz bevezetésére. Ajátékok fejlesztői sok időt és pénzt spórolhatnának,ha egységes valutában határoznák meg az árakat,ráadásul az átváltással sem kéne bajlódni. Erre pediga Bitcoin, mint egységes virtuális pénz tökéleteslenne.c) Az államok hivatalos valutáiVajon lehet e versenytársa a Bitcoin a régi, kipróbáltpénzeknek, a hagyományos bankjegyeknek,érméknek, a mögöttük álló bankrendszernek és ajogszabályokban lefektetett állami garanciáknak?JURA 2012/2.

94 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?tikusan halálra, viszont a felhasználóknak számolniukkell azzal, hogy ez az új, még fejlődésben lévőfizetőeszköz akár meg is bukhat a jövőben.10. A Bitcoin jogi státuszárólA Bitcoin jogi státuszára jelenleg csak annyi biztosatlehet mondani, hogy abszolút nincs szabályozva sehola világon. Az ellenőrizhetetlen, teljesen függetlenvirtuális fizetőeszköz tulajdonságaiból adódóan mindeneddigi törvényi szabályozást kikerül és egyfajtajogi „szürke zónában” helyezkedik el. A hatályostörvényi szabályozást felhasználva megpróbálomáttekinteni, hogy jogilag hogyan lehet értékelhető aBitcoin-jelenség.a) A Bitcoin mint pénzKérdéses lehet, hogy vajon az államok betilthatják-ea Bitcoint, mint pénzt. A világon a legtöbb országbana pénzkibocsátás jogával kizárólagosan az államközponti bankja rendelkezik.Az Amerikai Egyesült Államokban 1837 és 1866közötti időszakot az ún. „szabad bank korának”nevezzük, mivel csaknem bárki saját magánpénztadhatott ki ezért több, mint 8000 különböző pénzvolt forgalomban. Ha a kibocsátó tönkrement, bezárt,elköltözött vagy akármi más módon felfüggesztettetevékenységét, az általa kibocsátott pénz egyszerűenértéktelenné vált. Ennek a gyakorlatnak az 1863-asNemzeti Bank Törvény vetett véget, amely betiltottaa magánpénzek kiadását. 53 Sok más nemzetnél is alkalmaznakhasonló módszereket, hogy korlátozzáka magánszektor kormányzattal való versengését.Ennek megfelelően a pénzkibocsátás kizárólagosjogával hazánkban a Magyar Nemzeti Bank rendelkezik.54 A Bitcoinnak azonban a magánpénzekkelellentétben nincs hivatalos, központi kibocsátója,hanem azt a felhasználók állítják elő a számítógépeiksegítségével. Bárki, aki bányász-szoftvert futtat, vagytagja egy bányás-társulásnak tulajdonképpen Bitcoinkibocsátó is egyben. Mivel szerte a világon állítanakelő így az új fizetőeszközből, lehetetlen lenne adottállam számára, hogy effektíven megtiltsa az előállítását,ha csak nem lenne ellene nemzetközi fellépés,ami a bányászat betiltásával ellehetetlenítené a virtuálisvaluta helyzetét.Ilyen pénzbetiltási akciónak lett áldozata az ún.Liberty Dollár is, amelyet 1998 és 2011 között állítottelő Bernard von NotHaus az USA-ban, aki azértfejlesztette ki ezt az alternatív fizetőeszközt, hogyne legyen kitéve a dollár inflációjának. 55 Többen ishasználták a Liberty Dollárt, ami egy idő után szemetszúrt az USA kormányának és végül be is tiltottákazt, mint megtévesztő fizetőeszközt. A Bitcoinnalellentétben azonban ez a valuta biztosítva volt aranynyal,ezüsttel és már értékes fémekkel, ráadásul papírés érme formában jelent meg a piacon úgy, mint azegyes államok hivatalos valutái. 56 Az ítélet indoklásaszerint a tiltás nem a magánpénzek elleni támadáskéntértékelendő, hanem a csalás és pénzhamisításmegelőzését kívánja segíteni. 57A fentiek alapján megállapítható, hogy a Bitcoinnem sorolható be a klasszikus valuták közé, mivel azemlített tulajdonságai miatt nem lehet rá alkalmaznia jogszabályokat. Lehet esetleg máshogy értékelni,például valamilyen értékpapírként, vagyoni értékűjogként, egyfajta sajátos szellemi termékként vagyárucikként?b) A Bitcoin mint értékpapírÉrtékpapírnak csak olyan okirat vagy – jogszabálybanmegjelölt – más módon rögzített, nyilvántartottés továbbított adat tekinthető, amely jogszabálybanmeghatározott kellékekkel rendelkezik és kiállítását(kibocsátását), illetve ebben a formában történőmegjelenítését jogszabály lehetővé teszi. 58 Mivel azértékpapír adat is lehet, felmerülhet a kérdés, hogyvajon tekinthető-e annak a Bitcoin.Az értékpapírfajtákon belül, leginkább a részvényekkelhasonlítható össze a virtuális érme. Egyadott részvénytársaság adott részvényei – fajtátólfüggően – teljesen egyneműek, és ez lehetővé teszi,hogy központosított piacokon (értéktőzsdéken)kereskedhessenek velük, vagy a társaság tagjaiadják-vegyék egymás között. A Bitcoinok is így viselkednek,hiszen azokkal csak egy zárt rendszerthasználva tudunk fizetni egymás között. Ezzelszemben a jelenlegi jogszabályok megkövetelik,hogy részvényt csak részvénytársaság bocsáthatki. A Bitcoinokat pedig nem gazdasági társaságok,hanem a felhasználók hozzák létre a decentralizálthálózaton.Egy részvény tagsági és egyéb jogokat (pl. szavazatijogot) testesít meg adott társaságon belül. 59Egy Bitcoin birtoklásához nem kapcsolódnak ilyenjogok, mivel azok mögött nem áll semmilyen jogiszemély. A részvénytársaság előre meghatározottszámú és névértékű részvényekből álló alaptőkével(jegyzett tőkével) alakul, a tag (részvényes) kötelezettségepedig a részvénytársasággal szemben arészvény névértékének vagy kibocsátási értékénekszolgáltatására terjed ki. 60 A Bitcoin rendszer létrehozásakorazonban alaptőkéről nem beszélhetünk,hiszen az érmék mögött nincs fedezet, hanem azokatszámítógépek és elektromos áram segítségével,matematikai problémák megoldásával hozza létre ahálózat gyakorlatilag a nulláról indulva.JURA 2012/2.

Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?95Az értékpapírokra vonatkozó általános szabályokszerint az értékpapír kiállítója (kibocsátója) feltétlenés egyoldalú kötelezettséget vállal arra, hogy ő magavagy az értékpapírban megnevezett más személy azértékpapír ellenében meghatározott pénzösszegetszolgáltat az értékpapír jogosultjának. 61 A Bitcoinazonban nem váltható át előre meghatározott pénzösszegresenkinél sem, hiszen annak nincs kibocsátója.Az más kérdés, hogy léteznek egyes internetesszolgáltatások, melyek arra vállalkoznak, hogyátváltják a bitérméket való-világbeli valutákra. Ezazonban nem más, mint egy egyszerű adás-vételiszerződés, amelyben az egyik fél virtuális fizetőeszköztvesz valutáért cserébe.c) A Bitcoin mint vagyoni értékű jogEgy jogalany vagyonán belül aktív és passzív vagyontkülönböztetünk meg. Az aktív vagyon egyeselemei a vagyontárgyak, mint a dolgok, vagyoniértékű egyéb jogok és követelések. 62 Vagyoni értékűegyéb jognak tekinthetők a pénzben kifejezhető értékűjogok, mint például földhasználati jog, haszonélvezetijog, bérleti jog, szellemi alkotások felhasználásijoga, vagyonkezelői jog.A felhasználók által birtokolt Bitcoin mennyiségfeletti rendelkezési jog vagyoni jellegű jogkénttörténő értékelése számos kérdést vethet fel, különösen,ha mint valaki szellemi alkotását vizsgáljuk,amelyhez kapcsolódhat felhasználási jog. A hálózatonlétrehozott érmemennyiséget azonban nemtekinthetjük senki szellemi alkotásának, mivel ablokkokat a felhasználók számítógépei hozzák létrematematikai algoritmusok megoldásával. A magyarszerzői jogi törvény és a nemzetközi joggyakorlat szerinta matematikai művelet nem lehet tárgya szerzőijogvédelemnek. 63 Létrehozása pillanatában a Bitcoinhasználati joga azt illeti meg, akinek a gépe megoldottaaz adott problémát. A rendszer természetébőladódóan a Bitcoinnak eredendően nincs tulajdonosaés nem tekinthető szellemi terméknek sem, mivelcsak egy adatsor a számítógépen a virtuális pénztárcafájlban, melyet matematikai műveletek hoztak létre,ezért hozzá vagyoni értékű jog nem kapcsolódhat.Egy Bitcoin mennyiség mindenkori használójánakegyszerűen azt kell tekinteni, akinek a birtokábanvan a pénztárca fájl.d) A Bitcoin mint szellemi termékÉrdekes szemléletváltás lehet, ha nem magából afizetőeszközből indulunk ki, hanem a fájlból, amitartalmazza azt, és amin keresztül hozzáférhetünk.A wallet.dat névre hallgató pénztárcafájl afelhasználók számítógépein található a merevlemezen.Funkciója az, hogy tartalmazza az egyesBitcoinok hozzáféréséhez szükséges nyilvános ésprivát kulcspárokat. A pénztárcafájl minden egyesfelhasználónál egyedi, nem találkozhatunk két egyformával.Lehetséges lemásolni, de ez nem duplázzameg a birtokunkban lévő Bitcoin mennyiséget. Afelhasználó, amikor tranzakciós műveletek végez,folyamatosan változtatgatja a virtuális pénztárca fájltartalmát. Ennek ellenére nem tekinthető ez a fájl afelhasználó szellemi termékének, mivel a szerzői jogcsak a szerző magasabb rendű szellemi tevékenységeáltal létrehozott alkotásokat részesíti védelemben, apénzátutalás pedig nem tekinthető annak.Ezek alapján a wallet.dat-ra nem terjed ki a szerzőijog, azt nem lehet a felhasználók szellemi tulajdonánaktekinteni. Ez csak egy olyan fájl a számítógépen,mely birtokolható, használható, másolható éstetszés szerint változtatható, de csak a Bitcoin kliensszoftveren keresztül.e) A Bitcoin mint árucikkA Bitcoin olyan árucikként való értékelése, amintulajdonjog szerezhető szintén lehet kiindulási pont.Felfogható, hogy az áram és a computerek számításiképességének felhasználásával egyfajta termékkéntjön létre, melyet aztán átcserélhetünk más árucikkekrea virtuális piacon. Ez az elmélet azonban nemveszi figyelembe, hogy alapvetően fizetőeszközkéntviselkedik a Bitcoin és nem valamilyen más fogyasztásicikként.A virtuális fizetőeszköz annak ellenére, hogy ajelenlegi törvények alapján nem igazán lehet sehovábesorolni, még mindig a pénzhez áll legközelebb.A polgári jogi dogmatikai alapján a pénz dolognakminősül és azon tulajdonjog szerezhető. 64 Mivel a felhasználókfizetési eszközként használják a Bitcoint,és annak viselkedése leginkább a pénzhez hasonlítérdemes ekként viszonyulni hozzá és egy sajátos analógiávalélve dolognak tekinteni azt. A szokás is aztalakította ki, hogy az emberek pénzként tekinteneka Bitcoinra, és érvényes csereeszközként fogadják elazt a piacon. Sajnos a fentiek alapján a törvényi szabályozásnem volt felkészülve egy ilyen találmányra,ezért jelenleg a Bitcoin jogi státusza nem szabályozottsemmilyen formában.11. A Bitcoin mint a bűnözéslehetséges eszközeMint már arra az előzőekben is tettem utalást azanonim módon használható pénz kiváló eszközülszolgálhat alvilági célok megvalósítására. A témávalnem csoda, hogy az elmúlt időszakban a bűnüldözőJURA 2012/2.

96 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?hatóságok is elkezdtek foglalkozni, az FBI példáulterjedelmes belső jelentésben taglalta rendszer működését,amely az internetre is kikerült időközben. 65A témával érdemes ezért ebből is szemszögből különis foglalkozni, mivel első ránézésre az anonim pénzátutalásilehetőséget a pénzmosás melegágyánaklehet tekinteni a lenyomozhatatlansága miatt. Vajontényleg olyan nehéz feladatok elé állítatja az igazságszolgáltatástaz új fizetőeszköz megjelenése, mintamilyennek elsőre tűnik? Mik a rendszer veszélyei éshogyan lehetne megelőzni a károk bekövetkezését?A következő fejezetben többek között ezekre a kérdésekrekeresem a választ.a) A központi kontroll hiányának veszélyeiés előnyeiA Bitcoin hálózat azon sajátossága miatt, hogy a felhasználóknaknem kell semmilyen adatot megadniuka szoftver használata során, valamint a központifelügyelő szerv hiányából következőleg az esetlegesgyanús tranzakciók kiszűrése, az egyes felhasználókazonosítása és a tranzakciós naplók beszerzése elsőránézésre lehetetlen vállalkozásnak tűnhet.Sok olyan tulajdonsága van azonban a rendszernek,amely mégis megkönnyítheti az egyes tranzakciókazonosítását, és azok konkrét személyekhez kötését.Az első, hogy a Bitcoin decentralizált rendszerébenminden egyes tranzakció nyilvános, és bárki általmegtekinthető a www.blockexplorer.com, vagy a http://blockchain.info honlapon keresztül. 66 Nem kell tehát avirtuális pénzzel történő átutalások követése érdekébenadatlekéréssel fordulnunk semmilyen hatósághoz,vagy pénzintézethez, hiszen azokat mi is bármikor szabadonmegtekinthetjük. Egy bizonyos gyanús Bitcoincímről ezek alapján végigkövethető minden egyes utalás,amelyet a világhálón keresztül végrehajtottak.Ez azonban még sajnos nem garancia arra, hogyazonosítani tudjuk az anonim tranzakciós-lánc mögöttiszemélyt, aki a pénzösszeget a különböző címekközött mozgatja, hiszen a blokk-láncban sem lelhetőfel semmilyen különösebb információ azon kívül,hogy mennyi Bitcoint, melyik címre utaltak át.Ebből a szempontból segítségünkre lehet, ha szemelőtt tartjuk, hogy a Bitcoint egyelőre inkább egyfajtainternetes fizetést egyszerűsítő és anonimizáló eszközkéntkezelik a cybertérben, nem pedig a valódifizetőeszközöket helyettesítő pénzként. Ez alatt aztértem, hogy a felhasználók jellemzően egy bizonyoscél érdekében vesznek maguknak Bitcoinokat (példáulegy webáruházban való vásárlás okán), majdelőbb-utóbb visszaváltják azokat a fizikai világbanis használható pénzre.Mint ahogy arról az előző fejezetekben már szóesett, az egyes országok hivatalos valutáit néhányerre specializálódott devizatőzsde honlapon lehetBitcoinra váltani és vissza. Ilyen a már többször említettjapán székhelyű Mt. Gox is (http://mtgox.com). Ahonlapon elérhető szolgáltatások igénybevételéhezregisztrálniuk kell az egyes felhasználóknak, amelysorán elég megadni egy felhasználónevet, jelszót,valamint e-mail címet. Ennyi adat első ránézésrenem tűnik túl sok információnak adott személyről,azonban azok alapján már el lehet indulni a továbbiazonosítás útján. A honlap üzemeltetői esetleg választtudnak arra adni, hogy egy bizonyos Bitcoincímet használó személy regisztrált-e a portáljukon,ha igen milyen felhasználónevet és e-mail elérhetőségetadott meg, illetve milyen IP címeket 67 használvajelentkezett be a profiljába. Léteznek olyanszolgáltatók is, amelyek bankszámlaszámok megadásátkérik az egyes felhasználóktól, hogy későbbaz átváltott összeget erre tudják utalni. Az esetlegesbankszámla forgalmi adatai, valamint megnyitásasorán keletkezett dokumentumok már általábanelegendő információt tartalmaznak egy adott személyazonosításához. A FBI jelentése szerint továbbászintén kiindulási pont lehet a címeiket különbözőinternetes fórumokon közzétevő felhasználók hozzászólásainakvizsgálata.b) Pénzmosás virtuális elszámolásiegységekkelA Bitcoin az anonim fizetési lehetőség, és a gyakorlatilagnullával egyenlő tranzakciós költségekmiatt ideális eszköznek tűnhet a bűncselekményekelkövetéséből származó pénzösszegek elrejtésére, apénzek „tisztára mosására”. Az FBI elemzése szerintez a feltételezés abból fakadhat, hogy más virtuáliselszámolási egységekkel is történtek már hasonlócselekmények egyes bűnügyek kapcsán. Ezek a virtuálisvaluták lehetnek egyszerű elektronikus fizetésiegységek, amelyekkel honlapokon vásárolhatunkmagunknak különböző fogyasztási cikkeket (pl.WebMoney), vagy online játékok virtuális pénzei (pl.a World of Warcraft online szerepjátékban használtaranytallérok).Erre példa az a klasszikus eset is, amelyben egyinternetes szervezett bűnözői csoport egy onlineszerepjáték virtuális valutájára váltotta át egy errespecializálódott honlapon a bűncselekmények elkövetésébőlszármazó valódi pénzét, majd a játékpiacán eladásra kínált virtuális tárgyakat vett, ésezeket a játéktárgyakat később tovább értékesítette atöbbi játékos számára, de immár valódi „tiszta” pénzért.68 A népszerűbb online szerepjátékok virtuálispiacain használt elszámolási egységeket általábanerre specializálódott különböző külsős honlapokonlehet igazi pénzre váltani. Léteznek olyan virtuálisJURA 2012/2.

Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?97világok is, ahol viszont kifejezetten a játékfejlesztőképítették be a virtuális pénz valódira történő váltásánaklehetőségét a játékba, és fordítva (például aSecond Life élet-szimulátor, vagy a Diablo III fantasyszerepjáték).Visszatérve az eredeti témára a pénzek Bitcoinratörténő átváltásával, majd annak különböző Bitcoin-címekrevaló továbbutalgatásával elvileg könnyenmegvalósítható a bűncselekmények elkövetésébőlszármazó pénzösszegek tisztására mosása. Mivelazonban a tranzakciók nyilvánosak és naplózvavannak az interneten a közeg rendelkezésre áll a gyanúsátutalások feltérképezésére. A központi Bitcoinváltó honlapokon történt BTC-valós pénz cserékrőlis rendelkezésre állhatnak különböző információk,amelyeket a weboldalt üzemeltető cég kezel.Nehézségeket okozhat a különböző Bitcoin-váltóhonlapok üzemeltetőinek elérése a nyomozóhatóságokrészéről, ha azok nem egyazon országbantevékenykednek. Vegyük például, hogy egy magyarországihatóság szeretne valamilyen Bitcoin címfelhasználójáról információkat szerezni az mtgox.com-on üzemelő Bitcoin-tőzsdétől. A honlapot fenntartóTibanne Co. Ltd. nevű társaság Japánban kerültbejegyzésre, és innen is üzemelteti a honlapot. 69 AJapán (és egyébként szinte minden külföldi) hatóságoktóláltalában csak hivatalos jogsegélykérelmieljárás keretében lehetséges a büntetőeljárás soránilyen adatokat bekérni, amely a fordítási munkálatokés elbírálás miatt akár hosszabb időt (több hónapot)is igénybe vehet. Ezen eljárás szabályairól a nemzetközibűnügyi jogsegélyről szóló 1996. évi XXXVIII.törvény rendelkezik. A hivatalos jogsegélykérelemteljesítésének ideje alatt lehetséges, hogy a kérdéseslogadatokat (pl. a profilba történő bejelentkezésekIP címei) a cég már törölte az adatbázisából. Célszerűlenne emiatt egy online felületet biztosítaniaa kisebb-nagyobb Bitcoin-váltó honlapoknak, aholegyszerűbben és gyorsabban lehet ilyen hatóságiadatkérésekkel hozzájuk fordulni (pl. központie-mail cím, visszaélés bejelentő felület stb.). Sajnosez jelenleg még egyáltalán nem jellemző a váltó-honlapokra.Szintén további nehézségeket okozhat, ha a különbözőváltók olyan országokba jegyeztetik be aszékhelyüket, amelyeket nem kötelez adatszolgáltatásikötelezettség nemzetközi szerződés alapján.Eddig nem jellemző, hogy a Bitcoin-váltásra szakosodottcégek kifejezetten ilyen offshore központoknakminősülő helyekre helyezik át a székhelyüket,minden esetre érdemes a jövőben számolni ezzel alehetőséggel is.Nehezítheti a helyzetet, ha az átváltás nem azinterneten, hanem egyszerűen a valós pénz kézbetörténő átadásával történik, vagy ha különbözőBitcoin címeken található összeget egyesítenek egyközös címen, illetve ha egy közös nagyobb összegettartalmazó címet bontanak fel kisebbekre.Az interneten találhatóak továbbá olyan speciálishonlapok, amelyek nem titkoltan Bitcoin-mosásraszakosodnak, az egyes felhasználók anonimitásánakmegőrzése érdekében. Ilyen a http://bitcoinlaundry.com/ is, ami egy központi Bitcoin címet takar, ahovászabadon átutalhatjuk virtuális érméinket, majd onnan– némi tranzakciós díj ellenében – egy általunkmegadott címre utalja azt tovább az üzemeltető. 70c) Bitcoin lopásMivel a Bitcoin meghatározott értéket képvisel azinterneten, számolni kell annak a valószínűségével,hogy egyesek el szeretnék lopni a tulajdonosoktól, afizikailag létező pénz alternatívájára. A pénzmosássalellentetében Bitcoinok ellopásáról már konkréteseteket is dokumentál a szakirodalom és a média,így valószínűleg nagyobb arányban lehet majd ilyentípusú visszaélésekre számítani a jövőben.Az efféle visszaélések szempontjából a legfontosabbtényező a számítógépen található virtuálispénztárca fájl (wallet.dat), ami dokumentálja, hogyépp mennyi virtuális érme felett rendelkezhetünk.Ha letöröljük számítógépünkről ezt a fájlt – és nemkészítettünk róla semmilyen biztonsági másolatot– végérvényesen elveszíthetjük hozzáférésünket apénzünkhöz. Ilyenkor a Bitcoinok nem törlődnek kia rendszerből, „csupán” azokat a nyilvános és privátkulcspárok nem lesznek a birtokunkban, amik ahozzáférést biztosítják hozzájuk. Mint már az előzőfejezetben kitértem rá, a Bitcoin törvényi besorolásáttekintve jelenleg egyfajta jogi „szürke zónában” helyezkedikel. Viselkedését tekintve viszont leginkábba pénzhez hasonlít, így véleményem szerint javasoltígy tekinteni rá a joggyakorlatban.Mivel a magyar polgári jog szabályai szerint 71 apénz dolognak minősül, a Büntető Törvénykönyvrőlszóló 1978. évi IV. törvény (továbbiakban: Btk.) 316.§-ában szabályozott lopás bűncselekményt pedigcsak olyan értékekre lehet elkövetni, amelyek dolgoknakminősülnek, így magyarországi viszonylatbana Bitcoinnal történő vagyon elleni visszaélésekreis a lopás törvényi tényállását kellene alkalmazni.Ez azonban sok problémát okozhat, mivel a Bitcoinkétes jogi besorolása miatt sokszor nehéz lenne abűncselekmény kétséget kizáró minősítése. Előfordulhat,hogy egy-egy Bitcoinnal való vagyonelleni bűncselekményre jobban ráillik a Btk. 318.§-ában szabályozott csalás, vagy a 300/C. § szerintiszámítástechnikai rendszer és adatok elleni bűncselekmény,illetve a 300/E. § szerinti számítástechnikairendszer védelmét biztosító technikai intézkedésJURA 2012/2.

98 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?kijátszása, esetleg ezek halmazata. Ilyenkor az esetösszes körülményeit mérlegelve kell kiválasztani apontos minősítést.Mivel a számítógépes környezet elengedhetetlenülszükséges a Bitcoinnal való bűncselekményekelkövetésére, így – noha az tulajdonságait tekintve inkábbpénzként, tehát dolog módjára viselkedik, mintadatként – indokolt lehet a virtuális pénzlopásokat inkábbszámítógépes bűncselekményként (tehát a Btk.300/C. §, vagy a Btk. 300/E. §-aiba ütköző magatartásokként)értékelni, mint lopásként. Ez a kényszerűminősítés azonban leginkább a törvényi szabályozásidejétmúltságából fakad. Örvendetes lenne a virtuálispénzekkel, virtuális tárgyakkal elkövetett visszaélésekértékelésének rendezése a jövőben.Néhány példát nézve, az egyik legfeltűnőbb éslegnagyobb sajtóvisszhangot kiváltó esemény a mártöbbször említett Mt. Gox pénzváltó honlap ellenihackertámadás, ami során számos Bitcoin-használóvirtuális pénztárcáját lopták el. Ha ezt a bűncselekménytszeretnénk a hatályos magyar jogszabályokalapján minősíteni, akkor először semmiképpen sema lopás, hanem a Btk. 300/C. § szerinti, meghatározottkárt okozó számítástechnikai rendszer és adatokelleni bűncselekmény lenne a helyes besorolás.A törvényszöveg szerint az követi el a büntetendőcselekményt, aki számítástechnikai rendszerbe a számítástechnikairendszer védelmét szolgáló intézkedésmegsértésével vagy kijátszásával jogosulatlanulbelép, vagy a belépési jogosultsága kereteit túllépve,illetőleg azt megsértve bent marad. A hackerek aBitcoin-váltó honlap biztonsági hiányosságait kifürkészveés kihasználva törtek be a rendszerbe ésszerezték meg ott tárolt adatokat, tehát a felhasználókvirtuális pénztárcáit.Egy másik eset szerint 2011 júniusában kezdett elkéretlen e-mailek (spamek) útján terjedni egy trójaivírus, amely nem csinált mást, mint a gyanútlan áldozatokszámítógépére települve a wallet.dat nevűfájl alapértelmezett elérési útvonalát használva megpróbáltaazt elküldeni egy lengyelországi szerverre avírus írójának. 72 Az Infostealer.Coinbit névre hallgatóvírus primitívsége miatt azonban nem jelentett túlnagy veszélyt a Bitcoin tulajdonosokra, mivel csakaz alapértelmezett elérési útvonalát ismerte a wallet.dat-nak, ráadásul egy egyszerű tűzfal is nehézségeknélkül blokkolta az akciót, amikor az megkísérelteelküldeni a fájlt az interneten keresztül. A vírus írójánakjogi felelősségére a magyar jog szerint a Btk.300/E. § szerinti számítástechnikai rendszer védelmétbiztosító technikai intézkedés kijátszása bűncselekménytényállásában meghatározottak lehetnekirányadóak. A tényállás szerint, a bűncselekménytaz követi el, aki a Btk. 300/C. §-ban meghatározottbűncselekmény elkövetése céljából, az ehhez szükségesvagy ezt könnyítő számítástechnikai programot,jelszót, belépési kódot, vagy számítástechnikairendszerbe való belépést lehetővé tevő adatot készít.Ha a vírusprogramnak sikerül elküldeni a kérdésesfájlt a cyberbűnöző részére, akkor neki természetesenmár nem csak a Btk. 300/E. §-ben, hanem a 300/C.§-ban meghatározott bűncselekmény elkövetéséértis felelnie kell.Kifinomultabb módszer lehet, ha nem közvetlenüla már létrehozott Bitcoinokat szeretnék ellopnia tulajdonosaiktól, hanem számítógépeket akarnakbefogni az interneten keresztül további érmék bányászására,egyfajta Bitcoin-termelő zombihálózatotfelépítve, a résztvevő gépek tulajdonosainak tudtaés beleegyezése nélkül. 73 Az ilyen illegális célokrakiépített hálózatokat botneteknek nevezzük. 74 Ehhezelőször a cyberbűnözőnek el kell érnie, hogy áldozataszámítógépére egy olyan vírusprogram települjön,amely aztán Bitcoin bányászásra használja fel a célgépprocesszorának és videokártyájának számításiképességeit. Ezt legegyszerűbben elektronikus útonterjedő kéretlen reklámlevelek útján (spamek), vagyadathalász honlapok létrehozásával lehet elérni. Haa sértett véletlenül kéretlen e-mailekben elhelyezetthivatkozásokra kattint, vagy olyan káros honlapokatlátogat, ahol adatokat kell megadnia (pl. e-mail cím,Facebook profil és ezekhez kapcsolódó jelszavak), azinternetes linkek útján terjedő vírus egyszerűen betud férkőzni a számítógépébe.Példa erre a jelenségre az úgy nevezett ZeUs néventerjedő malware vírus, amely a számítógépretelepülve Bitcoin bányászásra használja fel annakerőforrásait. Ez a káros szoftver különböző internetesközösségi oldalakon elhelyezett megtévesztő reklámokonkeresztül terjedt 2011 első félévében. 75Más források megemlítik, hogy szintén kedveltcélpont lehet cyberbűnözői körökben különbözőnagyobb számítógép-hálózatok (pl. egy egyetem,vagy egy cég hálózata) elleni támadás, és ehhezkapcsolódó gépek befogása együttes bányászásra.Ez azért is lehet célszerűbb megoldás, mivel a hatékonyBitcoin-termelés jellemzően rendkívül nagyszámítókapacitást igényel. 76 A fenti cselekményekbüntetőjogi minősítésére is a Btk. 300/C., illetve a300/E. szakaszai irányadóak, tekintettel arra, hogya káros programok akadályozzák a számítógépesrendszer működését, továbbá a vírusprogram terjesztésétönmagában is büntetendő cselekménykéntértékeli a törvény.A fenti problémákkal foglalkozik többek között azEurópai Bizottság C7-0293/10 számú javaslata, amelyaz információs rendszerek elleni támadások jogszabályihátterének közösségi harmonizálásra fogalmazmeg üdvözlendő javaslatokat, különösen hogya számítógépes bűncselekmények elkövetéséhezJURA 2012/2.

Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?99botnet zombihálózatok létrehozása és felhasználásasúlyosító körülményként kellene, hogy megjelenjena tagállamok büntetőjogi szabályozásaiban. 77d) A Bitcoin felhasználása egyéb illegálistevékenységekhezA Bitcoin, mint anonim módon használható virtuálisvaluta kedvelt eszközként szolgál az internetenkülönböző illegális termékek beszerzésére is. A máremlített klasszikus példa erre a SilkRoad nevű anonimpiac, ahol kifejezetten törvény által tiltott, vagynehezen beszerezhető, illetve engedélyköteles árukatlehet vásárolni a többi regisztrált felhasználótól, úgymintkábítószerek, fegyverek, lőszerek stb.A számítógépes bűnözés tendenciái is azt mutatják,hogy a kifinomultabb módszereket alkalmazóhackercsoportok is előszeretettel használják a Bitcointfizetőeszközként. Ilyen például a LulzSec internetesszervezet, amelynek egyik tagja Bitcoint használt egybotnet program felvásárlására. A LulzSec továbbákülönböző internetes fórumokon közzétette, hogyeddig csaknem 18.000 USD-nek megfelelő összegetkapott Bitcoinban különböző felajánlások révén,amelyeket támogatóik utaltak át számukra. 78e) A Bitcoin rendszer, mint piramisjátékKevésbé kapcsolódik a fenti problémákhoz, de mindenképpenérdemes szót ejteni arról, hogy egyeskritikusai szerint a Bitcoin-jelenség nem egyéb egy világméretűpiramisjátéknál, amely csupán a tervezőkés az első néhány érmetulajdonos érdekeit elégíti kiés jelent számukra tetemes anyagi bevételt. A későbbibelépőknek pedig inkább ráfizetéses üzlet a virtuálisvalutába fektetés és azzal való kereskedés. 79A piramisjáték szervezése a csalás speciális formája,amelynek lényege, hogy a játékba beszállókmegadott összeget fizetnek a láncban felettük állóknak,és ha sikerül rávenni ugyanerre néhány ismerősüket,akkor a befizetett pénz többszörösét nyerhetikvissza különböző újraelosztási szabályok szerint. Egyegyszerű matematikai számítással hamar kiderül,hogy a játék csak azoknak fog jelentős nyereménythozni, akik elkezdik. Minél később száll be valaki,annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy véglegelveszíti a pénzét. 80A piramisjáték szervezői természetesen azt hangoztatják,hogy a befizetésekkel mesés vagyonralehet szert tenni, az egyáltalán nem kockázatos ésegyfajta üzleti, marketing rendszerként tüntetikfel azt. A valódi piramisjátékokban a szervezők atovábbi beszervezetteknek azt ígérik, hogy azok isprofitálni fognak a játékban való részvételből. A játékoktovábbi jellemzője, hogy azok csupán a tagokpénzbefizetéseiből tartják fent magukat, a játékosoka befizetett összegek után pedig általában semmilyenvalós szolgáltatást vagy terméket nem kapnak.A piramisjátékok szervezését a magyar jog isbüntetni rendeli, szabályozása a Btk. 299/C. §-ábantalálható meg. A törvényi tényállás szerint, aki másokpénzének előre meghatározott formában történőés kockázati tényezőt is tartalmazó módon valóösszegyűjtésén és szétosztásán alapuló olyan játékotszervez, amelyben a láncszerűen bekapcsolódó résztvevőka láncban előttük álló résztvevők számára közvetlenülvagy a szervező útján pénzfizetést vagy másszolgáltatást teljesítenek, bűntettet követ el, és háromévig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. 81A Bitcoin-rendszer piramisjátékként való értékelésemellett kevés érv szól. A legfőbb az, hogy avirtuális fizetőeszközben korán fantáziát látó, vagyazzal kísérletező kevesek könnyen tudtak gyorsannagy összegekhez jutni, hiszen a Bitcoin-hálózatindításának elején még kevés bányász dolgoztattaszámítógépét, és a hálózat szabályai szerint egyBitcoin-blokk előállításának nehézsége arányosannő, minél több számítógép csatlakozik a hálózathozazért, hogy virtuális pénzt állítson elő. 82 A korai felfedezőktehát mára akár milliomosokká válhattakegy egyszerű otthoni PC-t használva, ma pedig különszerverek léteznek külön erre a célra kialakítottszámítógépekkel a bányászásra. 83A Bitcoin rendszerből való profitálás a piramisjátékoktóleltérően nem arra épül, hogy a korai belépők arendszer népszerűsítés útján történő kiszélesítésévelés új tagok beléptetésével minél több pénzt szedjenekbe a későbbi tagoktól. A korai Bitcoin tulajdonosok avirtuális valuta árfolyamának növekedéséből tettekszert nyereségre. 84 A valós pénzükön Bitcoinokat vevőkminden esetben ellenszolgáltatásként virtuálispénzt kapnak, amelyet elkölthetnek különböző termékekre,vagy visszaválthatnak más valutákra.A Bitcoin vásárlások mögött valós gazdaságiteljesítményt jelent a bányászat, amelynek útján atulajdonosok minden esetben virtuális elszámolásiegységekre tesznek szert. Így a kockázati tényezőkizárható, amely szintén alapeleme a büntetendőmagatartásnak a Btk. törvényi tényállása szerint. Afentiekben kifejtettek alapján a hálózatot nem lehetolyan piramisrendszernek tekinteni, amelyben a felhasználóktólkülönböző összegeket csalnak ki annaktervezői.12. Konklúzió„A cybertérből szólok hozzátok, fejlett ipari országok kormányai,kik húsból, betonból, acélból építkeztek és merítitekhatalmatokat. A jövő nevében követelem tőletek, kik a múlt-JURA 2012/2.

100 Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?ból nyeritek erőtöket, hagyjatok minket örökre békén! Nemüdvözlünk benneteket jó szívvel. Ahol mi összegyűlünk,ott nektek semmi erőtök sincsen! Nekünk nincsen választottkormányunk, és soha nem is lesz. Pontosan akkorahatalommal jelentem ki ezt, amennyi magából a szabadságtényéből fakad. Ezennel megalapítom a globális szociálisteret, mely eredendően független a zsarnokságotoktól, amitránk akartok kényszeríteni. Nincsen jogotok az emberi lélekúj otthonát szabályozni, és eszközeitek sincsenek arra, hogya módszereiteknek – melyektől félnünk kellene – érvénytszerezzetek.” 85A Cybertér Függetlenségi Nyilatkozatát Jo h n Pe r r yBa r l o w fogalmazta meg 1996. február 8-án, amelynekkezdő sorai akarva akaratlanul is visszaköszönnekminden egyes alkalommal, amikor az internet szabályozhatóságavan terítéken. A technikai fejlődéssel avilágháló mindig túlterjeszkedik a törvényeken, ezértlehetetlen hatékonyan és minden részletre kiterjedőenszabályozni, mivel mindig lesznek kiskapukés lefedetlen területek. A nyilatkozat ezt egyszerűenúgy fogalmazza meg, hogy a kormányzatoknak nincshatalmuk az emberi tevékenység e szintje felett. Jópélda erre a Bitcoin-jelenség is, amely teljesen újszerűmegoldásai miatt olyan kérdéseket vet fel, amikreeddig nem volt példa.A virtuális érme mögött álló technológia olyanújdonság, amely mindeddig példátlan paradigmaváltástjelent a pénzügyi rendszerek terén, és ezértnem is látható teljesen tisztán, hogy mi mindenkövetkezhet még belőle, hiszen a teljes kibontakoztatásáhozszükséges eszközök jelenleg is fejlesztésalatt állnak.Létezik olyan szemlélet is, amely szerint nem is érdemesa Bitcoinra, mint pénzre tekinteni, hanem úgykell felfogni, mint egy protokollt, amellyel azonnalpénzt küldhetünk a világhálón keresztül bárkinek.Teljesen mindegy, hogy mennyit ér egy Bitérme, mivelelőbb-utóbb úgyis átváltjuk más valutára, vagyéppen elköltjük különböző fogyasztási cikkekre. 86Ez is jól példázza, hogy jelenleg nagyon nehézstabil álláspontot kialakítani erről a virtuális jelenségről,hiszen túl új ahhoz, hogy egyértelműen értékelnitudjuk. A Bitcoint először meg kell érteniük és teljesegészében fel kell fogniuk a piaci szereplőknek, ígyegy idő után ki fog alakulni a megfelelő szemlélet,és ez maga után vonhatja majd az új fizetőeszközkibontakozását és széleskörű elterjedését is. Optimálisszabályozást pedig addig nem lehet hatékonyankialakítani. Addig is érdemes a Bitcoinra úgy tekinteni,mint pénzre – hiszen e célból tervezték – és ígyértékelni a piacon és a joggyakorlatban.Jegyzetek1A tanulmány alapjául a szerző az Infokommunikáció ésjog folyóirat 49. számában megjelent cikke szolgál2http://www.newyorker.com/reporting/2011/10/10/111010fa_fact_davis[2011.10.16.]3Nakamoto, Satoshi: Bitcoin: A Peer-to-Peer ElectronicCash System. http://bitcoin.org/bitcoin.pdf4http://www.wired.com/magazine/2011/11/mf_bitcoin/[2012.06.17]5A pénz hagyományos értelemben vett funkciói: csereeszközfunkció, fizetési eszköz funkció, értékmegőrző funkció,elszámolási funkció.6http://infoter.blog.hu/2012/06/11/bitcoin_a_nonkomformista_digitalis_fizetoeszkoz[2012.08.01.]7A cyberpunk a kortárs tömegkultúra egyik népszerűstílusa, lényegében a közeli jövőben játszódó sci-fik altípusa.A cyberpunk művekben az emberek általában óriási, túlzsúfoltmetropoliszokban élnek, érzelmi életük ennek megfelelőensivár. A nemzeti érzés helyett a cégekhez tartozás kerül előtérbe.Tipikus szereplők a számítógépes bűnöző és az informatikusszakember.8Ludlow, Peter (szerk.): Crypto Anarchy, Cyberstates,and Pirate Utopias, 2001. ISBN 0-262-62151-79http://trumpf-3.rz.uni-mannheim.de/www/sem96s/webrum.uni-mannheim.de/bwl/zenner/seminar/ecash.htm[2012.08.01.]10http://www.weidai.com/bmoney.txt [2012.08.01.]11http://unenumerated.blogspot.hu/2005/12/bit-gold.html [2012.08.01.]12http://infoter.blog.hu/2012/06/11/bitcoin_a_nonkomformista_digitalis_fizetoeszkoz[2012.08.01.]13http://hu.wikipedia.org/wiki/Bitcoin [2011.10.26.]14http://bitcoin.org/ [2011.10.16.]15https://en.bitcoin.it/wiki/Wallet [2011.10.26.]16https://en.bitcoin.it/wiki/Securing_your_wallet[2011.10.18.]17http://www.techworld.com.au/article/380396/google_releases_open_source_bitcoin_client/[2011.10.26.]18http://bitcoins.hu/bitcoin_faq.htm [2011.10.26.]19http://www.economist.com/blogs/babbage/2011/06/virtual-currency[2011.10.17.]20http://bitcoins.hu/bitcoin_geekeknek.htm[2011.10.26.]21https://en.bitcoin.it/wiki/Introduction#Transferring_a_coin[2011.10.17.]22Nakamoto, Satoshi: Bitcoin: A Peer-to-Peer ElectronicCash System. http://bitcoin.org/bitcoin.pdf [2011.10.17.]23Nakamoto, Satoshi: i.m.24http://wiki.prog.hu/wiki/Hash [2011.10.26.]25http://bitcoins.hu/bitcoin_geekeknek.htm[2011.10.26.]26http://bitcoins.hu/bitcoin_geekeknek.htm[2011.10.26.]27http://www.origo.hu/techbazis/internet/20110615-bitcoin-a-torrentrol-mintaztak-az-internetes-penzt.html[2011.10.18.]28https://en.bitcoin.it/wiki/Blocks [2011.10.17.]29http://bitcoins.hu/bitcoin_geekeknek.htm[2011.10.17.]30http://bitcoin.hu/?page_id=316 [2011.10.27.]31http://bitcoins.hu/index.html [2011.10.16.]32http://www.weusecoins.com/mining-guide.php[2011.10.26.]33https://en.bitcoin.it/wiki/Block [2011.10.16.]34https://en.bitcoin.it/wiki/Introduction#Creation_of_coins [2011.10.16.]35https://en.bitcoin.it/wiki/File:Total_bitcoins_over_time_graph.png [2011.10.26.]36Grinberg, Reuben: Bitcoin: An Innovative AlternativeDigital Currency (2011.04.21.). http://ssrn.com/abstract=1817857[2011.10.19.]37http://bitcoin.hu/?p=74 [2011.10.26.]JURA 2012/2.

Eszteri Dániel: Bitcoin: Az anarchisták pénze vagy a jövő fizetőeszköze?10138http://www.dailytech.com/Inside+the+MegaHack-+of+Bitcoin+the+Full+Story/article21942.htm [2011.10.26.]39http://btc.exchangerates24.com/huf/history/?q=30[2011.10.26.]40https://en.bitcoin.it/wiki/Trade#Legal_Services[2011.10.18.]41http://gawker.com/5805928/the-underground-website-where-you-can-buy-any-drug-imaginable[2011.10.18.]42https://www.torproject.org/ [2011.10.18.]43http://www.zeit.de/2011/27/Internet-Bitcoins[2011.10.19.]44Grinberg, Reuben: i.m.45http://bitcoin.hu/?p=1007 [2011.10.20.]46A Second Life egy interaktív virtuális világ, amely 2003júniusa óta játszható az Interneten keresztül. Fejlesztő: LindenLab. Honlap: http://secondlife.com/ [2012.07.31]47http://www.facebook.com/FarmVille [2011.10.20.]48A Diablo III egy internetes „hack and slash” stílusúszerepjáték, amely 2012 májusa óta játszható. Fejlesztő:Blizzard Entertainment. Honlap: http://eu.battle.net/d3/en/?- [2012.07.31]49http://diablo3.hu/2011/08/02/tisztazzuk-a-hallottakat-real-money-auction-house/[2011.10.20.]50http://tech.fortune.cnn.com/2011/06/17/the-clock-is-ticking-on-bitcoin/ [2011.10.20.]51http://hu.wikipedia.org/wiki/Iraki_din%C3%A1r[2011.10.26.]52Grinberg, Reuben: i.m.53http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A9nz#Mag.C3.A1np.C3.A9nz [2011.10.24.]542001. évi LVIII. törvény a Magyar Nemzeti Bankról4.§ (2)55http://en.wikipedia.org/wiki/Liberty_Dollar[2011.10.26.]56http://www.citizen-times.com/article/20110319/NEWS01/110319006/Liberty-Dollar-creator-convicted-federal-court[2011.10.26.]57http://online.wsj.com/article/SB10001424052748704425804576220383673608952.html?mod=googlenews_wsj[2011.10.24.]581959. évi IV. törvény a Polgári Törvénykönyvről (Ptk.)338/A.§ (2)592006. évi IV. törvény a gazdasági társaságokról (Gt.)177.§60Gt. 171.§ (1)61Ptk. 338/A.§ (1)62Lábady, Tamás: A magyar magánjog (polgári jog)általános része. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2002.p. 291-292.631999. évi LXXVI. törvény a szerző jogról 1.§ (6)64Ptk. 94.§ (1)-(2)65Federal Bureau of Investigation, Intelligence Assasment:Bitoin Virtual Currency: Unique Features PresentDistinct Challanges for Deterring Illicit Activity (24. April2012) Online: http://cryptome.org/2012/05/fbi-bitcoin.pdf[2012.07.31]66Nakamoto Satoshi: i.m.67Federal Bureau of Investigation, Intelligence Assasment:im.68Federal Bureau of Investigation, Intelligence Assasment:im.69A társaság adatai a Tokiói Kereskedelmi és Ipar kamarahonlapján: http://www.tokyo-cci.or.jp/english/ibo/2353440.htm [2012.07.31]70https://en.bitcoin.it/wiki/Bitcoin_Laundry[2012.07.31]71Ptk. 94. § (2) bekezdése72http://www.symantec.com/security_response/writeup.jsp?docid=2011-061615-3651-99[2012.07.08]73Federal Bureau of Investigation, Intelligence Assasment:i.m.74http://hu.spam.wikia.com/wiki/Botnet [2012.07.31]75http://blog.sparktrust.com/?p=572 [2012.07.10]76https://bitcointalk.org/index.php?topic=11506.0[2012.07.10]77Az Európai Bizottság C7-0293/10 számú javaslata azinformációs rendszerek elleni támadásokról szóló EurópaiParlamenti és Tanácsi 2005/222/IB számú kerethatározathatályon kívül helyezéséről. Online: http://www.europarl.europa.eu/meetdocs/2009_2014/documents/com/com_com%282010%290517_/com_com%282010%290517_hu.pdf[2012.07.10]78http://thenextweb.com/insider/2011/06/24/lulzsec-claims-to-have-received-over-18000-worth-of-donations/[2012.07.10]79http://www.hightechforum.org/bitcoins-a-crypto-geek-ponzi-scheme/[2012.07.30]80Szántó, Judit: Piramisjáték vagy Multi Level Marketing?Szakdolgozat, 2007. Online: http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/szanto_judit-piramisjatek%5Bjogi_forum%5D.pdf[2012.07.30]81A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény299/C. §82https://en.bitcoin.it/wiki/Mining#Difficulty[2012.07.30]83http://bitcoin.hu/?p=2250 [2012.07.30]84https://en.bitcoin.it/wiki/Myths#It.27s_a_giant_ponzi_scheme[2012.07.30]85https://projects.eff.org/~barlow/Declaration-Final.html [2011.10.26.]86http://bitcoin.hu/?p=1280 [2011.10.26.]JURA 2012/2.

102 Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek közöttHadi NikolettPhd-hallgatóPTE ÁJKA fogyatékossággal élőszemélyek védelme azalkotmányi értékek között„Az értékelés az ember szellemi aktivitásának, életvitelének,önfejlesztésének, sorsformálásának nélkülönözhetetlenmegnyilvánulása és eszköze. Azértékelés mérlegelést, becslést, megítélést jelent.” 1A pluralista értékfelfogás értelmében értéknek tekintendőminden, amelyet az értékelő alany annakminősít. 2 Az értékelésben pedig bárki – egyéni ésközösségi szinten egyaránt – részt vehet. Jelen írásaz értékelés tárgyává a fogyatékossággal élő embereket,illetve a fogyatékosságot állítja. A sérültemberek megítélése ugyanis az egyes korokban éskultúrákban – teljes kirekesztettségüktől egészensokszínűségük elismeréséig – jelentős változásonment keresztül, napjainkban is alakul. A fogyatékossággalélő személyek értékelésekor különösen a többségitársadalom értékelő tevékenysége kerül előtérbe.Ennek oka, hogy minden társadalmat jellemez annakfogyatékossággal élő emberekhez fűződő viszonya, 3így az értékelés során a fogyatékossággal nem élőemberek, illetve közösségeik „lényeges minősége” 4is feltárulhat. Az emberi közösségek ugyanis hajlamosakarra, hogy valamely külső vagy belső egyéniadottsághoz kedvező, illetve kedvezőtlen értékítéletettársítsanak, ennek következtében – akaratlanulis – a legtöbb esetben a megszokott, így főként atöbbségre jellemző tulajdonságokat helyezik előtérbe.Ebből fakadóan a jog szerepe a fogyatékosságotilletően abban rejlik, hogy segítse a társadalombanmeglévő előítéletek lebontását, a fogyatékossággalélő emberek önálló életvitelének, társadalomba valórészvételének megteremtéséhez szükséges feltételekkialakítását. Ebben a folyamatban Magyarországonjelentős előrelépést és egyúttal alkotmányi értéket isjelent, hogy az új Alaptörvénybe 5 már kifejezetten afogyatékossággal élő személyek védelmét előirányzórendelkezések kerültek beillesztésre.I. Történeti – filozófiai gyökerek1. Az antikvitástól a felvilágosodásigA fogyatékossággal élő személyekhez fűződő attitűdökkelösszefüggésben megfigyelhető, 6 hogy atörténeti előzmények a közösségi áldozatvállalás ésa félelemből származó teljes elutasítás két szélsőségesirányát mutatják. Az értékhierarchia változásávalpárhuzamosan változott, illetve folyamatosan változika fogyatékossággal élő emberek megítélése is.„Az ókort a fizikai és a mentális tökéletességidealizálása jellemezte, így a fogyatékosságot, habármeglehetősen gyakori volt, az alsóbbrendűség jelénektekintették.” 7 A sérültséget gyakran egyenesen azistenek bosszújának tartották, jóllehet a csatában sérüléstszenvedett harcosokat köztisztelet vette körül.Plutarkhosz leírta azonban azt a spártai hagyományt,amely szerint a fogyatékossággal született gyermekeketbedobták a Taigetosz Apothetai elnevezésűszakadékába azt a meggyőződést követve, hogy nemelőnyös sem a gyermekek, sem az állam számára, haéletben maradnak. 8 A gyengének és életképtelennektartott újszülöttek felnevelését tiltó gyakorlatot Platón9 és Arisztotelész 10 is megfogalmazta. Seneca 11 pediga fogyatékossággal élő Claudius császár esetében azuralkodó fogyatékosságának kialakulását egyenesenaz istenek haragjára vezette vissza.A kereszténység térhódításával kiemelt jelentőségetkapott a betegek és a fogyatékossággal élő emberekgondozásának feladata. A kolostorok szerepeazért volt kiemelkedő ebben az időszakban, mertéletteret és munkalehetőséget tudott biztosítani afogyatékossággal élő emberek számára. A gondoskodáserkölcsi kötelességként való előtérbe kerülése ellenéreazonban a fogyatékosságot gyakran továbbrais a „Gondviselés valamiféle megtorló akciójának” 12tekintették. A középkorban így az erkölcsi indíttatásúsegítőkészség mellett fellelhetők a korábbi korszakokfogyatékosságról vallott, azt a bűn következményének,illetve valamely bosszú eszközeként tekintettfelfogásai. Ezzel összefüggésben fontos kiemelni,hogy az ókor és a középkor keresztény szerzőinekfelfogásában az ember méltósága mint „Isten kegyelménekigazolása” jelent meg. Ez a megközelítés azonalapult, hogy az Isten az embert a saját képmásárateremtette. E szerint minden embert azonos mértékbenilleti meg a méltóság, az ember méltóságát pedigkizárólag saját vétke csorbíthatja. 13 Véleményemszerint ebből levezethető, hogy a hivatkozott szemléletértelmében a „bűn következményeként előálltfogyatékosság” a sérült embereket méltóságuktól ismegfoszthatta. Ez a felfogás felsejlik a reformációidőszakában is, amikor Kálvin János az eleve elrendeltetéselvét hirdetve úgy vélte, hogy Isten márkiválasztotta azokat, akiknek a lelkét megmenti, ésazokat is, akikét nem. Kálvin nézete alapján ugyanisa fogyatékossággal élő emberek nem tartoztak a kiválasztottakcsoportjához. 14Az előbbi korszakokhoz viszonyítva a reneszánszkora azért volt jelentős, mert az ember felé fordulásJURA 2012/2.

Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között103szemlélete ráirányította a figyelmet a fogyatékossággalélő emberekre is: a fogyatékosság orvosikérdéssé vált, a fogyatékossággal élő személyeketpedig betegnek tekintették, akiken segíteni kell.Jelentős felismerésnek bizonyult továbbá, hogymeghatározott esetekben már nem kizárólag orvosisegítséggel, hanem neveléssel is elérhetőnek látták ajavulást a fogyatékossággal élő emberek állapotában.Petrarca külön meg is fogalmazta, hogy a vak, a siket,a beszédhibás, a gyenge emlékezetű, valamint a nehézértelműgyermekeket különleges bánásmódbankell részesíteni. 15 Véleményem szerint a reneszánszkorszakában rajzolódott ki kifejezetten először, hogya fogyatékossággal élő emberek méltósága is érinthetetlen.Pico della Mirandola az embert azoknak a lehetőségeknekaz összességével azonosította, amelyekközött méltósága megválasztható. 16 Úgy vélem ebbőla megközelítésből a jelenkori fogyatékosságpolitikacélkitűzése is kiolvasható: a fogyatékossággal élő emberazon lehetőségeire, tulajdonságaira kell építkezni,amelyek által – a környezet alkalmazkodásánaksegítségével – a sérült emberek részére is lehetővéválhat a „méltó létezés” megvalósulása.A felvilágosodás gondolkodói az addig fennállóintézményeket, szokásokat és erkölcsöt kritizálták.A korszak több képviselője foglalkozott a fogyatékosságtárgykörével, illetve az emberek között meglévőkülönbözőségekkel: Locke, Condillac és Diderotaz érzékszervek megismerésben betöltött szerepéttanulmányozták. Emellett Rousseau is több alkalommalfogalmazta meg nézeteit a fogyatékossággal élőemberekkel összefüggésben, 17 noha a nevelésről tettnézetei a jelenkori fogyatékosságszemlélet tükrébenaligha fogadhatók el. Emil vagy a nevelésről címűművében ugyanis a fogyatékossággal élő gyermekkelvaló bánásmódot a betegápolás szintjére szűkítettele, a nevelő tevékenységét a „haszontalan” élet gondozásáraszánt, elfecsérelt időnek tekintette. Ezért agyógypedagógiára a beszéd neveléséről és az érzékszervekfejlesztéséről megfogalmazott nézetei voltakinkább hatással. Véleményem szerint a felvilágosodáskétségtelen előnye, hogy ráirányította a figyelmeta fogyatékossággal élő emberek élethelyzeteire, ígyaz eddiginél közelebb hozta a sérült embereket atársadalom többi tagjához.Alkotmányjogi szemszögből különösen fontoshangsúlyozni, hogy a konstitucionalizmus szellemielőkészítését szintén a felvilágosodás filozófiájábóleredő racionalizmus szolgáltatta. 18 A sérült emberekgondozásának szükségessége először az 1793-asfrancia alkotmány 21. cikkéből olvasható ki: „A köztámogatásszent adósság. A társadalom köteles eltartaniszerencsétlen polgárait, akár úgy, hogy munkát szerezszámukra, akár azáltal, hogy biztosítja a létfenntartáshozszükséges eszközöket a munkaképtelenek számára.” KönczeiGyörgy megfogalmazása alapján a hivatkozott alkotmányirendelkezéssel két feltétel is adott volt már amodern értelemben vett rehabilitáció kialakulásához:a fogyatékossággal élő ember ugyanis megjelent a rehabilitációsfolyamat 19 középpontjában, a társadalompedig alkotmányos felelősséget vállalt támogatására.Jóllehet, ebben a korszakban a rehabilitáció még nemterjedt túl a gondozás tevékenységi körén. 202. A haszonelvűségtől az igazságosságelméletéigA XIX. században az utilitarista felfogást képviselőJeremy Benthman nézete alapján a „(...) a legnagyobbjó és ezáltal a legfőbb érték a fájdalommentesség, azöröm, az élvezet.” 21 A jogalkotó feladata pedig az,hogy a lehető legtöbb embernek biztosítsa a lehetőlegnagyobb mértékű boldogságot. E megközelítésszerint az ideális társdalomban olyan intézményekvannak, amelyek elősegítik, „hogy az emberek vágyainaklehető legnagyobb tiszta egyenlege valósuljonmeg”, eltekintve attól, hogy az egyes egyénivágyak kiteljesedése milyen mértékben jelentkezik.A „the greatest happiness of the greatest number”kitétel értelmezése azt eredményezi ugyanis, hogyaz össztársadalmi szintű boldogsághoz nagyobbmértékben hozzájárulónak vélt személyek előtérbekerülnek az ahhoz kevésbé hozzátenni képes emberekhezképest. Mivel a haszonelvűség az emberszemélyiségének kibontakoztatására alkalmas lehetőségeinés képességein alapszik, az utilitarizmusértelmében az emberi élet értékessége is a személyiségkibontakoztatásának függvénye. Mivel asúlyos fogyatékossággal élő emberek jelentős részeaz említett kibontakoztatásra nem vagy csak erősenkorlátozottan képes, az ő életüket az utilitarista felfogásnem tartja értékesnek. 22 Véleményem szerint ahivatkozott elmélet teljes mértékben figyelmen kívülhagyja, hogy az egyenlőséghez való jog abban azesetben sem csorbulhatna, ha ezáltal össztársadalmiszinten a vágyak megvalósulásának mértéke növekedne.Ennek oka, hogy minden ember – így természetesenvalamennyi fogyatékossággal élő személyis – tulajdonságaitól és a társadalomra való konkréthasznosságától függetlenül értékes, és ennek megfelelőenkell elismerni és védelemben részesíteni őket.Ez az utilitarizmussal ellentétes szemlélet jelent mega XX. századi filozófiában John Rawls Az igazságosságelmélete című műve hatására is.Rawls nézete szerint a társadalmi berendezkedéslegalapvetőbb követelménye ugyanis, hogy igazságoslegyen. Az igazságosság mint a közösségilét alapja ugyanis olyan elvekből tevődik össze,amelyeknél még a társadalom egészének jóléte semlehet fontosabb. Az igazságosság elvei közös elvek,JURA 2012/2.

104 Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek közöttamelyek nélkül az emberek közötti együttműködésnem jöhet létre. Az elvek csak olyan helyzetben alakíthatókki, amelyben mindenki egyenlő, mindenkiazonos módon és mértékben vehet részt. Enneka hipotetikus szituációnak a legfontosabb jellemzője,hogy valamennyi szubjektív megközelítésrelehetőséget adó ismeretet eltakar az emberek elől a„tudatlanság fátyla”. 23 Ennek következtében pedigaz emberek olyan elvekben való megállapodásratörekszenek, amelyeket társadalmi helyzetüktől függetlenül,jövőbeli körülményeikre való rálátás nélküligazságosnak tudnak tartani. Úgy vélem, ebből máraz is levezethető, hogy az említett objektív elvek afogyatékossággal élő személyek részére is lehetővéteszik érdekeik méltányos mértékű érvényesítését,ezáltal a „méltányosságként felfogott igazságosság”(“justice as fairness”) megvalósulását. A fogyatékossággalélő személyeknek ugyanis ugyanolyan alapvetőjogaik vannak, mint a társadalom többi tagjának.Ezért kell lehetővé tenni részükre, hogy ténylegesengyakorolhassák a már meglévő, a társadalom többitagjával azonos alapjogaikat.Összességében megállapítható, hogy a két ismertetettfelfogás közötti fő különbség abban rejlik, hogyaz igazságosság princípiuma alapján nem tehetőkülönbség az emberi életek értékessége között, mígaz utilitarizmus hajlamos az említett kategóriák létrehozására.Ennek értelmében meglátásom szerintaz említett elméletek jegyei a fogyatékossággal élőemberek megítélésének történetében is fellelhetőek.Elrettentő példa, hogy az értéktelen élet eszméje következébena Harmadik Birodalom a Holocaust sorána fogyatékossággal élő személyek megsemmisítéséretörekedett. 24 Pozitív eredményt jelent azonban, hogya XIX. századi – főként az intézményi szint vonatkozásábantörtént – humánus előrelépések elindítottáka rehabilitáció fejlődésének folyamatát. Az első világháborútkövetően Lengyelországban megkezdődötta rokkantszövetkezeti mozgalom, több állambannagy gondozóintézmények jöttek létre. 25 A másodikvilágháború után megindult a rehabilitáció fejlődésea gondozás és segélyezés által meghatározottszemlélettől egészen a társadalomba való befogadáselvének irányába. Történetileg jelentős állomástjelentett, hogy az Egyesült Államok 1973-ban rehabilitációstörvényt fogadott el, amelynek 504. szakaszamegtiltotta a minősítetten fogyatékossággal élőszemélyekkel szembeni diszkriminációt a szövetségiköltségvetés által támogatott programok vonatkozásában.26 „A jogszabályt sokáig a fogyatékossággal élőszemélyek polgári jogainak törvényeként emlegették.” 271975. december 9-én az ENSZ Közgyűlése kiáltványtfogadott el a fogyatékossággal élő személyekjogairól. Ezt követően a fogyatékossággal élő emberekjogainak történetét már főként a Fogyatékossággalélő személyek jogairól szóló egyezményés az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvmegalkotása irányába haladó folyamat határoztameg. Ennek eredményeképpen a 2006. december13-án New Yorkban elfogadott ENSZ egyezménycélkitűzése lett a fogyatékossággal élő emberekteljes mértékű társadalmi részvételét gátló fizikai,szociális és kulturális akadályok lebontása, emellettaz őket érintő hátrányos megkülönböztetés, illetvejogsérelmeik megszüntetése. Az egyezmény jelentősége,hogy a fogyatékossággal élő személyekre márelsősorban nem kizárólag mint a gondoskodásbanés az orvosi kezelésben részesülőkre, hanem mint ajogok birtokosaira tekint. 28 Az egyezményben szereplőjogok tartalmilag sokrétűen kerülnek kibontásra,a dokumentum ugyanis a fogyatékossággal élőembereket érintő kirekesztés és megkülönböztetéstapasztalatai alapulvételével fogalmazza meg azemberi jogokat. Fontos kiemelni, hogy az EU számáraaz ENSZ egyezmény részes felévé válásával 29lehetővé vált, hogy a tagállamokkal együtt, koherensmódon teljesítse az egyezményből eredő kötelezettségeketés gyakorolja azokat a jogokat, amelyeketaz a megosztott hatáskörű területeken ráruházott.Véleményem szerint valószínűsíthető, hogy a jelenlegihelyzethez hasonlóan a jövő fogyatékosságitörténetét és politikáját is a Fogyatékossággal élőszemélyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódótöbbszintű együttműködés kívánalma, illetve annakhatása fogja meghatározni. 30II. A fogyatékosságtárgyköre a posztmodernitásösszefüggésrendszerébenA posztmodernitás „(...) nem más, mint a modernitásönkritikájának és önkorrekciójának olyan fokozata,amelyben ugyan országonként eltérő arányban,de együtt találhatók a polgári társadalmi és államiberendezkedés alapvető összetevőinek eredeti, akésőbbiekben kiegészült és változott, valamint teljesenúj változatai.” 31 A posztmodernitás nem jelent amodernitástól időben elkülönülő és attól tartalmilagteljesen eltérő fejlődési szakaszt. Ellenkezőleg, mérsékelivagy megváltoztatja a modernitás bizonyosjellegzetességeit, ezzel párhuzamosan azt új összetevőkkelgazdagítja. 32 Véleményem szerint a tartalmigazdagodás elemei közé tartozik a fogyatékossággal élőszemélyek jogvédelmének megteremtése iránti igény is,különös figyelemmel arra, hogy a posztmodernitásidőszakában az alkotmányos jogállam által meghatározottmodernizációnak alaptörvényi szinten is 33 megkell jelennie, a korszerű társadalmi értékeket is szükségeskifejezésre juttatnia. Ezért a következőkben aJURA 2012/2.

Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között105fogyatékosság tárgykörét a posztmodernitás összefüggésrendszerébentörekszem vizsgálni, kiemelvea jelenségkörből azokat a jellemzőket, amelyek meglátásomszerint a fogyatékossággal élő személyekszemszögéből a leginkább előtérbe kerülhetnek.1. A globalizáció és a tömegesedésA globalizáció és a tömegesedés jelensége megkerülhetetlensajátja lett a jelenkori fogyatékosságpolitikának.A fogyatékosság kezelése ugyanis a XX.század közepétől világméretű problémává vált: „Anagyipari munka, a zsúfolt, veszélyes közlekedés,az egészségtelen életmód, a nem megfelelő és túlzottgyógyszerfogyasztás, a hatalmas mennyiségű károskémiai anyag bevitele a szervezetbe, a felfokozottstresszhatások, az erősen szennyezett környezet csaknéhány a jellemző és roppant veszélyes, fogyatékosságotelőidéző tényezők közül.” 34 Fontos kiemelni,hogy a fogyatékosság összefüggésében a globalizációnem kizárólag a nemzetközi szintérre való eljutástjelenti, hanem azt is, hogy adott jelenségek még alokális kontextustól 35 is függetlenednek. A globalizációsfolyamatok megvalósítását ugyanis felgyorsítjákés előtérbe helyezik azok a tudományos és műszakieredmények, amelyek a tér és az idő dimenzióitis meg tudják változtatni. 36 A nemzetközi együttműködésifórumok emellett előmozdítják a kutatásieredmények megismerését, a tapasztalatcsere megvalósulását.Az ENSZ egykori emberi jogi főbiztosának,Mary Robinson megállapításának alapulvételével 37 aglobalizáció erkölcsi szintű fenntartható fejlődése jelenthetia választ a globalizációval szembeni általánoskritikákra. A globalizáció erkölcsi vetülete ugyanisaz egyetemes emberi jogvédelem megteremtése irántiközös felelősségen alapul. Véleményem szerint a fogyatékossággalélő személyeket érintő egységesülésifolyamatokban egyértelműen az említett törekvés kerülelőtérbe. Ennek szellemében a Fogyatékossággalélő személyek jogairól szóló egyezmény preambulumánaky) pontja is rögzíti: „(...) a fogyatékossággal élőszemélyek jogainak és méltóságának előmozdításáraés védelmére irányuló átfogó és egységes nemzetköziegyezmény jelentősen hozzá fog járulni a fogyatékossággalélő személyek súlyos társadalmi hátrányánakorvoslásához, és előmozdítja egyenlő esélyekkeltörténő részvételüket a civil, a politikai, gazdasági,társadalmi és kulturális élet területén mind a fejlődő,mind a fejlett országokban”.2. A differenciálódási folyamatokegyensúlyozásaA posztmodernitást az egységesülés jelenléte mellett– azzal vetélkedő – tartalmában és erősségébenváltozó differenciálódási folyamatok is meghatározzák.38 Úgy vélem az említett jelenség a fogyatékosságszemszögéből az intergráció, inklúzió és a szegregációellentétes irányú törekvéseiben mutatkozikmeg. A túlzott egységesülési és a differenciálódásifolyamatok egymásnak feszülésével összefüggésbenÁdám Antal megfogalmazta: „Az ellentétek mindenszintjén folytonosan és körültekintően kell keresnünkés alkalmaznunk az ellentétek okainak feltárására,enyhítésére vagy feloldására alkalmas egyensúlyozómechanizmusokat.” 39 A fogyatékosság szempontjábólvéleményem szerint ennek az egyensúlynak a megtalálásaazért nehéz, mert az állam társadalompolitikaieszközrendszere gyakran még tovább mélyíti atöbbségi társadalom fogyatékossággal élő személyekirányába tanúsított – napjainkban is jelentkező – kirekesztőmagatartását. Ezt érzékelteti, hogy példáulMagyarországon legalább 15 ezer fogyatékossággalélő személy él nagy létszámú bentlakásos intézményekben.40 Ezek az intézmények elszigetelik a sérültembereket a társadalom többi tagjától. Emellett ahazai foglalkoztatáspolitika szinte kizárólag szegregált– állami vagy önkormányzati forrásokbólfinanszírozott – foglalkoztatási formákat nyújt afogyatékossággal élő személyek számára. 41 Valószínűsíthető,hogy – az egyéni szükségletekhez és avalós igényekhez igazodó – a fogyatékossággal élőemberek és a többségi társadalom érdekeire is figyelemmellévő, az ésszerű alkalmazkodást 42 szem előtttartó szolgáltatások kialakítása hosszabb lefutású,többpilléres folyamatot feltételez. Ennek oka, hogya megvalósítást az érintett társadalmi szereplők érdekeltsége,illetve ellenérdekeltsége is nagymértékbenbefolyásolja. Meglátásom szerint a különbözőérdekek közeledése annak állami elismerésével ésa társadalomban való tudatosításával valósulhatmeg, hogy a fogyatékossággal élő személyek teljeskörű társadalmi és gazdasági részvétele alapvetőenfontos a társadalom valamennyi tagja számára. Aglobális világgazdaságban ugyanis az állam akkorlehet versenyképes, ha fejlesztő tevékenységévela társadalmi konfliktusokat is mérsékeli, emelletttiszteletben tartja az egyéni szabadságot, a polgáriautonómiát. 43 „A gazdasági tevékenység közjó, mégakkor is, ha egyesek másokhoz képest a szabadságotjobban használják, és nagyobb profitot érnekel.” 44 Minél több fogyatékossággal élő ember képes„produktív gazdasági cselekvővé” 45 válni, annáltöbb nyeresége keletkezik a társadalomnak is. Ezzelösszefüggésben fontosnak tartom kiemelni, hogy a2010-2020-ra szóló Európai fogyatékosságügyi stratégiaszintén utal arra, hogy a fogyatékossággal élőemberek teljes mértékű gazdasági és társadalmi részvételemeghatározó szereppel rendelkezik az Európa2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzívJURA 2012/2.

106 Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek közöttnövekedésre irányuló célkitűzéseinek megvalósításavonatkozásában. 46 Véleményem szerint az előbbi indokokalapján összességében megállapítható, hogyaz érdekellentétek – a társadalmi szolidaritás előtérbehelyezése mellett – a mindenkit befogadó társadalominnovációt ösztönző hatásai következtében oldhatókfel a leghatékonyabban.3. Az interdependenciaés a komplementaritásA globalizálódási, tömegesedési, egységesülési ésdifferenciálódási irányzatokhoz szorosan kapcsolódika folyamatok interdependenciája, amely kölcsönösfüggést, korrelatív meghatározottságot jelent. 47Úgy vélem az interdependencia a fogyatékosságösszefüggésében az interdiszciplinaritás szerepéthelyezi előtérbe. Ennek oka, hogy a fogyatékosságpolitikábanvégbement paradigmaváltás hatására afogyatékossághoz elsődlegesen emberi jogi oldalrólszükséges közelíteni. A fogyatékosság társadalmimodellje az orvosi megközelítéssel ellentétbenmár felismerte ugyanis, hogy a fogyatékosság„társadalmilag megalkotott kategória”, 48 nem lehetazonosítani kizárólag az egészségkárosodással.Fogyatékosságról akkor beszélhetünk, ha a károsodáskövetkeztében akadályozottá válik a társadalmiéletben a részvételi funkciók betöltése. E gondolatotkövetve a fogyatékosság szociális modellje egyúttala fogyatékosság emberi jogi megközelítéséhez iselvezetett. 49 A paradigmaváltással párhuzamosanpedig követelménnyé vált a fogyatékosság kezelésénekkomplex szemlélete, több tudományág keretébenvaló értelmezése. Véleményem szerint a jog szerepeígy abban rejlik, hogy a különböző – különösen biológiai,orvostudományi, pszichológiai, pedagógiai, szociológiai,filozófiai – vonatkozások figyelembevételételőmozdítsa, megteremtse az összetett megközelítéskibontakozási kereteit.Az interdependenciához kapcsolódóan a komplementaritás50 a fogyatékossággal összefüggésben aztjelenti, hogy a fogyatékossággal élő személyek hátrányaitkiküszöbölni célzó intézkedések, illetve azokelmaradása tervezett vagy nem szándékolt hatásokateredményezhet. Így például a fizikai akadálymentesítésterületén megvalósult előrelépések, vagy azokhiánya a fogyatékossággal élő személyek helyzetétbefolyásoló hatásokat idézhet elő több területen,így főként a foglalkoztatás, az oktatás és képzés, azegészségvédelem, a szolgáltatások igénybevételevonatkozásában. Emellett a komplementaritás afogyatékosság szemszögéből úgy is előtérbe kerülhet,hogy valamely általánosan jelentkező jelenséghat ki fokozottan a fogyatékossággal élő személyekélethelyzetére. Az Európai fogyatékosságügyi stratégiapéldául kifejezetten rögzíti, hogy a gazdaságiválság kedvezőtlen hatást gyakorol a fogyatékossággalélő emberek helyzetére, 51 ezért sürgetőbbé tesziéletkörülményeik javítását, társadalmi és gazdaságirészvételük elősegítését.Az interdependencia és a komplementaritás öszszefüggéseibőlvéleményem szerint tehát az következik,hogy a fogyatékossággal élő személyek helyzetétjavító intézkedések meghatározása összehangolttervezést, végrehajtása következetességet, az eredményekfenntartása pedig folyamatos monitoringtevékenységet igényel.III. A fogyatékossága posztdemokrácia jelenségénektükrébenA posztmodernitás több demokratikus jogállamábanmegfigyelhető hátrányos telítettség, túlméretezettségmeghatározott politikai és társadalmi erőketa demokrácia újraértelmezésére – „túlzásainak,hátrányainak mérséklésére, hiányainak pótlására,eredményességi feltételeinek, eszközeinek kimunkálásáraés tényleges alkalmazására” – sarkall. 52 Aposztdemokrácia a posztmodernitás alkotmányosjogállami demokráciájának olyan variánsát testesítimeg, amelyben „(..) a tökéletességet sosem elérő, demagát folytonosan balanszírozó és ezáltal kiigazító,javító alkotmányos jogállami demokrácia egyensúlyozókarjainak viszonylag egyenlő billentő erejét aposztdemokrácia a hatékonyság növelésének célzatávalés ígéretével az egyik egyensúlyozó erő javára formálja.”53 Ennek keretében pedig szűkül a társadalmiesélyegyenlőség, 54 növekszik a kirekesztettségbenélők száma is.A „posztmodernitás mutáns változatát” jellemzőegyensúlyeltolódás jegyei fellelhetőek a magyarAlaptörvényben is. Véleményem szerint a posztdemokráciajellemzői közé sorolható így az a jelenségis, amikor az alkotmányozó hatalom egyértelműenmeg nem határozható kategóriák alaptörvényi szintreemelésével hagyja nyitva az „alkotmányos utat”a kormányzati erők aktuális politikai érdekei megvalósításához.Ez jelenik meg az Alaptörvényben,amely szűkíti a polgárok jogait, emellett csökkentiaz állam kötelezettségeit. 55 A bizonytalan tartalmúkategóriák jelenléte következtében pedig „[…] améltóság sérthetetlensége deklaratívvá válik, kivételekkeláttörhető.” 56 Úgy vélem a fogyatékossággalélő személyek szempontjából különösen a „közösségszámára hasznos tevékenység” 57 és a „közösség gyarapodásáhozvaló hozzájárulás” 58 fordulatok értelmezéseokozhat nehézséget. Ennek oka elsődlegesenaz, hogy a fogyatékossággal élő személyek gyakranJURA 2012/2.

Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között107nem, vagy nem a szükséges mértékben képesek résztvenni a társadalmi életben. Így esetükben a közösségirészvétel hiánya, illetve annak korlátozott voltakülönösen érzékeny kérdéseket is érinthet.Az Alaptörvény O) cikke értelmében „Mindenkifelelős önmagáért, képességei és lehetőségei szerintköteles az állami és közösségi feladatok ellátásáhozhozzájárulni.” Ebben a cikkben egyszerre jelenik megaz alkotmányozó hatalom individualista emberképeés a kollektivista szemlélethez való vonzódása. AzO) cikk második fordulatának pedig létezhet olyanértelmezése is, amely akár a lágy paternalista felfogásirányába is elvezethet. 59 Úgy vélem az egyén „önmagáértvaló felelősségének” elismerése az Alaptörvénybena fogyatékosságpolitikában bekövetkezettparadigmaváltást követően a fogyatékossággal élőszemélyek tekintetében kifejezetten helytálló fordulatlehet, hiszen megfelel az önálló életvitel és a társadalmiéletben való részvétel iránti törekvéseknek.Ádám Antal megfogalmazása szerint „Bármely alanyfelelőssége bizonyos magatartáshoz, tehát tevékenységhez,tartózkodáshoz, mulasztáshoz vagy eseményhez,eredményhez illetve ezek hiányához okozatosankapcsolódó hátrány (esetleg előny) önkéntesvagy késztetett ismeretét, vállalását és viseletét jelenti.” 60Ebből a felelősségvállalásból a fogyatékossággal élőszemélyek sem zárhatók ki. Ezt fejezi ki a Fogyatékossággalélő személyek jogairól szóló egyezményis, amely elismeri a fogyatékossággal élő személyekegyéni autonómiájának és függetlenségének fontosszerepét, beleértve saját döntéseik meghozatalánakszabadságát is. 61 Emellett kiemelkedő jelentőségű,hogy az egyezmény 12. cikkének 2. bekezdése rögzíti:„A részes államok elismerik, hogy a fogyatékossággalélő személyeket az élet minden területénmásokkal azonos alapon megilleti a jog-, illetőlegcselekvőképesség.” Fontosnak tartom kiemelni, hogya fogyatékossággal élő emberek cselekvőképességénekgyakorlásához szükséges esetleges támogatásszükségessége még nem jelenti azt, hogy az érintettszemély cselekvőképessége teljesen hiányzik. Ezzelfügg össze az is, hogy a cselekvőképességet kizárógondnokság nem felel meg egyáltalán az egyezménykövetelményeinek.A „mindenki felelős önmagáért” kifejezés szerepeltetésetehát előremutató, amelyet jellemzőena szociális piacgazdaságban, illetve a szabadságotközponti helyre tevő demokráciában hoztak létreés alkalmaznak az emberfelfogás részeként. 62 Zavarkeletkezhet azonban, mert a hivatkozott első fordulatotaz Alaptörvényben több rendelkezés, illetvemaga az O) cikk második fordulatából kiolvashatóértelmezési lehetőségek is árnyalhatják. Az O) cikkkét tagmondatának egymáshoz való viszonya értelmezhetőúgy is, hogy az önmagunkért való felelősségvállalásbólfakadóan kell az állami és közösségifeladatok ellátásához hozzájárulnunk, hiszen mindenszabadság kötelességet von maga után. Ennekaz értelmezésnek a választása a fogyatékossággalélő személyek szempontjából azért előnyös, mert atöbbségi társadalom tagjainak a sérült emberek felétanúsított szolidaritása is kiolvasható belőle. Igaz,hogy ez az olvasat meg azért okozhat ellentmondást,mert a társadalmi szolidaritás paternalista modellbenvaló körülírása azt eredményezheti, hogy az egyéniöngondoskodás, valamint felelősségvállalás háttérbeszorul. 63 Véleményem szerint ez a fogyatékossággalélő emberek szempontjából azért lehet különösenveszélyes, mert esetükben visszafordíthatatlan társadalmikirekesztődést is okozhat.Meglátásom szerint nem egészen elfogadhatóakaz olyan alaptörvényi rendelkezések, kategóriákhasználata, amelyek tartalma nem határozható megegyértelműen. A posztdemokrácia jegyeit mutatja,hogy az egymástól teljesen eltérő értelmezésieredmények lehetősége olyan bizonytalanságot teremthet,amely meghagyhatja a kaput az aktuálispolitikai arculathoz és gazdasági szükségletekhezvaló alkalmazkodásra.IV. Az alkotmányi értékekés a fogyatékosságAz alkotmányos jogállam célkitűzései közé tartozika szociális érzékenység, a szolidaritás, és a társadalmiigazságosság érvényesítése, ennek keretében afogyatékossággal élő személyek egyenjogúságánakbiztosítása. Ádám Antal az „emberi méltóság kiemeltszolgálatára” utalva a humán biztonsággalösszefüggésben megfogalmazza, hogy holisztikusszemlélettel az embert és az emberi közösségeketfenyegető valamennyi veszélyt figyelembe kell venni,kölcsönös összefüggésben kell vizsgálni. Különkiemeli a „a testi és szellemi fogyatékosok előnyösenmegkülönböztetett védelmének” 64 szükségességét.A humán biztonságra mint átfogó jogi alapértékretekint, és lényegesnek ítéli meg annak igénylését,hogy annak „főbb összetevői nemzetközi jogi,szupranacionális és állami alapnormákban egyarántmeghatározást nyerjenek.” 65 A fogyatékossággal élőszemélyek védelmének alkotmányi meghatározásaugyanis azt eredményezi, hogy az említett humánbiztonsági elem alkotmányi értékké válik, amely tartalmibefolyást tud kifejteni a kapcsolódó törvényi ésrendeleti szabályozásra, emellett alkotmánybíróságiés más közhatalmi védelemben részesül.Ádám Antal az alkotmányi értékek három rétegétkülönbözteti meg: „Az alkotmányi értékek elsőrétegének összetevői között „(...) a tárgyi valóságbanJURA 2012/2.

108 Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek közöttmár az alkotmányi szabályozás előtt, illetve attólfüggetlenül létező, az általános emberi megítélésszerint szükséges, hasznos vagy előnyös értékekettalálunk. (...)” 66 A fogyatékossággal összefüggésbene réteg vonatkozásában példaként említhetjük különösenaz emberi életet és méltóságot, az egészséget,a szociális biztonságot. Ezek az értékek a későbbialkotmányi szabályozás következtében szerezték alkotmányiértékminőségüket. „Az alkotmányi értékeksokszínű, nagy csoportját és egyben második rétegétaz alkotmányozó hatalom által meghatározott, illetvelétesített célok, feladatok, alapelvek, alapkövetelmények,alapjogok, alapkötelességek, lényeges tilalmak,minőségek, felelősségek, közhatalmi és egyébszervezetek, szervek, intézmények alkotják. (...)” 67Véleményem szerint ide sorolhatók az alkotmányozóhatalom által megállapított fogyatékosság miattihátrányban részesítés tilalma, valamint a fogyatékossággalösszefüggésbe hozható államcélok. „Azalkotmányi értékek harmadik rétegének tekintjük azalaptörvénynek az előbbi két réteg értékeire vonatkozórendelkezéseit. Az alapvető rendelkezéseket és arájuk épülő egyéb jogszabályokat minősítette LosonczyIstván pécsi professzor az értékekről 1948-ban írt,kiváló művében jogi eszközértékeknek.” 68Ezzel összefüggésben az Európai Unió tagállamaibanlévő szabályozásokat illetően megfigyelhető,hogy a fogyatékossághoz fűződő alkotmányi rendelkezésekközött a fogyatékosságot külön nevesítődiszkriminációs tilalmak 69 mellett léteznek a fogyatékossággalélő emberek társadalmi részvételét ösztönző,70 az állammal szemben széles cselekvési kötelezettségettámasztó megfogalmazások is. 71 Továbbájelenleg még elszórtan találhatók meg a jelnyelvhezfűződő alkotmányi szabályozások. 72 Magyarországonelőrelépést jelent, hogy az új Alaptörvénybenkifejezetten a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozórendelkezések kerültek rögzítésre: a fogyatékosságkategóriája ugyanis az eddigi alkotmányiszabályozáshoz képest már szerepel a diszkriminációsokok között, emellett a fogyatékossággal élőszemélyek, valamint a jelnyelv védelme is egyarántállamcélként került benne megfogalmazásra.1. A fogyatékosság rögzítésea diszkriminációs okok közöttA fogyatékosság miatti hátrányban részesítés tilalmánakalaptörvényi szinten való megfogalmazása márközvetíti annak belátását, hogy a fogyatékossággalélő személyekkel szembeni diszkrimináció egyrészta fogyatékossággal élő emberekkel szembeniviselkedésmódokból és előítéletekből, másrészt azadott akadályokkal teli környezetből származik. 73Az Alaptörvény XV. cikkének (2) bekezdése alapjánígy „Magyarország az alapvető jogokat mindenkinekbármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín,nem, fogyatékosság, nyelv, vallás, politikai vagy másvélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni,születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtételnélkül biztosítja.” A fogyatékosság rögzítésea diszkriminációs okok között előrehaladást jelent azeddigi alkotmányi szabályozáshoz képest. Immár ajogrendszer csúcsán álló Alaptörvény 74 nyomatékosítja,hogy az alapvető jogok biztosítása során nemvalósulhat meg fogyatékosság miatt diszkrimináció.Szintén alkotmányi értéket jelenthetett volnaazonban, ha az Európai Unió Alapjogi Chartája 21.cikkének (1) bekezdéséhez 75 illeszkedve a genetikaitulajdonság is bekerült volna az Alaptörvény diszkriminációsokai közé. A fogyatékosság ugyanis genetikairendellenesség következménye is lehet, ezáltalbioetikai kérdések is kapcsolódhatnak hozzá.2. Államcélok: a fogyatékossággal élőszemélyek és a jelnyelv védelmeA fogyatékossággal élő személyek védelme államcélkéntjelenik meg az új Alaptörvényben: XV. cikkének(5) bekezdése értelmében ugyanis „Magyarországkülön intézkedésekkel védi a gyermekeket, a nőket,az időseket és a fogyatékkal élőket.” A rendelkezés azállam szerepvállalásának szükségességét közvetíti, afogyatékossággal élő emberek részére azonban mégsemhoz létre konkrét alanyi jogosultságot, azonban„(...) legitim indokot adhat egyébként formálisandiszkriminatívnak tűnő intézkedések megtételéreaz esélyegyenlőség érdekében.” 76 Az alkotmánybanszereplő államcélok ugyanis széles mozgásteret biztosítanaka jogalkotó és a végrehajtó szervek számáramegvalósításuk tekintetében. 77 Szükséges azonbanhangsúlyozni, hogy az államcélokban szereplő államifeladatok, illetve azoknak teljesítési módjai nincsenekrészletesen meghatározva, így a célkitűzések eredményeiis nehezen kérhetők számon.A jelnyelv beemelése az Alaptörvénybe szinténkiemelkedő lépésnek számít. A H) cikk (3) bekezdésébenszerepel, hogy „Magyarország védi amagyar jelnyelvet mint a magyar kultúra részét.” Ajelnyelvhez fűződő rendelkezés a magyar nyelvrevonatkozó szabályozást követően – azzal egy cikkenbelül – szerepel az Alaptörvényben. Úgy vélem ezközvetíti, hogy az állam a magyar jelnyelvet önálló,természetes nyelvnek ismeri el, amelynek kulturális,közösségformáló ereje van. A hivatkozott cikkneklétezhet emellett olyan értelmezése is, amely azegységes nemzethez való tartozás megnyilvánulásakénttekint arra, hogy a magyar jelnyelv a magyarnyelvvel azonos védelemben részesül. 78 Véleményemszerint ez az interpretáció a posztdemokráciaJURA 2012/2.

Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között109azon jellemzőjével is összefüggésbe hozható, amelya nemzeti egység elsődleges értékké nyilvánításáraés érvényesítésére törekszik. 79V. Összegzés„Az alkotmányban foglalt értékek alaptörvényi szintűés erejű normatív jogi objektivációk, olyan értékkategóriák,amelyek alkotmányi értékminőségüketaz alkotmányozó hatalomtól nyerik.” 80 Ennek következtébenállami, társadalmi, egyéni elismerésük éstiszteletük kötelességét egyenesen az alkotmányozóírja elő. A fogyatékossággal élő személyek védelmételőirányzó rendelkezések Alaptörvénybe illesztéseis azért jelent kiemelkedő előrelépést, mert az Alaptörvénybenmeghatározott értékek a jogi normatívértékek élén helyezkednek el, ezáltal pedig kötelezettségetfakasztanak a törvényhozói és a végrehajtóihatalom irányában, illetve hatással vannak a joggyakorlatrais. Ebből fakadóan az új elemek rendeltetése,hogy közvetítsék a fogyatékossággal élő személyekirányába megvalósuló elfogadó és befogadó magatartást,és különleges felhatalmazást adjanak az államszámára a fogyatékossággal élő emberek társadalmirészvételét gátló akadályok lebontására, az őket érintőhátrányos megkülönböztetés, illetve jogsérelmeikmegszüntetésére.A rendelkezések szándékolt hatását azonbangyengítheti, hogy az Alaptörvényben megjelenőalapjogvédelmi rendszer vonatkozásában összességébenaz eddigi alkotmányi szabályozáshoz képestvisszalépés látszik. Az új Alaptörvény rendelkezéseitöbb esetben értelmezési nehézségekhez vezethetnek,nem képviselnek koherens mögöttes politikaifilozófiát. Emellett jelentős szerepe van annak is,hogy szűkül az Alkotmánybíróság mozgástere,emellett átalakul az ombudsmani intézmény is. 81 Ajelzett nehézségek ellenére mégis megállapítható,hogy a fogyatékossággal élő személyekre vonatkozórendelkezések nagymértékben előmozdíthatjákés felgyorsíthatják a fogyatékossággal élő emberektársadalmi inklúzióját. Ennek következtében pedigfokozatosan lehetővé válhat, hogy a fogyatékossággalélő emberek a társadalom többi tagjával egyenlőalapjogaikat ténylegesen gyakorolni is tudják.Jóllehet ennek a célkitűzésnek az eléréséhez az isszükséges, hogy a fogyatékossággal élő személyekvédelmét célzó alkotmányi értékeket ne csak kötelezőtisztelet övezze, hanem a társadalom valamennyitagjának elfogadása, egyetértése és felelőssége vegyekörül. Ennek érdekében az államnak – elősegítveígy az internálódás, az interiorizálódás folyamatát 82– a hatékony társadalmi tudatosság formálására,a fogyatékossággal élő személyekkel kapcsolatossztereotípiák és ártalmas gyakorlatok lebontására istörekednie kell.Jegyzetek1Ádám Antal, Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás.(Osiris Kiadó, Budapest 1998), 25.2Ádám Antal, A középmérték és az értékpluralitás elméleténekíve, Közjogi Szemle (2010) No. 2, 3.3Könczei György: Honnan ered a fogyatékossággal élőemberrel szembeni előítélet? 176-232. In: Hegedüs Lajos – FicsornéKurunczi Margit – Szepessyné Judik Dorottya – PajorEmese – Könczei György, A fogyatékosságügy hazai és nemzetközitörténete. (Eötvös Loránd Tudományegyetem BárcziGusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009), 1784„Az érték tehát az értékelt tárgynak az értékelő alany(ember, közösség, szerv, szervezet, intézmény) által tulajdonítottlényeges minősége (esszenciális imputált kvalitása).„Lásd Ádám Antal, vj., 1., 30.5Magyar Közlöny 2011. évi 43. szám6A fogyatékossággal élő személyek irányában gyakranjelentkező előítélet gyökereit keresve elgondolkodtató a KőszeghyMiklós és Parragh Szabolcs tanulmányában szereplőmegállapítás, amely szerint a történelmi források hiánya aztmutatja, hogy „nem voltak fogyatékosok a történelemben.”Ez az első hallásra zavart kiváltó kijelentés a következő mondatokbannyer megvilágítást: „A történelem önmagában egyfogalmi, nyelvi konstrukció, amelyet vizsgálva csak annyitláthatunk, hogy a fogyatékosok társadalmi kérdéseinek kezeléséreegészen a közelmúltig nem voltak intézmények, nemvoltak stratégiák, nem volt nyelv, amelyen magát a problémátartikulálták. Ilyen emberek éltek ugyan, éltek beteg,sérült, fogyatékos individuumok, férfiak és nők – ha tetszik–, metafizikai létezők, de ők nem voltak szereplői a történelemnek(történetírásnak), ami viszont elsősorban nyelvi tér, sígy kizárja magából a nyelven túlit. Ha azonban most mégisszereplőkké akarjuk tenni őket – vagy észrevesszük, hogyigenis szereplői történelmünknek –, a történelmi múlt akkor ishallgatni fog.„ Lásd Kőszeghy Miklós – Parragh Szabolcs, „…nem voltak fogyatékosok a történelemben…”A fogyatékosságjelensége a történettudományban. (Budapest 2003), 14. Forrás:http://parszab.hu/letoltes/nvft.pdf (2012.05.06.)7Könczei György, Fogyatékosságtörténeti Vándorkiállítás,(Szerk. Hernádi Ilona, Valeur Kft., Dunaszerdahely2009), 4. Forrás: http://carissimi.designet.sk/files/fuzet_magyar%281%29.pdf(2012.05.12.)8Kálmán Zsófia – Könczei György, A Taigetosztól azesélyegyenlőségig. (Osiris Kiadó, Budapest 2002), 40.9„A gyarlók gyermekeit és a kiválók nyomoréknak születettgyermekeit pedig, ahogy illik, eltüntetik valami hozzáférhetetlentitkos zugban.” Lásd Platón, Az állam. (Gondolat,Budapest 1988), 126.10„Az újszülöttek kitevéséről vagy fölneveléséről pedigúgy intézkedjék a törvény, hogy semmiféle korcsszülöttet nemszabad fölnevelni (...)” Lásd Arisztotelész, Politika. (Gondolat,Budapest 1969), 114.11„Nézzétek meg a testét: haragjukban hozták létre azistenek.” Lásd Seneca, Játék az isteni Claudius haláláról: Apocolocyntosis.(Magyar Helikon, Budapest 1963), 10.12Kálmán Zsófia – Könczei György, vj., 8., 55.13Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Petrétei József –Tilk Péter – Zeller Judit, Magyar alkotmányjog III. Alapvetőjogok. (Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2006), 56.14Könczei György, vj., 7., 5.15Pajor Emese, A vak és a látássérült emberek mozgalmánakmagyarországi története, 67-134. In: Hegedüs Lajos – FicsornéKurunczi Margit – Szepessyné Judik Dorottya – PajorEmese – Könczei György, A fogyatékosságügy hazai és nemzetközitörténete. (Eötvös Loránd Tudományegyetem BárcziGusztáv Gyógypedagógiai Kar, Budapest 2009), 73JURA 2012/2.

110 Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között16Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Petrétei József –Tilk Péter – Zeller Judit, vj., 13., 56.17Pajor Emese, vj., 15., 74-75.18Petrétei József, Az alkotmányos demokrácia alapintézményei.(Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs 2009), 50.19A rehabilitációról lásd bővebben Stefan M. Straßmair,Der besondere Gleichheitssatz aus Art. 3 Abs. 3 Satz 2 GG. EineUntersuchung zu Gehalt und Struktur des Diskriminierungsverbotessowie seiner Bedeutung für die verfassungsrechtlicheStellung und soziale Gleichstellung von Menschen mit Behinderungen.(Dunker & Humblot, Berlin 2002), 43-67.20Könczei György, vj., 3., 210.21Ádám Antal, Az alkotmányi értékekről, Magyar Jog(1997) No. 3, 140.22Stefan M. Straßmair, vj., 19., 243.23Tóth J. Zoltán, John Rawls igazságosság-elmélete, (Recenzió),Jogelméleti Szemle (2005) No. 1. Forrás: http://jesz.ajk.elte.hu/tothj212.html (2012.05.19.)24Kálmán Zsófia – Könczei György, vj., 8., 60.25Az első rehabilitációs törvény megalkotására 1919-benkerült sor az Egyesült Államokban.26Kálmán Zsófia – Könczei György, vj., 8., 60.27Ibid, 61.28Ralf Poscher – Johannes Rux – Thomas Langer, Vonder Integration zur Inklusion. Das Recht auf Bildung aus derBehindertenrechtskonvention der Vereinten Nationen undseine innerstaatliche Umsetzung. (Nomos Verlagsgesellschaft,Baden-Baden 2008), 11.29IP/07/44630Lásd továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájának1., 21., és 26. cikkeit.31Ádám Antal, vj., 1., 9.32Ádám Antal, A posztmodernitás jogi sajátosságairól,Társadalmi Szemle (1996) No. 4, 16.33Ádám Antal, vj., 1., 10.34Könczei György, vj., 3., 180.35Vö. Zeller Judit, A filozófia és az élettudományokhatárán – a bioetika paradigmájáról, 491-511. In: TanulmányokÁdám Antal professor emeritus születésének 80. évfordulójára.(Szerk. Chronowski Nóra – Petrétei József, PTEÁJK, Pécs 2010), 499.36Ádám Antal, vj., 32., 17.37Theresia Degener, Eine UN-Menschenrechtskonventionfür Behinderte als Beitrag zur ethischen Globalisierung.Aus Politik und Zeitgeschichte, (B8/2003), 37.38Ádám Antal, vj., 1., 11.39Ádám Antal, A posztdemokráciáról mint a posztmodernitáskülönös változatáról, Jura (2012) No. 1, 8.40Verdes Tamás – Scharle Ágota – Váradi Balázs, Intézethelyett. A fogyatékos személyeket támogató szociálpolitikamegújításának lehetséges irányairól. (Budapest Intézet – Társasága Szabadságjogokért, Budapest, 2012), 5.41Ibid42Az ésszerű alkalmazkodás a Fogyatékossággal élőszemélyek jogairól szóló egyezmény 2. cikke alapján azokat„az elengedhetetlen és megfelelő módosításokat és változtatásokatjelenti, amelyek nem jelentenek aránytalan és indokolatlanterhet, és adott esetben szükségesek, hogy biztosítsáka fogyatékossággal élő személy alapvető emberi jogainak ésszabadságainak a mindenkit megillető, egyenlő mértékű élvezetétés gyakorlását;”.43Drinóczi Tímea, Gazdasági alkotmány az Alaptörvényben,Pázmány Law Working Papers (2012) No. 33, 4.Forrás: http://lawecon-hu.org/images/abstracts/2012/ppke/2012-33-Drinoczi.pdf (2012.06. 16.)44Ibid, 4-5.45Vö. Ibid, 5.46A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE AZ EURÓPAI PARLA-MENTNEK, A TANÁCSNAK, AZ EURÓPAI GAZDASÁGI ÉSSZOCIÁLIS BIZOTTSÁGNAK ÉS A RÉGIÓK BIZOTTSÁGÁ-NAK. Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújítottelkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósításairánt. (Brüsszel 2010), 4.47Ádám Antal, vj., 1., 11.48Theresia Degener, Antidiskriminierungsrechte für Behinderte:Ein globaler Überblick. Zeitschrift für ausländischesund öffentliches Völkerrecht, 65., (2005), 890.49Janet E. Lord – Katherine N. Guernsey – Joelle M. Balfe– Valerie L. Karr, Emberi Jogok. IGEN! A fogyatékossággal élőszemélyek jogai. Képzési kézikönyv. (Siketek és NagyothallókOrszágos Szövetsége, Budapest, 2009), 35.50Ádám Antal, vj., 1., 12.51Európai Fogyatékosságügyi Stratégia, 4.52Ádám Antal, vj., 39., 12-13.53Ibid 14.54Ibid 13.55Fleck Zoltán – Gadó Gábor – Halmai Gábor – HegyiSzabolcs – Juhász Gábor – Kis János – Körtvélyesi Zsolt – MajtényiBalázs – Tóth Gábor Attila, Vélemény MagyarországAlaptörvényéről, Fundamentum (2011) No. 1, 66.56Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea – Kocsis Miklós,Mozaikok, azaz milyen értelmezési kérdéseket vethet fel azalaptörvény? Új Magyar Közigazgatás (2011) No. 6-7, 14.57XIX. cikk (3) bek.: „Törvény a szociális intézkedésekjellegét és mértékét a szociális intézkedést igénybe vevő személyneka közösség számára hasznos tevékenységéhez igazodóanis megállapíthatja.”58XII. cikk (1) bek.: „Mindenkinek joga van a munkaés a foglalkozás szabad megválasztásához, valamint a vállalkozáshoz.Képességeinek és lehetőségeinek megfelelőmunkavégzéssel mindenki köteles hozzájárulni a közösséggyarapodásához.”59Drinóczi Tímea, vj., 43., 15.60Ádám Antal, A magyar alkotmányos jogállam újszerűfeladatairól, Jogtudományi Közlöny (2008) No. 4, 171.61Lásd a Fogyatékossággal élő személyek jogairól szólóegyezmény preambulumának n) pontját.62Drinóczi Tímea, vj., 43., 16.63Chronowski Nóra, Szolidaritási jogok az Európai Unióbanés Magyarországon, Jura (2011) No. 2, 25.64Ádám Antal, A biztonság az értékek között, Jura (2005)No. 1, 34.65Ádám Antal, vj., 60., 167-168.66Ádám Antal, A rendőrség az alkotmányi értékekközött. In: Pécsi Határőr Tudományos Közlemények IX. Tanulmányoka „Rendészet és rendvédelem – kihívások a XXI.században” című tudományos konferenciáról. (Szerk. GaálGyula – Hautzinger Zoltán, Magyar Hadtudományi TársaságHatárőr Szakosztály Pécsi Szakcsoportja, Pécs 2008), 10.67Ibid68Ibid69Ilyen diszkriminációs tilalmat tartalmaz például a németés az osztrák alkotmányi szabályozás.70Például a portugál és a spanyol alkotmány az állammalszemben kifejezetten a fogyatékossággal élő emberek társadalmirészvételét ösztönző cselekvési kötelezettséget támaszt.71Erről lásd bővebben Sven Hölscheidt, Kapitel III.Gleichheit. In: Jürgen Meyer (Hrsg.), Kommentar zur Chartader Grundrechte der Europäischen Union. (Nomos Verlagsgesellschaft,Baden-Baden 2003), 319.72Például a finn alkotmány elismeri a jelnyelvet használókjogait, a tolmácsszolgálat és a fordítási segítség vonatkozásábantörvényi szabályozást garantál részükre.73Ez a felismerés jelenik meg a Fogyatékossággal élőszemélyek jogairól szóló egyezmény 2. cikkében is, amelykibontja a fogyatékosság alapján megvalósuló hátrányos megkülönböztetésfogalmát.74Vö. a T) cikk (3) bekezdésével, amely szerint „Jogszabálynem lehet ellentétes az Alaptörvénnyel.”JURA 2012/2.

Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között11175A Charta 21. cikke a megkülönböztetés tilalmáról rendelkezik.Az (1) bekezdés alapján „tilos minden megkülönböztetés,így különösen a nem, faj, szín, etnikai vagy társadalmiszármazás, genetikai tulajdonság, nyelv, vallás vagy meggyőződés,politikai vagy más vélemény, nemzeti kisebbségheztartozás, vagyoni helyzet, születés, fogyatékosság, kor vagyszexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés.”76Jakab András, Az új Alaptörvény keletkezése és gyakorlatikövetkezményei. (HVG – ORAC, Budapest 2011),218.77Ádám Antal, vj., 1., 67.78„Üdvözlendő, bár a gyakorlatban főleg szimbolikusértékű a H) cikk (2)-(3) bek. rendelkezése, amely a nemzeti jelnyelveta nemzeti nyelvvel azonos védelemben részesíti.” Lásd HerbertKüpper, A jogállam követelményei az Európai Unióban ésMagyarország Alaptörvénye, Jura (2011) No. 2, 103-104.79Vö. Ádám Antal, vj., 39., 13.80Ádám Antal, vj., 1., 35.81„Bár az alapjogi katalógus helyenként korszerűbba hatályos Alkotmányhoz képest, az Alaptörvényben körvonalazódóalapjogvédelmi rendszer összességében mégisvisszaesést mutat, amely az ombudsmani jogvédelem szintjénekcsökkenésében (egyetlen alapvető jogi biztos helyettesekkel,adatvédelmi hatóság az ombudsman helyett), a bárkiáltal kezdeményezhető, absztrakt utólagos alkotmánybíróságinormakontroll megszűnésében, az alapjogi igény érvényesítésétés az alapjogi bíráskodást megalapozó szabály eltűnésébenkörvonalazódik.” Lásd Chronowski Nóra – Drinóczi Tímea– Kocsis Miklós, vj., 56., 20.82Ezzel összefüggésben lásd Ádám Antal, Az alkotmányiértékek értelmezéséről, Jura (2010) No. 2, 115.JURA 2012/2.

112 Máté Julesz: Civil Society and Environmental ProtectionMáté Juleszresearch fellow (Szeged)Civil Society andEnvironmental Protection1. Rule of Law and Civic ControlThe Preamble of the Universal Declaration of HumanRights (UNO, 1948) states that it is essential, if man isnot to be compelled to have recourse, as a last resort, torebellion against tyranny and oppression, that humanrights should be protected by the rule of law. Article 20of the Declaration specifies that everyone has the rightto freedom of peaceful assembly and association.From the aspect of maintenance of the rule of law,state should be under civic control. Civic control impliesthe social activity of both groups of people andalso individuals. In Eastern European countries, civiccontrol is controlled by the state, the state recognizingand subsidizing only those civic organizations whichare registered and controlled by state organs. In Centraland Western European countries, the situationis somewhat similar, though in practice individualsmay have their voices heard.In many Eastern European countries, the rightto freedom of peaceful association is mostly wellfunctioning.Nevertheless, individuals do not havethe rights to exert civic control over the state withefficacy comparable to that of associations. The everpresentproblem is whether an individual who has nodirect interest in a particular case should or shouldnot be allowed to defend other people’s interests.In most European countries, only associations havesuch rights. There are exceptions of course. Accordingto Paragraph (3) of Article 52 of the Constitution ofPortugal, for example, everyone, either personally orthrough associations that purport to defend the interestsat stake, enjoys the right to actio popularis in thecases and under the conditions provided by law, i.e.the right to promote the prevention, the suppressionand the prosecution of offences against public health,the environment, the quality of life and the culturalheritage, and also the right to claim correspondingdamages for the aggrieved party.2. Division of Political Power, actiopopularisCivic control might possibly be doomed to vanish inEastern European countries, which are appreciablypoorer than their Western European counterpartsand hence less sensitive in rule of law matters. Suchphenomena as NIMBY (Not In My Back Yard), etc.do not play important roles in the field of civic controlin this region. NIMBY is rooted in the fabric ofthe political life in Western European countries. InPoland, the Czech Republic, the Slovak Republic andHungary, NIMBY is considered solely by theoreticians.In these Visegrad countries (V-4), civic controlis slowly but saliently losing its weight in politics. Thedivision of political power appeared in the philosophyof Aristotle, Cicero, John Locke, Montesquieu,etc. The Montesquieu mode of division of politicalpower ([1] legislative, [2] executive and [3] judiciarypowers) is currently becoming weaker, and thesethree political powers are united by the winner ofparliamentary elections.A legislature independent of executive powerwas a dream that never materialized in the V-4countries. Around the end of the 1980s, attemptswere made to bring about a Montesquieu divisionof political power, though the last two decades havedemonstrated that legislature and executive powercan function only in the hands of the governing majority.The electoral winners appointed new publicadministrators in order to ease the execution of theacts of parliament.During the communist era, judiciary power waslikewise in the hands of politics, under full governmentalcontrol. Around 1990, however, the situationchanged. In those Eastern European countrieswhere the parliamentary elections led to a largemajority, the judiciary system was re-organizedso as to serve the interests of the new government.One example is the case of Hungary. Under suchcircumstances, the division of political power hasundergone a change of face. Since the legislative,executive and judiciary powers are in the samehands, the role of civic control over the state is to bestressed. Associations and civic individuals shouldcounterbalance the leading political power. Civiccontrol and a state controlled in a civic manner arethe new political powers.Associations have special rights within the state.Civic activities are destined to be expanded and newmeans of civic control to be developed. Actio popularisis only one means, though, for example in Hungary,the right to actio popularis before the ConstitutionalCourt (whereby anyone without a special interestcould request the Constitutional Court to examinelegal norms) is to be terminated from January 1,2012. In environmental law and the law on consumerprotection, the right to actio popularis still survives.Registered associations, as legal entities, may defendother people’s interests.JURA 2012/2.

Máté Julesz: Civil Society and Environmental Protection1133. Civic Control as a Post-communistPhenomenonAccording to the Act on Environmental Protection,local municipalities in Hungary are still consideredpart of civil society. De jure et de facto, local municipalitieshave comparatively little to do with civic control.Following the political changes in Eastern Europearound 1990, local municipalities were designedpartly to counterbalance the state and partly to complementthe state activity of public administrationat a local level. Local municipalities may currentlybe regarded as part of the state power. Top-downeffects implemented by the state, including localmunicipalities, can be counteracted by bottom-upeffects. The bottom-up effects are therefore left to notover-strongly positioned associations and relativelypowerless individuals.Two relatively new branches of law in theEuropean legal systems relate to environmentalprotection and consumer protection. It would be amistake to believe that countries in Eastern Europeadopted legal norms in these areas only after theera of communism. Environmental protection andnature conservation were already regulated underthe communist régime, though civic control couldnot be imagined at that time. The notion of a civilsociety organization was to be found in the text of theHungarian Act on Environmental Protection of 1976,but the state did not tolerate true civic control.Civic control appeared as a really effective systemof social functioning in the post-Soviet era. Hungary,Poland, and the new Czech and Slovak Republics sawcivic control emerge from the social, economic andpolitical changes that took place around and after thepolitical collapse within the Soviet Union. The V-4countries cooperated to achieve tangible social andpolitical changes. The ultimate aim of the changesin society and state was the creation of a marketeconomy: in Hungary, a social market economy; inRomania, a free market economy; etc.The new constellation of social and politicalfactors resulted in the opposition of state and civilsociety. Environmentalism today is directed by thestate in a top-down way, though some form ofbottom-up civic control is undergoing development.The civic control of state activity in the field of environmentalprotection can be seen as the strongestfield of civic activity in Eastern Europe. In the V-4countries, Western European civil society and civiccontrol over the state were taken as examples to befollowed. No matter how determined civic activistsmay be, however, they can attain very little if the ruleof law does not function properly.4. Environmental Axiology and CivicControlAntal Ádám writes: ’Axiology is partly ontologyand partly deontology, since axiology examines bothpresent and future.’ 1 Herbert Küpper writes: ’Thebasic rights are constitutional values which are inclose relationship with Rechtsstaat in Europe.’ 2 Therule of law functions properly when it is applied inthe service of individual environment-users and collectiveenvironmentalism. Objective environmentalvalues should be defended both by the state and civilsociety, while subjective values should be protectedin some cases by collective measures. Those subjectiveenvironmental values which are not existentialfor a community or a nation should be protected atan individual level.Water, the soil, the air, the built environment andbiodiversity are naturally objective environmentalvalues that must be protected by state and civil societyalike, but the cooperation of state and civil societycannot be restricted to objective environmentalvalues. An association may fight for permaculture,for environmental justice in connection with ethnicminorities, or for other important values, despitethese values not being completely objective.Under the auspices of the United Nations EconomicCommission for Europe, the Aarhus Conventionsignified a great step towards furnishing all citizenswith the right to have access to environmentalinformation. It is the task of the public authorities tomake such information available to the citizens, andalso to make it possible for the people to participatein decision-making concerning projects and thelegislative process. In 1998, all 15 Member States ofthe European Community signed the Aarhus Convention.The Convention is not a lex imperfecta. Onthe contrary, access to justice ensures its characteras a lex perfecta. The Aarhus Convention presents apositive image, though a constantly changing image.Assuring citizens that they have access to justice isin line with the rule of law only in the event of theseparation of the legislative, executive and judiciarypowers. A judicial review of the decisions of publicauthorities, these latter being part of the executivepower, can be expected to be fully independent fromthe public authorities.Environmental information relates partly to objectiveand partly to subjective values. Subparagraph(a) of Paragraph (3) of Article 2 of the Aarhus Conventioncovers the right of access to environmentalinformation concerning the state of elements of theenvironment, such as the air and the atmosphere, water,the soil, the land, the landscape and natural sites,JURA 2012/2.

114 Máté Julesz: Civil Society and Environmental Protectionbiological diversity and its components, includinggenetically modified organisms, and the interactionsamong these elements. The environmental elementsare objective values of the society as a whole.Due examination of Subparagraph (b) of thesame Paragraph reveals that this Subparagraph alsorelates to subjective environmental information,covering factors such as substances, energy, noiseand radiation, and activities or measures, includingadministrative measures, environmental agreements,policies, legislation, plans and programmes, affectingor likely to affect the elements of the environment,and cost-benefit and other economic analyses and assumptionsused in environmental decision-making.Subparagraph (c) of the same Paragraph again relatesto subjective environmental information: the state ofhuman health and safety, conditions of human life,cultural sites and built structures, inasmuch as theyare or may be affected by the state of the elementsof the environment or, through these elements, bythe factors, activities or measures referred to inSubparagraph (b).The environmental information featuring in Subparagraphs(b) and (c) may be essential for groups ofpeople or for individuals, whereas that in Subparagraph(a) is essential for all mankind. Civic controlover the state should not take subjective values forobjective ones, because civic control over the stateis not the same as standing up for the rights of onegroup of people. Nevertheless, subjective valuesmay sometimes appear of more importance thantheir objective counterparts. This can arise when asubjective value concerns the environmental rightsof economically and/or politically powerful citizens,such as business leaders, makers of public decisions,etc., so that the subjective value acquires national orglobal significance. This does not mean that it is essentialfor the whole of mankind. It is demonstratedonly that, in an extreme case, objective interests maybe passed over by subjects.5. Green Parties and Civic ControlThe activity of green parties, of course, is not civiccontrol. When a civil society organization becomes anactor on the legislative stage, it gives up its civic nature.Green parties tend to ally with social democraticparties, and sometimes with right-wing democrats,as has been seen in Germany and Austria, whereasthe green party in the Hungarian parliament is currentlynot inclined to ally with either social democratsor right-wing democrats.In most European countries, an opposition role isusually the first step adopted by a green party freshlyelected to parliament. The German and Austrianexamples illustrate that later, with a view to strengtheningboth politically and socially, green parties maychoose a partner with which to ally, from either theleft-wing, or the right-wing.In any analysis of the functioning of green parties,it must be borne in mind that a political party loses itscivic character when it becomes part of the legislativepolitical body, even if it expresses oppositional criticismof the parliamentary majority. Civic control inenvironmental matters is not a duty of oppositionalpolitical parties. Civic environmentalism could enterparliament without losing its civic attribute only ifcivil society, as it is, were represented in the parliament.The representation of civil society, if it evercomes true, is generally ill-proportioned.A number of draft proposals have dealt with therepresentation of civil society in European parliaments.In Hungary, a reform of the composition ofparliament is under way: civil society seems to bekept at some distance from professional politics.In fact, the exclusion of civic environmentalismfrom parliament and the admission of a green partyinstead might in the long run be socially more beneficial.Civic environmentalism can be both amorphousand organized. The representation of subjectivevalues is not a primary goal of parliamentary greenparties. Axiologically, a green subjective value mayconstitute an environmental value, but epistemologically,a green claim of a subject may acquire anormative form only if it is adopted by legislation.However, legislation does not tend to adopt subjectivevalues unless these are properly communicated.Civic environmentalism generally places the mainstress on the protection of objective environmentalvalues; this is the only way for smaller groups orethnic minorities to express their environmentalopinions.6. Environmental Injusticeand Civic ControlEnvironmental injustice usually appears as a minorityquestion. The opposing of ethnic minorities toa national majority has the effect of sharpening aconflict than resolving it. Environmental justice comprisespart of social justice. Society should preferablynot be divided into minority groups, though a certainmeasure of such division is unavoidable.When environmental justice concerns poor peopleliving in the neighbourhood of industrial plants, thestate often proves less sensitive than in the case ofethnic minorities living under similar conditions.JURA 2012/2.

Máté Julesz: Civil Society and Environmental ProtectionEnvironmentalism is therefore more strongly representedwhen ethnic minorities are involved. Thisis a result of the historical oppression of minorities,and has virtually nothing to do with environmentaljustice.Environmentalism and minority problems arefrequently topics of discussion in scientific studies,whereas the protection of the environment of physicalworkers and of retired lower-class people usuallydoes not receive scientific attention. The largest minorityin Central and Eastern Europe, the Romanygroups, suffer from serious diseases in a strikinglygreater proportion than the national majority. Publichealth researches have demonstrated that increasingnumbers of Romany people are exposed to thevicissitudes of unfavourable environmental healthconditions. A similar phenomenon was revealed asregards the black population in the United States ofAmerica during the 1960s and 1970s. This led EasternEuropean politicians to make a detailed examinationof the manner in which the Americans set out to solvethis problem. After large sums of public money hadbeen spent on this examination, the governments inEastern Europe concluded that the situation of blackpeople in America had nothing in common with thatof Romany people in Eastern Europe. Environmentaljustice for the Romany minorities could be a majorissue within the radius of action of civic control.The provision of improved environmental andwork health conditions for the Romany minoritiesshould be one of the main goals of Eastern Europeancivil societies. From a different aspect, environmentalinjustice may concern ethnic minorities living outsidethe borders of their motherlands. This is not purelya European problem, but such minorities in Centraland Eastern European countries often suffer fromenvironmental injustice, which may be either latentor apparent. Historical fears tend to dissuade statesfrom interfering in the home affairs of neighbouringcountries, in which situation the civic activismof local people, backed by the civil society of themotherland, may come to the fore. This is a preferableway to struggle for environmental conditionsequal to those enjoyed by the majority. Naturally,activism by civil society is in no way to be confusedwith radical nationalism.Environmental injustice may cause offence toRumanians living in the Ukraine, Hungarians livingin Serbia, Slovaks living in Hungary, Turks living inBulgaria, etc. At a state level, attempts to impede suchnegative environmental discrimination remain faint.Civil society must be impartial, i.e. independent ofparty politics. Cross-border civic activism is undesirableif the civic character is eclipsed by politicalradicalism, chauvinism or other negative factors.7. Social Dangerand Environmental Danger115Civic control in environmental matters may possiblyhave a negative outcome, one of the most relevantsources of social danger being a civic control groupwith various motivations. As the civil society is aninclusive society, no citizen should be excluded unlessposing a danger to society. Environmentallycounterproductive activity, although a potentialthreat to society, is not necessarily to be classifiedas socially dangerous activity. Civil society oftenplays the role of counteracting both the state andthe economy.Industrial activities carried out without due respectto the state of the environment may result inlocal ecological catastrophes, as occurred in 2010,when the disaster caused by red sludge in WesternHungary made headlines in the world press. In thiscase, an environmentally dangerous activity poseda threat to the local system of ecology, though thequestion remains open as to whether a social dangerwas also generated. Civil society immediatelybecame active on the spot. The company involved,as an economic actor, was pilloried, but until socialdanger is proven, criminal liability can not be established.Civil liability was, of course, established. Thisexample illustrates that social danger is normallyinherent in criminal liability. Without proof of a socialdanger, civil society may make use of civil law andadministrative law institutions, though the latter arefar too weak to truly serve civic motivations. Civicactivity therefore remains restricted to the collectionand dissemination of information, and normally tocharity. Charity is not a legal tool at the disposal ofcivic activists, but is rather a moral action of ethicallymobilized individuals (’moral’ and ’ethical’ asconstrued by Hegel).8. Coquetry with RadicalismRadicalism is a real and existing danger to civicactivism, not solely in the developing countries, butadditionally in their better-off counterparts. Europeand North America are also affected by radicalismoverruling a ’rule of law’ type of environmentalaxiology.Radical activism may assume the shape of politicalactivism and also the shape of civic activism. Radicalpolitics are bound up with radical civic activism,and radical political parties can never exist without asolid social basis. Radicalism is usually strengthenedby economic and social crises. When radicalism turnsJURA 2012/2.

116 Máté Julesz: Civil Society and Environmental Protectionits attention to environmentalism, then ecoanarchists,ecofascists and other ecoradicalists strive to erode theconcepts and practices of democratic environmentalprotection.Some two decades following the conclusion ofthe Cold War and the disappearance of the Sovietstylecommunism, radicalism is relatively strong inEurope. In 2010, both a green party and a radicalnationalist party succeeded in gaining seats in theHungarian parliament. This was not a fortuitouscoincidence. When people want radical changes,they vote in larger numbers for radicalism. In EasternEurope today, voters who favour the radical rightwing or the environmentalist party are socially andaxiologically close to each other. This is so even if itis denied by green politicians and even if the greenparliamentary party rather communicates liberalismand environmentalism to the mass media. It is counterproductiveto the relationship of environmentalismand civil society. In this area of Europe, the truegreens do not participate in parliament and continuecivic environmentalism under not too favourablecircumstances.9. The Promotion of EnvironmentalSolidarityNóra Chronowski writes: ’Social solidarity is a characteristicof welfare state.’ 3 Solidarity is a basic notion ofcivic environmentalism: solidarity in the language oflaw and also in that of sociology. As concerns environmentalmatters, the social, economic and politicalactors are situated in a pool of social responsibility,and from a teleological aspect the pool is the samefor each of these actors. If a participant in the marketeconomy causes harm to certain elements of the environment,it is the state and society that must payfor the damage. The situation can be conceived as asociety game that always ends up with a zero balance.When A harms the environment, B and C haveto restore equilibrium. In the end, the losses of B andC will be equal to the gain of A. Environmental sustainabilitycan be imagined only in this way. Shouldthe final sum be less than zero, then environmentalsustainability would not be maintained.The question arises as to whether social actorsshould pay for environmental inadequacies of themarket economy or improperly conducted environmentalpolitics. The market economy and state policyare in different relationships with civil society. Is itpossible that the market economy may avoid civiccontrol, whereas state policy cannot avoid it? Doeconomic interests automatically stand above objectiveenvironmental values?In new born democracies, such as those in Centraland Eastern Europe, economic interests areprimary ones, so that state policy tends to promotethe economy, sometimes regardless of the effects onthe environment. The question of why can readilybe answered. A new democracy can exist withoutenvironmentalism, though it cannot survive withouta prosperous economy, and this is currently posingmajor socio-economic problems in this region. Initself, civic control over the state is never sufficient.Unless the economy also comes under civic control,the efforts of civic environmentalism may remainuseless.10. Sub judice?Is it essential that society and state be separate? Couldcivil society exist in an absolute state where societyis bound up with state? The separation of state andsociety is in fact a precondition of civic control. Anabsolute state usually lacks a properly functioningsociety: from the aspect of environmental protection,it is an outdated modus. A total state does not evenpretend to separate state from society. Total statesare no longer present in the better-off part of theworld. State absolutism seems to be a failed historicalphenomenon. In most European and NorthernAmerican countries, state and society now functionin a separate, though closely interrelated way.It may be stated that, in the course of absolutismin the history of Europe, the economy boomed,whereas the people had not the slightest opportunityto oppose state policy. In Eastern Europe, antirepublicancivic activists who now desire to turn back toabsolutism consider only the economic outcome.The excellent economic outcome of absolutism isa historical fact, but such activists do not see theoverriding of human rights as jus naturale. In WesternEurope, the kingdoms of today have nothing incommon with Eastern European monarchies in the17th-18th centuries.Civic control is rarely codified as positive law.Civic activism stems from jus naturale, and in manycases it is natural law to canalize civic activism. Civilsociety is to function mostly sine lege, or according tolegal orientation without specific legislated rules. Legalorientation, if there is any, furnishes room for civicenvironmental activism in strategically weightlessphases of environmental rule-making. In an atavisticmanner, the legislative and executive political powersin democratic countries still act to set aside civic environmentalism.From the aspect of social ecology, thisjustifies much of the current environmental deficiencyon the part of democratic states. Judiciary powerJURA 2012/2.

Máté Julesz: Civil Society and Environmental Protectioncannot alone provide a solution to this problem. Inyounger democracies, civil society organizationsrarely present their cases before a court.11. SummaryCivic control in environmental matters is an existentialneed of a well-functioning democracy. Greenparties often emerge from civil society movements,though they lose their civic nature on entering parliament.Axiologically, objective environmental valuesshould be protected by political parties, whilst bothobjective and subjective environmental values arerepresented by civil society organizations. The evolutionof green movements in Western Europe andNorthern America differs considerably from thatof environmentalism in European communist andpost-communist countries.BibliographyÁdám, Antal (1998): Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás.Osiris Kiadó, BudapestÁdám, Antal – Heinrich, Hans-Georg (1987): Society,Politics and Constitutions. Western and East European Views.Böhlau Verlag, WienBarry, John (2003): Ecological Modernisation. In: Proops –Page (eds): Environmental Thought. Edward Elgar Publisher,LondonBarry, John (1999): Environment and Social Theory.Routledge, LondonBarry, John (2003): Environmentalism. In: Axtmann (ed):Understanding Democratic Politics: Concepts, Institutions, Movements.Sage, LondonBarry, John (2004): From Environmental Politics to thePolitics of the Environment: The Pacification and Normalisationof Environmentalism? In: Levy – Wissenburg (eds): Liberal Democracyand Environmentalism: The End of Environmentalism?Routledge, London117Barry, John (1999): Rethinking Green Politics: Nature, Virtue,and Progress. SAGE, LondonCarter, Neil (2001): The Politics of the Environment: Ideas,Activism, Policy. Cambridge University Press, CambridgeChronowski, Nóra (2011): Szolidaritási jogok az EurópaiUnióban és Magyarországon. Jura, Vol. 17, No. 2., pp. 24-35.Küpper, Herbert (2011): A jogállam követelményei azEurópai Unióban és Magyarország Alaptörvénye. Jura, Vol.17, No. 2., pp. 93-107.Peschka, Vilmos (1989): Werte und Kategorien in derRechtsschöpfung. Acta Juridica Hungarica, Vol. 31, No. 1-2,pp. 47-71.Peschka, Vilmos (1982): Some Aspects of the Relationbetween Law and State. Acta Juridica Hungarica, Vol. 24, No.3-4, pp. 287-296.Richardson, Dick – Rootes, Christopher (1995): The GreenChallenge: the Development of Green Parties in Europe. Routledge,LondonRootes, Christopher (2008): Acting Locally: Local EnvironmentalMobilizations and Campaigns. Routledge, LondonRootes, Christopher (1999): Environmental Movements:Local, National and Global. Frank Cass & Co. Ltd., LondonRootes, Christopher (2003): Environmental Protest in WesternEurope. Oxford University Press, Oxford – New YorkSajó, András (2008): A társadalom működési zavarai ésaz államgépezet. Állam- és Jogtudomány, Vol. 49, No. 3, pp.233-280.Sajó, András (2008): Az állam működési zavarainaktársadalmi újratermelése. Közgazdasági Szemle, Vol. 55, No.7-8, pp. 690-711.Sajó, András (2006): Abuse: The Dark Side of FundamentalRights. Eleven International Publishing, UtrechtSajó, András (2004): Human Rights with Modesty. TheProblem of Universalism. Martinus Nijhoff Publishers, LeidenJegyzetek1Ádám, Antal (1998): Alkotmányi értékek és alkotmánybíráskodás.Osiris Kiadó, Budapest p. 25.2Küpper, Herbert (2011): A jogállam követelményei azEurópai Unióban és Magyarország Alaptörvénye. Jura Vol.17, No. 2. p. 104.3Chronowski, Nóra (2011): Szolidaritási jogok az EurópaiUnióban és Magyarországon. Jura Vol. 17, No. 2. p. 25.JURA 2012/2.

