2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

120 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbannélkül. Ezért az 1970-es évek végén a joghoz jutástúgy definiálták, mint a polgárok számára biztosítottbármilyen – államilag támogatott – lehetőséget arra,hogy anyagi jogaikat érvényesítsék. 31 E szemszögbőlközelítve tehát a jogérvényesítés minden esetben egya joghoz való hozzájutást megelőző fogalom, a jogérvényesítésugyanis azt mutatja meg, hogy kik előttés milyen feltételekkel áll nyitva a jogszolgáltatás,míg a joghoz jutás a jogérvényesítést már feltételezőkategória. A jogérvényesítés és a joghoz jutás fogalmaközötti különbség tehát abban ragadható meg,hogy Cappelletti a joghoz jutás keretében már nemegyszerűen jogérvényesítésről, hanem „hatékonyjogérvényesítésről” beszél. 32Cappelletti egy 1992-ben megjelent cikkében – lényegesentávolabbi perspektívából közelítve – ajoghoz jutást már egyszerre tekinti jogelméleti megközelítésnekés gyakorlati reformprogramnak. 33 Aprogram befejezése óta eltelt három évtized múltána jogirodalom is globálisabb meghatározását adjaa fogalomnak. Napjainkra a joghoz jutás fogalmaa szegények joghoz és igazságszolgáltatáshozvaló hozzáférését biztosító reformtörekvésekkel ésreformmozgalmakkal forrt egybe. Matthias Kilianosztrák eljárásjogász szerint a joghoz jutás egy igenterjedelmes koncepció: körülírható olyan utakként,lehetőségekként, melyeket a személyek arra használhatnak,hogy jogi információkhoz jussanak, jogiszolgáltatásokat vehessenek igénybe, és jogvitáikatmegoldhassák. 34 Ineke van de Meene és Benjamin vanRooij holland kutatók megfogalmazásában a joghozjutás olyan reformtörekvések összessége, amely ajoghoz és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésbenhiányt szenvedő szegények és a társadalomperemére szorultak („marginalizálódottak”) hatékonyjogérvényesítésének előmozdítására fókuszál. 35Christine Parker ausztrál szerző véleménye szerint a„joghoz jutás mozgalma” a jogalkotók, a reformerek,valamint a jog- és társadalomkutatók világméretűkoalíciója a jogérvényesítéshez való hatékonyabbhozzáférés elérése érdekében. 36III. Az egyes keresetjog elméletekA kereset és a keresetjog nem azonos fogalmak. A keresetjoga bírósági jogvédelemmel összefüggő jogosultságokatés kötelezettségeket jelenti, míg a kereseta bírósági jogvédelem eszközére utal.A kereset – mint a perindítás eszköze – tudományosvizsgálatát a perjogban azok a XIX. századbanszületett munkák alapozták meg, amelyek mélyrehatóanfoglalkoztak a polgári per alapvető jogintézményeivel.Ezek közül a kereset jogi természetevolt az egyik meghatározó téma. Az olasz GiuseppeChiovenda 37 és a magyar Plósz Sándor 38 kivételével akeresetjog-elmélet képviselői a XIX. század másodikfelében a német jogtudósok köréből kerültek ki. 39 Apolitikai változások eredményeképpen – a XX. században– a szocialista magyar és német jogirodalomaz akkori eljárásjog tudomány egyértelmű elutasítóálláspontja miatt– a teóriát elvetők tudományos tekintélyeés a felhozott érvek súlya okán – azonbancsak tudománytörténeti szinten foglalkozhatott ajogvédelmi igény kérdésével. 40A keresetjog elméletek ma is szellemi kihívástjelentenek a jogtudomány – különösen a polgárieljárások – számára ami azzal magyarázható, hogyközvetlen összefüggésben vannak a perjogi dogmatikaszámos alapvető és mindmáig megoldatlanvagy vitatott kérdéseivel: például az eljárásjogba beágyazottpolgári anyagi jogi elemek problémájával;a keresetjog magánjogias vagy közjogias megközelítésével,a bíró – felperes – alperes közötti jogviszonytermészetének megítélésével; a perelőfeltételektanával; a jogvédelmi érdekek megfogalmazásakörüli elméleti és tételes jogi bizonytalansággal; apolgári per céljának és társadalmi rendeltetéséneka mindenkori értékelésével vagy az alkotmányosangarantálható jogvédelemnek a polgári per útján történőrealizálódásával. 411. A magánjogon alapuló keresetjog elméletA kereset fogalma, sőt e fogalom kettős jelentése(kereset, keresetjog) már a római jogban is ismertvolt 42 , ezért nem tekinthető véletlennek az, hogy akeresetjoggal való tudományos igényű foglalkozása római jogi „actio” 43 tanának az alapjairól indult. 44A római jog – amely Németország nagy részébenpandektajogként 1900. január 1-jéig hatályban volt– az alanyi jogot az actioval, azaz a perlési joggalazonosította. 45 Kezdetben ugyanis nem különítettékel a magánjogi keresetjogot és a keresetet, mint perindító(peralapító) cselekményt egymástól, mivel azanyagi és az eljárásjog közötti megkülönböztetés csaklassan alakult ki. 46Ezen elmélet legnevesebb képviselője Carl FriedrichSavigny, aki a keresetet a magánjognak egy meghatározotttevékenységgel történő megsértésébőlszármaztatta, amely a sértett és a sértő, vagyis afelperes és az alperes között egy új – a kötelemhezhasonló természetű – magánjogi jogviszonyt hozlétre. 47 Álláspontja szerint a keresetjog a magánjogrészét képezi, csupán a kereseti cselekmény (Klaghandlung),valamint annak feltételei és formája tartozika perhez. 48 A Savigny-féle álláspont tehát azthangoztatta, hogy a keresetjog előfeltétele a felperesalanyi magánjogának a fennforgása, továbbá enneka jognak a védelemre való rászorultsága a jog veszé-JURA 2012/2.