2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Ádám Antal: Etikáról, erkölcsről és a közigazgatási erkölcsi kódexrőllást. Szerintük az ismeretek olyan eszközök, amelyekaz eredményes cselekvést biztosítják (instrumentalizmus).Ha az ember el akarja érni céljait, ésszerűen kellgondolkodnia és döntenie. A racionalitás fokát a sikerméri. A tudomány nemcsak ismeretrendszer, hanemaz értékek alakítója és védelmezője is. A pragmatizmusszámos újszerű és figyelmet érdemlő megállapításaiközött a szinte korlátlan és határtalan sikerorientáltságátnemcsak logikai alapon, hanem az élővilág súlyossérelmei, fokozódó veszélyeztetettsége, valamintkorszakunk ismétlődő pénzügyi és gazdasági válságaimiatt is határozottan megbukottnak tekinthetjük.Maradéktalan elismeréssel adózhatunk azonban a2004-ben elhunyt Jacques Derrida ama felismeréseiránt, amely szerint az igazi demokrácia soha nincsegyensúlyban, sosem befejezett, de folytonosan kritizál,egyensúlyos, javít és újrakezd. 316. A XX. század középső évtizedeiben élénkbaloldali filozófiai irányzatként bontakozott ki azún. Frankfurti Iskola. Az alapítás szervezésében MaxHorkheimer (1895-1973) töltött be meghatározó szerepet.1958-tól 1969-ig Theodor Wiesengrudd Adorno(1905-1969) állt a tömörülés központjaként szereplő„Társadalomkutatási Intézet” élén. Az Iskola nevestagjai voltak még Herbert Marcuse (1898-1979), ErichFromm (1900-1980) és Jürgen Habermas (1929-).Horkheimer és Adorno a nyugat-európai racionalistaés forradalmi hagyományokat (emberi jogok,jogállamiság, demokrácia) egyesíti a tőkés gazdaságirendszer marx-i elemzéseivel. Kritikával illettékazt a racionalitást, amelynek célja a külső és a belsőtermészet birtokba vétele, a felettük gyakorolt uralom.A természet racionális és erőszakos elsajátításaaz önmagát növelő hatalomhoz vezet. Ezáltal azemberiség saját uralomvágyának foglyává válik, avilág gőgös és hívságos hatalmi törekvések terévéváltozik. A célracionális gondolkodás, cselekvés éstermészetfeletti uralom a növekvő barbárságba süllyedéssúlyos veszélyét tartalmazza. A természet uralma ésigénybe vétele együtt jár az emberi szubjektivitás ésszemélyiség leépülésével és objektummá válásával.A késő kapitalizmus filozófiája elidegenedett bölcselettéválik, amely a fogyasztói társadalom rendszeréhezigazodik. Adorno 1966-ban publikált ”Negatívdialektika” c. műve azt az ésszerűséget bírálja, amelya korabeli hatalom fegyverének bizonyult. Ennekfeltárására hivatott a negatív dialektikát alkalmazóbölcselet, valamint az antiracionalista, tehát avantgardistaművészet, amelyet nem kötnek a logika béklyóiés képes kimondani a kimondhatatlant.Marcuse is a fennálló radikális tagadása mellettszállt síkra az ésszerűbb jövőbeni valóság érdekében.Szerinte nem csak tagadni kell a jelent, hanem a jövőtelőlegezve vázolni kell annak eszkatológiáját. „Azegydimenziós ember” c., 1964-ben publikált művében23kifejtette, hogy a korábban súlyos vaksággal küzdőkapitalizmus semlegesíti ellentmondásait és akkéntszublimálja az elnyomást és kizsákmányolást, hogyéletszínvonaluk emelésével integrálja a munkásokat.A viszonylagos jólétüket féltő munkások szublimáltrabszolgává válnak, akiket nem csak munkavállalóként,hanem fogyasztóként is kizsákmányolnak. Azilyen dolgozók immár legfeljebb azért küzdenek,hogy anyagi helyzetükön javítsanak. Életükből kiveszika második dimenzió, a fennálló társadalmirend kritikája, tehát egydimenziós fogyasztói lénnyéválnak. A fogyasztóvá vált munkások nem képesekvalóságos politikai erőtényezőként fellépni. Akommunista pártok nyugaton parlamenti helyekértküzdenek, keleten pedig a nyugatiakat igyekeznekutolérni. Parlamenten kívüli forradalmi elitre és radikálisellenzékre van ezért szükség, amelynek tagjaielutasítják az egydimenziós ember gondolkodását,erkölcsét és esztétikáját. Nincs szükség az alkalmazkodáscélracionális koncepciójára. A nem integrálódottakanarchikus programja csak a lázadás lehet. Aligcsodálható, hogy az 1960-as évek szélsőséges ifjúságimozgalmai prófétaként magasztalták Marcuse-t.Erich Fromm a „Menekülés a szabadság elől” (1941) c.művében részben Sigmund Freud (1856-1939) hatásaalatt a kispolgárság autoritariánus, tehát tekintélytisztelőmentalitásával azonosítja azt a személyiségstruktúrát,amely a fasizmus emberi bázisáulszolgált. „A szeretet művészete” (1956) c. művében isaz elidegenült világ ellen érvel, amely megalázza aszemélyiséget, tekintélyelvű és a fogyasztásnak alávetettjellemeket termel.Korszakunk számos jellemzőjének és problémájánakelemzése révén jelentős következtetéseketfogalmazott meg műveiben az 1929-ben születettJürgen Habermas is. Élesen bírálja azt az instrumentálisszemléletet, amely a modern ipari társadalomproblémáinak megoldásához törekvéseit leszűkítia műszaki eszközök és eljárások kimunkálására ésalkalmazására. Nem fordít kellő figyelmet és erőfeszítéstaz emberi kapcsolatokra, különösen az interszubjektívkommunikációra, a kommunikatív cselekvésre.Több ajánlást fogalmazott meg ezért önmagunk ésmások megértésének módszereire, az ideális dialóguskövetelményeire. „A kommunikatív cselekvés elmélete”(1981), valamint „Előtanulmányok és kiegészítéseka kommunikatív cselekvés elméletéhez” (1984) címűműveinek következtetései szerint az ideális dialógusbanmellőzhetetlen, hogy 1/ a véleménycsere valamennyirésztvevője egyenrangú legyen, 2/ az egyetértéstvalóságos érvek támasszák alá, 3/ a résztvevők legyenekőszinték, jóakaratúak, hassa át őket a megegyezésre, azegyüttműködésre irányuló hajlam és törekvés, 4/ érveikettiszta logikával fogalmazzák meg.JURA 2012/2.