2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek között103szemlélete ráirányította a figyelmet a fogyatékossággalélő emberekre is: a fogyatékosság orvosikérdéssé vált, a fogyatékossággal élő személyeketpedig betegnek tekintették, akiken segíteni kell.Jelentős felismerésnek bizonyult továbbá, hogymeghatározott esetekben már nem kizárólag orvosisegítséggel, hanem neveléssel is elérhetőnek látták ajavulást a fogyatékossággal élő emberek állapotában.Petrarca külön meg is fogalmazta, hogy a vak, a siket,a beszédhibás, a gyenge emlékezetű, valamint a nehézértelműgyermekeket különleges bánásmódbankell részesíteni. 15 Véleményem szerint a reneszánszkorszakában rajzolódott ki kifejezetten először, hogya fogyatékossággal élő emberek méltósága is érinthetetlen.Pico della Mirandola az embert azoknak a lehetőségeknekaz összességével azonosította, amelyekközött méltósága megválasztható. 16 Úgy vélem ebbőla megközelítésből a jelenkori fogyatékosságpolitikacélkitűzése is kiolvasható: a fogyatékossággal élő emberazon lehetőségeire, tulajdonságaira kell építkezni,amelyek által – a környezet alkalmazkodásánaksegítségével – a sérült emberek részére is lehetővéválhat a „méltó létezés” megvalósulása.A felvilágosodás gondolkodói az addig fennállóintézményeket, szokásokat és erkölcsöt kritizálták.A korszak több képviselője foglalkozott a fogyatékosságtárgykörével, illetve az emberek között meglévőkülönbözőségekkel: Locke, Condillac és Diderotaz érzékszervek megismerésben betöltött szerepéttanulmányozták. Emellett Rousseau is több alkalommalfogalmazta meg nézeteit a fogyatékossággal élőemberekkel összefüggésben, 17 noha a nevelésről tettnézetei a jelenkori fogyatékosságszemlélet tükrébenaligha fogadhatók el. Emil vagy a nevelésről címűművében ugyanis a fogyatékossággal élő gyermekkelvaló bánásmódot a betegápolás szintjére szűkítettele, a nevelő tevékenységét a „haszontalan” élet gondozásáraszánt, elfecsérelt időnek tekintette. Ezért agyógypedagógiára a beszéd neveléséről és az érzékszervekfejlesztéséről megfogalmazott nézetei voltakinkább hatással. Véleményem szerint a felvilágosodáskétségtelen előnye, hogy ráirányította a figyelmeta fogyatékossággal élő emberek élethelyzeteire, ígyaz eddiginél közelebb hozta a sérült embereket atársadalom többi tagjához.Alkotmányjogi szemszögből különösen fontoshangsúlyozni, hogy a konstitucionalizmus szellemielőkészítését szintén a felvilágosodás filozófiájábóleredő racionalizmus szolgáltatta. 18 A sérült emberekgondozásának szükségessége először az 1793-asfrancia alkotmány 21. cikkéből olvasható ki: „A köztámogatásszent adósság. A társadalom köteles eltartaniszerencsétlen polgárait, akár úgy, hogy munkát szerezszámukra, akár azáltal, hogy biztosítja a létfenntartáshozszükséges eszközöket a munkaképtelenek számára.” KönczeiGyörgy megfogalmazása alapján a hivatkozott alkotmányirendelkezéssel két feltétel is adott volt már amodern értelemben vett rehabilitáció kialakulásához:a fogyatékossággal élő ember ugyanis megjelent a rehabilitációsfolyamat 19 középpontjában, a társadalompedig alkotmányos felelősséget vállalt támogatására.Jóllehet, ebben a korszakban a rehabilitáció még nemterjedt túl a gondozás tevékenységi körén. 202. A haszonelvűségtől az igazságosságelméletéigA XIX. században az utilitarista felfogást képviselőJeremy Benthman nézete alapján a „(...) a legnagyobbjó és ezáltal a legfőbb érték a fájdalommentesség, azöröm, az élvezet.” 21 A jogalkotó feladata pedig az,hogy a lehető legtöbb embernek biztosítsa a lehetőlegnagyobb mértékű boldogságot. E megközelítésszerint az ideális társdalomban olyan intézményekvannak, amelyek elősegítik, „hogy az emberek vágyainaklehető legnagyobb tiszta egyenlege valósuljonmeg”, eltekintve attól, hogy az egyes egyénivágyak kiteljesedése milyen mértékben jelentkezik.A „the greatest happiness of the greatest number”kitétel értelmezése azt eredményezi ugyanis, hogyaz össztársadalmi szintű boldogsághoz nagyobbmértékben hozzájárulónak vélt személyek előtérbekerülnek az ahhoz kevésbé hozzátenni képes emberekhezképest. Mivel a haszonelvűség az emberszemélyiségének kibontakoztatására alkalmas lehetőségeinés képességein alapszik, az utilitarizmusértelmében az emberi élet értékessége is a személyiségkibontakoztatásának függvénye. Mivel asúlyos fogyatékossággal élő emberek jelentős részeaz említett kibontakoztatásra nem vagy csak erősenkorlátozottan képes, az ő életüket az utilitarista felfogásnem tartja értékesnek. 22 Véleményem szerint ahivatkozott elmélet teljes mértékben figyelmen kívülhagyja, hogy az egyenlőséghez való jog abban azesetben sem csorbulhatna, ha ezáltal össztársadalmiszinten a vágyak megvalósulásának mértéke növekedne.Ennek oka, hogy minden ember – így természetesenvalamennyi fogyatékossággal élő személyis – tulajdonságaitól és a társadalomra való konkréthasznosságától függetlenül értékes, és ennek megfelelőenkell elismerni és védelemben részesíteni őket.Ez az utilitarizmussal ellentétes szemlélet jelent mega XX. századi filozófiában John Rawls Az igazságosságelmélete című műve hatására is.Rawls nézete szerint a társadalmi berendezkedéslegalapvetőbb követelménye ugyanis, hogy igazságoslegyen. Az igazságosság mint a közösségilét alapja ugyanis olyan elvekből tevődik össze,amelyeknél még a társadalom egészének jóléte semlehet fontosabb. Az igazságosság elvei közös elvek,JURA 2012/2.