2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

48 Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügybenEbben az elvárható gondosság követelménye tükröződik,amelyet a 2001. évi felelősségi szabályokkommentárja a következőképpen határoz meg: „Amegelőzési kötelezettség normálisan gondossági kötelezettségkéntvizsgálandó, amely előírja az államokszámára azt, hogy minden ésszerű vagy szükségesintézkedést megtegyenek annak elkerülésére, hogyegy adott esemény ne történjen meg annak garanciájanélkül, hogy az esemény nem következhetbe.” 94 Könnyen belátható az, hogy az ésszerűségkövetelménye közelebb van az általában elvárhatógondossághoz, mint a diligencia in quam sua-hoz. Azelőbbi felvetésekkel csak annak érzékeltetésére törekedtünk,hogy a 2010. évi ítélet eléggé leegyszerűsítőmódon foglal állást egy igen bonyolult kérdésben.c) A környezeti hatásvizsgálatAz 1975. évi Statútum nem rendelkezik a környezetihatásvizsgálat kötelezettségéről. A Bíróság mégis úgytalálja, hogy e kötelezettség teljesítése szükségszerű aprevenció elvének végrehajtásához, amely ennek következtébena nemzetközi jog általános szabályaihozis tartozik (204. § in fine). A Bíróság – hivatkozva aSan Juan folyó ügyben (Costa Rica c. Nicaragua) hozottítéletére 95 – kifejezetten az evolutív értelmezéstalkalmazza, amelyet a Felek nem kifogásolhattak,mert egyetértettek a környezeti hatásvizsgálatravonatkozó nemzetközi kötelezettség létezésében.Véleményük ugyanakkor eltért az eljárás tartalmában,különösen vitatott volt az alternatív helyszínekfontolóra vételének és az érintett lakossággal valókonzultáció követelménye. A Bíróság – a felperesérvelésével szemben – nem találta alkalmazhatónakaz 1991. évi Espoo-i egyezményt, illetve az UNEPáltal megfogalmazott célokat és elveket 96 (205. §)így egyrészt megállapította azt, hogy a környezetihatásvizsgálat részletszabályainak meghatározásaa belső jog feladata (205. §), másrészt megtörtént azalternatív helyszínek fontolóra vétele (210. és 214. §§),illetve volt lakossági konzultáció (219. §).Az ítélet kimondja azt is, hogy a környezeti hatásvizsgálateredményeit a döntés előtt közölni kella másik érdekelt féllel (119. és 205. §§), így ebben avonatkozásban eljárási kötelezettségszegést állapítottmeg Uruguay részéről, majd általános kötelezettségkéntrögzíti: a tevékenység megkezdése után folytatódniakell a folyamatos környezeti hatásvizsgálatnak(205. § in fine). Bár az ítélet nem foglal állást arrólaz uruguay-i érvről, amely szerint a nemzetközi jogkizárólag azt írja elő, hogy értékeljék a projekt határtátlépő esetleges káros hatásait, de nem szükséges atávoli vagy tisztán elméleti kockázatok figyelembevétele, úgy véli, hogy – egyezőleg a Nemzetközi JogiBizottságnak a veszélyes tevékenységekből eredőhatáron túli károk megelőzésére vonatkozó 2001. évitervezetével 97 –, a folyamatos hatásvizsgálat soránezek később előkerülhetnek. Kérdéses azonban az,hogy utóbbi megállapításukból milyen gyakorlatikövetkezmények adódhatnak?d) Az érdek- és jogközösségAz ítélet végén található obiter dictum arra utal, hogya felek már tényleges érdek- és jogközösséget hoztaklétre az Uruguay folyó hasznosításával és környezetvédelmévelkapcsolatban (281. §), amely az együttműködéskötelezettségét jelenti. Más szempontból ajog és érdekközösség enigmatikus formulája kérdéseketvethet fel. Összekapcsolható-e a Bős-Nagymarosügyben hozott ítéletben alkalmazott formulával, 98amely felélesztette a Nemzetközi Odera Bizottságterületi joghatósága tárgyában hozott ítéletet, 99 amelyszerint a nemzetközi folyami jog lényege a parti államokérdekközösségének jogközösséggé válása?Lehet-e e fogalomnak valóságos tartalma kettőnéltöbb parti állam esetében és igenlő válasznál ergaomnes partes 100 kötelezettségnek minősíthető-e?9. Összegezés. Az Uruguay folyó menti papírgyárügyben hozott ítélet sok figyelemre méltó elemettartalmaz, amelyek elemzésére e tanulmány kísérletettett. Nehezen válaszolható meg az az alapvetőkérdés, hogy ez az ítélet a Nemzetközi Bíróság gyakorlatábanhova sorolható, mennyiben minősíthetőkiegyensúlyozottnak 101 és különösen mennyibenfogja befolyásolni a napirenden levő környezeti jogvitákeldöntését.Jegyzetek1Megtalálható a Bíróság honlapján: http://www.icj-cij.org2UNTS, volt. 1295, no. 1-21425, p. 348.3Ld. A 2006. július 13. és 2007. január 23. végzéseket aBíróság honlapján.4Ld. A Nemzetközi Bíróság statútumának 59. cikkét5CIJ. Rec. 1997. p. 36Y. Kerbrat – S. Maljean-Dubois: La Cour internationalede justice face aux enjeux de protection de l’environnement:Reflexions critiques sur l’arret du 20 avril 2010, Usines depate a papier sur le fleuve Uruguay (Argentine c. Uruguay)RGDIP 2011-1, p. 737CIJ. Rec. 1997, p. 80., 155. § 2/B és C pontok,8Herczegh Géza: Bős-Nagymaros. In: Peres örökségünk.Magyar Szemle Könyvek, Bp. 2005. pp. 228-266.9Leírását ld. R.D. Hayton: The La Plata Basin. In: A.H.Garretson – R.D. Hayton – C.J. Olmstead (eds): The Law ofInternational Drainage Basins (New York 1967) pp. 298-442.108 ILM 905 (1969)11Pl. Treaty between Argentína and Uruguay on theRiver Plata and its Maritime Outlet (Buenos Aires, 19. Nov.1973), (19 ILM/1980) p. 251. A La Plata jogi természetéről ld.H. Gros Espiell: Le régime juridique du Rio de la Plata. AFDI,1965, pp. 725-737.12G. Cano: Argentína, Brazil and the La Plata River Basin:A Summary Review of Their Legal Relationship. 16 NRJ 863(1976), P.M. Dupuy: La gestion concertée des ressources naturelles:a propos du differend entre le Brésil et l’Argentine relatifau barrage d’Itaipu. AFDI 1978, pp. 866-889., S.C. McCaffrey:The Law of International Watercourses. Non-NavigationalJURA 2012/2.