2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben43Abból a tényből, hogy a nemzetközi folyók nem hajózásicélú hasznosításának jogáról szóló grosso modokodifikációnak tekinthető 1997. évi New York-i egyezmény35 is az általános együttműködési kötelezettség(8. cikk) után rendelkezik az információcseréről, azértesítésről és a tárgyalásról-konzultációról (III. rész),arra következtethetünk, hogy ezen eljárási kötelezettségekalkotják az együttműködési kötelezettség tartalmát.36 Ennek ellenére a kérdés továbbra is nyitott:az ésszerű és méltányos hasznosítás és részesedéselvében szükségképpen bennrejlik annak kvázi conditiosine qua non-ja, a folyamatos együttműködés követelménye,37 mert a nemzetközi szokásjog szintjén 38ez az elv nem jelenthet állandó, végleges megoldást:az összeegyeztetendő érdekek, a releváns tényezők, afennálló és jövendő hasznosítások aránya állandóanváltozik, a határt átlépő káros hatások sem maradnakugyanazok. Egyszerűbben: az ésszerű és méltányosrészesedés elvébe bennrejlik a folyamatos korrekció.Így nem lehet kikerülni az eljárási szabályok újra- ésújra történő alkalmazását.Az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben a vitalényegét a folyó hasznosítása és az ebből következőhatárt átlépő szennyezés közötti konfliktus jelenti, amifelveti az ésszerű és méltányos hasznosítás és részesedéselve és a szennyezés tilalmának viszonyát. Prima facie aválasz egyszerű: mind az 1997. évi New York-i egyezmény(1. cikk), mind az ILA releváns határozatai (1966.évi Helsinki Szabályok X. cikk, 1982. évi montrealivízszennyezési szabályok 1. cikke, a 2004. évi BerliniSzabályok 3/14. cikke) kiterjesztik tárgyi hatályukat avízszennyezésre is. 39 A vízhasznosítást és szennyezéstegyaránt felölelő tárgyi hatály ugyanakkor nem mentesellentmondásoktól, amelyek tetten érhetők pl. az1966. évi Helsinki Szabályokban az újabb szennyezésmegelőzése és a meglevő szennyezés csökkentésérevonatkozó kötelezettségeknél. 40 A szennyezés kváziönállósága mellett további érvek szólnak, amely közülmegemlíthető a veszélyes anyagokkal történő szennyezésáltalános tilalma 41 , továbbá a környezet, különösena vízi ökoszisztéma általános megóvásának célja és atengerszennyezés megelőzésének aspektusa.Az előbbi fejtegetéseket összegezve az mondható,hogy a nemzetközi jog releváns szabályai – bárkomoly érvek hozhatók fel mellette – nem igazoljákegyértelműen az eljárási és érdemi kötelezettségekelválaszthatatlanságát, inkább kibogozhatatlan öszszekeveredését,összefonódását mutatják. 426. Az eljárási szakasz utáni jogi helyzet. Az eljárásiés érdemi kötelezettségek megkülönböztetéséneklogikus következménye a megosztott természetierőforrással kapcsolatos vita folyamatának két részreosztódása. Az értesítési kötelezettség után következőtárgyalási kötelezettség időtartama is lejár (157.és 275. §§), azaz létezik egy határozott idejű eljárásiszakasz, ezt követően többé nem lehet szó eljárásikötelezettségszegésről 43 . Ezzel szemben az érdemikötelezettségek, nevezetesen a prevenció (101. és174. §§) és az ésszerű és méltányos hasznosítás (177.§) folyamatosak. 44 Ebből vonja le az ítélet az alábbi következtetést:„a statútum sehol sem állapítja meg semazt, hogy egy fél érdemi kötelezettségeit csak eljárásitermészetű kötelezettségei tiszteletben tartásával teljesítheti,sem azt, hogy eljárási természetű kötelezettségeinekmegsértése automatikusan magával hoznáaz érdemi kötelezettségek megszegését.” (78. §)A Bíróság álláspontjával kapcsolatban két kérdésvethető fel: hogyan értelmezhető az eljárási szakaszbefejeződése a Statútum joghatósági klauzuláinakfényében, illetve mit jelenthet az eljárási kötelezettségekmegszegése a jóhiszeműség szempontjából.A Bíróság szerint Uruguay nem tartotta tiszteletbena Statútum és a nemzetközi jog általános szabályaáltal megkövetelt tárgyalási kötelezettséget (149.§). 45 Ebben az összefüggésben az ítélet hangsúlyozzaazt az általános elvet, 46 amely szerint a tárgyalásikötelezettség nem foglalja magába a megegyezésikötelezettséget (150. §), tehát a másik fél nem rendelkezikvétójoggal (153. § in fine). 47 Az 1975. éviStatútum eljárási szabályai ugyan biztosítják azt alehetőséget, hogy a tárgyalások sikertelenségénekesetében bármelyik fél a Bírósághoz fordulhat (12.cikk). E rendelkezés az eljárási szabályok szerintibeleszólási jogot megerősíti: a Bíróság döntene a tervezettvízhasznosításról, a vízügyi viszonyokba valóbeavatkozás megvalósíthatóságáról nemzetközi jogiszempontból. E lehetőséggel Argentína nem élt, nemfordult a Bírósághoz a sikertelen tárgyalások végén,ami részben érthető, 48 mégis taktikai hibát 49 jelentett.A Bíróság így egyesíthette a Statútummal létesítettkettős joghatóságot: 50 nem helyes különbséget tennia Statútumnak a Bíróság joghatóságát megállapító kétrendelkezése között (137. §), mert a 60. cikk általánosformulája a releváns szerződés valamennyi rendelkezésérevonatkozik. Elvileg kérdéses az, hogy ez azértelmezés összhangban van-e az ut res magis valeatquam perent maximával, 51 bár bizonyos szempontbólérthető: a Bíróságnak a tervezett létesítmények létrehozásaelőtt kellett volna dönteni az engedélyezésrőlvagy annak megtagadásáról, amelynek nemcsak bíróidöntésre aligha alkalmas (justiciable) technikai-gazdaságiaspektusai lettek volna, hanem állást kellett volnafoglalni a lehetséges, feltételezhető kárveszélyekről is,ami további bizonyítási nehézségeket okozott volna.Az eljárási szakasz befejeződésével új jogi helyzetkeletkezett: véget ért a felfüggesztési kötelezettség(obligation de non-construction) (157. §), megnyílt alehetőség az egyoldalú cselekvésre: Uruguay sajátkockázatára és felelősségére hozzákezdhetett terveimegvalósításához (154-155. §§). E megállapításJURA 2012/2.