2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

160 Polyák Gábor: A pluralizmus mérése a médiajogi jogalkalmazói gyakorlatban és a jogalkotási folyamatokbanPolyák Gáborhabilitált egyetemi docensA pluralizmus mérésea médiajogi jogalkalmazóigyakorlatban és a jogalkotásifolyamatokban*1. A pluralizmus, mint alkotmányjogialapelv és médiapiaci realitás* A kutatás a Bolyai Kutatói Ösztöndíj keretében készült.A médiarendszer kialakításának alkotmányjogimércéje a pluralizmus, a sokszínűség. Ez az alkotmányjogialapelv különböző megfogalmazásokban,de nagyrészt hasonló tartalommal jelenik meg azeurópai alkotmánybírságok és az Európai EmberiJogi Bíróság gyakorlatában. 1 Alkotmányjogi alapelvkénta jogalkotót olyan szabályozási környezetkialakítására kötelezi, amely a médiapiac szereplőitrábírja arra, hogy biztosítsák minden releváns információ,álláspont, kulturális érték megjelenését. Aplurális médiarendszer kialakítása egyszerre feltételeés eredménye a véleményszabadság érvényesülésének:a közlők oldaláról biztosítja az eltérő álláspontok,nézetek, eszmék megjelenésének lehetőségét, aközönség oldaláról pedig biztosítja a „teljes körű,kiegyensúlyozott arányú és valósághű” tájékozódás 2lehetőségét. A pluralizmus végső soron a médiarendszerműködésnek eredményeként megjelenőtartalomkínálatra vonatkozó követelmény: a médiaáltal létrehozott és működtetett nyilvánosságban alehető legtöbb társadalmi csoport álláspontjának, illetvea kulturális értékek lehető legszélesebb körénekmeg kell jelennie. Ez a feltétele annak, hogy a médiabetölthesse a társadalmi funkcióját, és választási lehetőségetteremtsen a közönség tagjai számára sajátdöntéseik meghozatalában.A médiakínálat sokszínűsége szükségszerűenaz egyes médiumokon átívelő kérdés. A tartalmisokszínűség mérésének alapproblémája ezért az,hogy valamilyen módon összesíteni kell az egyesvállalkozások különböző média-alpiacokon végezetttevékenységét. Petros Iosifides a következő módonfoglalja össze a problémát: „Hogy lehet meghatároznimondjuk, egy olyan vállalat összesített piacirészesedését, amelynek 20%-a van a tévépiacon,10%-a az országos napilapok piacán, és 5%-a a rádiósszegmensben? Sürgősen találni kell egy robosztusés objektív módszert arra, hogy létrehozzuk ahárom piaci részesedés súlyozott átlagát, amivelkaphatunk egyetlen, a teljes médiapiacra vonatkozószámot.” 3 Az ezzel kapcsolatos európai próbálkozásoka médium-típusok súlyozását például az egyesmédium-típusokat naponta használók száma 4 , azegyes médium-típusok használatára fordított időmennyisége 5 , illetve az egyes médium-típusok egymáshozképest meghatározott véleménybefolyásolóereje alapján kívánták megoldani, utóbbi esetben arádió véleményformáló képességét fele akkoránakfeltételezve, mint a televízió és az újságok véleményformálóképessége. 6Ezek a kísérletek is alapvetően azt igazolják,hogy a tartalomszolgáltatás és a hírszolgáltatás sokszínűségénekmértékéről számszerű, igazolható,általánosan érvényes állításokat tenni gyakorlatilaglehetetlen. Nincs ugyanis olyan objektív mérce, amialapján a pluralizmus megvalósulása kimondhatólenne, legfeljebb olyan helyzet állhat elő, amelybena jogalkotó vagy az alkotmánybíróság megfelelőenalacsony kockázatát látja a sokszínűség sérelménekahhoz, hogy egyes szabályozási eszközök fenntartásátszükségtelennek tartsa. Az, hogy a médiarendszermikor tekinthető plurálisnak, „politikaidöntés kérdése, és nem számolható ki közgazdaságiképletekkel”. 7 A német alkotmánybíróság kifejezettenelismeri, hogy a sokszínűség tartalma nemhatározható meg pontosan, mert ehhez nem állnakrendelkezésre egyértelmű mércék; olyan célértékrőlvan szó, ami mindig csak megközelítőleg érhető el,különösen azt figyelembe véve, hogy egyes műsorokhozcsak a közönség egyes részei férnek hozzá. 8Az sem hagyható továbbá figyelmen kívül, hogy atársadalmi nyilvánosságban megjelenő véleményekés értékek sokszínűségét nem kizárólag a média működésebefolyásolja; a média maga sem a demokráciamegvalósítására, sem a kultúra megóvására nemalkalmas.Ennek ellenére mid a jogalkotó, mind a jogalkalmazószámos esetben kényszerül arra, hogy értékeljea médiarendszer sokszínűségét. A jogalkotó ez alapjánalakíthat ki az adott médiarendszer sajátosságaihozigazodó médiaszabályozást, a jogalkalmazó pediga médiapiaci folyamatok, a médiavállalkozásokközötti tranzakciók hatásait elemezheti.A pluralizmus valamiféle számszerűsített mércéjea médiatörvények médiakoncentrációt korlátozó rendelkezéseibenjelenik meg. E rendelkezések azonbanvalójában nem a tartalomkínálat, legfeljebb a médiapiacsokszínűségének vizsgálatára alkalmasak: azengedélyek számával, a médiapiaci bevétel nagyságávalvagy az elért közönségaránnyal meghatározzákazokat piaci részesedéseket, amelyek az adottJURA 2012/2.