2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokban163amelyek mellett valamely médiapiaci fúzió már nemengedélyezhető. Ehhez olyan „forgatókönyveket”vázolt fel, amelyek leírják a legjellemzőbb média-kereszttulajdonlásifolyamatokat (például rádió és televízióközötti, újság és rádió közötti, újság és televízióközötti fúziók).A bíróság a sokszínűségi indexet vizsgálva elfogadtaaz FCC érveit azzal kapcsolatban, hogy ahatóság miért nem tekint a helyi hírek piacánakreleváns szereplőjeként a kábeltelevíziókra. Ennekigazolásaként elfogadta egyrészt azt az érvet, hogya helyi – ilyen módon helyi híreket közlő – kábeltévéknézettsége meglehetősen alacsony, másrésztazt, hogy helyi kábeltévék csak igen kis számban,a kábelhálózatok mindössze 10-15%-án érhetők el.Egyetértett a bíróság azzal, hogy a kutatások során amegkérdezettek többsége a kábeltelevíziókat pusztánazért említette helyi hírforrásként, mert kábeltévénektekintette az egyébként földfelszíni műsorszórásbanis elérhető csatornákat.A bíróság ugyanakkor nem értett egyet az internethelyi hírforrásként történő azonosításával, mégpedigarra a módszertani a hibára hivatkozva, hogy azFCC nem tett különbséget a valóban független helyihírportálok és az egyéb sajtótermékek (jellemzőenpapír alapú újságok, televíziók) online megjelenéseközött, annak ellenére, hogy utóbbiak a helyi híreksokszínűségét nyilvánvalóan nem növelik. Az FCCnem bizonyította meggyőzően, hogy az internetenjelentős számú független helyi hírforrás érhető el, sőtaz általa felhasznált kutatásból is az derül ki, hogy azinterneten a többség az újságok és televíziók honlapjainér el helyi híreket. A bíróság továbbá kifogásolta,hogy az FCC nem határolta el egyértelműen a helyihíreket közlő honlapokat az egyéb helyi információkat– pl. különböző helyi szolgáltatások elérhetőségét– közlő oldalaktól, valamint a médiaterméknek nemminősíthető egyéni és szervezeti honlapoktól. Azítélet szerint a médiaszervezetek megkülönböztetőjegye, hogy azok aggregátor és szűrő funkciót látnakel, azaz egy helyen jelenítik meg a különböző híreketés információkat, illetve döntést hoznak arról, hogymely információ fontos, érdekes, szórakoztató, stb.Azt az állítást sem fogadta el a bíróság, hogy az internetáltalánosan hozzáférhető médium; az ítéletmeghozatalának időpontjában az amerikai lakosságkb. 30%-a nem rendelkezett internet-hozzáféréssel.Összességben arra a megállapításra jutott a bíróság,hogy az FCC-nek vagy ki kellett volna zárniaaz internetet a helyi hírek szempontjából relevánsmédiumok közül, vagy egyértelműbben be kellettvolna mutatnia a különbséget a kábeltévé és az internetközött.A bíróság további módszertani kifogása az egyesmédiatípusokhoz tartozó piaci szereplők azonos súlyáhozkapcsolódik. Ez az ítélet szerint az FCC saját,a médiumok eltérő súlyán alapuló megközelítésénekis ellentmond, alkalmatlanná teszi az indexet azegyes vállalkozások tervezett összefonódásai általa hírtartalom sokszínűségében okozott változásokmérésére, és azzal, hogy az index a helyi híreketnem közlő médiumokat is azonos piaci súllyal veszifigyelembe, szükségszerűen a koncentráció alacsonyszintjét mutatja. A bíróság rámutatott, hogy az egyesszereplőkhöz rendelt azonos piaci súly a gyakorlatbanolyan nyilvánvaló torzulásokhoz vezethet, hogyegy egyetemi televízió az index szerint nagyobbvéleményformáló, mint a legnagyobb médiavállalkozásoktulajdonában lévő újságok; „egy olyansokszínűségi index, amely azt követeli tőlünk, hogyelfogadjuk, hogy egy egyetemi televízió nagyobbmértékben járul hozzá a nézőpontok sokszínűségéhez,mint egy, Amerika harmadik legnagyobb lapjátkiadó konglomerátum, egyúttal azt is megkövetelitőlünk, hogy feladjuk a logikát és a realitást”. 20A bíróság nem fogadta el azt a módszert sem,amely alapján az FCC a médiavállalkozások fúziójasorán a sokszínűség-index változását értékelte, azaza fúziót jóváhagyta vagy elutasította. A hatóság azindex változásának mértékéhez az adott piac méretétőlfüggően eltérő következményeket fűzött. A háromnálkevesebb televízió-csatornát tartalmazó helyipiacokon ez a módszertan egyáltalán nem engedtea kereszttulajdonlást eredményező fúziókat, a közepes,legfeljebb nyolc televízió-csatornát tartalmazópiacokon azokat a fúziókat tiltotta meg, amelyekeredményeként egy kézbe kerülne két televízió és egyújság, a legnagyobb, legalább kilenc televízió-csatornáttartalmazó piacokon pedig minden fúziót jóváhagyott.Az index változásainak mértékéhez rendeltkövetkezmények meghatározása azonban a bíróságszerint inkonzisztens, mivel a sokszínűség-indexugyanolyan mértékű változása különböző fúziókban– a fúzióban résztvevő médium-típusok és azérintett piaca mérete szerint – eltérő eredményre vezethet.A bíróság szerint az FCC ezt a „szembeszökőinkonzisztenciát” nem indokolta, a módszertan ezért„önkényes és szeszélyes”.A bíróság mindezeken túl kifogásolta, hogy azFCC a módszertan előkészítésébe nem vonta bemegfelelő mértékben a nyilvánosságot, illetve azérintetteket.Összegezve, a bíróság akkor tartaná alkotmányosnaka pluralizmus mérését szolgáló módszertant ésindexet, ha az a helyi hírek forrásainak azonosításasorán a különböző médiumokat azonos és objektívenigazolható szempontokat követne, megfelelően képesfigyelembe venni az egyes piaci szereplők eltérőpiaci súlyát az egyes piacokon, és az összefonódásokJURA 2012/2.