2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlságának tudomásulvételére és kiaknázására épül.Helyesléssel fogadta azt a Francesco Soderinitől származómegállapítást, amely szerint „a politikai sikertitka, hogy összhangban kell lenni az időkkel”.Machiavelli elméletének az a különös sors jutottosztályrészül, hogy nemcsak kiemelkedő teljesítménykéntépült be az európai politikai gondolkodástörténetébe, hanem műveinek megszületésével szinteegyidőben kiváltotta az antimachiavellizmus kialakulásátis. Machiavelli gondolatai különösen nagy szerepettöltöttek be Franciaországban a központosításelméleti alátámasztásában, valamint a Katolikus Ligaés a hugenották érvelésében egyaránt.7. A vallástól elszakadó, szekularizált erkölcsifelfogásokhoz az átmenetet a természetjogi koncepciókés a hozzájuk szorosan kapcsolódó szerződéselméletekteremtették meg. A különböző szerződéselméletekalapeleme a társadalmat és az államot megelőzőtermészeti állapot feltételezése. A jellegzetes iusdivinum, a tízparancs (decalogus) megjelöléséreSzent Ágoston is használta a sztoikusoktól átvettlex naturalis, a természettörvény kifejezést. Ettől azegyértelműen hitelvi alapon nyugvó természetjogifelfogástól való elszakadás útján az első tudományosigényű, nyilvános lépést Hugó Grotius tettemeg, aki 1625-ben megjelent “A háború és a békejogáról” (De iure belli ac pacis) c. híres művében azemberalkotta ius voluntariummal szemben a ius naturalelényegét abban határozta meg, hogy a természettörvényeit a Teremtő alkotja, de az embernek az észracionális parancsa szerint ezekkel a törvényekkelösszhangban kell eljárnia. Az ennél radikálisabbanszekularizált természetjogi felfogások pedig a Teremtőtől,a Demiurgosztól elvonatkoztatva szólnaka természetben, illetve azon belül az emberben rejlőörök törvényekről. Ezen a nézeten is túllép az a természetjogifelfogás, amely a természeti törvényt azemberi ész termékével, az ésszerűséggel azonosítja.A természetjogi felfogások nemcsak forrásaik, hanemtartalmuk tekintetében is változtak. A természetjogielvek és normák – kodifikáltságuk hiányában – a történelemsorán több, egymástól eltérő politikai törekvésalátámasztására is hivatkozási alapul szolgáltak.Azt a minősítést azonban nem fogadhatjuk el, amelyszerint a természetjog olyan, mint az örömlány, akibárkinek rendelkezésére áll. A természetjogi felfogásokés normák túlnyomórészt a történelmi haladásttámasztották alá. Megjegyzést érdemel, hogy eltérőindokolással ugyan, de mind a fasiszta, mind a marxistajogelméletek mellőzték a természetjogi elvekrevaló hivatkozást.8. Thomas Hobbes (1588-1679) természetjogikoncepciójának és szerződéselméletének kiindulóforrásaként a természeti állapot olyan feltételezéseszerepel, amelyben az emberek a vadság állapotában19könyörtelen harcot folytattak egymással, ahol teháta „mindenki háborúja mindenki ellen” (bellum omniumcontra omnes) érvényesült. Szerinte tehát azember nem természeténél fogva társadalmi lény ésa vadság állapotában élő embereknek nincs közöserkölcsi értékrendszerük. A kíméletlen háborús viszonyokközött élő embereket értelmük vezérli a békenélkülözhetetlenségét tartalmazó természeti törvényfelismerésére és követésére. A béke és az önvédelembiztosítása érdekében mellőzhetetlen, hogy az embereklemondjanak az erőszak korábban követettalkalmazásáról. A vadság állapotának megszüntetéseés a békét, a biztonságot, védelmet nyújtó polgáritársadalom megteremtése szerződéssel történik.9. John Locke (1632-1704) a dicsőséges angol forradalombanuralomra jutott polgárság nagy tekintélyű,rendkívül előremutató nézeteket megfogalmazó teoretikusavolt. 1690-ben írta az „Értekezés az emberiértelemről” (An essay concerning human understanding)c. híres művét, amelyben cáfolta a velünkszületett ismeretek Platóntól származó és Descartesáltal is vallott tanát. Érvelése szerint, ha ilyen ismereteinklennének, akkor a legáltalánosabb elveknekkellene velünk születniük. A gyermekek azonbanelőbb tudnak különbséget tenni az édes és a keserűközött, minthogy a köztük levő összefüggés alapjánfelismernék az ellentmondás elvét. A logikai elvektehát nem születnek velünk, hanem azok ismeretérekésőbb teszünk szert. Nincsenek velünk születetterkölcsi alapelvek sem – vallja Locke – hiszentapasztalhatjuk, hogy amit az egyik nép erénynektart, azt a másik gyakran bűnnek tekinti. Az isteneszmeis oly sok változatban fordul elő, hogy nemtekinthetjük velünk születettnek. Következtetéskéntmegállapítja, hogy ismereteink elsősorban a külsővilág érzékeléséből és tapasztalásából, másrészt belső világunknak,vagyis a gondolkodásnak az érzékelésreés tapasztalásra vonatkozó reflexióiból származnak.Az egyszerű eszmékből az elme összetett eszméketfejleszt tovább. Ez a komplex idea mint az elmeműködésének eredménye azonban nem teljesen újeszme, hanem agyunkban már meglévő ismeretekátrendeződésének, társításának eredménye. A társítottvagy komplex eszme létrejöttét elősegítheti avéletlen vagy szándékos visszaemlékezés, a képzetekmegkülönböztetése és összevetése, különösen pedigaz absztrakció, az elvonatkoztatás. Az elvonatkoztatásalapján juthat el elménk a fogalmak, elvek, összefüggések,törvényszerűségek megnevezéséhez ésrendszerezéséhez.Locke is figyelembe veszi a korabeli angol filozófiaifelfogásnak azt a tételét, amely szerint azáltalánosan elfogadott erkölcsi norma követése boldogságoteredményez. Ezzel szemben azonban aztis megállapítja, hogy hallgatólagos megegyezéstőlJURA 2012/2.