118 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanKirály Lillaegyetemi adjunktusA keresetjog elméletekérvényesülésea joggyakorlatbanI. BevezetésSzámos kérdés merül fel a jogelmélet és a joggyakorlategymásra hatásának vonatkozásában: a joggyakorlatoldaláról nézve az, hogy a jogelméletekhatással vannak-e a joggyakorlatra, és ha igen, ezhogyan jelenik meg az ítéletekben vagy egyébkénta jogesetek megoldásában? Magyarázhatóak-e a bíróiítéletek jogelméleti fejtegetésekkel? A jogelméletoldaláról vizsgálva: a jogelméleti fejtegetésekbenmennyire kapnak szerepet a konkrét gyakorlati jogesetekmegoldásai? Ezek a kérdések a jogelmélet ésa joggyakorlat kölcsönhatásának kérdéskörében túláltalánosnak, e rövid tanulmány terjedelmében számomramegválaszolhatatlannak tűnnek, így célszerűezeket egy adott polgári anyagi- eljárásjogi jogintézménygyakorlati érvényesülése során vizsgálni. Azáltalam választott téma a felperes keresetindításhozkapcsolódó keresetjog elméletekhez kötődik. A keresetjogelméletek a bírói jogvédelemmel összefüggőjogosultságokkal és kötelezettségekkel foglalkoznak.A jogdogmatikai kérdés, amelyet felvet az, hogy milyenjogon fordulhat a felperes a bírósághoz? Egyáltalánjogosultságról van-e szó, amely a bíróság oldalánmeghatározott kötelezettségeket keletkeztet vagycsupán lehetőségről, amelynek a következményeiesetlegesek? Ezekre a kérdésekre keresnek választ akülönböző keresetjog elméletek 1 : (1) a magánjogi szemléletenalapuló keresetjog elmélet, (2) a közjogi szemléletenalapuló keresetjog elméletek: az absztrakt keresetjogelmélet, a konkrét keresetjog elmélet, a kettős keresetjogelmélet, és a (3) modern keresetjog elméletek: a szocialistakeresetjog elmélet, az igazságszolgáltatási igény,a keresetjog és a bírósághoz fordulás joga.A vizsgálati módszer tekintetében tanulmányomlegfőbb célja az egyes keresetjog elméletek joggyakorlatrakifejtett hatásainak vizsgálata, vagyis milyenmértékben és hogyan hasznosíthatóak a magyarjogrendszer keretein belül a jogviták megoldásában.A jogelmélet és a joggyakorlat kölcsönhatásánaktekintetében az is fontos kérdés, hogy a jogelméletmilyen gyakran és milyen mélységben foglalkozik azegyes jogesetek megoldásaival, azonban – gyakorlójogászként – erre csak következtetni tudtam az általamolvasott – leginkább az elmúlt száz évet átfogó– magyar és német nyelvű jogelméleti, jogbölcseletitanulmányok megismeréséből. Mielőtt a fenti kérdésekreválaszt keresnék, indokolt bizonyos alapfogalmaktisztázása, amelyeket a keresetjog elméletekbemutatásakor használok, különösen a polgári perreés annak céljára; a keresetre; a polgárok jogvédelmiigényére, a jogérvényesítésére; a bírósághoz fordulásjogára; az igazságszolgáltatási igényre és a joghozjutásra vonatkozóan.II. Kereset(jog) és a hozzá szorosankötődő alapfogalmakKiindulópontként hangsúlyozom, hogy a keresetindítása bírósághoz fordulás jogához kapcsolódik,amely a jogállamiság egyik legfontosabb alapjoga.Keletkezése arra a tilalomra vezethető vissza, amelynem engedte meg az alanyi jogok önhatalmú érvényesítését.Az állami jogrend tehát megköveteli apolgároktól, hogy a jogszabályi előírások szerintéljenek és cselekedjenek: aki ezt a kötelezettségétmegszegi, az nemcsak mások jogait sérti meg, hanemaz állami jogrenddel szembeni engedetlenségetis kifejezésre juttatja, ezért az államnak kötelessége,hogy a tekintélyén esett csorbát kiköszörülje. A bíróihatalom gyakorlását tehát az állam létérdeke parancsolja,mivel nem engedheti meg, hogy cselekvésehatárait másokkal szemben mindenki önként szabjameg, de ezt sem, hogy ezt nem állami felhatalmazássalbíró intézmény tegye. 2 A bírósági szervezetmegjelenése és működése azonban nem járt együtta bírósághoz fordulás jogának alanyi jogként valóelismerésével, ez utóbbira a XX. század másodikfelében került sor.A fél a bíróságtól a polgári perben 3 kér jogvédelmet4 , amely – a ma általánosan elfogadott álláspontszerint 5 – a Magyary Géza által megfogalmazottkettős jogviszony keretében működik: „két, egymástólfeltételezett közjogi viszonyból áll az államés mindegyik peres fél között, amelynek alapján azállam egyik fél kérelmére a másik meghallgatás utána felek cselekvését egy bizonyos magánjogi viszonykeretében meghatározza.” 6 Plósz Sándor szerint aper eljárás, cselekmények láncolata, amelyek valamelymagánjog érvényesítésére szolgálnak: az alak,amelyben az anyag érvényesül. 7 A polgári per céljánakdualista megfogalmazása szerint tehát a polgáriper célja egyrészt az egyéni alanyi jogok érvényrejuttatása, másrészt a jogrend védelme és a jogbékemegőrzése. 8 Ehhez az egyéni érdekvédelmi igényhez,illetőleg az állami célhoz kapcsolódik szorosanaz állampolgárnak a jogvédelemhez, a bírósághozforduláshoz fűződő joga, hiszen – miként RichardJURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanSchott írja – „ahogyan az állam polgára mindenkorköteles az állam védelmére kelni, ugyanúgy az államnakis kötelessége állampolgárait jogvédelembenrészesíteni mások támadásával szemben […]”. 9 Ajogérvényesítés fogalma ezért a polgári per jogvédelmiszerepéhez kapcsolódik. A polgári per jogvédelmicéljának kidomborítása a XX. század első felénekjogirodalmában „dívott”, 10 amely szerint a bíróságelőtti polgári jogérvényesítés legfőbb eszköze a per,melyet XX. századi magyar perjogászok „jogvédelmieljárásnak” is neveztek. 11A polgári jogvédelmi eljárás a keresettel 12 indul,jogvédelem bírói eszköze pedig az ítélet. 13 A pertaz indíthatja meg, aki a vitában érdekelt és/vagy afelperesi pozícióba kerül a kereset benyújtásával. 14Iuventius Celsus 15 megfogalmazása szerint: ”Nihilaliud est actio, quam ius quod sibi debeatur, iudiciopersequendi” („a kereset nem más, mint jog arra,hogy perrel érvényesíthessük azt, ami jár nekünk”). 16A kereset (indokolt) kérelem a bírósághoz jogsegély,az állam bírói hatalmának gyakorlása iránt.A kérelem indokolása azon magánjogi jogviszonymegjelöléséből áll, melyre vonatkozólag a felperesa felek cselekvésének meghatározását kéri, 17 vagyisaz anyagi jogszabályoknak szükség esetén az államihatalom: a bíróság (útóbb végrehatás) útján való kikényszerítésétjelenti. 18 Ez alapján a kereset a polgáriper útján érvényesíthető alanyi jog védelmének elsődlegeseszköze 19 . E szerint a bíróság a polgári pereseljárás szabályai szerint nyújt jogvédelmet abban azesetben, ha az igény formájában kifejezésre juttatottalanyi jogot megsértik, vitatják vagy veszélyeztetik.A kereset nem függ a perbe vitt alanyi jog ténylegeslétezésétől, elég azt állítani, vagyis nem csak a létezőanyagi jogot lehet igény (alanyi jog) formájábanérvényesíteni. A kereset definíciója ezért két okbólsem pontos: egyrészről az anyagi jogi igény a valóságbanfennálló követelést jelenti, a perjogi igényennek csak az állítását, amely csak bizonyítottságesetében egyezik meg az anyagi jogi igénnyel éseredményezi az annak megfelelő ítéleti döntést.Másrészről vannak esetek, amikor a felek között mégnem jön létre jogviszony, azt csak a bíróság ítéletethozhatja létre 20 , ezért – jogviszony hiányában – akereset benyújtásakor még nem beszélhetünk alanyijogról, illetőleg annak védelméről csupán arról,hogy a tárgyi jog rendelkezéseinek a bíróság érvénytszerezzen. Ezekben az esetekben a keresetet nem azalanyi jog védelme, hanem a tárgyi jog érvényesítéseeszközének kell tekintenünk 21Az igény nem kifejezetten jogi fogalom: a véltvagy meglévő jog vagy jogos szükséglet alapjántámasztott követelés, óhaj, kívánalom. 22 A jogirodalombana felperes igényének, mint jogi fogalomnakkülönböző meghatározásait találhatjuk 23 , amelyeket119két fő csoportra oszthatunk: anyagi jogi és eljárásjogiigényekre. Az anyagi jogi (magánjogi) igény maga ajogvita tárgya, melyet a jogcímmel azonosítunk. Azeljárásjogi igények három csoportra bonthatók 24 :(1) a „jogvédelmi igény” (Rechtsschutzanspruch),melyet Adolf Wach vezetett be a polgári eljárásjogirodalmába 25 ;(2) az igénynek az a felfogása (prozessualeAnspruch), amely szerint a felperes a bíróságtólkedvező ítélet hozatala útján való jogvédelmet kér 26 ; (3)az anyagi jogi igénytől elhatárolt eljárásjogi igény(prozessuale Anspruch) a perbeli jogállítással azonosított(Rechtsbehauptung) igény, ami a jogvédelmikérelem (Rechtsschutsgesuch) alapja,amely már aperben érvényesített anyagi jogi igényt jelenti 27 .Ajogvédelmi igény tehát – a jogirodalomban évtizedeksorán kikristályosodott felfogás szerint – a feleknekaz állammal szembeni igénye a jogi helyzetüknekmegfelelő, kedvező jogvédelemre, éspedig ítéletiigény marasztalási, megállapítási vagy jogalakítóítéletre;végrehajtási igény az anyagi jogi igényneka bírósági végrehajtás útján történő érvényesítésérevagy biztosítási igény a követelések kielégítéséneka biztosítására zárlat vagy ideiglenes intézkedés elrendeléserévén. 28 Ma már egyértelműen elhatároljukaz igény fennállását (alanyi jog) annak esedékességétől(bíróság előtti érvényesíthetősége) 29 . A XIX–XX.században a jogvédelmi igényről folytatott polémiaeredményeként tisztázódott az is, hogy a jogvédelem– azaz a jogérvényesítés lehetősége – nemcsak azáltalvalósul meg, ha a bíróság a felperes keresetének helytad, hanem akkor is, ha a felperes alaptalan keresetételutasítja, hiszen ilyenkor az alperes jogai részesülnekvédelemben.A jogérvényesítés körében a jogalkotó széleskörű lehetőséget biztosít az érdekeltek számára,hogy jogszolgáltatási intézményeket (bíróság, közjegyző,közvetítő stb.) vegyenek igénybe jogi konfliktusaikrendezésére, vagyis biztosítja a bírósághoz(egyéb hatósághoz) fordulás lehetőségét a jogkeresőszámára. Az igazságszolgáltatási igény pedig lényegébena feleknek az állammal szembeni igénye azigazságszolgáltatási (jogszolgáltatási) tevékenységkifejtésére, amely alkotmányos alapokon nyugvóalanyi közjogi jogosítvány a felek számára. Így kapcsolódika jogérvényesítés fogalmához a joghoz valóhozzáférés, vagyis a joghoz jutás vizsgálatának kérdése.„Mit is jelent a joghoz jutás?” – teszi fel a kérdéstBlankenburg, majd folytatja: „Azt, hogy a jogot mindenkiszámára hozzáférhetővé, az anyagi, eljárásjogiismereteket mindenki számára elérhetővé kell tenni.”30 Mauro Cappelletti és Bryant Garth az 1970-esévekben útjára indított „Access to Justice”-kutatásegyik alaptéziseként fektette le, hogy bármely anyagivagy eljárásjogi jogosultság léte, így a perindításis értelmetlen annak hatékony érvényesíthetőségeJURA 2012/2.

120 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbannélkül. Ezért az 1970-es évek végén a joghoz jutástúgy definiálták, mint a polgárok számára biztosítottbármilyen – államilag támogatott – lehetőséget arra,hogy anyagi jogaikat érvényesítsék. 31 E szemszögbőlközelítve tehát a jogérvényesítés minden esetben egya joghoz való hozzájutást megelőző fogalom, a jogérvényesítésugyanis azt mutatja meg, hogy kik előttés milyen feltételekkel áll nyitva a jogszolgáltatás,míg a joghoz jutás a jogérvényesítést már feltételezőkategória. A jogérvényesítés és a joghoz jutás fogalmaközötti különbség tehát abban ragadható meg,hogy Cappelletti a joghoz jutás keretében már nemegyszerűen jogérvényesítésről, hanem „hatékonyjogérvényesítésről” beszél. 32Cappelletti egy 1992-ben megjelent cikkében – lényegesentávolabbi perspektívából közelítve – ajoghoz jutást már egyszerre tekinti jogelméleti megközelítésnekés gyakorlati reformprogramnak. 33 Aprogram befejezése óta eltelt három évtized múltána jogirodalom is globálisabb meghatározását adjaa fogalomnak. Napjainkra a joghoz jutás fogalmaa szegények joghoz és igazságszolgáltatáshozvaló hozzáférését biztosító reformtörekvésekkel ésreformmozgalmakkal forrt egybe. Matthias Kilianosztrák eljárásjogász szerint a joghoz jutás egy igenterjedelmes koncepció: körülírható olyan utakként,lehetőségekként, melyeket a személyek arra használhatnak,hogy jogi információkhoz jussanak, jogiszolgáltatásokat vehessenek igénybe, és jogvitáikatmegoldhassák. 34 Ineke van de Meene és Benjamin vanRooij holland kutatók megfogalmazásában a joghozjutás olyan reformtörekvések összessége, amely ajoghoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésbenhiányt szenvedő szegények és a társadalomperemére szorultak („marginalizálódottak”) hatékonyjogérvényesítésének előmozdítására fókuszál. 35Christine Parker ausztrál szerző véleménye szerint a„joghoz jutás mozgalma” a jogalkotók, a reformerek,valamint a jog- és társadalomkutatók világméretűkoalíciója a jogérvényesítéshez való hatékonyabbhozzáférés elérése érdekében. 36III. Az egyes keresetjog elméletekA kereset és a keresetjog nem azonos fogalmak. A keresetjoga bírósági jogvédelemmel összefüggő jogosultságokatés kötelezettségeket jelenti, míg a kereseta bírósági jogvédelem eszközére utal.A kereset – mint a perindítás eszköze – tudományosvizsgálatát a perjogban azok a XIX. századbanszületett munkák alapozták meg, amelyek mélyrehatóanfoglalkoztak a polgári per alapvető jogintézményeivel.Ezek közül a kereset jogi természetevolt az egyik meghatározó téma. Az olasz GiuseppeChiovenda 37 és a magyar Plósz Sándor 38 kivételével akeresetjog-elmélet képviselői a XIX. század másodikfelében a német jogtudósok köréből kerültek ki. 39 Apolitikai változások eredményeképpen – a XX. században– a szocialista magyar és német jogirodalomaz akkori eljárásjog tudomány egyértelmű elutasítóálláspontja miatt– a teóriát elvetők tudományos tekintélyeés a felhozott érvek súlya okán – azonbancsak tudománytörténeti szinten foglalkozhatott ajogvédelmi igény kérdésével. 40A keresetjog elméletek ma is szellemi kihívástjelentenek a jogtudomány – különösen a polgárieljárások – számára ami azzal magyarázható, hogyközvetlen összefüggésben vannak a perjogi dogmatikaszámos alapvető és mindmáig megoldatlanvagy vitatott kérdéseivel: például az eljárásjogba beágyazottpolgári anyagi jogi elemek problémájával;a keresetjog magánjogias vagy közjogias megközelítésével,a bíró – felperes – alperes közötti jogviszonytermészetének megítélésével; a perelőfeltételektanával; a jogvédelmi érdekek megfogalmazásakörüli elméleti és tételes jogi bizonytalansággal; apolgári per céljának és társadalmi rendeltetéséneka mindenkori értékelésével vagy az alkotmányosangarantálható jogvédelemnek a polgári per útján történőrealizálódásával. 411. A magánjogon alapuló keresetjog elméletA kereset fogalma, sőt e fogalom kettős jelentése(kereset, keresetjog) már a római jogban is ismertvolt 42 , ezért nem tekinthető véletlennek az, hogy akeresetjoggal való tudományos igényű foglalkozása római jogi „actio” 43 tanának az alapjairól indult. 44A római jog – amely Németország nagy részébenpandektajogként 1900. január 1-jéig hatályban volt– az alanyi jogot az actioval, azaz a perlési joggalazonosította. 45 Kezdetben ugyanis nem különítettékel a magánjogi keresetjogot és a keresetet, mint perindító(peralapító) cselekményt egymástól, mivel azanyagi és az eljárásjog közötti megkülönböztetés csaklassan alakult ki. 46Ezen elmélet legnevesebb képviselője Carl FriedrichSavigny, aki a keresetet a magánjognak egy meghatározotttevékenységgel történő megsértésébőlszármaztatta, amely a sértett és a sértő, vagyis afelperes és az alperes között egy új – a kötelemhezhasonló természetű – magánjogi jogviszonyt hozlétre. 47 Álláspontja szerint a keresetjog a magánjogrészét képezi, csupán a kereseti cselekmény (Klaghandlung),valamint annak feltételei és formája tartozika perhez. 48 A Savigny-féle álláspont tehát azthangoztatta, hogy a keresetjog előfeltétele a felperesalanyi magánjogának a fennforgása, továbbá enneka jognak a védelemre való rászorultsága a jog veszé-JURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanlyeztetése, illetve megsértése esetére. Savigny szerintkereseti joga annak van, akinek alanyi magánjogavan, mert ez magában foglalja a sértett vagy veszélyeztetettmagánjogot, valamint a magánjogi érdekkényszer útján történő érvényesítésének jogát is.Szerinte a kereseti jog az alanyi magánjog „dinamikusállapotában” 49 . Ez a szemlélet” köldökzsinórkéntkötötte az eljárásjogot a magánjoghoz”. 50A Savigny-féle jogsértési teoria azonban csak amarasztalásra irányuló kereset jogalapját tudta megindokolni,a megállapítási és a jogalakítási keresetétazonban nem. A megállapítási kereset jogi természetekörüli vita eredménye a későbbiekben ezért az lett,hogy a keresetjog problémája a magánjogból a közjogbatevődött át. 51Savigny tanának érdeme feltétlenül az, hogy világosés élesen elhatárolt fogalmakat ad meg, azonban– Plósz Sándor szerint – a jogsértés nem alapjaa keresetnek, csupán külső, indító oka, valamintvannak esetek, amikor a pozitív jog rendelkezései ajog megsértése előtt is engednek keresetet. 52Bernhard Windscheid 53 – Savignyvel szembehelyezkedve– az 1856-ban megjelent könyvében akeresetjogot már az állammal szemben érvényesíthetőjognak nevezte, míg az ellenféllel szembeni jogotigénynek. 54 Vagyis a perbeli jogok és kötelezettségekegy sajátos kötelmi viszonyt alkotnak, melyek alanyaia felek és a bíróság. 55 Álláspontja szerint az actioegy speciális római intézmény, a mai jog szempontjábólnem is beszélhetünk actióról: 56 A rómaiaknálvolt ugyanis actio előleges jog nélkül is, melyben apraetor a jogot actio alakjában adta meg (praetoriaactio esetei). A kereset alatt Winscheid – a XIX. századmásodik felében – olyan kereseti cselekményt értett,amely azt a jogot jelenteti, melynél fogva kereset indítható,azonban ez nem lehet egyenlő az igénnyel.Szerinte kereseti jog helyett igényről kell beszélnünk,mivel az az alapja a kereseti jognak, mint következménynek.57 Theodor Muther élesen bírálja Windscheidnézetét, szerinte ugyanis az actio eredeti értelmébenkeresetforma: a felperes a formula megadása előttigénnyel bír annak megadására, midőn a praetoredictumában bizonyos esetekre ilyen formulát ígér.Az actio tehát, mint jog, igény a formula megadására.Előfeltétele a jog, mely alkalmas bíróság előtti érvényesítésre,valamint annak megsértése. Az igény aformula megadására a praetor ellen, mint az államiigazságszolgáltatás képviselője ellen irányul (közjog)és különbözik az eredeti jogtól, mely valamely magánszeméllyelszemben áll fenn (magánjog). A sértéskét közjogi természetű jogot létesít, a keresetjogot asértett részére, az állami jogsegélyre, és egyet az államrészére, a sértő ellen, a sértés megszüntetésére.58Plósz Sándor bizonyos pontjaiban helyesnek véliMuther nézetét, azonban az államnak a sértő elleni121igénye és annak a magánjogtól való megkülönböztetésehamar megdől ott, hogy nem az állam, hanema sértett az állam segítségével érvényesíti a jogot asértő ellen. 59Ernst Immanuel Bekker álláspontja szerint az actio– ami jog a jogvédelemre – az előfeltétele az igénykényszer útján történő érvényesítésének, vagyis amagánjogi és a közjogi jogosítvány együttesen vanjelen a keresetben: a felperes magánjogi jogosítványaaz alperes ellen a perbebocsátkozásra és közjogi jogosítványaaz állam ellen a bírói döntésre. 60 Bekkera „Die Aktionen des Römischen Privatrechts” c.kétkötetes művében az actio és az igény fogalmakszétválasztását fontosnak tartotta: az actio a feltételeaz igény kikényszeríthetőségének. Actio az a jog,amely a iudicium (ítélet) megalapításánál létezőnektekintendő, igény az, amit a bíró elismerni hivatvavan. A kettő felett a római perben két különbözőszemély, a magistratus és a iudex határoztak.” 61Bekker szerint az actio feltétlen jogosultságot jelent,a sértett követelheti a bíróságtól, mint az állam közegtől,az actioval meghatározott összefüggésbenálló igények megvizsgálását, az sértőtől pedig, hogyezen megvizsgálást eltűrje. Theodor Muther és PlószSándor is úgy véli, hogy nem helyes, hogy az igény(Anspruch) definíciójába a bíró személyét is belevontaBekker. 62Az actio (anyagi jog) és az igény (eljárásjog) különválasztásaa fél fogalma tekintetében a jogirodalombankétféle nézet kialakulását segítette elő: a materiálisvagy anyagi jogi félfogalom szerint csak az lehet peresfél, aki a perbeli jogviszonyban jogosítottként, illetvekötelezettként szerepel, vagy legalábbis – az elméletegy későbbi módosított változata szerint – a perbenezt állítja. A processzuális vagy eljárásjogi félfogalommár sokkal általánosabban határozza meg a felekszemélyét: a felperes az, aki a keresetével az eljárástmegindítja és az alperes az, akivel szemben az eljárásmegindul. A fél fogalma e szerint független attól,hogy a peres fél a perbeli anyagi jogi jogviszonybanvalóban félként szerepel-e vagy sem. 63A materiális fél fogalma azonban a mai joggyakorlatbannem állja meg a helyét, melyre vonatkozóantöbb példát is találunk hatályos jogunkban: amikora bíróság a bizonyítás lefolytatása után– ítéletben– elutasítja a felperes keresetét, ez azt jelenti, hogya felperes nem is lehetett volna peres fél, hiszen azanyagi jogosultsága hiányzott, vagyis a keresetleveletmár az eljárás kezdetén idézés kibocsátása nélkülel kellett volna utasítana a bíróságnak; a ténylegesanyagi jogosultság hiányában, annak perben történőállítása sem indokolható akkor, ha a felperes azértindít pert, hogy a jogosultságának hiányát vagy avitatott jogviszony fenn nem állásának megállapításátkéri a bíróságtól. 64 További ellenérv az anyagiJURA 2012/2.

122 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanjogi félfogalommal szemben, hogy a per megindításánaka joga elsősorban ugyan valóban a vitábanérdekelt felet illeti meg, ám a felperesi pozíció mégsemtekinthető minden esetben önkéntesnek, mivela jogszabályok az anyagi jogi jogosult helyett másszerveket is (például ügyész, jegyző, gyámhivatal,szakszervezet) feljogosíthatnak a keresetindításra.Ezekben az esetekben a pervitelre jogosultság nemesik egybe az anyagi jogi jogosultsággal. 65 A hatályosmagyar jogszabályok – az elmúlt száz évben 66 – a félfogalmát általában processzuális értelemben használják,ezért a jogirodalom is ezt az álláspontot követi,azonban vannak kivételek 67 , amelyek esetében amateriális és a processzuális fél erőteljesen elkülönülegymástól. A jogdogmatikai kérdés –melyben ez azelmélet hasznosítható – tehát egyrészről az, hogy: azanyagi jogi jogosult feleken kívül mely peralanyokjárhatnak el – a materiális felekkel azonos jogokkalés kötelezettségekkel – a perben ?Másrészről pedigaz, hogy hogyan határoljuk el a feleket a per egyébrésztvevőit egymástól 68 ?2. A közjogon alapuló keresetjog elméletek2.1 Az absztrakt (önálló) keresetjog elméletMár a magánjogon alapuló keresetjog kritikája soránmegjelent a közjogi szemlélet, de a magánjogiszemléleten történő valódi túllépést – a XIX. századmásodik felében – azonban Carl Friedrich von Gerberjelentette, azzal, hogy meghirdette az „alattvalók”igényét az állammal szemben érvényesíthető jogvédelemre,amellyel megalapozta a keresetjog alanyiközjogként való értelmezését. 69 Ezt követte a polgáriper közjogi jogviszonyként való felfogása OscarBülow részéről. 70 1868-ban megjelent munkájábanBülow dolgozta ki a perjogi jogviszony azon elméletét,amely szerint a per az anyagi jogtól (igénytől)teljességgel különböző, önálló jogviszony, amelybőla peres felek és a bíróság számára kölcsönösen jogokés kötelezettségek származnak. 71 A keresetjogmagánjogi gyökereinek végleges elszakítására teháta XIX. század utolsó harmadában került sor, amikoraz absztrakt keresetjog elmélet képviselői a keresetjogotfüggetlenítették a perbe vitt magánjogtól. Akeresetjog ezek szerint nem egyéb, mint, mint azállampolgárnak az állammal szembeni absztrakt jogosítványa,amely független az anyagi magánjogtól. 72A keresetjog tehát közjogi jogosítvány az állammalszemben, azaz jog az elbírálásra, amely teljesen függetlenattól, hogy a felperesnek az alperes ellen valóbanmagánjogi jogosítványa van-e, ez utóbbi majda perben, a jogerős ítéletben dől el. 73Ezt az álláspontot a magyar Magyary Géza akkéntfejtette ki, hogy „miután a felek a bírói felségjog alapjánjutnak a perben az állammal jogviszonyba, ebbőlkövetkezik, hogy ez a jogviszony közjogi természetű,mivel a bírói felségjog gyakorlása is az. A közjogijogviszony ugyanis mindig egy olyan jogviszony,amely az államnak, mint mindenki fölött álló személyiségnekviszonyát saját tagjaihoz határozza meg.E jogviszony mindig két egyenlőtlen tényezőnekaz államnak és tagjainak jogviszonya, amelyben azelőbbi fölé, az utóbbiak pedig alá vannak rendelveés amelyből jogosultság csak az előbbit illeti, kötelezettségpedig csak az utóbbiakat terheli.” 74A magyar Plósz Sándor a keresetet, mint perindítócselekményt olyan közjogi jogosultságnak nevezte,amelynek révén az államtól a jogvita tárgyalása(peralapítás), az alperestől pedig perbe bocsátkozáskövetelhető. Aki tehát keresetét a bíróságra benyújtja,egyrészről a bíróságtól követelheti szabályos kereseteelfogadását és ez alapján idézés kibocsátását,ítélet meghozatalát, másrészről ellenfelétől azt, hogya keresetre nyilatkozzon. Így az alperest is közjogiperbeli kötelesség terheli, aki a perviszonyba a közjogfolytán, és mint az államnak vagy bíróságnak alávetettszemély tartozik részt venni. 75 A jogvita tárgyalásáhozazonban a magánjognak léteznie nem kell,elegendő azt a felperesnek állítania. 76 A keresetjog abíróság igénybevételének a jogát jelenti, függetlenüla bírósági eljárás eredményétől: “ a keresettel peralapítástkövetelnek éspedig joggal vagy jog nélkül,az előbbi esetben a peralapítást keresztülviszem, azutóbbi esetben nem.” 77Plósz az absztrakt elmélet legkövetkezetesebbképviselőjének minősülne, ha nem tételezné fel aközjogi keresetjog mellett párhuzamosan létező magánjogikeresetjog létezését is, amelyet a magánjogimmanens tulajdonságának nevez. 78 Ezek alapján akereset – Plósz szerint – annyiban illeti meg a felperest,amennyiben egy konkrét magánjogi jogviszonytállít. 79 Vagyis a per megalapításához – a processzuálisértelemben vett keresetjoghoz – a valós jogalapnakfenn kell állnia, ez viszont vitássá teszi a kereset közjogijellegét. 80 A felperesnek az állam elleni közjogijogosítványát mindösszesen azzal indokolta, hogy aper megindításához a bíróság eljárási cselekményéreis szükség van: a bíróság, mint az állam szerve kötelességétmegsérti, ha nem teljesíti a perjogi szabályokelőírásait, de ez a kötelezettség az igazságos ítéletmeghozatalára nem terjed ki. 81Hasonló nézeteket fejtett ki a német Heinrich Degenkolbkeresetjogról szóló tanulmányában: a keresetközjogi természetét az indokolja, hogy “a fél a rendezettjogállamban az önsegélyért kapja cserébe a keresetet,ez az ára annak, hogy az önsegélyről lemond.Ez a keresetjog vonatkozásában azt jelenti, hogy akeresetjog egyik oldala az alperesnek a felperesselszembeni perbe bocsátkozási kötelessége, másikJURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanoldala a felperesnek az állammal szembeni „ítéletivárománya”, amely nem a kedvező, hanem csaka „törvénynek megfelelő” ítéletre szól. 82 Degenkolbegy későbbi tanulmányában 83 – a konkrét keresetjogképviselőivel vitatkozva –a per előtti absztrakt keresetjogot,mint perre való jogot (Recht auf Prozess)megkülönbözteti a “tiszta eljárásjogi keresetjogtól”(Recht auf rechtliches Gehör). Ez a szemlélet márelőrevetítette a keresetjog dualisztikus felfogását,a keresetindítási és a kereseti jog elválasztását. 84 ADegenkolb és Bülow közötti tudományos vita soránBülow változtatott korábbi álláspontján, miközbenéles kritikával illette Degenkolbot. Bülow elméleténeklényege az, hogy a felek minden perbeli cselekményecsak joggyakorlás és nem kötelességteljesítés:az alperesnek a perben joga van ellentmondani (Abwehrprincip),de senki sem kényszeríti erre, tehátnem kötelessége. A per a jog kiderítésére (Rechtsvergewisserungs-operation)irányul, a nélkül, hogy azállam átvállalná a jog védelmét a fél helyett. 85Az absztrakt keresetjog elmélet azzal mozdítottaelő a perjogi dogmatika fejlődését, hogy a keresetjogotfüggetlenítette a perbe vitt anyagi jogtól, azonbana keresetindítási jogosultság jellegére és az alperesneka felperessel szembeni perbebocsátkozási kötelezettségére86 nem adott kielégítő magyarázatot. 87Ennek az elméletnek a napjaink bírói joggyakorlatábatörténő átültetése azt jelenti, hogy ha akeresetlevél a jogszabályi követelményeknek megfelel,a bíróság köteles lesz az ügyben eljárni, akárvan érvényesíthető anyagi joga a felperesnek, akárnincs, vagyis nemcsak a valós, de a vélt jogsérelmekreis kiterjesztették az állammal szembeni jogvédelmiigényt. Abban az esetben, ha a felperesnek nincs valósjogsérelme az alperessel szemben, akkor a bírósága felperes keresetét – ítéletben – elutasítja, amely resiudicata-t 88 eredményez a jogvita szempontjából. Afelperes keresete vagy az alperes viszontkeresete afelperessel szemben – negatív megállapítási (viszont)kereset előterjesztése útján – kifejezetten arra irányulhat,hogy a bíróság ítéletben mondja ki, mely szerintközte és az alperes között nincs jogviszony.2.2 A konkrét keresetjog elmélet és/azaz ajogvédelmi igényEgy évtizeddel az absztrakt keresetjog elmélet után,az ezzel szemben megnyilvánuló vitában egy újabbelmélet született: a konkrét keresetjog elmélet. Azabsztrakt és a konkrét keresetjog elméletet a jogtörténetszívesen állítja szembe egymással, pedighelyesebb lenne egymás kiegészítéséről beszélni. 89A jogvédelmi igényről szóló elmélet keletkezésétőlfogva két táborra szakította a processzualistákat.A többség tagadja, vagy legalábbis vitatja a létezését,mert nem ismeri el azt, hogy a felperes és az alperes123az állammal, illetve a bírósággal szemben jogot formálhatnaa kedvező döntésre. A kisebbség – AdolfWach tanítását 90 továbbfejlesztve – mind a mai napigújabb és újabb érvekkel próbálja igazolni a kedvezőítéletre való igény fennállását. 91A konkrét keresetjog elmélet képviselői egyetértettekazzal az absztrakt keresetjogban kikristályosodottállásponttal, hogy a keresetjog azt ismegilleti, akinek sem alanyi magánjoga, sem ehhezkapcsolódó jogvédelmi érdeke nincs az állammalszemben, de az ilyen keresetindítást csupán lehetőségnektekintették, nem pedig jogosultságnak. Akonkrét keresetjog elmélet képviselői (Adolf Wach 92 ,Paul Langheineken 93 , Konrad Hellwig 94 , Bacsó Jenő 95 )szerint a keresetjog azt illeti meg, akinek valóságos,azaz konkrét anyagi jogosultsága van, mely szerinta felperes az állammal(bírósággal) szemben a kereseténekmegfelelő, kedvező tartalmú ítéletre tarthatigényt. 96 A keresetjog e szerint a jogvédelmi igényegyik alfajának, az ítéleti igénynek felel meg, amelya feleknek a kedvező ítéletre való jogát jelenti. A jogvédelmiigény fogalma ezért tágabb a keresetjognál,mivel a kielégítésére a peren, illetőleg a bírói ítéletenkívül más állami jogvédelmi eszközök is szolgálnak(pl. végrehajtás, ideiglenes intézkedés). 97 Vanettől eltérő álláspont is, például az ítéleti igény ésa keresetjog fogalma szinonimaként szerepelt PaulLangheineken könyvében 98Wach későbbi munkájában 99 kifejtett álláspontjaszerint a felperest megillető közjogi jogosítvány ajogvédelemre nemcsak az állam, hanem az ellenfél– az alperes – ellen is irányul: az ellenfelet közjogikötelezettség terheli, amelynél fogva az ellenfél a jogvédelmicselekményt elviselni, eltűrni tartozik. 100A konkrét keresetjog elmélet képviselői elismertékaz alperes jogvédelmi igényét, ami azt jelentette,hogy ha a keresetindítást a felperes jogának tekintjük,akkor – Kondrad Hellwig szerint – el kell ismernünkaz alperes jogát arra, hogy alaptalan kereset esetén,annak elutasítását kérje (Freisprechungsanspruch),azonban mindkét fél igénye a bíróság kedvező ítéletreirányul. A magyar Bacsó Jenő „megállapításiigénynek” nevezi az alperes igényét: „Míg a felperesa jogvédelmet a kereseti kérelemhez képest vagy marasztaló,vagy megállapító, vagy jogállapot-változtatóítélet alakjában nyeri, addig az alperes, mint ilyen,a perben csak megállapító ítélet által való védelembenrészesül, amiből következik, hogy az alperesnek,mint ilyennek, jogvédelmi igénye nem más, mint ajog megállapító ítélet által való védelemre.” 101Wach a per tárgyára tekintettel, úgy gondolta,hogy azt a perbe vitt anyagi jogviszony és a felperesés alperes jogvédelmi igénye egyaránt képezi. KondradHellwig, Friderich Stein és James Goldschmidt ishelytelennek gondolta ezt a megállapítást, ugyanisJURA 2012/2.

124 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanaz állammal szemben érvényesíthető igény eltér afelperesnek az alperessel szemben érvényesíthetőigényétől. 102A konkrét keresetjog elmélet képviselői nagyhangsúlyt fektettek a jogvédelmi igény feltételeinekmeghatározására, amelyeket – Kondrad Hellwig hatására– elválasztottak a perelőfeltételektől, azonbana polgári eljárásjogi törvények nem tesznek különbségeta perelőfeltételek és a jogvédelmi előfeltételekközött, így a gyakorlatban – tételesjogi magyarázathiányában – ez használhatatlannak bizonyult és így azelmélet „legsebezhetőbb” pontjává vált. 103 A fogalmakidőtálló és pontos meghatározásán kívül a jogvédelmiigénnyel szemben felhozott legnyomatékosabb ellenérvaz is, hogy a feleknek nincs joguk a bírói hatalmatgyakorló állammal szemben a kedvező tartalmú ítéletre.Nem található ugyanis egyetlen olyan jogforrássem, amely az államnak vagy a bíróságoknak az errevonatkozó kötelességét kimondaná. 1042.3 A kettős keresetjog elméleteA Savigny –féle magánjogias szemléletet meghaladóan,a kereset közjogi jellegét mind az absztrakt,mind a konkrét elmélet képviselői elfogadták és azthasonlóan is indokolták (önsegélyről való lemondás105 , mindenkit megillető jogvédelmi igény 106 ) Aközjogi keresetjog elméletnek – a rövid időn belüli– két ágra szakadása azzal magyarázható, hogy jelentősnézetkülönbség alakult ki abban a kérdésben,hogy a keresetjog által elérhető jogvédelem kit 107 ,kivel szemben 108 , milyen mértékben 109 és milyenelőfeltételekkel 110 illet meg, mely álláspontokkal ajogvédelmi igényről szóló tanítás a XX. század elsőévtizedeiben a tudományos bírálatok középpontjábakerült. Bírálói mind gyakorlati jelentőségét, mindpedig teoretikus értékét vitatták, és mint „tudományosanterméketlent” elutasították. Képviselői tagadták,hogy a felperesnek a kereset benyújtása előttbármilyen joga lehetne a kedvező ítéletre, mivel azítéleti jogosultság csak a tárgyalás berekesztésekorkeletkezik, amikor a bíróságnak vagy a felperes vagyaz alperes javára kell eldöntenie az ügyet. 111 Az elutasításmellett azonban kísérlet történt az absztraktés a konkrét keresetjog- elmélet összeegyeztetéséreis, mellyel megszületett a magyar Magyary Gézaáltal képviselt “kettős-keresetjog elmélet” 112 , aki aztmondta, hogy annak, akinek magánjogát megsértettékvagy veszélyeztették kétségtelenül van keresetijoga, azonban akin sérelem nem esett, annak is van,miután a törvény ezt ugyanolyan bánásmódbanrészesíti. 113 Mindenkit megillet a perindítás joga,biztosíték nélkül, ugyanis, ha az biztosíték követeléséhezlenne kötve, nagymértékben megnehezítené afelperes helyzetét. Akár az is előfordulhatna, hogy afelperes nem részesül jogvédelemben. Ezért a jog inkábbeltűri az alaptalan perek indítását, mintsem egyvalóban sértett vagy veszélyeztetett jogtól a védelmetmegvonja. Magyary tehát úgy gondolja, mindenkinekvan keresetjoga, tehát mindenki indíthat pert, biztosítéknélkül. Minden felperes azonos bánásmódbanrészesül, attól függetlenül, hogy keresete mennyiremegalapozott. Mindez azt szolgálja, hogy ne szenvedjenjoghátrányt az, akinek jogát valóban sértettékvagy veszélyeztették. Mindemellett Magyary kiemeliaz igazmondás kötelességét, ami annyit tesz, hogy afelperes köteles a jogvédelmi tényeket a valóságnakmegfelelően előadni, továbbá megállapítja, hogy afelperes keresetével szemben áll az alperes védelmijoga, annak biztosítására, hogy az alperest jogtalanhátrány ne érje. 114Ezen elmélet gyakorlati jelentősége egyrészről abírósághoz fordulás alapjogának előrevetítése, másrészrőla perelőfeltételek és a jogvédelmi igény (a sikerreljáró kereset) előfeltételeinek kettéválasztása.Már Hellwig megállapította, hogy a perelőfeltételekés az anyagi jogi feltételek hiánya esetében azokjogkövetkezménye megegyezik: a bíróság az ügy érdemébenhatározatot nem hozhat, viszont az előbbiesetben a felperes keresetlevelét idézés kibocsátásanélkül, míg az utóbbi esetben a felperes keresetétítéletben utasítja el a bíróság, kimondva, hogy a„felperesnek ez idő szerint nincs joga az állam bíróságánáljogvédelmet kérni.” 1153. A modern keresetjog elméletekAz absztrakt és a konkrét keresetjog elméleteketrengeteg kritika érte, ezért sem az egyik, sem a másiknem vált elfogadhatóvá a perjogi dogmatikaszámára, azonban a modern keresetjog elméletekbenfelfedezhetjük mindkettő hatását. 116 Josef Kohlerszerint 117 a per kizárólag a felek közötti jogviszony,mert a perben csak a felek között keletkeznek jogokés kötelezettségek. A bíróság közjogi tényezőkéntműködik közre a perben, azonban ez nem teszi abíróságot a közjogi jogviszony részesévé, mert abíróságnak nincs jogi érdeke a perben. A perbőlegyébként sem származik jogosítvány a felek részérea bírósággal szemben, mivel az állam – az igazságszolgáltatásútján – csak a feladatát teljesíti a felekirányában. Kohler szerint az, hogy az emberekneknincs jogosítványuk jogvédelemre az állammalszemben elsősorban az bizonyítja, hogy a jogvédelmetsenki sem tekinti szerzett jognak. 118 JuliusWilhelm Plank álláspontja 119 ettől eltérő: a jogrenda jogviták eldöntését az államra ruházza és e célrakülön szervet hoz létre: a bíróságot és kényszeríti azállampolgárokat arra, hogy jogvitájukat a bíróságelőtt rendezzék. E szerint beszélhetünk egyrészt abíróság közjogi kötelezettségéről, másrészt a felekJURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanközjogi jogosítványáról. Ennek következtében egyjogviszony jön létre a bíróság és a felperes között ésesetleg a bíróság és az alperes között, amennyibenaz alperes a felperes által kért kényszer alkalmazásátellenzi. 120 Planc álláspontjából az következik, hogy akereset jogosítvány a bíróság irányába, mert a rendelkezésielv alapján a pert megindítani vagy megnem indítani kizárólag a felperestől függ, mellyelelismeri a közjogi keresetjogot, melynek eljárásjogiés anyagi oldalát különbözteti meg. Az eljárásjogioldal azt jelenti, hogy az alperes – a felperes keresetealapján – kényszeríthető a perbe bocsátkozásra; amateriális oldal pedig azt, hogy az alperes a keresetiigény teljesítésében marasztalható. 121A mai polgári eljárásjog-tudomány képviselőiáltalában egyetértenek abban, hogy a kereset azanyagi jogon kívül magában foglalja a jog vagy ajogos érdek érvényesítését is. 122 Gáspárdy László errefigyelemmel a jogérvényesítés fogalmát kettébontja:»világosan meg kell különböztetni egymástól aztaz elvont lehetőséget, hogy valaki egy polgári igazságszolgáltatásieljárás kezdeményezője lehessen(„kereseti jog”) attól a konkrét helyzettől, hogy azeljáráskezdő személy a sikerfeltételek birtokábanvan („kereshetőségi jog”).« 123 A keresetindítási joga perlési jogosultságot, a kereshetőségi jog pedig azigény érvényesíthetőségére vonatkozó jogot jelenti.A keresetindítási jog lényegében az absztrakt, míg akereshetőség jog a konkrét keresetjog modern kifejeződésénektekinthető. 124A jogérvényesítés fogalmának kettősségére tekintettelkülön kell választani az „eljáráskezdőképességtől” az „eljárás-nyertességi” feltételeket.Az eljáráskezdő képesség, más szóval a jogi önérdek-érvényesítés,illetve ennek mellőzése közvetlenülmindig szubjektív állásfoglalás eredménye,amely mögött különféle tényezők hatásai állnak. 125Az eljárás-nyertességi feltételek azonban az esélyegyenlőségmegvalósíthatóságához kötődnek.1253.1 A modern keresetjog elméletek egyikváltozata a szocialista keresetjog elméletA XIX. századi liberális perszemlélet azt követelte apolgári eljárástól, hogy a jogvitákat a „legrövidebb,legegyszerűbb és legbiztosabb” úton döntse el. Apert az egyéni érdek megvalósításának tekintették.A század végén ehhez még további jogpolitikai követelménykéntjárult a „jogbéke megőrzése” és a„jogrendnek, mint egésznek a védelme” is. A XX.századi szocialista eljárásjogban – a korábbi liberálisperszemlélettel szemben – a bíróság fő feladataaz volt, hogy „felderítse a peres felek valódi jogaités egymáshoz való viszonyát”, ezért a szocialistapolgári per célját, a bíróság feladatát a Polgári perrendtartásrólszóló törvény 126 – a szovjet polgári eljárásjogikódex mintáját követve – az anyagi igazságkiderítésében jelölte meg. Ez annyit jelentett, hogy abíróságnak hivatalbóli bizonyítással kellett gondoskodniaarról, hogy a felek perbeli jogaikat helyesengyakorolják és perbeli kötelességeiknek eleget tegyenek,az anyagi jogok maximális védelmének szemelőtt tartásával. A bíróság kötelességévé vált, hogyaktív tevékenységével a valóságos tényállást, a felekvalódi jogait, egymáshoz való viszonyát feltárja,vagyis az objektív igazságot kiderítse. 127A szocialista eljárásjog tudomány a burzsoá (liberális)keresetjog elméleteket kategorikusan utasítottael 128 , azonban a helyébe állított, de nagyon szűkszavúankifejtett szocialista keresetjog elmélet sem tudottelszakadni az absztrakt és a konkrét keresetjoggyökereitől, amint azt a „processzuális” és a „materiális”keresetjog megkülönböztetése is mutatja. 129 Aszocialista polgári eljárásjogi tudomány különböztetkeresetjog és keresetindítási jog, valamint anyagi és eljárásjogiértelemben felfogott keresetjog között. 130Ezen elmélet képviselői (Abramov, Gurvics, Klejnman,Jugyelszon) szerint különbséget kell tenni az eljárásiés az anyagi értelemben felfogott keresetjog között. 131Eljárásjogi értelemben a keresetjog a keresetindításijogot jelenti, vagyis a felperes jogát arra, hogy bírósághozforduljon, melynek előfeltétele a felek perbelijogképessége mellett a keresetlevél kötelező tartalmielemeinek megléte is. Az anyagi jogi értelemben vettkeresetjog alapján a bíróságtól a keresetnek helyt adáskövetelhető, melynek feltétele a létező jogosultság,mely jogvédelmet igényel. 132 Névai László szerint akereseti jog „eljárási értelemben” azt jelenti, hogy:„…A bíróság abból indul ki, hogy csak az léphet felkeresettel felperesként, aki saját alanyi jogát érvényesíti,vagy fel van jogosítva idegen alanyi jog érvényesítésére.A bíróság ellenőrzi a jogosultságot és azt, hogyaz érvényesített jog valóban védelemre szoruló (pl. akövetelés lejárt) állapotban van-e… Az anyagi értelembenvett kereseti jog szorosan összefügg azzal azalanyi joggal, melynek védelmére irányul a kereset.A bíróság tehát a továbbiak folyamán megvizsgáljaa felperes perbe vitt jogviszonyának lényeges mozzanatait,ellenőrzi a bizonyítékokat és mérlegeli abizonyítás eredményét. Ez a tevékenység az alanyiértelemben vett kereseti jog fennállásának megállapításátcélozza.” 133 Ezt tükrözi az „igény” fogalmánakmeghatározása is: „az igény nem külön alanyi jog,hanem az alanyi jognak csupán egy létszakasza: azaz állapot, amelyben már minden feltétele beállott azállami kényszer igénybevételének.” 1343.2 A modern keresetjog elméletek másikmegnyilvánulása az igazságszolgáltatási igényA modern államjogi teóriák hatásának köszönhetőena jogvédelmi igény teljes elutasítása helyébeJURA 2012/2.

126 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanezen elmélet árnyaltabb megítélése lépett. Mivel ajogvédelmi igény nemcsak a kedvező ítéletre valójogot, hanem a feleknek egy tágabb értelembe vettigényét is jelenti az állammal szembeni jogvédelmicselekmények teljesítésére, ez utóbbi összeegyeztethetőnekbizonyult az államnak az általános jogvédelemteljesítésére irányuló kötelezettségével. Ennek afelismerése lehetővé tette a mindkét felet megillető,az általános értelembe vett jogvédelem teljesítéséreirányuló és az állammal szemben érvényesíthető joggondolatának az elfogadását. Ez azt jelenti, hogy abíróság, mint az állam jogalkalmazó szerve köteles aperben az anyagi jogot alkalmazni és a jogvitát –ennekmegfelelően –a felperes vagy az alperes javáraeldönteni. 135Az igazságszolgáltatási igény elméletének (Justizanspruch)képviselői (James Golschmidt 136 , KarlHeinz Schwab 137 , Walter Habscheid 138 , Leo Rosenberg 139 )szerint a feleknek ez az állammal szembeni igényeaz igazságszolgáltatási(jogszolgáltatási) tevékenységkifejtésére, amely nem lehetőség, hanem alanyiközjog, amely alkotmányos alapokon nyugszik. 140 Eza keresetlevél benyújtásával egyidejűleg keletkezikaz állammal (bírósággal) szembeni igényként, eztmegelőzően az absztrakt keresetjog által nevesítettegy mindenki számára nyitva álló lehetőségről beszélünk,mely szerint – az anyagi jogi megsértésétőlvagy veszélyeztetésétől függetlenül – a fél a bírósághozfordulhat. A jogvédelem teljesítése tehát nem abíróság szabad mérlegelésétől függ és nem egyfajtakegy a felek számára, de ebből nem a kedvező ítéletrekeletkezik igény – ahogyan azt a konkrét keresetjogképviselői állították – hanem a jogvédelmi kérdésvizsgálatára és eldöntésére .1413.3 A modern keresetjog elméletek harmadikalakzata: a keresetjog összekapcsolása abírósághoz fordulás jogávalA bírósághoz fordulás joga a keresetjog egyik modernkifejeződésének tekinthető. Szűkebb az igazságszolgáltatásiigénynél, mivel csak a bíróság általnyújtott jogvédelemre vonatkozik 142 , de magábanfoglalja a keresetindításhoz való jogot és a bíróságérdemi döntésére való igényt. Tartalma alapján egyrészrőltöbb mint az absztrakt keresetjog elméletbenmegfogalmazott keresetindítási lehetőség, másfelőlkevesebb, mint a konkrét keresetjog elméletben feltételezettjog a bíróság általi kedvező ítéletre .143Az ENSZ közgyűlése által elfogadott 1948. éviEmberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 10. cikke144 az igazságszolgáltatással kapcsolatos emberijogokkal foglalkozik. Az Emberi Jogok EgyetemesNyilatkozatában deklarált elvek alapján az ENSZKözgyűlése 1966-ban két egyezségokmányt fogadottel. Ezek közül az igazságszolgáltatással kapcsolatoslegfontosabb jogokat a Polgári és Politikai JogokEgyezségokmánya tartalmazza. 145 A bírósághozfordulás joga szempontjából fontos dokumentumAz Emberi Jogok 1969. évi Amerikai Egyezménye,melynek 8. cikke „a kifogástalan tárgyaláshoz valójog” címszó alatt foglalkozik a bírósághoz fordulásjogával. 146Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelmérőlszóló 1950. november 4. napján kihirdetettRómai Egyezmény 6. cikke kimondja, hogy mindenkinekjoga van arra, hogy ügyét a törvény általlétrehozott független és pártatlan bíróság tisztességesen,nyilvánosan és ésszerű időn belül tárgyalja,és hozzon határozatot polgári jogi jogai és kötelezettségeitárgyában […]. A Római Egyezmény tehátbiztosítja a tisztességes eljáráshoz, így a bíróságieljáráshoz való hozzájutás jogát is. A Delcourt v.Belgium ügyben az Emberi Jogok Európai Bíróságamegállapította, hogy a Római Egyezmény értelmébenvett demokratikus társadalomban a méltányosigazságszolgáltatáshoz való jog kitüntetett helyetfoglal el, ezért a 6. cikk (1) bekezdésének megszorítóértelmezése nem lehetséges. 147 Ebből pedig az következik,hogy a polgári ügyekre is vonatkozó 6. cikk(1) bekezdése tartalmilag a jogegyenlőség garanciájánakegyik aspektusát rögzíti, amely szerint senkisem zárható el a bírósághoz való hozzáférés, vagyis ajogérvényesítés lehetőségétől. A Római Egyezménytvalamennyi uniós tagállam ratifikálta, ezért a tisztességeseljáráshoz való jog közös európai érték. AzEurópai Unió Alapjogi Chartája továbbfejlesztette aRómai Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésének rendelkezéseit.148 A Charta 47. cikk (3) bekezdése szerintmindenkinek joga van arra, hogy ügyét a törvényáltal megelőzően létrehozott független és pártatlanbíróság tisztességesen, nyilvánosan és ésszerű időnbelül tárgyalja; továbbá mindenkinek biztosítanikell a lehetőséget tanácsadás, védelem és képviseletigénybevételéhez. Azoknak, akik nem rendelkeznekelégséges pénzeszközökkel, költségmentességet kellbiztosítani, amennyiben az igazságszolgáltatás hatékonyigénybevételéhez erre szükség van. 149 Ez a rendelkezésmár igazságszolgáltatáshoz való hatékonyhozzáférés feltételeit garantálja.Mind az öt nemzetközi dokumentum szövegetartalmazza azt, hogy a bíróságnak igazságos vagyméltányos és nyilvános eljárás keretében kell a polgárokjogairól és kötelezettségeiről dönteni. A nyilvánosság– a nagy francia forradalom óta – a büntető ésa polgári eljárás legfontosabb alapelvei közé tartozik.Az igazságosság, illetve a méltányosság követelményeugyanakkor természetjogias színezetű, amelydeklarációként (vagy elérendő cél megjelöléseként )elfogadható és helyeselhető, de a gyakorlati megvalósítása– a polgári per jellegéből következően – ne-JURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatban127hézségekbe ütközik. Hogy az alapelv és a gyakorlatközötti nyilvánvaló ellentmondást feloldhassuk, azigazságosság fogalmát nem filozófiai értelemben,hanem szociális értelemben kell használnunk, vagyisa polgári bíróságok előtti eljárásban a társadalmiigazságosságnak kell megvalósulnia. 150A magyar szabályozás tekintetében Farkas Józsefmár az 1980-as évek közepén hangsúlyozta, hogy abírósághoz fordulás joga, melynek értelmében jogkeletkezik annak államtól való követelésére, hogy abíróság a kereseti kérelemmel érdemben foglalkozzon,és abban döntsön, minden jogalanyt megillet. 151Németh János ugyancsak figyelmeztetett arra, hogyegyetlen jogállam sem kérdőjelezi meg a bírósághozfordulás jogának és ezzel együtt az igazságszolgáltatáshozzáférhetőségének alkotmányos alapjogi mivoltátsem, ami azt a követelményt támasztja az állammalszemben, hogy ezt az alkotmányos jogot – valamintannak érvényesüléséhez szükséges személyi, gazdaságistb. feltételeket – köteles biztosítani. 152Magyarországon az 1980-as évek második felébenbekövetkező politikai rendszerváltás és az ahhoz kapcsolódódemokratikus alkotmányozás időszakában abírósághoz fordulás jogának hangsúlyozása kiemeltjelentőségű volt, hiszen a szocialista Alkotmány 153ebből csupán a bírósági igazságszolgáltatás kizárólagosságátszabályozta. 154 A rendszerváltást kezdetétjelző alkotmánymódosítás során a bírósághozfordulás joga a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányaszerinti megfogalmazásban kapott helyetaz Alkotmányban 155 , amely a törvény előtti egyenlőségetjogérvényesítési szempontból deklarálja, tehátvalójában eljárásjogi garancia arra, hogy jogainakérvényesítése tekintetében a bíróság (törvény) előttmindenki egyenlő eséllyel rendelkezik .156A feleknek a perek tisztességes lefolytatásához valójogát olyan eljárás érvényesíti, amely biztosítja az alapelvekérvényesülését az eljárásban. Ennek keretébena bíróság feladata annak elősegítése, hogy a felek ajogvitájuk elbírálásához, a per tisztességes lefolytatásához,és ésszerű időn belül történő befejezéséhez valójogaikat érvényesíthessék. E jog perbeli érvényesítéseegyrészt azt jelenti, hogy a bíróság – a törvény által – apolgári peres, illetve nem peres eljárásra utalt jogvitákeldöntését nem háríthatja el, másrészről, hogy kötelesbiztosítani azokat a feltételeket, amelyek a fél jogérvényesítőképességének megteremtéséhez szükségesek(pl. költségmentesség, pártfogó ügyvéd kijelölése, afél szóban előterjesztett kérelmének jegyzőkönyvbefoglalása stb.) 157 Ennek elmulasztása esetén a fél a bírósággalszemben kártérítést igényelhet. 158A bírósághoz fordulás jogának legáltalánosabb értelmezésealapján tehát mindenki jogosult jogainak érvényesítéseérdekében arra, hogy bírósági vagy egyébjogérvényesítő eljárást kezdeményezzen. 159 Az igazsághozhozzátartozik azonban, hogy ez ténylegesenmég nem jelenti azt, hogy a vitás ügyeivel mindenkibírósághoz tudna fordulni, tekintettel arra, hogy egyperes ügy költségeit az anyagilag hátrányosabb helyzetbenlévő személy nem biztos, hogy vállalni tudja.IV. A keresetjog elméletekérvényesülése a joggyakorlatbanPeter Mes tanulmányának bevezetőjében azt bizonygatja,hogy egy tudományos vizsgálat kiindulópontjanem minden esetben a jogintézmény praktikus vagydogmatikus értéke, mivel a jogelméleti fogalmakmegalkotásának minden esetben van létjogosultsága,jelentősége. 160A hatályos tételes jog – jelen témánál a magyarpolgári perrendtartás – felvilágosítást nyújt arról,hogy a magánjogi jogosultságokat hogyan lehetérvényesíteni, a magánjogi kötelezettségek teljesítésétmilyen eszközök igénybevételével lehet elérni,ha azokat az ellenérdekű fél önként nem teljesíti.Ezen megfontolást alapul véve a jog egyértelműengyakorlati irányultságú: a cselekvésre irányul, azemberi tevékenységet és magatartást irányítja, amelyeketaz egyes tételes jogtudományok részletesenismertetnek. Miért van tehát szükség jogelméleteklétrehozására, a jogdogmatika mellett jogfilozófiára?– teszi fel a kérdést Moór Gyula egy monográfiájában,161 amelyre ekként válaszol: „a tételes jognormákat tartalmaz, követendő szabályokat állít felaz emberi magatartásra nézve, ezért célokat tűz kiaz emberi cselekvés számára. A tételes jog ekkéntvezet el a célok világába. A célok világának a rendje,az eszközök és célok összefüggése pedig már nempusztán ok-okozati kapcsolat, ahhoz hozzátapad az„érték” gondolata. Vagyis a jog célokat tűz ki az embericselekvés számára, ezáltal értékeszmét teremt,amely így értékállóvá teszi azt.” 162 Ez a joggyakorlatnyelvére lefordítva azt jelenti, hogy a jog cselekvéstír elő, de az embernek nem pusztán cselekednie kell,hanem helyesen kell cselekednie, felvetődik tehát akérdés: helyes-e az a cselekvés, amit a jog előír? 163 Ajogelméletek segítenek – a jogpolitika által alkotottés a joggyakorlat által alkalmazott – tételes jog helyességénekvagy helytelenségének megítélésében,mivel a jog kritikája nem tételes jogi kérdés. 164 Akülönböző jogpolitikai érdekek azonban ellentétbenállhatnak egymással, ekkor a jogfilozófia általalkotott jogelméletek segítenek hierarchikus rendetteremteni az értékek világában.A fenti eszmefuttatásunk alapján egyértelmű,hogy a dogmatikus és a jogelméleti megközelítésreegyaránt szükség van a jogfejlődés szempontjából,azonban újabb kérdések merülnek fel: a gyakorlatiJURA 2012/2.

128 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanjogászok képesek-e a jogi szabályozások okaival,hatásaival, a helyes jogszabályok tartalmával foglalkoznivagy szerencsésebb ezt egy külön tudományág(például jogfilozófia, jogbölcselet, jogszociológia, politológia)jeles képviselőire bíznunk? Mivel az „igazi”jogász nem elégedhet meg pusztán a tételes jogismeretével, hanem mindazon filozófiai, szociológiai,társadalom és jogtörténeti ismeretekkel is rendelkezniekell, amelyek a szóban forgó problémák megoldásáhozszükségesek, helyesebb-e ezeknek a problémáknaka megoldását a tételes jogászokra bízni? 165– teszi fel a kérdéseket Moór Gyula. Vagyis indokolt-ea tételes jogszabályokat vizsgáló jurisprudenciát és atételes jogszabályok tartalmától elvonatkoztató, a tételesjogtudományok feltevéseit vizsgáló jogfilozófiátegymással összekapcsolnunk? Moór Gyula válaszaaz, hogy „ ha a jogfilozófiai problémák megoldásátis a tételes jogtudományra bízzuk, akkor ezt a sajátfeladatától térítjük el, azonfelül nem lehetünk biztosakafelől sem, hogy ezeknek a kérdéseknek a vizsgálatánálazzal az alapossággal fog-e eljárni, amellyeleljárna, ha nem kellene tekintetét állandóan a magasajátos feladata felé fordítania.” 166Jelen tanulmány vizsgálatának középpontjábaállított (keresetjog) elméletek – képviselőik útján –versenyeznek egymással, hol egymást erősítve, holcáfolva megállapításaikat. Minden álláspont a lehetőleglogikusabb, legtámadhatatlanabb, ezzel a „legidőtálóbb”megoldást igyekszik megtalálni úgy, hogykritikai alapon illeti a korábbi elméleteket lényegimegállapításait.Az utókor – egyrészről – a fogalom-meghatározásokés egyes logikai következtetések megalkotásamiatt tekint hálás szívvel a keresetjog elmélet képviselőire,melyek – többnyire – az egymás elméleteitvizsgáló kritikai észrevételeken alapultak. Afogalom-meghatározások tekintetében például LeoRosenberg – a jogvédelmi igény elméletének nagyellenfele – azt fejtegeti, hogy mindenki alkot egysaját normarendszert 167 , amely alapján egy konkrétjogi norma értelmezhetővé válik. A XIX. század pandektajogidogmatikájában a legnagyobb érdemnekaz számított, hogy újabb megkülönböztetéseket éselnevezéseket kitaláltak.” 168 Rosenberg a jogvédelmiigény elméletének művelői számára csak annyi„mentséget” talált 169 , hogy a polgári eljárásjog tudományta jogvédelmi szükséglet fogalmával gazdagították.”Egy másik példa az igazságszolgáltatásiigényhez (Justizanspruch) kapcsolódik, ugyanis azabsztrakt és a konkrét keresetjogra zúduló kritikakövetkeztében sem az egyik, sem a másik elméletnem válhatott elfogadhatóvá a tudomány számára,ezért a német perjogi dogmatikában – az elméleteklegelőremutatóbb hatásaként – egy olyan semlegesfogalom született, amely egyfelől alkalmasnak bizonyulta keresetjog tartalmának a megmagyarázására,másfelől kiindulópontul szolgált a bírósághoz fordulásjogának a megalapozásához is. 170 Másrészrőla keresetjog elméletek által felvetett jogdogmatikaiproblémák – a mai joggyakorlat szempontjából is –több kulcsfontosságú kérdés köré csoportosíthatóak,ezek közül – álláspontom szerint – a legfontosabbak:(a) a valós jogsérelmeken túl, a vélt sérelmek peresíthetőségea perlőfeltételek tanának tükrében; (b) afelperes joga a kedvező ítéletre az alperessel szemben,az állam (bíróság) jogvédelmi feladata keretében;(c) a polgári per célja és társadalmi megítélése(d) a bíróság- felperes-alperes közötti (magánjogi,közjogi) jogviszony természete; (e) az igény fogalmaés peresíthetősége.(a) A mai joggyakorlatban az egyik legfontosabb– és máig megoldatlan – probléma az, amely szerintcsak a valódi jogsértés legyen peresíthető vagy avélt jogsérelmek esetében is indítása be az állam azigazságszolgáltatási gépezetét, a bírósághoz fordulásjogának túlságosan tág értelmezése alapján? Abírósághoz fordulás jogának jelenlegi szabályozásaösszhangban van a nemzetközi egyezményekbenszereplő jogállamiság követelményével, azonbanennek – a valós jogvitákon túlmenően – a vélt jogvitákravaló kiterjesztése a perek elhúzódását, a bíróságleterheltségét növeli, így a valódi jogsérelmekfeltárására kisebb „erőforrás” hasznosítható a bíróságiszervezetrendszeren belül. 171 Ezzel kapcsolatbanLábady Tamás a perelőfeltételek szabályainak 172jelentőségére hívja fel a figyelmet. Azok ugyanis, apolgári eljárás egyszerűsítését és gyorsítását szolgálva,korlátozzák az eleve eredménytelen eljárásokkibontakozását. Továbbá megjegyzi, hogy ugyanúgy,ahogy az anyagi- és eljárásjog szorosan kapcsolódikegymáshoz, úgy az anyagi és eljárási értelemben vettkeresetjogok sem függetlenek egymástól. Lábady akereseti jogviszony – mint komplex jogviszony – tartalmiés alaki elemeinek a vizsgálatából kiindulva határozzameg azokat az előfeltételeket, melyek mellettjoga van a félnek ahhoz, hogy bírósághoz forduljon. Ejogviszony elemeinek valamely tartalmi vagy formaifogyatékossága adja meg a keresetindítási jog korlátait,melyek között Lábady megkülönböztet alanyit,tárgyit, tartalmit, illetve időbenit. 173 Lábady szerinta keresetindítás, mint eljárásjogi intézmény, célja ajogvédelem biztosítása. A jogvédelem azonban csakvalamely valóságos jog fennállásához kapcsolódik.Ezért aztán nem lehet a polgári eljárás céljával ellentétesneknevezni az alaptalanul indított pert, hiszenaz anyagi jog létezésének hiányában valóságosjogvédelem fel sem merülhet. 174 Ez a megközelítés aszocialista polgári eljárásjog időszakában született,a politikai rendszerváltást követően – a demokratikusállamberendezkedést követően – ettől eltérőJURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanálláspontot képviselt a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának1993. évi határozata 175 , amely szerintalkotmányellenes a bíróságnak a keresetleveletidézés kibocsátása nélkül történő elutasítsa, ha afelperes követelése “nyilvánvalóan alaptalan” vagy“lehetetlen szolgáltatásra (megállapításra) irányult.Az Alkotmánybíróság döntésének indokolásábanrámutatott arra, hogy a bírósághoz fordulás joganem jelenthet korlátozhatatlan alanyi jogot a perindításra,de az egyébként szükségszerű perelőfeltételekvizsgálata nem érinthetik, és nem korlátozhatják azalapvető jog lényeges tartalmát. 176A mai – jelentősen megváltozott – hatályos szabályozásfigyelembevételével a bíróságok nagyonnehéz helyzetbe kerültek az alaptalanul indított perek„kiszűrése” kapcsán. A polgári perrendtartás ugyanelőírja a felperes számára azt, hogy „a keresetlevélbenfeltüntesse az érvényesíteni kívánt jogot, az annakalapjául szolgáló tényeknek és azok bizonyítékainakelőadásával” 177 , azonban ennek „orvoslására” a bíróságnakhiánypótlási végzés kibocsátása áll rendelkezésre,nem a keresetlevél idézés kibocsátása nélkülielutasítása. 178 Erre a hiánypótlásra az eljárás soránakár többször is sor kerülhet, hiszen a bírói gyakorlatszerint a keresetlevél elutasítására csak akkor kerülhetsor, ha a hiányosságok miatt a keresetlevél elbírálásalehetetlen. A nem ilyen hiányokat az eljárás során pótolnikell. 179 Erre általában nem az anyagi jog kérdésekkapcsán kerül sor, hanem eljárásjogi jellegű hiányosságokmiatt 180 A bíróságnak a tárgyalási elv alapján nincshivatalbóli bizonyítási lehetősége, kizárólag a felekáltal elé tart bizonyítékok alapján dönthet, melyekelőterjesztésére a feleknek gyakorlatilag az első fokúhatározat (ítélet) meghozataláig lehetősége van.(b) A a felperes joga a bíróság kedvező ítéletre azalperessel szemben a felek perbeli legitimációjához(kereshetőségi jog, igényérvényesítési jogosultság)kapcsolódik, ami a perindítási jog és a felek perbelijogképességének fogalmán kívül eső, alapvetőenanyagi jogi kérdés: a fél és a per tárgya közötti anyagijogi kapcsolatra, a félnek a vitában való anyagi jogiérdekeltségére vonatkozik, vagyis azt jelenti, hogya felperest megilleti-e a keresettel érvényesített jogaz alperessel szemben. Ennek hatályos szabályozásaa joggyakorlatban azért problematikus, mert akeresetlevél idézés kibocsátása nélküli elutasításánakesetei 181 lényegében csak – szűk körben – akkoralkalmazhatóak, ha a per megindítására jogosult(felperesi) és a perelhető (alperesi) személyi köregyértelműen – jogszabályilag – nevesítve van 182 , különbenaz a szabály érvényesül, mely szerint „annakelbírálása, hogy a felperes igényérvényesítési jogosultsága”(kereshetőségi joga) az általa megnevezettalperesekkel szemben fennáll-e, az ügy érdeméretartozó olyan anyagi jogi kérdés, amely tárgyában a129bíróságnak ítélettel kell határoznia. Ez esetben nemkerülhet sor sem a keresetlevél idézés kibocsátásanélküli elutasítására, sem a per megszüntetésére.” 183A perbeli legitimáció hiánya esetében így a keresetítélettel való elutasításának van helye, amely nem jelentkedvező határozatot a felperesre nézve, de amígezt érdemi döntésében (ítéletben) a bíróság kimondhatja,addig hosszas bizonyítást kell lefolytatnia aperbeli legitimáció tisztázása érdekében, vagyis ahatározathozatal szempontjából feleslegesnek bizonyulótárgyalások sorozata nem mellőzhető.(c) A polgári per célja és társadalmi megítélésetárgyában le kell szögeznünk, hogy a peres eljárásszabályait tartalmazó Polgári perrendtartással –ahogy egyébként az összes jogszabállyal – szembenalapvetően azt a követelményt támasztjuk, hogy ajogbiztonságot, az alapjogok és az alapelvek érvényesülését,érvényesíthetőségét biztosítsák. 184 Az 1989-espolitikai rendszerváltást követő Polgári perrendtartásmódosítás 185 – a jogvita igazságos eldöntésehelyébe 186 – a kor követelményeinek megfelelően –egy új percélt fogalmazott meg: a tisztességes eljáráskövetelményét, amely az Emberi Jogok és AlapvetőSzabadságjogok védelméről szóló Egyezmény 6.cikkében foglaltak szerint – a jogviták pártatlan eldöntésétkívánja biztosítani a felek számára. 187A bíró több oldalról is szorult helyzetben van: a felekgyors és igazságos ítéletet várnak tőle, amelynek– a felek álláspontja szerinti – elmaradása az eljáróbíró elleni kártérítési per egyik leggyakoribb oka, dea jogszabályi felhatalmazása az igazság kiderítésére(hivatalbóli bizonyítás) egyértelműen hiányzik. Azésszerű időn belüli elbírálás vonatkozásában a felekrészére „a kifogás az eljárás elhúzódása miatt”jogorvoslat rendelkezésre áll 188 , amely – az EmberiJogok és Alapvető Szabadságjogok védelméről szólóEgyezmény 6. cikkében szereplő – ésszerű időnbelül való eljárás elvéhez kapcsolódik, de ennek előterjesztésénekokai – a bíróság számára törvénybenmegállapított határidő elmulasztása és a mulasztóvalszembeni intézkedés indokolatlan mellőzése és abíróság utolsó érdemi intézkedése óta eltelt ésszerűidőtartam, amely alatt a bíróság az eljárási cselekménytelvégezhette volna 189 – gyakorlatilag az eljáróbíróval szembeni védelmet biztosítja a felek számára,amely azért problematikus, mert a három hivatkozásiokból csak egy konkretizálható.A probléma lényege az „igazság” eltűnése a polgáriperből. Mivel a bíróság nem folytat le hivatalbólibizonyítást 190 , nyilvánvaló, hogy nem garantálható azigazság kiderítése, a bíróságnak csupán az a feladata,hogy biztosítsa azt, hogy „a felek a jogviták elbírálásához,a perek tisztességes lefolytatásához és az ésszerűidőn belüli befejezéséhez való jogát érvényesíthessék.”191 „Ezzel a különbségtétellel hangsúlyozottáJURA 2012/2.

130 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanvált a különbség a döntés igazságossága és az eljárásigazságossága között. A törvénymódosítás 192 a bíróságot„felmentette” az alól a kötelezettsége alól, hogyaz ítéleti tényállást a történeti tényállással egyezőenállapítsa meg. A döntés igazságosságának követelményét– Kiss Daisyvel összhangban – én sem tartom„meghaladott”, idejétmúlt kategóriának. A felek vitájábannem hozható döntés a tényállás minél szélesebbkörű felderítése, a jogsértést kiváltó okok megismeréseés vizsgálata, a társadalmi összefüggések mérlegelése,a felek személyi körülményeinek figyelembe vételenélkül. Ha a döntés ebben rejlő igazságosságának akövetelményét elvetjük, a jogkereső állampolgárokelveszítik az esélyt arra, hogy a vitás ügyekben a bíróidöntés valóban megoldást hozzon és ne továbbifeszültséget gerjesszen. 193 Már a római jogász IuventiusCelsus álláspontja az volt, hogy a jog nem pusztánaz állam által kikényszerített magatartási szabályokösszessége, hanem van egy végső rendeltetése, ezpedig az igazságosság érvényre juttatása. 194 A döntésigazságosságának kérdése mellett a másik probléma,melyet a hivatalbóli bizonyítás eltörlése gerjeszt: a bíródöntésképtelensége. Ez indokolatlan tárgyalás elnapolásokkala tárgyalás elhúzódását eredményezheti,továbbá az elsőfokú bíró félelmét az érdemi határozatánakmásodfokon történő hatályon kívül helyezésemiatt bizonyítottság hiányára hivatkozással.(d) A bíróság és a felek közötti eljárásjogi (közjogi)jogviszony az eljárási jogok gyakorlása és az eljárásjogikötelezettségek teljesítése tekintetében fontos tényező,továbbá annak vizsgálatát igényli, hogy, hogya felek között – egymással szemben – fennállhat-ea magánjogi jogviszonyon túlmenően eljárásjogi(közjogi) jogviszony, amelynek következtében a felekegymással szemben válhatnak közvetlen közjogijogosultakká és kötelezettekké. Ennek a kérdésnekgyakorlati jelentősége – álláspontom szerint – abbanáll, hogy azok között, akik esetében az eljárásjogi(közjogi) jogviszony fennáll – a keresetindítási alanyijoggal szemben – a bíróságra nézve kötelezettség keletkezika kereseti kérelem kivizsgálására a szükségesbizonyítás lefolytatásával, az alperesre nézve pedigaz ex lege perbenállási kötelezettségre.A bíróság-felperes-alperes közötti jogviszonyproblémája a mai joggyakorlat működésében egyrésztakként „csapódik le”, hogy a felek és az állam(bíróság) viszonyát érintő kérdésekben egyértelművékell tenni, hogy a bíró valamely tételes jog vonatkozószabályainak tartalmát fejti-e ki vagy pedigjogpolitikai kívánalmaknak igyekszik megfelelni,amely jogfejlődési irányokat jelöl ki, vagy általánosérvényű tételeket nyilvánít ki. Ennek keveredése ajogfejlődést veszélyeztető folyamatot gerjeszthet, mivelmás-más feladat ellátása a cél: az első esetben ajogszabályok tartalmának kifejtése, a másik esetbenpedig a jogszabályok által kiváltott következményekvizsgálata. A juristprudencet tehát élesen el kell választanunka jogelméletek alkotására hivatott jogbölcselőtől,jogszociológustól, politikai jogtudományképviselőitől 195 , a Hans Kelseni „tiszta jogelmélet”(reine Rechtslehre) tana alapján 196 .Másrészről a felek, illetve a felek és az állam közöttijogviszony alapján a felperes peranyagszolgáltatási(tárgyalási elv) és alperes perbebocsátkozásikötelezettségégének terjedelme kérdéses. A felperesvonatkozásában abban a kérdésben, hogy a keresettényalapját milyen részletességgel kell a keresetlevélbenmegjelölni a jogirodalom különbséget tesza kereset individualizálásának és a szubsztanciálásánakelve között. Az előbbi szerint a kereset alapja nem atényállítás, hanem a jogállítás, ezért a kereset elsősorbanaz érvényesíteni kívánt jogot határozza meg,a tényállítások és a bizonyítékok megjelölése nem feltétlenülszükséges, így a felperesnek csak annyit kellelőadnia a keresetlevélben, amennyi ahhoz szükséges,hogy a benne érvényesített jog minden más jogtólmegkülönböztethető legyen. A szubsztanciálásielv – ezzel ellentétben – azt mondja, hogy a felperes avalóság kiderítéséhez szükséges tényeket a keresetlevélbenelő kell, hogy adja. 197 A magyar hatályosPolgári perrendtartás a szubsztanciálásának elvet követi.198 Az alperes – a felperes kereseti követelésévelszembeni – nyilatkozata (ellenkérelem), amely vagy aper megszüntetésére (alaki ellenkérelem) irányulhatvagy érdemi védekezést :viszontkereset, beszámításikifogást (érdemi ellenkérelem) tartalmazhat, gyakorlatilagaz alperes perbe bocsátkozását jelenti, amitvagy az első tárgyaláson, többnyire szóban, vagymár azt megelőzően – a keresetlevél kézhezvételétkövetően – írásban terjeszthet a bíróság elé 199 . A fentiszabályozás ellenére – összhangban a hivatalbólibizonyítás hiányával – a bíró csak törekedhet arra,hogy a felek az ügyre vonatkozó részletes tényelőadásaikatés bizonyítási indítványaikat legkésőbbaz első tárgyalásom megtegyék. A jogalkotó – aperelhúzás megakadályozására – tulajdonképpenegy jogvesztést eredményező szankciót (ami a félelőterjesztésének bevárása nélküli határozathozataltjelenti) helyez kilátásba arra az esetre, ha a felek bármelyikea tényállításainak, nyilatkozatainak, bizonyítékainakelőterjesztésével indokolatlanul késlekedikés azt a bíróság felhívására sem pótolja 200 , azonban –hivatalbóli bizonyítás nélkül – ennek terjedelme nemkörülhatárolható, mivel a törvény csak a gondos és azeljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben történőelőadást írja elő 201 , így a bírák ennek a szankciónakaz alkalmazását kerülik a gyakorlatban. Ez tulajdonképpena hanyag felperesi magatartás és az alperesiperelhúzás lehetőségét igyekezne visszaszorítani azadott jogszabályi keretek között, de sajnos ezt nemJURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanigazán teszi lehetővé, ezért – álláspontom szerint –abban az esetben, ha a bíró lehetőségei a jogvita valósfeltárására «gyengülnek» a perben, vagyis a bíróságés a felek közötti közjogi jogviszony terjedelme csökken,akkor a felek közötti közjogi jogviszony erősítéseválik indokolttá, különböző szankciók kilátásbahelyezésével. 202 Egyetértek ugyanis Névai Lászlónakazzal a megállapításával, hogy a polgári eljárás egyszerűsítésénekés gyorsításának egyik igen jelentőstényezője a feleknek a saját ügyükre való fokozottabbkoncentrálása 203 , amelyre a jogalkotónak minden lehetségeseszközzel törekednie kell.Lényegében a mai viszonyok között – a szabályozáspontatlansága miatt – az eljárás igazságosságánaklegfőbb biztosítéka a bíró. 204 A bíró a hivatásátesküjéhez híven köteles gyakorolni, igazságszolgáltatásifeladatainak teljesítését nem tagadhatja meg,a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesenköteles eljárni, 205 vagyis a bíró mérlegeli a felek perbelielőadásainak, nyilatkozatainak terjedelmét, azérdemi döntéshez szükséges tényállás felderítésénekmértékét, azonban egyértelmű jogszabályi előírások,hatékony szankciók alkalmazhatósága nélkül nézszembe a felek és jogi képviselőik perelhúzó taktikájával,igazságos ítélet iránti igényeikkel és a másodfokúbíróság tényállás felderítési elvárásaival.(e) A keresetjog elméletek mutattak rá arra afontos kérdésre, hogy az igény tartalmilag menynyireazonos a felet megillető anyagi joggal, illetvekötelezettséggel. A fogalom-meghatározások eredményekénttisztázódott, hogy az anyagi jogi igényés annak bíróság előtti érvényesíthetősége nem esikfeltétlenül egybe 206 , de ezen túlmenően is számoskérdés merül fel a joggyakorlatban: pl: egy anyagijogi igény(egy jogviszony) esetében több konkuráló,igényt megalapító jogszabály fennállása esetében(többszörösen megalapozott igény) a jogszabályokkonkurenciájáról beszélünk, vagyis azonos tényállásesetén értelmezés kérdése, hogy melyik alkalmazható,rangsort e tekintetben nagyon nehéz megállapítania jogszabályok között. A mai – többnyire koncepciótlan– jogszabály-alkotási „dömping” világábana jogalkalmazók és a jogkereső állampolgárok isnagyon nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a rendelkezésielv 207 alapján a bírósági gyakorlatban – a felekáltal megjelölt – jogcím kérdésében is bizonytalanságvan. Abból kell kiindulnunk, hogy a hatályos szabályozásalapján az „ügy urai” a peres felek, ők határozzákmeg a per tárgyát, és ezáltal a bírósági eljárásmozgásterét is. 208 A kereseti kérelemhez kötöttségeta joggyakorlat ugyan nem azonosítja teljes egészébena jogcímhez kötöttséggel, arra hivatkozással,hogy a bíróság feladata a kereseti kérelem alapjáulszolgáló jogviszony elbírálása és a döntést nem akadályozhatjaaz, hogy a felperes a követelése jogcímét131helytelenül jelölte meg, 209 ennek „korrigálására” abíróság részéről azonban csak akkor kerülhet sor, haa helyes minősítéshez valamennyi tény, bizonyíték,adat rendelkezésre áll, 210 aminek pedig a hivatalbólibizonyítás hiánya szab gátat. Nem szabad elfelejtenünk,hogy a kereset alapja (anyagi jogi) és a keresetikérelem (processzuális igény) szoros összefüggésbenvan egymással, ezért nem lehet szó érvényesíthetőigényről a jogalap megállapítása nélkül és jogalaprólérvényesíthető igény hiányában, amely az ítéleti döntés,a hozzá kapcsolódó jogerő és annak terjedelmeszempontjából is jelentős kérdéseket vet fel. 211Az egyes keresetjog elméletek joggyakorlatra kifejtetthatásainak fentebb részletezett vizsgálata soránkörvonalaztam, hogy azok milyen szempontokszerint hasznosíthatóak a jogviták megoldásai során.Számomra – több kulcsfontosságú és megoldásra várójogi probléma mellet – két fontos végkövetkeztetésleszűrésére adtak alkalmat a bevezetőben feltett kérdésekreadott válaszok: Az egyik a jogelméletek ésa joggyakorlat kölcsönhatásának kérdése, amelyetvizsgálva megállapítottam, hogy: a jogelmélet a joggyakorlatbabeépülve alakítja a társadalmi tudatot,ami még jobb megoldásokra inspirálja a jogalkotót. Ajogelméletek gyakorlatilag egyfajta konstruktív kritikátképviselnek, amelyek a jogfejlődésben elengedhetetlenülszükségesek. Nagyon fontos a jogelméletekobjektivitása, mivel az elvont vagy életidegen jogelméletimegoldások nem hatnak megtermékenyítőena joggyakorlatra, ezért a jogi kultúrára sem képesekhosszabb távon hatást gyakorolni. Álláspontom szerinta jogirodalomban megfogalmazott jogelméleteknek– egy adott jogintézmény fejlődésének szem előtttartása céljával – minden használható érvet ezerféleváltozatban ki kell fejtenie ahhoz, hogy a jogalkotóra,jogalkalmazókra kellő mértékű befolyást gyakoroljon.Ehhez pedig a jogalkalmazóknak legalább annyirakell ismerniük a jogelméletet, amennyire a jogelméletképviselőinek a joggyakorlatot, a hatékonyság csak akölcsönösség elve alapján biztosítható.A másik pedig a jogalkalmazók – különösen abírák – és a jogelmélet képviselői társadalmi szerepvállalásávalkapcsolatos, amely szerint munkájukata bírák esetében az egyes jogesetekhez kapcsolódóítéletekben kinyilvánított mindenkori jogpolitikaicélok érvényesítésén túlívelő, a jogtudósok részérőlpedig tanulmányok, tudományos igényű elemzésekalkotása útján kinyilvánított, a jogi kultúra, vagyinkább az egyetemes emberi kúltúra alapját képezőtevékenységnek 212 kell tekinteni, amely hidat építa jogelmélet és a joggyakorlat között, a társadalmiértékek hatékonyabb érvényesülése céljából. Ez apolgári eljárásjog területén az eljárás egyszerűsítése,gyorsítása, hatásfokának növelése és a társadalmielvárásokhoz való közelítését jelenti.JURA 2012/2.

132 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanJegyzetek1Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog. Osiris, Budapest2008. 221. o.2Magyary Géza: A magyar polgári peres eljárás alaptanai.A perbeli cselekmények tana, Franklin-társulat, Budapest1898. 6. o.3Az állami bíráskodás, a peres eljárás a célból jött létre,hogy elkerülje a jogsértések önhatalommal, önbíráskodássalvaló megoldását, melyek további jogsértésekhez vezethetnek.A sérelmet állító fél fordult panaszával a bírói döntésrejogosulthoz (törzsfőhöz, királyhoz, törzs gyűléséhez) és sérelménekorvoslását kérte. Ebből alakult ki az eljárást megindítópanasz, a kereset. A római jog által szabályozott perben azeljárás azzal kezdődött, hogy a felperes előadta követelésétés kérte a megfelelő formula kiadását. Ha az alperes a keresettelszemben védekezett, a praetor megadta a keresetet,kinevezte a bírót, a kiállított formulát ismertette a felekkel, ajelenlévőket pedig felhívta tanúnak. Ezt a szakaszt nevezzükperalapító magisztrátusi aktusnak, azaz, litis contestatio-nak,melyben a felek vitás ügyüket a formulában foglalt feltételekmellett a kinevezett bíró döntésére bízzák. A litis contestatiofeladata, hogy a felek között a ténybeli és jogi vita tisztázása.In Hámori Vilmos: Anyagi jog és kereset. Jogtudományi Közlöny1978. 10. 616. o.4Az állam törvényi felhatalmazással a bíróságon kívülmás jogi fórumokra is átruházhatja a döntési jogosítványát,például a választottbíróságra, azonban a választottbírói döntésmindig két szerződést feltételez: az egyik a felek között jönlétre, akik megállapodnak abban, hogy jogvitájukat az állambírósága helyett egy harmadik személy dönt el, a másik a felekés ezen harmadik személy között jön létre, aki a döntést magáravállalja. Ezek közjogi viszonyokat nem, csak magánjogiviszonyokat keletkeztetnek, Magyary Géza: i.m. 1898. 19. o.5Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, Budapest2008. 37-38. o.6„kettős jogviszony elmélet” Magyary Géza: i.m. 1898.11. o.7Plósz Sándor: A keresetjogról. In Összegyűjtött dolgozatai.Magyar Tudományos Akadémia Kiadó, Budapest 1927. 3. o.8Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Osiris, Budapest2005. 38-39.o9Schott, Richard: Das Armenrecht der deutschen Zivilprozeßordnung.Gustav Fischer, Jena 1900, 1. o.10Jancsó György: Magyar polgári törvénykezési jog. LepageLajos Könyvkereskedése, Kolozsvár 1908. 3. o; Falcsik Dezső:A polgári perjog tankönyve. Grill, Budapest 1910. 12. o; MagyaryGéza Magyar polgári perjog. Franklin, Budapest 1913. 5. o.11Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: Magyar polgáriperjog. 3. kiadás. Franklin, Budapest 1939. 1. o.12A magyar jogirodalom a kereset elemei között különbségettesz a kereset tárgya, illetőleg tartalma között. Akereset tárgya az érvényesíteni kívánt anyagi jog, a keresettartalma a bíróság döntésére irányuló határozott kérelem, atekintetben, hogy a fél milyen jogvédelmet kér a bíróságtól. Ezalapján különbséget tehetünk: marasztalási, megállapítási ésjogalakítási kereset között. In Kengyel Miklós: A keresetindításIn: A polgári perrendtartás magyarázata 1. In: Németh János- KissDaisy (szerkesztők), 2. átdolgozott kiadás, Complex Kiadó,Budapest, 2006. 712.o.13Falcsik Dezső: A polgári perjog tankönyve. Grill, Budapest1910. 9. o.14Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog. Osiris Budapest2008. 217. o.15Iuventius Celsus a Kr. u. II. században élt jogtudós16“An action is nothing else but the right to recover byjudicial process that which is owing to one.”. In: Digest 44, 7,51, see in Straumann Benjamin: Is Modern Liberty Ancient?Roman Remedies and Natural Rights in Hugo Grotius’s EarlyWorks on Natural Law, Law and History Review, Vol 27. No.1.Spring 2009. http://www.historycooperative.org/journals/lhr/27.1/straumann.html (18 May 2011).17Magyary Géza: i.m. 1898. 154. o.18Hámori Vilmos: i.m. 1978. 611. o.19Névai László: A kereset In: Szilbereky Jenő – NévaiLászló(szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata I. kötet,Budapest, 1976. 645.o. vö. Kengyel Miklós: A keresetindítás In:Németh János – Kiss Daisy (szerk.): A polgári perrendtartás magyarázata1. In: Második átdolgozott kiadás, Complex Kiadó,Budapest 2006. 711. o. Egyéb eszközök is rendelkezésére állnaka feleknek a jogvita eldöntésére: fizetési meghagyás kibocsátásairánti kérelem, kérelem a nemperes eljárásokban stb.20Pl. apaság, anyaság megállapítása21Hámori Vilmos: i.m. 1978. 618. o.22Igény: „Kíván, követel valamit, amire valamely eredmény,cél érdekében feltétlenül szüksége van, amire rászorul.”A magyar nyelv értelmező szótára, 3. kiadás, Budapest 1970.451-452. o., vö. Hámori Vilmos: i.m. 1978. 611.o. „Konkrétformában mutatkozó szükséglet.” In Tudományos és KöznyelviSzavak Magyar Értelmező Szótára, http://meszotar.hu/keres/igény (2011.05.22)23Az „igényt”, mint jogi fogalmat először Windcheid fejtetteki, mely szerint „a római jogban a jogrend nem a jogokrendszere, hanem a bíróilag érvényesíthető igények rendszereés az actio ennek kifejezése, amely azonban nem azonos ajogigénnyel.” In Windcheid, Bernhard: Die Actio des römischenCivilrechts vom Standpunkte des heutigen Rechts. Düsseldorf 1856.2, 5, 46. o.; Vö. Hámori Vilmos: i.m. 1978. 611. o.24Hámori Vilmos: i.m. 1978. 611.-612. o.25A magánjogi igény egybeesik az állam elleni jogvédelmiigénnyel In Nizsalovszky Endre: Az alanyi magánjog és aperjog, Budapest 1942. 25. o.26Ezt a nézetet Leo Rosenberg, Friedrich Lent, FriedrichStein, Seuffert-Wallsmann és Baumbach képviselték.27Nikisch, Artur: Der Streitgegenstand im Zivilprozess,Tübingen 1935. 91. o.28Rosenberg, Leo: Lehrbuch des Deutschen Zivilprozessrechts(Lehrbuch), Berlin 1927. 259.o., vö. Kengyel Miklós: Ajogvédelmi igény, mint a polgári eljárás – jogtudomány „termékenytévedése”. Jogtudományi Közlöny 1986. 11. sz. 550. o.29Például: bíróság előtt nem érvényesíthető követelések(naturalis obligacio) vagy jogvesztő határidők esetében30Blankenburg, Erhard: The Lawyers’ Lobby and the WelfareState: The Political Economy of Legal Aid. In Regan, Francis –Paterson, Alan – Goriely, Tamara – Fleming, Don (eds.): TheTransformation of Legal Aid. Comparative and HistoricalStudies. Oxford University Press, First Edition, New York1999. 131. o.31Cappelletti Mauro: Access to Justice. ComparativeGeneral Report, III. Zugang zum Recht, RabelsZ40, 1976.673-674. o.32Cappelletti Mauro – Garth Bryant: Access to Justice asa Focus of Research. Windsor Yearbook of Access to Justice.Vol. 1, X-XI. 198133Cappelletti, Mauro: Access to Justice as a TheoraticalApproach to Law and Practical Programme for Reform. SouthAfrican Law Journal 1992. 1. 22.o.34Kilian, Matthias Zugang zum Recht – Wege zurGerechtigkeit. Entwicklungslinien und Erkenntnisgrundlagen.Österreichisches Anwaltsblatt 2008. 4. 2008. 156. o.35van de Meene, Ineke – van Rooij, Benjamin: Access toJustice and Legal Empowerment. Leiden University Press, Amsterdam2008. 6-7. o.36Parker, Christine: Just Lawyers: Regulation and Access toJustice, Oxford University Press, 1999. 30. o.37Vö. Giuseppe Chiovenda: Saggi di diritto processualecivile, Bologna 1904. Nuovi saggi di diritto processuale civile,Napoli 191238Vö. Plósz Sándor: A keresetjogról, In Összegyűjtött dolgozatai.Budapest 192739Kengyel Miklós: i.m. 1986. 550. o.JURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatban40Vö. Farkas József: Bizonyítás a polgári perben. Budapest1956. 12-22. o., Kengyel Miklós: i.m. 1986. 550. o.41Kengyel Miklós: i.m. 1986. 550. o.42A kereset szó mai értelemben többféle jelentéssel bír, pl.:peres úton való jogérvényesítés iránti igény, felperesi kérelemstb.…Az actio fogalmát a római jogban nehéz meghatározni,mert több jelentéssel bírt: (a)Az actio mint agere „űzni, hajtani,tenni, csinálni” ige származéka eredetileg cselekedetet, cselekvést,a magistratus előtt végzett cselekvést jelentett. A feleknekez az ünnepélyes eljárása, amely a törvények előírása szerintzajlott tehát a per in iure szakaszát, de magát a pert is jelentette.(b)Az actio szó másik jelentése a felperes perkezdő cselekménye.(c) Perindítási engedély(d)Keresetjog(e)Az actio szóval ezenfelül gyakran egy meghatározott perfajtát jelöltek (actio civilis-,actio honoraria,actio in ius,actio in factum,actio in rem,actio inpersonam,actio certa,actio incerta,condictio, vindicatio,petitio,querela, stb.; a pretor peren ívüli jogsegélyei: interdictum, inintegrum restituio, praetori stipulatio, kereset kiadásának megtagadása,exceptio, replicatio, missio in possessionem) (f)Azactio szó egy elvontabb jelentése: magasabb kategóriát jelentőkeresettípus, mellyel a perek egy-egy meghatározott csoportjátjelölték (pl. az actio ex stipulato in personam actio).43A római jog actio (kereset) fogalma: a felperes perindítócselekménye, elsősorban tisztán alaki cselekmény, mely nemfüggött az anyagi jogtól. Az actio anyagi értelemben az alanyimagánjogot jelentette, abban a létszakában, melyben a jogosultazt már peres úton érvényesíthette. Ezt igénynek (keresettelérvényesíthető alanyi jog) nevezzük. A modern jogrendszerekbenaz alanyi jog természetéből következik, hogy a keresettelérvényesíthető, ezzel szemben a római jogban az alanyi jogcsak akkor létezett, ha a praetor keresetet adott. A modernjogokban csak egyféle kereset van, amely valamennyi alanyijog érvényesítésére szolgál. Ezzel szemben a római jog szerintannyi féle alanyi jog volt, ahány kereset létezett mivel általábana keresetfajták megalkotása teremtette meg az egyes alanyi jogokat.Keresetjogi gondolkodás, azt jelentette, hogy nem úgygondolkodtak, hogy „valamire jogom van”, hanem úgy hogya praetor keresetet ad valamire. A modern magánjog önállóanyagi jogszabályok rendszere, ezzel szemben a római jogbanaz anyagi jogi szabályok perjogi, keresetjogi megfogalmazásbanjelentek meg. A praetori actiókkal az igényt közvetlenülérvényesítették, anélkül, hogy a praetor előzetesen egy annakmegfelelő alanyi jogot megfogalmazott volna.44Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog. Tízedik átdolgozottkiadás, Osiris, Budapest 2010. 221. o.45A rómaiaknál a magánjogban sértett félnek jogosítványavolt a praetor – mint az állam szerve – ellen jogsegélyre,de ennek előfeltételét képezte, hogy a félnek sértett magánjogalegyen. In Paulovics Anita: A jogerő kérdése a perjogtudománybanés a közigazgatásban.http://www.mjsz.uni-miskolc.hu/201001/6_Paulovicsanita.pdf(2011.05.10) Vö. Muther Theodor: Zur Lehre vonder Römischen Actio, dem heutigen Klagerecht, der Litiscontestationund der singularsuccession in obligationen. Andreas Deichert,Erlangen 1857. 45. o.46Paulovics Anita: i.m. 201147von Savigny Carl Friderich: System des heutigen römischenRechts, Berlin 1841-1856, V. kötet, 4-6. o., vö. KengyelMiklós: i.m. 1986. 550. o.48Kengyel Miklós: i.m. 1986. 550. o.49Plósz Sándor: i.m. 1927. 5-6. o.50Kengyel Miklós: A keresettől a bírósághoz fordulás jogáig.Tanulmányok Szamel Lajos tiszteletére, In: Ádám Antal(szerk.): Studia Juridica, Janus Pannonius Tudományegyetem,Pécs 1989. 1. o.51Kengyel Miklós: i.m. 1986. 551. o.52Vö. Plósz Sándor: i.m. 192753Még Windscheid előtt állapította meg Jakob Friedrich Fries(1773-1843) „Politic” c. posztumusz munkájában: „Törvények,melyek az emberek értelmes és akaratlagos tevékenységét133előírják a társas életben, az alávetettekkel szemben megkötöttséget,kötelezettségeket állapítanak meg, melyeket másokmagatartására nézve írnak elő. Ez a másikkal szembeni jogosultságés az én jogom az igény, amit részemre az ilyen törvénybiztosít ”. In Gysin Arnold: Rechtsphilosophie und Grundlagendes Privatrechts, Frankfurt am Main 1969. 230. o. Dernburgnál azigény, kereseti jog és kereset fogalmak összefolytak, ugyanisszerinte az igények az alanyi értelemben vett keresetből fejlődtekki, mely jelenti egyrészt a követelés érvényesítésére valójogot, másrészt a teljesítésre való kötelezés iránti kérelmet.Dernburg, Heinrich: Pandekten I. Bd. 6. Berlin 1900. 86. o., vö.Hámori Vilmos: i.m. 1978. 611. o.54Windscheid Bernhard: Die Actio des römischen Zivilrechtsvom Standpunkte des heutigen Rechts. Düsseldorf 1856.222-223.o., vö. Kengyel Miklós: i.m. 1986.551. o.55Cristoph Martin: Vorlesungen über die Theorie des deutschengemeinen bürgerlichen Processes. Brockhaus, Leipzig 1855.14. o., vö. Paulovics Anita: i.m. 201156Windscheid úgy határozza meg az actio fogalmát,mint „jogosultság akaratunkat bírói úton érvényesíteni”. Arómaiaknál az actio a jog helyett volt (obligationalis jog), azin rem actióknál pedig a kötelmi természetű igény helyett. Otta polgár azt nyerte, amit a bíróság (Gericht) megadott és nemazt, amire a jog igényt adott. A magisztrátus által adott actiovolt tehát a fontos, aki a jog felett állva, segélyét megadta vagymegtagadta. Windscheid, Bernhard: i.m. 1856. 222-223. o. Vö.Kengyel Miklós: i.m. 1986. 550. o57Plósz Sándor: i.m. 1927. 14.-15. o.58Plósz Sándor: i.m. 1927. 16.-17. o.59Plósz Sándor: i.m. 1927. 17. o.60Bekker, Ernst Immanuel: Die Aktionen des römischesPrivatrechts. Band I. Berlin, Vahlen 1871-1873 Bd. 1 Ius civileBd. 2 : Prätorisches richterliches kaiserliches Recht61Bekker, Ernst Immanuel: i.m. 1871-1873. 15. o.62Plósz Sándor: i.m. 1927. 19-21. o.63Kengyel Miklós: i.m. 2008. 139. o.64Erre a példa a negatív megállapítási kereset, melybena felek közötti jogviszony fennállásának ítéletben történő kimondásátkéri a felperes a bíróságtól.65Kengyel Miklós: i.m. 2008. 138.o.66A Polgári perrendtartásról szóló 1911.évi I. törvénycikk,1952.évi III. törvény67Például: az ügyész által indított perben az anyagi jogosultis félként részt vesz Pp.64.§ (3) bek.68A felperes és az alperes elhatárolása a beavatkozótól,szakértőtől, tanútól.69von Gerber, Carl Friedrich.: Über öffentliche Rechte,Lauppsche Buchhandlung, Tübingen 185270Kengyel Miklós: Magyar polgári eljárásjog, Tízedik, átdolgozottkiadás, Osiris, Budapest 2010. 221. o.71Bülow Oskar: Civilprocessualische Fictionen and Wahrheiten.Activ für civilische Praxis LXII. 1879. 1-96. o., ld. még BülowOskar: Die Lehre von prozesseinreden und Prozessvorasusetzungen.Emil Roth, Giessen 1868. Vö. Paulovics Anita: i.m. 201172Kengyel Miklós: i.m. 2010. 222. o.73Paulovics Anita: i.m. 201174A felek és az állam alárendeltségi viszonya abból isegyértelmű, amely joghátrányokat az állam(bíró) fűz bizonyosjogcselekmények elmulasztásához: pl. alperes a felperes keresetérenem nyilatkozik, akkor a keresetben felhozott tényeketvalónak fogadja el a bíróság és ekként határoz a kereset tárgyában;Magyary Géza: i.m. 1898. 6-7. o.75Plósz Sándor: i.m. 1927. 30-33. o.76Kengyel Miklós: i.m. 2008. 222. o.77Plósz Sándor: i.m. 1927. 31-32. o.78Kengyel Miklós: i.m. 1986. 551. o.79Vö. Plósz Sándor: A kereseti jogról. Magyar Igazságügy5. sz. 1876. 232-243. o.80Magyary Géza véleménye szerint Plósz Sándor elméleténeklegnagyobb hibája, hogy a pert egységes, de mégisJURA 2012/2.

134 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanháromoldalú jogviszonynak tekinti a felperes, az alperes ésaz állam között. A szerző szerint azonban minden jogviszonycsak kétoldalú lehet: az egyik a jogosult, a másik a kötelezettoldala. Mindkét oldalon szerepelhetnek ugyan többen, defeltétel az, hogy a jogosultság, illetve a kötelezettség valamenynyirenézve azonos legyen. Magyary Géza: i.m. 1898. 51. o.;ld. még Paulovics Anita: i.m. 201181Plósz Alexander: Beitrage zur Theorie des Klagerechts.Duncker und Humbolt, Leipzig 1880. 107. o., Paulovics Anita:i.m. 201182Degenkolb, Heinrich: Einlassungszwang und Urteilsnorm,Beiträge zur materiellen Theorie der Klagen inbesondere derAnerkennungsklagen. Bretikopf und Hartel, Leipzig 1877. 31-32.o., 41.o., vö. Kengyel Miklós: i.m. 1986. 551. o.83Degenkolb, Heinrich: Der Streit über den KlagerechtsbegriffIn Beitrage zum Zivilprozess. Leipzig 190584Kengyel Miklós: i.m. 1986. 551. o.85Paulovics Anita: i.m. 201186Degenkolb álláspontja szerint az alperes közvetlenüla felpereshez és nem a bírósághoz való viszonyából tartozikperbe bocsátkozni, azért mert az alperesnek segítenie,közreműködnie kell ahhoz, hogy a perben ítélet születhessen.Ezt a közreműködést a felperes személyiségéből folyójogán követelheti. Személyiségének elismerését követelheti afelperes azzal, hogy bírói útra lép, különösen azért, mert azönbíráskodástól el van tiltva. A keresetjog, mint személyiségébőlfolyó jog, közjog, miután a személyiségi jog is az. Azalpers fenti kötelezettségét azonban korlátok kell kapcsolni:egyrészt ahhoz, hogy a felperes jóhiszemű legyen, másrésztahhoz, hogy a felperesnek valódi jogi érdeke álljon fent az alperesselszemben, azaz a keresetén túl fennálló jogosítványa.Degelkolb a feleknek az államhoz való viszonyát nem vizsgálja,ezzel kapcsolatban mindösszesen annyit jegyez meg, hogy azállam elvárhatja, hogy az, akit nyilatkozatra felhív, az igazatmondja. Paulovics Anita: i.m. 201187Kengyel Miklós: i.m. 1986. 551. o.88Ítélt dolog: A jogerős bírósági határozat anyagi jogerejekizárja azt, hogy a felek (vagy jogutódaik), ugyanabbóla tényalapból származó, ugyanazon jog iránt, új keresetetindíthassanak vagy az ítéletben már elbírált jogot egymássalszemben egyébként vitássá tegyék. [Pp. 229.§(1) bek.]89Kengyel, Miklós: i.m. 2008. 222. o.90Wach Adolf: Handbuch des deutchen Civilprozessrechts,I. Band, Leipzig, Duncker und Humbolt, 1855. Wach Adolf:Defensionspricht und Klagerecht, Grünhuts Zeitschrift, 1979.516-558. o., Wach Adolf: Der Feststellungsanspruch. Dunkerund Humbolt, Leipzig 188991Kengyel Miklós: i.m. 1986. 550. o. Mes Peter: DerRechtsschutzanspruch. Prozessrechtliche Abhandlungen. Heft 28,Köln 1970 29-30. o., vö. Kengyel Miklós: i.m. 1986. 550. o.92Wach, Adolf: Handbuch des Deutchen Civilprozessrechts,I. Band, Leipzig, Duncker und Humbolt, 1855. Wach Adolf:Defensionspflicht und Klagerecht, Grünhuts Zeitschrift, 1979.516-558. o., Wach, Adolf: Der Feststellungsanspruch. Dunkerund Humbolt, Leipzig 188993angheineken Paul: Der Urteilanspruch. Ein beitrag zurLehre vom Klagerecht (Urteilsanspruch) Leipzig 189994Hellwig Konrad: Anspruch und Klagerecht. Beiträge zumBürgerlichen und zum Prozessrecht, Jena 1905. 8. o. Vö. KengyelMiklós: i.m. 1986. 552. o.95Vö. Bacsó Jenő: A jogvédelem előfeltételei a polgári perben.Máramarossziget 191096Kengyel Miklós: i.m. 1986. 552. o.97Kengyel Miklós: i.m. 1986. 552. o.98Langheineken Paul: i.m. 1899. 8-13.o. Vö. KengyelMiklós: i.m. 1986. 552. o.99Wach Adolf: Der Feststellungsanspruch. Dunker undHumbolt, Leipzig 1889100Paulovics Anita: i.m. 2011101Bacsó Jenő: i.m. 1910. 35. o. Vö i.m. Kengyel Miklós1986. 552-553. o.102Schwab, Karl Heinz: Zur Wiederbelebung des Rechtsschutzanspruchs.Zeitschrift für Zivilprozess. 81. kötet, 1963.420. o. Hellwig, Konrad: Anspruch, 141.o., Klagrecht 55.o.,-Goldschmidt, James: Zwei Beiträge zum materiellen Justizrecht.München und Leibzig 1914. Goldschmidt, James: Der Proceßals Rechtslage. Eine kritik des processualen Denkens. Berlin 1925.Zivilprozeßrecht, Berlin 1929. Vö. Kengyel Miklós: i.m. 1986.553-554. o.103Kengyel Miklós: i.m. 1986. 555. o.104Kengyel Miklós: i.m. 1986. 555. o.105Degenkolb, Heinrich: i.m. 1877. 31-32. o., vö. KengyelMiklós: i.m. 1986. 551. o.106Langheineken Paul: Der Urteilanspruch. Ein Beitrag zurLehre vom Klagerecht (Urteilsanspruch) Leipzig 1899. 17. o. Vö.Kengyel Miklós: i.m. 1986. 552. o.107Ha a keresetindítást nem egyszerűen a felperes előttnyitva álló lehetőségnek, hanem jognak tekintjük (ahogyan aztaz absztrakt keresetjog képviselői tették), akkor azt is el kellismernünk, hogy az alaptalan kereset esetében az alperesnekperbeli joga keletkezik arra, hogy a kereset elutasítását kérje.Amennyiben a felperesnek a kedvező ítéletre való igényemegalapozatlan, az alperesi oldalon keletkezik a jogvédelmiigény, vagyis a bíróságnak az alperes javára kell döntenie. In:Kengyel Miklós: i.m. 1986. 553. o.108A jogvédelmi igény elsősorban az állam (bíróság) ellenirányul, akitől – meghatározott feltételek esetében –a jogvédelmicselekmények kikényszeríthetőek. Wach álláspontja szerinta jogvédelmi igény az alperessel szemben is érvényesíthető,akinek tűrni kell a jogvédelmi cselekményeket. Ezt a választ ajogirodalom elutasította, ugyanis az alperes tűrési kötelezettségeaz állammal szemben áll fenn és nem a felperessel szemben.Bacsó szerint felesleges az alperes kötelezettségének kimondása,mert a törvény in abstracto, a bírói ítélet pedig in concretoaz alperest akarat és hozzájárulása nélkül, amúgy is kötelezi.A felperes az államhoz fordul jogvédelemért, nem pedig azalpereshez, aki jogvédelmet amúgy sem adhatna, legfeljebb ajogvédelemmel szemben fennálló kötelezettségét teljesíti. InWach, Adolf: Handbuch des Deutchen Civilprozessrechts, I. kötet,Leipzig 1855. 19. o. Az alperes jogvédelmi igényének részleteselméleti kidolgozása Oscar Bülow nevéhez köthető. Vö. BülowOskar: Klage und Urteil. Eine Grundfrage des verhaltnisseszwischen privatrecht und Process. Zeitschrift für DeutschenCivilprocess. XXXI. kötet. 1903. 260-261. o., Bacsó Jenő: i.m.1910. 23-24. o., vö. Kengyel Miklós: i.m. 1986. 553. o.109Wach megkettőzte a per tárgyát: egyrészről a perbevitt anyagi jogviszonyt, másrészről a felperes és az alperesjogvédelmi igényét tekintette annak. Álláspontja szerint jogvédelmiigény akkor is fennállhat, ha perbe vitt jogról nembeszélhetünk. Erre példának hozta fel a felperes negatív megállapításikeresetét, melynek célja nem az alanyi jog kapcsánaz ellenérdekű fél kötelezése, hanem a felperes sértetlen joghelyzetének fenntartása. In Wach, Adolf: Handbuch des deutchenCivilprozessrechts, I. Band, Duncker und Humbolt, Leipzig1855.19-23. o., vö. Kengyel Miklós: i.m. 1986. 552. o.110Langheineken szerint a jogvédelmi igény érvényesítésenégy feltételtől függ: a tényállástól, a jogvédelmi igény jogilagjelentős voltától és az anyagi, eljárásjogi szabályok megtartásától.In i.m. Langheineken Paul 1899. 21-33.o. Vö. KengyelMiklós: i.m. 1986. 552. o.111Kengyel Miklós: i.m. 1986. 554. o.112Kengyel Miklós: i.m. 2008. 222-223. o.113Magyary Géza – Nizsalovszky Endre: i.m. 1939. 353. o.114Magyary Géza: Magyar Polgári Perjog. Budapest 1939.357-358. o.115Kengyel Miklós: i.m. 1986. 552. o.116Kengyel Miklós: i.m. 2008. 223.o.117Kohler, Josef: Der Process als Rechtsverhältnis. Mannheim1888JURA 2012/2.

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatban118Paulovics Anita: i.m. 2011119Plank Julius Wilhelm: Lehrbuch des deutschen Civilprocessrechts.Band III. Civilprocessrechts. Band III. C.H. Beck,Nördlingen 1887120Plank, Julius Wilhelm: i.m. 1887. 199., o. vö. PaulovicsAnita: i.m. 2011121Paulovics Anita: i.m. 2011122Kengyel Miklós: i.m. 2005. 212. o.123Gáspárdy László: A jogérvényesítést elsegítő és akadályozókörülmények vizsgálata a magyar polgári igazságszolgáltatásban.Magyar Tudományos Akadémia Kiadványa, Budapest 1985.4. o.124Kengyel Miklós: i.m. 2006. 718-719. o.125„A jogalany egyedileg elvégzett prognózisára objektívoldalról ható tényezők: a megteendő jogi lépés várhatóköltségvonzata, a felbecsülhető időigény, a jogászi segítség(képviselet, tanácsadás) hozzáférhetősége, a marasztaló határozatvégrehajthatósága, a fórum földrajzi elérhetősége.Szubjektív oldalról ható motivációs tényezők az egyéni prognózisra:a társadalmi szokásokhoz való igazodás, a döntéselőtt álló jogalany személyes érintettsége („ingerküszöbe”),a lehetséges jogi lépés sikeressége vagy sikertelensége felőlalkotott vélekedés, a megteendő lépések és a pszichés megterhelésfelmérése, a döntő fórumról alkotott vélemény, azellenfél retorziója miatt érzett aggodalom vagy ennek hiánya,a környezet várható reagálásának felmérése az esetleges lépésfüggvényében, az önkifejezés (megértés) lehetőségei.” GáspárdyLászló: i.m. 1985. 4. o.126A polgári perrendtartásról szóló 1952.évi III. törvény 3.§127Farkas József – Kengyel Miklós: Bizonyítás a polgári perben.Budapest 2005. 15-19. o., Bacsó Jenő: A polgári eljárás minta társadalmi igények érvényesítésének eszköze. JogtudományiKözlöny 1974. 9. sz. 484. o.128Haney, Gerhard: Der kapitalistische Zivilprozess und dieimperialistische Theorie vom Rechtsschutzbedürfnis in ihrer Funktiondes Zerstörung der bürgerlichen Gesetzlichkeit. Jena 1961.107-108. o., vö. Kengyel Miklós: i.m. 1986. 556. o.129Kengyel Miklós: i.m. 1986. 556. o.130Lábady Tamás: A keresetindítási jog, különös tekintettela III. Ppn. új perelőfeltételeire. Magyar Jog 1975. 8. sz.445. o.131Abramov, Sz. N.: Szovjet polgári eljárás. Moszkva 1952.155. o., Klejnmann, A. F.: Szovjet polgári eljárás, Moszkva 1954.24. o. Gurvics M. A.: A keresetjog. Moszkva-Leningrád 1949.Jugyelszon, K. Sz.: A bizonyítás problémája a szovjet polgári eljárásjogban.Moszkva 1951., Kengyel Miklós: i.m. 1986. 556. o.132Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog. Osiris, Budapest2010. 223. o.133Hámori Vilmos: A keresetjog és az eljárásjogi jogviszonya polgári perben. Jogtudományi Közlöny 1979. 8. sz.521. o.134Világhy Miklós – Eörsi Gyula: Magyar polgári jog. I.kötet. Budapest 1962. 164. o.135Kengyel Miklós: i.m. 1986. 555. o.136Goldschmidt James: Zwei Beiträge zum materiellen Justizrecht,München und Leipzig 1914., Der Prozess als Rechtslage.Eine Kritik des processualen Denkens, Berlin 1925., Zivilprocessrecht,Berlin 1929137Schwab, Karl, Heinz: Zur Wiederbelebung desRechtsschutzanspruchs, Zeitschrift für Zivilprozess. 81. kötet,1963. 420. o. Kengyel Miklós: i.m. 1986. 554. o.138Habscheid, Walter: Besprechung von Fasching, Kommentarzu den österreichischen Zivilprozessgesetzen, Zeitschriftfür das gesamte Familienrecht. 1967. 61. o. Kengyel Miklós:i.m. 1986. 556. o.139Rosenberg Leo: Lehrbuch des deutschen Zivilprozessrechts,Berlin 1927140Rosenberg Leo – Schwab Karl Heinz – Gottwald Peter:Zivilprozessrecht, München 1993. 13-14. o.141Kengyel Miklós: i.m. 2010. 223. o.135142Az igazságszolgáltatást nem kizárólag a bíróságokgyakorolják: választottbíróság, gazdasági-és munkaügyidöntőbizottságok, békéltető testületek, stb.143Kengyel Miklós: i.m. 2010. 224. o.144„Minden személynek teljesen egyenlő joga van arra,hogy ügyét független és pártatlan bíróság méltányosan ésnyilvánosan tárgyalja, s ez határozzon egyrészt jogai és kőtelezettségeifelől, másrészt minden ellene emelt bűnügyi vádmegalapozottsága felől.” (10. cikk)145„A bíróság előtt mindenki egyenlő. Mindenkinek jogavan arra, hogy ártatlannak tekintsék mindaddig, amíg bűnösségéta törvény szerint be nem bizonyították, és arra, hogypártatlan bíróság általi tisztességes és nyilvános tárgyalásbanlegyen része.”(14. cikkely)146„Minden személynek joga van a meghallgatásra megfelelőbiztosítékok mellett és ésszerű időn belül az illetékes,független és pártatlan, a törvény által előzőleg létesített bíróságelőtt bűnügyben ellene előterjesztett vádak indokolása vagypolgári, munka, pénzügyi vagy egyéb jellegű jogainak vagykötelezettségeinek az eldöntése céljából.” (8. cikk)147Delcourt v. Belgium ügyben 1970. január 17. napjánhozott ítélet; ECHR 2689/65; Series A No. 11.148Scholler Heinrich: Der gleiche Zugang zu den Gerichten.Jura 2004. 2. sz. 119. o.149Official Journal 2007/C 303/01. A Charta magyar fordítása„költségmentességet” tartalmaz, az angol változatbanviszont „legal aid”, a francia nyelvűben „aide juridictionnelle”,a német fordításban „Prozesskostenhilfe” szerepel, ezért afogalom alatt valamennyi költségkedvezményt és ingyenesvagy kedvezményes képviseletet jelentő jogi segítségnyújtástkell érteni.150Kengyel Miklós: A keresettől a bírósághoz fordulásjogáig. In: Ádám Antal (szerk): Tanulmányok Szamel Lajostiszteletére. Studia Iuridica, Pécs 1989. 118. sz. 142. o.151Farkas József: A polgári eljárásjog alkotmányos szabályozása.In: Trócsányi László (szerk.) Az eljárási jogok azalkotmány rendszerében. MTA Államtudományi KutatásokProgramirodája, Budapest 1986 22. o.152Németh János: A polgári eljárásjog reformja. MagyarJog 1986. 3. sz. 203. o.1531949.évi XX. törvény 45. §154Névai László álláspontja szerint „a Magyar Népköztársaságban[…] az igazságszolgáltatást kizárólag a bíróságokgyakorolják.” Névai László – Szilbereky Jenő (szerk.): A polgáriperrendtartás magyarázata: Polgári eljárásjog. Negyedikváltozatlan kiadás. Tankönyvkiadó, Budapest 1976. 70. o.Névainak a bíróságok igazságszolgáltatási monopóliumátvalló álláspontja azonban már a szocialista per időszakábansem állta meg a helyét, hiszen igazságszolgáltatási feladatokata gazdasági és munkaügyi döntőbizottságok, egyes tanácsiszervek és a közjegyzők is gyakoroltak.155Kengyel Miklós: i.m. 2005. 38. o. Ez a rendelkezés a2012. január 1. napján hatályba lépett „Magyarország Alaptörvényének”XXVIII. cikk (1) bekezdésében változatlan megfogalmazásbanszerepel.156191/B/1996. AB határozat, ABH 1997, 629, 631.157Pp.7.§ (1)-(2) bek.158Pp. 2.§ (3) bek.159Kengyel Miklós: i.m. 1989. 137. o.160Mes Peter: Der Rechtsschutzanspruch, ProzessrechtlicheAbhandlungen, Heft 28. Köln 1970. Vö. Kengyel Miklós: i.m.1986. 550. o.161Moór Gyula: Bevezetés a jogfilozófiába, Filozófiai KönyvtárSorozat, Pfeifer Ferdinánd könyvkereskedése, Budapest1923. 9. o.162Moór Gyula: i.m. 1923.19. o.163A „helyes jog” a tételes jog tartalmának magasabbértékmérő (erkölcs) szempontjából való megítélése MoórGyula: i.m. 1923. 29. o.164Moór Gyula: i.m. 1923.23. o.JURA 2012/2.

136 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatban165Moór Gyula: i.m. 1923. 33. o.166Moór Gyula: i.m. 1923. 34. o.167A normarendszer az a séma, amely alapján egy konkrétjogi norma értelmezhetővé válik.168Rosenberg Leo: i.m. 1927. 259.o. Kengyel Miklós: i.m.1986. 553. o.169Kengyel Miklós: i.m. 1986. 554. o.170Kengyel Miklós: i.m. 1989. 138. o.171Vö. Lábady Tamás: A keresetindítási jog, különös tekintettela III. Ppn. új előfeltételeire. Magyar Jog és KülföldiJogi Szemle 1975. 9. sz. 445. o.172Pp. 130.§(1) bekezdés, Pp.157.§173Vö. Lábady Tamás: i.m. 1975. 447-453. o.174Lábady Tamás: i.m. 1975. 449. o.17559/1993. (XI.29) AB határozat176ABH 1993.355, Kengyel Miklós: A keresetindítás In: Apolgári perrendtartás magyarázata 1. In: Németh János – KissDaisy (szerk.), Második átdolgozott kiadás, CompLex Kiadó,Budapest 2006. 720-721. o.1771952.évi III. tv. 121.§ (1) bek. c) pont1781952.évi III. tv. 130.§ (1) bek. j) pont179Bírósági határozat: BH. 1988. évi 3/109. s.m., forrás:Kengyel Miklós: i.m. 2006. 805. o.180Pl. a felperes az alperes lakcímének téves megjelölésétkövetően a hiánypótlásban közli a bírósággal, hogy az alpereshelyes címét nem tudja megjelölni (Legfelsőbb Bíróság Gf. V.30 518/1988 – BH 1988. évi 11/414.sz.) forrás: i.m. KengyelMiklós 2006.805.o.181Pp. 130.§ (1) bekezdés g) pont182Pl. személyállapottal kapcsolatos perek, kényszerűpertársaság esetei (tulajdonostársak)183BH 2001.388, BH 2001.201,, BH. 1999.182. forrás: KengyelMiklós 2006.802.o.184Kiss Daisy: Hol az igazság? Kételyek és aggályok a Polgáriperrendtartás utóbbi módosítása kapcsán. http://www.kissdaisyestarsa.hu/pub/daisy_holazigazsag.pdf.(2011.05.19.)185A Polgári perrendtartást módosító 1999.évi CX. törvény186Bíróságnak a tárgyi valóságot tükröző objektív igazságotakkor is meg kellett állapítania, ha bármelyik fél nemtett eleget a bizonyítási kötelezettségének. Farkas József: i.m.1956. 23-27.o., Kengyel Miklós: i.m. 2008. 33. o.187Az Alkotmánybíróság már egy 1992. évi határozatábankimondta, hogy az anyagi igazság kiderítésére nincs alkotmányosgarancia: “Az Alkotmány a bírósági eljáráshoz biztosítalanyi jogot és nem azt garantálja, hogy annak eredményeminden esetben helyes lesz.” (9/1992 (I.30.) AB határozat) Amagyar Alkotmánybíróság értelmezése szerint a „tisztességeseljárás” követelménye magában foglalja a bírósággal és az eljárássalszemben megkövetelt tulajdonságokat (pl. „igazságostárgyalás”) és egyben biztosítja az Alkotmányban írt valamennyieljárási garancia érvényesülését is (esélyegyenlőség;független és pártatlan bíróság biztosítása a felek részére, ügyekésszerű időn belüli elbírálása a bíróság részéről). (6/1998(III.11.) AB határozat), Kiss Daisy: i.m. 2011188Pp.114/A-114/B.§.189Pp. 114/A.§.(2) bek. a)-c) pontok190kivétel ez alól a státus-perek csoportja191Pp. 2.§ (1) bekezdés vö. Kiss Daisy: i.m. 2011192A polgári perrendtartást módosító 1999.évi CX törvény193Kiss Daisy: i.m. 2011194„A jog a jó és méltányos művészete” („Ius est ars boniet aequi”).Ulpianus D.1.1.1.1.195Moór Gyula: i.m. 1923. 34. o.196A tiszta jogtan célja, hogy politikai, etikai, erkölcsi,és természettudományos felfogástól mentes, és azoktól élesenelhatárolódó jogtudományt teremtsen, a „Sein” (valóság,a „van” világa) és a „Sollen” (érték, a „legyen” világa) megkülönböztetésével.Kelsen Hans: Reine Rechtslehre, Zweite, vollständigneu bearbeitete und erweiterte Auflage 1960, NachdruchÖsterreichische Staatsdruckerei, Wien 1992197i.m. Kengyel Miklós 2006. 713.o.198Pp. 121.§ (1) bek.199Pp.139.§200Pp. 141.§ (6) bek.201Pp. 141.§ (2) bek.202Álláspontom szerint erre jó példák az angol „payment-into-court”rendszer vagy az amerikai Michigan Mediationmechanizmus.A „payment-into-court” rendszer: Az alperes felajánl egyösszeget a felperesnek. Ha a felperes elfogadja az összeget,véget ér a per. Ha azonban a felperes visszautasítja az ajánlatot,és az eljárás végén neki ítélt összeg kevesebb, mint amitaz alperes felajánlott, ő fizeti a saját költségein felül az alperesköltségeit is az ajánlat napjától kezdve. Ha a felperesnek a felajánlottnálnagyobb összeget ítélnek meg, akkor úgy tekintikmintha az alperes nem tett volna ajánlatot. Capelletti, Mauro:i.m. 1976. 708. o.A Michigan-rendszer: ha a felperes a kártérítési ügyekbennem fogadja el az alperes által felajánlott kártérítési összeget,az eljárás végén a felajánlott összeg minimum 110 százalékánakmegfelelő kártérítést kell megítélni ahhoz, hogy a perköltségekszempontjából ne legyen pervesztes. Amennyibenpervesztes lesz (110 százaléknál alacsonyabb összegű kártérítésítélnek meg), az eljárás költségeit neki kell megfizetnie ésezen felül az ellenfél ügyvédjének díját is. Hasonló a helyzetakkor is, ha a felperes tesz egyezségi ajánlatot az alperes felé:amennyiben az alperes az ajánlatot nem fogadja el, és a pervégén az ajánlat 90 százalékát elérő összegű kártérítést ítélnekmeg a felperesnek, az alperes viseli az előbb említett perköltségeket.A Michigan-rendszer tehát „megbünteti” mind azalperest, mind a felperest, ha nem fogadnak el egy tisztességes(fair) egyezségi ajánlatot. Fontos, hogy a Michigan-rendszertartalmaz egy előzetes kalkulációt is a várható költségekről,ami a felek számára lehetővé teszi, hogy a perköltség kapcsánobjektív véleményre hagyatkozzanak. Capelletti, Mauro: i.m.1976. 709. o.203Névai László: A polgári per hatékonyságának problémáia gazdaságirányítás új rendszerében. Jogtudományi Közlöny1970. 10. sz. 522. o.204Kiss Daisy: i.m. 2011205A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997.évi LXVII. törvény 21.§206„Az anyagi jogi igény a valóságban fennálló követeléstjelent, a perjogi igény ennek csak az állítását, amely csakbizonyítottság esetében egyezik meg az anyagi jogi igénnyelés eredményezi az annak megfelelő ítéleti döntést….Vannakesetek, amikor a felek között még nem jön létre jogviszony,azt csak a bíróság ítéletet hozhatja létre, ezért – jogviszonyhiányában – a kereset benyújtásakor még nem beszélhetünkalanyi jogról, illetőleg annak védelméről.” Hámori Vilmos:i.m. 1978. 618. o.207A polgári eljárásjogi alapelvek közül a rendelkezésielv fejezi ki a leghangsúlyosabban a feleknek és a bíróságnaka per tárgyához való viszonyát.” A bíróság – a törvény eltérőrendelkezése hiányában – a felek által előterjesztett kérelmekhezés jognyilatokhoz kötve van.” Pp. 3.§ (2) bek.208Kengyel Miklós 2008. 76. o., „ne eat iudex ultra petitapartium.”209BH 1980.9/341, BH 2003.7/279210EBH 2004.1143211Hámori Vilmos: i.m. 1978. 619. o.212Szabadfalvi József: Viszony az elődökhöz, Világosság2004. 4. sz. 5-21. o., Horváth Barna: Bevezetés a jogtudományba,Szeged Városi Nyomda és Könyvkiadó Rt., Szeged 1932JURA 2012/2.

Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …137Andityas Soares de Moura Costa Matos*Professor at Minas Gerais Federal UniversityBelo Horizonte, BrazilAn alternative approachto the basic norm:logical-transcendentalhypothesis, fiction or scientificpostulate?1. IntroductionBy focusing on the practical meaning of legal positivismin the contemporary debates, we are tempted torevisit Kant, for whom, on the one hand the practicewithout theory is blind and, on the other hand,theory divorced from practice is useless. However,this would be a way to end the discussion, ratherthan to start it. It seems obvious to anyone that thefunction of scientific theories, at least nowadays, isnot limited to a disinterested contemplation of reality,as the Greeks wanted, but rather serves to solvehuman problems, albeit facing the inevitable riskof turning itself into ideology, a risk that, to paraphraseKelsen, is part of the honour of science Kelsen(1998b, 25). It does not seem possible to understandscience – especially legal science – as a set of neutral(“uninterested”) descriptions of the reality. If there issomething justifies scientific knowledge, it is beyondany doubt its ability to help us understand the worldin order to try to change it at a later stage.From this perspective, we are able to understandthat legal positivism does not intend to be neutral,but rather non-evaluative. Unlike what is claimedby its critics, there is an ideology which sustains anyform of legal positivistic thinking, as I will attemptto demonstrate throughout this essay. Nevertheless,to admit the ideological nature of legal positivism’sform of knowledge – which is a feature that pervadeseach and every type of human knowledge – shouldnot lead one to give up the values of academic rigourand methodological control; in fact, what it does meanis merely to reinforce them. Therefore, to look at one’sobject of inquiry as closely as possible is not, as the* Ms.C. and Ph.D. in Law Philosophy by the Minas GeraisFederal University (Belo Horizonte, Brazil). Law PhilosophyProfessor at Minas Gerais Federal University (Belo Horizonte,Brazil) and FEAD’s Law Graduation Course (Belo Horizonte,Brazil). Director of Brazilian Journal of Political Studies (ISSN0034-7191)post-modernists would claim, heresy or nonsense. Itis rather a gnoseological attitude which choses to describethe reality through judgments of fact, repellingthe pseudo-scientific theories based on judgments ofvalue. It is this kind of attitude that constitutes thestarting point of the ideology of legal positivist.Although one can criticize this proposition byclaiming that a description of the reality throughjudgments of value is more convincing or politicallyprofitable – or even quarrel with the definitions of“fact” and “value” –, it does not seem permissibleto sustain that there is simply no difference betweenthese ontological concepts, which are the fundamentaldistinctions from which any form of legalpositivism must start.For developing methodologically controlled narrativesof the juridical reality, thus failing to give anopinion on the social or axiological adequacy of theobjects of inquiry, legal positivism was attacked bypractically all other schools of legal thinking, fromthe realists to the self-proclaimed post-positivists.The major objection raised against legal positivistsasserts that a type of science which is incapable ofproviding criteria for action, that is, which is limitedto describing things as they are, is, in a few words,an useless science. Thus, it seems urgent and necessaryto deepen the debate on the role that a positivistunderstanding can perform in legal practice. Insimpler terms, we wonder how the conceptual apparatusdeveloped by legal positivism since the latenineteenth century can help lawyers in their dailywork. It is not simply to offer simplistic answers,such as the ones formulated by Kant, who statedthat theories are necessary to well informed practice.This is truism. To be useful, the debate needs to beverticalised and to discuss to what extent certainconcepts and structures of legal positivist thoughtare, despite their theoretical nature, necessary for thedaily practice of law. Well, among the various legalpositivist constructions without which legal practiceseems unthinkable, we selected what is perhaps themost problematic of all and is considered by manyauthors as the “Achilles heel” of the most consistentlegal positivist system ever proposed. We refer toKelsen’s basic norm.According to the enemies of legal positivism,who classify it as a flawed theory and unworkablefor the practice of law in hyper-complex societies,the basic norm is equivalent to nec plus ultra of theoreticaldelusions, it doesn’t play any effective rolein the juridical work. So it deserves to be forgottenor, at best, preserved in the footnotes of Philosophyof Law books, where it would be exposed as an idleand intriguing museum piece, a symbol of ancienttimes, when legal scientists were all fools.JURA 2012/2.

138 Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …Due to its abstract feature and its controversialnature – juridical fiction, logical-transcendentalhypothesis, presupposition? – the basic norm wasnever well understood, except by a small circle ofjurists versed in the secrets of Kelsen’s normativism.Yet, and perhaps even unconsciously, the notion ofthe basic norm plays a central role in the practice oflaw. The purpose of this paper is to bring into lightthe paradigmatic aspect of the basic norm, as an essentialconcept for the legal conformation of the contemporaryState, but not before we review the maintheoretical elements necessary to understand legalnormativism, which is the school of legal thinking inwhich the theory of the basic norm arises (section 2).In section 3, we discuss the nature and functions ofthe basic norm, in order to finally conclude with analternative approach to the basic norm as a scientificpostulate.2. Legal normativismand the basic normNormativism is a nineteenth century legal positivistschool of thought. By being legal positivist, legalnormativism accepts two main assumptions, namely:a) to restrain itself to the study of the existing law,i.e., to the actually exiting law in social reality, whichbrings as a consequence the denial of the existence ofany metaphysical legal order, such as natural law; b)the assumption of an epistemological stance orientedtowards a non-evaluative point of view and the constructionof a rigorous scientific discourse, which isinfluenced by the Vienna Circle of Carnap, Neurathand Schlick. Legal normativism was initially developedby German scholars such as Edmund Bernatzik,Otto Mayer and Paul Laband, who started from thefundamental work of Carl Friedrich von Gerberand Georg Jellinek to try to establish a scientific andobjective view of law and the State. However, onlyafter the work of Hans Kelsen (1881-1973) it gainedtheoretical-philosophical density, becoming vividlydiscussed in academic circles. We can list some juristswho, in a greater or lesser degree, were normativists:Adolf Julius Merkl, Alfred Verdross, Felix Kauffmann,Felix Schreier, Franz Weyr and Josef Kunz,authors who, along with Kelsen, joined the VienneseSchool (Wiener Schule). Although not being properlynormativists, we can highlight the names of Alf Ross,Herbert Hart, Joseph Raz, Luis Legaz y Lacambra andNorberto Bobbio, who have adopted several pointsof Kelsen’s normativism.The basic principles of the legal normativism aregiven in the “Pure Theory of Law” (“Reine Rechtslehre”)by Kelsen, whose second – and final edition –was published in 1960. Earlier, in 1911, Kelsen hadalready laid the foundations of the legal normativismin the book “Main Problems in the Theory of PublicLaw” (“Hauptprobleme der Staatrechtslehre”), whichwould be followed by the first edition of “PureTheory of Law” in 1934 and “General Theory ofLaw and State” in 1945. By the time of publicationof the latter, Kelsen was living in the United Statesof America due his Jewish ancestry and Nazism wason the rise in Europe. It is also convenient to keep inmind the “General Theory of Norms” (“AllgemeineTheorie der Normen”), a posthumous work of 1979that should be carefully analyzed because it is a collectionof texts and articles written by Kelsen in verydifferent stages of his life.In his Pure Theory of Law, Kelsen is concernedwith the form of law, embracing the lessons of Aristotle,who believes that the only possible scienceis the universal one, because the particular escapesfrom the generalizing and synthesizing capacity inherentto human knowledge. Regarding to the legalexperience, only the form is shown to be universal,since its content is infinitely variable depends oncertain historical, political, economic, ideologicalconditions. Kelsen, therefore, holds that legal theoristsare obliged to devise a valid, formal and emptyfundament to law– as we shall see in section 3.2 – inorder to contrast it with the indeterminacy and particularityof their own moral and political criteriaunder which good part of the legal theories of thetime were conceived (Honoré 2007, 95).We can’t accuse Kelsen of being unclear as to theintentions that inform his theoretical approach. Inthe very first line of the first page of the definitiveedition of the “Pure Theory of Law”, he states: “ThePure Theory of Law is a theory of positive law – ofpositive law in general, not of a particular legal order.It is a general theory of law, not an interpretationof specific national or international legal norms”(Kelsen 1997, 1). These words, as one can easily notice,are very similar to those 1 of John Austin whenhe summarizes the scope of his famous work “Theprovince of jurisprudence determined”.The gravitational centre of Kelsen’s universalisticproject is rooted in the concept of a legal norm; anobjective “ought” by which we characterize law asa system of sanctions – e.g., social morality, religion– thanks to the possibility of bringing all the systemelements to an unifying instance called basic norm(Grundnorm) (Goyard-Fabre 1986, 34; Kelsen 2007a,13). The legal norms are commandments directedat the human conduct which allow, prohibit, commandand define competences, presenting sociallyorganized and immanent sanctions, in this precisepoint they are different from, respectively, socialJURA 2012/2.

Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …139and religious norms. Although legal normativismis more than a simple for of logicism, we must lookclosely at the logical structure of the sanction, whichis not simply identical to a penalty, but is rather anormative consequence – positive or negative – inthe logical sense, i.e., it is a result that derives fromthe operative conditions fixed in the first section ofthe norm, by means of which it selects certain actsor facts which are to be interpreted as capable ofcreating law.The legal norm is the most comprehensive andsimpler concept of the legal phenomenon. It is able ofpresent itself either as a rule or as a principle. Hence,many of the criticisms directed at the contemporarynormativism are meaningless. This view has neverdespised the idea of legal principles, which centralto the so-calle “neoconstitucionalism”. Regardingto the studies of Josef Esser and many other authorswho have dedicated their works to the study of thestructural differences between principles and rules– let us remind Aulis Aarnio, Klaus Günther, RobertAlexy e Ronald Dworkin, just to name some of themost prominent –, the contemporary versions of legalnormativism holds that the rules are legal norms thathave a high level of concreteness, acting through abinary logic (either X or Y), while the principles arelegal norms that have higher level of abstractionand, at the time of their application, can be balancedwith one another without creating logical-normativeantinomies. Nevertheless, both rules and principlesare legal norms of a coercive nature and, therefore,part of the legal positivist subject of inquiry.On the other hand, Kelsen insists on the differencebetween the legal norms, as formal objects ofthe science of law, and the juridical propositions(Rechtssätze) that describe them. While legal normsare created by the sources of law, such as legislatorsand judges, the juridical propositions are the resultof a theoretical study of legal norms, leaving its creationonly to the scientist of law. This type of juristdoesn’t create any legal norms, but only describethem through scientific procedures in view of thebasic category that gives them reality, namely thevalidity.Kelsen’s normativism – also called logical normativism– is based on the strict distinction betweenthe spheres of “is” (Sein) and “ought” (Sollen), thatfounded the epistemological dualism between factand value, on the one hand, and cognition and volition,on the other. The legal norm is seen as a possiblescheme of interpretation of the human behaviour,becoming logically an objective sense of acts of will.The objectivity of the legal norms is due to the factthat the lower-level norms base their existence in thesuperior norms, all of them understood systematicallyas elements of the normative pyramid (Stufenbau),whose peak is, in the domestic law of each State,the Constitution. By now, we can conclude that theexistence of the legal norm is formal, not factual.Kelsen doesn’t distinguish the sphere of the existencefrom that of the validity of a norm. As logicalnormativism teaches, both the spheres coincideinto the same concept. The existence of the legalnorm – i. e. its validity – depends on its creation bycompetent authorities and according to the properlegal procedures (that is why the legal normativistsstate that law regulates its own creation). Moreover,a legal norm must be accordance with the contentsof the legal order to which it belongs. The task ofverifying this harmony lies with the law-applyingbodies, which make the so called authentic interpretation.Once existing, the legal norm may or maynot be effective. We name effectiveness the factualproduction of normative effects, which may happenautomatically, as in the case of norms that definecompetences and legal situations or when there is:a) the spontaneous observance of legal duties by thecitizens, or b) the coercive application of negativesanctions by the bodies authorized to do so.Kelsen emphasizes the dissociation betweenthe spheres of validity and effectiveness. While theformer has a formal and logical nature, the latter hasa substantive and sociological character. To be valid,a legal norm doesn’t need to be effective. However, aminimum degree of effectiveness is a condition for itsvalidity, since a valid norm may loose this attributeover time because of its disuse. Notwithstandingthis, the minimum degree of effectiveness is not thebasis of the validity of a norm. This role is actuallyreserved exclusively to the basic norm. The socialnormativity – the fact that people obey to the legalnorms that are believed to be created by a legitimatesource of law – is not sufficient to explain the specificallyjuridical character of a law (Honoré 2007, 101).According to Kelsen, it is necessary to proceed withan objectification of the normative commandment;otherwise we can’t distinguish between the rulesestablished by the State from those made by a groupof bandits. And this is essential for the notion of thebasic norm.Perhaps the most controversial aspect of legalnormativism lies in the definition of the nature of thebasic norm, which is a topic that will be explored indepth in the next section. Kelsen hesitated for yearsin its characterization, classifying it as a legal fiction,based on a work of Vaihinger entitled “Philosophyof As-If” (“Die Philosophie des Als-Ob”), and as a hypothesis,relying on Kant’s interpretation carried outby Cohen. Despite such uncertainty, Kelsen was fullyaware that the notion of the basic norm was the keyJURA 2012/2.

140 Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …needed to establish a theory of law free from metaphysicand methodological syncretism (Hammer2007, 177). Although the unclearness of the chronologicaland conceptual evolution of the basic norm’stheory, it must be borne in mind the last statement ofKelsen contained in the second edition of the “PureTheory of Law”, whereupon he leaves no doubt as tothe hypothetical logical-transcendental character ofthe basic norm. This view is confirmed by the famousletter of August 3, 1933 in which Kelsen introducesto Renato Treves his conception of the basic norm, 2presenting it as a legal non-positive norm, i.e., a normthat is not affected by human acts of will, but ratherpresupposed by legal thought.3. The nature of the basic norm3.1 Legal fictionAt various moments in his work, Kelsen elaborateddifferently the status of the basic norm, an effortthat, according to Raz, was never fully successful,allowing the emergence of fierce detractors as muchas faithful defenders of the Pure Theory of Law (Raz2007, 47). It seems that the first attempts led Kelsen toconceive the basic norm as a legal fiction. Supposedlyhe based these ideas in a work of Hans Vaihinger(1852-1933) dated from 1911 – “Philosophy of As-If”(“Die Philosophie des Als-Ob”) –, according to whicha fiction is something contradictory in relation toreality and itself (Vaihinger 2002, 16), features thatwould characterize the basic norm. In fact, this normis not established by any real act of will (and thereforeit is contrary to reality) and does not require anysuperior norm to give it an objective sense of ought,violating, thus, its own existence condition, namely,the validity (contradiction with itself). The fictionwould be something different from a hypothesis,since the latter needs to be proven. Since it describesthe reality in a faithful way, the hypothesis is said tobe true. Its function is to weed out contradictions inthe scientific knowledge. Furthermore, a fiction liveswith contradictions and exists to deal with reality, notto objectively describe it. Just like a hypothesis, thefiction is also temporary. Upon reaching its goal – tocreate an undiscovered and fake vision of reality – itcan be abandoned.Despite the characterization of the Grundnormas a fiction be presented in the “General Theoryof Norms” – in theory the last work of Kelsen – toconsider it as definitive or as a sign of the allegedchange of position of Kelsen – from the logical-transcendentalhypothesis to the fiction – seems wrong.The “General Theory of Norms” was edited by theHans Kelsen Institute in 1979 and brings togetherseveral texts of Kelsen, some of them not intendedfor publication, as we can read in the introductionprepared by Ringhofer and Walter. Many of thesetexts have uncertain dates and, therefore, is notpossibly to know exactly when Kelsen conceivedthe Grundnorm as a legal fiction. Due to the factthat “General Theory of Norms” is the last workof Kelsen, many people started to believe (withoutthe appropriate critical sense) that he had changedthe view expressed in the latest edition of the “PureTheory of Law”, in which the basic norm is treatedas a transcendental-logical hypothesis. However,in 1987 this idea started to fade away thanks to thepublication of a Kelsen’s letter dated from August 3,1933 – long before, thus, the definitive formulation ofthe Pure Theory of Law – and addressed to RenatoTreves. In this missive, Kelsen explicitly says that inthe beginning of his works he thought of buildingthe basic norm as a fiction (inspired by Vaihinger).Nevertheless, since this strategy was very problematic,he choose Kant’s theories, as they are seen byCohen. Thus, Kelsen created the basic norm as alogical-transcendental hypothesis. Already in 1919,in his article “Zur Theorie der juristischen Fiktionen”(available in Kelsen, 1968), Kelsen pointed out severalproblems concerning the fictional qualification ofnormative constructs, because they could never becontradictory to the reality, as required by Vaihinger,since these two spheres – the “is” of reality and the“ought” of norms – are different and exist simultaneouslyas two ontic levels. Then in 1923, Kelsen cameto refer to the “enlightening” Vaihinger’s theory offiction, this time in the preface to the second editionof “Problems of Capital Theory of Public Law”, butnot before revealing to readers the debt he owedto Cohen (Kelsen 2007a, 16). These writings (from1919 and 1923) demonstrate Kelsen’s knowledge ofthe work made by Vaihinger, having he, however,preferred to be based on Cohen to structure the basicnorm. Thus, the path to the conceptual evolution ofthe Grundnorm is not from hypothesis to fiction, butfrom fiction to hypothesis, as Kelsen wrote to Treves(Treves 1987, 335). It’s precisely this hypotheticalcharacter of the basic norm – as it is something notdemonstrated, but presupposed – that constitutes theelement that serves to contrast it with natural law,which is the central task of Kelsen’s legal theory. Thetranscendental assumptions required for the cognitionof any object cannot be taken as mere acceptanceof fictional entities (Hammer 2007, 186).As I will argue in the next subsection, these arenecessary conditions for making such objects scientificallythinkable, and therefore it seems untenableto define the basic norm as a fiction. This is indeedJURA 2012/2.

Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …141the only interpretation which is consistent with Kelsen’sfirm resistance to revise the second edition ofthe “Pure Theory of Law”. This attitude is not dueto the fact that he was teaching an old and finisheddoctrine, but because of the author’s conviction thathis contribution had been exhausted with the finalversion of the “Pure Theory of Law”, publishedexactly 50 years ago, in 1960, when the “skepticalphase” of Kelsen’s thought began, according to thetimeline proposed by Paulson. 3 To note Kelsen’sdisposition not to modify his major work, we cancheck the preface of the “Pure Theory of Law”. Thedevelopment of the book ended right there to Kelsen,leaving to his disciples the task to continue his work.And as we know, in this second and final edition, thebasic norm is described as a transcendental-logicalhypothesis.3.2 Transcendental-logical hypothesis3.2.1 Cohen’s influenceSince the basic norm cannot be self-evident (Kelsen1997, 218), Kelsen conceives it as a logical-transcendentalhypothesis in the sense of Kant’s criticalphilosophy, as reinterpreted by Hermann Cohen(1842-1918), who is one of the founders and animportant member of the School of Marburg, whohad among his disciples proeminent jurists such as,for instance, Ernst Cassirer. Kelsen believes that allneo-Kantian attempts to establish a specifically legalcognition have failed. Only his major work, “PureTheory of Law”, was successful in this task (Hammer2007, 182-183), which is why Kelsen is not a mereimitator of the great thinkers of Marburg and Heidelberg.4 Moreover, it seems important to emphasizethat Kelsen only takes up Cohen’s epistemologicalreflection, since his practical philosophy – as, indeed,that of Kelsen himself – was trapped in metaphysics(Edel 2007, 204). Hence, the merits and originalityof Kelsen to propose an application for the criticalprinciples of Kant and Cohen to a subject which, untilthen, only had been thought in non-scientific terms,even by these two philosophers. Acknowledging hisdebt in 1923 to Cohen – especially to his “Ethics ofPure Will” –, Kelsen admits having learned from himthat the epistemological orientation creates its ownobject, generating it logically from a certain origin(Ursprung), exactly like the innovative proposal of thebasic norm (Kelsen 2007a, 15). 5 However, althoughKelsen’s theory presents great originality, it is undeniableits connection with the doctrine of Cohen,which we began to expose in a synthetic way.The theory of the hypothesis created by Cohenand subsequently used by Kelsen for the developmentof the Grundnorm can be seen as an attemptto overcome the psychologism found in Kant’s“Critique of Pure Reason”. According to Cohen,philosophy boils down to epistemology, because itsobject is not the material world, but the cognition ofthis world (Edel 2007, 204). Therefore, Cohen believesthat all scientific knowledge should be based inepistemological legitimization. This thesis was fullyaccepted by Kelsen since 1912, when he entertains thefirst contacts with the system developed by Cohen(Kelsen 2007a, 15).According to Cohen, to make all knowledge dependon the pure intuitions of space and time andto found the dichotomy that separates the unknowablething (noumenon) and the one perceived by thesubject (phenomenon), Kant would have deniedthe possibility of any objective cognition of reality.It is against these conclusions that Cohen’s theoriesare developed. Beyond the intuitions of space, timeand the whole cognitive apparatus described byKant – that would be objects of psychology andneuroscience, never philosophy –, Cohen yearns todemonstrate how it is possible to validate objectivelyscientific judgments (Edel 2007, 205-206). For that,he uses the concept of platonic hypothesis, whichhas nothing to do with the modern notion accordingto which a hypothesis would be a kind of truth(prior and provisional) to be tested and validated byexperimentation in the empiric field. For Plato andCohen, scientific hypotheses are immune to empiricaltesting, reflecting, as definitions and the mathematicalaxioms do, certain assumptions necessary for anysubsequent judgment.Nonetheless, unlike Plato, Cohen argues thatsuch hypotheses do not have a metaphysical nature,since they are always subject to changes. They arenot, therefore unconditional assumptions, but ratherresults of the thought that serves as the foundationfor scientific cognition (Edel 2007, 208). Characteristically,when questioned about what establishes orturns the highest scientific principle possible, Cohensays: nothing but itself. By definition, there can beno higher authority than the highest principle (Edel2007, 215). Kelsen uses the same argument to explainthe nature of the basic norm, a theme that to whichI will return later in this essay, when I explain myproposal to understand the Grundnorm as a scientificpostulate.3.2.2 Kant and KelsenIn conceiving the basic norm as a logical-transcendentalhypothesis, Kelsen attacks both natural lawand uncritical legal positivism (Leser 1982, 100), sincethe transcendental cognition doesn’t deal with objectsbut with the way we know them. To understand Kel-JURA 2012/2.

142 Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …sen’s basic norm as a hypothesis means limiting itsfield of epistemological validity. On the other hand,seeing it as transcendental – not transcendent, just likethe fundamental norms of the natural law – meansthat the Grundnorm is intended to be used a priori,i.e., it is entirely independent from experience, astaught by Kant. Thus, unlike more primitive positivistpositions – e.g., those of the School of Exegesis –,in assuming that the Kelsen’s basic norm is free fromthe burden of establishing the content of particularrules to be studied by legal science (Luf 2007, 224),since it needs merely to demonstrate how subjectivesenses of the ought can be understood as objectivecommandments (legal norms), which only seemspossible if we assume the anti-metaphysical closurerepresented by the Grundnorm.The similarities between Kant’s proposal in thefield of natural sciences and Kelsen’s in the legalsphere are well known. 6 Let us recall a few of them.Just as Kant’s categories of sensibility (time andspace) and of understanding (quantity, quality,relation and modality) are pure forms, i.e., conceptswithout any content, that do not establish anythingin material terms to natural laws, but make thempossible, i.e., thinkable, the dynamic basic norm,characteristic of contemporary legal systems, is alsoempty with regards to content (Kelsen 1997, 421) anddoes not determine any specific legal duty, unlikethe static basic norms which guide the natural legalorders. 7 By embracing certain central value that willbe used to deduce all other norms of the legal system,the basic norm (in its static perspective) makes thelegal order unmovable and barren, unable to modifyitself beyond the major value, something that doesnot happen to the contemporary legal systems withtheir open structure of indeterminacy. This is onlyfeasible because the system’s basic norm is empty,allowing the norms dependent of it bear any content(Kelsen 1986, 70). The ought included in the formulaof the basic norm – e.g., “the commands of the firsthistorical generally effective constitution must becomplied” – represents only a logical connective,without any particular deontic content, reflecting,in the words of Luf, a mechanical-causal model ofcognition (Luf 2007, 233). We could say it in a betterway: a mechanical-normative model of cognition.Kelsen’s basic norm restrains the legal cognitionto juridical materials that are given by experience, beinguseless for the cognition of absolutes, such as thenotions of justice, which are common in the naturallaw thinkers (Hammer 2007, 184). The Grundnormmakes the epistemological creation of law possible,because, by limiting its object, it ends up offering aspecific form of existence through the reference to afounding ought (Sollen). Similarly, Kant’s categoriesof sensitivity and understanding turned impossiblethe access to an unconditional is (Sein), i.e., the thingin itself (noumenon). Actually, they create the knowledgeobjects for the sciences of nature, no longerbased in themselves, but rather in the look of theviewer. Behold, in simpler terms, the “CopernicanRevolution” of Kant, which teaches us to considernot the object itself (noumenon), unknowable, but theobject as perceived by the sensitivity and rationalizedby the understanding, i.e., the phenomenon.Based on this logic, we can refute the criticisms(v.g. Celano 2000, 187) according to which, at theend of the day, Kelsen’s basic norm would have anideological nature because it is based on consent –whether informed or not – of persons under specificlegal authority. Thus, criticisms can depart from avery famous example offered by Kelsen when referringto natural law: the ultimate reason for a Christianto love his enemies can be found only in the personalauthority of Christ, the founder of Christian morality(Kelsen 1986, 326). However, it doesn’t seem difficultto understand the radical distinction which permeatesboth normative orders: the Christian normativeorder is of static character because it was based ona value – Christian love –, from which are createdother norms through deduction; while the legal orderis based on an empty form (able to substantiateany content). Therefore, the dynamic legal systemdoes not necessarily need the consent of the peoplesubmitted to it. It is enough to present general effectiveness,as we shall see later.According to Roy’s interpretation, the Christiannormative system (as described above) is not a dynamicorder because it does not have an empty basicnorm that defines competences, while determinessomething like: “the norms set fourth by Jesus mustbe obeyed”. Such a norm doesn’t bear any legalcontent, serving only to enable the interpretation ofsome subjective meanings of ought as being objective(Roy 1997, 12-13). This reading is entirely consistentwith Kelsen’s doctrine, for whom the natural lawfallacy – to derive norms (natural law commandments)from facts (nature) – can be mastered onlywhen we presuppose an empty basic norm thatdefines normative competences (Kelsen 1998b). Thisis the essential concept of a basic norm, i.e., a normin which the content matches the form, which is justa fancy way of saying that it has no content (Edel2007, 219). Indeed, the Grundnorm shows itself, primarily,as a norm that defines competences, capableof connecting the idea of ought (a specifically legallogical structure) to the notion of lawmaker authority(Edel 2007, 218). Already in 1934, in the first editionof the “Pure Theory of Law”, this was the Kelsen’sunderstanding: “The basic norm confers on the actJURA 2012/2.

Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …143of the first legislator – and thus on all other acts ofthe legal system resting on this first act – the senseof ‘ought’ (Sollen), that specific sense in which legalcondition is linked with legal consequence in the [..]legal norm”( Kelsen 1992, 58).Let us analyze another important similarity betweenKant and Kelsen: just like the former wonderedhow an interpretation of the natural sciences could bepossible without the metaphysics, Kelsen wonderedhow law could be thought without the metalegalauthorities (Kelsen 1997, 223). To answer this question,Kelsen is led to abandon his purely descriptiveand creative claims in order to create – epistemologicallyspeaking (Roy 1997, 6) – an assumed normativeinstance that is unfolded as a logical-transcendentalhypothesis. Thus, it is a presupposed norm – it cannotbe established, since it would depend on an act ofpower which, in turn, would have to be redirected toa superior act of power and, therefore, infinitely – bythe legal thought, necessary if someone wants to givescientific interpretations to the study object of LegalScience. No doubt, however, that this structure givesrise to a central tension in the doctrine of Kelsen, sincea purely descriptive norm – “scientific” – as the basicnorm ends up being called to give validity to realnorms, i.e., prescriptive (Roy 1997, 14). To overcomethis tension only seems possible when we recognizetwo conditions for the assumption of the basic norm,which is not arbitrarily imagined as alleged by somecritics to the Pure Theory of Law.3.2.3 Conditions for the assumption of the basicnormThe first condition, which is of epistemological nature,determines that the basic norm is a hypothesis,that is, it behaves according to a non-axiomatic logic,very common to Kant’s hypothetical judgments. 8Thus, if – and only if – we intend to build scientificinterpretations of the law, we must assume a basicnorm that avoids the regressum ad infinitum andthe appeal to meta-legal authorities. As we know,a hypothesis is embodied in a proposition that isaccepted regardless of whether it is true or false. Instead,it is about grounding a principle from whichwe can deduce a certain set of consequences. Moreimportantly: the basic norm, understood in hypotheticalterms, can be (although it does not have tobe) assumed (Kelsen 1986, 328). Concerning to thisepistemological condition, the act of assuming thebasic norm only has a real meaning if one intendsto describe the law in a scientific way, 9 disregardingthe existence of transcendent authority, such asGod or the very nature of things, which are materialbasis of validity according to the adepts of thenatural law.From this perspective, it does not seem correctto define the basic norm as an improvable “articleof faith” that only allows a pedigree test capable ofgiving legal character – that is, of an objective ought– to other norms of the system through chains ofassignment of competence, as proposed by Honoré(Honoré 2007, 101). According to this author, theissue of Kelsen’s basic norm would turn on a credoquia incredibile (Honoré 2007, 110). In fact, nothingcould be more false than this. There is no absolute ormetaphysical necessity that determines the assumptionof the basic norm. If we want to describe thelaw in a scientific way, surely we must presupposeit. In other circumstances this is not necessary, as inthe case of an anarchist who sees legal norm as mereformalizations of power relations. He is not obligedto assume any basic norm because it represents onlya possible, rather than a necessary, scheme of interpretation(Kelsen 1942, 329).We should also add that the discussion about thebasic norm is meaningless if one is trying to provethat it is an assumption. From the logical point ofview, something cannot be “an assumption”, sincethe terms “established” and “assumption” refer tothe nature of the norms, i.e., to the way that they areshowed, reflecting one quality and not the being – orthe essence, in scholastic language – of a particularentity. However, with regards to the basic norm,its being is revealed as a logical-transcendental hypothesis.According to Raz, this means that the basicnorm is not created as the other system norms, butassumed. Moreover, it is not an arbitrary product ofpositivist imagination. The basic norm is not inventedbut discovered (Honoré 2007, 93). It does not comefrom other norms or from the recognition of the dutyto fulfil the established law. It is not possible to askourselves when, by whom and how the basic normwas “created”. These categories simply do not applyto the Grundnorm (Raz 2007, 50-51).Thus, while characterizing the basic norm as anassumed hypothesis, rather than a established norm,Kelsen easily got rid of the criticisms of Amselekand Niort, for whom the basic norm is merely atautology (Amselek 1978; 1981; Niort 1993). Theseauthors question how the basic norm can be presupposedto validate the legal order if we can onlygive legal status to one or another normative orderafter the assumption of a basic norm. This wouldmean that we obey the law because it is law (Roy1997, 12) or, as Niort would say, we consider thelegal norms mandatory because we assume that weshould generally obey the law (Niort 1993, 179). Thisdifficulty is overcome by the assumed character ofthe basic norm, which, before giving validity to thelegal system – before, in Raz’s language, “confer-JURA 2012/2.

144 Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …ring power-law” (Raz 2007, 51) –, opens the doorsfor the exercise of thought. The presupposed basicnorm does not have the same ontological status asothers norms of the system, which are established.For indicating the possibility and the logical validityof the legal system, the basic norm is transpositiveand transcendental, but not metaphysical ortranscendental (Goyard-Fabre 1991, 123). Thus, thelogical-cognitive operation always begins at the possibilityof concretely thinking the basic norm, whichbrings us to the second condition of assumption, thatis, indeed, of factual nature. It can be summarized inthe overall effectiveness of the legal system, whichsomehow connects Kelsen’s deductivism to thenecessary minimum of empiricism for any scientificthought system, as expressed by Arendt while commentingon the sui generis theory of knowledge of thepoet and philosopher Hermann Broch. His wordsseem to have been written to explain the necessity ofoverall effectiveness in Kelsen’s legal order, as wellas its nature of a scientific postulate, a topic that weaddress below: […] there is no correspondence toan absolutely deductive system. Rather, the basis ofany formal system is always empirical. This meansthat the whole system rests on more a transcendentfoundation, which is necessary to postulate as absolute,otherwise, the system could not even begin itsvarious deductive chains (Arendt 2008, 156).The jurist can assume the basic norm of a certainlegal order only when he is before a generally effectivecoercive system. The need for overall effectivenessfor the assumption of the basic norm has ledmany critics, such as Mario Lausanne, to argue thatKelsen had disrespected the division between theworld of “is” and the world of “ought”, since, afterall, the norm which gives validity to every legalsystem would depend on a fact of the “is” order. 10Similarly, Bobbio identifies the basic norm as thefounding act of the legal order, so that the legalitywould be founded through the imposition of the coercivepower. None of these alternatives is consistentwith Kelsen’s logical normativism. If it is true thatthe gap between facticity and normativity seems tobe insurmountable, it is also true that the bridge capableof allowing such crossing is based on the basicnorm (Honoré 2007, 102). The legal system consistsof a unitary and systematic aggregate of norms, nota concatenation of events that, in the end, rest overpower (Luf 2007, 222). All the theories that seek toground of validity of law in its effectiveness aredevoid of scientific value, given that these doctrinesdisregard the basic standard according to which anorm can only be based on another norm and a facton another fact. This means, in Kantian language,that an “ought” can only be established by another“ought” in the same way that an “is” emerges fromanother “is”. Otherwise, we would have to acceptas valid the “naturalistic fallacy”, namely the beliefthat the value (norm/“ought”) arises from reality(fact/“is”), which is absolutely unacceptable to amaterialistic, anti-metaphysic and empirical theory,such as Kelsen’s normativism (Conte 2007; Raz 2007,49-51). The legal norm and the legal order are valid ifthey are effective, but not because of their effectiveness.Effectiveness is a factual condition rather thanthe system’s fundament. According to Goyard-Fabre,the basic norm is equivalent to a canon for the exerciseof reason that, as a transcendental and a priorirequirement, providing the pure basis to the norms(Goyard-Fabre 1994, 231). Hence, the function ofthe basic norm is loomed, which is to provide a specificallylegal intelligibility to the norms of a certainpositive legal order. However, this is possible onlywhen the overall effectiveness of the first Constitutionexists, which represents, in Kelsen’s theory, thematerial fact that creates the system to be describedby the science of law (Hammer 2007, 192).A word should be said about this subject. Honoréhighlights two problems concerning the validationof the first historical Constitution by the basic norm.However, both seem inconsistent to us. The firstrefers to the fact that the Constitutions of severalcountries were violently and arbitrarily establishedby persons or groups who had no authority orlegitimacy to do so. Indeed, the founding constitutionsof several States emerged in the context ofcontemporary usurpations, conquests and coupsd’etat and therefore hardly to be seen legitimatetoday (Honoré 2007, 102). The Pure Theory of Lawis absolutely formal. The assumption of the basicnorm needs only the overall effectiveness of the firsthistorical constitution. The means used by the powerto impose itself are meaningless to the legal science.In Kelsen’s words: “Coercion is to be applied undercertain conditions and in a certain way, namely, asdetermined by the framers of the first constitutionor by the authorities to whom they have delegatedappropriate powers” (Kelsen 1992, 57). Such an interpretationcan’t be nice, but it seems realistic. Thecentral aspect of Kelsen’s theory is to describe the lawas it really is, not as it should be. And it is, wether welike it or not, organized and monopolized violence.It is known that the organization of the power canbe democratic or autocratic. To analyze the conditionsthat lead to one or other of these formations isa task of political science and sociology, but not ofthe science of law, which deals with describing theestablished, stable and formalized power as a legalnorm, but never its social genesis.JURA 2012/2.

Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …145Honoré’s second criticism is based on the findingthat there is no reason to consider as valid thechain of authorizations and power delegations thatconnects the founders of a particular legal order tothe current law-makers. In order to justify this idea,Honoré believes that it is necessary to assume asundisputable the transmission of power throughhistorical competence chains, which is nonsensical tohim (Honoré 2007, 103). Although such a transmissionwould be morally questionable, it apparentlymatches the reality, which has no obligation of beingethical. People meet prescriptive provisions made bycompetent authorities because they presuppose validprior authorizations. When one cannot assume suchauthorizations, it means that one is facing a revolution(a hypothesis specifically addressed by Kelsen).Revolutions occur because certain legal order vanishes,giving place to a new order with a new basicnorm. In a few words, the transfer of power ownershipis always presupposed to be valid, unless whenthe overall effectiveness ceases to exist before a newset of norms. This, like the former, also presupposesanother basic norm validating new political-juridicalpower transmissions.3.3 Scientific postulateThe basic norm can be characterized as an rule ofclosure, 11 whose aim is to prevent the endless recurrenceof questions about the basis of the validity ofa law. Therefore, it resembles the scientific systemspostulates that can not be deduced, but from whichothers can be deduced (Bobbio 1999, 62). This seemsto be the best definition of the basic norm’s nature.Indeed, that is referred by Raz when discussing aboutthe two axioms of Kelsen’s theory, which does notneed to be proven (Raz 2007, 48) because of their selfevidentnature, just like scientific postulates. Theyboth concern the basic norm and determine that: 1)given two legal norms, if one authorizes, directly orindirectly, the other, they both must necessarily belongto the same legal system; 12 2) all the legal normsof a particular legal system are authorized, directlyor indirectly, by one single basic norm.Although this interpretation isn’t explicit inKelsen’s works, it can be sustained based on someindirect evidences. In 1923, he commended AlfredVerdross’s doctrine, who understood that the basicnorm is a kind of logical Constitution, which can beseen as – similarly to what occurs with the hypothesisof natural sciences –, an hypothesis concerning thelegal-positive material (Kelsen 2007a, 13). On anotheroccasion, Kelsen explained that the basic norm isa characterizing element of the initial stage in theprocess of creating a certain legal system: “It is thestarting point of a norm-creating process” (Kelsen1961, 114). Our interpretation is designed to give epistemologicalmeaning – beyond the ontological – tothis important sentence. By understanding the basicnorm as a postulate of the science of law, we are ledto reconsider his course of action. Indeed, the basicnorm should not be conceived as the regressive endof the staggered structure, 13 i.e., the culmination ofthe system of positive law, what would make inevitablethe reference to the world of “is”, according toLosano’s critique. It is, actually, the logical beginningof the system, 14 capable of bringing its elements – thelegal norms – to a single source of non-positive validity,which, unlikely the natural law, is juridical.Therefore, the expression “basic norm” seemsright to us, since it makes easier the understanding ofthe basic norm’s founder role in the legal order, epistemologicallyspeaking. The basic norm is not an end,but a beginning, despite the fact that to understandits nature we have to observe it through a posteriorpoint of view – in the historical sense, not epistemological– than the emergence of generally effectivelegal system founded by it, a paradox which, as wesaw, led Amselek and Niort to highlight the allegedlytautological nature of the Grundnorm. However, wemust once again remind of Cohen, whose influenceled Kelsen to develop the basic rule differently thanan empirical hypothesis capable of being tested (Edel2007, 217). It is rather a condition of the system’srationality, which safeguards the Grundnorm beforethe accusation of being tautological. Indeed, the basicnorm epistemologically founded the positive legalsystem, but it is not part of it as an element – it isnot even positive –, but rather as a condition for thesystem’s cognition.Using a metaphor by Honoré, we are able to holdthat the basic norm is something like the Big-Bang.Similarly to the first validated historical Constitution,the Big-Bang is defined as a singularity assumed bycosmologists. They both – the Big-Bang and the firstConstitution – have existed at a remote time from thepast, making it impossible to submit them to causal(Big-Bang) or normative (basic norm) explanations(Honoré 2007, 101-102). Nevertheless, unlike Honoré,we should extend the metaphor to unveil the truenature of the basic norm as a scientific postulate.While it is possible to say that the Big-Bang is anevent designed to understand how the universeworks, the Grundnorm performs a similar functionfor its particular universe, namely the positive legalorder. So, as you cannot explain the Big-Bang basedon the laws of physics – because they were born withthe Big-Bang –, the basic norm is not subject to theontic and gnoseological parameters that describe thepositive legal order. In fact, the Grundnorm is the onethat creates such parameters. Since the Middle AgeJURA 2012/2.

146 Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …we know that creator and creation are not located inthe same ontological level.Designed as a scientific postulate, the basic normcan successfully perform its basic functions, oftenobscured by the intense attack that is addressed to it:to avoid the infinite regression in the search for thevalidity of law, allowing the system’s closure whenfaced by external fundaments – God’s will, the humanabstract reason, power, etc. – which are commonlyused to support normative legal orders, referringthem to non-legal spheres of validity and, therefore,non-autonomous and ideologically compromised.ReferencesAMSELEK, Paul. Kelsen et les contradictions du positivismejuridique. Revue internationale de philosophie, pp. 460-473,1981Amselek, Paul. Réflexion critique autour de la conceptionkelsénienne de l’ordre juridique. In: Revue du droit publicet de la science politique en France et à l’étranger, t. 9, n. 6, pp.5-19, 1978ARENDT, Hannah. Homens em tempos sombrios. Trad.Denise Bottmann. São Paulo: Companhia das Letras, 2008.AUSTIN, John. The province of jurisprudence determined.New Jersey: The Lawbook Exchange, 2003BÉGIN, Luc. Le raisonnable en éthique et en droit. In:Cahiers de philosophie politique et juridique de l’Université de Caen,n. 18, pp. 93-105, 1986BOBBIO, Norberto. O positivismo jurídico: lições defilosofia do direito. Trad. Márcio Pugliesi et all. São Paulo:Ícone, 1999BOBBIO, Norberto. Teoria geral do direito. Trad. DeniseAgostinetti. São Paulo: Martins Fontes, 2007BOBBIO, Norberto; ZOLO, Danilo. Hans Kelsen, thetheory of law and the international legal system: a talk. In:European journal of international law, v. 9, n. 2, 1998, pp. 355-367.http://www.ejil.org/journal/Vol9/No2/index.html.CARRINO, Agostino. Reflections on legal science, law,and power. In: PAULSON, Stanley L.; PAULSON, BonnieLitschewski (orgs.). Normativity and norms. New York: Oxford/Clarendon Press, pp. 507-522, 2007.CELANO, Bruno. Kelsen’s concept of the authority oflaw. In: Law and philosophy, v. 19, n. 2, pp. 173-179, 2000CONTE, Amedeo G. Hans Kelsen’s deontics. In: PAUL-SON, Stanley L.; PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.).Normativity and norms. New York: Oxford/Clarendon Press,pp. 331-341, 2007DREIER, Ralf. Bemerkungen zur Theorie der Grundnorm.In: Die Reine Rechtslehre in wissenschaftlicher Diskussion.Vienna: Manz, pp. 38-46, 1982EDEL, Geert. The hypothesis of the basic norm: HansKelsen and Hermann Cohen. In: PAULSON, Stanley L.; PAUL-SON, Bonnie Litschewski (orgs.). Normativity and norms. NewYork: Oxford/Clarendon Press, pp. 195-219, 2007GOYARD-FABRE, Simone. De l’idée de norme à la sciencedes normes: Kant et Kelsen. In: AMSELEK, Paul (org.).Théorie du droit et science. Paris: Presses Universitaires deFrance, pp. 211-232, 1994GOYARD-FABRE, Simone. L’ordre juridique et la questionde son fondement dans la philosophie du droit contemporaineen France. In: LEGEAIS, R.; PLANTY-BONJOUR, G.(orgs.). L’évolution de la philosophie du droit en Allemagne et enFrance depuis la fin de la seconde guerre mondiale. Paris: PressesUniversitaires de France, pp. 95-126, 1991GOYARD-FABRE, Simone. Os fundamentos da ordem jurídica.Trad. Claudia Berliner. São Paulo: Martins Fontes, 2002HAMMER, Stefan. A neo-kantian theory of legal knowledgein Kelsen’s pure theory of law? In: PAULSON, Stanley L.;PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.). New York: Oxford/Clarendon Press, pp. 177-194, 2007HÖFFE, Otfried. La théorie du droit de Kelsen est-ellepositiviste? In: Cahiers de philosophie politique et juridique del’université de Caen, n. 9, pp. 43-63, 1986HONORÉ, Tony. The basic norm of society. In: PAUL-SON, Stanley L.; PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.).Normativity and norms. New York: Oxford/Clarendon Press,pp. 89-112, 2007KELSEN, Hans. Foreword to the second printing of Mainproblems in the theory of public law. In: PAULSON, Stanley L.;PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.). Normativity and norms.New York: Oxford/Clarendon Press, pp. 3-22, 2007a.KELSEN, Hans. General theory of law and state. Trad. AndersWedberg. New York: Russell & Russel, 1961KELSEN, Hans. Introduction to the problems of legal theory.Trad. Bonnie Litschewski Paulson and Stanley L. Paulson.Oxford: Clarendon Press, 1992KELSEN, Hans. O problema da justiça. Trad. João BaptistaMachado. São Paulo: Martins Fontes, 1998aKELSEN, Hans. Teoria geral das normas. Trad. José FlorentinoDuarte. Porto Alegre: Sergio Antonio Fabris, 1986KELSEN, Hans. Teoria geral do direito e do estado. Trad.Luís Carlos Borges. São Paulo: Martins Fontes, 2000KELSEN, Hans. Teoria pura do direito. Trad. João BaptistaMachado. São Paulo: Martins Fontes, 1997KELSEN, Hans. The pure theory of law, “labandism”,and neo-kantianism. A letter to Renato Treves. In: PAULSON,Stanley L.; PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.). Normativityand norms. New York: Oxford/Clarendon Press, pp. 169-175,2007bKELSEN, Hans. Value judgments in the science of law.In: Journal of social philosophy and jurisprudence, n. 7, pp. 312-333, 1942KELSEN, Hans. Zur Theorie der juristischen Fiktionen.In: KLECATSKY, Hans (org.). Die Wiener rechtstheoretischeSchule: Schriften von Hans Kelsen, Adolf Merkl, Alfred Verdross.Vol. II. Vienna: Europa Verlag, pp. 1215-1241, 1968KELSEN, Hans.O que é justiça? A justiça, o direito e apolítica no espelho da ciência. Trad. Luís Carlos Borges. SãoPaulo: Martins Fontes, 1998bKELSEN, Hans; TREVES, Renato. Formalismo giuridico erealtà sociale. Napoli: Edizioni Scientifiche Italiane, 1992KERVÉGAN, Jean-François. Raison philosophique etpositivisme juridique: l’exemple allemand. In: Cahier de philosophiepolitique et juridique de l’université de Caen, n. 13, pp.47-68, 1988LESER, Norbert. Die Reine Rechtslehre in Widerstreitder philosophischen Ideen. In: Die Reine Rechtslehre in wissenschaftlicherDiskussion. Vienna: Manz, pp. 97-104, 1982LUF, Gerhard. On the transcendental import of Kelsen’sbasic norm. In: PAULSON, Stanley L.; PAULSON, BonnieLitschewski (orgs.). Normativity and norms. New York: Oxford/Clarendon Press, pp. 221-234, 2007MATOS, Andityas Soares de Moura Costa. Filosofia dodireito e justiça na obra de Hans Kelsen. Belo Horizonte: DelRey, 2006MATOS, Andityas Soares de Moura Costa. Positivismojurídico e autoritarismo político: a falácia da reductio ad Hitlerum.In: DIMOULIS, Dimitri; DUARTE, Écio Oto (orgs.).Teoria do direito neoconstitucional: superação ou reconstrução dopositivismo jurídico? São Paulo: Método, pp. 103-127, 2008NIORT, Jean-François. Formes et limites du positivismejuridique. In: Revue de la recherche juridique: droit prospectif, n.18, Presses Universitaires d’Aix-Marseille, pp. 157-192, 1993PAULSON, Stanley L. La normativité dans la théoriepure du droit peut-elle se prévaloir d’arguments transcendantaux?”.In: Droit et société, n. 7, pp. 349-369, 1987JURA 2012/2.

Andityas Soares de Moura Costa Matos: An alternative approach to the basic norm …147PAULSON, Stanley L. Introduction. In: PAULSON,Stanley L.; PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.). Normativityand norms: critical perspectives on kelsenian themes. Trads.Bonnie Litschewski, Stanley L. Paulson and Michael Sherberg.New York: Oxford/Clarendon Press, pp. xxiii-liii, 2007.PAULSON, Stanley L. Kelsen and the Marburg school:reconstructive and historical perspectives. In: KRAWIETZ,Werner (org.). Prescriptive formality and normative rationality inmodern legal systems: Festschrift for Robert Summers. Berlin:Duncker & Humblot, pp. 481-494, 1994RAZ, Joseph. Kelsen’s theory of the basic norm. In:PAULSON, Stanley L.; PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.).Normativity and norms. New York: Oxford/Clarendon Press,pp. 47-67, 2007RENAUT, Alain. Kelsen et le problème de l’autonomiedu droit. In: Cahiers de philosophie politique et juridique del’université de Caen, n. 9, pp. 7-21, 1986ROY, Louis. Pour une interprétation large de la normefondamentale-transcendantale de Hans Kelsen. In: Cahiersd’épistémologie, n. 238, 1997SOSOË, Lucas. La distinction de l’être et du devoir-êtredans la théorie pure du droit. In: Cahier de philosophie politiqueet juridique de l’Université de Caen, n. 9, pp. 65-81, 1986TREVES, Renato. Un inédit de Kelsen concernant sessources kantiennes. Trad. Michel Troper. In: Droit e societé, n.7, pp. 327-335, 1987TROPER, Michel, 1978. La pyramide est toujours debout!Réponse à Paul Amselek. In: Revue du droit public et de la sciencepolitique en France et à l’étranger, t. 94, n. 6, pp. 89-103, 1978VAIHINGER, Hans. The philosophy of “as if”: a system ofthe theorethical, pratical, and religious fictions of mankind.Trad. C. K. Ogden. London: Routledge and Kegan Paul, 2002WRIGHT, Georg Henrik von. Is and ought. In: PAUL-SON, Stanley L.; PAULSON, Bonnie Litschewski (orgs.).Normativity and norms. New York: Oxford/Clarendon Press,pp. 365-382, 2007Notes1“Having determined the province of jurisprudence, Ishall distinguish general jurisprudence, or the philosophy ofpositive law, from what may be styled particular jurisprudence,or the science of particular law; that is to say, the scienceof any such system of positive law as now actually obtains, oronce actually obtained, in a specifically determined nation, orspecifically determined nations” (Austin 2003, iii).2To read the text of the letter in French, the first publishedsince it was written in 1933, see Treves 1987, 333-335. Thedocument was translated into English and published in Kelsen2007b, 169-175. The original in German and a Italian translation(by Agostino Carrino) are available in Kelsen; Treves 1992, 55-58; 51-54, respectively. For an analysis of the letter, Matos 2006,66-68. The knowledge and study of the missive is importantto avoid anachronistic interpretations according to which thefinal characterization of Kelsen’s basic norm would be a legalfiction, mistake committed by José Florentino Duarte in hisintroduction to Kelsen 1986, VIII – IX. Paulson, who knows theletter very well, prefers to credit the skeptical phase of Kelsenthe supposed change of direction with regard to the natureof the basic norm. See Kelsen 2007b, 174, n. 15. The topic isdiscussed at leisure in subsection 3.1. of this paper.3According to Paulson, Kelsen’s work can be dividedinto three phases. The first, called “critical constructivism”would occur between 1911 and 1921, covering a period oftransition from 1913 to 1921. The second phase – called “classical”– would include most of the work of Kelsen, coveringthe years 1921 to 1960 and showing two distinct periods: theneo-Kantian (1921 to 1935) and the hybrid (1935 to 1960),which combined analytical elements to the neo-Kantian viewsalready settled. Finally, the third and final phase would be the“skeptical”, that would go from 1960 until the death of Kelsenin 1973 (Paulson 2007, xxvii).4Contrarily to the tradition, Paulson affirms that Kelsen’sneo-kantian legacy must be searched in Heidelberg, not inthe Marburg School, which is guided by Cohen. See Paulson1994, 485-494.5So, as an object of the legal cognition, the State can onlybe conceived in legal terms, because juridically knowing somethingmeans to know as Law. See Kelsen 2007a, 15-16.6To a analisys of the matter, see Goyard-Fabre 2002, 345;Matos 2006, 31-37; Roy 19977A debate about the differences between the basic normsthat are present in the static legal systems (natural law) andthe dynamic ones (legal positivists) can be found in the essay“The doctrine of natural law and legal positivism” in Kelsen2000, 557-580.8The proposition that describes the basic norm is ahypothetical judgment capable of, when assumed the Grundnorm– “if” it’s assumed, because it is a hypothesis –, enablingthe interpretation of certain norms as legal. However, I mustregister the position of Celano 2000, 184, who believes that thebackground question – is the basic norm an expression of thehypothetical or the categorical judgments? – is obscure andunstable, what makes this author believe that the basic normembodies a categorical judgment, because the legal cognitionsees it as something unspoken.9Hammer asserts that the assumption of Kelsen’s basicnorm isn’t a simple subjective decision about wanting or notseeing the law as a science. Actually, it’s about an epistemologicalnecessity for any strictly legal interpretation of normativematerials. See Hammer 2007, 186-188.10See Losano’s introductory study in Kelsen 1998a.11The expression “closure norm” as synonym to the basicnorm was coined by Bobbio in a interview given by DaniloZolo. See Bobbio; Zolo, 1998.12Raz rightly criticizes the first of these propositions inRaz 2007, 51-53. To do so, he resorts to an internationalistargument originally made by H. L. A. Hart.13As wrongly suggested by Edel 2007, 216 – who believedthat the basic norm is a reflection of a “logical endpoint” – andRoy 1997, 11.14Our interpretation is approved by Bobbio: “Kelsen’sclosure of the legal order is a sort of reference back from finalcauses to the first cause, from empirical determinations to thecausa sui. Thus in an essentially non-metaphysical thinker likeKelsen the ‘closure’ of a system through the Grundnorm is only,so to speak, a closure of convenience. It is a little like the ideaof the absolute sovereignty of the nation-state. The idea ofsovereignty as ‘power of powers’ is a closure of convenience,no different from the Grundnorm conceived of as a ‘norm ofnorms’” (Bobbio 1998, 2-3).JURA 2012/2.

148 Papp Attila: Uzsorabíróságok MagyarországonPapp AttilajogászUzsorabíróságokMagyarországonAz uzsorabíróság, mint különös bíróság, a magyarigazságszolgáltatás rendszerében még a Horthy-korszak(1920-1944) elején jelent meg. 1 A másodikvilágháború után sem volt ez másként, ugyanisszintén különbíróságként funkcionált tovább a népidemokrácia hajnalán is. Az uzsorabíróságon kívülkülön bíróságként működött még a második világháborúutáni, új korszakban, mint olyan, a VálasztásiBíróság is, e bírói fórum, mint különbíróság, 1945és 1950 között létezett. De különbíróságok voltak anépbíróságok, a hadbíróságok és a rögtönítélkező bíróságok,illetve a Magyar Népköztársaság Alkotmányamegalkotásának évéig működött, mint különbíróifórum az előbb említetteken kívül még a Hatásköri-,valamint a Közigazgatási Bíróság is. 2 Halálos ítéletekmeghozatalára azonban kizárólag a had-, az uzsora-, anép-, és a rögtönítélő bíróságok (mint különbíróságok)voltak jogosultak. 3Új különbírói intézményként állította fel még az1954. évi bírósági szervezeti törvény a közlekedésikülönbíróságokat. Hat ilyen bíróság alakult, és hatáskörükbetartoztak a közlekedés, szállítás és hírközléssérelmére elkövetett bűncselekmények. Ítéletük ellena Legfelsőbb Bírósághoz volt helye fellebbezésnek.Működésüket az 1957. évi XXXIV. törvény 4 szüntettemeg, és e bűncselekmények elbírálását Budapesten aKözponti Kerületi Bíróság, vidéken pedig a megyei bíróságszékhelyén működő járásbíróság hatáskörébe utalta.Külön ügyészségek is működtek az említett különbíróságokmellett. A népbíróság mellett népügyészség,a közlekedési bíróság mellett 1953 és 1957 között pedigközlekedési ügyészség funkcionált, továbbá működtekkatonai ügyészségek a katonai bíróságok mellett, valamintlétezett a határőrségnek is külön katonai ügyészsége.Azonban ezek is az országos ügyészi szervezetbe tartozvaműködtek a legfőbb ügyésznek alárendelve. 5Az uzsorabíróságok – amelyek kizárólag árdrágítássalkapcsolatos és valutáris bűncselekményekbenjártak el – mellett pedig valutaügyészségek 6 működtek.1. A bírósági szervezetrendszerfelépítése a Horthy-rendszerbenAz 1919. augusztus 1-jéig fennálló Tanácsköztársaságután a szegedi, majd siófoki központtal megalakuló,Horthy vezette Nemzeti Hadsereg különítményeseinekfehérterrorja következett, majd 1920. március1-jétől datálódik a király nélküli Magyar Királyságismételt megalakulása, Horthy Miklós kormányzóságával.7 A nemzetgyűlés 1921-ben, a királypuccsokután kimondta a Habsburg-ház uralkodói jogánakmegszűnését. Magyarország király nélküli királyságkéntműködött, a hivatalokat továbbra is magyar királyinaknevezték, a bíróságok a Szent Korona nevébenítélkeztek. 8 A Szent Korona birtoktan egyszersmind arevíziós törekvéseket támasztotta alá. Az 1920 februárjábanösszeülő egykamarás nemzetgyűlés az államiszuverenitás törvényes képviselőjének nyilvánítottamagát. Mandátuma 1922-ig szólt. Az országgyűlés1927 és 1944 között kétkamarás törvényhozó szervkéntműködött. 9Törvényhatóságok a vármegyék és a törvényhatóságijogú városok voltak, amelyek között különállóhelyet kapott Budapest, az ország „székesfővárosa”.A vármegyék területében a trianoni békeszerződéskövetkeztében jelentős változás állt be, ugyanis a63 vármegyéből a békeszerződés mindössze 33 vármegyéthagyott meg és ezek közül is csupán 10 maradt„területében érintetlen állapotban”, míg 23 ún.„csonka vármegye” keletkezett. Az 1923. évi XXV.törvénycikk egyesített több csonka vármegyét, úgy,hogy 25 vármegyei törvényhatóság lett, régebbi elnevezésüketazonban mint k. e. (közigazgatásilagegyelőre) „egyesített” megyék megőrizték. 10A két világháború között jórészt visszatértek adualista kori bírósági szervezethez 11 , némely változásokcsak a különbírói (például a hadbírói) fórumokatérintették, illetve az esküdtbíróságok működésétmár a korszak elején felfüggesztette a 6898/1919.ME rendelet. Ezután az esküdtszékeket többé márnem is állították vissza, holott ez a későbbiek sorántöbbször is tervbe lett véve. 12 De nem csak a bíróságiszervezetrendszer, hanem az ügyészségek is mindszervezeti felépítésükben, mind pedig működésükbenhasonlítottak a dualista-kori rendszerhez, és ezaz ügyészi szervezet egészen a népi demokratikuskorszakig fennmaradt. 13 Alapvető fontosságú volt aHorthy-korszak igazságszolgáltatása szempontjábólmég az 1921. évi III. törvénycikk is. 142. Az uzsorabíróság helyea jogszolgáltatás rendszerébenHorthy alattAz uzsorabíróságokat az árdrágító visszaélésekről szóló1920. évi XV. törvénycikk (ez egyben hatályon kívülhelyezte az árdrágító visszaélésekről addig rendelkező1916:IX. törvénycikket) végrehajtására kiadott5.950/1920. M. E. sz. rendelettel állították fel, kizárólagaz e bűncselekmények elkövetői feletti ítélkezésJURA 2012/2.

Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországoncéljából. 15 Majd a későbbiekben már a valutabűncselekményekés némely más gazdasági bűncselekményekesetén is eljártak. E különleges bíróságoknak 16 eredetilegnem volt joguk arra, hogy halálos ítéleteketszabjanak ki, azt csak – mint majd látni fogjuk – a II.világháború után megalkotott, új jogszabályok tettékszámukra lehetővé.Az uzsorabíróságok a Horthy-korszakban a királyitörvényszékek vagy a nagyobb járásbíróságok kereténbelül, azonban azoktól különálló, háromfős uzsorabíróitanácsokban működtek, melyek elnöke és egyiktagja mindig hivatásos bíró (szakbíró), másik tagjapedig, mint laikus ülnök, az őstermelés, az ipar és akereskedelem egyik képviselője (szakférfiúja) volt. 17A bíróság eljárására a gyorsaság volt a jellemző,amely eljárás az elejétől a végéig az együttülő bíróságelőtt – a lehetőségekhez képest – félbeszakításnélkül folyt le. Ez a bírósági szervezet egy ideigmég 1945 után is megmaradt, és az uzsorabírósághatáskörébe utalt büntető eljárásokat ilyen összetételű(tehát többségükben hivatásos bírákból álló)tanácsok bírálták el.Az árdrágító visszaélésekről szóló törvény büntetőrendelkezéseita katonai büntetőbíráskodás alá tartozóegyénekkel szemben is megfelelően alkalmazni kellett.18 Az eljárásra a katonai büntetőeljárás szabályaiszerint a katonai büntetőbíróságok voltak hivatottak,tehát nem az uzsorabíróságok! Vagyoni elégtételalkalmazását azonban katonai büntetőbíráskodásalá tartozó egyénekkel szemben is csak a polgáribüntetőbíróság rendelhette el. Amennyiben a katonaibüntetőbíróság vagyoni elégtétel alkalmazását tartottaszükségesnek, az iratokat ítéletének jogerőreemelkedése után megfelelő indítványtétel végett azilletékes ügyészséghez tette át. 19 Az uzsorabíróságok– tulajdonképpen a most ismertetett formában– 1950-ig álltak fenn.2.1 Az árdrágító visszaélésekAz árdrágító visszaélés vétségét az követte el:—— aki közszükségleti cikkért a törvény értelmébenerre jogosult hatóság részéről megszabottvagy megengedett legmagasabb árnál magasabbárat követelt, kötött ki vagy fogadott el,vagy aki közszükségleti cikket – nyereségetcélzó tovább eladás végett – a legmagasabbárnál magasabb áron vásárolt (ártúllépés);—— aki olyan közszükségleti cikkért, amelyneklegmagasabb árát a hatóság nem szabta meg,olyan árat vagy egyéb ellenszolgáltatást követelt,kötött ki vagy fogadott el, amely – tekintettelaz előállítási vagy termelési, illetőlega beszerzési és egyéb költségekre, valamintaz összes egyéb körülményekre, különösen149a gazdasági élet viszonyaira is – a méltányoshasznot meghaladó nyereséget foglalt magában(áruuzsora);—— aki közszükséglet tárgyául szolgáló munkateljesítésrevonatkozó szerződésnél, akár mintmunkaadó, akár mint munkavállaló a másikfél szorult helyzetének kihasználásával olyanellenszolgáltatást követelt, kötött ki vagyfogadott el, amely – tekintettel az összes körülményekre,különösen a gazdasági életviszonyaira is – a saját szolgáltatásának értékétszembetűnően aránytalanul meghaladta(munkabéruzsora);—— aki közszükségleti cikkel árdrágításra alkalmasmódon üzérkedett, különösen ily célból aközszükségleti cikk árát az árunak a fogyasztóhozjuttatása végett nem szükséges közbensőkereskedéssel (láncolatos kereskedés)drágította vagy közszükségleti cikk forgalombahozatalának közvetítésénél aránytalandíjazásért járt el (árdrágító üzérkedés);—— aki forgalomba hozatal céljára rendelt közszükségleticikk készletét a cikk árának drágításavagy magas árának fenntartása végettnyerészkedési célzattal elrejtette, eltitkolta,megsemmisítette, használhatatlanná tette, aforgalomba hozataltól visszatartotta, termelését(előállítását) vagy a vele való kereskedéstkorlátozta vagy a készletet a közellátástólárdrágításra alkalmas bármely más módonjogosulatlanul elvonta (áruelvonás);—— aki oly közszükségleti cikket, amelynek forgalmáta minisztérium rendelkezései korlátozták,e korlátozások megszegésével vagykijátszásával nyerészkedés végett beszerzettvagy a minisztérium tilalma ellenére külföldrevagy az ország megszállott területére kivitt(árucsempészet);—— valamint, aki forgalomba hozatal céljára rendeltközszükségleti cikk eladását valakivelszemben csak azért tagadta meg, mert az aszemély vagy e személynek a hozzátartozójaőt vagy mást az előbbiekben említett cselekményekmiatt a hatóságnál feljelentette (közszükségleticikk eladásának megtagadása). 20Azonban aki oly közszükségleti cikkért, amelyrenézve a törvény értelmében erre feljogosított hatóságtájékoztató árat állapított meg, olyan árat vagy egyébellenszolgáltatást követelt, kötött ki vagy fogadottel, amely a tájékoztató árat meg nem haladta, nemvolt büntethető. 21Az árdrágító visszaélés bűntettét követte el, és ötévig terjedő börtönnel, valamint ötszázezer koronáigterjedő pénzbüntetéssel volt büntetendő az árdrágítástelkövető közvetítő. Árdrágító visszaélés bűntettétJURA 2012/2.

150 Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországonkövette el továbbá az is, aki abból a célból, hogy ahatóságot az ár megállapításnál lényeges körülménytekintetében tévedésbe ejtse vagy tévedésben tartsa,a hatóság előtt – ezt tudva – hamis vagy hamisítottadatokat tartalmazó számlát, kötlevelet, fuvarleveletvagy más ilyen (illetve hasonló) okiratot használt. 22Ha pedig a törvénycikkben meghatározott valamelyvétséget vagy bűntettet üzem vagy vállalatalkalmazottja vagy megbízottja követte el és azüzem vagy vállalat tulajdonosát (üzletvezetőjét),illetőleg a megbízót a hivatásából folyó felügyeletivagy ellenőrzési kötelességének teljesítésében akárszándékos, akár gondatlan mulasztás terhelte, akkoraz üzem tulajdonosa (üzletvezetője), illetőlega megbízó – amennyiben cselekménye súlyosabbbüntetőrendelkezés alá nem esett – vétség miatt hathónapig terjedő fogházzal és húszezer koronáigterjedő pénzbüntetéssel, ha pedig az alkalmazottvagy megbízott cselekménye bűntetté minősült, kétévig terjedő fogházzal és százezer koronáig terjedőpénzbüntetéssel volt büntetendő. Ellenben nem voltbüntethető az, aki a cselekmény elkövetését rendesgondossággal sem előzhette volna meg. 23Annyit szükséges még ide megjegyezni, hogy atörvénycikk értelmében annak rendelkezései nemterjedtek ki az áruknak kiviteli engedély alapján külföldreszállítása céljából történt eladásokra és vásárlásokra. 243. A bírósági rendszer átalakításaa népi demokrácia első évtizedeibenA második világháborút követő időszak jelentősváltozást hozott mind Magyarország, mind pedigegész Közép – Kelet Európa népeinek életében. Eztermészetesen a bírósági szervezetünkre is hatássalvolt, és Magyarország is rákényszerült a szovjetminta bevezetésére. A szocialista igazságszolgáltatásimodell végeredményben az 1936. évi SzovjetAlkotmányon és az 1938. évi Szovjet Bírósági SzervezetiTörvényen alapult. 25A letűnt Horthy-rendszer romjainak eltakarításáhoztartozott a Magyar Főudvarnagyi Bíróság megszüntetése26 és a használhatatlan formává süllyedtvádtanács felszámolása 27 , valamint a politikailag megbízhatatlanbírák eltávolítása is. Ez utóbbi törekvésmegvalósítása érdekében az 1948. évi XXII. törvényfelhatalmazta az igazságügy-minisztert, hogy bármelybírót beleegyezése nélkül is más bírósághozáthelyezhessen, vagy végelbánás alá vonhasson.„A fordulat évétől (1948), a népi demokrácia fejlődésénekmásodik szakaszában, a jogszolgáltatási szervezetalakulására is rányomta bélyegét a proletariátus diktatúrájánakkialakulása, melyben a vezetés a parasztsággalszövetségre lépett munkásosztály kezébe került. Most márátfogó jellegű, határozottabban szocialista átszervezés érvényesült.Ennek jele volt az 1949. XI. tc., mely a népiülnökök működését a büntetőbíráskodás egész vonalán bevezette.Büntetőügyekben megszűnt az egyesbíráskodás.” 28Ez „rendszerváltás utáni” nyelvezetre lefordítva aztjelentette, hogy az 1940-es évek végén kezdődött el arégi magyar bírósági szervezet felszámolása. Ennek„nyitánya” az 1949. évi XI. törvény volt. Eszerint abüntetőeljárásban egyszerűsítették a fellebbvitelt,és ezzel megszüntették a harmadfokú eljárást (tulajdonképpenaz ítélőtáblákat). Érdekesség, hogyezzel szemben az 1949. évi XX. törvényben, az újAlkotmányban a felsőbb bíróság, mint olyan, mégszerepelt. 29Rákosiék gyors ütemben igyekeztek a még mindiga Horthy-korszakéhoz hasonlító bírósági szervezetetvégérvényesen felszámolni: „nem elég, ha a gyárélén munkásigazgató van, hanem szükség van arra, hogyaz államapparátus, a hadsereg, a rendőrség, a diplomácia,a bíróság, a minisztériumok, a városi önkormányzatokkulcspozícióiba mindenüvé a munkások, parasztok, ahaladó értelmiség fiai kerüljenek.” 30 „A bíróságokat is,melyek oly gyakran hoznak felháborító és a demokráciáraszégyenletes ítéleteket, az idén szemügyre fogjuk venni ésintézményesen gondoskodunk arról, hogy az új magyarszellem közéjük is teljes erővel benyomuljon.” 31 A szovjet„Visinszki-elmélet” rányomta a bélyegét mind amagyar „népi demokratikus” törvényalkotásra, mindpedig az új, a népi demokráciának megfelelni akaróbírósági szervezetre és igazgatásra. Felszámoltákpéldául a Közigazgatási Bíróságot, illetve a HatásköriBíróságot, valamint a munkaügyi bíróságokat is. 32Az 1949. évi XI. törvény értelmében megjelentekaz ítélkezésben a laikus elemek, a népi ülnökök is. Ajárásbíróságon a tárgyalást vezető szakbíró elnökmellett két népi ülnök, a törvényszék öttagú tanácsábanaz elnökön kívül még egy szakbíró és 3 népi ülnök,az ítélőtábla és a Kúria fellebbezési tanácsaibanpedig 3 szakbíró mellett 2 népi ülnök foglalt helyet. Etörvény ugyanis egyben bevezette az egyfokú fellebbezésrendszerét is. Értelemszerűen a járásbíróságtólaz ítélőtáblához, a törvényszéktől pedig a Kúriáhozvolt helye fellebbezésnek. Az ülnököket a nagyüzemimunkásság megfelelő szervei választották, és egyvagy két hónapi szolgálatra hívták be őket a bírósághoz.A népi ülnökké választás feltétele a magyarállampolgárság, a büntetlen előélet, a választójog ésa betöltött 23. életév volt. Mind a bíróságok, mindpedig az ügyészségek elnevezését is törvényerejűrendelettel szabályozták újra (persze ekkortól nagyszámútvr. született más alapvető, lényeges kérdésekszabályozására is). Így elvesztette addigi „magyar jellegét”elnevezéseiben is a bírósági szervezet, hiszena törvényszékből megyei bíróság, a Kúriából pedigLegfelsőbb Bíróság lett 1949-ben. 33JURA 2012/2.

Papp Attila: Uzsorabíróságok MagyarországonLényeges törvényi szabályozásra az 1949. éviXX., ún. alkotmánytörvény (azaz a Magyar NépköztársaságAlkotmánya) kiadásával került sor. 34 Az újAlkotmány VI. fejezetében 35 , a bírói szervezet ismertetésébena következő, ún. rendes ítélkező fórumokattaláljuk: a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságát,amely a Kúriát, valamint a felsőbíróságokat (az ítélőtáblák)váltotta fel. Rendes bíróságok voltak még azalkotmány szerint a megyei bíróságok, amelyek pediga törvényszékeket váltották. Változatlan névvelcsupán az egyébként is fennmaradó járásbíróságokathagyták meg. A külsőségeket tekintve is átalakulásonment keresztül a bírósági rendszer. A MagyarNépköztársaság Legfelsőbb Bíróságán például 1949novembere után változott meg az ülésterem addigjellegzetes képe. Míg korábban a széksorokategymás fölött helyezték el, jelképezve – a bíróságmásodelnöke, dr. Somogyi Ödön véleménye szerint–, hogy a kiváltságosok bírósága a Kúria, addig azalkotmány megjelenése után a „székek egyenlő sorokbanlettek elhelyezve, ezzel is a törvény előtti egyenlőségnyer kifejezést.” 36Az igazságszolgáltatási rendszer átalakításánakkövetkező állomása az 1950 évi IV. törvény 37 volt, amimegszüntette az államügyészségeket és a felsőbíróságokat.Ugyanis az ítélőtáblákból 1949 és 1950 közöttfelsőbíróságok lettek, amiket aztán megszüntettek,hiszen nem illettek bele a szovjet típusú, 3 szintű bíróságirendszerbe. 38 Egyszerűsítették az ügymenetet,megszűnt a harmadfokú perorvoslat lehetősége, ésígy a súlypont a törvényszékekről a járásbíróságokratevődött át. Ettől kezdve a büntető ügyek első fokúhatáskörű bírósága a járásbíróság lett. 39 Mint máremlítettem, a törvényszékekből megyei bíróságok,a Kúriából pedig Legfelsőbb Bíróság lett. Ezzellétrejött a háromszintű igazságszolgáltatás, amelyegyértelműen igazodott az állami és pártbürokráciatagozódásához, és a demokratikus centralizmus elvéhez,valamint megegyezett a szovjet mintával is. 40Nem szabad elfelejteni, hogy ezekben az évtizedekbenaz igazságszolgáltatás nem volt teljesen független,hiszen a politika kiszolgálójává vált: „(…) azosztályharcban a büntető igazságszolgáltatás éles fegyverés az ügyészségek és a bíróságok az osztályharcnak rendkívülfontos szervei.” 41 Ugyanez így hangzott a rendszerváltásutáni megfogalmazásban: „A büntetőbíráskodáseszközzé vált, hogy a diktatúra megvalósítsa a célkitűzéseit:a társadalom strukturális átalakítását, a tulajdonviszonyokmegváltoztatását, az ideológiai arculat átformálását, és apolitikai ellenfelek megsemmisítését.” 42A Kádár-rendszer alatt aztán a helyi (járási, városi)bíróságok számát csökkentették, amelynek okai elsősorbanaz egyre romló személyi és tárgyi feltételekvoltak: „Ezekre az évekre jellemző a bírói kar leépülésének,a kontraszelekciónak felgyorsulása, amely egészen a 90-es151évek elejéig tartott.” 43 Ide említendő meg az 1949. évi4181. számú Kormányrendelet. Ezzel hozták létreugyanis a Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiát. 44Az Akadémián 2 év alatt képeztek, elsősorban kádereketa bíróságok és az ügyészségek élére. A népiülnökök köréből került ki a hallgatók egy része, akikaz Akadémia elvégzése után hihetetlen gyors karrierttudtak befutni. Részletes bírósági szervezeti törvénymegalkotására azonban csak az új büntető és polgáriperes eljárás egységes törvénykönyvben való szabályozásaután került sor. A bírósági szervezetről szóló1954. évi II. törvény (Bsz.) alapelve a minden bíróságnál45 egységesen háromtagú tanácsban való ítélkezésmegvalósítása volt, ami az egyesbíróságot és az ötöstanácsot egyaránt megszüntette. A járásbíróságon ésa megyei bíróságon a tanács egy szakbíróból, mintelnökből és 2 népi ülnökből, a megyei bíróság fellebbezésitanácsán és a Legfelsőbb Bíróságon pedig3 szakbíróból alakult, büntető és polgári perekbenegyaránt. 46Az 1989. évi rendszerváltozást megelőzően mégegy alkalommal, 1972-ben érte egy nagyobb változtatása magyar bírósági szervezetrendszert. Az 1972.évi igazságügyi egységesítés és reform az 1972. éviIV. törvény alapján módosította a Magyar Népköztársaságbírói és ügyészi, valamint egyéb jogszolgáltatófórumait.4. Az uzsorabíróságokhoz kapcsolódó,halálbüntetés kiszabását is lehetővétevő jogszabályok 1945 utánAz imént már említettem, hogy magának az uzsorabíróságnaka szervezete ugyan nem sokat változott1945 után, azonban a második világháború utániúj élethelyzet, a merőben megváltozott társadalmi,politikai és gazdasági valóság teljesen új jogalkotóifelfogást hozott magával.Már a legelső, új hatalomgyakorló szervnek, azIdeiglenes Nemzeti Kormánynak a felhatalmazása iskiterjedt egyrészt akár új büntető rendelkezésekmeghozatalára (azaz egyes, eddig büntetendővénem nyilvánított magatartások szankcionálására),másrészt akár az egyes deliktumok büntetési tételeinekaz újbóli meghatározására (ezen belül azokszigorítására) is.Ilyen büntetőjogi tárgyú és akár halálbüntetéstis előíró jogszabály volt például az árdrágító visszaélésekbüntetésének szigorításáról szóló, 1945. augusztus19. napján kihirdetett és hatályba lépett 6730/1945.ME. számú rendelet is, amely abszolút határozottszankcióként most már halálbüntetés kiszabásátírta elő az uzsorabíróságnak az árdrágító visszaélés(1920. évi XV. tc. 1. §) elkövetőjére, amennyibenJURA 2012/2.

152 Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországonaz a bűncselekményét visszaesőként 47 , jelentős – azeredeti rendelkezés szerint húszezer pengőnél nagyobb– értékre (1944. évi VI. tc. 3. § 2. pont) vagyüzletszerűen 48 követte el, feltéve, ha azzal a közellátásérdekét súlyosan veszélyeztette. 49 A háború utániállapotok, a közszükségleti cikkek égető hiánya ésa cselekmény ebből következő társadalomra veszélyességeés nagyfokú tárgyi súlya miatt a jogalkotóúgy látta, hogy olyan külön szabályozásra van szükség,amely expressis verbis kimondja e tettek halállalbüntetendőségét.1945 október 19. napján hirdették ki és lépetthatályba a 9480/ 1945. ME. számú rendelet is, amelya közszükségleti cikkek engedély nélkül való kivitelénekmegtorlásáról szólt. A büntetőeljárás lefolytatását arendelet 3. §-a az uzsorabíróságok hatáskörébe utalta.A rendelet értelmében a közszükségleti cikknek (azutazással kapcsolatos személyes szükségletet meghaladómennyiségben) miniszteri engedély nélkültörténő külföldre szállítását példát statuáló szankcióval(értsd: halálbüntetéssel) kellett sújtani, ha a cselekménya közellátás érdekét súlyosan sértette vagyveszélyeztette, valamint úgyszintén üzletszerűségesetében is [1. § (2) bek.].A 60/1946. ME. számú rendelet az orgazdaság azoneseteit is halálbüntetéssel rendelte sújtani, amelyetközforgalmú közlekedési vállalat birtokából vagybirlalatából származó, avagy rablásból szerzett dologgalkapcsolatban követtek el. 50A 8800/1946. ME. számú rendelet már egységesenszólt a gazdasági rend büntetőjogi védelméről. Ez a kormányrendeletegyrészt újraszabályozta a 6730/1945.ME. számú rendeletben foglalt árdrágító visszaélésekkülönböző fajtáit, másrészt felsorolta és definiálta aközellátás érdekét veszélyeztető bűncselekményeket.A rendelet az árdrágító visszaélések öt fajtájára (ártúllépés,áruuzsora, árdrágító üzérkedés, áru-elvonás, árdrágítócsalárdság) 51 írta elő a halálbüntetés kiszabásánaklehetőségét, akkor, ha e cselekmények valamelyikétbüntetett előéletűként, illetve üzletszerűen vagy jelentősértékre valósították meg, feltéve, hogy az elkövető ezzela gazdasági rend érdekének súlyos sérelmét idézte elő[8800/1946. ME. számú rendelet 9. § (4) bek.].Ugyanezen feltételek (tehát egyrészről a büntetettelőélet, az üzletszerűség vagy a jelentős elkövetésiérték, másrészről pedig a gazdasági rend érdekéneksúlyos sérelme) esetén szintén halál volt a büntetéseannak, aki a közellátás érdekét veszélyeztető cselekményekvalamelyikét követte el. 52 Ezek körébetartozott a jogszabályon alapuló termelési kötelezettségmegsértése (ha valaki nem a jogszabályban meghatározottterményt vagy terméket állított elő, vagyazt nem az ott előírt terjedelemben vagy eljárássaltette); termék vagy termény készletének az elvonása,felhasználása, elfogyasztása, megsemmisítése és használhatatlannátétele, azok hatóság által elrendelt bejelentésénekelmulasztása, avagy hamis vagy hiányosbejelentése; a közellátás vagy az anyaggazdálkodáscéljára zár alá vett termék- vagy terménykészlet elvonása53 ; ilyen készlet forgalomba hozatalának jogszabályrendelkezése ellenére történő visszatartása,illetve nem megfelelő módon, mennyiségben vagycélra történő forgalomba hozatala; termék vagy terménybeszolgáltatására vonatkozó, jogszabályonalapuló kötelezettség nem teljesítése; terméknek vagyterménynek a hatóság által megállapított legmagasabbár túllépésével való (akár nem továbbeladási célú) beszerzése;valamint termék vagy termény beszerzésére,szállítására vagy felhasználására való jogosultságnakvalótlan bejelentéssel, a valóság elhallgatásával vagymás fondorlattal való kieszközlése, továbbá az ilyenjogosultsággal való üzérkedés is.Végül a 8800/1946. ME. számú rendelet 20. § (2)bekezdése úgyszintén a legsúlyosabb szankció kiszabásátrendelte el az ilyen ügyekben eljárni hivatottuzsorabíróságok számára azon bűnelkövetőkkelszemben, akik különböző pénzügyi jellegű deliktumokkal54 a rendelet hatályba lépésével (1946. augusztus 1.)egyidejűleg bevezetendő új törvényes fizetőeszköz,a magyar forint értékállandóságához fűződő érdeket súlyosansértették.Ez utóbbi rendelkezés hatálya a 20. § értelmében1946. december 31. napjáig tartott, ezt a határidőtazonban előbb a 24.650/1946. ME. számú rendelet1947. június 30-ig, majd a 8000/1947. Korm. rendelet 55az 1947. július 1. napját követő időszakra is (az utóbbmegalkotott 15.340/1947. Korm. rendelet 56 értelmében1948. július 31-ig) meghosszabbította.Az 5450/1948. Korm. rendelet a halálbüntetés lehetőségétkiterjesztette a 8800/1946. ME. rendelet20. §-ában felsorolt bűncselekmények mellett (azott említett feltételek fennállása esetén) „a forintértékreszóló bankjegyek és érmék tekintetében elkövetettpénzhamisítás bűntettére és vétségére” 57 is, és az ilyendeliktumok miatti eljárást szintén az uzsorabírósághatáskörébe utalta.Végül mind a 8800/1946. ME. számú rendelet 20.§-ának, mind pedig a frissen megalkotott 5450/1948.Korm. rendeletnek 58 a hatályát a 7920/1948. Korm.rendelet 59 az 1948. augusztus 1. napját követő időszakrais (az utóbb megalkotott 12.590/1948. Korm.rendelet 60 értelmében 1949. december 31-ig) meghosszabbította.5. Az uzsorabírósági különtanács,azaz a munkásbíróságA Bónis – Degré – Varga szerzőtrió szűkszavúan ír amunkásbíróságról: „További lépést jelentett a nép rész-JURA 2012/2.

Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországonvételével történő szocialista bíráskodás megvalósításábanaz 1947. XXIII. tc.-kel felállított uzsorabírósági különtanács,amit a közbeszédben munkásbíróságnak neveztek.Hamarosan minden törvényszéken megalakították. Egyszakbíróból és négy ülnökből álló tanácsban ítélt. Az ülnököketa nagyüzemek üzemi bizottságának javaslatáraa szakszervezeti tanács által összeállított névjegyzékbőlsorshúzás alapján hívták be 6-6 havi szolgálatra. A munkásbírósághatáskörébe tartozott a népi demokrácia gazdaságirendje elleni bűncselekmények, a forintrontás, azújjáépítés szabotálása, az árdrágítás, és egyéb gazdaságitermészetű bűncselekmények ügyében való ítélkezés. Példásszigorral sújtotta a nagy gazdasági bűnözőket.” 61 Az1947. évi XXIII. törvény rendelkezett az uzsorabíróságikülöntanácsokról, vagyis a munkásbíróságról. Itt egyhasonlóképpen működő és eljáró bírósági szervezetetkell elképzelni, mint például a népbírósági ötöskülöntanácsok 62 esetében, vagyis a külön bíróságonbelül egy külön működő bíróságot (tanácsot) tulajdonképpen.Az eljárás az uzsorabírósági különtanács hatáskörébetartozott a következő esetekben. A gazdaságirend büntetőjogi védelme tárgyában kibocsátott8800/1946. ME. sz. rendelet 1. §-ában meghatározottárdrágító visszaélés bűntette, úgyszintén ugyanenneka 7. és 8. §-ában meghatározott közellátásérdekét veszélyeztető bűntett miatti eljárás abban azesetben, ha elkövetőjük: 1) az árdrágító visszaélésekrőlszóló 1920:XV. törvénycikkben, a magyar állam biztonságátés nemzetközi érdekét veszélyeztető egyescselekmények büntetéséről szóló 1940:XVIII. tc. 5-8.§-aiban, a közellátás érdekét veszélyeztető cselekményekbüntetéséről szóló 1941:X. törvénycikkben, anemzeti gazdálkodás rendjét zavaró egyes cselekményekszigorúbb büntetéséről szóló 1944:VI. törvénycikkbenvagy a 8800/1946. ME. rendelet I-III. fejezetébenmeghatározott valamely bűncselekmény miatt1945. évi július hó 1. napja után már büntetve voltés büntetésének kiállása óta újabb cselekményénekelkövetéséig öt év még nem telt el; vagy 2) tudatosanarra törekedett, hogy illetéktelen nyereségből állandókeresetforrásra tegyen szert (üzletszerű elkövetés);vagy 3) a cselekménnyel jelentős, illetéktelen nyereségetért el vagy törekedett elérni vagy a cselekménytjelentős termény- vagy terménymennyiség tekintetébenkövette el (8800/1946. ME. számú rendelet 9.§-ának (2) bekezdése); úgyszintén, ha 4) a fentebbi 1-3.pontok valamelyike szerint minősülő cselekmény agazdasági rend érdekét súlyosan sértette (8800/1946.ME. rendelet 9. §-ának (4) bekezdése).A munkástanács hatáskörébe tartozott még a közszükségleticikkek engedély nélkül való kivitelénekmegtorlása tárgyában kibocsátott 9480/1945. ME.rendelet 1. §-ának (1) bekezdésében meghatározottbűntett elbírálása is, de csak abban az esetben, ha a153cselekményt üzletszerűen követték el (9480/1945. ME.rendelet 1. §-ának (2) bekezdése). 63Viszont az őstermelőknek a saját terményeiktekintetében elkövetett cselekménye csupán abbanaz esetben tartozott az uzsorabírósági különtanácshatáskörébe, ha árdrágító visszaélés esetében az árdrágítássalelért vagy elérni kívánt vételár összege,egyébként pedig a cselekmény tárgyát képező terményértéke az ötezer forintot meghaladta. 64Az uzsorabírósági különtanács eljárásának tárgyarendszerint csak az 1947. évi XXIII. törvény 1. §-ábanmegjelölt bűncselekmény lehetett, az ilyen bűncselekménnyelösszefüggésben elkövetett más bűncselekménytazonban a különtanács az államügyészségindítványára szintén ítélkezése körébe vonhatta. Akülöntanács akkor is eljárhatott, ha a cselekményt avádtól eltérően – a tettazonosság körében – az 1. § alánem eső bűncselekménynek minősítette. 65Uzsorabírósági különtanácsot kellett alakítani azítélőtáblák székhelyén működő minden uzsorabíróságnál.A szükséghez képest ugyanazon uzsorabíróságkebelében több tanács is alakítható volt. Ugyancsaka szükséghez képest az igazságügy-miniszter azítélőtábla székhelyén kívül működő uzsorabíróságnális elrendelhette különtanács alakítását. 66A munkásbíróság öt tagból állt. Elnöke az igazságügy-miniszteráltal kijelölt ítélőbíró (tehát szakbíró),tagjai pedig a (3) bekezdés 67 szerint összeállítottjegyzékbe felvett munkavállalók közül az igazságügy-miniszteráltal közvetlenül megejtett sorshúzásútján hat hónapi időre kijelölt munkásbírák 68 voltak.Minden tanácshoz ezenfelül, ugyanilyen módon hathónapi időre két pótbírót is kellett jelölni. A pótbíróbehívására akkor került sor, ha valamelyik munkásbíróakadályozva volt. 69A tárgyalást az elnök vezette. A munkásbírót(illetve a pótbírót) az e törvénnyel szabályozott eljárásbanegyébként ugyanazok a jogok illették meg,mint az ítélőbírót. A tanácskozásra és a szavazásranézve a törvényszéki ügyvitel megfelelő szabályaivoltak irányadók azzal az eltéréssel, hogy szavazásrabocsátás előtt az elnök az ügy állását mind a ténykérdések,mind pedig a jogkérdések feltüntetésévelösszegezni volt köteles. A határozathozatalnál a szavazássorrendjét a munkásbírák életkora határoztameg, akként, hogy legelőször a legidősebb munkásbírószavazott. Az elnök a legfiatalabb munkásbíró utánadta le szavazatát (ez ma a magyar bírói ítélőtanácsokbanfordítva van annyiban, hogy mindig a fiatalabbszavaz először, pont azért, hogy ne befolyásoljákaz idősebbek [és tapasztaltabbak] szavazatai). Ahatározat írásba foglalása viszont az elnök feladatavolt. 70 Az uzsorabírósági különtanács köteles volt atárgyaláson a döntése előtt minden esetben szakértőtmeghallgatni. 71JURA 2012/2.

154 Papp Attila: Uzsorabíróságok MagyarországonAz uzsorabírósági különtanács határozatai ellen– újrafelvétel és jogegység érdekében 72 használhatóperorvoslat kivételével – perorvoslatnak nem volthelye. 73Ha az uzsorabírósági különtanács ítélete halálbüntetéstállapított meg, a különtanács a Bűnvádiperrendtartás (1896. évi XXXIII. tc.) 497. §-ánakmegfelelő eljárás után azonnal határozott abban akérdésben, hogy az elítéltet kegyelemre ajánlja-e, vagysem. Ezután a bűnügyi iratokat az esetleg beadottkegyelmi kérvénnyel, valamint az államügyészségnekés a különtanácsnak a véleményével együttminden esetben az igazságügy-miniszterhez kellettfelterjeszteni. 74Amennyiben a törvény eltérően nem rendelkezett,az uzsorabírósági különtanács eljárása tekintetébenaz uzsorabírósági eljárás szabályait kellett alkalmazni.Megemlítendő még, hogy a munkásbíróság előttieljárásban az 1930. évi XXXIV. tc. 113. §-a alkalmazásánaknem volt helye. 75Felhasznált irodalomA Magyar Dolgozók Pártja határozatai 1948–1956. NapvilágKiadó, Budapest 1998Beér János – Csizmadia Andor: Történelmünk a jogalkotástükrében. Sarkalatos honi törvényeinkről 1001-1945. GondolatKiadó, Budapest 1966Béli Gábor: Magyar jogtörténet. Dialóg Campus Kiadó,Budapest – Pécs 1999Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre: Amagyar bírósági szervezet és perjog története. Kiadja a Zala MegyeiBíróság és a Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete. 2.bővített kiadás. Zalaegerszeg 1996Csizmadia Andor – Kovács Kálmán – Asztalos László:Magyar Állam és Jogtörténet. Tankönyvkiadó, Budapest 1975Csizmadia – Kovács – Asztalos: Magyar állam- és jogtörténet.Szerkesztette: Csizmadia Andor (1987) Átdolgozta:Horváth Pál és Stipta István (1995). Nemzeti TankönyvkiadóRt., Budapest 1998Fehér Lajos: Így történt. Budapest 1979Hajdu Gyula: Jogfejlődés a népi demokráciában. JogtudományiKözlöny 1948. évi 19-20. sz.Dr. Horváth Ibolya – Dr. Solt Pál – Dr. Szabó Győző – Dr.Zanathy János – Dr. Zinner Tibor: Iratok az igazságszolgáltatástörténetéhez 3. – Kúriai teljes ülések, államvédelmi felülvizsgálatok,„Párt”-ítéletek, törvényességi óvások, tárgyalási jegyzőkönyvek.Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1994Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon 1945-1989. ZrínyiKiadó, 1993Kengyel Miklós: Magyar Polgári Eljárásjog. Osiris Kiadó,Budapest 2005Korom Mihály: A magyar népi demokrácia első évei. Valóság1984. 3. sz.Dr. Lukács Tibor: A magyar népbírósági jog és a népbíróságok(1945-1950). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – ZrínyiKiadó, Budapest 1979Molnár János: A gazdasági rendőrség megalakulásának körülményei.Sic Itur ad Astra 2003. 2-3. sz.Mezey Barna: Magyar jogtörténet. Budapest 1999Dr. Nánási László: Az ügyészség története. Megjelent aLegfőbb Ügyészség hivatalos honlapján (http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/)Névai László: A magyar bírósági szervezet fejlődése a felszabadulásóta. Jogtudományi Közlöny 1960. áprilisOrdass Lajos: Válogatott írások (folytatás). MagyarországiEvangélikus Egyház Sajtóosztálya, Budapest 1998Papp Attila: A magyar Szent Korona országainak ítélkezőfórumai, különös tekintettel az Osztrák–Magyar Monarchia időszakára.E-tudomány 2011. 1. sz. (www.e-tudomany.hu)Papp Attila: „A magyar nép nevében!” A népügyészségekfelállításának 66. évfordulójára. Jogi Fórum Publikációk, 2011.július 11. (www.jogiforum.hu)Papp Attila: Néptörvényszék, Népbíróság és népbírósági jog Magyarországon.E-tudomány 2011. 4. sz. (www.e-tudomany.hu)Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Szikra, Budapest 1949Rákosi Mátyás: A fordulat éve. Szikra, Budapest 1950Stipta István: A magyar bírósági rendszer története. MultiplexMedia – Debrecen University Press, Debrecen 1997Tóth J. Zoltán: A halálbüntetésre vonatkozó magyarországiszabályozás a rendes és a rendkívüli büntetőjogban a II. világháborútkövető években, valamint az államszocializmus első évtizedében. MiskolciJogi Szemle 2008. sz. Dr. Ujkéry Csaba: Bírósági szervezetés igazgatás. Pécs 2002Jegyzetek1Az uzsorabíróságokat az árdrágító visszaélésekről szóló1920. évi XV. tc. végrehajtására kiadott 5.950/1920. M. E. sz.rendelettel állították fel. Később már a valutabűncselekményekés némely más gazdasági bűncselekmények esetén is eljártak.Az uzsorabíróságok a Horthy-korszakban a királyi törvényszékekvagy a nagyobb járásbíróságok keretén belül, különálló,háromfős uzsorabírói tanácsokban működtek, melyek elnökeés egyik tagja mindig hivatásos bíró (szakbíró), másik tagjapedig, mint laikus ülnök, az őstermelés, az ipar és a kereskedelemegyik képviselője (szakférfiúja) volt.2Az 1949. évi II. törvény szüntette meg őket.3Ezek eljárási jogosultsága kapcsolódott ugyanis a különbözőtípusú, de akár halállal is büntethető bűncselekményekelkövetői feletti ítélkezéshez.4Megemlítendő ide még az 1957. évi 8. törvényerejűrendelet az egyes büntető eljárási rendelkezések módosításárólis.5Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre:A magyar bírósági szervezet és perjog története. Kiadja a ZalaMegyei Bíróság és a Magyar Jogász Egylet Zala Megyei Szervezete.2. bővített kiadás. Zalaegerszeg 1996. 264. o.6Ezek viszont az államügyészség szervezetén belülműködő külön ügyészségi osztályok voltak. Például a BudapestiRendőrfőkapitányság Gazdasági Rendészeti Osztályáról(a továbbiakban GRO) a bűntettek vagy vétségek nyomozatianyagait vádemelésre mindig a Budapesti ÁllamügyészségFizetési Eszközökkel Elkövetett Bűncselekmények Osztályáraküldték meg. Erről bővebben lásd: Molnár János: A gazdaságirendőrség megalakulásának körülményei. Sic Itur ad Astra 2003.2-3. sz. 293-312. o.7A Nemzetgyűlés 1920. február 27. napi ülésén elfogadott1920. I. tc. rendelkezett az államformáról, amely a jogfolytonosságfigyelembevételével magyar királyság, ahol azonban a trónnincs betöltve. 1918. november 13. napján ugyanis megszűnta királyi hatalomgyakorlás, de ez magát az államformát nemérintette. Mivel pedig a Friedrich-kormány részlegesen, a Huszár-kormánypedig egészében is – visszamenőleges hatállyal– érvénytelenné és semmissé nyilvánította a Károlyi-, majd aBerinkey-kormány, illetve a Tanácsköztársaság hatóságainakminden törvényét, rendeletét, határozatát és intézkedését,ezzel 1918. október 31. napjáig megteremtette a jogfolytonosságot.Bonhardt Attila – Sárhidai Gyula – Winkler László:A magyar királyi honvédség fegyverzete. Zrínyi Kiadó, 11. o.81920. március 18. napján a hivatalban lévő Simonyi-SemadanSándor miniszterelnök kormánya rendeletben döntött azállami névhasználatot illetően. „Az állami hatóságok, hivatalnokokés intézmények elnevezése az állami címerhez a szentkoronánakalkalmazásáról” című, 2394/1920. ME. sz. rendelet a magyarkirályi jelző használatát rendelte el. E rendelkezés törvénybeJURA 2012/2.

Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországon155iktatására csak 2 év múltán, 1922-ben került sor. BonhardtAttila – Sárhidai Gyula – Winkler László: i. m. 11. o.9Bővebben lásd erről még: Papp Tibor – Farkas Márton– Józsa Antal – Liptai Ervin – Dombrády Lóránd – Tóth Sándor– Györkei Jenő – Gazsi József – Godó Ágnes – Kis András– Mucs Sándor – Kovács Jenő: Magyarország Hadtörténete II.Zrínyi Katonai Kiadó, Budapest 198510Csizmadia – Kovács – Asztalos: Magyar állam- és jogtörténet.Szerkesztette: Csizmadia Andor (1987) Átdolgozta:Horváth Pál és Stipta István (1995). Nemzeti TankönyvkiadóRt., Budapest 1998. 527. o.11A járásbíróságon általában egyesbíró járt el, innen atörvényszékhez lehetett fellebbezni. A megváltozott országterületmiatt a törvényszékek elhelyezkedése is megváltozott.Némely megyében több törvényszék is volt (Pest megyében,vagy Zala megyében például a zalaegerszegi és a nagykanizsai),viszont a kicsi megyékben (pl. Komárom – Esztergomvármegye) nem volt külön törvényszék. A következő lépcsőaz ítélőtábla volt, ami több törvényszék területét fogta át. Alegfelsőbb bírói fórum pedig a Kúria lett. Megjelent viszontaz igény a gyorsabb ítélkezésre, ezért csökkentették a bíróitanácsok létszámát és növelték az egyesbíró elé tartozó ügyekszámát, mind büntető, mind pedig polgári szakban. Egyes kisebbjelentőségű (értsd: súlyú vagy perértékű) törvényszékiügyek járásbírósági megtárgyalása 1930-tól vált lehetővé. AHorthy-korszak különbíróságainak jelentős része szintén adualizmusból eredt, néhány új különbírói fórum jelent csakmeg. Ilyen volt például a Kartellbíróság. Az 1929-es gazdaságivilágválság negatív hatásai, káros folyamatai kiküszöbölésevégett hozta meg a magyar országgyűlés a gazdasági versenyszabályozásáról szóló 1931. évi XX. törvénycikket, és ez hívtaéletre a kartellekkel szembeni eljárásokra hivatott Kartellbíróságot.A bíróság a kartellekkel szemben akár közvetlenkényszerintézkedéseket is alkalmazhatott. Szervezetileg akirályi Kúrián belül alakult meg, határozatait öttagú tanácsbanhozta. Elnöke a Kúria elnöke volt. A villamos energia törvényalapján felmerült vitás kérdések elbírálására szintén különbíróságot szerveztek a Kúrián, az 1931. évi XVI. tc. alapján.Ezt ld. Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre:i.m. 223. o.12Például a 81/1945. (II. 5.) ME rendelet – a népbíróságokról– preambulumában is említést tesznek róla: „Az ideiglenesNemzetgyűlés által 1944. évi december hó 21. és 22. napjaina Debrecenben adott felhatalmazás alapján az ideiglenes nemzetikormány attól a szükségtől vezettetve, hogy mindazok, akik a magyarnépet ért történelmi katasztrófa okozói, illetve részesei voltak,mielőbb elnyerjék büntetésüket, - az esküdtbíróságnak törvényhozásútján való visszaállításáig a népbíráskodás megvalósítása tárgyábana következőket rendeli.” De aztán az intézmény a szocialistaigazságszolgáltatási szervezettel nem volt összeegyeztethető.A népbíróságok működéséről bővebben lásd: Dr. LukácsTibor: A magyar népbírósági jog és a népbíróságok (1945-1950).Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó – Zrínyi Kiadó, Budapest1979. illetve Papp Attila: „A magyar nép nevében!” A népügyészségekfelállításának 66. évfordulójára. Jogi Fórum, Publikációk,2011. július 11. (www.jogiforum.hu) valamint Papp Attila:Néptörvényszék, Népbíróság és népbírósági jog Magyarországon.E-tudomány 2011. 4. sz. (www.e-tudomany.hu)13A jogfolytonosság helyreállításával, 1920-tól ismétkirályi ügyészség néven működött a szervezet, de igazolási,fegyelmi és büntető eljárásokra is sor került az igazságügyiapparátusokban a forradalmi időszakban tanúsított magatartásokmiatt. A zavaros időkben megnövekedett bűnözésés a gyorsabb eljárás követelményének eredményeként egyszerűsödtekaz eljárási szabályok, és az addigi legalitási elvetmegtörve megjelent a magyar jogrendben az opportunitásnéhány eleme is. Az 1921. évi XXIX. tc. alapján a főügyészhozzájárulásával az ügyész megszüntethette a nyomozásta csekély jelentőségű, a közérdeket számba vehetően nemsértő cselekmények miatt, ha a terhelt egyéniségéből, életviszonyaiból,a sérelem jóvátételére irányuló törekvésébőlalaposan feltehető volt, hogy nem fog újabb bűncselekménytelkövetni. E törvény nyomozási tevékenységre is feljogosítottaaz ügyészséget, melynek ellenőrzése a bíróság vádtanácsánaka feladata lett. A törvénykezés egyszerűsítéséről szóló 1930.évi XXXIV. tc. szerint pedig halmazat esetén az ügyészségmellőzhette a vádemelést az olyan bűncselekményért, amelya büntetés súlyát nem befolyásolta, sőt mellőzni kellett azoncselekmény miatt, amelynek felderítése jelentősen késleltettevolna az eljárást. Erről bővebben lásd: Dr. Nánási László: Azügyészség története. Megjelent a Legfőbb Ügyészség hivataloshonlapján:http://www.mklu.hu/cgi-bin/index.pl?lang=hu/14„Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről”– címet viselte, és 15 § alkotta. „Az állami és társadalmi rendfelforgatására vagy megsemmisítésére irányuló bűntettek és vétségek”,valamint „a magyar állam és a magyar nemzet megbecsüléseellen irányuló bűntettek és vétségek” fejezetekben tárgyalta az etörvénycikk szerint büntetendő magatartásokat. A Horthy-rezsim,tartva attól, hogy 1919 megismétlődhet, megpróbálta’bebetonozni’ az új rendet e jogszabállyal, amely kihirdetetettés életbe léptetett 1921. április 6. napján, halállal fenyegetveminden ez irányú (vagyis baloldali, állam – azaz Horthy – ellenes)szervezkedést. „Aki az állam és társadalom törvényesrendjének erőszakos felforgatására vagy valamely társadalmi osztálykizárólagos uralmának erőszakos létesítésére irányuló mozgalommalvagy szervezkedéssel összefüggően bűntettet vagy vétséget követel, annak a büntetése halál.” (1921. évi III. tc. 2. §) Azaz, akármár az államellenes vétségekért (tehát bármilyen, az 1921. éviIII. törvénycikkbe ütköző cselekedetért) is halálbüntetés voltkiszabható. Aztán az elnyomás további, még hangsúlyosabbeszköze lett az 1939. évi II. tc. „A honvédelemről”. 235 § alkotta,és részletesen szabályozta a honvédelemmel, sorozással,leventékkel, munkaszolgálattal stb. összefüggő kérdéseket.Bartha Károly honvédelmi miniszter 1938. december 7. napjánterjesztette a Képviselőház elé a törvényjavaslatot, melynekindoklása leszögezte: „Elengedhetetlenül szükséges, hogy háborúvagy háborús veszély esetén az ország valamennyi polgára mindszemélyes szolgálatával, mind vagyonával kötelezően résztvegyena haza védelmében.” Erre az alapelvre támaszkodva kért és kapotta kormány szinte példátlan mértékű felhatalmazást a 141.§-ban, amely kimondta, hogy „háború idején vagy az országotközvetlenül fenyegető háborús veszély esetén” a kormány – kivételeshatalom alapján – „a fennálló törvényektől eltérő rendelkezéseketállapíthat meg.” De felhatalmazást adott a kormánynak ajogszabály statárium hirdetésére a „civil” büntetőbíráskodáskörében is. A honvédelmi törvény szerint a minisztériumrögtönbíráskodást rendelhet el bármely bűntettre, akár civilekfelett is, „ha az ország épségének vagy belső rendjének megóvásavégett elrettentő példaadás szükséges.” (1939. évi II. tc. 221. §) Azilyen politikai jellegű büntetőügyekben a Horthy-korszak alattaz öttagú tanácsok ítélkeztek. De e bírói fórumokból is kétfajtalétezett. A 4039/1919. M. E. sz. rendelettel a Tanácsköztársaságszervei, megbízottai és fegyveres erejének tagjai elleni büntetőperek tárgyalására minden törvényszéknél öttagú tanácsot alakítottak1919 őszén, mely gyorsított eljárással, vizsgálat és vádalá helyezés nélkül, a fellebbezés teljes kizárásával ítélkezett(Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre: i. m.249. o.) Hasonló, politikai jellegű büntetőbíróságok voltak azítélőtáblák székhelyén működő törvényszékek öttagú külön tanácsai.E nagyobb törvényszékeken működő több bíró közül ugyaniskönnyebben lehetett olyat találni, aki a kormány által megkívántszellemben járt el. E rendelkezéssel tulajdonkeppenaz 1869:IV. tc.-nek azt az elvét törték át, hogy „senkit illetékesbírájától elvonni nem szabad”. Ilyen külön tanács elé utalta előszöraz 1915:XIX. tc. 16. §-a a hadiszállítások körül elkövetettvisszaéléseket, melyekben a 9550/1915. IM. sz. rendelettelszabályozott gyorsított eljárást kellett alkalmazni (Dr. BónisGyörgy – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre: i. m. 224. o.).Ezek az öttagú külön tanácsok ítéltek később aztán az állami ésJURA 2012/2.

156 Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországontársadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló szervezkedésmiatt indított büntetőperekben is, azaz elsősorban a kommunistákellen jártak el, azonban a rendes eljárási szabályokalkalmazásával. Az 1938. évi XVI. tc. már a felségsértés, lázítás,izgatás, hűtlenség valamint a kommunista szervezkedés címénindított büntetőügyek elbírálására is ezt a tanácsot jelölte kirövidített eljárás mellett, korlátozott fellebbezési lehetőséggel.Az 1940. évi XVIII. tc. pedig még jobban kiszélesítette ahatáskörüket, így ekkor már a budapesti büntetőtörvényszék öttagútanácsa járt el az ország egész területén útlevél-hamísítás,tiltott csapatgyűjtés stb. ügyekben is. Ide lásd még: CsizmadiaAndor – Kovács Kálmán – Asztalos László: Magyar Állam ésJogtörténet. Tankönyvkiadó, Budapest 1975151920. évi XV. tc. 9. § 2. fordulata: „Az uzsorabíróság szervezetétés általában a jelen törvény alá eső bűncselekmények esetébenkövetendő eljárást a minisztérium rendelettel szabályozza; rendeletébena bűnvádi perrendtartástól eltérő szabályokat is megállapíthat ésezek keretében a fellebbvitelt is kizárhatja vagy korlátozhatja.”161920. évi XV. tc. 9. § (1) bekezdés: „A jelen törvény alá esővétségek és bűntettek esetében az eljárás az erre a célra szervezendőuzsorabíróság hatáskörébe tartozik.”171920. évi XV. tc. 9. § (2) bekezdés. A következő, (3) bekezdéspedig emígy rendelkezett: „Amennyiben egyes helyekenaz uzsorabíróság megalakítása szükségesnek nem mutatkozik vagynehézséggel járna, a jelen törvény alá eső vétség esetében a kir. járásbíróság,bűntett esetében a kir. törvényszék jár el.”18A katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekről az1912:XXXIII. tc. 7. § 2. bekezdése (a honvédség katonai bűnvádiperrendtartásáról) rendelkezett.191920. évi XV. tc. 10. §201920. évi XV. tc. 1. §. E vétség egy évig terjedő fogházzalés százezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel, továbbáhivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztésével,valamint azoknak a cikkeknek az elkobzásávalvolt büntetendő, amelyekre nézve a cselekményt elkövették.Amennyiben pedig az árdrágítás visszaélését közvetítő követteel, ha felnőtt volt, akkor 10-től 25-ig terjedő botbüntetéssel,ha pedig fiatalkorú volt, akkor 5-től 25-ig terjedő vesszőbüntetésselvolt büntetendő. Ezzel pedig visszatértek az egyestestfenyítő büntetések (ld. még az 1920. évi XXVI. tc.-t), ámezt a bíróságok nem alkalmazták, betudható ez elsősorban ahazai és a külföldi közvélemény felháborodásának is. Ezekenfelül elítélés esetében kimondandó volt az ítéletben, hogy azelítélt iparigazolványát vagy iparengedélyét, vagy az azt pótlóhatósági engedélyét elvesztette, és egy évtől öt évig terjedőidőre el kellett tiltani az ítéletben megjelölt, vagy általában aközszükségleti cikkekkel való kereskedéstől. A külföldi elkövetőpedig az országból kiutasítandó s a visszatéréstől örökreeltiltandó volt, de a „belföldi” is öt évig terjedő időre kitiltandóvolt a községből, mely nem illetőségi helyeként szerepelt. Azuzsorabíróság minden esetben elrendelte az ítéletnek az elítéltköltségén hírlapokban és falragaszok útján való közzétételét,ezenkívül kötelezte a nyílt üzlettel bíró elítélteket arra is, hogyüzletük ajtaján, vagy kirakatában feltűnő helyen az elkövetettvétséget és az ezért kirótt büntetést jelző táblát függesszenekki. A tábla e nyilvános helyen való kint hagyása fél éven átkötelező volt. Az ítéletet pedig be kellett vezetni az elítéltmunkakönyvébe, vagy iparigazolványába is.211920. évi XV. tc. 2. §221920. évi XV. tc. 3. §. A büntetések kiegészültek azelőbb már említett testfenyítő büntetésekkel, valamint az előbbiekbenfelsorolt egyéb mellékbüntetésekkel volt büntetendőaz, aki a törvénycikk 1. §-a alá eső valamely cselekményt aközellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben vagyüzletszerűen követte el, vagy aki az árdrágító visszaélés bűntettevagy vétsége miatt a törvénycikk alapján, vagy korábbanszabadságvesztés büntetéssel már büntetve volt. Ezenfelül, abíróság az elítéltet az államkincstár javára, belátása szerintmegállapítandó összegű, az elítélt vagyoni viszonyaihoz és acselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereségnagyságához mért vagyoni elégtétel megfizetésére is kötelezhette.A vagyoni elégtétel, a cselekménnyel illetéktelenül elértvagy elérni kívánt nyereség többszörösében is állhatott és azelítélt egész vagyonértékének elkobzásáig is terjedhetett.231920. évi XV. tc. 4. §241920. évi XV. tc. 7. §25Dr. Ujkéry Csaba: Bírósági szervezet és igazgatás. Pécs2002. 8. o.261946. évi IV. törvény271946. évi XIV. törvény28Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre:i.m. 260. o.29„Elvileg új alapot adott a bíróság szervezetének az alkotmány(1949. XX. tv.), mely megszüntette a bíróságnak még afeudális korból származó neveit, a Kúriát Legfelsőbb Bíróságnak, azítélőtáblákat felsőbíróságnak, a törvényszékeket megyei bíróságnaknevezte. Törvénybe iktatta a bírák választásának elvét és beszámolásikötelezettségét, bár ezt még a gyakorlatban nem sikerült teljesen keresztülvinni.”Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. VargaEndre: i.m. 261. o.30Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Szikra, Budapest1949. 144. o.31Rákosi Mátyás: A fordulat éve. Szikra, Budapest 1950.164. o. A Magyar Dolgozók Pártjának szintén a fordulat évében,1948-ban kiadott programnyilatkozata alapján is egyértelmű,hogy Rákosiék egyik fő célja az igazságszolgáltatás és a jogrendszergyökeres átalakítása lett. Lásd ezt: A Magyar DolgozókPártja határozatai 1948-1956. Napvilág Kiadó, Budapest 1998321949. évi II. törvény a közigazgatási bíróság megszüntetéséről.Magyar Közlöny. Rendeletek Tára. 1949. évi 21.sz. 181-182. o.33Dr. Ujkéry Csaba: i. m. 8. o. Ez az újfajta bírósági szervezetimodell aztán majd fél évszázadig fenn is maradt. Az1989. évi rendszerváltás kezdetét jelentő alkotmánymódosítás(1989. évi XXXI. törvény) során, a bírósághoz fordulás joga aPolgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya szerinti megfogalmazásbankapott helyet a ma már nem hatályos Alkotmány(1949. évi XX. törvény) alapvető jogokról és kötelességekrőlszóló XII. fejezetében. Az 57.§ (1) bekezdése szerint: „A MagyarKöztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinekjoga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamelyperben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított függetlenés pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”Az 1989. október 23. napi hatálybalépést követően rövid időnbelül megszűntek a bírósági út igénybevételével kapcsolatoskorábbi korlátozások. Ezen kívül még a jogállamiság irányábatett két legnagyobb lépés a közigazgatási határozatok bíróságifelülvizsgálatának a kiterjesztése (1991. évi XXVI. törvény) és amunkaügyi pert megelőző kötelező döntőbizottsági eljárás megszüntetésevolt (1992. évi XXII. törvény). A letűnt AlkotmányunkX. fejezete (a fejezet számozását az 1989. évi XXXI. törvény16. §-a módosította) tartalmazott egy valódi, jogállami bíróiszervezetre vonatkozó, alapvető rendelkezéseket. Eszerinta Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a MagyarKöztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a FővárosiBíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyibíróságok gyakorolták (1949. évi XX. törvény 45. § (1) ~megállapította az 1997. évi LIX. törvény 8. § ~ hatályos volt1997. október 1. napjától), törvény azonban külön bíróságok létesítésétis elrendelhette az ügyek meghatározott csoportjaira[1949. évi XX. törvény 45. § (2)]. Ezeken kívül még rendelkezettarról is, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatoktörvényességét, valamint hogy a bíróságok igazgatását az OrszágosIgazságszolgáltatási Tanács végzi, és az igazgatásbana bírói önkormányzati szervek is részt vesznek [1949. évi XX.törvény 50.§ (2) valamint (4). A (4) bekezdést megállapítottaaz 1997. évi LIX. törvény 10. § és 1997. október 1. napjától volthatályos]. Végül meghatározta, hogy a bíróságok szervezetérőlés igazgatásáról (1997. évi LXVI.), továbbá a bírák jogállásárólés javadalmazásáról (1997. évi LXVII.) szóló törvények elfoga-JURA 2012/2.

Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországondásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadánakszavazata volt szükséges [1949. évi XX. törvény 50.§ (5) ~beiktatta az 1997. évi LIX. törvény 10. § és 1997. október 1.napjától volt hatályos]. Maga az 1989. évi rendszerváltás a magyarbírósági szervezet felépítését lényegesen nem érintette.A háromszintű szervezetet egészen 1997-ig fenntartották. Azmindenképpen megállapítható, hogy 1989 és 1997 között abírósági szervezetrendszerünket érintő legfontosabb változása katonai bíróságok (mint különbíróság) megszüntetése volt(1991. évi LVI. törvény). Feladataikat a rendes bíróságokonműködő katonai tanácsok vették át. Jelentős változást tehátaz 1997 évi bírósági szervezeti reform hozott. Az Országgyűlésmegteremtette a négyszintű bírósági szervezetet. Az Alkotmánytmódosító 1997. évi LIX. törvény a bíróságok felsorolásátkibővítette az ítélőtáblákéval. A fél évszázaddal korábbanmegszüntetett felsőbíróságok visszaállításának gyakorlati céljaa Legfelsőbb Bíróság tehermentesítése, valamint „a helyi és amegyei bíróságok közötti célszerűbb munkamegosztás kialakítása”volt. Lásd erről bővebben: Kengyel Miklós: Magyar PolgáriEljárásjog. Osiris Kiadó, Budapest 2005. 97. o. Így lett tehát anégyszintű bírósági szervezet legalsó alsó szintje a helyi ésmunkaügyi bíróságok, a második szintje a Fővárosi Bíróságés a megyei bíróságok. Az ítélőtáblák a harmadik szintenhelyezkedtek el, míg a legfelső, negyedik szinten a LegfelsőbbBíróság állt. A bíróságok igazgatását pedig az OrszágosIgazságszolgáltatási Tanács (OIT) végezte. De annak ellenére,hogy az Országgyűlés 1997-ben mind az ítélőtáblák számát,mind pedig az illetékességi területüket is meghatározta,felállításukra mégis csak hat évvel később került sor. Többváltoztatás után a 2002. évi XXII. törvény tette véglegessé azt,hogy 2005-ig öt fellebbviteli bíróság létesüljön az országban.A Fővárosi, a Szegedi és a Pécsi Ítélőtábla 2003. július 1. napján,míg a Debreceni, valamint a Győri Ítélőtábla pedig 2005. január1. napján kezdte meg a tényleges működését. Az 1997. évialkotmánymódosítás után az Országgyűlés elfogadta a bíróságokszervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvényt(Bsz.), a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997.évi LXVII. törvényt, az igazságügyi alkalmazottak szolgálatijogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvényt, valamint azítélőtáblák székhelyének és illetékességi területének megállapításárólszóló 1997. évi LXIX. törvényt. Ezek a törvények,valamint az Alkotmánynak a bírósági szervezetre vonatkozóúj rendelkezései 1997. október 1. napján léptek hatályba. Ezt arendszert változtatta meg a 2011. év. Ugyanis 2012. január 1.napjával nemcsak a 2011. évi Alaptörvény lépett hatályba, hanemmegszűnt az OIT is, helyette az Országos Bírósági Hivatalkezdte meg a működését az Országos Bírói Tanáccsal karöltve.A Legfelsőbb Bíróságból Kúria, míg a megyei bíróságokbólpedig törvényszékek lettek. Nem „úszták meg” a változtatástazonban a városi bíróságok sem, belőlük ismét járásbíróságoklettek. Hogy a bíróságok száma miként fog alakulni, az még ajövő kérdése. Az ítélőtáblák viszont olyanok, mint a csillagok,azok ugyanis maradtak…341949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmánya.Magyar Közlöny Rendeletek Tára. 1949. évi 174.sz. 1355-1361. o.351949. évi XX. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmánya.Magyar Közlöny Rendeletek Tára. 1949. évi 174.sz. 1359. o.36Dr. Horváth Ibolya – Dr. Solt Pál – Dr. Szabó Győző– Dr. Zanathy János – Dr. Zinner Tibor: Iratok az igazságszolgáltatástörténetéhez 3. – Kúriai teljes ülések, államvédelmifelülvizsgálatok, „Párt”-ítéletek, törvényességi óvások, tárgyalásijegyzőkönyvek. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest1994. 307. o.371950. évi IV. törvény a Magyar Népköztársaság Alkotmányánakmódosításáról. Magyar Közlöny. Rendeletek Tára1950. 199-203. sz. 1123. o. Hármas funkcióval hatalmazta fel abíróságokat e törvény: a dolgozó nép ellenségeinek megbüntetésével;a népi demokrácia állami, gazdasági és társadalmi157rendjének, intézményeinek, a dolgozók jogainak védelmévelés biztosításával; valamint a dolgozók nevelésével, hogymegtartsák a szocialista társadalmi együttélés szabályait. ALegfelsőbb Bíróság másodelnöke, dr. Somogyi Ödön a bíráskodástegyfajta tanításként definiálta, szerinte ugyanis a néppelérintkező bíró magasabb erkölcsi és ideológiai elveket mondki, így ítéletével egyúttal tanítja is a népet. Lásd: Dr. HorváthIbolya – Dr. Solt Pál – Dr. Szabó Győző – Dr. Zanathy János– Dr. Zinner Tibor: i. m. 311-312. o.38„Az Alkotmányban lefektetett elvek alapján hamarosanmegszüntették a népi demokráciában értelmüket vesztett bíróságokat,így a Közigazgatási Bíróságot (1949. II. tv.) és az említettfelsőbíróságokat (1950. IV. tv.), az államhatalmak elválasztásaelvének felszámolásával ugyanis közigazgatási bíróságra, az egyfokúfellebbezés bevezetésével pedig felsőbíróságra nem volt többészükség.” Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. VargaEndre: i.m. 261. o.39Amikor felszámolták a közigazgatási értelemben vettjárásokat és a járási tanácsokat, és helyükbe a városi tanácsokléptek, akkor a járásbíróság is városi bírósággá alakult át, mostmár országos szinten is egységesen, az 1980-as évek elején.40Dr. Ujkéry Csaba: i.m. 9. o.41Pest Megyei Levéltár XXV. 1–a–2. 0099/2/1951. 20. doboz.Dr. Horváth Ibolya – Dr. Solt Pál – Dr. Szabó Győző – Dr.Zanathy János – Dr. Zinner Tibor: i.m. 312. o.42Kahler Frigyes: Joghalál Magyarországon 1945-1989. ZrínyiKiadó, 1993. 140. o.43Dr. Ujkéry Csaba: i. m. 9. o.44A Magyar Köztársaság Kormányának 4181/1949. (163)Korm. számú rendelete Büntető Bírói és Államügyészi Akadémialétesítése tárgyában. Magyar Közlöny. Rendeletek Tára. 1949.évi 163. sz. 1276. o.45Az általános hatáskörű elsőbíróság (helyi bíróság) mostmár a járásbíróság lett, mely minden ügyben hivatott volt eljárni,amit törvény kifejezetten más bíróság hatáskörébe nemutalt. Nagyobb városokban ugyane hatáskörrel városi bíróság(a járási tanács hatásköre alól kivett városokban), kisebbvárosokban városi és járási bíróság, Budapesten pedig kilenckerületi bíróság alakult, mindegyik több kerületre kiterjedő illetékességgel,melyek helyébe utóbb aztán a Központi KerületiBíróság lépett. A járásbíróság elnevezés csak 1984-ben szűntmeg, és helyükbe egységesen a városi bíróság (mint általánoshatáskörű, elsőfokú bíróság, azaz helyi bíróság) megnevezéslépett. Az igazságszolgáltatás szervezetének második szintjéta 19 megyei bíróság (Budapesten a Fővárosi Bíróság) jelentette.A megyei bíróságok első fokú hatásköre csökkent, és alapvetőenfellebbezési bíróságként működtek. Ez esetben a tanácshárom bíróból állt, elsőbíróságként eljárva azonban továbbra isszerepet kaptak a népi ülnökök. A megyei bíróságok fellebbezésibíróságként jártak el a járásbíróság (városi, illetve kerületibíróság) előtt indult perekben, első fokú bíróságként pedig atörvény által kifejezetten az ő hatáskörükbe utalt ügyekben(pl. emberölés, háborús vagy népellenes bűntettek, szerzőijog, iparjogvédelem stb.). Hivatásos bírái büntető és polgárikollégiumra oszlottak. A kollégium tulajdonképpen a szakbíráktanácskozó testülete, mely biztosítja a bírói gyakorlat egységét,és vitás kérdésekben egységes álláspontot alakít ki. A bíróságiszervezet csúcsán, a harmadik szintet jelentő Legfelsőbb Bíróságállt, ami kezdetben nem rendelkezett első fokú hatáskörrel. ALegfelsőbb Bíróság élén az elnök állt, aki hivatalból, vagy alegfőbb ügyész javaslatára kivételes esetben bármely ügyet azeljárás bármely szakaszában a hatáskörébe vonhatott. 1972 és1979 között polgári ügyekben, a törvény által meghatározottesetekben azonban még első fokú hatásköre is volt (Dr. UjkéryCsaba: i.m. 10. o.). „A Legfelsőbb Bíróság első fokon is eljárhat aLegfelsőbb Bíróság elnöke vagy a Legfőbb Ügyész által oda terjesztettkiemelkedő fontosságú perekben, ilyenkor a tanács ott is egy szakbíróbólés két népi ülnökből alakul.” (Dr. Bónis György – Dr. DegréAlajos – Dr. Varga Endre: i.m. 262. o.) A Legfelsőbb Bíróságazonban alapvetően másodfokon járt el, méghozzá a megyeiJURA 2012/2.

