2012. évi 2. szám - Jura - Pécsi Tudományegyetem

Bérces Viktor: A védőügyvédi hivatás gyakorlását meghatározó eljárási alapelvekről191az ügy az érdemi védekezés lehetőségeinek minimalizálásávalkerüljön bíróság elé). Ugyanakkor utalnéka 6/1998. (III.11.) AB határozatra, amely szerint „atisztességes eljárásnak {…} általánosan és nem vitatottanelismert eleme a „fegyverek egyenlősége”,amely a büntetőeljárásban azt biztosítja, hogy a vádnakés a védelemnek egyenlő esélye és alkalma legyenarra, hogy a tény- és jogkérdésekben véleménytformálhasson és állást foglalhasson. A fegyverekegyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és avédelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpenmegköveteli, hogy a védelem a váddalösszevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen{…} ” 28 A nyomozati szakban egyébiránt hazánkbanis inkább az inkvizitórius elemek dominálnak,amelynek két „ékes” példája az eljárási cselekményekenvaló jelenléti jog gyakorlásának, valamintaz iratokhoz való hozzáférés lehetőségének időbelikorlátozottsága.A Kerojärvi vs Finnország (1995) ügyben a Bíróságmegállapította az Egyezmény megsértését, merta finn Legfelsőbb Bíróságon kártérítés iránt folyamatbanlévő perben az ügyvéd nélkül eljáró kérelmezőnem tanulmányozhatta az iratokat. A döntés lényegemindazonáltal az volt, hogy a tisztességes eljárás főszabályainemcsak a büntetőeljárásban érvényesek,az alapvető emberi jogok „eljárásfüggetlenek”. Azemlített elvárás pedig bármilyen szintű bíróság előttérvényes – legyen az akár elsőfokú, másodfokú, vagyharmadfokú ítélkező fórum. 29A 2000. évi Arowe és Da Vis vs Egyesült Királyságügyben a tisztességes tárgyaláshoz való jogotlátták megsérteni, mivel a vádhatóság a közérdekrehivatkozva – az eljáró bíró tudta és hozzájárulásanélkül – fontos bizonyítékokat nem bocsátott avédelem rendelkezésére. A Krcmár és mások vsCsehország (2000) ügyben az Emberi Jogok EurópaiBírósága (a továbbiakban: Bíróság) a tisztességeseljárás szabályait azért látta megsértettnek, mert azalkotmánybírósági tárgyaláson nem biztosították akérelmezőknek azt a lehetőséget, hogy megismerhessékaz ügyben felmerült, az érdemi döntés alapjáulszolgáló írásos bizonyítékokat, és hogy azok tartalma,jelentősége, hitelessége tekintetében előadhassákészrevételeiket. 30Ami a Be. hatályos szabályainak általános kritikájátilleti, azzal kapcsolatban az alábbi megjegyzésekettenném meg, elsősorban a nyomozati szakhoz kötötten:1. Ami a védőnek a tanúkihallgatásokon valójelenléti jogát illeti, a törvény úgy rendelkezik, hogya védő jelen lehet az általa, illetve az általa védettgyanúsított által indítványozott tanúkihallgatáson,valamint az ilyen tanú részvételével megtartott szembesítésen./ 184. § (2) bek./. 31 Ebből a szabálybólviszont látható, hogy a nyomozó hatóság, illetőlegaz ügyészség által indítványozott tanú kihallgatásaalkalmával már nem élhet a jelenléti jogával. 2. Anyomozó hatóság akkor is kihallgathatja a terheltet,ha a védő az értesítés ellenére nem jelent meg. 3.Ha a gyanúsított a kihallgatása előtt arra hivatkozik,hogy már előzetesen védőt hatalmazott meg,és ennélfogva a védő értesítését kéri a nyomozaticselekményről, az eljáró szerv köteles (telefaxon,elektronikus úton, vagy telefonon) e kérelemnek elegettenni. Ez azonban még korántsem eredményezia védői jelenlétet, mivel a nyomozó szerv egyáltalánnincs arra kötelezve, hogy megvárja a „késlekedő”ügyvédet. 32 4. Még súlyosabb aggályokat vetnekfel a kirendelés esetei: a védő személyéről ugyaniscsak és kizárólag az eljáró hatóság dönthet, ebbetehát a terheltnek semmilyen beleszólása nincs. 5.Fogva lévő terhelt esetén a védőt legkésőbb az elsőkihallgatásig kell kirendelni, majd ezt követően aterheltet értesíteni kell a kirendelt védő személyéről.A gyakorlati tapasztalatok mindazonáltal aztmutatják, hogy utóbbiak többsége nem jelenik megaz ilyen és ehhez hasonló eljárási cselekményeken.(Az ORFK Bűnügyi Osztálya által végzett 2006-osadatgyűjtés kimutatta, hogy 23 területi hatóság közül14 esetében az első kihallgatások kevesebb, mint50 %-ban volt jelen a kirendelt védő, ami azt jelenti,hogy a terheltek majdnem 2/3-a hathatós jogi segítségnélkül maradt. Ennek okai között legtöbbször akései értesítések szerepeltek. Egy tanulmány alapjána megkérdezett ügyvédek többsége úgy nyilatkozott,hogy ilyen esetekben kifejezetten lebeszélik védencüketa vallomástételről. 33 ) 6. További aggályokat vetfel a fair eljárás szempontjából az a bevett gyakorlat,amelyben az eljáró hatóság tanúként idézi meg azt aszemélyt, akit aztán a kihallgatás után gyanúsítottáminősít át. Ez a praxis súlyosan sérti a védelemrevaló felkészülés lehetőségének alapelvét, hiszen atanú érdekében eljáró ügyvéd – már ha van ilyenegyáltalán az eljárási cselekményen – egyáltalánnem befolyásolhatja az előadott vallomást, csupánfelvilágosítás adására van joga.A nyomozati szak visszásságainak elemzése utánmegjegyezném azt is, hogy a „fair eljáráshoz” fűződőkövetelmények nem mindig érvényesülnek atárgyalási szakban sem. Számos olyan eset előfordul,amikor a védő jogai korlátozva vannak, így például1. a védelem bizonyítási indítványainak alaptalanmellőzése esetén, amikor egyúttal a bíróság a vádindítványnakhelyt ad 2. a vádlott és a védő érintkezésének,vagy a védő felszólalásainak akadályozásakor3. a tárgyalás rendjének fenntartása érdekben tettindokolatlan bírói intézkedéseknél, stb.Mindemellett érzékelhető az is, hogy a nyomozatiszak inkvizitórius elemei akarva-akaratlanulvisszatükröződnek a tárgyalási szakban, hiszen aJURA 2012/2.