2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Andrássy György: Emberi jogok és elismert emberi jogoka jogokat nevezzük, amelyek pusztán ember mivoltuknálfogva illetik meg az embereket. 13 Ez ameghatározás egyfelől rávilágít arra, hogy e jogokmindenféle emberi jogalkotás nélkül is megilletik azembereket, de megmutatja azt is, hogy e jogok szorosösszefüggésben állnak az ember fogalmával. A fentiekbenazt már viszonylag jól körüljártuk, hogy mitis jelent az, hogy az emberi jogok bármiféle emberijogalkotás nélkül is megilletik az embereket, arrólazonban még kevesebbet szóltunk, hogy mikéntfüggnek össze az emberi jogok az ember fogalmával.Nos, úgy tűnik, az összefüggés fennáll mind afogalom terjedelme (extenziója), mind pedig tartalma(intenziója) tekintetében.A fogalom terjedelme felől nézve az összefüggésazt jelenti, hogy az emberi jogok szükségképpenegyetemes, minden embert megillető jogok: mivel azemberi jogok az embereket ember mivoltuknál fogvailletik meg, ha egy lényről megállapítható, hogyember, a definíció értelmében megilletik, meg kell,hogy illessék az emberi jogok. A fogalom tartalmafelől nézve az összefüggés azt jelenti, hogy az emberijogok valamiképp az ember lényegét, természetét,alapvető fogalmi vonásait jelenítik meg: mivel azemberi jogok ember mivoltuknál fogva illetik meg azembereket, e jogok valamiképp kifejezései is az emberimivoltnak. Ez az összefüggés persze távolról semlátszik szükségszerűnek: az emberi jogok attól mégemberi jogok maradhatnának, hogy nem az emberimivoltot, az emberi lényeget, az emberi természetetstb. fejeznék ki. Csakhogy az emberi jogi doktrínauralkodó felfogása szerint az emberi jogok szorosankötődnek az emberi mivolthoz, az emberi lényeghez,az emberi természethez, vagy az ember valamelyalapvető fogalmi jegyéhez, például az emberi méltósághoz,éspedig abban az értelemben, hogy épp azemberi mivolt, az emberi lényeg, az emberi természetvagy az emberi méltóság stb. képezi e jogok forrását,és ennek megfelelően sokan úgy vélik, az emberi jogok(eredetileg) épp e forrásokból ismerhetők is fel.Ily módon tehát az emberi jogok valamiképp mégisaz emberi mivolt, az emberi lényeg, az emberi természetvagy az emberi méltóság kifejezései.Következésképpen, az emberi jogok felismeréseés leképezése, illetőleg levezetése, előhívása, legyenszó akár elméleti, akár jogalkotás útján történő felismerésrőlés leképezésről, illetve levezetésről ésmegjelenítésről, voltaképpen emberi önmegismerés,s ezért a megismerés eredménye valójában egy sajátosantropológia: jogi embertan. Ez a leképezés vagymegjelenítés, ha elméleti-filozófiai leképezésről,illetőleg megjelenítésről van szó, csaknem mindigmagában foglal bizonyos, az emberi jogok forrására,magára az emberre, az ember „lényegére”, „természetére”,„méltóságára”, „lényegi tulajdonságaira”,11„képességeire”, „szükségleteire” stb. vonatkozóhosszabb-rövidebb fejtegetéseket is. Az emberi jogokjogalkotói leképezéseiből, illetőleg megjelenítéseibőlezek az okfejtések általában hiányoznak, ami az emberalkotta jog szokásos kifejezési formáit alapul véveérthető is, de még rendszerint e jogalkotói leképezésekvagy megjelenítések is tartalmaznak utalásokataz emberi jogok forrására, az emberre, az emberitermészetre, az emberi méltóságra stb.Az emberi jogok íratlan, láthatatlan, érzékszervekkelfelfoghatatlan jogok. Ezért az emberi jogokelméleti és jogalkotói leképezése vagy megjelenítésevoltaképpen az íratlan, láthatatlan, érzékelhetetlenemberi jogok írásba foglalását, láthatóvá, érzékelhetővétételét jelenti. Ilyenformán viszont a leképezett,illetőleg megjelenített tartalom természetesen nemigazán képszerű, és semmiképpen sem fényképszerű.A leképezés, illetőleg megjelenítés, vagyis az emberijogi elméletalkotás és az emberi jogi jogalkotás sokkalinkább kibontás, előhívás, felszínre hozás: egyérzékszervileg megközelíthetetlen – vagy egyelőremegközelíthetetlen 14 – tartalom, lényeg kibontása,felszínre hozása, megjelenítése, érzékszervileg is felfoghatójelenséggé alakítása, tipikus esetben írásbafoglalása. Ez meglehetősen misztikusan hangzik, agyakorlatban azonban nem annyira az: a leképezésés megjelenítés ugyanis rendszerint valamilyen természetes,magától értetődő igazságok felismerését,illetőleg a természetből vagy az emberi természetből,az ember lényegéből, tulajdonságaiból, méltóságából,képességeiből, szükségleteiből való levezetését, kibontásátés az ember alkotta jogba való beültetésétjelenti.Az emberi jogoknak ez a felismerése és leképezése,illetőleg levezetése és megjelenítése, írásba foglalása– mint minden felismerés, leképezés, levezetésstb. – lehet helyes és lehet helytelen. Ha a leképezés,a jelenséggé alakítás vagy írásba foglalás helyes, akkora tartalom az immár érzékelhető jelenségben ismegőrződik: akkor is, ha a leképezés rövid, tömör,s akkor is, ha hosszabb, részletezőbb. Az emberijogok leképezése, jelenséggé alakítása, írásba foglalásasorán azonban – mint minden leképezés stb.során – előfordulhatnak hibák is: ilyenkor az eredetitartalom és a megjelenített tartalom valamilyentekintetben eltér egymástól, nem fedi egymást. Ahiba nem csak a tartalom torz, hamis, nem megfelelőmegjelenítésében állhat; hiba lehet az is, ha aleképezés vagy megjelenítés hiányos: nem képez le,nem jelenít meg minden olyan jogot, amelyet le kelleneképeznie, illetőleg meg kellene jelenítenie. Hapéldául a leképezés vagy megjelenítés részletezőbb,azaz a jogok száma viszonylag nagy, de a leképezésaz adott mélységben hiányos, azaz nem jelenít megminden jogot, vagy nem jelenít meg minden jogot azJURA 2012/2.