158 Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországonbíróságok első fokú ítéletei ellen benyújtott fellebbezésekben.Bármely ügyben hozott jogerős határozat ellen, annak törvénysértő,vagy megalapozatlan volta miatt törvényességi óvássallehetett élni. Ezt a Legfelsőbb Bíróság három hivatásos bíróbólálló tanácsa bírálta el. Ha az óvás a Legfelsőbb Bíróság határozataellen irányult, úgy az Elnökségi Tanács járt el. A törvényességióvás rendkívüli perorvoslat volt. A Legfelsőbb Bíróságfeladata volt még a törvényesség és a jogalkalmazás egységeérdekében elvi irányítást gyakorolni. Ennek során irányelveiés elvi döntései valamennyi bíróság számára kötelezőek voltak(Dr. Ujkéry Csaba: i. m. 10. o.) „Főleg fellebbezési bíróságként járel a megyei bíróságoktól fellebbezett perekben. Igen fontos állandófunkciója az elvi döntések meghozatala vitás jogkérdésekben. Ezekbenáltalános irányelveket szögez le, amelyek alkalmazása a bíróságokra akötelező. De kollégiumi határozataival is, melyeknek kötelező erejüknincs, konkrét ügyektől függetlenül hatékonyan irányítja a bíróságokítélkezését.” (Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. VargaEndre: i.m. 262. o.)46„A bírósági szervezeti törvény pontosan meghatározzanemcsak a népi ülnökök, de a hivatásos bírák választási módját és aválasztó szerveket is, ez azonban még nincs teljesen végrehajtva, a hivatásosbírák még kinevezés útján nyerik el a hivatalukat.” Dr. BónisGyörgy – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre: i.m. 262. o.47Visszaesőnek minősült e rendelkezés alkalmazásaszempontjából az, aki „hasonló bűncselekmény miatt már büntetvevolt, és büntetésének kiállása óta az újabb cselekményének elkövetéséigöt év még nem telt el” (1944. évi VI. tc. 3. § 1. pont).48Az 1944. évi VI. tc. 3. § 3. pontja szerint üzletszerűenaz követte el a cselekményt, aki „tudatosan arra törekedett, hogyilletéktelen nyereségből állandó keresetforrásra tegyen szert”.496730/1945. ME. számú rendelet 1. §50„…az orgazdaság bűntettének büntetése halál, ha az orgazda1. olyan lopott dolgot szerez meg, rejt el vagy olyan lopottdolog elidegenítésére működik közre, amelyről tudja, hogy a tolvajazt közforgalmú vaspálya vagy tömegszállításra rendelt egyéb géperejűközforgalmú közlekedési vállalat birtokából vagy birlalatából,szállítóeszközeiről, pályaudvaráról, üzeméhez tartozó helyiségbőlvagy területéről lopta el; 2. olyan dolgot szerez meg, rejt el vagyolyan dolognak elidegenítésére működik közre, amelyről tudja, hogyaz rablás bűntette következében jutott birtokosa vagy birlalója kezéhez.”(60/1946. ME. sz. rendelet 1. §)51Lásd a 8800/1946. ME. számú rendelet 1. § 1-5. pontjait.Amint azt láthatjuk, az 1920. évi XV. tc. 1. § (1) bekezdéseáltal felsorolt és a 6730/1945. ME. rendelet által akár halállalis sújtani rendelt cselekmények közül kimaradt a munkabéruzsora(3. pont), az árucsempészet (6. pont) és a közszükségleticikk eladásának megtagadása (7. pont), bekerült viszont egy újtényállás, az árdrágító csalárdság. Ezt a rendelet 1. § 5. pontjaértelmében az követi el, aki: „abból a célból, hogy a hatóságot azármegállapításnál lényeges körülmény tekintetében tévedésbe ejtsevagy tévedésben tartsa, tudva valótlan adatokat tár a hatóság elé”.528800/1946. ME. sz. rendelet 7. § 1-6. pont és 8. § 1-2.pont.53Ilyen elvonásnak minősült e készlet eltitkolása, elrejtése,elidegenítése, továbbá az átadásra vagy elszállításra vonatkozókötelezettség nem teljesítése is.54A közhivatalnok által az állami számvitelre vonatkozójogszabályok rendelkezéseinek megszegésével meg nem engedetthitelátruházást magában foglaló, illetve a költségvetésihitellel vagy a pénzügyminiszter által rendelkezésre bocsátotthitelösszeggel szemben túlkiadásként vagy előirányzatnélküli kiadásként jelentkező kiadás utalványozása, továbbáaz ilyen utalványozás során az állami számvitelre vonatkozójogszabályok szerint a közhivatalnokot terhelő kötelezettségegyébkénti szándékos megszegése (8800/1946. ME. számúrendelet 19. §); adócsalás; súlyos jövedéki kihágás; külföldivagy belföldi fizetési eszközzel elkövetett üzérkedés [1922.évi XXVI. tc. 1. § (1) bek.]; külföldi fizetési eszközök és követelésekbejelentésének elmulasztása vagy tudva valótlan adatbejelentése [1931. évi XXXII. tc. 1. § (1) bek. és 2. § (1) bek.];kollektív szerződésben megállapított munkabérek vagy egyébjuttatások túllépése (490/1946. ME. sz. rendelet 13. §); valamintőstermelési, ipari, kereskedelmi vagy közlekedési célraszolgáló kölcsön vagy előleg rendeltetésellenes felhasználása(8990/1945. ME. számú rendelet 3. §).55E rendelet kihirdetése és hatályba lépése 1947. június28. napján történt meg.56Kihirdetve 1947. december 23. napján575450/1948. Korm. rendelet 1. § (1) bek.58Az 5450/1948. kormányrendelet kihirdetésére és hatálybalépésére 1948. május 12. napján került sor.59Kihirdetésének és hatályba lépésének napja: 1948.július 27.60Kihirdetve 1948. december 15. napján61Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre:i.m. 260. o.621946. március 23. napján hirdették ki az 1946. évi VII.törvényt „a demokratikus államrend és köztársaság büntetőjogi védelméről”.A hatályába eső eseteket az ítélőtáblák székhelyénműködő népbíróságokon belül alakuló külön tanácsokhoz utalták.Ezek a tanácsok ötös beosztásokban ítélkeztek.631947. évi XXIII. törvény 1. § (1) ~ Ez azt is jelentette,hogy a 8800/1946. kormányrendelet 20. §-ában szabályozott,és bizonyos körülmények közt halállal büntetni rendelt pénzügyijellegű bűntettek nem tartoztak az uzsorabírósági különtanácsokhatáskörébe. Ezek tekintetében az eljárást továbbrais a ‘rendes’ uzsorabíróságoknak kellett lefolytatniuk.641947. évi XXIII. törvény 1. § (2)651947. évi XXIII. törvény 7. § ~ Más, későbbi jogszabályokis rendelkeztek meghatározott deliktumok miatti büntető eljárásoknakaz uzsorabírósági különtanácsok hatáskörébe valóutalásáról. Így például a 680/1948., a 3350/1948. és a 4940/1948.Korm. rendeletek, de a legfontosabb az ilyen egyéb jogszabályokközül a 2140/1948. Kormányrendelet volt, amely a háromévesgazdasági terv megvalósítását veszélyeztető (a 14.200/1947.Korm. rendelet által szabályozott) egyes bűncselekményeketutalta az uzsorabírósági különtanácsok elé.661947. évi XXIII. törvény 2. § (1)67Az 1947. évi XXIII. törvény 2. § (3) bekezdése rendelkezettarról, hogy a budapesti ítélőtábla kerületében működő,legalább kétezer munkavállalót foglalkoztató minden ipariés bányaüzem, továbbá a többi ítélőtábla kerületében működő,legalább ötszáz munkavállalót foglalkoztató minden ipari ésbányaüzem üzemi bizottsága elsőízben az e törvény hatálybalépésétőlszámított tizenöt nap alatt, azután pedig mindenév december havának 15. napjáig száz-száz munkavállalónkéntaz üzem alkalmazásában álló egy-egy testi munkávalfoglalkoztatott munkavállaló nevét és lakcímét magábanfoglaló jegyzéket volt köteles összeállítani és beküldeni aSzakszervezeti Tanácshoz. A Szakszervezeti Tanács a névjegyzékeketmegfelelő átvizsgálás után ítélőtáblai kerületenkéntösszesítette és az összesített jegyzékeket nyolc nap alatt azigazságügy-miniszterhez terjesztette fel. A (4) bekezdés pedigdeklarálta, hogy a jegyzékbe csak olyan munkavállalót lehetettfelvenni, aki magyar állampolgár volt és harmincadikéletévét már betöltötte. Nem volt felvehető a jegyzékbe az,aki szülői hatalom, gyámság, gondnokság vagy csőd alatt,szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt, hivatalvesztéstvagy politikai jogai gyakorlásának felfüggesztését kimondóítélet hatálya alatt állt, sem pedig az, aki hamis tanúzás, hamiseskü vagy nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség,háborús, népellenes vagy a demokratikus államrend és köztársaságbüntetőjogi védelméről szóló 1946. évi VII. törvénybenmeghatározott bűncselekmény, vagy az 1945. évi júliushó 1. napja után árdrágító visszaélés, a közellátás érdekétveszélyeztető bűncselekmény vagy közszükségleti cikk engedélynélküli kivitelének bűntette miatt büntetve már volt,úgyszintén az sem, akivel szemben az igazoló eljárás soránhátrányos jogkövetkezményt tartalmazó határozatot hoztak.Szintén nem volt felvehető a jegyzékbe olyan személy sem, akiJURA 2012/2.

Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországonellen az előbb felsorolt bűncselekmények valamelyike miattbírói eljárás volt folyamatban.68A munkásbíró (itt értsd mindig a pótbírót is) e minőségében,az 1940. évi XVIII. tc. 3. §-a értelmében közhivatalnokvolt. A munkásbíró azzal az alkalommal, midőn első ízbenteljesített bírói működést, az „elnök kezébe” a tárgyalásmegkezdése előtt esküt (fogalmat) tett (1947. évi XXIII. törvény3. §). A munkásbíró arra az időre, amíg bírói működéstteljesített, munkabért a munkáltatótól nem követelhetett, aszolgálati viszonya azonban egyébként érintetlenül maradt.A munkásbírót azért, mert munkásbírói tisztével járó kötelességétteljesítette, hátránnyal sújtani vagy munkaviszonyátmegszüntetni nem lehetett. A munkásbírót bírói működésénektartama alatt – az államkincstár terhére – munkabérévelazonos összegű díjazás illette meg, ha pedig állandó lakóhelyenem a bíróság székhelyén volt, akkor a népbírákkal azonosösszegű napidíjban is részesült (1947. évi XXIII. törvény 4. §).Arra nézve pedig, hogy a munkásbíró milyen ügyekben volta közreműködésből kizárva, és hogy közreműködése milyenügyekben volt mellőzendő, arra az 1896:XXXIII. törvénycikkbe159iktatott bűnvádi perrendtartásnak a bírák kizárására és mellőzésérevonatkozó rendelkezései voltak az irányadók [1947. éviXXIII. törvény 5. § (1)].691947. évi XXIII. törvény 2. § (2)701947. évi XXIII. törvény 6. §711947. évi XXIII. törvény 8. § első fordulata.72Újrafelvétel esetében az eljárás szintén a különtanácshatáskörébe tartozott, az újrafelvételi eljárásban azonban nemjárhatott el az a tanácselnök, sem pedig az a munkásbíró, akiaz előbbi eljárás folyamán az érdemleges határozat meghozatalábanrészt vett. Ha ennek folytán az újrafelvétel tárgyábaneljáró uzsorabírósági különtanács az illetékes uzsorabíróságnálnem volt megalakítható, akkor az újrafelvétel tárgyában a Kúriaáltal kijelölt más uzsorabíróságnál alakított munkásbíróságjárt el [1947. évi XXIII. törvény 9. § (2)]. A jogegység érdekébenhasznált perorvoslatra pedig a Bp. szabályait kellett alkalmazni[1947. évi XXIII. törvény 9. § (3)].731947. évi XXIII. törvény 9. § (1)741947. évi XXIII. törvény 10. §751947. évi XXIII. törvény 11. §JURA 2012/2.

160 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanPolyák Gáborhabilitált egyetemi docensA pluralizmus mérésea médiajogi jogalkalmazóigyakorlatban és a jogalkotásifolyamatokban*1. A pluralizmus, mint alkotmányjogialapelv és médiapiaci realitás* A kutatás a Bolyai Kutatói Ösztöndíj keretében készült.A médiarendszer kialakításának alkotmányjogimércéje a pluralizmus, a sokszínűség. Ez az alkotmányjogialapelv különböző megfogalmazásokban,de nagyrészt hasonló tartalommal jelenik meg azeurópai alkotmánybírságok és az Európai EmberiJogi Bíróság gyakorlatában. 1 Alkotmányjogi alapelvkénta jogalkotót olyan szabályozási környezetkialakítására kötelezi, amely a médiapiac szereplőitrábírja arra, hogy biztosítsák minden releváns információ,álláspont, kulturális érték megjelenését. Aplurális médiarendszer kialakítása egyszerre feltételeés eredménye a véleményszabadság érvényesülésének:a közlők oldaláról biztosítja az eltérő álláspontok,nézetek, eszmék megjelenésének lehetőségét, aközönség oldaláról pedig biztosítja a „teljes körű,kiegyensúlyozott arányú és valósághű” tájékozódás 2lehetőségét. A pluralizmus végső soron a médiarendszerműködésnek eredményeként megjelenőtartalomkínálatra vonatkozó követelmény: a médiaáltal létrehozott és működtetett nyilvánosságban alehető legtöbb társadalmi csoport álláspontjának, illetvea kulturális értékek lehető legszélesebb körénekmeg kell jelennie. Ez a feltétele annak, hogy a médiabetölthesse a társadalmi funkcióját, és választási lehetőségetteremtsen a közönség tagjai számára sajátdöntéseik meghozatalában.A médiakínálat sokszínűsége szükségszerűenaz egyes médiumokon átívelő kérdés. A tartalmisokszínűség mérésének alapproblémája ezért az,hogy valamilyen módon összesíteni kell az egyesvállalkozások különböző média-alpiacokon végezetttevékenységét. Petros Iosifides a következő módonfoglalja össze a problémát: „Hogy lehet meghatároznimondjuk, egy olyan vállalat összesített piacirészesedését, amelynek 20%-a van a tévépiacon,10%-a az országos napilapok piacán, és 5%-a a rádiósszegmensben? Sürgősen találni kell egy robosztusés objektív módszert arra, hogy létrehozzuk ahárom piaci részesedés súlyozott átlagát, amivelkaphatunk egyetlen, a teljes médiapiacra vonatkozószámot.” 3 Az ezzel kapcsolatos európai próbálkozásoka médium-típusok súlyozását például az egyesmédium-típusokat naponta használók száma 4 , azegyes médium-típusok használatára fordított időmennyisége 5 , illetve az egyes médium-típusok egymáshozképest meghatározott véleménybefolyásolóereje alapján kívánták megoldani, utóbbi esetben arádió véleményformáló képességét fele akkoránakfeltételezve, mint a televízió és az újságok véleményformálóképessége. 6Ezek a kísérletek is alapvetően azt igazolják,hogy a tartalomszolgáltatás és a hírszolgáltatás sokszínűségénekmértékéről számszerű, igazolható,általánosan érvényes állításokat tenni gyakorlatilaglehetetlen. Nincs ugyanis olyan objektív mérce, amialapján a pluralizmus megvalósulása kimondhatólenne, legfeljebb olyan helyzet állhat elő, amelybena jogalkotó vagy az alkotmánybíróság megfelelőenalacsony kockázatát látja a sokszínűség sérelménekahhoz, hogy egyes szabályozási eszközök fenntartásátszükségtelennek tartsa. Az, hogy a médiarendszermikor tekinthető plurálisnak, „politikaidöntés kérdése, és nem számolható ki közgazdaságiképletekkel”. 7 A német alkotmánybíróság kifejezettenelismeri, hogy a sokszínűség tartalma nemhatározható meg pontosan, mert ehhez nem állnakrendelkezésre egyértelmű mércék; olyan célértékrőlvan szó, ami mindig csak megközelítőleg érhető el,különösen azt figyelembe véve, hogy egyes műsorokhozcsak a közönség egyes részei férnek hozzá. 8Az sem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy atársadalmi nyilvánosságban megjelenő véleményekés értékek sokszínűségét nem kizárólag a média működésebefolyásolja; a média maga sem a demokráciamegvalósítására, sem a kultúra megóvására nemalkalmas.Ennek ellenére mid a jogalkotó, mind a jogalkalmazószámos esetben kényszerül arra, hogy értékeljea médiarendszer sokszínűségét. A jogalkotó ez alapjánalakíthat ki az adott médiarendszer sajátosságaihozigazodó médiaszabályozást, a jogalkalmazó pediga médiapiaci folyamatok, a médiavállalkozásokközötti tranzakciók hatásait elemezheti.A pluralizmus valamiféle számszerűsített mércéjea médiatörvények médiakoncentrációt korlátozó rendelkezéseibenjelenik meg. E rendelkezések azonbanvalójában nem a tartalomkínálat, legfeljebb a médiapiacsokszínűségének vizsgálatára alkalmasak: azengedélyek számával, a médiapiaci bevétel nagyságávalvagy az elért közönségaránnyal meghatározzákazokat piaci részesedéseket, amelyek az adottJURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban161vállalkozás piaci terjeszkedésének korlátját jelentik,illetve amelyek elérése esetén a vállalkozás a tartalomvagy a szervezeti struktúra átalakításával köteles erősítenia tartalomkínálat sokszínűségét. Minden ilyenszabályozási megoldás közvetlen összefüggést feltételeza médiavállalkozás piaci pozíciója és az egyesmédiaszolgáltatások véleményformáló ereje között,ráadásul kizárólag vagy elsősorban a televíziós piacrakoncentrál. Az ennél differenciáltabb szabályozáskialakítása viszont meglehetősen nehéz szabályozásifeladat, mivel „hiányzik a szilárd elméleti alap arravonatkozóan, hogy a különböző médiatartalmak fogyasztásahogyan hat a véleményformálásra”. 9Egyes országok médiatörvényei, mint például anémet, az angol, az osztrák, vagy éppen a magyarmédiatörvények a médiapiacon tevékenykedő vállalkozásokösszefonódását a versenyjogi értékelésentúl médiajogi engedélyezésnek is alávetik. Ebbenaz esetben jellemzően a médiahatóság bevonásávalannak vizsgálatára is sor kerül, hogy a fúzió hogyanbefolyásolja a médiakínálat sokszínűségét.Míg azonban a versenyjogi értékelés többé-kevésbéobjektív és kiforrott, gazdasági hatásokat vizsgálómódszertanon alapul, addig a médiajogi értékelésolyan alkotmányos elvek érvényesülését vizsgálja,amelyek elemzéséhez a fentiek szerint nem állnakrendelkezésre vitathatatlan módszerek.A tanulmány a következőkben a pluralizmusmérésnek jogalkalmazói tapasztalatait összegzi, ésbemutat egy olyan módszertant, amely elsősorbana jogalkalmazó részére nyújthat segítséget a plurálismédiarendszer kialakítását szolgáló eszközökkiválasztásában.2. A pluralizmus, mint a médiapiacifúziók értékelési szempontjaA médiakoncentráció szabályozásának alapvetőkiindulópontja, hogy a plurális médiarendszer kialakításaolyan esetekben is igazolhatja a piaci folyamatokbavaló állami beavatkozást, amikor egyébkénta beavatkozás általános gazdasági jogi, versenyjogifeltételei nem teljesülnek. Ennek egyik módja a médiatörvényekbenrögzített, mérlegelést nem tűrő, azengedélyek száma, az elért közönség vagy a piaciforgalom alapján meghatározott küszöbérték, amiáltalános érvénnyel korlátozza a médiavállalkozásokpiaci pozícióit; e szabályozással a tanulmány nemfoglalkozik. 10 Az utóbbi évek médiaszabályozásábanezen előírások mellett egyre elterjedtebb az a szabályozásimegoldás, ami a médiapiaci tranzakciókhozkapcsolja a sokszínűség érvényesülésének vizsgálatát,és a médiavállalkozások közötti fúziót a versenyjogiengedélyezés mellett médiajogi engedélyezéshezis köti. A médiajogi beavatkozás az általánosnál alacsonyabbbejelentési küszöböt írhat elő, és mindenesetben meghatároz egy, a versenyjogitól teljeseneltérő értékelési szempontot, nevezetesen a fúziónaka médiakínálat sokszínűségére gyakorolt hatását.Az ilyen eseti beavatkozásokat az Európai Uniófúziós rendelete sem zárja ki. A rendelet a tagállamokszámára lehetővé teszi ugyanis, hogy megfelelő tagállamiintézkedéseket hozzanak a rendeletben figyelembevetteken kívül más jogos érdekek védelmére,feltéve, hogy ezek az érdekek a közösségi jog általánoselveivel és egyéb rendelkezéseivel összhangbanállnak. 11 A jogos érdekek védelme érdekében atagállamok olyan – nem gazdasági – szempontokatérvényesíthetnek a koncentráció megítélésével kapcsolatban,amelyeket a Bizottság figyelmen kívülhagyott. A jogos érdekek védelmére hivatkozvaa tagállamok a Bizottság által jóváhagyott fúziótmegtilthatják, vagy annak engedélyezését feltételekés kötelezettségek teljesítéséhez köthetik. A rendeletkifejezetten a tagállami intézkedést megalapozójogos érdekként határozza meg a média pluralitását.A Bizottság kapcsolódó értelmezése szerint amédiapluralizmus védelme az információforrásoksokféleségének fenntartására irányul, annak érdekében,hogy érvényesüljön a vélemények és közléseksokszínűsége. 12 Ez az értelmezés a média sokszínűségétnem formális, önmagában a szereplők nagyszámával teljesíthető követelményként, hanem asokszínűség alkotmányos követelményével összhangbanírja le. A médiapluralizmusra, mint jogosérdekre történő hivatkozás tehát alkotmányossági,médiapolitikai szempontok bevonását teszi lehetővéa fúzió ellenőrzésébe. A médiapluralizmust garantálótagállami intézkedések lehetővé tétele egyúttalazt is megerősíti, hogy maga a fúziós rendelet és azannak alapján lefolytatott eljárás közvetlenül nemterjed ki a médiajogi megfontolásokra. 13Ausztriában a kartelltörvény tartalmaz külön rendelkezéseketa média-összefonódásokkal (Medienzusammenschluss)kapcsolatban. A média-összefonódásta versenyhatóság nem csak gazdasági erőfölény létrehozásáravagy megerősítésére hivatkozva tilthatjameg, hanem akkor is, ha megítélése szerint az összefonódáscsorbítja a média sokszínűségét [KartG 200513. § (1)]. A média sokszínűsége alatt a törvény azönálló médiavállalkozások sokféleségét érti [KartG2005 13. § (2)]. A vállalkozások önállóságának egyikfeltétele, hogy az adott vállalkozások között nemállhat fenn a törvény szerinti irányítási viszony. Atörvény azonban a gazdasági önállóság mellett egyalkotmányos mércét is meghatároz: az önállóságmásik feltétele, hogy a médiavállalkozások a véleményekkülönbözőségét figyelembe vevő tájékoztatástbiztosítsanak [KartG 2005 13. § (2)]. Ezzel a jogalkotóJURA 2012/2.

162 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanegyértelművé tette, hogy a sokszínűség nem egyszerűena szolgáltatók és szolgáltatások nagy számát,hanem a tartalmi sokszínűséget jelenti. 14 Az osztrákszabályozás tehát közvetlenül beemeli a versenyjogijogalkalmazásba az alkotmányos médiaszabályozásszempontjait. Míg a magyar médiatörvény az abban– számszerűen – meghatározott piacszerzési korlátokatközvetlenül érvényesíti a versenyjogi értékelésben,addig az osztrák megoldás a versenyhatóságotönálló mérlegelési jogkörrel ruházza fel, nem kötia médiatörvényben meghatározott médiajogi mércéhez.A „vélemények különbözőségét figyelembevevő tájékoztatás biztosítása” nem kötődik egy előremeghatározott piacszerkezethez, a törvény e feltételértékeléséhez nem ad további – konkrét piaci pozíciókatleíró – szempontokat. Ez a széles hatóságimérlegelési jogkör biztosítja, hogy a hatóság a véleménypiacipozíciókat ne csak közvetve, a médiapiacipozíciókon keresztül értékelje, így sajátos módon aversenyjogi jogalkalmazás keretében jelenik meg aza szabályozási eszköz, ami közvetlenül az alkotmányosmédiaszabályozási célok megvalósulását szolgálhatja.A versenyhatóság gyakorlata egyébként isszéleskörű mérlegelésen, a gazdasági folyamatokkalkapcsolatos lehető legtöbb tényező figyelembevételénalapul; ez a szemléletmód a véleménypiaci pozíciókértékelésében is alkalmazható. Az alkotmányosszempontok mérlegelése ugyanakkor a versenyjogijogalkalmazáshoz szükségestől eltérő, sőt attól idegenfelkészültséget követel meg.Az osztrák szabályozáshoz hasonló megoldásttartalmaz az angol versenyszabályozás is. A kommunikációstörvény a vállalkozási törvényt (EntrepriseAct 2002) úgy módosította, hogy a hatáskörrelrendelkező miniszter az angol médiaszabályozó-hatóságközreműködésével a közérdek védelmébenbeavatkozhat a médiavállalkozások közötti fúzióhatósági értékelésébe. Az ún. közérdek-tesztet (publicinterest test) a jogalkotó szándéka szerint elsősorbana korábbi ágazati koncentrációkontroll által érintettterületeken kell alkalmazni. 15 A teszt lehetőséget adarra, hogy a hatóságok a gazdasági hatások mellettfigyelembe vegyék a fúziónak a pluralizmusra és aműsorszolgáltatás minőségére gyakorolt hatását. Ateszt alkalmazására nemcsak az ellenőrzés általánosértékhatárát elérő összefonódások esetében kerülhetsor, hanem akkor is, ha az érintett vállalkozások egyike25%-os piaci részesedéssel rendelkezik valamelyújság- vagy műsorszolgáltatási piacon. Az értékeléssorán figyelembe kell venni különösen, hogy afúzió nem veszélyezteti-e a szolgáltatók megfelelősokszínűségét országos és regionális szinten, nemveszélyezteti-e a műsorszolgáltatási kínálat szélesválasztékát, a kínálat egészének minőségét és sokszínűségét,valamint a szolgáltatónak a műsorkövetelményekteljesítésére vonatkozó kötelezettségeteljesítését. 16A tanulmány a továbbiakban részletesebben,konkrét döntéseken keresztül az amerikai, a németés a magyar szabályozást ismerteti.2.1 Az amerikai kommunikációs hatóságdiverzitás-indexeAz Egyesült Államok egyik felebbviteli bírósága (U.S.Court of Appeals for the Third Circuit) a PrometheusRadio Project ügyben 17 alkotmánysértőnek találta azamerikai kommunikációs hatóságnak (Federal CommunicationsCommission, FCC) a médiakoncentrációkorlátozására vonatkozó 2003. évi szabályozását,többek között azért, mert a bíróság megítélése szerintaz FCC által a médiakoncentráció, véleménykoncentrációmérésére kidolgozott módszer, az ún.sokszínűségi index (diversity index) módszertanilagnem volt megalapozott. 18Az FCC az index kidolgozásánál 19 azt vizsgálta,hogy a közönség mely médiumokból tájékozódik. Avizsgálat kizárólag a helyi hírekre terjedt ki. Az indexkidolgozását megalapozó felmérés eredményekéntaz FCC arra a megállapításra jutott, hogy a magazinokés a kábelcsatornák nem jelentős forrásai a helyihíreknek, a diverzitás-index ezért a földfelszíni televíziót,a rádiót, az újságokat és az internetet foglaljamagában. Az egyes médiumok véleménybefolyásolósúlyát a hatóság a felhasználási statisztikák alapjánúgy állapította meg, hogy a televíziót 33,8, a rádiót24,9, az újságokat 28,8, az internetet pedig 12,5%-ossúllyal kell figyelembe venni.Az egyes szolgáltatások közönségrészesedésétaz index nem veszi figyelembe, az egyes szereplőkaz egyes médiumok alpiacain a tényleges eléréstőlfüggetlenül azonosnak tekinti, ebből következőenpéldául a New York-i televíziós piac mind a 23 szereplője4,3%-os piaci részesedéssel rendelkezik, függetlenülaz egyes csatornák nézettségétől. A hatóságszerint ugyanis az adott piacon minden szolgáltatáspotenciálisan ugyanakkora közönséget érhet el. Azindex számításánál az egyes vállalkozásoknak azegyes média-alpiacokon elért részesedéseit összekell adni és meg kell szorozni az adott médiumhozrendelt súllyal; a new yorki-i médiapiacon háromtelevíziót működtető vállalkozás esetében ez(3*4,3%)*33,8%-os részesedést jelent. Ugyanazonvállalkozás különböző média-alpiacokon (televízió,újság, rádió, internet) számított értékeit össze kelladni. A sokszínűségi index nem más, mint az ígykapott értékek négyzeteinek összege.Az FCC ezt követően a különböző méretűmédiapiacokkal kapcsolatban meghatározta a sokszínűség-indexváltozásának azokat a mértékeit,JURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban163amelyek mellett valamely médiapiaci fúzió már nemengedélyezhető. Ehhez olyan „forgatókönyveket”vázolt fel, amelyek leírják a legjellemzőbb média-kereszttulajdonlásifolyamatokat (például rádió és televízióközötti, újság és rádió közötti, újság és televízióközötti fúziók).A bíróság a sokszínűségi indexet vizsgálva elfogadtaaz FCC érveit azzal kapcsolatban, hogy ahatóság miért nem tekint a helyi hírek piacánakreleváns szereplőjeként a kábeltelevíziókra. Ennekigazolásaként elfogadta egyrészt azt az érvet, hogya helyi – ilyen módon helyi híreket közlő – kábeltévéknézettsége meglehetősen alacsony, másrésztazt, hogy helyi kábeltévék csak igen kis számban,a kábelhálózatok mindössze 10-15%-án érhetők el.Egyetértett a bíróság azzal, hogy a kutatások során amegkérdezettek többsége a kábeltelevíziókat pusztánazért említette helyi hírforrásként, mert kábeltévénektekintette az egyébként földfelszíni műsorszórásbanis elérhető csatornákat.A bíróság ugyanakkor nem értett egyet az internethelyi hírforrásként történő azonosításával, mégpedigarra a módszertani a hibára hivatkozva, hogy azFCC nem tett különbséget a valóban független helyihírportálok és az egyéb sajtótermékek (jellemzőenpapír alapú újságok, televíziók) online megjelenéseközött, annak ellenére, hogy utóbbiak a helyi híreksokszínűségét nyilvánvalóan nem növelik. Az FCCnem bizonyította meggyőzően, hogy az internetenjelentős számú független helyi hírforrás érhető el, sőtaz általa felhasznált kutatásból is az derül ki, hogy azinterneten a többség az újságok és televíziók honlapjainér el helyi híreket. A bíróság továbbá kifogásolta,hogy az FCC nem határolta el egyértelműen a helyihíreket közlő honlapokat az egyéb helyi információkat– pl. különböző helyi szolgáltatások elérhetőségét– közlő oldalaktól, valamint a médiaterméknek nemminősíthető egyéni és szervezeti honlapoktól. Azítélet szerint a médiaszervezetek megkülönböztetőjegye, hogy azok aggregátor és szűrő funkciót látnakel, azaz egy helyen jelenítik meg a különböző híreketés információkat, illetve döntést hoznak arról, hogymely információ fontos, érdekes, szórakoztató, stb.Azt az állítást sem fogadta el a bíróság, hogy az internetáltalánosan hozzáférhető médium; az ítéletmeghozatalának időpontjában az amerikai lakosságkb. 30%-a nem rendelkezett internet-hozzáféréssel.Összességben arra a megállapításra jutott a bíróság,hogy az FCC-nek vagy ki kellett volna zárniaaz internetet a helyi hírek szempontjából relevánsmédiumok közül, vagy egyértelműbben be kellettvolna mutatnia a különbséget a kábeltévé és az internetközött.A bíróság további módszertani kifogása az egyesmédiatípusokhoz tartozó piaci szereplők azonos súlyáhozkapcsolódik. Ez az ítélet szerint az FCC saját,a médiumok eltérő súlyán alapuló megközelítésénekis ellentmond, alkalmatlanná teszi az indexet azegyes vállalkozások tervezett összefonódásai általa hírtartalom sokszínűségében okozott változásokmérésére, és azzal, hogy az index a helyi híreketnem közlő médiumokat is azonos piaci súllyal veszifigyelembe, szükségszerűen a koncentráció alacsonyszintjét mutatja. A bíróság rámutatott, hogy az egyesszereplőkhöz rendelt azonos piaci súly a gyakorlatbanolyan nyilvánvaló torzulásokhoz vezethet, hogyegy egyetemi televízió az index szerint nagyobbvéleményformáló, mint a legnagyobb médiavállalkozásoktulajdonában lévő újságok; „egy olyansokszínűségi index, amely azt követeli tőlünk, hogyelfogadjuk, hogy egy egyetemi televízió nagyobbmértékben járul hozzá a nézőpontok sokszínűségéhez,mint egy, Amerika harmadik legnagyobb lapjátkiadó konglomerátum, egyúttal azt is megkövetelitőlünk, hogy feladjuk a logikát és a realitást”. 20A bíróság nem fogadta el azt a módszert sem,amely alapján az FCC a médiavállalkozások fúziójasorán a sokszínűség-index változását értékelte, azaza fúziót jóváhagyta vagy elutasította. A hatóság azindex változásának mértékéhez az adott piac méretétőlfüggően eltérő következményeket fűzött. A háromnálkevesebb televízió-csatornát tartalmazó helyipiacokon ez a módszertan egyáltalán nem engedtea kereszttulajdonlást eredményező fúziókat, a közepes,legfeljebb nyolc televízió-csatornát tartalmazópiacokon azokat a fúziókat tiltotta meg, amelyekeredményeként egy kézbe kerülne két televízió és egyújság, a legnagyobb, legalább kilenc televízió-csatornáttartalmazó piacokon pedig minden fúziót jóváhagyott.Az index változásainak mértékéhez rendeltkövetkezmények meghatározása azonban a bíróságszerint inkonzisztens, mivel a sokszínűség-indexugyanolyan mértékű változása különböző fúziókban– a fúzióban résztvevő médium-típusok és azérintett piaca mérete szerint – eltérő eredményre vezethet.A bíróság szerint az FCC ezt a „szembeszökőinkonzisztenciát” nem indokolta, a módszertan ezért„önkényes és szeszélyes”.A bíróság mindezeken túl kifogásolta, hogy azFCC a módszertan előkészítésébe nem vonta bemegfelelő mértékben a nyilvánosságot, illetve azérintetteket.Összegezve, a bíróság akkor tartaná alkotmányosnaka pluralizmus mérését szolgáló módszertant ésindexet, ha az a helyi hírek forrásainak azonosításasorán a különböző médiumokat azonos és objektívenigazolható szempontokat követne, megfelelően képesfigyelembe venni az egyes piaci szereplők eltérőpiaci súlyát az egyes piacokon, és az összefonódásokJURA 2012/2.

164 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanengedélyezéséhez következetes küszöbértékeketállapít meg.2.2 Az Axel-Springer/Pro7Sat1 fúzióértékelése a német médiaszabályozás alapjánA médiakoncentrációval kapcsolatos ügyeket vizsgálónémet bizottság (Kommission zur Ermittlung derKonzentration im Medienbereich, KEK) egy 2006-osdöntésében szintén kísérletet tett a különböző médiumokvéleményalakító hatásának összemérésére.A német médiakoncentráció-szabályozás alapjánugyanis valamely televíziós műsorszolgáltató televízióspiacon megszerzett pozíciójának értékelésénélfigyelembe kell venni a szomszédos piaci pozíciókatis. „Médiareleváns” szomszédos piacok a bizottságszerint egyrészt azok, amelyek a közvéleményalakítása szempontjából jelentőséggel bírnak (másmédiumok piacai), másrészt azok, amelyek a televíziósvéleménybefolyásoló erő fokozására alkalmasak(downstream és upstream piacok). 21 E piacok relevanciájaazon jellemzők alapján határozható meg, amelyekbefolyásolják az adott médium véleményformálóképességét.A KEK a német alkotmánybírósági gyakorlatalapján ilyen jellemzőként értékelte a meggyőzőerőt,a széles hatást – azaz az elért lakosság arányát, valaminta médium fogyasztásának térhez és időhözvaló kötöttségét, illetve kötetlenségét – és az aktualitást.22 E négy mutatót a bizottság a határozatban arrahasználja, hogy segítségükkel a televízióhoz képestmeghatározza az egyes médiumok véleményalakítóhatását. Ez azonban alapvetően önkényesnek tűnik:bizonytalan tartalmú feltételek bizonytalan szempontokatkövető értékeléséből von le számszerűsítettkövetkeztetést.A legnagyobb súllyal a KEK a napilapok piacánelfoglalt pozíciókat vette figyelembe, mivel álláspontjaszerint – a televíziós és napilap-piacon az elmúltidőszakban végbement jelentős változások ellenére– továbbra is irányadó az alkotmánybíróságnak azaz 1986-ból származó álláspontja, hogy a műsorszolgáltatásonés a nyomtatott sajtón keresztül kifejtettvéleménybefolyásolás a vélemények sokszínűségérekülönösen nagy veszélyt jelent. A határozat szerinta napilapok aktualitása, valamint fogyasztásuk időbeliés térbeli kötetlensége egyrészről, illetve a televízióhozképest kisebb meggyőző erejük és az elértlakosság kisebb aránya másrészről összességében anapilapok véleménybefolyásoló hatását a televízióvéleménybefolyásoló hatásának kétharmadában határozzameg. 23 A konkrét ügyben az Axel SpringerAG a napilapok összesített piacán 26%-os részesedéstért el. Ez a fenti súlyozás szerint kb. 17%-nyi televíziósközönségaránynak felel meg.A határozat szerint a műsorújságok piacán elértpozíciókat kiemelten figyelembe kell venni a túlzottvéleménybefolyásoló erő vizsgálatánál. Ezek azújságok ugyanis – különösen vertikális integrációesetén – lehetővé teszik egyes műsorszolgáltatásokelőnyben részesítését, és ezzel hozzájárulnaka közönségarány növekedéséhez, illetve a közönségadott műsorszolgáltatáshoz való kötődésénekerősítéséhez. 24 Összességében a határozat szerint aműsorújságok véleménybefolyásoló hatása a televízióvéleménybefolyásoló hatásának hetede. 25 AzAxel Springer AG a műsorújságok piacán 29%-osrészesedéssel rendelkezik, ami a 4%-nyi televíziósközönségaránynak felel meg.A – nem szakmai – folyóiratok (magazinok) 26is rendelkeznek a határozat szerint napirend-meghatározó,véleményalakító hatással, ami azonban avéleménybefolyásoló hatást meghatározó jellemzőkalapján tizede a televízió befolyásoló hatásának. 27Az Axel Springer AG a folyóiratok piacán 8,16%-osrészesedéssel rendelkezik, ez 1%-os televíziós közönségaránynakfelel meg.A KEK a hirdetési lapok esetében is megállapíthatónaktartja a véleményalakító hatás fennállását, mivele lapok – legalábbis azok, amelyek az Axel SpringerAG kiadásában jelennek meg – jelentős szerkesztőségitartalommal is rendelkeznek. Összességében azonbanaz Axel Springer AG e piacon elért 7,76%-os részesedésétnem találta olyannak, ami érdemben erősítenéa kiadó véleménybefolyásoló erejét.Az online médiumokkal kapcsolatban a határozatazt az álláspontot képviseli, hogy az azokkal elértlakosság, valamint fogyasztásuk helyhez kötöttségeegyelőre korlátozza a véleményalakító hatásukat,aktualitásuk és meggyőző erejük ugyanakkora televízióéval összevethető. A konkrét esetben azonline média hatását erősíti, hogy az Axel SpringerAG a legnagyobb német internet-szolgáltatóval, aT-Online-nal olyan megállapodást kötött, ami alapjána T-Online ügyfeleinek nyitóoldala a Bild.T-Onlineoldalra mutató linket tartalmaz. A ProSiebenSat.1csoporthoz tartozó egyes televíziós tartalmak pedigönálló szolgáltatásként a T-Online video on demandrendszerében férhetők hozzá. 28 Az online tartalomszolgáltatásokvéleménybefolyásoló hatását a KEKa televíziós műsorszolgáltatások hatásának felébenhatározta meg. Annak ellenére, hogy a határozat elismeri,hogy az érintett vállalkozások pozícióját azonline tartalomszolgáltatás piacán nem lehet pontosanmeghatározni, ezt a részesedést – közelebbrőlnem meghatározott módszertan alapján – 5,7%-rateszi; ez a vállalkozások által elért 3%-os televíziósközönségaránynak felel meg.A rádiós műsorszolgáltatás esetében a határozata véleménybefolyásoló hatást – annak ellenére, hogyJURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban165az aktualitás kivételével minden más mutatóbanelmarad a televíziózástól – a televízió hatásánakfelében határozza meg. Az érintett vállalkozásokazonban e piacon nem rendelkeznek értékelhetőpozíciókkal. 29Az Axel Springer AG további kapcsolódó piacokonis rendelkezik részesedéssel; ilyen piacok különösena televízióműsor-gyártás, valamint a nyomdaés a lapterjesztés. Ezen pozíciók véleménybefolyásolóhatásának számszerűsítésétől azonban a KEK csekélyjelentőségük miatt eltekintett, jelezve azonban,hogy az átfogó értékelésnél ezek sem hagyhatókfigyelmen kívül. 30A határozat szerint az Axel Springer AG a Pro-SiebenSat.1 csoport felvásárlása után olyan véleménybefolyásolóerővel rendelkezne, ami 47%-osközönségarányt elérő televíziós műsorszolgáltatóvéleménybefolyásoló erejének felel meg. Ebből 22%a ProSiebenSat.1 csoport televíziós piacon elért közönségaránya,25% pedig a kapcsolódó piaci pozíciókalapján számított arány. Ez pedig jelentősen meghaladjaa túlzott véleménybefolyásoló erő vélelmétmegalapozó 30%-os közönségarányt. 31A tartományi médiahatóságok vezetőinek konferenciája(Konferenz der Direktoren der Landesmedienanstalten,KDLM) azt az álláspontot képviselte,hogy „a KEK által a szomszédos piaci részesedésekszámításánál alkalmazott módszerrel kapcsolatbankétségek fogalmazhatók meg”, és javasolta a határozatmegváltoztatását. 32 A felek a KEK döntésétbíróság előtt támadták meg. Mivel a fúziót a németversenyhivatal sem engedélyezte, a bírósági eljáráscélja inkább a jogi helyzet tisztázása, a jövőbeli fúziókrairányadó szempontok kijelölése volt.Hosszú bírósági eljárás eredményeként 2012 februárjábana bajor közigazgatási bíróság azt a döntésthozta, hogy a KEK nem tagadhatta volna meg a fúziójóváhagyását. 33 A bíróság szerint a KEK határozatajogsértő volt, mert a KEK a rendelkezésére álló mérlegelésimozgásteret többszörösen túllépte. A fúziómegengedhetősége szempontjából a legfontosabbtényező a televíziós közönségarány, ami az érintettvállalkozások esetében még a KEK egyébként hibásszámítása szerint sem érte el a jogszabályban meghatározott25%-os beavatkozási küszöböt. A bíróságszerint ilyen esetben a szomszédos piaci pozíciókatnem lehet figyelembe venni. A KEK nem bizonyítottaolyan sajátos körülmények fennállását, amelyekigazolhatnák a törvényben meghatározott nézettségiküszöböt el nem érő vállalkozásokkal szembenibeavatkozást. A KEK e kivételes körülményekkelkapcsolatban köteles lett volna a jogalkotó értékelésétkövetni, és azt nem írhatta volna felül sajátértékelésével. A KEK az ítélettel szemben továbbijogorvoslattal élt.2.3 Az Axel-Springer/Ringier fúzióértékelése a magyar médiatörvény alapján2.3.1 Szakhatósági eljárás a médiapiaci fúziókvizsgálatábanA médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációrólszóló 2010. évi CLXXXV. törvény (Mttv.) amédiahatóságot szakhatóságként vonja be GazdaságiVersenyhivatal médiapiacot érintő fúziós eljárásaiba(171. §). A törvény olyan esetben írja elő a szakhatóságieljárást, ha a fúzióban érintett „legalább kétvállalkozáscsoport tagjai szerkesztői felelősséget viselnek”.A törvény a szerkesztői felelősség fogalmátcsak más fogalmak részeként rögzíti, és a meghatározásmeglehetősen pontatlan. 34 Egyértelműbb lettvolna azt rögzíteni, az érintettek közvetlenül vagyközvetve részt vesznek médiaszolgáltatás nyújtásábanvagy sajtótermék kiadásába. A szakhatóságieljárásra e feltétel alapján a médiapiacra egyébkéntigen jellemző vertikális összefonódásokra sem.A szakhatósági kontroll mércéje az, hogy „afüggetlen véleményforrások összefonódások utániszintje is biztosítja a sokszínű tájékozódás jogánakérvényesülését a médiatartalom szolgáltatás relevánspiacán”. Ez nyilvánvalóan meglehetősen szélesjogalkalmazói mozgásteret biztosít, ami egyúttalkontrollálhatatlan is, mert a bíróság nincs abban ahelyzetben, hogy felülmérlegelje a Médiatanács mérlegelését.Összességében a vállalkozások számára azértékelés átláthatatlan és kiszámíthatatlan, azaz önkényes,de az is tény, hogy a fent bemutatott külföldipéldák sem határozzák meg ennél sokkal pontosabbana médiajogi beavatkozási küszöböt. A szakhatóságieljárást már a folyamatban lévő eljárásokrais alkalmazni kell [216. § (5)], ami megteremtette aMédiatanács lehetőségét arra, hogy beleavatkozzona GVH által a törvény elfogadásakor már hosszabbideje vizsgált Axel Springer/Ringier fúzióba.2.3.2 Szakhatósági állásfoglalás az Axel Springer/Ringier fúzióbanAz NMHH szakhatósági állásfoglalása 35 „a sokszínűtájékozódás jogának érvényesülését” kifejezettenversenyjogi logikában elemzi, anélkül azonban,hogy támaszkodni tudna valamely kiérlelt joggyakorlatravagy éppen saját módszertani iránymutatásaira.Mivel a vizsgálat egy, már a törvényhatálybalépésekor folyamatban lévő ügyet érintett,az NMHH apparátusának lehetősége sem volt bármilyenmódszertani alapozásra, még inkább annaknyilvános megvitatására. Ráadásul a szakhatóságiállásfoglalást az NMHH azon munkatársainak kellettelőkészíteniük, akik korábban a hírközlési piacokelemzésével foglalkoztak. A hatóságon belül a speci-JURA 2012/2.

166 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanális médiajogi elemzéshez szükséges kompetenciákaz állásfoglalás előkészítésének időpontjában mégnem álltak rendelkezésre, az alapvetően gazdaságiszempontokat, versenyjogi módszereket követő hírközlés-piacielemzések pedig nem adnak megfelelőkiindulópontot.Az érintett médiapiac meghatározásánál a vizsgálatabból a versenyjogi megközelítésből indul ki, hogyaz elemzés alapjául szolgáló piacra azok a termékektartoznak, amelyek a fogyasztók szempontjából egymásthelyettesíteni képesek. A versenyjogi hipotetikusmonopolista tesztet az állásfoglalás egy szellemesnektűnő, de átgondolatlan, és az elemzésben következetesenvégig nem vitt médiajogi teszttel helyettesíti,amelynek vizsgálati kérdése az, hogy „amennyibenkismértékben megváltozna az adott ’hírforrás’ általközölt tartalom, akkor az olvasó váltana-e más forrásra.”36 E teszttel a legfőbb probléma az, hogy – ahogyanegy szakértő egy nyilvános fórumon erre rámutatott 37– a médiumok tartalma folyamatosan átalakul, aminemhogy elriasztja a fogyasztókat, hanem éppen afogyasztói elvárásokat követő szerkesztőségi magatartás.Ebből a médiajogi tesztből másrészről éppen aztaz objektivitás hiányzik, amit a hipotetikus monopolistateszt biztosítani tud a versenyjogi elemzéshez. Atartalom változása objektív mércével aligha követhető.A tartalom szokásos frissülése nyilván nem tekinthetőa helyettesítést megalapozó változásnak, a politikaiirányultság változása viszont nagy valószínűséggela közönség teljes elveszítéséhez vezetne, akkor is, hanincs helyettesítő termék – ez a fogyasztói magatartásminden további kritika nélkül is kizárja a helyettesíthetőségiteszt alkalmazását. A szerkezet, az arculatátalakulása, a tematika bővülése vagy szűkülése aza tartomány, amelyen belül a fogyasztói magatartáselemezhető, e változások azonban csak igen csekélymértékben befolyásolják az adott médium véleményformálóképességét. A szakhatósági állásfoglalás maganem segíti a bevezetett új teszt értelmezését, sőt valójábannem is követi azt a piacmeghatározás során. Ateszt a Médiatanács újabb döntésében már egyáltalánnem szerepel.Az elemzés szerint a fogyasztók a napilapok melletta többi médium-típust nem helyettesítő, hanemkiegészítő információforrásnak tekintik, azaz párhuzamosantájékozódnak a különböző médiumokból.Ez a versenyjogi megközelítés ahhoz a következtetéshezvezet, hogy „a közvetítő csatornák tekintetébenkülön releváns piacot képeznek a napilapok azaudiovizuális közvetítő közegtől, az internettől ésszabályozási szempontok miatt az időszaki kiadványoktól,illetve a fogyasztói percepciók és az elérhetőségikorlátok miatt az ingyenes kiadványoktól”. 38Azaz a napilapoknak nincs helyettesítő médiuma asokszínű tájékoztatás szempontjából.Ugyanakkor a különböző médium-típusok kiegészítő-jellegébőlennek éppen az ellenkezője következik:a médiafogyasztók véleményének, ismereteinekformálásában egyidejűleg minden médium-típusrészt vesz, és az egyes médiumok véleményformálóképessége legfeljebb a médiumok összességéhezképest értékelhető. A médiakoncentráció ágazatikülönszabályozásának szükségességével kapcsolatosegyik állandó érv éppen az, hogy a véleményekés értékek sokszínűségére gyakorolt hatás csak aversenyjoginál szélesebb piacon értékelhető. 39 Ha avéleményformálás tekintetében valóban az NMHHáltal javasolt szűk piacot kellene figyelembe venni,akkor ez azt jelentené, hogy a napilapokból beszerezhetőinformációk az adott lap megszűnésével másmédiumokból nem lennének pótolhatók – ez nyilvánvalóanellentmond a fogyasztói tapasztalatoknak. Aszűk piacmeghatározás alapján a fogyasztó a sajátvéleménye kialakításában gyakorlatilag teljes mértékbenkiszolgáltatott az egyes médiumoknak.A véleménypiac meghatározása során nem az akérdés, hogy a fogyasztó az egyes médiumok helyettmelyik más médium-típust venné igénybe, hanemaz, hogy melyek a tájékozódás rendelkezésre állóés egyidejűleg igénybe vett forrásai, amely forrásoktermészetesen nem azonos súllyal vesznek részt atájékoztatásban és a véleményformálásban. Nem véletlen,hogy a külföldi szabályozási és módszertanipéldák a legnagyobb erőfeszítéseket annak meghatározásárafordítják, hogy az egyes médiumok milyensúllyal vesznek a vélemények alakításában; ezzel anehézséggel az NMHH-nak a módszertan alapvetőhibája miatt nem kellett szembenéznie. Arra egyáltalánnem találunk példát, hogy valamely szabályozóaz egyes médiumok véleményformáló képességétönmagában vizsgálta volna.Ugyanez a hiányosság érezhető abban is, hogyaz elemzés a különböző tematikájú lapok eltérő véleményformálóképességére csekély figyelmet fordít.A véleménybefolyásolás szempontjából elkülönültpiacként kezeli ugyan az általános tematikájú, illetvea speciális tematikájú napilapokat, illetve időszakikiadványokat, sőt a véleménybefolyásoló képességértékelésénél részletesebb tematikus tagolást is alkalmaz,azt a kérdést mégsem teszi fel, hogy az egyestematikák milyen mértékben vesznek részt a véleményekalakításában. Álláspontom szerint a szakhatóságiállásfoglalás már a piac-meghatározásnál eleverossz kérdésfeltevésből indult ki, ami az elemzéstöbbi részét önmagában is értékelhetetlenné teszi.A véleménybefolyásoló képesség értékelésénekalapfeltevése, hogy „a racionalizáció avagy atevékenységek ésszerűsítése, költséghatékony gazdálkodáskialakításának feltételezett célja magávalvonhatja egyrészt a tájékoztatáshoz elengedhetet-JURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban167lenül szükséges hírforrások beszerzésének racionalizálását,ezzel is szűkítve, (esetlegesen torzítva)a véleményformáláshoz szükséges tájékoztatássokszínűségét, másrészt a kiadvány-kínálat egészeminőségének változását, illetve a jelenlegi mintegy67 különböző kiadvány - függetlenül azok jellegétől- választékának szűkülésé”, és ebből következően ahírforrások jelenleg szélesebbnek tekinthető skálájaaz idővel bekövetkező gazdasági racionalizáláseredményeként szűkülni fog”. 40 Ezt a Médiatanácsa fúzió közgazdasági ésszerűségből következőszükségszerű, ennél fogva további bizonyítást nemigénylő eredményének tekinti. Ugyanakkor a szerkesztőimozgástérre és tartalomkínálatra vonatkozókövetkezményekre nem feltétlenül alkalmazhatóka közgazdasági megfontolások. Ugyanígy túlzottleegyszerűsítés annak rögzítése, hogy „az összefonódásután (horizontális koncentráció) mindenképpenjelentősen csökkenne a piacon jelenleg létező önállómédiavállalkozások száma, ami jelentősen veszélyeztethetia demokratikus közvélemény kialakításáhozelengedhetetlenül szükséges sokféle hír és véleménymegjelenését, valamint megakadályozhatja a tájékoztatásválasztékának megőrzését”. 41 Az állásfoglalásszerint a fúzió eredményeként létrejövő vállalkozáspiaci részesedése önmagában, minden további tényezőtőlfüggetlenül „egyértelműen és jelentősenkorlátozhatná, torzíthatná, veszélyeztethetné” atartalomkínálat sokszínűségét. 42E megállapítások közvetlen összefüggést feltételezneka tulajdonosi sokféleség és a tartalomkínálatsokszínűsége között, anélkül, hogy figyelembe vennéka tartalomkínálatra ható további tényezőket. Aszerkesztőségek függetlensége akkor is biztosítható afúzió megtiltásánál enyhébb eszközökkel, ha az érintettvállalkozások az egyes médiumok reklámpiaciaktivitását összehangolják, és más módon is érvényesítika gazdasági jellegű előnyöket. A sajtószabadságrólés a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló2010. évi CIV. törvény (Smtv.) szerint az újságíróés a szerkesztő, mint a médiatartalom-szolgáltatómunkavállalója, vagy a médiatartalom-szolgáltatóvalmunkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban állószemély, jogosult a médiatartalom-szolgáltató tulajdonosától,valamint a médiatartalom-szolgáltatóttámogató, illetve a médiatartalomban kereskedelmiközleményt elhelyező természetes vagy jogi személytől,illetve jogi személyiséggel nem rendelkezőgazdasági társaságtól való szakmai függetlenségreés a médiatartalmak befolyásolására irányuló tulajdonosivagy támogatói nyomásgyakorlással szembenivédelemre (7. §). Ha elfogadjuk, hogy enneka rendelkezésnek van jogi kötőereje – bár e sorokszerzője erősen kételkedik a rendelkezés érvényesíthetőségébenés életszerűségében –, akkor pusztán erendelkezés miatt sincs jelentősége annak, hogy ki azadott médium tulajdonosa. A Médiatanács újabb – akövetkezőkben ismertetésre kerülő – határozatábana fúzió várható hatásainak értékelésénél figyelembevette az érintett médiaszolgáltató szabályozásikörnyezetét, a működését meghatározó ún. műsorszolgáltatásiszerződés rendelkezéseit.A szakhatósági állásfoglalásnak legalábbis figyelembekellett volna vennie ezt a rendelkezést,és azokat az alternatív megoldásokat – a fúzió feltételéülszabható magatartási és strukturális kötelezettségeket– is, amelyek a szerkesztői függetlenséggarantálásával fenntartották volna a tartalomkínálatsokszínűségének a fúziót megelőző szintjét. Ilyengarancia lehetett volna az önálló szerkesztőségekfenntartásának kötelezettsége, és a szerkesztői függetlenségrészletes követelményeinek meghatározása.Arról nem is beszélve, hogy a konkrét helyzetbenaz országos politikai napilap (Népszabadság) és amegyei napilapok tartalmi szinergiájának lehetőségemeglehetősen korlátozott. A szakhatósági piacmeghatározásszerint – ami nincs összhangban a GVHkorábbi gyakorlatával sem 43 – ezek a lapok ugyanegy piachoz tartoznak, de ezt a fogyasztói tapasztalatokegyáltalán nem támasztják alá: a markánsan ahelyi hírekre koncentráló, az országos közélettel csakmásodlagosan foglalkozó megyei napilapok egészenbiztosan nem helyettesítik az országos napilapokat,és így elhanyagolható annak a kockázata is, hogytartalmukban e laptípusok a médiakínálat egészéneksokszínűségét veszélyeztető módon közeledjenekegymáshoz.Gálik Mihály és Vogl Artemon arra a továbbisúlyos hiányosságra mutatnak rá, hogy a szakhatóságiállásfoglalás megállapításai a médiapiacnakkizárólag a statikus elemzésén alapulnak. 44 Egydinamikus elemzés azt is figyelembe venné, hogyaz összeolvadás alkalmas eszköz lehet a nehéz gazdaságihelyzetben lévő médiumok megmentéséhez.A lappiaci folyamatokat egyértelműen olyan gazdaságinehézségek határozzák meg, amelyek azegyes lapcímek eltűnésével nagyobb mértékbenveszélyeztetik a sokszínűséget, mint a lapcímektovábbélését biztosító piaci konszolidáció. A médiahatóságmunkatárásának e kritikára adott válasza 45az, hogy a médiatörvény szerint a Médiatanácsnaknem azt kellett vizsgálnia, hogy mi történik a fúziómegtiltásának következtében, hanem azt, hogy mitörténik a fúzió következményeként. Ez az érveléslogikailag nem meggyőző. A fúzió hatásainak értékeléseminden esetben – az általános versenyjogiértékelés keretében is – hipotetikus, feltételezésekenalapuló. A médiahatóság csak akkor tud megalapozottanállást foglalni a fúzió hatásairól, ha értékelia tranzakció összes lehetséges kimenetelét. Ha aJURA 2012/2.

168 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanhatóság figyelmen kívül hagyja a fúzió elmaradásánakvárható következményeit, akkor valójában afúzió végrehajtásának következményeit sem mérifel teljeskörűen. A tartalomkínálat sokszínűségénekfeltételezett alakulásáról csak így formálható megalapozottfeltétezés.Annak a vizsgálata, hogy a fúzió a reklámpiaconlétrehoz-e erőfölényes helyzetet, nem a szakhatósági,hanem a versenyhatósági vizsgálat tárgya, akkor is,ha a reklámpiaci pozíciók visszahatnak az érintetttermékek minőségére és ezzel közvetve a véleménybefolyásolóképességre is. A vizsgált szakhatóságiállásfoglalás egyik lényeges hibája éppen az, hogynem teszi világossá a versenyjogi és médiajogi elemzésközötti határokat.A szakhatósági állásfoglalás összességében nemad értékelhető információt az érintett médiumokvéleménybefolyásoló képességéről, és nem ad iránymutatástarra nézve sem, hogy a jövőbeli médiapiacifúziók milyen feltételek teljesülése esetén kaphatjákmeg a Médiatanács jóváhagyását. Ugyanakkor aztis hozzá kell tenni ehhez, hogy a külföldi szabályozásikísérletek kudarcai arra is rámutatnak, hogy ajogbiztonság próbáját kiálló módszertan kidolgozásaszinte lehetetlen.2.3.3 A Médiatanács újabb gyakorlataAz Axel-Springer/Ringier fúziót követően a Médiatanácsegy ügyben, az M-RTL Zrt. és az IKO vállaltcsoportközötti összefonódással kapcsolatban adottki szakhatósági állásfoglalást 46 . Az ügyben az M-RTL100 %-os közvetlen részesedést kívánt szerezni a CoolTV, a Sorozat+, a Reflektor TV, a Prizma TV, a Film+és a Film+2 csatornák médiaszolgáltatójában, az IKORomaniában, valamint a Muzsika TV médiaszolgáltatójában,az IKO Televisions-ben. A Médiatanács azösszefonódást jóváhagyta.A szakhatósági állásfoglalásban mindenekelőtttisztázni kellett a joghatóság kérdését, mivel az IKORománia és IKO Televisions Romániában bejegyezettés tevékenykedő vállalkozások. A joghatóságegyértelmű megállapítása különösen fontos kérdésa magyar médiapiacon, amelynek meghatározójellemzője a külföldi joghatóság alatt működő televíziókkiugróan nagy aránya. A Gazdasági Versenyhivataleljárását a tisztességtelen piaci magatartás ésa versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII.törvény (Tpvt.) megalapozza, mivel a törvény hatályakiterjed, a vállalkozás külföldön tanúsított piacimagatartása is, ha annak hatása Magyarország területénérvényesülhet (1. §). A Médiatanács a Tpvt.-revaló hivatkozás mellett további, lényegében a Tpvt.területi hatályra vonatkozó rendelkezésének alkalmazhatóságátigazoló érvként rögzítette, hogy „afelsorolt csatornák magyar nyelven, magyar tartalomfogyasztókszámára készülnek és Magyarországterületén elérhetőek, illetőleg miután a médiatartalom-szolgáltatásérintett, releváns piaca a sokszínűtájékozódás jogának érvényesülése szempontjábóla Magyar Köztársaság területére terjed ki, valamintmiután a fúzió engedélyezése esetén – amennyibenközvetlenül az M-RTL válna az érintett médiatartalmakmédiaszolgáltatójává – valamennyi médiaszolgáltatásta Magyar Köztársaságban letelepedettmédiatartalom-szolgáltató nyújtaná”.A szakhatósági állásfoglalásban a Médiatanácsa szolgáltatási piac meghatározásánál az általánostematikájú televíziókat nem azonosította önállópiacként, hanem azokat a különböző tematikusmédiaszolgáltatási piacokhoz sorolta. Ez a piacmeghatározásellentmond annak a ténynek, hogyaz általános tematikájú televíziós médiaszolgáltatásolyan egységes – a közönség felé is egységesenmegjelenő – szolgáltatás, amelynek egyes elemeiszorosan kapcsolónak egymáshoz, és egymást erősítikvagy éppen gyengítik a nézettségi versenyben.Ugyanakkor korántsem biztos, hogy a kereskedelmitelevíziók egyes műsorszámai a tematikus csatornákműsorszámaival valóban helyettesíthetők: a kereskedelmitelevíziók híradói nem ugyanazt a tájékoztatásifunkciót töltik be, mint a hírtelevíziók műsorai, dea kereskedelmi televíziók zenés show-műsorai semfeltétlenül helyettesítik a zenecsatornák kínálatát. Ekérdéseket a szakhatósági állásfoglalás egyáltalánnem vizsgálta. A Médiatanács az RTL Klub médiaszolgáltatástvégül a hír- és közszolgálati tematikájútelevíziós médiaszolgáltatások országos piacánakszereplőjeként azonosította, nem sorolta be ugyanakkoraz általános szórakoztató tematikájú televíziósmédiaszolgáltatások országos piacához.A fúziónak a médiavállalkozások véleménybefolyásolásiképességére gyakorolt hatását azállásfoglalás az érintett médiaszolgáltatásokkal elértközönségarány változása alapján ítélte meg. AMédiatanács szerint ugyanis „általánosan elfogadotttény, hogy a médiajogi szempontú vizsgálat körébena közönségarány adhatja meg a legmegfelelőbb viszonyításialapot a sokszínűség és véleménybefolyásolásmérése körében, tekintettel arra a tényre, hogya vélemények piaca, az ott vizsgálandó sokszínűségelsősorban attól függ, hogy hány emberhez jut el azadott médiaszolgáltatás”. Nem vitatva a közönségarányjelentőségét, további vizsgálati szempontokraezzel kapcsolatban is szükség lett volna. Nem mindegyugyanis például az, hogy az adott tájékoztatásmely társadalmi csoportokhoz jut el, és milyen mélységűinformációkat biztosít.A Médiatanács megállapította, a véleménybefolyásolásiképesség szempontjából a belföldi,külföldi, gazdasági, politikai, pénzügyi hír és egyébJURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban169informatív jellegű médiatartalmak jelentőségemeghatározó. Abból pedig, hogy az érintett médiaszolgáltatásokközül kizárólag az RTL Klubnakvan hírműsora, arra a következtetésre jutott, hogy„a fúzió következtében egy szerkesztői felelősségalá kerülő médiaszolgáltatások esetén a véleménybefolyásolásiképesség nem változik”. Megint csaknem vitatva a hírműsorok kiemelt szerepét az adottmédium véleményformáló képességének meghatározásában,annak kifejtése, hogy az egyéb, példáulszórakoztató jellegű műsorszámok koncentrációjamiért nem releváns a sokszínűség szempontjából,bővebb kifejtést indokolt volna. Az állásfoglalás ezzelkapcsolatban annyit megállapít, hogy „a tervezettfúzió a meghatározott releváns piacok egyikén semokozna az eddigi piaci erőviszonyokban változást,ugyanis az M-RTL, az IKO Romania és az IKO Televisionsmédiaszolgáltatók egyik releváns piaconsem jelennek meg egyszerre”. Azt a hatóság nemvizsgálta, hogy a különböző tematikájú szolgáltatásokegy kézbe kerülése, ennek reklámpiaci hatásai,a műsorok beszerzésével és gyártásával kapcsolatoshatékonyságnövelő hatásai összességükben hogyanbefolyásolják a tartalomkínálat sokszínűségét. E hatékonyságielőnyöket a hatóság az Axel-Springer/Ringier-ügyben jóval szigorúbban ítélte meg.Végül a Médiatanács megállapította, hogy „asokszínű tájékozódás jogának érvényesülése szempontjábólaz is megfelelő garanciát jelent, hogy azazonosított releváns piacok esetében az egyes médiaszolgáltatásokjelentős számú versenytárssal osztoznak,valamint a közönségarány mértékét figyelembevéve sem tekinthetők ezek a médiaszolgáltatások azadott releváns piacon jelentős vagy káros hatássaljáró erőfölényben lévő vállalkozásoknak”.E szakhatósági állásfoglalással kapcsolatbanis fontos hangsúlyozni, hogy a kritika nem annakeredményére irányul, hanem az indoklás következetlenségeireés felszínességére. Az M-RTL/IKOhatározat mind piaci szempontból, mind a médiakoncentrációkorlátozásának alkotmányos céljaittekintve arányosabb megközelítést követ, de a piaciszereplők e határozatban sem kaptak a jövőre nézveirányadó szempontokat a fúziók médiajogi értékeléséhez.de az Axel-Springer/Ringier-ügyben hozottállásfoglalással nincs összhangban.3. A Médiapluralizmus MonitorAz Európai Bizottság megbízásából 2009-ben készültegy átfogó módszertan a sokszínűség mérésére. 47 Azún. Médiapluralizmus Monitor a szerzők szándékaszerint „diagnosztikai, nem pedig egy valamit előíróeszközként szolgál” 48 , és mint ilyen, alapvetőena jogalkotó, nem pedig a jogalkalmazó munkájátsegíti. Arra nem alkalmas, hogy egy-egy médiapiacitranzakciónak a sokszínűségre gyakorolt hatásárólinformációt adjon, viszont egy médiatörvény-előkészítéssorán rámutathat az adott médiarendszersokszínűségét veszélyeztető tényezőkre, és segíthetia megfelelő médiapolitikai eszközök kiválasztását.A Médiapluralizmus Monitor kidolgozása soránkifejezetten figyelembe vették a korábbi mérési kísérletekkudarcait, különösen a diverzitás-index- szelkapcsolatos problémákat. A Médiapluralizmus Monitorezért egyesíti a kvantitatív és a kvalitatív mutatókat,továbbá holisztikus megközelítést alkalmaz.Ez lehetővé teszi, hogy politikai sokszínűség melletta kulturális és a földrajzi sokszínűség is a vizsgálattárgya legyen, és tulajdonosi koncentráción kívülegyéb tényezők, a belső pluralizmus szempontjai isfigyelembe vehetők legyenek.Maga a Médiapluralizmus Monitor egy terjedelmestáblázat, 49 amelynek kitöltése nem egy egyetlenszámmal leírható mutatóhoz, hanem egy kockázatitérképhez vezet. A Monitor legfőbb haszna azonbana táblázat celláinak kitöltése, az ehhez szükséges információkösszegyűjtése.A Monitor holisztikus szemléletének megfelelőena vizsgálat kiterjed a kulturális, a politikai és a földrajzipluralizmusra, valamint a tulajdonosi sokszínűségreés a médiatípusok és médiaműfajok sokszínűségére.Ezt az öt ún. kockázati területet a Monitor azértékesítési lánc három szintjén, a kínálat, a terjesztésés a felhasználás szintjén vizsgálja, a vizsgálat pedigminden területen jogi, társadalmi-demográfiai, valamintgazdasági mutatók alapján történik.A médiatartalmak felhasználásnak figyelembevétele a Monitor legfontosabb eredménye. Ezzel aMonitor gyakorlatilag újradefiniálja a pluralizmust:önmagában a kínálati sokszínűség, illetve az elérhetővétett tartalmak széles választéka önmagábannem elegendő garanciája a szabályozás ténylegescélkitűzése elérésének. A pluralizmus, mint szabályozásicélkitűzés esetében ugyanis a tartalomkínálatsokfélesége nem öncél, hanem a közönség tájékozottságánakbiztosítéka. Tájékozott közönség pediga sokszínű tartalomkínálat mellett is csak akkor jönlétre, ha a közönség kellően nyitott és felkészült afelkínált tartalmak közötti választásra, az ütköző véleményekmegismerésére és összemérésére, illetvea manipulációs kísérletek felismerésére. A plurálisrendszer megteremtésének elengedhetetlen feltételeezért a tudatos médiahasználat előmozdítása. 50 AMonitor egyik mutatója „a médiajártasság (és különösena digitális műveltség) támogatására irányulópolitika és intézkedések a különböző társadalmicsoportokban”.JURA 2012/2.

170 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanA Monitor kialakítása során 44 kockázati tényezőtazonosítottak, amelyekhez összesen 166 ún. első szintűmutatót rendeltek. Ezekkel kapcsolatban fontoskövetelmény volt, hogy lehetőség szerint számszerűsíthetőeredményekhez vezessenek, mérésük arányosköltség- és időráfordítás mellett megvalósíthatók,továbbá megfelelően értékelhetők legyenek. A mutatókazonos súlyúak. A Monitor kidolgozói a mutatókmindegyikéhez – mutatónként eltérő – határértékeketrendeltek, amelyek alapján az adott mutató magas,mérsékelt vagy alacsony kockázatúnak minősülhet.Az elsődleges mutatók mellett készültek olyanmásodlagos mutatók is, amelyek valamilyen okból,alapvetően a mérésükkel kapcsolatos módszertaninehézségek miatt, nem kerültek be a Monitorba, dealkalmasak lehetnek annak továbbfejlesztésére.KulturálispluralizmusPolitikai pluralizmusFöldrajzi pluralizmusA tulajdonviszonyokés ellenőrzéspluralizmusaA médiatípusokés -műfajokpluralizmusaKínálat Terjesztés Felhasználás- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók- jogi mutatók- társadalmi-demográfiai mutatók- gazdasági mutatók1. sz. táblázat: A Médiapluralizmus Monitor elemzési területeiÁltalános kockázatokA média tulajdonosi szerkezetének/ellenőrzésénekpluralizmusaA médiatípusok és műfajokpluralizmusaPolitikai pluralizmus a médiábanA szólásszabadság és a kapcsolódó jogok és szabadság elégtelen védelmeA médiaszektor nem kellőképpen független felügyeleteElégtelen médiajártasság (a digitális médiát is ideértve)Magas tulajdonosi koncentráció a földfelszíni televíziózásbanMagas tulajdonosi koncentráció a rádiózásbanMagas tulajdonosi koncentráció a hírlapokbanMagas tulajdonosi koncentráció a kábel/műholdas/ADLS/TV területénMagas tulajdonosi koncentráció a magazinokbanMagas tulajdonosi koncentráció az internetes tartalomszolgáltatásbanMagas tulajdonosi koncentráció a könyvkiadásbanMagas médiaközi tulajdonosi koncentrációMagas vertikális koncentrációA tulajdonosi szerkezet átláthatóságának hiányaMédiatípusok hiánya/alulreprezentáltsága/dominanciájaMédiaműfajok hiánya/alulreprezentáltsága/dominanciájaEgyes médiaterületek támogatásához elégséges piaci források hiányaA közszolgálati támogatásához elégséges piaci források hiányaA közszolgálati média elégtelen jelenléte az új médiábanA közösségi részvétel elégtelen hangsúlyozásaPolitikai kiegyensúlyozatlanság a médiábanPolitikai kiegyensúlyozatlanság a médiában választási kampány idejénA médiatulajdonosi szerkezet/ellenőrzés túlzott átpolitizáltságaElégtelen szerkesztői függetlenségA közszolgálati média elégtelen függetlenségeA hírügynökségek elégtelen pluralizmusaA terjesztési rendszerek elégtelen pluralizmusaElégtelen állampolgári részvétel és politikai hatás az online médiábanJURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban171Kulturális pluralizmusa médiábanAz európai kultúrák elégtelen médiaképviseleteA nemzeti kultúra elégtelen médiaképviseleteA független gyártás elégtelen arányaA házon belüli gyártás elégtelen arányaA világkultúrák elégtelen arányaA különböző kulturális és társadalmi csoportok elégtelen képviselete a központimédiatartalomban és szolgáltatásokbanA különböző kulturális és társadalmi csoportok elégtelen képviselete a közszolgálatimédiábanA kisebbségi és közösségi média elégtelen rendszereA különböző kulturális és társadalmi csoportok elégtelen képviselete a médiaszektorfoglalkoztatáspolitikájábanA fogyatékkal élők elégtelen hozzáféréseFöldrajzi pluralizmus a médiábanA nemzeti médiarendszer magas szintű centralizáltságaA regionális és helyi média elégtelen rendszereA regionális és helyi közösségek elégtelen képviselete a médiatartalomban ésszolgáltatásokbanA regionális és helyi közösségek elégtelen képviselete a médiaszektorfoglalkoztatáspolitikájábanKisszámú információforrás dominanciája a helyi kérdések vonatkozásábanFöldrajzi tényezők miatt elégtelen hozzáférés a médiához és a terjesztési rendszerhez2. sz. táblázat: A kockázatok listájaPéldaként „kulturális pluralizmus” kockázati területjogi mutatói a következők:—— Az európai művek televíziós sugárzásánakszabályozói biztosítékai—— Az európai művek szabályozói biztosítékai anem lineáris médiaszolgáltatásokban—— Szabályozói biztosítékok a nemzeti alkotásoktelevíziós sugárzásához—— Szabályozói biztosítékok a nemzeti zene rádióbantörténő sugárzásához—— Szakpolitikai és támogató intézkedések a nemzetialkotások népszerűsítésére—— Szabályozói biztosítékok a független gyártókáltal készített európai alkotások televízióssugárzásához—— A média kulturális sokszínűségét népszerűsítőpolitika és támogató intézkedések—— A különböző kulturális és társadalmi csoportokközszolgálati műsoridőhöz jutásánakszabályozói biztosítékai—— A kisebbségi és közösségi média szabályozóibiztosítékai—— Szabályozói biztosítékok a különböző kulturálisés társadalmi csoportok képviseletére avezetői és felügyelő testületekben a magán(kereskedelmi és/vagy non-profit) médiában—— Szabályozói biztosítékok a különböző kulturálisés társadalmi csoportok képviseletére avezetői és felügyelő testületekben a közszolgálatimédiában—— Szabályozói biztosítékok a különböző kulturálisés társadalmi csoportok képviseletérea médiatanácsokban és a médiaszektor mástanácsadó testületeiben—— Szakpolitika és támogató intézkedések amédiatartalomhoz és szolgáltatásokhoz valómegkülönböztetett szükségletekkel élő társadalmicsoportok, például az idősek, fogyatékkalélők számáraUgyanezen kockázati területhez tartozik természetesenszámos társadalmi-demográfiai és gazdaságimutató is, és a Monitor egyes mutatók esetében amérés módszertanához is iránymutatást ad.A Monitor összességében egy komplex, a gyakorlatialkalmazáshoz valószínűleg túl komplex eszközaz adott médiarendszer megismeréséhez, a sokszínűségetcsorbító vagy veszélyeztető szabályozási,gazdasági, társadalmi tényezők feltérképezéséhez.Gyakorlati alkalmazására eddig nem került sor, ésaz Európai Bizottság sem készítette el a médiapluralizmusrólszóló ajánlását.4. Sokszínűség és médiafogyasztásAhogy a Médiapluralizmus Monitorral kapcsolatbanerről szó volt, a pluralizmus, mint alkotmányjogicélkitűzés kizárólag akkor teljesülhet, ha a felkínáltmédiatartalom alapján a közönség ténylegesen törekszikaz álláspontok ütköztetésére, a torzításokkiszűrésére, és végső soron a párbeszéden alapulóJURA 2012/2.

172 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbandemokratikus döntéshozatalra. Éppen ezért a pluralizmusvizsgálatával kapcsolatban egyre fontosabbáválnak azok a kutatások, amelyek a közönséghírfogyasztási szokásait vizsgálják. E kutatásoknélkülözhetetlen információt szolgáltatnak mindaz egyes médiapiaci tranzakciók hatásainak vizsgálatához,mind a megfelelő szabályozási eszközökkiválasztásához.Az elmúlt években több ilyen kutatás készültMagyarországon. 2008-ban az Országos Rádió ésTelevízió Testület Alkalmazott KommunikációtudományiIntézete finanszírozott egy kutatást 51 , amely akövetkező kérdésekre keresett választ:—— melyik a legfontosabb és a második legfontosabbhírforrás,—— melyik az országos közéleti és politikai híreklegfontosabb forrása,—— melyik a helyi közéleti és politikai hírek legfontosabbforrása,—— ha egy közéleti, politikai hírről többet szeretnemegtudni, honnan tájékozódik,—— melyik az a hírforrás, amely legnagyobbmértékben hozzájárul a közéleti, politikaihírekkel kapcsolatos egyéni vélemények kialakulásához.A válaszadók az országos hírekkel kapcsolatbankiemelkedően magas arányban az országostelevíziókat jelölték meg elsődleges forrásként, abudapesti válaszadóknál az országos napilapok ekutatás alapján a második, az internetes forrásokpedig a harmadik leggyakrabban említett források.A Budapesten kívüli városi válaszadók számára amásodik legfontosabb hírforrások az országos rádiók,a harmadik legfontosabbak pedig a megyeinapilapok. Ugyanezek a sorrendek alakultak ki arraa kérdésre, hogy honnan szereznék a megkérdezetteka hírekkel kapcsolatos alaposabb információkat.A véleményformáló hatással kapcsolatban a nembudapesti megkérdezettek esetében tér el ettől asorrend: e kérdésre a nem budapesti válaszadók másodikleggyakrabban említett hírforrásai a tematikushírcsatornák, és e kérdésnél a megyei napilapok aharmadik helyre kerültek.2011 decemberében tette közzé a Nemzeti Médiaés Hírközlési Hatóság a magyar lakosság hírfogyasztásiszokásairól és a média megítéléséről szólókutatás eredményeit. 52 A kutatás sajátossága, hogy2007-es adatokkal való összehasonlítást is lehetővétett, és ez jól mutatja a televízió előnyének folyamatoscsökkenését (15%-os csökkenés), illetve az interneterősödését (14%-os erősödés). E kutatás szerint arra akérdésre, hogy melyik a legfontosabb információforrás,a válaszadók a televízió (63%) után az internetet(20%) említették legtöbben. A nyomtatott sajtót 4%,a rádiót 8% említette, 5% számára az ismerősi köra legfontosabb információforrás. A kutatás számostovábbi adatot tartalmaz a különböző médiumok éshírműsorok fogyasztásával, illetve az egyes médiumokfogyasztóival kapcsolatban.A következőkben a tanulmány részletesebben bemutatjaa Mérték Médiaelemző Műhely által készíttetettközvélemény-kutatás eredményeit. 53 A felméréstöbbek között arra a kérdésre várt választ, hogy amegkérdezettek a felsorolt sajtótermékek közül azelmúlt egy hétben melyiken nézett, olvasott vagyhallgatott politikai, aktuális, közéleti híreket, cikkeket,illetve műsorszámokat. Természetesen egyetlenkérdéssel nem lehet átfogóan feltérképezni a médiafogyasztásiszokásokat, ugyanakkor a feltett kérdésvalódi, nem pusztán elvi médiafogyasztásra kérdezrá, és a válaszadók egyéb adataival összekapcsolvaigen értékes ismeretekkel szolgál a médiafogyasztássokszínűségéről. Felvethető továbbá, hogy az elmúltheti médiafogyasztás nem feltétlenül reprezentálja arendszeres médiafogyasztást, de egyrészt ezt a válaszadókrészben korrigálják azzal, hogy gyakran atényleges fogyasztás helyett a rendszeresen fogyasztottmédiumokat említik, másrészt a kapott adatoknem tartalmaznak váratlan eredményeket.Ez a kutatás is a televízió, azon belül is a két országoskereskedelmi televízió dominanciáját igazolta(RTL Klub: 78,2%, TV2: 73,5%). A közszolgálati m1 aharmadik leggyakrabban említett hírforrás (54,2%), aDuna TV 23,7%-ot ért el. A hír tematikájú televíziókbólnagyjából a közönség negyede tájékozódik (HírTV: 24,5%, ATV: 22,9%), az Echo TV viszont ennéllényegesen kisebb, 6,4%-nyi közönséget ér el.Az országos rádiók összességében a második legfontosabbtájékozódási források. Az egyetlen országosközéleti rádió a közszolgálati Kossuth Rádió, ezta válaszadók 21%-a említette. Az országos kereskedelmirádiók közül a Neo FM ehhez hasonló (22,1%),a Class FM ennél alacsonyabb (15,7%) eredményt értel. Az utóbbi adat az általános hallgatottsági adatoktükrében különösen meglepő.A következő leggyakoribb hírforrások a megyeinapilapok, amelyek azonban tartalmukban, sőt kiadóikattekintve sem egységesek. Ezeket a válaszadók18,5%-a említette, és ezzel messze a legnagyobbelérésű nyomtatott sajtótermékekről van szó. Azonline hírportálok a harmadik leggyakoribb hírforrások,de a televíziókhoz, sőt még az országosrádiókhoz képest is jelentősen kisebb közönségetérnek el közvetlenül. A kutatás az Origó (12,1%), azIndex (10,5%) és a Hír24 (6,1%) portálokra kérdezettrá. A megyei napilapokon kívüli nyomtatott sajtótermékekközül kizárólag egy ingyenes országosterjesztésű lap, a Metropol közelíti meg a 10%-oselérést (9%). A szintén ingyenes Helyi Témát jóvalkevesebben, 4,2%-nyi válaszadó említette. Még ezJURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban173is több azonban a legnagyobb országos napilapokelérésénél. A Népszabadságot a közönség 3,1%-a, aMagyar Nemzetet 2,6%-a, a Magyar Hírlapot pedig1,2%-a említette hírforrásként.Ennél is kisebb a hetilapok elérése. A HVG-t említettea megkérdezettek 3,6%-a, a 168 órát a megkérdezettek1,%-a, a Heti Válasz (0,9%), az Élet és Irodalom(0,8%), a Figyelő (0,6%), a Demokrata (0,5%),a Magyar Narancs (0,5%), a Barikád (0,4%) azonban1% alatti eredményt ért el. A hetilapoknál még a hírtematikájú helyi rádiók is nagyobb közönséget érnekel, annak ellenére, hogy ezek vételkörzete legfeljebbnéhány városra, az InfoRádió esetében pedig Budapestrekorlátozódik. A kutatásban felsorolt hírrádiókközül a Klubrádiót említették a legtöbben (3%), azInfoRádió 1,9%-ot, a Lánchíd Rádió 1,2%-ot ért el.A kutatás egyik hiányossága volt, hogy nemkérdezett rá bulvár napilapokra, és az internetes hírfogyasztástsem tudta a megnevezett hírportálokkalteljes egészében lefedni. A válaszadók 7,8%-a jelöltmeg hírforrásként „egyéb” médiumokat, ennek öszszetételérőla kutatás nem adott információt. Külföldisajtóterméket a válaszadók 1,2%-a említett.Természetesen az elért közönség nagysága önmagábannem ad átfogó képet a tájékozódás sokszínűségéről,illetve az egyes médiumok véleményformálóképességéről. A fenti eredmények nem számolnaktöbbek között azzal, hogy az egyes médium-típusok,illetve az egyes médiumok az üzeneteket eltérő mélységben,eltérő módon jelenítik meg. Ennek jelentőségeaz, hogy a felszínes tájékozódás alapvetően anapirenden lévő közéleti kérdések nyomon követésétbiztosítja, a tudatos egyéni véleményalkotás elmélyültebbhírfogyasztást feltételez. A kereskedelmitelevíziók híradásaiban a valóban közéleti jellegűhírek is röviden, a kontextus feltárása nélkül, ráadásulkönnyű, bulvár jellegű hírek között jelennekmeg. A legelmélyültebb tájékozódást továbbra is anyomtatott sajtótermékek biztosítják, a megyei lapokazonban országos közéleti eseményekkel csak kismértékben foglalkoznak. Az internetes hírfogyasztáslehet felszínes, a nyitóoldal címeinek átolvasásárakorlátozódó, de a hozzáférhető anyagok lehetővéteszik az elmélyült tájékozódást is. A rádiós hírfogyasztásszinte minden esetben háttértevékenység,ugyanakkor az üzenetek rádiós feldolgozása lehetővéteszi egy-egy téma alapos körüljárását is. Eztermészetesen nem a rövid hírblokkokat sugárzóországos kereskedelmi rádiókra jellemző, hanem ahír tematikájú rádiócsatornákra.A kutatás e kérdéseket nem vizsgálta, az egyesmédiumok véleményformáló képességéről azonbantovábbi információkkal mégis szolgált. A kutatásalapján egyrészt azonosíthatók a jellemző fogyasztóicsoportok, másrészt bemutathatók az egyes médiumokkeresztfogyasztási jellemzői.A válaszadók a fogyasztási szokások alapjánnégy csoportba sorolhatók. Az első csoportba azokkerültek, akik a lehető legtöbb forrásból szerzik beaz információikat, ők igen kevesen vannak (4,4%).A második (14,8%) és a harmadik csoport (15,6%)aránya majdnem azonos. A második csoportban találjukazokat, akik különféle tévéket néznek, a KossuthRádiót hallgatják, és olvassák a megyei lapokat,valamint az ingyenes országos terjesztésű lapokat.E csoport tehát a legnagyobb elérésű médiumokbólszéles körben tájékozódik, de speciális tájékozódásiigényei nincsenek, a tájékozódás érdekében különerőfeszítést nem tesz. A harmadik csoport azokbóláll, akik elsősorban az internet, az RTL Klub és amegyei lapok alapján tájékozódnak; e csoport azinternetezők csoportja. A negyedik csoport a legnépesebb,a válaszadók kétharmada (65,2%) tartozikide. Ők főleg az RTL Klub és a TV2 híradásaiból, aKossuth Rádió műsoraiból és a megyei lapokból tájékozódnak;e csoport tájékozódási szokásai tűnneka legkevésbé tudatosnak.E klaszterek alapján is feltűnő az országos televíziókés a megyei lapok jelentősége, hiszen e médiumokminden fogyasztói csoport számára relevánsak.Ez azt is jelenti, hogy az e médiumokban megjelenőüzenetek a társadalom meglehetősen nagy részételérik, gyakorlatilag függetlenül az egyes csoportoktársadalmi és gazdasági jellemzőitől. Figyelemre méltótovábbá, hogy a megyei lapokon túli nyomtatottsajtó kizárólag a 4,4%-nyi, kiemelkedő társadalmi ésgazdasági státusszal rendelkező, mindent fogyasztókmédiafogyasztásában releváns. Ez egyúttal aztis igazolja, hogy az alacsony elérés korántsem jelentszükségszerűen csekély véleményformáló képességet:a magas társadalmi és gazdasági státuszúközönséget elérő források akkor is jelentős tényezőilehetnek a politikai és gazdasági döntéseknek, ha eforrások más társadalmi csoportokat közvetlenülnem érnek el. A magas társadalmi státusz együtt járegyfajta véleményvezér funkcióval, ami részben apolitikai és gazdasági döntések közvetlen befolyásolásával,részben az üzeneteknek – az ún. kétlépcsősinformációáramlás elméletnek megfelelően 54 – a mástársadalmi csoportok részére történő közvetítésévelvalósul meg. Az internetes hírfogyasztás esetébentovábbi fontos sajátosság a korosztályi kötődés. Igazugyan, hogy ma még az elsődlegesen az internetrőltájékozódók aránya nem kiugróan magas, mivelazonban e fogyasztók többségükben fiatalok, hoszszabbtávon az internet véleményformáló jelentőségeegyértelműen nőni fog.Az egyes klaszterek fogyasztóinak társadalmi-gazdaságijellemzői viszonylag jól azonosíthatók.JURA 2012/2.

174 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanAz első és a második klaszter több tekintetben ishasonló tulajdonságokkal írható le: mindkét csoportátlagon felül tartalmaz aktív középkorú, városi, jobbmódú, szellemi foglalkozásúakat. E jellemzők alapjánkimondható, hogy a döntéshozó pozíciókat betöltőke két klaszterbe tartoznak.Az első csoport a budapesti, 40 év feletti, legfelsőjövedelmi kategóriába tartozó, magasan képzettszellemi foglalkozásúakat foglalja magába. A diplomávalrendelkezők 43,4%-a a mindent fogyasztókközé tartozik, e csoport további 41,1%-a érettségivelrendelkezik.A második csoport a jól kereső, 30 év fölötti városiközönséget foglalja magában. E csoportban azelső csoporthoz képest valamivel többen vannak a40 év alattiak (összesen 31,1%). Az első csoporttalösszevetve a két csoport korösszetételében megfigyelhetőtovábbi különbség, hogy a 60 év felettiek amindent fogyasztók csoportjában valamivel nagyobbarányban vannak jelen, az aktív középkorúak (40-59év) azonban azonos arányban jelennek meg a kétcsoportban. A második csoportban a diplomásokaránya 21,4%, közel azonos arányban vannak jelena szakmunkás végzettségűek és az érettségivel rendelkezők.E csoportban a fizikai és a szellemi munkátvégzők aránya nagyjából megegyezik.A harmadik klaszter a fiatal (40 év alatti, sőt34,6%-ban 30 év alatti) városiaké. A 18-29, illetve30-39 éves korosztályok e csoportban jelennek megmessze a legnagyobb arányban. E csoportban a jövedelmiviszonyok és a foglalkozás szerinti megoszlásnem látszanak fontos szempontnak: a négy jövedelmicsoportba tartozók megoszlása nagyjából egyenletes, afizikai munkát végzők aránya 59,4%, a szellemi munkátvégzőké 40,6%. A végzettség szerinti megoszlás isviszonylag kiegyenlített, egyaránt jelentős a szakmunkásvégzettségűek (27,6%), az érettségizettek (38,7%)és a diplomások (20,8%) aránya. Az internet-használatezek alapján elsősorban korosztály és lakóhely, nempedig jövedelem és végzettség függvénye.A médiafogyasztók negyedik csoportját a nemolvasó, nem internetező, inkább alacsonyan képzett,fizikai munkát végzők alkotják. Ez az egyetlencsoport, amelyben a falun élők aránya átlag fölötti(36,9%). E csoportban a legnagyobb a 8 általánossalvagy ennél alacsonyabb végzettséggel rendelkezőkaránya, és a szakmunkásoké is átlagon felüli, továbbámessze itt a legalacsonyabb a diplomások aránya.Az első három jövedelmi csoportba tartozik az eklaszterhez tartozók több mint 80%-a. E jövedelemcsoportokközötti megoszlás nagyjából egyenletes, demindhárom jövedelmi csoport esetében átlag feletti.Az életkor szerinti megoszlásban a 60 év felettiekaránya (29,5%) átlag feletti, de a második legnagyobbcsoportot a legfiatalabbak (18-29 évesek) jelentik(21,5%); a 30-60 év közötti korosztályok e csoportbanalulreprezentáltak.A sokszínű tájékoztatás és tájékozódás feltételezettjelentősége a tudatosabb demokratikus részvétel.Ezt a kutatás adatai alapvetően alá is támasztják: amindent fogyasztók között a parlamenti választásokonbiztosan résztvevők aránya kiugróan magas,70,4%. A második médiafogyasztói csoport tagjainakis több mint a fele (54%) biztos szavazó. Az internetezőkesetében ez az arány 41,6%, a negyedikklaszterben pedig 32,1%. Minél változatosabb teháta hírfogyasztás, annál nagyobb a szavazási hajlandóság.Ez természetesen nem annyira ok-okozatiösszefüggést, mint inkább olyan mögöttes attitűdötmutat, amely a hírfogyasztás iránti igényt és a választásihajlandóságot egyaránt megalapozza.Végül a kutatás a különböző médiumok keresztfogyasztásárólis szolgáltatott információkat. Azáltalános megítélés szerint bal-, illetve jobboldalimédiumok keresztfogyasztását a következő két táblázatszemlélteti.ATVKlubRádióMagyarNarancsÉlet ésIrodalomHír TV 57,3 11,3 37,2 48,3Echo TV 15,6 6,2 7,2 4,1MagyarNemzetHetiVálasz2,7 2,6 20,1 14,11,6 1,1 7,2 4,13. sz. táblázat: A baloldali média fogyasztói milyenarányban figyelik a jobboldali médiát?A baloldali médiumokból tájékozódók tehátelsősorban a Hír TV-ből kapnak képet a jobboldaliálláspontokról. A fenti adatokból az látszott, hogyaz Élet és Irodalom, illetve a Magyar Narancs meglehetősenkis közönséget ér el, a keresztfogyasztásiadatok pedig azt a feltevést igazolják, hogy ezek azolvasók a széles körben tájékozódók közül kerülnekki. Ez ugyanakkor azt is jelenti, hogy a jobboldaliálláspontok a baloldali médiumokat fogyasztóknakcsak csekély részéhez jutnak el.ATVKlubRádióMagyarNarancsÉlet ésIrodalomHír TV 53,9 1,4 0,7 1,7Echo TV 56,1 2,9 0,5 0,5MagyarNemzet23,3 3,0 3,7 4,5HetiVálasz38,1 3,7 3,7 3,74. sz. táblázat: A jobboldali média fogyasztói milyenarányban figyelik a baloldali médiát?JURA 2012/2.

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban175A táblázatok alapján megállapítható, hogy a baloldalimédia fogyasztói valamivel nagyobb aránybankísérik figyelemmel a jobboldali médiát, a jobboldalimédiumok fogyasztóinak még kisebb az esélye megismernia baloldali álláspontokat. A jobboldali médiumokfogyasztói legfeljebb a baloldali hírtelevízióbólszerezhetnek tudomást a baloldali álláspontokról.A hírtelevíziók jelentősebb keresztfogyasztását magyarázhatjaaz is, hogy e televíziókat egyébként is ahírek iránt fogékonyabb közönség nézi.Mindez megerősíti azt a feltételezést és elméletet,ami szerint a médiafogyasztók alapvetően a sajátálláspontjukat erősítő forrásokat keresik. Ez a széleskörűtájékozódáson és a szembenálló álláspontokütköztetésén alapuló, racionális diskurzusként megvalósulódemokratikus döntéshozatal lehetőségétmeglehetősen szűkre szabja.A kutatás során mindezeken túl arra is választkerestünk, hogy a magyar médiában a közönségmegítélése szerint minden téma, jelenség a valódisúlyához mérten jelenik-e meg. A válaszadók meglehetősenmagas, 79,5%-s látja úgy, hogy vannakelhallgatott jelenségek, és mindössze 13,4% látjaúgy, hogy minden közéleti kérdés megfelelő nyilvánosságotkap. Ez a negatív vélemény hosszabb idejetartja magát: a közönség 49%-a szerint a médiábanmegjelenő vélemények sokszínűsége az elmúlt kétévben alapvetően nem változott, és 29% látja úgy,hogy a sokszínűség csökkent; 11,4% érzékeli a sokszínűségerősödését.A kutatás alapján megállapítható, hogy a véleményvezérekszűk, kiemelkedő társadalmi státuszúcsoportján kívül más társadalmi csoportok nem tesznekjelentős erőfeszítéseket a sokrétű és elmélyülttájékozódás érdekében, ugyanakkor a közönség nagyrésze nem tartja teljes körűnek a közéleti tartalomkínálatot.Jogalkalmazói szempontból a kutatás adatai arrautalnak, hogy az országos televíziókat és a megyeinapilapokat érintő tranzakciók különös figyelmet érdemelnek.Jogalkotási szempontból az a következtetésvonható le, hogy a médiapiaci kínálatot növelő eszközöknem szükségszerűen vezetnek sokszínű tájékozódáshoz.E célkitűzés szabályozási eszközökkel alighavalósítható meg. A tudatos médiafogyasztást erősítőegyéb médiapolitikai eszközök azonban jelentősennövelhetik az alkotmányos célok elérésének esélyét.Jegyzetek1A pluralizmus alkotmányjogi értelmezését ld. PolyákGábor: Pluralizmus és médiaszabályozás. Jogtudományi Közlöny2009. 5. 208-220. o.237/1992 (VI. 10.) AB hat.3Iosifides, Petros: A médiakoncentráció mérési módszerei,In: Gálik Mihály (szerk.): A médiakoncentráció szabályozása.Gondolat Kiadó, Budapest 2011. 59. o.4A GAH Group és a National Research Associates kutatásárólld. Iosifidis, Petros: i.m.5Az Arthur Andersen kutatásáról ld. Iosifidis, Petros: i.m.6A British Media Industry Group kutatásáról ld. Iosifidis:i.m.7Gibbons, Thomas: Kontrolle über technische Engpässe:Ein Fall für das Medienkonzentrationsrecht? in: Die Regulierungdes Zugangs zum digitalen Fernsehen, IRIS Spezial,Strasbourg 2004. 74. o.8BVerfGE 73, 118, 156.9Rott, Armin - Kohlschein, Ingo: A médiakoncentrációellenőrzése Európában: elvek, vitakérdések és kilátások, in:Gálik Mihály, szerk.: A médiakoncentráció szabályozása,Gondolat Kiadó, Budapest 2011. 233-255. o.10A médiakoncentráció szabályozásának eszközeiről ld.Polyák Gábor: Versenyjogi és médiajogi eszközök a médiakoncentrációkorlátozásában. In: Gálik Mihály (szerk.): Médiakoncentráció,Gondolat Kiadó, Budapest 2011. 139-199. o.11Fúziós rendelet 21. cikk (4)12A Bizottságot idézi Schüll, Ralf: Schutz der Meinungsvielfaltim Rundfunkbereich durch das europäische Recht:unter besonderer Berücksichtigung des europäischen Wettbewerbsrechts,Stämpfli Verlag, Bern 2006. 281.13A médiapluralizmus védelmében történő tagállamiintézkedést a Bizottság először a Newspaper Publishing ügybenhagyta jóvá, és elfogadta, hogy az angol hatóság a fúzióvizsgálatánál a hírek korrekt közlését és a szabad véleménynyilvánítástis figyelembe vette.14Traimer, Matthias: „Medienkonzentration undCross-Owner-Ships”, Universität Wien, Kézirat, 2006, 24. o.15„Guidance on the operation of the public interest mergerprovisions relating to newspapers and other media mergers”http://www.dti.gov.uk/files/file14331.pdf16Részletesen ld. http://www.ofcom.org.uk/tv/ifi/guidance/pi_test/pi_legal/17Prometheus Radio Project vs. Federal CommunicationsCommission (Filed June 24, 2004), http://transition.fcc.gov/ogc/documents/opinions/2004/03-3388-062404.pdf18A sokszínűségi indexről ld. Gálik Mihály – Vogl Artemon:A média koncentrációjának mérése. In: Gálik Mihály(szerk.): A médiakoncentráció szabályozása, Gondolat Kiadó,Budapest 2011. 275-323. o.19Az összefoglaló az ítélet alapján készült.20Prometheus Radio Project vs. Federal CommunicationsCommission, 70. o.21KEK: Beteiligungsveränderungen bei Tochtergesellschaftender ProSiebenSAT.1 Media AG, KEK 293-1 bis-5(2006. 1. 10.), http://www.kek-online.de/kek/verfahren/kek293prosieben-sat1.pdf, 80. o.22KEK: i.m., 81-83. o.23Beteiligungsveränderungen bei Tochtergesellschaftender ProSiebenSAT.1 Media AG, KEK 293-1 bis-5, 90. o.A határozat nem tesz különbséget a politikai és a bulvárnapilapok között, bár a BILD című bulvár napilappal kapcsolatbanmegemlíti, hogy az „az inkább színes és szórakoztatóinformációkkal és közlésekkel” nagyobb meggyőző erővelrendelkezik. A különbségtétel hiányát a határozat elsősorbanazzal indokolja, hogy az RStV sem tesz különbséget a televíziókközött a közönségarány számításánál.24KEK: i.m. 92. o.25KEK: i.m. 93. o.26A határozat szerint a vizsgálat szempontjából a folyóiratokközött sem indokolt tematika alapján különbséget tenni.(KEK: i.m., 94. o.)27KEK: i.m. 95. o.28KEK: i.m. 97. o.29KEK: i.m. 98. o.30KEK: i.m. 99. o.31KEK: i.m. 99. o.32Pressemitteilung der KDLM,JURA 2012/2.

176 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanhttp://www.alm.de/71.html?&tx_ttnews%5BpS%5D=1159078388&tx_ttnews%5Bpointer%5D=7&tx_ttnews%5Btt_news%5D=329&tx_ttnews%5BbackPid%5D=1&cHash=e89e865e7033VGH München: Axel Springer hätte Unbedenklichkeitsbescheinigungfür Beteiligung bei ProSiebenSat.1 nichtversagt werden dürfen, http://beck-online.beck.de/default.aspx?docid=9847773234A szerkesztői felelősség fogalmát a törvény a médiaszolgáltatóés a sajtótermék fogalmának részeként határozzameg, az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelvbenhasznált fogalomtól részben eltérő tartalommal: A szerkesztőifelelősség a médiatartalom kiválasztása és összeállításasorán megvalósuló tényleges ellenőrzésért való felelősségetjelenti, és nem eredményez szükségszerűen jogi felelősségeta sajtótermék tekintetében. (203. § 60, 41.)35Ügyiratszám: MP-1671-13/2011. Elérhető:http://mertek.eu/sites/default/files/files/nmhh_szakhatosagi_allasfoglalas.pdfRészletes elemzését ld. Gálik Mihály – Vogl Artemon:Az új médiakoncentráció-szabályozás első vizsgája: az AxelSpringer és a Ringier kiadói csoport meghiúsult összeolvadásaa magyar piac, Médiakutató 2011. ősz 83-97. o.36Szakhatósági Állásfoglalás 5.2.2.3.37„Sokszínű-e a médiarendszer? A média-pluralizmusés -diverzitás „mérhetősége”: hazai és nemzetközi jogesetek,módszertani kérdések”, Magyar Jogász Egylet, Budapest,2011.10.13., Dr. Ivanics Krisztina hozzászólása.38Szakhatósági Állásfoglalás 5.2.2.28.39Ld. például Ariño, Mónica: Versenyjog és pluralizmusaz európai digitális műsorszolgáltatásban: az űr kitöltése In:Gálik Mihály (szerk.): A médiakoncentráció szabályozása,Gondolat Kiadó, Budapest 2011. 201-233. o.40Szakhatósági Állásfoglalás 6.4.41Szakhatósági Állásfoglalás 6.7.42Szakhatósági Állásfoglalás 6.18.; 6.27.43Erről ld. Lenk Zsuzsanna: A Népszabadság és a Ringierlapkiadó csoport közötti tranzakció versenyjogi megítélése,Infokommunikáció és Jog 2004/1.Uí. Gálik Mihály – Vogl Artemon: i.m. p. 94.44Gálik Mihály – Vogl Artemon: i.m. pp. 94-95.45Géczi Kinga: Az Axel-Springer fúzió a Médiatanácselőtt, In Media Res 2012/1. 122-133. o.461309/2011. (X. 5.) számú MT határozat; kivonata elérhető:http://mediatorveny.hu/dokumentum/88/13092011_hat_kivonat.pdf47http://ec.europa.eu/information_society/media_taskforce/pluralism/study/index_en.htmMagyar nyelven megjelent: A médiapluralizmus mutatóiaz Európai Unió tagállamaiban. AKTI Dokumentumok 7/I.és 7/II. ORTT AKTI, Budapest 2010.48A médiapluralizmus mutatói az Európai Unió tagállamaiban.9. o.49http://ec.europa.eu/information_society/media_taskforce/doc/pluralism/study/monitor.xls50Erről ld. Polyák Gábor: Nyilvánosság 2.0, Szuverén2011. 08. 28., http://www.szuveren.hu/vendeglap/polyak-gabor/nyilvanossag-2051Az eredményeket ld. Gálik Mihály (szerk.): A médiakoncentrációszabályozása. Gondolat Kiadó, Budapest,2011, 323-328. o. Ugyanott további két kutatás eredményeiis elérhetők.52Elérhető: http://mediatorveny.hu/dokumentum/174/ipsos_kutatas_2011_vegleges.pdf53A tanulmány szerzője a Mérték Médiaelemző Műhelyvezetője. Az adatfelvételt a Medián készítette, az elsődlegeselemzést Krémer Ferenc készítette.54A médiahatás-elméletekről összefoglalóan ld. Bajomi-LázárPéter: Média és társadalom, Antenna Könyvek,PrintXBudavár Zrt.- Médiakutató Alapítvány, 2006JURA 2012/2.

André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rights177André Ramos TavaresProfessor at the Catholic University of São Paulo andDirector of the Brazilian Institute of ConstitutionalResearchThe case of the borderlessuse of Constitutional Courtsdecisions in human rights1. The proposal of this study andcontextualizing the debateThe subject about the use of foreign constitutionalcase law (of the issuing State) by national constitutionalcase law (or generally, of the receiving State)has been the focus of growing attention and concernin recent years in the world. It was with a few recentdecisions handed down by the American SupremeCourt, as in the case of Atkins v. Virginia (the deathpenalty for the mentally retarded), in the cases ofGratz v. Bollinger and Grutter v. Bollinger (affirmativeactions for entry into university) and in the famouscase of Lawrence v. Texas, that the general theme ofthe use of foreign elements began to take shape.But it was the decision from the case of Roperv. Simmons (2005) that most instigated discussion,represented by the alert given by one of its critics,Justice Scalia: ‘The Court should either profess itswillingness to reconsider all these matters in light ofthe views of foreigners, or else it should cease puttingforth foreigners’ views as part of the reasoned basisof its decisions. To invoke alien law when it agreeswith one’s thinking and ignore it otherwise is notreasoned decision making, but sophistry.” This isnot the only cause for concern: in Brazil, an importantdebate began at the Brazilian Supreme FederalCourt on what it means to use foreign elements inconstitutional decisions and the repercussion thereoffor the national system in terms of a real (or veiled)“block upon constitutionality” (Motion No. 3388/RR – the case of the demarcation of the Raposa Serrado Sol indigenous lands).Within this ample discussion 1 is a theme calledstate transposition of judicial decisions (here, my analysiswill be reduced to constitutional decisions), theso-called “transjudicialism”, and also the themeof “cross-constitutionalism”, albeit in its widestsense, which promotes a productive and consciousexchange of constitutional elements between supposedlyself-sufficient states.This is not strictly a novel end-of-decade concept.The fortification of the Judiciary, the creation of a“third giant” 2 , to use the figure proposed by Cappelletti,a phenomenon that has been observed overthe last few decades, has certainly been decisive inelevating the role of judicial decisions between States(treaties and conventions ratified internationally and,later, internalized in general by the parliaments ofeach country) and abandoning the classic proposalthat privileged only normative bodies arising fromthe legislative tiers.All the same, the discussion can be tackled fromcountless perspectives, having been approached fromsignificantly discrete theoretical angles and, traditionally,by using the comparative method, in its widestpossible sense. From the point of view of its jurisdictionaluse, foreign case law has been invoked in manycountries 3 , without great methodological concerns orconcerns of legitimacy as to the use thereof; in mostcases not even the pertinence of its use nor the degreeof connection are the subject of clarification.My objective here is to identify some of the presuppositionsunderlying both this discussion andthe respective constitutional conceptions for acceptingor rejecting such use, although within an ambitrestricted to Constitutional Law 4 . The theme shouldbe duly situated in constitutional theory. For such,one cannot forget the pioneering idea, conceivedby Mauro Cappelletti (1993) and complemented bythe acknowledged Mexican constitutionalist HectorFix-Zamudio (1982), advocating that alongsidethe well-known constitutional jurisdiction of libertiesthere is still space for a „transnational constitutionaljurisdiction”.In this respect, the first observation that deservesto be made is the one where it is impossible for ConstitutionalCourts to treat in identical fashion theuse of foreign constitutional case law 5 and the useof case law arising from the International Courts,such as the European Court of Human Rights andthe International Criminal Court. The different decisionshanded down by these different courts cannotbe conjugated and analyzed with one generic referenceto “foreign case law” lato sensu (or to foreignelements). This also applies to decisions handeddown by supranational courts 6 , intended to evincecommon interests within a community, like the EuropeanCourt of Justice, or even to decisions renderedby these courts in countries that are not within suchsupranational courts’ jurisdictional reach. Furthermore,at issue here is not a phenomenon identical tothe use of foreign constitutional case law in its properand restricted sense 7 .The universal intention contained, in general,in the arguments constructed by international andJURA 2012/2.

178 André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rightscommunity courts, together with the fact that suchcourts have a vocational perspective (toward theState in question and to serve as a precedent forother states), prevents parallels being drawn for thepurposes of one sole treatment, within a unifyingtheory, of the decisions of national courts that areused by the national courts of other countries. Thedecisions handed down by national courts are appliedexclusively within their territories; they are,furthermore, directed basically toward their citizens– be they nationals or residents – and are groundedin sovereignty. In other words, they are not intendedfor the “external ambit”, nor for other contexts orrealities, as is the case necessarily with internationalcourts and, directly or indirectly, with communitycourts. The decisions of the national courts of a Statedo not need to have – and indeed do not have – anyuniversal or extra-national intentions in the sensethat such decisions are presented in terms that can beimmediately adopted by other courts in other countriesin light of their internal structures. In contrast,a multinational perspective “naturally” arises frominternational and supranational courts and from thereasons guiding such courts’ decisions, since it is theirpurpose to have a binding influence over not one, butmany countries. In some measure, these decisionshave already been structured in such a way as to beeasily repeated in many “distinct” national systemsshould the need arise.One of the most latent difficulties in this sort ofuse is precisely de-contextualization, a phenomenonthat is not seen when the subject is international orcommunity courts.2. Foreign constitutional decisionsAny reference, by a given Court, to foreign constitutionalcase law can occur in many ways and witha variety of purposes.At the center of my analysis are the non-nationalelements, with the inevitable problem of their useand the study of their respective impact upon theconstitutional decisions of a given State (in terms oflegitimacy, national sovereignty, a reduced need toreinforce arguments, honesty in the grounds of anargument etc.).However, as initially emphasized, only the foreignelements (non-national from the point of view ofthe users of such foreign elements, and national fromthe point of view of the issuing source) handed downby a single top court of the State (the ConstitutionalCourt model) or by multiple top courts (the SupremeCourt model with or without specialized sub-courts– as occurs in some countries in Latin America – andthe respective decisions thereof, and not includingthe decisions of any other courts equally authorizedto engage in constitutional debate) 8 make up theambit of this study.Indeed, I shall only analyze the use of this restricteduniverse of non-national decisions by themany top courts or by the monopolistic ConstitutionalCourt of the “receiving” 9 country. However,any discussion (not included herein) concerning theuse of these non-national elements by the differentcourts of the Judiciary of a State would, nevertheless,follow, in general terms, the models presented below,especially when a diffuse Constitutional court (fractionarydepartments of the common Courts doublingup as departments of the Constitutional Courts) isauthorized in the State.3. The model of interlocution asa suitable model for protectingfundamental rightsWhat I propose here is more openness to learningfrom concepts and solutions already generated byothers and for other countries’ legal regimes, especiallyas concerns the development of fundamentalrights and democracy.For this to happen, one must identify winningforeign experiences or legal engineering that affordsthe maximum protection to fundamental humanrights. I also consider relevant negative cases thathave generated repulsion, demotivation or the abandonmentof certain decisions negatively qualified bythe issuing State.In the model I propose, which I call the suitableinterlocution model, it is not enough to know thefinal solution adopted by the constitutional courts ofother countries. We need to know the concrete case,if there was one, that gave rise to the case law andneed to know, further, the reasons for this decision,the relevant elements, be they evident or hidden,regarding the context in which the decision wasadopted, the constitutional model of the countryand any influence upon the adopted solution it mayhave had and, especially, the interpretative formulaused.Accordingly, and in possession of the foreigndecision, which will never be a pure and objectiveelement, but rather a series of elements and conditionsconsidered for the purposes of adopting a givensolution that is now being re-analyzed, the Courtshould assess the compatibility of this material withthe constitutional system of the country of that Court,the importance and the exactness of the reasoningand the constitutional possibility of that same solu-JURA 2012/2.

André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rights179tion being repeated. The Court must emphasize allthe elements of the reasons behind its decision andshow their pertinence relative to the case and to thenational solution.Suppose, for example, that several decisionshanded down by a foreign constitutional jurisdictionupholding the constitutional right to bear arms wereidentified as being decisions reiterated from Americancourts. Suppose, further, that in most of the reasonsreference were made to a large part of Americandoctrine, as well as to American judicial precedent.Suppose, further still, that it became evident that thedecision of the Supreme Court of the United States,in the same sense, were based exclusively on anoriginalist approach (grounded in the interpretationof the time of the drafting of the Constitution, at theend of the18 th Century). Why should nations withrecent constitutions that were provoked into handingdown contemporary judicial decisions follow a justificationthat privileged practices and understandingsfrom the end of the 18 th century and beginning of the19 th century, especially if the application of the veryoriginalism by these young nations reveals that theintention of these recent constitutional gatheringswas precisely to banish this practice?Any decisions taken by constitutional jurisdictionsthat fulfill a political rationality of their countriesand that present a clearly visceral and unrepeatablepreoccupation to resolve the theme, should berejected once this process to verify incompatibilitieshas been performed.Moreover, countries with distinct constitutionalmodels, like monarchies and republics, parliamentarianismand presidentialism, federalism, regionalismand unitarism, should be more careful in theiruse of foreign elements only as concerns questionsconnected to these constitutional options.Another difficulty lies in knowing about whichforeign elements there can be dialogue, a difficultypresented by reason of the constellation of ConstitutionalCourts to which access is currently possibleand, more than this, the number of decisions that canbe consulted and debated.It is also possible to glimpse other criteria that thecourt in question might use, such as consulting onlythe most controversial questions and taking part indialogue relative thereto (or the least controversial,which demonstrates that this very theme is, in itself,equally controversial). The dialogue could also bereduced to more recent questions (which can alsobe an impeditive factor for States that are pioneersin tackling the theme, due to the non-existenceof consultable decisions). It is equally possible topropose dialogue when the texts used as the basisfor determining whether a dialogue is relevant areidentical or very similar in their wording, lay-out andpurpose, making any consultation of the interpretedrule more accessible than it would be in situationswhere there were greater semantic and teleologicaldistancing.Any one of these hypotheses, however, requiresto be made abundantly clear, should any come to beadopted, and a certain temporal consistency regardingthe criteria is expected from the ConstitutionalCourts. Even the criteria for the selection of jurisdictionsand subjects can be arbitrary, transforming theselection into an opportunity to reinforce decisionsalready taken, thereby rendering the dialogue merelyapparent. It is necessary always to show that it is not aquestion of seeking only those foreign constitutionalelements that conform to the actual (“pre”-) conceptionof the Court; what is required, rather, is a certain“honest transparency”.4. The problems in and of Sunstein’sproposalSunstein (2009: 7) suggests an approach to whichhe proposes an initial question: “if many peopleaccepted a specific perception on some importanttheme, should not the Supreme Court and othercourts, upon reflecting on the meaning of the Constitution,consult on this point of view?” For Sunstein,the debate about whether the Supreme Court of theUnited States should or should not use decisionsfrom other nations has been transformed, to a largeextent, into a discussion on the weight that should begiven to the position of the “many minds” (Sunstein,2009: 8, 189).Sunstein defends that the use of foreign constitutionalcase law should be avoided except undervery exceptional conditions, which he identifies. Heproposes, therefore, that the United States, in general,should pay heed only to national sources. In his opinion,it sounds wrong to take into consideration thepoints of view of those who cannot vote in nationalelections and who were not elected by the people “inreference” (Sunstein, 2009: 190). Democracy, here,would appear to negate the legitimacy of developingfundamental rights.Consultation of foreign constitutional case lawcould, however, occur (the observation is, above all,made for the Supreme Court of the United States)for the purposes of obtaining “relevant information”and, in this sense, foreign constitutional elementswould be justified for questions of a factual nature.Sunstein avails himself of the famous case, alreadycited in this study, of the death penalty foryoung offenders, the unconstitutionality of whichJURA 2012/2.

180 André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rightswas recognized by the Supreme Court of the UnitedStates grounded in foreign elements. If, for the purposesof maintaining or banishing the death penalty,the Supreme Court of the United States and the Lawof that land deemed it important to understand thepreventative effect of such death penalty on underagecriminality, in the event that the decisions thatled to the banishment of the death penalty in theother nations were based on other arguments (religious,moral or ideological arguments because theypracticed a blind copy of these arguments and notbecause of the question of underage criminality),then the reference of what is practiced by the othercountries would have no relevance for the purposesof American domestic decision-making (Sunstein,2009: 192-3 and 205-6).Sunstein’s illustration is very didactic, especiallysince it employs the antithesis of a phatic question(central) and other questions (moral, religious, ideological);however, his equation is a simplistic reductionof the complexity of real situations. In the sameexample, and for the purposes of relevant interest(and, therefore, attention, to foreign constitutionalcase law), it could be argued that the crucial thing isknowing not the preventive effect (intimidatory) ofthe death penalty but rather its negative effect in theevent of judicial error. Based on this new criterion,it would have to be ascertained how many countriesforbade the death penalty because of a fear of judicialerror and how many times, in the countries that haveor had the death penalty, a grave judicial error in thematter of the death penalty for a minor was detected.Knowledge of the specific crimes for which thedeath penalty for minors is or was adopted in othercountries could also be chosen as the crucial phaticquestion. Sunstein makes it seem like there is a simplecounterposition, when, in reality, the choice of whatis relevant for the purposes of deciding and knowingthe experiences of others can be highly arbitrary.Sunstein observes that foreign laws and judicialopinions can reflect only the choices of a reduced élite andhave been made on the basis of strategic decisions andnot of “honest” ones, in other words, without consideringthe data and information that were available (thefactual question deserving of attention). In cases suchas these, they should be simply ignored. The authoradopts, further, the idea of constitutional relativism,“because texts and principles of interpretation mightlead constitutional courts in South Africa, Germany andHungary to results that make no sense for Canada, Brazilor the United States” (Sunstein, 2009: 196). He highlightsthe countries that deserve to be used as possibleforeign references and does so based on the impositionof the feasible, given that it would not be possible – aseffectively it is not – to consult all the countries of theworld. For this reason, he mentions, for the purposesof the use of foreign constitutional case law, only theliberal democracies (Sunstein, 2009: 203-4).In addition to opportunism, he alerts to the risk,also mentioned by countless other doctrinists, of miscomprehendingthe foreign material for the purposes ofits domestic use: “the proper use of foreign materialrequires such exhaustive information about foreignnorms that judges could not possibly use foreignmaterial properly” (Sunstein, 2009: 206). However,notwithstanding the above, if foreign case law wereindeed to be used, Sunstein understands that thebest way of confronting the difficulties would be bydeveloping a simplifying framework. Hence his suggestionthat Justices i) examine the material from tenor twenty relevant countries; ii) pay due regard to thesentiments and judgments of the population and, accordingly,do not become interested in material fromauthoritarian states with dysfunctional institutionsor ones with small populations, “confining themselves”,therefore, “to only about twenty or thirtycountries, including the Western liberal democraciesplus countries such as India, Japan, Brazil, Israel andSouth Korea” (Sunstein, 2009: 207); iii) consult materialtranslated into their own language and that isperfectly understood in the sphere of their language;iv) favor recent sources since they are more plausibleand reflect current conditions and, v) be alert topositions taken by the state assumed in cascade (thatdeserve to be rejected since they do not represent anargument constructed independently).This material is useful when i) it is relativelyuniform; ii) it results from legislation or judicial decisions;iii) the problems to which such material relatesare relatively similar and, iv) this material reflectsindependent judgments (Sunstein, 2009: 208). Next,a majority of five or more countries with uniformdecisions on the theme should be obtained. There isno requirement to effectively analyze more than fivecountries in the event that the first five are alreadyseen to present such uniform case law. This couldmean that the existence of uniform foreign constitutionalcase law from more than fifteen countries – butin a different sense – would be simply ignored.However, the use of the most recent case law, assuggested, may not always represent the best solution.To illustrate this point, one need only take anexample from the case law of the United States itself,concerning the scope of the public’s freedoms afterthe attacks on 11 th September. It is worth remembering,to these ends, the typification of the crime of domesticterrorism in section 802 of the Patriot Act, coveringany action dangerous to the life of its citizensthat entails the breaching of the penal laws with theintention of influencing, by intimidation or coercion,JURA 2012/2.

André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rights181the implementation of government policy. By reasonof the extent of the typification, any type of activityor organization that protests against specific governmentprojects can be the object of state investigationand may even have their actions deemed criminalviolations (Cf. Hentoff, 2004: 13). The terrorist attackand the supposed vulnerability of the United Stateswere used by a government clearly hostile to fundamentalhuman rights in order to try to legitimize the adoption ofmeasures restricting these rights, measures defended asthe only solution to guarantee the essential securityof the nation (cf. Cole, Dempsey, 2002: 147).The Bush Administration, with the complacencyof the bicentennial Constitutional Court of that country,broke the privacy of thousands of its citizens,interrogated people giving no sign that could haveincriminated them and arrested principally immigrantswithout any justification in acts of reiteratedand open violation of fundamental human rights (cf.Nancy Chang, 2002: 67). These acts served only tofrighten those sectors of society discontented withthe Bus h government, mitigating the level of freepolitical opposition.In spite of truly representing a reduction in theprotection of many fundamental human rights andlimits upon the Executive and its departments, thecourts and the Supreme Court itself ended up consenting,during the Bu s h era, to the provisions of thePatriot Act. So, what reasons could younger nationsgive for following this worthless case law instead ofthe earlier decisions of this very same Supreme Courtof the United States? Or still further, why not simplydisregard the United States as a suitable source sinceit is not possible to use its latest and most recentdecisions and when very consistent and suitablematerial can be obtained on decisions that predate11 th September?Lastly, Sunstein brings up the problem of the costthat an effective operation of interlocution entails. Sunsteinobserves that the courts, should they opt for thismodel, will “have a lot of work to do” (Sunstein, 2009:191), and the same is true for all the other agencies associatedthereto. Therefore, in order to take cosmopolitanismseriously, the courts should, in each case, explain in detailthe reasons that led them to reject the solutions of each ofthe countries that are at variance with the constitutionalinterpretation adopted by the Court or the reasons whythey uphold them (Sunstein, 2009: 207).5. Grounds for using or forbiddingforeign constitutional case lawIt is not enough to argue the inoffensiveness (asParrish does, 2007: 641) of the use of foreign constitutionalcase law. It is essential to justify it andto demonstrate its compatibility with prevailingconstitutional law (cf. Parrish, 2007: 641). But it isalso not enough to demonstrate that it is a practicethat is compatible with constitutionalism. More thanthis, it seems to me to be essential to demonstratethe reason why it should be used. The proper way oftackling this problem depends, in large part, on theprecise analysis of each constitutional law in force.Generally speaking, constitutions provide for the useof international treaties, including acceptance clausesthat also, by and large, express the normative force ofsuch international documents for domestic purposes.However, an express constitutional clause on theuse of foreign constitutional case law (and even oninternational case law) is an exception 10 .A preliminary approach should, therefore, considerthe practical viability of a Constitution forbidding,semantically, the use of foreign constitutionalcase law in the decisions rendered by that nation’sConstitutional Courts. Although there is no similarprovision in democratic constitutions, it is importantto know the extent and the real efficacy of a clausethat, hypothetically, had that very content. Strictlyspeaking, a clause of this kind could serve to maskover the use of foreign material, resulting in thesystem’s forfeiting of honesty, transparency andposterior control.It would be unreasonable to expect from the Judiciaryand the constitutional courts – already amplysusceptible to interconnectivity between national andforeign case law – a position of absolute contention,even with an express national reserve in their respectiveConstitutions. The theme transcends the textuallimitations of a Constitution as a definitive expressionof self-determination, especially, consideringthat the use of foreign case law has a strong interpretativetrait, although it still lacks a methodologyas to its consistent functional use.The mere act of forbidding the domestic use offoreign case law could, furthermore, be interpretedas an implicit clause on sovereignty, which, as ithappens, has been a constant invocation in Americandoctrine against the use of such decisions 11 . Aboveall, considered in this light, any clause should beinterpreted as forbidding the use of foreign caselaw in a model of subordination, by which I meanthe reverential use of foreign decisions and not as adefinitive and absolute block thereupon.At the other extreme are Constitutions that wouldexpressly impose the use of foreign elements. Awell-known example of a Constitution that contemplatesexpress rules concerning this use is the SouthAfrican Constitution 12 of 1996, which established insection 39, n. 1, indent c, that in the interpretation ofJURA 2012/2.

