2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Chronowski Nóra: Az alkotmányozás a globális alkotmányosság kontextusában53és lényegileg külföldi alkotmánybírósági döntésekjogelveinek adaptálását jelenti adott országban felmerültalkotmányjogi esetekre. 233. A globalizálódás dinamikusnak mondható azemberi jogi standardok tekintetében, de egyelőrekevésbé tapasztalható az intézményrendszer (államszervezetijog) vonatkozásában. 24 Az utóbbi területen– különösen a hatalommegosztás és a jogalkotás esetében– nem elhanyagolható azonban a nemzetköziszerződésen alapuló szervezetek hatása, amelyek azalapdokumentumaikat – kifejezetten erre irányulódöntés nélkül, de az értelmezés és alkalmazás szempontjábólegyre inkább – alkotmányként kezelik.Ennek eredménye a nemzetközi jog (és különösen azEurópai Unió joga) alkotmányos rendként való felfogása.25 Eszerint a nemzetközi jog sokféle szerepköreközül kiemelkedő jelentőségű annak alkotmányosfunkciója, amely a politika legitimálásában, korlátozásábanés alakításában nyilvánul meg. Ennekkonzekvenciájaként a nemzetközi jog és a nemzetialkotmányjog kapcsolata megfordul, és ebben a fordítottnézőpontban az államok a nemzetközi közösség„ügynökei”, képviselői; feladatuk a nemzetközijognak – mint az emberiség közös jogának – érvényrejuttatása. A globalizáció tapasztalati kontextusában –amilyen mértékben, és amely területeken az államoklemondanak arról, vagy feladni kényszerülnek azt,hogy a polgárok közös érdekeit garantálják, azokona területeken és abban a mértékben – a hiányokkompenzálására regionális és univerzális szerveketszükséges létrehozni. A nemzetközi intézményeknektehát érdemi és autonóm szerepük van e rendszerben.A nemzetközi jog a nemzetközi és a nemzetiszint szempontjából is alkotmányos funkciót tölt be.Ez a funkció „a nemzetközi béke, biztonság és igazságosságvédelmezése az államok közötti kapcsolatban,és az emberi jogok, a jogállamiság garantálása az államokonbelül is, az emberi lények érdekében, akiktartalmilag a nemzetközi jog végső címzettjei”. Azalkotmányossági érvelés lényege, hogy a nemzetközijog lényegi elvei a politikai hatalom minden formájátkorlátozzák. A nemzetközi jog hagyományos funkciója– az államközi viszonyok szabályozása – nemcsakaz alkotmányos funkcióval egészült ki, hanema nemzeti közigazgatási jogéhoz és magánjogéhozhasonló funkcióval is. Az új nemzetközi jog „átfogókoncepcióját adja a társadalmi életnek. Sokarcújogterületté vált, amely az élet minden vonatkozásátáthatja, amelyekben a kormányok a közcélok megvalósításáérttevékenykednek”, és így egészében„az emberiség közös jogi rendje”. A hagyományos értelmezés– miszerint a nemzetközi jog és a nemzetijog szabályozási tárgya eltérő – helyébe lépett az,hogy mindkettő ugyanazon tárgyakra vonatkozik.Nem elkülönült rendszerekről van szó tehát, hanemegyetlen, integrált és sokrétű rendszerről. 26 Azalkotmányosodás különösen sikeres az európai jogitérségben, vagyis az Európa tanács és az EurópaiUnió keretében, amely a párhuzamos alkotmányok, 27és a többszintű alkotmányosság 28 gondolatában fejeződikki. Az alkotmányos kontextus azonban másnemzetközi szervezetek – például a WTO vagy azENSZ – vonatkozásában is egyre inkább előtérbe kerülvilágkereskedelmi, emberi jogi, konfliktuskezelőés környezeti politikáik legitimációjának ellenőrzése,szabályozása és értékelése igényével. 294. Az (alkotmányjogi) globalizáció eredményeként(hatásaként) – mint fent már említésre került –az emberi jogok szempontjából 30 egyrészt megjelentaz alkotmányos jogok olyan magja, amely általánosanrésze az alkotmányok többségének, másrészt megragadhatóa jogok „burjánzásának” a jelensége: vagyisaz alkotmányok egyre több alapjogot tartalmaznak, 31minden eddiginél részletesebben határozva megazok tartalmát. Ez utóbbi trendre nyilvánvalóanhatást gyakorolt az emberi jogok nemzetközi védelménekerősödése, sőt, feltételezhető a jelenségekszimbiózisa. 32 Az emberi jogok pozitív nemzetközi védelméhezelméletileg és történetileg három szakaszbanjutott el a nemzetközi közösség. Az első lépés a konszenzuskialakítása a védelem szükségessége és avédendő jogok köre tekintetében. A második szakasza nemzetközi kodifikáció, szerződésbe foglalás és anemzeti elfogadás. A harmadik etap a jogérvényesítésmechanizmusának kiépítése és működtetése. Azuniverzalista megközelítés is elismeri, hogy míg azelső két lépés többé-kevésbé sikeresen megtétetett,addig a harmadik – talán legfontosabb – fázis korántsemzárult le. 33Ezzel szemben nem véletlen, hogy az ember alapvetőkötelezettségeit összefoglaló nemzetközi egyezménymég nem született, ugyanis a nemzetköziemberijog-érvényesítés szempontjából ilyen deklarációvélhetően több kárt okozna, mint amennyielőny származna belőle, mivel az államok számárahivatkozási alapot jelentene, hogy korlátozzák azemberi jogokat. Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága2003-ban tett ugyan kísérletet az „Ember társadalmikötelességeiről szóló deklaráció” megfogalmazására,azonban a kezdeményezés nem jutott az Emberi JogiTanács elé. 34 A kötelességek részben vertikálisan (azegyén és az adott állam között), részben horizontálisan(az egyén és adott társadalom más tagjai)közötti viszonyban értelmezhetők. A horizontáliskötelességek közös gyökere tulajdonképpen a másokjogainak tiszteletben tartására irányuló alkotmányoskövetelmény, amelynek különös hangsúlyt ad aza körülmény, hogy alapjog-sértést nem csupán aközhatalom képviselői, hanem a (transznacionális,multinacionális) gazdálkodó és egyéb szervezetek,JURA 2012/2.