2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Papp Attila: Uzsorabíróságok MagyarországonLényeges törvényi szabályozásra az 1949. éviXX., ún. alkotmánytörvény (azaz a Magyar NépköztársaságAlkotmánya) kiadásával került sor. 34 Az újAlkotmány VI. fejezetében 35 , a bírói szervezet ismertetésébena következő, ún. rendes ítélkező fórumokattaláljuk: a Magyar Népköztársaság Legfelsőbb Bíróságát,amely a Kúriát, valamint a felsőbíróságokat (az ítélőtáblák)váltotta fel. Rendes bíróságok voltak még azalkotmány szerint a megyei bíróságok, amelyek pediga törvényszékeket váltották. Változatlan névvelcsupán az egyébként is fennmaradó járásbíróságokathagyták meg. A külsőségeket tekintve is átalakulásonment keresztül a bírósági rendszer. A MagyarNépköztársaság Legfelsőbb Bíróságán például 1949novembere után változott meg az ülésterem addigjellegzetes képe. Míg korábban a széksorokategymás fölött helyezték el, jelképezve – a bíróságmásodelnöke, dr. Somogyi Ödön véleménye szerint–, hogy a kiváltságosok bírósága a Kúria, addig azalkotmány megjelenése után a „székek egyenlő sorokbanlettek elhelyezve, ezzel is a törvény előtti egyenlőségnyer kifejezést.” 36Az igazságszolgáltatási rendszer átalakításánakkövetkező állomása az 1950 évi IV. törvény 37 volt, amimegszüntette az államügyészségeket és a felsőbíróságokat.Ugyanis az ítélőtáblákból 1949 és 1950 közöttfelsőbíróságok lettek, amiket aztán megszüntettek,hiszen nem illettek bele a szovjet típusú, 3 szintű bíróságirendszerbe. 38 Egyszerűsítették az ügymenetet,megszűnt a harmadfokú perorvoslat lehetősége, ésígy a súlypont a törvényszékekről a járásbíróságokratevődött át. Ettől kezdve a büntető ügyek első fokúhatáskörű bírósága a járásbíróság lett. 39 Mint máremlítettem, a törvényszékekből megyei bíróságok,a Kúriából pedig Legfelsőbb Bíróság lett. Ezzellétrejött a háromszintű igazságszolgáltatás, amelyegyértelműen igazodott az állami és pártbürokráciatagozódásához, és a demokratikus centralizmus elvéhez,valamint megegyezett a szovjet mintával is. 40Nem szabad elfelejteni, hogy ezekben az évtizedekbenaz igazságszolgáltatás nem volt teljesen független,hiszen a politika kiszolgálójává vált: „(…) azosztályharcban a büntető igazságszolgáltatás éles fegyverés az ügyészségek és a bíróságok az osztályharcnak rendkívülfontos szervei.” 41 Ugyanez így hangzott a rendszerváltásutáni megfogalmazásban: „A büntetőbíráskodáseszközzé vált, hogy a diktatúra megvalósítsa a célkitűzéseit:a társadalom strukturális átalakítását, a tulajdonviszonyokmegváltoztatását, az ideológiai arculat átformálását, és apolitikai ellenfelek megsemmisítését.” 42A Kádár-rendszer alatt aztán a helyi (járási, városi)bíróságok számát csökkentették, amelynek okai elsősorbanaz egyre romló személyi és tárgyi feltételekvoltak: „Ezekre az évekre jellemző a bírói kar leépülésének,a kontraszelekciónak felgyorsulása, amely egészen a 90-es151évek elejéig tartott.” 43 Ide említendő meg az 1949. évi4181. számú Kormányrendelet. Ezzel hozták létreugyanis a Büntetőbírói és Államügyészi Akadémiát. 44Az Akadémián 2 év alatt képeztek, elsősorban kádereketa bíróságok és az ügyészségek élére. A népiülnökök köréből került ki a hallgatók egy része, akikaz Akadémia elvégzése után hihetetlen gyors karrierttudtak befutni. Részletes bírósági szervezeti törvénymegalkotására azonban csak az új büntető és polgáriperes eljárás egységes törvénykönyvben való szabályozásaután került sor. A bírósági szervezetről szóló1954. évi II. törvény (Bsz.) alapelve a minden bíróságnál45 egységesen háromtagú tanácsban való ítélkezésmegvalósítása volt, ami az egyesbíróságot és az ötöstanácsot egyaránt megszüntette. A járásbíróságon ésa megyei bíróságon a tanács egy szakbíróból, mintelnökből és 2 népi ülnökből, a megyei bíróság fellebbezésitanácsán és a Legfelsőbb Bíróságon pedig3 szakbíróból alakult, büntető és polgári perekbenegyaránt. 46Az 1989. évi rendszerváltozást megelőzően mégegy alkalommal, 1972-ben érte egy nagyobb változtatása magyar bírósági szervezetrendszert. Az 1972.évi igazságügyi egységesítés és reform az 1972. éviIV. törvény alapján módosította a Magyar Népköztársaságbírói és ügyészi, valamint egyéb jogszolgáltatófórumait.4. Az uzsorabíróságokhoz kapcsolódó,halálbüntetés kiszabását is lehetővétevő jogszabályok 1945 utánAz imént már említettem, hogy magának az uzsorabíróságnaka szervezete ugyan nem sokat változott1945 után, azonban a második világháború utániúj élethelyzet, a merőben megváltozott társadalmi,politikai és gazdasági valóság teljesen új jogalkotóifelfogást hozott magával.Már a legelső, új hatalomgyakorló szervnek, azIdeiglenes Nemzeti Kormánynak a felhatalmazása iskiterjedt egyrészt akár új büntető rendelkezésekmeghozatalára (azaz egyes, eddig büntetendővénem nyilvánított magatartások szankcionálására),másrészt akár az egyes deliktumok büntetési tételeinekaz újbóli meghatározására (ezen belül azokszigorítására) is.Ilyen büntetőjogi tárgyú és akár halálbüntetéstis előíró jogszabály volt például az árdrágító visszaélésekbüntetésének szigorításáról szóló, 1945. augusztus19. napján kihirdetett és hatályba lépett 6730/1945.ME. számú rendelet is, amely abszolút határozottszankcióként most már halálbüntetés kiszabásátírta elő az uzsorabíróságnak az árdrágító visszaélés(1920. évi XV. tc. 1. §) elkövetőjére, amennyibenJURA 2012/2.