2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Bruhács János: Argentína és Uruguay vitája: a Nemzetközi Bíróság 2010. évi ítélete az Uruguay folyó menti papírgyár ügyben41tartózkodást (86. §), ugyanakkor megengedi a kotrásfolytatását (82. §).3. E tanulmány célja annak vizsgálata, hogy anemzetközi környezetvédelmi jog jeles művelőinek(L. Boisson-Chazurnes, A. Boyle, S. McCaffrey, Ph.Sands) részvételével folyó perben született ítélet anemzetközi jogsértéssel okozott környezeti károkmiatti felelősség felvetődésének esetében milyenmegoldásokat, válaszokat talált és ezek mennyibenelégíthetik ki az általános várakozásokat. Az ítéletindokolásának, gondolatmenetének vázolása utántehát azokat a megoldásokat vizsgáljuk, amelyekmeghatározták a végeredményt: Uruguay elmarasztalásáteljárási kötelezettségei megsértésében és emegállapítás elégtételnek minősítését (282. § 1. pont),illetve azt, hogy Uruguay részéről nem valósultmeg érdemi kötelezettségszegés vagy a különbözőkörnyezeti károk bekövetkezte nem bizonyítható,ennek következtében a cessatio, az in integrum restitutivés a kártérítés felperesi igényét el kell utasítani(282. § 2. pont).A tanulmány négy fő részből áll: először az eljárásiés érdemi kötelezettségek megkülönböztetésévelfoglalkozik, majd tárgyalja a vízügyi-környezeti vitaeljárási szakasza utáni helyzetet, ezután vizsgálja azt,hogy milyen okok vezettek a határon túli környezetikárok megelőzésére vonatkozó érdemi nemzetközikötelezettségek megszegésének el nem ismerésére,végül vázolja azt, hogy ennek ellenére a 2010. éviítélet mennyiben járult hozzá a nemzetközi környezetvédelmijog fejlesztéséhez.4. Az ítélet tartalmi összefoglalása. Az 1975. évi Statútumrendelkezéseinek és az ügy releváns tényeinekösszegezése után a Bíróság tisztázza nem vitatottjoghatóságának terjedelmét, amit a Statútum értelmezéséreés alkalmazására korlátoz. E megszorító értelmezéskihat az alkalmazandó jog meghatározására,elejét veszi annak, hogy a per tárgya lehessen másnemzetközi kötelezettségek megsértésének vizsgálata.Az ítélet ezután megkülönbözteti az érdemi éseljárási szabályokat, tisztázza ez utóbbiak jogi természetétés tartalmát, majd megállapítja azt, hogyUruguay ezen eljárási kötelezettségeit megszegte. Azeljárási szakasz befejeződésével létrejött jogi helyzet,illetve ebben a felek jogainak és kötelezettségeinekértelmezése átvezet az érdemi kötelezettségek területére,amelyek vizsgálata során a Bíróság foglalkozika bizonyítási teher problémájával, ezt követőenállást foglal a felperes által felhozott és az alperesáltal a dolog természete szerint vitatott konkrét kötelezettségszegésekkel(a Statútum 1., 27., 35., 36. éskülönösen 41. cikkével, ez utóbbi keretében a környezetihatásvizsgálattal), valamint más szennyezésekkel.A befejező részben a Bíróság dönt a felekvégkövetkeztetéseiben megfogalmazott kérelmekről,amelyben megjelenik az eljárási kötelezettségszegésés az érdemi kötelezettségszegés miatti nemzetközifelelősség megkülönböztetése, illetve az utóbbi vonatkozásában– nemzetközi jogsértések hiánya miatt– a követelések elutasítása.5. Az eljárási és az érdemi kötelezettségek megkülönböztetése.(67-70. §§) Az ítélet egyik kulcseleme azeljárási és az érdemi kötelezettségek (obligations denature procedurale/substantive obligations) közötti különbségtétel,amelyre lehetőséget biztosított egyrésztaz 1975. évi Statútum, másrészt az argentin keresetis (22. §). Az előbbi (7-12. cikkek) – követve a széleskörben alkalmazott gyakorlatot 20 – rendelkezik azinformációadási és a notifikációs kötelezettségekről,az értesített parti állam jogairól és kötelezettségeiről,különösen az ellentmondás jogáról és ez utóbbiesetben a tárgyalás szükségességéről, amelyek egyfolyamat vagy mechanizmus egymást követő elemei.A felsorolást az ítélet kiegészíti a végrehajtás felfüggesztésénekkötelezettségével, amely ugyan hiányzik astatútumból (134. §), de mint általános kötelezettség(143. és 144. §§) közvetlenül következik a jóhiszeműségáltalános elvéből (145. §).Az ítélet megállapítja azt, hogy Uruguay mindeneljárási kötelezettséget megsértett: elmulasztotta aközös technikai bizottság (CARU) 21 informálását(106. §), a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozókötelezettséget mellőzve idő előtt döntött a létesítmények,így a papírgyár, kikötő, stb. megépítésének ésműködésének engedélyezéséről (143. §), nem tartottatiszteletben notifikációs kötelezettségét (122. §), különösena környezeti hatásvizsgálat vonatkozásában(120-121. §§), végül nem folytak a statútummal összhangbanálló tárgyalások sem a két fél között (149.§). A két fél közötti megállapodásokat (a 2004. márc.2. külügyminiszteri megállapodás, illetve az államfők2005. május 5. megállapodása a magas szintűtechnikai csoport (GTAN) felállításáról) nem lehetrelevánsnak tekinteni; előbbit tárgya miatt (128. §),utóbbit pedig formuláira tekintettel (141. §) nem lehetjoglemondásként értelmezni, azaz nem derogálhatjáka statútum által előírt eljárási kötelezettségeket (149.§). Az előbbi jogsértések tényének megállapításábóllogikusan következik a döntés, amely egyben ennekmegállapítását megfelelő elégtételnek minősíti (282.§ 1. pont).A per kimenetelét lényegében eldöntő megkülönböztetésprima facie nehezen kifogásolható. Az 1975.évi Uruguay folyó Statútum önálló részben állapítjameg az eljárási kötelezettségeket /7-12. cikk/ és afelperesi érvelés is erre az elválasztásra épített /67.§/. A fortiori az is nyilvánvaló, hogy az eljárási ésérdemi kötelezettségek között különbség van jogitermészetükben és tartalmukban. Az előbbi érvekellenére mégis úgy tűnik, az eljárási és érdemi kötele-JURA 2012/2.