2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről187Bérces Viktordoktorandusz, PPKE-JÁKColloquiumA védőügyvédi hivatás gyakorlásátmeghatározó eljárási alapelvekről1. Bevezetés„A büntető-igazságszolgáltatási rendszer olyan tükör,amelyben az egész társadalom láthatja arcánaksötétebbik oldalát” – írja találóan Reiman. 1 A magamrészéről úgy vélem, hogy a modern büntetőeljárásijog alapelvei többségének elsődleges funkciója a terheltérdekeinek védelme az állami büntetőhatalomönkényes gyakorlásának lehetőségével szemben. 2 Aterhelti érdekvédelem céljából megszületett elvektöbbsége a modern értelemben vett védőügyvéditevékenyégre is közvetlen, vagy közvetett módonvalamilyen kihatással van. Noha az alapelvi rendszerbenbekövetkező komolyabb fordulópontokat,paradigmaváltásokat mindig az akkuzatórius, illetőleginkvizitórius vonások váltakozásai jelentették azegyetemes jogtörténetben, mára nemzetközi szintenis kialakult egy egységesnek mondható jogértelmezésiséma a „fair büntetőeljárás” vonatkozásában.Az 1989 utáni magyar jogalkotással és jogalkalmazássalkapcsolatban megállapítható, hogy azokképviselői a nemzetközi (büntetőeljárási) alapelvekés dokumentumok lényegi esszenciáit elsajátították,mitöbb, gyakorlati megvalósításukat is elsőszámúcélul tűzték ki a „jogállamiság nevében.” Mindeztbizonyítja az Alaptörvény és a Be. alapelvi rendszereis, 3 amely immár nemcsak a büntetőeljárás „brosúráját”,hanem annak valós funkcióját is kifejezi.Az alapelvi rendszerrel összefüggésben elöljáróbanmegjegyezném azt is, hogy a védői tevékenységtermészetesen nem korlátozhatatlan. Ha ugyanis aztudatosan, vagy gondatlanságból akadályozza a processzust,avagy a „joggal való visszaélés” – egyébkéntnehezen értelmezhető – mezsgyéjére téved, akkor azeljáró hatóságok részére (indokolt módon) adottak akülönböző törvényben meghatározott szankcionálásilehetőségek. E korlátozó, illetőleg jogfosztó intézkedésekazonban még a szükségesség és arányosságfeltételeinek fennállása esetében sem vezethetnek avédői funkció teljes kiüresítésére. 4Ha a modern büntetőeljárás alapelvi struktúrájáta védőügyvédi tevékenység szempontjából kívánjukelemezni, akkor az analízist általában hajlamosak vagyunka védelemhez való joggal kezdeni. Ez a logikaazonban két okból is hibás: először is, a védelemhezvaló jog általános elismertségét időben megelőzi azártatlanság vélelmének nemzetközi szokássá válása,s csak ezt követően válik általános kívánalommá aterhelt effektív védekezési lehetőségének biztosítása.Másrészt: a védelemhez való jogot ne tévesszükössze a védőhöz való joggal sem! Utóbbi ugyanisazt jelenti, hogy a terhelt nemcsak aktív résztvevőjelehet a bizonyítási eljárásnak, hanem azt helyette –éspedig kizárólag az ő érdekében – hivatásos jogász(ügyvéd) is elláthatja.2. Az ártatlanság vélelme: az origo?Ezen alapelv értelmében mindenkit ártatlannak kellvélelmezni, amíg a bűnösségét az érintett bíróságvégső fokon, tisztességes tárgyalást követően meghozottítéletében egyértelműen meg nem állapítja.(Emberi Jogok Európai Egyezménye, 6. cikk. 2. pont.).„Az ártatlanság vélelme a polgári jogbiztonságnakconditio sine qua nonja” 5 – írja Angyal. E princípiummegfogalmazása és értelmezése kapcsán többtucatnyinemzetközi dokumentumot, illetőleg szerzőttudnék idézni, de jelen esetben inkább megkísérelnémlevezetni azt, hogy e vélelem milyen módon ésmértékben befolyásolja a védő tevékenységét.Elöljáróban megjegyezném, hogy az említettprincípium kétségtelenül a védelemhez való jog„előhírnöke,” ugyanakkor mégsem gondolom azt,hogy automatikusan ebből lenne levezethető a védőtevékenysége. 6 E praesumptio ugyanis egyáltalánnem utóbbi jelenség megalapozása céljából születettmeg, hanem mindig és mindenkor az ügybeneljáró hatóságok vonatkozásában fogalmazott megbizonyos „minimumkövetelményeket” – felismerveaz inkvizitórius eljárási forma meglehetősen antihumánussajátosságait. 7 Témánk szempontjából tehátnem e vélelem mibenlétének tisztázása releváns, hanemazok a rendezőelvek, amelyek – az ártatlanságvélelmét továbbgondolva – konkretizálják az eljárás„hivatásos” szereplőinek feladatköreit.Megjegyezném, hogy a magyar jogirodalombanrendkívül ellentmondásos az ártatlanság vélelménekértelmezése, illetőleg annak érvényesülése. Abbantermészetesen nincs vita, hogy a princípium jogállamijelentőséggel bír. A rendszerváltás utáni hazaijogirodalomban ugyanakkor felhívnám a figyelmetFarkas álláspontjára, aki szerint következetesenjelen van az eljárásban egy ún. „rejtett bűnösségivélelem”, hiszen az egyes szervezeti struktúrákonbelül a terheltével ellentétes érdekek működnek(pl. az ügyészséget nyilvánvalóan motiválja a váderedményesség).8JURA 2012/2.