2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

156 Papp Attila: Uzsorabíróságok Magyarországontársadalmi rend erőszakos felforgatására irányuló szervezkedésmiatt indított büntetőperekben is, azaz elsősorban a kommunistákellen jártak el, azonban a rendes eljárási szabályokalkalmazásával. Az 1938. évi XVI. tc. már a felségsértés, lázítás,izgatás, hűtlenség valamint a kommunista szervezkedés címénindított büntetőügyek elbírálására is ezt a tanácsot jelölte kirövidített eljárás mellett, korlátozott fellebbezési lehetőséggel.Az 1940. évi XVIII. tc. pedig még jobban kiszélesítette ahatáskörüket, így ekkor már a budapesti büntetőtörvényszék öttagútanácsa járt el az ország egész területén útlevél-hamísítás,tiltott csapatgyűjtés stb. ügyekben is. Ide lásd még: CsizmadiaAndor – Kovács Kálmán – Asztalos László: Magyar Állam ésJogtörténet. Tankönyvkiadó, Budapest 1975151920. évi XV. tc. 9. § 2. fordulata: „Az uzsorabíróság szervezetétés általában a jelen törvény alá eső bűncselekmények esetébenkövetendő eljárást a minisztérium rendelettel szabályozza; rendeletébena bűnvádi perrendtartástól eltérő szabályokat is megállapíthat ésezek keretében a fellebbvitelt is kizárhatja vagy korlátozhatja.”161920. évi XV. tc. 9. § (1) bekezdés: „A jelen törvény alá esővétségek és bűntettek esetében az eljárás az erre a célra szervezendőuzsorabíróság hatáskörébe tartozik.”171920. évi XV. tc. 9. § (2) bekezdés. A következő, (3) bekezdéspedig emígy rendelkezett: „Amennyiben egyes helyekenaz uzsorabíróság megalakítása szükségesnek nem mutatkozik vagynehézséggel járna, a jelen törvény alá eső vétség esetében a kir. járásbíróság,bűntett esetében a kir. törvényszék jár el.”18A katonai büntetőbíráskodás alá tartozó egyénekről az1912:XXXIII. tc. 7. § 2. bekezdése (a honvédség katonai bűnvádiperrendtartásáról) rendelkezett.191920. évi XV. tc. 10. §201920. évi XV. tc. 1. §. E vétség egy évig terjedő fogházzalés százezer koronáig terjedő pénzbüntetéssel, továbbáhivatalvesztéssel és a politikai jogok gyakorlásának felfüggesztésével,valamint azoknak a cikkeknek az elkobzásávalvolt büntetendő, amelyekre nézve a cselekményt elkövették.Amennyiben pedig az árdrágítás visszaélését közvetítő követteel, ha felnőtt volt, akkor 10-től 25-ig terjedő botbüntetéssel,ha pedig fiatalkorú volt, akkor 5-től 25-ig terjedő vesszőbüntetésselvolt büntetendő. Ezzel pedig visszatértek az egyestestfenyítő büntetések (ld. még az 1920. évi XXVI. tc.-t), ámezt a bíróságok nem alkalmazták, betudható ez elsősorban ahazai és a külföldi közvélemény felháborodásának is. Ezekenfelül elítélés esetében kimondandó volt az ítéletben, hogy azelítélt iparigazolványát vagy iparengedélyét, vagy az azt pótlóhatósági engedélyét elvesztette, és egy évtől öt évig terjedőidőre el kellett tiltani az ítéletben megjelölt, vagy általában aközszükségleti cikkekkel való kereskedéstől. A külföldi elkövetőpedig az országból kiutasítandó s a visszatéréstől örökreeltiltandó volt, de a „belföldi” is öt évig terjedő időre kitiltandóvolt a községből, mely nem illetőségi helyeként szerepelt. Azuzsorabíróság minden esetben elrendelte az ítéletnek az elítéltköltségén hírlapokban és falragaszok útján való közzétételét,ezenkívül kötelezte a nyílt üzlettel bíró elítélteket arra is, hogyüzletük ajtaján, vagy kirakatában feltűnő helyen az elkövetettvétséget és az ezért kirótt büntetést jelző táblát függesszenekki. A tábla e nyilvános helyen való kint hagyása fél éven átkötelező volt. Az ítéletet pedig be kellett vezetni az elítéltmunkakönyvébe, vagy iparigazolványába is.211920. évi XV. tc. 2. §221920. évi XV. tc. 3. §. A büntetések kiegészültek azelőbb már említett testfenyítő büntetésekkel, valamint az előbbiekbenfelsorolt egyéb mellékbüntetésekkel volt büntetendőaz, aki a törvénycikk 1. §-a alá eső valamely cselekményt aközellátás érdekét súlyosan veszélyeztető mértékben vagyüzletszerűen követte el, vagy aki az árdrágító visszaélés bűntettevagy vétsége miatt a törvénycikk alapján, vagy korábbanszabadságvesztés büntetéssel már büntetve volt. Ezenfelül, abíróság az elítéltet az államkincstár javára, belátása szerintmegállapítandó összegű, az elítélt vagyoni viszonyaihoz és acselekménnyel illetéktelenül elért vagy elérni kívánt nyereségnagyságához mért vagyoni elégtétel megfizetésére is kötelezhette.A vagyoni elégtétel, a cselekménnyel illetéktelenül elértvagy elérni kívánt nyereség többszörösében is állhatott és azelítélt egész vagyonértékének elkobzásáig is terjedhetett.231920. évi XV. tc. 4. §241920. évi XV. tc. 7. §25Dr. Ujkéry Csaba: Bírósági szervezet és igazgatás. Pécs2002. 