2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

130 Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanvált a különbség a döntés igazságossága és az eljárásigazságossága között. A törvénymódosítás 192 a bíróságot„felmentette” az alól a kötelezettsége alól, hogyaz ítéleti tényállást a történeti tényállással egyezőenállapítsa meg. A döntés igazságosságának követelményét– Kiss Daisyvel összhangban – én sem tartom„meghaladott”, idejétmúlt kategóriának. A felek vitájábannem hozható döntés a tényállás minél szélesebbkörű felderítése, a jogsértést kiváltó okok megismeréseés vizsgálata, a társadalmi összefüggések mérlegelése,a felek személyi körülményeinek figyelembe vételenélkül. Ha a döntés ebben rejlő igazságosságának akövetelményét elvetjük, a jogkereső állampolgárokelveszítik az esélyt arra, hogy a vitás ügyekben a bíróidöntés valóban megoldást hozzon és ne továbbifeszültséget gerjesszen. 193 Már a római jogász IuventiusCelsus álláspontja az volt, hogy a jog nem pusztánaz állam által kikényszerített magatartási szabályokösszessége, hanem van egy végső rendeltetése, ezpedig az igazságosság érvényre juttatása. 194 A döntésigazságosságának kérdése mellett a másik probléma,melyet a hivatalbóli bizonyítás eltörlése gerjeszt: a bíródöntésképtelensége. Ez indokolatlan tárgyalás elnapolásokkala tárgyalás elhúzódását eredményezheti,továbbá az elsőfokú bíró félelmét az érdemi határozatánakmásodfokon történő hatályon kívül helyezésemiatt bizonyítottság hiányára hivatkozással.(d) A bíróság és a felek közötti eljárásjogi (közjogi)jogviszony az eljárási jogok gyakorlása és az eljárásjogikötelezettségek teljesítése tekintetében fontos tényező,továbbá annak vizsgálatát igényli, hogy, hogya felek között – egymással szemben – fennállhat-ea magánjogi jogviszonyon túlmenően eljárásjogi(közjogi) jogviszony, amelynek következtében a felekegymással szemben válhatnak közvetlen közjogijogosultakká és kötelezettekké. Ennek a kérdésnekgyakorlati jelentősége – álláspontom szerint – abbanáll, hogy azok között, akik esetében az eljárásjogi(közjogi) jogviszony fennáll – a keresetindítási alanyijoggal szemben – a bíróságra nézve kötelezettség keletkezika kereseti kérelem kivizsgálására a szükségesbizonyítás lefolytatásával, az alperesre nézve pedigaz ex lege perbenállási kötelezettségre.A bíróság-felperes-alperes közötti jogviszonyproblémája a mai joggyakorlat működésében egyrésztakként „csapódik le”, hogy a felek és az állam(bíróság) viszonyát érintő kérdésekben egyértelművékell tenni, hogy a bíró valamely tételes jog vonatkozószabályainak tartalmát fejti-e ki vagy pedigjogpolitikai kívánalmaknak igyekszik megfelelni,amely jogfejlődési irányokat jelöl ki, vagy általánosérvényű tételeket nyilvánít ki. Ennek keveredése ajogfejlődést veszélyeztető folyamatot gerjeszthet, mivelmás-más feladat ellátása a cél: az első esetben ajogszabályok tartalmának kifejtése, a másik esetbenpedig a jogszabályok által kiváltott következményekvizsgálata. A juristprudencet tehát élesen el kell választanunka jogelméletek alkotására hivatott jogbölcselőtől,jogszociológustól, politikai jogtudományképviselőitől 195 , a Hans Kelseni „tiszta jogelmélet”(reine Rechtslehre) tana alapján 196 .Másrészről a felek, illetve a felek és az állam közöttijogviszony alapján a felperes peranyagszolgáltatási(tárgyalási elv) és alperes perbebocsátkozásikötelezettségégének terjedelme kérdéses. A felperesvonatkozásában abban a kérdésben, hogy a keresettényalapját milyen részletességgel kell a keresetlevélbenmegjelölni a jogirodalom különbséget tesza kereset individualizálásának és a szubsztanciálásánakelve között. Az előbbi szerint a kereset alapja nem atényállítás, hanem a jogállítás, ezért a kereset elsősorbanaz érvényesíteni kívánt jogot határozza meg,a tényállítások és a bizonyítékok megjelölése nem feltétlenülszükséges, így a felperesnek csak annyit kellelőadnia a keresetlevélben, amennyi ahhoz szükséges,hogy a benne érvényesített jog minden más jogtólmegkülönböztethető legyen. A szubsztanciálásielv – ezzel ellentétben – azt mondja, hogy a felperes avalóság kiderítéséhez szükséges tényeket a keresetlevélbenelő kell, hogy adja. 197 A magyar hatályosPolgári perrendtartás a szubsztanciálásának elvet követi.198 Az alperes – a felperes kereseti követelésévelszembeni – nyilatkozata (ellenkérelem), amely vagy aper megszüntetésére (alaki ellenkérelem) irányulhatvagy érdemi védekezést :viszontkereset, beszámításikifogást (érdemi ellenkérelem) tartalmazhat, gyakorlatilagaz alperes perbe bocsátkozását jelenti, amitvagy az első tárgyaláson, többnyire szóban, vagymár azt megelőzően – a keresetlevél kézhezvételétkövetően – írásban terjeszthet a bíróság elé 199 . A fentiszabályozás ellenére – összhangban a hivatalbólibizonyítás hiányával – a bíró csak törekedhet arra,hogy a felek az ügyre vonatkozó részletes tényelőadásaikatés bizonyítási indítványaikat legkésőbbaz első tárgyalásom megtegyék. A jogalkotó – aperelhúzás megakadályozására – tulajdonképpenegy jogvesztést eredményező szankciót (ami a félelőterjesztésének bevárása nélküli határozathozataltjelenti) helyez kilátásba arra az esetre, ha a felek bármelyikea tényállításainak, nyilatkozatainak, bizonyítékainakelőterjesztésével indokolatlanul késlekedikés azt a bíróság felhívására sem pótolja 200 , azonban –hivatalbóli bizonyítás nélkül – ennek terjedelme nemkörülhatárolható, mivel a törvény csak a gondos és azeljárást elősegítő pervitelnek megfelelő időben történőelőadást írja elő 201 , így a bírák ennek a szankciónakaz alkalmazását kerülik a gyakorlatban. Ez tulajdonképpena hanyag felperesi magatartás és az alperesiperelhúzás lehetőségét igyekezne visszaszorítani azadott jogszabályi keretek között, de sajnos ezt nemJURA 2012/2.