2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőlalapon kell kimunkálni és követni. A rendkívül sokszempontból, sokszínűen tagolt, sőt szétforgácsolt,esetleg széthasadt társadalom mindegyik csoportjában,a különböző szakmai és intézményi közösségekbenőszinte, nyílt és okos beszéddel, bölcsdiskurzussal az érintetteknek kell kialakítaniuk ésszerűmegfontolásból, jól felfogott érdekből mellőzhetetlenerkölcsi szabályaikat és az előzetes logikai mérlegelésés a tapasztalatok hasznosításával, a tervezett főhatásokés a nem tervezett, de bekövetkezett előnyösvagy hátrányos mellékhatások, tehát a potenciális ésvalóságos következmények figyelembevételével kellvéglegesíteni, legalábbis belátható időre az ágazatiés az egyéb közösségi erkölcsi normákat. Ezt a felfogástméltán nevezik konzekvencionalista etikai tannak.Korszakunkban tehát a közösségeknek olyan erkölcsiszabályokat kell kialakítaniuk és követniük, amelyeknekindokoltságát, alátámasztottságát (warranty-jét)célzott és elért következményeik bizonyítják.K. O. Apel és J. Habermas például a francia J. F.Lyotard által hirdetett konszenzus nélküli plurálisnyelvjátékok koncepciójával szemben úgy vélik,hogy ideális kommunikációs közösség, ideális beszédhelyzet,nyilvános okoskodás, nyilvános etikaidiskurzus vezethet el a közösségekben, a társadalmicsoportok között, a társadalomban és a nemzetekközötti kapcsolatokban is a korszerű etikai értékekkimunkálásához és elismeréséhez. Az ilyen diskurzusokbana kényszermentesség kényszerének, a türelmetlenségelleni türelmetlenségnek kell uralkodnia. Ezesetben a kidolgozott erkölcsi értékek nem korlátozódhatnaka puszta kötelezésre, a meghatározásoknem szorítkozhatnak teleológiai értéktételezésre.Ezek mellett ugyanis fel kell tárni az erkölcsi normákkövetésének nem tervezett vagy kifejezettenelkerülni szándékolt mellékhatásait is. Mindezeketa következményeket az erkölcsi értékek olyan felelősalakításának, követésének és formálásának folyamatábanremélhetjük elérni, amelyben egymásra épülés egymásra tekintettel alakul a személyiségi, a kis-,a közép- és a makroközösségi erkölcsi értékek kölcsönösenfelelős követése és a kapcsolódó etikáknaka megfelelő kommunikációs közösségekben folytatottnyilvános diskurzusos művelése. Úgy vélem,ebbe a folyamatba szervesen illeszkedhet a különbözőszakterületek, élethivatások, foglalkozások, agazdasági és szakmai kamarák erkölcsi kódexeinekelőkészítése, elfogadása és alkalmazása is.13. Korszakunk etikai erőfeszítéseinek körébenazokról a szerzőkről is indokolt szólnunk, akikajánlásokat dolgoztak ki újabb erkölcsi értékek elfogadására.Számos világi erkölcsi érték megújításátkezdeményezi pl. M. Bunge “Ethics. The Good andthe Right” c., 1989-ben publikált művében. Bunge„Örülj az életnek és segítsd azt” jelszó alatt a túlélést21tekinti olyan legfőbb jónak, amelyet mint az Apokalipszisjelenlegi tizenhárom lovasaként megjelölt, azember által előidézett súlyos veszélyek fenyegetnek.Ezért el kell szakadnunk az eddig széles körben alkalmazottindividualista, egocentrikus és a szociocentrikusértékfelfogástól egyaránt. A teljesítményre,versenyre, sikerre összpontosító individualizmustúlfogyasztáshoz, visszaélésekhez és a természet kimerítéséhezvezet. A közösségcentrikus elv pedig azegyéni alkotókészség és felelősség elsorvadásával jár.Ezért helyettük – Bunge szerint – olyan humanista,tudományos, világnézetileg semleges erkölcsi jóbólkiinduló, kölcsönös felelősségen nyugvó etikát kellkövetnünk, amely mérsékelten konzekvencionalista,tehát elveti „a cél szentesíti az eszközt” elvet, mégisa következményeket tartja a szándék és magatartás erkölcsiségelegmegbízhatóbb mutatójának. Az ilyenerkölcsi koncepció előnyben részesíti az elegendőt aszűkössel és a feleslegessel szemben, tehát az élet tartalmasminőségének közös, felelős alakítását igényli azegyéntől, a közösségtől és az irányítóktól egyaránt.14. A francia egzisztencializmus keresztényirányultságának jelentős képviselője Gabriel Marcel(1889-1973), aki a Sorbonon tanított és elméletimunkássága mellett drámákat is írt. Felfogásánakfontos tétele, hogy az emberi gondolkodás a létezésbizonyosságával rendelkezik, de emellett a vallásos hitjellemzi az individualitást. A hit olyan gondolkodás,amelyben Isten létének legfontosabb bizonyítéka,hogy nincs bizonyítéka, így csak hinni lehet. A hit lényegepedig a szeretet, a kétségbeesés ellensúlyozójapedig a remény, amely a titokzatos princípiumáhozkapcsolódik. Ez akarásra érdemessé teszi azt, amelyetén egész énemmel akarok. Marcel hangsúlyozta,hogy az általa bemutatott hit nem feltétlenül keresztényhitet jelent, hanem a fogalomvilágon túli, teháttranszcendens létben való hitet tartalmaz, amely alét misztériumának minősül.Az ember, az egyén, az én, a személy helyzetétés problémáit középpontba állító filozófiai vizsgálódásjelentős irányzataként bontakozott ki a 20.század elején a perszonalizmus. A Schleiermachertőlszármazó kifejezés eredetileg a panteizmussalszemben a személyes Istenbe vetett hitet jelezte.Ettől eltérő tartalmú elnevezés Charles Renouviertől(1871-1903) származik. E nézetrendszer kimunkálásábanjelentős érdemeket szerzett Ferdinand Ebner(1882-1931), Martin Buber (1878-1965), Franz Rosenzweig(1886-1929), Emmanuel Mounier (1905-1950) ésEmmanuel Lévinas (1905-1995).A perszonalizmus figyelmét főként a személymegvalósulása köti le, amely nem választható el a másikszemélytől. A magányosan egzisztáló én önmagáraeszmélését a másik, a Te általi megszólítás előziés könnyíti meg. (Ebner) Az ember a Te által leszJURA 2012/2.