2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről189ról alapvető garanciákkal rendelkező bíróság döntésealapján szabad. Az eljárás folyamán biztosítani kell avádlott részére azt, hogy haladéktalanul, részletesenértesüljön az ellene emelt vádról, valamint a tárgyaláselőtt és alatt a védelméhez szükséges jogokat gyakorolhassa,és eszközöket igénybe vehesse stb.” 16Az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1995.szeptember 11-én elfogadott R (95) 13. számú Ajánlásaés a hozzá kapcsolódó jelentés megfogalmazza,hogy „az egész büntetőeljárás alatt, beleértvea különleges eszközök használatát is, biztosítanikell a védelemhez való jogokat. Példaként említi atanúvallomások körében, hogy ha a tanú személyazonosságánakmegóvása érdekében úgy tesz tanúvallomást,hogy csak a vád képviselője van jelen,vagy vallomását videofelvételen rögzítik, lehetővékell tenni a védelem számára, hogy kétségbe vonjaa tanú vallomását. Minden olyan esetben azonban,ahol a büntetőeljárás tárgya szervezett bűnöző csoportáltal elkövetett bűncselekmény, és a tanú élete,szabadsága kerülhet veszélybe, mérlegelni kell avédelemhez való jog, a tanú jogai és az állam igazságszolgáltatásikötelezettsége között.” Az Ajánlásegyébiránt alapelvi jelleggel hangsúlyozza azt is,hogy a védelemhez való jog és az állam igazságszolgáltatásiérdekei között egyensúlyi helyzet kialakításárakell törekedni. 17A védelemhez való jogra a magyar Alaptörvényis közvetlen utalást tartalmaz, amely azt jelzi, hogya terheltekkel szembeni megfelelő bánásmód azegyik leglényegesebb alapjogi kérdés. A felismeréselvi alapja az, hogy a jogban járatlan terhelt egymagaképtelen megfelelő szinten védekezni egy koncepciózusanfelépített, professzionális háttérrel rendelkezőnyomozati, illetőleg ügyészi stratégiával szemben.„Az alapos nyomozás során keletkezett, zömébenterhelő adatokat tartalmazó iratot, a váddal együttkapja meg a pártatlanságra kötelezett elbíráló. „Bírólegyen a talpán”, aki ki tudja vonni magát az elébetárt terhelő bizonyítékok súlya alól és kétkedve,azokat megkérdőjelezve tud objektív vizsgálatotlefolytatni. Az aktából származó „bűnösítési vélelmet”legfőképpen a hatékony védelem, azon belül ahivatásos, szakszerű védő gyengítheti és erősítheti anem bűnösséget.” 18 Mindez természetesen nem zárjaki annak lehetőségét, hogy az eljárás alá vont személyönmaga is védekezzen. „A büntetőeljárási szabályokakkor vannak összhangban az alkotmánnyal, ha aterheltnek biztosítják a védekezéshez törvényesenigénybe vehető eszközöket, az eszközök szabadmegválasztásának jogát. A terheltet ebben még védője,adott esetben hivatalból kirendelt védője semkorlátozhatja.” 19A védelemhez való jog alaptörvényi szintű szabályozásaugyanakkor értelmezésre és kiegészítésreszorul: mindenekelőtt azt kell leszögezni, hogy 1. eza jog valóban több, mint a védekezéshez való jog,hiszen magában foglalja a professzionális védőügyvédhezvaló jogot 2. a büntetőeljárás teljes menetérekiterjed, beleértve a büntetés-végrehajtási szakasztis 20 3. nemcsak a terheltté nyilvánított személyt, hanembármely „eljárás alá vontat” (tehát a feljelentettetis) megilleti.Preis szerint „a jog a nép lelkének és az adottkorszaknak a tükörképe.” 21 Ezt a nézőpontot a büntetőeljárásrafókuszálva Tremmel akként fogalmaz,hogy a terhelt jogállásában igen jól tükröződik adottállam jogállamiságának a színvonala. 22 A magam részérőlmindehhez azt is hozzátenném, hogy a terheltjogállása tekintetében a védelemhez való jog – azártatlanság vélelmével egyetemben – az „elsődlegesminősítő jegyek” közé tartozik. Ebből fakadóan kisséaggályosnak vélem, hogy az Alaptörvény mindösszeannyit jegyez meg e princípium vonatkozásában,hogy „a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárásminden szakaszában joga van a védelemhez”/XXVIII. Cikk (3) bek./.Kérdezném: milyenhez? Azt tudjuk, hogy a „mindenkorialkotmány” normái általában (és helyesen)generálisak, elvi jellegűek. De ebben az esetben szükségesnekvélnék olyan jellegű kiegészítést, hogy „abüntetőeljárás alá vont személynek az eljárás mindenszakaszában joga van a hivatásos védő által ellátottvédelemhez.” A hivatásos védő kategóriáját aztána Be. tisztázhatná, s ebben a körben utalhatna arra,hogy ilyen minőségben kizárólag a megfelelő szakképesítésselrendelkező ügyvédek („védőügyvédek”avagy „bűnügyi védők”) járhatnak el.A védelemhez való jog érvényesülése körébenelöljáróban rámutatnék arra a jogalkalmazásban ésjogtudományban egyaránt elfogadott álláspontrais, amely szerint a meghatalmazott és a kirendeltvédők teljesítményének hatásfoka meglehetősen eltérő.Jelen tendencia okaival egy későbbi fejezetbenkívánok foglalkozni, ehelyütt csak annyit jegyeznékmeg, hogy a „hivatásos védő” bevezetésén túlmutatóelőírások már természetesen nem várhatóak elalaptörvényi szinten. A kirendelt és meghatalmazottvédők tevékenysége vonatkozásában azt tartanám kívánatosnak,ha elsősorban a Be., másodsorban egyébtörvények tartalmaznának kógens előírásokat a bűnügyekretörténő specializáció, illetőleg a kirendelhetővédők személyi köre vonatkozásában.4. A védői tevékenység irányvonalátmeghatározó bizonyítási alapelveka) Az officialitás elve értelmében a bűnösséget teljesegészében a vádlónak kell bizonyítania, tehát aJURA 2012/2.