2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Király Lilla: A keresetjog elméletek érvényesülése a joggyakorlatbanlyeztetése, illetve megsértése esetére. Savigny szerintkereseti joga annak van, akinek alanyi magánjogavan, mert ez magában foglalja a sértett vagy veszélyeztetettmagánjogot, valamint a magánjogi érdekkényszer útján történő érvényesítésének jogát is.Szerinte a kereseti jog az alanyi magánjog „dinamikusállapotában” 49 . Ez a szemlélet” köldökzsinórkéntkötötte az eljárásjogot a magánjoghoz”. 50A Savigny-féle jogsértési teoria azonban csak amarasztalásra irányuló kereset jogalapját tudta megindokolni,a megállapítási és a jogalakítási keresetétazonban nem. A megállapítási kereset jogi természetekörüli vita eredménye a későbbiekben ezért az lett,hogy a keresetjog problémája a magánjogból a közjogbatevődött át. 51Savigny tanának érdeme feltétlenül az, hogy világosés élesen elhatárolt fogalmakat ad meg, azonban– Plósz Sándor szerint – a jogsértés nem alapjaa keresetnek, csupán külső, indító oka, valamintvannak esetek, amikor a pozitív jog rendelkezései ajog megsértése előtt is engednek keresetet. 52Bernhard Windscheid 53 – Savignyvel szembehelyezkedve– az 1856-ban megjelent könyvében akeresetjogot már az állammal szemben érvényesíthetőjognak nevezte, míg az ellenféllel szembeni jogotigénynek. 54 Vagyis a perbeli jogok és kötelezettségekegy sajátos kötelmi viszonyt alkotnak, melyek alanyaia felek és a bíróság. 55 Álláspontja szerint az actioegy speciális római intézmény, a mai jog szempontjábólnem is beszélhetünk actióról: 56 A rómaiaknálvolt ugyanis actio előleges jog nélkül is, melyben apraetor a jogot actio alakjában adta meg (praetoriaactio esetei). A kereset alatt Winscheid – a XIX. századmásodik felében – olyan kereseti cselekményt értett,amely azt a jogot jelenteti, melynél fogva kereset indítható,azonban ez nem lehet egyenlő az igénnyel.Szerinte kereseti jog helyett igényről kell beszélnünk,mivel az az alapja a kereseti jognak, mint következménynek.57 Theodor Muther élesen bírálja Windscheidnézetét, szerinte ugyanis az actio eredeti értelmébenkeresetforma: a felperes a formula megadása előttigénnyel bír annak megadására, midőn a praetoredictumában bizonyos esetekre ilyen formulát ígér.Az actio tehát, mint jog, igény a formula megadására.Előfeltétele a jog, mely alkalmas bíróság előtti érvényesítésre,valamint annak megsértése. Az igény aformula megadására a praetor ellen, mint az államiigazságszolgáltatás képviselője ellen irányul (közjog)és különbözik az eredeti jogtól, mely valamely magánszeméllyelszemben áll fenn (magánjog). A sértéskét közjogi természetű jogot létesít, a keresetjogot asértett részére, az állami jogsegélyre, és egyet az államrészére, a sértő ellen, a sértés megszüntetésére.58Plósz Sándor bizonyos pontjaiban helyesnek véliMuther nézetét, azonban az államnak a sértő elleni121igénye és annak a magánjogtól való megkülönböztetésehamar megdől ott, hogy nem az állam, hanema sértett az állam segítségével érvényesíti a jogot asértő ellen. 59Ernst Immanuel Bekker álláspontja szerint az actio– ami jog a jogvédelemre – az előfeltétele az igénykényszer útján történő érvényesítésének, vagyis amagánjogi és a közjogi jogosítvány együttesen vanjelen a keresetben: a felperes magánjogi jogosítványaaz alperes ellen a perbebocsátkozásra és közjogi jogosítványaaz állam ellen a bírói döntésre. 60 Bekkera „Die Aktionen des Römischen Privatrechts” c.kétkötetes művében az actio és az igény fogalmakszétválasztását fontosnak tartotta: az actio a feltételeaz igény kikényszeríthetőségének. Actio az a jog,amely a iudicium (ítélet) megalapításánál létezőnektekintendő, igény az, amit a bíró elismerni hivatvavan. A kettő felett a római perben két különbözőszemély, a magistratus és a iudex határoztak.” 61Bekker szerint az actio feltétlen jogosultságot jelent,a sértett követelheti a bíróságtól, mint az állam közegtől,az actioval meghatározott összefüggésbenálló igények megvizsgálását, az sértőtől pedig, hogyezen megvizsgálást eltűrje. Theodor Muther és PlószSándor is úgy véli, hogy nem helyes, hogy az igény(Anspruch) definíciójába a bíró személyét is belevontaBekker. 62Az actio (anyagi jog) és az igény (eljárásjog) különválasztásaa fél fogalma tekintetében a jogirodalombankétféle nézet kialakulását segítette elő: a materiálisvagy anyagi jogi félfogalom szerint csak az lehet peresfél, aki a perbeli jogviszonyban jogosítottként, illetvekötelezettként szerepel, vagy legalábbis – az elméletegy későbbi módosított változata szerint – a perbenezt állítja. A processzuális vagy eljárásjogi félfogalommár sokkal általánosabban határozza meg a felekszemélyét: a felperes az, aki a keresetével az eljárástmegindítja és az alperes az, akivel szemben az eljárásmegindul. A fél fogalma e szerint független attól,hogy a peres fél a perbeli anyagi jogi jogviszonybanvalóban félként szerepel-e vagy sem. 63A materiális fél fogalma azonban a mai joggyakorlatbannem állja meg a helyét, melyre vonatkozóantöbb példát is találunk hatályos jogunkban: amikora bíróság a bizonyítás lefolytatása után– ítéletben– elutasítja a felperes keresetét, ez azt jelenti, hogya felperes nem is lehetett volna peres fél, hiszen azanyagi jogosultsága hiányzott, vagyis a keresetleveletmár az eljárás kezdetén idézés kibocsátása nélkülel kellett volna utasítana a bíróságnak; a ténylegesanyagi jogosultság hiányában, annak perben történőállítása sem indokolható akkor, ha a felperes azértindít pert, hogy a jogosultságának hiányát vagy avitatott jogviszony fenn nem állásának megállapításátkéri a bíróságtól. 64 További ellenérv az anyagiJURA 2012/2.