2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanigazán teszi lehetővé, ezért – álláspontom szerint –abban az esetben, ha a bíró lehetőségei a jogvita valósfeltárására «gyengülnek» a perben, vagyis a bíróságés a felek közötti közjogi jogviszony terjedelme csökken,akkor a felek közötti közjogi jogviszony erősítéseválik indokolttá, különböző szankciók kilátásbahelyezésével. 202 Egyetértek ugyanis Névai Lászlónakazzal a megállapításával, hogy a polgári eljárás egyszerűsítésénekés gyorsításának egyik igen jelentőstényezője a feleknek a saját ügyükre való fokozottabbkoncentrálása 203 , amelyre a jogalkotónak minden lehetségeseszközzel törekednie kell.Lényegében a mai viszonyok között – a szabályozáspontatlansága miatt – az eljárás igazságosságánaklegfőbb biztosítéka a bíró. 204 A bíró a hivatásátesküjéhez híven köteles gyakorolni, igazságszolgáltatásifeladatainak teljesítését nem tagadhatja meg,a rábízott ügyekben folyamatosan, lelkiismeretesenköteles eljárni, 205 vagyis a bíró mérlegeli a felek perbelielőadásainak, nyilatkozatainak terjedelmét, azérdemi döntéshez szükséges tényállás felderítésénekmértékét, azonban egyértelmű jogszabályi előírások,hatékony szankciók alkalmazhatósága nélkül nézszembe a felek és jogi képviselőik perelhúzó taktikájával,igazságos ítélet iránti igényeikkel és a másodfokúbíróság tényállás felderítési elvárásaival.(e) A keresetjog elméletek mutattak rá arra afontos kérdésre, hogy az igény tartalmilag menynyireazonos a felet megillető anyagi joggal, illetvekötelezettséggel. A fogalom-meghatározások eredményekénttisztázódott, hogy az anyagi jogi igényés annak bíróság előtti érvényesíthetősége nem esikfeltétlenül egybe 206 , de ezen túlmenően is számoskérdés merül fel a joggyakorlatban: pl: egy anyagijogi igény(egy jogviszony) esetében több konkuráló,igényt megalapító jogszabály fennállása esetében(többszörösen megalapozott igény) a jogszabályokkonkurenciájáról beszélünk, vagyis azonos tényállásesetén értelmezés kérdése, hogy melyik alkalmazható,rangsort e tekintetben nagyon nehéz megállapítania jogszabályok között. A mai – többnyire koncepciótlan– jogszabály-alkotási „dömping” világábana jogalkalmazók és a jogkereső állampolgárok isnagyon nehéz helyzetbe kerültek, hiszen a rendelkezésielv 207 alapján a bírósági gyakorlatban – a felekáltal megjelölt – jogcím kérdésében is bizonytalanságvan. Abból kell kiindulnunk, hogy a hatályos szabályozásalapján az „ügy urai” a peres felek, ők határozzákmeg a per tárgyát, és ezáltal a bírósági eljárásmozgásterét is. 208 A kereseti kérelemhez kötöttségeta joggyakorlat ugyan nem azonosítja teljes egészébena jogcímhez kötöttséggel, arra hivatkozással,hogy a bíróság feladata a kereseti kérelem alapjáulszolgáló jogviszony elbírálása és a döntést nem akadályozhatjaaz, hogy a felperes a követelése jogcímét131helytelenül jelölte meg, 209 ennek „korrigálására” abíróság részéről azonban csak akkor kerülhet sor, haa helyes minősítéshez valamennyi tény, bizonyíték,adat rendelkezésre áll, 210 aminek pedig a hivatalbólibizonyítás hiánya szab gátat. Nem szabad elfelejtenünk,hogy a kereset alapja (anyagi jogi) és a keresetikérelem (processzuális igény) szoros összefüggésbenvan egymással, ezért nem lehet szó érvényesíthetőigényről a jogalap megállapítása nélkül és jogalaprólérvényesíthető igény hiányában, amely az ítéleti döntés,a hozzá kapcsolódó jogerő és annak terjedelmeszempontjából is jelentős kérdéseket vet fel. 211Az egyes keresetjog elméletek joggyakorlatra kifejtetthatásainak fentebb részletezett vizsgálata soránkörvonalaztam, hogy azok milyen szempontokszerint hasznosíthatóak a jogviták megoldásai során.Számomra – több kulcsfontosságú és megoldásra várójogi probléma mellet – két fontos végkövetkeztetésleszűrésére adtak alkalmat a bevezetőben feltett kérdésekreadott válaszok: Az egyik a jogelméletek ésa joggyakorlat kölcsönhatásának kérdése, amelyetvizsgálva megállapítottam, hogy: a jogelmélet a joggyakorlatbabeépülve alakítja a társadalmi tudatot,ami még jobb megoldásokra inspirálja a jogalkotót. Ajogelméletek gyakorlatilag egyfajta konstruktív kritikátképviselnek, amelyek a jogfejlődésben elengedhetetlenülszükségesek. Nagyon fontos a jogelméletekobjektivitása, mivel az elvont vagy életidegen jogelméletimegoldások nem hatnak megtermékenyítőena joggyakorlatra, ezért a jogi kultúrára sem képesekhosszabb távon hatást gyakorolni. Álláspontom szerinta jogirodalomban megfogalmazott jogelméleteknek– egy adott jogintézmény fejlődésének szem előtttartása céljával – minden használható érvet ezerféleváltozatban ki kell fejtenie ahhoz, hogy a jogalkotóra,jogalkalmazókra kellő mértékű befolyást gyakoroljon.Ehhez pedig a jogalkalmazóknak legalább annyirakell ismerniük a jogelméletet, amennyire a jogelméletképviselőinek a joggyakorlatot, a hatékonyság csak akölcsönösség elve alapján biztosítható.A másik pedig a jogalkalmazók – különösen abírák – és a jogelmélet képviselői társadalmi szerepvállalásávalkapcsolatos, amely szerint munkájukata bírák esetében az egyes jogesetekhez kapcsolódóítéletekben kinyilvánított mindenkori jogpolitikaicélok érvényesítésén túlívelő, a jogtudósok részérőlpedig tanulmányok, tudományos igényű elemzésekalkotása útján kinyilvánított, a jogi kultúra, vagyinkább az egyetemes emberi kúltúra alapját képezőtevékenységnek 212 kell tekinteni, amely hidat építa jogelmélet és a joggyakorlat között, a társadalmiértékek hatékonyabb érvényesülése céljából. Ez apolgári eljárásjog területén az eljárás egyszerűsítése,gyorsítása, hatásfokának növelése és a társadalmielvárásokhoz való közelítését jelenti.JURA 2012/2.