2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogokazt a kitételt, hogy a kormányzat vagy a jogalkotóegyetlen vagy igazi célja az emberi jogok elismerése,tisztelete és védelme. Az viszont természetesen azEmberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatából is kitűnik,hogy az emberi jogok fölötte állnak az ember alkottajognak: az ENSZ Közgyűlése egyebek közt abból acélból nyilatkoztatta ki az emberi jogokat, hogy „előmozdítsae jogok és szabadságok tiszteletben tartásánakkifejlesztését, valamint fokozatosan megvalósuló hazaiés nemzetközi jogszabályok útján történő általános éstényleges alkalmazását és elismerését” (kiem. tőlem: A.Gy.). Ilyenformán tehát a doktrína szerint az emberitörvényhozónak, az emberi jogalkotónak valóban elkell ismernie, tiszteletben kell tartania és védelembenkell részesítenie az emberi jogokat, ez pedig aztjelenti, hogy az emberi jogok valóban fölötte állnakaz ember alkotta jognak.Ha az ember alkotta jognak meg kell felelnie azemberi jogoknak, akkor az emberi jogok mintegymércéi az ember alkotta jognak: az ember alkotta jogazokon a pontokon és annyiban helyes, igazságos,illetőleg jó, ahol és amennyiben megfelel az emberijogoknak, s azokon a pontokon és annyiban helytelen,igazságtalan, illetőleg rossz, ahol és amennyibennem felel meg e jogoknak. A doktrínának ezt a téziséttermészetjogi terminológiában Locke így fejezte ki: azországok saját, pozitív törvényei „…csak annyibanhelyesek, amennyiben a természeti törvényen alapulnak,minthogy ehhez kell szabni és ennek alapjánkell értelmezni ezeket”. 9Az emberi jogok uralkodó doktrínája ezen a pontonerősen emlékeztet arra a régi, már Platón Államábanközponti szerepet játszó gondolatra, mely szerintjó kormányzat, jól berendezett állam és helyes jogcsak ott és annyiban lehetséges, ahol és amennyibena kormányzat, az állam és a jog az emberhez, pontosabbana jó emberhez igazodik. E gondolat szerinttehát az ember és az emberi intézmények között összhangnakkell lennie, s adottnak nem az intézményeket,hanem az embert – a jó embert – kell tekinteni.Ha tehát nincs összhang az ember és a szóban forgóintézmények között, meg kell azt teremteni, s enneksorán nem az embert kell hozzáigazítani a fennállóintézményekhez, hanem a fennálló intézményeketkell hozzáigazítani az emberhez. Kérdés persze, hogyvoltaképpen mi is az ember, illetőleg a jó ember, ha ajó kormányzat, a jó állam és a jó törvények mércéjekénttekintünk rá. Platón úgy vélte, az embert ebbenaz összefüggésben a lélek felől kell megközelíteni, ésa lélek részeinek helyes működésével, azaz erényeivellehet meghatározni; ezért aztán arra a következtetésrejutott, hogy a jó intézményeket, mindenekelőtta jó államot az emberi lélekhez, pontosabban a lélekrészeihez kapcsolódó, illetőleg azokból levezethetőerényekhez kell hozzáigazítani.Az újkori természetjog különféle elméletei, skésőbb az emberi jogok elméletei az embert nemannyira lelkének erényeivel, mint inkább az ember„lényegét”, „természetét”, „méltóságát”, „tulajdonságait”,„képességeit”, „szükségleteit” stb. kifejezőtermészeti törvényekkel és/vagy természetes jogokkal,illetőleg emberi jogokkal határozták meg. HugoGrotius például úgy gondolta, hogy a természetjog„az ember belső lényegéből folyik”, s még akkor isérvényes lenne, „ha feltennők – márpedig ezt a legnagyobbbűn elkövetése nélkül még feltételezni semlehet –, hogy Isten nem létezik, vagy nem törődik azemberek dolgaival”. A természetjogot ezért végsősoron mégiscsak „Istennek lehet tulajdonítani, mertő maga akarta, hogy ilyen legyen a mi lényegünk”. 10Ilyenformán tehát az újkortól kezdődően a természetjogiés az emberi jogi elméletek arra az álláspontrahelyezkedtek, hogy az intézményeket, mindenekelőttaz ember alkotta jogot a természetjoggal (a természetitörvénnyel és/vagy a természetes jogokkal), illetőlegaz emberi jogokkal, végső soron pedig e jogok forrásával,az emberi lényeggel, az emberi természettelstb. kell összhangba hozni (már amennyiben ez azösszhang nem áll fenn). Magát az alapgondolatota felvilágosodás korában – amikor épp ennek azösszhangnak a kérdése körül forgolódtak a szellemiés politikai viták – talán Rousseau fejezte ki a legtömörebben:„azt szándékozom megvizsgálni, hogya társadalmak szervezetében létezhet-e valamilyentörvényes és szilárd kormányzati elv, ha az embereketolyanoknak vesszük, amilyenek, a törvényeketpedig olyanoknak, amilyenek lehetnének”. 11Természetesen ahhoz, hogy az ember alkotta jogmegfelelhessen az embernek, illetőleg az emberi jogoknak,az embernek mindenekelőtt meg kell ismernieönmaga természetét, lényegét, illetőleg az ebbőlfakadó és ettől elidegeníthetetlen emberi jogokat, ejogok listáját, meg kell továbbá ismernie és magáévákell tennie e jogok közelebbi tartalmát, majd pedig azígy felismert, megismert és elfogadott jogokhoz hozzákell igazítania az ember alkotta jogot. Úgy tűnik, e folyamatbaneleinte nem a jogalkotók, hanem az elmélet,a filozófia képviselői játszották a nagyobb szerepet, sa jogalkotók csak követték őket. De miben is állt, illetőlegmiben is áll az így felfogott emberi jogi elméletalkotásés emberi jogi jogalkotás? Nos, természetesenmaguknak az emberi jogoknak az elméleti-filozófiaimegjelenítésében, illetőleg az ember alkotta jogba valóbeemelésében. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az emberijogoknak ez az elméleti-filozófiai előhívása vagymegjelenítése, illetőleg az ember alkotta jogba történőbeemelése alkothatja azt az alapot, amely aztán azelméletalkotás és a jogalkotás további lépéseinek eredményekéntelvezethet az ember alkotta jog egészénekaz emberi jogokhoz való hozzáigazításához.9JURA 2012/2.