2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről193ban. 39 E követelménynek a Be. is eleget tesz, amelyáltalános tételként mondja ki, hogy a bíróság, azügyész és a nyomozó hatóság határozatai, valamintaz ügyész és a nyomozó hatóság intézkedései ellen,illetve a bíróság, az ügyész és a nyomozó hatóságintézkedésének elmulasztása miatt – a Be.-ben meghatározottakszerint – jogorvoslatnak van helye /3.§ (3) bek./.Ebben a tekintetben azonos jogok illetik meg avádhatóságot és a védelem alanyait. Utóbbi körbeelsősorban a terhelt és a védő tartozik, ugyanakkora törvényben nem egyformán van szabályozva utóbbikét eljárási szereplő jogorvoslati jogosultsága.Perújítási, illetőleg felülvizsgálati eljárás esetébenugyanis a terhelt megtilthatja védőjének a szóbanforgóprocesszusok megindítását /ld. 409. §, illetőleg416. §/. Mindezt azonban meglehetősen aggályoskorlátozásnak vélem tekintettel arra, hogy az említettesetek többségében alapvetően jogkérdések képezika kérelmek tárgyát.A jogorvoslat lehetősége az eljárás valamennyiszakaszában adott, de korántsem egyforma módonés mértékben. A Be. rendszerében mulasztás miattcsakis a nyomozati szakban lehet jogorvoslattal élni,ez a lehetőség viszont már nincs adva a bírói intézkedésekesetében. Tremmel szerint „egy szorosabbértelmű szövegezés sokkal reálisabb és megvalósíthatóbblenne.” 40Ami a nyomozati szak hatályos szabályozásátilleti, a Be. akként rendelkezik, hogy akire nézve azügyész vagy a nyomozó hatóság feljelentés elutasításáról,a nyomozás részbeni mellőzéséről, felfüggesztéséről,illetve megszüntetéséről, kényszerintézkedéselrendeléséről (VIII. Fejezet) további vagyoni jogokvagy érdekek korlátozásáról valamint vagyoni jellegűkötelezettségek megállapításáról hozott határozataközvetlen rendelkezést tartalmaz, a határozat ellena közléstől számított nyolc napon belül panasszalélhet / Be. 195. § (1) bek./.A magyar büntetőeljárási rendszerben ugyanakkora fellebbezés tekinthető a leginkább igénybevett jogorvoslati eszköznek, amelynek lehetőségeértelemszerűen a bírósági szakban is adva van. Ahatározatok kihirdetése után a tanács elnöke (egyesbíró)megkérdezi a jelenlévő jogosultakat, hogykívánnak e fellebbezni. A törvény által irányadósorrend szerint először az ügyész, azután a vádlott,végezetül a védő teheti meg ebbéli nyilatkozatát. Avédő ezesetben a vádlott hozzájárulása nélkül, tehátakkor is fellebbezhet, ha a védence elfogadja az ítéletet/Be. 324. § (1) bek. d) pont/.Ami a jogorvoslás lehetőségének európai tendenciáitilleti, az Európa Tanács emberi jogi egyezményelétrehozta az Európai Emberi Jogi Bizottságot,valamint az Európai Emberi Jogi Bíróságot, amellyelegyben nemzetközi, államok feletti fellebbviteli fórummalegészítette ki a tagországokban meglévőjogorvoslati rendszert. (A II. kiegészítő jegyzőkönyvezen Bizottság és Bíróság helyébe az állandóan működőEmberi Jogok Európai Bíróságát állította). A Bíróságaz – Európa Tanács tagjainak nagy többségébenközvetlen hatállyal bíró – Egyezmény legmagasabbszintű értelmező fóruma, döntései gyakran vezetnekjogszabály-, vagy a joggyakorlat-módosuláshoz.A Calogero Diana vs Olaszország ügyben (1996)azt állapította meg a Bíróság, hogy az ellenőrzéstelrendelő büntetés-végrehajtási bíró döntésévelszemben nem volt jogorvoslati út a terhelt számára,csupán magától a döntést meghozó bírótól lehetettegyfajta „méltányossági kérelemben” a rendelkezésmegváltoztatását kérni, amellyel sérült a terhelt hatékonyjogorvoslathoz való joga. A Petra vs Romániaügyben (1998) azt is megállapította a Bíróság, hogymegsértették az Egyezmény által biztosított egyénipanaszjogot, mivel a kérelmezőt megfenyegették aBizottsághoz benyújtott panasza miatt. Mindez akadályoztaa kérelmező hatékony joggyakorlását, azeljárás jogtalan nyomás-gyakorlásnak minősült. 41A fenti esetek alapján látható, hogy a Bíróságnaka jogorvoslati jog érvényesülésével kapcsolatban ismár vannak elvi jelentőségű döntései. Ezen túlmenően,a védelemmel, illetőleg a védő eljárási jogaivalkapcsolatos határozatai iránymutatóak lehetnekbelső jogunkra és annak alkalmazására is. A Bíróságdöntései ugyanakkor egyenlőre elsősorban a terheltijogokról szólnak – érintve az ártatlanság vélelmét, abizonyítási terhet, valamint a terhelt önrendelkezésijogát is.7. Záró gondolatok – szabályozásijavaslatokDolgozatom befejező részében néhány kritikai jellegűmegjegyzést tennék a „fair eljárás” elvéhezkapcsolódóan:I. A terheltek közötti „fegyverek egyenlősége”elvileg azt a követelményt támasztja, hogy valamenynyiüknekjoga van az azonos színvonalon ellátottvédelemhez. Ezen elvárás persze tökéletes azonosságotsohasem eredményezhet a (védő)ügyvédekáltal ellátott munka nívója között, ugyanakkor régótavisszatérő problémája a magyar jogalkalmazásnaka kirendelt védői intézmény működésének csekélyhatásfoka – annak ellenére, hogy a „rászorulóterheltekről” való állami gondoskodás megoldásimódozatai tekintetében számos szabályozási modellismeretes nemzetközi viszonylatban. A hazaivisszásságok alapvetően a kirendelési díjak – márkorábban ismertetett – alacsony összegével, illetőlegJURA 2012/2.