182 André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rightsthe declaration of rights, the courts must considerforeign Law.In Brazil, an express clause doesn’t exist, exceptin the Labor Law, concerning labor rights, whichallows the Labor courts and labor judges to use thecomparative law in their decisions (art. 8, Brazilian LaborLaw). But a Constitution cannot adopt an expressclause and then, at the same time, end up suggesting,due to historic reasons, that consultation is allowed.This is what happens to constitutions drawn up byconstitutors who privilege the constitutional modelof another country when preparing their nationalConstitution. Foreign examples have been frequentlyused in contemporaneous constitutions. Even theBrazilian Constitution of 1988, currently in force,used foreign references and drew amply from thePortuguese Constitution (in 1937 the Polish Constitutionwas used). In fact, this national practice firststarted with the Brazilian Constitution of 1891, thestructure and content of which reflected the AmericanConstitution of 1787.The use of foreign matrices in preparing nationalconstitutions is not done with impunity, however,since later doctrine and case law are known to invokethis fact for the purposes of using equally foreignreferences.Also, in the clause requiring that judicial decisionsbe duly grounded (and in the ample defense clause)lies a favorable argument, although not definitive,because the judges must justify their decisions and, inso doing, must be “honest in revealing their sourcesand establishing the reasons behind their decisions.Transparency is important.” (Pa r r i s h, 2007: 674). Accordingly,if international sources are used to reachan adopted solution, the established reasoning mustbe amply presented, which would not only allow thethinking of the Court to be known, but also providegrounds for appeal, if relevant. In synthesis, whetherthere is express provision or not, one can cogitate thevalid use of foreign constitutional case law pursuantto a model of interlocution grounded in the maximumprotection of fundamental human rights.6. Foreign decisions on fundamentalhuman rights as a permanent modelof interlocutionA specific model of interlocution should necessarilybe favoured where achieving, promoting and increasingfundamental human rights 13 is concerned. Optingfor an open approach to non-national constitutionalcase law should be widely pursued by all nations andnot just by a specific group of countries where theissue of fundamental human rights is concerned.Young democracies that are still in the process ofconsolidating both public freedoms and a social Stateshould pay greater attention to the case law of countriesthat have already reached the democratic andsocial level expressed in their constitutions. Even so,it is necessary that such use be not just out of merereverence but rather by means of a model of interlocution(critical assimilation), because consolidateddemocracies may also render constitutional decisionsthat are inconsistent with their quest to afford greaterprotection to fundamental human rights 14 .Foreign constitutional case law should be usedto promote an increase in the level of protection offundamental human rights provided it is compatiblewith the dogmatic commands of the nationalConstitution. In such a context, any starting pointwill always be the similarity between the majority ofthe constitutional texts of Western nations, especiallyas concerns the democratic and social objectives thatthese states must uphold.For example, if Portugal and Spain contemplate,in their respective constitutions, the right toprivacy, and if these countries have been allowingsuch right to privacy to mature significantly fordecades, then recent States (like Eastern Europeancountries), upon consultation of such case law, willfind an enormous source of help when consolidatingthis model into a level of excellence. However,uncritical assimilation is, even here, inadequateand, to a certain degree, unviable (because of thevery differences there might be between the understandingsheld by the various foreign constitutionaljurisdictions, notwithstanding any semantic or eventeleological connections).One of the grounds, therefore, lies in the verygrammar (textual and extra-textual) that is commonto fundamental human rights. I am obviously nottalking about language, which can be very differentbetween countries. I am, rather, talking about a “thematiccommunity”, which, over time, has been – andis still being – consolidated in many internationaland supra-national documents and which, in fact,represents a common idea (of which Peter Häberlehas long spoken) held at a time before these actualinternational documents were drawn up. In reality,these non-national documents are symbols of thispossibility of communication, of dialogue, betweendifferent nations as concerns fundamental humanrights. And not just a possibility, but also a desire.Hence the fact that contemporaneous constitutionsshow great proximity as concerns their so-calledintroductory and dogmatic parts (concerning thedeclaration of rights) and, to a certain degree, theirorganic parts (in other words, concerning the structureof the State).JURA 2012/2.

André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rights183But textual proximity is not a determining factornor does it offer definitive reasons for using foreignconstitutional case law. Indeed, as I have already expressedin a work published in 2000 together with thelate and fondly-remembered jurist Celso Bastos, “anyantagonism between Constitutions can be merely apparent,or textual, to the extent that a large part of thelegal element is constructed by way of interpretativeactivity.” (Bastos, Tavares, 2000: 44).Universalist theses concerning fundamental humanrights end up ignoring the Law as a typically culturalphenomenon and, furthermore, render difficulthealthy interlocution between distinct constitutionaljurisdictions. As I mentioned previously, interlocutionwill not occur in the event that one of the systemshas the pretention of being in possession of the truth asconcerns its positions. But it is also not possible to imaginean absolute relativism, equally unproductiveand impeditive of effective interlocution.The (receiving) Court should check the textualsimilarity or proximity between the Constitution ofits country and the Constitution of the country wherethe constitutional decision to be used was rendered.This proximity is important when the intention isto develop rights present in the Constitution andincluded in the patrimony of Humanity. But grammaticalproximity alone is insufficient, as mentioned,because it is also necessary to ascertain the compatibilitybetween similar constitutional bodies regardingtheir constitutional practices and purposes.It is necessary “to underline common elements (...)more than just merely make comparisons betweenconstitutional bodies. It is necessary to collect ampleknowledge about the constitutional Law of each ofthe countries under analysis.’ (Bastos, Tavares, 2000:44). This is a presupposition for the correct and not“de-contextualized” use of foreign elements by theconstitutional jurisdiction of any country, althoughdistorted and improper references are an everpresentrisk which can, nevertheless, be minimizedand even avoided.In this sense I can quote the case heard by theBrazilian Supreme Federal Court concerning theanti-semitical book by S. Ellwanger, who negatedthe Jewish Holocaust and promoted racism (HC82.424-2/RS). In this famous case, Minister GilmarMendes cites decisions rendered by the SupremeCourt of the United States and the House of Lordsas being some of the “elements” that led him to hisconviction on the meaning and scope of the term“racism”, in its historic and cultural construction; hecites, further, a decision rendered by the EuropeanCourt of Human Rights that later assisted him incontextualizing his conviction, such decision beingon the proportionality of the very same principlesunder consideration in the case submitted to theBrazilian Supreme Federal Court.Considering that constitutionalism poses identicalproblems for Constitutional States and thatone of the greatest objectives of true Democracy isprecisely to promote fundamental human rights toa maximum, it is even possible to cogitate an implicitfundamental right, precisely by reason of theextensive protection afforded by the cross utilizationof non-national case law.It is worth mentioning, at this point, the commonhistorical question of the military dictatorships inLatin America and the amnesty laws relative to politicalcrimes and the torturers of the military regime.The central question was precisely whether the lawscreated by the military for the military could be consideredvalid and if, as a consequence, the perpetratorsof all the crimes would qualify for amnesty. Thelegitimacy of these laws was, in general, questionedby later democratic regimes. The Brazilian SupremeCourt, in a recent entry of judgment (ADPF 153-DF),was confronted by the same theme and produced anextensive comparative work on the amnesty laws ofother States as well as on the constitutional decisionsrendered at a later date by the Courts thereof on theirlaws, citing the Supreme Court of Chile, the SupremeCourt of Argentina (2007) and the Supreme Court ofUruguay (2009), among others. In the same entry ofjudgment, Minister E. R Lewandowski, through hisvote, could be clearly seen to be concerned aboutthe contextualization of the theme. The conclusion,in both the foreign and Brazilian cases, was that theamnesty was valid and should be respected, withoutprejudice of ascertaining the authors and allowingfull access by the citizens to the data and events ofthat period in History.Therefore, within a constitutional system that permits(and, for more compelling reasons, that imposes)the critical and consistent (constant) use of foreignconstitutional case law, such use should be mandatory,since it arises from the very idea of security andthe maximization of fundamental human rights. Anyrejection of foreign case law beneficial to the fundamentalrights in question would have to be justified based on thelatent peculiarities of each national Constitution.Foreign case law should be used in a ponderedfashion and the appropriateness of foreign elementsin the national ambit should be fully demonstrated.And I propose that the Constitutional Courts beauthorized and compelled when it comes to concretizingfundamental human rights, by virtue of theirdogmatic preoccupation that such rights be fullyrealized. This sort of conduct is not only welcome,but should also be imposed on countries slow inconsolidating these rights, such rights being solemnlyJURA 2012/2.

184 André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rightsproclaimed in formal constitutions that should notbe transformed into semantic constitutions, to useLoewenstein’s terminology.BibliographyAlford, Roger P.. Roper v. Simmons and our constitutionin international equipoise. In: University of California lawReview, 2005, v. 1.Bastos, Celso Ribeiro, Tavares, André Ramos. As tendênciasdo direito público: no limiar de um novo milênio. São Paulo:Saraiva 2000Buys, Cindy G.. Burying our constitution in the sand?Evaluating the osthrich response to the use of international andforeign law in U.S. Constitutional interpretation. In: BrighamYoung University J. Pub. Law, n. 21. 2007Canotilho, J. J. Gomes. Direito Constitucional. 4. ed.Coimbra: AlmedinaCappelletti, Mauro. Il Controllo giudiziario di costituzionalitàdelle leggi nel diritto comparato. reimpr. Milano: Giuffrè,1970. (Studi di Diritto Comparato).Juízes legisladores?. Tradução: Carlos Alberto Alvaro deOliveira. Porto Alegre: Sérgio Antonio Fabris Editor, 1993Carpentier, Elise. La utilización de la jurisprudencia constitucionalextranjera por el conselho constitucional francés. In:Memoria del X Congreso Iberoamericano de Derecho Constitucional.Lima, 16-19 de setiembre de 2009. Bibliografia: p. 623-36.Chang, Nancy. Silencing political dissent. New York: SevenStories Press, 2002Cole, David, Dempsey, James X. Terrorism and the constitution.Sacrificing civil liberties in the name of national security.New York: The New York Press, 2002García Belaunde, Domingo. De la jurisdicción constitucionalal derecho procesal constitucional. Querétaro: FUNDAp, 2004Gillispie, Charles Coulton (org.). Dicionário de biografiascientíficas. v. 1. Trad. por Carlos Almeida pereira. Rio de Janeiro:Contraponto, 2007. Bibliografia: 525-31.Gutmann, Amy, Thompson, Dennis. Democracy andDisagreement: why moral conflict cannot be avoided in politics,and what should be done about it. Cambridge/London: TheBelknap Press of Harvard Univ. Press., 1996Why Deliberative Democracy? Princeton: Princeton Univ.Press, 2004Häberle, Peter. Derecho constitucional común europeo.In: Perez Luño, Antonio-Enrique (coord.). Derechos humanosy constitucionalismo ante el tercer milenio. Madrid: MarcialPons: 1996Harding, Sarah K.. Comparative Reasoning and JudicialReview. In: Yale Journal of International Law, v. 28, 2003Hespanha, António Manuel. Categorias. Uma reflexãosobre a prática de classificar. In: Análise Social, vol. XXXVIII(168), 2003. Bibliografia: 823-840.Ideias sobre a intepretação. México, 2008Hentoff, Nat. The war on the bill of rights and the gatheringresistance. New York: Seven Stories Seven. 2004Kahn, Paul W.. Interpretation and authority in stateconstitutionalism. In: Harvard Law Review, v. 106, 1993Mirkine-Guetzevitch. Modernas tendencias del derechoconstitucional. Madrid: ed. Reus, 1934Müller, Friedrich. Métodos de trabalho do direito constitucional[tradução de Peter Naumann]. 2. ed. São Paulo: MaxLimonad, 2000Tesis acerca de la estructura de las normas jurídicas [traduçãopara o espanhol por Luis Villacorta Mancebo]. Madrid: Centrode Estudios Constitucionales, 1989Neves, Marcelo. Transconstitucionalismo. São Paulo, 2009.(Thesis presented to the selection process for chief professorof Constitutional Law at the Faculty of Law at São PauloUniversity).Parrish, Austen L.. Storm in a teacup: the U.S. SupremeCourt’s use of foreign law. In: University of Illinois Law Review,2007Perry, Michel. The constitution in the courts: law or politics?New York: Oxford University Press, 1994Posner, Richard. Pragmatic adjudication. In: Cardozo LawReview, n. 18, 1996Rubio Llorente, Francisco. La integración supranacional.In: García de Enterría, Eduardo e Clavero Arevalo, Manuel(coords.). El derecho público de finales de siglo: una perspectivaiberoamericana. Madrid: Ed. Civitas/ Fundación BBV, 1997Scalia, Antonin. Originalismo: o mal menor. Traduçãopor Pedro Buck. Revista Brasileira de Estudos Constitucionais –RBEC. Belo Horizonte, ed. Fórum, ano 1, n. 3, p. 25-43, jul./set., 2007Sunstein, Cass R. A constitution of many minds: why thefounding document doesn’t mean what it meant before. NewJersey: Princeton University Press, 2009Tushnet, Mark. The possibilities of comparative constitutionallaw. In: The Yale Law Journal, v. 108, n. 6, abr. 1999.Bibliografia: 1225-1309.Referring to foreign law in constitutional interpretation:an episode in the culture wars. In: University of Baltimore LawReview, n. 35, 2006Tavares, André Ramos. Teoria da Justiça Constitucional.São Paulo: Saraiva, 2005Fronteiras da Hermenêutica Constitucional. São Paulo:Método, 2006Democracia deliberativa: elementos, aplicações e implicações.Revista Brasileira de Estudos Constitucionais – RBEC.Belo Horizonte, ed. Fórum, ano 1, n. 1, p. 79-103, jan./mar.,2007a.O discurso dos direitos fundamentais na legitimidade edeslegitimação de uma justiça constitucional substantiva. In:Revista Brasileira de Estudos Constitucionais. 2007b, n. 2.O originalismo e a Justiça Constitucional substantiva.Revista Brasileira de Estudos Constitucionais – RBEC. BeloHorizonte, ed. Fórum, ano 1, n. 3, p. 15-24, jul./set., 2007c.Bibliografia: 15-24.Curso de Direito Constitucional. 7. ed. São Paulo: Saraiva,2009a.Nova Lei da Súmula Vinculante. Estudos e Comentários à Lei11.417, de 19.12.2006. 3. ed. São Paulo: Método, 2009b.Zamudio, Héctor Fix. Veinticinco años de evolución de lajusticia constitucional. 1940-1965. [1. ed.]. México: UniversidadNacional Autónoma de México, 1968. (Publicaciones del XXVAniversario, n. 3-A).La protección jurídica y procesal de los derechos humanos antelas jurisdicciones nacionales [1. ed.]. Madrid: Civitas; México:Universidad Nacional Autónoma de México, 1982. (EstudiosComparativos, n. 21).Zehnder, Jacob. Constitutional comprarativism: theemerging risk of comparative law as a constitutional tiebreaker.In: Valparaiso University Law Review, n. 41, 2007Notes1The doctrine generally analyzes the theme withoutmaking a distinction in the treatment as to the use of foreignstate elements, international elements or supra-national ones(taking into consideration the necessary distinction betweenforeign Law and international Law: Buy s, 2007: 4); withinthese, a differentiation is also not usually made between theuse of foreign laws and the use of foreign judicial decisions, or,within these, as to the specific use of constitutional decisionsunder the terms described below.2„Capable of controlling the mastodon legislator and theleviathan administrator.” (Cappelletti, 1993: 18).3As, on many occasions, occurs in Brazilian constitutionalcase law.JURA 2012/2.

André Ramos Tavares: The case of the borderless use of Constitutional Courts decisions in human rights1854I will not enter into a discussion about the differentlevels of acceptance of the use of foreign case law based onthe distinction between civil law models and those of commonlaw, since that is not the focus of this proposal.5Understood, here, in the terms expressed below.6Supranationality is understood here according to theconcept of Francisco Rubio Llorente: “From the legal point ofview, the notion of supranationality entails the existence ofa structure composed of distinct States that keep title to theirsovereignty, but composed also of its own departments, thedecisions of which are imposed upon the member States; moreprecisely, it is a structure that has a direct effect on the territoryof the States and that, in the event of collision, the laws createdby such States prevail.” (Rubio Llorente, 1997: 719)7For precisely this reason, the expression “foreign caselaw” is preferred over “non-national case law”, thereby avoidingconfusion, since the latter can mean both the case law ofother states, excluding the „receiving” State (in this sense,non-national) and case law arising from supra-state or supranationalcourts (in this sense, non-national and, therefore,excluding case law formatted in traditional national terms).8Foreign elements alien to the spectrum mentionedpreviously will only be an indirect part of this work in theprecise measure in which they have been considered determiningfactors by the very foreign decision used by a nationalConstitutional Court. The non-direct use (via doctrine, forexample) of foreign constitutional case law also will not bethe object of concern.9In parallel with the previous footnote. This is evidentlya case of a note that allows for a reduction in the complexityof the theme, since it prevents domestic discussion necessarilylinked to a hierarchical model of judicial subordination or ofsubordination to the binding decisions of the ConstitutionalCourt in light of (and in spite of) free judicial conviction andthe (controversial) non-binding nature of the grounds for theconstitutional decisions.10Buys develops a line of reasoning that ends up admittingthat the use of foreign constitutional case law by theUnited States is also necessary (Buys, 2007: 48).11Parrish (2007: 662) notes the irony present here, for theAmerican case, especially considering that the United States i)insist on imposing their laws [and values] upon the rest of theworld; ii) routinely ignore the sovereignty of other nations.12Considered one of the most progressive constitutionsin the world.13In this sense: Bu y s, 2007: 50 e ss., although allowingforeign elements only when the the language of the Constitutionitself does not offer an answer to the question.14Already seen in post 9/11 legislation and decisions.JURA 2012/2.

186JURA 2012/2.

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről187Bérces Viktordoktorandusz, PPKE-JÁKColloquiumA védőügyvédi hivatás gyakorlásátmeghatározó eljárási alapelvekről1. Bevezetés„A büntető-igazságszolgáltatási rendszer olyan tükör,amelyben az egész társadalom láthatja arcánaksötétebbik oldalát” – írja találóan Reiman. 1 A magamrészéről úgy vélem, hogy a modern büntetőeljárásijog alapelvei többségének elsődleges funkciója a terheltérdekeinek védelme az állami büntetőhatalomönkényes gyakorlásának lehetőségével szemben. 2 Aterhelti érdekvédelem céljából megszületett elvektöbbsége a modern értelemben vett védőügyvéditevékenyégre is közvetlen, vagy közvetett módonvalamilyen kihatással van. Noha az alapelvi rendszerbenbekövetkező komolyabb fordulópontokat,paradigmaváltásokat mindig az akkuzatórius, illetőleginkvizitórius vonások váltakozásai jelentették azegyetemes jogtörténetben, mára nemzetközi szintenis kialakult egy egységesnek mondható jogértelmezésiséma a „fair büntetőeljárás” vonatkozásában.Az 1989 utáni magyar jogalkotással és jogalkalmazássalkapcsolatban megállapítható, hogy azokképviselői a nemzetközi (büntetőeljárási) alapelvekés dokumentumok lényegi esszenciáit elsajátították,mitöbb, gyakorlati megvalósításukat is elsőszámúcélul tűzték ki a „jogállamiság nevében.” Mindeztbizonyítja az Alaptörvény és a Be. alapelvi rendszereis, 3 amely immár nemcsak a büntetőeljárás „brosúráját”,hanem annak valós funkcióját is kifejezi.Az alapelvi rendszerrel összefüggésben elöljáróbanmegjegyezném azt is, hogy a védői tevékenységtermészetesen nem korlátozhatatlan. Ha ugyanis aztudatosan, vagy gondatlanságból akadályozza a processzust,avagy a „joggal való visszaélés” – egyébkéntnehezen értelmezhető – mezsgyéjére téved, akkor azeljáró hatóságok részére (indokolt módon) adottak akülönböző törvényben meghatározott szankcionálásilehetőségek. E korlátozó, illetőleg jogfosztó intézkedésekazonban még a szükségesség és arányosságfeltételeinek fennállása esetében sem vezethetnek avédői funkció teljes kiüresítésére. 4Ha a modern büntetőeljárás alapelvi struktúrájáta védőügyvédi tevékenység szempontjából kívánjukelemezni, akkor az analízist általában hajlamosak vagyunka védelemhez való joggal kezdeni. Ez a logikaazonban két okból is hibás: először is, a védelemhezvaló jog általános elismertségét időben megelőzi azártatlanság vélelmének nemzetközi szokássá válása,s csak ezt követően válik általános kívánalommá aterhelt effektív védekezési lehetőségének biztosítása.Másrészt: a védelemhez való jogot ne tévesszükössze a védőhöz való joggal sem! Utóbbi ugyanisazt jelenti, hogy a terhelt nemcsak aktív résztvevőjelehet a bizonyítási eljárásnak, hanem azt helyette –éspedig kizárólag az ő érdekében – hivatásos jogász(ügyvéd) is elláthatja.2. Az ártatlanság vélelme: az origo?Ezen alapelv értelmében mindenkit ártatlannak kellvélelmezni, amíg a bűnösségét az érintett bíróságvégső fokon, tisztességes tárgyalást követően meghozottítéletében egyértelműen meg nem állapítja.(Emberi Jogok Európai Egyezménye, 6. cikk. 2. pont.).„Az ártatlanság vélelme a polgári jogbiztonságnakconditio sine qua nonja” 5 – írja Angyal. E princípiummegfogalmazása és értelmezése kapcsán többtucatnyinemzetközi dokumentumot, illetőleg szerzőttudnék idézni, de jelen esetben inkább megkísérelnémlevezetni azt, hogy e vélelem milyen módon ésmértékben befolyásolja a védő tevékenységét.Elöljáróban megjegyezném, hogy az említettprincípium kétségtelenül a védelemhez való jog„előhírnöke,” ugyanakkor mégsem gondolom azt,hogy automatikusan ebből lenne levezethető a védőtevékenysége. 6 E praesumptio ugyanis egyáltalánnem utóbbi jelenség megalapozása céljából születettmeg, hanem mindig és mindenkor az ügybeneljáró hatóságok vonatkozásában fogalmazott megbizonyos „minimumkövetelményeket” – felismerveaz inkvizitórius eljárási forma meglehetősen antihumánussajátosságait. 7 Témánk szempontjából tehátnem e vélelem mibenlétének tisztázása releváns, hanemazok a rendezőelvek, amelyek – az ártatlanságvélelmét továbbgondolva – konkretizálják az eljárás„hivatásos” szereplőinek feladatköreit.Megjegyezném, hogy a magyar jogirodalombanrendkívül ellentmondásos az ártatlanság vélelménekértelmezése, illetőleg annak érvényesülése. Abbantermészetesen nincs vita, hogy a princípium jogállamijelentőséggel bír. A rendszerváltás utáni hazaijogirodalomban ugyanakkor felhívnám a figyelmetFarkas álláspontjára, aki szerint következetesenjelen van az eljárásban egy ún. „rejtett bűnösségivélelem”, hiszen az egyes szervezeti struktúrákonbelül a terheltével ellentétes érdekek működnek(pl. az ügyészséget nyilvánvalóan motiválja a váderedményesség).8JURA 2012/2.

188 Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekrőlLényegében ugyanezt az álláspontot képviseliSkolnic is, aki szerint „az ártatlanság vélelmével ellentétben,a rendőrség igyekszik egyfajta hivatali rutinttartani, amely tulajdonképpen a bűnösség vélelme.Amikor a rendőrség valakit letartóztat és gyanúsít,úgy véli, hogy a gyanúsított elkövette a terhére róttcselekményt. Azt hiszik, hogy mivel ők a bűnügyekszakemberei, meg tudják különböztetni a bűnösségetaz ártatlanságtól. Szemléletük középpontjában az áll,hogy egy rendőr nem vádol ártatlanokat. Ilyenformána rendőrség úgy tekint önmagára mintha az igazságszolgáltatásirgalmas szolgálója is lenne egyben.” 9Ezen nézőpontokkal nem tudok egyetérteni, mivelazt a látszatot keltik, mintha az eljáró hatóságokegy adott személy ellehetetlenítése, nem pedig egykonkrét bűncselekmény felderítése céljából tevékenykednének.A „rejtett bűnösségi vélelem” fennállásátkétségbe kell vonnunk, mivel abból arra kellenekövetkeztetni, hogy az eljáró hatóságot valamiféleszemélyes ügy, bosszú, stb. motiválja adott személyterheltté nyilvánításakor. Úgy vélem, e kérdésköregyébként sem tematizálható az eljáró hatóságokszemélyes jellegű intuíciói szerint, mivel az ártatlanságvélelme nem szubjektív vélemény, hanem olyanobjektív jogi parancs, amely valamennyi – tehátnemcsak az ügyben konkrétan érintett – hatósággalszemben irányadó. 10Nem értek egyet ugyanakkor azon álláspontokkalsem, amelyek az ártatlanság vélelmével összeegyeztethetetlennekvélik a kényszerintézkedésekalkalmazásának lehetőségét. 11 Ebben az esetkörbennyilván az előzetes letartóztatás alkalmazása tűnika leginkább aggályosnak, utóbbi ugyanakkor olyaneljárási cselekmény, amelyet bizonyos esetekben –nézetem szerint – nem lehet kiküszöbölni. Legfeljebbaz alkalmazhatósági kör tekintetében lehet törvényikorlátokat felállítani, elrendelésének lehetőségétazonban nem lehet kizárni olyan bűncselekmények(pl. bűnszervezetben részvétel) esetében, amelyeknéla hatékony felderítés másképp nem biztosítható. Úgyis mondhatnám, hogy a „tudomány jelenlegi állásaszerint” legtöbbször nincs alternatívája az előzetesletartóztatásnak. 12Olyan álláspont is ismeretes, miszerint a különbözőkényszerintézkedések elrendelése esetén tulajdonképpenmegfordul a bizonyítási teher és egyenesen avédőnek, illetőleg védencének kell bizonyítania azt,hogy nem állnak fenn az elrendelés okai. Ezt a nézeteta jelenlegi bírói gyakorlat ismeretében azonban hibásnakvélem, mivel az ilyen tárgyú döntések esetébena bíróságok – sajnálatos módon – nem folytatnakérdemi bizonyítást. Emiatt pedig nem lehet operálnia „bizonyítási teher” fogalmával sem.Összességében úgy gondolom, hogy a kényszerintézkedésekléte nem a terhelt vélelmezett bűnösségébőlfakad, hanem az eljárás sikerességének követelményéből.A büntetőeljárásnak egyébként semcsak az a rendeltetése, hogy adott személy büntetőjogifelelősségének a kérdésében döntsön, hanem az is,hogy kiderítse az anyagi értelemben vett igazságot.S ha ehhez előzetes szabadságelvonás, vagy szabadságkorlátozásszükséges, akkor azt törvényben meghatározott,kivételes esetekben meg lehet tenni. 13Végezetül: általánosságban elterjedt az a kritikaa hazai jogalkalmazással kapcsolatban, hogy a bíróságok(és elsősorban a másodfokú bírói fórumok)egész egyszerűen ódzkodnak a felmentő ítéletekmeghozatalától és a döntéshozatal során a vétkességvélelmének talaján állnak. Egyértelmű és messzemenőkövetkeztetéseket természetesen sohasem lehetlevonni ebben a kérdésben. Ugyanakkor számosempirikus vizsgálat készült az utóbbi időben, amelybenolyan bírói vélemény is ismertté vált, amelyszerint a felmentő ítéletek csekély száma az ahhozszükségképpen tapadó részletesebb indokolási kötelezettséggelmagyarázható. Egy 2006-ban végzettbírósági kutatás eredménye is ezt az állítást igazolta,amelyben megállapítást nyert, hogy a másodfokúbíróságok sokkal nagyobb arányban helyezik hatályonkívül az elsőfokú felmentő, mint a marasztalóítéleteket (feltehetően ez a tendencia lehet az okaannak, hogy a hazai váderedményesség 95 % körülmozog). Az ügyészségi eredményességi mutatókatugyanakkor a „másik oldal” azzal magyarázza, hogya vádhatóság csak olyan ügyeket visz a bíróság elé,amelyek bizonyíthatósága gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen.143. A védelemhez való jog: a „hivatásosvédő” alkotmányjogi fogalmaA Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya14. cikkének 3. pontja alapján ,,az ellene emeltvád elbírálásakor mindenkinek teljes és egyenlő jogavan legalább a következő biztosítékokra: a tárgyalásonszemélyesen jelen lehessen, személyesen vagy azáltala választott védő útján védekezhessék; amenynyibenvédője nincsen, tájékoztassák a védő választásáravonatkozó jogáról; és minden olyan esetben,ha az igazság érdekei ezt megkövetelik, hivatalbólvédőt rendeljenek ki számára, éspedig ingyenesen,amennyiben nem rendelkezik a védő díjazásáhozszükséges anyagi eszközökkel”, stb. 15Az 1949 augusztus l2-én kötött Genfi EgyezményeketKiegészítő és a Nem Nemzetközi FegyveresÖsszeütközések Áldozatainak Védelméről Szóló KiegészítőJegyzőkönyv 6. cikke alapján „a bűnösnektalált személlyel szemben ítéletet hozni és a büntetéstvégrehajtani csak a függetlenségéről és pártatlanságá-JURA 2012/2.

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről189ról alapvető garanciákkal rendelkező bíróság döntésealapján szabad. Az eljárás folyamán biztosítani kell avádlott részére azt, hogy haladéktalanul, részletesenértesüljön az ellene emelt vádról, valamint a tárgyaláselőtt és alatt a védelméhez szükséges jogokat gyakorolhassa,és eszközöket igénybe vehesse stb.” 16Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1995.szeptember 11-én elfogadott R (95) 13. számú Ajánlásaés a hozzá kapcsolódó jelentés megfogalmazza,hogy „az egész büntetőeljárás alatt, beleértvea különleges eszközök használatát is, biztosítanikell a védelemhez való jogokat. Példaként említi atanúvallomások körében, hogy ha a tanú személyazonosságánakmegóvása érdekében úgy tesz tanúvallomást,hogy csak a vád képviselője van jelen,vagy vallomását videofelvételen rögzítik, lehetővékell tenni a védelem számára, hogy kétségbe vonjaa tanú vallomását. Minden olyan esetben azonban,ahol a büntetőeljárás tárgya szervezett bűnöző csoportáltal elkövetett bűncselekmény, és a tanú élete,szabadsága kerülhet veszélybe, mérlegelni kell avédelemhez való jog, a tanú jogai és az állam igazságszolgáltatásikötelezettsége között.” Az Ajánlásegyébiránt alapelvi jelleggel hangsúlyozza azt is,hogy a védelemhez való jog és az állam igazságszolgáltatásiérdekei között egyensúlyi helyzet kialakításárakell törekedni. 17A védelemhez való jogra a magyar Alaptörvényis közvetlen utalást tartalmaz, amely azt jelzi, hogya terheltekkel szembeni megfelelő bánásmód azegyik leglényegesebb alapjogi kérdés. A felismeréselvi alapja az, hogy a jogban járatlan terhelt egymagaképtelen megfelelő szinten védekezni egy koncepciózusanfelépített, professzionális háttérrel rendelkezőnyomozati, illetőleg ügyészi stratégiával szemben.„Az alapos nyomozás során keletkezett, zömébenterhelő adatokat tartalmazó iratot, a váddal együttkapja meg a pártatlanságra kötelezett elbíráló. „Bírólegyen a talpán”, aki ki tudja vonni magát az elébetárt terhelő bizonyítékok súlya alól és kétkedve,azokat megkérdőjelezve tud objektív vizsgálatotlefolytatni. Az aktából származó „bűnösítési vélelmet”legfőképpen a hatékony védelem, azon belül ahivatásos, szakszerű védő gyengítheti és erősítheti anem bűnösséget.” 18 Mindez természetesen nem zárjaki annak lehetőségét, hogy az eljárás alá vont személyönmaga is védekezzen. „A büntetőeljárási szabályokakkor vannak összhangban az alkotmánnyal, ha aterheltnek biztosítják a védekezéshez törvényesenigénybe vehető eszközöket, az eszközök szabadmegválasztásának jogát. A terheltet ebben még védője,adott esetben hivatalból kirendelt védője semkorlátozhatja.” 19A védelemhez való jog alaptörvényi szintű szabályozásaugyanakkor értelmezésre és kiegészítésreszorul: mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy 1. eza jog valóban több, mint a védekezéshez való jog,hiszen magában foglalja a professzionális védőügyvédhezvaló jogot 2. a büntetőeljárás teljes menetérekiterjed, beleértve a büntetés-végrehajtási szakasztis 20 3. nemcsak a terheltté nyilvánított személyt, hanembármely „eljárás alá vontat” (tehát a feljelentettetis) megilleti.Preis szerint „a jog a nép lelkének és az adottkorszaknak a tükörképe.” 21 Ezt a nézőpontot a büntetőeljárásrafókuszálva Tremmel akként fogalmaz,hogy a terhelt jogállásában igen jól tükröződik adottállam jogállamiságának a színvonala. 22 A magam részérőlmindehhez azt is hozzátenném, hogy a terheltjogállása tekintetében a védelemhez való jog – azártatlanság vélelmével egyetemben – az „elsődlegesminősítő jegyek” közé tartozik. Ebből fakadóan kisséaggályosnak vélem, hogy az Alaptörvény mindösszeannyit jegyez meg e princípium vonatkozásában,hogy „a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárásminden szakaszában joga van a védelemhez”/XXVIII. Cikk (3) bek./.Kérdezném: milyenhez? Azt tudjuk, hogy a „mindenkorialkotmány” normái általában (és helyesen)generálisak, elvi jellegűek. De ebben az esetben szükségesnekvélnék olyan jellegű kiegészítést, hogy „abüntetőeljárás alá vont személynek az eljárás mindenszakaszában joga van a hivatásos védő által ellátottvédelemhez.” A hivatásos védő kategóriáját aztána Be. tisztázhatná, s ebben a körben utalhatna arra,hogy ilyen minőségben kizárólag a megfelelő szakképesítésselrendelkező ügyvédek („védőügyvédek”avagy „bűnügyi védők”) járhatnak el.A védelemhez való jog érvényesülése körébenelöljáróban rámutatnék arra a jogalkalmazásban ésjogtudományban egyaránt elfogadott álláspontrais, amely szerint a meghatalmazott és a kirendeltvédők teljesítményének hatásfoka meglehetősen eltérő.Jelen tendencia okaival egy későbbi fejezetbenkívánok foglalkozni, ehelyütt csak annyit jegyeznékmeg, hogy a „hivatásos védő” bevezetésén túlmutatóelőírások már természetesen nem várhatóak elalaptörvényi szinten. A kirendelt és meghatalmazottvédők tevékenysége vonatkozásában azt tartanám kívánatosnak,ha elsősorban a Be., másodsorban egyébtörvények tartalmaznának kógens előírásokat a bűnügyekretörténő specializáció, illetőleg a kirendelhetővédők személyi köre vonatkozásában.4. A védői tevékenység irányvonalátmeghatározó bizonyítási alapelveka) Az officialitás elve értelmében a bűnösséget teljesegészében a vádlónak kell bizonyítania, tehát aJURA 2012/2.

190 Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekrőlterhelt nem köteles ártatlanságának bizonyítására.E princípum ugyanakkor nem arra hivatott, hogy avédelem funkcióját, konkrétabban a védői szerepkörtkiüresítse. A főszabály az, hogy a védő ugyanúgyaktív részese kell, hogy legyen a bizonyításieljárásnak – annál is inkább, mivel erre maga a Be.kötelezi. 23 Ehelyütt megjegyezném azt is, hogy azesetek döntő többségében a védő sokkalta nehezebbhelyzetben van a vádlónál, hiszen nem valamelyesemény megtörténtét (pozitív bizonyítás), hanemannak valótlanságát kell igazolnia (negatív bizonyítás).Ez konkrét bizonyítékokkal legtöbbször nem islehetséges (pl. nem tud alibit igazolni a védencének),ugyanakkor a pozitív bizonyítás eredményeit kétségesséteheti (pl. a tanúvallomás hiteltérdemlőségétmegkérdőjelezheti).b) A minden kétséget kizáró bizonyítás követelményea nyomozó hatóság, a közvádló (magánvádló),illetőleg a bíróság vonatkozásában fogalmazmeg egyfajta tevőleges kötelezettséget. E kötelezettségkonkrét tartalommal való megtöltésére azonbannincs mód, mivel a bizonyítottság kellő mértékénekmegítélése kizárólag a bírói szubjektivitás talajánáll. Persze lehet különböző gyakorlati tételekkeloperálni (pl. „Egy tanú nem tanú, a tanúvallomása bizonyítékok koronája, egymásnak ellentmondóvádlotti vallomások esetében a bíróság a korábbitveszi figyelembe, stb.), ezek azonban csak amolyan„Próbáljuk meg kiszámíthatóvá tenni a bírói tevékenységet!”típusú, álláspontom szerint teljeséggelfelesleges tematizációs törekvések. Nyilván vannakbizonyos támpontok, amelyek mentén a bíróság ítélkezik,ilyen a „józan paraszti ész”, az iratszerűség, alogika, az élettapasztalat, az életszerűség, stb. Ezekazonban nem olyan ismérvek, amelyek a védői érveléslehetőségét ellehetetlenítenék.Mit lehet tehát elmondani a minden kétséget kizáróbizonyítási kötelezettség elvével kapcsolatban?Pusztán annyit, hogy 1. semmilyen formában semegyneműsíti a jogszolgáltató tevékenységet (szembenpéldául a törvényes vád alapelvével, amelykifejezetten leszögezi, hogy a vádnak mit kell tartalmaznia,s annak alapján a bíróságnak milyen döntésikompetenciája van) 2. pont e flexibilisen értelmezhetőjellege miatt biztosít rendkívül széles érvelésiterepet a védelem számára, amellyel az ügyvédekigen gyakran élnek az első gyanúsítotti kihallgatásonmegtett észrevételezéseiktől kezdve a védőbeszédekenát egészen az ítélet megalapozatlansága miattbejelentett fellebbezésekig.A Be. a minden kétséget kizáró bizonyítás vonatkozásábanmindössze az ún. „in dubio pro reo” elvetfogalmazza meg, tehát kimondja, hogy a kétségetkizáróan nem bizonyított tény nem értékelhető aterhelt terhére / 4. § (2) bek. /. 24 Trstenjak főtanácsosaz alábbiakban fejti ki álláspontját az „in dubio proreo” elvről: „ez az alapelv {…} a büntetőbíró számáranem bizonyítási szabály, hanem döntési szabály.Ez a parancs nem mondja meg a bírónak, hogy mikorkell, hogy kétségei legyenek, hanem csak azt,hogy hogyan kell döntenie, ha kétségei vannak. Haegy büntetőeljárásban nem lehet a szükséges bizonyossággaltisztázni, hogy a terhelt elkövetett-e egybizonyos bűncselekményt, a javára ártatlanságábólkell kiindulni.” 25Tremmel szerint az „in dubio pro reo” elvre csakközvetlenül a bírósági határozathozatal előtt lehethivatkozni, miután a védő az összes bizonyítási lehetőségétkimerítette. 26 Ezzel a megállapítással viszontnem tudok egyetérteni, mivel a védőnek álláspontomszerint folyamatosan láttatnia kell az eljáró szervvelazt, hogy mely tények valódiságát tartja kétségesnek,s hogy egyáltalán mit akar „kihozni” egy adott ügyből.Ennek legjobb eszköze a folyamatos – de nemfelesleges és időpocsékoló – észrevételezés. 27 E tételkülönösen akkor igaz, ha a védelem kezében egyszerűennincsenek bizonyítási eszközök és a védekezésegyetlen módja az, ha az ügyvéd folyamatosan megkérdőjelezia vád által előterjesztett bizonyítékokhiteltérdemlőségét.5. A „fegyverek egyenlőségének”elve. A nyomozati szak inkvizitóriusjellege a hazai gyakorlatbanMindenekelőtt leszögezném, hogy a büntetőeljárásbannem tartom helyénvalónak az „ügyfélegyenlőség”terminus használatát. Egyrészt sem a terhelt,sem a védő nem ügyfele az eljáró szerveknek: előbbiazért nem, mert a terhelti minőség olyan jelentősjogkorlátozásokkal jár, amely kizárja az eljárási szereplőkazonos szintre történő pozicionálásának lehetőségét(eljárási szaktól függetlenül); utóbbi pedigazért nem, mert az ügy közvetlenül nem érinti a védőjogát, illetőleg jogos érdekét. Márpedig az „ügyfél”kifejezés polgári jogi kategória, s mint ilyen a felekmellérendeltségi viszonyára utal. A „terhelt-eljáróhatóságok” viszonylatában erről viszont értelemszerűenszó sem lehet, még annak ellenére sem, hogy aterhelt eljárási jogai egyébiránt hasonlóak az ügyész,illetőleg a védő jogaihoz.A „fegyverek egyenlőségének” elve meglehetősencsalóka módon érvényesül az eljárási jogok többségében,hiszen arról a szó szoros értelmében csakis atárgyalási szak bizonyítási részében, illetőleg a jogorvoslatijog gyakorlása során beszélhetünk. Ez egyúttaltermészetes állapot, hiszen nem várható el teljesegyenlőség sem a nyomozati, sem a vádszakaszban(végtére is utóbbiaknak pont az a funkciójuk, hogyJURA 2012/2.

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről191az ügy az érdemi védekezés lehetőségeinek minimalizálásávalkerüljön bíróság elé). Ugyanakkor utalnéka 6/1998. (III.11.) AB határozatra, amely szerint „atisztességes eljárásnak {…} általánosan és nem vitatottanelismert eleme a „fegyverek egyenlősége”,amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnakés a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyenarra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleménytformálhasson és állást foglalhasson. A fegyverekegyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és avédelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpenmegköveteli, hogy a védelem a váddalösszevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen{…} ” 28 A nyomozati szakban egyébiránt hazánkbanis inkább az inkvizitórius elemek dominálnak,amelynek két „ékes” példája az eljárási cselekményekenvaló jelenléti jog gyakorlásának, valamintaz iratokhoz való hozzáférés lehetőségének időbelikorlátozottsága.A Kerojärvi vs Finnország (1995) ügyben a Bíróságmegállapította az Egyezmény megsértését, merta finn Legfelsőbb Bíróságon kártérítés iránt folyamatbanlévő perben az ügyvéd nélkül eljáró kérelmezőnem tanulmányozhatta az iratokat. A döntés lényegemindazonáltal az volt, hogy a tisztességes eljárás főszabályainemcsak a büntetőeljárásban érvényesek,az alapvető emberi jogok „eljárásfüggetlenek”. Azemlített elvárás pedig bármilyen szintű bíróság előttérvényes – legyen az akár elsőfokú, másodfokú, vagyharmadfokú ítélkező fórum. 29A 2000. évi Arowe és Da Vis vs Egyesült Királyságügyben a tisztességes tárgyaláshoz való jogotlátták megsérteni, mivel a vádhatóság a közérdekrehivatkozva – az eljáró bíró tudta és hozzájárulásanélkül – fontos bizonyítékokat nem bocsátott avédelem rendelkezésére. A Krcmár és mások vsCsehország (2000) ügyben az Emberi Jogok EurópaiBírósága (a továbbiakban: Bíróság) a tisztességeseljárás szabályait azért látta megsértettnek, mert azalkotmánybírósági tárgyaláson nem biztosították akérelmezőknek azt a lehetőséget, hogy megismerhessékaz ügyben felmerült, az érdemi döntés alapjáulszolgáló írásos bizonyítékokat, és hogy azok tartalma,jelentősége, hitelessége tekintetében előadhassákészrevételeiket. 30Ami a Be. hatályos szabályainak általános kritikájátilleti, azzal kapcsolatban az alábbi megjegyzésekettenném meg, elsősorban a nyomozati szakhoz kötötten:1. Ami a védőnek a tanúkihallgatásokon valójelenléti jogát illeti, a törvény úgy rendelkezik, hogya védő jelen lehet az általa, illetve az általa védettgyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson,valamint az ilyen tanú részvételével megtartott szembesítésen./ 184. § (2) bek./. 31 Ebből a szabálybólviszont látható, hogy a nyomozó hatóság, illetőlegaz ügyészség által indítványozott tanú kihallgatásaalkalmával már nem élhet a jelenléti jogával. 2. Anyomozó hatóság akkor is kihallgathatja a terheltet,ha a védő az értesítés ellenére nem jelent meg. 3.Ha a gyanúsított a kihallgatása előtt arra hivatkozik,hogy már előzetesen védőt hatalmazott meg,és ennélfogva a védő értesítését kéri a nyomozaticselekményről, az eljáró szerv köteles (telefaxon,elektronikus úton, vagy telefonon) e kérelemnek elegettenni. Ez azonban még korántsem eredményezia védői jelenlétet, mivel a nyomozó szerv egyáltalánnincs arra kötelezve, hogy megvárja a „késlekedő”ügyvédet. 32 4. Még súlyosabb aggályokat vetnekfel a kirendelés esetei: a védő személyéről ugyaniscsak és kizárólag az eljáró hatóság dönthet, ebbetehát a terheltnek semmilyen beleszólása nincs. 5.Fogva lévő terhelt esetén a védőt legkésőbb az elsőkihallgatásig kell kirendelni, majd ezt követően aterheltet értesíteni kell a kirendelt védő személyéről.A gyakorlati tapasztalatok mindazonáltal aztmutatják, hogy utóbbiak többsége nem jelenik megaz ilyen és ehhez hasonló eljárási cselekményeken.(Az ORFK Bűnügyi Osztálya által végzett 2006-osadatgyűjtés kimutatta, hogy 23 területi hatóság közül14 esetében az első kihallgatások kevesebb, mint50 %-ban volt jelen a kirendelt védő, ami azt jelenti,hogy a terheltek majdnem 2/3-a hathatós jogi segítségnélkül maradt. Ennek okai között legtöbbször akései értesítések szerepeltek. Egy tanulmány alapjána megkérdezett ügyvédek többsége úgy nyilatkozott,hogy ilyen esetekben kifejezetten lebeszélik védencüketa vallomástételről. 33 ) 6. További aggályokat vetfel a fair eljárás szempontjából az a bevett gyakorlat,amelyben az eljáró hatóság tanúként idézi meg azt aszemélyt, akit aztán a kihallgatás után gyanúsítottáminősít át. Ez a praxis súlyosan sérti a védelemrevaló felkészülés lehetőségének alapelvét, hiszen atanú érdekében eljáró ügyvéd – már ha van ilyenegyáltalán az eljárási cselekményen – egyáltalánnem befolyásolhatja az előadott vallomást, csupánfelvilágosítás adására van joga.A nyomozati szak visszásságainak elemzése utánmegjegyezném azt is, hogy a „fair eljáráshoz” fűződőkövetelmények nem mindig érvényesülnek atárgyalási szakban sem. Számos olyan eset előfordul,amikor a védő jogai korlátozva vannak, így például1. a védelem bizonyítási indítványainak alaptalanmellőzése esetén, amikor egyúttal a bíróság a vádindítványnakhelyt ad 2. a vádlott és a védő érintkezésének,vagy a védő felszólalásainak akadályozásakor3. a tárgyalás rendjének fenntartása érdekben tettindokolatlan bírói intézkedéseknél, stb.Mindemellett érzékelhető az is, hogy a nyomozatiszak inkvizitórius elemei akarva-akaratlanulvisszatükröződnek a tárgyalási szakban, hiszen aJURA 2012/2.

192 Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekrőlnyomozati cselekmények gyakran a védő közreműködésenélkül folynak, így a bíróság sokszor „teljesegyértelműséggel tálalt” ügyeket kap. Ennek aztánaz lesz a következménye, hogy az olyan bíró, akimaximális munkaráfordítással, minden részletre kiterjedőenáttanulmányozza az ügy iratait, könnyena „vád foglyává” válhat és a tárgyaláson már alighalehet eredményes bármiféle védői indítvány. 34Ugyancsak felmerülnek bizonyos „fair-play”szempontú kérdések az ún. „egyszerűsítő eljárások”vonatkozásában. A magyar jogalkalmazás számáraa közvetítői eljárás, a bíróság elé állítás, a tárgyalásróllemondás, valamint a „tárgyalásmellőzéses”eljárás szabályainak alkalmazása nyújt lehetőségetarra, hogy az jogszolgáltatási apparátus maximálisigénybevételére ne kerüljön sor adott büntetőügykapcsán.A magam részéről egyik variációt sem vélemaggályosnak a terhelti védekezés hatékony érvényesíthetőségeszempontjából. A közvetítői eljárás terheltioldalon kétségtelenül elősegíti a reszocializációsszempontok érvényesülését azáltal, hogy a Be.-benmeghatározott feltételek teljesülése esetére mentesít abüntetőjog felelősségrevonás alól. Ezen jogintézményesetében a védőnek elsősorban arra kell fókuszálnia,hogy a törvényi feltételek fennállását vizsgálja, aterhelti beismerést szorgalmazza és felhívja védencefigyelmét arra, hogy a sértettnek nyújtott kárjóvátételkövetkeztében felmentésre, vagy enyhébb szankciótartalmúítéletre számíthat.A bíróság elé állítás lehetősége mindössze azt akérdést veti fel, hogy „vajon az egyszerűsítés, gyorsításszempontjai szinte szükségképpen meg kell,hogy előzzék a garanciális megfontolásokat, így abüntető eljárás érdemi feladata (tehát többek közötta közvetlenség elvének érvényre juttatása) feltételeinekreális biztosítását?” 35Ami pedig a tárgyalásról való lemondást illeti,Cséka az alábbiakban foglal állást e konstrukcióvonatkozásában: „a miniszteri indokolás szerint atárgyalásról való lemondással rendkívül leegyszerűsödika bírósági eljárás. Ezt valóban nehéz volnavitatni, legfeljebb az intézmény processzuális jogikonstrukcióját illetően merül fel néhány kérdés: abüntetőeljárásban végbemenő igazságszolgáltatásklasszikus intézménye, a tárgyalás nem egyéb, minta terhelt egyik eljárási jogosítványa, amelyről egyszerűen{…} le lehet mondani? Mi a viszony e különeljárást megalapozó beismerés kiemelt törvényijelentősége, illetőleg a bizonyítási eszközök és bizonyítékokelőre meghatározott bizonyító erejét kizárótörvényi szabályozás között? E külön eljárásban mia vád tárgya (ténybeli és jogi tartalma): az, amit avádlott beismer, avagy a vád „megformálásában”van szerepe az ügyésznek is? 36 (A feltett kérdésekreadott válaszaimat a külön eljárásokkal foglalkozófejezetben kísérlem megadni.)Az Európa Tanács Miniszteri BizottságánakNo. R/87/18. sz. Ajánlása kifejezetten az ilyenprocesszus-típusokkal foglalkozik és kisebb súlyúügyekben megengedi igénybevételüket, ha az esetkörülményei folytán az ügyben releváns tényekmegállapíthatóknak látszanak és bizonyosnak tűnik,hogy a gyanúsított követte el a bűncselekményt. Ekkoraz igazságügyi hatóságok írásbeli eljárást folytatnak,mellőzve a tárgyalást, és az ítélettel egyenrangúdöntést hoznak. Az Ajánlás felhívja a tagországokfigyelmét annak megfontolására is, hogy az ilyen súlyúügyekben tegyék lehetővé a vádlott távollétébentörténő döntéshozatalt, feltéve, hogy a terhelt megfelelőtájékoztatást kapott a tárgyalás időpontjáról ésa jogi képviselet igénybevételének jogáról. 37Összességében, ha áttekintjük az Emberi JogokEurópai Egyezményének (a továbbiakban: Egyezmény)6. cikkét, amely a tisztességes tárgyaláshozvaló jogról szól és azt összevetjük a magyar bíróságitárgyalási szabályokkal, akkor a következő megállapításokattehetjük: 1. noha hazánkban természetesenfüggetlen bíróság tárgyalja a terhelt ügyét, adottesetben (az ügyészi személyes részvétel hiányában)a vádismertetés és kérdezés bíróságra hárulásávalaz ítélkező pártatlansága erősen megkérdőjeleződik2. a túlhangsúlyozott nyomozati szak létével, a közvetlenségelvének megengedett tárgyalási töréseivelmegkérdőjeleződik a büntetőjogi felelősség bíróságáltal történő érdemi elbírálása 3. nem áll a rászorultterhelt rendelkezésére olyan térítésmentes, hivatásosvédő, aki kellő hatékonysággal végezné feladatát 4. amagyar szabályozás nem biztosít ingyenes tolmácsota magyar nyelvet nem ismerő terheltnek 5. a védőkérdezési joga csorbát szenvedhet a különösen védetttanúk vallomásának megvizsgálása terén 6. továbbrasincs meg a „vád- és védszakértők” egyensúlya azeljárásban. 38 (Többek között ezek azok a kérdések,amelyekkel jelen dolgozat a főrészben – tehát a védőneka bíróság előtti bizonyítási eljárásban betöltöttszerepe vonatkozásában – érdemi reflexiókat kívánmegfogalmazni.)6. A védői jogorvoslat lehetőségeA büntetőügyben eljáró szervek döntései, illetőlegegyéb intézkedései szakmai (pl. megalapozatlanság),illetőleg jogi (pl. anyagi, vagy eljárási jogi rendelkezéseketsértenek) hibában is szenvedhetnek. Ennélfogvaközösségi jogi alapkövetelmény, hogy azokkorrekciós mechanizmusa, illetőleg a mulasztásokorvoslásának lehetősége mindenütt rendelkezésreálljon, mégpedig a büntetőeljárás teljes szakaszá-JURA 2012/2.

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről193ban. 39 E követelménynek a Be. is eleget tesz, amelyáltalános tételként mondja ki, hogy a bíróság, azügyész és a nyomozó hatóság határozatai, valamintaz ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen,illetve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóságintézkedésének elmulasztása miatt – a Be.-ben meghatározottakszerint – jogorvoslatnak van helye /3.§ (3) bek./.Ebben a tekintetben azonos jogok illetik meg avádhatóságot és a védelem alanyait. Utóbbi körbeelsősorban a terhelt és a védő tartozik, ugyanakkora törvényben nem egyformán van szabályozva utóbbikét eljárási szereplő jogorvoslati jogosultsága.Perújítási, illetőleg felülvizsgálati eljárás esetébenugyanis a terhelt megtilthatja védőjének a szóbanforgóprocesszusok megindítását /ld. 409. §, illetőleg416. §/. Mindezt azonban meglehetősen aggályoskorlátozásnak vélem tekintettel arra, hogy az említettesetek többségében alapvetően jogkérdések képezika kérelmek tárgyát.A jogorvoslat lehetősége az eljárás valamennyiszakaszában adott, de korántsem egyforma módonés mértékben. A Be. rendszerében mulasztás miattcsakis a nyomozati szakban lehet jogorvoslattal élni,ez a lehetőség viszont már nincs adva a bírói intézkedésekesetében. Tremmel szerint „egy szorosabbértelmű szövegezés sokkal reálisabb és megvalósíthatóbblenne.” 40Ami a nyomozati szak hatályos szabályozásátilleti, a Be. akként rendelkezik, hogy akire nézve azügyész vagy a nyomozó hatóság feljelentés elutasításáról,a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről,illetve megszüntetéséről, kényszerintézkedéselrendeléséről (VIII. Fejezet) további vagyoni jogokvagy érdekek korlátozásáról valamint vagyoni jellegűkötelezettségek megállapításáról hozott határozataközvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellena közléstől számított nyolc napon belül panasszalélhet / Be. 195. § (1) bek./.A magyar büntetőeljárási rendszerben ugyanakkora fellebbezés tekinthető a leginkább igénybevett jogorvoslati eszköznek, amelynek lehetőségeértelemszerűen a bírósági szakban is adva van. Ahatározatok kihirdetése után a tanács elnöke (egyesbíró)megkérdezi a jelenlévő jogosultakat, hogykívánnak e fellebbezni. A törvény által irányadósorrend szerint először az ügyész, azután a vádlott,végezetül a védő teheti meg ebbéli nyilatkozatát. Avédő ezesetben a vádlott hozzájárulása nélkül, tehátakkor is fellebbezhet, ha a védence elfogadja az ítéletet/Be. 324. § (1) bek. d) pont/.Ami a jogorvoslás lehetőségének európai tendenciáitilleti, az Európa Tanács emberi jogi egyezményelétrehozta az Európai Emberi Jogi Bizottságot,valamint az Európai Emberi Jogi Bíróságot, amellyelegyben nemzetközi, államok feletti fellebbviteli fórummalegészítette ki a tagországokban meglévőjogorvoslati rendszert. (A II. kiegészítő jegyzőkönyvezen Bizottság és Bíróság helyébe az állandóan működőEmberi Jogok Európai Bíróságát állította). A Bíróságaz – Európa Tanács tagjainak nagy többségébenközvetlen hatállyal bíró – Egyezmény legmagasabbszintű értelmező fóruma, döntései gyakran vezetnekjogszabály-, vagy a joggyakorlat-módosuláshoz.A Calogero Diana vs Olaszország ügyben (1996)azt állapította meg a Bíróság, hogy az ellenőrzéstelrendelő büntetés-végrehajtási bíró döntésévelszemben nem volt jogorvoslati út a terhelt számára,csupán magától a döntést meghozó bírótól lehetettegyfajta „méltányossági kérelemben” a rendelkezésmegváltoztatását kérni, amellyel sérült a terhelt hatékonyjogorvoslathoz való joga. A Petra vs Romániaügyben (1998) azt is megállapította a Bíróság, hogymegsértették az Egyezmény által biztosított egyénipanaszjogot, mivel a kérelmezőt megfenyegették aBizottsághoz benyújtott panasza miatt. Mindez akadályoztaa kérelmező hatékony joggyakorlását, azeljárás jogtalan nyomás-gyakorlásnak minősült. 41A fenti esetek alapján látható, hogy a Bíróságnaka jogorvoslati jog érvényesülésével kapcsolatban ismár vannak elvi jelentőségű döntései. Ezen túlmenően,a védelemmel, illetőleg a védő eljárási jogaivalkapcsolatos határozatai iránymutatóak lehetnekbelső jogunkra és annak alkalmazására is. A Bíróságdöntései ugyanakkor egyenlőre elsősorban a terheltijogokról szólnak – érintve az ártatlanság vélelmét, abizonyítási terhet, valamint a terhelt önrendelkezésijogát is.7. Záró gondolatok – szabályozásijavaslatokDolgozatom befejező részében néhány kritikai jellegűmegjegyzést tennék a „fair eljárás” elvéhezkapcsolódóan:I. A terheltek közötti „fegyverek egyenlősége”elvileg azt a követelményt támasztja, hogy valamenynyiüknekjoga van az azonos színvonalon ellátottvédelemhez. Ezen elvárás persze tökéletes azonosságotsohasem eredményezhet a (védő)ügyvédekáltal ellátott munka nívója között, ugyanakkor régótavisszatérő problémája a magyar jogalkalmazásnaka kirendelt védői intézmény működésének csekélyhatásfoka – annak ellenére, hogy a „rászorulóterheltekről” való állami gondoskodás megoldásimódozatai tekintetében számos szabályozási modellismeretes nemzetközi viszonylatban. A hazaivisszásságok alapvetően a kirendelési díjak – márkorábban ismertetett – alacsony összegével, illetőlegJURA 2012/2.

194 Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekrőlazzal a szabályozási elvvel kapcsolatosak, miszerintaz állam csak a személyes költségmentességben részesülő,valamint a felmentett terheltek kirendeltvédelmének költségeit állja, az összes többi esetbenpedig pusztán megelőlegezi azokat. 42Az utóbbi időben ugyanakkor egyre inkább előtérbekerülnek a kirendelésekkel kapcsolatos „személyügyi”,illetőleg a kirendelt védői tevékenységminőségellenőrzésével összefüggő kérdések is. Azelőbbivel kapcsolatban magam is arra az álláspontrahelyezkedek, miszerint meg kell szüntetni azt aszisztémát, melyben a kirendelésre jogosult hatóságdiszkrecionális jogköre a kirendelt védő személyéről,illetőleg a kihallgatások időzítéséről való döntés.Előbbi azért problémás jelenség, mert a kirendelésekszámos rendőri szerv, ügyészség, avagy bíróságesetében ugyanazon ügyvédeket, illetőleg ügyvédiirodákat érintik. Márpedig úgy vélem, feltétlenül elkell kerülni annak lehetőségét, hogy az eljáró hatóságok,illetőleg az érintett védő között a kollegialitásminimumkövetelményein túlmutató, már-mára személyes lojalitás talaján álló viszony alakuljonki. 43 Mindezek alapján feltétlenül üdvözlendő az aMagyar Helsinki Bizottság által kidolgozott metodika,miszerint: 1. a közeljövőben egy – az eljáróhivatalos szervek által koordinált, de véletlenszerűkiválasztással operáló számítógépes program segítségévelkerülne sor a kirendelésekre 44 2. az említettprogram eleve csak az ügy előadójának körzetébőlkínálna fel védőt az ügy ellátására. 45 Mindez ugyannézőpontom szerint csak átmeneti megoldásnak tűnik,ugyanakkor sokkal inkább biztosítja a hivataloseljárási szereplők (pl. nyomozó hatóság – ügyvéd)egymáshoz viszonyított függetlenségét, valamintazt is, hogy a terhelti kihallgatásokon gyakrabbanlegyen jelen a kirendelt ügyvéd. 46Ami a kirendelt védők tevékenységének minőségellenőrzésirendszerét illeti, ezzel kapcsolatbanmindenképpen irányadónak tekintendő az azEurópai Bizottság által – az egyes büntetőeljárásijogok közösségi szintű biztosításának tárgyában,2004-ben – előterjesztett kerethatározat-javaslat,melynek alapján „a tagállamoknak biztosítaniukkell, hogy léteznek olyan mechanizmusok, amelyeklehetővé teszik a kirendelt védő más védővel valófelváltását, amennyiben az általa nyújtott segítségnem hatékony.” A hazai rendszer ugyanakkor mégodáig sem jutott el, hogy a kirendelt védők ellen lefolytatottfegyelmi eljárások kellő visszatartó erővelrendelkezzenek, ráadásul azokat a területileg illetékesügyvédi kamarák csak igen ritkán, kiszámíthatatlanul,és kontrollálhatatlan keretek között folytatjákle. További problémát jelent, hogy valójában sem anyomozó hatóság, illetőleg ügyészség tagjaitól, sema bíróságtól nem várható el az, hogy fegyelmi jellegűpanaszt tegyenek a védő ellen (előbbi kettőtől azértnem, mert nyilván nincs érdekelve a hatékony védőimunkában, utóbbitól pedig azért nem, mert azítélkező bíró és az ügyvéd között adott esetben régiismertségből fakadó, kifejezetten jónak mondhatókollegiális viszony áll fenn 47 ). Mindezek eredményepedig az, hogy számos esetben következményeknélkül maradnak a kirendelt védők által elkövetettjogsértések.A Magyar Helsinki Bizottság javaslata a helyzetmegoldására felveti annak lehetőségét, hogy a kirendeltvédők tevékenységének minőségellenőrzésirendszerébe beépítésre kerüljön egy független testület(ld. az Igazságügyi Hivatal mellett működő, vagyaz ügyvédi kamarák által működtetett, de kizárólagügyvédekből álló kuratórium), amelynek meg lenneaz a joga, hogy a fegyelmi vétségek, illetőleg egyébjogsértések megállapítása esetében a kirendelt védőttörölje a kirendelhető védők területileg összeállítottlistájáról. Mindez pedig „abban az esetbenlenne kellőképpen elrettentő hatású szankció, hameghatalmazáson alapuló büntető védelmet is csaka kirendelhető védők listáján szereplő ügyvédekláthatnának el.” 48A fenti konstrukcióval egyet tudok érteni, deahhoz hozzátenném, hogy véleményem szerint ügyvédekfeletti fegyelmi jogkört csakis olyan ügyvédekbőlálló szervek gyakorolhatnának a közeljövőben,amelynek tagjai másik kamarához tartoznak, mint azérintett védő. Az ilyen jellegű esetek kivizsgálásánálaz elfogultság látszatát is kerülni kell, ezenkívül semmiesetre sem tudnék támogatni olyan elképzelést,amely olyan testületek hatáskörébe utalná a fegyelmijogkört, amelyeknek tagjai nem ügyvédként tevékenykednek.II. A védő és az eljáró hatóságok közötti „fegyverekegyenlősége” azt a követelményt támasztja,miszerint az említett „hivatásos” eljárási szereplőknekugyanolyan eljárási jogai vannak, ennélfogvaugyanolyan mértékben és módon van lehetőségük abüntetőbíróság határozatának törvényes befolyásolására.Ha ezt a princípiumot tekintjük irányadónak,akkor sajnos meg kell állapítanunk, hogy a Be. jelenlegkomoly változtatásokra szorul, többek között azalábbi okokból:a) Az első lényeges probléma a vád, illetőleg védelembírósági tárgyaláson való jelenlétéhez kapcsolódik.A törvény ugyanis utóbbi eljárási cselekményenfőszabály szerint csak a vádhatóság képviselőjénekrészvételét teszi kötelezővé /241. § (1) bek./, míg avédővel szemben ilyen generális előírás nem kerültmegfogalmazásra. Különösen akkor vet fel e kérdésjogállami szintű aggályokat, amikor – a védő ellenére– az ügyész jelen van a tárgyaláson. Ezt a magamrészéről olyan súlyos jogalkotói hibának vélem, amitJURA 2012/2.

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről195belátható időn belül orvosolni kellene – márcsaka terhelt „tisztességes tárgyaláshoz való jogának”nemzetközi követelményéből fakadóan is. Ugyanishiába teszi a Be. az ügyész kötelezettségévé a mentő,illetőleg enyhítő körülmények figyelembevételét /28.§ (1) bek./, ezzel még nem valósul meg maradéktalanula „fair” eljárás elve. Az ügyészi „figyelembevétel”és a nyomatékos, minden részletre kiterjedővédői hivatkozás között komoly minőségi eltéréseklehetnek, az említett differencia pedig leginkább aperbeszédekben mutatkozik meg.b) A védő eljárási jogainak vonatkozásábanugyancsak szólnék a tanúkihallgatásokra vonatkozószabályozással kapcsolatos aggályaimról. Úgyvélem, hogy a védőnek feltétlen meg kellene adniazt a jogot, hogy ne csak az általa, hanem az eljáróhatóságok által indítványozott tanúk kihallgatásán isjelen lehessen, és utóbbiakhoz is közvetlenül kérdésekettehessen fel. A védelemhez való jog magábanfoglalja a hatékony védekezéshez való jogot is, smint ilyet, azt nem lehet alárendelni az eljáró hatóságokbűnüldözési érdekeinek. Más kérdés, hogya tanúvédelemre vonatkozó szabályok arányos ésEurópa-szerte ismert instrumentumait képezik abüntetőeljárásnak. Emiatt még a közvetlenség elvéreépülő bírósági szakban is indokoltnak tartom azt,hogy az ügyvéd legfeljebb írásban teheti fel kérdéseita védettséget élvező eljárási szereplőknek. Az pedigmár az általános ügyvitel kérdéskörébe tartozik,hogy valóban élnek-e a védők az írásbeli kontaktusfelvételére irányuló lehetőséggel. 49c) A védő eljárási jogaival kapcsolatos következőprobléma a szakértői bizonyításhoz kapcsolódik.Mindenekelőtt rendkívül aggályosnak tartom a „faireljáráshoz” fűződő követelmények szempontjából,hogy a védő által indítványozott szakértők kirendelésecsak eshetőleges, míg a nyomozó hatóság, illetőlegaz ügyészség által – a bírósági eljárást megelőzően– saját hatáskörben beszerzett szakvélemények feltétlenüla „bíró asztalára” kerülnek, a peranyag immanensrészét képezik, és szakértői véleménykéntkerülnek értékelésre. Úgy vélem, hogy a nyomozati,illetőleg vádszakban elő kellene írni, hogy „amennyibena nyomozó hatóság, illetőleg az ügyész számáramár rendelkezésre áll az üggyel kapcsolatos szakértőivélemény és az eljárásban a terhelt, vagy a védő isindítványozza szakértő kirendelését, akkor a nyomozóhatóság, illetőleg az ügyész {kötelező jelleggel}helyt ad a szakértő kirendelésére vonatkozó védőiindítványnak.” Jóllehet, ezt az előírást a bíróság vonatkozásábanmár nem tartalmazhatná a törvény,mivel az súlyosan sértené a döntéshozó mérlegelésiszabadságát. Ugyanakkor csak ezzel a módszerrellehetne megteremteni annak lehetőségét, hogy az„ítélkező aktája” mind a vád, mind a védelem általbevont szakértők álláspontját tartalmazza, mire azadott ügy bírói szakba kerül.III. Végezetül: úgy vélem, hogy a védő és a terheltközötti „fegyverek egyenlőségének” is alapelvi szintűfőszabályként kellene érvényesülnie, ugyanakkora rendkívüli perorvoslatok esetében sajnos szinténnémi hiányosságot tapasztalhatunk az eljárási törvényben.Ami a perújítási, illetőleg felülvizsgálatieljárásban tapasztalható szabályozási problémákatilleti, a védő indítványozási jogának gyakorlásaezen processzusok esetében tudvalevőleg terheltiakarat-elhatározás függvénye. Ezt mindkét esetbentéves jogalkotói döntésnek vélem, hiszen az eljárásmegindítására alapot adó okok 1. olyan jellegűek,amelyek felismerésére szinte csakis jogban jártasszemély lehet képes 2. fennállásuk olyan visszáshelyzetekre utal, amelyek orvoslása elé nem lenneszabad potenciális akadályként „gördíteni” a terhelttiltó nyilatkozatát.Jóllehet, a terhelt „önrendelkezési jogának” tiszteletbentartása alapelvi jelentőségű és indokolt lehetbizonyos esetekben (pl. az ügy közvetítői eljárásrautalásánál; a „beismerés – tagadás” kérdésében, stb.).Ugyanakkor az említett törvényi okok nem tartoznakebbe a halmazba, hiszen a komplett jogszolgáltatásifolyamat korrektségét kérdőjelezik meg, s ezt a védőneknem szabad szó nélkül hagynia. Ne feledjük, végtéreaz ügyvédnek is úgy kell tekintenie önmagára,mint aki részese a jogszolgáltatásnak! Ennek alapjántehát szabályozási javaslatom az, hogy a perújítási,illetőleg felülvizsgálati eljárásban a védőnek a fellebbezésszabályaival azonos eljárás-kezdeményezésijogosultsága legyen.Jegyzetek1Reiman, Jeffrey H.: The rich get richer and the poor getprison: ideology, class and criminal justice. New York {etc.}, Wiley,1979. 1.2Mindezt természetesen a védelem irányában való elfogultságlehetősége és igénye nélkül állítom.3A Be. 1 §-11. §-a sorolja fel azokat az alapelveket,amelyeket a jogalkalmazó szerveknek a büntetőeljárás teljesmenetében szem előtt kell tartaniuk, mitöbb, azok érvényrejuttatása számukra kötelező.4„Akkor lesz alkotmányellenes a védői jog korlátozása,ha nincs kiemelt ok, magasabb rendű érdek, ami megengedné{…} a védői jogok arányos és alkalmas csorbítását.” FenyvesiCsaba: A védőügyvéd. A védő büntetőeljárási szerepéről és jogállásáról.PhD értekezés tézisei, Pécs 2001. 8.5Angyal Pál: Az egyéni jogok biztosításának elve. In: BüntetőEljárásjogi Olvasókönyv (Szerk. Tóth Mihály), Osiris Kiadó,Budapest 2003. 44.6Ld. Fenyvesi: A védőügyvéd. A védő büntetőeljárási szerepérőlés jogállásáról. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs2002. 27.7„Az ártatlanság vélelme jogviszonyokat meghatározónorma, amely az eljárásban résztvevő személyek egymáshozvaló viszonyát határozza meg. Az ártatlanság vélelme a jogidogmatika szerint nem nevezhető vélelemnek, hiányzikugyanis a vélelmező tény (nincs szükség ártatlanságra mutatótényre ahhoz, hogy az ártatlanság vélelme fennálljon), emiattJURA 2012/2.

196 Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekrőlaz ártatlanság vélelmét nem a vélelmek, hanem az ideiglenesigazságok körébe soroljuk.” Király Tibor: Büntetőeljárási jog.Osiris Kiadó, Budapest 2003. 125.8Farkas Ákos: A büntetőeljárás hatékonysága. Kandidátusiértekezés. Miskolc 1997. 119. In: Fenyvesi i.m. 28.9Skolnic, Jerome H.: Justice Without Trial. New York1994. 112-113. p. In: Fenyvesi: A védői tevékenység alkotmányosés alapelvi vonatkozásai. In: Büntető Eljárásjogi Olvasókönyvi.m. 169.10Cieslak szerint ugyanakkor az elv csak azt a szervet köti,amelyiknek döntése alatt áll az ügy (pl. a bírósági szakban márnem köti az ügyészt, csak a bíróságot). Cieslak, M.:, O „Zasadziedomniemania winy”czyli splot nieporozumien, N.Pr.1953.3.sz. In:Király Tibor: A védelem és a védő büntetőügyekben. Közgazdaságiés Jogi Könyvkiadó, Budapest 1962. 13.11„Okkal vethető fel {…}, hogy az elv érvényesülése abüntetőeljárás során eleve megkérdőjelezhető, hiszen a gyanúsítottkéntikezelés, a kényszerintézkedések alkalmazása„ártatlannak tekintendő” személlyel szemben aligha lennemegengedett. Ki kell ugyanakkor emelni, hogy ezek egyszersmindnem érintik az ártatlanság vélelmét, azt nem gyengítik,és nem sarkallhatják az eljáró hatóságot a bűnösség mindenáronvaló feltételezésére. Az elv tehát valójában önmagábanalig lenne több puszta szólamnál, tényleges tartalommal abizonyítást érintő járulékos elvek töltik meg.” Karsai Krisztina– Katona Tibor: Az ártatlanság vélelme és a vádlott meg nemcáfolt védekezése. Jogtudományi Közlöny 2010. 4. 174.12Más kérdés, hogy szükséges lenne végrehajtási szabályainakmódosítása (pl. önálló intézményi hálózatot kellenekialakítani az előzetes letartóztatásban lévő személyek számára,stb.).13Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 1980-banszületett R (80) 11. sz. ajánlása ugyanakkor felhívja a figyelmeta szükségesség és arányosság követelményére: „a bűnösségbebizonyításáig ártatlannak vélelmezett bűncselekménnyelvádolt személy is csak akkor helyezhető az ítéletig tartó őrizetbe,ha a körülmények feltétlenül szükségessé teszik. Azítéletet megelőző őrizet ezért kivételes intézkedésnek tekintendő,sohasem lehet kötelező és nem alkalmazható büntetőcélokból”. http://www.lb.hu/embjog_t/ET001180.html14A hatékony védelemhez való jog és a joghoz való hozzájutás azEurópai Unióban. Országjelentés – Magyarország. http://www.bpugyvedikamara.hu/files/41/41019.pdf15http://www.menszt.hu/layout/set/print/content/view/full/20316http://www.kulugyminiszterium.hu/NR/rdonlyres/90AFC99B-4AC5-4DE7-AE34-D76060AB83F3/0/Prot2_hu.pdf17Fenyvesi i.m. 96.18Fenyvesi: A védői tevékenység alkotmányos és alapelvi vonatkozásai.In: Büntető Eljárásjogi Olvasókönyv i.m. 168.19Farkas Ákos – Pap Gábor: Alkotmányosság és büntetőeljárás.Kriminológiai és Kriminalisztikai Évkönyv, Budapest1993. 45-92.p. In: Fenyvesi i.m. 164.20Ehhez kapcsolódóan a Daud vs Portugália ügyben(1998) az Emberi Jogok Európai Bírósága kihangsúlyozta,hogy a hatékony védelmi követelmény már fennáll nemcsaka bírósági, hanem az előkészítő (nyomozati) szakaszban is.Fenyvesi i.m. 108.21Preis, Sigfried: Die Leiche im Strafrecht und Strafverfahrenin vergleichender Darstellung mit dem ausländischen Straf- undStrafprozessrecht. Tageblatt-Haus Coburg, 1934. 1.22Tremmel Flórián: Jogállam és büntetőeljárás. JogtudományiKözlöny 1989. 12. 620.23A védő köteles a terhelt érdekében minden törvényesvédekezési eszközt és módot kellő időben felhasználni /50.§ (1) bek. b) pont/.24A „bírói kételkedés” messze nem azonos a közbeszédbenmegfogant kételkedés fogalmával; „ez a kétkedésugyanis nem fakadhat a bíró belső meggyőződésének aszubjektivizmustól nyilván nem mentes optikájából. Ezen akülönleges kételkedésen a külvilág számára is egyértelműenmegnyilvánult tények, adatok, körülmények alapján megfogant,a józan észnek megfelelő, a közbeszédben, valamint aközfelfogásban is meggyökeresedett értelmezések alapján,kerek, egész, iratszerű, logikus, megindokolható és kellőenmeg is indokolt, értékelő-elemző, majd szintetizáló bíróitevékenységet kell értenünk. Amennyire a nyomozó hatóságés a vádhatóság „megsaccolja” a büntetőeljárás mikéntibefejezését, ilyenfajta méricskélést, fikción alapuló ténymegállapítótevékenységet a bíró természetesen nem végezhet,hiszen meghatározó kötelessége az igazságszolgáltatás.”Karsai – Katona i.m. 174.25C-62/06 Fazenda Pública In: Karsai – Katona i.m. 174.26Tremmel Flórián: Magyar büntetőeljárás. Dialóg CampusKiadó, Budapest-Pécs 2001. 87.27E tétel különösen akkor igaz, ha a védelem kezébenegyszerűen nincsenek bizonyítási eszközök és a védekezésegyetlen módja az, ha az ügyvéd folyamatosan megkérdőjelezia vád által előterjesztett bizonyítékok hiteltérdemlőségét.28http://www.magyarugyvedikamara.hu/common/file-servlet/document/365/default/doc_url/onallo_ind_be.pdf29„A Foucher Franciaország elleni ügyben az történt,hogy megtagadták a büntetőaktához való hozzáférést, elutasítvaa benne levő, a kérelmezőre vonatkozó dokumentumokkiadását a rendőrbíróság előtt folyó sommás eljárásban, ahol akérelmező védte saját magát. Ilyenformán megszegték a kérelmezővédelemhez való jogát és az ügyfélegyenlőség elvét. Azindokolásból {…} kiderül, hogy a bírósági szakra vonatkozikaz ügyfélegyenlőség, a fegyverek egyenlősége elve. Hivatkozottugyanis a Bíróság arra, hogy miután a kérelmezőt közvetlenülelőzetes nyomozás nélkül rendes bíróság elé állították, anyomozás titkossága biztosításának kérdése nem merült fel.Ez gátolhatta volna ugyanis a jog érvényesülését {…} a Bíróságszerint a kérelmező számára fontos volt, hogy ügye aktájáhozhozzáférjen, s az abban szereplő dokumentumokról másolatotkapjon {…}” Fenyvesi: A védőügyvéd i.m. 105.30Fenyvesi: A védőügyvéd i.m. 110.31Emellett mind a védő, mind a terhelt jelen lehet a szakértőmeghallgatásánál, a szemlénél, a bizonyítási kísérletnélés a felismerésre bemutatásnál. (Előbbi értesítése ugyanakkormellőzhető, ha azt a nyomozati cselekmény sürgőssége indokolja).32A 23/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet 9. § (2)bek. alapján a védőt – a késedelmet nem tűrő eljárási cselekményekenkívül – kellő időben, legkevesebb huszonnégyórával korábban, a hely és időpont megjelölésével értesítenikell azokról az eljárási cselekményekről, amelyeken a Be.alapján jelen lehet.33Kádár András Kristóf: A kirendelt védői tevékenységformális minőségellenőrzésének lehetőségei. http://www.bpugyvedikamara.hu/files/41/41017.pdf34„A statisztikai adatok tanúsága szerint több időt veszigénybe a felmentő ítélettel végződő bírósági eljárás, mint abűnösség megállapításával végződő. Ennek oka lehet, hogy avédelemnek nehezebb meggyőznie a bíróságot a terhelt ártatlanságárólvagy a vád nem eléggé megalapozott voltáról, minta vádnak a bűnösségről. Statisztika, egyetemi jegyzet, Budapest1959. II. köt., (Szerk. Theiss Ede), 146. In: Király i.m. 147.35Cséka Ervin: Bevezető. Jogtudományi Közlöny 1998.4., 114.36Cséka i.m. 113.37„Az elmúlt néhány évtizedben a büntetőeljárások gyorsításárólnagyon sokat hallunk {…} Globális és egyben mégmindig megoldásra váró probléma az igazságszolgáltatásoktehermentesítése és gyorsítása. Ezért az utóbbi időben az igazságszolgáltatásműködőképességének fenntartása jegyében, azállamok elfogadnak és működtetnek olyan jogintézményeket,melyek a tradicionális elvek részbeni feladásával, a konszen-JURA 2012/2.

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről197zuális elemek megerősödésével szolgálják az eljárások gyorsítását.”Pápai-Tarr Ágnes: Vádalku – az amerikai és a magyarvalóság. http://jesz.ajk.elte.hu/papai45.html38Fenyvesi i.m. 272.39Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 13. cikke deklaráljaa „hatékony jogorvoslathoz való jogot.” Ennek alapjánbárkinek, akinek az Egyezményben meghatározott jogait ésszabadságait megsértették, joga van ahhoz, hogy a hazai hatóságelőtt a jogsérelem hatékony orvoslását kérje akkor is, ha ejogokat egyébiránt hivatalos minőségben eljáró személyek sértettékmeg. http://www.echr.coe.int/NR/rdonlyres/01BD2C9F-96C5-4AC7-A4F6-389A89ACEE24/0/HUN_CONV.pdf40Tremmel i.m. 466. In: Fenyvesi i.m. 46.41Fenyvesi i.m. 112.42Kádár – Tóth – Vavró: Védtelenül. Javaslat a magyar kirendeltvédői rendszer reformjára. http://helsinki.hu/wp-content/uploads/books/hu/Vedtelenul.pdf43„Mindez veszélyezteti a védői függetlenséget és a hatékonyjogvédelmet, amellett, hogy a kiválasztási rendszernem nyilvános és átláthatatlan szempontok alapján működik.”Kádár András Kristóf – Novoszádek Nóra – Selei Adrienn:Lépések egy átlátható kirendelt védői rendszer irányába. MagyarHelsinki Bizottság, Budapest 2012. 9.44Ld. RobotZsaru program. In: Kádár – Novoszádek –Selei i.m. 27.45Kádár – Novoszádek – Selei i.m. 39.46Megjegyzendő, hogy az Európai Bizottság által2011-ben véglegesített, „a büntetőeljárás során ügyvédi segítségigénybevételéhez való jogról, valamint a letartóztatástkövető kommunikációhoz való jogról” szóló irányelv-javaslat4. cikke is megerősíti azon elvet, miszerint „az ügyvéd jogosultbármely kihallgatáson vagy meghallgatáson jelen lenni. Jogavan kérdéseket feltenni, magyarázatot kérni és nyilatkozatokattenni.” http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2011:0326:FIN:HU:PDF47Kádár András Kristóf: A kirendelt védői tevékenységformális minőségellenőrzésének lehetőségei. http://www.bpugyvedikamara.hu/files/41/41017.pdf48Kádár – Tóth – Vavró i.m. 134.49Ennek kezdeményezése egyébiránt azért is fontos részea védői munkának, mert az ügyvéd egyáltalán nem lehet biztosabban, hogy a különösen védetté nyilvánított személytőlmilyen tartalmú vallomás várható.JURA 2012/2.

198 Bertaldó András: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciáiBertaldó AndrásfogalmazóSzekszárdi városi BíróságA sztrájkszabályozásés a gyakorlat újabb hazaitendenciái2011 január 1-jén a sztrájkról szóló 1989. évi VII.törvényt (a továbbiakban: Sztv.) érintő átfogó módosításokléptek hatályba, amelyek többek közöttbővítették a bírósági hatáskört is. Tanulmányom céljaaz Sztv. alapvető rendelkezéseinek ismertetése és aTolna megyei gyakorlat bemutatása.1. A sztrájk fogalmaA sztrájktörvény a sztrájk fogalmát nem határozza meg,hanem gyakorlásának kereteit adja meg. A jogirodalombólRadnay József meghatározását alapul véve és azt némiképpbővítve a sztrájk akként határozható meg, hogy aza) a munkavállalók b) szervezett, c) de önkéntes, d)nyomást célzó e) munkabeszüntetése f) a munkaviszonyfennállása alatt. A sztrájk egyik jellegzetessége,hogy a minél erőteljesebb érdekérvényesítéscéljából szándékos és szükségszerű károkozás legalizálásáraépül. Kárt okoz a munkaharcnak ez atípusa a munkáltatónak-fenntartónak és harmadikszemélyeknek is. Természetesen ez a „károkozásijog” sem korlátlan, a törvény meghatározza ennekkereteit, a módosítás óta ezen a téren a bíróságok isegyre nagyobb jogkörrel rendelkeznek. MagyarországAlaptörvényének XVI. cikk (2) bekezdése rendelkezikarról, hogy törvényben meghatározottak szerint vanjoguk a munkavállalóknak és szervezeteiknek ahhoz,hogy érdekeik védelmében munkabeszüntetésttartsanak.2. A sztrájkgyakorlás feltételeiA sztrájk rendeltetése, hogy a munkavállalók gazdaságiés szociális érdekeit biztosítsa [Sztv. 1. § (1) bek.].Munkabeszüntetés kezdeményezhető a dolgozóklaza közössége és a szakszervezet által is. A szolidaritásisztrájk kezdeményezésének joga csak utóbbiakatilleti meg [Sztv. 1. § (4) bek.]. Mint bármely alapjognak,a sztrájkhoz való jognak is van egy pozitív ésegy negatív aspektusa. Bármely dolgozó joga, hogysaját, önálló döntése alapján a sztrájkban részt vegyen,de senki sem kényszeríthető erre. A sztrájkkalszemben kényszerítő eszközökkel fellépni tilos [Sztv.1. § (2) és (4) bek.]. A munkabeszüntetés főszabályszerint akkor jogszerű, ha azt előzetes egyeztetéselőzte meg, amely 7 napon belül nem vezetett eredményre,vagy arra a sztrájkot kezdeményezőnekfel nem róható okból nem került sor. Az előzetesegyeztetési eljárás célja, hogy a munkajogban ismeretesbékekötelemnek eleget téve a felek kísérletettegyenek a vitatott kérdés békés rendezésére. Azegyeztetés a sztrájkköveteléssel érintett munkáltatóés a kezdeményezők között zajlik. Ha a munkáltatónem határozható meg, a Kormány 5 napon belül jelöliki a résztvevő képviselőjét. Ha több munkáltatóérintett, kérelemre ők jelölik ki képviselőjüket [Sztv.2. § (1)-(2) bek.].A sztrájkot megelőző egyeztető eljárás kollektívmunkaügyi vitának minősül. Az egyeztetés, immáregyüttműködési kötelezettség formájában, a sztrájkalatt is terheli a feleket, ahogyan a jóhiszeműség, ajoggal való visszaélés tilalma is keretet jelent [Sztv. 1.§ (3) és 4. § (1) bek.]. Az együttműködési kötelezettségsérelmét állapította meg a Legfelsőbb Bíróság abbanaz esetben, amikor a munkáltató – tényként kezelve asztrájk jogellenességét – a sztrájk megkezdését megelőzőnapon nyilvános vezérigazgatói közleménybenarról értesítette a munkavállalókat, hogy a sztrájkotjogszerűen megtartani nem lehet. Ezt a magatartásta Legfelsőbb Bíróság megtévesztőnek, együttműködéstsértőnek ítélte meg. (Legfelsőbb Bíróság, Mfv.II.10.751/2007/3.) A sztrájkgyakorlás korlátját jelenti,hogy a munkabeszüntetés alatt is kötelesek gondoskodnia felek – így a sztrájkoló oldal is – a személy- ésvagyonvédelemről [Sztv. 4. § (1) bek.].3. SztrájktípusokA sztrájkot a) az alanyi kör, b) a kezdeményezésikorlátok, c) célja, d) a kiváltó ok iránya, e) terjedelme,f) a munkáltató jellege, g) szektorális kiterjedése, h)földrajzi kiterjedése, i) stratégia, j) önállóság, k) magatartás,l) időtartam szerint is lehet csoportosítani.Az inkább jogelméleti felsorolások elemzésénekmellőzésével ehelyütt csak azt hangsúlyozom, hogyaz általános sztrájk mellett a törvény két különlegessztrájkot, a szolidaritási és a figyelmeztető sztrájkotnevesíti. A szolidaritási sztrájk megkülönböztető jegye,hogy a munkabeszüntetés a szolidaritási sztrájkeszközével élő munkavállalók személyén kívül álló,külső érdekkör gazdasági és szociális érdekét támogatja.Különlegessége tehát, hogy itt a sztrájkotkiváltó ok iránya külső, sőt, a munkát beszüntetőmunkavállalók jogviszonyára, munkavégzésének körülményeireki sem terjed. Ezáltal ez a jogintézményjogdogmatikailag kevéssé, inkább jogpolitikai ténye-JURA 2012/2.

Bertaldó András: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciái199zők révén ragadható meg. A figyelmeztető sztrájka kötelező egyeztetési eljárást megelőzően, illetveannak időtartama alatt egy ízben, két órát meg nemhaladó tartamban megtartott munkabeszüntetés[Sztv. 2. § (3) bek.].4. Sztrájktilalmak4.1 Nincs helye sztrájknak az igazságszolgáltatási szerveknél,a Magyar Honvédségnél, a rendvédelmi, rendészetiszerveknél, és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál.Az államigazgatási szerveknél a Kormány és az érintettszakszervezetek megállapodásában rögzített sajátos szabályokmellett gyakorolható a sztrájk joga, de a NemzetiAdó- és Vámhivatalnál a hivatásos állományúak nemjogosultak a sztrájkjog gyakorlására. Nincs helye sztrájknak,ha az az életet, az egészséget, a testi épséget vagy akörnyezetet közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné, vagyelemi kár elhárítását gátolná [Sztv. 3. § (2)-(3) bek.]. Amunkáltató tevékenységének jellegéből adódóantehát alanyi szempontból tiltott a sztrájk az Sztv. 3.§ (2) bekezdésében feltüntetettek szerint. Az adotthelyzet sajátosságainál fogva tárgyi szempontból megnem engedett a munkabeszüntetés az Sztv. 3. § (3)bekezdése alapján. Az államigazgatási szerveknéltörténő munkabeszüntetések speciális feltételhez kötöttek,ahhoz a felek megállapodása szükséges.Az Alkotmánybíróság határozatában rögzítette,hogy a sztrájkjog a munkavállalók részére nyújtbiztosítékot. Hivatkozott az arányosság követelményére,azaz arra, hogy „alapvető jogelv, miszerint mindenkiúgy és olyan mértékben gyakorolhatja saját jogait,hogy ennek során mások jogait ne sértse” (673/B/1990.ABH.). Figyelemmel arra, hogy az igazságszolgáltatásbandolgozók munkabeszüntetése mások alapvetőjogainak jelentős sérelmével, azok veszélyeztetésével,illetve akadályozásával járna, így sztrájkjogukkizárását nem tartotta alkotmányellenesnek(673/B/1990. ABH.). A szükségességi-arányosságiteszt súlyosabban esik adott esetben latba, mint egyalapjog érvényesülése. Persze ez azzal is összefügg,hogy a szükségesség-arányosság elve is alapjogokatvéd. Szintén az alkotmányos indokra hivatkozással„erősítette meg” az Alkotmánybíróság a fegyverestestületeknél, a rendészeti és rendvédelmi szerveknélfennálló sztrájktilalmat (88/B/1999. ABH.).A tárgyi szempontú sztrájktilalom jogalapja ismételtencsak a szükségesség-arányosság tesztjében,az alapjogok kollíziójában keresendő. Az alapjogokhatárainál, korlátainál mindig mérlegelni kell, hogyami az egyik oldalon jog, az a másikon kötelezettség.Vizsgálni kell az arányokat, azt, hogy a joggal járóelőny mekkora hátrányt jelent. Ha aránytalanság állfenn, akkor a jogérvényesítés addig korlátozható,míg a megbomlott egyensúly helyreáll. Az élethezés az emberi méltósághoz való jog (MagyarországAlaptörvénye 2. cikk) mint a jog felett és előtt létező,oszthatatlan és korlátozhatatlan érték abszolút határ,ez alapozza meg az Sztv. 3. § (3) bekezdését. Eznem jelenti azt, hogy például kórházban nem lehet amunkabeszüntetés eszközéhez nyúlni, hanem mindösszeazt, hogy az nem járhat az élet, a testi épség,az egészség közvetlen és súlyos veszélyeztetésével(23/1990. ABH.).4.2 Bár az egészségügyet nem említi a még elégségesszolgáltatások kapcsán az Sztv. 4. § (2) bekezdése,de a jellegénél fogva mindenképpen odasorolható.Az Sztv. 3. § (3) bekezdése azt tartalmazza, hogytilos a sztrájk, ha az életet, a testi épséget vagy azegészséget veszélyeztetné. Ebből következően tehátaz egészségügyi dolgozók sztrájkja esetén a még elégségesszolgáltatás mértékének az élet, az egészség ésa testi épség védelmének kell megfelelnie. A sztrájknem járhat azzal, hogy emiatt bárki élete, testi épségevagy egészsége károsodjon vagy ezek súlyos veszélyeztetésneklegyenek kitéve. Ez azt jelenti, hogy azélet, testi épség és egészség megóvásához, károsodásánakmegelőzéséhez szükséges beavatkozásokatmunkabeszüntetés esetén is halaszthatatlanul el kellvégezni.5. A még elégséges szolgáltatásrólmint a sztrájkjog gyakorlásánakkorlátozásáról5.1 A törvényi szabályozás a következőket rögzíti. A sztrájkideje alatt az ellenérdekű felek további egyeztetést folytatnaka vitás kérdés rendezésére, illetve kötelesek gondoskodnia személy- és vagyonvédelemről. Annál a munkáltatónál,amely a lakosságot alapvetően érintő tevékenységetvégez – így különösen a közforgalmú tömegközlekedés ésa távközlés terén, továbbá az áram, a víz, a gáz és egyébenergia szolgáltatását ellátó szerveknél –, csak úgy gyakorolhatóa sztrájk, hogy az a még elégséges szolgáltatásteljesítését ne gátolja. [Sztv. 4. § (1)-(2) bek.].Az első bekezdésben említetteket nem nevezhetjükszűk értelemben még elégséges szolgáltatásnak,hiszen a tárgyalási kötelezettség az együttműködéshez[Sztv. 1. § (3) bek.] és egyeztetéshez kapcsolható.A második bekezdésben leírtak már inkább illenek amég elégséges szolgáltatás körébe, ez összefügg azalapjogok korlátozásának az Alkotmánybíróság általmegfogalmazott arányossági elváráshoz. Szűk értelembenez alapozza meg a még elégséges szolgáltatáskötelezettségét. A továbbiakban erről lesz szó.A még elégséges szolgáltatás alanyi szempontú,szektorális korlátozás, mert nem minden sztrájkra terjedki, csupán a lakosságot alapvetően érintő tevé-JURA 2012/2.

200 Bertaldó András: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciáikenységet végzőkre. Hogy kik ők, azt a törvény nemnevezi meg taxatíve, hanem mindössze példálózófelsorolást ad. Az exemplifikatív felsorolásból aztűnik ki, hogy a fogalom elsősorban a közszféráhozcsatolható. A még elégséges szolgáltatás tartalmikorlátozást is jelent. Bár megengedett a sztrájk, de ateljes munkabeszüntetés kizárt, bizonyos szolgáltatástnyújtani kell.5.2 Az Sztv. 2011. január 1-jét megelőzően is ismerteés tartalmazta a még elégséges szolgáltatásintézményét. A lakosságot alapvetően érintő tevékenységetvégző munkáltatónál – így különösena közforgalmú tömegközlekedés, a távközlés, azáram-, víz-, gáz- és egyéb energiaellátó szerveknél– csak akkor volt gyakorolható a sztrájk, ha az amég elégséges szolgáltatás teljesítését nem gátolta.Utóbbi mértékét és feltételeit a felekre, az előzetesegyeztetési eljárásra bízta. A jogellenes sztrájkokkörét illetően az Sztv. taxatív felsorolást tartalmaz,amely nem említette a még elégséges szolgáltatásnem teljesítését, így annak megsértése következménynélkül maradt.Az a korábbi rendelkezés, amely a felekre bízta amég elégséges szolgáltatás kérdésében történő megállapodást,megfelelt a nemzetközi gyakorlatnak, alegtöbb nyugat-európai ország szabályozása azonbanjogellenesnek minősítette azt a munkabeszüntetést,amely az arányosság követelményébe ütközött, merta felek által a sztrájk alatt biztosított szolgáltatás nemérte el a még elégséges mértéket, aminek következtébena sztrájk nagyobb kárt okozott, mint amekkoraelőnyt elérni szándékozott.Ez az igény nálunk is felmerült, mert a gyakorlatbankomoly és megoldatlan problémát jelentettekazok az esetek, amikor a felek között nem jött létremegállapodás a még elégséges szolgáltatás kérdésében,így annak teljesítése elmaradt. Az ebben atárgykörben lefolytatott ombudsmani vizsgálat megállapította,hogy „a jogállamiság elvéből eredő jogbiztonságkövetelményével összefüggő visszásságot okoz, illetvea mozgásszabadság részét képező szabad közlekedéshezvaló alkotmányos alapjog sérelmének közvetlen veszélyéthordozza magában, hogy a tömegközlekedési dolgozók általánossztrájkja esetén a lakosság azért esik el teljes egészébena tömegközlekedési közszolgáltatás igénybevételéneka lehetőségétől, mert a még elégséges szolgáltatás meghatározásárahivatott feleknek a jogi szabályozás hiányosságairavisszavezethetően a megállapodás megkötése nemáll érdekében” (OBH.5649/2007. sz. jelentés). Ennekkövetkeztében felmerül alkotmányos-alaptörvényialapjogok összeütközése, amelyeknek feloldása állami-jogalkotóifeladat. A törvénymódosítás nyomán2011. január 1-jétől szigorodott a szabályozás.A 4. § (2) bekezdése változatlanul rögzíti, hogya nevezett stratégiai szolgáltatóknál kizárólag úgygyakorolható a sztrájkjog, hogy az a még elégségesszolgáltatás nyújtását ne gátolja. A még elégségesszolgáltatás intézménye azoknál a munkáltatóknáljelenik meg, amelyek olyan tevékenységet fejtenekki, amely még időlegesen sem szüntethető be teljesegészében, mert azzal aránytalanul sérülne a közérdek.A még elégséges szolgáltatás mértékének meghatározásaazonban a 2010. évi CLXXVIII. törvénynyomán bekövetkező módosításokat követően immárelsősorban nem a felek megállapodásától, hanema törvényi rendelkezéstől függ. A törvényi szabályozásazt a jogbizonytalanságot küszöböli ki, ami amegállapodás elmaradása esetén korábban a sztrájkjogszerűsége tekintetében merült fel. Törvény a mégelégséges szolgáltatás mértékét és feltételeit kötelezőerővel, kogens módon meghatározhatja. Ennek hiányábanvan felhatalmazásuk a feleknek megállapodásmegkötésére az előzetes egyeztetés keretében. Amegegyezés meghiúsulása esetén bármelyik félnekultima ratio-ként joga van a bírósághoz fordulni, és akérdés jogerős határozatban történő rendezését kérni[Sztv. 4. § (3) bek.]. Ezzel biztosított az, hogy mindenképpenlegyen döntést hozó fórum és döntés. Ajogszabály nem ír elő határidőt az egyezségkötésre,így mindeddig tisztázatlan, hogy lehet-e példáula sztrájk meghirdetése előtt is bírósághoz fordulnia mérték meghatározását illetően. Ha abból indulunkki, hogy a sztrájk jogszerűségének kérdésébena kialakult gyakorlat szerint ez lehetséges, akkorfelmerülhet, hogy az analógia alapján mindezt itt isengedélyezzék.Az új, 4. § (4) bekezdése a bírósági eljárási szabályokatadja meg. A döntés 5 napon belül, nempereseljárás keretében, szükség esetén a felek meghallgatásátkövetően születik meg. Az elsőfokú határozatellen 5 napon belül a törvényszékhez – mint másodfokú– bírósághoz címzett, de a határozatot hozómunkaügyi bíróságon benyújtott fellebbezésnek vanhelye. A fellebbezést beérkezése napján terjeszti fel amunkaügyi bíróság, a törvényszék 5 napon belül határoz.A hatáskörre és az illetékességre vonatkozóana már meglévő 5. § (1) bekezdésében feltüntetettekaz irányadóak, amelyek az eljárás lefolytatását a kérelmezőszékhelye szerint illetékes munkaügyi bírósághoztelepítik, ha pedig több munkaügyi bíróságérintett, a kérelem elbírálására a Fővárosi MunkaügyiBíróság az illetékes.A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 2011. január 1-je ótakét esetben (2.Mpk.50.031/2011/8.; 1.Mpk.50.030/2011/8.)az ügy áttételét rendelte el a Fővárosi Munkaügyi Bírósághoz.Az egyik esetben a Paksi Atomerőmű, a másodikesetben pedig a Gemenc Volán dolgozói kezdeményezteksztrájkot. A bíróság mindkét esetben úgy ítélte meg, hogytöbb bíróság illetékessége merül fel, figyelemmel arra, hogyJURA 2012/2.

Bertaldó András: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciái201az első esetben az ország villamos energiaellátásán túl egyösszehangolt ágazati sztrájkról is szó volt, a másodikbanis egy összehangolt Volán-sztrájksorozat eredményekéntlátta megalapozottnak a Fővárosi Munkaügyi Bírósághozvaló áttételt.A Legfelsőbb Bíróság Mpkk.III.10.737/2011/2. számúvégzésében kimondta, hogy a bíróság illetékességének meghatározásakorminden esetben csak objektív körülményekvehetők figyelembe, az nem függhet attól, hogy a bíróságtudomása szerint esetleg más munkáltatók vonatkozásábanis tettek sztrájkbejelentést. Ugyanez az állásponttalálható az Mpkk.III.10.729/2011/2. számú végzésbenis, azaz illetékességi összeütközések esetén a gyakorlatállandósulni látszik.A Fővárosi Törvényszék gyakorlata szerint a nempereseljárásokban a 105/1952. (XII.28.) Mt. rendelet 13. § (3)bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásrólszóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 124. §(1) bekezdése szerint kell megvizsgálni a kérelmeket, elsődlegesenaz érdemi vizsgálhatóságáról állást foglalni,megfelel-e egyáltalán a kérelem a Pp. 121. § (1) bekezdésébenfeltüntetetteknek. A kérelmezőknek a Pp. 121. § (1)bekezdésének e) pontja szerint határozott kérelmet kellelőterjeszteni, melyhez a bíróság a Pp. 3. § (2) bekezdéseszerint kötve van. 1A hatályos szabályozás garantálja, hogy a mégelégséges szolgáltatás mértékéről és feltételeiről amunkabeszüntetés előtt kötelező és végrehajthatódöntés szülessen, amely mind a sztrájkolók és a munkáltatók,mind a lakosság számára egyértelművé éskiszámíthatóvá teszi a sztrájk okozta fennakadást ésa megmaradó lehetőségeket.A rövid bírósági határidő célja, hogy a sztrájkhozvaló jog és annak nyomásgyakorló képessége minélkevésbé sérüljön, a bírósági eljárás időtartama ne lehetetlenítseel a sztrájkjog gyakorlását. Más kérdés,hogy a szűk határidővel egy szakmai kérdés bíróságihatáskörbe utalása mennyire oldja meg a problémát.A döntésnek két korlátnak kell megfelelnie: Garantálniakell egy minimumszolgáltatást, amely mégelégséges, de ez nem lehet akkora mértékű, amely amunkaharc eredményességének esélyét indokolatlanulcsorbítaná.A jogbiztonság legmagasabb fokát szolgálná, haa jogalkotó törvényben tételesen meghatározná alakosságot alapvetően érintő tevékenységet végzőszolgáltatók még elégséges szolgáltatásának mértékétés feltételeit, ugyanakkor az idő előrehaladtávalkialakulhat és állandósulhat olyan bírói gyakorlat,amely útmutatást ad ebben a kérdésben.A jogszerűtlen sztrájk eseteit felsoroló 3. § (1) bekezdésénekmódosított a) pontja egyrészt a 4. § (2)bekezdésébe ütközésre is kiterjed – jogellenessé tévea még elégséges szolgáltatás követelményébe ütközőmunkabeszüntetéseket – másrészt az eddig mindösszealapelvi jellegű, deklaratív 1. § (3) bekezdésétis beemeli, így a jövőben akkor is jogellenes a sztrájk,ha az joggal való visszaélésnek minősül, illetve, ha afelek kötelező együttműködése a munkabeszüntetésalatt nem valósul meg.A törvénymódosítás folytán megszűnik a vita,hogy a közszolgáltatás igénybe vevője kártérítésrevagy kártalanításra tarthat igényt, ha a sztrájk jogellenességéta bíróság nem állapította meg, a sztrájkazonban nem felel meg a 4. § (2) bekezdésében szereplőkitételeknek (OBH.5649/2007. sz. jelentés).Kártérítés ugyanis jogellenes magatartás folytánbekövetkező károkozás, míg kártalanítás nem jogellenesmagatartás folytán keletkező kár esetén jár.Tekintettel arra, hogy a még elégséges szolgáltatásmegsértése esetén a sztrájk jogszerűtlenné válik, ígya kérdés a kártérítés javára dől el.Tolna megyében eddig nem született jogerős érdemidöntés a még elégséges szolgáltatásokról. Egy esetben aPaksi Atomerőműnél kezdeményezett sztrájk kapcsánelső fokon a bíróság a munkáltató még elégséges szolgáltatásrairányuló javaslatát fogadta el a szakszervezetévelszemben, azonban a másodfokú bíróság iránymutatásaalapján az eljárás megszüntetésre került. A felek a 2011.júniusi sztrájkra folytattak le eredménytelen egyeztetőeljárást, amely azonban az ágazati sztrájk meghiúsulásamiatt helyi szinten sem realizálódott. A 2011. szeptemberi-októberi-novemberitervezett időpontokra ezek utánkülön nem ültek össze egyeztetni, így a kötelező előzeteseljárás hiányában a bírósági még elégséges szolgáltatásmegállapításához szükséges előfeltételek nem álltak fenn.6. A jogellenes sztrájkok6.1 Jogellenes a sztrájk,a) ha az 1. § (1) bekezdésébe – a gazdasági és szociáliscélhoz kötöttség követelményébe – (3) bekezdésébe– az együttműködési kötelezettség teljesítésébe,a joggal való visszaélés tilalmába – a 2. § (1) bekezdésébe– a kezdeményezési feltételek teljesítésébe– vagy a 4. § (2) bekezdésébe – a még elégségesszolgáltatás teljesítésébe – ütközik,b) Alaptörvénybe ütköző cél érdekében,c) olyan egyedi munkáltatói intézkedéssel vagy mulasztássalszemben, amelynek megváltoztatásáravonatkozó döntés bírósági hatáskörbe tartozik,d) kollektív szerződésben rögzített megállapodásmegváltoztatása érdekében a kollektív szerződéshatályának ideje alatt.” [Sztv. 3. § (1) bek.]Ad a) A 2010. évi CLXXVIII. törvény emelte bee pontot a jogellenesség esetkörei közé. A sztrájkrakizárólag gazdasági-szociális okból kerülhet sor. Haa munkabeszüntetés nem ilyen célok elérése érdeké-JURA 2012/2.

202 Bertaldó András: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciáiben történik, az a jogellenességet vonja maga után.A gazdasági és szociális érdek fogalma ugyanakkortágan értelmezendő, nemcsak a munkaviszonybólszármazó igények vonhatók ebbe a körbe, hanemminden olyan körülmény, amely a munkavállalókgazdasági-szociális élethelyzetére kiterjed. Ugyanígyjogellenes a munkabeszüntetés, ha az joggal valóvisszaélésnek, rendeltetésellenes joggyakorlásnakminősül vagy az együttműködési kötelezettség sérelmetszenved.Az együttműködési kötelezettség megszegése ésa 4. § (2) bekezdésébe ütközőség összefügg, előbbi – asztrájk kezdeményezését megelőző kötelező egyeztetésieljáráson túl – jellegzetesen utóbbi kapcsánnyer értelmet.Legnagyobb horderejű változásként a még elégségesszolgáltatás elmaradása mint új jogellenességi okemlíthető. Ez némiképp a sztrájkjog korlátozásakéntis értékelhető, hiszen ezentúl ennek hiányában nemlehet jogszerűen beszüntetni a munkát a 4. § (2) bekezdéshatálya alá tartozó ágazatokban. A sztrájkultima ratio-jellegét erősíti, hogy azt egy hétnaposkötelező egyeztető eljárásnak kell megelőznie. Haez a sztrájkot kezdeményező félnek felróható okbólelmarad vagy lerövidül, továbbá, ha létrejött megállapodásellenére sor kerül a sztrájkra, akkor ezjogellenessé teszi a munkabeszüntetést.A Legfelsőbb Bíróság akként foglalt állást, hogy asztrájkot megelőző egyeztetés során a felek a megegyezésérdekében megváltoztathatják az álláspontjukat, így korábbikövetelésükről lemondhatnak, újakat előhozhatnak,s emiatt nem lehet a sztrájk jogellenességét megállapítani(EBH.2001.475.). Egyes szakirodalmi álláspontok szerintez az értelmezés az egyeztetési szabályok kiüresedését vonjamaga után, annak ugyanis az a célja, hogy a sztrájkramint a nyomásgyakorlás végső eszközére csak akkor kerüljönsor, ha a felek a követelés tekintetében megegyezninem tudtak. 2Ad b) A munkavállalók gazdasági és szociálisérdeke nem ütközhet alaptörvényi célba. Az Alaptörvénya nemzeti jogban a legfelsőbb értékekettestesíti meg, így azzal jogszerű törekvés sem mehetszembe.Ad c) Többször utaltam arra, hogy a sztrájk csakvégső megoldásként jöhet szóba. Ebből vezethető leaz, hogy nem is lehet jogszerűen a munkabeszüntetéseszközével élni akkor, ha a munkáltató egyedi intézkedésevagy mulasztása elleni bírósági fellépéslehetséges, azaz a kérdés bírósági hatáskörbe tartozik.A békekötelem munkajogi főszabálya mellett amunkaharc csak ultima ratio-ként jelenhet meg.Ad d) Ha a felek megállapodtak abban, hogymeghatározott időre a jogviszonyukat kollektívmegállapodásban rendezik, akkor annak fennállásaés hatálya alatt annak megváltoztatása iránt sztrájkjogszerűen nem tartható. Két konjunktív, együttesfeltétel szükséges tehát a jogellenesség megállapításához:Egyrészt, hogy a sztrájk időpontjában kollektívszerződés legyen hatályban, másrészt, hogy asztrájk tárgyát képező követelést a kollektív szerződésszabályozza. Mindez azt is jelenti, hogy nem leheta jövőbeni kollektív szerződés érdekében sem sztrájkolni,csak a hatály lejártát követően (Legfelsőbb Bíróság, Mfv.II.10.408/1999.).Ha viszont a munkáltatóra tágabb hatályú kollektívszerződés hatályos, attól még a munkavállalói oldal jogosultszűkebb hatályú megkötése érdekében sztrájkot kezdeményezni.3 A szűkebb hatályú kollektív szerződésjellemzője ugyanis, hogy a munkavállalóra kedvezőbbirányba eltérhet a tágabb hatályútól.Megjegyzem, hogy a bírói gyakorlat tágan értelmezia „kollektív szerződés” fordulatot, ugyanis idesorolja az olyan egyéb munkavállalói-munkáltatóimegállapodásokat is, mint például a munkavállalókfoglalkoztatásáról és bérezéséről szóló együttműködési,a munkáltatói és munkavállalói érdekek összehangolásárólszóló, a foglalkoztatáspolitikai célkitűzésekvégrehajtásának eljárási szabályairól kötöttmegállapodásokat, amelyekben a felek rögzítették,hogy egyezségüket kollektív erejűnek tekintik. 4A Szekszárdi Munkaügyi Bíróság 1.Mpk.50.036/2006/4.számú végzésében kimondta, hogy e pont alapján nem jogellenesa sztrájk a határozatlan idejű kollektív szerződéshatályának fennállta alatt, ha a kollektív erejű megállapodásugyan szabályozza a bérfejlesztés kérdését, de csak a2005. évre vonatkozóan, a szakszervezet pedig a 2006. évibértárgyalások erősítése érdekében folyamodik a munkabeszüntetéseszközéhez. A „nemrendelkezést” abban az esetbennem lehetett akként értelmezni, hogy a felek kizárólag2005-re vonatkozóan kívántak béremelést foganatosítani,2006-tól kezdődően pedig ez quasi tilalmat jelent.Ahogy azt a bírói gyakorlat a jogszabály nyelvtani-logikaiértelmezését követően kimondta, asztrájk kizárólag ezekben az esetekben jogellenes, afelsorolás taxatív (BH.1991.255.). Jogszerű a sztrájk,ha a több követelés közül van legalább egy, amelytörvénybe nem ütköző cél elérésére törekszik(BH.2011.76.).6.2 Milyen következményekkel jár általában asztrájk? A munkáltató egyrészt járhat el úgy, hogyidőlegesen újabb munkavállalókat vesz fel, akik révéna sztrájkkal érintett munkáltató oldalán bér- ésjárulékfizetési kötelezettség keletkezik. Ennek kifizetésea munkáltatót terheli. Másrészt a munkáltatónakpolgári jogi szerződéses kapcsolatai, üzletfeleivannak, akik a teljesítést várják el a munkáltatótól.Elképzelhető, hogy a munkabeszüntetés miatt amunkáltató mint kötelezett – vagy mint jogosult –késedelembe esik, illetve a szolgáltatás lehetetlenül.Ennek költségeit is a munkáltató viseli.JURA 2012/2.

Bertaldó András: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciái203Jogszerű sztrájk esetén a munkáltatónak ezzelszámolnia kell, ebben rejlik a gazdasági nyomásgyakorláslényege. Jogszerűtlen sztrájk esetén a munkáltatónaka sztrájkolókkal szemben a fenti kiadásokravonatkozóan megtérítési igénye keletkezik. Egyesszakirodalmi álláspontok szerint a magyar sztrájkszabályozásegyik legfőbb hiányossága a szankció-,illetve a felelősségi rendszer kidolgozatlansága,ugyanis nem részletezi az Sztv. a jogellenesség munkajogi,polgári és büntetőjogi következményeit. 5 Ajogellenes sztrájknak ugyanis lehetnek mind munkajogi,mind polgári és adott esetben büntetőjogi jogkövetkezményeiis. Ugyanígy különbséget tehetünka belső – munkaviszonyt érintő – jogkövetkezményekés a külső – polgári vagy büntetőjogi – szankciókközött. Nem mosható egybe a sztrájk jogellenességea sztrájkban résztvevő egyes személyek jogellenescselekményeivel sem.Nehéz kérdés annak eldöntése, hogy kit terhelneka jogellenes sztrájk jogkövetkezményei. A sztrájknem feltétlenül köthető a szakszervezetekhez, hiszenad hoc munkavállalói koalíciók is élhetnek amunkaharc eme jogával, és így a felelősség adottesetben elmosódhat. Általános jogkövetkezménynektekinthető, hogy a sztrájk jogellenességének megállapításaesetén a résztvevőket a jogsértő magatartásabbahagyásának kötelezettsége terheli. Ha a sztrájkotszakszervezet szervezi, akkor még megalapozottanhivatkozhatnak arra a munkavállalók, hogya sztrájk jogszerűségét illetően a szakszervezetbemint jogi személybe és mint munkavállalói koalícióbavetett bizalom miatt tévedésben voltak, őket ajogellenesség jogkövetkezményei nem terhelik. 6 Asztrájk jogellenességének kimondása után erre márnem lehet hivatkozni, felvetődik a szakszervezetentúl az egyes munkavállalók munkajogi felelősségeis. A gyakorlatban előfordult, hogy a sztrájk jogszerűségérőlmég annak megkezdése előtt bíróságieljárást kezdeményeztek a felek, annak érdekében,hogy biztosra menjenek abban a tekintetben, hogykésőbbi felelősségük fennáll-e vagy sem.A szakszervezet által szervezett jogellenes sztrájkesetén polgári jogi alapon állapítható meg a szakszervezetkártérítési felelőssége, amely abból ered, hogyaz üzem üzletszerű működésében zavart és ennekkövetkezményeként kárt okozott. 7 Ezen az alapon amunkavállalót sem munka-, sem polgári jogi felelősségnem terheli, a munkaviszonya sem szüntethetőmeg. Ha üzletszerű gazdasági tevékenységet feltételezünk,akkor a munkáltató szerződéses partnerekkelrendelkezik. A megállapodásokban jogosulti vagykötelezetti pozíciót tölt be. A polgári jogi felelősségszabályai szerint, ha a kötelezett késedelembe esik,köteles megtéríteni a jogosultnak a késedelembőleredő kárát, kivéve, ha bizonyítja, hogy úgy járt el,ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [aPolgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (atovábbiakban: Ptk.) 299. § (1) bek.]. Ugyanez a szabályérvényes a jogosulti késedelembe esésre is [Ptk.303. § (1) bek.]. A felróhatóságtól független, objektívjogkövetkezménye a polgári szerződésszegésnek azelállás és a késedelmi kamat. Ezek is a munkáltatótterhelik. A szakszervezet mint jogi személy polgárijogi felelősségén túlmenően az egyes szakszervezetivezető tisztségviselők munkajogi felelőssége is felmerül,amely akár a rendkívüli felmondást is megalapozhatja.8 A szakszervezet felelőssége azonbancsak akkor jöhet szóba, ha a sztrájkot ő szervezte.Előfordul, hogy a munkabeszüntetés lebonyolításárasztrájkbizottság alakul. Ha ez a szakszervezetszervezésében alakul, a szakszervezet mint jogi személyfelelőssége továbbra is fennáll, ha nem, akkorcsak a sztrájkbizottság tagjainak, az egyes munkavállalóknaka munkajogi felelőssége állapítható meg.Harmadik esetben, ha sem szakszervezet, semsztrájkbizottság nem érintett hivatalosan a munkabeszüntetésben,akkor egy jogilag nehezen megragadhatókérdés merül fel, adott esetben a jogellenessztrájkban résztvevő egyes munkavállalók munkajogifelelősségéről lehet szó, ez azonban egy tömegessztrájknál problémákat okozhat, nehezen megállapíthatóugyanis a konkrét felelősség, a jogellenesmagatartás és a következmény közötti ok-okozatiösszefüggés.6.3 A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény(a továbbiakban: Mt.) szerint a munkavállaló amunkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésévelokozott kárt köteles megtéríteni, ha nem úgy járt el,ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Mt. 179.§ (1) bek.]. Ha a munkáltató bizonyítani tudja [Mt.179. § (2) bek.] a munkavállalói magatartás vétkességét,kár bekövetkeztét, a kettő közötti ok-okozatiösszefüggést, akkora) enyhén gondatlan munkavállalói károkozásesetén a kárért felelős munkavállaló / munkavállalóknégyhavi távolléti díjának összegéigtartoznak helytállni [Mt. 179. § (3) bek. 1. mondat];b) szándékos vagy súlyosan gondatlan károkozásesetén viszont a teljes kár megtérítésérejogosult a munkáltató [Mt. 179. § (3) bek. 2.mondat].A sztrájk kezdeményezése, illetve a jogszerű sztrájkbanvaló részvétel nem minősül a munkaviszonyból eredőkötelezettség megsértésének, amiatt a dolgozóval szembenhátrányos intézkedés nem tehető. [Sztv. 6. § (1) bek.]. Ajogszerű sztrájkban részt vevő munkavállalót megilletika munkaviszonyból származó jogosultságok,mindössze eltérő megállapodás hiányában díjazásnem jár neki [Sztv. 6. § (2-(3) bek., 2/1999. munkaügyiJURA 2012/2.

204 Bertaldó András: A sztrájkszabályozás és a gyakorlat újabb hazai tendenciáijogegységi határozat]. A contrario érveléssel megállapítható,hogy jogellenes sztrájkban való részvétel amunkaviszonyból eredő kötelezettség megsértésénekminősül. Ebben az esetben pedig alkalmazhatók azMt. idézett rendelkezései.A polgári jogi szankciók jellemzően a munkáltatóés harmadik fél között relevánsak, amikor utóbbi az– akár jogszerű, akár jogellenes – munkabeszüntetésokán elmaradt vagy hiányosan teljesített szerződésszerint neki járó szolgáltatásért perel, vagy szerződésenkívüli károkozás miatt érvényesít igényt.Felmerülhetnek a büntetőjogi vonatkozásokis, Kajtár Edit itt a közérdekű üzem működésénekmegzavarását hozza fel példának. 9 Úgy vélem, hogya büntető jogszabályok absztrakt tényállásokat tartalmaznak,nem az életviszonyok, a példák felsorolásaa lényeg, hanem az, hogy a történeti tényállásmegfelel-e valamely bűncselekmény törvényi tényállásának,megvalósulnak-e annak tényállási elemei.Ha ez megvalósul sztrájk esetén, akkor – a büntetőeljárásijogszabályok által előírt feltételek megléte, ígypéldául feljelentés, illetve vádemelés esetén – nemkizárt a büntetőjogi felelősség büntetőbíróság általimegállapítása sem.A vadsztrájkok esetén, ahol a szervező nemszakszervezet vagy sztrájkbizottság, elmosódhat afelelősség. A felelősség egyértelmű meghatározásaérdekében megfontolandó a nem szakszervezetekáltal szervezett sztrájkok esetén olyan kötelezettségelőírása, amely szerint a sztrájkolók a sztrájk megkezdésekorvagy azután bizonyos határidőn belülkötelesek sztrájkbizottságot alakítani.Jegyzetek1Asbóth Balázs: A még elégséges szolgáltatás mértékénekmeghatározására irányuló nem peres eljárás – Az új bíróságinem peres eljárás bevezetésének indokai és működése a FővárosiBíróság gyakorlatában. http://www.jogiforum.hu/files/publikaciok/asboth_balazs__a_meg_elegseges_szolgaltatas_mertekenek_meghatarozasara_iranyulo_nem_peres_eljaras%5Bjogi_forum%5D.pdf12-13. o.2Kulisity Mária: A sztrájk jogszerűségének megállapításávalösszefüggő bírósági gyakorlat. Pécsi Munkajogi Közlemények2009. 2. 78-79. o.3Kiss Ferenc: A sztrájkjog és gyakorlata. Cég és Jog2003. 9. 26. o.4Kulisity Mária: i.m. 80. o.5Kajtár Edit: Az olasz és a magyar sztrájkszabályozásösszevetése a közelmúlt közlekedési sztrájkjainak fényében.Pécsi Munkajogi Közlemények 2010. 11. 53. o.6Kiss György: Munkajog. Osiris Kiadó, Budapest 2005.508. o.7Kiss György: i.m. 508. o.8Kiss György: i.m. 508. o.9Kajtár Edit: i.m. 53. o.JURA 2012/2.

Bónis Péter: A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorban205Bónis PéteradjunktusKRE ÁJKA pacta sunt servanda elvénekkialakítása a középkorbanAz általános jogi műveltség szintjén minden jogásztisztában van azzal, hogy az ókori római jog szerződésirendszere erősen formális volt. A puszta konszenzusnem eredményezett érvényes kötelmet méga jusztiniánuszi jogban sem. Minthogy nem vagyokrómai jogász, eltekintek a római jog vonatkozó szabályainakismertetésétől, 1 és csak annyit emelnék ki,hogy a konszenzuális szerződések szűk köréből islátszik, hogy a római jog szerződési rendszere erősenszéttagolt volt. A középkorban a római jog szerződésirendszere alapvetően átalakult. 2 Ezt leginkábba pacta sunt servanda elve teszi érthetővé, amelymanapság nemcsak a polgári jog, hanem számos másjogág, jogterület (pl. nemzetközi közjog) alapvetőelvévé vált. Ebben a tanulmányban ennek az elvneka középkori történetével foglalkozom. 31. A pactum nudum fogalmaa glosszátoroknálA jusztiniánuszi joggyűjteményekhez képest a Brachylogus,az Exceptiones Petri és a Summa Trecensisnem tartalmaz jelentős újítást. A megállapodások általánosankötelező erejéről elmélkedik a provenszálnyelvű Lo Codi (2.3.3) 4 , de elméleti állásfoglalásánakgyakorlati következményeit nem vonja le. A Lo Codiszerint„Fides quam unus promittitalii vult quod illus quod unuspromittit alii servetur, naturalisnamque racio requirit ut omneshomines huius mundi dicant sibiveritatem.”„Az ügylethűség, amelyet megígérvalaki a másiknak, aztkívánja, hogy amit megígértek,be is tartsák. A természetes észszerűségugyanis megköveteli,hogy minden evilági ember egymásnakigazat beszéljen.”A kötelmi jog későbbi történetében erre hivatkozássalismerik el majd a pacta sunt servanda elvét.A Lo Codi azonban ezt csak elméletileg fejtegeti, dea rómaiak szerződési rendszerét nem alakítja át ennekmegfelelően.A pactum nudum lényegéről először az angol-normannEpitome ‘Exactis regibus’ tartalmaz1150-1160 körül mélyebb elméleti fejtegetést. A műarra keresi a választ, hogy mi teszi a megállapodástpactum nudummá. Rendszerezése, állásfoglalásaazért olyan fontos, mert ennek hatása mutatkozikAzo híres vestimenta csoportosításában is. AzEpitome ‘Exactis regibus’ a pactum nudumnak ötdefinícióját sorolja fel. 5 Az első meghatározás szerintpactum nudum az a megállapodás, amely a jogminden külsőségét nélkülözi (pactum nudum diciturquod ab omnis sollempnitatibus iuris est destitutum).E meghatározás szerint a pactum nudum lényegea formátlanság, a jog által előírt külsőségek (előírtmondóka, írás, stb.) hiánya, eltérően például a stipulatióés a litterálszerződések esetétől.A második meghatározás szerint a pactum nudumlényege a causa hiánya. A harmadik meghatározásszerint a pactum nudum lényege a nevesítettséghiánya. Ha ugyanis a megállapodás olyan konszenzuálszerződés,amely egy nevesített contractus(emptio-venditio, locatio, depositum, commodatum)tényállása alá vonható, akkor peresíthetővé válik. Anegyedik meghatározás szerint a pactum nudum lényegea dolog átadásának hiánya. A reálszerződésekugyanis a dolog átadásával válnak peresíthetővé.Az ötödik meghatározás szerint a pactum nudumlényege az egyidejűség hiánya. A főszerződéshezjáruló mellékegyezmény (pacta adiecta) ugyanisperesíthető volt, ha a főszerződéssel egyidejűleg (incontinenti) és nem utólag jött létre. Az Epitome ‘Exactisregibus’ szerint tehát a puszta megállapodás mégnem joghatással bíró szerződés. Ehhez az Epitome‘Exactis regibus’ (7.3) szerint a következők valamelyikeszükséges: a) sollemnitas, b) causa, c) nomennegotii, d) rei interventus, e) continentia.Az Epitome ‘Exactis regibus’ szerzője egységesmeghatározást nem tudott alkotni. Ez az öt kritériumegyáltalán nem támaszkodik egységes alapokra, ésbizonyos kikényszeríthető megállapodások ki is maradtakebből a csoportosításból, és ezt a glosszátoroksokszor szóvá is tették. Az ultramontán glosszátorokmég azt is vitatták, hogy a D. 2.14.7.4 szerinti definicióhelyes lenne (nuda pactio obligationem nonparit). 6 Jacobus de Ravanis szerint nem a peresíthetetlenséga pactum nudum lényege, mert ha ígylenne, akkor a feltételhez kötött adásvételi szerződés(emptio-venditio) is pactum nudum lenne, hiszen haa feltétel sohasem teljesül, akkor az adásvételi szerződéssohasem válik peresíthetővé. 7 Mégcsak nem is aformátlanság a pactum nudum lényege, mert akkora konszenzuálszerződéseket is pactum nudumnakkellene tekinteni. A causa hiánya sem tekinthetőmegfelelő kritériumnak, mert az ókori római jogismerte a peresíthető causátlan ügyleteket is. Végsősoron tehát egyedül a törvény rendelkezése az, amelya puszta megállapodást kikényszeríthetővé teszi. Haez hiányzik, a megállapodás csak pactum nudum.JURA 2012/2.

