2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Ercsey Zsombor: Az általános forgalmi adórólErcsey ZsombortanársegédAz általános forgalmi adórólBevezetésTanulmányomban az általános forgalmi adó legfontosabbkérdéseit vizsgálom: működését, hatékonyságát,egyenlőségét, az adókulcsokat és a mentességeket.Az Áfával kapcsolatos reform-folyamatokatalapvető trendeket és módosítási irányokat, valamintnéhány alapvető közös tényezőt és jellegzetességettekintek át, felvillantva a különböző strukturálismegoldásokat. Bemutatom, hogy az általános forgalmiadó segítségével a kormányzati bevételeknövekedése nemcsak hatékonyan, egyszerűen ésátláthatóan, de igazságosan is megvalósulhat abbanaz esetben, ha az Áfa rendszerét a jogalkotó ezekrea célokra tekintettel állítja össze.I. Alapvető követelmények1. Igazságosság és méltányosság73Mindig kényes kérdés, hogy valamely adórendszer,vagy akár egy konkrét adónem igazságos, illetveméltányos-e. Ennek eldöntésére általánosan elfogadottzsinórmérték nem áll rendelkezésünkre és azigazságosság kérdésének megközelítése az adózásvonatkozásában különösen sok vitára ad alapot. 1 Etekintetben az is kérdéses, hogy egyáltalán politikai,társadalmi, vagy gazdasági igazságosságnak kellmegnyilvánulnia, illetve e tényezőket milyen aránybanvegyék alapul az adórendszer alakításában, sőtegyáltalán adó vonatkozásában mit nevezhetünkigazságosnak.Nemzetközileg csupán néhány alapvető elv menténalakult ki egyetértés. Ebből következően érthető,hogy nehezen biztosítható, teljes mértékben el semérhető az adórendszerek nemzetközi egységesítése,sőt még az egyes adónemekkel kapcsolatos általánosmegoldások bevezetése is. Abban sincs egyetértés,hogy az adóztatásnak mi a tényleges elméleti alapja, ésmilyen adórendszer felelne meg ennek leginkább. 2Az Áfa vonatkozásában az igazságosság mégösszetettebb kérdéskör, a jogtudósok és a jogalkalmazókkörében ennek az adónemnek az igazságosságaváltja ki a legtöbb vitát. Az Áfa hatással van azadózók magatartására, mindennapi döntéseikre, ésfogyasztási kosaruk összeállítására. Így megvalósítjaaz adóztatás irányítási funkcióját, azonban úgygondolom, hogy ezzel együtt is nagyobb döntésiszabadságot biztosít az adózók számára. Az adózókugyanis – bár bizonyos befolyás mellett – saját magukdönthetik el, hogy a náluk maradó jövedelemtömegmekkora részét takarítják meg, és mekkora hányadátfogyasztják el. A döntési szabadság azonbanrészben korlátozott, tekintettel arra, hogy bizonyosárukat és szolgáltatásokat minden polgár kénytelenmegvásárolni. Ez egyfelől növeli a horizontálisigazságosságot, hiszen az azonos helyzetű adózókazonos mértékben fizetnek adót, és azonos mértékű,mennyiségű, illetve minőségű fogyasztások eseténszámszerűen is azonos mennyiségű adóval járulnakhozzá a közterhekhez. Az sem lehet kérdéses, hogya fentiekből adódóan a vertikális igazságosság sérül,tekintettel arra, hogy a társadalom legalacsonyabbjövedelemmel rendelkező rétegei is kénytelenek sajátfogyasztási céllal bizonyos árukat és szolgáltatásokatmegvásárolni, és így akár létminimumuk sem adómentes,sőt alacsonyabb jövedelmükből nemcsakszázalékosan, hanem adott esetben – legalábbis azalapvető élelmiszereket és szolgáltatásokat figyelembevéve – számszerűen is ugyanannyi adót fizetnek,mint a náluk jóval magasabb jövedelemszintűek.A következő jelentős problémakör az, hogy az Áfatöbbé-kevésbé rejtett adó. Az adózók jelentős részevalójában nincs is tisztában azzal, hogy az általa megvásároltterméket, illetve szolgáltatást ténylegesenmekkora adómérték terheli, és – ennek megfelelően– a vételárnak mekkora része adótartalom: a végsőfogyasztó nem tudja pontosan, hogy a vételár mekkorarésze ténylegesen az adó 3 , és így a fogyasztóaz eladót vagy szolgáltató okolhatja a magas öszszegmiatt akkor is, ha az adóteher aránya magas.Számos szakértő (például: Ballerini, Marc, Lehmkohl)továbbá úgy gondolja, hogy az Áfa, mint közvetettadó, tisztán büntető jellegű. 4 Vitathatatlan, hogy azÁfa-fizetés körében az adózók nagy része számáraismeretlen, hogy ki és ténylegesen mennyit is fizet,és még annyira sem ismerik a vonatkozó szabályozást(adó alapja, mértéke, az adóalany kötelezettségeistb.) és nem is érzékelik annak következményeitannyira, mint más adónemek esetében. Ennek a tájékozatlanságnakköszönhetően vélekedik úgy többszerző, hogy az Áfa egyáltalán nem igazságos adóztatásiforma, továbbá ebből következik az is, hogya végső fogyasztó – pontosabban a nem adóalanyvásárló – a termék vagy szolgáltatás gyártóját, illetveértékesítőjét okolja a lényegesen magasabb piaci ármiatt. 5 Ennek következménye az, hogy – mint máremlítettem – az Áfa számlázásra kényszerítő mivoltaés gazdaságfehérítő hatása helyett az értékesítőkjelentős része a számla kibocsátás elmulasztásávalkényszerül a szürkegazdaságba.JURA 2012/2.