2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Drinóczi Tímea: Alkotmányos párbeszéd-elméletekés a nemzeti törvényhozás között: ez a minőségitörvényhozás elemének tekintett konzultáció. A bíráskodásszintjén 4) a nemzetközi, nemzetek felettiés a nemzeti bíróságok között; 5) az egyes nemzeti(alkotmány)bíróságok között; 6) a precedensek alkalmazásábanis megnyilvánulhat.2. A megjelenési formák – szabályozási szintA szabályozási szinten megnyilvánuló alkotmányospárbeszéd kiváltói a jogalkotást meghatározó tényezők.Általánosságban véve kijelenthető, hogy számostényező 53 indíthatja be a jogalkotási döntéshozatali folyamatot;illetve rögzíthető, hogy azok a parlamentiszakasz előtt, alatt és után (erről ld. alább 54 ) egyarántmegjelenhetnek.2.1 A szabályozás szintjén zajló alkotmányospárbeszéd legszélesebb értelmezése a kampányolószervezet (politikai pártok/politikusok) és a választópolgárközötti interakció. A kampányban tett ígéretekalapján ugyanis kialakul egyfajta kapcsolat, amelyneka következménye lehet i) a jelölt megválasztása/szavazás egy listára, vagy ennek elmaradása, illetveii) a megválasztott képviselők, az általuk alkotottparlamenti csoport vagy a kormány által benyújtotttörvénytervezetek, amelyek választási ígéreteken és akormányprogramon alapulnak. A választók reakciójátleginkább a következő választás eredményén lehetlemérni, és természetesen a ciklus közben (pl. tüntetések,időközi választáson való átszavazások stb.)2.2 Másfajta párbeszédet involválnak a „kötelező”törvényalkotás esetei, azaz amikor valamelynemzetközi vagy nemzetek feletti jogi norma, vagyaz alkotmány a jogalkotást megköveteli. Itt az alkotmányospárbeszéd a nemzetközi és a nemzetekfeletti törvényhozó hatalmak, az alkotmányozóhatalom, illetve a nemzeti parlamentek között zajlik.Ez utóbbi fontolóra veszi, milyen módon lehetvégrehajtani az előbbi szervek által megkívántakat,egyúttal mozgásba hozza saját vagy mások ellenőrzővagy felülvizsgálati mechnizmusát, ideértve a bíróiés kvázi-bírói szereplőket is (ld. alább). 552.3 Jogalkotást eredményezhet, azaz párbeszédetindíthat el valamely jogszabály alkotmánysértő voltátmegállapító alkotmánybírósági döntés is, 56 amihez igazodvaa törvényhozó hatalom immár alkotmányosjogszabályt alkot, vagy a szükséges többség birtokábanalkotmánymódosító hatalomként eljárva adöntést felülírva – az alkotmányellenesnek nyilvánítottrendelkezést alkotmányi szintre emelve – azalkotmányt módosítja. Mivel az egyes alkotmánybíróságokkompetenciája nem azonos, ezek az eltérőkompetenciák eltérő párbeszédmódokat jelenthetnek,de az elv azonos: az alkotmányosság védelmeés az alkotmány jelentéséről a lehető legmagasabb65fokú olyan konszenzus kialakítása, amelyet mindenalkotmányos szereplő komolyan vesz. Hasonlóhatást válthatnak ki a rendes, a nemzetközi és anemzetek fölötti bíróságok döntései is. A(z alkotmány)bíróságokés a jogalkotó közötti párbeszédesetében a hatásmechanizmus – a szükséges változtatásokkal– tehát a következőképpen jellemezhető:az alkotmányos jelentést vagy a törvényről alkotottvéleményt (megsemmisítés, hatályon kívül helyezés,mulasztásos alkotmánysértés megállapítása, egyesmás jogszabályok megsértésének megállapítása,alkotmányos követelmények meghatározása stb.)közlik a jogalkotóval, amely eltérő döntéseket eredményezhet(módosítás, hatályon kívül helyezés, jogalkotás,annak mellőzése), amiket a bíróságok újbólfelülvizsgálhatnak. 57Magyarországon az alkotmányos tartalom keresése ésaz Alkotmánybíróság döntésének megfelelő jogalkotásnyilvánult meg – többek között – az abortuszügyben,az eutanáziával, illetve a gyűlöletbeszéddel kapcsolatosdöntésekben és jogalkotói reakciókban. Alkotmánybíróságidöntések felülbírálatára is van magyar példaannak ellenére, hogy a testület erga omnes döntést hoz.Ez azonban nem akadályozza az alkotmánymódosítóhatalmat abban, hogy a döntéssel ellentétes szabálytrögzítsen, azaz magának vindikálja a jogot a „lemegfelelőbb”alkotmányi értelem megtalálásában. Eztermészetesen – a közvetett demokrácia és a többségidöntéshozatal elvét figyelembe véve – önmagában nemutasítható el, mivel minden normát alkotó hatalomnak(legyen az alkotmányozó, alkotmánymódosító vagyjogalkotó) joga van ahhoz, hogy elsődlegesen értelmezzeaz általa meghozni kívánt szabály alkotmányielvekkel, nemzetközi kötelezettségvállalásokkal stb.való összhangját. Alkotmányos demokráciában az kérdőjelezhetőmeg, ha az alkotmánybírósági értelmezés„felülírása” egyértelműen ellentétes azokkal a demokratikusalkotmányfejlődés során kikristályosodott elvekkel,amelyeket az adott alkotmányos berendezkedésmagáénak vall. Problematikusnak minősíthető az is, haez rendszerszintű gyakorlattá alakul. A struktúra és aműködés miatt az ilyen interakció (azaz az alkotmánybíróságiértelmezés figyelmen kívül hagyása) is alkotmányospárbeszédnek minősíthető, és az eredményekiválóan alkalmas annak jelzésére, hogy a politikaidöntéshozó mennyire elkötelezett a demokratikusalapelvek iránt, ami pedig indikátora lehet annak, hogyadott államban milyen a demokrácia és a jogállam minősége.Magyarországon 2010 óta ez csökkenő tendenciátmutat, aminek az alapját többek között a „felülírt”alkotmánybírósági döntések is adhatják. Elegendő csakutalni a visszamenőleges jogalkotás 58 történetére vagyaz ügyész prerogatívájának esetére. 592.4 A „jogilag nem-kötelező” jogalkotás esetei – azazazok az esetek, amelyek „kötelezősége” (állam általiJURA 2012/2.