206 Bónis Péter: A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorban2. A pactum vestitum fogalmaA pactum nudum meghatározási kísérleteivel együttalakult ki a pactum vestitum fogalma. Míg a pactumnudum szerepel a Corpus iuris civilisben, a pactumvestitum nem. Ezt a kifejezést a glosszátorokalkották meg. A pactum vestitum kifejezés előszörPlacentinusnál tűnik fel 1170 körül a Montpellierbenírt Codex-summájában (2.3). 8 Placentinus a „pactainduta” kifejezést használja, de jelentés szempontjábólsemmiféle különbség nincs a pacta vestita(felruházott pactum) és a pacta induta (felöltöztetettpactum) között. Placentinus szerint a pactum ötfélemódon ruházható fel a peresíthetőséggel. Ezeket amódokat vestimentumnak (ruházatnak) nevezi, ésa következőket sorolja fel: a) rebus, b) verbis, c) litteris,d) consensu, e) re sua tradenda. Placentinus alitterál-, reál-, verbál-, konszenzuálszerződéseket, ésaz innominát reálszerződéseket tekinti pacta indutának.A pacta adiecta és a pacta legitima kimarada felsorolásból. Bár Placentinus felsorolása tökéletlen,de annyiban tekinthető jelentősnek, hogy azangol-normann Epitome ‘Exactis regibus’ elméletétő közvetítette a bolognai glosszátorok felé.A vestimenta-elmélet angol-normann eredetétigazolja az is, hogy az ‘Ulpianus de edendo’ kezdetűordo iudiciárius is tartalmazza ezt a teóriát. Ebbenaz 1150 körül keletkezett műben hat vestimentumvan felsorolva.„Vestiuntur pacta sex modis:causa, verbis, scriptura, forma,continentia, confirmatione.Causa, quando ob causamaliquid promittitur; verbis, utstipulatione; scriptura, ut siscripserim me debere; forma,quando formatus est contractus, utemptio et venditio; confirmatione,quando lex confirmat pactum, utpactum donationis et de constitutapecunia; continentia, quandocontinue pactum praecedit velsequitur contractum.” 9„A pactumok hat módon ruházhatókfel: causával, szavakkal,írással, alakszerűséggel, egyidejűséggel,megerősítéssel. Causávalmint amikor causa miatt igérünkvalamit, szavakkal (pl. stipulációval),írásbeli kötelezvénnyel,mint amikor azt írom, hogytartozom, alakszerűséggel, mintamikor megkötik a szerződést (pl.adásvételt), megerősítéssel, mintamikor a törvény megerősíti apactumot (pl. az ajándékozástvagy a tartozáselismerést), egyidejűséggel,mint amikor a pactumfolyamatosan megelőzi vagyköveti a contractust.”Placentinushoz képest ez a munka kiemeli a törvényirendelkezést, a járulékos pactumokat (pactaadiecta) és a causát. Azo valószínűleg Placentinusmunkájából ismerhette ezt az angol-normann iskolábankialakult elméletet, bár elképzelhető, hogyPlacentinus summáján kívül más Alpokon túliglosszátori munkákhoz is hozzájutott. Ugyanakkortény, hogy az ‘Ulpianus de edendo’ és az Epitome‘Exactis regibus’ kizárólag Alpokon túli kéziratokbanmaradt fenn.Azo szintén hat ‘öltözéket’ (vestimentum) különböztetmeg:„Vestitur autem pactum sexmodis: re, verbis, consensu,litteris, contractus cohaerentia,rei interventu.” 10„A pactum hat módon ruházhatófel: dologgal, konszenzussal,írással, a contractusokhoz valókapcsolódással, és az előteljesítéssel.”Azo 1210 körül írt Summájában utal rá, hogy ezekenkívül léteznek még peresíthető pactumok, ezeketazonban nem tudja rendszerbe foglalni. Azo arra isutal, hogy a reál-, litterál-, verbál-, és konszenzuálszerződéseketnem lehet a szó szoros értelmébenpactum vestitumnak nevezni, mert ezek önmagukbanperesíthetők, nem valamely külső vestimentumhozzákapcsolódása folytán. Ennek ellenére ezeket apacta vestita közé sorolja, mert a pactumot a szerződésáltalános fogalmának tekinti, amelynek egyikalfajtája a contractus. Ennek azért van nagy jelentősége,mert ezáltal teremtődik meg a lehetőség, hogy aglosszátorok kidolgozzák a kötelmi jog általános részét,és ezekre az alapokra épülhetett a 19. századbana pandektista ügyleti tan. A pactum a glosszátorokszámára a szerződés általános megjelölése.Azo tehát a következő jognyilatkozatokat tekintiperesíthetőnek: 11 a) reálszerződések, b) verbálszerződések,c) litterálszerződések, d) konszenzuálszerződések,e) járulékos pactumok (pacta adiecta), f)innominát reálszerződések, g) donatio (ajándékozás),h) constituta pecunia, i) hozományigéret, j) promissionuda civitati facta, k) tengeri kölcsön, l) accessiofrumenti, m) usurae civitati promissae, n) ügyvédihonorárium.Accursius lényegében Azo elméletét veszi át ésbővíti ki. Accursius szerint a következő pactumok peresíthetők:a) reálszerződések, b) verbálszerződések,c) litterálszerződések, d) konszenzuálszerződések,e) járulékos pactumok (pacta adiecta), f) innominátreálszerződések, g) esküvel megerősített pactumok,h) legis auxilio (törvényi rendelkezés alapján) peresíthetőpactumok (pacta legitima). 12 Accursius tehátAzóhoz képest két további vestimentumot említ: azesküt és a törvény kifejezett rendelkezését.3. A pacta sunt servanda elvénekkialakításaAz egyházjog egészen más megfontolások alapjánalakította ki szerződésrendszerét. Az ígéretek beJURA 2012/2.

Bónis Péter: A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorban207nem tartását hazugságnak tartották, a hazugságpedig bűn, és ezt a jogrendszer nem ösztönözheti.A kánonjogban ezek a kérdések az 1180-as évekbenmerültek fel feltehetően a civilisták véleménykülönbségeinekhatására. Az első kánonista, akinél apactum nudum említést nyer Huguccio, aki szinténcivilista glosszátorok tanítványa volt Bolognában.Ő a Decretumhoz írt summájában 1188 körül azt azálláspontot képviselte, hogy az ígéretet tevő„… licet stipulatio nonintervenerit obligatur enimnuda promissione saltemet si non civiliter undetenetur ad promissumpersolvendum. …peccaret enim quis nisinudum pactum observarethonestum tamen, licetn u l l a s o l l e m p n i t a sintervenerit.” 13„... stipulatio hiányában iskötelezetté válik legalább apuszta ígéret okán méghanem is a civiljog szerint,ezért köteles az igéretet teljesíteni…vétkezne ugyanis az, aki atisztességes nudum pactumotnem tartaná be, nohaaz formátlan volt.”Hasonlóképpen foglalt állást Bernardus Papiensis,a Compilatio prima szerkesztője. Ő 1185-benkészült dekretális-gyűjteményébe felvette a 348-banmegrendezett első karthágói zsinat egyik határozatát,amely a következő tényállást tartalmazza. Kétészak-afrikai püspök írásban megegyezett egyházmegyéjükhatárairól. Optantius püspök nem tartottabe a megállapodást, ezért Antigonus püspöka karthágói zsinathoz fordult, amely úgy döntött,hogy a megállapodást be kell tartani. 14 A határozata következő frázissal zárul: Pax servetur, pacta custodiantur(A békét tartsák meg, a pactumokat pedigtartsák be). 15 Ez a határozat 1234-ben a Liber Extrábais bekerült, ahol a következő címet kapta Raymundusde Pennafortétől, a gyűjtemény szerkesztőjétől:„Pacta quantumcunque nudaservanda sunt.” 16Még a pactum nudumot is bekell tartani.Innen származik a híres jogelv: Pacta sunt servanda,amely az egyházjog hatására már a középkorbanis gyakorlati elismerést nyert, mert az egyházi bíróságokelőtt érvényesíthetővé vált. Különböző helyijogszabályok tételesjogilag is kimondták a megállapodásokkötelező erejét, és a pactum nudumperesíthetőségét. Kiemelendő például az 1348-bankiadott Ordenamiento de Alcalá, amely a formátlanmegállapodások és ígéretek kötelező erejéről rendelkezett.E jogszabály külön is említi, hogy az ilyenformátlan megállapodások ellen nem lehet felhozniazt a kifogást, hogy a stipulatio külsőségeit nemtartották be, vagy hogy a felek személyesen nemvoltak jelen. 17Bernardus Papiensis nemcsak joggyűjteménytszerkesztett, hanem gyűjteményéhez Summát is írt1190 körül. Ebben így foglalt állást:„Effectus pactorum est, utserventur nisi sint contra legesvel contra bonos mores.” 18„A pactumok joghatása az,hogy be kell azokat tartani,hacsak nincsenek a törvényekvagy a jó erkölcsök ellen.”A jogtörténeti szakirodalomban Dilcher vitattaHuguccio és Bernardus Papiensis kijelentéseinek jelentőségét.19 Szerinte a „nudum pactum” kifejezéstHuguccio summájába később interpolálták, BernardusPapiensis pedig a pactum szó mellett nemhasználja a „nudum” jelzőt, így kijelentése csak apactum vestitumra vonatkozik. Érvelése azonbanfeltételezéseken alapul. A kéziratok többsége neminterpolált, és a kontextusból is kitűnik, hogy Huguccionemcsak a nuda promissióra, hanem a nudumpactumra is gondolt.A Decretum egyik legfontosabb glossza-apparátusánakszerzője, Johannes Teutonicus már mintmegszilárdult tantételt adja elő a pacta sunt servandaelvét, ami szintén azt mutatja, hogy Hugucciohatására ez már meggyökeresedett a kánonjogban.Johannes Teutonicus a C.22 qu. 5 c.12-hez írt gloszszájábanígy ír:„A pactum nudumbólkereset származik.”„Ex nudo pacto oritur actio.”20A vitatott kérdések közé tartozott, hogy milyenkeresettel lehet a pactum nudumot érvényesíteni. JohannesTeutonicus szerint a pactum nudum perlésérea condictio ex canone áll rendelkezésre. 21 SinibaldusFliscus tagadta ennek lehetőségét, és csak a denuntiatioevangelica igénybevételének lehetőségét ismerteel. 22 A denuntiatio evangelica nem a szó szoros érelmébenvett kereset (actio) volt, hanem egy szubszidiáriusanigénybevehető jogeszköz a naturalisobligatiók érvényesítésére. Lényegében azt jelentette,hogy ha a jogosultnak nem állt más kereset a rendelkezésére,az egyházi bírósághoz fordulhatott, amelynemteljesítés esetén kiközösítette az adóst. Későbbmind a condictio ex canone, mind a denuntiatio evangelicaelismerést nyert a pactum nudum perlésére,bár a condictio ex canone csak a klerikusok vagy azegyházi állam vagy egyházi hűbérségek (fejedelemségek)területén lakó laikusok ellen volt indítható,minden más esetben csak a denuntiatio evangelicaállt rendelkezésre.Az egyházi bíróságok számára tehát mindeneszköz rendelkezésre állt ahhoz, hogy a pactum nudumotkikényszerítsék. Az egyház mellett azonbanJURA 2012/2.

208 Bónis Péter: A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorbana kereskedőknek is érdekében állt a formátlan szerződésekelismerése. Ennek megfelelően alakították kia kereskedelmi szokásjogot. A kereskedelmi jogbana kereskedelmi bíróságokon sem lehetett hivatkoznia pactum nudum peresíthetetlenségére. 23A fentieken kívül a kommentátorok korábana civiljog is kifejlesztett egy jogeszközt a pactumnudum peresíthetőségének biztosítására. Ehhez atartozáselismerés (constitutum) intézményét használtákfel. A pactum nudum önmagában a civiljogszerint ugyan nem volt peresíthető, de ha azt tartozáskéntelismerték, rögtön peresíthetővé vált azactio de pecunia constituta segítségével. A pactumnudum a civiljog szerint formálisan továbbra semvolt peresíthető, így az alapkötelemből kereset nemszármazott, de a hitelező érvényesíthette jogát aconstitutumból eredő actióval. A kommentátorokszerint ez nem számított a jog kijátszásának, mert akét akaratnyilatkozat (pactum geminatum) jobbanbizonyította a felek komoly, átgondolt szándékát,mint az egyetlen pactum nudumban megnyilvánulóakaratkijelentés. A ius commune a XIII. századra gyakorlatilagmegvalósította a pacta sunt servanda elvét.Ehhez elsősorban a stipulatio, a kötbér, az innominátreálszerződések, az eskü, a denuntiatio evangelica ésa pactum geminatum intézményét használták fel.4. A causaA causa az ókori római jogi forrásokban is szerepel,de sokszor eltérő, különböző jelentéssel, mivel a rómaiaknem dolgoztak ki egységes causa-tant. A causaaz ókori forrásokban jogcím, jogalap, jogügyleti célstb. jelentéssel szerepel, hogy csak példaként néhányjelentését említsük. Az egységes causa-tan kidolgozásáraaz arisztotelészi filozófia középkori újjászületésénekhatására a glosszátorok vállalkoztak.A középkori skolasztikus filozófia Arisztotelésznyomán rögzítette, hogy okozat ok nélkül nemlétezik. Ennek alapján a szerződés (pactum) semlétezhet ok (causa) nélkül. A skolasztikus filozófianégy ok-típust különböztetett meg: formai ok (causaformalis), anyagi ok (causa materialis), létesítőok (causa efficiens), cél-ok (causa finalis). Ami akadályozzaaz okot, akadályozza a következményt is(quidquid impedit causam, impedit et effectum). Haok nincsen, nincsen következmény sem (deficientecausa, deficit effectus).A glosszátorok ezeket a filozófiai elveket alkalmaztáka jog tudományára. A szerződés nem jöhetlétre ok, causa nélkül. Ha causa nincsen, szerződésnincsen, következésképpen a glosszátorok szerintminden szerződéshez szükséges a causa bizonyítása.A causa lényegét azonban nehezen sikerültmeghatározni, mert még a XV. században is élesenpolemizáltak a causa fogalmáról. A legidőtállóbbmeghatározást a Summa Trecensis 24 tartalmazza:„causának mondjuk azadást, a cselekményt vagya szerződést.”„Causam autem dicimusdationem seu factum velcontractum.”A Summa Trecensis (II.3.8) szerint tehát a causa azinnominát reálszerződések esetében az előteljesítés (adolog átadása), a stipulatiónál és a kétoldalú kötelmeknéla negotium antecedens (egy másik egyoldalújogügylet), a deliktuális jogban pedig a károkozócselekmény. A causa lényegében véve tehát az ellenszolgáltatástjelenti, a már teljesített vagy teljesíteniígért szolgáltatás vagy a kár ellenértékét.A Glossa ordinaria szerint a causa„az az adás vagy cselekmény,amely felruházza[peresíthetőséggel] a szerződést.”25„Ha az innominát szerződéseknem érvényesekcausa, vagyis vestimentumnélkül, akkor a nevesítettcontractusok és más tényekesetében is ugyanazaz elv.” 26„id est datio vel factumquod vestiet pactionem.”„ S i i n c o n t r a c t i b u sinnominatis non valetconventio sine causa, idest sine vestimento, etiamin contractibus nominatisvel factis aliis est eademratio.”A Glossa ordinaria tehát szintén a Summa Trecensismeghatározását követi, de a causát azonosítjaa vestimentummal, amelyeket az előzőekben márfelsoroltunk. Feltűnő, hogy a glosszátorok sohasemtekintik causának a puszta akaratmegegyezést(consensus). Ez még a konszenzuálszerződésekre isigaz, mert a consensus itt is csak akkor eredményezkötelmet, ha tartalmilag megfelel a négy konszenzuálszerződésközül valamelyiknek.A stipulátio az ókori rómaiak szerint még absztraktkötelem volt, a glosszátorok viszont az ókorirómai jogi szövegekből éppen ennek ellenkezőjétvezették le. A D. 44.4.2.3 szerint, ha valaki tévedésbőlstipulál, akkor a condictio liberationis áll rendelkezésére,és ha teljesítésre perlik, ugyanezt exceptiodolival érvényesítheti. 27 Ilyenkor a stipulatio absztraktvolt. A glosszátorok úgy vélték, hogy ha ebbenaz esetben a sine causa stipulatio exceptio dolivalérvényteleníthető, akkor minden, causa nélkül kötöttstipulatio is érvénytelen. 28A skolasztikus filozófia hatását mutatja a causa finalisés a causa impulsiva megkülönböztetése. A causaimpulsiva a szerződéskötés motívuma, indítóoka,amely a szerződéskötő szükségleteit, a szerződésbenJURA 2012/2.

Bónis Péter: A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorban209ki nem fejeződő indokait jelenti. A causa impulsivaa szerződéskötésre sarkalló körülményeket, üzletilehetőségeket (causa occasionalis) jelenti. A causafinalis ezzel szemben a szerződés végcélját, a szerződésbenmegnyilvánuló jogi célt jelenti. Ez a nem aszerződő fél végcélja, hanem a szerződésé.A szerződéskötő felek a szerződésben rögzíthetika szerződés causát, de el is mulaszthatják ezt. A szerződésbenfeltüntetett jogi célt nevezzük causa expressának.Ha a causa a szeződésben nincs feltüntetve,akkor causa tacita (hallgatólagos cél) a neve.A glosszátorok causa-tanában e megkülönböztetésekhezsajátos jogvélelmek kapcsolódnak. Acausának ugyanis nemcsak a szerződés létrejöttében,hanem a jogalap nélküli gazdagodás jogi szabályaibanis jelentős szerepe van. Ha a causa finalis megszűnik,akkor az ellenszolgáltatás visszakövetelhető.A causa impulsiva meghíusulása azonban erre nemad lehetőséget.Azo szerint a causa impulsiva és a causa finaliselhatárolásában a legnagyobb jelentősége annak van,hogy a szerződésben a felek feltüntették-e azt a célt,azt a (gazdasági) szükségletet, amelynek kielégítésérea szerződést kötik. Ha feltüntették, akkor ez acausa expressa egyúttal causa finalisnak minősül.A causa tacita azonban a felek egyoldalú, titkosfenntartásának minősül, amely a szerződést nembefolyásolja, hiszen a szerződő fél nem hozta azt amásik fél tudomására. Ez legfeljebb causa impulsivalehet, ennek meghiúsulása azonban nem befolyásoljaa szerződést.A kánonjog elismerte a pactum nudum bíróságelőtti érvényesíthetőségét, de egyúttal vissza is riadta feleknek biztosított túlzott szerződési szabadságtól,ezért a pactum nudum érvényességéhez megköveteltea causát is, amely komoly bírósági kontrolltbiztosított a szerződések tartalma felett.A causát természetesen bizonyítani is kellett. ALiber Extra (X. 2.22.14) e tekintetben átvette a civilistaglosszátorok tanításait. Az olyan okiratot, amelybena causát nem tüntették fel cautio indiscretának nevezzük,ha viszont a causát feltüntették cautio discretaa neve. 29 A X. 2.22.14 szerint a cautio indiscreta nemkeletkeztet érvényes kötelmet, mert hiányzik belőlea causa. Ha causa nem szerepel benne, a glosszátorokazt vélelmezik, hogy tévedésből állították ki.Az absztrakt jogügylet tehát a kánonjog szerint nemperesíthető.5. ÖsszefoglalásA középkori jog az ókori római joghoz képest mellőztea jogügyleti forgalmat hátrányosan befolyásolóformákat, és nagymértékben kiszélesítette aszerződési szabadság elvét, de ismerte a szerződésiszabadság veszélyeit is. A középkori jog a rómaiaktípuskényszerét ugyan szinte teljesen visszaszorította,de nem bízta teljesen a felek elhatározására aszerződések tartalmának meghatározását, hanem acausa előírása révén erős bírósági kontroll alá helyezteazt. A szerződési szabadság tétele nem vezetett elodáig, hogy az absztrakt kötelezvények érvényét iselismerjék. Az absztrakt kötelmek ugyanis jelentősvisszaélésekre adhatnak alkalmat, amelyet a szerződésijog nem engedhet meg. 30 Ezek olyan károstársadalmi hatásokkal járnának, amelyeket sem azakkori, sem a mai jogrend nem hagyhat jóvá.Jegyzetek1A római jogról a római jogi tankönyvek adnak tájékoztatást.Vö. Bessenyő A., Római magánjog, Budapest 2010; FöldiA.-Hamza G., A római jog története és institúciói, Budapest 2009;Molnár I.-Jakab É., Római jog, 2008; Pókecz K. A: Opus locatum,Pécs 2010 (PhD dissz.)2A középkori ius commune jogtörténetéről Bónis Péter:Az európai közös jog születése, Budapest 2011; Bónis Péter: Akötelmi jog a glosszátorok idején, Budapest 2012; Calasso, F., Introduzioneal diritto comune, Milano, 1951; Coing, H., EuropäischesPrivatrecht, I: Älteres gemeines Recht, München 1985; Bellomo,M., The Common Legal Past of Europe, Washington D. C. 1995;Bónis Gy., Középkori jogunk elemei, Budapest 1972; Bónis Gy.,Einflüsse des römischen Rechts in Ungarn, Ius Romanum MediiAevi V. 10., Milano 1964; Kecskés L., A polgári jog fejlődése akontinentális Európa nagy jogrendszereiben, Budapest 20043A középkori történelemhez és jogtörténethez vö. BéliGábor, Magyar jogtörténet. A tradicionális jog, Budapest 2009;Font M., A középkori Magyar Királyság. Az Árpád-házi királyokkora (1000-1301), in Romsics I. (szerk.), Magyarországtörténete. Budapest 2007, 40-169.; Kajtár István: Egyetemesállam- és jogtörténet, Budapest-Pécs 20054Fitting, H.-Suchier, H. (ed.), Lo Codi. Eine Summa Codicisprovenzalischer Sprache aus der Mitte des XII. Jahrhunderts. ErsterTeil: Lo Codi in der lateinischer Übersetzung des RiccardusPisanus, Halle 1906. 10.5Max Conrat, Die Epitome exactis regibus, mit Anhängenu. e. Einleitung: Studien zur Geschichte des römischen Rechts imMittelalter, Berlin 1884, 99: „Pactum nudum dicitur quod abomnibus sollempnitatibus iuris est destitutum, id est, sollempnitateverborum que solet attendi in stipulationibus et conceptionelitterarum, quando scilicet cyrographum non intervenitnec aliud instrumentum quo nudum pactum confirmaretur.Et nudum similiter dicitur a causa que potest sufficere adperfectam obligationem, ut cum do ut des, facio ut facias, dout facias, facio ut des. Item nudum dicitur a forma negotii, utquando negotium non incidit in certum nomen contractus,ut in nomen emptionis, locationis, depositi, commodati. Itemnudum dicitur a rei interventu, ut cum non intercedit res quepossit suo interventu perfectam reddere causam obligandi,ut in mutui datione. Item nudum a continentia, quoniam,si in continenti post contractum pactum adiciatur, ex precedentiobligatione vires trahit, ut videatur inesse contractui.”(Exactis regibus 7.3)6Petrus de Bellaperthica, Comm. in C. 2.3.10., de pactis, l.legem (Firenze, Biblioteca Laurenziana, ms. Plut. 6 sin. 6, fol.83vb): „Quid est ergo pactum nudum ? Martinus erravit. DicitMartinus nudum pactum est quod est inefficax ad agendum etglo. istam approbatur l. sed cum nulla. Istud non est verum.Do tibi decem ut hominem interficias. Istud est inefficax adagendum et tamen non dicitur nudum.”JURA 2012/2.

210 Bónis Péter: A pacta sunt servanda elvének kialakítása a középkorban7Petrus de Bellaperthica (sed vero Jacobi de Ravanis),Comm. in C. 2.3.10., de pactis, l. legem (Bologna 1967. fol. 55rb):„Pactum nudum secundum Mar. est illud quod est inutile adagen dum. Unde secundum hoc venditio conditionalis essetpactum nudum quia ex ea non potest agi ante et sic secundumMar. esset pactum nudum.”8Placentinus, Summa in C. 2.3., de pactis (Magontiae1532, 44.): „Pacta induta modis quinque vestiuntur. Rebusut mutuum. Verbis, ut stipulatio. Litteris, ut chirographum.Consensu formato in nomen speciale transeunte, ut venditiolocatiove. Sed et lege dicta in re sua tradenda vestiuntur pacta,non tamen omni lege: ecce enim si creditor paciscatur ut prodecem mutuis sibi reddantur undecim, vel dentur usurae, nihilagit. Item pactorum utilium quaedam nomen habent, quaedamnomine carent. Nomen habent contractus nominati, utmutuum, vendito, locatio, commodatum, pignus, depositum,mandatum, pro socio, stipulatio. Nomine carent pacta, quaesunt innominati contractus, ut do ut des, do ut facias, facio utdes, facio ut facias.”9Haenel, G., Ignoti auctoris Ordo Iudiciorum (Ulpianusde edendo), Lipsiae 1838, 38-39.10Azo, Summa in C. 2.3., de pactis (Lugduni 1596, p. 84)11Azo, Summa in C. 2.3., de pactis (Lugduni 1596, p. 84)12Gl. quinimmo ad D. 2.14.7.5., de pactis, l. iuris gentium, §quin immo (Lugduni 1627, vol. I., coll. 225)13Hugutius, Summa in C. 12 qu. 2 c. 66., s.v. oportebit absolvere(Paris, Bibliotheque Nationale, ms. lat. 3891, fol. 177v)14X. 1.35.1., de pactis, c. Antigonus: Rubr. “Pacta quantumcunquenuda servanda sunt.”Antigonus episcopus Madaurensis dixit: Gravem iniuriampatior, et credo, dolere sanctitatem vestram contumeliammeam et computare communem iniuriam. Optantius quumse repraesentaret, pactum mecum habuit et divisimus [plebes;manuscriptiones nostrae tenentur et pittacia. Contra hoc pactumcircuit plebes mihi attributas, et usurpat populos, ut illumpatrem, me vitricum nominent. Gratus episcopus dixit: Factumhoc dolendum est,] ut in se illiciat populorum imperitorumanimas contra disciplinam, contra evangelicam traditionem,contra pacis placita. Nam si id sibi posse contingere arbitraretur,nunquam profecto in fratrem aliquis deliquisset. Undeaut inita pacta suam obtineant firmitatem, aut conventus, sise non cohibuerit, ecclesiasticam sentiat disciplinam. Dixeruntuniversi: Pax servetur, pacta custodiantur.”15Bernardus Papiensis, 1Comp. 1.26.1.:„Pax servetur,pacta custodiantur.”16X.1.35.1 – summ.17Van Kleffens, E. N., Hispanic Law Until the End of theMiddle Ages, Edinburgh 1971. 15-19918Laspeyres, E. T. (ed.), Bernardus Papiensis Faventiniepiscopi Summa decretalium, Regensburg 1860. 21.: „Pactumest plurium in idem dandum faciendumve consensus. ....Effectus pactorum est, ut serventur nisi sint contra leges velcontra bonos mores.”19Dilcher, H., Der Typenzwang im mittelalterlichenVertragsrecht, in Zeitschrift der Savigny-Stiftung für RechtsgeschichteRom. Abt. 77 (1960) 28520Johannes Teutonicus, Gl. distantiam ad C. 22 qu. 5 c.12., c. iuramenti (Lugduni 1584, coll. 1277)21Johannes Teutonicus, Gl. promiserint ad C. 12 qu. 2 c.66., c. quicunque (Lugduni 1584, coll. 1010)22Sinibaldus Fliscus, Lectura in X. 2.1.13., de iudiciis, c.novit ille (Francofurti ad Moenum, 1570, fol. 193rb)23Bartolus, Comm. in D. 17.1.48., mandati vel contra, l. Quintus(Lugduni 1552, fol.): „in curia mercatorum ubi de negotiopotest decidi bona aequitate, quod non potest opponi exceptio:non intervenit stipulatio sed pactum nudum fuit.”24Fitting, H., Die Summa Codicis des Irnerius, Berlin 1894, 2625Gl. causa ad D. 2.14.7.4., de pactis, l. iuris gentium, § sedcum nulla (Lugduni 1627, vol. I., coll. 224.)26Gl. igitur ad D. 2.14.7.4., de pactis, l. iuris gentium, § sedcum nulla (Lugduni 1627, vol. I., coll. 224.)27Gl. eamque ad C. 4.30.13., de non numerata pecunia, l. generaliter(Lugduni 1627, vol. IV., coll. 939): „Item nota causaexprimi, si enim nulla exprimeretur, cautio non valeret, ut ff.de probat. 1. cum de indebito § 4 (D. 22.3.25.4) et ff. de donat, 1.nuda ratio (D. 39.5.26). Sed an stipulatio valeat sine causa? Potestdici quod sic secundum quosdam: sed nisi causa probetur,reus absolvitur, ut ff. de doli excep. 1. 2 § 3 (D. 44.4.2.3).”28Gl. religionem ad C. 4.30.13., de non numerata pecunia,l. generaliter (Lugduni 1627, vol. IV., coll. 939): „Item nota,quod licet quis scribat se debere alicui non inserta causa, nonobligatur.”29X. 2.22.14., de fide instrumentorum, c. si cautio: „Si cautio,quam a te indebite proponis expositam, indeterminateloquatur, adversarius tuus tenetur ostendere debitum, quodcontinetur in ea. Sed si causam, propter quam huiusmodiscriptura processerit, expresseris in eadem, confessioni tuaestatur, nisi probaveris, te id indebite promisisse.”30Ennek modern összefüggéseiről vö. Bónis Péter: Afogyasztóvédelmi törekvések és a szerződésbiztosítéki jog,Állam- és Jogtudomány 2011. 2. sz. 227-249. o.; Bónis Péter:Az észak-amerikai jelzáloghitelválság néhány jogdogmatikaitanulsága, Magyar Jog 2012. 3. sz. 31-34. o.JURA 2012/2.

Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjai211Dobos IstvánPhd-hallgatóSZIE Deák Ferenc ÁJKKözteherviselésés a visszterhesvagyonátruházási illetéktársasági jogi kerülőútjaiI. BevezetésAz ingatlantulajdon átruházására irányuló, illetveazt előkészítő társasági jogi tranzakciók 1990-tőlnapjainkig lényeges és gyakori részét alkotta (alkotja)a gyakorlati ügyvédi, adótanácsadói munkának 1 ,azonban a kérdésre a jogirodalom eddig nem helyezetta téma fontosságához mérten kellő hangsúlyt. Aprobléma gyökere az Európai Unióban kiemelkedőenmagas, Magyarországon 2010 január 1-jéig hatálybanlévő 10%-os visszterhes vagyonátruházási illetéknélkeresendő. Egy adásvételi szerződés útján átruházottingatlan esetében a vevőnek az illetéktörvény alapján2010 január 1-jéig az ingatlan forgalmi értéke után10%-ot kellett, 2010 január 1. után 4%-ot kell megfizetni,visszterhes vagyonátruházási illeték jogcímén. 2A kiemelkedően magas 10%-os általános illetékkulcsmiatt a gyakorlatban különböző illetékelkerülési-technikákalakultak ki 3 , amelyek közül a társaságijogi „kerülőutak” képezik jelen tanulmány témáját.E kerülőutak a gazdasági társaságok átalakulása(szétválása), illetve a társasági-részesedésátruházás2010 január 1-jéig fennálló illetékmentessége menténkerültek „kikövezésre”.Az illetékelkerülési technikák mellett a kérdésvéleményem szerint a gazdasági alkotmányosság,azon belül a közteherviselés kötelezettségének szempontjábólis vizsgálható, hiszen bizonyos, gazdaságitársaságok tulajdonában álló, tipikusan nagyobbértékű ingatlanok esetében a később részletezett módokona visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetéseelkerülhető volt 2010 január 1-jéig, amelynekeredményeképpen a költségvetés jelentős bevételiforrástól esett el. Ezen időpont után, köszönhetőena pozitívként értékelhető törvénymódosításoknak, atársasági jogi kerülőutak szűkültek.A közteherviselés, mint alkotmányos alapelv, tartalmánakbemutatásakor a gazdasági alkotmányosságelméletéből, az Alkotmány, illetve a 2011 január 1-jétőlhatályos Alaptörvény rendelkezéseiből, kell kiindulni,illetve figyelembe kell venni az eddig megjelent jog-és gazdaságtudományi álláspontokat, valamint azAlkotmánybíróság vonatkozó gyakorlatát is.II. A közteherviselés1. A közteherviselés kötelezettségénekmegjelenése 4Adam Smith (1776) fogalmazta meg először, hogyminden polgár a képességei szerint köteles az adózástviselni, az adó legyen általános, igazságos, olcsóés kényelmes. A közteherviselés a polgári forradalmakkövetelése. Hazánkban az általános közteherviselésfelé tett első lépés a nemesek adómentességeelvének megtörése volt a Széchenyi lánchíd építésérőlszóló szerződést jóváhagyó törvényben. 5 A szerződéskimondta, hogy a hídon az átkelőknek vámotkell majd fizetniük; mindenkinek, a nemeseknek is.Ez a nemesi előjogok csorbítását, a közteherviseléselvének a részleges bevezetését is jelentette.Az 1848. évi áprilisi törvények közül a VIII. tc.mondta ki, hogy az állam terheit a lakosok közösenviselik 6 . Vagyis ezzel megszűnt a nemesség adómentessége,a közteherviselés általánossá vált, amiveljelentős új bevételi forrásra tett szert az állam,elősegítve a társadalmi különbségek csökkenését is.A közteherviselésen alapuló új adó kivetését 1848novemberére irányozta elő a cikkely.A szabadságharc leverését követően azonban aközadózás rendszerét elvetették. Kartális alkotmányhiányában csak néhány, az adórendszert jellemzőkörülményt érdemes megemlíteni: Az osztrákrendszer a parasztságra kétszer olyan súlyos terhetrótt, mint a nemességre. A tényleges jövedelmekmegragadására a jövedelemadót 1868-tól, illetve1909-től vezették be a Monarchiában, a vagyonadóheves ellenállásba ütközött. 1919-1945 között 170jogcímen szedtek adót a polgároktól. Az írott alkotmánymegjelenésétől, 1949-től 1989 október 23-ig azAlkotmány nem tartalmazott a közteherviselésrevonatkozó rendelkezést.2. A közteherviselés, mint a gazdaságialkotmányba tartozó kötelezettségA gazdasági alkotmány jogi fogalmát szűkebb éstágabb értelemben értelmezhetjük. Tágabb értelembena nemzetgazdasági értelemben felfogottgazdasági alkotmányra vonatkozó alapvető joginormák rendszerezett összessége, a bennük megfogalmazódócélok, feladatok, jogosultságok, kötelezettségek,tilalmak, szervezeti és működésinormák alkotják. Ennek megfelelően: minden jogszabály,amely a nemzetgazdaságban a gazdaságiJURA 2012/2.

212 Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjaitevékenységet irányítja. A gazdasági alkotmányfogalomnak azonban létezik olyan alkotmányjogiszemléletű szűkebb megközelítése is, amely azalaptörvénybe foglalt gazdasági tárgyú rendelkezésekrevonatkozik. Ebben az értelmezésben:alkotmányos dokumentumban lefektetett jogtétel,amely a gazdaságot érinti. 7A gazdasági alkotmány szempontjából kiemelkedőenfontosak a gazdasági alkotmányhozközvetlenül kapcsolódó alapjogok, alkotmányoselvek, illetve az ahhoz csak közvetetten tartozó, agazdasági alapjogok gyakorlásának előfeltételéülszolgáló alkotmányjogi rendelkezések, valamintaz egyes állami szerveknek a gazdasági életbe valóbeavatkozását meghatározó jogtételek. A gazdaságialkotmány alkotóelemeiből a következő jogokatszükséges feltétlenül kiemelni: A tulajdoni formákegyenjogúságát és egyenlő védelmét, a verseny szabadságátés a vállalkozás jogának elismerését, illetvea tulajdonhoz való jogot és a vállalkozás jogát.A gazdasági alkotmányba tartozó egyetlenkötelezettséget tartalmaz a magyar Alkotmány aközteherviselés kötelezettsége képében. 8 Mindentermészetes személy, jogi személy és jogi személyiséggelnem rendelkező szervezet köteles jövedelmiés vagyoni viszonyainak megfelelően a közterhekhezhozzájárulni. A közteherviselés kötelezettségétaz Alaptörvény közpénzekről szóló fejezet 40. cikketartalmazza, amely szerint: „A közteherviselés és anyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletekkielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulásés az időskori létbiztonság érdekében sarkalatostörvény határozza meg.”A közteherviselési kötelezettség alapja tehát azAlaptörvényben található, illetve tartalmazta az Alkotmányis. Az adó 9 rendeltetése elsődlegesen az,hogy a személyek az Alkotmány 70/I. §-a szerint jövedelmiés vagyoni viszonyaiknak megfelelően hozzájáruljanaka közterhekhez, azaz megteremtsék apénzügyi fedezetet az állami szervek fenntartásához,illetőleg – az állami újraelosztás révén – a különbözőközérdekű feladatok ellátásához. Az adó az államigazdaságpolitikának fontos eszköze, amelynek segítségévela törvényalkotó direkt vagy indirekt módonorientálni tudja a gazdasági élet szereplőit az által,hogy bizonyos dolgokat vagy tevékenységi fajtákatadókötelezettség alá von, illetőleg nem von, továbbiadókedvezményekben részesít, vagy nem részesít. 10Ebből következően az államnak a kedvezmények ésmentességek alkotmányossági megítélésével összefüggésbena gazdaságpolitikai, foglalkoztatáspolitikaiés szociálpolitikai kérdésekben viszonylag nagyszabadsága van. 11A mentességek és kedvezmények kérdése a gazdaságitársaságok átalakulása vonatkozásában a2010. január 1-jéig hatályos illetékmentesség 12 szempontjábóljelentős kérdés.3. Közteherviselés az Alkotmányban és azAlaptörvénybenA 2011 december 31-ig hatályos Alkotmány 70/I. §szerint: „Minden természetes személy, jogi személyés jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetköteles jövedelmi és vagyoni viszonyainak megfelelőena közterhekhez hozzájárulni”. Első látásrais megállapíthatóan a közteherviselés általános,mert mindenkire, így természetes és jogi személyekre,illetve jogi személyiséggel nem rendelkezőszervezetekre is kiterjed, és arányos, mert az anyagiképességekhez igazodik, hiszen meg kell felelnie azadóalany jövedelmi és vagyoni viszonyainak. Az elvonásigazságosságának kérdéséhez tartozik, hogyaz igazságos adó, az adóigazságosság mindenekelőttegyenlőséget jelent, az adóprivilégiumok hiányát.Az adózásra úgy is lehet tekinteni, mint a gazdaságszabadságának az árára, vagyis az adózás nem korlátjaa szabadságnak, hanem éppen ellenkezőleg, aszabadság kifejeződése.A 2011 december 31-ig hatályos alkotmányszövegközteherviselésre vonatkozó szabálya „csak” annyitmond, hogy mindenki „köteles jövedelmi és vagyoniviszonyainak megfelelően a közterhekhez hozzájárulni”.Az állam költségeihez való hozzájárulásnakváltozatos formái alakultak ki. Nem lehet kizárniazt sem, hogy a hozzájárulás eddig nem látott újformái jelennek meg a jövőben. A közteherviselésmegfogalmazása a 2011 december 31-ig hatályos Alkotmánybanösszességében rugalmas, sok mindentbevont e fogalom alá.Az Alaptörvény szerint a közteherviselés és anyugdíjrendszer alapvető szabályait a közös szükségletekkielégítéséhez való kiszámítható hozzájárulásés az időskori létbiztonság érdekében sarkalatostörvény határozza meg.Szintén említést érdemel, hogy az Alkotmánybírósággyakorlata a közteherviselési szabálybólkiolvassa a teljesítőképesség szerinti adózás követelményétis, habár az adózás alkotmányos elvei alattelsősorban az általánosság, egyenlőség és arányosságkövetelményeit értik. Mind az egyenlőség, mind azarányosság követelményéből közvetlenül levezethetőaz, hogy azonos gazdasági teljesítőképességűeketazonosan kell kezelni, illetve a nagyobb gazdaságiteljesítőképességgel rendelkezők jobban adóztathatók– vagy esetleg adóztatandók. Megállapíthatótehát, hogy a közteherviselés általánosságának ésegyenlőségének elve, a teljesítőképesség szerintiadózás elve, valamint az elkobzó jellegű adók tilalmaolyan általános elvek, amelyek a közteherviselésJURA 2012/2.

Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjai213követelésének kezdeti megfogalmazásától annaklényeges tartalmát adják ma is. 13A közteherviselés alapelvének egyes vetületeivelErdős Éva is foglalkozik. 14 Erdős szintén említi azáltalánosság, arányosság, teljesítőképesség elvét aközteherviseléssel összefüggésben. Ezen alapelvekmellett a közteherviselés tekintetében az igazságosadó és illetékrendszer kialakítására is törekedniekell a jogalkotónak, ahogy erre Simon István is utala tanulmányában: 15 „A közbevételi oldalon az igazságosabbközteherviselés elősegítése érdekében alegfontosabb beavatkozási pontokat a legális szféravédelmi garanciáinak (például: létminimum adómentessége,családfenntartási költségek figyelembevétele, összes adóteher korlátozása) megteremtésejelenti, mert az állam bevételi szükségletének biztosításáta könnyebb ellenállás irányában kísérli megkielégíteni, amint ezt megfigyelhettük az elmúltévtizedekben is. A másik fontos beavatkozási ponta bevételi oldalon, a teherviselő képesség szerintiadózás elősegítése. Ebben a körben az eszközöknem feltétlenül az alkotmány szintjén helyezendőkel, részben adóigazgatási, részben anyagi adójogimegoldások szükségesek.”A jogirodalmi álláspontok alapján tehát a közteherviselésegyes vetületei és tartalma kikristályosodottnaktűnnek. A tanulmány további részébena társasági jogi jogintézmények által biztosítottilletékelkerülési technikák kerülnek elemzésre aközteherviselés tükrében.III. A közteherviseléskötelezettségének és a gazdaságitársaságok átalakulásának kapcsolataEgy gazdasági társaság működése során kerülhetolyan helyzetbe, hogy valamilyen okból, legyenaz a tulajdonosok elhatározása, vagy valamilyenkényszerítő körülmény, szükségessé válik megszűnése.A megszűnés történhet jogutódlással, ebbenaz esetben átalakulásról beszélünk, illetve jogutódnélkül. A jogutódlással történő megszűnés, a társaságiforma-váltás,egyesülés és a szétválás 16 , amelyetegyüttesen átalakulásnak nevezünk. Az átalakulássorán a megszűnő gazdasági társaság jogait és kötelezettségeitegy másik gazdasági társaság veszi át,amelyet jogutódnak nevezünk. Az átalakulás egynagyon összetett kérdéskör, hiszen van többek közöttjogi, műszaki, gazdasági, számviteli és adózási,illetékfizetési vetülete is. 17A közteherviselés aspektusából az átalakulás azingatlantulajdonnal rendelkező gazdasági társaságokés a visszterhes vagyonátruházási illeték szempontjábóltekinthető lényeges kérdésnek, hiszen az ingatlanokmegszerzésére a vevők a közvetlen adásvételhelyett gyakran gazdasági társaságok megvásárlásátrészesítették (részesítik) előnyben. A cégvásárlás előttpedig az eladók rendre úgy választják szét cégeiket,hogy az értékesíteni kívánt cég könyveibe relatívetiszta vagyoni viszonyokat örökítsenek át. 181. A gazdasági társaságok átalakulásánakilletékmentessége 2010 január 1-jéigAz illetéktörvény 26. § (1) bekezdése tartalmazta 2010január 1-jéig a visszterhes vagyonátruházási illetékmentességeseteit. Ezen szakasz h) pontja szerintmentes a visszterhes vagyonátruházási illeték alól agazdálkodó szervezet olyan szervezeti átalakulással(egyesülés, szétválás) bekövetkező vagyonszerzése,amikor a létrejövő gazdálkodó szervezet(ek) a korábbinakjogutóda(i) lesz(nek).Az illetékmentesség tehát nem szorítkozott azáltalános jogutódlásra, hanem az átalakulás mindenformájára, a társaságok egyesülésére, és szétválásárais kiterjedt.Az Alkotmánybíróság több alkalommal is vizsgálta19 az ebben a pontban lefektetett szabályt, amelyalapján a gazdasági társaságok átalakulása az ingatlannalkapcsolatos visszterhes vagyonátruházásiilleték alól mentesítve van. Mind a 458/B/1991.mind a 207/B/2001. alkotmánybírósági határozatbanmegállapította az Alkotmánybíróság, hogyaz illetéktörvény 26. § (1) bekezdés h) pontja nemalkotmányellenes.Amíg a közterhekhez való hozzájárulás az állampolgároknakaz említett alkotmánybírósági határozatokmeghozatalakor még hatályos Alkotmány70/I §-ból eredő alapvető kötelezettsége, addig aze kötelezettség alóli mentesülésre, vagyis kedvezményekresenkinek sincs az Alkotmányon alapulóalanyi joga. A mentességek és kedvezmények megállapításáraa jogalkotónak van széles körű mérlegelésijoga. E joga gyakorlása során érvényre juttathatja agazdaságpolitikai, életszínvonal- és szociálpolitikai,illetve egyéb céljai megvalósítását célzó döntéseit. Amérlegelése során azonban kötik az Alkotmánybanmeghatározott jogi korlátok. 20A kifejtett álláspontból következik tehát, hogy azAlkotmánybíróság a kedvezmények és mentességekkivételes szabályai alkotmányos felülvizsgálatasorán csak azt vizsgálja, hogy a jogalkotó a mérlegelésijoga gyakorlása során nem került-e ellentétbeaz Alkotmány valamely rendelkezésével. AzAlkotmánybíróság vizsgálata során tehát magánaka mentességi szabálynak alapjául szolgáló gazdaságpolitikaiszempontokat nem bírálhatja felül. Azindítványokkal érintett rendelkezések mindegyikegazdaságpolitikai célokat szolgáló jogalkotói döntés.JURA 2012/2.

214 Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjaiAz Alkotmánybíróság azt tehát nem vizsgálta felül,hogy a jogalkotó milyen gazdaságpolitikai megfontolásokalapján biztosít a gazdasági társaságokátalakulásának illetékmentességet.A gyakorlatban a szabályozási módszer oda vezetett,hogy az ingatlantulajdonát elidegeníteni kívánógazdasági társaság nem adásvételi szerződés útjánruházta át az ingatlan tulajdonjogát, tehát a vevő ésa gazdasági társaság között nem az adásvételi szerződésjött létre, hiszen ebben az esetben meg kellettvolna fizetni a visszterhes vagyonátruházási illetéket.Ezért a társasági jog segítségével kerülték el azilletékfizetést, a kiválás 21 és a törzstőke felemelés 22jogintézményén keresztül.Első lépésként a gazdasági társaság legfőbb szervedöntést hozott az ingatlan vételárának megfelelőena pénzbeli hozzájárulással történő jegyzett tőkefelemelésről. Erre azért volt szükség, mivel módotkell teremteni az ingatlan vételárának társasági jogijogintézmény útján történő teljesítésére. Ebben a határozatbanmár kijelölik a tőkeemelésben részt vevőkülső személyt, aki ebben az esetben az „ingatlanvevője”. A tagok nem éltek az elsőbbségi jogukkal atőkeemelésben való részvétel kapcsán. A nyitva állóhatáridő, vagy a nyilatkozatok 23 után nyílt lehetőségea „vevőnek”, hogy a törzstőke-emelés útján vagyonihozzájárulását (az ingatlan vételárát) rendelkezésrebocsátani, és így a társaság tagjává vált.Második lépésben nyúltak a tagok a kiválás jogintézményéhez.A szétválási szerződés keretébenrendelkeznek egy új gazdasági társaság kiválásárólakként, hogy az új tag az ingatlannal együtt kiválika jogelőd gazdasági társaságból. Ennek következtébena „vevő” egy egyszemélyes gazdasági társaságtulajdonosává vált, amelynek tulajdona az eredetilegmegvenni kívánt ingatlan. Mivel 1/1 aránybanaz ő tulajdonában van a gazdasági társaság, ezértközvetetten a tulajdonosi jogokat is ő gyakorolja azingatlan fölött. Ezen eljárás hátránya egyértelműena külső személy belépése a gazdasági társaságba,amely – a jegyzett tőke felemelése miatt – megbonthatjaa gazdasági társaságban a szavazati arányokat.Szintén fontos megemlíteni, hogy a kiválás után ajogelőd gazdasági társaság és a kivált gazdasági társaságfelelőssége a jogelőd tartozásaiért a Gt. alapjánegyetemleges. Azonban, ahogy a fentebb hivatkozotttanulmányban (Egri, 2011) is olvasható, ez nem tartjavissza a piaci szereplőket az ilyen társasági jogitranzakcióktól.A másik, egyszerűbb lehetőség az illeték kikerüléséreaz volt, hogy a kiválás az új tulajdonos (az„ingatlan vevője”) az ingatlantulajdonnal rendelkezőgazdasági társaságba történő belépése nélkül történt.Ebben az esetben az ingatlantulajdonnal rendelkezőgazdasági társaság tagjai kiválás útján létrehoztakegy új gazdasági társaságot, amelybe a szétválásiszerződés alapján csak az eladni kívánt ingatlantvitték, amelyben a korábbi vagyoni betét-arányoknakmegfelelően tulajdonjogot szereznek. Ekkornem szükséges a vevő belépése a jogelőd gazdaságitársaságba, csupán az új gazdasági társaság üzletrészeinekszáz százalékát vásárolta meg és vált ígyaz ingatlannal rendelkező gazdasági társaság egyedülitagjává.Ezekkel a lehetőséggel élve, ha Magyarországonegyszer egy nagy értékű ingatlan gazdasági társaságtulajdonába került, akkor 2010 január 1-jéig azátalakulás szabályainak és az átalakulás illetéktörvénybenbiztosított illetékmentességének a felhasználásávalminden további ingatlan-átruházásaz illetékfizetési kötelezettség megkerülésével történhetetta gyakorlatban. Ha figyelembe vesszükazt a tényt, hogy az alapításkori ingatlanapport2000 január 1-jéig illetékmentes volt, bőven voltarra idő és lehetőség, hogy minden jelentős értékűingatlan illetékmentesen kerüljön gazdasági társaságoktulajdonába és utána szintén az illetékfizetésikötelezettség nélkül kerüljön egy másik gazdaságitársaság tulajdonába.Így ezek az ingatlanok tekintetében a nélkül cserélődöttaz ingatlan tulajdonosa (amely mindig azingatlannal együtt kivált gazdasági társaság lesz),hogy a visszterhes vagyonátruházási illeték megfizetésrekerült volna.2. A gazdasági társaságok átalakulásánakilletékmentessége 2010 január 1. utánA 2010 január 1-jétől hatályos illetéktörvény az átalakulásilletékjogi szabályainak tekintetében jelentősmértékű változást hozott. A módosítás szerint a gazdálkodószervezet átalakulására vonatkozó általánosmentesség helyett a társasági és osztalékadóról szóló1996. évi LXXXI. törvény 24 szerinti kedvezményezettátalakulás keretében történő vagyonszerzés váltilletékmentessé. Az átalakulás teljes körű illetékmentességetehát megszűnt. Hasonlóan az ingatlantulajdonnalrendelkező gazdasági társaságokvagyoni betéteinek átruházásához, a jogalkotó céljaitt is az illetékelkerülési lehetőségek megszűntetése,de legalább is csökkentése volt.Ennek megfelelően az Itv. 26. §-a (1) bekezdésének2010 január 1-jétől hatályos g) pontja csakazon átalakulások esetében biztosítja a mentességeta visszterhes vagyonátruházási illeték alól, melyekmegfelelnek a Tao. törvény szerinti kedvezményezettátalakulás kritériumainak. Így a 2010 január1-jéig hatályos szabályozástól eltérően, megszűntaz átalakulás általános illetékmentessége, illetve azilletékmentesség az átalakulások csupán bizonyosJURA 2012/2.

Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjai215eseteire alkalmazható. Ezeket az eseteket a Tao. törvény4. § 23/a) pontja definiálja.E szerint kedvezményezett átalakulásnak azolyan átalakulás (ideértve az egyesülést, a szétválástis) minősül, amelyben jogelődként és jogutódként iscsak társaság vesz részt, ha a jogügylet révén a jogelődtagja, részvényese a jogutód által az átalakuláskeretében újonnan kibocsátott részvényt, üzletrészt,és legfeljebb azok együttes névértéke (névérték hiányábana jegyzett tőke arányában meghatározott értéke)10 százalékának megfelelő pénzeszközt szerez,valamint szétválás esetén a jogelőd tagjai, részvényeseiarányos részesedést szereznek a jogutódokban,illetve, ha az egyszemélyes társaság egyedüli tagjába,részvényesébe olvad be.E definíció értelmezéséhez és alkalmazásáhozelengedhetetlen a Tao. törvény 4. § 32/a pontjánakismerete, mely körülhatárolja a „társaság” jelentésétrögzítve, hogy társaságnak a gazdasági társaság, azegyesülés, a szövetkezet, továbbá a Magyar KöztársaságEurópai Unióhoz történő csatlakozásáról szólónemzetközi szerződést kihirdető törvény hatálybalépéséneknapjától az Európai Unió tagállamánakadóra vonatkozó jogszabályai szerint ott belföldiilletőséggel bíró olyan társaság minősül, amely azEurópai Unión kívüli állammal a jövedelem- ésvagyonadók tárgyában kötött, hatályos nemzetköziszerződés szerint nem bír belföldi illetőséggel az EurópaiUnión kívüli államban, valamint a különbözőtagállamok társaságait érintő egyesülésekre, szétválásokra,eszközátruházásokra és részesedéscserékrealkalmazandó közös adózási rendszerről szóló tanácsiirányelvben vagy az anya- és leányvállalatokesetében alkalmazandó közös adózási rendszerrőlszóló tanácsi irányelvben felsorolt jogi formábanműködik, és az említett irányelvekben meghatározottadó alanya anélkül, hogy ezzel kapcsolatban választásilehetőség vagy mentesség illetné meg.3. A Gt.-ben szabályozott átalakulások és akedvezményezett átalakulásAz egyesülésen belül a Gt. megkülönbözteti az összeolvadásés a beolvadás eseteit. Az összeolvadás esetébenaz egyesülő gazdasági társaságok megszűnnek,és vagyonuk az átalakulással létrejövő új gazdaságitársaságra, mint jogutódra száll át. Ezzel szembenbeolvadáskor csak a beolvadó gazdasági társaságszűnik meg, és annak vagyona az átvevő gazdaságitársaságra, mint jogutódra száll át, amelynek társaságiformája változatlan marad.A szétválás két esete a kiválás és a különválás.A kiválás során az a gazdasági társaság, amelyből akiválás történik, a létesítő okirata módosítását követőenváltozatlan társasági formában működik tovább,a kivált tagok (részvényesek) részvételével és a társaságivagyon egy részének felhasználásával pedigúj gazdasági társaság vagy társaságok jönnek létre.Különválás esetében a különváló gazdasági társaságmegszűnik, és vagyona az átalakulással létrejövőgazdasági társaságokra, mint jogutódokra száll át.A fogalom-meghatározások áttekintésével megállapítható,hogy összeolvadás során az egyesülőtársaságok vagyonának a létrejövő új társaság általimegszerzése, valamint beolvadás esetén a beolvadótársaság tulajdonában lévő eszközök az átvevőtársaság általi átvétele során tulajdonosváltozáskövetkezik be, csakúgy, mint a különválás soránlétrejövő új társaságoknál, illetve kiválásnál a kiválótársaság(ok)hoz kerülő vagyon esetén. E tranzakcióktehát a visszterhes vagyonátruházási illetékhatálya alá esnek, és csak akkor nem keletkeztetnekilletékfizetési kötelezettséget, ha az ügylet megfelel akedvezményezett átalakulás fentebb bemutatott definíciójának,illetőleg más illetékmentességet biztosítószabály alkalmazható (például közhasznú, kiemelkedőenközhasznú nonprofit gazdasági társaságokátalakulása esetén az illetéktörvény 5. §-a szerintiszemélyes illetékmentesség). Ha azonban kiválásnálaz ingatlan –vagy más visszterhes vagyonátruházásiilleték hatálya aláeső vagyontárgy –a fennmaradótársaságnál marad, annak tulajdonosa nem változik,tehát ebben az esetben visszterhes vagyonátruházásiilletékkötelezettség sem keletkezik.A kizárólag társaságiforma-váltással megvalósulóátalakulás során létrejövő jogutód társaság a jogelőddelnem azonos, hanem egy teljesen új jogalanylesz. A jogelőd tulajdonában álló vagyontárgyak ajogutód társaság tulajdonába kerülnek, vagyis tulajdonjog-változáskövetkezik be. Ezt nem befolyásoljaaz a tény sem, hogy a társaságok tagjainak személyea legtöbb ilyen esetben nem változik. Abban az esetbenazonban nincs illetékköteles jogügyletről szó,ha a társaságiforma-váltás során valóban „csak” atársaság formája változik, vagyis a tagok személye,részesedési aránya nem változik, illetve az őket megilletőrészesedés értéke nem csökken, hiszen ebben azesetben teljesül a kedvezményezett átalakulás azonfeltétele, mely szerint „a jogelőd tagja, részvényesea jogutód által az átalakulás keretében újonnan kibocsátottrészvényt, üzletrészt, és legfeljebb azokegyüttes névértéke (névérték hiányában a jegyzetttőke arányában meghatározott értéke) 10 százalékánakmegfelelő pénzeszközt szerez.” 25 Ha pedigaz átalakulás kedvezményezett átalakulásnak tekinthető,kiterjed rá az illetékmentességet biztosítószabály hatálya.A bemutatott illetékelkerülési technikának így ajogalkotó, az átalakulás teljes illetékmentességéneka kedvezményezett átalakulásokra történő szűkíté-JURA 2012/2.

216 Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjaisével, gátat szabott. Természetesen nem szabad elfeledkezniarról a tényről, hogy szétválás esetén, haa jogelőd társaság tagjai, részvényesei arányos részesedéstszereznek a jogutódokban, akkor a jogügylet akedvezményezett átalakulás, így az illetékmentességhatálya alá esik. Ennek megfelelően, a jogelőd gazdaságitársaság tulajdonosi struktúrájának jogutódbantörténő fenntartásakor az ingatlan változatlanul ajogelőd gazdasági társaságtól a jogutód gazdaságitársaság tulajdonába adható, illetékfizetési kötelezettségnélkül. Figyelembe kell venni azonban azta tényt, hogy a jogutód társaságban ez a – a jogelődtársasághoz képest – változatlan tulajdonosi struktúragyakran nem felel meg a jogügyletben részt vevőkgazdasági érdekeinek, így véleményem szerint acsupán az illetékfizetési kötelezettség megkerülésétcélzó átalakulások további csökkenése várható azilletékmentesség tárgyi hatályának szűkítésétől.IV. Vagyoni betét átruházása ésvisszterhes vagyonátruházási illetéktárgyi hatályaSzintén fontos tény, hogy 2010 január 1-jétől változotta visszterhes vagyonátruházási illeték tárgyi hatálya.Az új szabályozás szerint az illetékfizetési kötelezettségkiterjedt a belföldi ingatlanvagyonnal rendelkezezőgazdasági társaságban fennálló vagyoni betét(részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy, befektetőirészjegy, átalakított befektetői részjegy) megszerzéséreis, abban az esetben, ha a megszerzett vagyonibetétek aránya önállóan vagy együttesen eléri vagymeghaladja az összes vagyoni betét 75%-át.A 2010 január 1-jén hatályba lépett illetéktörvénymódosítással tehát egy új elemmel bővült a visszterhesvagyonátruházási illeték tárgyköre. Bizonyosesetekben az ingatlanvagyonnal rendelkező társaságbanfennálló vagyoni betét szerzése utáni illetékfizetésikötelezettség keletkezik az új szabályok szerint.Ahogy említésre került, a módosításig a gazdaságitársaságban történő részesedés ellenérték fejébentörténő megszerzése nem vont illetékfizetési kötelezettségetmaga után, abban az esetben sem, ha olyantársaságban történt társasági részesedés megszerzése,amely gazdasági társaság tulajdonában ingatlantalálható. A közterhek megosztásának átalakításávalazonban időszerűvé vált, illetve véleményem szerintrégóta időszerű volt ennek felülvizsgálata.A szabályozás sarokpontja, hogy az ingatlanvagyonnalrendelkező társaságban történő vagyonibetét, ide sorolandó valamennyi részesedési forma,így részvény, üzletrész, szövetkezeti részjegy stb.szerzése visszterhes vagyonszerzési illetékfizetésikötelezettséget keletkeztet. Az illetéket azonbancsak abban az időpontban kell megfizetni, amikor avagyonszerző, illetve magánszemély esetén közelicsaládtagjai, gazdasági érdekeltségei tulajdonábanálló vagyoni betétek aránya eléri, vagy meghaladjaa társaságban fennálló vagyoni betétek 75%-át. 26 Azilletékkötelezettség alanya az illetékkötelezettségkeletkezésének vizsgálatakor, a vagyoni betétek arányánakszámításánál magánszemély vagyonszerzőesetén közeli családtagnak minősül a házastárs,bejegyzett élettárs, gyermek és a szülő. Gazdaságiérdekeltség áll fenn: a vagyonszerző és a közelicsaládtagjai önálló, vagy többségi tulajdonában állógazdálkodó szervezet, illetve mindezekkel a társaságiadóról és osztalékadóról szóló törvény szerintkapcsolt vállalkozási viszonyban lévő szervezet között.Az illetékkötelezettség hatálya szempontjábólfontos megjegyezni, hogy minden egyes vagyonibetét szerzése visszterhes vagyonátruházási illetékhatálya alá esik, az illetéket azonban csak abban azidőpontban kell megfizetni, amikor az a feltétel teljesül,hogy az összeszámítandó vagyoni betétek arányaaz összes vagyoni betét 75%-át eléri vagy meghaladja.Véleményem szerint a 75%-os határ bevezetése többszempontból is jó döntés volt a jogalkotó részéről.Egyrészt, a társasági jogban a 75%-os határ eddigse volt ismeretlen, hiszen a Gt. befolyásszerzésrevonatkozó szabályai is 75%-os határt állapítanakmeg a minősített többséget biztosító befolyás vonatkozásában.A „törpeüzletrészek” esetleges előfordulását, ésígy az illetékfizetési kötelezettség további kijátszásátfigyelembe véve is pozitívnak értékelhető a 75%-osértékhatár. Ellenpéldaként említhető az osztrák társaságiés pénzügyi jog „törpeüzletrészekkel” kapcsolatosproblémája, hiszen az osztrák jogrendszercsak a 100%-os vagyoni betét-egyesítéshez köti azilletékfizetési kötelezettséget 27 a gazdasági társaságtulajdonában álló ingatlan után. Ennek megfelelőenkönnyed illetékelkerülési módot jelent, ha például avagyoni betétek 95%-a található egy személy tulajdonában,5%-os „törpeüzletrész” pedig más személytulajdonában található, így kerülve el az ingatlanután az illetékfizetési kötelezettséget.Az illeték alapja az ingatlannal rendelkezőtársaság tulajdonában álló belföldi ingatlanok forgalmiértéke. Ebből azonban csak az a rész képeziilletékfizetési kötelezettség alapját, amely megfelela vagyoni betét, vagy betétek összességénekarányának. Az illeték alapja tehát nem a vagyonibetétek értéke, hanem a társaság vagyonában lévőingatlanok forgalmi értéke. Az illeték mértéke megfelela visszterhes vagyonátruházási illetékre előírt,ingatlantípustól, illetve értéktől függően szabályozottmértéknek, azaz külön önálló illetékkulcs nemkerült bevezetésre. 28JURA 2012/2.

Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjai217Sajnálatos módon azonban ez a véleményem szerintpozitívan értékelhető és átgondolt szabályozás2011 nyarán megváltozott. A jelenleg hatályos szabályozásszerint csak abban az esetben terjed ki azilletékfizetési kötelezettség az ingatlantulajdonnalrendelkező gazdasági társaság vagyoni betétjére,ha a társaság olyan gazdálkodó szervezet, amelyneka cégjegyzékben feltüntetett (ennek hiányábana létesítő okiratában megjelölt) főtevékenységeépületépítési projekt szervezése, lakó- és nem lakóépület építése, saját tulajdonú, bérelt ingatlan bérbeadása,üzemeltetése vagy saját tulajdonú ingatlanadásvétele.Ezzel a módosítással véleményem szerint részbenújra megnyíltak a fent részletezett illetékelkerülésiutak, hiszen ha a gazdasági társaság főtevékenységenem ingatlanfejlesztés, bérbeadás vagy üzemeltetés,akkor nem terheli illetékfizetési kötelezettség sem. Acég főtevékenységének módosítása pedig a vagyonszerzésiilletékhez képest elenyésző adminisztratívteherrel és kiadással jár. 29V. Záró gondolatokA fent bemutatott társasági jogi kerülőutak segítségévela gazdasági társaságok tulajdonában álló ingatlanoktekintetében a visszterhes vagyonátruházásiilleték megfizetése kikerülhető volt. Az adókikerülésjellemvonásai a következők. Az adózó magatartásávalegy vagy több adójogi, illetve polgári jogi normakihasználásával adóelőnyre, adómegtakarításra teszszert. Ez az adóelőny nem minősül jogellenesnek. Azügyletben az adózási cél a domináns, rendszerintnem mutatható ki más, jelentős üzleti cél. Az adójoginormát vagy normákat kihasználó adófizetőimagatartás eltér a jogalkotói céltól, illetve az adójoginorma céljától. 30Ezek a jellemvonások a fent bemutatott társaságijogi kerülőutak esetén egyértelműen kimutathatók. Atörvény betűje szerint a visszterhes vagyonátruházásiilleték fent bemutatott utakon való kikerülése jogszerűmagatartás volt, azonban véleményem szerintegyébként megalapozott bevételektől fosztotta mega központi költségvetést, illetve a közteherviselésalkotmányos alapelve is csorbát szenvedett.Nem véletlen, hogy két jelentős próbálkozás isvolt a kerülőutak szűkítésére az 1990-től napjainkigterjedő időszakban. A gazdasági stabilizációtszolgáló egyes törvénymódosításokról szóló 1995.évi XLVIII. törvény indokolása szerint: „Szükségessévált az illetéktörvény módosítása. Az ezzelmegvalósítandó cél, hogy társadalmilag igazságos,vagyonarányos teherviselés elve érvényre jusson ésa gazdaság élénkítését szolgáló vállalkozások beruházásaitösztönözze.” Az előbbi célnak megfelelően,a törvény elvégezte az átalakuláshoz kapcsolódóilletékmentességi szabály korrekcióját úgy, az illetékmentességetaz általános jogutódlásra szűkítette,így a szétválás (különválás, kiválás) nem minősültilletékmentes tranzakciónak.A második, már említett módosítást a közteherviselésrendszerének átalakítását célzó törvénymódosításokrólszóló 2009. évi LXXXVII. törvénytartalmazta, amely bevezette a kedvezményezettátalakulás illetékmentességét, illetve az ingatlantulajdonnalrendelkező gazdasági társaság vagyonibetéteinek átruházásakor az illetékfizetési kötelezettséget.A törvény indokolása szerint: „Az ingatlanmegszerzéséhez kapcsolódó illeték-kötelezettségkijátszásának megakadályozása érdekében” kerültsor a módosításokra.Véleményem szerint e tekintetben a már említettújabb illetéktörvény módosítás azonban negatívumkéntértékelhető, hiszen újabb lehetőségeket nyújt azilleték elkerülésére.A közteherviselés arányosságának, illetve a teljesítőképességszerinti adózás elvének véleményemszerint az a szabályozás felel meg, amely az ingatlanoktekintetében a lehető legszűkebbre szabja atársasági jogi utak által biztosított illetékmentességimegoldásokat. Egy ilyen szabályozási koncepción keresztülhatékonyabban megvalósulhat az a jogalkotóicél, hogy: „Az illetéktörvény fizetési kötelezettségetállapít meg annak érdekében, hogy arányos és méltányoshozzájárulást biztosítson a közterhek viselésében.”31 Emellett a közteherviselés elve igazságosabbmegvalósulásához is hozzájárul. A közteherviselésigazságosságának kívánalmát az illetéktörvény isemlíti, a 33. § szerint: „Az illetéktörvény a társadalmiigazságosság előmozdítása érdekében” szabályozzaaz illetékmentesség eseteit.”Véleményem szerint az Alaptörvény felhatalmazásaalapján jövőben megalkotandó, közteherviselésrőlszóló sarkalatos törvény tekintetében lényeges,hogy a fent említett alapelveket kifejezetten tartalmazzaa törvény. Azonban nem szabad megfeledkezniarról a tényről, hogy az egyes, gyakorlatban alkalmazottadókerülési technikák lehetőségét soha nemaz egyes deklaratív rendelkezések, hanem az egyeskonkrét adójogszabályok nyújtják a magánjogi jogintézményeksegítségével. Ennek megfelelően a stabilelméleti alapok és deklaratív rendelkezések melletta jövőben szükség van a gyakorlati adókikerülésitechnikák elemzésére, a megfelelő következtetéseklevonására és ennek szellemében az egyes – főlegadójogi – jogszabályok módosítására annak érdekében,hogy a közteherviselés elve valóban általánosan,arányosan, a gazdasági teherbíró-képességnek megfelelőenés igazságosan valósuljon meg.JURA 2012/2.

218 Dobos István: Közteherviselés és a visszterhes vagyonátruházási illeték társasági jogi kerülőútjaiJegyzetek1Ld. Egri-Rezi Katain – Egri István Iván: Szétválni csakpontosan, avagy a gazdasági társaságok szétválásáról. Gazdaságés Jog 2011. 11. sz. 16. o.: „Nyilván fajsúlyos pénzügyiokokból részesítik ma is előnyben az ingatlanok megszerzésérea vevők a közvetlen adásvétel helyett, a cégek megvásárlását.A vétel előtt a portéka piacképességének biztosítása érdekébenaz eladók rendre úgy választják szét cégeiket, hogy az értékesítenikívánt cég könyveibe relatíve tiszta vagyoni viszonyokatörökítsenek át. Tapasztalatunk szerint a vevők szemében amegvásárolandó cég jogelőd tartozásaiért viselt egyetemlegesfelelősségéből fakadó potenciális kockázatok szinte eltörpülnilátszanak a „kézzel fogható” közteher megtakarítással történőösszehasonlítás során.”2Illetékekről szóló 1990. évi XCIII törvény 18. § (1), 19. §(1), a továbbiakban: „illetéktörvény”3Az illetékelkerülési technikákat lásd: Dobos István: Azingatlantulajdon visszterhes vagyonátruházási illetéke az osztrákjog tükrében, különös tekintettel az elkerülésének társasági jogi lehetőségeire.In: Király Miklós – Varga István (szerk.): A XXIX:Országos Tudományos Diákköri Konferencia Állam- és JogtudományiSzekciójának Díjnyertes dolgozatai II. 763-797. o.,illetve Dobos István: Ingatlantulajdonnal rendelkező gazdaságitársaság társasági részesedésének átruházása és átalakulása illetékjogiszempontból, I. Pécsi PhD Hallgatók Konferenciája TanulmánykötetCD kiadvány4Klicsu László: Közteherviselés az új Alkotmányban c. tanulmányaalapján. Pázmány Law Working Papers, 2011. 3. szám,Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest http://plw.jak.ppke.hu 1-7. o., letöltés ideje: 2011. november 16.5A törvény szövege szerint „Magyarország s a kapcsoltrészek minden lakosai, minden közterheket különbség nélkülegyenlően és aránylagosan viselik.” Érdekesség, hogya törvény egyetlen mondat, majd ezt követi három szakasz,amelyek szerint ki kell „dolgoztatni ideiglenesen az adózásikulcsot, és ezen kulcs szerint a kivetés más a legközelebbiközigazgatási évtől”, illetve egy „átmeneti rendelkezés”: aközigazgatási év elejéig (amely november 1-je) „a már kivetettközterhek behajtása elrendeltetik”,http://www.1000ev.hu/index.php?a=3&param=5276,;letöltés ideje: 2011. november 16.61840. évi XXXIX. törvénycikk7Drinóczi Tímea: Gazdasági alkotmány és gazdasági alapjogok.Dialóg Campus Kiadó, Budapest 2007. 35. o.8Uo. 75.9Ebben az összefüggésben az adó tágan értelmezendő,így az illeték is az adó főfogalma alá sorolandó e tanulmányban.Lásd: Simon István (szerk.): Pénzügyi jog I. Osiris Kiadó,Budapest 2007. 370-371. o.1031/1998. ABH, 60/B/1998. ABH1144/1997. ABH, 620/B/1992. ABH, 60/B/1998. ABH,31/1998. ABH, 61/1992. ABH12Illetéktörvény. 26. § (1) h) (2010. január 1-jéig hatályosváltozat)13Klicsu, 2011, 6. o.14Erdős Éva: A közteherviselés elvének kiterjesztő értelmezéseaz európai adóharmonizáció tükrében. Miskolci JogiSzemle, 2011. 2. sz. 46-61. o.15Simon István: A közpénzügyek szabályozása az újAlkotmányban. Pázmány Law Working Papers, 2011. 3. sz.Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest http://plw.jak.ppke.hu, 1-41., letöltés ideje: 2011. november 16.16Megjegyzendő, hogy a szétválás egyik típusa, a kiválásnem jelenti a jogelőd gazdasági társaság megszűnését.17Umenhoffer Ferenc: Az átalakulás számviteléről. Adó2010. 9-10. sz. 33. o.18Egri, 2011, 16. o.19458/B/1991. ABH, 207/B/2001. ABH20Ld. részletesebben: Lugosi József: Az ingatlan tulajdonjogaadásvétel útján történő megszerzésének ingatlan-nyilvántartásbabejegyzésének polgári jogi, és illetékfizetési (alkotmányossági)kapcsolódásai. Magyar Jog 2009. 11. sz. 675. o.21A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény86. §, a továbbiakban: „Gt.”22Gt. 4. cím23A gazdasági társaság tagjai nyilatkoznak arról, hogy atőkefelemelésben való részvételt biztosító elsőbbségi jogukkalnem kívánnak élni.24Társasági és osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény,továbbiakban: „Tao. törvény”25Nagyné Farkas Anikó: Az átalakulás illetékjogi megítélése2010-től. Adó 2010. 3. sz. 24. o.26Tóth György: Illetékváltozások. Ügyvédek Lapja 2010.1. sz. 18. o.27Ingatlanszerzési adóról szóló osztrák törvény (Grunderwerbsteuergesetz1987)28Darák Péter – Drechsler István – Hildenbrandné BaloghOlga – Medve Tamás: Az illetéktörvény kommentárja. CompLexKiadó, Budapest 2010. 99. o.29Vágvölgyi Balázs: Kiskapu az illetéktörvényben – Kifog majd illetéket fizetni?http://www.portfolio.hu/users/elofizetes_info.php?t=cikk&i=155489; letöltés ideje: 2011 november 16.30Simon, 2007, 405. o.31Az illetéktörvény indokolásaJURA 2012/2.

Ulrich Karpen: Migration and Human Rights – Challenges and Chances219Prof. Dr. Ulrich KarpenLaw Faculty, University of HamburgMigration and Human Rights– Challenges and ChancesI am talking to you on some issues of migration andHuman Rights. Let me start by giving you 2 cases.(1) Case. A medical doctor – migrant from an Arabcountry – reports of a recent encounter with the PolicePresident of his city in a West-European country:“There was a phone call from the Police President. Heasked for a dialogue. I did not understand what hewanted. He said often ‘dialogue’ – why didn’t he simplysay: ‘I want to talk to you’? But alright, he wantsdialogue; he did not mention a topic or so, and I answered:‘Of course – we would enjoy Your visit everyday.’ Well – a Police President is not anybody. But heinsisted to get an appointment. I said: ‘I am retired.I am almost every time at the mosque, Wednesday,Friday and Sunday under all circumstances. Come, ifyou have time.’ – He talked lengthily, I cannot recalleverything, and finally he asked sort of timidly: ‘Wewould like to start a dialogue with the whole Muslimparish or community; maybe, that a Friday, before orafter the prayer, would be appropriate.’ Well – whois ‘We’? The Police? And who is the Muslim parish?Our community holds 30 to 40 retired people, who areall Arab doctors or engineers. Well – some are fromTurkey or Iran. Of course, I don’t have any objectionsagainst such sort of a meeting. He should come Fridayat 6 in the evening, I said. And that then – of course –became embarrassing. He talked and talked and wealways heard ‘dialogue’. It was painful because noone of the 25 old men present understood what hewanted. Afterwards I questioned him bluntly, whatthe conversation should be about. We then discoveredthat, in fact, he would like to have a dialogue withthese young people, who around the mosque causeannoyance, make stupid things, nonsense. ‘What dowe have to do with that?’, we asked. And again hestarted: Dialogue with Muslims, there has been for along time no such a dialogue. Dialogue to improvecommon life, friendship. I remained polite, police isimportant and I respect – of course – a Police President.But at one point I had to say quite frankly: ‘Noone of the people who sit here has a problem withdialogue. Nobody. Nobody makes bad things, weall pay our taxes, have employees from this countryand our kids carry diplomas from the city universityand I added: Those young people he referred to havebeen insolent and cheeky to us as well. They are noMuslims, and they don’t go to mosques, particularlynot to ours. And another member of the group madeclear to the policeman that we ourselves are afraidof these young rowdies. Another added that onecannot make a dialogue with these men; one shouldimprison them, that’s it. I think that is necessary forsome of them. Why and how can we start the job ofthe police?”(2) Migration and Human Rights: Second Case. Accordingto the standing rulings of the European Courtof Justice in Luxemburg the European Citizenship isthe “basic status of citizens of EU member states”.The Court in its decisions of last year enlargened therights of individuals emanating from EU citizenship.This development reached a peak in a judgment ofthe Great Chamber of the Court from March of thisyear. The essence of this judgment is the discoveryof a core of EU citizenship, which could be claimedalso from the nation state. The EU citizenship as thecore of individual rights disconnects to a certain extentfrom the member state-citizenship. This is new!To inform you I’ll firstly explain the content of theZambrano Case and then draw some conclusions.What is the matter of the case? Ruiz Zambrano andhis wife – both are citizens of Colombia – stayed inBelgium since 1999 with insecure legal status, afteran unsuccessful asylum procedure. Some applicationsof the couple to legalize their stay failed. Mr.Zambrano worked illegally. During their stay, twochildren were born. The couple omitted to apply forColombian citizenship for their children – obviouslyon purpose. According to Belgian law, the childrenbecame Belgian citizens in order to avoid statelessness.On submission of the case to the EuropeanCourt of Justice by the Tribunal du Travail of Brusselsthe Court granted to Mr. Zambrano a right to legalizehis status and an entitlement to a work permit. TheCourt derived this right of Mr. Zambrano from theEU citizenship of his children (Art. 20 of the Treatyon the Functioning of the European Union). TheCourt argued that the denial of a right to stay forMr. Zambrano would have the consequence that thechildren – both of them EU citizens – would be forcedto leave EU territory in order to not be separated fromtheir parents. If so, the core of EU citizenship of thechildren would be destroyed. In other words: Thirdcountry foreigners, who live illegally in Europe, maystay if their child is an EU citizen and they pay forhis/her maintenance. This is true even if – as in thiscase – the EU citizen never left the country of stay (inthis case: Belgium). This is new, because according toformer decisions of the European Court of Justice EUcitizenship came into action only when the personleft the home country in order to stay or to settle inanother member state. The ratio of EU citizenship,JURA 2012/2.

220 Ulrich Karpen: Migration and Human Rights – Challenges and Chancesin fact, is to open national borders for citizens ofother member states, basically in order to facilitatetransborder migration. During the court proceedingsin re Zambrano national governments of 9 memberstates argued that it is not an EU law case but a purelynational matter (of Belgium). Without going to muchinto detail, one can say that it would mean to set asidenational law concerning foreigners, if protection byEU citizenship is granted in such national mattersto foreigners from third states. The legislators of themember states are deprived of their competence toregulate on admission and stay of citizens of thirdstates according to their own options.I think that these two cases shed some light onsome factual and legal problems of migration. Iwould like to approach them a little bit more in threesteps: firstly, I will present some facts of migration inEurope; secondly, I shall give a quick overview of theHuman Rights topics of migration; thirdly, I wouldlike to depict some shortcomings of the migrationsituation in Europe and instruments to improve it:challenges and possibilities.1. Definitions, Data, FactsMigration means – as we all know – that a persontransfers the centre of his/her life and work to anotherplace. But in our context we mean – of course– transnational migration – within the European Union– and international migration, the latter by citizensof states which are not EU member states (i.e. thirdstates). In dealing with problems and possibilitiesof migrants – integration, naturalization, rights andduties – we need, however, to encompass a largergroup. The term for this group is “people with migrantbackground”. These are not only the migrantsthemselves, but also young persons, who have beenborn in an EU member state, but have at least one parentwho comes from another member state or from anon-European state. They mostly have no migrationexperience themselves and often are naturalized.The legal situations of migrants differ from countryto country in Europe, but the basics are similar. Inin the following, I may focus on migrants in Europe.In a globalized world, migration is an ubiquitousphenomenon, and it will certainly grow. I think weare privileged to live in Europe and in the Union, acontinent which is the goal, aspiration and hope forso many migrants from all over the world.Let me present a few data. In 27 member statesof the European Union with half a billion peoplewe have 20 Mio. non-European citizens and approximately60 Mio. migrants. In Germany, with 80Mio. people, we have 16 Mio. people with migrationbackground, half of them with German citizenship.From the remaining approx. 8,0 Mio. migrants 2,3Mio. are migrants from EU member states. In Hamburg,my home city, with 1,8 Mio. inhabitants, onethird (510.000) of the population have a migrationbackground, with 223.000 not being German citizens.As in all other countries the majority of people withmigration background are young people. Migrantscome from all over the world, in Europe namely fromTurkey, Afghanistan, Iran, Serbia a.s.o. In Hamburg,interestingly enough, 18% of the migrants are fromTurkey, 13% are from Poland. In Hamburg, 4 % of thepopulation are from Poland.In Bergedorf – one of our7 districts – we have 7% with a Polish background.I think we all agree, that the goal of migrationpolicyof society and government must be socialintegration in the sense that unity in diversity can beachieved. This is, at least, the main idea of buildingEurope, as spelled out in Art. 3 of the Lisbon Treaty.How could that be different in the member states?This means, actually, that only one model of four possiblemodels is qualified to further peaceful coexistencewithin co-citizens with migration background.A society must evaluate possibilities and dangersof the following concepts: inclusion (establishing amulti-cultural society); assimilation (leading towardshomogenity); separation (exclusion of parts of societywhich may lead to parallel structures of society);marginalization (creating minorities and causingisolation of individuals).All these possible approaches have been treatedin history and actually find support in our politicalsceneries. I think, however, that integration in pluralityis the best way: “Let’s enjoy our similarities andcelebrate our differences.”But along with which data should one evaluateintegration processes and results? Which are thecore-indicators, the common set of values to measureprogress against and monitor policy? Which are thefields of more successful and less effective integration?Let me mention first the world of economy. Tofind a job, to earn one’s own money, to be independentis a primordial goal of any individual. Occupationalintegration requires education. Does it reallymatter if some politicians hypocritically advocateintegration as humanistic behaviour and do, in fact,mean that in our particular demographic situationwe need a young work force? And here in economywe need heroes: like Vural Öger,the successful Turkishbusinessman.The second field of integration is of course culturein the widest sense. The underrepresentationof young people with migration background isdramatic. To learn the language of the country, itssocial values, its discipline is essential for fruitfulJURA 2012/2.

Ulrich Karpen: Migration and Human Rights – Challenges and Chances221coexistence. This includes mandatory participation insports and swimming for all boys and girls, includingmuslims. The Shador fortunately is no longer a problem,whether you interpret it as a cultural, fashion oras religious or political expression of personality. Inmost European countries the Burka is not used. Weneed heroes in culture: like Lukas Podolski.Even more important is the social sphere. The singlemost important factor of integration is the family,not only according to the subsidiarity principle,which is an element of the Lisbon Treaty. Family,friendship, partnership are the fields of successful orfailed integration. Strongly deviating cultural habitslike honour killings, forced marriages or violenceas a “tool of communication” cannot be tolerated.-Finally, it is essential that people with migrationbackground participate in political and civic matters:be it in elections (as far as constitutionally manageable),in political parties, unions, in consultativebodies. There is a constitutionally based right toreceive information about available rights to jointhe political and civic world and co-decide. We haveheroes: the first minister with a Turkish backgroundin Lower Saxony and Cem Özdemir, as chairmanof the Greens. We know that people with migrationbackground participate not less, but differently insociety: not so much in parliaments, parties, unions,but more in sport-clubs, in street-society-life a.s.o.All these efforts to support integration, mainlyfrom your own sources and powers, run towards thefinal goal: emotional integration. Personal integrationhas psychological, social and cultural elements. Whoam I? Where do I stand? Some people with migrationbackground, old ones as well as young ones,do not know which national and cultural identitythey belong to. They are “sitting inbetween chairs”.It is sort of a hybrid identity, which a German withArab roots put like this: “If I say, I am a German, butnot like the Germans, and Moroccan, but not like aMoroccan – this is for my partners a riddle.”2.How can one use Human Rights asInstruments to Protect Migrants andEnable Integration?“All human beings are born free and equal in dignityand rights. They are endowed with reason and conscienceand should act towards one another in thespirit of brotherhood.” Are these words – Art. 1 ofthe Universal Declaration of Human Rights (1948) –“solemn affirmations lacking in sense”, are they “outdated”,are they “law in the books” or “law in action”?The situation of people with migration backgroundis indeed a field where Human Rights´ validity andstrength can be tested. All legal instruments striveat guaranteeing justice for migrants protecting theirdignity, combating discrimination, open the gate toasylum. Every country has to check whether its legalorder stands the test of migration. Justice and whethersovereignty steps back sufficiently to allow for solidaritywith migrants as a command of justice.We have Human Rights, applicable for migrantson an international, supranational and national level. Thelegal predecessor of the Universal Declaration of HumanRights (1948) is the Charter of the United Nations(1945). In its preambule it stresses that it aims at reaffirming“faith in fundamental Human Rights, in thedignity and the worth of the person, in the equal rightsof men and women of nations large and small”. Onehas to add the International Covenants on Civil andPolitical Rights and on Economic, Social and CulturalRights (1966) as well as the Conventions Against allForms of Racial Discrimination (1965), relating to theStatus of Refugees (1951 – Geneva Refugees Convention).I may remind you of the work of the UN SpecialRapporteur on Human Rights of Migrants, whostarted global campaigns promoting improvement ofmigrants’ situation, and that the UN General Assemblylaunched world conferences against racism andxenophobia. Amnesty International with its access tomedia is a global player in monitoring the implementationof Human Rights of migrants, and the growingactivity and visibility of the International CriminalCourt (ICC) in The Hague fosters information aboutand prosecution of violations of migrants’ rights.On the supranational and regional level we haveto distinguish the European Convention of HumanRights of the Council of Europe (1950) and the Charterof Fundamental Rights of the European Union(2000/2007). The Convention and its many Protocolsis so strong, because it is enforced by the EuropeanCourt of Human Rights, which grants access not onlyto member states but to every individual. By that it isa “lighthouse” of transparency and implementationof Human Rights –or lack of it-.Moreover, there arethe European Conventions on the Participation ofForeigners in Public Life at local level (1992) and onthe Legal Status of Migrant Workers (1977) as wellas the Social Charter (1991). The European Conventionon Nationality (1997), which codifies principlesand rules covering all aspects of nationality, fromfacilitating acquisition by long term-residents andrecovery by former nationals to limiting grounds forwithdrawal and statelessness.The Charter of Fundamental Rights of the EuropeanUnion of 2000/2007 is not law in force, since ithas not been ratified by all member states. Art. 6 ofthe Lisbon Treaty, however, reads as follows: “TheUnion recognises the rights, freedoms and principlesJURA 2012/2.

222 Ulrich Karpen: Migration and Human Rights – Challenges and Chancesset out in the Charter of Fundamental Rights of theEuropean Union …, which shall have the same legalvalue as the Treaties”. The Charter covers more orless the same rights as the other legal instrumentswhich I referred to above. It is, however, a significantstep forward in quality, since the scope of the formatof the rights and their dogmatic structure representsthe progress of courts’, lawyers’ and academia’sinterpretation of Human Rights.As regional source of Human Rights, one mighttake into account the Nordic Union Code and theCharter for a New Europe of the Organization forSecurity and Cooperation in Europe (OSCE, 1990). Itis a result of the Helsinki Process ,which already in1975 by the participating states assured its respect forHuman Rights, the reunification of families a.s.o. Bythe way: OSCE’s Office for Democratic Institutionsand Human Rights (ODIHR) is located in Warsaw.Finally, there are the Fundamental Rights’ Codesin most member states’ constitutions and in FederatedSystems in subnational constitutions as well,including Constitutional or Supreme Courts to implementthe rights on the respective level.Fundamental rights of migrants or persons withmigration background have different functions: theymay be interpreted as defending rights, sharing rightsand participatory rights. Basically and from civilliberaltradition Human Rights are barriers to defendthe individual against illegitimate abridgmentof individual positions – like life, liberty, freedomof expression, property – by government, later onagainst intrusions in Human Rights without legitimationby a statute, a law as adopted by parliament.This status is one of the anchors of the rule of lawstate. In this sense the migrant may defend himselfagainst illegal deportation, detention, exploitation.He must have the right to stay in the country on humanitariangrounds, at least as long as it is decidedin a fair procedure, whether he may be granted theright of asylum or another secure status, a right tostay. This status (status negativus, man versus thestate) includes access to courts. The pictures fromLampedusa remind us of the importance of thatvery basic right.Nobody can live on rights. In fact, the rights of life,liberty, good health – the right to survive – generateentitlements to share state offerings in subsistence,food, housing, security, information, education –from the beginning of being in a country as a migrant.How can one survive in an unknown environmentwithout a chance to be taught the basics of the language?How can one survive without being granteda chance to find a paid job? Art. 8 of the EuropeanConvention of Human Rights concretizes a facetof that basic sharing right: “Everyone has the rightto respect for his private and family life, his homeand his correspondence.” These rights may be puttogether in the status positivus.Finally, a primordial instrument and even necessityfor facilitating integration of people with migrantbackground is participation in civic and political life,to grant migrants participatory rights (status activus).Basic liberties for all encompass a right to petition,to express oneself, to assemble, to demonstrate, tofound an association, to join a trade union or a politicalparty. Not only must a country grant access to thevoluntary civic sector, but – in the long run – to allowfor access to nationality: to become eligible to be ina condition to fullfil the requirements for naturalization,to enjoy – for that purpose – a secure status.Here we find until now in European member statesa diversity of regulations for the legal status to stayand finally for the acquisition of citizenship. Somecountries are more restrictive, some more liberal. Justas an example among others – without any evaluation– I present the situation in my country:—— a migrant crossing the border illegally startswith toleration of stay, which means temporaryprohibition of deportation;—— then he may receive a timely limited permissionof stay and he may work;—— after seven years he may be granted a permissionof establishment, i.e. to start a business;—— finally, after eight years, he may apply fornaturalization. The requirements are a languagetest, basic civic knowledge and the capacityindependently to finance his existence.The country changed some 20 years ago theprinciple of naturalization: from descendentprinciple (ius sanguinis) to territorial principle(ius soli), so that everybody with migrantbackground, who has been born on Germanterritory, has an easier chance to gain citizenshipthan before. The country is not in favourof dual or multiple nationality. Many countriesallow for dual or multiple nationality,othersnot.In the latter cases an application for citizenshiprequires the renunciation of all formernationalities. At the age of 18 years, when legalcapacity begins, a person who still has doublenationality has to decide and opt for one ofthese. There are exceptions: In hardship casesa factual integration is accepted, and of coursethere is a rather difficult, but rather frequentlyused asylum procedure on grounds of politicalpersecution. In Germany, as in most Europeancountries, the participatory rights are takenvery seriously. Participation at all levels, mobilisation,and finally representation are theking’s way to integration.JURA 2012/2.

Ulrich Karpen: Migration and Human Rights – Challenges and Chances223Participatory Rights are taken seriously in theEU, including voting rights for the European Parliamentand on local level in all member states. The UNGeneral Assembly in 1986 adopted the declarationon the Right to Development. Art. 1 defines this rightas an unalienable Human Right by virtue of whichevery human being and all peoples are entitled toparticipate in and contribute to cultural, social andeconomic development in which all Human Rightsand fundamental freedoms can be fully realised. Thisdeclaration constitutes a major step towards the conceptualizationof a third generation of Human Rights,after the first generation, the liberal rights, and thesecond, covering social and participatory rights.Of course, this description of the various legalinstruments of Human Rights on three levels – international,national, regional – raises the question ofwhether we face an inflation of rights, that the bodyof law has become overcomplex, redundant, intransparent.It is true that an individual seeking protectionagainst illegal state’s action may find himself in asort of “Bermuda Triangle” between his nationalConstitutional Court, the European Court of Justicein Luxemburg and the European Court of HumanRights in Strasbourg. Indeed, some litigations passall these instances. For instance, 6.000 constitutionalcomplaints a year reach the German Federal ConstitutionalCourt in Karlsruhe, 3.000 of which are carriedfurther to Strasbourg. Nevertheless I think that criticsof overflow are not sound, namely for three reasons.First of all, the elements all instruments of fundamentalrights are similar, if not the same: dignity of theperson, freedom, equality, freedom of creed and beliefa.s.o. The methodology of interpretation of the body ofthese rights approximates. The instruments strengtheninstead of weaken each other. Second the range ofnations, which are subject to the Courts’ adjudicationare different. Countries like Armenia, Azerbaijanmust defend their actions before the Court as well asPoland and Denmark. And thirdly the national courts,which may feel abridged in their competences, havedeveloped interpretations which allow for respectof the courts on higher levels. The German FederalConstitutional Court in Karlsruhe, e.g., does not interferein European Human Rights Cases, “as long asthe European Court of Justice applies Human Rightsin the same manner as the Karlsruhe Court woulddo”, and the judges in Karlsruhe look at decisions ofthe Strasbourg Court as “pillars of interpretation offundamental rights” and interpret national HumanRights “in the light of Strasbourg’s understanding ofthem”. By this method the national court in Karlsruhetreats the European Convention of Human Rights asif it were on national constitutional level, although infact it has only the strength of statutory law.3. There are, of course, Challenges andChances of integration of migrants.The three highest barriers for integration of peoplewith migrant background are: acquisition of citizenshipis difficult; possibilities for political activitiesare limited; for children, wherever they come from,possibilities of common and successful education areinsufficient. Integration policy changes in small steps,could, however, have important effects for lives ofindividuals. This is the main reason why we have totake integration policy very seriously.Challenges, even dangers for coherence of societiesin our countries, namely cities, are – of course indifferent grades – the formation of parallel societies,quartering, with bussing as one of the most desastrousconsequences. We observe violence, not only – butmainly – of young persons, caused by unemploymentand insufficient enforcement of schooling. We encounterdiscrimination, racism – including anti-semitism– and xenophobia, dangerous fundamentalism, fed bythe explosive situation in the Near East. Traffickinghas emerged as a global theme, contextualizing migrationin a framework of combating organized crime andcriminality, subordinating Human Rights protectionto control and anti-crime measures. What sometimesis missing is an honest language. The Chairpersonof the Green Party wants to cope with shortage oflaborers with expert knowledge. One tool should begranting double citizenship. Here one should not usethe rhetoric of “mercy of naturalization” but honestlypoint towards “glaring national interests”.Sometimes migration policy suffers from directpolitical influence from foreign countries. If the PrimeMinister of Turkey repeatedly on visits to Germanyaddresses people with Turkish migration backgroundas “outposts”of their nation in the distance,he undermines policy to encourage nationalizationby opting for the citizenship o0f that country, wherepeople live since long.Where do we stand? The Migrant IntegrationPolicy Index (MIPEX, No. III of 2011), established bythe British Council and an International MigrationPolicy Group, measures success of integration againsta heptagon of factors: mobility of labour market;family reunion; education; political participation;permanent stay in the country; possibility to gaincitizenship; anti-discrimination policy.The study ranks country success on a scale from1 to 100 in 6 groups, like school notes:1) very unfavorable (0 points),2) unfavorable (0-20 points),3) unfavorate tendencies (20-40 points),4) halfway favorate (40-60 points),JURA 2012/2.

224 Ulrich Karpen: Migration and Human Rights – Challenges and Chances5) favorate tendencies (60-80 points),6) favorate (80-100 points). Poland received 42points (halfway favorate), Germany 57 (halfwayfavorate), Sweden 83 (favorate), Portugal79 (favorate tendencies) and the USA 62 (favoratetendencies).All countries, however, after having analyzedthe challenges and dangers of failing integration,strive for improving the possibilities for integration. Thisis a task for society and government, in this order.Employment, schooling, language-education are ofprevailing importance. Competition in sports andcivic groups of all kind are encouraging factors ofcohesion. Psychological openness and curiosity forwhat others can present, show, have in their character,makes friends. Cultural diversity dominatesmore and more local events. As institutions – again –Amnesty International and various internet networksare indispensable. In my home-city Hamburg I am amember of the board of a “Foundation for PoliticallyPersecuted Persons”. We offer journalists, poets, artistsand others – with their families – a stipend to livein Hamburg, to breathe freely, to do what they can’tdo at home. I see possibilities, in particular, in tryingnew instruments for encouraging participation, onthe national level, group level, individual level, forinstance all the internet-tools. Public opinion andpublic opinion makers are an important factor tocombat discrimination and xenophobia.I think, there is agreement in all European countrieson some basic demands to our societies and politicsfor furthering integration. It must be a policy bottomup,not top-down. Integration has to be primarilyan issue of hearts and brains of individuals, not ofinstitutions and governments. However, institutionscan help, support, encourage, finance. On the nationallevel, the language capacity is first ranking. Withoutlanguage and communication, cultural, civic andpolitical participation cannot take place. The strategyshould be: promoting and encouraging by challengingand demanding the individual. All publicinstitutions are called upon to support individualsand families. For that we need not only schools andkindergardens, but in addition a culture of “honoraryoffice”, activities of individuals, associations, groupsfor migrants. Of course, the state must provide forstrict implementation and enforcement of rule of lawinstruments: persecution of honour killings, forcedmarriages, trafficking and prostitution.A national asylum-, aliens- and migration-policy,however, is no longer sufficient. Like with all Europeanpolicy fields, including Schengen, we need aclear policy of public order, transparency, reliabilityof the law and burden-sharing. Here we took the firststeps, but the next ones need to follow.Finally, migration, non-discrimination and integrationare an international policy programme in aglobalized, “migrating society”: We need an internationalsystem of collective maintenance of peace. Thisrequires effective sanctions against countries whichviolate fundamental rights and force their citizensto flee and escape. And then we have to widen theperspective to avoid economic migration, very oftendue to growth of population and unfortunate developmentsof environment.4. Let me conclude with some remarkson Dignity, Freedom and Equality –DemocracyThe core of Human Rights, which we analyzed inview of migrants and integration, are dignity, freedomand equality, namely non-discrimination. Freedomand equality are the source of democracy. I believethat the free democratic order of societies and states willbe the form of government for the future. It will growand spread. Some politicians and scholars advocatethe notion of Human Rights, as described in thisspeech, as being just one of multiple, pluralistic understandingsof Human Rights. That, e.g. the Chineseunderstanding, is a different one. China still has anauthoritarian system of government, which seems toslowly open up to the world. If you talk with Chinesestudents of law and political science, be it in Wuhan,Nanjing or Beijing, you will discover that they havethe same perception of freedom of speech, profession,mobility a.s.o. and also hope to have a chance freely todevelop their capacities. Some politicians and scholarsare of the opinion that the Muslim perception of HumanRights is different from ours. It is true that mostparts of the Muslim-Arab world did not have a chanceto undergo a period of enlightenment, as Europeancountries did in the late 18th and early 19th century.Some imams noticed that and support Islam-researchand teaching at European universities, not at least forthe purpose of educating teachers of Islam at schoolsin a scholarly method and didactic. And as far as theEuropean tradition of understanding Human Rights, wemight be well advised to adhere to the four colums ofEuropean culture which are Greek philosophy, Romanlaw, Judaic-Christian religion and Enlightenment.As Art. 2 of the Lisbon Treaty puts it: “The Union isfounded on the values of respect for human dignity,freedom, democracy, equality, the rule of law and respectfor human rights, including the rights of personsbelonging to minorities. These values are common tothe Member States in a society in which pluralism,non-discrimination, tolerance, justice, solidarity andequality between women and men prevail.”JURA 2012/2.

Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról225Kiss Mónika Dorotadoktorjelölt, PTE ÁJKA helyi népszavazásés a helyi népi kezdeményezéseljárásjogáról*1. TémafelvetésA helyi népszavazás a közvetlen helyi önkormányzáshozvaló jog alapvető jogintézménye; a képviseletidemokrácia mellett „kivételes” jelleggel működő,önkormányzati döntés meghozatalára alkalmas participációsforma. A helyi népszavazás a működéseés a szabályozása során számos problémát eredményezettaz elmúlt években, amelyekkel a jövőbenfoglalkozni kell. A helyi népszavazás törvényi szabályozásával– konkrét normaszöveg ajánlásával –már egy korábbi tanulmányomban is foglalkoztam, 1amelyben a tárgykör anyagi jogi szabályait: a helyinépszavazás eredményét, az eredmény moratóriumátés az ebből fakadó, a képviselő-testület döntéshozatalátmeghatározó térfoglaló hatást vizsgáltam,ezért ezeknek a kérdéscsoportoknak az elemzésétés bemutatását itt most mellőzöm. Ehelyütt a helyinépi kezdeményezéssel és a helyi népszavazáseljárásjogi szabályaival foglalkozom, rávilágítva ajogintézmények egyes területeire, javaslatok megfogalmazásávalsegítve a jövőbeli fejlesztésüket ésazok lehetőségeit.2. A helyi népszavazás és népikezdeményezés szabályozásánakáttekintéseA helyi népszavazás korábbi szabályozása hármasjogforrási szintre tagolódott: alkotmányi, törvényi – ajogintézmények anyagi jogi vetületét szabályozó, ahelyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény(a továbbiakban Ötv.) és az eljárásjogi szabályokattartalmazó, a választási eljárásról szóló 1997. éviC. törvény (a továbbiakban Ve.) – és önkormányzatirendeleti szintre. Jelenleg is hármas szintű jogforrásokszabályozzák a helyi népszavazást. A helyi népikezdeményezés az Alkotmányban nem fogalmazódottmeg, jelenleg az Alaptörvény sem rendelkezik* Ez a tanulmány „A helyi népszavazás és népi kezdeményezéseljárásjogáról” c. cikk bővített változata (Az eredetitanulmány megjelent a Magyar Jog 2012. 8. sz. 458-468. o.)róla. Közvetlen szabályozását az Ötv., a Ve. és az önkormányzatirendeletek végzik el. Az önkormányzatirendeletek úgy a helyi népszavazás, mint a helyi népikezdeményezés eljárásjogi és anyagi jogi szabályaitis tartalmazzák; amelyek alkalmazásáról, alkalmazhatóságáróligen gazdag, a rendeleti joganyag tartalmáttekintve azonban összességében véve negatívalkotmánybírósági gyakorlat alakult ki.A 2010-2011-ben folyó alkotmányozás során nemvolt kétséges, hogy a helyi népszavazást az Alaptörvénybenis szabályozni kell. A szabályozás tartalma,részletessége azonban hosszú ideig kérdéses volt.Az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság által 2010.december 20-án az Országgyűlésnek benyújtott,Magyarország készülő új Alkotmányának szabályozásielveiről szóló – H/2057. számú – önálló indítványában(a továbbiakban: Koncepció) részletesenmeghatározásra kerültek a helyi népszavazásnakazok a szegmensei, amelyeket az Alaptörvénybenés a sarkalatos törvényben kell szabályozni. A helyinépszavazást szabályozó törvény sarkalatos minőségeazonban vitatottá vált, mivel az Alaptörvényvégül nem a határozati javaslat alapján szabályoztaa jogintézményt. 2 Az Alaptörvény értelmében a helyiönkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyrőltörvényben meghatározottak szerint helyi népszavazástlehet tartani. 3 Ez a szabály nem utal a helyinépszavazást szabályozó törvény sarkalatosságára.Az Alaptörvény azonban abban a tekintetben mégisfigyelemmel volt a Koncepcióra, hogy leszögezi:helyi népszavazást csak a képviselő-testület – helyiönkormányzat – feladat- és hatáskörébe tartozó ügybenlehet tartani. A Koncepcióban fogalmazódottmeg annak a kívánalma, hogy a helyi népszavazástaz önkormányzat feladat- és hatáskörébe tartozó ügyexplicit kimondásával kell szabályozni. A korábbi alkotmányiszabályozás ezt nem mondta ki, azonbanaz Ötv.-ből közvetve, a Ve.-ből pedig közvetlenül islevezethető ez a követelmény, mégis számos problémaforrásává vált, ahogyan ezt a későbbiekbenkifejtem.A népszavazás kezdeményezéséről szóló T/3479.számú – 2011. júniusi – törvényjavaslat (a továbbiakban:Törvényjavaslat) átfogóan, a jelenlegi normaanyaghozképest változások bevezetésével kíséreltemeg szabályozni a jogintézményt. Magyarországhelyi önkormányzatairól szóló 2011. évi CLXXXIX.törvény (a továbbiakban: Mötv.) előkészítésének –2011. évi májusi – munkaanyag tekintetében azonbanmegállapítható, hogy nem foglalkozott részleteibena helyi népszavazás jogintézményével. 4 A Mötv.-telőkészítő munkaanyag VIII. pontja tartalmaztaa helyi népszavazással kapcsolatos fejlesztési elképzeléseket,meglehetősen röviden. Az elképzeléssemmiféle konkrétumot nem fogalmazott meg, pusz-JURA 2012/2.

226 Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáróltán annyit rögzített, hogy a közvetlen demokráciajogintézményét fejleszteni kell, és erre – különösen azadóügyekkel kapcsolatos esetekben – modellértékűpéldaként a svájci minta szolgálhat. 5 A Törvényjavaslatindokolása ezzel ellentétben szigorúan elvetettemég annak a lehetőségét is, hogy a helyi adóügyekkérdése bármilyen tekintetben helyi népszavazásrabocsátható legyen. A helyi népi kezdeményezés a helyinépszavazáshoz képest kedvezőtlenebb megítélésalá esett, mert az indokolás szerint ez a jogintézménya jövőben megszűnik.3. A helyi népszavazás eljárásjogiszabályaiA helyi népszavazás eljárásjogi szabályait a Ve.XV. fejezetének 132. § – 146. §-ai tartalmazzák. Eza fejezet felöleli a népszavazás kezdeményezését,a népszavazás elrendelését és kitűzését, a választásiszerveket, a választási bizottságok hatáskörét, aszavazatok összesítését és a jogorvoslati rendet. Afejezet szabályai speciális szabályoknak tekintendők,ezért a törvény I-X. fejezeti rendelkezéseit – a külképviseletinévjegyzékkel és a külképviseleti szavazássalkapcsolatos rendelkezések kivételével –, valamint a118. § (2)-(5) bekezdése, a 119. §, a 121. §, a 122. § (1)bekezdése, a 123. §, a 126. és a 127. § rendelkezéseitaz e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. 63.1 A népszavazás kezdeményezése3.1.1 A helyi népszavazási kérdésmegfogalmazásának jogosítottjaA helyi népszavazás kérdésének megfogalmazásaproblémakörét a kezdeményezők csoportjain belülérdemes megvizsgálni. Az Ötv. értelmében a helyinépszavazás kezdeményezői csoportja négy részreosztható: a települési képviselők egynegyedére, aképviselő-testület bizottságára, a helyi egyesületvezető testületére és az önkormányzati rendeletbenmeghatározott számú választópolgárra, ami nemlehet kevesebb a választópolgárok tíz százalékánál,és nem lehet több a választópolgárok huszonöt százalékánál.7Sem az Ötv., sem a Ve. nem tartalmazza konkrétanazt a szabályt, hogy „a helyi népszavazás kérdéséta kezdeményezők határozzák meg,” azonban mégiskiolvasható a Ve.-ből, mert a törvény értelmében valamennyialáírásgyűjtő ívet a népszavazásra javasoltkérdéssel kell kezdeni. 8 A Ve. a választópolgárokáltal kezdeményezett helyi népszavazás eljárásjogihatásköreit a helyi/területi választási iroda, a helyi/területiválasztási bizottság és a polgármester 9között osztja meg. A szabályozásból látható, hogy aVe. nem hatalmazta fel a képviselő-testületet, hogyönmaga vagy az eljárásban részt vevő más szervszámára hatáskört állapítson meg az önkormányzatirendeletben a helyi népszavazásra bocsátandó kérdésmegfogalmazására (a képviselő-testületet ez a jogakkor illeti meg, ha diszkrecionális jogkörben magadönt a helyi népszavazás kitűzéséről).A négy kezdeményezői kör közül különösena települési képviselők egynegyede és a képviselő-testületbizottsága a leginkább „veszélyeztetett”a képviselő-testület beavatkozásával, 10 mert ekkornincs a polgármester eljárást megelőző munkafázis,és a képviselő-testület hatáskörébe tartozik a törvényirendelkezések vizsgálata. A kezdeményezőnek akérdés meghatározására irányuló jogának kifejezetttörvénybe foglalásával elejét lehetne venni annak agyakorlatnak, hogy a képviselő-testület az önkormányzatirendeletben önmaga számára vindikálja ahelyi népszavazásra bocsátandó kérdés megfogalmazásábatörténő beavatkozás jogát. 11 A törvény negatívhatáskör-szabályozásán keresztül ugyan közvetettenjelenleg is megállapítható a kérdés megfogalmazójánaka jogosultsága, de álláspontom szerint – a helyinépszavazás kezdeményezése egyértelműségének azelősegítése érdekében – a törvénynek explicit módonki kellene mondania a kezdeményezőnek ezt a kizárólagosjogosultságát.A helyi népszavazással foglalkozó AB határozatokközött vannak olyanok, amelyek elvi jellegűmegállapítása mind a Ve. 1997. november 6-án történőhatályba lépését megelőzően, mind ezt követőenérvényesek, helytállóak. Az Alkotmánybíróságnakazonban vannak olyan határozatai, amelyek elvimegállapításai a Ve. hatályba lépését követően márérvényüket vesztették; tipikusan ide sorolhatóka kezdeményezett helyi népszavazás kérdésénekmegfogalmazásával, illetőleg az egyes eljárásjogihatáskörök megosztásával kapcsolatos alkotmánybíróságihatározatokAz 56/1992. (XI. 4.) AB határozat kifejtette, hogysemmiképpen nem törvénysértő az olyan önkormányzatirendeleti előírás, amely úgy rendelkezik,hogy a helyi népszavazásra feltett kérdés megfogalmazásábaa jogszabályszerű lebonyolításért felelősképviselő-testület tagjait, illetve a helyi választásibizottság és a kezdeményezők által választott bizottságtagjait is be kell vonni.Az Alkotmánybíróságnak ez a megállapításaönmagában véve nem problematikus, de a Ve. hatálybalépését követően már érvénytelennek tekintendő.Ezt a problémát azért is hangsúlyozom, mertaz önkormányzati rendszer magyarázatáról szóló,1999. évi kiadású kézikönyvben 12 (a továbbiakban:ÖRM) éppen erre az alkotmánybírósági határozatraJURA 2012/2.

Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról227hivatkoznak a rendeleti szabályozás elvégzése érdekében,13 holott ekkor már közel másfél éve hatálybanvolt a Ve. Maga az Alkotmánybíróság hívta fel2002-ben a figyelmet arra, 14 hogy az e határozatábafoglalt, a helyi népszavazásra feltenni szándékolt kérdésmegfogalmazásával kapcsolatos álláspontja az1992. évben hatályos anyagi és eljárásjogi szabályokfigyelembevétele mellett volt érvényes, és ugyanezáll az ilyen tartalmú önkormányzati rendeletekreis. A hivatkozott megállapítás a Ve. hatályba lépésétkövetően elavulttá vált, mivel ez a jogszabály akorábbiakhoz képest merőben új alapokra helyeztea helyi népszavazás eljárásjogi aspektusait, garanciálisszabályait. Ezzel a képviselő-testületnek a helyinépszavazással kapcsolatos jogalkotási mozgástere islényegesen szűkebb lett. A jelenlegi zűrzavaros gyakorlatnakés az ebből fakadó önkormányzati rendeletiszabályozásnak azonban minden bizonnyal az iselőzménye lehet, hogy az ÖRM-ben meghivatkozásrakerült az 56/1992. (XI. 4.) AB határozat, amelynek avonatkozó megállapítása – megítélésem szerint – már1999-ben sem volt érvényes. Álláspontom szerintezért nem helytálló e szabályozási módszer ajánlásaaz ÖRM-ben.E témakörhöz kapcsolódóan megemlítem az1094/H/996. AB határozatot is, amely kimondja,hogy a képviselő-testület a választópolgárok általkezdeményezett helyi népszavazás elrendelésekornem minden további feltétel vizsgálata nélkül köteleskitűzni a helyi népszavazást; a helyi jogalkotó ugyaniscsak akkor rendelheti el a helyi népszavazást, ha akezdeményezett ügyben törvényesen helye van helyinépszavazásnak. 15 Ez a megállapítás a Ve. hatálybalépése óta ugyancsak érvénytelennek tekintendő,mivel a helyi népszavazás eljárásjogi hatásköreit aVe. osztja meg az eljáró szervek között, és e körbena képviselő-testületet csak a választópolgárok általkezdeményezett helyi népszavazás elrendelésérőlszóló döntésre és ezzel egyidejűleg a helyi népszavazásidőpontjának a törvényben előírt időpontonbelüli kitűzésére hatalmazta fel (e kontextusban azÖtv. a kötelező elrendelésre utasítja a helyi jogalkotót).A képviselő-testületek diszkrecionális jogköreaz önkormányzati rendeletben meghatározott számúválasztópolgár által kezdeményezett helyi népszavazáselrendelésekor nem gyakorolható, így nemvizsgálható a helyi népszavazás kérdése sem. 16Konklúzióként megfogalmazható, hogy a helyinépszavazást szabályozó anyagi jogi normákat tartalmazóÖtv. és az eljárásjogi szabályok tartalmazóVe. külön, önmagában nem, csak együttesen értelmezhetőés értelmezendő. A jogintézmény gyakorlatimegvalósulásában a Ve. 1997-ben történőmegalkotása és hatályba lépése jelentős vízválasztóévnek minősül, ezért ezt az időpontot megelőzőenhozott alkotmánybírósági határozatok szolgai követése– álláspontom szerint – fenntartással kezelendő,megfontolandó. Az alkotmánybírósági határozatokatminden esetben össze kell vetni a hatályos joganyaggal,és csak ez alapján lehet eldönteni, hogy az adotthatározatra történő hivatkozással elvégezhető-e arendeleti szabályozás.3.1.2 A helyi népszavazási kérdésmegfogalmazásának folyamataElképzeléseim szerint a választópolgárok általkezdeményezett helyi népszavazás kérdésének amegfogalmazásához – a kezdeményezők kérelmealapján – segítségnyújtási kötelezettséget kellenemegállapítani, és ezt a helyi/területi választási irodavezetőjének a hatáskörébe kellene utalni. E szabálylényege az lenne, hogy az aláírásgyűjtő ív hitelesítésétne kelljen – helyesebben ne lehessen – abból azokból kifolyólag megtagadni, hogy az aláírásgyűjtőíven szereplő kérdés nem tartozik a képviselő-testületfeladat- és hatáskörébe. 17 A helyi népszavazása választópolgárok demokratikus jogi eszköze, akikazonban többnyire laikus minőségben vesznek részta helyhatósági munkában, ezért a helyi népszavazáskérdésének a szakszerű megfogalmazása, a kérdésegyértelműségi szempontból történő eldöntése nehézségetokozhat a számukra. Szűk körben ugyan,de léteznek olyan tárgykörök, amelyeknek az államivagy a helyi önkormányzati szférába való tartozásapusztán a kérdés megfogalmazásán múlik. Ide sorolhatóka területszervezési ügyek, 18 amelyekben atörvény erejénél fogva kötelező helyi népszavazástkitűzni. 19A területszervezési ügyek alapvetően háromproblémát okozhatnak a helyi népszavazás elrendeléséttekintve. Az első probléma az, hogy a gyakorlatbanelterjedt az a véleményem szerint vitatható felfogás,miszerint az ezekben az ügyekben megtartotthelyi népszavazás – tekintettel arra, hogy a bennükvaló döntés nem a képviselő-testület, hanem a köztársaságielnök vagy az Országgyűlés hatáskörébetartozik – véleménynyilvánító, 20 az Ötv. azon rendelkezéseellenére is, miszerint a helyi népszavazáseredménye kötelező a képviselő-testületre. 21 Mintkorábban kifejtettem, 22 az Ötv. a területszervezésselkapcsolatos ügyekben nem az ügy érdemében, hanema kezdeményezésben adta meg a lehetőségeta helyi népszavazás kitűzésére, a kezdeményezésbenvaló döntés pedig képviselő-testületi hatáskör,következésképpen az elrendelt helyi népszavazás– igazodva az Ötv. kötelező eredményt kimondószabályához 23 – ügydöntő lesz. Nem véletlen, hogy aterületszervezési ügyeket szabályozó törvényi szabályban24 megtalálható a „kezdeményezés” kifejezése, míg alakott területrész átadása, átvétele, cseréje tárgyában ki-JURA 2012/2.

228 Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáróltűzendő helyi népszavazás esetében a törvény már mellőzia „kezdeményezés” kifejezését, 25 mivel ez utóbbi esetbennemcsak a kezdeményezésről, hanem az ügy végkimenetelérőlszóló döntés is a képviselő-testület hatáskörébe tartozik.A területszervezési ügyben elrendelendő helyinépszavazási kérdésnek a megfogalmazását úgy kellelvégezni, hogy alkalmas legyen az ügy kezdeményezésére,vagyis a joghatás kiváltására.A területszervezési üggyel kapcsolatos másodikprobléma az első problémából következik. Egyrészt,az Ötv. nem bontotta ketté a helyi népszavazás eredményétolyan tekintetben, hogy a területszervezésiügyben történő helyi népszavazás véleménynyilvánítóaz ügy érdemében, de ügydöntő a kezdeményezésben.Másrészt, ha a területszervezési ügyben megtartotthelyi népszavazás abból az okból kifolyólagminősíthető véleménynyilvánítónak, hogy az ügyérdemében történő döntés nem tartozik a képviselő-testülethatáskörébe, akkor ez egyszersmind aztis jelenti, hogy a választópolgárok soha nem kezdeményezhetnekterületszervezésre irányuló helyinépszavazást, mivel a Ve. értelmében – többek között– meg kell tagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését,ha a kérdés nem tartozik a képviselő-testület hatáskörébe.26 Aggályos a képviselő-testület elrendelődöntése is, mivel a képviselő-testület is csak a sajáthatáskörébe tartozó kérdésben tűzhet ki helyi népszavazást.Az alaptörvényi szabályozás értelmébenhelyi népszavazást a képviselő-testület feladat- éshatáskörébe tartozó ügyben lehet tartani, ez a szabálytehát kizárja a helyi népszavazás kérdésének olyanformában történő megfogalmazását, amely kívül esika helyi önkormányzat kompetenciáján.A harmadik problémaforrást annak a kérdésneka tisztázatlansága okozza, hogy a területszervezésreirányuló helyi népszavazás választópolgárikezdeményezésekor mely választópolgári csoportjogosult az aláírásgyűjtő íven történő aláírásra. AzÖtv. szerint a területszervezési ügyekben megtartotthelyi népszavazáson csak az érintett településrész,község választópolgárai vehetnek részt. 27 A törvényazonban hallgat a területszervezésre irányuló helyinépszavazás választópolgári kezdeményezőiről,és a Ve. sem szabályozza ezt a sajátos kérdést. AzÖtv. említett rendelkezése értelmében az tűnne logikusnak,ha a kezdeményezésben is csak az adotttelepülésrész választópolgárai vehetnének részt, deebben az esetben bonyodalmakat okozhat az Ötv.azon rendelkezése, miszerint a képviselő-testületnekaz önkormányzati rendeletben kell szabályoznia aválasztópolgárok tíz és huszonöt százalék közöttiszámát vagy százalékos arányát a helyi népszavazáskezdeményezésére. Álláspontom szerint az új szabályozássorán figyelemmel kell lenni erre a szegmensreis, és a területszervezési ügyek esetében a törvénybenrögzíteni azt, hogy ekkor a választópolgárok tíz éshuszonöt százalék közötti reprezentatív csoportját azadott településrész választópolgári közösségére kelllevetíteni, és ekként értelmezni. E szabályt mindenképpenmegalkotandónak tartom, tekintettel az alaptörvényiszabályozásra, miszerint helyi népszavazásttörvényben meghatározottak szerint lehet tartani: aképviselő-testületek a jövőben nem kap(hat)nak felhatalmazásta helyi népszavazás eljárási rendjénekés feltételeinek a részletes szabályozására. 28Visszatérve a helyi népszavazási kérdés megfogalmazásánaka folyamatához – elképzeléseimszerint – a jegyző kizárólag szakmai szempontúsegítséget nyújthatna a kérdés szakszerű megfogalmazásához.A népszavazásra szánt kérdés vizsgálataabban a tekintetben, hogy a képviselő-testület feladat-és hatáskörébe tartozik-e, és – választópolgárikezdeményezéskor – alapjául szolgálhat-e az aláírásgyűjtőív hitelesítése megtagadásának, szakértelmetkívánó döntés, ezért a jegyzői hatáskörben tartandómeg a továbbiakban is. 29 E szabály nem sértené akezdeményezőknek azt a jogát, hogy a helyi népszavazáskérdését maguk határozzák meg, mivel ajegyző általi segítségnyújtás nem hivatalból, hanem akezdeményezők kérelmére éledne fel, kizárólag szakmaiszempontú lenne (lásd területszervezési ügyek),és nem kötelezné a kezdeményezőket arra, hogy elfogadjáka segítségnyújtás alapján kialakított kérdést.Ez a szabály elősegíthetné azt is, hogy a jegyző a helyiválasztási iroda vezetőjeként a választópolgároknak„kötelezze” el magát, és ne a képviselő-testület esetlegespolitikai akaratát legyen kénytelen érvényesítenia helyi népszavazás kezdeményezésekor, az aláírásgyűjtőív hitelesítésekor. 30Ugyancsak törvényben kellene szabályozni ahelyi népszavazás kérdése egyértelműségének 31vizsgálatát, és e hatáskört a helyi/területi választásiiroda vezetőjének címezni. Jelenleg ugyanis– ellentétben az országos népszavazással – a helyinépszavazás kérdésének egyértelműségét – a Ve.alapján – nem kell vizsgálni, és ilyen okból nem islehet megtagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését. Amegalapozott, valódi ismereteken alapuló közvetlenhelyi önkormányzati döntés elérése érdekébenolyan helyzetbe kell hozni a választópolgárokat,hogy értsék és képesek legyenek értelmezni a helyinépszavazás kérdését, annak várható joghatásait,jövőbeli következményeit.3.1.3 A kérdés azonosságaAz Ötv. értelmében ugyanabban a kérdésben helyinépszavazást egy éven belül nem lehet kitűzni, akkorsem, ha a helyi népszavazás eredménytelen volt. 32 Eszabállyal kapcsolatban két, átfogó jelentőségű kérdésfogalmazható meg. Az egyik, hogy a helyi nép-JURA 2012/2.

Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról229szavazás kérdését avagy magát az ügyet nem lehetegy éven belül ismételten a helyi népszavazásra bocsátani?Tisztázandó tehát, hogy mi értendő „ugyanazonkérdés” alatt. Ezt a felvetést indokoltnak látomtisztázni, adott esetben ugyanis előfordulhat, hogy akérdést egy újabb kezdeményezéskor – logikailag –fordítottan teszik fel, ez által pedig megteremtődheta helyi népszavazás kitűzésének az egy éven belüliismételt lehetősége. Ilyen esetben a fordítottan feltettkérdésre adandó, ellenkező tartalmú szavazatokkalugyanúgy elérhető lesz az a helyi önkormányzatidöntés, ami a korábbi helyi népszavazáson eredménytelenülvagy akár eredménnyel zárult.A Törvényjavaslat indokolása meghatározza,hogy két kérdés mikor minősül azonos tartalmúnak.Ezek szerint két kérdés akkor azonos tartalmú,ha mindkét népszavazás megtartása eseténaz Országgyűlés ugyanazon konkrét jogviszonytugyanolyan módon vagy egymástól eltérő módonlenne köteles szabályozni. A Törvényjavaslat azOrszágos népszavazással kapcsolatban fejtette ki akérdés azonosságát, és nem a népszavazás kitűzés,hanem a kezdeményezés kapcsán, annak érdekében,hogy ugyanazon tartalmú kérdésekben ne futhassonpárhuzamos több kezdeményezés. Álláspontom szerinta Törvényjavaslat helyesen foglalkozik ezzel aproblémával; javasolnám azonban, hogy az indokolásbanfoglaltakat az egy éven belül ugyanabban akérdésben kitűzni szándékolt helyi népszavazásrais alkalmazzák.A másik tisztázandó felvetés az, hogy az eredménytelenhelyi népszavazás mellett még milyennépszavazás kitűzése tekinthető egy éven belüliidőpontban tiltottnak? Az Ötv. szabályából egyértelműencsak az derül ki, hogy eredménytelen helyinépszavazás esetén nem tűzhető ki ugyanabbana kérdésben egy éven belül újabb népszavazás. Aszabály „akkor sem, ha eredménytelen volt” kitételébőllogikusan az eredményes helyi népszavazás iskövetkezik, 33 kérdés azonban, hogyan értelmezendőaz érvénytelen helyi népszavazás esete?Az Ötv. szabályai alapján megállapítható, hogya helyi népszavazás érvényének és eredményénekkritériuma közül mindig az érvény az első feltétel,elsődlegesen tehát ezt kell megvizsgálni. Ha a helyinépszavazás érvénytelen, akkor annak eredményenem vizsgálható, és nincs is értelme vizsgálni, mertebben az esetben a helyi népszavazás nem válthatki joghatást, nem eredményezhet önkormányzatidöntést. Amennyiben viszont a helyi népszavazásérvényes, úgy az eredmény tekintetében két lehetőségáll fenn: eredményesség vagy eredménytelenség.Megállapítható tehát, hogy az eredmény – legyen szóakár eredményességről, akár eredménytelenségről– mindig feltételezi az érvényességet, de az érvény– az érvényesség vagy az érvénytelenség – nem feltételeziaz eredményt. Az Ötv. moratóriumot kikötőnormájának megalkotása mögött az a törvényhozóiszándék állt, hogy az eredménytelen helyi népszavazáskérdése ne legyen kitűzhető egy éven belülújból, éspedig azért ne, mert az eredménytelenséga választópolgárok egyértelmű apátiáját, közönyétmutatja a településük ügyei iránt. Álláspontom szerintazonban a választópolgárok érdektelenségételsősorban nem a helyi népszavazás eredménytelensége,hanem a részvételi mutatókat tükröző érvénytelenségemutatja. 34Az Ötv. a helyi népszavazás eredménye alapjánrendelkezik az egyéves moratórium kikötéséről; a Ve.értelmében viszont meg kell tagadni az aláírásgyűjtőív hitelesítését, ha ugyanabban a kérdésben egy évenbelül helyi népszavazást tartottak. A Ve. idézettszabálya hallgat a helyi népszavazás érvényéről éseredményéről is: bárhogyan zárult a legutóbbi helyinépszavazás, ugyanabban a kérdésben nem lehetegy éven belül hitelesíteni az aláírásgyűjtő ívet. Véleményemszerint a Ve. az Ötv.-hez képest tágabbanértelmezi az egyéves moratóriumot, amennyiben azÖtv. moratóriumot kikötő szabályának hatálya alácsak az érvényes helyi népszavazások tartoznak. Akét törvényi feltételt ezért azonos tartalommal kelleneszabályozni, tisztázni kellene tehát a helyi népszavazásérvényének és eredményének a viszonyátaz újbóli kezdeményezés szempontjából, Mindeztannál is inkább hangsúlyozom, mert a választópolgáriés a nem választópolgári kezdeményezés közülaz első körnél az aláírásgyűjtő ív hitelesítésének amegtagadásául szolgálhat az egy éven belüli helyinépszavazás érvénytelen esete is. Ugyanerre az okratörténő hivatkozás azonban a nem választópolgárikör esetében – álláspontom szerint – egyértelműennem következik az Ötv.-ből, mivel ekkor nincs aláírásgyűjtés.3.1.4 Az aláírásgyűjtés megkezdéseA népszavazás kitűzésére irányuló állampolgárikezdeményezést az aláírásgyűjtő ív hitelesítését követőegy hónapon belül egyszer lehet benyújtani apolgármesterhez, illetőleg a közgyűlés elnökéhez. 35A Ve. ugyanakkor rögzíti: a helyi, illetőleg a területiválasztási iroda vezetőjének az aláírásgyűjtő ív hitelesítésévelkapcsolatos döntését a helyben szokásosmódon közzé kell tenni. 36 A jogorvoslati határidőeredménytelen elteltét követő napon, jogorvoslatesetén a bíróság hitelesítő határozatot helybenhagyódöntése kézbesítésének napján a helyi, illetőleg a területiválasztási iroda vezetője hitelesítési záradékkallátja el az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. Az aláírásgyűjtésta hitelesítési záradékkal ellátott aláírásgyűjtőív másolatával lehet megkezdeni. 37JURA 2012/2.

230 Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogárólÁlláspontom szerint a kezdeményezés benyújtásárarendelkezésre álló idő kezdetét nem az aláírásgyűjtőív hitelesítésétől, hanem az aláírásgyűjtőív mintapéldányának hitelesítő záradékkal történőellátásától kellene számolni, mivel a törvény is aztmondja ki, hogy az aláírásgyűjtést a hitelesítési záradékkalellátott aláírásgyűjtő ív másolatával lehetmegkezdeni. Az első esetben ugyanis még rendelkezésreáll a 15 napos jogorvoslati határidő, a kifogásalapján indult eljárás. A törvényjavaslat helyesenfoglalkozik ezzel a kérdéssel, és az aláírásgyűjtő ívhitelesítését, a kifogást és a hitelesítési záradékkaltörténő ellátást és a joghatás kiváltására alkalmasaláírásgyűjtést egymással összhangban rendeli szabályozni.3.1.5 Hitelesítési moratórium?A Ve. értelmében meg kell tagadni az aláírásgyűjtőív hitelesítését, ha a kérdésben egy éven belül helyinépszavazást tartottak. 38 Ez a szabály igazodnipróbál az Ötv. előírásához, de attól mégis eltér: azÖtv. ugyanis a helyi népszavazás megtartásánakidőpontjához köti az egyéves moratóriumot, a Ve.viszont az aláírásgyűjtő ív hitelesítését rendeli megtagadniaz egy éven belüli időpontban, holott ezutóbbi szabály nem egészen indokolt. Miért kellenemegtagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha egyéven belül már tartottak ugyanabban a kérdésbenhelyi népszavazást?Az aláírásgyűjtő ív hitelesítésekor megkezdődika 15 napos – a kifogás tételére rendelkezésre álló– jogorvoslati határidő, amelynek eredménytelenelteltét követően hitelesítési záradékkal látja el ajegyző az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. 39 Ekkormegkezdődhet az aláírásgyűjtés, amit egy hónaponbelül egyszer lehet benyújtani a polgármesternek. Apolgármester a népszavazás elrendelésére irányulókezdeményezést a helyi/területi választási bizottságelnökének az aláírások ellenőrzésének eredményérőlszóló tájékoztatás kézhezvételét (…) követőlegközelebbi ülésnapon bejelenti. 40 A népszavazáselrendelésére irányuló kezdeményezésről a polgármesterbejelentését követő 30 napon belül döntenikell. 41 A népszavazás időpontját a képviselő-testület,a népszavazás elrendelésével egyidejűleg tűzi ki,az attól számított négy hónapon belüli időpontra. 42Mint látható, ezeknek az eljárási határidőknek azösszeadása jelentősnek mondható időt eredményezaz aláírásgyűjtő ívnek a jegyzőhöz hitelesítés céljábóltörténő benyújtása és a helyi népszavazás kitűzöttidőpontja között még a legoptimálisabb esetbenis. Konklúzióként tehát megfogalmazható, hogy aVe.-nek az aláírásgyűjtő ív hitelesítését megtagadóesetei közül az egyéves moratóriumot felül kellenevizsgálni.E tárgykör kapcsán még jelzem, hogy a Ve. 133. §(2) bekezdésének c) pontja csak abban az esetben rendeliaz aláírásgyűjtő ív hitelesítésének megtagadását,ha a kezdeményezett kérdésben egy éven belül mártartottak helyi népszavazást; nem rendeli azonbanmegtagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését akkor, haa választópolgároknak nem sikerült a törvényben rendelkezésreálló idő alatt az önkormányzati rendeletbenmeghatározott számú aláírást összegyűjteniük. Ebbenaz esetben a választópolgárok bármikor újra kezdeményezhetika helyi népszavazást. Álláspontom szerintsérti a választópolgárok helyi önkormányzáshoz valójogának helyi népszavazás útján történő gyakorlásátaz olyan önkormányzati rendeleti szabályozás, amelyebben az esetben is lehetővé teszi az aláírásgyűjtő ívhitelesítésének a megtagadását.3.1.6 A választópolgárok reprezentatívcsoportjával összefüggő kérdésekA képviselő-testület önkormányzati rendeletébenszabályozza a választópolgárok tíz és huszonöt százalékközötti számát vagy százalékos arányát. Azönkormányzati rendeletben meghatározott számúvagy százalékarányú választópolgár által kezdeményezetthelyi népszavazást a képviselő-testület köteleskitűzni. Mivel a választópolgári kezdeményezésjoghatása köti a képviselő-testületet a népszavazáselrendelésére, ezért különös figyelmet kellene szentelniaz alábbi kérdések megválaszolására: a) ki afelelőse a választópolgári létszám vagy százalékosarány közlésének?; b) mely – mikori és ki által közölt– adat tekinthető hitelesnek?Az utóbbi kérdés kapcsán véleményem szerintmegfelelő lehet, ha az aláírásgyűjtés közvetlenmegkezdése előtti választópolgári számot vesszükalapul. Az aláírásgyűjtés az aláírásgyűjtő ív mintapéldányánaka hitelesítési záradékkal történő ellátásaután kezdődhet meg, ez az időpont esik tehát alegközelebb az aláírásgyűjtés megkezdéséhez, ebbőlkifolyólag pedig a kezdeményezés benyújtásához is.Ezért véleményem szerint az aláírásgyűjtő ív hitelesítésekorközölt választópolgári számot, százalékaránytkellene alapul venni a kezdeményezésben, ésjoghatás kiváltására alkalmasnak tartani.A kezdeményező választópolgárok tíz és huszonötszázalék közötti abszolút számának önkormányzatirendeletben történő szabályozására adott Ötv.-belifelhatalmazó normát – nézetem szerint – felül kellenevizsgálni. Nemcsak az alaptörvényi rendelkezésmiatt. Vajon szükséges-e a tíz és huszonöt százalékközötti mozgástér biztosítása a helyi jogalkotó számára?Milyen helyi sajátosságok vehetők figyelembee törvényi szabály önkormányzati rendeletben történőkonkretizálásakor? Tényleg elfogadható, hogy azegyik településen a kezdeményezés sikerességéhezJURA 2012/2.

Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról231elegendő legyen a választópolgárok tíz százaléka, amásik településen pedig ehhez akár huszonöt százalékotkelljen produkálni? Álláspontom szerint e kritériumszabályozása egységesen elvégezhető lenne atörvényben, például a kezdeményezés joghatásánakkiváltására alkalmas választópolgári arányszámtizenöt százalékban történő rögzítésével.A fentieken túl garancianormának minősíthetőa joghatás kiváltására alkalmas eset, vagyis az önkormányzatirendeletben meghatározott számú választópolgáráltali kezdeményezés. Garancianormátazonban véleményem szerint nem az önkormányzatirendeletben kellene elhelyezni, hanem a törvényben.Ellenkező esetben problémát indukálhat a szabályozásmellőzése vagy hiányossága, ha nem tartalmazzaa kezdeményező választópolgárok abszolút számátvagy százalékos arányát, mert ekkor a szabályozásnem lesz alkalmas a joghatás kiváltására, ez általmeghiúsítja az Ötv. által előírt kötelezően elrendelendőhelyi népszavazást. 43 A szabályozás mellőzésévelmegnehezül a választópolgárok joggyakorlása,az aláírásgyűjtés időigényes és fáradságos munkájapedig elveszti értelmét.3.1.7 A helyi népszavazás eljárásjogi szabályaia kezdeményezők alapjánA helyi népszavazás eljárásjogi szabályai, az egyeshatáskörök és jogok gyakorlása a szerint módosulnak,hogy a kezdeményezés a választópolgári vagy anem választópolgári körtől származik-e. A választópolgárokönkormányzati rendeletben meghatározottreprezentatív csoportja által kezdeményezett helyinépszavazás joga aláírásgyűjtő íven gyakorolható,míg a nem választópolgári kezdeményezők közvetlenüla polgármesternek nyújthatják be a kezdeményezést,értelemszerűen aláírásgyűjtés nélkül.Az első kezdeményezői kör esetében a Ve. azeljárásjogi hatásköröket a helyi/területi választásiiroda vezetője, a helyi/területi választási bizottság,a polgármester és a képviselő-testület között osztjameg. Ezzel szemben az utóbbi kör kezdeményezésea polgármester és a képviselő-testület hatáskörébeutalja az eljárásjogi feladatok ellátását. A polgármesterfeladata annyiban különbözik a választópolgárikezdeményezéshez képest, hogy ilyenkor nem gyakorolhatjaa hozzá benyújtott kezdeményezéssel kapcsolatoselutasítás hatáskörét, mert ez a hatáskör csaka választópolgári kezdeményezés esetén éled fel aVe.-ben rögzített feltételek fennállásakor. A képviselő-testületihatáskörök már jelentősebb különbséggelgyakorolhatók: a kezdeményezésnek a polgármesterbejelentését követően a képviselő-testület maga vizsgáljaazokat az eljárásjogi feltételeket, amelyeket aválasztópolgári kezdeményezéskor a helyi/területiválasztási iroda vezetője. A képviselő-testület azonbannem marad magára e hatáskör gyakorlása során,mivel munkáját szakmai szempontból segíti, segíthetia jegyző a helyi népszavazás kezdeményezésévelkapcsolatos döntés meghozatalakor: a jegyző ugyanistanácskozási joggal részt vesz a képviselő-testületülésén, 44 és jelzési kötelezettség terheli, ha a képviselő-testületdöntésekor jogszabálysértést észlel. 45A két kezdeményezői csoport kezdeményezésénekjoghatása közötti lényeges és alapvető különbség,hogy az önkormányzati rendeletben meghatározottszámú választópolgár által kezdeményezetthelyi népszavazást – a polgármester bejelentésétkövetően – a képviselő-testület köteles elrendelni,ez az eset tehát a kötelező helyi népszavazások törvényiesetkörét bővíti. Ugyanez nem áll fenn a nemválasztópolgári kezdeményezéskor, mert ott a képviselő-testületetnem köti törvényi szabály; mérlegelésijogkörben dönt a helyi népszavazás elrendelésérőlvagy az elrendelés elutasításáról. A döntést azonbanekkor is meg kell hoznia. 46A helyi népszavazás elrendeléséről vagy annakelutasításáról szóló képviselő-testületi döntés ellenijogorvoslat joga is a szerint változik, hogy mely kezdeményezőicsoporttól származik a kezdeményezés.Amennyiben a választópolgárok kezdeményeztéka helyi népszavazást, úgy a helyi népszavazás elrendelésételutasító képviselő-testületi döntés ellenlehet kifogást benyújtani. Amennyiben azonban nema választópolgári körtől származik a kezdeményezés,úgy a kezdeményezőket csak a helyi népszavazástelrendelő képviselő-testületi döntéssel összefüggésbenilleti meg a jogorvoslat joga. 47 Mivel a képviselő-testületebben az esetben nem köteles elrendelni akezdeményezett helyi népszavazást, így a jogorvoslatkeretében sem kényszeríthető az elrendelésre: nincsugyanis olyan körülmény vagy tény, amely meghivatkozhatólenne a kezdeményezők jogérvényesítésesorán. Az elrendelő határozat tekintetében azonbanhelye van a jogorvoslatnak, ha a kezdeményezésttörvénysértő volta ellenére – nem tartozik a képviselő-testületfeladat- és hatáskörébe a kérdés; nem ajogosultaktól származik a kezdeményezés; egy évenbelül ugyanabban a kérdésben tartottak már helyinépszavazást 48 – pozitív elbírálásban részesítette aképviselő-testület. A választópolgári körtől származóhelyi népszavazási kezdeményezésre irányuló jogorvoslatjoga már aggályosabb, mivel a kezdeményezetthelyi népszavazásról szóló képviselő-testületidöntéssel szemben csak az elutasító döntést lehetjogorvoslat keretében megtámadni, ezért kérdés,hogy az eljárásjogi szabályok megtartása ellenére istörvénysértő kezdeményezés 49 – azaz a törvény alapjánkötelezően elrendelendő helyi népszavazás esete– hogyan kezelhető? A képviselő-testület ugyanisköteles kitűzni a helyi népszavazást, ugyanakkorJURA 2012/2.

232 Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáróla Ve. nem biztosítja az elrendelés elleni jogorvoslatjogát (lásd még az alábbiakban).4. A népszavazás elrendeléseés kitűzése4.1 A helyi népszavazás kezdeményezésénekelutasításaA Ve. értelmében, ha a népszavazás elrendelésére irányulóállampolgári kezdeményezést késve nyújtottákbe, vagy az aláírások ellenőrzésének eredményekénta helyi, illetőleg a területi választási bizottság aztállapította meg, hogy az érvényes aláírások számanem éri el az önkormányzati rendeletben meghatározottszámot, a kezdeményezést a polgármesterelutasítja. 50 A szakirodalmi álláspontok értelmében apolgármesternek joga és egyben kötelezettsége, hogyaz arra jogosulttól átvegye a helyi népszavazási kezdeményezést.Ha nem a jogosult nyújtotta be, akkora beadványt visszautasítja. 51 E kérdéskörrel kapcsolatbanhárom felvetést látok indokoltnak közelebbrőlis megvizsgálni.A Ve. a polgármester elutasító döntését a hozzábenyújtott kezdeményezéssel összefüggésben két esetbenírja elő: a) az érvényes aláírások száma nem éri elaz önkormányzati rendeletben meghatározott számot;b) a kezdeményezést késve nyújtották be. Ez a szabálykizárólag a választópolgárok által kezdeményezetthelyi népszavazás esetén értelmezhető, mivel a másikhárom kezdeményezői csoport – települési képviselőklegalább egynegyede, a képviselő-testület bizottsága, ahelyi egyesület vezető testülete – kezdeményezésekornincs aláírásgyűjtés. Bármely kezdeményezői körrőllegyen is szó, a kezdeményezés mindig a polgármesterheznyújtható be, mivel az Ötv. kimondja, hogy ahelyi népszavazást a polgármesternél lehet kezdeményezni.52 A Ve. úgy nyilatkozik, hogy a polgármester anépszavazás elrendelésére irányuló kezdeményezést(…) nem állampolgári kezdeményezés esetén a benyújtásátkövető legközelebbi ülésnapon bejelenti. 53A Ve. tehát nem rendelkezik a polgármesternek azelutasításra vonatkozó döntéséről arra az esetre, hanem a jogosultak, vagyis a települési képviselők legalábbegynegyede, a képviselő-testület bizottságavagy a helyi egyesület vezető testülete nyújtotta be akezdeményezést. 54 Az Ötv. zárt taxációval szabályozzaa helyi népszavazás kezdeményezésére jogosultakkörét, ami azt jelenti, hogy ez a kör nem bővíthetőtovább az önkormányzati rendeletben. Ebből következően– álláspontom szerint – a nem választópolgárikezdeményezéskor kizárólag a képviselő-testület rendelkezikhatáskörrel a kezdeményezés elbírálásáról:annak befogadásáról vagy elutasításáról.A másik probléma a kezdeményezés elutasításánaka módjához köthető: a Ve. 140. §-ában meghatározottfeltételek fennálltakor a polgármesternem elutasíthatja, hanem mérlegelési jogkör nélkülelutasítja a kezdeményezést. Ezt a törvényi szabálytsem az önkormányzati rendelet, sem a gyakorlatnem írhatja felül.A harmadik probléma az előző két problémaegyüttes fennállásából ered. A polgármester a Ve.140. §-ában szabályozott elutasító döntését önkormányzatihatósági jogkörben hozza meg. 55 Az Ötv.korábban a 11. § (2) – (3) bekezdésében úgy rendelkezett,56 hogy a polgármester (…) önkormányzatijogkörben hozott hatósági határozata ellen a képviselő-testülethezlehet fellebbezést benyújtani. Aképviselő-testület (1) és (2) bekezdés alapján hozotthatározatának a felülvizsgálatát jogszabálysértésrehivatkozással a bíróságtól lehet kéri a határozatközlésétől számított harminc napon belül. A pert azönkormányzat ellen kell indítani.A polgármester eljárása – mint kifejtésre került – ahelyi népszavazás kezdeményezői tekintetében kétrészre tagolható: a választópolgári és a nem választópolgárikör kezdeményezésére. A választópolgárokáltal kezdeményezett helyi népszavazás polgármesterielutasítása vagy befogadása a Ve. 140. §-ábólkövetkezik; ha viszont a helyi népszavazás kezdeményezésenem a választópolgári körtől származik,akkor a polgármester csak a Ve. 138. §-a alapján járhatel: a kezdeményezést a benyújtást követő legközelebbiülésnapon bejelenti. A törvény nem szabályozza akivétel lehetőségét, vagyis a polgármester elutasításnakazt az esetét, amikor a kezdeményezés nem a jogosultaktólszármazik. Ha tehát a polgármester arrahivatkozással utasította el a kezdeményezést, hogyaz nem a jogosultaktól származik, akkor nem tett elegeta Ve.-ben rögzített bejelentési kötelezettségének,és olyan eljárásjogi feltételt vizsgálata alapján hoztameg a döntését, amelyre a Ve. nem hatalmazta felőt. A nem választópolgári kezdeményezés esetébenezért kizárólag a képviselő-testületnek volt hatásköreelbírálni a kezdeményezést, és ez az elbírálás nema polgármester elutasító döntése elleni fellebbezésfolytán, hanem a Ve. 138. §-ban foglalt bejelentésalapján történhetett.Más a helyzet a választópolgárok által kezdeményezetthelyi népszavazással, ahol a polgármesternemcsak a Ve. 138. §-a alapján jár el, hanem tekintettelkell lennie a 140. § rendelkezéseire is. Ebből aszempontból három alapvető eset merülhet fel:a) az elutasítás alapjául szolgáló feltétel(ek) fennállásaesetében történő (jogszerű) elutasítás;b) az elutasítás alapjául szolgáló feltétel(ek)fennállása esetében történő (törvénysértő)befogadás;JURA 2012/2.

Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról233c) az elutasítás alapjául szolgáló feltétel(ek) hiányábantörténő (törvénysértő) elutasítás.A polgármester bármilyen tartalmú döntést is hozotta felmerülő lehetőségekben, az Ötv. 2011. január1-jét megelőző rendelkezései értelmében a döntéseellen a képviselő-testülethez lehetett fellebbezéstbenyújtani, mivel a polgármester e határozata önkormányzatihatósági jogkörben született, az Ötv. pedignem tett különbséget az önkormányzati hatóságiügyek között a tekintetben, hogy azt átruházott hatáskörbengyakorolta-e a képviselő-testület szerve avagysem. Álláspontom szerint azonban ilyenkor logikaiértelemben nem szállhatott vissza a képviselő-testületrea döntés, mivel a polgármester nem átruházotthatáskörben járt el, hanem közvetlen hatáskörét a Ve.biztosította, ezért a hatáskör gyakorlásának eredeti éskizárólagos felelőse volt (most is az). 57 A polgármestertehát ebben az eljárásban a törvénynek volt alárendelve,és nem a képviselő-testület utasításainak. 58A képviselő-testületnek a polgármester döntésével59 összefüggő fellebbezés tárgyában hozott határozataelleni felülvizsgálat esetén az alkalmazandójogszabály (Ötv. vagy Ve.) megválasztását a döntéstárgya alapozhatta meg. Ha a képviselő-testület döntésea polgármesternek csupán a Ve. 138. §-a vagya 140. §-a alapján hozott határozatát érintette, akkorez ellen az Ötv. 11. § (3) bekezdése alapján lehetettfelülvizsgálati eljárást kezdeményezni a bíróságnál.Ha azonban a képviselő-testület a polgármesterneknemcsak a Ve. 138. §-a vagy a 140. §-a alapján meghozottdöntésével foglalkozott, hanem a helyi népszavazáselrendelésével vagy annak elutasításával is,akkor e döntés ellen a Ve. 146. § (2) bekezdése alapjánlehetett kifogást benyújtani a bíróságnál. 60Az Ötv. jelenleg hatályos rendelkezése értelmébena képviselő-testület önkormányzati hatóságiügyben hozott határozata ellen fellebbezésneknincs helye. 61 Fellebbezésnek nincs helye, mivelnincs a képviselő-testület felett álló olyan fórum,amely önkormányzati hatósági hatáskört birtokolna,és az vele függőségi viszonyban állna. AVe. 146. § (2) bekezdésében biztosított jogorvoslatjoga azonban nem fellebbezésnek, hanem kifogásnakminősül, ez a szabály lex specialis, amely azáltalános szabállyal szemben érvényesítendő, ígytermészetesen a helyi népszavazás elrendelésévelvagy a kötelezően elrendelendő helyi népszavazáselutasításával kapcsolatos képviselő-testületi döntésellen helye van a jogorvoslatnak. 624.2 A helyi népszavazás elrendelése,az elrendelés elutasításaA helyi népszavazás elrendelését és annak a törvénybenrögzített időponton belüli meghatározását a Ve.a képviselő-testületület hatáskörébe utalja. Az Ötv.értelmében ez a képviselő-testületi hatáskör nem ruházhatóát. A helyi népszavazás elrendelését vagyaz elrendelésének az elutasítását szintén a választópolgáriés a nem választópolgári kezdeményezőicsoport alapján célszerű megvizsgálni, mivel a kétkezdeményezői kör között lényeges különbségekvannak/lehetnek a képviselő-testületi döntés tartalmáttekintve. Jelen pontban ez utóbbi kezdeményezőikört vizsgálom, mivel a nem választópolgárikezdeményezéskor a képviselő-testület nem köteleselrendelni a helyi népszavazást.A helyi népszavazás választópolgári kezdeményezésekora képviselő-testület a hozzá megérkezőkezdeményezés tárgyában nem mérlegelhet: azt atörvényben meghatározott időponton belül el kellrendelnie, ugyancsak a törvényben rögzített időpontra.A törvényhozó joggal vélelmezi azt, hogy aképviselő-testülethez megérkező, a választópolgárokáltal kezdeményezett helyi népszavazás megfelel atörvényi előírásoknak, ezért a képviselő-testületet ahelyi népszavazás elrendelésére kötelezi. A választópolgárikezdeményezés azonban az eljárásjogi szabályokmegtartása ellenére is lehet törvénysértő (lásdfentebb): a kérdés nem tartozik a képviselő-testületfeladat- és hatáskörébe; a kezdeményezés nem ajogosultaktól származik, az összegyűjtött aláírásokszáma nem éri el az önkormányzati rendeletbenmeghatározott számot, egy éven belül már tartottakugyanabban a kérdésben helyi népszavazást. 63 Ki kellenetehát küszöbölni az eljárásjogi szabályok megtartásaellenére is törvénysértő helyi népszavazáskötelező elrendelésével kapcsolatos joghézagot. Aképviselő-testület ugyanis akkor is köteles elrendelnia helyi népszavazást, ha a helyi/területi választásiiroda vezetője vagy a helyi/területi választási bizottságaz eljárása során nem szűrte ki a törvényneknem megfelelő kezdeményezést [helyesebben, ha ezutóbbi szerv által közölt adatot a polgármester nema Ve. előírásainak megfelelően kezeli (a feltételekfennállásakor nem utasítja el a kezdeményezést;a kezdeményezést annak ellenére elutasítja, hogyaz ennek alapjául szolgáló feltételek nem állnakfenn 64 )]. A képviselő-testület – a polgármesterneka törvényben meghatározottak szerinti bejelentésétkövetően – semmilyen tényre nem alapozhatja azönkormányzati rendeletben meghatározott számúválasztópolgár által kezdeményezett helyi népszavazáselrendelését elutasító döntését, mivel a Ve. nemhatalmazta fel őt egyetlen eljárásjogi feltétel vizsgálatárasem. 65 A Ve. a képviselő-testületet a döntésre – azÖtv. az önkormányzati rendeletben meghatározottszámú választópolgár kezdeményezése esetében akötelező elrendelésre –, és ezzel egyidejűleg a helyinépszavazás időpontjának a kitűzésére hatalmaztaJURA 2012/2.

234 Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogárólfel. A képviselő-testületnek az önkormányzati rendeletbenmeghatározott számú választópolgár által kezdeményezetthelyi népszavazás elrendelését elutasítódöntése tehát abban az esetben is törvénysértő lesz,ha maga a kezdeményezés is törvénysértő. Álláspontomszerint ezért a helyi népszavazás kötelezőelrendelésének elutasítása nem a képviselő-testületmérlegelési jogkörben – vagyis az eljárásjogi feltételekvégső vizsgálata alapján – hozott határozatán,hanem kizárólag a jogorvoslati szakban eljárt bíróságdöntésén alapulhat. Kérdés azonban, hogy milyenszabály érvényesítendő akkor, ha a képviselő-testületkötelezően elrendelendő helyi népszavazást elutasítódöntése ellen senki nem él a jogorvoslat eszközével– tekintve, hogy a bíróság nem hivatalból jár el.További kérdés az is, hogy ha a formai tekintetbentörvényes elrendelés tartalmi szempontból törvénysértő,66 akkor milyen szabály érvényesíthető, tekintve,hogy ekkor a Ve. nem biztosítja a jogorvoslatjogát. Mindezért az a véleményem, hogy a választópolgárokáltal kezdeményezett helyi népszavazásrólszóló képviselő-testületi döntés mindkét típusa, azelrendelő és az elrendelést elutasító döntés ellen isbiztosítani kellene a jogorvoslat jogát.4.3 A helyi népszavazás elrendeléséről vagyelutasításáról szóló döntésA képviselő-testületek kötelesek megalkotni a helyinépszavazásról és a helyi népszavazásról szólóönkormányzati rendeletüket. Mivel ez a tárgykörkötelező jogalkotási tárgykört képez, ezért a képviselő-testületeknekakkor is meg kell alkotniuk az ilyentárgyú rendeletüket, ha az Ötv. és a Ve. szabályait elegendőnektartják a kezdeményezések lefolytatására.Egyetértek Fogarasi József álláspontjával, miszerinte tárgykör önkormányzati rendeletben történő szabályozásatöbb okra visszavezethetően is aggályos, 67mindazonáltal a rendeletet meg kell alkotni, ezért aztjavaslom, hogy a helyi jogalkotók a tárgykör olyanszegmensét szabályozzák, amely ténykérdés: idetartozhat elsősorban a kezdeményezett helyi népszavazásrólszóló döntés formája – a határozati alakrólvaló rendelkezés – és az ahhoz szükséges szavazatiarány rögzítése. A helyi jogalkotók a ténykérdésekszabályozása mellett a Ve. és az Ötv. szabályaithagyják érintetlenül – tekintettel a Jat. 68 előírásaira 69–, és ne egészítsék ki, ne bővítsék vagy szűkítsék anormatív előírásokat. 70Ami a döntés formáját illeti, a helyi jogalkotókhatározattal rendelik vagy utasítják el a helyi népszavazástés a helyi népi kezdeményezést. A döntéshezszükséges szavazati arány a kötelezően elrendelendőhelyi népszavazás esetében csak egyszerű többséglehet, 71 mivel ezekben az esetekben a képviselő testületekneknincs mérlegelési joga, tehát nem írhatóelő az egyszerű többségnél szigorúbb feltételt támasztódöntés. A képviselő-testület diszkrecionálisjogkörében elrendelhető helyi népszavazások eseteibenazonban szabályozható az egyszerű többségés a minősített többség is, de ez utóbbit nem a helyinépszavazásról szóló önkormányzati rendeletben,hanem a szervezeti és működési szabályzatról szólóönkormányzati rendeletben (SzMSz) lehet csak szabályozni,előírni. 725. A helyi népi kezdeményezés5.1 A helyi népi kezdeményezés eljárásjogiszabályaiA helyi népi kezdeményezés eljárásjogi szabályait aVe. a XVI. fejezetében szabályozza.A helyi népi kezdeményezés során a 118. § (2)-(5)bekezdése, a 119. §, a 133-140. § és a 146. § (1) bekezdésénekrendelkezéseit az e fejezetben foglalteltérésekkel kell alkalmazni. 73 Az eljárásjogi eltérésa kezdeményezés aláírásgyűjtő íve hitelesítéséneka megtagadására vonatkozik, miszerint akkor kellmegtagadni az aláírásgyűjtő ív hitelesítését, ha akérdés nem tartozik a képviselő-testület hatáskörébe,illetőleg, ha az aláírásgyűjtő ív nem felel meg a jogszabályielőírásoknak. 74Az Ötv. ugyanabban a normában hatalmazta fela képviselő-testületeket a helyi népszavazás és ahelyi népi kezdeményezés további feltételeinek, azeljárási rendnek a szabályozására. Ez a tény esetleg„megtévesztő” lehet a helyi jogalkotók számára, mertazt tükrözi, hogy mindkét jogintézmény ugyanolyantartalommal és terjedelemmel szabályozható. Énazonban úgy gondolkodom, hogy ez tévedés, mivel aVe. a kéttípusú kezdeményezést másként szabályozzaaz aláírásgyűjtő ív vonatkozásában. A helyi népszavazásrairányuló kezdeményezés aláírásgyűjtőíve hitelesítése megtagadásának négy törvényi esetevan, míg a helyi népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtőívnek csupán kettő speciális esete. Amit aVe. a helyi népszavazásra irányuló kezdeményezésrerögzít, az automatikusan nem értelmezhető és alkalmazhatóa helyi népi kezdeményezésre is, ez alattértve a helyi népszavazás kezdeményezési moratóriumátés a tiltott helyi népszavazás tárgyköreit.Mivel a választópolgárok a helyi népi kezdeményezéshezvaló jogukat aláírásgyűjtő íven gyakorolják,a Ve.-nek az ív hitelesítése megtagadására vonatkozórendelkezése garanciaszabálynak minősíthető.Álláspontom szerint az önkormányzati rendeletbennem írható elő, hogy a helyi/területi választási irodavezetője – a helyi népszavazás törvényi szabályozá-JURA 2012/2.

Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról235sának analógiájára – tagadja meg az aláírásgyűjtő ívhitelesítését, ha egy éven belül (vagy bármilyen másidőponton belül) – akár helyi népi kezdeményezésáltal, akár saját hatáskörben – ugyanazt a kérdést mármegtárgyalta a képviselő-testület. Ha ezt az önkormányzatirendelet megtehetné, akkor ezzel a Ve.-neka helyi népi kezdeményezésre irányuló aláírásgyűjtőív hitelesítésének taxatív módon meghatározó eseteitbővítené. A törvényhozó ugyanis nem véletlenülmellőzte a megtagadás ezen esetét a helyi népi kezdeményezésnél.Véleményem szerint a moratóriumkikötése abban az esetben is törvénysértő, ha a helyinépi kezdeményezést azért utasítja el a polgármester,mert nem gyűlt össze a helyi népi kezdeményezéshezszükséges választópolgári aláírások önkormányzatirendeletben meghatározott száma. Ez a tény ugyanismegítélésem szerint csupán arra alkalmas, hogy apolgármester elutasítsa a kezdeményezést, de arramár nem alkalmas – sőt törvénysértő –, hogy ez alapjána jegyző a választópolgároknak ugyanannak azügynek a megtárgyalására irányuló, meghatározottidőn belüli következő kezdeményezésére irányulóaláírásgyűjtő ív hitelesítését – az önkormányzatirendeletben kikötött moratóriumi szabály alapján– megtagadja.Hasonlóan a helyi népszavazásnál leírtakra, ittis érvényes az a megállapítás, miszerint a képviselő-testületaz önkormányzati rendeletben meghatározottszámú választópolgár által kezdeményezettügyet köteles megtárgyalni. Amennyiben a kérdésnem tartozik a képviselő-testület hatáskörbe, akkorennek az eljárásjogi feltételnek a jogsértő voltára azaláírásgyűjtő ív hitelesítésekor kell rámutatni és akezdeményezést kiszűrni, az aláírásgyűjtő ív hitelesítésétmegtagadni. Ezért a képviselő-testület ahozzá eljutott kezdeményezést nem utasíthatja eljogszerűen, erre vonatkozóan – megítélésem szerint– nem állapíthat meg szabályokat az önkormányzatirendeletben, és nem bővítheti vagy szűkítheti a Ve.eljárásjogi szabályait sem.5.2 A helyi népi kezdeményezés fejlesztésilehetőségeiAz Ötv. értelmében népi kezdeményezés útján aképviselő-testület elé terjeszthető minden olyan ügy,amelynek eldöntése a képviselő-testület hatáskörébetartozik. 75 A képviselő-testület önkormányzatirendeletében meghatározott – a választópolgároköt százalékánál nem kevesebb és tíz százalékánálnem nagyobb – számú választópolgár a népi kezdeményezésta polgármesternek nyújthatja be. Aképviselő-testület köteles megtárgyalni azt a népikezdeményezést, melyet a képviselő-testület általmeghatározott számú választópolgár indítványozott.76 A helyi népi kezdeményezés önmagábanvéve viszonylag gyenge hatáskörű jogintézménynektekinthető, mivel a törvény értelmében a képviselő-testületcsupán megtárgyalni köteles a választópolgárokáltal előterjesztett ügyet, aminek nem biztos,hogy lesz érdemi foganatja. Álláspontom szerinte jogintézmény fejlesztésével is foglalkozni kellene,a helyi népi kezdeményezés tehát megtartandó jogintézménya jövőre nézve, de mindképpen érdemimódosítások végrehajtásával.A helyi népi kezdeményezés abban az esetbentekinthető a választópolgárok demokratikus jogieszközének, ha a képviselő-testület érdemmel foglalkozikaz előterjesztett üggyel. A képviselő-testületaz Ötv. 50. § (2) bekezdésében kapott felhatalmazásalapján önkormányzati rendeletben szabályozza ahelyi népi kezdeményezés további feltételeit, az eljárásrendjét. A kutatásaim során nem találkoztamolyan önkormányzati rendelettel, amely a helyi népikezdeményezést széles körűen szabályozta volna. Eza helyi népszavazásról sem mondható el, de e jogintézményesetében mégis megfigyelhető egyfajtaszabályozási „kísérlet,” aminek azonban a sikerességétegyáltalán nem tükrözi vissza az Alkotmánybíróságnakaz e tárgyú önkormányzati rendeletekkelkapcsolatos tengernyi határozata.A helyi népi kezdeményezés erősítése érdekébenezért azt javaslom: a törvényben kerüljön rögzítésre,hogy a kezdeményezéssel előterjesztett ügyet a képviselő-testületközmeghallgatás keretében tárgyaljameg. Amennyiben ugyanis a képviselő-testület arendes ülésén tárgyalja az ügyet, úgy a nyilvánosságszámára – főszabály szerint – nincs lehetőség atanácskozásban való részvételre. Ha viszont a kezdeményezéstközmeghallgatásra tárják, úgy az Ötv.erejénél fogva nyílik lehetőség az ügy tárgyalásábanvaló részvételre. 77 E megoldás eredményeképpen aválasztópolgárok mindvégig az ügy „urai” maradhatnak,segíthetik a képviselő-testületi döntést, nyomástgyakorolhatnak a kedvező tartalmú döntésre.Javaslom azt is, hogy a Mötv.-nek az át nemruházható képviselő-testületi hatásköröket szabályozórendelkezésébe 78 kerüljön be a helyi népi kezdeményezésmegtárgyalása is, természetesen csakakkor, ha a jogintézmény a jövőben megmarad. AzÖtv.-nek az át nem ruházható hatásköröket szabályozórendelkezése 79 sem tartalmazza a helyi népikezdeményezés megtárgyalását. Az Ötv. előírásábólazonban, miszerint a képviselő-testület kötelesmegtárgyalni azt a népi kezdeményezést, amelyeta képviselő-testület által meghatározott számú választópolgárindítványozott, az következik, hogy ehatáskör gyakorlásának felelőse a képviselő-testület.Álláspontom szerint e hatáskör nem ruházható át aképviselő-testület szervére.JURA 2012/2.

236 Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogárólA helyi népi kezdeményezés egy sajátos hatáskörrel,jelesül a jogalkotási kezdeményezéssel isbővíthető lenne a jövőben. Kutatásaim során Észtországközjogi szabályozásában találkoztam ezzel ajogintézménnyel, aminek a lényege abban áll, hogya választópolgárok által kezdeményezett jogalkotásieljárást – amennyiben a képviselő-testület feladat- éshatáskörébe tartozik – a képviselő-testületnek le kellfolytatnia. 80 Mivel a rendeletalkotás a képviselő-testület– át nem ruházható – hatáskörébe tartozik, ezért eza tárgykör, külön szabályozás nélkül is, a helyi népikezdeményezés alapjául szolgálhat. A szabályozástehát akkor nyerne értelmet, ha a képviselő-testületa jogalkotási kezdeményezést nemcsak megtárgyalnilenne köteles, hanem annak – szabályozási típusúönkormányzati rendelet – megalapozottsága eseténmeg is alkotná a jogszabályt.A helyi népi kezdeményezéskor aránytalanulmagas követelmény az önkormányzati rendeletbenszabályozott maximális tíz százaléknak megfelelőkezdeményezői létszám ahhoz képest, hogy a képviselő-testületcsupán megtárgyalni köteles az ügyet.A maximális tíz százalék azonos a helyi népszavazásminimális százalékával, ezzel a demokratikus jogieszközzel pedig – igaz ugyan, hogy érvényességi éseredményességi kritériumok mellett, idő- és pénzigényeseljárással, de – mégis önkormányzati döntésérhető el. A helyi népi kezdeményezéshez szükségesöt és tíz százalék közötti, önkormányzati rendeletbenrögzített választópolgári aránynak a jövőben a törvénybenszabályozott konkrét öt százalékban történőrögzítése megfontolandó lehetne, tekintettel a helyinépszavazásnál elmondottakra is.* * *A tanulmányban kifejtettek alapulvételével úgylátom, hogy a helyi népszavazás és a helyi népikezdeményezés törvényi szabályai alapvetően megőrizhetők,de a szükséges módosítások, kiegészítésekelvégzése, ellentmondások feloldása semmiképpennem mellőzhető. Szerintem a Ve. jelenlegi szabályaiáttekinthetőek, gyakorlatiasak.Jegyzetek1Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás az új Alkotmánybanés a sarkalatos törvényben (kézirat, 2011). A tanulmánya 2011 februárjában hatályos joganyagra épült (a 2011.február 4-én megrendezésre került országos alkotmányjogikonferencia szerkesztett változata).2Az Alkotmány-előkészítő Eseti Bizottság munkaanyaganem került figyelembe vételre.3Alaptörvény 31. cikk (2) bek.4Mivel a helyi népszavazás korábbi szabályozása azÖtv. hatálya alá tartozott, így a jogintézmény fejlesztését célzóelképzelések is a Mötv.-t előkészítő munkaanyagban fogalmazódtakmeg, de a jogintézmény végül kikerült a Mötv. hatályaalól (a Mötv. rendelkezéseinek jelentős része sarkalatosnakminősül, az Alaptörvény szerint azonban helyi népszavazásttörvényben meghatározottak szerint lehet tartani).5Ezt az elképzelést én is üdvözlöm, és továbbgondolásraérdemesnek tartom az adóügyi kérdések esetleges helyi népszavazásrabocsátásának jövőbeli lehetőségét, esetleges megszorítórendelkezések bevezetésével. Herbert Küpper felhívtaarra a figyelmet, hogy „(…) a vonatkozó jog-összehasonlításalapján megállapíthatjuk, hogy alig van olyan tárgykör, amelya természeténél fogva szakszerűtlen lenne (a népszavazás kitűzésére– magyarázat tőlem). Ez az adókkal és az adózássalösszefüggő, és a hasonló tárgyú törvényekre is áll. A költségvetésmint egész, a parlamentre tartozik, de egyes, adózássalösszefüggő döntéseket a nép is hozhat. Svájc példája mutatja,hogy a nép nagyon felelősségteljesen tud bánni ezzel a hatáskörrel.”Herbert Küpper: A demokrácia közvetlen gyakorlásasorán hozott döntések minőségének ellenőrzése és megőrzése.Pro Publico Bono 2011/2. sz. 11-12. o.6Ve. 132. §-a7Ötv. 47. (1) bek. a)-d) pontja8Ve. 118. § (3) bek.9A polgármestert sem vizsgálódási, sem mérlegelési jogkörnem illeti meg a hozzá benyújtott kezdeményezés tárgyában,vagyis a polgármester eljárásjogi feladatai formálisak.10A helyi népszavazás nem választópolgári (a Ve. – helytelen– szóhasználata szerint állampolgári) kezdeményezésérőllásd részletesebben: Fogarasi József: Gondolatok a helyi népszavazásról.Magyar Polgármester 2008. 1. sz. 2. o.11Azok az önkormányzati rendeletek, amelyekben aképviselő-testületek a maguk számára is beleszólást biztosítottaka kezdeményezett helyi népszavazás kérdésének a megfogalmazásába,a Ve. 1997. november 6-án történő hatálybalépését követően jogsértően jártak el [vö. az 59/2002. (XI. 28.)AB határozattal. ABH 2002. 662, 666.]12Az önkormányzati rendszer magyarázata (szerkesztő-lektor:Verebélyi Imre). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó,Budapest 199913Fürcht Pál: A helyi népszavazás, népi kezdeményezés.In: Az önkormányzati rendszer magyarázata (szerkesztő-lektor:Verebélyi Imre). Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest,1999. 213. o.1459/2002. (XI. 28.) AB határozat: „a hatályos törvényiszabályozás már nem teszi lehetővé, hogy a képviselő-testületa népszavazásra felteendő kérdést az aláírásgyűjtő ív hitelesítésétkövetően átfogalmazza a szavazólap számára. Ígya szavazólap megfogalmazásába sem a képviselő-testülettagjainak, sem a helyi választási bizottságnak, a kezdeményezőkáltal választott bizottság tagjainak a bevonására nincstörvényes lehetőség.” Magyar Közlöny 2002. 146. sz. 8111. o.15ABH 1997. 851, 852.16A Ve. a helyi/területi választási iroda és a helyi/területiválasztási bizottság döntései ellen is jogorvoslati jogotbiztosít, tehát ezekben az eljárási szakokban lehet kifogást,illetőleg fellebbezést benyújtani.17Ve. 133. § (2) bekezdésének a) pontja.18Lásd bővebben: Kiss Mónika Dorota: A véleménynyilvánítóhelyi népszavazásról. Comitatus ÖnkormányzatiSzemle 2010. 192. sz. (július) 20. o. és 28. o.19Ötv. 46. § (1) bek. a)-c) pontja20Lásd például Chronowski Nóra: Az önkormányzatoktelepülésen belüli kapcsolatai. In: Önkormányzati iránytű(szerk. Csefkó Ferenc). Új Historica Kiadó, Villány 2000. 304.o.; Tábit Renáta: Álláspontom szerint – Reflexió Kiss MónikaDorota írására. Pro Publico Bono Online 2011. 2. sz. 2. o.; BarnabásZoltán et al.: Közigazgatási Szakvizsga – Önkormányzatiközigazgatás (tankönyv). Nemzeti Közigazgatási Intézet,Budapest 2012. 14. o.21Ötv. 48. §22Ld. az 1. sz. lábjegyzetben jelzett tanulmányban foglaltakat.JURA 2012/2.

Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogáról23723A szakirodalomban – a szerző által garanciaszabálynakminősített – olyan állásfoglalás is olvasható, miszerint „önkormányzatidöntést csak a képviselő-testület hozhat vagy aképviselő-testület által választott olyan szerv, amelyre a képviselő-testülethatáskört ruházhat át.” Csalló Krisztina: A helyiönkormányzatok országos rendszere; szervei, szervtípusai. In:A helyi önkormányzatok (szerk. Fogarasi József). HVG-ORACLap- és Könyvkiadó Kft., Budapest 2010. 91. o. (A kiadványlektora: Takács Albert). Megjegyzem, hogy az idézett álláspontsúlyos tárgyi tévedést tükröz – ezért nem is tudok azonosulnivele –, mert önkormányzati döntést nemcsak a képviselő-testületvagy annak választott szerve, hanem a helyi népszavazásis hozhat [vö. az Ötv. 2. § (2) bekezdésével.]24Ötv. 46.§ (1) bek. a)-c) pontja25Ötv. 46. § (1) bek. d) pontja26Ve. 133. § (2) bek. a) pontja27Ötv. 46. § (2) bek.28A törvényjavaslat értelmében ez alól egy kivétel van:a választópolgárok tíz és huszonöt százalék közötti számánakmeghatározása. Értelmezésem szerint az alaptörvényiszabályozás nem teszi lehetővé, hogy a képviselő-testületa jövőben is az önkormányzati rendeletében szabályozza akezdeményezői számot, százalékos arányt.29A jegyzői feladatok fontosságáról, szakmai felkészültségérőllásd: Lászlóné Kovács Ilona: A helyi népszavazásokdilemmái – A közvetlen és a közvetett demokrácia. ComitatusÖnkormányzati Szemle 2008. 11-12. sz. 50. o.30Lásd még: Lászlóné Kovács Ilona i.m. 50. o.31A helyi népszavazás kérdésének egyértelműségi vizsgálatáróllásd: Fogarasi József: Gondolatok a helyi népszavazásról.Magyar Polgármester 2007. 3. sz. 5. o.32Ötv. 48. § harmadik fordulata33Az Ötv. e szabálya közvetve kijelöli a helyi népszavazáseredményének moratóriumát, miszerint egy évig ugyanabbana kérdésben nem tűzhető ki újabb népszavazás, sem eredményesség,sem eredménytelenség esetén. A Törvényjavaslatvélhetően ebből az okból kifolyólag rögzítette a moratóriumidejét szintén egy évben, ami – szerintem – a rövidsége miattmegkérdőjelezhető, ezért a magam részéről hosszabb időtávotjavasolnék bevezetésre.34A helyi népszavazás érvényes, ha a választópolgároktöbb mint a fele szavazott, és eredményes, ha a szavazóknaktöbb mint a fele a megfogalmazott kérdésre azonos választadott. Ötv. 45. § (2) bek. a)-b) pontja.35Ve. 134. § (1) bek.36Ve. 133. § (3) bek.37Ve. 133. § (4) bek.38Ve. 133. § (2) bek. c) pontja.39Ha kifogással élnek, akkor az eljárás még szükségképpenmeg is hosszabbodik a bírósági döntés meghozatalánakidejével.40Ve. 138. §41Ve. 139. §42Ve. 141. §43Lásd még: Tilk Péter: Gondolatok a kormányhivatalokvezetőinek önkormányzati rendeletalkotásra vonatkozó (pótlási)hatásköréről. Új Magyar Közigazgatás 2011. 8. sz. 14. o.44Ötv. 36. § (2) bek. e) pont45Ötv. 36. § (3) bek.46Ve. 139. §47Ld. a problémakörről még: Fogarasi József (2008)i.m. 2. o.48Ebben az esetben azt kell vizsgálnia a képviselő-testületnek,hogy az általa elrendelhető, ugyanabban a kérdésbenmegtartandó helyi népszavazás időpontja a korábbi, azonostárgyú helyi népszavazáshoz képest milyen időpontra esik.Ha ugyanis a törvényes határidőn belül (négy hónap) az új,a korábbival azonos kérdésű helyi népszavazás kitűzhetőolyan időpontra is, hogy az egy éves moratóriumon kívülessen, akkor a helyi népszavazás – álláspontom szerint – elrendelhető.Fontos kritérium azonban, hogy nemcsak a helyinépszavazásnak, hanem magának az elrendelésnek is az egyévesmoratóriumon kívül kell történnie, mivel az Ötv. nem ahelyi népszavazás időpontját tiltja az egyéves moratóriumonbelül, hanem az elrendelést.49A Ve jogorvoslati jogot biztosít mind a jegyző, főjegyző,mind a helyi/területi választási bizottság döntéseiellen is, ami azonban nem jelenti azt, hogy bárki is élni foga jogszabály nyújtotta „fellebbviteli” lehetőségekkel, tehát akezdeményezés jogsértő volta nem biztos, hogy e szakaszokbankiszűrésre kerül.50Ve. 140. §51Fürcht Pál i.m. 218. o.; Chronowski Nóra i.m. 305. o. Ld.még az 56/1992. (X. 4.) AB határozatot (ABH 1992. 401, 404.) Ezaz alkotmánybírósági határozat ugyancsak a Ve. megalkotásaés hatályba lépése előtt szültetett meg; ez a megállapítás akkorérvényes volt a polgármester hatáskörei tekintetében (1997-tőlkezdve azonban már nem az).52Ötv. 47. § (1) bek.53Ve. 138. §54A választópolgári kezdeményezéskor az aláírásokat aválasztási bizottság ellenőrzi, a polgármesternek tehát nincshatásköre ezt megítélni.5556/1992. (XI. 4.) AB határozat (ABH 1992. 401, 404.)56Az Ötv. 11. § (2) – (3) bekezdésének rendelkezéseit a2010. évi CXXVI. törvény 39. §-a 2011. január 1-jétől hatályonkívül helyezte, a probléma azonban a jövőre nézve is tanulságulszolgálhat.57Az Ötv. azonban nemcsak az átruházott hatáskörbentörténő döntés esetén biztosította a fellebbezés jogát, amiálláspontom szerint – a helyi népszavazás kezdeményezéseesetében, mint látható – igen aggályos volt.58Ellenkező esetben a polgármester döntése ellen akkoris fellebbezéssel lehetett élni, ha az a törvénynek megfelelővolt.59Újfent hangsúlyozom, hogy értelmezésem szerint aválasztópolgárok által kezdeményezett helyi népszavazásieljárásban a polgármester nem rendelkezik „döntési” jogkörrel(helyesebbnek tartanám ezért a „döntés” helyett a„dokumentált eljárás” kifejezését). Természetesen a kezdeményezésbefogadásáról vagy elutasításáról határoznia kell, ez ahatározat azonban a Ve. szabályainak a puszta megjelenítése,visszatükrözése lesz. A nem választópolgári körtől származókezdeményezés esetén ugyancsak nincs a polgármesternekdöntési jogosítványa: ekkor továbbítja a kezdeményezést aképviselő-testülethez, és ez a szerv jogosult dönteni.60Ve. 146. § (2) bekezdése: a képviselő-testület, illetőlega közgyűlés népszavazást elrendelő, valamint kötelezően elrendelendőnépszavazás elrendelését elutasító határozata ellena határozat közzétételétől számított nyolc napon belül a helyibírósághoz (Budapesten a Pesti Központi Kerületi Bírósághoz),illetőleg a törvényszékhez lehet kifogást benyújtani.61Ötv. 11. § (1) bek.62Egyetértek Lászlóné Kovács Ilona véleményével, miszerinta polgármester döntésével kapcsolatos jogorvoslatijogot tisztázni kellene a jövőben. Lászlóné Kovács Ilona i.m. 49. o.63Álláspontom szerint a helyi népszavazás kezdeményezésénekjogsértő volta kizárólag az Ötv. és a Ve. rendelkezéseineka megsértésén alapulhat, az önkormányzatirendeletén nem. Ha ugyanis ezen is alapulhatna, akkor aképviselő-testületek tetszőleges számú feltételt támaszthatnánaka helyi népszavazás kezdeményezésére, annak akár amegnehezítésére is.64Ide sorolható még a polgármesternek a nem választópolgárikezdeményezés elutasító döntése is arra hivatkozással,hogy azt nem a jogosultak nyújtották be (a vizsgálati pontbanazonban a választópolgári kezdeményezésről írok).65Álláspontom szerint az Ötv. 50. § (2) bekezdésébenadott szabályozási felhatalmazást sem lehet olyan kiterjesztőenJURA 2012/2.

238 Kiss Mónika Dorota: A helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezés eljárásjogárólértelmezni, hogy annak eredményeképpen a képviselő-testületönmaga számára az önkormányzati rendeletben hatáskörtállapítson meg a Ve.-ben rögzített feltételek vizsgálatára, illetőleg,hogy az e feltételek vizsgálata alapján a Ve. előírásaibaütközően elrendelje vagy elutasítsa a helyi népszavazást.66A képviselő-testület eleget tesz (mert köteles elegettenni) a Ve. helyi népszavazás elrendelését előíró szabályánakakkor is, ha a kezdeményezés valamely eljárásjogi feltételmegsértése miatt törvénysértő.67Fogarasi József: Gondolatok a helyi népszavazásról.Magyar Polgármester 2007. június-július. 5. o.68A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény69Jat. 3. § harmadik fordulata70A Jat. 2011. január 1-jén hatályba lépett. Ettől az időponttólkezdve a helyi népszavazás és a helyi népi kezdeményezéstörvényi szabályai nem ismételhetők meg az önkormányzatirendeletekben. Sajnos nagyon sok önkormányzatirendelet megsérti a Jat. előírását.71Vö. az 1556/H/1992. AB határozattal.72Vö. az Ötv. 15. § (1) bekezdésével és az Ötv. 10. § (1)bekezdésének c) pontjával, illetve az 1556/H/1992. AB határozattal.73Ve. 147. §74Ve. 148. § a)-b) pont75Ötv. 49. § (1) bek.76Ötv. 49. § (2) bek. Az Ötv. – szemben a helyi népszavazásszabályozásával – nem rendelkezik a nem választópolgárikör kezdeményezési lehetőségéről. Ennek oka az, hogy a településiképviselők legalább egynegyede és a képviselő-testületbizottsága a törvény erejénél fogva olyan státuszban van, hogyegy adott téma képviselő-testületi megtárgyalását bármikorkezdeményezheti. A helyi egyesület vezető testületének a jogaazonban megfontolandó lehet a jövőben, jóllehet a Törvényjavaslataz e kezdeményezői kört szabályozó törvényi rendelkezésthatályon kívül helyezné, mert indokolása szerint ez amegoldás – mint 22 év után bebizonyosodott – idegen a helyinépszavazás jogintézményétől.77Ötv. 13. §78Mötv. 42. §79Ötv. 10. § (1) bek.80Kiss Mónika Dorota: Az önkormányzati hatalomgyakorláskelet-közép-európai modelljei. Magyar Jog 2010. 10.sz. 634. o. és 638. o.JURA 2012/2.

Jorn van Rij: A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome?Jorn van Rijsenior lecturer of Criminology at INHollandUniversity of Applied Sciences in RotterdamA Dutch Invitation: HungarianWomen Welcome?1. IntroductionThis article looks at the transition of Dutch societyand the legalistic difficulties this has brought forth.It focuses towards the operation of organised crime,more specific the trafficking and forced prostitutionof Hungarian women working in the Netherlandsand seeks to stimulate discussion regarding combatingthis type of crime from both a Dutch, Hungarianand EU perspective.2. Background: Dutch societyThe Netherlands are, at least for a lot of people whonever have been there, commonly perceived as aSodom and Gomorra like society with an everlastingpresence of drugs and prostitution. And yes it’sa fact that the Dutch government has been lenienttowards these types of substance use and humanbehaviour, which are commonly (more) criminalisedin other countries then they are in the Netherlands,but this is explained by a short historical review. Atthe end of the 1960’s early 1970’s Dutch society wasin turmoil as at one hand the youth and on the otherhand the women were starting with (re-)conqueringtheir position within, a up until then, mostly whitemiddle-aged male orientated society. as a result ofthis cultural and feminist based non-violent revolutionto gain autonomy 1 , structural changes havebeen realised within Dutch society and also withinthe criminal legislation as they have triggered a (re)new(ed) interest in the victim as crucial part of thecriminal and penal process. The Dutch youth optedanother approach by being rebellious and by doing soturning themselves against dominant society whichup until then was structured upon a middle-agedwhite male perspective. They took on the Americanhippy culture with a positive attitude towards theuse of illegal stimulants i.e. marihuana and a liberalmoral towards sex as an example.In regards to the first, they started using differenttypes of drugs on such a wide scale, the policedecided not to act as this caused more social problems.This was motivated by the limited success rates239of prosecution and by extension when a case wasprosecuted s successfully, the sentencing was nextto nothing and in no relation to the deployment ofthe police. Eventually the police decided not to actand they started to condone the situation and onlyintervene in cases when a situation was beyond(informal agreed upon) limits. In the end these twosocial processes required legal action by an increasinglycornered government. 2 Instead of implementinglegislation focussing towards repression as otherEuropean countries like France and the UK did, theDutch government choose a path of de facto legalacceptance for drugs and a formal (de iure) approachfor prostitution as repression was seen unnecessaryand not feasible. For the practical implementationof legal measures regarding the drug(ab)use, thiseventually led to the commonly discussed and criticisedDutch Condone Policy towards several typesof grey list substances, also known as soft-drugs likeMarihuana. Beside this situation not of non-acting onsoft-drugs use and controlled sales, prostitution requireda different approach as the stakes i.e. women’srights requested legalisation. The profession of aprostitute as a woman’s choice and given right wasless criticised nationally and on a European level andbecame a formalised fact on the first of October 2000after more than two decades of debate and almost30 years after the entry into force of the Drug relatedCondone Policy. 3 With this legalisation, the initialidea was to minimise the influence of human traffickersand abolish forced prostitution. Interestingto know is that Sweden chose a completely differentapproach with the same goal. Instead of legalisationin 1999 they choose to fully criminalise and penalisethe purchase of sex by men. 4 Part of the Dutch approachof legalisation was that the women were seenas independent entrepreneurs who should registerthemselves at the Chamber of Commerce, pay taxesand by doing so would also benefit of the decriminalisationof the profession. These advantages existedout of accessible funded social health care andprotection and regulation out of labour law existingout of secondary benefits like a pension, disabilitycompensation and unemployment benefits. At thistime, both legal developments lacked a criminal andpenal base as they were approached out of a healthcare perspective in order to minimise risks of illness,addiction, abuse and death.This process of decriminalisation and legislationwas not flawless as European pressure led toseveral adaptations. The international pressure wasespecially noticeable within the drug orientatedCondone Policy as the French government used itsEuropean influence to put pressure on the Dutch. 5This eventually led to re-criminalising the so-calledJURA 2012/2.

240 Jorn van Rij: A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome?Hajjis and Magic Mushrooms. This eventually becamea legal nightmare as criminal law became moreinfluential and pro-active and suppressed the sethealth care goals. With this limitation of the healthcare legislation and goals, criminal law replaced theonce so noble protective goals by means that wereonce supportive but now became a goal in itself. Infact this means that when a process of criminalisationc.q. decriminalisation is not completed withina certain period it will linger and what follows is atime of uncertainty which eventually will act as astimulant for organised criminals to operate in thegrey sphere surrounding the process of legalisation.An example can be found in de Condone Policy asthe so-called back door approach has been left unnamed.This means the sale of marihuana by a coffeeshop is accepted, provided that the AHOJ-G rules 6and additional standards are uphold. The cultivationand supply of the marihuana however has been leftunregulated resulting in the situation that the influenceof organised crime is becomingly increasing.Because of this governmental action against thiscriminal behaviour is required and criminal lawwill be implemented as a short term solution. Asa result society is becomingly more and more willinglyor unwillingly subjected to the rules of criminallaw, minimising peoples’ freedom while this liberalconcept of freedom was once the basis for the entireDutch legalisation process.The growth of organised crime within Dutchsociety as a result of legislative hiatus has been asubject of growing interest ever since the 1980’s KlaasBruinsma era. 7 The turnover of these criminals wasestimated to run into the billions of Euros each yearand their influence into society grew rapidly. 8 Thesecriminals are commonly seen as octopi with tentaclesin all spheres of society, conducting all types of criminalbehaviour. A large part of their income is derivedout of the trafficking of Eastern-European womenwho are forced into a life of prostitution. The wordforced in this means more than having an enforcer,commonly a large unfriendly man, with a baseballbat standing outside of your window/rooms but italso implicates different types of grooming, seductionand trickery. 93. Peoples’ Perceptions of ProstitutionDuring the academic year of 2008-2009, 218 Bachelorof Law students for their course on criminologicalresearch methods conducted 5000 face to face questionnairesamongst people living in Rotterdam basedupon a non-probability stratified sample of the differentboroughs. Eventually 2419 questionnaireswere returned as being valid. The questionnairelooked into the Not In My Backyard (NIMBY) feelingstowards prostitution in relation to other more orless unwanted phenomena like a homeless shelter, arehab centre and a youth centre for troubled criminalyoungsters. Over 92% of the respondents weremost negative about having a red light district orother type of regulated prostitution area in their ownneighbourhood and 99% of the respondents whenasked if they would mind having one in their ownstreet. At the same time almost 86% of the respondentsdeclared to have a positive attitude towards theconcept of prostitution in Dutch society.Generally speaking we can assume Dutch societyis okay with the concept of prostitution as long asthis does not come too close to the sphere of everydaylife. This also portraits the general attitude stillpresent since the turnaround from the late 1970’swhen almost every one opposed to prostitution inneighbourhoods but 80% declared to have a positiveattitude.4. Hungarian Womenin the NetherlandsOver the period of September 2009 – September 2011,186 women working as prostitutes at several wellknow red lights districts in the cities of The Hague,Amsterdam and Groningen as well as women workingin a private surrounding in the city of Rotterdamin The Netherlands were interviewed. The mainfocus of these interviews was orientated towardstheir working position and the possibility for them toexit their current work environment. A great part ofthese interviews nevertheless also addressed issuesof nationality, travel and the working conditions ofthese girls.While working with this data, one striking factdrew attention. This was the situation that 97 of theinterviewed women, in the age range of 21 to 34,were originally from Hungary and more specific 56of them came out of the town of Szeged. The other 41women came either out of the city of Budapest or thesurrounding regions. It is estimated that the presenceof Hungarian women working within prostitutionin The Netherlands over the last five years has doubled.10 It is unclear if these Hungarian women belongto the Roma population but in general it is estimatedthat Roma women make up for 40% to 80% of all traffickedwomen from Hungary. 11 All the women havebeen working within the Netherlands for a period offive months up until two years. Before they startedworking in the Netherlands, 93 of them have workedin Hungary as a prostitute, more specific in BudapestJURA 2012/2.

Jorn van Rij: A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome?and all of them have worked in another Europeancountry before they came over to the Netherlands.Out of the 97, 86 of them have worked several yearsin different German cities like Munich and Hamburg,five have worked in Northern-Italy, four in the CzechRepublic, two in Slovakia and two in Belgium. Theyall say they don’t think that the Netherlands willbe the last country they will work in. What is alsointeresting is the fact they have frequently travelledaround in the Netherlands and have been active inseveral other Dutch red light districts before. A frequentexchange link is seen between the cities of TheHague, Utrecht, Amsterdam and Groningen. The oddone out is Rotterdam, because this city lacks a formalisedred light district and the Hungarian womenworking in Rotterdam are commonly working outof a private setting or out of a(n) (il-)legal brothelwhich they share with two or three other women anda caretaker. Punters can contact them by answeringan advertisement in a newspaper or via the internet.More recently the amount of online advertisements,especially for Rotterdam, have grown rapidly. Thiscould mean this way of operating is more lucrativefor the human traffickers as this is very hard to controland investigate by police, health care servicesand tax service and could give more control overthe women.Websites like kinky.nl and privategirls.nl offera wide variety of women working in the sex tradeand a quick search on the city of Rotterdam on eitherwebsite resulted in a few hundred hits. Most ofthe women’s pictures show a lot of resemblance insurrounding i.e. the chamber, bed etc. and in pose.These women will give their address when an appointmenthas been made and this is commonly anormal house, not registered as a brothel with thechamber of commerce. These sex houses are run byillicit entrepreneurs who usually have one or twomen or women present there to keep an eye on theprostitutes. The question can be raised if these entrepreneursand so-called care-takers are the samepeople responsible for the travel of the women aswell. It is expected they belong to the same group.These places are usually operational for only a fewmonths and then they disappear as do the womenworking there. They usually change their name andmove to another city and then place a new advertisementwith new pictures but frequently the same textand the same textual and typographical errors.5. Actuality: The Working GirlsAt first sight the majority of the Hungarian women,who commonly introduce themselves as Megy, Maria241or Paula, and even though a visual inspection of theirworking conditions in the so-called ‘pees kamertjes’gives the idea of third world like standards, are quitecheerful and enthusiastic with a positive attitude.In general the educational level of the women canbe classified as low, their social economic status inHungary was low as well and some of the womenshow signs of some sort of mental handicap whichmakes them vulnerable to abuse. 12 They quite commonlydo not speak any other language then theirnative tongue which makes it hard to interact ineveryday life and to communicate with both the‘Walkers’ (as the punters/clients call themselves)and public officials.However, during the interviews a second realityin contra to their positive attitude is surfaced. Theyare frequently frightened by different situations ofuncertainty and external pressure and their levelof trust in others is very low or even absent. Thewomen usually work more than the legal maximumof 40 hours per week and it is not uncommon thatthe women are forced to work for 60 up to a 100hours per week. 13 Except for five, all of the Hungarianwomen have declared that they have startedworking as a prostitute because of financial needsin Hungary and because they came in contact withmen who promised them a quick and easy route to abetter life. In some cases they were forced to work asa prostitute by relatives in order to help make endsmeet. Of them, 43 were told beforehand that they hadto work as a prostitute, only the circumstances underwhich they had to operate were portrayed completelydifferent. The other half were lured with stories ofbecoming a model or a waitress. This modus operandiis confirmed in Dutch police investigationstowards two Hungarian women trafficking organisationscalled Lunar and Swan. 14 One of the biggestproblems for the Dutch authorities is the situationthat the Hungarian women who have fallen victimto traffickers as EU citizens can travel freely betweenEU member states without being checked becauseof the Schengen agreement. Beside this, they worklegally in the Netherlands because they also adhere toDutch prostitution regulations. This of course understrict supervision of their pimps/traffickers. The onlydifference can eventually be found when the womenfile their taxes. As they are extorted out of most oftheir income their tax forms are noticeably differentfrom those of indigenous prostitutes. As mentionedbefore could the chance in modus operandi by offeringthe women to the public with the use of theinternet and making use of private rented flats etc.minimise the chance for the trafficked women to bedetected by the authorities.JURA 2012/2.

242 Jorn van Rij: A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome?The Dutch variety of the Red Thread is a nonprofitorganisation that assists and supports prostitutesout of a female perspective and they have recentlyresearched the position of Hungarian womenactive as prostitutes in the Netherlands. During ajoint conference in Amsterdam in 2012, Hungarianaid workers expressed their concerns in regards toHungarian women who have to work in prostitution.Especially the formal position of the Hungariangovernment is of great concern, as denying the existenceof prostitution does not help the position of thewomen active in prostitution in Hungary. 15 Besidesthis, it also makes it difficult to combat the traffickingof women as Hungary is both a transit countryas well as a purveyor of indigenous women and theHungarian government only looks at the aspect ofinternal trafficking and EU legislation. 16 Because ofthis policy of denial the women have no public firstline assistance nor formal aid out of a victim perspectivewithin Hungary as their actions have beencriminalised and therefore are punishable by lawthemselves. This makes them even more vulnerableand exposed to abuse by organised crime groups.6. ConclusionIn order to effectively help these women and combatthe organised criminals responsible for the abuse andtrafficking of these women, international cooperationon different levels is required. On the one hand, thereshould be a change in attitude towards prostitution ingeneral. There should be an awareness that womenare actually working in this profession and of thefact that a large portion of these women is doing soinvoluntarily. In order to increase the possibilitiesof adequate and timely help for the latter group ofwomen a legal structure needs to be implemented asprohibition only weakens the position of the victim.This article isn’t a paean to the Dutch approach oflegalisation as this also has shown weakness. Anadequate approach should firstly exist out of acceptanceand decriminalisation of the women andmen working as a prostitute so social benefits andgeneral acceptance is possible. Secondly, a moralchange in attitude towards visiting a prostitute andperhaps criminalising these visits when they notuphold formal regulations. Thirdly, there is need forthe possibility of implementing different approachestowards voluntary and involuntary prostitution andfourthly there is need for a regulated, structured andcontrollable system which exists out of close cooperationof all concerned parties. Important lessons canbe learned from other countries which have workedon the concept of prostitution and an Internationalcomparison could easily provide new insights, helpand ideas.On the other hand there is need for an Europeanapproach towards the phenomenon of prostitution. 17As mentioned before, denial is not a solution, insteadan active governmental role is required. Different approachesi.e. legalisation, (de)criminalisation, regulationand prohibition 18 should be combined on both anational and an European level to effectively protectthese vulnerable trafficked women who are forcedinto a life of prostitution. By doing so effectivelycombating organised trafficking organisations on anEuropean level is made easier as organised crime isbecoming more and more cross border depended.European policy should become the standard andEuropean police cooperation should be the first orderof business when discussing ongoing Europeanintegration as these women fallen victim of traffickersneed adequate, swift and reliable protection.BibliographyBoekhout van Solinge, T. (2010) ‘Het Nederlandse Drugsbeleiden de wet van de remmende voorsprong’. in: NederlandsJuristenblad (40 p. 2580-2587)Centrum voor gelijkheid van kansen en voor racismebestrijding(2009) ‘Mensenhandel-Smokkel in een schijn vanwettelijkheid’.Daalder, A. (2007) ‘Prostitution in the Netherlands since thelifting of the brothel ban’. Den Haag: BJU/WODCGarland, D. (2001) ‘The Culture of Control. Crime and SocialDisorder in Contemporary Society’. Oxford: Oxford UniversityPressICMPD (2010) ‘Study on the assessment of the extent ofdifferent types of Trafficking inHuman Beings in EU countries’Matthews, R. (2008) ‘Prostitution, Politics and Policy’.Oxon: Routledge-CavendishRamesar, P. ‘De Hongaarse connectie, in: Trouw (02-12-2009)Sarbo, A. (2011) ‘Land van herkomst: Hongarije In contactmet Hongaarse slachtoffers van mensenhandel’. Comensha: AmersfoortScharlaken Koord, ‘’Hulp aan Hongaarse prostitueeshard nodig!” in: De Oogst (July/August 2012)Schuyt, C. (1995) ‘Tegendraadse werkingen. Sociologischeopstellen over de onvoorziene gevolgen van verzorging en verzekering’.Amsterdam: Amsterdam University PressUNODC (2010) ‘The Globalization of Crime: A TransnationalOrganized Crime ThreatAssessment’ (United Nations publication, Sales No. E.10.IV.6.2010).www.unodc.org/documents/data-and-analysis/tocta/TOCTA_Report_2010_low_res.pdf.Verwijs, R., Mein, A., Goderie, M., Harrelveld. C., &Jansma, A. (2011) ‘Loverboys en hun slachtoffers. Inzicht in aarden omvang problematiek en in het aanbod van hulpverlening enopvang’. Utrecht: Verwey Jonkerhttp://www.verwey-jonker.nl/doc/vitaliteit/Loverboys_en_hun_slachtoffers_7210_web.pdfVisscher, J. “Honderden prostituees als slaven behandeld’’,in: Reformatorisch Dagblad (29-10-2011)Interactive linkshttp://www.burojansen.nl/traa/index.htmJURA 2012/2.

Jorn van Rij: A Dutch Invitation: Hungarian Women Welcome?http://www.kinky.nlhttp://www.privategirls.nlhttp://www.youtube.com/watch?v=JYUtBTzdKC0&feature=youtu.beNotes1Schuyt, C. (1995, p. 95)2Garland, D. (2001)3See for further reading Daalder, A. (2007)4Matthews, R. (2008)5Boekhout van Solinge, T. (2010)6These are the sale standards and stands for: noAdvertisement, No Harddrugs (black list substances), noDisturbance, no Sales to Minors and no Sales of quantitiesexceeding the five gram limit. Beside this other requirementsare: a limited stock of 500 grams, upholding the no-smokingrequirements and becoming a foundation with sales only to itsmembers who possess a marihuana membership card.2437http://www.burojansen.nl/traa/index.htm26/08/20128UNODC (2010)9Centrum voor gelijkheid van kansen en voor racismebestrijding(2009)10http://www.youtube.com/watch?v=JYUtBTzdKC0&feature=youtu.be (Information documentary coordinationcenter human trafficking 26/08/2012)11Sarbo, A (2011 p. 8)12Verwijs, R. et al. (2011)13Visscher, J. (2011)14Ramesar, P. (2009)15Scharlaken Koord (2012)16http://www.youtube.com/watch?v=JYUtBTzdKC0&feature=youtu.be (Information documentary coordinationcenter human trafficking 26/08/2012)17ICMPD (2010)18Matthews, R. (2008)JURA 2012/2.

244 Helen Xanthaki: The UK Human Rights Act: a true excuse for judicial lawmaking by the aw Lords?Prof. Helen XanthakiAcademic DirectorSir William Dale CentreIALS (University of London)The UK Human Rights Act:a true excuse for judiciallawmaking by the aw Lords?Introduction: the problem, themethodJudges, especially Supreme Court judges, in the UKare often accused of using the system of precedentand the UK’s loose application of the principle ofseparation of powers in order to make law. Suchstatements are now frequently attributed to thenew and unprecedented opportunities offered tojudges by the HRA 1998 to declare a previous Actincompatible with the Act. 1 But has this new opportunitychanged the approach of judges to statutoryinterpretation, thus leading to an alleged usurpationof the legislative function by an allegedly active UKjudiciary?The essay will attempt to disprove this hypothesisby suggesting that statutory interpretation techniquesremain largely unaffected by the introductionof the HRA. A further analysis of the continuingrestrictions on statutory interpretation juxtaposedwith the new liberties introduced by EU membershipand the HRA will offer an alternative approach tothe debate: the HRA is not the direct culprit, but asignificant contributor, to a recent judicial activismin the field of human rights.Analysisa) Current techniques of statutoryinterpretationIn the UK there never was a sole and unique methodof statutory interpretation. 2 Instead of going downthe comforting certainty of a civil law route ofconcrete, exhaustive, and written [albeit inflexibleand inherently general] compilations of statutoryinterpretation rules, the UK chose the familiar commonlaw route of conventions. As these entered thesystem at various times historically, and were inevitablyattached to specific cases thus being limited byconsiderations of equity and fairness to the specificlitigants, statutory interpretation rules tend to be inexistence in parallel.Historically one can identify the literal, themischief, the Golden, and recently the purposiveapproaches to interpretation. Briefly the literal ruleevident in Sussex Peerage case (1844) 11 Cl & F85; 8 ER 1034 demands that, if the words in an Actare precise and unambiguous, judges must simplyexpound these words in their natural and ordinarysense. As a response to the inequitable decisionsbrought about by the strict application of the literalrule 3 , the mischief rule, evident in Heydon (1854) 3Co.Rep.7a; 76 ER 637, demands that the judge identifiesthe mischief or problem which led to legislativeintervention, identifies the remedy now providedby the law, suppresses anything that would lead tocontinuance of the mischief 4 , and finally advancesthe remedy according to the true intent of the legislator.Of course, the assessment on the true intent andthe true remedy could be undertaken in departurefrom the literal meaning of the text. This could be ofbenefit to a judge trying to avert a judgement thatwould prove inequitable yet religious to the text. Butwould be of danger for the purposes of legal certaintyand legitimacy in the hands of a judge in the habitof missing the boundaries of the three functions ofthe state. And so a combination of the mischief andliteral rule produced the Golden rule, evident in LordAtkinson in Victoria (City) v Bishop of VancouverIsland [1921] AC 384, where the judge declared that...“In the construction of statutes their words mustbe interpreted in their ordinary grammatical sense,unless they be something in the context, or in theobject of the statute in which they occur, or in thecircumstances with reference to which they are used,to show that they were used in a special sense differentfrom their ordinary grammatical sense”. So, whenthe literal rule produces inconsistency or absurdity,the more creative and activist mischief rule can beused to correct the error. But, as stated in the LawCommission’s Report 1969, the subjectivity of what isabsurd and the lack of clear tests for the classificationof a result as absurd rendered the Golden rule lesspopular in the UK compared to other common lawjurisdictions [hence my quote of a Canadian case].In 1993, starting with Pepper v Hart [1993] 1 All ER42 at p.50, senior UK judges introduced the notionof a multi-dimensional interpretation of legislationtaking into account the ordinary meaning of words[so the literal rule considerations]; plus the context,namely the subject-matter, scope, purpose 5 , andbackground of the Act, including Parliamentarydebate as evidenced in Hansard. 6And so the question is whether the current prevalenceof purposive interpretation can be attributed to,JURA 2012/2.

Helen Xanthaki: The UK Human Rights Act: a true excuse for judicial lawmaking by the aw Lords?245or at least comes as a direct or indirect consequenceof, the alleged increased liberties offered to UK judgesvia the HRA 1998. I find it difficult to support theview that it is the HRA which changed the approachof UK judges to a more activist approach of interpretationcontributing to a tolerance of judge made lawin the general sphere of human rights. Although anempirical analysis of each of the judgements producedin application of s.3 HRA would have madean eloquent argument either way 7 , this seems to meto be outside the scope of an essay of this length.And so one can only resort to qualitative analysis. Itis interesting to note that purposive interpretationcame about in 1993, about 5 years post the passingof the HRA: and so time-wise one could suggest thatthe moment was opportune. But although purposiveinterpretation may be attributed in part to the newjudicial liberties resulting from the power to declareActs incompatible by use of the HRA, purposiveinterpretation does not depart from the UK traditionof statutory interpretation as much as some UKcommon lawyers suggest. Judges still have to, andlargely do, comply with the limits set to them by thelimited necessity of statutory interpretation, and bypresumptions and maxims that delimit their allegedtendency to judicial activism, and set clear guidelinesas to how statutory interpretation must take placeirrespective of what rule is to be used. 8b) Limits for judges post 1998There are limits and restrictions inherent in the UKsystem of statutory interpretation whose legal valueand consequent application in practice remains unaffectedand continues to qualify all rules of statutoryinterpretation, including purposive interpretation. 9Firstly, interpretation is only invited when themeaning of words is unclear or disputed. So purposiveinterpretation is not needed and therefore notinvited or tolerated for the purposes of everydayconstruction and application of the law. Interpretationis therefore limited to the extraordinary, albeitfrequent, cases where there are either problems ofdrafting arising from the words of the statute alone,before any set of facts has been presented for its application;or problems of uncertain application arisingin the process of applying the words of a statuteto a set of facts.Secondly, even under these exceptional circumstancesjudges can only use interpretation for thepurposes of clarifying ambiguous legislation; andsupplementing the legal provisions in cases of acasus omissus. But in both these circumstances ofpossible judicial creativity the legislature have eitherconsciously decided or managed to bring themselvesin the unfortunate position of being silent. And sothe judiciary have legitimacy in their activist role ofthe applicator of the law and the legislator throughcase law.Thirdly, judges continue to be bound by presumptionsand maxims. And so, when using purposiveinterpretation judges continue to work within thelimits of constitutional and legal conventions. As aresult, a latter law continues to repeal an earlier lawthat is inconsistent with the later law. A new lawcontinues to be prospective in character and not retrospectivein operation. Laws continue to be adoptedfor frequent and future cases. A liberal constructioncontinues to be desirable in the interpretation of astatute. A passage continues to be best interpretedby reference to what proceeds and what follows it.The meaning of a doubtful word continues to besought by reference to words attached to it. 10 Therestill is no need to interpret that which has no needof interpretation. The express mention of one thingis still the exclusion of another. Statutes on the samesubject-matter are still to be read together. Generalwords following particular or specific words are stillconstrued as of the same kind or class as the particularor specific words. Perhaps more importantly,there still is a maxim that Parliament legislated for areason. And that one must interpret the laws to giveeffect to the will of the Parliament. 11I think that these three points demonstrate effectivelythat UK judges are not left to use purposiveinterpretation when and as they see fit or opportune.And that although and alleged activism can be attributedto the liberalism of statutory interpretation, atthe end of the day this is well balanced by the checksand balances inherent to the UK constitution.But does that mean that the approach to statutoryinterpretation remains completely unmoved in thelast few years? I believe that the recent approach ofUK judges to statutory interpretation has changedbut not as a direct and sole consequent of the introductionof the HRA. The new liberal approachsimply reflects modern considerations of regionallegal globalisation [with specific reference to the EU’srequirements for teleological judicial interpretation]while maintaining the main UK common law principlesof statutory interpretation.c) Liberties for judges post 1998Can UK judges make law? Does the principle ofprecedent allow UK judges to form legislative precedentthus allowing them to legislate, albeit withinthe limits quoted above? Although UK SupremeCourt judgements are binding on all inferior courts,since 1966 they cannot bind the Court itself. And soJURA 2012/2.

246 Helen Xanthaki: The UK Human Rights Act: a true excuse for judicial lawmaking by the aw Lords?although UK Supreme Court judges formulate a legalposition that is carried down to all inferior courts,that legal position can change rather easily when theissue is reconsidered by virtue of another case. So,one could argue that compared to the omnipotenceof the House of Lords before 1966, the possibility ofintroducing judge made law offered to the SupremeCourt is now rather diminished.However, even before 1998, UK judges enjoyeda level of discretion that seems disproportionate tothat allowed to their European civil law counterparts.Although the UK approach to the principle of theseparation of powers prevents judges from declaringan Act obsolete or unconstitutional, the principle isnot applied strictu sensu. In the past this allowed theLord Chancellor’s participation in all three functionsof the state.And more recently UK judges have been offeredunprecedented access to manipulation of nationallegislation as a means of squeezing it within thetelos and text of EU legislation [under Marleasing]and of the HRA 12 . But this new liberty should notbe viewed narrowly. It is a similar liberty, and onus,offered to the national judges of the member statesof the EU and of the states signatory to the ECHR. Itis not special to the HRA or indeed to UK judges. Itcan be attributed to the increasing demand placed tonational judiciaries for smooth, and therefore inherentlyflexible, approximation between national andregional/international instruments resulting fromlegal globalisation.ConclusionsSo, has the approach of the Law Lords to statutoryinterpretation been radically changed by theHuman Rights? Of course not. Suggesting that theimplementation of the HRA has changed the ethosof UK statutory interpretation would disregardthe continuing prevalence of the literal rule whenthe text is clear, the exceptional use of purposiveinterpretation when the text is unclear or its applicationuncertain, the extra-ordinary use of statutoryinterpretation as a concept, and the continuingprevalence of maxims and presumptions that delimitthe scope of any judicial activism made possibleby s.3 HRA.Do judges now see themselves as legislating humanrights through their interpretation of Acts ofParliament? Only an empirical analysis of all relevantjudgements could provide a conclusive answer tothat question. From a qualitative, and thereforeinherently subjective, point of view I think not. UKjudges simply enjoy, and suffer under, the obligationto marry national laws with EU legislation and theECHR as expressed by the HRA.But is this not a privilege worth offering to ourjudges? Would the alternative not condemn theUK legal system to the chaotic uncertainty of anuncontrolled and dangerous series of implied repealscaused by inconsistencies between previouslegislation and the HRA? And, after all, who wouldbe called upon to pronounce these express repealsother than the same UK judges that are now accusedof judicial law making?BibliographyKavanagh,”The Elusive Divide between Interpretationand Legislation under the Human Rights Act 1998” 24 [2004]OJLS, p. 259R. Graham, “A unified theory of statutory interpretation”23 [2002] Statute Law Review, p. 91, at 134.Sir Frederick Pollock, “Essays on Jurisprudence andEthics”, 1882Lord Reid, “The Judge as Law Maker” 12 [1972] Journalof the Society of Public Teachers of Law, p. 28G. MacCallum, “Legislative Intent” in R. Summers (ed),Essays in Legal Philosophy (1968, Blackwell, Oxford), p. 237,at 240.J. van Zyl Smit, “The New Purposive Interpretation ofStatutes:HRA Section 3 after Ghaidan v Godin-Mendoza” 70(20 [2007] MLR, p. 294.F. Bennion, ‘A Human Rights Act Provision Now inForce’ 163 JP 164.P. Sales and B. Hooper,”Proportionality and the Formof Law” 119 [2003] LQR, p. 427.Stock v. Frank Jones (Tipton) Ltd [1978] ICR 347, at 354;Bulmer Ltd v. Bollinger [1974] Ch 401, at 425.R (McCann) v. Crown Court at Manchester [2003] 1 AC787, at §16-18.Learned Hand J in Cabell v. Markham (1945) 148 F 2d 737,at 739; Lord Bingham in R (Quintavalle) v. Secretary of State forHealth [2003] 2 AC 687, at §8; Lord Hoffmann in ICS v. WestBromwich Building Society [1998] 1 WLR 896, at p.913; Wilsonv. First County Trust (No. 2), at §114-117.Magor and StMellons Rural District Council v Newport[1952] AC189, 191 per Lord Simonds.River Wear Commissioners v. Adamson (1877) 2 AC 743, at763, per Lord Blackburn; R (Westminster CC) v. National AsylumService [2002] 1 WLR 2956, at §5, per Lord Steyn.See Editorial, “Legislative Intent”, Statute Law Review29(2), p. ii; Black-Clawson International Ltd v. PapierwerkeWaldhof-Aschaffenburg AG [1975] AC 591, per Lord Reid; R v.Secretary of State for the Environment, Transport & the Regions,ex parte Spath Holme Ltd [2001] 2 AC 349, at 395, per Lord Nicholls;Wilson v. First County Trust (No. 2) [2004] 1 AC 816, at§111, per Lord Hope.Rights BroughtHome, Cm3782 (1997) para 2.7Notes1A. Kavanagh,”The Elusive Divide between Interpretationand Legislation under the Human Rights Act 1998” 24[2004] OJLS, p. 259, at 279-282.2R. Graham, “A unified theory of statutory interpretation”23 [2002] Statute Law Review, p. 91, at 134.3Sir Frederick Pollock ‘Essays on Jurisprudence andEthics’, 1882, p. 85; Lord Reid, “The Judge as Law Maker” 12[1972] Journal of the Society of Public Teachers of Law, p. 28; Stockv. Frank Jones (Tipton) Ltd [1978] ICR 347, at 354; Bulmer Ltd v.Bollinger [1974] Ch 401, at 425.JURA 2012/2.

Helen Xanthaki: The UK Human Rights Act: a true excuse for judicial lawmaking by the aw Lords?2474R (McCann) v. Crown Court at Manchester [2003] 1 AC787, at §16-18.5G. MacCallum, “Legislative Intent” in R. Summers(ed), Essays in Legal Philosophy (1968, Blackwell, Oxford),p. 237, at 240.6Learned Hand J in Cabell v. Markham (1945) 148 F 2d 737,at 739; Lord Bingham in R (Quintavalle) v. Secretary of State forHealth [2003] 2 AC 687, at §8; Lord Hoffmann in ICS v. WestBromwich Building Society [1998] 1 WLR 896, at p. 913; Wilsonv. First County Trust (No. 2), at §114-117.7For an individual case analysis see Jan van Zyl Smit,“The New Purposive Interpretation of Statutes: HRA Section 3after Ghaidan v Godin-Mendoza” 70 (20 [2007] MLR, p. 294.8Bennion, ’A Human Rights Act Provision Now in Force’163 JP 164.9Magor and StMellons Rural District Council v Newport[1952] AC189, 191 per Lord Simonds.10River Wear Commissioners v. Adamson (1877) 2 AC 743, at763, per Lord Blackburn; R (Westminster CC) v. National AsylumService [2002] 1 WLR 2956, at §5, per Lord Steyn.11See Editorial, “Legislative Intent”, Statute Law Review29(2), p. ii; Black-Clawson International Ltd v. PapierwerkeWaldhof-Aschaffenburg AG [1975] AC 591, per Lord Reid; R v.Secretary of State for the Environment, Transport & the Regions,ex parte Spath Holme Ltd [2001] 2 AC 349, at 395, per Lord Nicholls;Wilson v. First County Trust (No. 2) [2004] 1 AC 816, at§111, per Lord Hope.12Rights BroughtHome, Cm3782 (1997) para 2.7; P. Salesand B. Hooper, ”Proportionality and the Form of Law” 119[2003] LQR, p. 427.JURA 2012/2.

248JURA 2012/2.

Mirela Župan: Conclusion on contemporary legal challenges: EU – Hungary – Croatia249ForumMirela ŽupanHead of the Conference Organizational CommitteeConclusion on contemporarylegal challenges:EU – Hungary – CroatiaLadies and gentlemen, distinguished guests, dearfriends!1. Three days of law and legal science, comparativeand cross-border issues, presentations, discussionsand above all, regional socializing – havepassed in a moment. We have come to the end of aninternational conference entitled “ContemporaryLegal Challenges: EU – Hungary – Croatia” (Osijek,16-18 February 2012). It is the second internationalscientific conference within the framework of theStrengthening UNIversity Cooperation Osijek – Pécsproject (SUNICOP; HUHR/1001/2.2.1) co-organizedby the Faculty of Law of the J.J. Strossmayer Universityof Osijek and the Faculty of Law of the Universityof Pécs. This project is co-financed and supported bythe European Union through the Hungary-CroatiaIPA Cross-Border Co-operation Programme and bythe two participating law faculties.The first EUNICOP project was aimed at establishingthe cooperation – year and a half ago wemet in Pécs at the First (within this project) InternationalConference called “Cross-Border and EULegal Issues: Hungary – Croatia”. The cooperationis now being strengthened within the SUNICOPproject. The latter is a one-year common researchand curriculum development project prepared bythe two cooperating and neighbouring faculties.The SUNICOP project is implemented in variousinterrelated areas and through various activities.Among other things, the project encompasses creatingjoint regional research in the field of law, sharingknowledge in specific cross-border issues, enhancingcooperative teaching activities and curricula development,exchange of good practice in tenderingand project management, and promotion of jointresults. These objectives are achieved through differentactivities: organization of common seminarsand a summer school participated by Croatian andHungarian students and joint research involvingCroatian and Hungarian researchers. Organizationof the “Contemporary Legal Challenges: EU – Hungary– Croatia” conference, at which the knowledgeacquired from the above joint research can be shared,is yet another product of the activities envisaged bythe SUNICOP project. It has successfully broughttogether researchers who deal with various fieldsof law. We have therefore gathered here in Osijek.Also, we are here to present the results of the jointresearch activities, to share the knowledge and experienceon the changes that have recently occurredin each respective field of law, to outline and discussthe actual status of problems in specific areas of legalscience and practice, to deepen our contacts and tofoster our future cooperation.One of the major SUNICOP project activities wascreating a joint regional research area in the field oflaw. Here the emphasis was on joint research of Hungarianand Croatian scientists and for that purpose wehave put great efforts into forming scientific pairs – researcherspracticing in the same or similar field of lawhave thus worked together in preparing articles thatotherwise could not have been produced by either ofthem individually! The success is here almost absolute!We have proudly enumerated 28 joint research papersas well as two individual and five guest papers, whichleads us to a total of 74 members of both Croatian andHungarian university teaching staff.It is a special thrill to hear so many quality lecturesand discussions held and participated by our youngcolleagues. The success of this project is a guaranteethat the cooperation will not only continue but it willalso grow! We want to share the experience of thiswonderful cooperation with our Croatian colleaguesand friends. It is our great pleasure to have had manydistinguished law professors from Croatian Universitiesof Zagreb and Rijeka and from the CroatianJudicial Academy whose plenary session was cautiouslylistened to by all attendants.Hearing as many lectures as possible, I canconclude that the conference has touched upon allfields of law. It would not be unfounded ambitionif I believed that such wealth of ideas would in theend result in brilliant contributions and that ourfuture conference book would be a true treasure! Inorder to attract the broadest possible audience whocan benefit from the research results, the conferencepapers have been collected and will be published inone book in English and in two e-books in both Hungarianand Croatian, available at the website of theproject (http://sunicop.eunicop.eu/index.php).2. Ladies and gentlemen, let me now turn to a numberof different topics we have heard in the past 3 days,almost in the headline form. We started with a plenaryon the European Union and Member States after theTreaty of Lisbon, questioning the application of thenational constitutional identity as a proper tool forMember States to retain their powers. In order toexplore whether there have been significant developmentsin the national identity case law of the ECJJURA 2012/2.

250 Mirela Župan: Conclusion on contemporary legal challenges: EU – Hungary – Croatiasince the entry into force of the Treaty of Lisbon, it wassuggested that the general approach of the ECJ has notsignificantly changed and concluded that the maindevelopments related to Article 4 of the TFEU havenot taken place at the ECJ but in national arenas. Theconference program proceeded with very practicalanalyses of the importance of lifelong judicial trainingwith an emphasis on the general role of centres foreducation of judges and prosecutors, particularly incentral and south-eastern European countries. A structureof the Croatian Judicial Academy and statistics ofits projects and activities were presented. In the end,it was stressed that the sustainability, independenceand necessity of the cooperation of judicial traininginstitutions are crucial in the process of building trustin judiciary in the EU and this region.The next EU Law panel contained four presentations.The first paper presented the organizationand functioning of the European External ActionService (EEAS) established by the Treaty of Lisbon.The authors expressed different opinions on howthe old external relations actors will coordinate theirpolicies with the new Service and finally offered anearly assessment of the possible future influence ofthe EEAS. The presentation on the legal nature of EUcitizenship encompassed the ratio and evolution ofEU citizenship, along with the case law of the Courtof Justice of the European Union. It was asserted thatthe Court has provided for a dynamic interpretationof EU citizenship and is gradually beginningto consider it as an autonomous point of referencein its legal argumentation. The topics referring tofreedom of establishment in EU law revealed thatthe aim of the rules on freedom of establishment wasto enable and to pursue mobility of undertakings inthe internal market, though this positive endeavouris still facing many obstacles in practice. The famousCENTROS case presents the core of these difficultieswhich were, in the end, put into the Croatian andHungarian context. The EU law block ended with topicson providing EU information in libraries. In thissphere, the authors indicated the UNESCO manifestoon public libraries as well as the Council of Europe/EBLIDA guidelines on library legislation and policyin Europe. These „tools” represent a solid groundfor both Hungary as a member state and Croatiaas a candidate country, particularly with respect toutilization of libraries for providing reliable generaland specific information on EU law and policies toacademic personnel and to the general public.The parallel panel on legal theory and legal historyspanned tree presentations. The first one was an interestingand a very popular academic issue on legal culture,in which the authors evaluated the legal cultures of theircountries, taking into account several indicators: writtenand living law, institutional infrastructure (systemof courts, legal profession), legally relevant models ofconduct (e.g. litigation) and legal consciousness.Two historical topics catered for a valuable comparativeapproach. First we dealt with the dissolutionof the Austro-Hungarian Empire (1918) that enabledemergence of new states: “the successor states”. Itsreflections on the Croatian and Hungarian statehoodand legal status were explored. The subsequent historicaltopics deeply analyzed the influence of the Romanlegal tradition on Hungarian and Croatian Law.3. The second day of the conference involved twosessions and four panels. The point of departure ofthe first plenary session comprised the EuropeanCommission White Paper on European Governance(2001), which explicitly named seven principles ofgood governance deriving from the common Europeanlegal tradition (openness (transparency), participation,accountability, effectiveness, coherence,proportionality and subsidiarity). The presentationattracted attention with statistical figures and pointsof comparison on the Croatian and Hungarian practicein some of the aforementioned principles.The two preceding parallel panels divided theaudience. The constitutional block proceeded withconstitutional dialogue issues, on the occasion ofwhich the authors cherished the idea that the commonlaw theories of (constitutional) dialogue can beexamined and their conclusions adapted or furtherdeveloped to non-common law constitutional democracies.Also, examples of constitutional dialogueat regulatory level from the recent Hungarian andCroatian constitutional development were given. Thejoint research on local self-governments focused onthe main elements of the Croatian and Hungarianlocal self-government systems: the levels, the functioningand the organization of local bodies, with aspecial accent on the constitutional regulation. Thepanel ended with two tax-related topics dealing withpersonal income tax systems. The first study highlightedthe notion of fairness in tax law: fairness isachieved when tax burdens are allocated fairly takinginto account tax capacity. The other research focusedon equity, emphasizing that shaping an optimal taxburden implies a search for a continuous balance.The first presentation within the criminal law blockpresented the results of the research on participationof more persons in commitment of a criminal offence.It was suggested that provisions relating to particularforms of perpetration and complicity may serve asguidelines for formulating a general part of the Europeancriminal law or for harmonizing national criminallaw systems. The next, rather hot topics dealt withcombating corruption in Hungary and Croatia, assertingthat zero corruption alleged by the governmentsJURA 2012/2.

Mirela Župan: Conclusion on contemporary legal challenges: EU – Hungary – Croatia251might easily lead to entanglement of governments’promises and to a quick and irreversible loss of theirlegitimacy! It was ascertained that reducing corruptionto a minimum level means deeming the entire societyas a victim of corruption. The panel further dealt withthe legal aspects of criminal omissions. Having in mindthat only in exceptional cases criminal law punishesomissions, the discussion was concentrated on oneparticular example – guarantor while the demandsand expectations of the criminal guarantor’s dutiesin Croatian criminal law were presented. The panelfinished with a study on the models for the accusationprocess and the judicial control of indictment in commonlaw and in continental legal systems, with specialregard to the current Codes of Criminal Procedure ofHungary (2006) and Croatia (2008), respectively.The third session began with a plenary lectureon the very recent development of the EU scene: theEuropean Commission’s proposal for the Regulationon a Common European Sales Law published on 11October 2011. Focusing in detail not only on its generalimplications on European contract law but also on theimplications of this optional instrument on Europeanprivate international law, one can only check whetherthis Proposal is a final and proper tool in increasingsmooth functioning of the internal market or this newlayer of contractual provisions will in the end add moreconfusion into cross-border transactions in the EU?The afternoon of the second day of the conferencewas reserved for, in broader terms, civil law. The firstpanel on civil law included three lectures. Topics oncivil liability in cases of various hazardous operationsoffered a comparative insight into relevant Croatianand Hungarian legislation and later led to the recentlyvery hot issue of the impact of environmental damageson the phenomenon that strict liability presumingliability without a proof of fault has been lately developingat a fast rate in this area. The audience wasfurther occupied with inheritance issues, particularlywith the main features of the Croatian and Hungarianlaws regulating forced share. The overall intention wasto compare the consequences which can be deducedfrom different systems. This panel was put to a closeafter a comparative family law lecture on differencesand convergences between the Croatian and Hungarianmatrimonial regimes. It seems that despite the basicallysimilar regimes of the community of property,emerging from the common legal history influencedby the socialist era, today many points of departureamong these two legal systems do exist.The parallel panel on civil procedure and corporatelaw first discussed the perspective of public policyexcuse in national and European private internationaland procedural law. It appears that the appertainingfocus of attentions is nowadays shifting from traditionalprotection of the substantive and proceduralgrounding principles of forum towards protection ofinternationally established values. The participantsthen moved to mediation and peaceful settlement ofdisputes with a great, but partly unexploited potentialfor preventing and handling conflicts. Examples ofconflict resolution in Croatian family and Hungarianlabour law served as a platform to present the obstaclesthat hinder mediation. These examples were alsoapplied to make recommendations on how to makethe most of mediation in the future. The presentationon lawyers’ fees and the length of civil litigation, withexamples from Croatian and Hungarian law and practice,drew the attendants’ attention with statistics thatundoubtedly prove that there is a direct link amongthe length of procedure and its costs! The panel ceasedwith topics of common interest: corporate governancein INA, the only Croatian state-owned Oil Company,with a special emphasis on one tier and two tier boardsystems in Hungary and Croatia.4. The third conference day was a true thrill forthe end! In the morning of 18 February 2012, we alllistened to very popular topics concerning a wideaudience: providing cross-border healthcare servicesin the EU internal market. Although the new Directive2011/24 of 9 March 2011 on the application ofpatients’ rights in cross-border healthcare is aimedto establish rules for facilitating an access to safe andhigh-quality cross-border healthcare in the EuropeanUnion and to ensure patient mobility in accordancewith the principles established by the ECJ as well asto promote cooperation in healthcare between MemberStates, the authors singled out many problemsthat still remain unsolved at a national level. It cameto a vivid discussion on procedural questions such asprior approval and justifiability of social rights.Only two panels were to follow until the end ofthe conference at that point. The panel on citizensand human rights comprised four topics. The HumanRights Council, established in 2006, created aninnovative universal periodic review (UPR) whichenables complete monitoring of UN Member Statesin terms of human rights. Despite the potential thisnovel method has in promoting compliance withhuman rights, the speakers were of opinion that withouta change in the attitudes of Member States, theCouncil is in no better position than its predecessorto truly facilitate compliance with human rights.The Intriguing labour law specific presentationchallenged the fact that the EU is an ageing society.The prohibition of age discrimination by Directive2000/78/EC and special labour law regulations onolder workers adopted in some Member States werelaid down to deny that assertion. Still, a couple ofjudgements delivered by the ECJ in this field, suchJURA 2012/2.

252 Mirela Župan: Conclusion on contemporary legal challenges: EU – Hungary – Croatiaas those on compulsory retirement, are highly controversialsince the economic reasons given collidedwith some principles on human rights. Environmentaltopics were left for the very end: the firstpresentation was all into the regional environmentalimperative: the Danube strategy. This issue was soonfollowed by topics referring to environmental rightsin the context of three legal systems. We have learntthat the role of the Court of Justice in enforcement ofthe third pillar of the Aarhus Convention (1998) at anational level is indispensable, despite the fact thatthe proposal for a mirror directive on access to justicein environmental matters has not been adopted bythe EU Council and the European Parliament. Theparallel panel employed an interdisciplinary approachto investigate the quality of higher educationand student mobility. First the table discussed qualityassurance being the core element of the reformof higher education and a basic requirement forcreating a European Higher Education Area. In accordancewith the recommendations of the BolognaDeclaration, each educational institution is obligedto develop a system which will ensure the quality ofits output. The researchers here conducted a surveyof the perception of students about the quality ofhigher education at the Faculty of Law of Osijek andPécs. The examination was to help higher educationinstitutions shape a model that could monitor thequality of their operations by measuring perceptionsof students in a reliable and proper way.The programme went on with a topic concerningthe international student market which is changingwhereas managing student mobility is becoming morechallenging. The researchers discussed the advantagesand disadvantages of different survey methodologiesused in measuring international student mobility.The study detected and confirmed the validity andreliability of the scales used in a quantitative surveyconducted among students of the Faculty of Law ofOsijek (in 2010) and among students of the Faculty ofLaw in Pecs (in 2011). The final research paper comparedthe perception of the students of the Faculty ofLaw of Osijek and those of the Faculty of Law of Pécswith respect to their satisfaction with the universityservices. This panel ended with a novelty of this year’scooperation: poster session. As part of a topic entitled“In and Outside the Framework of SUNICOP”, fiveposters, jointly created by teachers and students fromboth cooperating faculties, were exhibited. The posterswere respectively named as follows: “Erasmus mobility– Osijek – Pécs”; “From EUNICOP to SUNICOP”;“International Seminars – Cost & Benefits”; “AcademicAdded Value” and “Institutional Added Value”.5. Dear friends, it is obvious that we are facing themost difficult times as far as finance is concerned.Every segment of our society has been affected bythis crisis, particularly the educational and scientificsector. One thing which often comes up when onehas to deal with unprecedented difficulties is questioningoneself whether there are better ways to dowhat is to be done. There is still one advantage thatwe, academics, have in these difficult times and thatis the possibility to create new research, work andteaching patterns of research, working and to offernew options in improving ways in which our legalsystem operates. What is certain is that we haveno choice but to make a real change to the way wetransfer knowledge! Human activities are becomingborderless and the role of the law in this area isto properly shape each activity. In order to governthe legal effects of globalization, cooperation hasno alternative. Sharing experience between projectpartners can only contribute to the learning process.Such occasions can be used to discuss foreign modelsand adapt them to our domestic circumstances aswell as to improve the legal certainty, predictabilityand efficiency of our legal system. These projectsof cooperation between two neighbouring facultiesrepresent a bridge to a new and improved way ofteaching and conducting research and we are allhonoured to have participated in these events!6. In the end, ladies and gentlemen, please let me saya few thank you notes!This project and this conference were, at theirpeak, so successful and joyful since many peoplededicated their time and energy to accomplishment oftheir goals. I’m grateful to our lead beneficiary: prof.Tímea Drinóczi for trusting us and giving us a chanceto be the host of this event, and to Ms Zita Cszászár for„golden” organizational tips! My closest companions,prof.dr.sc. Mario Vinković and dr.sc. Jelena Legčević,have been here for us in all times, so I think thatthey deserve a great applause and sincere gratitude.Also, we could not have done it without the dean’ssupport, prof.dr.sc. Igor Bojanić gave us unreservedbacking. I’m grateful to the rector, prof.dr.sc. GordanaKralik, for giving us permission to use these wonderfulhalls situated at the central University building.The organizational issues of the past days have beendealt with by student volunteers, so my honest thanksgo to Endre Dudaš, Zrinka Gugić, Vjekoslav Mijić,Marko Sukačić and Maša Šoštarko whose help hasbeen really precious to us. In the end, I would liketo express my appreciation to all of the participants,for making interesting and challenging presentationsand discussions – it was an honour for the Faculty ofLaw of Osijek and myself personally to organize thisevent! Today I am standing here overwhelmed withthe deepest gratitude for this wonderful cooperationbetween Pécs and Osijek Law Schools and I hopewe will all be able to attend the 3 rd jointly organizedconference within the scope of a new project!JURA 2012/2.

Berke Gyula: Tanévnyitó dékáni beszéd a PTE Állam- és Jogtudományi Karán 2012 szeptember 3-án253Berke GyuladékánAd HocTanévnyitó dékáni beszéda PTE Állam- és JogtudományiKarán 2012 szeptember 3-ánRektor-helyettes Úr!Hölgyeim és Uraim!Tisztelt Vendégeink!Kedves Hallgatók és Kollégák!Köszöntöm Önöket a Pécsi Tudományegyetem Állam- ésJogtudományi Karának tanévnyitó ünnepi tanácsülésén!Tisztelt Hallgatók!Egyetemünk, amelynek Önök a hallgatói eskü letételétés a beiratkozást követően hamarosan polgárailesznek, az előttünk álló tanévben a magyar felsőoktatásszámára is jelentős évforduló ünneplésérekészül, illetve terveink szerint a tanév során számosünnepi és tudományos rendezvényre kerül majdsor. Az esemény, amelyről először – már az Önökrészvételével – e hét csütörtökén az egyetem Szigetiúti aulájában 11 órakor tartandó tanévnyitó ünnepiszenátusi ülésen alkalmunk lesz megemlékezni az,hogy száz esztendővel ezelőtt, a magyar országgyűlésaz 1912. évi XXXVI. törvénycikkel felállította atanszabadsággal felruházott pozsonyi magyar királyitudományegyetemet. Az egyetem, amely 1916 óta azErzsébet királyné-tudományegyetem nevet viselte,a Pécsi Tudományegyetem jogelődje és amelynekjogi kara 1914 októberében kezdte meg működését akorábbi pozsonyi jogakadémia épületében – ma márlátjuk, szerencsétlen történelmi pillanatban. Az I.Világháború nyomán kialakult új európai status quoaz egyetem és a kar számára azt hozta, hogy tanáraiés diákjai jórészt a trianoni Magyarországra menekültek,egyes professzorainak heroikus erőfeszítéseihatástalannak bizonyultak a korabeli hatalmakkalszemben. Az 1921. évi XXV. törvénycikk intézkedetta pozsonyi egyetem – akkor ideiglenesnek szánt– áthelyezéséről, mégpedig a szóba jött dunántúlivárosok közül Pécsre.A korabeli Pécs melletti országgyűlési döntésnem volt előzmények nélküli. Közismert, hallgatóinkelőtt talán a „Pécs, Magyarország első egyeteme”szófordulatból, hogy a felsőfokú oktatás pécsi kezdeteia középkori Magyarországra mennek vissza.A sajátos európai politikai, diplomáciai, gazdaságiközegben, a pécsi káptalani bibliotéka és iskolabázisára is támaszkodva bocsáttatott ki 1367-ben apécsi egyetem, a studium generale alapító levele,amely városunkban, mint – ahogy az Avignonbanszékelő Orbán pápa által Viterboban kiadott oklevélfogalmaz – „másoknál jelesebb s erre a célra felettébbmegfelelő és alkalmas helyen” létrehozta Magyarországelső egyetemét, a Közép-Európában az akkormár működött prágai, krakkói és bécsi egyetemmellett. Noha a középkori egyetem csupán néhányévtizeden keresztül állott fenn, a pécsi felsőoktatásmegteremtésére irányuló törekvésekről folyamatosan,egészen a huszadik század kezdetéig számotadhatunk, elsősorban a pécsi egyházi központhozkapcsolódóan. Emlékezzünk meg most a pécsi püspökökközül Klimó Györgyről, aki XVIII. századközepi egyetemalapítási törekvései körében megalapozta,majd – Magyarországon először – 1774-bennyilvánossá tette püspöki könyvtárát és kibocsátottaannak használati szabályzatát. A gyűjtemény maaz Egyetemi Könyvtár régi gyűjteményének része.Használati szabályzatának záró fordulata: „Gazdagabbantávozz, térj vissza gyakrabban” az internetnemzedékének is szentenciája lehet.Karunk pécsi működésének közvetlen előzményea XVIII. század végi kísérletek után 1831-ben alapítottPüspöki Jogi és Filozófiai Líceum, ahol – kisebbmegszakításokkal – a pécsi jogi kar tevékenységénekfelvételéig, 1923-ig folyt a jogi oktatás. A líceum többprofesszora az 1923 őszén első tanévét megnyitó pécsijogi karra nyert kinevezést.A Kar a kezdetektől meglehetős nehézségek közöttműködött, többször felmerült megszüntetésénekgondolata is, ám elődeink kitartó és áldozatos munkálkodásánakeredményeként most 90. tanévünketnyithatjuk meg és a következő évben számos tudományosés közéleti rendezvénnyel emlékezhetünkaz elmúlt évtizedekre. Karunk mintegy négyezerhallgatójával, a most már tízkarú Pécsi Tudományegyetemegyik meghatározó kara. Fejlődése a kilencvenesévekben vett új lendületet, amelynek eredményekéntmegsokszorozódott az akkor néhány százashallgatói létszám, látványosan bővült a könyv- ésfolyóirat-állomány, sor került a kari épületek felújítására.A fejlesztések legutóbbi látványos hozadéka aTudásközpont, amelyben a Kar könyvtára nyert elhelyezést.E könyvtárra igyekszünk fokozott figyelmetés jelentős erőforrásokat fordítani, nemcsak napjainktudományos világirodalmi eredményeinek beszerzésével,hanem a hallgatók számára rendelkezésre állótananyagok és informatikai alapú jogi és tudományosadatbázisok széles körű és ingyenes biztosításával is.Beiratkozó hallgatóink számára a könyvtár működésénekés használatának megismerése kötelező! Ennekmódjáról hamarosan tájékoztatják Önöket!JURA 2012/2.

254 Berke Gyula: Tanévnyitó dékáni beszéd a PTE Állam- és Jogtudományi Karán 2012 szeptember 3-ánHölgyeim és Uraim!A kollégák előtt ismert, hogy a megelőző szemeszterbenkerült sor Karunk akkreditációjára, szervezetének,működésének, a képzések minőségének azerre hivatott testület általi megítélésére. Örömmeltájékoztathatom Önöket, hogy a Magyar AkkreditációsBizottság egyetemi látogató bizottsága várhatóanKarunk 2017-ig történő akkreditációjára teszjavaslatot. A bizottság jelentésének ismert tervezetemegállapítja, hogy a Kar képzési, tudományos, szervezetiés gazdálkodási tekintetben egyaránt megfelela karként való működés feltételeinek, és külön iskiemeli a jelentés, hogy a Kar infrastruktúrája kiemelkedőenjó, a tantermek felszereltsége és az oktatókelhelyezése kényelmes, a hallgatók kiszolgálására alegmodernebb eszközök állnak rendelkezésre.Reményeink szerint ennek is köszönhetjük, hogynoha a jogi és igazgatási képzések iránti társadalmikereslet – nem utolsó sorban a közelmúltbeli felsőoktatás-politikaimegnyilvánulásoknak köszönhetően– szűkült, a Karunk iránti érdeklődés, noha ugyancsakcsökkent, változatlanul jelentősnek mondható.E tanévben az alapképzésben, jogászképzésben,mesterképzésben és felsőoktatási szakképzésbenfelvett hallgatóink száma 637 fő. Meggyőződésem,hogy Karunk az elkövetkező szemeszterekben is képeslesz biztosítani a jogi és igazgatási képzésekkelszemben joggal elvárt feltételeket, annak érdekében,hogy hallgatóink kibontakoztathassák képességeiket,megszerezzék a hivatásuk gyakorlásához szükségesmagabiztosságot, a követelményeket sikerrel teljesítőkpedig megfelelő egzisztencia és szakmai sikerekelé nézzenek.Hölgyeim és Uraim!Tisztelt Kollégák!A magyar felsőoktatás elmúlt harminc éve, az1985-ös, 1993-as, 2005-ös felsőoktatási törvényeknyomán a politikai reformszándékok folyamatos története.A politikai rendszerváltást követő két évtizedaz európai integráció, illetve reintegráció jegyébentelt, azzal – az összességében sikeresnek mondható– törekvéssel, hogy a hazai felsőfokú képzést éskutatást beillessze az ún. európai felsőoktatási térbe,Európa és a világ tudományosságának vérkeringésébe.Ezek a törekvések egyetemünk és karunkéletében is nyomokat hagytak. A hallgatók külfölditanulmányainak céljait szolgáló, rendkívül kiterjedtERASMUS-kapcsolatok, az európai közös forrásokfelhasználásával lebonyolított tudományos kutatásipályázati programok karunk életének már-már megszokottrészévé váltak, és komoly lehetőségeket nyitottaka kar polgárai számára személyes fejlődésükelőmozdítására, szakmai és tudományos törekvéseikkibontakoztatására.Az említett reformfolyamat újabb megnyilvánulásaa nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV.törvény, amely két nappal ezelőtt teljes körűen hatálybalépett. A törvényből kitűnő jogalkotói törekvésekarra utalnak, hogy az a felsőoktatás csaknemvalamennyi lényeges folyamatának új irányt kívánszabni. Érinti a képzési rendszert, az intézményeklétesítését, szervezeti és működési kérdéseit, az intézményekvezetését és e körben a hallgatók képviseletét,a foglalkoztatottak viszonyait, a hallgatók jogaités kötelességeit, ideértve a hallgatói költségviselésszabályait is, amelyhez kapcsolódóan megjelent azún. hallgatói ösztöndíjszerződés vagy az új típusúdiákhitel intézménye. A törvény új kereteket szab afelsőoktatással kapcsolatos állami hatásköröknek, afelsőoktatás finanszírozásának és a vagyonnal valógazdálkodásnak is. A törvény nyomán kibontakozófelsőoktatás-politikai törekvéseknek, illetve a preambulumbanmegfogalmazott célnak, Magyarországfelemelésének a sikere nyilvánvalóan csak történetitávlatban lesz majd megítélhető, hasonlóan az állami,társadalmi és a jogélet alapvető változtatásárairányulóan megvalósult jogalkotási lépésekhez.Noha komoly reményekkel és bizakodással tekintünkaz említett folyamatok elébe, valljuk be, hogy ezidő szerint helyzetünket leginkább a bizonytalanságjellemzi. Közismert, hogy a Kar polgárainak sorábalépő joghallgatók között ez évtől nincs olyan, akinektanulmányait az állam támogatja és a várakozásokszerint a következő évtől az állam kivonul a jogászképzésneklegalábbis a korábbiak szerinti finanszírozásából.Nem csökkenti a bizonytalanság érzetét azsem, hogy a felsőoktatási törvény által több tucatnyitárgykörben adott rendeleti szabályozási felhatalmazásnyomán a kormány- és miniszteri rendeleteklényegében nem születtek meg.Valljuk be azonban azt is, hogy az elmúlt években,sőt talán évtizedekben kevés tanév kezdődhetettazzal, hogy tisztán és legalább néhány évre előreláthattuk volna működésünk kereteit, a jogi és igazgatásiképzések és tudományos kutatás kiszámítható,de legalább prognosztizálható felsőoktatás- és gazdaságpolitikaibázisát. Úgy vélem azonban, hogy atradíciókból táplálkozó elkötelezettségünk mellettaz elmúlt két évtizedben Karunk egyik meghatározóerősségévé vált a körülményekhez való rugalmasalkalmazkodás képessége. Sikerült megteremtenünkennek szervezeti és működési kereteit, és ezreménnyel és önbizalommal tölthet el bennünketaz előttünk álló, minden bizonnyal küzdelmes éskonfliktusokkal terhes időszakra is. Sőt, határozottanúgy látom, hogy a bizonytalan környezetbenmég inkább helye van a körültekintő tervezésnek.A Kar jelenlegi vezetésének törekvése az, hogy azelőttünk álló tanévben sort kerítünk az egyes képzé-JURA 2012/2.

Berke Gyula: Tanévnyitó dékáni beszéd a PTE Állam- és Jogtudományi Karán 2012 szeptember 3-án255seink, elsősorban a jogászképzés elmúlt évtizedbenkialakult rendjének revíziójára. Közös bölcsességgelfelül kell vizsgálnunk a képzések rendszerét, céljait,tartalmát, a tantárgyak rendszerét, a hallgatókkalszemben támasztott követelményeket és ezekbena kérdésekben – ideértve az oktatói teljesítményekértékelésének a rendszerét is – olyan döntéseket kellhoznunk, amelyek újabb évtizedekre biztosítják apécsi jogi felsőoktatás tekintélyét, a pécsi diplomakiemelkedő megítélését, hallgatóink és oktatóinkegzisztenciáját és szakmai presztízsét.Tisztelt Kollégák!Ezen – hatodik – alkalommal, és minden bizonnyalutoljára van módom a Kar dékánjaként a tanévnyitóalkalmával köszönteni Önöket! A közeli jövőben, aszokásos eljárási rend szerint a következő szemeszterbena Kar polgárai előtt az a feladat áll, hogy újdékánt válasszanak, őszinte reményeim szerint olyanszemélyt, aki nálam felkészültebben, bölcsebben,kitartóbban, de legalább olyan elkötelezettséggel irányítjaa Kart, amilyent én igyekeztem tanúsítani azelmúlt esztendőkben. Bizonyos vagyok abban, hogya kari testületek megfontolt, a Kar érdekeit szemelőtt tartó döntést hoznak majd, mégpedig – mikénta Karon ez már évtizedek óta jellemző – nyugodt,kiegyensúlyozott körülmények között, a lehető legszélesebbkörű konszenzussal. Tisztában vagyokazzal is, hogy – a korábban említett körülményekokán – dékáni működésem utolsó esztendejében nehéz,nem egyszer számos kolléga érdekeit és nézeteitsértő döntést kell javasolnom a Kar vezető testületének,illetve ilyen döntést személyesen meghoznom.Szeretném egyértelművé tenni, hogy e döntéseketebben az utolsó időszakban is meg fogom hozni,mégpedig abban a reményben és meggyőződésben,hogy ezekkel hozzájárulhatok a Kar elmúlt csaknemszáz esztendőben kivívott tekintélyének megőrzéséhez,mutatkozó nehézségeink leküzdéséhez, továbbisikereinkhez.Tisztelt Hallgatók!Pécs város napja, a középkori egyetem alapító levelekibocsátásának napja, szeptember elseje. Ebből azalkalomból minden évben – egyéb ünnepi rendezvényekmellett – a város ünnepi közgyűlésére kerülsor, amelyen a napokban nekem is volt szerencsémrészt venni. Megvallom őszintén, hogy – a felemelőpillanatok mellett – engem is meglepett az, hogy eza nagy tradíciókkal rendelkező város napjainkbanmilyen rendkívüli nemzetiségi, vallási, kulturális,tudományos sokszínűséget mutat. Azt tanácsolomÖnöknek, hogy tanulmányaik mellett legyenek nyitottakerre a megtermékenyítő sokszínűségre: nempusztán toleranciára, egymás habitusának, értékeinek,nézeteinek elviselésére is tiszteletben tartásárahívom fel és buzdítom Önöket, hanem arra is, hogynyitott szemmel és szívvel hasznosítsák a magukjavára a város és az egyetem nyújtotta rendkívülváltozatos közeget.A 2012/2013. tanévet, a pécsi jogi kar 90. tanévétabban a reményben nyitom meg, hogy az valamenynyiünkszámára és a Kar javára újabb szakmai ésszemélyes sikereket hoz!JURA 2012/2.

256 Cseh Balázs: „Pohánka Éva – Szilágyi Mariann: Klimo György püspök és kora – Egyház, művelődés, kultúra a 18. században”Cseh Balázsjoghallgató, demonstrátor„Tudós könyvek fölé hajolva értőncsillagdáról, univerzitásról álmodoztálkincses könyvtárad tanúsítja ma is,álmaiddal nem a senki földjén hadakoztál.”(Részlet a Klimo-köszöntőből) 1„Pohánka Éva – SzilágyiMariann: Klimo Györgypüspök és kora – Egyház,művelődés, kultúra a 18.században” 2A Pohánka Éva és Szilágyi Mariann szerkesztőkmunkáját dicsérő mű 2012-ben jelenhetett meg APécsi Egyetemi Könyvtár Kiadványai sorozatának 9.köteteként. Előzményeként a 2010. október 14-én,Pécsett rendezett tudományos konferencián elhangzottelőadások tekinthetők. A 17 szerző közöttköszönthetünk kiváló történészeket, könyvtárosokat,irodalomtörténészeket és pedagógusokat, sőt a társadalomtudományokművelőitől talán kissé távolinaktűnő botanikust is. A tanulmányok ugyanilyen széleskört ölelnek fel. Az Olvasó találkozhat történelmi,egyháztörténeti, irodalmi, néprajzi, könyv- éskönyvtártörténeti, helytörténeti, illetve ikonográfiaimunkával egyaránt.Az előszót követően az Olvasó Pohánka Éva szerkesztőviszonylag rövid írásával találkozik. EbbenKlimo életéről, tevékenységéről, munkásságárólszerezhet általános információkat, néhány kevésbéismert, kuriózumnak tekinthető életrajzi adalékkalkiegészítve. Az írás nem csak a tanulmányok bevezetőjekéntideális, hanem alkalmas arra is, hogya tiszteletreméltó személyiségnek emléket állítson,amely a célja is egyben. Ezen kívül felkelti az érdeklődéstés a figyelmet a később olvasandókhoz, segíteligazodni és elhelyezni a tanulmányokat Klimoéletében, környezetében és korában.A tanulmányokat Pohánka Éva 3 „A nyilvános pécsipüspöki könyvtár berendezésének és állományának rekonstrukciója”című írása nyitja meg. Kísérletet tesza meglévő kevés, hiányos és pontatlan forrás alapjánmeghatározni és felmérni a püspök által alapítottkönyvtár állományának kezdeti (1774), majd későbbinagyságát, gazdagságát. Rámutat a köztudatban élőtéveszmére, miszerint a könyvtár már a kezdetekbenközel 20000 kötetet foglalt magában. Végigköveti azállomány alakulását a katalógusok, leltárak alapján,majd ezekből következtet a fel nem jegyzett adatokra.Az Olvasó elé tárja a könyvtár belső elrendezését, ígylefesti és elképzelhetővé teszi az akkori állapotokat.Látszik, hogy hosszú és alapos kutatómunkával jutottaz ismertetett következtetésekre. A katalógusokszép összefoglalása készült el.Löffler Erzsébet 4 „Az Egri Főegyházmegyei Könyvárberendezésének ikonográfiai programja” című munkájábana keresztény – katolikus hit világában jelenlévőmély vallási –dogmatikai és hitéleti jelképrendszertismertet. Érzékletesen írja le a mennyezetkép történetét,megfestésének előzményeit és az életre hívottegyházi jelenet kiválasztásának okait. Részletesenelemzi a tridenti zsinat egyháztörténeti jelentőségétés gróf Eszterházy Károly egri püspököt ért hatásokat.Kiemelendő, hogy a zsinat az egyház reformjávalfoglalkozva számos kánonjogi dokumentumot hívottlétre. A zsinat négy – Eszterházy püspök által választott– dekrétumát szimbolizálják a terem sarkaibanelhelyezett jelenetek. Az első a papszentelést, a másodika korra jellemző egyházi cenzúrát, a harmadika szentségeket, a negyedik pedig a szentek és SzűzMária tiszteletét, valamint az ereklyék kultuszát jelenítimeg. A szerző jelentős képmellékletet vonultatfel, amelyet az Olvasó a kötet végén találhat.A kötet értékét növeli Doina Hendre Biro 5 „BatthyányIgnác le fondatur de la Bibliothéque Batthyaneumá Alba Iulia. Sur ses projets scientifiques et culturels etsur ses models religieux” címet viselő írása. BattyhányIgnác püspököt mutatja be, és állítja párhuzambaKlimoval. Hiszen Batthyány mint könyvtáralapítóés történetíró szintén ismert, illetve püspöksége alattGyulafehérvárott csillagdát is alapított, hasonlóképpenKlimohoz.Boda Miklóstól 6 az elmúlt közel ötven év KlimoGyörggyel és könyvtárával kapcsolatos pécsi történésekrőlszóló visszaemlékezést olvashatunk.Megemlékezik a különböző eseményekről, rendezvényekről,tervekről, kezdeményezésekről, illetve azezeket megalkotó személyekről.Szelestei N. László 7 „Klimo György püspök szerepeLudovico Antonio Muratori műveinek magyarországiterjesztésében” című munkájában a jezsuita pap műveit,azok elterjedését ismerteti. Muratori kiváló filozófusként,teológusként és jogászként vált ismerté,ezenfelül kánonjairól és fragmentumairól szinténnevezetes. Klimo hathatós támogatásával országunkbanis elterjedhettek művei.Hartvig Gabriella 8 „Michael Denis bécsi császárikönyvtáros és a Klimo Könyvtárban található Ossian-fordítása”c. tanulmány a jezsuita polihisztoréletét, munkásságát és fordított művét ismerteti.Denis költőként, professzorként, bibliográfuskéntés lepidopteristaként tevékenykedett, azonban elvégeztea Collegium Theresianum jogi fakultásátJURA 2012/2.

