2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

166 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanális médiajogi elemzéshez szükséges kompetenciákaz állásfoglalás előkészítésének időpontjában mégnem álltak rendelkezésre, az alapvetően gazdaságiszempontokat, versenyjogi módszereket követő hírközlés-piacielemzések pedig nem adnak megfelelőkiindulópontot.Az érintett médiapiac meghatározásánál a vizsgálatabból a versenyjogi megközelítésből indul ki, hogyaz elemzés alapjául szolgáló piacra azok a termékektartoznak, amelyek a fogyasztók szempontjából egymásthelyettesíteni képesek. A versenyjogi hipotetikusmonopolista tesztet az állásfoglalás egy szellemesnektűnő, de átgondolatlan, és az elemzésben következetesenvégig nem vitt médiajogi teszttel helyettesíti,amelynek vizsgálati kérdése az, hogy „amennyibenkismértékben megváltozna az adott ’hírforrás’ általközölt tartalom, akkor az olvasó váltana-e más forrásra.”36 E teszttel a legfőbb probléma az, hogy – ahogyanegy szakértő egy nyilvános fórumon erre rámutatott 37– a médiumok tartalma folyamatosan átalakul, aminemhogy elriasztja a fogyasztókat, hanem éppen afogyasztói elvárásokat követő szerkesztőségi magatartás.Ebből a médiajogi tesztből másrészről éppen aztaz objektivitás hiányzik, amit a hipotetikus monopolistateszt biztosítani tud a versenyjogi elemzéshez. Atartalom változása objektív mércével aligha követhető.A tartalom szokásos frissülése nyilván nem tekinthetőa helyettesítést megalapozó változásnak, a politikaiirányultság változása viszont nagy valószínűséggela közönség teljes elveszítéséhez vezetne, akkor is, hanincs helyettesítő termék – ez a fogyasztói magatartásminden további kritika nélkül is kizárja a helyettesíthetőségiteszt alkalmazását. A szerkezet, az arculatátalakulása, a tematika bővülése vagy szűkülése aza tartomány, amelyen belül a fogyasztói magatartáselemezhető, e változások azonban csak igen csekélymértékben befolyásolják az adott médium véleményformálóképességét. A szakhatósági állásfoglalás maganem segíti a bevezetett új teszt értelmezését, sőt valójábannem is követi azt a piacmeghatározás során. Ateszt a Médiatanács újabb döntésében már egyáltalánnem szerepel.Az elemzés szerint a fogyasztók a napilapok melletta többi médium-típust nem helyettesítő, hanemkiegészítő információforrásnak tekintik, azaz párhuzamosantájékozódnak a különböző médiumokból.Ez a versenyjogi megközelítés ahhoz a következtetéshezvezet, hogy „a közvetítő csatornák tekintetébenkülön releváns piacot képeznek a napilapok azaudiovizuális közvetítő közegtől, az internettől ésszabályozási szempontok miatt az időszaki kiadványoktól,illetve a fogyasztói percepciók és az elérhetőségikorlátok miatt az ingyenes kiadványoktól”. 38Azaz a napilapoknak nincs helyettesítő médiuma asokszínű tájékoztatás szempontjából.Ugyanakkor a különböző médium-típusok kiegészítő-jellegébőlennek éppen az ellenkezője következik:a médiafogyasztók véleményének, ismereteinekformálásában egyidejűleg minden médium-típusrészt vesz, és az egyes médiumok véleményformálóképessége legfeljebb a médiumok összességéhezképest értékelhető. A médiakoncentráció ágazatikülönszabályozásának szükségességével kapcsolatosegyik állandó érv éppen az, hogy a véleményekés értékek sokszínűségére gyakorolt hatás csak aversenyjoginál szélesebb piacon értékelhető. 39 Ha avéleményformálás tekintetében valóban az NMHHáltal javasolt szűk piacot kellene figyelembe venni,akkor ez azt jelentené, hogy a napilapokból beszerezhetőinformációk az adott lap megszűnésével másmédiumokból nem lennének pótolhatók – ez nyilvánvalóanellentmond a fogyasztói tapasztalatoknak. Aszűk piacmeghatározás alapján a fogyasztó a sajátvéleménye kialakításában gyakorlatilag teljes mértékbenkiszolgáltatott az egyes médiumoknak.A véleménypiac meghatározása során nem az akérdés, hogy a fogyasztó az egyes médiumok helyettmelyik más médium-típust venné igénybe, hanemaz, hogy melyek a tájékozódás rendelkezésre állóés egyidejűleg igénybe vett forrásai, amely forrásoktermészetesen nem azonos súllyal vesznek részt atájékoztatásban és a véleményformálásban. Nem véletlen,hogy a külföldi szabályozási és módszertanipéldák a legnagyobb erőfeszítéseket annak meghatározásárafordítják, hogy az egyes médiumok milyensúllyal vesznek a vélemények alakításában; ezzel anehézséggel az NMHH-nak a módszertan alapvetőhibája miatt nem kellett szembenéznie. Arra egyáltalánnem találunk példát, hogy valamely szabályozóaz egyes médiumok véleményformáló képességétönmagában vizsgálta volna.Ugyanez a hiányosság érezhető abban is, hogyaz elemzés a különböző tematikájú lapok eltérő véleményformálóképességére csekély figyelmet fordít.A véleménybefolyásolás szempontjából elkülönültpiacként kezeli ugyan az általános tematikájú, illetvea speciális tematikájú napilapokat, illetve időszakikiadványokat, sőt a véleménybefolyásoló képességértékelésénél részletesebb tematikus tagolást is alkalmaz,azt a kérdést mégsem teszi fel, hogy az egyestematikák milyen mértékben vesznek részt a véleményekalakításában. Álláspontom szerint a szakhatóságiállásfoglalás már a piac-meghatározásnál eleverossz kérdésfeltevésből indult ki, ami az elemzéstöbbi részét önmagában is értékelhetetlenné teszi.A véleménybefolyásoló képesség értékelésénekalapfeltevése, hogy „a racionalizáció avagy atevékenységek ésszerűsítése, költséghatékony gazdálkodáskialakításának feltételezett célja magávalvonhatja egyrészt a tájékoztatáshoz elengedhetet-JURA 2012/2.