2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

188 Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekrőlLényegében ugyanezt az álláspontot képviseliSkolnic is, aki szerint „az ártatlanság vélelmével ellentétben,a rendőrség igyekszik egyfajta hivatali rutinttartani, amely tulajdonképpen a bűnösség vélelme.Amikor a rendőrség valakit letartóztat és gyanúsít,úgy véli, hogy a gyanúsított elkövette a terhére róttcselekményt. Azt hiszik, hogy mivel ők a bűnügyekszakemberei, meg tudják különböztetni a bűnösségetaz ártatlanságtól. Szemléletük középpontjában az áll,hogy egy rendőr nem vádol ártatlanokat. Ilyenformána rendőrség úgy tekint önmagára mintha az igazságszolgáltatásirgalmas szolgálója is lenne egyben.” 9Ezen nézőpontokkal nem tudok egyetérteni, mivelazt a látszatot keltik, mintha az eljáró hatóságokegy adott személy ellehetetlenítése, nem pedig egykonkrét bűncselekmény felderítése céljából tevékenykednének.A „rejtett bűnösségi vélelem” fennállásátkétségbe kell vonnunk, mivel abból arra kellenekövetkeztetni, hogy az eljáró hatóságot valamiféleszemélyes ügy, bosszú, stb. motiválja adott személyterheltté nyilvánításakor. Úgy vélem, e kérdésköregyébként sem tematizálható az eljáró hatóságokszemélyes jellegű intuíciói szerint, mivel az ártatlanságvélelme nem szubjektív vélemény, hanem olyanobjektív jogi parancs, amely valamennyi – tehátnemcsak az ügyben konkrétan érintett – hatósággalszemben irányadó. 10Nem értek egyet ugyanakkor azon álláspontokkalsem, amelyek az ártatlanság vélelmével összeegyeztethetetlennekvélik a kényszerintézkedésekalkalmazásának lehetőségét. 11 Ebben az esetkörbennyilván az előzetes letartóztatás alkalmazása tűnika leginkább aggályosnak, utóbbi ugyanakkor olyaneljárási cselekmény, amelyet bizonyos esetekben –nézetem szerint – nem lehet kiküszöbölni. Legfeljebbaz alkalmazhatósági kör tekintetében lehet törvényikorlátokat felállítani, elrendelésének lehetőségétazonban nem lehet kizárni olyan bűncselekmények(pl. bűnszervezetben részvétel) esetében, amelyeknéla hatékony felderítés másképp nem biztosítható. Úgyis mondhatnám, hogy a „tudomány jelenlegi állásaszerint” legtöbbször nincs alternatívája az előzetesletartóztatásnak. 12Olyan álláspont is ismeretes, miszerint a különbözőkényszerintézkedések elrendelése esetén tulajdonképpenmegfordul a bizonyítási teher és egyenesen avédőnek, illetőleg védencének kell bizonyítania azt,hogy nem állnak fenn az elrendelés okai. Ezt a nézeteta jelenlegi bírói gyakorlat ismeretében azonban hibásnakvélem, mivel az ilyen tárgyú döntések esetébena bíróságok – sajnálatos módon – nem folytatnakérdemi bizonyítást. Emiatt pedig nem lehet operálnia „bizonyítási teher” fogalmával sem.Összességében úgy gondolom, hogy a kényszerintézkedésekléte nem a terhelt vélelmezett bűnösségébőlfakad, hanem az eljárás sikerességének követelményéből.A büntetőeljárásnak egyébként semcsak az a rendeltetése, hogy adott személy büntetőjogifelelősségének a kérdésében döntsön, hanem az is,hogy kiderítse az anyagi értelemben vett igazságot.S ha ehhez előzetes szabadságelvonás, vagy szabadságkorlátozásszükséges, akkor azt törvényben meghatározott,kivételes esetekben meg lehet tenni. 13Végezetül: általánosságban elterjedt az a kritikaa hazai jogalkalmazással kapcsolatban, hogy a bíróságok(és elsősorban a másodfokú bírói fórumok)egész egyszerűen ódzkodnak a felmentő ítéletekmeghozatalától és a döntéshozatal során a vétkességvélelmének talaján állnak. Egyértelmű és messzemenőkövetkeztetéseket természetesen sohasem lehetlevonni ebben a kérdésben. Ugyanakkor számosempirikus vizsgálat készült az utóbbi időben, amelybenolyan bírói vélemény is ismertté vált, amelyszerint a felmentő ítéletek csekély száma az ahhozszükségképpen tapadó részletesebb indokolási kötelezettséggelmagyarázható. Egy 2006-ban végzettbírósági kutatás eredménye is ezt az állítást igazolta,amelyben megállapítást nyert, hogy a másodfokúbíróságok sokkal nagyobb arányban helyezik hatályonkívül az elsőfokú felmentő, mint a marasztalóítéleteket (feltehetően ez a tendencia lehet az okaannak, hogy a hazai váderedményesség 95 % körülmozog). Az ügyészségi eredményességi mutatókatugyanakkor a „másik oldal” azzal magyarázza, hogya vádhatóság csak olyan ügyeket visz a bíróság elé,amelyek bizonyíthatósága gyakorlatilag megkérdőjelezhetetlen.143. A védelemhez való jog: a „hivatásosvédő” alkotmányjogi fogalmaA Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya14. cikkének 3. pontja alapján ,,az ellene emeltvád elbírálásakor mindenkinek teljes és egyenlő jogavan legalább a következő biztosítékokra: a tárgyalásonszemélyesen jelen lehessen, személyesen vagy azáltala választott védő útján védekezhessék; amenynyibenvédője nincsen, tájékoztassák a védő választásáravonatkozó jogáról; és minden olyan esetben,ha az igazság érdekei ezt megkövetelik, hivatalbólvédőt rendeljenek ki számára, éspedig ingyenesen,amennyiben nem rendelkezik a védő díjazásáhozszükséges anyagi eszközökkel”, stb. 15Az 1949 augusztus l2-én kötött Genfi EgyezményeketKiegészítő és a Nem Nemzetközi FegyveresÖsszeütközések Áldozatainak Védelméről Szóló KiegészítőJegyzőkönyv 6. cikke alapján „a bűnösnektalált személlyel szemben ítéletet hozni és a büntetéstvégrehajtani csak a függetlenségéről és pártatlanságá-JURA 2012/2.