2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekmazása területén érvényesülő kölcsönhatás eredménye;2) az együttműködés párpeszéde a különbözőállamok emberi jogi aktivistái közöt; 3) törvényhozóhatalmak közötti kommunikáció – akár nemzetközi,akár nemzeti szinten – a szakmai közösségeken(jogtanácsosok, szakértők), aktivisták közösségeinés érdekcsoportokon alapuló, valamint az egyestörvényhozók között zajló párbeszéd az értékeketérintő ügyekkel kapcsolatban. 393. A föderatív dialógus elméleteCatherine Powell föderatív dialógusról ír, mivel szerintefolyhat párbeszéd a jogokról országos és országosszint alatti (ön)kormányzatok között, különösen ott,ahol az ezek által a (ön)kormányzatok által elfogadottemberi jogi kötelezettségek nem azonos mértékűek.Az „emberi jogi egyezmények és követelményekországos és helyi szintű elfogadása a kommunikációegyik formáját jelenti, amellyel az emberek ésaz egyes közösségek […] azt az igényüket jelzik aszövetségi kormány felé, hogy aktívabb szerepetjátsszon az emberi jogokkal kapcsolatos törvényekmeghozatalában”. Ennek következtében alakult kiaz a „nézet, amely szerint a kormányzat különbözőszintjei közötti párbeszéd döntő fontosságú az emberijogok nemzetközi törvényének megfelelő végrehajtásáhozaz Egyesült Államokban”. Powel szerinta(z amerika) föderális (kormányközi) párbeszédlegalább három vonalon zajlik: a) „nemzetközi emberijogi elvárások állami és helyi szintű elfogadásaabban az esetben, amikor a szövetségi kormány nemratifikálta az egyezményt”; b) „olyan nemzetközikötelezettségek végrehajtására tett állami és helyierőfeszítések, amely kötelezettségeket a szövetségikormány ugyan elfogadott ratifikáció vagy más kötelezőerejű elismerés útján […], de nem hajtott végremaradéktalanul”; c) „olyan emberi jogi alapelvekalkalmazására tett állami és helyi szintű erőfeszítés,amelyeket olyan egyezmény rendelkezései írnak elő,amikhez az Egyesült Államok záradékot fűzött”. Eza párbeszédes megközelítés tehát egyszerre „leírójellegű, amennyiben létező kormányközi együttműködéstés párbeszédet foglal elméletbe”, és előírójellegű, mivel „ösztönzi az állami és helyi részvételtmég ott is, ahol az addig nem is létezett, és alkotmányoselemzését adja ennek a részvételnek”. 404. A blogok mint az alkotmányos párbeszédelemeiBradley M. Bakker szerint az alkotmányos párbeszédmagába foglalja azt az elképzelést, amely szerint „akülönböző kormányzati ágak és az emberek interakciójasorán, az időben előrehaladva alakulnak ki az63alkotmányértelmezésre vonatkozó főbb nézetek”, 41és azt igazolja, hogy a blogok „háromféle módonis képesek hatékonyan előrevinni az alkotmányospárbeszédet: a) közvetlenül bevonják az embereketaz alkotmányos kérdésekről zajló dialógusba,b) arra ösztönzi az egyéneket, hogy úgy vegyenekrészt a politikai folyamatokban, hogy ezáltal tájékozottabbaklegyenek, és erőteljesebb hatást tudjanakgyakorolni a politikai ágazatokra az alkotmánymódosításokvégrehajtása érdekében, c) nyomást gyakorolnakmás intézményi szereplőkre (nevezetesena hagyományos médiára) annak érdekében, hogysokkal többet foglalkozzon érdemben alkotmányoskérdésekkel […]”. 42III. Az alkotmányos párbeszéddogmatikai megközelítéseFüggetlenül attól, hogy kiket tekintenek a fenti elméletekszereplőknek, a legfontosabb cél az alkotmányegyes rendelkezéseinek megfelelő értelmezése éstartalommal való megtöltése. A kontinentális jogrendszerűállamokban a tartalommal való megtöltéstelsődlegesen főként a törvényhozó hatalom határozzameg, amikor a törvényalkotási tevékenységesorán kibontja azt az alkotmányi tartalmat, ami – apolitikai és egyéb érdekeinek megfelelően is 43 – alkotmányosnakvél. 44 A szabályozási megoldás éstartalom alkotmányosságát végső soron pedig azalkotmánybíráskodást végző szerv dönti el erga omneshatállyal. Ebben az összefüggésben felmerülhet,hogy a mindenkire kötelező jellegű alkotmánybíróságidöntés lezárja a párbeszédet, de az is felvethető,hogy a törvényhozó és az alkotmánybíróság közöttaz nem is létezik. Ez a megközelítés azonban a párbeszédetmeglehetősen szűk értelemben fogja fel. Haugyanis az adott alkotmányos keretek között fennállannak a lehetősége, hogy a törvényhozó hatalom –meghatározott parlamenti többség birtokában – alkotmánymódosítóhatalomként is cselekedjen, akkoraz alkotmánymódosító hatalom „könnyedén” „felülírhatja”az alkotmánybírósági alkotmányértelmezéstolyan szabály alkotmányba emelésével, amelynek azalkotmányellenességét az alkotmánybíróság már kimondta.Ha ez így történik, az alkotmánybíróságnakaz új keretek között kell az értelmezési tevékenységétvégeznie, azaz a párbeszéd folyamatosan zajlik.Ugyanilyen folyamatosság figyelhető meg akkoris, amikor a törvényhozó által az alkotmány végrehajtásáramegalkotott törvényt az alkotmánybíróságalkotmányellenesnek ítéli meg. Hiába erga omnes adöntés, alkotmányos követelmények szigorú és tételesmegállapítása hinyában törvényhozó hatalomnakszabadságában áll olyan szabályozási megoldástJURA 2012/2.