8. o.261946. évi IV. törvény271946. évi XIV. törvény28Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. Varga Endre:i.m. 260. o.29„Elvileg új alapot adott a bíróság szervezetének az alkotmány(1949. XX. tv.), mely megszüntette a bíróságnak még afeudális korból származó neveit, a Kúriát Legfelsőbb Bíróságnak, azítélőtáblákat felsőbíróságnak, a törvényszékeket megyei bíróságnaknevezte. Törvénybe iktatta a bírák választásának elvét és beszámolásikötelezettségét, bár ezt még a gyakorlatban nem sikerült teljesen keresztülvinni.”Dr. Bónis György – Dr. Degré Alajos – Dr. VargaEndre: i.m. 261. o.30Rákosi Mátyás: Építjük a nép országát. Szikra, Budapest1949. 144. o.31Rákosi Mátyás: A fordulat éve. Szikra, Budapest 1950.164. o. A Magyar Dolgozók Pártjának szintén a fordulat évében,1948-ban kiadott programnyilatkozata alapján is egyértelmű,hogy Rákosiék egyik fő célja az igazságszolgáltatás és a jogrendszergyökeres átalakítása lett. Lásd ezt: A Magyar DolgozókPártja határozatai 1948-1956. Napvilág Kiadó, Budapest 1998321949. évi II. törvény a közigazgatási bíróság megszüntetéséről.Magyar Közlöny. Rendeletek Tára. 1949. évi 21.sz. 181-182. o.33Dr. Ujkéry Csaba: i. m. 8. o. Ez az újfajta bírósági szervezetimodell aztán majd fél évszázadig fenn is maradt. Az1989. évi rendszerváltás kezdetét jelentő alkotmánymódosítás(1989. évi XXXI. törvény) során, a bírósághoz fordulás joga aPolgári és Politikai Jogok Egyezségokmánya szerinti megfogalmazásbankapott helyet a ma már nem hatályos Alkotmány(1949. évi XX. törvény) alapvető jogokról és kötelességekrőlszóló XII. fejezetében. Az 57.§ (1) bekezdése szerint: „A MagyarKöztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinekjoga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamelyperben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított függetlenés pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el.”Az 1989. október 23. napi hatálybalépést követően rövid időnbelül megszűntek a bírósági út igénybevételével kapcsolatoskorábbi korlátozások. Ezen kívül még a jogállamiság irányábatett két legnagyobb lépés a közigazgatási határozatok bíróságifelülvizsgálatának a kiterjesztése (1991. évi XXVI. törvény) és amunkaügyi pert megelőző kötelező döntőbizottsági eljárás megszüntetésevolt (1992. évi XXII. törvény). A letűnt AlkotmányunkX. fejezete (a fejezet számozását az 1989. évi XXXI. törvény16. §-a módosította) tartalmazott egy valódi, jogállami bíróiszervezetre vonatkozó, alapvető rendelkezéseket. Eszerinta Magyar Köztársaságban az igazságszolgáltatást a MagyarKöztársaság Legfelsőbb Bírósága, az ítélőtáblák, a FővárosiBíróság és a megyei bíróságok, valamint a helyi és a munkaügyibíróságok gyakorolták (1949. évi XX. törvény 45. § (1) ~megállapította az 1997. évi LIX. törvény 8. § ~ hatályos volt1997. október 1. napjától), törvény azonban külön bíróságok létesítésétis elrendelhette az ügyek meghatározott csoportjaira[1949. évi XX. törvény 45. § (2)]. Ezeken kívül még rendelkezettarról is, hogy a bíróság ellenőrzi a közigazgatási határozatoktörvényességét, valamint hogy a bíróságok igazgatását az OrszágosIgazságszolgáltatási Tanács végzi, és az igazgatásbana bírói önkormányzati szervek is részt vesznek [1949. évi XX.törvény 50.§ (2) valamint (4). A (4) bekezdést megállapítottaaz 1997. évi LIX. törvény 10. § és 1997. október 1. napjától volthatályos]. Végül meghatározta, hogy a bíróságok szervezetérőlés igazgatásáról (1997. évi LXVI.), továbbá a bírák jogállásárólés javadalmazásáról (1997. évi LXVII.) szóló törvények elfoga-JURA 2012/2.