2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

104 Hadi Nikolett: A fogyatékossággal élő személyek védelme az alkotmányi értékek közöttamelyek nélkül az emberek közötti együttműködésnem jöhet létre. Az elvek csak olyan helyzetben alakíthatókki, amelyben mindenki egyenlő, mindenkiazonos módon és mértékben vehet részt. Enneka hipotetikus szituációnak a legfontosabb jellemzője,hogy valamennyi szubjektív megközelítésrelehetőséget adó ismeretet eltakar az emberek elől a„tudatlanság fátyla”. 23 Ennek következtében pedigaz emberek olyan elvekben való megállapodásratörekszenek, amelyeket társadalmi helyzetüktől függetlenül,jövőbeli körülményeikre való rálátás nélküligazságosnak tudnak tartani. Úgy vélem, ebből máraz is levezethető, hogy az említett objektív elvek afogyatékossággal élő személyek részére is lehetővéteszik érdekeik méltányos mértékű érvényesítését,ezáltal a „méltányosságként felfogott igazságosság”(“justice as fairness”) megvalósulását. A fogyatékossággalélő személyeknek ugyanis ugyanolyan alapvetőjogaik vannak, mint a társadalom többi tagjának.Ezért kell lehetővé tenni részükre, hogy ténylegesengyakorolhassák a már meglévő, a társadalom többitagjával azonos alapjogaikat.Összességében megállapítható, hogy a két ismertetettfelfogás közötti fő különbség abban rejlik, hogyaz igazságosság princípiuma alapján nem tehetőkülönbség az emberi életek értékessége között, mígaz utilitarizmus hajlamos az említett kategóriák létrehozására.Ennek értelmében meglátásom szerintaz említett elméletek jegyei a fogyatékossággal élőemberek megítélésének történetében is fellelhetőek.Elrettentő példa, hogy az értéktelen élet eszméje következébena Harmadik Birodalom a Holocaust sorána fogyatékossággal élő személyek megsemmisítéséretörekedett. 24 Pozitív eredményt jelent azonban, hogya XIX. századi – főként az intézményi szint vonatkozásábantörtént – humánus előrelépések elindítottáka rehabilitáció fejlődésének folyamatát. Az első világháborútkövetően Lengyelországban megkezdődötta rokkantszövetkezeti mozgalom, több állambannagy gondozóintézmények jöttek létre. 25 A másodikvilágháború után megindult a rehabilitáció fejlődésea gondozás és segélyezés által meghatározottszemlélettől egészen a társadalomba való befogadáselvének irányába. Történetileg jelentős állomástjelentett, hogy az Egyesült Államok 1973-ban rehabilitációstörvényt fogadott el, amelynek 504. szakaszamegtiltotta a minősítetten fogyatékossággal élőszemélyekkel szembeni diszkriminációt a szövetségiköltségvetés által támogatott programok vonatkozásában.26 „A jogszabályt sokáig a fogyatékossággal élőszemélyek polgári jogainak törvényeként emlegették.” 271975. december 9-én az ENSZ Közgyűlése kiáltványtfogadott el a fogyatékossággal élő személyekjogairól. Ezt követően a fogyatékossággal élő emberekjogainak történetét már főként a Fogyatékossággalélő személyek jogairól szóló egyezményés az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyvmegalkotása irányába haladó folyamat határoztameg. Ennek eredményeképpen a 2006. december13-án New Yorkban elfogadott ENSZ egyezménycélkitűzése lett a fogyatékossággal élő emberekteljes mértékű társadalmi részvételét gátló fizikai,szociális és kulturális akadályok lebontása, emellettaz őket érintő hátrányos megkülönböztetés, illetvejogsérelmeik megszüntetése. Az egyezmény jelentősége,hogy a fogyatékossággal élő személyekre márelsősorban nem kizárólag mint a gondoskodásbanés az orvosi kezelésben részesülőkre, hanem mint ajogok birtokosaira tekint. 28 Az egyezményben szereplőjogok tartalmilag sokrétűen kerülnek kibontásra,a dokumentum ugyanis a fogyatékossággal élőembereket érintő kirekesztés és megkülönböztetéstapasztalatai alapulvételével fogalmazza meg azemberi jogokat. Fontos kiemelni, hogy az EU számáraaz ENSZ egyezmény részes felévé válásával 29lehetővé vált, hogy a tagállamokkal együtt, koherensmódon teljesítse az egyezményből eredő kötelezettségeketés gyakorolja azokat a jogokat, amelyeketaz a megosztott hatáskörű területeken ráruházott.Véleményem szerint valószínűsíthető, hogy a jelenlegihelyzethez hasonlóan a jövő fogyatékosságitörténetét és politikáját is a Fogyatékossággal élőszemélyek jogairól szóló egyezményhez kapcsolódótöbbszintű együttműködés kívánalma, illetve annakhatása fogja meghatározni. 30II. A fogyatékosságtárgyköre a posztmodernitásösszefüggésrendszerébenA posztmodernitás „(...) nem más, mint a modernitásönkritikájának és önkorrekciójának olyan fokozata,amelyben ugyan országonként eltérő arányban,de együtt találhatók a polgári társadalmi és államiberendezkedés alapvető összetevőinek eredeti, akésőbbiekben kiegészült és változott, valamint teljesenúj változatai.” 31 A posztmodernitás nem jelent amodernitástól időben elkülönülő és attól tartalmilagteljesen eltérő fejlődési szakaszt. Ellenkezőleg, mérsékelivagy megváltoztatja a modernitás bizonyosjellegzetességeit, ezzel párhuzamosan azt új összetevőkkelgazdagítja. 32 Véleményem szerint a tartalmigazdagodás elemei közé tartozik a fogyatékossággal élőszemélyek jogvédelmének megteremtése iránti igény is,különös figyelemmel arra, hogy a posztmodernitásidőszakában az alkotmányos jogállam által meghatározottmodernizációnak alaptörvényi szinten is 33 megkell jelennie, a korszerű társadalmi értékeket is szükségeskifejezésre juttatnia. Ezért a következőkben aJURA 2012/2.