Cseh Balázs: „Pohánka Éva – Szilágyi Mariann: Klimo György püspök és kora – Egyház, művelődés, kultúra a 18. században”257is. A német területeken a bárdköltészet kiemelkedőképviselői között tartják számon. A Pécsett találhatóOssian-fordítás és a műben közölt saját versek pedigirodalom- és könyvtörténeti ritkaságok.Jankovits László 9 „Emblémák Berényi Zsigmondszületésnapjára” címet viselő esszéje a Berényi-címerváltozatait ismerteti. Az emblémákban és a hozzákapcsolódó latin nyelvű szövegekben megjelenika bibliai és középkori keresztény szimbolika, a reneszánszhieroglifika és heraldika. Találunk jogikultúrtörténeti vonatkozásokat, például jogi szimbólumokatés jogi ikonográfiai érdekességeket is. Ilyenektöbbek között a grófi rangot jelképező korona,a püspöki potestast megjelenítő püspöksüveg, pásztorbot,vagy a püspök joghatóságának szimbólumai.Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy feldolgozottemblémák szép minőségben megtalálhatóak a kötetvégén elhelyezett mellékletben.A kötetszerkesztő Szilágyi Mariann 10 tollábólszármazó „Magyar nyelvű nyomtatványok nyomában aKlimo Könyvtárban” címet viselő írás nagyszerű összefoglalásaa könyvtárban található dokumentumokfellelhetőségének. Segíti az eligazodást a régmúltidőket idéző katalógusokban, jegyzékekben és inventáriumokban.Ezzel nagyszerű segítséget biztosíta Pécsett kutatómunkát folytatóknak, jogászoknak,történészeknek, irodalmároknak vagy lelkes érdeklődőknek.Rámutat a könyvtár gazdagságára, illetőlegaz eredeti és egyedi dokumentumok felbecsülhetetlenértékére. A jogi művek közül kiemelendőWerbőczy Decretuma, ami szintén fellelhető a PécsiEgyetemi Könyvtárban.Fejérdy András 11 és Soós István 12 a „Klimo György ésGiuseppe Garampi” című művükben a megnevezettekkapcsolatát dolgozzák fel. A szerzők ismertetik a korrajellemző politikai és diplomáciai csatározásokat,a felvilágosult abszolutizmus és a megújuló egyházküzdelmét, Bécs és Róma viszonyát, illetve a magyarfőpapi réteg álláspontját. Pécs városa, egyeteme ésjogi kara tekintetében különösön érdemes megemlíteni,hogy Garampi volt az, aki felhívta a figyelmethárom olyan bullára, amelyek Rómában voltak fellelhetőek.A bullák feljogosították a pécsi püspökötarra, hogy a pécsi egyetem kánonjogi és világi jogitanárainak egyházi javadalmakat adományozhasson,megadta az egyetemnek a felsőfokú tanulmányokravonatkozó engedélyt és ezenfelül megnevezte a felállíthatókarokat. Kettőjük levelezésének tárgya kiterjedtPécs szabad királyi várossá emelésének ügyére,illetve az egyház jogainak érvényesíthetőségére, azegyház joghatóságának kiterjesztésére.Gőzsy Zoltán 13 „Szempontok Klimo György püspöki ésfőispáni kinevezéséhez, illetve tevékenységéhez” c. tanulmányavázlatosan ismerteti e két hivatalból származóérdemeket. A püspök és a főispán címén keresztülszemlélteti az egyházi és világi közigazgatás kapcsolatát.A szerző végkövetkeztetéseként megjelölhető,hogy Klimo szisztematikus, minőségében és menynyiségébenfejlődést tartalmazó, a kor viszonylataiközött hatékonynak nevezhető közigazgatási ésegyházkormányzati rendszert épített ki.Verók Attila 14 „Pécs a külföld szemével. Klimo városánakképe kora újkori nyomtatványokban” című munkájában,főleg a Franckei Alapítványok történetigyűjteményeiben található pécsi vonatkozási korabelinyomtatványokat gyűjtötte össze. Az említetettnyomtatványokat rendszerezte, és levonta a következtetést,hogy a nyugati szellemi nagyvárosokbaeljutott Pécs híre. Így újabb bizonyítékot fedezhet felaz Olvasó „Pécs 2010 – Európa Kulturális Fővárosa”címének jogosultságára.Hencz Enikő 15 által feldolgozott „Koller József és DobaiSzékely Sámuel levelezése” című írás a 18. századbanélő tudományszervező szándék ékes bizonyítéka.Koller József megírta a pécsi egyházmegye történetét,ezen okból nagyszámú levelezést folytatott a korszakkimagasló hazai és külföldi személyiségeivel. DobaiSzékely Sámuel pedig a hazai értelmiségiek érintkezésénekközponti alakja volt.Horváth István 16 gazdálkodástörténeti írása az„Adatok a Pécsi Papnevelő Intézet uradalma 18. századiműködéséhez” címet viseli. A szerző elemzi az Intézetfizetési listáit, kimutatásait és robotjegyzékeit. Öszszesítiés ismerteti a kocsmáltatási jogból származóbevételeket, a szervezeti felépítés és irányítás rendszerét,illetve a foglalkoztatottak és az uradalom alárendeltek státuszát.Borsy Judit 17 „A pécsi egyházmegye exempt területeinekátvétele 1776-ban” címmel írt tanulmányt. Exemptplébániák alatt azokat kell érteni, melyeket a területilegilletékes egyházmegye jogi és igazgatási fennhatóságaalól kivettek, így az esztergomi érsekségheztartoztak közvetlen területi kapcsolódás nélkül. Ajezsuita rend feloszlatása jogi lehetőséget biztosítottaz exempt területek rendezésére. Majd lendületetadott az ügynek az esztergomi egyházmegye feloszlatása,amellyel összefüggésben az pécsi érsekséglétrehozásának terve is felmerült, bár ez később nemvalósulhatott meg. Az exempt területek azonban1776-ban beolvadhattak a pécsi egyházmegyébe.Tegzes Ferenc 18 „A gyükési Szent Bertalan-kápolna”című műve a kápolna történetét dolgozza fel. Leírjaa fellehető források alapján a korabeli tájat, vidéket,a kápolna épületét, a harangot, a kápolna mellettikisházat, a belső felszerelést, az orgonát, az oltártés az oltárképet. Kitér Szent Bertalan személyére,a műemlékké nyilvánítás eljárására, illetőleg a kápolnaterületének határaira. Ismerteti a hitéletet, aSzent Bertalan és Szent Vince napok ünneplését,körmeneteit és a kápolna jövedelmeit, kiadásait.JURA 2012/2.

258 Cseh Balázs: „Pohánka Éva – Szilágyi Mariann: Klimo György püspök és kora – Egyház, művelődés, kultúra a 18. században”Teljes, minden részletében kimerítő munkához vanszerencséje az Olvasónak.A tanulmányokat Tengerly Adrienn 19 „A BoldogságosSzűz Szeplőtelen Szívének Társulata” című esszéjezárja. Vázlatosan áttekinti a jobb sorsa érdemesTársulat mintegy 300 éves pécsi működésének történetét.Végezetül és összegzésként elmondható, hogy akötet méltó módon adózik tisztelettel Klimo Györgypécsi püspöknek, maradéktalanul megfelel a püspökszületésének 300. évfordulójára szánt ünnepi kötettelszembeni elvárásoknak. A szerkesztők hozzáértésétdicséri a tudományterületekről válogatott kiváló tanulmányokkiemelkedő színvonala. A kötet külsőmegjelenésében is imponáló, amelynek értékét 30oldalas képmelléklet növeli. Ajánlom minden érdeklődőolvasó számára.Jegyzetek1A Klimo-köszöntő teljes egészében megtalálható a kötet67. oldalán.2Kiadja a Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvára,Pécs 2011. 300 o.3Osztályvezető, Pécsi Egyetemi Könyvtár TörténetiGyűjtemények Osztálya4Igazgató, Egri Főegyházmegyei Könyvtár5Történész, könyvtáros, Batthyaneum Könyvtár, Gyulafehérvár6Irodalomtörténész, nyugalmazott főkönyvtáros, c. igazgató,Csorba Győző Megyei Könyvtár7Egyetemi tanár, Pázmány Péter Katolikus Egyetem BölcsészettudományiKar, Magyar Irodalomtudományi Intézet8Egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem BölcsészettudományiKar Angol Nyelvű Irodalmak és KultúrákTanszéke9Egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem BölcsészettudományiKar Klasszikus Irodalomtörténeti és ÖsszehasonlítóIrodalomtudományi Tanszék10Könyvtáros, Pécsi Tudományegyetem EgyetemiKönyvtár Történeti Gyűjtemények Osztálya; PhD-hallgató,Szegedi Tudományegyetem Irodalomtudományi DoktoriIskola11Tudományos titkár, Római Magyar Akadémia12Tudományos főmunkatárs, Magyar Tudományos AkadémiaTörténettudományi Intézet13Egyetemi adjunktus, Pécsi Tudományegyetem BölcsészettudományiKar Történettudományi Intézet ÚjkortörténetiTanszék14Főiskolai adjunktus, Eszterházy Károly Főiskola Tanárképzésiés Tudástechnológiai Kar Informatikai TanszékMédiainformatika Kutatóintézet15Egyetemi hallgató, Pázmány Péter Katolikus EgyetemBölcsészettudományi Kar, Magyar IrodalomtudományiIntézet16PhD-hallgató, Pécsi Tudományegyetem FöldtudományokDoktori Iskola17Főlevéltáros, Baranya Megyei Levéltár18Nyugalmazott főlevéltáros, Baranya Megyei Levéltár19Főiskolai docens, Eszterházy Károly Főiskola Andragógiaiés Közművelődési TanszékJURA 2012/2.

Kocsis Patrícia: Werner Ogris honoris causa doctor et professor-i promóciója a Pécsi Tudományegyetemen259Kocsis Patríciaegyetemi hallgatóWerner Ogris honoris causa doctoret professor-i promóciójaa Pécsi Tudományegyetemen2012 március 14-én a PTE Állam- és JogtudományiKarának patinás Halasy-Nagy József aulájában nemcsakaz 1848 március 15-i forradalomról tartottakmegemlékezést. Werner Ogris bécsi jogtörténészprofesszort ezen a napon avatta díszdoktorrá azEgyetem Szenátusa, amely az indítvány alapján egyhangúigennel szavazta meg a „honoris causa doctoret professor” cím adományozását.Werner Ogris osztrák jogtörténész 1935 július 9-énszületett Bécsben. 1958 decemberében lett a jogtudományokdoktora, 1962 február 16-án pedig sikeresenhabilitált német jogtörténetből, valamint osztrák alkotmány-és közigazgatás-történetből. 1962 októberétőla Berlini Freie Universität professzora volt. Ekkorő volt a legfiatalabb a német egyetemek professzoraiközött. 1966 augusztusában visszahívták a BécsiEgyetemre, itt emeritált 2003-ban. 1961-ben elnyertea Theodor Körner Díjat. Az 1972/73. tanévben a jogikar dékánjává választották. 1992-ben vendégprofeszszorvolt a Kansas-i Egyetemen. 1972-ben az OsztrákTudományos Akadémia Filozófiai-történelmi Osztályánaklevelező tagja, 1975-ben a Szász TudományosAkadémia rendes tagja lett, mint ahogy HollandKirályi Tudományos Akadémia is tagjai sorába választotta1985-ben.50 éves szakmai pályafutása alatt 1975-től a SavignyStiftung Bizottságának elnöke volt. 1993-bantiszteletbeli doktorrá avatták a Prágai Károly Egyetemenés a Pozsonyi Comenius Egyetemen. 1997-benelnyerte a Grimm Testvérek-díjat a marburgi PhilippsEgyetemen, míg 2003-ban a Nagy Ezüstérmetaz Osztrák Köztársaság Szolgálatáért. 2010-benkiérdemelte az Österreichischer Ehrenkreuz fürWissenschaft und Kunst I. osztályú kitüntetését.Szoros kapcsolatot ápol a pécsi jogtörténészekkel, aTanszék oktatóinak több ízben ösztöndíj-lehetőségetbiztosított. Szorgalmazója volt a pécsi és bécsi jogikar oktatócsere programjának. 20 ízben tartott nagyfigyelemmel kísért előadásokat a pécsi jogi karon. Apécsi jogtörténészeket tanácsaival is segíti, és elküldinekik újabb publikációit.Werner Ogris honoris causa doctor et professor-iszékfoglaló előadását 2012 március 13-án „A 200 évesOPTK” címmel tartotta meg mintegy kétszáz főshallgatóság jelenlétében. Az Osztrák Kulturális Intézetjóvoltából az előadáshoz pompás „kiegészítőt”is kaptak a jogtörténet iránt érdeklődők: az OsztrákPolgári Törvénykönyv fejlődéstörténetét bemutató20 táblából álló kiállítást a Molnár Kálmán előadóelőterében mintegy hat héten keresztül tekinthettékmeg. Ogris professzor úr beszéde első részében szólta kodifikáció fogalmáról és menetéről az osztrákjogfejlődésben, majd részletesen ismertette az 1812január 1-jén hatályba léptetett OPTK jogi „arcát” és azosztrák nép által táplált, hozzá fűzött „érzéseket”. Akódex a világon a második legidősebb törvénykönyv,amely ma is hatályos jog az Osztrák Köztársaságbanés részben Lichtensteinben. 1502 eredeti szakaszából861 maradt változatlanul hatályban. Az osztrákokbüszkék könnyen áttekinthető szerkezetére, stílusára,és nem kevésbé a személyes szabadságot ésjogegyenlőséget biztosító rendelkezéseire. Profeszszorúr említést tett a kodifikáció fontos elvéről is:„Ami nem mondható el világosan, az nem érdemesarra, hogy a jogszabály tartalmává váljék!” Az OPTKMagyarországon egészen rövid ideig, 1853-tól 1861július 23-ig volt hatályban. Az előadásban szó esettmég az Európai Unió jogalkotásáról és az OPTKviszonyáról, majd végül Ogris professzor annak akívánságának adott hangot, hogy a magyar PolgáriTörvénykönyvet legalább ilyen sikertörténetkéntértékelje majd az utókor.Március 14-én 10 órai kezdéssel sor került a nagyizgalommal és érdeklődéssel várt díszdoktorráavatásra. A Pécsi Tudományegyetem a vonatkozóelőírások szerint azokat a bel- és külföldi személyeketavatja tiszteletbeli doktorrá, akik több évtizedenkeresztül kiemelkedően művelték tudományterületüket,nemzetközi elismerésre tettek szert, szoroskapcsolatot tartanak fenn a Pécsi Tudományegyetemmel,komoly szolgálatot tettek az egyetemnek,illetve a magyar tudománynak, művészetnek éshonoris causa doktori címmel történő elismerésüka Pécsi Tudományegyetem megbecsültségét emeli.Werner Ogris professzort felesége is elkísérte azünnepi ülésre; az első sorból, örömmel szemlélte azeseményeket.Berke Gyula, a PTE Állam- és JogtudományiKarának dékánja megtette előterjesztését, majdKajtár István promotor tartott laudációt, amelybenösszefoglalta a jelölt szakmai-tudományos ésközéleti tevékenységét, illetve röviden bemutattaWerner Ogris és a Pécsi Tudományegyetem többévtizednyi együttműködésének eredményeit. Eztkövetően a Szenátus szólította a díszdoktort, akireBódis József rektor segítette fel az egyetemi talárt,átadta neki oklevelét a honoris causa doktori címrőlés kézfogással jókívánságait tolmácsolta. Ogrisprofesszor úr először latinul, majd angolul köszönteJURA 2012/2.

260 Kocsis Patrícia: Werner Ogris honoris causa doctor et professor-i promóciója a Pécsi Tudományegyetemenmeg a honoris causa doctor et professor-i cím adományozását.Angol nyelven tartotta meg székfoglalóelőadása összefoglalását is, amelynek teljes anyagát*a hallgatóság nyomtatott formában Herger Csabánéfordításában kapta kézbe.A színvonalas kulturális program után a Szenátustovábbi kitüntetéseket adott át. Többek között professoremeritus címet és az egyetem címerével ellátottarany kitűzőt adományozta Tremmel Flórián egye-temi tanárnak, a büntető eljárásjog professzorának,illetve Buday-Sántha Attilának, a Közgazdasági- ésRegionális Tudományok Intézete egyetemi tanárának.Kiosztásra kerültek még címzetes egyetemidocensi és habilitált doktori címek is.A ceremóniát Bódis József rektor úr beszéde, majda Szózat zárta. Az ünnepi ülésről DVD felvétel is készült,hogy a kitüntetettek később is felidézhessék2011 március 14-i nap felemelő eseményét.* Werner Ogris: A 200 éves OPTK. Honoris causa doctoret professor-i székfoglaló előadás, in: A Pécsi TudományegyetemJogtörténeti Tanszékének kiadványai 12. sz., PTE ÁJK,Pécs 2012. 1-10 pp.JURA 2012/2.

Kocsis Tímea: A Dévai Szent Ferenc Alapítvány261Kocsis TímeaV. évfolyamos hallgatóA Dévai Szent FerencAlapítvány(Interjú Böjte Csabával)„Huszonéves koromban kértem Istentől egy nagy házat,melyben minden betérő szíves fogadtatásban részesül.Eddig senkit sem kellett elküldenem, nálunk mindenkiotthonra, szállásra, vacsorára, s ha igényli, talán mégegy jó pohár borra is találhat.”(Csaba testvér)Az alábbiakban olyan Alapítványt szeretnék bemutatni,amely szervesen nem része a román „állami”gyermekvédelmi rendszernek, a céljai mégishasonlóak.1. Az alapítóBöjte Csaba 1959 január 24-én született Kolozsvárott.Neve ma már sok embernek, itthon és külföldön egyarántismerősen cseng. Ő és kollégái már több mintkétezer szociálisan rászorult gyermeket mentettekmeg, Az ő szavaival élve: „Nekiálltam, hogy a világotegy kicsit jobbá tegyem, néhány gyerek szemérőlletöröljem a könnyet”. Böjte Csaba civilként autóvillamosságiszerelőnek tanult, majd miután ezt a szakmájátfeladta, egy évig élt és dolgozott bányászkénta Hargitán. Édesapja költő volt, s egy verse miatt aCeauşescu-rezsim bírósága hét évi börtönre ítélte,ahonnan négy és fél év múlva szabadult. A börtönbenelszenvedett kínzások és egyéb megpróbáltatásokkövetkeztében szabadulása után másfél hónappalmeghalt. 1 Az ekkor öt éves gyermeknek ez alapvetőmomentum volt annak megértésében, hogy a baj nemaz emberben, hanem a tudatlanságban lakozik. Ennekhatására döntötte el, hogy pap lesz. Az általa létrehozottgyermekmentő szervezet célja az Erdélybenembertelen körülmények között, sokszor az éhhalálszélén tengődő gyermekek felkarolása. 2 Böjte Csabaés munkatársai áldozatos munkájának köszönhetőenmár több mint kétezer gyermek nevelkedik azintézmény valamely otthonában, megmenekülve amérhetetlen nyomor jelentette kilátástalan sorstól.A ferences rendbe még a Ceauşescu-diktatúra alatt,1982-ben jelentkezett, a legnagyobb titokban. TanulmányaitGyulafehérváron és Esztergomban végezte,mielőtt 1989-ben pappá szentelték.2. Az alapításTöbb helyen eltöltött papi szolgálata után 1992-benDévára helyezték, ahol jelentős fordulatot vett élete.Oltalmába fogadott néhány utcagyereket, és a lakatotleverve az elhagyott és évtizedek óta üresen állóferences kolostorba költöztek. A román hatóságokellenezték ezt a lépését, és többször felszólították azépület elhagyására. Csaba testvér válasza az volt,hogy a gyerekeket rakják az utcára a rendőrök. Ez végülis nem történt meg. Az árvákat befogadó ferencesrendi szerzetesnek hamar híre ment Déván. Mára tevékenységételismerik egész Erdélyben, Romániábanés Magyarországon is. Az alapvető életfeltételekenkívül (ruha, étel stb.) taníttatásukkal is foglalkozik,amelybe vallási és erkölcsi nevelésük is beletartozik.A Hunyad megyei Gyámhatóság 1998-ban ismerte elhivatalosan a magán-gyermekvédelmi központot.A Dévai Szent Ferenc Alapítvány 2002-ben jöttlétre, elsősorban az erdélyi ferencesek által fenntartottgyermekvédelmi intézmények, iskolák, óvodáktámogatására. Céljai közt szerepel a gyermekekérdekeinek képviselete, szellemi és szociális fejlődésükelősegítése, szociális védelme; a gyermekekhagyományőrző tevékenységének, nevelésénekelősegítése, támogatása; ennek során a nemzetközikapcsolatok kiépítése és ápolása; a nemzeti kulturálisértékek megismertetése nemzetközi szinten;magyarországi és nemzetközi táborok szervezése, atáborokban való részvétel finanszírozása; segítségnyújtása hátrányos helyzetű gyermekek ellátásában,beiskoláztatásban, pályaválasztásban, szakmaiképzésben, számukra munkahelyek létrehozásában,kialakításában. 3Az Alapítványnak 2012-ben már számos lakóotthona,napközi otthona, képzési központja van,ezen kívül vannak nagycsaládosok, ahol 7-8 gyermekél együtt a nevelőjével. Létezik a „keresztszülőség”nevű program, amelynek lényege, hogy bárki, akiszeretne, „örökbe” fogadhat egy gyermeket, akinekhavi ellátását kisebb pénzösszeggel támogatja.Böjte Csaba nehéz, fáradtságos munkájának értékétnemcsak a gyermekek, hanem szervezetek, hírlapok,humanitárius szervezetek, a szomszédos országok,sőt az Európai Parlament is különböző elismerésekadományozásával juttatta kifejezésre. 43. A személyes találkozásKét alkalommal volt szerencsém ellátogatni az Alapítványdévai központjába. Először a három évvelezelőtt „Diákok a Gyermekekért Program” szervezésében,másodszor 2012-ben, amikor kifejezettenJURA 2012/2.

262 Kocsis Tímea: A Dévai Szent Ferenc AlapítványCsaba testvérrel történő beszélgetés volt a célom.Mindkét alkalommal lenyűgözött a gyermekekszeretetteljes fogadtatása, a mosoly az arcukon, azegyszerűség és tisztalelkűség. A focipálya zsongotta gyermekek ricsajától, nevetgélésétől, az udvarúgyszintén. „Csodálatos lehet itt élni a gyermekekkel”– gondoltam magamban. Odaérkezésünkkoraz egyik gyerek éppen elesett és a torkán leszaladta cukorka. Sírni kezdett, ezért társaimmal gyorsana segítségére szaladtunk. Végül kiderült, hogy nagyobbvolt a dolog füstje, mint a lángja, ugyaniskét perc múlva már szaladt is vissza, játszani kisbarátaival.Első látogatásom alkalmával lehetőségem nyíltbetekinteni egy család életébe, hétköznapjába. Egyilyen család apartmanban él egy nevelővel. A nevelőnem nyolc órában dolgozik, hanem mindiga gyerekekkel van, ezáltal sorsközösséget vállalvelük. A gyerekek délelőtt iskolában vannak, délutánsegédkeznek a házimunkában, rendrakásban,takarításban, ezáltal önkéntelenül is megtanulják aháztartásvezetés alapvető szabályait. A főzésben isközreműködnek, a nagyobbak felügyelnek a kisebbekre,segítik őket az öltözködésben, lefoglalják őket,együtt készítik el a házi feladatokat, utána esetlegrajzolnak, vagy lemennek az udvarra játszani. Teljesenlenyűgözött a gyerekek szeretetteljes egymáshozfordulása, ahogy gondoskodnak egymásról, segítikegymást, figyelnek a másikra.A második látogatásom célja elsősorban Csabatestvérrel való beszélgetés volt. Kíváncsi voltam arra,hogyan működik ez a rendszer, honnan kerülnek bea gyerekek, hogyan szerez tudomást róluk, hogyankezelik a problémásabb eseteket, egyáltalán melyeka rendszer alappillérei és mitől működik, miben más,mint a többi gyermekotthon.4. Az interjúHogyan szereznek tudomást azokról a gyerekekről, akikbekerülnek az otthonba?Legtöbbször a legközelebbi rokon plébános, hitoktató,tanár, egy jó asszony, szomszéd az, aki szól,hogy ottan baj van. Na, mostan azért 90%-ban behozzáka gyereket. Nálunk a gyerekek nagyon nagyszázaléka közvetlenül a családból jön, nem járja megaz állami intézetes utat. Persze olyan gyerek is van,aki az állami árvaházból kerül ide.Milyen környezetből érkeznek ezek a gyerekek?Régebb szinte minden gyereket valamilyen tragédiasodort ide, valamilyen baleset vagy válás.Sok gyereknek ép, egészséges apja, anyja van, csakegyszerűen képtelenek ellátni szülői funkcióikat.Régebb ez a fajta ember, ha volt is, kevesebb volt.A szegénységet lehet mondani első számú oknak,de itt mérhetetlen számú lustaság is van. Régebbolyan családok gyerekei kerültek ide, akiket az embermegértett, és én sem tudtam volna mást csinálni.Most sajnos sok olyan gyerek kerül hozzám, akiknekszülei magukon viselik az elmúlt 20 év pedagógiaicsődjének minden következményét.Ön szerint környezetük mennyire befolyásolja a gyerekeketabban, hogy jogsértéseket kövessenek el?Azt látom, hogy a létfenntartás alapjait, a fizikaimunkát, a termelést, azt, hogy abból a sáros földbőlhogyan lesz paprikás pityóka, ezt nem tanítja meg amai világ az embereknek. Márpedig a létet fent kelltartani. És ha ez az út nem járható, sajnos más utatis meglátogatnak.Az otthonon belül milyen szankciórendszert alkalmaznaka szabálysértő, jogsértő gyerekekkel szemben?Házon belül nem tolerálunk semmi ilyesmit, aTízparancsolatot be kell tartani. Elsősorban a nevelők,a házak vezetői vagy én is elbeszélgetek velük,ha ilyen történik. Sajnos rengeteg negatív példa vana gyerekek előtt. Próbáljuk szembesíteni őket azzal,hogy minek mi a következménye. Fontos, hogy atetteink következményeit lássuk, tehát én elviszema gyerekeket a börtönbe is, Karácsonykor énekelünk,a raboknak is ajándékot adunk. A kiskorúakbörtönéből például eljöttek hozzánk focizni. Volt,ami jól sült el, s volt, ami rosszul. Elsősorban informálnikell a gyereket, hogy miből mi lesz, és utánamotiválni a jóra, hogy lelkesedjen. Miért éri mega jó mellett dönteni. Van olyan, ha valakivel nemtudunk nagyon egyezni, leülünk, és akkor leírjuk,hogy én mit vállalok és ő mit vállal. Érezze, hogyennek egyfajta súlya van. Elviszem őket az alkoholistákhoz,hogy nézzék meg, teljesen le vannaképülve. Vagy kimegyünk az állomásra, hogy a hajléktalanoknakfagyit vegyünk. Az a cél, lássa, hogymiből mi lesz. Ez nagyon fontos. Itt minden évbenmeg kell küzdeni azért, hogy ösztöndíjat kapjon agyerek, mert ez nem állami intézet. Volt olyan is,akinek azt mondtam, hogy nézd fiam, nyolc osztálya kötelező, amikor azt elvégezted hazaviszleka legközelebbi rokonodhoz.Volt arra példa, hogy a gyerek jogsértést követett el, ésa hatóságot Önök értesítették?Hál’ istennek ilyen szituációban még nem voltunk.Örömmel mondhatom el, hogy nálunk nemszoktak ilyen nagy kilengések történni. A húsz évalatt tudtommal egyetlen olyan fiúnk volt, aki végzettnálunk, és utána bezárták. De azzal is levelezésiviszonyban voltam. Most volt, hogy egy üzletben kétJURA 2012/2.

Kocsis Tímea: A Dévai Szent Ferenc Alapítványfiúnkat, az egyik ötödikes fiúcska, lopáson kapták.Egy villanyborotvát emeltek el, kérdeztem, miért, ésazt válaszolták, ki akarták próbálni. Ezek a gyerekeksúlyos létbizonytalanságon mentek keresztül, és úgylátom, amikor ide kerülnek, nagyobb a felelősségérzetük.Például páran elmentek gólyabálba, és koránhazajöttek. Kérdeztem, hogy mi baj, aztán kiderült,hogy valami füvet szedtek a városi gyerekek, és őkúgy gondolták, jobb, ha hazajönnek.Az otthonon belül jelen van a drogprobléma?Én a húsz év alatt részeg gyereket nem láttam. Tudtommalelvonókúrára vagy kimosatni gyereket nemkellett vinni. Szakember segítségét sem kellett kérnem.Talán anyagilag sem engedhetik meg magunknak.Próbálunk tudatosan olyan örömforrást felkínálni agyerekeknek, amelyek boldoggá teszik őket. Példáulvannak nagyobb végzős gyerekeink, akik példakéntjelennek meg a többiek előtt. Olyan örömök is vannak,amitől az emberek nem lesznek másnaposak, és próbáljákazok után nyújtani a kezüket. Igyekszünk eztaz utat megmutatni. A hit, Isten szeretete segít abban,hogy kezelhetőbbek legyenek.Hogyan korrigálják azokat a hiányosságokat, amelyeketa gyerek otthonról hoz magával?Amikor bekerül egy gyermek, elmondom a szabályokat.Ez olyan, mint egy edzés, nem az a lényeg,hogy lötyögjünk, hanem hogy bajnokok legyünk.Megkérdem, hogy akarsz-e bajnok lenni, és elmondom,hogy ez azt jelenti, hogy reggel felkelünk, kicsitkeményebben élünk, mert én más kitörési pontot nemtudok felajánlani, csak a saját eszedet, ügyességedet,értelmedet. Ha ezt megérti és vágyik arra, hogy kitörjön,akkor könnyű. Igaz mondás, hogy ha hajótakarsz építeni, ne a gerendákat kezd keresni, hanembeszélj az embereknek a messzi tájak szépségéről, ésakkor ők maguk állnak neki hajót építeni. A vágyatkell a gyerekben és önmagunkban is felébreszteni,és ha ez megvan, akkor ő is jobban szeretne tanulni,küzdeni a céljáért, áldozatokat hozni. Mindenki vágyika sikerélményre, a fényre. Csak nem mindegy,honnan jön az a fény. Esetleg bandától-e. A szabadakaratot sehol nem lehet kikapcsolni. Vágyat kell ébresztenia tiszta, becsületes élet után és hitet is, hogyTe azt el tudod érni.Ön szerint mennyire fontos a család egysége?Legfontosabb az, ha össze tudnánk rakni a családot,hogy talpra álljanak. Ha ez nem sikerül, legalábbvakációra behívom a szülőket, ha nem tudjákhazavinni a gyerekeket, hogy együtt legyenek. Szülőiértekezleteket szervezünk nekik, volt kenyérsütő lelkigyakorlat az anyukáknak, kertépítő lelki gyakorlataz apukáknak. Őket is kéne nevelni.263Vezetnek esetleg statisztikát a gyerekek utóéletéről?Nyugtatgassuk magunkat, hogy elkészítsük őketaz önálló életre, de ezt nem lehet mérni. Az önállóházvezetésre is meg kellene tanítani őket, ezt is próbáljuk.Eddig 4800 gyerek volt nálunk, ebből 2000még a rendszerben van. Nyilvántartást vezetni elégkomplikált. Sokszor felhívnak, beszámolnak, hogyCsaba testvér apa lettem, én meg nagytata.Ön szerint mennyire befolyásolja a gyerekeket a média,az általa közvetített értékrend?Hál’ Istennek nálunk sokkal nagyobb dolog focizni,mint Tv-t nézni. Nem azért, mert tiltottuk volna,hanem mert nem nagyon van jelen a gyerekek életébena média. De nem érzem, hogy partner lenne agyereknevelésben a sajtó. (Tisztelet a kivételnek.)Mennyire van jelen a gyerekek életében, nevelésébena vallás?Meg vagyok győződve arról, hogy ha az embernagyon hisz a Jóistenben, a szeretet parancsában,még akkor is nehéz kitartani a pozitív értékek mellett.Ha egy gyermek ezeket az értékeket nem kapja meg,nagyon nehéz hinni, bízni és a jövőjét építeni.Melyek a Szent Ferenc Alapítvány elemei?Minden városban, faluban van egy kis napközisotthonunk, egy prevenciós központ. Ez azt jelenti,hogy ha a nevelési funkciók sérülnek, akkor azt átvesziegy közösség. Ha valaki nem tudja táplálni agyermekét, vagy elementáris funkciókra megtanítani,akkor ezt valaki vegye át. Persze fogat sem húznakki, csak végső esetben. Tehát ott van egy szakember,aki eldönti, hogy milyen szintű beavatkozásra vanszükség. Ez egyfajta besegítés, de a szülő marad szülő.Ha ez nem elégséges, akkor tudja a szakemberkanalizálni a gyereket valamelyik bent lakó otthonfelé. Mi úgy nevezzük, hogy kollégium. Ez árvaháziellátást is jelent, de az durva szó. A nevelő tartja aszülőkkel a kapcsolatot.Ön szerint melyek a legnagyobb különbségek az államiotthonok és a Szent Ferenc Alapítvány otthonai között?Azáltal, hogy összeköltözünk a gyerekekkel, ésnincs más lakásunk, csak a gyerekekkel élünk, ezáltalsorsközösséget is vállalunk. A nevelő velük kel, fekszik,egy asztalnál esznek. Mélyebb az összetartozás,és úgy látom, hogy ez eredményesebb nevelési mód.Hiába van egy körte és egy kapcsoló, ha nincs egydrót, amely összekösse, nem fog működni. Kell abizalom drótja. Ezt elősegíti az együttélés.Érik-e kritikák állami részről?Hát, tíz nekifutásból tíz gólt nem lehet rúgni. Énsem várom el a nevelőimtől, hogy mindig mindenJURA 2012/2.

264 Kocsis Tímea: A Dévai Szent Ferenc Alapítványkanyart jól vegyenek be. De hál’ Istennek nincs errepélda. Most egy román újságban jelent meg egynagyon szép cikk. Nagyon meglepett. A kritikátinkább mi fogalmazzuk meg magunkkal szemben.Mert néha úgy látom, hogy egy-egy gyerekből mégtöbbet ki lehetne hozni.A nevelés része, hogy a gyereket önállóságra tanítják.Hogyan tudnak olyan bizalmi kapcsolatot kialakítani agyerekkel, hogy megfogadja a jó tanácsokat, ugyanakkormegtartani a kellő távolságot?Ezt nem azért csináljuk, mert ez a munkánk,hanem mert úgy érezzük, hogy az Isten tőlünk eztkéri, ezért megtesszük. Ezért el is szoktam mondani,hogy kicsi szívem, én nagyon szeretnélek megtanítaniúszni, mert ebben az életben biztos, hogy lesztenger, de ezt te kell megtanuljad. Nem szeretnémazt a függőségi viszonyt kialakítani, hogy a gyerekazt mondja, hogy „ő oldja meg, az ő dolga”. Nem,az a gyerek dolga, én legfeljebb segíteni tudok ebben.Ezt ki is fejezem velük szemben. Biztos, hogyminden szülő, tanár felel a gyerekért, de elsősorbanmagunkért felelünk, és ezt meg kell tanítani, el kellmondani a gyereknek.Hogyan választják ki a nevelőket?Az a probléma, hogy rengeteg pedagógus van,rengeteg tábornokot képeznek, de közkatonát nem.Eleinte annyi reményt fűztem, hiszen ennyi pedagógusvan. Most a 67 helyből kettőt be fogunk zárni,és mindkettőt egyetemet végzett szakember vezeti.Azért kell bezárni, mert rendetlenség, büdösség vana napköziben. A nyolc osztályt végzett nénike megjól végzi a dolgát. Én nagyon sok háztűznézőbenvoltam. Abból is nagyon sokat lehet megtudni azemberről. Az én elvárásaim gyakran magasabbak,mint az állami. Én nem állami alkalmazott vagyokés nevelő sem.Véleményem szerint a leghatékonyabb gyermeknevelés,ha a nevelő a gyermekkel együtt él. Azoka nevelők, akik nyolc órában végzik munkájukat,ugyanolyan elkötelezettek, elhivatottak a gyermekekiránt, lelkiismeretesek és nem kevésbé szeretik őket,mint akik a gyermekkel élnek. Mégis azáltal, hogyvan külön lakásuk, életük, megoszlik a tevékenységük,a figyelmük és a gyermekotthon ajtaján kilépvemár rengeteg más feladat, kötelesség vár rájuk. Az anevelő, aki a gyerekekkel és saját családjával együttél, nincs másik lakása, önkéntelenül is nagyobb sorsközösségetvállal a gyermekkel.A beszélgetés során arról is szó esett, hogy Csabatestvér nemcsak arra törekszik, hogy a gyermeketkiemelje a családból, megfelelő ellátást, taníttatást,környezetet biztosítva, hanem felismeri a család egységénekfontosságát. Mindig arra törekszik, hogy necsak a gyermeket, hanem a szülőt is nevelje. Azt aszülőt, aki maga is éretlen, képtelen a szülői funkciókatellátni. Ez szinte ugyanolyan fontos feladat, minta gyermek nevelése. Véleményem szerint erre többhangsúlyt kellene fektetni mindkét országban.Egyet értek Csaba testvér szavaival, miszerint„rengeteg tábornokot képeznek, de közkatonát nem”.Úgy gondolom, hogy amikor a médiában hallgatjuka gyermek- és fiatalkorú bűnözésről szóló híreket,adatokat, a nehéz helyzetű, éhező gyermekek sorsait,meg kell, hogy szólaljon bennünk a lelkiismeret.A társadalom minden tagja felelős a gyermekekért.Nemcsak a szülő, hanem a tanár, a barátok, a rokonok,a szűkebb és tágabb környezet, a média stb.Minden tettünkkel, szavunkkal értéket közvetítünka gyermekekhez, akik szivacsként szívnak magukbaminden információt. És nemcsak a nehéz sorsúgyermekekre kell figyelnünk, hanem a szétesettcsaládokra is. Végül, ahogy Böjte Csaba, úgy én isüzenem a nagyvilágnak: „Nézem a gyerekeket, kicsik,alultápláltak, soványak. Nagy, kék szemekkel néznek rám,bíznak bennem, de bíznak Benned is Te Nagyvilág … Légyméltó a gyermekek bizalmára!”Jegyzetek1Karikó Éva: Ablak a Végtelenre. Helikon Kiadó, Budapest2011. 255 o2A Dévai Szent Ferenc Alapítvány hivatalos weboldala:www.devaigyerekek.hu (letöltés ideje: 2012.02.03.)3www. devaigyerekek.hu4Év embere díj 2004, a Magyar Hírlaptól (a díj átvétele2005-ben volt)Aphelandra Díj 2005 – Humanitárius díjSütő András-díj 2007A Pannon Példakép Alapítvány díja 2008-banA Százak Tanácsa által alapított Haza Ember díj elsőkitüntetettje 2008-ban2010-ben Zajzoni Rab István Díj Négyfaluban (Erdély,Brassó megye)Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje 2010Az Európai Parlamenttől 2011 júniusában Európai PolgárDíj (Civil Europaeo Praemium)JURA 2012/2.

Vogl Márk: “Shaping language rights …”Vogl Márktanársegéd“Shaping language rights –commentary on the EuropeanCharter for Regional orMinority Languages in lightof the Committee of Experts’evaluation”** Regional of Minority Languages, No. 9 (21 Feb 2012)Council of Europe, 551 p.265Rendkívül nehéz feladatra vállalkozik az, aki kísérletettesz az európai nyelvi sokféleség, a többségi éskisebbségi nyelvek helyzetének, valamint az európairegionális vagy kisebbségi nyelveket beszélők nyelvijogainak áttekintésére. Ebben a kísérletben szintepótolhatatlan segítséget nyújt az Európa Tanácsgondozásában 2012 elején megjelent tanulmánykötet,amely a Nyelvi jogok formálása – kommentár a Regionálisvagy Kisebbségi Nyelvek Európai Kartájáról a SzakértőiBizottság értékelő jelentései tükrében címet viseli.Ahogy a címből ki is derül, a kommentár lényegébenaz Európa Tanács egyik szakértői bizottságánaktevékenységén alapul. Ez a Szakértői Bizottság aKarta részes államainak a Karta végrehajtásáról szólóidőszakos jelentései alapján von le következtetéseketa Karta hatályosulását illetően, melyeket aztán terjedelmesértékelő jelentéseiben közzé is tesz az EurópaTanács honlapján. Mivel azonban ezeket a jelentéseket– igazodva az országjelentések benyújtásához – nagyjábólháromévenként hozzák nyilvánosságra már 2000óta, számuk az évek során megsokszorozódott.Az értékelő jelentések ilyetén történő megsokszorozódásaazonban veszélyeket is rejthet magában,tanulmányozásuk során könnyen elveszhetünk arészletekben. Még viszonylag könnyű dolgunk vanakkor, ha csak egy kiválasztott országban szeretnénkmegismerni a regionális vagy kisebbségi nyelvekvédelmének, a nyelvi kisebbségek tagjainak, nyelvijogaiknak helyzetét. Ebben az esetben csak az adottországról szóló utolsó értékelő jelentést kell a kezünkbevennünk. Ha azonban szeretnénk megismerni, hogymilyen élő tendenciák figyelhetők meg az egyes országokszabályozásainak változásában; ha szeretnénkösszehasonlítani ezeket európai szinten; illetve ahhoz,hogy megértsük, vannak olyan kérdések, amelyeknekmegoldása határokon átnyúló együttműködést kíván,akkor voltaképpen arra lenne szükségünk, hogy ismerjükés felfogjuk az értékelő jelentésekben megjelenőszociolingvisztikai helyzetek és jelenségek összességét.Ez pedig majdhogynem lehetetlen feladat.Ebből a felismerésből indult ki spanyol egyetemekegy kisebbségekkel, kisebbségi jogokkal foglalkozóoktatói csoportja, amely csoport nemzetközi szerzőgárdátgyűjtött maga köré azzal a céllal, hogy az„cikkről cikkre” vonatkozó kommentárt készítsen aKarta végrehajtásáról. Az ötlet tehát azon alapult,hogy – amennyiben lehetséges – egy-egy szerzőkoncentráltan a Karta végrehajtásának csak egy-egyjól körülhatárolható (az egyes cikkekben megjelenő)aspektusát vizsgálja, és hogy így próbáljon következtetéseketlevonni arról, vajon létezhetnek-e olyan,eddig még világosan meg nem fogalmazott elvek,melyek a Szakértői Bizottság munkáját vezérlik, ésvajon a Szakértői Bizottság mindig ezen elveknekmegfelelően jár-e el. Ezzel összhangban, a kötetbentalálható tanulmányok nagy részének, de elsősorbanmégis az állami kötelezettségeket tartalmazó, II. ésIII. részi cikkeket taglaló írások szerkezete nagyjábóla következő sémát követi: miután az adott rendelkezésekettágabb összefüggésbe helyezte, elemzia Szakértői Bizottságnak az ezen rendelkezésekvégrehajtásával kapcsolatban elfoglalt pozícióját,majd rámutat a Szakértői Bizottság gyakorlatánakelőremutató elemeire, ugyanakkor a kevésbé koherens,vagyis az egyes országokban nagyon hasonlóhelyzetekre adott indokolatlanul eltérő véleményeireés ajánlásaira, vagy éppenséggel ezek hiányáraszintén, jelezvén e felbecsülhetetlen értékű munkatovábbfejlődésének lehetséges irányait is.Hogy az olvasó világosabb képet kaphasson akötet hasznosságáról, érdemes egy példán keresztülbemutatni, hogyan válnak élővé a Karta egyesrendelkezései a Szakértői Bizottság monitoring tevékenységében.Mivel a jelen sorok írója – Andrássyprofesszor szerzőtársaként – szintén közreműködötta kötet elkészítésében, kézenfekvőnek tűnik a példánkatis az általunk írt tanulmányból meríteni, melytanulmány a Karta rendelkezéseinek a nem-területinyelvekre történő alkalmazását vizsgálja.Bár valamely részes állam nem köteles a Karta III.részének, a közélet különféle területeivel kapcsolatospontosan meghatározott rendelkezéseit vállalni azország területén tradicionálisan jelenlévő, de jól körülhatárolhatóterületi bázissal nem rendelkező nyelvekesetében, a Karta 7. cikk 5. bekezdésének köszönhetőenazért e nyelvek sem maradnak védelem nélkül.A 7. cikk 5. bekezdése szerint a részes államoknakvállalniuk kell, hogy mutatis mutandis alkalmazzák a7. cikk 1-4. bekezdéseit a területhez nem köthető nyelvekre.E nyelvek esetében azonban a Karta hatályosulásátszolgáló intézkedések természetét és terjedelmétrugalmasan kell meghatározni, figyelembe véve aJURA 2012/2.

266 Vogl Márk: “Shaping language rights …”kérdéses nyelvet használó csoportok szükségleteit éskívánságait, tiszteletben tartva hagyományaikat ésjellemzőiket. A 7. cikk 1-4. bekezdéseiben megfogalmazottcélok és elvek a következők.1. A Felek a regionális vagy kisebbségi nyelvekvonatkozásában azokon a területeken, ahol ezeket anyelveket használják, mindegyik nyelv helyzeténekmegfelelően politikájukat, jogalkotásukat és gyakorlatukataz alábbi célokra és elvekre alapítják:a) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek minta kulturális gazdagság kifejezésének az elismerése;b) minden egyes regionális vagy kisebbségi nyelvföldrajzi körzetének tiszteletben tartása annakérdekében, hogy a fennálló vagy később létesítendőközigazgatási felosztás ne képezze eregionális vagy kisebbségi nyelv támogatásánakakadályát;c) a regionális vagy kisebbségi nyelvek megóvásaérdekében azok fejlesztését szolgáló,határozott támogató lépések szükségessége;d) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek amagánéletben és közéletben, szóban és írásbanvaló használatának megkönnyítése és/vagybátorítása;e) a jelen Karta által szabályozott területeken,valamely regionális vagy kisebbségi nyelvethasználó csoportok és ugyanannak az államnakazonos, vagy hasonló nyelvet használóegyéb csoportjai közötti kapcsolatok megőrzéseés fejlesztése, valamint az államnakeltérő nyelveket használó egyéb csoportjaivalkulturális kapcsolatok létesítése;f) a regionális vagy kisebbségi nyelvek oktatásaés tanulása megfelelő formáinak és eszközeinekbiztosítása minden megfelelő szinten;g) olyan eszközök biztosítása, melyek lehetővéteszik valamely regionális vagy kisebbséginyelvet használó körzetben lakók, de e nyelvetnem beszélők számára, hogy amennyibenkívánják, elsajátíthassák e nyelvet;h) a regionális vagy kisebbségi nyelveknek egyetemeken,vagy ezzel egyenértékű intézményekbentörténő tanulásának és kutatásánaktámogatása;i) a jelen Karta által szabályozott területeken anemzetközi cserék megfelelő formáinak támogatásakét vagy több államban azonos vagyhasonló formában használt regionális vagykisebbségi nyelvek vonatkozásában.2. A Felek vállalják, hogy, ha azt még nem tettékvolna meg, megszüntetnek minden indokolatlanmegkülönböztetést, kizárást, megszigorítást vagyelőnyben részesítést, amely valamely regionálisvagy kisebbségi nyelv használatát érinti, és célja az,hogy e nyelv megőrzésétől vagy fejlesztésétől elbátortalanítson,vagy azt veszélyeztesse. A regionálisvagy kisebbségi nyelvek érdekét szolgáló különlegesintézkedések meghozatala, amelyek célja, hogy azezeket a nyelveket használók és a lakosság többi részeközötti egyenlőség kiteljesedjen, vagy hogy különlegeshelyzetüket figyelembe vegyék, nem minősül azelterjedtebb nyelveket használókkal szemben hátrányosmegkülönböztetésnek.3. A Felek vállalják, hogy a megfelelő eszközökkelelősegítik az ország összes nyelvi csoportjai közöttikölcsönös megértést, különösen azt, hogy a regionálisvagy kisebbségi nyelvek iránti tisztelet, megértés éstolerancia elvét az országban folyó oktatás és képzéscéljai közé foglalják, és a tömegtájékoztatási eszközöketugyanezen célok követésére bátorítják.4. A Felek vállalják, hogy a regionális vagy kisebbséginyelveket illető politikájuk alakításábanfigyelembe veszik az ezeket a nyelveket használó csoportokáltal jelzett szükségleteket és kívánságokat. AFeleket arra bátorítják, ha szükséges, hozzanak létreolyan szerveket, amelyek a regionális vagy kisebbséginyelveket érintő minden kérdésben tanácsokatadhatnak a hatóságoknak.A Szakértői Bizottság a fenti rendelkezésekbenelég általánosan megfogalmazott célokat és elveket,legalábbis részben, a gyakorlat számára is kézzelfoghatóvátette értékelő jelentéseiben. Mégis, ezenelemek koherens logikai rekonstrukciója a tudományramaradt. Ez – figyelembe véve néhány tipikuskülönbséget a területi és nem-területi nyelvekközött – a következő.Valamely nem-területi nyelv esetében a védelemés támogatás első lépése e nyelv létezésének elismerése,amely elismerésnek a „formális elismerés”mellett a “gyakorlati elismerés” bizonyos formáitis tartalmaznia kellene (a 7. cikk 1.a alkalmazása).Míg a „formális elismerés” az adott nyelv belső jogi– elsősorban alkotmányi – elismerését jelenti, és erreminden nyelv esetében szükség van, a „gyakorlatielismerés” az alacsonyabb presztízsű nyelveknekaz oktatásban és a médiában való jelenléte erősítéséttartalmazza, amely elsősorban a nem-területi nyelvekesetében kívánatos.Ha bizonyos regionális vagy kisebbségi nyelvetmár elismertek a kulturális gazdagság részeként annakaz államnak a területén, ahol beszélik, a Kartarészletekbe menően meghatározza, mit kéne megtennie,illetve mit nem szabadna megtennie az államnak,annak érdekében, hogy az adott nyelv védelme éstámogatása megfelelően biztosítva legyen.Nézzük először az utóbbi esetet! Az államoknaknem szabad akadályozniuk valamely nyelv védelmétés támogatását közigazgatási felosztással (a 7. cikk 1.balkalmazása). Ez természetesen a nem-területi nyelvek-JURA 2012/2.

Vogl Márk: “Shaping language rights …”re nem vonatkozik, mégis fontos lehet jelezni az olyannyelvek miatt, melyek az államok többségében nemrendelkeznek jól körülhatárolható területi bázissal, deegyes államokban mégis a területi nyelvek jellegzetességeitmutatják (például a roma nyelv Szlovákiában).Ezután a koherens és strukturált nyelvpolitikávalösszhangban, az államoknak meg kell teremteniüka nyelvvédelem és –támogatás jogi, szervezeti éspénzügyi kereteit (a 7. cikk 1.c alkalmazása), majdpedig ezeken a kereteken belül biztosítaniuk kell anyelv megismerésének és megőrzésének lehetőségétazáltal, hogy az oktatáson keresztül biztosítjáka nyelvátadást (a 7.cikk 1.f alkalmazása). A nem-területinyelvekkel kapcsolatban ez azt jelenti, hogyezeknek a nyelveknek az oktatását, illetve az ezekena nyelveken történő oktatást az általános tantervbekéne illeszteni legalább az oktatás iskola-előkészítőszakaszában és az elemi iskolákban.Ezeknek a nyelveknek a beemelése a rendes oktatásikeretek közé feltételezi az adott nyelv minimális fokúegységesítését, ami többek között az oktatási anyagokelőkészítéséhez is szükséges. Éppen ezért a kutatásokrafordított erőfeszítéseknek a nem-területi nyelvek vonatkozásábanfőképpen erre a legalább minimális fokúegységesítésre kell irányulnia. Emellett, az egységesítése nyelvek egyetemi oktatására is hatással van (a 7.cikk 1.h alkalmazása), ami pedig stratégiai fontosságú,tekintve a tanárokban mutatkozó hiányt.Ha a nyelvátadás lehetősége garantált, az államoknake lehetőség megvalósítására kell törekedniük,azaz erősítenie kell a beszélők nyelvtanulásra irányulómotivációját, ami pedig az adott nem-területinyelv presztízsének erősítésével érhető el.Mivel a nem-területi nyelvek presztízse és a többségnekaz e nyelvekre vonatkozó tudása/tudatosságasok esetben nagyon alacsony, szükség van e nyelveknek,illetve az általuk hordozott történelem és kultúrajelenlétének fejlesztésére és konszolidálására az oktatásban(a 7. cikk 3 alkalmazása) és a médiában (a 7.cikk 3 és 1.d alkalmazása). Az utóbbi esetben a rádiósműsorszolgáltatásnak van kiemelkedő jelentősége, amiazt jelenti, hogy a hatóságoknak bátorítania kell a műsorszolgáltatókat,hogy azok kínáljanak az adott nyelvről,illetve nyelven készült programokat, összhangbana 7. cikk 3. bekezdésében lefektetett elvekkel.A valamely nyelvet azonos vagy hasonló formábanbeszélő csoportok közötti kapcsolatok fenntartásánakés fejlesztésének támogatása – legyenek ezek acsoportok akár ugyanabban az államban (a 7. cikk 1.ealkalmazása), akár különböző államokban (a 7.cikk1.i alkalmazása) – szintén hozzájárulhat az adottnyelv presztízsének növeléséhez e nyelvi csoportokközös identitásának kialakításán keresztül, ugyanise csoportoknak lehetőségük van felismerni nyelvük(nyelvi) identitásépítésben betöltött fontosságát. Így267a fent említett albekezdések alkalmazása emelheti anyelvi csoportoknak saját nyelvük értékére vonatkozótudatosságát.Ezen identitás további megszilárdításához járulhozzá az egyéb nyelvi csoportokkal való kulturáliskapcsolatok fejlesztése (a 7. cikk 1.e alkalmazása),mivel ezekben a kapcsolatokban az adott nyelvi csoportokegyenrangú félként vannak jelen, akik képesekközös célok érdekében együttműködni. Továbbá,ha ezek a csoportok ugyanazon a területen élnek,az államnak biztosítania kell köztük a kölcsönös átjárhatóságotazzal, hogy intézményes formában ismegkönnyíti a köztük zajló kommunikációt, vagyisegymás kölcsönös megértését, lehetővé téve az adottnem-területi nyelvet nem beszélők számára is, hogykívánságuk szerint megtanulhassák ezt a nyelvet (a7. cikk 1.g alkalmazása).A 7. cikk 1.g olyan személyekre is vonatkozik,akik elvesztették a nyelvüket, azaz számukra is lehetővékell tenni, hogy megtanulhassák nyelvüket,amennyiben így kívánják. Ha ezek a személyektöbbek között olyan társadalmi diszkriminációkövetkeztében veszítették el a nyelvüket, mely csoportjukathagyományosan sújtja, a hatóságoknakintézkedéseket kell tennie annak érdekében, hogye személyek gazdasági, társadalmi és politikai életbenvaló teljes részvétele biztosított legyen (a 7. cikk2 alkalmazása) annak érdekében, hogy a 7.cikk 1.galkalmazható legyen.Egyrészt a nem-területi nyelvek tradicionálisanalacsony presztízse miatt, másrészt a miatt, hogye nyelvi csoportok szétszórtságuk következtébenláthatatlanok maradhatnak a helyi és a regionálisszinteken, különösen nagy jelentősége van annak,hogy e nyelvek az adott állam központi szintjén olyansaját elkülönült testületekkel rendelkezzenek, melytestületek képesek az adott nyelvi csoportok szükségleteinekés kívánságainak megfelelő artikulálására (a7. cikk 4 alkalmazása).Látható tehát, hogy a Karta rendelkezéseinekalkalmazása hogyan válhat a folyamatosan változószociolingvisztikai jelenségek részévé. A fenti– részleteiben is kibontott – példa azonban nemcsakannak bemutatására alkalmas, hogyan ültethető áta Karta szellemisége, illetve elmélete a gyakorlatbaa Szakértői Bizottság és a tudomány képviselőinekértelmezése segítségével. Talán az is látható, hogy a7. cikknek (ez a cikk egymagában fedi le a Karta II.részét) kiemelkedő szerepe van ebben a folyamatban,vagyis a Karta szellemiségének érvényre juttatásában.A Karta III. része határozza meg azokata kötelezettségeket, amelyek vállalásával a részesállamok védelemben részesíthetik regionális vagykisebbségi nyelveiket a közélet egyes területein. Eterületek pedig: az oktatás, az igazságszolgáltatás,JURA 2012/2.

268 Vogl Márk: “Shaping language rights …”a közigazgatás, a média, a kultúra, a gazdasági éstársadalmi élet, valamint a határokon átnyúló cserekapcsolatokterületei. Mindamellett, ha az adottállam nem vállal III. részi kötelezettséget valamelyterületén tradicionálisan beszélt nyelv esetében, aSzakértői Bizottság még mindig juthat arra a megállapításra,hogy az államnak a 7. cikk 1.d, 1.f, 1.hvagy 1.i albekezdései alatt kell védenie a nyelvet,ezen albekezdések pedig lefedik a közéletnek a III.részben szabályozott területeit.Ám a 7. cikk értékelésénél még ennél is fontosabb,hogy e cikk segítséget nyújt ahhoz, hogy amikor aKarta részes államai védik tradicionális nyelveiket,akkor azt egy strukturált politika keretében tegyék,valamint ahhoz, hogy a Karta rendelkezéseit rugalmasanalkalmazhassák a változó körülményekre. A7. cikkben megfogalmazott célok és elvek ugyanis„láthatóvá teszik” azt a „nagyobb képet”, amelybe anyelvvédelem egyes lépései beilleszthetők, valamintáltalános megfogalmazásuk miatt a nyelvvédelemfejlesztéséhez szükséges rugalmasságot is biztosítják,és ezáltal lehetővé teszik, hogy az egyes nyelvekvédelme és támogatása érdekében tett intézkedésekhatékonysága kiszámítható legyen, és ezek az intézkedésekhosszútávon folyamatosan biztosítsák enyelvek fejlődését.Mindazonáltal jeleznünk kell azt is, hogy a fentiekben,a 7. cikk példáján keresztül bemutatottkérdéseken, valamint a közélet területein (a III. részegyes cikkei alatt) vállalható kötelezettségek részleteselemzésén kívül, e kötetben számos olyan kérdésboncolgatásával találkozhat a szakavatott olvasó,amelyek a kultúra, a kulturális örökség, a nyelvi kisebbségekhelyzetének, a kisebbségi és nyelvi jogoktermészetének jobb megértéséhez vezethetik el. Ennekdemonstrálására – természetesen a teljesség igényenélkül – a következő kérdéseket lehetne megemlíteni:vajon miért döntöttek a Karta megalkotói úgy, hogycélszerűbb a regionális vagy kisebbségi nyelveketmagukat védeni, mint jogokat biztosítani egyes nyelvikisebbségeknek, vagy az e kisebbségekhez tartozószemélyeknek? Vajon együtt jár-e valamely regionálisvagy kisebbségi nyelv állami védelme azzal, hogy aze nyelvet beszélők nyelvi jogokat kapnak? Milyenhatása lehet a Karta szellemiségének hosszú távúérvényesülésére az európai egységesítésnek és a globalizációnak?Lehet-e szerepe a Kartának a kultúrákközötti konfliktusok elsimításában? Nem járhat-ea nyelvvédelem kulturalista megközelítése azzal akövetkezménnyel, hogy elfelejtjük, a nyelv egy élőtársadalmi jelenség? Szükség van-e a hivatalos (állam-)nyelv jogi fogalmának definiálására? Hogyanfügghetnek össze a nyelvhasználattal kapcsolatos kérdésekaz állampolgárság intézményével? A ma mégcsak bevándorlók által beszélt nyelvek válhatnak-ekésőbb szintén az európai kulturális örökség részeivé?Mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy nyelvetvalamely területen tradicionálisan beszéltnek lehessentekinteni? Diszkrecionális joga-e eldönteni egy államnak,hogy egy adott nyelvet regionális vagy kisebbséginyelvként véd-e a területén, vagy sem? Összhangbanáll-e a Karta szellemével az, ha a nyelvhasználat lehetőségétnyelvhasználati küszöbökhöz kapcsolják?Mentesítheti-e az államot a Kartában foglalt kötelezettségénekvégrehajtása alól az, hogy föderálisvagy decentralizált szerkezetű? A nyelvvédelemmelkapcsolatos intézkedések meghozatalánál mennyibenkell figyelembe venni az adott nyelv beszélőinek a védelemmelkapcsolatos hozzáállását, azaz végső soron,kinek a tulajdonát képezi az adott nyelv? Ellentétbenállhat-e a Karta az Emberi Jogok Európai Egyezményével,konkrétabban megfogalmazva a kérdést: a„pozitív megkülönböztető elbánás” ellentétben áll-eaz egyetemes egyenlőség eszméjével?Végül – utalván az utolsóként említett kérdésre– nem árt, ha a téma iránt valóban érdeklődő olvasófelteszi magának a kérdést, vajon mi minősül „pozitívmegkülönböztető elbánásnak”. Vajon – a Kartaszóhasználatát követve – a regionális vagy kisebbséginyelvek érdekét szolgáló különleges intézkedésekeredményezhetnek-e olyan lehetőségeket a regionálisvagy kisebbségi nyelveket beszélők számára, melylehetőségektől a többségi (hivatalos) nyelvet beszélőkmeg vannak fosztva. Ha pedig nem, akkor nemkéne-e máshonnan megközelíteni a kérdést, példáulonnan, hogy olyan nyelvi kisebbségeknek, melyekugyanolyan régóta formálják már egy terület kulturálisarculatát, mint a nyelvi többségek, ugyanolyannyelvhasználati lehetőségekkel kellene rendelkezniük,mint a többségi (hivatalos) nyelvet beszélőknek. Hapedig ez még sincs így, akkor az a kisebbségi nyelv-(ek)et használókkal szemben megvalósuló hátrányosmegkülönböztetéssel egyenértékű, és csak akkor elfogadható,ha ennek a megkülönböztetésnek ésszerűindoka van. Akárhogy legyen is, nem csak a SzakértőiBizottság nyilvánította ki értékelő jelentéseiben, hogyegy regionális vagy kisebbségi nyelv legmagasabbfokú elismerését az jelentené, ha e nyelv – legalábbishasználatának területén – hivatalos nyelvi státuszélvezne. Ugyanerre az eredményre jutnak azok azutóbbi évek szakirodalmában felbukkanó véleményekis, melyek szerint a Polgári és Politikai Jogok NemzetköziEgyezségokmányának 26. (anti-diszkriminációs)cikkéből levezethető az, hogy valamely nyelvet tradicionálishasználati területén (legalább helyi szinten)hivatalos nyelvvé kellene tenni. E fejlemények pedigszoros összefüggésben állnak a nyelvszabadságnak,mint egyetemes emberi jognak a felismerésével, éselismerésének – például a jelen kötetben való elfogadásávaltörténő – kezdeti lépéseivel is.JURA 2012/2.

A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeA JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeI. évfolyam 1. számStudiumLábady Tamás: Az eszmei kártérítés antikjaColloquiumFabó Tibor: A jótállásBodnár Imre: A visszaesés szabályozása a hatályos magyarbüntetőjogbanKomanovics Adrienne: Az Európai Unió intézményei I.AntiquariumVálságban van-e a parlamentarizmus?IurisprudentiaBércesi Zoltán: „Erkölcsváltás” a polgári jogbanVadál Ildikó: A döntéshozatal szabályozásának lehetőségei…Corpus iurisProspectusVadál Ildikó: Európába megy-e a megye?Ad hocVáradi Gábor: A jóhiszemű szerzés minősítésérőlI. évfolyam 2. számStudiumÁdám Antal: Az alapjogok jellegéről és védelmérőlKajtár István: Egy hatalmi szimbólum kultúrtörténeti gyökerei– a sasColloquiumKomanovics Adrienne: Az Európai Unió intézményei II.Bércesi Zoltán – Váradi Gábor: A tulajdonszerzés dinamikájaAntiquariumKoncz János: Önkormányzat és közigazgatásJurisprudentiaSzécsényi László: Gyógyszertárosokra vonatkozó reklámtilalomés az EK Szerződés 30. cikkeCorpus IurisProspectusKajtár István: Útikalauz az Osztrák Császárság kormányzattörténetéhezAd hocFenyvesi Csaba: Nyelvében él a nemzetII. évfolyam 1. számStudiumNochta Tibor: Biztosításjogunkról – fogyasztóvédelmi összefüggésekbenColloquiumPetrétei József: Az önkormányzatok fogalmáról, jellegéről ésalkotmányi szabályozásárólNochta Tibor: A lízingszerződésJurisprudentiaSzécsényi László: A cégnévben szereplő kültag felelősségéhezCorpus IurisProspectusKajtár István: Arcképek Közép-Európa jogászrendjének történetébőlRózsás Eszter: Alkotmányfejlődés és jogállami gyakorlatAd hocSzilovics Csaba: Néhány gondolat az 1990. évi XCIII. illetéktörvénytmódosító T/237. sz. törvényjavaslathozFenyvesi Csaba: Curriculum vitaeIII. évfolyam 1–2. számStudiumÁdám Antal: A közjog fejlődésének postmodern vonásairólKengyel Miklós: Illúzió és valóság269ColloquiumBéli Gábor: Érdemek és adományokBércesi Zoltán: A szolgáltatások szabad áramlása az EurópaiKözösségbenSzécsényi László: A váltójog történetének vázlataAntiquariumSzászy-Schwarz Gusztáv: ParergaCorpus IurisProspectusKirály Mária: A szász tükör és a mai jogChronowski Nóra: „Az Alkotmánybíróság a jogállam szolgálatában”ForumSzilovics Csaba: Az amerikai pénzügyi, igazgatási rendszernéhány sajátosságaWalter Tibor: „Egyedi érvényű kormányzati rendelet” avagya helyi jogalkotás torzszülöttjeIV. évfolyam 1. számStudiumÁdám Antal: Értékrendezés az ezredfordulónKajtár István: „C.S.S. Alabama” (Adalék a tengeri háborúkjogtörténetéhez)ColloquiumBércesi Zoltán: A polgári jog alapelveinek fejlődése a MagánjogiTörvényjavaslattól napjainkigHerke Csongor: A fiatalkorúak elleni büntetőeljárásJurisprudentiaBércesi Zoltán: Graffiti a Berlini FalonCorpus IurisAd hocFenyvesi Csaba: „Small countries have to be smarter” avagymitől sikkes, eleven, ügyes, élénk Hollandia?Petrétei József: Joghallgatók szakspecifikus idegennyelviképzése a trieri egyetemenKirály Eszter M.: A katedránBoleratzky Lóránd: In memoriam dr. Arató IstvánÁdámné Babics Anna: Az Európai Unió Dokumentációs Központjaa Nemzetközi Jogi TanszékenIV. évfolyam 2. számStudiumSzilovics Csaba: Az erkölcs szerepe a jogkövetésben…Szécsényi László: Az értékpapír elméleteColloquiumNagy Zoltán: A bankkártyával összefüggő visszaélésekHerke Csongor: A tárgyalásmellőzéses eljárásJurisprudentiaBalogh Ágnes: Az összbüntetésbe foglalás kérdéséhezCorpus IurisHistoriaKajtár István: Töredékek a XIX. századi magyar állam- ésjogrendszer modernizációjáhozKirály Eszter: Autonómia és vallásszabadság az erdélyi szászoktörténetébenUniversitasPókecz Kovács Attila: A franciaországi jogi doktori (PhD)tanulmányokForumBércesi Zoltán: Quo vadis szerzői jog?ProspectusKajtár István: 1848 az osztrák minisztertanács jegyzőkönyveinektükrébenKupa László: Szilágyi DezsőV. évfolyam 1. számStudiumJURA 2012/2.

270 A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeKajtár István: Ikonográfia – ikonológiaBalogh Ágnes: A német büntetőjogi reform aktuális kérdéseiColloquiumHerke Csongor: A katonai büntetőeljárásKomanovics Adrienne: Az emberi jogok európai védelmimechanizmusának reformjaBércesi Zoltán: A magyar reklámjog rendszereJurisprudentiaBankó Zoltán: Az „üzemi igazságszolgáltatás” elmélete ésgyakorlataSzécsényi László: A Német Labdarúgó Szövetség (DFB)európai kupamérkőzésekre vonatkozó hasznosításijogaiHistoriaKirály Eszter: Az állam és az egyház kapcsolata az AmerikaiEgyesült Államok történetébenNagy Zoltán: 120 éves a Csemegi-kódexProspectusNochta Tibor: Recenzió Lábady Tamás: A magyar magánjog(polgári jog) általános része című tankönyvérőlSzlovák Tibor: Tudósportré és korlenyomat a XIX. sz. másodikfelének politikai hullámverései tükrébenCurriculumKupa László: Somló BódogVI. évfolyam 1–2. számStudiumAndrássy György: Nyelvek az ezredfordulón. Fennmarad-ea világ nyelvi sokfélesége és miként hat erre a jog?Ádám Antal: Az állami egyházjogrólBéli Gábor: Árpád-kori törvényeinkBruhács János: A nemzetközi folyók jogáról szóló 1997. éviNew York-i egyezményVisegrády Antal: Politikai és jogi kultúrák az EurópaiUnió banColloquiumBalogh Zsolt György: Jogügyletek a hálózaton: az elektronikuskereskedelemBene Beáta: A joghatósági megállapodások a Brüsszeli Egyezmény17. cikkelye alapjánGál Gyula: Flachbarth Ernő, a tudós és professzorHerke Csongor: A bíróság elé állításKőhalmi László: LeánykereskedelemNagy Éva: Az orvos magánjogi felelősségének kialakulásaPecze Dóra: A távollevők között kötött szerződések kérdéséhezSzilovics Csaba: A liberalizáció lépései a devizabelföldi természetesszemélyek devizabirtoklása terénForumKajtár István: A pécsi egyetemi szintű jogászképzés történeteKengyel Miklós: Jogászképzés a rendszerváltás utánAd hocKamarás Éva Kornélia: A korrupcióról. Egy konferenciamargójáraVII. évfolyam 1. számStudiumÁdám Antal: A világvallások hasonló és eltérő elemeirőlBerke Gyula: A munkajogi jogutódlásJürgen Harbich: Religionsunterricht in öffentlichen SchulenDeutschlandsHerger Csabáné: A tradíció és a modernizálás dilemmájaAnglia vallási viszonyaibanIlléssy István: Az Alkotmánybíróság működésének kezdetiproblémáiKecskés László: A jogalkotásért és a jogharmonizációért valóállami kárfelelősség összekapcsolásaHeinrich Scholler: Der Status der Kirchen als öffentlichrechtlicheKörperschaft in der BundesrepublikTóth Mihály: Gondolatok az eutanáziáról – avagy egy büntetőjogászkritikus pillantása a „kegyes halál” álarcamögéVókó György: A büntetés-végrehajtás időszerű kérdéseiColloquiumChronowski Nóra – Petrétei József: Az Európai Unió alkotmánytervezeteFenyvesi Csaba – Koltai Katalin: Védői iratmegtekintés (ügymegismerés)a nyomozás soránKajtár István: Kérvénykultúránk jogtörténeti gyökereiKomanovics Adrienne: Számháború Nizzában, avagy azEurópai Unió jövőjeForumKirály Lilla: A jogállamiság rögös útjaiRózsás Eszter: Jogászképzés az Egyesült ÁllamokbanAd hocChronowski Nóra: A „Tudományos Dialóg” jogtörténetikülönszámárólCseresnyés Ferenc: „Kovács Péter: A schengeni kérdés”Drinóczi Tímea: „Tízéves az Alkotmánybíróság”Kamarás Éva Kornélia: „Az egyházak és az állam viszonya”VII. évfolyam 2. számStudiumBessenyő András: A jogügyletek érvényessége és hatályosságaBércesi Z oltán: Az ügyész szerepe a környezetvédelembenGál Gyula: A világűrjog néhány alapkérdése az ezredfordulónKajtár István: Községi önkormányzat és modenrizáció a 19.századi Közép- és Kelet-EurópábanKertész Imre: Miért túlzsúfoltak a börtönök?Meleg Csilla: Társadalmi változások és jogászi gondolkodásmódColloquiumÁdám Antal: Molnár KálmánBenedek Ferenc: Óriás NándorBlutman László: A bírósági határozatok közzététele és azAlkotmányChronowski Nóra: Az alkotmánybíráskodásDrinóczi Tímea: A jogi segítségnyújtással kapcsolatos problémákés a kezdeti megoldási lehetőségek az EurópaiUnióbanFenyvesi Csaba: A védelem ügymegismerési korlátozásaBognerné Karátson Eszter: A nemzeti környezetpolitika és aszabad kereskedelem konfliktusa a WTO keretébenVeress Emőd: A román Alkotmánybíróság szervezete éshatásköreForumSárvári Katinka: Kábítószer a büntetés-végrehajtásbanAd hocÁdámné Babics Anna: A Grazi Egyetem Jogi Karának EurópaiDokumentációs KözpontjárólPeres Zsuzsanna: Ismertető „A magyar államiság első ezeréve” című konferenciakötetrőlSzekeres Róbert: Fejezetek a pécsi tudományos diákélet évtizedeibőlVIII. évfolyam 1. számStudiumÁdám Antal: Az alkotmányi értékek fejlődési irányairólDrinóczi Tímea – Petrétei József: A gyülekezési jog a MagyarKöztársaságbanErdő Péter: A katolikus egyház jogrendje. A kánonjog helyeés sajátossága a jog világábanFöldvári József: Gondolatok az újszülött megölésének bűntettérőlJURA 2012/2.

A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeKiss György: Az egyenlőségi jogok érvényesülése a munkajogbanKomanovics Adrienne: Az Európai Alkotmány felé vezetőútonLábady Tamás: A deliktuális felelősség változásáról és enneka polgári jogi kodifikációra gyakorolt hatásárólPókecz Kovács Attila: A locatio conductio operis eredeteVarga Csaba: Kodifikáció az ezredforulónColloquiumBékés Imre: Földvári József köszöntéseTóth Mihály: Pillanatképek a pécsi Büntetőjogi Tanszék múltjábólFenyvesi Csaba: A védő a különleges eljárásokbanHerke Csongor – Tremmel Flórián: A Rendőrtiszti Főiskolátvégzettek levelező képzésérőlTilk Péter: Az Alkotmánybíróság szervezete és eljárása az újügyrend szabályainak tükrébenForumCsapó Zsuzsanna: Delicta iuris gentium, a természetes személyeknemzetközi jogon alapuló büntetőjogi felelősségeés a felelősségre vonás folyamataAd hocEmlékbeszédek Lajos Iván jogász-mártír mellszobránakleleplezése alkalmából (Tigyi József – Ormos Mária– Ádám Antal)Hegedûs Krisztina Lídia: „Összehasonlító jogi kultúrák”VIII. évfolyam 2. számStudiumBarcsi Tamás: Az erény mint alapvető etikai fogalom elméletiés gyakorlati vonatkozásairólXavier Boissy: A törvények alkotmányellenességének vizsgálataFranciaországban: az elutasításától az elfogadásigChronowski Nóra: A szabadsághoz és a személyi biztonsághozvaló alapvető jogHubay Gábor: A biztosításközvetítés „árnyoldalai”, avagy ajutalék visszakövetelésének jogalapjaKajtár István: Architektúra a jogi kultúrtörténetbenKiss László: A névjog mint alkotmányos alapjogKorinek László: A kriminológia fogalma, feladata, helye atársadalomban és a bűnügyi tudományokbanNemessányi Zoltán: Ingyenes bizomány?Peres Zsuzsanna: Házassági szerződések a törvény és a gyakorlatszerint a XVIII–XIX. századi MagyarországonPolyák Gábor: Közérdek és kiegyensúlyozottság a médiaszabályozásbanSzilovics Csaba: Marketing beáramlása a magyar közpénzügyirendszerbeVisegrády Antal: Újabb ecsetvonások a posztmodern jogbölcseletiirányzatok tablójáhozColloquiumChronowski Nóra – Petrétei József: Előkészületben az EurópaiUnióhoz való csatlakozással összefüggő alkotmánymódosításIvancsics Imre: Néhány gondolat a megyei közgyűlés tagjainakválasztásárólJakab András: A norma szerkezeteHugh Spall: A Comparison of the Rules Governing ContactualLiability under U.S. and Hungarian Law when a Personwithout Authority Agrees on behalf of a Privately OwnedBusiness Firm to a Contract with Another PrivatelyOwned Business FirmForumÓriás Nándor: Emlékeim töredékeiVarga Csaba: Losonczy István, a filozófus jogtudós271Ad hocFenyvesi Csaba: Gondolatok a kriminalisztika oktatásárólIvancsics Imre: Nyolc éve kezdődött az ÁllamigazgatásiFőiskolát végzett Diplomások Levelező Tagozatos JogászképzéseTakács Tamara: Jogászképzés a 21. század EurópájábanIX. évfolyam 1. számStudiumÁdám Antal: Kérdések és válaszok a filozófiábanBalogh Ágnes: A HIV-vírussal való fertőzés és az AIDS jogivonatkozásaiBércesi Ferenc: A kistérség mint a regionalizáció alapegységeCserne Péter: Az univerzalizmus partikularitása: LosonczyIstván. A mulasztási bűncselekményekrőlDrinóczi Tímea – Petrétei József: Az egyesülési jog alkotmányjogimegközelítéseGál Gyula: A fejedelem légijogaKiss György: A munkajog jogforrási rendszere és az alapjogokI.Mázi András: Ingatlanok kétszeri eladásának büntetőjogi értékelésea polgári korszakbanPálné Kovács Ilona: Mérlegen a magyar közigazgatás – regionálispolitikai dimenziókTilk Péter: Alkotmányjogi kérdések az ítélőtáblákkal összefüggésbenColloquiumFenyvesi Csaba: A védői jogállás sajátosságai a katonák ellenibüntetőeljárásbanMaros Kitti: A jogi gondolkodás JapánbanSárvári Katinka: A kábítószer-fogyasztás büntetendőségérőlaz Európai Unió tagállamainak szabályozásábanSzilovics Csaba: Új hangsúlyok az adóigazgatás munkájábanForumÉva Kamarás: Families based on homosexual partnerships anda different approach to the same-sex marriage debateHerbert Küpper: A magyar önkormányzatok német szemmelMészár Róza: A bűnszövetség, a bűnszervezet, valamint acsoportos elkövetés értékelése és a bírói gyakorlatÓriás Nándor: Emlékeim töredékei II.Zeller Judit: A alkotmányi alapértékekről egy konferenciakapcsánAd hocKajtár Edit: A munkához való alapjog és a munkajog kölcsönhatásaiKőhalmi László: Tudományos emlékülés Losonczy Istvánprofesszor tiszteletéreNagy Zoltán: Fenyvesi Csaba: A védőügyvédPókecz Kovács Attila: Hamza Gábor: Az európai magánjogfejlődése. A modern magánjogi rendszerek kialakulásaa római jogi hagyományok alapjánIX. évfolyam 2. számStudiumChronowski Nóra – Petrétei József: Észrevételek az „új” jogalkotásitörvény koncepciójáhozFábián Adrián: A német általános közigazgatási eljárásalapjaiGilbert Gornig: Ruf nach einer europäischen VerfassungGyulavári Tamás: Az Európai Unió szociális joga: érdekekkereszttüzébenKiss György: A munkajog jogforrási rendszere és az alapjogokII.Petrik Ferenc: Melyiket válasszuk? (A közigazgatási bíráskodásmodelljei)Schanda Balázs: Állami egyházjog a kibővülő EurópaiUnió banJURA 2012/2.

272 A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeSomlyódyné Pfeil Edit: Paradigmaváltás az önkormányza tokközötti együttműködésben – Város vagy régió?Tilk Péter: Az Alkotmánybíróságra vonatkozó új szabályozásielképzelésekrőlColloquiumBarcsi Tamás: Erkölcsi döntés és életvédelem. Gondolatok azabortuszkérdés etikai szempontú elemzéséhezCsizmadia Tamás – Visegrády Antal: Az Y-séma a skandinávjogi gondolkodásbanVértesi Lázár: Az ügyvédek hivatástörténetének áttekintésea kezdetektől a 20. század elejéigWalter Tibor: A területi államigazgatási szervek koordinációjaés ellenőrzéseAndrija Zdravevi – Danijela Rupi: Nasciturus im RömischenRechtForumFenyvesi Csaba: Szemelvények a jog humorából I. (egyetemi–tárgyalótermi)Komanovics Adrienne: Equal treatment of men and womenin the armed forcesÓriás Nándor: Emlékeim töredékei III.Ad hocDöme Attila: A joggyakorlat aktuális jogelméleti kérdései(Gondolatok Visegrády Antal: „Jogi kultúra, jogelmélet,joggyakorlat” című könyve alapján)Hegedűs Krisztina Lídia: Jogi kultúra és jogelméletKomanovics Adrienne: Emlékkönyv Flachbart Ernő tiszteletérePeres Zsuzsanna – Mázi András: Jogtörténeti tanulmányokVII.Tilk Péter: „Zarándokutak. Vallástudományi töprengések aharmadik évezred küszöbén”X. évfolyam 1. számStudiumÁdám Antal: A közjogi szerződésekrőlBédi Imre: A Pécsi Egyetemi Kisebbségi IntézetrőlBenke József: A reményvétel „iskolapéldái” a római jogbanJakab András: A közigazgatás helye a magyar államszervezetbenSzalayné Sándor Erzsébet: A jogorvoslat duális rendszere azEurópai UnióbanTilk Péter: A hivatalos iratok kézbesítésének néhány alkotmányosságiproblémájaVeress Emőd: Az alkotmánymódosítás céljai és eredményeiRomániábanAndrija Zdravcevic – Danijela Rupcic: Nasciturus im RömischenRechtColloquiumFenyvesi Csaba: Gondolatok a büntetőeljárás új alapelveirőlés mellékszereplőirőlJulesz Máté: A reconsideration of civil environmental liabilityand insuranceKajtár Edit: An Effective Model: Mediation Training in theU.S.Kákai László: Pártok és civil szervezetek szabályozási kérdéseia helyi önkormányzatokbanKecskés László – Soós Tamás: Az európai sportjog néhányproblémájárólNagy Éva: A magánjogi irányelvek átültetése és a kodifikációAusztriábanSléder Judit: A sértett jogállása a nyomozásbanForumFiló Erika: „30 éves” a jogi továbbképzés PécsettRomulus Gidro – Veronica Rebreanu: Legal Clinical Education– A Practical Teaching Method for Students in LawPeter Gilles: A polgári eljárásjog oktatása a 21. század elejénÓriás Nándor: Emlékeim töredékei IV.Somfai Balázs: A beteg gyermek jogaiAd hocKajtár István: Az osztrák kormányzat válságos időkbenPeres Zsuzsanna: Néhány szóban az államalapítás millenniumitanulmánykötetérőlThan Alexandra Katalin: Vargha László professzorra emlékeztünkZelnik Istvánné: Dr. Szűcs Stefánia (1915. október 23.–2003.október 25.)X. évfolyam 2. számStudiumBankó Zoltán: A távmunka a Munka Törvénykönyve speciálisszabályainak rendszerébenCsapó Zsuzsannna: Európa biztonságpolitikai architektúrájaDrinóczi Tímea: Az országgyűlési képviselő joga a tájékoztatáshozGál Gyula: Állami világűrjogokHorváth Csaba: A civil társadalom és a demokráciaKecskés András: A kárfelelősség antik gyökereirőlKengyel Péter: Az Európai Unió kisebbségpolitikájaKovácsy Zsombor: A dereguláció lehetőségei a magyar jogbanNochta Tibor: A magánjog kereskedelmi jogias szemléletéértPetrétei József: Jogösszehasonlítás és összehasonlító alkotmányjogHeinrich Scholler: Der gleiche Zugang zu den GerichtenVókó György: Nemzetközi büntető igazságszolgáltatás korunkbanColloquiumKun Tibor: Betekintés a francia nyelvű afrikai mozi jelenébeNagy Éva: Kölcsönszerződésből fogyasztói hitelRózsás Eszter: A gyermekvédelem rendszereForumIstván Horváth: Light and ShadowMonori Gábor: Konferencia az Európai Közösségek versenyjogárólÓriás Nándor: Emlékeim töredékei V.Ad hocIlléssy István: Giovanni Sartori: Összehasonlító alkotmánymérnökség.A kormányzati rendszerek struktúrái, ösztönzői, teljesítményeiTilk Péter: Samu Mihály: Általános jogpolitika. A jog depolitizálásaXI. évfolyam 1. számStudiumArany Tóth Mariann – Bankó Zoltán – Dux László – Kun Attila– Rúzs Molnár Krisztina: Munkajogi kodifikációsmegoldások Közép-kelet EurópábanÁdám Antal: A biztonság az értékek közöttBoguslaw Banaszak: Der Sturz des Eisernen Vorhangs unddie Verfassungsentwicklung in Mitteleuropa – BeispielPolensBruhács János: A határon túli környezeti károk orvoslásánakproblémája: nemzetközi magánjogi egyezményekJózsef Bulcsú Fenvyesi: Application of International Law asApplicable Law under the First Sentence of Art 42(1) ofthe ICSID ConventionHajas Barnabás: A jelölő szervezetek esélyegyenlőségéről a2004. évi EP választási kampánybanHerger Csabáné: Tradíció vagy modernizálás? Az 1894-95.évi egyházügyi törvények, különös tekintettel a polgáriházasságról szóló törvényreJakab András: Ki a jó jogász? Avagy tényleg jó bíró voltMagnaud?Máté Julesz: Un égard particulier au droit privé del’envi ronnement (quelques remarques d’importanceJURA 2012/2.

A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékejuridique soulevées par l’urgence de l’harmonisationcommunau taire européenne)Jusztinger János: A vételár a római jogban: „emptionis substantiaconstitit ex pretio”Adrienne Komanovics: Democracy, legitimacy and freedomof information in the European UnioSzabó Gábor: Az új világrend és az emberi jogokColloquiumBalog Ádám – Gelányi Anikó: Ingatlanpiacok adózása Magyarországonés RomániábanBirkás Antal: A kálvinista dogmafelfogás és az alkotmányeszmeArmin Stolz: Die Verwaltungsorganisation in Österreich undUngarn im VergleichZsigmond Anna: Két márki: A. Custine és A. Tocqueville. „Azorosz bárka” és Amerika EurópábólForumÓriás Nándor: Emlékeim töredékei VI.Tóth Mihály: A tett-központú büntetőjogtól a sértett-központúbüntetőjogig (Ferencz Zoltán emlékére)Ad hocHahn Melinda: Boguslaw Banaszak professzor honoris causadoktorrá avatása a PTE Állam- és Jogtudományi KaránHahn Melinda – Kocsis Miklós: Az európai uniós tagság alkotmányjogikövetkezményei (Nemzetközi alkotmányjogikonferencia Pécsett)Zeller Judit: A 75 éves Ádám Antal köszöntéseXI. évfolyam 2. számStudiumÁdám Antal: Az ősi vallásokrólHans-Jörg Albrecht: Der Wandel im Konzept der Sicherheitund seine Folgen für die europäische Innen- undRechtspolitikAmbrusné Kéri Katalin: A nők jogai a középkori iszlámbanAndrássy György: A kultúra és az Európai UnióDrinóczi Tímea: A gazdasági alapjogok elmélete OlaszországbanHautzinger Zoltán: A magyar katonai büntetőeljárás hatályaHorváth István: Az elvárások és a realitás…Jakab András: A jogrendszer horizontális tagozódásaFerenc Kondorosi: Global Human Rights Profile at the thresholdof the XXI. centuryHarro Otto: Diskurs über Gerechtigkeit, Menschenwürde undMenschenrechteBalázs Somfai: Equal Rights of the Sexes in Family Relati onsSzabadalvi József: Egy „tisztultabb, szintétikus módszertanifelfogás” – Irk Albert jogbölcseleti munkásságaSzilágyi András: Hatósági szerződések MagyarországonZsidai Ágnes: A jog genus proximuma (Horváth Barna processzuálisjogelmélete)KözleményColloquiumMáté Julesz: Thoughts on the 2004/35/CE directive on environmentalliability with regard to the prevention andremedying of environmental damageNeudörfler Éva: A jogválasztás intézménye a német jogbanPánovics Attila: 25 éves az Európai Közösség madárvédelmidirektívájaRózsás Eszter: A gyermeki jogok rendszereTóth Norbert: Az „északi paradigma” – az ĺlandi területiautonómiaForumCsaba Szilovics: The role of handwriting and document expertin the point of view of the tax lawyerAd hocÁdám Antal: Észrevételek Jakab András „A jogrendszer horizontálistagozódása” c. tanulmányához273Dieszler László: In memoriam Péterfia Zoltán (1909–2005)Kőhalmi László: PhD Tanulmányok 4. – Tanulmányok FinszterGéza 60. születésnapjáraKun Tibor: Giuseppe Mantovani „Kultúrák háborúja?”Nemessányi Zoltán: „Kajtár István: Bevezetés a jogi kultúrtörténetbe”Than Alexandra: Tanulmányok a Belügyi Doktori Iskola hallgatóinaktollábólXII. évfolyam 1. számStudiumBoros János: Pragmatizmus és demokratikus jogalkotásDrinóczi Tímea – Zeller Judit: A házasság és a család alkotmányjogihelyzeteHorváth István: Az elvárások és a realitás II.Juhász László: A bírói határozatok írásba foglalásának kialakulásaa magyar jogbanKelemen Dániel: Az angol társasági jog fejlődéseKőhalmi László: A jogi személlyel szemben alkalmazhatóbüntetőjogi intézkedésekHerbert Küpper: Das parlamentarische Misstrauen gegenüberder Regierung – die deutsche Verfassungspraxis und §39/A ungarischer VerfassungKitti Maros: Research on peyotism from a legal anthropologicalaspectNagy Éva: A fogyasztási célú hitelezés kialakulásaPánovics Attila: A Nemzeti Civil Alapprogram működésénektapasztalataiZeller Judit: Jogalkotási feladatok az Európai Unió AlkotmányávalösszefüggésbenColloquiumÁdám Antal: Az azték, a maja és az inka vallásrólAdrian Mihai Inceu – Irimie Popa: Income tax and the flattax in RumaniaAdrian Mihai Inceu – Irimie Popa: Law and accountinginterferenceJuhász Botond: A Miskolci Doktoranduszok JogtudományiTanulmányai című sorozat jogtörténeti tanulmányaiMáté Julesz: Advances in legislation relating to soil protectionVarga Tamás: Politikai magatartás és részvételForumMiljeno Brekalo – Nada Petricevic: The Legal Character ofTransformation and Privatization of Social Ownershipin the Republic of CroatiaAd hocDávid Lilla: Emlékkönyv Losonczy István professzor halálának25. évfordulójáraFábián Adrián: PhD-tanulmányok 1.Horváth Dóra: „A fenntartható fejlődés és az emberi jogok”Horváth Dóra: Európajogi jogesetmegoldó verseny LjubljanábanJuhász Botond: Hazai Jogtörténészek Találkozója IV.Kovács Eszter: A Jogtörténeti tanulmányok VIII. kötetéhezKun Tibor: „Aurelio Lepre: Háború és béke a XX. században.Az államok közötti konfliktusoktól a civilizációkütközéséig”Rónaszéki Andrea: „Fenyvesi Csaba–Herke Csongor–TremmelFlórián: Új magyar büntetőeljárás”XII. évfolyam 2. számStudiumBéli Gábor: Degré Alajos, a jogtörténészChronowski Nóra – Zeller Judit: Alkotmányos követelményekaz országgyűlési képviselők választásánGál Gyula: Ötvenhatos emlékeimMetzinger Péter: Summum ius summa iniuria, avagy a jogjogaJURA 2012/2.

274 A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeGábor Polyák: Gemeinschaftsrechtliche Gründe der RundfunkliberalisierungSimon Károly László: Az állítási kötelezettség és az állításiteher a polgári eljárásjogbanColloquiumVid Jakulin: Council of Europe Convention on Laundering,Search, Seizure and Confiscation of the Proceeds fromCrime and on the Financing of TerrorismMáté Julesz: Air pollution: public and private law aspectsKirály Lilla: Mely tagállami bíróságnak van előterjesztésikötelezettsége az előzetes döntéshozatali eljárásban azEurópai Bírósághoz a polgári jogvitákban?Koltay András: Sullivan on Tour: A New York Times v. Sullivan-szabályAngliában, Ausztráliában és Új-ZélandonForumAknai Tamás: Az európai magyar művészet PécsettSzalayné Sándor Erzsébet: A pécsi Jogi Kar 2006–2007. tanévétmegnyitom…Ad HocHajdú Mária – Miklósa Mónika – Pető Beáta: Az AlkotmányjogiTDK NémetországbanJancsák Ramóna: Fogvatartottak az Európai Unióban, a világbörtönnépességének listája alapjánKajtár István: Históriai-joghistóriai kötetek déli szomszédállamainkismeretéhezKelemen Dániel: Gondolatok Nochta Tibor „A magánjogifelelősség útjai a társasági jogban” című könyvérőlKulcsár Gabriella: Beszámoló az első pécsi KriminológiaiNyári EgyetemrőlThan Alexandra Katalin: Tremmel Flórián professzor születésnapjátünnepeltükVárszegi Zsófia: Adenauer kiállításXIII. évfolyam 1. számStudiumAndrássy György: Az 1956-os forradalom 50. évfordulójáraBessenyő András: A jog léte avagy lét(ezés) a jogbanOliver Diggelman: Az egyéni felelősség alapelve a nemzetközibüntetőjogbanDobai Sándor: Jog és erkölcs viszonya az abortusz tükrébenBernd Hecker: Mitwirkung an freiverantwortlicher Selbsttötungim Lichte der deutschen Strafrechtspraxis und-dogmatikHorváth Dóra: Tilalmak a világvallásokbanIldikó Ernszt: ICAO, the Core Organization of Civil Aviation– as the Main Machinery of Security?Julesz Máté: Felelősség az emberi környezetet veszélyeztetőmagatartásokért I.Kecskés András: A betéti társaságrólNagy Zoltán: Tradicionális bűncselekmények számítógépeshálózatokonColloquiumÁdám Antal: A reformáció és a protestantizmusCsapó Zsuzsanna – Mohay Ágoston Csanád: Ljubljanainemzetközi konferencia a nemzeti és európai bíróságokszerepéről a nemzetközi közjog és az Európai Unió jogánakalkalmazásábanDecastello Alice: A közvetítői törvények összehasonlítása,különös tekintettel az egészségügyi közvetítői eljárásraVild Éva: A Szentszék és a magyar állam viszonyárólForumKengyel Miklós: Az Andrássy Egyetem. Német nyelvű posztgraduálisés doktori képzés MagyarországonAd HocBalogh Ágnes: „Tanulmányok a Btk. Általános Részénekkodifikációjához”Herger Csabáné: A 65 éves jogtörténész, Gernot Kocher köszöntéseHorváth Dóra: „A biztonság dimenziói. Jogbiztonság, közbiztonság,biztonságos környezet”Kocsis Miklós: „Tanulmányok az 1956. évi forradalom ésszabadságharc 50. évfordulójára”Kocsis Miklós: „Gazdasági alkotmány és gazdasági alapjogok”Kovács Eszter: „Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok”Kun Tibor: „Keresztény egyházak, vallási pluralizmus és liberálisdemokrácia Európában”Papp Csilla: Gyakornokként az Európai BizottságnálZsigmond Anna: „Miscarriage of Justice. The Elimi na tion ofJewish Attorneys in Hungary during the Holocaust”XIII. évfolyam 2. számStudiumLorena Bachmaier Winter: Telephone Tapping in the SpanishCriminal ProcedureDrinóczi Tímea: Bevezetés az olasz alkotmánytörténetbe– a Statuto Albertino-tól a köztársasági Alkotmányig(1848–2006)Fenyvesi Csaba: Az igazságkereső szembesítés a tradicionálisés a modern jogbanGáspár Gabriella: A női jogok a magyar rendi társadalombanGrezsu Katalin: A bírósági tolmács helye és szerepe az ombudsmanidöntések tükrébenJirí Herczeg: Zum Entwurf des allgemeinen Teils des neuentschechischen StrafgesetzbuchesHorváth Csaba: Az 1956-os forradalom képe a hivatalos politikaiés történelemfelfogásban (1957–1989)Julesz Máté: Felelősség az emberi környezetet veszélyeztetőmagatartásokért II.Eszter Karoliny – Mária Márton – Gergely Varga: Of footballplayers and European lawNőt Bálint: Az 1956. évi forradalmat és szabadságharcotkövető koncepciós jellegű perek – Dr. Szilágyi JózsefbüntetőeljárásaAttila Pánovics: The ‘Paraquat’ Cases – Why is Article 230 ECInterpreted against European Environment ProtectionOrganisations?Polyák Gábor: A közszolgálati műsorszolgáltatás alkotmányjogipozícióiSamu Mihály: A jogpolitika mibenléteHeinrich Scholler: Von der Kirche der „spaltigen Religion“des Augsburger Religionsfriedens zur modernen Garantiedes Pluralismus von ReligionsgesellschaftenColloquiumÁdám Antal: Zsinati konstitúció a katolikus egyház és a világviszonyárólOliver Diggelmann: Switzerland and the European Conventionon Human Rights: Particularities in a NutshellDrinóczi Tímea – Silvia Mazzo: A helyi önkormányzati választásokszabályozása Verona városábanImre Garaczi: Geschichte und KulturKajtár István: A császári és királyi haditengerészet jelképei –jogtörténeti háttérrelKocsis Miklós: A felsőoktatási joggal összefüggő korai alkotmánybíróságihatározatokrólSzabó Gábor: Rousseau és a természetjogVégh Tibor: Mit üzen a Szent Korona?Ad HocJusztinger János – Pókecz Kovács Attila: A pécsi Jogi Karkönyvbemutatója 2007Kajtár István: „A Schwarzenberg minisztérium jegyzőkönyveiaz 1850-es esztendő derekáról”Kun Tibor: „Paolo Pombeni: A jelenkori történelem választóvonalaiés fordulópontjai”JURA 2012/2.

A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeXIV. évfolyam 1. számStudiumÁdám Antal: Hans Kelsen tiszta jogtanárólHerger Csabáné: „Szabad egyház szabad államban” – Akatolikus autonómiamozgalom a 19. századi MagyarországonHorváth Csaba: Van-e nyertese az önkormányzati választásoknak?Jeges Sára – Varga Károly: A szalutogenetikus életstratégiaértéktényezőiJulesz Máté: Az íratlan szabálytól a kodifikált normáig: azállatvédelem állatorvosi lovaKondorosi Ferenc: A gyűlöletbeszéd büntethetősége a nemzetköziemberi jogi okmányok tükrébenKorinek László: Út a statisztikától a rendészet elméletéigDamjan Korošec: Neueste Modernisierungsversuche des SexualstrafrechtsSloweniensHerbert Küpper: A gyülekezési alapjog Magyarországon ésNémetországbanViorel Pasca: Discrimination and the fight against it by meansof criminal lawPetrétei József: Az alkotmányozó hatalomrólConstantin Dragoş Popa: Some aspects concerning the solvingof appeals by the tax administration bodies in RomaniaTremmel Flórián: A tanúvédelem hazai körképeZlinszky János: Akadémikusok a magyar jog kiegyezés utánifejlesztésébenColloquiumBenke József: Az egyetemek egyeteme: a MuszeionFábián Adrián: A miniszterelnök és a miniszterek szerepe amagyar közigazgatásbanJancsák Ramóna: Fiatalkorúak a külföldi büntető igazságszolgáltatásbanJuhász Zita: A szexualitás szabályozása egy szakrális jogrendbenKiss Mónika Dorota: A közjogi önkormányzati struktúraLengyelországbanKocsis Miklós: A felsőoktatási joggal összefüggő újabb alkotmánybíróságihatározatokrólSchweitzer Gábor: Molnár Kálmán közjogász professzorpécsi évtizedeiSzabó Gábor: A szervezeti etika alapvető kérdéseiAd HocIhász Boglárka: Konferencia a tízéves Gyermekvédelmi törvényrőlKajtár István: Jogtörténeti munka a 19. század végi magyarigazságszolgáltatási reformokrólKun Tibor: „Franco Garelli: A katolikus Olaszország a pluralizmuskorában”XIV. évfolyam 2. számStudiumDobai Sándor: Globalizáció és jogFenyvesi Csaba: A büntetőeljárási szembesítés helye és szerepeaz európai uniós államokbanHalmai Gábor: Népszavazás és képviseleti demokráciaAdi Oroveanu Hanţiu: The regulation of the protection ofoffence victims in the Romanian legislationHautzinger Zoltán: A katonai büntetőjog tudományaHorváth Csaba: Országos népszavazások MagyarországonJulesz Máté: Környezetvédelmi kazuisztika és társadalmiabsztrakcióNemessányi Zoltán: Rejtett képviselet az angol jogbanNémeth János: A közigazgatási szerződésből eredő jogvitákelbírálásaPoloma László: A trianoni békeszerződés hatása a Bethlen-korszakhazafias nevelésére és oktatáspolitikaireformjaira275Rácz Géza: Társadalmi dimenziók a klasszikus Indiában. Azigazi kasztrendszerRuxandra Răducanu: A New Incrimination in RomanianLegislation in the Field of the Criminal Offences RegardingSexual LifeVarga Tamás: Magyar politikai kultúra és történelmi-politikaitudat a kétezres évekbenVisegrády Antal: A mediterrán jogi kultúrákColloquiumÁdám Antal: Ősi kínai bölcseletekBorbás Beatrix: Az állami immunitás és felelősség tendenciáiMagyarországon – múlt, jelen, jövőJancsák Ramóna: Külföldi gyakorlat a szabadságvesztés büntetésükettöltő nők helyzetérőlKecskés László: Beszámoló a magyar polgári jog kodifikálásánakhányatott sorsáról és egy, a reményt újraébresztőtudományos ülésrőlFerenc Pápai – Klára Rubletzky: The development and tendenciesof legal trainingPókecz Kovács Attila: Benedek Ferenc életműve (1926–2007)Mónika Pogátsnik: Jewish law, morality and religionTiborcz Csaba: Joghalál 1956-banTóth Zoltán: Mibe kerül egy országos népszavazás társadalmiszinten? Üvegzseb és fekete pénzForumBerke Gyula: Tanévnyitó dékáni beszédAd HocBencsik András: „Ünnepi kötet Ivancsics Imre egyetemi docens,decan emeritus 70. születésnapjára”Máthé Gábor: Lektori vélemény az „Ünnepi kötet IvancsicsImre egyetemi docens, decan emeritus 70. születésnapjára”c.kötetrőlMoizs Attila: Wim Fonteyne: „Szövetkezeti Bankok Európában– politikai kérdések”XV. évfolyam 1. számStudiumBorbás Beatrix: Felelősség a bírósági jogkörben okozott károkértFarkas Gergely: Húszéves a rendszerváltó alkotmány(ozás)Ivancsics Imre: A helyi és a kisebbségi önkormányzatok felettitörvényességi ellenőrzésrőlJulesz Máté: Az egészséghez való jog negatív tartománybannem értelmezhetőKajtár Edit: A sztrájkjog gyakorlása a Legfelsőbb Bíróságesetjogának tükrébenKiss Mónika Dorota: A falugyűlés hatásköre a községekbenHerbert Küpper: A közvetlen demokrácia Magyarországonés Németországban I.Moizs Attila: A vagyonnevesítés etikai és jogi problémái atakarékszövetkezeteknélNagy Zoltán András: A jogi személy büntetőjogi felelősségétmegállapító törvényrőlNáthon Natalie: Az algériai zsidóság jogi helyzetének változásairólRozs András: Az 1956-os forradalom és szabadságharc Pécsvárosi résztvevői ellen folytatott büntetőperes eljárások,1957–1959Trócsányi Sára: Az információs kárpótlás történetébőlVarga Csaba: A kontinentális és az angolszász jogi mentalitásjövője az Európai UnióbanZeller Judit – Kocsis Miklós: A magyar parlamenti képviselőkfüggetlensége a gyakorlatbanColloquiumBényey Noémi: A menedékjog magyar és külföldi szabályozásaKovács Boglárka: Az Alpok-Adria Munkaközösség, mint határokonátnyúló interregionális együttműködésSomfai Balázs: „Bullying”, azaz iskolai erőszakJURA 2012/2.

276 A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeForumÁdám Antal: Az emberi törekvés és elégedettség jelentőségéről,valamint a haladó, az elavult és a káros mintákszerepéről Csíkszentmihályi Mihály kutatásai alapjánOliver Diggelmann: Das dunkle Kapitel der US-VerfassungsgeschichteGazdag László: Böngészés a görög mitológiábólHautzinger Zoltán: Gondolatok „Kiss Anna: Jog és irodalom.Bűnbe esett irodalmi hősök” című könyve alapjánKorinek László: A pécsi jogi kar XX. századaVogl Márk: „Az emberi jogok és a nyelvek”Ad HocBíró Gyula: „Fenyvesi Csaba: Szembesítés (Szemtől szembea bűnügyekben)”Borsa Dominika: Közigazgatási konferencia a pécsi Jogi KaronJuhász Botond: „Zur Geschichte des Rechts, Festschrift fürGernot Kocher zum 65. Geburtstag”Kajtár István: Az Osztrák Császárság kormányzata hatalompolitikaikurzusváltás előttKajtár István: A népi jogéletről Makón (1781–1821)Kun Tibor: „Davide Grassi: Az új demokráciák. Demokratizálódásifolyamatok a berlini fal leomlása után”Nagy Noémi: „Gernot Kocher: Szimbólumok és jelek a jogban.Történeti ikonográfia”Tömösvári Noémi – Osztopáni Krisztián: Konferencia agyűlöletbeszédrőlVarga Károly: „Geert Hofstede és Gert Jan Hofstede: Kultúrákés szervezetek: Az elme szoftvere”XV. évfolyam 2. számStudiumCsapláros Diána: „Az eltűnt fedezet nyomában” – gondolatoka Ptk. 203. szakaszárólDrinóczi Tímea: A vállalkozásokat érintő adminisztratív költségekés terhek mérésének előfeltételeiDrinóczi Tímea – Petrétei József: A jogalkotás tervezése éskoordinációjaHajas Barnabás: A gyülekezések bejelentésével kapcsolatosrendőrségi eljárások szabályairólHerger Csabáné: Az asszimiláció útján? Az izraeliták egyháziautonómiájaKocsis Miklós: A felsőoktatási autonómia alkotmánybíróságiértelmezéseirőlKondorosi Ferenc: A gazdasági válság hatása a nemzetközikapcsolatokra és az államok politikájáraKozmáné Szigeti Andrea: Új külön bíróság a török bíróságiszervezetbenHerbert Küpper: A közvetlen demokrácia Magyarországonés Németországban II.László János: Felelősségtulajdonítás és nyelvi konstrukcióPetrétei József: A jogalkotási törvény felülvizsgálatárólPókecz Kovács Attila: A római köztársaság válsága I. (i. e.133–44)Schweighardt Zsanett: Áldozatvédelem, áldozatsegítés és abüntető felelősségre vonásSimon Károly László: A perhalmozás tilalma: a perfüggőségMáté Szabó: Disobedience and Criticism. The Ethos of Ombudsman’sInstitution and the ”East-European Revolutionof Human Rights”ColloquiumCsanád Antal: Legal transplantation in India?Bencsik András: A közigazgatási szerződésekről – különöstekintettel a hatósági szerződésekreMáté Julesz: The Central Budget is not an Everyday FinancialPlanSamu Mihály: A magyar alkotmányozás új útjaHeinrich Scholler: Über die zwanzigjährige Zusammenarbeitzwischen deutschen und ungarischen Vertretern desöffentlichen RechtsForumÁdám Antal: Kiemelt megállapítások „Boros János: A demokráciaantropológiája” c. művéből és néhány kapcsolódómegjegyzésAd HocÁdám Antal: „Csíkszentmihályi Mihály: A kreativitás. A flowés a felfedezés, avagy a találékonyság pszichológiája”Kajtár István: Osztrák minisztertanácsi jegyzőkönyvek azOktóberi Diploma kiadását követő hónapokbólKaroliny Eszter – Szappanyos Melinda: VendégoktatókéntKoreábanVisegrády Antal: „Zsidai Ágnes: Jogbölcseleti torzó”XVI. évfolyam 1. számStudiumAndrássy György: A szlovák államnyelv-törvény módosításaés az emberi jogokAndrzej Bisztyga: Poland on the way to the accession to eurozone.Constitutional aspects of the issueImre Garaczi: Von der Weltkrise zur TraditionHadi Nikolett: Fogyatékosság – nyelvi jogok – jelnyelvHerger Csabáné: Egyházi modernizáció Franciaországban1789-től 1905-igAndrás Kecskés: The Legal Theory of Stakeholder ProtectionKocsis Miklós – Kucsera Tamás Gergely: A magyarországidoktori képzés állapota – interdiszciplináris megközelítésbenMadarászné Ifju Bernadett: A családtámogatási ellátásokAndrás László Pap: Ethno-racial profiling and discriminationin the criminal justice system: notes on current anti-terroristlegislation and law enforcement measuresPókecz Kovács Attila: A római köztársaság válsága II. (i. e.133-44)Sándor Judit: Biobankok: Egy sikeres fikció a tudományszolgálatában?Vogl Márk: A Szlovák Köztársaság államnyelvtörvénye a2009. évi módosítások utánYa Nan Zhang: An overview and Evaluation of Civil JudgmentEn forcement System. In the People’s Republic of ChinaColloquiumMáté Julesz: The Collectivization of the Individuals’ Right toa Healthy EnvironmentSomfai Balázs: A Gyermek Jogairól szóló Egyezmény egyesrendelkezései a hazai jogszabályokbanVárszegi Zsófia Mária: Szabályrendelet alkotás Baranya vármegyében1867 és 1886 közöttForumKun Tibor: Világméretű korrupció az oktatásban?Petrétei Kristóf: Gondolatok az országgyűlési képviselők2010. évi általános választásának időpontjárólSomfai Balázs – Harmath Gabriella: „Diákok a gyermekekért”gyermekjogi programSzabó Gábor: Rawls igazságosság elmélete és kritikáiVarga Károly: Ibükosz darvai a hazai igazságszolgáltatásbanZlinszky János: Észrevételek a magánjog új törvénykönyvéhezAd HocÁdám Antal: In memoriam Herczegh GézaCsászár Kinga: „Symbols and Ceremonies in the EuropeanLegal History”. Jogtörténeti konferencia a pécsi JogiKaronHalász Vendel: Recht ohne Grenzen – A jogtörténet sem ismerhatárokatJusztinger János – Pókecz Kovács Attila: A pécsi Jogi Karkönyvbemutatója (2009)Nagy Zoltán: In memoriam Földvári JózsefJURA 2012/2.

A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeXVI. évfolyam 2. számStudiumBorbás Beatrix: A bíróságok kárfelelőssége az ítélkezési tevékenységért,mint közhatalom-gyakorlásért – a közhatalmifelelősség tükrébenBordás Mária: A közszolgáltatások szervezésének (jogi) kérdéseiI.Horváth Csaba: A 2010. évi parlamenti választások és előzményeikMáté Julesz: Space Waste and Environmental Space LawKiss Mónika Dorota: A közmeghallgatás normatív szabályozásaKocsis Miklós: A felsőoktatási autonómia mozgástereHerbert Küpper: A „távolsági honosítással” járó nemzetközijogi kérdésekPetrétei József: A köztársasági elnök mint MagyarországállamfőjeTóth Mihály: Gondolatok büntetőjogunk fejlődésének újabbdilemmáiról és távlatairólŁukasz Żukowski: Novellierung der Verfassung der RepublikPolen bei der Perspektive der vollen Mitgliedschaft in derEuropäischen Wirtschafts- und WahrungsunionColloquiumÁdám Antal: Az alkotmányi értékek értelmezésérőlBényey Noémi: Az örökbefogadásKöbel Szilvia: A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamintaz egyházakról szóló 1990. évi IV. törvény módosításárairányuló törekvések 1990 és 2010 közöttNagy Zoltán András: A kutatómunka öröme és aggodalmaMáté Paksy – Csaba Varga: Ideas of Natural Law in Hungary,Past and PresentPfeffer Zsolt: A közbeszerzési törvény és a Polgári Törvénykönyvviszonya: magánjogi jogintézmények és szerződéseka pénzügyi jogban (Első rész)Szabóné Mojzes Angelika: Az expanzió kialakulásához vezetőútJudith Maria Wallat: Übertragung betrieblicher Daueraufgabenim BefristungsrechtForumGelányi Anikó: A zaklatás bűncselekményének jellemzése,különös tekintettel annak telekommunikációs eszközútján történő megvalósításáraAd HocBencsik András: „Tanulmányok Ádám Antal professor emeritusszületésének 80. évfordulójára”Berke Gyula: Búcsúzóbeszéd Erdősy Emil professzor 2010augusztus 16-i temetésénBorgulya István: „Nagy Zoltán András: Bűncselekményekszámítógépes környezetben”Brassói Attila: „Az emberi jogok és a nyelvek”Tóth Csenge Diána: „Kiss Anna: Bűntények a könyvtárszobából”Visegrády Antal: „Péteri Zoltán: Jogösszehasonlítás (Történeti,rendszertani és módszertani problémák)”XVII. évfolyam 1. számStudiumBélyácz Iván: Cáfolja-e a globális pénzügyi válság a hatékonypiac hipotézist?Bordás Mária: Az állami tulajdon kezelésének és a közpénzekfelhasználásának hatékonyságaHerke Csongor: A súlyosítási tilalom elméleti és gyakorlatikérdéseiKecskés László: A választottbíráskodás történeti alapjaiKondorosi Ferenc: Vallásszabadság kultúrák keresztútjánKovács Erika: A kollektív szerződés jogi természeteAttila Moizs: The Reorganization of Ownership Relations inSavings CooperativesPetrétei József: Az ellenjegyzés intézményéről277Attila Pókecz Kovács: Schaffung der Handelsgesetze von 1840durch die ungarische Nationalversammlung und derenAnwendung bis 1849Szabó Gábor: Intellego ut credam, megértem, hogy higgyem– Gondolatok középkori istenbizonyításokrólIvana Tucak: Analysis of Freedom of SpeechMarek Zirk-Sadowski: Court as judges interpretative communityColloquiumBorbás Beatrix: Az állam és a köz kárfelelősségéről a vétkességielvtől való eltávolodás tükrébenBordás Mária: A közszolgáltatások szervezésének (jogi) kérdéseiII.Darai Péter: A Btk. 30. §-a a bírói gyakorlatbanPfeffer Zsolt: A közbeszerzési törvény és a Polgári Törvénykönyvviszonya – magánjogi jogintézmények és szerződéseka pénzügyi jogban (Második rész)ForumÁdám Antal: Észrevételek a magyar alkotmányozáshozZsolt Hetesy: Legislative Questions Concerning the Directionof the National Security ServicesJulesz Máté: A gettósodás környezeti jogszociológiájaLászló Balázs: Politika – mint az új generációk felelősségeAd HocÁdám Antal: „Heinrich Scholler: Grundrechte und Rechtskulturauf dem Weg nach Europa”Cseh Balázs: Institutions of Legal History and their LegalCultural – Historical backgroundJogtörténeti alapintézmények és jogi kultúrtörténeti hátterükErdős Zoltán: „Korpics Márta – Wildmann János: Vallások ésegyházak az egyesült Európában”Hubay Dalma Gabriella: Beszámoló a „Budapest-Berlin”szemináriumrólJusztinger János: A pécsi Jogi Kar könyvbemutatója (2010)Polgár Miklós: A jogbölcselet és a jog-összehasonlítás aktuáliskérdései a XXI. század elejénXVII. évfolyam 2. számStudiumÁdám Antal: Vallás, vallásszabadság és egyház MagyarországAlaptörvényének, továbbá „A lelkiismereti- és vallásszabadságjogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetekés vallási közösségek jogállásáról” szóló 2011. évi C.törvény figyelembe vételévelChronowski Nóra: Szolidaritási jogok az Európai Unióbanés MagyarországonErcsey Zsombor: A létminimum adómentessége MagyarországonErcsey Zsombor – Pánovics Attila: Az új termékdíjas szabályozásproblémáiHadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek szociálisvédelmeHerger Csabáné: A nőtartás a Magánjogi Törvénykönyvben(1928) a 19. századi előzmények tükrébenJulesz Máté: Környezeti jogszociológia szervezetökológiaifelfogásbanHerbert Küpper: A jogállam követelményei az Európai Unióbanés Magyarország AlaptörvényePetrétei József: A köztársasági elnök mint a magyar honvédségfőparancsnokaVarga Károly: Értékszociológiai paradigmával a rendszerváltozáskét évtizedének értelmezéséhezDuško Vrban: Unification or pluralism: some reflections oncontemporary legal evolutionJudith Maria Wallat: Mediation und der Gesetzentwurf zurUmsetzung der Richtlinie 2008/52/EG über bestimmteAspekte der Mediation in Zivil- und Handelssachen inDeutschlandJURA 2012/2.

278 A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeColloquiumDubravka Akšamović: Merger Control in Croatia – from birthto adolescenceAlföldi Ágnes Dóra: A családon belüli erőszak és a magyarbüntetőjogBencsik András: Fejezetek a fogyasztóvédelmi (köz)jog hazaitörténetébőlKecskés András – Halász Vendel: Ellenséges vállalatfelvásárlásokaz Egyesült ÁllamokbanEmmanouela Mylonaki – Tim Burton: Extradition as a toolin the Fight against Transnational Crime: a HolisticEvaluationPintér Beatrix: A pénzmosás elleni nemzetközi fellépésSzőke Gergely László: Közterületi kamerázás az EurópaiUnióbanVárszegi Zsófia: Vármegyei archontológia (1867-1886)ForumBalla Zoltán: Jogértelmezési problémák az ingatlan-nyilvántartásieljárásbanBalogh Ágnes: A XXX. Jubileumi Országos Tudományos DiákköriKonferencia Állam- és Jogtudományi SzekciójárólFülöp Péter: Jogász doktoranduszok I. pécsi találkozójárólHamar Zsuzsanna: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének43. Vándorgyűléséről és a Jogi Szekció pécsi ülésérőlLászlóné Kovács Ilona: 45 év a közszolgálatbanSomfai Balázs: „Diákok a gyermekekért” gyermekjogi programII.Tárczy Edit Zsuzsanna: A UCP irányelv átültetése a tagállamijogrendszerekbe – önálló jogszabályok alkotása révénimplementáló tagállamokVisegrády Gábor: A közjegyzők jogállása IndiábanAd hocBónis Péter: „Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés intézményénekegyetemes és magyarországi jogtörténete”Dobos István: „Dr. Gál Judit – Dr. Adorján Csaba: A gazdaságitársaságok átalakulása”Herger Csabáné – Kajtár István: „Grundlagen der österreichischenRechtskultur. Festschrift für Werner Ogris zum75. Geburtstag”Ihász Boglárka: Ünnepi Tanulmánykötet Filó Erika születésnapjáraKorinek László: In memoriam Szabó AndrásPetrétei József: „Korinek László: Kriminológia I-II.”XVII. évfolyam 2. számStudiumÁdám Antal: Vallás, vallásszabadság és egyház MagyarországAlaptörvényének, továbbá „A lelkiismereti- és vallásszabadságjogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetekés vallási közösségek jogállásáról” szóló 2011. évi C.törvény figyelembe vételévelChronowski Nóra: Szolidaritási jogok az Európai Unióbanés MagyarországonErcsey Zsombor: A létminimum adómentessége MagyarországonErcsey Zsombor – Pánovics Attila: Az új termékdíjas szabályozásproblémáiHadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek szociálisvédelmeHerger Csabáné: A nőtartás a Magánjogi Törvénykönyvben(1928) a 19. századi előzmények tükrébenJulesz Máté: Környezeti jogszociológia szervezetökológiaifelfogásbanHerbert Küpper: A jogállam követelményei az Európai Unióbanés Magyarország AlaptörvényePetrétei József: A köztársasági elnök mint a magyar honvédségfőparancsnokaVarga Károly: Értékszociológiai paradigmával a rendszerváltozáskét évtizedének értelmezéséhezDuško Vrban: Unification or pluralism: some reflections oncontemporary legal evolutionJudith Maria Wallat: Mediation und der Gesetzentwurf zurUmsetzung der Richtlinie 2008/52/EG über bestimmteAspekte der Mediation in Zivil- und Handelssachen inDeutschlandColloquiumDubravka Akšamović: Merger Control in Croatia – from birthto adolescenceAlföldi Ágnes Dóra: A családon belüli erőszak és a magyarbüntetőjogBencsik András: Fejezetek a fogyasztóvédelmi (köz)jog hazaitörténetébőlKecskés András – Halász Vendel: Ellenséges vállalatfelvásárlásokaz Egyesült ÁllamokbanEmmanouela Mylonaki – Tim Burton: Extradition as a toolin the Fight against Transnational Crime: a HolisticEvaluationPintér Beatrix: A pénzmosás elleni nemzetközi fellépésSzőke Gergely László: Közterületi kamerázás az EurópaiUnióbanVárszegi Zsófia: Vármegyei archontológia (1867-1886)ForumBalla Zoltán: Jogértelmezési problémák az ingatlan-nyilvántartásieljárásbanBalogh Ágnes: A XXX. Jubileumi Országos Tudományos DiákköriKonferencia Állam- és Jogtudományi SzekciójárólFülöp Péter: Jogász doktoranduszok I. pécsi találkozójárólHamar Zsuzsanna: A Magyar Könyvtárosok Egyesületének43. Vándorgyűléséről és a Jogi Szekció pécsi ülésérőlLászlóné Kovács Ilona: 45 év a közszolgálatbanSomfai Balázs: „Diákok a gyermekekért” gyermekjogi programII.Tárczy Edit Zsuzsanna: A UCP irányelv átültetése a tagállamijogrendszerekbe – önálló jogszabályok alkotása révénimplementáló tagállamokVisegrády Gábor: A közjegyzők jogállása IndiábanAd hocBónis Péter: „Tóth J. Zoltán: A halálbüntetés intézményénekegyetemes és magyarországi jogtörténete”Dobos István: „Dr. Gál Judit – Dr. Adorján Csaba: A gazdaságitársaságok átalakulása”Herger Csabáné – Kajtár István: „Grundlagen der österreichischenRechtskultur. Festschrift für Werner Ogris zum75. Geburtstag”Ihász Boglárka: Ünnepi Tanulmánykötet Filó Erika születésnapjáraKorinek László: In memoriam Szabó AndrásPetrétei József: „Korinek László: Kriminológia I-II.”XVIII. évfolyam 1. számStudiumÁdám Antal: A posztdemokráciáról mint a posztmodernitáskülönös változatárólCsászár Kinga: A kéjelgésügy szabályozása a dualizmus-koriMagyarországon, különös tekintettel SomogyraCsöndes Mónika: A Hadley v Baxendale ítélet – esetismertetés„common law módra”Drinóczi Tímea: Gondolatok az Alkotmánybíróság 61/2011.(VII. 12.) AB határozatával kapcsolatbanJürgen Harbich: Gerichtliche Kontrolle untergesetzlicherRechtsvorschriftenHorváth Zsuzsanna – Schmidt Norbert: A fenntarthatófejlődés koncepciója az uniós fejlesztési dokumentumokbanJulesz Máté: Polgári jog és környezetvédelem szociális ökológiaiaspektusbólMeleg Csilla: A bizalom hálójában – társadalmi nézőpontokEmmanouela Mylonaki: Defining terrorism: the contributionof the Special Tribunal for LebanonJURA 2012/2.

A JURA korábbi számainak tartalomjegyzékeM. Çağatay Okutan: “Moderate Conservative” Notion andPolicy in TurkeyPfeffer Zsolt: A közpénzek hatékony elköltésének pénzügyijogi biztosítékaiPókecz Kovács Attila: In diem addictio a római jogbanJan M. Smith: Human Dignity and Uniform Law: An UnhappyRelationshipSzilovics Csaba: Az igazságosság elveinek érvényesülése atermészetes személyek adóztatásábanColloquiumCseh Balázs: Az egyház jogai az Árpád-korbanAnna Gremsperger: On the Sami MinorityHorváth Csaba: A 2010. évi önkormányzati választásokKocsis Miklós: Az alkotmánymódosítások alkotmánybíróságikontrolljárólKovács Kolos: A választottbíráskodás szabályai az OHADAtérségbenLugosi József: A polgári (peres) eljárás szakaszairól és a polgárinemperes eljárásrólNémeth Csaba: A fiduciárius biztosíték engedményezhetőségéről279Diána Szekeres: The United Nations Millennium DevelopmentGoalsTóth Annamária – Kovács Gusztáv: Az egyház társadalmitanítása és az emberi jogokWu Yiming: Latest Development of Private InternationalLaw in ChinaForumBordás Mária: Az igazságszolgáltatás való világa, esettanulmánybírósági eljárásokrólAd hocCsoknya Tünde: A pécsi Jogi Kar könyvbemutatója (2011)Huba Lilla Luca – Hubay Dalma Gabriella – Hubay FruzsinaDóra – Spiegler Tamás: Hallgatók szimulált parlamentiülése GyőröttKajtár István: Az osztrák minisztertanács protokolumai 1850október – 1851 májusMátyás Melinda: „Nemessányi Zoltán – Bán Dániel: A bizományiszerződés és a szállítmányozási szerződés”Naszladi Georgina: „Az Alkotmányon innen és túl”Visegrády Antal: „Andrea Büchler: Islamic Law in Europe?”JURA 2012/2.

280JURA 2012/2.